Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Alcatraz - Page 3 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Az ajtó csak akkor nyílik, amikor a maradék ideér. Fogalmam sincs, hogy Seth ezt hogy gondolta. Ó, dehogynem! Nem kell sokat gondolkoznom rajta, azonnal rájövök. Olyan nagyra tartja magát, hogy azt hiszi, semmiség számára összeszedni egy embert, egy démont és egy angyalt. Úgy gondolja, képes őket iderángatni azért, hogy megszerezhesse azt, amit ide eldugott. A régi erőnkkel talán tényleg nem lett volna nagy kihívás. Ahogy engem utánozva csavarja a szavakat, még arra is képes lett volna, hogy meggyőzze őket, az ő ötletük volt, hogy ide jöjjenek. Önszántukból sétálnának egyik helyről a másikra, kígyó testvérem irányításával. Mindenkit a megfelelő helyre állított volna, akár a bábukat a sakktáblán, miközben oly nagy lelkesedéssel játszik, akár Ruben a társasjátékain. A különbség jelenleg közte és köztem az, hogy nem ismerem ennek az ostoba játéknak a szabályait. Még nem.
Gondtalan megyek előre, töretlen magabiztossággal. Eddig minden teremben akkor aktiválódtak a csapdák, amikor mindannyian beértünk, éppen ezért nem hiszem, hogy én kapnám az első pofont. Sokkal inkább mindannyian, egyszerre. Vagy mégsem. A tűz engedelmesen megvilágítja a termet. Árnyaink felsorakoznak a falon, a lángok mozgására ringatózva. Mindez nem zavar, mikor azonban az egyetlen bejárat bezárul mögöttünk, megpördülök sarkaimon. Hát persze… Ezúttal tehát ez lenne az egyik kihívás. Nincs egyértelmű tovább vezető út, csak mi magunk.
Nem sokkal később, tekintetem a szoba közepén lévő rózsa vonja magára. Az egyetlen éke ennek a nyomorult teremnek. A víz csepegése egyfajta nyugalommal áraszt el. Tudom, hogy képes vagyok irányítani, miképpen fegyvert is formálhatok belőle baj esetén. Ha minden rosszul sülne el, hát még mindig átutazhatok rajta keresztül oda, ahol sokkal biztonságosabbnak ítélem a világot. Talán visszatérnék a görög partokra, esetleg Spanyolországba, ahol kellőképp kitombolhatom és feltölthetem magam, mielőtt visszatérnék ide. Kár, hogy a menekülés nemigen szerepel a repertoáromban. Több bennem a büszkeség annál, minthogy engedjem, hogy Seth játékbarlangja visszavonulásra kényszerítsen.
Ajkaim mosolyba vonulnak a mellém érkező démon szavait hallgatva. Ha tudná, hogy egyszerre igaza van és még sincs. Persze… lehetnék olyan kedves és felvilágosíthatnám őket. Az is lehet, hogy ez a hely, mivel a többi erőforrást feléltük, ezúttal engem követelne a továbbjutáshoz. Jobban mondva valamit, amit csak én adhatok és a többiek nem. Ez pontosan öcsémre vallana. Egy leviatán nélkül senki nem kaparinthatná meg a kincsét, akkor sem, ha eljut idáig.
- Közel jársz a valósághoz, mégis oly távol állsz tőle. Démon vagyok, ugyanakkor… a speciális fajta – tájékoztatom.
Hiszen anyánk démon volt. Az apánkat is előbb lehet annak nevezni, mint bármi másnak, ha viszonyítani akarunk. Tudom, nevezhetjük egyszerűen szörnynek is, de a tény, hogy anyám egy kígyóval közösült… Elég furán hangzik, még számomra is. Mintha az angyalok kecskével hálnának, bár néhányukból ezt is kinézném.
A rózsához lépve alaposan megfigyelem. Gondolom nem az a célja, hogy leszakítsuk, tehát azt nem teszem. Helyette, ha vannak tövisei, egyikkel felsértem ujjbegyemet és kiserkenő vérem a rózsa vörös szirmaira hullajtom.
- Nos, kedves mindenki… Azt hiszem, mostanra végigmentünk az étlapon.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 07, 2018 1:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Aki a csapdákat állította az gondolt mindenre. Az elsőhöz egy ember, a másodikhoz egy démon kellett. Józan paraszti ésszel ki lehet következtetni azt, hogy akkor most melyik lény következik a listán aki ki tudja nyitni az ajtót. Akkor nyílik csak ki, amikor Rassilon és Cartelle csatlakozik hozzánk. Hagyom, hogy Kisa előre menjen, inkább őt érje el a következő csapás mint engem. Zsebre dugom a kezeimet, és a sor hátánál kullogok be a terembe. A tekintetem először a rózsára téved, majd szépen lassan az árnyékainkra, ami szörnyetegeket formáz. Ha saját magunkkal kell szembenéznünk, akkor most kivételesen én vagyok lépés előnyben. Nekem nincsenek elfojtott vágyaim, félelmeim. S most már figyelek, nem fogok bedőlni még egy hallucinációnak. Egyszer bejött, többször nem fog. Engem sokkal jobban foglalkoztat az, hogy ki lehet ez a nő. Egyre gyanúsabb, és olyan, mintha tudná azt, hogy mi történt az előző teremben. Vagyis azt, hogy ki tehet róla. Így hát a szemeimmel már csak az ő alakját figyelem és most már kezdek kielőzni a sorba mindenkit, hogy közelebb kerüljek Kisahoz. Megállok mellette, de nem pillantok rá csak a virágot nézem.
- Előzőleg olyan eszközökhöz nyúltál mi a démonoknak a képességei. De tudom, hogy nem vagy az. Lehet, hogy nekik nem tűnt fel de nem is érdekel. Nem tudom, hogy mi vagy te de egy dologban biztos vagyok, hogy rád ez a hely máshogy reagál, mint ránk. Motyogom az orrom alatt a szavakat, hogy csak ő hallja azt, amit mondok.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 04, 2018 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


A démonok rosszabbak az embereknél. Ez tiszta sor. Mégis átfut az agyamon, hogy vajon ott hagytam-e volna a teremben a fiatal Cartellet, ha még mindig halandó lenne? Hisz Gabriel eszméi így kívánják. De ott tudtam-e volna hagyni? Valószínűleg nem, de hiába az iménti állítás, reménykednék, hogy hamar életét veszti, vagy az első rossz szónál én magam húznám karóba. Azt hiszem így, hogy démonról van szó, kevésbé érzem rosszul magam amiatt, hogy nem hagytam hátra. Mert így még hasznos lehet. Talán csak évtizedek múlva, de egy jó kontakt sokat ér. Az ajtó talán akkor is kinyílt volna, ha csak hárman jutunk el odáig. Miért lenne szükség két démonra?
Én is előre engedem az ismeretlen lényt, akitől folyamatosan deja vu érzésem támad. Rá ez a hely valahogy máshogy reagál, én pedig nem kérek a meglepetésekből. Az első, ami belépve feltűnik a víz. Már megint víz. Ami nem olyan meglepő, hisz a föld alatt vagyunk. Mégis hallatok némi kósza zsörtölődést az orrom alatt, csak úgy, magamnak megjegyezve, amikor beletrappolok egy nagyobb tócsába.
A szürreális hatású rózsára pillantok, de a rejtvényfejtést egyelőre a többiekre hagyom. Az én tekintetem a falon játszó árnyékok vonzák oda. Sőt, néhány másodpercre teljesen elmerülök a látványban. Gyanakvó tekintettel figyelem az alakom. Kicsit mintha a halandók világában egy Rorschach-tesztet próbálnék elemezni. Csak azt remélem, hogy a teremből a kiút nem a belső démonainkon át vezet. Az kérdéses, hogy bennük nem bízom-e meg, vagy magamban.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 3 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Alcatraz - Page 3 Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Amíg nem érkeznek meg mindannyian, addig az ajtó nem nyílik ki. Úgy tűnik, hogy Kisa öccse gondolt mindenre. Nem lehet akárhogyan végigjutni a termen. Az elsőben egy ember volt a kulcs, a másodikban egy démont ejtett fogságba.
És lám, most hiába áll ott és mellette Gressil nem történik semmi. Az ajtó nem nyílik. Egészen addig, amíg Rassilon is oda nem érkezik Faye-jel az ölébe. Vajon mindkettőjükre szükség volt?
Az ajtó úgy tűnik el, mint a legelső. Egyszerűen köddé válik.
Ahogy pedig átlépi az első lény a küszöböt, a fények felvillanak. Hatalmas üstbe ég a tűz, mely narancssárgává varázsolja az apró termet, ami nem nagy.
Mégis ők négyen kényelmesen elférnek benne. Mégis úgy tűnik, hogy egy zsákutca. Félköralakúvá alakították ki, egykor. Dúrva metszésű kövekből rakták ki. Az építők nem ügyeltek arra, hogy egységes barázdájú legyen. Az idő vasfoga mégis kifogott a termen. A padlót víztócsák borítják, a plafonról hatalmas cseppekként buknak alá, hogy aztán fodrozódva tűnjenek el egy-egy tócsába.
A terem közepén, mintha a padlóból nőtte volna ki magát egy szál vörös rózsa szépíti a termet. Nincs benne semmi több. Egy árva ablak, egy árva ajtó. Az üstök hagyományosak, semmi érdekesség nincs az oldalukba vésve.
A tűz fénye játszik a falakon a négy kalandozó alakját szörnyként ábrázolva a falon.
Az ajtó bezárul mögöttük. Nincs már kijárat sem. A szomszédos teremből a víz morgása is megszűnik. Minden hang forrása a plafonról aláhulló vízcseppek, valamint saját hangjuk.
A rózsa pedig nem zavartatja magát. Vendégek ide, vagy oda, gyönyörű színében pompázik a terem közepén.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Alcatraz - Page 3 Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Az, hogy mindenki egyszerre dönt úgy, hogy valami módon mégis meg kell menteni a démont a csapdából csak egy hiba a sok közül, amit csapatként elkövethetünk. A kommunikáció teljes hiánya persze a legfőbb, de, ha jobban belegondolok, az is csoda, hogy eddig nem próbáltuk megölni egymást. Ez mondjuk nem hiszem, hogy sokáig váratna magára, így nagyon résen kell lennem.
A nagy kavarodásban valahogy minden félresikerül, viszont legalább a démon megszabadul, és egy látványos bukfenccel a hídra vetődik. Arcom egyszerre fájdalmas grimaszba torzítja a hallény újabb sikolya, és jó ideig ez az utolsó mozdulat, amire képes vagyok. Nem tudom, a csillagpenge végül hogy talált el engem a sushi csaj helyett, de azt hiszem szerencsém volt. A fájdalom, amit az újabb sikoly okoz, nem is igazán fizikai. Ha még ember lennék, azt mondanám, a lelkembe próbál vasalt bakanccsal tiporni valaki, de ez most valahogy más, mint a korábbiak. Mozdulatlanná dermedve, hangtalanul nyögök fel, és bár csak a szemem sarkából, de látom Rassilont közeledni. Nem tudok segítséget kérni, de meglepő módon nem is kell. átcipel a hídon, és igaz, félúton már mintha mozdulnának a tagjaim, azért nem kezdek ficánkolni, hogy tegyen le. - Köszönöm! Most megint jövök eggyel. - mondom végül egy kisebb mosollyal, és ép kezemmel megérintem a vállát egy pillanatra, mielőtt a pulzáló fényt árasztó ajtó felé fordulok. Hagyom, hogy az idegen szagú nő előre menjen. Higgyen csak, amit akar, de nem a tisztelet, vagy a félelem vezérel. Fikarcnyit sem bízom benne, de golyófogónak pont jó lesz, ha úgy esik.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Alcatraz - Page 3 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Csodásnak ígérkező tervem ott fullad kudarcba, hogy nem számoltam az eddig szintén semmire nem jó nő dobásával. Természetesen most kellett közbe avatkoznia, oly módon, hogy az erőfeszítéseim, amiket tettem, semmissé váljanak.
- Szomorú, de egyet kell értenem – sziszegem az angyal megjegyzését hallva.
Az már cseppet sem érdekel, hogy a manőverének hála, a lányt sebesítette meg a fegyvert, sőt, elégedettséggel tölt el. Amolyan kárörömmel, ami akár általánosnak is nevezhető, de most, hogy keresztül húzta számításaimat alig néhány másodperccel ezelőtt, egy fokkal nagyobb, mint a megszokott. A fegyvert, amit használtam, magamhoz veszem. A bájolás rajta marad, így mostantól bárki, akit megsebez, osztozhat a kicsi lány sorsában.
A hableány sikolyát hallva kezeim kénytelen vagyok füleimre tapasztani. A korábban magamhoz vett eszköz a földre hull, miközben én magamban mérgelődve szidom Calypso egykori házi kedvencét. Azt hiszem, mindannyiunk rendelkezett valami jellegzetes teremtménnyel, aminek létrehozásában kedvét lelte. Számára ezek a félig halak voltak azok, Sethnek pedig… Azok a förmedvények nem érdemelnék meg, hogy éljenek. Fogalmam sincs, mi bennük az élvezet. Most azt kívánom, bárcsak az elején úgy döntöttem volna, hogy megölöm. Ez esetben más taktikát alkalmaztam volna, csakhogy… Ha az az ostoba liba ugyanazt a vacakot használja, a végén én is megjártam volna. Nem, jobb ez így.
Az ajtóhoz indulok, immáron többedmagammal. Ezúttal nem sikerült megszabadulni tőlük, de ami késik, nem múlik. A bűvölt pengét azonban nem tartom meg. Erőm segítségével egyenest az angyal elé lebegtetem a kis eszközt, amint a továbbvezető útra lépünk. Egy kis ajándék. Rajtam úgysem használ, legfeljebb megkarcol egy kicsit. Ugyanez igaz bármely leviatán esetében.
- Egy kis ajándék. Vigyázz vele, ha megkarcol, úgy jársz, mint a kislány – mosolyodom el aljasul, visszapillantva rá.
Ha alaposabban megfigyeli a tárgyat, még a szerencsétlen vérét is megpillanthatja rajta. Most pedig, hogy ilyen szépen összegyűltünk mind és a látomások sem kísértenek minket az őrületig… Akár mehetnénk is tovább, velem az élen, ha senki nem olyan szemtelen, hogy megelőzzön.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 12:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Ajkaim enyhén összepréselem és orromon fújom ki a levegőt. Jól van Gressil, ez közel volt. De a csapda ereje megtört. És úgy tűnik, a többiek is hasznosítják magukat.  - Ez egy katasztrófa. - Jegyzem meg orrom alatt. Nem is a többieknek célozva. Afféle kicsúszott gondolat pusztán. Ha meghallják, hát meghallják. Kétlem ,hogy ezen a ponton bárki különösebben rám figyelne. Legalábbis ahhoz képest katasztrófa, ahogy egy összeszokott csapat dolgozna. Mondjuk az én csapatom. Itt bezzeg mindenki dobál mindent a vakvilágba. Ha nem lenne szentségtörés - és a motívum csak a halandók kiváltsága - jól lehet, most ironikusan keresztet vetnék.
Fegyvereim már a falon található rúnák felé száguldanak, amikor a lény felsikolt. Benn akad a levegő. Úgy érzem, mintha vákuum képződne a tüdőmben és eltüntetné a külvilágot. Jaesa érintését érzem az arcomon, majd a páncélom alatt végig futni úgy, hogy az ott sem lenne. - Ama… - Mégis más nevét kezdem el suttogni. Na nem, ezt nem játsszuk. Egy adag levegőt erőltetek a tüdőmbe, melyet néhány másodpercre úgy éreztem, mintha betonba öntöttek volna. A teremben kihunynak a fények, mire én kitárnám szárnyaim, hogy az ajtóhoz siessek, de nem jönnek… De hogy meglássuk a sok rosszban a jót is, legalább a Halál is saját magával van elfoglalva és nincs ideje angyal-viagrás vicceket elsütni.
Sietve teszem meg az első lépést a hídon, de azonnal feltűnik, hogy Faye megdermedve áll ott, ahol eddig. Ha úgy látom, hogy megoldja, egyedül rohanok az ajtóhoz. Ha nem, akkor a karjaimba veszem és valamivel lassabban ugyan, de vele együtt megyek előre. Közben gondolataim útján visszarántom magamhoz a két eldobott surikent, a helyükre illesztve őket.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 9:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Körülnézek gyorsan a pecséten, hogy memorizálni tudjam azt és máskor ha kell, akkor be tudjam vetni ha az erőm engedi vagy ha megtudom ennek a helynek a titkát. Valami nagyon furcsa nekem, amióta csak itt vagyunk egyfajta elmondhatatlan érzés kerít hatalmába, mintha láttam volna már volna ezt a csapdát valahol, sőt mintha már raboskodtam is volna egy ilyenbe. De nem tudom, hogy mikor és hol. Idegesít a tény, de most nincs időm vele foglalkozni. Nem sok időm maradt, körülbelül másodpercek kérdése és elér engem ez a vízi szörnyeteg és akkor megnézhetem magam. A csuklómból csöpögő vért a körvonalra engedem s ezzel egy időben érkezik is meg a plusz löket, az angyal fegyvere a dobócsillag. A pecsét megtörik, érzem és látom. Nagyon gyorsan kell cselekednem, a szemem sarkából látom a gránátokat és emiatt csak egy halk morgás hagyja el a számat, de már ugrok is egy tigrisbukfencet a híd irányába, hogy kellő távolságra kerüljek a lökéshullámtól. De a biztonság kedvéért, az erőm egy gyengébb páncéllal védi a testem. Nem sok minden, a rúnák miatt nem tudom védeni magam rendesen de ez is több, mint a semmi. Ha sikerül, akkor Rassira pillantok és csak bólintok egyet a köszönetem jeléül. A lény kiáltására odakapom a fejem és érzem a melegséget ami belülről kezd úrrá lenni rajtam, de most nem engedem, hogy tőrbe csaljon. Az előbb megvágott kezembe mélyesztem az egyik karmomat megint, hogy a fájdalom elvegye a figyelmemet róla. Közeledek az ajtóhoz, de nem nyílik ki. Együtt kell tovább mennünk. Ejj, pedig tetszett volna ha most meg tudtunk volna fogyatkozni, de sajnos az élet kegyetlen. Viszont a szárnyast mindenféleképpen vittem volna magammal, hiszen elég jól összedolgozunk plusz az is benne van, hogy ő segített nekem kiszabadulni. Még kimondani is rossz, de tartozom neki.  


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 3 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Alcatraz - Page 3 Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Rassilon és Gressil jól gondolkoznak. A pecsét egy mezei démonfogó, de mivel egykoron egy igen erős lény készítette, így még a Halált is képes volt csapdába ejteni. Régi emlékek kavarognak a férfiban, bár tudná, hogy mi is ez pontosan. Mikor állt hasonlóban. Bosszantó egy pillanat, mégsincs ideje most ezzel foglalkozni.
A vízoszlop sebesen közeledik felé, benne egy halfarok vergődik, szemei kékesen izzanak. Száját nagyra tartja, a vízoszlopból mégsem jön ki. Még kezét sem nyújtja előre, csak addig, ameddig a fekete szutyok engedi. Hegyes metszőfogai közel sem árulkodnak kedves fogadtatásról.
Szinte mindenki egyszerre mozdul.
Gressil erejét és vérét használja, hogy feltörje a pecsétet, ezzel egy időben Rassilon is abba az irányba hajítja dobócsillagát. Kettejük ereje elég ahhoz, hogy megtörje a pengét. Fél másodperce van elugrania a víztömeg irányából, mielőtt a habok martalékává válna.
Közben Kisa is egy tőrt dob a víztömegbe, egyenesen a lény irányába, de Faye is egy gránáttal engedelmeskedik. Az utóbbi épp a démon és vízoszlop közé esik. Gressil átkozódhat, de sebesen kell cselekednie, ha nem akarja, hogy a lökéshullám őt is elérje. Vagy leguggol és úgy gurul tova a hídon, hogy kikerülje, vagy… kitalál mást.
Kisa tőre azonban épp emiatt irányt téveszt, ahelyett, hogy eltalálná a sellőt, Faye felé száguldozik. Megkarcolja bőrét, néhány pillanatra megbénul a teste.
A lény hangosan felkiált. A lányok dobhártyaszaggatónak érzékelik, a fiúk pedig? Újra valami melegség árasztja el szívüket, vágyakat ébreszt bennük, mégis észnél kell lenniük, ha nem akarnak újra egy hamis ábrándba ébredni.
Rassilon tőrei eltalálnak két rúnát is, azok egy pillanatra felizzanak, majd végképp kialszanak. A teremre újra sötétségbe kúszik.
Az egyetlen fényforrás Kisa mögött az ajtó. Kékes izzássa egyre élénkebb, egyre kivehetőbb. A nőnek mégsem nyílik ki. Nem, amíg mind oda nem érnek...



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Alcatraz - Page 3 Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 2:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Annyira lefoglal, hogy az angyalt mentsem, hogy a környezetemből szinte alig-alig érzékelek valamit. Eleinte úgy tűnik, mindegy, mennyire akarom, nem tudom elérni Rassilon tudatát, hiszen egy pillanatra sem néz rám. Amikor viszont megragadja a kezem, felpislálkol valami reménysugár bennem. Talán most. Energiáim tovább örvénylenek körülötte, ő pedig olyan fájdalmasan kapaszkodik belém, hogy akaratlanul is felszisszenek, de nem próbálok szabadulni, csak szólítgatom, hátha sikerül elérnem őt, és visszabillentenem a valóságba valahogyan. Felegyenesedem én is, ahogy feláll, és szinte maga után ránt, amikor megfordul, de még ekkor is csak arra koncentrálok, hogy magához térítsem. Hiba? Talán igen, de ennyivel tartoztam neki, és az ilyesmit én nagyon is komolyan veszem.
Csak akkor ötlik fel bennem komolyabban, hogy hibát követtem el, mikor az angyal szorítása alatt hangosan reccsen a csontom, és éles fájdalom nyilall a karomon át a testembe. - Basszameg! - kiáltok fel fájdalomtól eltorzuló arccal, és elrántom a kezem. Reflexből emelem ép karomat, hogy bemossak egyet neki, de egy olyan adag mocskos vizet kapunk a nyakunkba, ami mindkettőnket észhez térít egy pillanat alatt. Sérült csuklómat szorongatva, csuromvizes fürtjeim alól pillantok az ismét előttem térdelő szárnyasra és már semmi kedvem megütni. Láthatóan van épp elég baja enélkül is. - inkább vele törődj! - sziszegem neki fájdalmas képpel, és ott hagyom, szedje csak össze magát, míg én a remegő falakkal és a felénk közelgő újabb vízoszloppal foglalkozom. Érzem, egy idegen erő szinte a földhöz szögez, és csak nagy nehezen bírom rávenni magam, hogy lépjek egyet a híd felé, melynek végében az ismerős kékes fény rajzol körül egy ajtót. A menekülőutat talán.. vagy egy újabb csapdát. ki tudja?
Az már egyértelmű. hogy a nőtől nem várhatunk semmi segítséget, ami igazából nem lep meg, csak kicsit bosszant. De ezen most nincs idő agyalni, mert amit a démon felé tartó vízoszlopban látok - vagy látni vélek- olyasmi, amit eddig csak ostoba gyerekmesékben meg legendákban volt szerencsém. Komolyan? egy kicseszett sellő? Egyszerűen lehetetlen, hogy egy találkozás ezzel bármelyikünknek is jót tegyen, de így legalább értem a korábbiakat.

Kissé meglep, hogy Rassilon és a nő összekapják magukat -igaz, mindketten máshogy- hogy megállítsák a vízoszlopot. Persze logikus, hogy az is a démont veszi célba, aki viszont elég furán viselkedik, mintha semmit sem értene és nem tudná, mihez kezdjen. Mindannyiunk érdekében remélem, hogy ez nem így van. Nagy nehezen mozdulok csak meg, és ha a démon eddigre még nem szabadult ki, fájdalmasan lüktető csuklómat elengedve húzok elő egy alig diónyi nagyságú kinetikus gránátot a zsebemből, amit még Loki nyomott a kezembe, mielőtt utamra engedett egyedül a városban. Ezzel biztosan nem tudnék senkiben valódi kárt tenni, de az ereje talán elég ahhoz, hogy a vízoszlop integritását megbontsa. A hídra lépek és a közelgő víztömeg útjába hajítom a kis szerkezetet. Ha sikerül, akkor a sellőnek ki kell kúsznia a partra, hogy a démont elérje. Egy partra vetett hallal már csak elbánunk valahogy...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Alcatraz - Page 3 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 25, 2018 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Egyelőre nem törődve a bajba jutott démonnal és a kis kompánia többi tagjával, akik nyilvánvalóan ellenem vannak, menetelek az ajtó irányába. Szemem sarkából látom az angyal felém induló kezét, ami oly erőtlenül hull vissza, mint feltöltésemre használt áldozataim az ágyba. A tákolmány azonban nem nyílik ki, bármilyen közel merészkedem hozzá. Ingerülten szisszenek egyet, majd megfordulok, hogy immáron azokkal foglalkozzak, akikkel a legkevésbé akarok. Majdnem…
Tekintetem a vízoszlopból előtűnő alak kapja magára. Hirtelen számos szitkot tudnék szórni, amikor felismerem a halfarkú lényt, aki valószínűleg egészen idáig idegesített minket. Nem a démon volt az ajtó nyitja, akkor lehet, hogy véremre reagált. Eszem ágában sincs kipróbálni és körbelocsolni ereim sötét tartalmát. Helyette a vízi lényt veszem célba, kinek egykoron köze lehetett egyik testvéremhez. Talán még mindig van, akkor azonban Calypso egy alapos számonkérésnek örvendhet, amint kijutok innen. Meglehet, hogy ez a hely nem csupán Seth játéka, akkor azonban nagyobb gondban vagyok, mint gondoltam. Lennék, ha nem én lennék az első mindannyiunk közül.
Kezdem megelégelni, hogy játszom itt a gyenge nőt, miközben tudom, hogy egyetlen másodperc alatt ott teremhetnék a halfarkú mögött, hogy ujjaim nyaka köré fonva eltörjem a nyakát. Mégsem teszem. Az túlontúl elütne a démoni mágiától, így valami olyasmihez fordulok, aminek hála elvegyülhetek a pokol lényei között. Az első dobócsillagot elengedem, had szálljon a csapda felé, amivel mindeddig nem sikerült megbirkózniuk. Béna népség! A következő adagból az egyiket azonban magamhoz húzom a telekinézis segítségével. Az ehhez hasonló apró tárgyakkal még most sincs problémám. Amint tenyeremben landol, felsértem bőröm, előcsalva fekete vérem. Ujjam összekenem vele, s tintaként használva kezdek el jeleket rajzolni a csillag tüskéire. Egyik következik a másik után, miközben halkan ősi szavakat suttogok. Aprócska bűvölés, amivel remélem, sikerrel járok. A lényege, hogy az a lény, kinek vére sajátomén kívül a fegyverre kerül, megbénul egy rövid időre. Annyinak elégnek kell lennie ahhoz, hogy használhassuk azt a halszörnyet.
A gyakorlott mozdulatok nem tartanak tovább néhány másodpercnél. Amint végzek, a csillagot útjára bocsájtom, egyenesen a hableány felé. Nincs szükség többre, mint egyetlen karcolásra. Jelen esetben az sem gond, ha közben a démont is megsebesíti. Komoly kárt nem fog benne tenni, legfeljebb egy darabig nem mozdul. Az erején múlik, hogy mennyi ideig. Ha lehetséges, nem végeznék a szerencsétlen sellővel, vagy nevezte őket Calypso bárhogyan. Még hasznomra lehet a későbbiekben, ha a mai napot túléli valamilyen csoda folytán.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 11:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Az első tudatomnál lévő kép az, hogy szépen előreborultam a víz miatt. Nagy valószínűséggel ha észnél vagyok, akkor meg tudtam volna tartani az egyensúlyom de így, hogy az zökkentett ki, teljesen levett a lábamról. Nagy nehezen feltápászkodom morgolódva, s csak akkor nézek körül, hogy milyen nagy slamasztikába kerültem, mert hát sikeresen pont előre estem bele a csapda közepére. Körülnézek magam körül, majd először megpróbálom az erőmmel feltörni a pecsétet, de minden hiába hiszen épp maradt. Milyen csapda ez, amit nem tudok feltörni? A szabályok szerint minden "börtönből" ki tudnék szabadulni a rangom és a hatalmam miatt, de ez nem sikerül most. Mit rejthet ez a hely? Mi lehet ez a rejtélyes erő? Ekkor néhány másodperce egy újabb emlékkép ugrik fel a szemem előtt, mintha ez megtörtént volna már korábban is, de nem tudok emlékezni, hogyan szabadultam ki. Pusztán egy véráldozat. De közben félfüllel hallom, hogy az ismeretlen szajha milyen szavakkal illet. Legszívesebben leharapnám a kis csinos kobakját, de tudom, hogy most nem szabad, hogy elterelődjön a figyelmem. Felpillantok a felém tartó vízoszlopra, és az abban kialakult személyre. Gondolkozz, gondolkozz. Mit tudnék csinálni ilyenkor? Véráldozat... talán... talán az én vérem. Az egyik ujjamon a körmöm meghosszabbodik és megvágom vele a csuklómat és a pecsét körvonala felé csepegtetem a véremet, hogy az hátha bejön. Ha nem, akkor az emberre pillantok és a maradék erőmmel megpróbálom magamhoz húzni és az ő vérét venni, ha nem az enyém kellene. S ha ez se jönne be akkor bizony rámarkolok az angyalpengére és várom, hogy megmérkőzzek azzal a lénnyel, hogy aztán egyenesen a mellkasába tudjam szúrni.  

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Haragosan figyelem a női alak távolodását, amikor magamhoz eszmélek. Ugyanakkor „tiszta lelkiismerettel” nem hibáztathatom, hisz magam is hátra hagynám az itt lévők bármelyikét, ha az előnyömre szolgálna. De tekintve, hogy az embernő nélkül talán már eddig sem jutottunk volna, nem biztos, hogy olyan jó ötlet szétválni. Ennek ellenére, indulattal préselem össze ajkaim és nyújtom ki hirtelenjében kezem a deja vu-t keltő idegen felé. Visszarántanám. Minden erőmmel hozzávágva az egyik falon lévő pecséthez, hogy az a becsapódás erejétől repedezzen végig és hunyjon ki az ereje. Kellemest a hasznossal. De karom egy múló másodperc alatt leengedem és kifújom a levegőt. Nem itt és most kell impulzívnak lennem. Úgy nem, hogy a maradék erőm bánhatja.
- Legyen. Megvolt az esélyed. - Érezhetően többről beszélek, mint esély arra, hogy ő maga segítsen. Mintha afféle szövetségről beszélnék, amit felajánlottam neki. Persze kérdés, hogy milyen hosszúéltű „szövetség” lett volna. De itt és most… Az a gond ezzel az egésszel, ha azt vesszük, hogy a hely az ellenségünk, és hogy ellenségem ellensége a barátom. Hát nem barátom. Csak plusz egy fő, aki hátba szúrhat.
Eközben a tény, hogy a számomra absztraktnak tűnő lény Gressil felé közeledik, választás elé állít. Hagyjam és várjam ki, hogy mi történik? Talán egyel kevesebb magas rangú démon lenne a Föld felszínén. Csábító ajánlat. És hozzá talán még az ajtó is kinyílna. Tekintve, hogy a legutóbbi ajtóhoz is valaki kellett. De nem lehet biztos benne és átgondolni a lehetőségeket, a megoldásokat, megvizsgálni a pecséteket, most nincs idő. Így tartom magam a kettőnk közt szőtt, kimondatlan alkuhoz és előforgatok egy angyalfémből készült dobócsillagot. Harcos angyal vagyok, nem holmi mezei, hogy össz-vissz egy darab angyalpengével járjak keljek. Az angyalpengém pedig nem áll szándékomban feláldozni, ha valami rosszul sülne el.
Időnk nincs sok, és olykor a legegyszerűbb megoldás a legcélravezetőbb. Hisz ez is csak egy pecsét. Egy rajz. Nem számít, hogy mennyire erős. És ha a „rajz” felszíne megsérült, vagy megváltozik, elveszíti az erejét. Ez így működött mindig is.
Fegyverem az angyalok erejével vetem hát a Halál irányába, a lábai alatt húzódó rúnát célba véve. Az erőkifejtésnek köszönhetően, a dobócsillag a földbe fúródik, mély, szerteágazó repedéseket eredményezve maga körül. Minden ismert „szabály” szerinte, ennek már önmagában semlegesítenie kellene a pecsét hatását, mely fogva tartja a démont. Ha mégsem, remélem lesz annyi esze, hogy magához vegye az angyalfémet és a lény szívébe mártsa.
Én közben kezembe veszem a következő két dobócsillagot, hogy célba vegyem velük a falon található rúnákat is.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 3 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Alcatraz - Page 3 Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Rassilon próbálkozása, hogy telekinézissel kiszedje a halált a csapdából nem működik. Nem lehet csak így kiszedni senkit sem egy csapdából, ha valakinek, hát neki ezt mindenkinél jobban kell tudni. Ahogy Gressil is sejtheti, hogy ily könnyedén nem tudja megtörni. Ámbár mégis ő a Halál. Egy Lovas, az egyik leghatalmasabb démon. A megoldás oly egyszerű, a kérdés csak az, hogy erre maga is rájön, a hirtelen magához térő állapotában.
Kisa szemmel láthatóan nem foglalkozik a csapdába esőkkel, de miért is foglalkozna, hisz nem ez a dolga. Nem ezért jött ide, halad az ajtó irányába, ám hiába éri el, az nem nyílik ki. Megtorpan és ahogy visszafordul…
Mindenki láthatja, hogy a vízoszlop egyértelműen Gressil irányába halad. Benne egy női alak sejlik fel, kinek lábai helyett halfarokkal áldotta meg az ég - vagy valami más. Szemei kékesen izzanak fel. Karját ölelkezően tárja szét. A rúnák még jobban felizzannak a terembe. Közeledik a fekete vízoszlop a démon felé, jót nem sejtet. Ha elnyerik a habok, mielőtt kiszabadulna a rúnákból, örökkre a víz fogságába reked.
A Halál démona fogságba eshet.
Lesz valaki, ki segít rajta? Vagy magának kell megoldani?
Pár másodperc csupán, amíg eléri, idejük nem sok már. Miként, mégis miként törjék meg a pecsétet?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Alcatraz - Page 3 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 21, 2018 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Elégedetten elmosolyodom, amikor látom a keletkező hullámot. A tény, hogy képes vagyok erre, egészen felvillanyoz, ellenben a kapott eredménnyel. A kislány és a tollseprű elviseli az érkező csapást, ellenben a démonnal, aki annyira nagyra tartotta magát, hozzátenném, a semmi végett. A tény, hogy egy kis hullámtól felborul, közömbösséget varázsol arcomra. Gyenge… Egy kutya, aki nagy hanggal ugat, de harapni képtelen, mert a fogai hiányoznak. Arra sem érdemes, hogy megerősítsem észhez térését. Aki ennyire semmirekellő, az megérdemli, hogy abban a csapdában pusztuljon el. Ennek ellenére, közelebb megyek hozzá, hogy szemügyre vehessem a rúnákat.
Valami furcsa… Nem az, hogy egy csapdasorozat aktiválódott a démon szerencsétlenkedése miatt, hanem az, hogy ezzel együtt az ajtó is feldereng. Az egyetlen út, mi tovább vezet ebből az elcseszett teremből. Mi van akkor, ha a kinyitásához mindenképp aktiválni kellett a csapdát? Az elsőhöz egy ember kellett. A másodikhoz talán pont egy démon, akkor azonban van arra esély, hogy a következő egy csirkét igényel. Régi erőnkkel nem okozott volna gondot összeszedni ezt a hármat, Sethből pedig kitelik, hogy efféle játékba kezd.
Az is lehet azonban, hogy nem így van. Hogy a pokolbéli söpredék csak a csapdák erejének fenntartására szolgál, semmi többre. Lehet, hogy valami más aktiválta az ajtót, talán pont az, hogy mindannyian leküzdöttük a ránk törő elmebajt. Ki kisebb, ki nagyobb sikerrel, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a többiek agya már az érkezés előtt sem volt valami ép.
Akárhogy is, tenni kell valamit. A tollseprű láthatóan úgy berezelt, hogy még a szárnyai is visszavonulót fújtak. A lánytól nem várhatok el többet, mint amit eddig tett, a másik pedig… hagyjuk. Végezetül az áldozatjelöltünk egy tűzkarikában ácsorog, mint valami cirkuszi állat, aminek át kellene ugornia a tüzet. Azt is oda kellene dobni, aki ilyen bénán tanította.
- Őt rátok bízom! – intek kezemmel a csapdába esett alakra.
A hídon elindulva, az ajtó felé vezetem lépteim, de néhány méter után megtorpanok. Sarkaimon megpördülve az emelkedő vízoszlopra szegezem tekintetem. Víz? Már nem vagyok benne olyan biztos. Színe egyre jobban hasonlít fajtám vérére, mi feketén buggyan ki bőrünk alól, valahányszor felhasítja azt valami. Kezem magam elé emelve szemlélem korábban megsebzett, mostanra begyógyult ujjam. Lehet, hogy emiatt van. Talán ez aktiválta az ajtót, nem a két lábon járó szenny, ami egészen idáig kísért utamon.
A mágia szokatlanul áramlik ezen a helyen. Mintha valami magába szívná, enyhén ugyan, de még sajátomat is. Arcvonásaim idegesen rezzennek. Az egy dolog, hogy én elszívom valakinek az erejét. Sok esetben még egészen kellemes is ez az esemény, ez a fordított helyzet azonban nincs kedvemre. Persze mindez lehet az előbbi kis mutatvány utóhatása is. Mindkét lehetőség szívás.
Két lehetőségem van. Az egyik, hogy valamilyen módon eltávolítom a démont a ketrecből, reménykedve abban, hogy az majd megszünteti ezt a helyzetet. A másik, hogy itt hagyva mindenkit, tovább megyek, akkor viszont, ha kellene a későbbiekben valamelyik, alaposan megjárnám. Egyetlen választás marad tehát, az, hogy megvárom, hogy a tehetetlen angyal segítsen a cimboráján. Ha viszont mégsem boldogul, akkor sem indulok meg a barátja felé.
- Az egy démoncsapda. Ha azt hiszed, hogy önszántamból beleugrom, csak azért, hogy kitessékeljem onnan azt a Lucifer-barmát, nagyon tévedsz – közlöm ridegen.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 21, 2018 12:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Lehajtott fejjel térdelek az Úr előtt. Hagyom, hogy átjárjon a mennyei béke. A büszkeség. A méltó jutalmam. Már fel sem tűnnek az apró részletek, amik nincsenek a helyükön. Mint például, hogy sosem vártam jutalmat a szolgálataimért cserébe, most mégis úgy örülök neki, mintha a megváltás érkezett volna el.
- Ébredj. - Leheli felém az úr épp olyan nagyvonalúan és jóságosan, ahogy eddig szólt hozzám. Fejem szinte azonnal felkapom és nem értően nézek irányába. Tekintete ugyanazt a Békét sugározza, amit eddig. Megrázom a fejem és szemeim ismét a Hozzá vezető út köveire szegezem. Meghajolva Előtte. - Ébredj - Ezúttal a hang nem Istentől jön. Nem kívülről. Mintha a fejemben sikoltanák és bomlasztanák belülről a koponyámat. Elenyésző időre összeugrik előttem a kép és a barlangban vagyok. Itt vagyok. De arra sincs időm, hogy tekintetem az ifjú Cartellere engedjem. Másodpercek múltán fakó, jelentéktelen emlék az egész. A valóságban mélyen felmordulok és tudatom hiányában, ösztönösen kapok az engem érintő démoni kéz után. Megragadom Faye csuklóját, markommal úgy kapaszkodom belé, mintha az életem múlna rajta. Mintha azért könyörögnék, hogy szedjen ki innen. De számomra erről szó sincs. Egyszerűen le akarom győzni a Menny kapuit megkörnyékező áruló angyalokat. Akik nem hittek eléggé az Úrban és Gabriel céljaiban. Érzem, ahogy egyre közelednek. Felállok, de a valóságban a nő csuklóját nem engedem. Kénytelen ő is felállni felem. Csapdába esett az önkéntelen szorításomban. Hátat fordítok az Úrnak. A számomra nem létező Faye pedig fordul velem. Hogy is tehetne mást. Hisz a vékony csuklónál fogva rántom magammal. Érzem az ösztönzést. Hogy valakit le kell győznöm. Úgy gondolom, hogy a Célt eláruló angyalokat. Valójában a démont készülök bedarálni, aki megpróbál kivonni a mágia hatása alól. És legbelül, egy erőtlen, józan részem, amiről tudatosan nem is tudok, az ellenkezőjéért küzd. Ez az utóbbi részem nem engedi el a nő csuklóját. Mert muszáj érintenem. Muszáj hagynom, hogy átjárjon a démoni energia. Hogy észhez térítsen. Megmérgezzen.
Faye csuklója hangosan roppan a szorításom alatt. Eltöröm.
Majd térdre zuhannok, immár elengedve. Jeges érzetű, mocskos víz csap le rám a semmiből. Néhány másodpercnyi zihálást követően kezdem el beazonosítani, hogy hol is vagyok. Mi történik. Ez már a valóság. Mégis olyan összetörve térdelek ott, mint egy kivert kutya. Mint akinek most morzsolták össze az álmait. Valahol pont ez történt.
Hasonló érzés fog el, amit a halandók érezhetnek, amikor mély álomból riadnak fel és még nincs megfelelő kapcsolatuk a külvilággal. Alig tudatosul bennem, hogy mi történik a kompánia másik felével. - Faye… - Suttogom az orrom alatt ahogy igyekszem feltápászkodni. Lám, lám. Mégis csak megérte megmenteni - vagy inkább megkímélni - az életét annyi évvel ezelőtt, minden stratégiai megfontolás nélkül. Viszonylag hamar összeszedem magam. De ekkorra már megtörténik a baj. A rúnák és a világ lángokba látszik borulni.
- Baltan vin… - Ajkaimat énokiul hagyják el a szavak. Nem jelent ez többet az emberi „édes istenem…” sóhajnál, de tónusom egy erőteljes basszameget sugároz. Így tiszta angyali kiejtésemmel vegyülve nem lenne nehéz eltéveszteni. Bár kétlem, hogy bárki épp rám figyelne. Az én figyelmem is a Halálra irányul. Ami csak még inkább „baltan vin”. A terem remegésére azonnal mozgósítanám az angyali energiáim, de ezzel egyidőben úgy fakul ki körülöttem minden, mintha meg akarnék fulladni. Baltan vin.
Ha sikerül, megmaradt erőmmel a Halál felé nyúlok és telekinézissem kirántom őt a csapdából, mely mindannyiunk számára veszély jelent. Ha nincs hozzá elég tiszta erőm, de működőképes a dolog, hát a Sötétség erejéből merítek. Ha pedig így sem sikerül, hát nem mondom, hogy imádkozzunk, de mindenképp alternatívát kell találni. Ebben az esetben.
- LÖKD KI! - Kiáltom az ismeretlen lénynek, akire úgy tűnik, nem hat a mágia.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 3 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Alcatraz - Page 3 Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 18, 2018 7:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Rassilon próbál küzdeni saját fejében látott képe ellen, mégis képtelen. Mélyen belül egy ösztön azt súgja neki, hogy ez nem más, mint hamis ábránd, mégis… Atyjának nyugodt arca rá is ráragad. Hangjából áradó erő teljesen megbabonázza.
Az érzelmek csak úgy csapkodnak az angyal elméjében. Egyszerű kijelentett mondatára az Úr csak szelíd mosolygással válaszol. Átható tekintettel szemléli legjobb harcosát.
- A saját képmásomra teremtettem a világot, Fiam. Ott vagyok minden emberben, minden fűszálban, minden kősziklában. A lemenő nap fényében, ahogy a hold sápadt magányában is ott vagyok. Az erőm körbejárja a világot, drága Fiam. De hiszen ezt te tudod a legjobban, nem igaz? - hajtja enyhén oldalra a fejét. Nem dühös, nem mérges, amiért kifakadt rá a harcosa. Miért is lenne?
Hiszen mindennek már vége…
Faye egy egyszerű módszerrel próbálkozik Rassilonnal szembe. Neki “egyszerűbb” dolga van, hiszen nem ő akar épp egy démon csapdába belesétálni. Megfogja a térdelő alak arcát. Démoni energiák átjárjak az Angyalt. Még ha képtelen is megszállni, érzi a férfi, hogy valami nincs rendjén. Egy pillanatra megszakad a kép, a barlangba találja magát. Nem több ez, mint egy másodperc ezred töredéke, hogy újra Atyja előtt térdeljen.
Faye hangja mégis eljut hozzá.
Mindeközben Kisa apró trükköt vet be. Mint a cunami hozó hullámok, úgy temetik maguk alá a másik hármat, ki a hídon tartózkodik. Leviatán vérrel kevert víz megteszi a hatását. Rassilon kijózanodik, ellenben csupa víz, Faye haja teljesen az arcára tapad, az ő ruhája is átázik. A jéghideg víz nincs rájuk különösebb hatással, legfeljebb kellemetlenné teszi az est hátralévő részét…
De Gressil?
Őt is hátulról éri a csapás, s mint a fizika törvényei, úgy engedelmeskedik neki. Előrebukik. A látomás az ő fejébe is megszűnik. Előreesik, pontosan a csapdába, hisz csak egy lépés választotta el eddig is tőle.
A pecsét vörösen izzik fel, noha egy lovas, nem tartana sok időből, hogy maga is feltörje, mégis lángokba borul körülötte a csapda széle. Ezzel egy időben vöröses rúnák izzanak fel barlang különböző pontján. Éles hang rikoltása és újabb csobbanás. A fiúk egy pillanatra újra elvesztik a tudatukat, de amint elhal a hang újra a barlangba találják magukat.
A terem fala megremeg, apró szikladarabok peregnek alá. A magasba pengék csillannak meg a víz pedig egyre kátrányosabbá válik.
Rassilon érzi, hogy szárnyai nem engedelmeskednek neki. Mint egy kóbor eb, ki veszélyt érez, rezzen meg és bújik vissza gazdája testébe. Ezzel egy időbe érezheti, hogy valami nincs rendben erejével sem. Aki jártas a rúnákba az láthatja, hogy az összekombinált jelek erőt szív el a természetfelettitől. Gressilt pedig újra előveszi egy régvolt emlék halovány képe. Nem először esett hasonló csapdába. Mégis képtelen lenne megmondani, hogy hol találkozott ezzel. De a deja-vu érzés újra elővesz rajta. Egy halvány derengés rémlik neki egy véráldozatról.
Újabb csobbanás, immár egyre közelebbről hallja a négy kalandozó. Ha Kisa továbbra is megkísérli, hogy lábközön rúgja a démont, ebben az esetben ő szabadon jár és kel a pecséten.
A víz lassan fodrozódik körülöttük, hogy aztán oszlopként emelkedjen ki a vízből és kívánja elnyelni őket, mind egy szálig. Nem ígér semmit jól, ez a hullámoszlop, mely a fejük fölé tornyosul. Idegen érzés markol a szívükbe. Lábukat mintha béklyóba fogta volna. A távolban a terem másik végén egy ajtó opálos fényéven izzik fel. Rajta keresztül hasonló kék fény szűrődik ki, melyet láthattak a magasba szárnyalni.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Alcatraz - Page 3 Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 18, 2018 3:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Veszettül igyekszem, hogy kizárjam valahogy a hangokat, amelyektől a fájdalom émelyítő, szinte rosszulléttel határos módon kínozza azt az egyetlen részemet, amelyet nem vonhatok be páncéllal. Segítenem kell az angyalnak, ezt tisztán érzem, és csak reménykedni tudok, hogy a nő ugyanezt teszi majd a démonnal. Az eddigi reakciói alapján nem sok jót remélek tőle, és őszintén szólva kitör a frász már csak a nézésétől is, az érintéséről nem is beszélve. Mégsem bánom, hiszen úgy tűnik, rajta legalább segített valamit a fikizaki kontakt. Rassilon viszont teljesen elmerült valami boldog látomásban, amit képtelen vagyok megzavarni elsőre. Valami egész mással kell próbálkoznom.  A csobbanásokat és a toxikus nevetést hallva úgy érzem, iszonyúan szorít az idő. Az angyal -szavai alapján legalábbis- atyjáról hallucinál, ami sok segítséggel ugyan nem szolgál, de legalább az is kiderül, hogy valami mégiscsak ki tudta zökkenteni egy pillanatra.

Az émelygés egyre csak fokozódik, és néhány szívverés erejéig összeszorított fogakkal próbálok úrrá lenni a fájdalmon, ami ott lüktet a gyomrom mélyén, mint egy kitörni készülő vulkán. Rassilon léptei előbb csak lelassulnak, majd az angyal megáll és fél térdre ereszkedik. Ha valamikor, hát most jött el az ideje, hogy újra megpróbáljam kizökkenteni a látomásaiból.

Csak a szemem sarkából látom, mit csinál a nő, de nem nagyon érek rá még vele is foglalkozni. Újra Rassilon elé lépek, és kihasználva, hogy olyan alázatosan térdel ott a semmibe meredve, megérintem az arcát. Normál körülmények között ezt biztosan nem hagyná, de itt és most semmi sem normális. A vállamon lüktető rejtő rúnával mit sem törődve hajolok közel hozzá és engedem, hogy démoni energiáim a kezemet csatornaként használva körülfolyják az angyalt. Sosem csináltam még ilyet, és azt sem tudom, lehetséges-e egyáltalán. Azt viszont remélem, egy harcos angyalnál beindít valamiféle vészjelzést, ha egy démon ilyen életveszélyes közelségbe kerül hozzá, még akkor is, ha csak egy hozzám hasonló akaratos tanoncról van szó. - Ébredj! - Szólítom feszült hangon az angyalt, bár meggyőződésem, semmi jelentősége annak, amit mondok. Annyira koncentrálok, hogy bármi is történik, vagy nem történik a tó vizével, abból semmit sem veszek észre, ahogy azt sem látom, a démon végülis elkerüli-e a csapdát vagy sem.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 17, 2018 9:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Végre otthon vagyok, ez az én boldogságom. Olyan érzéseim vannak, mintha Isten belerakott volna egy mosógépbe és átforgatta volna teljesen a lényemet, hogy aztán a Mennyországba kerüljek. Mert érzem, hogy furcsa valami. Egyre gyorsabban lépkedek, de olyan mintha csak távolodnék. Vagy ez a büntetésem? Hogy ott van karnyújtásnyira az álmom és nem lehet az enyém? Ez lenne a vég? Megölték a Halált? Vagy csak az érzékeim játszanak velem, és tényleg én vagyok a Király? Vagy leblokkoltam? Nem stimmel itt nekem valami, varázslat? Belesétáltam egy csapdába? Én? Pont én? Felmordulok és megrázom a fejem, de ebben a pillanatban már ott is termek az én drága királynőm előtt és az összes kételyem hirtelen elszáll. Az arcomra egy milliódolláros vigyor varázsolódik és végre elhiszem azt, amit véghez vittem. Lilith előttem csak engem vár, a hátam mögött a Pokol és annak minden ereje, szörnyetege az enyém. Én uralkodok. Végre elhozhatom azt, amire már a legtöbb fajtársam várt. A teljes apokalipszist. Leigázom az embereket és angyalok ezreit fogom hidegvérrel lemészárolni és a párnámat a tollaikból fogom megcsináltatni. Senki nem állíthat meg. Amara hozzám képest még leányálom volt, most megmutatom én, hogy mi az igazi szenvedés, félelem és rettegés. Nagyra vágyó vagyok? Nem, pusztán mindent akarok. Ez a lényem alaptermészete, démon vagyok. De abból is a legrosszabbik fajta. Aki pedig ellenkezni mert majd velem azt eltaposom, mint egy bogarat. Minden lázadót a legnagyobb kegyetlenséggel fogom kivégezni, hogy elrettentő példát adjak azoknak akiknek még eszébe jutna ilyen. A nő nyújtja felém a kezét én pedig szépen lassan nyúlok utána, kiélvezem minden pillanatát. Már csak néhány centiméter hiányzik és megérintem, s aztán elkezdődik kettőnk uralkodása. Az emberek órája pedig elkezd ketyegni.
Viszont ha sikerül Kisa ármánykodása akkor egy jó nagy adag víz borul a nyakamba és ha attól felébredek ebből a szép álomból, akkor a hirtelen súly miatt előreesek. S aztán pedig a szemem mintha kiakarna ugrani a helyéről, amint megérzem a nőszemély lábait az enyém között. Ha pedig csak az ébreszt fel, akkor meg még egy halk nyögést és megengedek magamnak. Ha pedig egyik sem sikerül, akkor bizony megfogom a démonnő kezét, és beindítom a láncreakciót.
 


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Alcatraz - Page 3 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 14, 2018 2:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Egyetlen pillanat és minden eltűnik. Ösztönösen kapok az engem megérintő nő csuklója után, hogy megbizonyosodjak a valóságról. Nem több mint egyetlen pillanat, amíg ujjaimmal ráfogok karjára. Igazi. Nem tűnt el, ellenben Amarával, ami hamar megnyugtat. Fáradt sóhaj szökik ki ajkaim közül. Eleresztve a másikat, kezem nadrágomba törlöm. A zavart lassan elhagyó tekintetem körbevezetem a lyukban, amiben továbbra is tartózkodunk. Szép. Úgy tűnik, hogy csak minket sújtott kellemetlen átok, ellenben a férfiakkal, akik mintha elérték volna a Kánaán kapuját. Dühös szisszenés tör fel torkomból, meglátva a jelenetet. Férfiak… Sok dologra nem jók, amire meg azok lennének, arra az esetek nagy százalékában nem képesek. Az angyalt a szerencsétlenkedőre bízom, jobbnak látom a kanos démont kezelésbe venni. A rúnák baljóslatúan sejlenek fel a falon. Bármit is művelek, azzal mind megszívjuk, tehát jobb, ha nem hagyjuk, hogy az a föld alól származó barom beléjük táncoljon.
Mielőtt azonban bármit is tehetnék, fülsértő nevetés kezdi kínozni elmém. Újabb csobbanások hangja vegyül velük, tudatva, hogy nem vagyunk egyedül. Nagyon nem. Ez azonban már semmiség, Amara jelenlétéhez képest. A düh minden egyes másodperccel jobban forralja fekete vérem. Ilyen helyzetben nehéz higgadtnak maradnom és gondolkodnom. Ezek szerint az egyszerű fizikai próbálkozás nem válik be a két léhűtőnél, akik eddig semmire nem voltak jók, csak arra, hogy bajt okozzanak. Milyen szép lenne, ha egyszerűen tovább sétálhatnánk, és itt hagyhatnánk őket. Meg is tenném, ha nem lennének ott azok a csapdák. Azok nélkül felőlem önkielégíthetnének is a tó fenekén, nem számítana. Legalább kettővel kevesebbet kellene elintéznem a végén azért, hogy biztosan én kaparintsam meg ezt az erőt.
Egy hosszú másodpercre lehunyom szemeim és veszek egy nagy levegőt. Nem akartam az erőmet használni. A nyelvtudás egy dolog, akár még emberinek is mondható, de az, ami eszembe jutott a kacagó csobbanóknak hála, már egészen más. De talán sikerül elhallgattatnom vele ezt a vihogó csürhét, még akkor is, ha sok erőmbe kerül.
Fogammal hüvelykujjamba harapok, kiserkentve fekete vérem, amíg a többiek nem figyelnek. Ennek használatával talán könnyebb dolgom lesz. Vérző kezem a vízbe dugom, elkeverve benne a fekete, vízszerű anyagot, majd megpróbálom irányítani azt. Igyekszem annyi vizet kiemelni a tóból, egyetlen, jókora hullámmá gyúrva, amennyit csak tudok. Azt sem bánnám, ha az egészet sikerülne, majd mindezt a két álmodozó nyakába zúdítom, hátha a hideg zuhany segít nekik észhez térni.
Ha ez nem válik be, bár tulajdonképpen akkor is, ha beválik, a démonhoz sétálok és valamivel drasztikusabbnak tűnő, ámbár igazán kedvemre való mozzanattal, erőteljesen a lába közé rúgok, hátha ettől alább hagy a harci kedve. Amennyiben pedig már észhez tért addigra, nos… Legalább jól esett. Nagyon. Hosszú fogaim még azelőtt visszaváltoztattam, hogy elkezdtem volna a vízzel ténylegesen foglalkozni. Továbbra is ragaszkodom az emberi forma fenntartásához, valamint a kis seb begyógyításához, amiből már alig látszik valami.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3