We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Yellow Dog, Pennsylvania
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 12:42 am
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 623 • Credit:

Nehéz nem tudomást vennem Liliomszál csábító manővereiről, a tarkómra simuló kezéről, és a csintalan nyalintásról az arcomon, amibe kellemesen beleborzonganak a testi élvezetekért vágyódó porcikáim. Halk, finom sóhaj bukik elő a számból, a szemhéjaimat lehunyom, és hagyom, hogy érzékeim elvesszenek az első asszony erotikusan duruzsoló hangjában. Hmm…
De hé, ma Lilith bosszantó nap van! Szemeim tüstént felpattannak, és az eddig mímelt, elmélázott mosolyomat magukon hordó ajkaim pofátlan vigyorba torzulnak. Ujjaim végiggördülnek a nő kígyóként simuló testén, a csípőjétől kezdve fel, az oldalán át a karjaiig, amelyeknek csúcspontján megállapodva, leheletnyi távolodásra bírják a fúriát. Te kis csalafinta, szerinted elfelejtettem, miért jöttél első körben? A csúúúnya, rossz gondolatokért bizony nem jár a meglepi csepi.
- Esőtáncot fogunk járni? - teszem a hülyét, lelkesen vonogatva a szemöldökeimet. - Áhh, az nem az én műfajom, sajnálom, hogy nem tudjuk kivitelezni, szóval essünk túl azon a pecséten. Hadd lássam a combodat! Megint… - teszem hozzá félhangosan, aztán látványos, türelmetlen toporgással várom, hogy végre megoldjuk a cserét. Egy plecsni rajta, mi tartja a száját Lucifer előtt, egy plecsni pedig rajtam, általa, ami meg az én számat fogja rövid pórázra Liliomka titkával kapcsolatban. - Én a nyelvemre kérem, hogy stílusos maradjak - kacsintok egy újabbat, mielőtt még át nem csapna a beszélgetésünk a kínosabb napirendi pontokra.

- És a tiéd? - vágok vissza flegma ábrázattal, keresztbe fonva a karjaimat a mellkasom előtt. Nyönyönyö, nem voltam soha szűz… Fejemet ide-oda billegtetve, szemeimet a magasba emelve kísérem a gondolatvilágomban tomboló zsörtölődésemet, az újabb kérdést hallva azonban egyből megakad a gumimozgásom, és féloldalasan ragadt szögéből, sunyi mosollyal lesek a körülöttem sertepertélő nőszemélyre.
- Inkább ne tudjuk meg, ugyuli? - szemeim veszedelmesen villannak, és csak ezután engedek lemerevedett testtartásomból, hogy hajbókolhassak a kisasszony előtt. Végre kezdi felvenni a fonalat, és éppen olyan pofátlanul vagdalózik vissza, mint ahogy én vagdalózom neki. Zene füleimnek.
- Óóó, kedvesem, bízol te bármilyen démon szavában? - cincálom tovább az idegeit, persze tény és való, nincs mit titkolnom vagy szégyellnem az iránta megfogalmazott elismerésben. A teste kitűnő arra, amire való, a vad természete emellett pont olyan, ahogy szeretem. Se több, se kevesebb.
Ó, igen, kifelejtettem, hogy eszes is, na meg vannak golyói, nem úgy, mint jó néhány démonkának a világban! Nem kertel, arcátlanul rákérdez arra, amire kíváncsi, jelen esetben a Lucifer iránti hűségemre. Veszélyes vizek.
- Te válaszolnál erre a kérdésre? - vonom meg a szemöldökeimet kétkedően, hiszen mindketten jól tudjuk, a kása kerülgetése közben nem ér a másikat arccal beleverni a forró szmötyibe. Ő sem szívlelné fordítva, ráadásul nem célravezető. - Oké, elnézést a ravaszságotok feltételezéséért - emelem meg a mancsaimat védekezőleg, érdeklődően várva, merre kanyarodik ez a bizarr kis beszélgetésünk. Zsákutcába. Megdöbbentő! Egyszerűen nem számítottam rá, el sem tudtam képzelni, hogy ez megtörténhet! És véletlenül sem informatív! Sokkoló, komolyan… Huhh, a szívem! Ugggyan már, kettőnk közül tudjuk, ki a kiszámíthatóbb.
Angyali mosollyal pillogok Lillancsra, a kínos kérdés kapcsán viszont sűrűn beletemetkezek egy sürgetőbb és halaszthatatlanabb elfoglaltságba, avagy a körmeim nézésébe. Rendben, hamar megunom, szóval leejtve magam mellé a kezeimet, a vállaimat pedig hagyva léhán lerogyni, kiábrándultan felsóhajtok a vádaskodásra.
- Nyaj, ne csinálj úgy, mintha tüncifölde elbűvölő kis tesókái lennénk, akik a széltől is óvják egymást - tekintek rá durcásan a szempilláim alól. - Mammon ezt emberesen elbaszta, és bár halovány foglalatom sincs, megint milyen szarba keverte magát, hát nem lep meg. Engem mikor jönnek megmenteni? Az nem bántja őket, hogy az egyetlen, igaz, lelkiismeretes bátyuskájukat Lulu akarja felkoncolni? - kérdezem hisztisen, ám egykettőre elvigyorodok, mert kérlek, ismerem a kis csibéket, és lelövök egy poént… Nem, nem fontuk be egymás haját kiskorunkban. Ettől függetlenül, ha már felvetődött a téma, legyen, bosszankodjon a kedves, mintha lenne köze a családi perpatvarainkhoz. - Na jól van, mesélj, mi történt, és honnét kell előszedni a seggét? - forgatom meg a szemeimet kelletlenül.


Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 8:51 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


Látom a vigyorát, ami finoman kifejezve is elégedett. Démonok vagyunk, a természetünk része, hogy szeretjük az alkukat, akárkivel is köttessen az. Talán mindketten pozitívan jövünk ki, eme egyezséggel, hiszen ő nem kerül Lucifer elé, az én titkom pedig a múlt homályába vész, ahol a helye van. Nem szeretem, ha bárki is megkavarja az állóvizet. Vannak olyan dolgok, amiknek nem szabad felszínre jönniük, ilyen számomra Gadreel és a kettőnk kapcsolata is. Nem véletlen hagytam magára akkor. Nincs szükségem rá, hazudom annyi év után is önmagamnak, hiszen sokkal könnyebb így megemészteni az elvesztése okozta fájdalmat, mint, hogy szembenézzek a gyilkos igazsággal, miszerint akkor követtem el életem egyik legnagyobb hibáját. Szemeit vonogatja a fenekem említésére, mire csak szemeimet forgatom. Vannak olyan dolgok, amik sosem fognak változni, ilyen Lialom borzalmas humorérzéke és folyton csacsogó szája. Összecsapja kezeit, mire képtelen vagyok visszafojtani a kitörni készülő nevetésem, majd megrázom a fejemet. Most én simítok végig az arcán, hogy ujjaimat a tarkóján pihentessem, így suttogok a fülébe.
- Mit szólnál ahhoz, ha a belső combomra tennénk, a régi idők emlékére - végig nyalom az arcát, majd elhúzódok tőle éppen annyira, hogy szemeibe tudjak nézni - Aztán megfűszerezhetnénk valami sokkal jobbal, mint azaz elcsépelt csók - kuncogok halkan, mégis sokat sejtetően hozzá simulok, akár egy sikamlós kígyó. Ördögi csábító felemet veszem elő, amivel a múltban oly sokszor találkozhatott. Társalgásunk kezd merőben más irányt venni, mint amiért jöttem. Olybá tűnik, hogy kettőnk közötti kémia még az évek múltán sem csitult. Olyanok vagyunk egymásnak mint két mérgező toxin, ami a levegőbe szállva el is múlik. A kedve olyan gyorsan változik, mint ahogy levegőt vesz, egy kezdő démon ezzel nem tudna mit kezdeni, de én már hozzászoktam a heves érzelmi váltásaihoz. Őrült egy picit a kicsikém, de ezt sosem bántam. Orrát felhúzva fintorog, mire újra elnevetem magamat.
- Mint tudjuk sosem voltam szűz - vonom meg a vállamat - Ugyan már drága Belilial, hová tűnt a humorod? - teszem fel a költői kérdést. Imádok vele ércelődni, főleg, ha a piszkálódásom célt is ér, éppen úgy mint most. Ahogy sétálni kezdek látom, hogy felvonja szemöldökeit. Aprót bólintok a haladókra tett megjegyzésén, majd elmosolyodom. Senki sem akar
csak pokolbéli lényekkel találkozni.
- Ó, szegény kis nem létező lelked. Mi lesz velük, ha hófehérré változik? - gúnyolódok még mindig és leképzelem magamban, hogy tényleg megteszi. Felfogom az információkat, miszerint Lucifer kedvéért és persze az emberiség megmentéséért ilyenekre is képes lenne. Ez merőben változtat egy kicsit a terveimen, de nem gátol teljesen. Nem válaszolok neki, csak körözök körülötte, akár egy éhes keselyű, aki a megfelelő pillanatra vár, ami talán most fog eljönni. Somolygok, ahogy meghajol előttem, majd kissé lebiggyesztem az alsó ajkamat szavai hallatán.
- Csak ezt? Úgy tudtam mindent imádsz bennem és rajtam. Anno ennek sokszor adtál hangot alatt vagy felettem feküdve - búgom édesen, mintha egyszerűen csak az időjárásról beszélgetnénk. Színészkedésből jelesre vizsgázna, ahogy se perc alatt tudja változtatni a reakcióit. Bár, ami az egóját illeti, arra világ életében nagyon büszke volt. Kellett nekem egyetlen pillanat erejéig is megdicsérni. A végén még tényleg a fejébe száll az egész és elrepül vele, mint a luftballon. Érzem, ahogy tekintetét egyetlen percre sem veszi le rólam, míg körülötte sétálgatok. Jól esik ez a kis mozgás, elmém kitisztul közben és csak a legfontosabb dolgokra tudok koncentrálni. Ahogy a szemeibe meredek egyből komolyabb hangvételre vált. Túl sokáig gondolkodik, jegyzem meg magamban. Ez semmi jót sem jelent, ahogy az sem, hogy nem ad egyértelmű választ. Még éppen elkapom a mosolyát, mielőtt nekem ellentétes irányba sétálgatni kezd.
- A hűséged nem hozzá köt? - teszem fel a kérdést, most én követem a pillantásommal a mozgását - Mondtam egy szóval is, hogy ő és én tervezünk ilyesmi? Egyedül információkkal rendelkezem, amik vagy hasznosak vagy haszontalanok lehetnek  - mire befejezem a kérdésemet megáll előttem és úgy méreget. Talán... Ez egy olyan szó, amit ebben a helyzetben nem akarok hallani, hiszen ez feltételezi azt is, hogy ha úgy szottyan a kedve - aminek nagy az esélye Lialnál - egyetlen hang nélkül elárulja a társait.
- A család, mi? - kérdésem fanyar, gúnyosan ejtem ki eme szót - Ha annyira fontos számodra a családod, akkor miért van Mammon egy láda fogságában? - teszem fel a kérdést, hogy eltereljem a témát. Döntöttem, a káosz lovasát nem kellene bevonni a puccsba. Ő túlságosan kiszámíthatatlan ehhez. Túlságosan Belial.  
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  


Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 10:35 pm
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 565 • Credit:

Megelégedett vigyorra húzom ajkaimat, elvégre mit mondhatnék? Ugyan nincsen alku nap, de imádok jó üzleteket kötni, márpedig ez a mostani a gusztustalan tisztasága ellenére kellőképpen a kedvemre tesz.
- Szerintem a homlokod közepe nyilvánvalóbb lenne, mondjuk tudom én, a fenekedet is sokszor mutogatod - vonogatom meg a szemöldökeimet sokat tudó ábrázattal, révén, elég nehéz visszafogni azt a lepcses, piszkálódásra és szörnyű viccekre éleződött nyelvemet. - Hova szeretnéd? A nyelved olyan elcsépelten szimbolikus lenne, a pecsétet pedig megpecsételhetnénk egy még sablonosabb csókkal is! - csapom össze a kezeimet, mímelt lelkesedéssel festve alá a mozdulatot. - És ha egy pecsét közepén állnánk éppen, az pecsét lenne a köbön! - vigyorgok rá teljes fogsoromat villogtatva, oly’ büszke ábrázattal és lelkes várakozással nézve rá, mintha nobel díjat remélnék a fantasztikus felfedezésemért cserébe. Miért, most nem érdemelném meg?
Persze, ahogyan az lenni szokott, semmilyen csoda nem tart örökké, az én pillanatnyi hangulatom meg még úgy se. Komolytalan, a fergeteges humor dicsfényében úszó oldalam szemvillanás alatt csap át az elégedetlenkedő, angyal-gyűlölő voltamba, ami úgy puffog Lucifer ostoba lépésein, akár egy zsémbes vénasszony a húsztrillió macskája között fulladozva. Mindezt tetézi Liliomszál gunyora.
- Sajnáld inkább az anyatermészetet, vagy a szüzességedet, ne engem - húzom fel az orromat, újabb fanyalgó arckifejezést lejtve Lilith megjátszott szánakozása hallatán. - Ezt kérdezned kell? - vonom meg a szemöldökeimet, kiszabadítva karjaimat egymás öleléséből, hogy ismét szabadon csünghessenek mellettem. - Még szép, halandók nélkül elég nagy szarban lennénk, és már meg ne haragudjon senki - de, nyugodtan megharagudhat, muhahh -, de tripla szaltót dob a gyomrom a gondolattól, hogy a saját fajtám bárgyú, fekete szemeit bámuljam hátralevő létezésem végéig, mert nem lesz más… Már a feltételezéstől is kimeszelődik a nem létező, fekete lelkem - jelentem ki szenvedélyesen, a mondandóm végén jól láthatóan megborzongva a szörnyű rémképektől. Aztán hirtelen elsimulnak vonásaim, megrogyott vállaim megemelkednek, tekintetem pedig megtisztul a hányingertől. - Megteszem Lucifer kedvéért, mert egyetértek vele az ember megmentő projectben - fordítom le neki, amennyiben a lényeg nem kúszott volna át a csini-mini kobakjába.
Mondjuk ettől talán nem kellene tartanom, nagyon is szemfülesen kiszúrja a szavaim közé rejtett turpisságokat. Kérdése megátalkodott vigyorra rántja a számat, szinte érzem, amint sarkai megrepednek a hirtelen mozdulatnak köszönhetően.
- Mindig is kiszúrtad a lényeget, Lilith, ezt imádom benned - karjaimat kitárva hajolok meg előtte, majd nyugodtan figyelem, ahogy ragadozó mosolyával közelebb lépdel hozzám. - Ugyan, ne fényezd tovább az egómat - billentem oldalra a fejemet a vállam irányába, egy momentumra lehunyva a szemeimet, akár egy szemérmes szüzecske. A színjáték természetesen addig tart, amíg érdekes vizekre nem evezik a kis tanácskozásunk. Hm… Felettébb különös fordulat.
Nem követem a nő mozgását, egyedül a szemeim tapogatják le az első asszony lépteit, már ameddig képesek rá, ugyanis bármilyen eszméletlen is lenne, a koponyámba fordulva sajnos nem látnának át az agyszöveten meg a csontokon.
- Hmm… - elkomolyodott ábrázattal állom Lillancs, mélyen a bensőmbe kukucskáló tekintetét, alaposan eltöprengve a válaszomon. - Hogy mit tennék… Hát lehet, hogy kipróbálnám, milyen érzés krumplit hámozni - felszabadult mosollyal vonom meg a vállaimat, majd erőteljes lendülettel fordulva egy felet a tengelyem körül, én is tündéri sétafikába kezdek.
- Ebben mesterkedtek az öcsisajttal? Ó, ez a Gressil, olyan pofátlanul telhetetlen, mintha csak az egyik rokonom lenne - csóválom meg a fejemet, és néhány méternyi bandukolás után visszafordulok a hercegnőhöz, onnét méregetve az alakját.
- Talán… Végtére is a család mindenek felett - vigyorodok el ördögien, nem hagyva helyt a fantáziának a döntésemet/feleletemet illetően.


Utolsó Poszt Szer. Május 23, 2018 12:31 am
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


A költői kérdésemre helyeslő választ kapok, ami még nagyobb hátrahőkölésre késztet. Mindig is tudtam, hogy van szíve, csak nem hittem el, talán csak akkor, mikor egy-egy alkalommal azok a tájékon szántottam fel a bőrét. Hmm, azok a vad éjszakák, mennyire imádtam minden egyes pillanatot. Végre hagyja, hogy magamtól mozogjak, nem korlátoz a nyakamnál fogva, ami teljes mértékig megnyugtat. Nem szándékozok újra a fához rögzíteni, tudom, hogy semmi értelme sem lenne. Ő mégis csak egy lovas, hiába herceg vagyok, az ő ereje jóval nagyobb az enyémnél. Ez van, el kell fogadnom a kisebb vereséget, amit még az előnyömre is fordíthatok, ha jól taktikázom. Nem véletlen, hogy annyi éven át kerestük egymás társaságát. A kettőnk közötti kapocs elválaszthatatlan. Ne gondolja senki, hogy bármilyen romantikus érzelem lenne bennem, főleg nem felé, de attól még a múltat nem tehetjük semmissé. A kétkedésem egyértelmű, hiszen mégis csak a káoszról van szó, akinek az ígéretei annyit érnek, mint a pillangók. Elszállnak a semmibe, céltalanul. Bólintok, majd hallom, amint próbálja elviccelni a dolgot, egy mosollyal azon a szarházi képén. Végig simít az arcomon, amit most még hagyok neki, egyenlőre jó kedvemben vagyok és nem szándékozom megnyúzni azt a hófehér bőrét, ahogy az ajkaimon elidőzik egyetlen pillanat erejéig lehunyom a szemhéjaimat, majd elmosolyodom.
- Legyen. Tegyük meg most rögtön! Te az én pecsétemet teszed fel, én pedig a tiédet. Persze nem a fenekemre, az túlságosan nyilvánvaló lenne - válaszolok sunyi vigyorral az arcomon. Nem fogom annyiban hagyni a dolgot, kell az a pecsét nekem, talán akkor tényleg képes lesz tartani a száját Lucifer előtt. Nem akarom, hogy a pokol ura rájöjjön a terveimre és a múltbéli tetteimre, túlságosan sok minden forog kockán most. Látom, amint megemelkedik a szemöldöke, kezeit elhúzza és mint, aki utánozni akar a mozdulataim tükörképeként ő is karba tett kezekkel álldogál. Szemeimet forgatom szavait hallgatva, majd elmosolyodom a vállvonását. Őt sem aggasztja az, hogy esetleg Lucifer megöli. Helyes! Ez a hozzáállás tetszik, a végén még beavatom a terveimbe. Fintorát látva kuncogok, kezeimet magam mellé ejtem, majd végig simítok az arcán.
- Ó, drágaságom! Imádni való, mikor így finnyákolsz, talán megsajnállak. Lucifer miatt visszafognád a heti listádat? - billentem oldalra a fejem, majd ellépek mellette, hogy lassan sétálni kezdjek fel s alá.
- Csak majdnem? - állok meg egy pillanatra rá emelve a pillantásomat. Képes vagyok kiszűrni a lényeget a szavai közül, ami számomra a legfontosabb. Egyet bólintok, miközben magamban kuncogok rajta. Ó, Beli, ha tudnád, hogy mire készülünk, örömödben táncot járnál most. Szenvedélyes dühe láttán átbillentem a fejem a másik oldalra és megállok előtte.
- Olyan szexi, mikor így reagálsz bármire - lépek közelebb hozzá, alsó ajkamba harapok, majd megnyalom a száját.
- És mi van akkor ha nem lehet átkalibrálni az agyát? - teszem fel a kérdést, miközben újra sétálni kezdek, de most körülötte akár egy ragadozó - Mi van akkor, ha pár démon ennél többet akar? - folytatom a kérdezgetést nyugodtan - Mit tennél, ha megtudnád, hogy pár démon leakarja váltani a pokol urát és ezért képesek lennének szövetségre lépni egymással? - hangom hűvös akár a jég, mintha csak információkkal rendelkeznék, semmi többel - Csatlakoznál hozzájuk? - teszem fel az utolsó, egyben legfontosabb kérdést, miközben megállok előtte. Tekintetek mélyen az övébe fúrom, a sötét lelkében akarok olvasni, mindenféle viccelődés nélkül, hiszen ez komoyl téma.
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  


Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 11:03 am
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 492 • Credit:

Körmei jólesően süppednek a csuklóm bőrébe. Mit mondhatnék, mindig is tudtam értékelni az éles, női karmokat, amelyek az ominózus pillanatig dühön és bosszúszomjon fenve várják, hogy lecsaphassanak, az Első asszony mancs-hosszabbítói meg kiváltképp az elégedettségemre tesznek. Oké-moké, azt is tudom, hogy Lilikét most cseppet sem a vad hadakozás hajtja, hanem a torkának és teremtett testének épsége, de inkább ringatom magamat az előbbi elképzelés illúziójába. Ehhez kevésbé passzol enyhülő pillantása, de hát nem fogok itt elpityeredni, amiért hajlik az üzletelésre. Ó, dehogy. Szuper móka egymás püfölése, a felgyülemlett frusztráció levezetése, azonban egy jó kis szarkeverésnél nem akad prímább mulatság.
- Ezt sosem titkolnám, édesem - felelek újabb vigyorral a csábító és sunyi kijelentésre, miközben eleresztem a torkát, elvégre látszólag nem mutatja jelét annak, hogy ismét fel akarna tűzni a mögöttem nyugvó, csinimini fatörzsre. - Hmm… Igen, igen, értem az aggodalmadat meg a kétkedésedet - bólogatok egyetértően, akár egy kívülálló, s nem maga a két lábon járó, végtelen árulások megtestesülése, és a feszkó-generátorok dicső mintaszobra. Elvégre hazudjak? Nem arról vagyok híres, hogy tiszta lélekkel és mélységes alázattal betartanám az alkuimat, az emberekkel történő üzletkötéseim végén is az arcukon mélységes megdöbbenéssel szoktak lerongyolni a Pokolba, nem pedig előre felkészülve, beletörődéssel. Abban nekem hol lenne a szórakozás? Ugyan már…
- Mit mondhatnék, drága Liliom, a szavam szart sem ér, a csoda alkuink meg egymáson nem hatnak, de hogy lásd, komolyan gondolom veled az üzletet… Talán elviselhetek valami krikszkrakszot a titoktartásom biztosítása érdekében. Mondjuk a bal hátsófelemen - mosolyodok el szélesen, nyilván nem tudva megállni, hogy ne komolytalankodjam el a dolgot. - Mit szólsz? Egy pecsét, hogy tartsam a szavam, és a párja rajtad, hogy a te édes ajkaid se járjanak el a mi szeretett Luciferünk vagy más előtt - simítok végig az arcán, a mozdulat végén kimondott figyelmet szánva az említett ajkaknak is.
Meglátását hallva megemelem a szemöldökeimet, kezemet pedig visszahúzom, hogy leképezve mozdulatát, magam is karba csaphassam a felső végtagjaimat.
- Ó, drágaságom, szerintem sokaknak feltűnik, csak éppen senki nem mer szólni, esetleg tenni ellene, mert egy csettintés Lulutól és hopp? Porcicából lettünk, porcicává leszünk - vonom meg a vállaimat. - De először is nem fogok visszamenni hozzá, és elősegíteni ezt a szánalmas és röhejes szövetkezést. Még az emberek hagyján, a kedvéért visszafogom a heti gyilkos rátámat, de a szárnyasok? - teszem fel a kérdést, jól körülírt fintorral az arcomon. - Megátalkodott Pokol, már csak az kéne, hogy benyaljak az ősellenségeimnek. Persze ne érts félre, majdnem feltétlen imádatom egyedül Lulubogárnak szól, azonban itt tenni kell valamit. Például összeszedni néhány hatalmas démont, akik velünk egy nézetet vallanak, és átkalibrálni a jó öreg teremtőnk agyát, lehetőleg kipusztítva belőle ezt az undorító arkangyal tesó mániát, mert úgy fest elfelejtette, hogy a kis szarevő pajtijai nézték tétlenül, amíg ő lebukdácsolt a Pokolba főgonoszt játszani apu kedvéért - magyarázom pöppet, de csak egészen kicsit szenvedélyesen és dühösen, mert egyszerűen nem tudom elviselni, hogy a Pokol nagyszerű ura az utóbbi időben inkább vágyik vissza a felhők közé, minthogy rendesen vezessen minket.


Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 28, 2018 5:06 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


A próbálkozásaim egyáltalán nem hatják meg, bármennyire is akarom, aminek hála csak én kezdem elveszíteni a türelmem, ami így is egy pengeélen táncol. Angyal kórság, mi? Sosem gondoltam volna, hogy bárki is így nevezné azt az időszakomat, mikor egy angyal mellett töltöttem az időm nagy részét. Vállait lazán megvonja, mint mindent leakarna rázni magáról, aminek köszönhetően csak a szemeimet forgatom. Színpadi játéka egy díjat érdemelne, aminek láttán egy apró mosollyal a szám sarkában tapsolok, mégis arcomról egy fintort olvashat le.
- O, tehát mégis van szíved? - kérdezek vissza egyből gondolkodás nélkül. Minden egyes szavával dühíteni akar, de ez esetben nem ért célt a mondandója.  Az általa oly gyakran használt becenév emlékeztet arra az időre, mikor még több közünk volt egymáshoz. Önkéntelen azon kapom magam, hogy egyetlen másodperc erejéig eljátszok a gondolattal, hogy mégsem nyúzom meg őt a tettéért. Látom, ahogy ide-oda izeg-mozog, mint valami folyékony lötty, ha nem ismerném nevetnék rajta, mert valljuk be humorosan fest. De tudom, hogy ez nála mást jelent. Türelmetlen, ahogy én is apránként kifogyok belőle. Kettőnk párharca apránként a végéhez közeledik, de hogy mi lesz a vége? Arról fogalmam sincs. Szeretném azt hinni, hogy én fogok nyerni és véresen Lucifer elé dobhatom, de azzal is számolnom kell, hogy az első lovasról van szó. Az ereje sokkal nagyobb annál, mint amit magából mutat. Óvatosabbnak kellene lennem vele szemben, viszont ez sosem érdekelt igazán. Szavait még hallom, de addigra annyira elszakadt azaz apró türelemfonál, hogy nem is törődöm vele igazán. Ennyi volt. Nincs tovább, nincs felesleges beszéd, nincs kegyelem. Homlokát ráncolja a titkok említésére, de mindketten tudjuk, hogy ez csak a saját titkaira vonatkozik, ha másokéról van szó. Hát olyan számára nem létezik. Vállait vonogatja, a támadásom félig-meddig célt ér, hiszen ahogy megfogja a tőr nyelét a hegye megböki a vállát. Ha akarom, ha nem be kell vallanom, legalábbis magamnak, hogy igaza van. Ha elviszem a főnökhöz, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kikotyogja a titkaimat, annak a lehetősége, hogy holtan viszem oda, egyenlő a nullával. A költői kérdésemre válaszol, miszerint inkább az angyalt gyűlöljem, aki életem egyetlen szerelme, legalábbis a közös emlékeink és az iránta érzett érzéseim erről árulkodnak, de ezt senkinek se vallanám be. A fa előtt állva megint sikerül neki elrontani a pillanatot, amire megint csak egy szemforgatást kap válaszul. A széles vigyorát látva eszembe jut egy papírtömb, a régi időkből, talán képregénynek nevezték az emberek anno. Igen, úgy hívták, na az egyik olyanon láttam egy rajzolt fickót, lila öltönyt és zöld inget viselt. Tuti azt a figurát Belialról mintázták.  Az erőmmel szembe szegülve apránként szakad el a fától, fegyver híján nincs mivel védekeznem, tekintve, hogy az erőm kevésnek bizonyult. Ujjai a torkomra simulnak, kissé megszorítva azt, mire egyből oda kapok a kezemmel, körmeimet a csuklójába vésem. Gyenge, női próbálkozás, ezzel tisztában vagyok, de ebben a helyzetben nincs más lehetőségem, szemeimben gyilkos szikrák pattognak. Szavai mégis elgondolkodtatnak, jelen szituációban hajlok az alkura. A kis monológja közben lazít a szorításon, aminek hála kapok levegőt, nem mintha szükségem lett volna rá, de jó érzés, hogy megtudok szólalni.
- Valld be, hogy egy kicsit hiányoznék neked - vigyorgok rá csábítóan - Az üzleti ajánlatod tetszik, feltéve, ha be is tartod az alku rád eső részét - sziszegem, akár egy mérges kobra, ugyanakkor szemeimből eltűnik az előbbi harag, csak sötétséget tud belőle kiolvasni. Hallom hangjában a kíváncsiságot, amint látja, hogy nem akarok támadólag fellépni ellene el is engedi a torkomat. Egy kicsit krákogok, majd felemelt fejjel nézek vele szembe. A testvérére tett megjegyzését figyelmen kívül hagyom, nem szándékozom megosztani vele milyen kapcsolat van köztem és Gressil között.
- Sosem gondoltam volna, hogy rajtam kívül ez másnak is feltűnik - teszem karba a kezeimet a mellem alatt - Mégis mit szándékozol tenni ez ellen? - kissé oldalra billentem a fejem, kezd kíváncsivá tenni. Bármi történjék is, abban teljes mértékig egyet tudok érteni, hogy szánalmas, amit Lucifer kér tőlünk összefogás címszó alatt. Szövetkezzünk angyalokkal az emberiség érdekében? Most pedig a világ megmentésének érdekében? Előbb Gabriel, most meg Amara. Mindig kell valami indok neki, hogy közel lehessen a rég elvesztett testvérékihez.
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  


Utolsó Poszt Vas. Ápr. 15, 2018 1:17 pm
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 692 • Credit:

Visszavágása pontosan annyit ér, mint a falra hányt borsó, vagy mint a kavics, amit egy ablakon kívánnak bedobni, csak éppen azt nem veszik észre közben, hogy ott üveg is van. Igen, lepattan róla, ahogyan rólam a sértegetései.
- Teljes mértékben igazad van, nem igazán lehettem egyáltalán terápiás eszköz sem, mivel akkoriban nem kellett kigyógyítani téged az angyal kórságból - vonom meg a vállaimat, tenyereimet az égnek tartva, s téve szét közben a kezeimet, jelezve, hogy bizony ez a lekicsinylés sem törte szilánkosra a pincuri kis szívecskémet, ahogyan lássuk be, a következő sem. Teátrálisan kapok a mellkasomhoz, szégyenlősséget mímelve, akár egy szűz kurva, ki fedetlen kebleit óhajtja esetlenül takargatni.
- Lucifer mentsen, hogy bekukkants az aszott kis szívemhez, az olyan intim terület, Liliomszál… - pillogok rá ártalmatlanul, remélve, hogy jobban dühítem őt, mint amennyire ő kíván engem felhúzni. Nem igazán értem, miért próbálkozik féltékennyé tenni minden második kijelentésében, mintha az első húsz alkalommal olyan sikeresen hatott volna rám a „nálad még ez meg az is sokkal jobb volt”. Nyenyenye… Szemeimet forgatva billentem ide-oda a fejemet, és a testem is követi a mozdulatot egy valamirevaló zselébaba látszatát keltve. Igen, ez a türelmetlenség és untatottság biztos jele.
- Ó, szívesebben szórakoznék velük, de lássuk csak, ha nem csal a memóóóóriám, mintha nem én kerestelek volna fel téged. Annyira meg ne legyél önhitt, hogy azt képzeld, minden tervemet a bosszantásod és ellehetetlenítésed érdekében találtam ki. Újra elmondom, amibe keveredtél, azt magadnak köszönheted egyedül - tekintek rá szánakozást tettetve, mármint arra a néhány, kósza másodpercre, míg nekem nem esik a felpaprikázott amazon. Phú! Komolyan, nem tudom elégszer kérdezni, mi a bánatért nem csináltunk mi ilyeneket régebben is?!
- Hogy sosincs? Egy csomó titkom van - ráncolom a homlokomat, egyik szemöldökömet megemelve közben, mint aki nem kap szikrát a feltételezéstől. Oké, az más kérdés, hogy a sajátjaimról van szó, mások szennyesét úgy teregetem ki, ahogyan nem szégyellem, és még azt sem mondhatnám, hogy mindezt taktikai megfontolásból szoktam elkövetni, mert néha egyszerűen csak jól esik rohadéknak lenni. Néha azért eltűnődöm, van valami démon kódex, amiről engem elfelejtettek tájékoztatni, vagy mi ez a sok elvárás mindenkinek az irányomba? Eszméletlen, nem vagyok kentucky fried chicken, hogy a szent szavaimhoz és ígéreteimhez ragaszkodjak, mégis milyen példát mutatnék ezzel az emberiségnek? Édes Pokol.
- Ó, Lulu küldött? Te figyi, lehet, velem van a baj, de ha ki akarsz nyírni a titkaid miatt, akkor nem lesz boldog Luci, hogy a hullámat viszed elé, lesznek ám kérdései is, viszont ha csak megnyúzogatsz… Tudod, épp most mondtad, sosincs kedvem titkot tartani - újabb vállvonogatásom közepette éppen, hogy van időm elkapni a tőr nyelét, aminek hegye huncutul megböki a vállamat. Jaj, ez a trükkös Liliom!
- Ha engem kérdezel, őt gyűlöld, én nem árultam soha zsákbamacskát senkinek. Jó, az embereket leszámítva, meg... Na érted, sosem szenteskedtem és fogadtam hűséget - világítok rá az aprócska tényre, mielőtt még elszáguldanék egy csinos fa törzsének. Hát ez… ez egyszerűen nagyon muri!
Fejemet lehajtva kezdek halk kuncogásba, hagyva, hogy magabiztosan közelítsen hozzám a legelső asszony. Édes Lulubogár, mindig is imádtam ezt a hatalmas önbizalmát, ez az egyedüli mázlija.
- Inkább az öribari karkötőnkért kár… - emelem meg az arcomat, amin egy megátalkodott, széles vigyor hever; fültől-fülig érő, teljes fogsoros rémkép. Testem lassan szakad el a fától, szembeszegülve Lilith akaratának, elvégre mit gondolt, a legelső lovason csak úgy felül lehet kerekedni? Révén, a tőrt már a repülésem pillanatában elhajítottam, szabad mancsomat a nő torkára simítom, ujjaimmal finoman ropogtatva a törékeny, porhanyós csontocskákat és porcokat. - Jaj, Lilith, olyan béna ez az egymás legyilkolása dolog, téged nem szívesen pusztítanálak el. Az üzletelést sokkal jobban csípem, például megtarthatnám a titkodat, te pedig nem rángatsz Lulu elé? - vonogatom meg a szemöldökeimet. - Mármint alapvetően nem tudnál, de a hozzá vonzódó felem nem sok ellenállást engedne meg - horkantok fel, lazítva a szorításomon. - Ebben a csúnya, gonosz világban nem egymással kéne marakodnunk egy szarházi angyal miatt, inkább össze kellene fognunk, főleg, ha a jó öreg Gressillel is így összemelegedtél. Téged például nem zavar, hogy a tollasok seggét kell nyaldosnunk a nagy összefogás címszó alatt? - kíváncsiskodom, és ha nem feszeng a szorításom alatt, illetve a szemei sem lángolnak a bosszúszomjtól, akkor megelőlegezek neki egy elengedést.


Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 1:10 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


A pokol legsötétebb bugyrába kívánom Belialt és majdnem az össze többi démont. Elegem van belőlük egyikük sem érdemes arra, hogy foglalkozzam velük hosszabb távon. Talán kivéve egyet, akivel mostanság több időt töltök a kelleténél és az nem más, mint a halál lovasa. Elég kellemes társaság most, hogy Mammon kikerült végre a képből, hála Ménész ládájának. Látom vigyorát, hiszen mindketten tudjuk, hogy a pestis és a halál lovasa olyan elválaszthatatlanok lettek, hogy senki se tudott közéjük állni, egészen mostanáig. Furcsa, hogy a testvéri kötelék csak náluk jelent meg, míg a többiek a Pokolba kívánják egymást. Sosem fogom megérteni a lovasokat az egyszer biztos. Szemeimet forgatom a sértegetésére, ugyanakkor halványan el is mosolyodom.
- Jobb terápiás eszköz mint, amilyen te valaha is voltál - vágok vissza, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy van némi igazság a szavaiban. Gressil tényleg nem tudja mibe vágta a fejszéjét, míg ezzel szemben az előttem álló démon túlságosan sokat tud. Azok a régi szép idők. Kár, hogy vége, végleg. A haragom erősebb annál, mintsem, hogy megkegyelmezzek neki. Morog, akár egy dühödt kutya, na végre valami más is, mint az egoista beszólogatások és önfényezések, azzal kezdett már az agyamra menni.
- Oh, drágám én semmit se kenek rád. De a viselkedésed eléggé aggasztó, ahhoz képest, hogy nincs lelked, se szíved - legyintek egyet, miközben hangom olyanná változik, akár egy aggódó anyuka - De mit szólnál, ha megnéznénk? Hátha kiderül, hogy mégis van odabenn valami - mutatok a mellkasa közepére. Azt akarom, hogy dühös legyen, lépjen végre ki abból az álcából, amit magára erőltetett. Legyen végre férfi és ne ez a bohóc, akinek beállítja saját magát. Borzasztó, hogy egyesek meddig képesek süllyedni, pontosan ezért kell megszabadulni tőle.
- Rendben, mindenki követ el hibákat, de mi van azokkal, akik félvéreket nemzenek? Ennyi erővel inkább velük szórakozhatnál és nem velem. Ami pedig a tollast illeti, fényévekkel jobban teljesített, mint te valaha - sziszegem, miközben támadásba lendülök. Ahogy terveztem, elhajol, így szabad teret enged a lábainak, amit ki is rúgok alóla, így a földön koppan a segge. A támadásom közepette a figyelmem is korlátozódik, így az utolsó pillanatban tudok csak kitérni a felém száguldozó talicska elől, aminek következtében hátrálnom kell pár lépést. Még mindig be nem áll a szája miközben az alfelét porolja éppen, szemeimet forgatom csak. Persze, még mindig mindent rám fog. Bármelyik másik angyalból kiszedhette volna az információkat, de valamiért neki az én régi szeretőmre volt szüksége. Hát nem furcsa mindez? Túl sok dolog egyezik, amiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a tette ellenem is irányult.
- Éppen ez a baj veled, sosincs kedved - morgok közelebb lépve felé - Amíg megnyúzva Lucifer elé nem viszlek - válaszolok, szemeim vérben forognak - Fogalmam sincs ki gyűlölök jobban, őt mert elárult vagy téged mert kihasználtad az egyetlen baklövésemet - oldalra billentem a fejem, miközben az egyik tőrömet dobálom felfelé a markolatánál fogva, végül egy váratlan pillanatban felé hajítom, ha kitér előle éppen annyi időm marad, hogy tovább támadjak, ha eltalálom akkor is folytatom a harcot. A kezemet megmozdítom, mire egyből egy fának lökődik.
- De ne aggódj, bármi történjék a lista tetején akkor is az angyalok szereplenk - közelebb lépkedek hozzá, szabad kezemmel végig simítok az arcán - Kár ezért az arcért...
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  


Utolsó Poszt Vas. Ápr. 01, 2018 5:44 pm
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 500 • Credit:

A jó öreg - pedig ő a legfiatalabb öcsisajt - Halál említésére érdeklődéstől és izgatottságtól villannak a szemeim. Mindig megdobogtatják a drága, idióta kis testvéreim azt a poshadt, foszladozott szívemet, amit csak úgy brahiból - és mert jól nézhet ki, amikor kitépik - teremtett belém Lulubogár.
- Áhh, Gressil, már régen nem láttam. Még mindig ott tart, hogy Mammon seggében lohol? Valami sosem változik - vigyorodok el, noha egy egészen pincurit felkeltette az érdeklődésemet a tény, hogy ilyen hercegnőcskékre pazarolja az idejét a nagybetűs végzet. Mármint én is megtettem, és tenném teljes nyugalommal, ám a Gressil-Mammon duó közé képes lehet bármi beékelődni? Ha! Ez újdonság! - Ő az új „ráuntam az angyalokra, fektessen már meg valaki rendesen” terápiás eszközöd? Szegény öcsi, fingja nincs, mibe vágta a fejszéjét, mi? - csóválom meg a fejemet egy felelősségteljes báty igen soványka illúzióját keltve. Ugyan, nem az én dolgom felvilágosító órát tartani a kicsiknek, maradjon már némi élvezet Lucifernek is.
Na de minden jó traccspartinak egyszer vége szakad, és ennek a mostaninak eléggé váratlanul placsniz a végére pontot a drága Liliomszál. Nem mondom, régóta tervezhette a nagy lecsapást, ha ilyen pofás kis golyókkal is készült a tiszteletemre. Menten elolvadok!
- Jaj! - morranok rá, mint jó keresztény, mikor meghallja a kölkét káromkodni a mélyen tisztelt, szent bazilika kellős közepette az egész csődület füle hallatára. - Ne kend rám ezt a féltékeny szarságot, nem ragaszkodom hozzád, és nyugi, nincsenek mélyenszántó érzéseim se, tudooood, nincs lel… Na, befejezed? KEM - segítem ki barátian, bár igen csak eltorzul közben az ábrázatom. Nem, annyira még nem dühített fel, hogy nekiálljak tombolni - mázli, Lilike, mázli -, de azért van egy határa annak, ha büdös kis tollasokkal méricskélnek össze. Oké, a nyálas érzelmek is eléggé gyomorforgatóak. - Ahhoz van közöm, hogy bemocskolod a fajtánkat ilyen semmirekellő szentfazekakkal, és csodálkozol, hogy slamasztikába keveredtél. Ó, drágám, nem én kevertelek szarba, azt te tetted magaddal - világítok rá a lényegre, és igen, a mélyenszántó szövegelésemnek hála megint csak nem készülök olyan körültekintően a fúria támadására, mint kellene, de kérlek… Én vagyok az első lovas, nem fog eltenni láb alól valami burzsoá hercegnő. Tudooom, azokért a combokért tényleg kár!
A harci szellemére egyébként szavam sem lehet, meg a taktikájára sem, ugyanis eddig úgy fest, szépen alájátszok a terveinek. Ösztönös elhajolás, kínos seggre esés, ő pedig már vetné is rám magát, de hát azért ennyire nem vagyok én sem mazochista. Nem, nem kapkodok elő tőröket, sem mókás pityukat, egyszerűen oldalra pillantva választok magamnak eszközt, s mihelyst ez megtörtént, csavarok egyet a csuklómon, hogy az egyik elhagyatott ház kertjében ácsingózó talicskát egyenesen a nő testének irányíthassam.
- Nyenyenye, mit képzeltem? Csak a tudással szolgálhatok. Tudtam, hogy a korona a fejemen, hogy a győzelem a kezemben, azért meg ne az én fejem fájjon, hogy elszúrtad ezt a történetet - magyarázom, felkecmeredve a földről, és egy-két lelkes mozdulattal leporolom a hátsómat. - Amúgy meg aucs, kitűnően tudok titkot tartani, hát aztán meg előfordul, hogy éppen nincs kedvem - vonom meg a vállaimat. - Meddig akarod ezt játszani?


Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 7:24 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


Rám villantja azt a tipikus mosolyát, aminek láttán egy megszentelt, vasbetonfalba verném a fejét. Bosszantó, amiért forr bennem a düh, kezdem elveszíteni a türelmemet. Halkan sóhajtok egyet jelezve, hogy nem akarok az angyalról azaz bukottról beszélni, főleg nem vele. Mindketten tudjuk, hogy hazudok, hiszen nem is kellene, hogy érdekeljen az, hogy mi a faja. De szeretem és mindig is szeretni fogom őt, ezen se ő, se más nem tud változtatni. Hisztérikus röhögés tör ki belőle szavaim hallatán, mintha a világ legjobb viccét mondtam volna neki. Apránként visszaszámolok, mielőtt neki rontanék dühömben, bár egyenlőre még tartom magam. Szóra se méltatom a szavait, inkább elterelem a témát azzal, hogy ajkaimat az övére helyezem. A szenvedély újra fellángol, mindent feléget maga körül, de nem hagyom elragadtatni magam, bármennyire is jó érzés lenne, most nem tehetem.
Szemeimet forgatom a komolytalankodására, ugyanakkor egyetlen pillanatra elgondolkodom.
- Haláli mi? Ebben az esetben inkább Gressilhez kellene mennem kezelésre - vigyorgok rá, mintha csak két ismerős lennénk, akik egy könnyed beszélgetést folytatnak. Ó, drága Lialom, még nem tudod mit tervezek veled szemben. De már nem kell sokáig várnod, megkapod a magadét és tálcán foglak odaadni Lucifernek, aki tárt karokkal fogad majd mindkettőnket. A pisztolyom eldördül egyenesen a lábába fúródik a golyó, így nem tudja befejezni a mondandóját, szerencséjére. Látom, ahogy telepatikusan kikaparja magából a lövedéket, ami súrolja a kezemet, így kiesik belőle a késem. Francba! morgom magamban, de ennyitől nem fogom feladni, sőt csak még inkább feltüzel.
- Mi közöd van hozzá, hogy kivel mit csinálok? Úgy tudom sosem voltunk mi kapcsolatban, csak néha volt egy két éjszakánk - sziszegem felé, miközben apránként eresztem ki az erőmet. A késem felé bök, azt kritizálva, mire csak megforgatom a fejemet. Telekinézissel felkapja a tőrt, miközben egy másikat is elővesz a ruhája alól. Karjait széttárja, nála tiszteletlenebb lénnyel sosem találkoztam. Egyetlen pillanat erejéig csak állok, végig nézek rajta, hogy megtalálja a gyenge pontjait. Neki iramodok harci állásból és próbálom megvágni a nyakánál, ha elhajol abban a pillanatban a lábát célozom meg, hogy kitudjam rúgni alóla a talajt, ha célt ér a támadásom, akkor nem hagyom abba és a következő a csuklójára megy.
- Mégis mit képzeltél magadról? Lucifer erről nem tudhat és mint tudjuk nem erősséged a titoktartás - morgom és próbálom leteríteni, ha a háta a földet éri sokkal több esélyem van ellene.
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note: bocsi, béna lett láv hág  


Utolsó Poszt Csüt. Márc. 08, 2018 11:06 pm
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 449 • Credit:

- Na mintha ettől most jobb lenne - villantom rá azt a tipikus, szarevő vigyoromat, amitől valószínűleg még Lulu is a falnak szaladna, ha úgy alapvetően szokása volna ilyet tenni - maradjunk annyiban, inkább engem csapdosna oda helyette. - Ahhaa, ezer éve, gondolom akkor egészen mindegy lett volna, hogy már megbukott-e vagy sem - ó Liliomszálam, a hazugság olyan mesterség, amiben kevesen tudnak lekőrözni, de nyugalom, én értékelem a próbálkozást! Meg ki is figurázom, ez már más tészta. Amiért cserébe egyébként megkapom a magamét „rendesen”. Komolyan? Komolyan ki akar ölni belőlem minden hitet a fajtám iránt? Mármint szó se róla, ennél pofátlanabb dolgot sem vágtak még a képembe, még, hogy én féltékeny legyek egy angyalra! Hát röhög a belem! Nem is tudok magamba fojtani egy hisztérikus kacajt, enyhén előre dőlve potyogtatom nem létező könnyeimet, amiket aztán teátrálisan ledörgölök öklömmel a szemhéjaim aljáról. Phu!
- Jaj, Lilith, miért nem szóltál már korábban, hogy mostanság te szerkeszted a New Orleans vicc magazint? Őszintén mondom, támogattam volna az ambícióidat - egy-két elhaló kuncogást lejtek még, mielőtt a szenvedély hevén szárnyra kapva elmerülnénk egymásban néhány kósza percre. Élvezetes emlékezetfrissítő, de valahogy jobban pezsdíti a vérem a pillanat, amikor kiugrik végre a szög a zsákból.
- Nem is tudtad? Vasárnaponként akciósan lehet jönni kezelésre hozzám, haláli élmény - nehéz abbahagynom a komolytalankodást, hiszen még azt sem tudnám megmondani, volt-e olyan momentuma a létezésemnek, amiben képes lettem volna eltökélt, felelősségteljes démon módjára kezelni egy-egy helyzetet. Ha volt is, szerencse, hogy nem emlékszem rá, mert eszméletlenül uncsin hangzik brr!
Vádjait beletörődéssel fogadom, mert hát előfordulhat, hogy tényleg pofátlanul átvertem egy tollas szarházit a céljaim elérésének érdekében. Hupszili dupszi, micsoda véletlenek fordulnak elő... Ám legnagyobb meglepetésemre és örömömre a drága Liliom nem a lábtörlője kihasználása miatt tajtékzik, hanem mert őt is egyúttal belekevertem abba a bizonyosba.
- Igen, ez valóban kellemetlen, habár lássuk be, ha nem közösködsz egy szárnyas csirkével, ez nem így alku- aucs! - a pisztoly dörrenésére számítottam, a fúria leplezetlen testbeszéde előre figyelmeztetett a közelgő golyóra, de egyrészt nem akartam ilyen hamar elrontani a kis bosszú hadjáratát, másrészt lehet, hogy tényleg korábban érkezett a durranás, mint kellett volna. Nos, utána sem hagy sok teret a bolondozásnak, mondjuk annyi időm azért marad, hogy telepatikus eleganciával kipöccintsem magamból a kellemetlenséget, egyenesen továbbítva azt viszonzásul Lilith kést tartó kacsójába. Jaj szegénykém!
- Most komolyan azzal a vajazó késsel akarsz felszabdalni? - bökök fejemmel a leejtett késre, már amennyiben Lili nem tért ki valahogy a golyó elől, vagy nem tartotta meg a pengét a sérülés ellenére. - Hát jó, én nem rontom el a mókádat, még valami próba esetleg? - tárom ki a karjaimat szemérmetlenül pimaszan, megadva neki a helyzeti előnyt, máskülönben igen csak egyenlőtlen lenne a küzdelmünk.


Utolsó Poszt Hétf. Márc. 05, 2018 7:23 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


Vigyora ördögi mint mindig, miközben odaszúr, ahol a legérzékenyebb pontom található, nem hagyja ki az alkalmat, hogy ne hozza fel őt, újra és újra.
- Bukott... - vágom rá egyből kicsit könnyítve magamon, így talán mégsem olyan súlyos a tettem - Amúgy sem tudom, miről beszélsz annak már vagy ezer éve - legyintek, mintha semmit se jelentett volna az egész, pedig ő a mindenem. Oldalra döntöm a fejem és rá vigyorgok, akár egy csábító kígyó. - Oh, drága Káoszom, kezdem azt hinni, hogy féltékeny vagy... ennél sokkal többet vártam tőled. Lealacsonyodsz arra a szintre, hogy féltékeny leszel egy angyalra? - nyomom meg az angyal szót erőteljesen, miközben hangom lágy, mintha csak arról beszélnék, mit fogunk csinálni ketten együtt. Fel akarom idegesíteni, vessze el egy kicsit a maradék józan eszét, ha egyáltalán van még olyan neki. Sosem gondolkodtam Belial elmeállapotán, hála Lucifernek, de van egy olyan sejtésem, hogy nincs minden rendben odabenn, lehet a főnök fejjel lefelé hozta létre úgy, hogy közben a padlóba verte folyamatosan a fejét. Hm, igen, valószínű így történhetett.
A szenvedély, akár egy hirtelen jött fuvallattól perszelő tűz, úgy gyúlt lángra közöttünk. Mindig is imádtam ezt a vadságot, ahogy a szikrák pattognak, mikor egymáshoz érünk. Tagadhatatlan a közöttünk lévő kémia és szenvedély. Még ennyi év távlatából is megvan közöttünk az a bizonyos kapocs, ami talán sosem fog elhalványulni. Ugyanakkor ez nem több, mint testi vonzalom, hiszen a szívemet csakis egy lény birtokolja már évszázadok óta, bármi is történt közöttünk a múltban. Szerencsére külön tudom választani a testi vágyaimat a szívemtől, így Lial ajkait csókolva van idő előrántani az új játékszeremet. Egy-két lépést hátrál, mindenféle félelem nélkül. Nem is vártam tőle mást, ugyanaz az arrogáns pszichopata mint mindig. Apró mosolyra húzódik a szám széle szavai hallatán, máskor elnevetném magam rajta, de forr bennem a düh.
- Hogyne! A Káosz felcsapott pszichológusnak újonnan? - gúnyolódok. Egyenlőre egyenlőek az erőviszonyok annak ellenére is, hogy én szegezek rá fegyvert. Nem áll szándékomban ilyen könnyedén elintézni, azt akarom, hogy szenvedjen, kínozni akarom, ahogy csak tudom.
- Esetleg? Becsaptad őt, hogy több információd legyen Raguel elrablásához. Ez mind nem is zavarna, mert tedd csak azt, amihez kedved tartja - vonok vállat jelezve, hogy nem érdekel mikor, mit tesz - De! Engem is kellemetlen helyzetbe hoztál, amit szerencsére eddig nem tudott meg Lucifer. Tudod mit szoktak mondani? El kell varrni minden felesleges szálat. Ebben az esetben, te is annak bizonyultál, drágaságom - a fegyver csövét átállítom, egyenesen a lábára, majd meghúzom a ravaszt. A fegyver eldördül, mire el is rejtem azt és megidézem a kedvenc rúnákkal felvértezett tőrömet.
- Játszunk egy kicsit! - lépek közelebb hozzá támadásra készen. Nem fogom hagyni, hogy beszélni tudjon, ha kell mindenét felvagdosom, hogy teljesen kivérezzen és elvesszen a semmiben.
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  


Utolsó Poszt Vas. Márc. 04, 2018 11:51 am
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 368 • Credit:

Szavaira önelégült mosollyal biccentem oldalra a fejemet, szemöldökeim csupán leheletnyire emelkednek a homlokom közepe irányába. Hát még szép, hogy nem erre gondolt! Angyal szeretője után nem is merészelnék mást remélni, hová is tettem az agyamat?! Kész röhej, tudom, nincs ki ennek a világnak a négy kereke.
- Nagy kár… Bár, hogy őszinte legyek, már téged is kevéssé leng körbe a Pokol esszenciája. Aljas kis dögök ezek az angyalkák - vigyorodok el ördögien, oda szúrva remélhetőleg, ahol a legjobban fáj, elvégre csak tisztában vele a drága Liliomszál is, milyen felettébb elkeserítő és megvetendő, hogy egy tollas piperkőccel szűrte össze a levet. Egy pihés anyámasszony katonájával, akinek jó eséllyel még ott volt a tojáshéj a seggén, mikor lepottyantották az égből. Brrr, szörnyűséges…
Nem úgy, mint a közöttünk kibontakozó és felidézendő szenvedély, ami már inkább eleveníti az Alvilág perzselését. Ajkai épp olyan mohósággal tapadnak a számra, mint az enyéim az övére, hajamat markoló ujjai alatt mély morranás andalog fel torkom mélyéről, egyre csak hevülve a múlt lángoló csatározásainak emlékében, melyek egy pillanatra újfent megelevenednek közöttünk. A fejemet persze nem veszítem el, azt csupán akkor szoktam, ha angyalokról van szó, s bizony nem a kifejezés pozitív értelmében, mégis engedelmesen dőlök utána, kiélvezve az utolsó momentumokat is mézédes ajkainak felszínén.
Azért váratlanul nem ér a pisztoly biztosítójának kattanása, de reméltem, hogy egyrészt, ennél valami véresebb küzdelmet tartogat számomra a Legelső Asszony, másrészt nem kapkodja el a fő attrakciót, ennyire kevés előjátékot hagyva nekem a keringőnk előtt. Nagy kár, nagy kár…
- Beszéljünk, kedvesem! - vigyorodok el félelmet nem ismerve, habár néhány lépéssel elhátrálok tőle, változatlan gondossággal simítva végig ujjaimat karcsú derekán és csípőjén, ahogy elszakadnak tőle kezeim. - Mondd el, mi bántja a feltételes módban létező, kicsi lelkedet, a Káosz meghallgatja! - mások valószínűleg egy pisztollyal a fejük irányában, és szemközt a végzetes fúriával - szóval ezen a ponton már eltűnődnének azon, hogy esetleg el kéne hallgatniuk, s inkább a nőszemély kedvében kellene járniuk, de hát én sosem voltam olyan, mint mások. Aztán csak nem gondolhatja Lilith sem, hogy némi elbájolt golyóval elpusztíthatja szenzációs voltamat!
- Gondolom morci vagy, amiért esetleg kihasználtam a lábtörlődet… Bocsika? - fonom karba a kezeimet, a végén hetykén rándítva a vállaimon, nem tanúsítva a megbánás leghaloványabb jelét sem.


Utolsó Poszt Vas. Feb. 25, 2018 9:59 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


Szavaim most sem hatják meg, fogalmam sincs miért vártam, hogy az évek alatt bármit is változott volna. Vagyunk egy kevesen, akik képtelenek a változásra, még akkor is, ha kitört az új apokalipszis. Valahol ez megnyugtat, mert hát hiába alkalmazkodunk a körülményekhez, de a jellemünket képtelenek vagyunk megváltoztatni. Öntelt, kedélyes vigyora most nem tud haragra gyújtani, hiszen azon már réges-régen túl vagyunk. Amint megszűnik közöttünk a távolság közelebb hajol hozzám, végig simít vállamon, miközben a fülembe sugdos. Szavai hallatán bizseregni kezdek, szemeimben a pokol lángjai égnek, miket összekapcsolja sajátjával. Ha nem akarnám megtorolni a tetteit még élvezném is a helyzetet, sőt lehet, hogy be is adnám a derekam. De azok az idők elmúltak, én pedig beleszerettem egy angyalba, akit elhagytam majd... Áh, elterelődött a figyelmem! Töretlen mosollyal az arcomon nézem, miközben mézédes, csábító hangon válaszolok.
- El kell, hogy keserítselek nem erre gondoltam. Amúgy is tudhatnád, hogy én magam vagyok a kísértés - húzom ki magam, akár egy hadvezér, aki csatába készül.
Milyen szemtelen egy démon az én drágám. Lucifert emlegeti, mikor az már majdnem hajtóvadászatot indított a fejéért. Szörnyű ez a tiszteletlenség, reményeim szerint, ha tálcán nyújtom a főnöknek, ő majd jól móresre tanítja a tékozló fiát. Épp, hogy megtörném a csókunkat, mikor lehunyja szemhéjait és magához ölel, éppen olyan szenvedéllyel, ahogy régen. Az általam kezdeményezett csókot hosszabbra nyújtja, derekamat szorítja, mire akár egy engedelmes macska egyből válaszolok. Vadul a hajába markolok, miközben heves csókcsatába kezdek vele. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ebben a harcban csakis egyenlő félként létezhetünk. Jobban belegondolva ő van tudatában annak, hogy nem kerekedhet fölém, ha megtenné abban a pillanatban elmetszeném a torkát. A múlt újra elevenedik és a hiány őrületesen csap le rám. A másodperc tört része alatt rádöbbenek, hogy nem adhatom meg magam az érzésnek, hátra dőlök, őt is magammal húzva, közben egyik kezemet magam mellé ejtem. Szabad kezem a csizmám szárába csúsztatom és kihúzom belőle a pisztolyom, melyet démonölő szentelt  golyókkal töltöttem meg, egyből a halántékának szegezem.
- Mielőtt elvesznél a lábaim között egy pár dolgot meg kellene beszélnünk. Sürgősen - suttogom az ajkai közé. A tettei megtorlásért sikítanak, amit nem fogok kihagyni egy kellemes légyott miatt.  
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  


Utolsó Poszt Csüt. Feb. 22, 2018 8:37 pm
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 323 • Credit:

Jó látni, hogy vannak még démonok, akik nem változtak meg a nem éppen kedvező körülmények hatására. Menten ellágyul a szívem! Persze Lilitől mit várhatnánk, sosem volt egy másokra támaszkodó, erőtlen nőszemély, aki Lulu szoknyája mögé bújna az ítéletidőben, nem úgy a többi mihaszna… Grr, még mindig szörnyű emlék New Orleans, ahol egy félvérben több kurázsit lelni, mint a Pokol alantas szolgáiban. Hová veszett a tűz ezekből a férgekből? Azt hiszik, hogy az Alvilág anyai támogatása nélkül már nem démon a démon?! Hogy a kicsi kezüket elenge- Uhh, elragadtattam magamat.
- A nárcisztikus jellemem? Jaj, Liliomszál, ne bókolj, mert még elpirulok! - vigyorgok rá jó kedélyűen, félresöpörve azt az aprócska tényt, hogy a fúria vélhetően a fejemet jött venni, s nem az önhittségemet legyezgetni. Lássuk be, az mindig jól ment neki, hehe. Mármint az egóm növelése, nem a nyakam nyaszitolása, bár így belegondolva jó kérdés, miért nem próbáltuk ezt még ki eddig… Hmm, kész rejtély.
Közeledésére máskülönben változatlanul nem tántorodok el, sőt, kacér, pimasz szavait hallva ördögi vigyor ékelődik az ábrázatomra. A tiszta lelkiismeretűek nyugalmával hajolok ében tincsekkel keretezett füléhez, jobbommal didergetően végigcirógatva vállának finom vonalait.
- Nem vagyok benne biztos, hogy a lábaid közé bújva vissza fogom nyerni. De sosem rettentem meg egy kis kísérletezéstől - búgom mély hangon, halkan s szégyentelenül, majd elemelve fejemet a nyaka csábító közelségétől, kihívóan felkutatom állandó tűzben tomboló íriszeit. Nem is értem, miért hagytuk abba a közös találkáinkat. Jah igen! Egy angyal… Mindig, mindig egy angyal, és azt várják, hogy elviseljem őket a nagyobb jó érdekében. Kész röhej!
- Lucifer mentsen, hogy elrontsam a szórakozásunkat - somolygok rá, hagyva, hogy megátalkodott ajkait a sajátjaimra simítsa. Néhány pillanatig rezzenéstelenül figyelem nőies, puha vonásait, majd szemeimet hunyva vadul magamhoz ölelem, mélyítve egyúttal csókunkon is. Csípőjét, derekát a rég múlt idők őrületével markolom, s bár száját sem kímélem, jól tudom, hogyan kell ezen a ritka hangszeren játszani. Csak semmi önkényes fölényeskedés, vagy gyáva behódolás. Nem, arra ott vannak a kutyái.


Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 8:39 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


Minden vágyam, hogy darabokra szedjem, lakmározhassak a húsából, miközben a szaros életéért könyörög azaz a lováért. Mivel a drága Belial Akhilleusz-sarka a gyönyörűséges fehér paripája, hozzá van láncolva az élete. Mindezek ellenére higgadt maradok és nyugalmat erőltetek magamra. Nem akarom idő előtt leleplezni magamat azzal, hogy felkapom a vizet és neki rontok egyből. Szépen lassan és óvatosan kell megközelíteni, mintha csak a régi időket akarnám feleleveníteni. Persze tisztában vagyok vele, hogy őt sem ejtették a fejére és sejt valamit. Megjegyzése hallatán nekem is vigyoroghatnékom támad, ő is azon kevesek közé tartozik, akik tökéletesen ismernek engem és a jellememet is. Utánfutók, mi? Egykoron ő is azok közé tartozott igaz a lábtörléssel elég sokat kellett várnunk. De ami késik az nem múlik. Mikor az elmeállapotát firtatom teátrálisan meghajol, mire válaszul a szemeimet forgatom, majd köhintek egyet.
- Látom a nárcisztikus jellemed semmit sem változott - jegyzem meg csak úgy inkább magamnak, mintha hangosan gondolkodnék. Évszázadokon keresztül próbáltam kihozni a sodrából, mindent bevetette ellene, de aki a Káosszal néz farkas szemet az jobb ha felköti a nadrágját. A düh, méreg hajt előre, feltett szándékaim eléggé egyértelműek. Ugyanakkor van egy kis hang az elmém mélyén, ami azt mondja:  "- Kár lenne érte!" Igen, igen. Vannak olyan dolgok, amik az idő múlásával sem változnak, ilyenek azok az emlékek, amik Lialhoz kötnek. Érzelmekről direkt nem beszélek, hiszen az lehetetlen. Démonok vagyunk, akiktől távol állnak az efféle érzések, lehetetlennek tartom, hogy bármelyikükbe is belehabarodjak. Ez alól a drága Káosz sem kivétel. De ami a testi élvezeteket illeti a képzeletbeli dobogó második fokára felállhatna nyugodt szívvel. Még egy lépést teszek felé, így már nincs közöttünk egy centi levegő se. Kérdése hallatán sem veszít mosolyom a fényéből, ugyanakkor szemeimet forgatom megmutatva ezzel valódi érzéseimet.
- Az illatod kezdi elveszteni a kénes páráját. Mi lenne, ha ezen változtatnánk?  - teszem fel az ártatlan kérdést, végig simítva az arcán. Szabad kezemet a vállára helyezem, mintha átakarnám ölelni akár egy könnyűvérű szerető.
- Ugyan már drágám, ne akadjunk fenn a részleteken. Inkább élvezzük egymás társaságát, ahogy régen - csillogó szemekkel meredek rá, ahogy oldalra billenti a fejét egy apró csókot lopok tőle.
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note: bocsánat a késésért és a gyengébb válaszért


Utolsó Poszt Vas. Feb. 11, 2018 6:28 pm
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 323 • Credit:

Lilith felbukkanása nem döbbent meg különösképpen, sőt, azt csodálom, hogy eddig nem keresett még meg. Jó tudni, hogy az ügy beavatott díszpintyei eddig tudták tartani a szájukat, mármint az a pár szerencsés, akik életben maradtak Raguleves kiszabadítása után, és túlélték az üldözésemet is. Várható volt, hogy néhányan megússzák, a felbérelt gyilkosok sosem képesek elvégezni tökéletesen a munkát, én meg nem fogok néhány porbafingó után futkosni. Az sem meglepő, hogy a mázlijukat követően megtalálták maguknak Lilit, vagy valakit, aki elég rangos a seggük védelméhez, és akinek fontosak lehettek a tudomásukra jutott információk. Mindig akkora dilemmában vagyok! Egyrészt, a hűség jó dolog, olyasmi, amit elvárok a talpnyalóimtól, másrészt meg olyan büszke vagyok a szarkeverésükre! Tanultak végre valami értelmeset is a silány kis életükben.
- Igaz is, mindig találsz magadnak utánfutókat, akikbe a kecses lábadat törölheted - vigyorgok rá derűsen, azon töprengve, vajon meddig bírja elhúzni ezt a kedélyes csevejt anélkül, hogy rám támadna? Biztosan paprikás lehet, ha valóban azért van itt, amiért gondolom… Liliom pedig nem a türelméről híres.
- Ugyan, hisz ismersz már, nekem mindig furcsa gondolatok kavarognak az elmémben. Éljen a káosz! - hajolok meg teátrálisan nos… magam előtt. Menten kipirulok itt zavaromban! Na de félre a tréfákkal - dehogy is -, az első asszonyt nem érdemes alábecsülni, hiába teremtetett a pokol fia az apokalipszis lovasának. Közeledését töretlen mosollyal figyelem, hagyom, hogy kedvére puhatolja ki a terepet. Ó, ha nem tenne ilyen félreérthetetlen megjegyzéseket, még azt hihetném, hogy a régi idők szép emlékeit jött felidéztetni velem, azonban engem sem ejtettek a fejemre. Első számú szabály, ha démon vagy; mindig számíts arra, hogy a másik tőrt akar döfni a hátsódba.
- Uhh, biztos a dezodoromat érzed - szimatolom meg magamat, a lehető legtöbbet csorbítva vészjósló kérdése élén, remélhetőleg ezzel csak tovább bosszantva őt. Akkor fest a legcsodásabban, amikor szétveti a düh!
- Mondd csak, kedvesem, az esetünkben ki a vad és ki a vadász? - billentem oldalra a fejemet, ártatlanul pillogva a szemrevaló fúriára.


Utolsó Poszt Csüt. Feb. 08, 2018 11:14 pm
Következő oldal


Belial & Lilith
Don't fuck with my love



Mondtam már, hogy gyűlölöm, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy én szeretném? Igen, valószínű sokszor hangot adtam neki, hiszen akkor nem lenne ennyi fejetlen hulla körülöttem. A mostani lesz a gyűjteményem ékköve, gondolatban már a helyét tervezem. De előtte még futnom kell egy-két kört, amihez hozzá tartozik az is, hogy el kell hagynom New Orleanst. Minél előbb véghez viszem a tervem, annál előbb térhetek vissza a mindennapjaimhoz. De, hogy az elején kezdjem éppen egy démont akarok levadászni, aki a lehető legkellemetlenebb helyzetbe kevert. Lucifer nem a megbocsájtásáról híres, így mindent meg kell tennem, hogy elhessegessem a gyanút magamról és a szeretőmről. Ez egy régi történet, mikor voltam olyan naiv, hogy összeálltam egy angyallal, persze azóta szerencsére elbukott a drágám, de ez egy másik történet. A fülembe jutott, hogy ő volt az-az angyal, aki információkat szivárogtatott ki a többiekről, így a tudtomon kívül segédkezet nyújtott Raguel elrablásában. Éppen ezért el kell tüntetnem a lehető leggyorsabban az egész okozóját.
Miatta vagyok itt egy kihalt faluban, ahol még a madár se jár. Látom, ahogy egy virág szirmait tépkedi, majd hullajtja a kavicsos sárba. Vele párhuzamosan haladok egy utcában, két növényekkel benőtt ház között rám pillanthat, majd mint a kámfor el is tűnök a szemei elől. A Viszály lovasának könnyű felkelteni az érdeklődését, főleg ha tudja Isten lánya, hogy kell azt csinálni, márpedig nálam jobban őt senki se ismeri, talán csak Lucifer. De a mi kapcsolatunk azon is túl tesz mérföldekkel, hiszen sokszor megfordultunk egymás ágyában. Szeretők voltunk, akik élvezték egymás társaságát, de egyszer minden jó elmúlik, nem? Mégis most csípőmet ringatva sétálok, akár egy dicsőséges vadász, aki tudja mit akar és bármi áron el is éri azt. A gyéren nőtt fák között rakom egymás után kecses lábaimat egészen egy száraz, tuskóig, amin kényelmesen helyet foglalok. Míg az érkezésére várok minduntalan a múltba révedek, azon éjjelekre mikor elvesztünk egymásban. A megszelídíthetetlen vad és a titokzatos káosz találkozása, viták milliója, mit egy idő után heves szenvedély váltott fel. Az emlékek miatt apró mosoly bujkál a szám sarkában, amit hangja tör meg. Önelégült vigyora láttán szemeimet forgatom.
- Belial édesem, te is tudod, hogy sosem vagyok magányos - válaszolok sokat sejtetően, majd felkelek ülőhelyemből és egy lépést teszek felé. A legnagyobb vadat a legnehezebb becserkészni, hozzá különböző taktikák kellenek. Bármi áron véghez viszem a célomat, megtanítom az én drága Lialomnak, hogy nem jó velem ujjat húzni. Mosolya láttam nekem is jobb kedvem lesz, szavai ellenére sem török meg. Nem kellett volna belevonni ebbe Gadreelt, főleg nem engem.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. Nem tesz jót neked ez a levegő, a fejedbe furcsa gondolatok képződnek - vágom oda egyből, elterelve magamról a szót - Azt tudtad, hogy az űzött vadnak különleges szaga van? - billentem ugyanúgy oldalra a fejem, ahogy nemrég ő tette, közben még két lépést teszek felé, mintha újra a közelségére vágynék. Kivárom a következő lépést mielőtt támadnék, hiszen azt kell hinnie, hogy békével jöttem utána.

▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note: láv hág + ajándék neked  


Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 6:59 pm
Következő oldal


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 409 • Credit:

- Szeret, nem szeret… Szeret, nem szeret - orrom alatt dünnyögve ritkítom egy pipacs termetes szirmait, magam mögött hullajtva őket a kihalt falu kavicsos, sáros útján, akár Jancsi és Juliska a morzsákat, vagy cukorkát? Fene emlékszik, azt a részt jobban szerettem, amikor jól kemencébe pakolták őket ropogósra sülni. - Szeret… Nem szeret! - az utolsó szirom hullik ki a kezemből, a felháborodás pedig nyomban éket ver bennem. - Nyilvánvalóan hazudik ez a gaz, Lulu, tudom, hogy csipázol engem a nem létező lelked legmélyén - magyarázok morcosan, miközben földhöz vágom a megcsonkított virágszálat. Micsoda egy idióta játék, pf, ilyet is csak a halandók találhatnak ki…
Szemeimet forgatva vetem oldalra a pillantásomat, éppen bekukucskálva két lepukkadt, vadnövényekkel benőtt ház közötti csapásra, ahol bizony egy női alakot veszek észre elsuhanni. Ha nem tudnám jobban, azt hinném, hogy Az első asszonyt láttam, de legjobb tudomásom szerint még mindig a bukott angyalkájával jár párban, szóóóval mit is keresne itt egyedül, ugyebár. Nos, akárki is legyen az, a pusztulásra ítélt virágok tépkedésénél bárki jobb szórakozásnak ígérkezik, így hát lefordulva balra, követem a környéken ólálkodót.
Nem telik sok időbe észrevenni a ritkán ülő fák között, talán nem is szándékozott bujkálni. Luciferre esküszöm, ez a nő hátulról is úgy néz ki, mint Lilith, s őszintén szólva már nincsenek is kétségeim a kilétét illetően. Ilyen méltóságos, kihívó eleganciával csak ő tudja rázni a csípőjét. Hehe… Milyen szép napok is voltak azok! A drága Liliom nem az úri finomságáról híres, vagy arról, hogy meghagyná a partnerei fejét, ha jól tudom, két-három szerencsés flótásnál több nem hagyta el élve az ölelését. Ő volt az egyedüli fúria, akinek nem unaloműzés gyanánt vetődtem az ágyába, és többször is megfordultam benne. Meg az ágyában is.
- Lilith, egyetlenem, ilyen kihalt vidéken, magányosan? Még azt hiszem, hogy mesterkedsz valamiben - vigyorodok el önelégülten, nem vetve el a lehetőségét annak sem, hogy követett idáig. New Orleansba merészkedni nem volt kispályás húzás tőlem azok után, hogy Lucifer hetedhét országon át kerestethet, de hát nem lennék Viszály, ha ilyen apró kis bökkenők visszatarthatnának a vágyaim beteljesítésétől.
- Rég nem láttalak, megkopasztottad végre a tollasodat, vagy még mindig a kutyaólban vár haza? - billentem oldalra a fejemet, szakadatlan mosollyal az ábrázatomon. Nem tisztelek igazán senkit és semmit, azonban Liliomszál mindig is benne volt a „Kedvenc időtöltéseim” top ötben. Kicsit hasonlít rá Kyara, noha Lilith nem a fajtájánál fogva vagy az őt ért traumák miatt vált megszelídíthetetlen vaddá… Ó nem, ő így pottyant bele az Édenkertbe, hát nem elbűvölő?


Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 3:59 pm
Következő oldal


Kép:
 


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Zagan
Today at 10:03 am
☽ Zagan




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
3
Harcos Angyal
6
Vadász
10
Nephilim
5