Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Jóleső kacaj hagyja el ajkamat, hallva mondandóját. Ezt a nevetést pár pillanatig abba sem tudom hagyni, fejem is kénytelen vagyok lehajtani. Szemem sarkába apró könny jelenik meg. Mutatóujjam hátával seprem azt ki onnan, majd visszaemelem tekintetem rá. Fejemet könnyedén rázom meg.
- Vigyázz a szavaidra. Ilyeneket az életük végén járók mondogattak - eszembe jut számos öregember és asszony, kik mindig a fiatalságot hibaztatták, vagy csak épp vették szájukra.
“Bezzeg a mi időnkben!” Hangzott tőlük, nem is egyszer. Pár évtizedig még éltek - talán. De az idő vasfoga rajtuk is kifogott és az élet körforgásának eleget téve távoztak a túlvilágra. Ki, hova.
- Vetnek is - bólintok felé mosolyogva. Arra, hogy ő nem tartozik közéjük, nem reagálok szavakba. Szemöldököm vonom csak fel és tekintek a fegyverei. Nyelvem hegyén van, hogy pedig nem úgy tűnik, de mégsem szólalok meg. Fejemet rázom meg.
Nem is hittem, hogy ő aztán azok közé tartozik, ahova én is. Szemöldökének a ráncolását egészen addig a pillanatig nem értem, amíg ki nem nyitja a száját. Az elhangzottakon újra csak nevetek, fejemet lehajtva. Kissé félrehajtva a fejemet nevetek rá.
- Azért a két dolog között óriási a különbség. Mondanám, hogy választásom nem igen volt, de… - az már más tészta, hogy nem is hagyott és ellenkezni sem tudtam. Megismételni mégsem szeretném, még a végén újra visszafoglalná elmémet az a parányi fény, mely az ő lelketlen lényét is élteti. Hogy hátha visszatér. - Képzeld ezt el úgy, hogy… - próbálom megmagyarázni, azonban végül csak megrázom a fejemet és megrántom a vállamat. - Támadj egyszer meg és meglátod, hogy miről beszélek - mosolygok rá kedvesen.
Valóban akkor lehetne. Képtelen lennék kardot emelni rá is, még akkor is, ha a kezembe lenne egy. Egyszerűen… Nem tartanám helyesnek. Még akkor sem, ha amúgy teljesen frusztrál, hogy képtelen vagyok…
- Gondolhattam volna, hogy számodra vonzó egy megoldás. Megvédeni akarom magam, nem ártani másoknak. A kettő között megint csak óriási a különbség - tudom, hogy nővéremnek nem ezt mondtam akkor. De ez most lényegtelen, a férfi ezt nem tudja.
Ott megtanultam, hogy nem tudok ártani másoknak. Így a tervem változott. Nem támadnék senkire, inkább csak megvédeném magam. Arra pedig ez a módszer… Számomra messze áll.
- Olyannyira nem, hogy nem is állnál egy tőr és közém, igaz? - mosolygok még rá. Nem, nem aggódos, ezt bizonyította ott. Ami történt, azon változtatni nem tudunk. Ő is elkívánja magát adni valaminek, én is. Egyikünkre sem igaz teljes mértékben az a kép, melyet mutatunk. Az ő esetébe ez még nem is gond - habár aggasztó, hogy egy angyalt mentene…
Az alagsorba és a Föld alatt töltött idő hasznos. Főként, hogy megállok egy… két ajtónál. S bármit teszek, egyik sem mozdul. Telekinetikus erőmet használnám, ám hasztalan. Hiába próbálnám a teret meghajlítani, annak csak az a vége, hogy hatalmas megremegnek a falak, egy tálba felgyullad a tűz…
Remek, ebbe nem jutok be erővel.
Mégsem megyek még ki. Azt a fél órát eltöltöm itt, hogy a falakat tanulmányozzam. Oly rúnákat fedezek fel, melyek ismeretlenek számomra. Igyekszem elmémbe raktározni őket és felmenni a felszínre. A körmöm melletti bőrt rágcsálva merülök el magamba.
- De erről én miért nem tudtam? - gondolkozok hangosan, miközben újra megjelenek a felszínen. Lábam immár csupa mocsok, ez mégsem zavar. Visszatérve az előbbi terembe, ha a férfi gyakorol, úgy újra elmerülök a látványába. Ám gondolataimat most képtelenek hosszabb távon lekötni.
Miért nem tudok arról, ami lent van?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Alcatraz - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Már szinte várom is, hogy kiegészítse mondatom, hogy megadja a választ "tanárnéni" jut eszembe ahogyan az elején szólítottam. Parányi mosolyt is csal orcámra a gondolat, mely hamar széll tova ahogy fejem igenlőn bólintva válaszolok. - A mai fitalság már kevésbé ismeri az ősi szavakat. Vagy szimplán lusta. - vonom meg végül a vállam. - Hát, az vessen magára. Én nem tartozom közéjük. - Toldom meg a mondókat, s valóban aki nem tart a keze ügyében eszközt mely óvhatja, az vessen magára ha egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy szükséges lett volna. Sajnos akkora már késő lesz. Hallgatom okfejtését miszerint nincs beprogramozva, mire parányit megráncolom szemöldököm. - Csókra sem voltál programozva. Még is ment. - Veszem számításba elgondolkodón, majd vonom meg avállam. - Drasztikus megoldás, tetszik, hatásos. Senki sem kezdi mesteréóként, de a gyakorlat teszi végül azzá, hogy ismét csak idézettel éljek. - Emelem rá tekintem sejtelmes és már jól ismert pimasz kis mosolyommal. Végül más felé terelődik a szó. Saját szemeim is körbevezetem a falakon miközben beszél. Talán valóban így van. De csupán egy alig hallható hm re futja mely vélhetően az elgondolkodásom hivatott jelezni. Végül nevetése fordít vissza és akasztja meg takintetem távolód alakján. - Nem vagyok túl aggódós fajta tudod jól... - Mondom még normál hangnemben utána aztán el is nyeli alakját az épület gyomra. Figyelmem az asztal felé fordítom, vissza ahhoz amivel amúgy is foglalatoskodtam, a fegyverek tisztításának akartam nekilátni. A lándzsával kezdem, még mindig az a kedvencem. Hatásos, nagy távolságú, optimális, csak nem szűk helyen, oda kard s a tőr ideálisabb választás. Hogy menyi idő telhet el, nem tudom, nem mérem, most ezzel nem foglalkozom. Stratlgiai gondolataimból egy morajlás ránt vissza. Az épület belsejéből jön. Odakapom tekintetem. - No, csak nem találtál valamit? - Szólok hangosan, s figyelem a sötétséget hátha meglátom alakját, de egyelőre az ég világon semmi. Tán csak a tenger pofozta fel a kelleténél jobban a sziklát?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 01, 2019 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Halk morajként tölti be a teret a sziget falát csapkodó hullámok lágy dallama. Másokat ez az őrületbe kerget, engem szokatlanul megnyugtat. Egyenletes hangjában van egyfajta rendszer, mely hiányzik az életemből, mióta a Földön vagyok. Halvány mosolyra futja csak mondatára és lehajtom fejemet.
Nem igazán értette, hogy mit is szerettem volna kifejezni, vitába mégsem bocsátkozok vele. Most nem. Elengedem ezt a vonalat. Valahogy tudom, hogy ezek mindig ugyanoda lyukadnak ki és nem. Nem akarok most ezen rágódni. Főként nem vele.
- Vegetius - ejtem ki hirtelen a nevet, tekintetem a férfira emelve. Nem is számíthattam volna másra tőle. - Ritka a művelt démon. Főleg, aki még tudja beszélni a latint - valljuk be ez a nyelv nem csak az emberek számára kihalt. Rengeteg angyal is elfelejtette már beszélni, vagy megérteni. Így van ez az énokival is. Jelentését sem hagyom figyelmem kívül. Halk, fújtató nevetéssel nyugtázom azt. - Bölcs meglátás - s saját pengémre gondolok.
Hajdanán minden angyalnak készítettek egyet, nevével ellátva. Soha nem használtam, soha nem is volt rá szükségem. Soha nem is fogtam a kezembe. Ott pihen a mennyei fegyverraktárba, érintetlenül.
- Van aki mégis inkább nem tartja magánál és nem is tesz semmit, ha szüksége is lenne rá - mosolygok rá. Magamról, de vélhetőleg számos más angyalról is beszélhetnék. Képtelen vagyok elképzelni, hogy az erények is maguknál hordanák e. A harcosokon kívül bárki más.
Kérdésére halkan nevetem el magamat, mintha meglepődnék a kérdésén.
- Próbáltam már - emelem fel kezemet, hárító mozdulattal kitolva magam előtt. - Nem igazán lett jó vége… Nem is igazán reagáltam rá jól - vonom meg a vállamat. - Mint mondtam, nincs beprogramozva belém, hogy ártsak másoknak. A tanárom meg úgy gondolta, hogy a legegyszerűbb módszer, ha megmutatja, milyen ha mások húsába mártom a fegyvert - aztán jött a képszakadás. Számomra. De ez már egy másik történet.
Nem szeretném, hogy ez még egyszer megismétlődjön. Ellenben szívesen figyelném miként gyakorol. A mozdulatai kecsesek, akár egy hajlongó nádszál. Ritkán látni még manapság olyat, ki művészetként éli meg a fegyverforgatást, nem csak eszközként.
- Talán tényleg misztikum van itt - mosolyodom el. - Talán egyszerű fizika, melynek törvényeit nem érthették meg az itt lakók, kik szépen beleőrültek ittlétükbe - vonom meg én is a vállamat.
Ismét megfordulva indulok el a lejárat irányába, mikor meghallom a hangját. Újra elnevetem magam.
- Ha ennyire aggódsz, akkor tarts velem - nevetek még, mielőtt eltűnnék a szeme előtt. Nem hinném, hogy megteszi, hiszen mondta: magányra vágyik. Ahogy én is, még akkor is ha ennél magányosabb soha nem voltam még egész életembe, holott nem ez lenne az első alkalom.
Ha velem jön, így is szívesen veszem a társaságát, ám ha nem, alig telik el egy fél óra tán, mire újra megjelenek a felszínen, persze ha útközben más nem történik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Alcatraz - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 30, 2019 10:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Hirtelen ér véget a fkóéktelen penge tánc. Immár csak a kinti természet cívódása, a teremben pedig a betonpadlóra hulló vízcseppek hangja vette át a röpke némaságot szavainkkal megfűszerezve. Elmosolyodom. - Valóban oka volt, egy kis magányos gyakorlás. - A továbbiakban némán hallgatom az asztal előtt állva, a fegyvereken pihentetve szemeim, ráérősen haladok végig mindegyiken egyesével, mintha csak azon elmélkednék ki legyen a soron következő. - Si vis pacem, para bellum! - Szólalok meg végül mondandójára, majd folytatom továbbra is az asztal felé fordulva. - Mondták hajdanán. Ez olyan mint a fegyver... - Emelem fel az egyik tőrt s veszem szemügyre miközben beszélek. - ... inkább legyen, és ne kelljen, mint ne legyen amikor éppen kellene. - De ez csupán az én véleményem, hagyom is tova szállni az éterbe s a tőrt fogva felé fordulok, a keresztvas kezdeténél fogom, a pengét markolom így tartom felé. - S szeretnéd? - Nézek rá s teszem fel a kérdést miközben Ő már más utakat kutat. Követem tekintetemmel ahogy lépdel s mesélni kezd. Közbe nem szólok, csupán némán figyelek s közben rendületlen tartom az acélt. Parányi bólintás következik, egészen apró. - Sosem tudni hol milyen információhoz jut az ember, nemde? - Vigyorodom el kissé, jobb vállam is megemelve parányit. Tán nem is észrevehető módon, de összeszűkül kissé szemem ahogy át fut agyamon, hogy tán valami konkrétat kutat itt. - Az ember hajlamos misztikumot tulajdonítani sokmindennek. A halandó elme könnyen fertőzhető, egyetlen apró csepp, egy suttogás, egy szó is elég olykor, és aztán méregként terjed szét ahogy önmagát gyártják a végtelen gondolatok. Pillangó hatás, egyikből egy másik jön, majd a következő, végtelen útvesztő. - Vonom meg vállam végül. - Azért csak óvatosan nézz körül, sosem tudni mennyi a valóság alapja a misztikumnak. Én itt leszek még egy ideig, ha nem találnál semmit, vagy... ha épp mégis. - Vigyorodom el gonoszan, misztikusan, vagy inkább pimaszul kissé. S fordulok vissza a fegyverekhez már persze ha valami más egyéb nem történik ami hirtelen megváltoztatja a helyzetet.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Ahogy íriszeink összekapcsolódnak pár másodperc után akaratlanul, de egy leheletnyi mosoly húzódik az ajkam szegletébe. Ezt követi fejem hajtása, miután a penge kikerül látószögemből. Egy pillanaton múlt volna, mégis. Nem angyalpenge volt. Még ha ordító fájdalmat is okozott volna, sem maradt volna annyira tartós.
Valahogy mégis furcsának találom, hogy nem hagyta. Mégis csak démon. Meglehet, Ő sem akar bonyodalmakat a mai napra. Csak egy csendeset kíván, mielőtt a világunk véget érne. Békét, nyugalmat.
Csendet.
- Ellenben a világ nagy része néptelen -  emelem fel fejemet, hogy ezzel a lendüllettel hajtsam oldalra is. - Oka volt, hogy végül itt kötöttél ki - jegyzem még meg az előző gondolatmenetre visszatérve. Ha olyannyira magányra vágyott volna… Számtalan helyet el tudnék erre képzelni - még akkor is, ha magam még ott is képes vagyok másokba botlani. Ahogy most is.
Figyelem homlokának ráncait. Mélységük ősi tapasztalatról árulkodik. Végül kisimulnak.
- A szavak és nem a kardok mester vagyok - valóban nem kenyerem a harc, annak látványa mégis le tud nyűgözni. Az emberek kreatívak. Ez a legtöbbször sajnos a kínzások terén mutatkozott meg bennük, de a harcokban is. Hallgatom szavait, mivel csak egyet tudok érteni. - A harc nem csak a gyilkolásról szól - toldom még meg magam is ennyivel. Vannak kultúrák, nevezzük akár a keleti bölcseknek, ahol ennek sokkal mélyebb értelme van. Nem azért öltek, mert akartak, vagy mert úgy hozta. Az ottani harcosok tisztelték az életet és még az ellenfeleikkel is tisztességgel bántak.
- Tudod, hogy nem harcosnak teremtettek - követem tekintetét, de ahelyett, hogy a lándzsát figyelném őt figyelem. Így lehetséges, hogy újra összeakadnak íriszeink. Ajkamon ott bujkál a jól ismert szelíd mosoly. - Teremtésemkor Isten kihagyta a harchoz szükséges minden funkciót. Minden ösztönt, ami ahhoz kell, hogy felemeljem a kardot, hogy harcot kezdeményezzek, de még hogy védekezzek is. Teljesen logikus, dolgom nem az volt, hogy a Földre jöjjek. A mennybe meg mégis ki árthatott volna nekem? - kérdésem akár költői is lehet. Már tudnék rá válaszolni. - Így nem. Nem próbáltam még - képtelen is lennék. Ha most megtámadna, nem tudnék ellene védekezni. Menekülhetnék, futhatnék, de nem tudnék visszaütni. Igen, New Yorkban ment, de az…
Lépteimet elindítom a lejárat irányába. Puhán érnek a talajra, zajt alig csapnak, nem úgy mint szárnyaim a hátam mögött. Hangjára félig visszafordulok.
- Ami számodra üres lehet, az nekem az egy vastag könyvet rejthet. Ahol te magányt találsz, én néma társaságot. Érdeklődési, de szakterületünk is különbözik. Ezek a falak regényeket, életutakat mesélnek nekem, de neked csak egyszerű falaknak tűnhet, betonnak, cementnek és téglának. Nézd - lépek az egyik falfelülethez, amibe apró karcolásnyomok vannak belevésve. - Al Capone véste be szeretett fiának a születési dátumát. Rettegett attól, hogy elfelejti őt, miközben mindent csak érte tett. Betegként született, róla kívánt gondoskodni. Így tartotta meg emlékébe, így vészelte át a börtön napjait, vagy - lépek egy másik falrészhez. Halvány ütésnyomok miatt kissé behorpadt rajta a vakolat és a fal is.
- Mickey Cohen nehezen tudta feldolgozni az itt történt dolgokat. Bárki, aki ide került egy idő után megőrült. A sziget… - igen, ez van odalent, amit tudnom kell, hogy mi lehetett az! - különös erőket tartalmazott, de az időjárás szeszélyeinek is ki van téve. Kevesen bírtak itt józanok maradni. Amikor a falat verte tudta meg, hogy a bandáját kivégezték a hatóságok. Minden, amit épített rommá lett -  vonom fel a vállamat. Nekem ezek a falak életeket mesélnek.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Alcatraz - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Parányi, reflexszerű mozdulat ahogy lábát óvatosan emeli, hogy a penge útját hárítsa. De nincs rá szükség, időben áll meg, arcának bőrén érezheti még annak lendületének szelét. Szőke tincseit lustán lengeti meg. Ajkai elválnak de hang nem érkezik. Szememmel követem a mozdulatot, majd vissza az íriszekbe, két határozott légvétel s már helyre is áll a mellkas mozgása. Végtelennek tűnő pillanat míg a két írisz egymásba akad. Végül hangunk töri meg a némaság burkát. A fegyver is hamar elkerül orcájának közelségéből s megforgatva helyezem nyugalomra magam mellett míg gyalog utam visz az asztal felé. - A város zsúfolt, de a szigetre nem sokan merészkednek. - Válaszolom röviden, hogy miért is e helyet választottam. Szavait hallatva homlokon parányit ráncolva tekintek rá. - Még nem terveztem. - Gondolok itt az abbahagyásra. - Azt hittem nem kenyered a harc. - Teszem még hozzá. - Pedig nem a nyugalomról szól. - parányi kis mosolykezdemény, majd folytatom is aprót bólintva. - De tény, ez az mit a halandó harcosok is tapasztalnak küzdelem közben. Erről írnak a keleti bölcsek is. A világ megszűnik körülöttük, a gondolatok tiszták hisz nincs időd másra, az életed vagy a halálod múlik rajta. - Magam elé emelve a lándzsát vezetem végig szemeim annak rúdján, a pengének ívén miközben beszélek átszellemülve. - Tán az egyik legőszintébb megnyilvánulás, átadhatod magad a mozgásnak. Nincs tegnap, nincs holnap sem. Csak a tett van, dühöd zúdíthatod a világra, vagy épp fájdalmad, kiengedheted amit csak akarsz. - Érek fel szememmel a penge hegyére majd felé fordulok. - Ezek szerint még nem tapasztaltad? - Teszem fel a kérdést. Végül kiderül, hogy a kék fényforrást kutatja. Követem alakját szememmel amint egy járat felé veszi az irányt. - Bármi is volt, már nincs itt. A hely üres. Rajtam s a sirályokon kívül mást nem találsz. - Jegyzem meg, persze lehet rosszul tudom, nem akarom én feltartóztatni, csupán időt spórolni neki.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 25, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Lelketlen tükreimet nem emelem el a lándzsa kecses táncától. Figyelem, miként hajlik meg az íve, ahogy átszeli a teret. A penge hogy szeli a levegőt. Egy kósza vízcseppet vág át, miközben megfordul. A tűzben edzett test vele együtt perdül. Könnyed ugrás, a fizika törvényeinek nem mond ellent a kissé felhúzott térdek sem. Döfés és újabb fordulás. Mintha valódi ellenféllel küzdene.
Figyelem és háborgó belsőm megnyugszik. Hetek óta csillapíthatatlan dühöm elülni látszik. Van a mozdulatokban valami, mely békére inti még az angyalt is. Meglehet, hogy a koncentráció, az övé is, az enyém is, ahogy megfigyelem.
Elkalandoztam. Gondolataimba, a semmibe, így még ha észre is veszem, túl későn, hogy a penge felém közelít. Már emelem a lábamat, mellyel hátra lépnék, lábujjaim hegye már elérik a betont, testsúlyomat áthelyezem. A penge mégis megáll. Figyelem a napon megcsillanó aranyló fényét, innen emelem tekintetem a jégkék szemekbe.
Ajkaimat nyitom, hogy megszólaljak, hang mégsem jön ki. Lassan zárom össze, alsó ajkamba harapva. Nem kívántam megzavarni, végképp nem, hogy kiessen a ritmusból.
- Zsúfolt egy várost választottál a magányhoz - húzom mégis szelíd mosolyra ajkamat. Talpam nem simítom a betonra, hanem amint ellép, visszahelyezem a tócsába. Figyelem miként fordul el, ám nem gyakorol már tovább. Hátán ott virít a még rózsaszín seb. Angyali olajam és tollam is kevés volt ahhoz, hogy gyorsan begyógyítsa a sebet. Vélhetőleg démoni mivolta miatt.
- Kérlek, ne hagyd abba - szólalok meg végül, íriszeimmel követve az útját, az asztalhoz, melyen számtalan fegyver található. - Volt valami megnyugtató a mozdulatokba - magyarázom, ha esetleg nem értené. A kérdést vélhetőleg így is felteszi, s többet nem tudok már vélhetőleg tenni. Egy harcost sose szabad megzavarni a gyakorlása közben. Olyan ez számukra, mint a meditálás. Mint számomra az olvasás.
- Nem téged kívántalak zavarni - lépek egyet hátra, fejemet lehajtva. Feltekintve szemlélem a helyet, mely vezethet egy olyan hely felé, mely a föld alá vezethet. - A várost megbabonázó kék fény rejtekhelyét jöttem felfedezni - lépek végül el, hogy egy bejárat felé vehessem az irányt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Alcatraz - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 25, 2019 8:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Tarajos hullámokat cibál az öböl vizén az óceán felől érkező szél. Szüntelen ostromolja a sziklás partszakaszt, de az ódon Szikla panasz nélkül állja a támadásokat. Még úgy is, hogy helyenként már kikezdte az idő vasfoga. A nap még odafent jár az égen, fényes sugarai be be kacsintanak az idő rágta beton falakon. Kitört üvegablakok sem állják útját a melengető sugaraknak. Odabent pedig féktelen táncát járja a penge melyen rendre villan a betévedő fényhullám. Régmúlt mozdulatok, berögzült lépések, vágások és döfések. A lándzsa szüntelen táncra hívja partnerét, forgása véget nem érő, mívesen komponált muzsikaként szeli a mostanra üres betontermet. A gondolatok tova szállnak, a fej tiszta most, a szükségszerű magányban. Egy egy pillanatkép cikázik csak át a sötétségen. Egy Mag, perdül a penge újra. Egy Láda, ugrás, hogy a magasból sújtson le. Egy Lándzsa, döfés előre, hogy az ellent felnyársalja, majd perdül körbe. Egy Zöldes barna szempár, fordul tovább, hogy a levegőt kaszálja. Egy Gyűrű, lendül végül a penge a magasba, hogy aztán újabbat fordulva hirtelen álljon meg. Zöldes barna. Tán egy centi sincs már, hogy a fehér bőrhöz érjen az éles penge. Néhány légvétel ahogy állok csupán. Kóbor csepp hull alá ismét, mert hát annak muzsikája nem maradhat abba. Újabb követi s a betonpadlón terülnek szét hallatva monoton hangjukat. Mellkasom mozdul, fel s alá jár ahogy a lándzsát kitartom, orcája mellett mered a lándzsa hegye de onnan nem mozdul. Íriszeim az övébe fúrom s némán rendezem soraimat. - Magány, egy kopár világban azt hinnénk, hogy nem ritka portéka. De az ellenkezője tűnik reálisabbnak. - Mosolyodom el enyhén majd egy egyszerű mozdulattal forgatom magam mellé a lándzsát, hogy aztán a nem túl távoli asztalhoz sétáljak. Néhány egyszerű eszköz pihen rajta, kardom, melyet többnyire halandó álcámkor hordozok illetve egy rövidebb verzió. Egy tőr páros s persze maga a lándzsa de az a kezemben piheg, meg tán még akad ott egyéb eszköz is ha az ember jobban körülnéz. Léptemben ismét megszólalok miközben az asztal felé haladok. - Üdv a Magány fellegvárában Ophilia, mi járatban? - Érdeklődöm s neki vélhetően féloldalt, vagy éppen háttal lehetek, miközben lépdelek.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Halk szárnysuhogás kíséretében csapódok egy sirály mellé a San Franciscot körbeölelő tenger fölött. Tartva vele a lépést ereszkedünk le a víz felszínéhez egész közel, ám amíg ő csőrével belekap a vízbe, hogy élelmet szerezzen, addig én csak ujjam begyével érintem a sima víztükröt. Apró cseppekként törnek a magasba, hogy miután visszahulljanak újra eggyé váljanak. Szárnyaimat összezárva fordulok meg, arcomat a nap irányába fordítom. Nevetve élvezem az élet apró örömét, mely már nem sokáig adatott meg számunkra.
Miért is ne élveznénk hát ezt ki? Még én is, hisz most van rá időm és lehetőségem. A szellő vezeti utamat, tollaimat lesimítja, néha a vízhez érve permetezik körbe a területet.
Hirtelen tárom szét őket és reppenek a magasba. Odafent megállok és figyelem az előttem elterülő sziget látványát. A börtön, mely nem is annyira börtönként szolgált. Vagy még inkább börtönként? Hallottam hírét, ami a városba történt. A sziget fölött feltörő kék fényről, a lényekről. A leviatánokról hallottam már korábban is. Valahol szívem mélyén sajnálom, hogy nem lehettem jelen eme eseménykor. Nem láthattam, hogy mi is történt valójában.
Szárnyaimmal egy helybe tartom magamat, amikor is fém sikolya üti meg fülemet. Tócsába trappoló talp. Szemöldököm összeráncolom és a szigetet bámulom. Hallgatom a hangokat, melyeket magából ad ki. Lakatlannak kellene már lennie. Nem az, ez egyszer már kiderült. És most más jött volna ide, hogy rejtélyt hagyjon maga után?
Könnyedén indulok az épület irányába. Természetesen dönthetnék úgy is, hogy a könnyebbik utat választom, ezt mégsem teszem meg. Élvezem a nap melegét, a szél erős cibálását, miként küzdene ellenem. A sós illatot, mely az óceán áraszt magából.
Előbb csak lábujjaimmal érintem puhán az épület tetejét, majd ezt követi a talpam is. Egy alakot látok csak, ki mintha viaskodna valakivel. Más mégsincs itt. A fém süvítése arról enged árulkodni, hogy harcol. Ám a penge nem üvölt fel egy másik penge találkozásakor. Nem esik nehezemre kitalálni, hogy mit művelhet. Szárnyaimmal újra elrugaszkodom és a tetőn keresztül egy lyukon át landolok nem messze az alaktól.
Előbb jobb lábam ujjai érnek a talajra, majd lassan a balé is. Szárnyaimat is kényelmesen engedem le a hátam mögé, hagyom, hogy a mocsokba érjen nedves vége. Egy kósza lépést teszek az alak fölé. Egy vízcsepp hull alá a mennyezetről, hogy egy közeli tócsába találjon új otthonra. Ekkor fordul felém az alak. A jégkék szempár nem érzékeli a külvilágot.
Még egy vízcsepp hull alá és továbbfordul. Lábaimat emelem és újabb lépést teszek előre. A vízcseppet elnyeri az apró tócsa, mellyel mezítlen lábammal lépek bele, felverve a nyugalmas csendet. A saját fülem számára, hiszen hallásom kivételes. Ám itt megállok és csak figyelem a gyakorlatot melyet végrehajt.
Lenyűgözőnek találom, mindig is annak találtam a harci mozdulatokat. Sok kultúrába külön művészeti ágként is szerepelt és most elnézve a démont, ahogy gyakorolja, még jobban megértem, hogy miért.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Alcatraz - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Ódon betonfalakból kikandikáló fémrudak, vaskos, masszív épület egyetlen célt szolgálva: hogy idebent tartsa a rászolgálókat. Éles szikláit tajtékos hullámok ostromolják. Megingathatatlan bástyája a San Franciscoi öbölnek. Lomhán hull alá egy kóbor vízcsepp a magasból, hogy aztán halálugrásának végén becsapódva, majd elterülve a betonon adja át magát a jövőnek. Újabb követi őt, majd a többi is szép sorban egyenletes, tompa ütemet adva. Penge villan élesen, perdül a levegőben, majd irányt váltva sújt le újra a képzelt ellenfélre. Megállíthatatlan hasítja keresztül a levegőt egyik pillanatban, míg a másikban döfésre indul, hogy képzeld szívbe szúrjon. A penge tánca már már magával ragadó, a beszűrődő napfény csupán olykor csillan meg annak élén, hogy szikrát szórjon a sötét beton borította teremben. Újabb csepp hull a padlóra mely ritmust ad a lépésnek, majd az újabb a csapásnak. Muzsikaként komponált mozdulatok egymásutánja.
Szükségem volt egy kis magányra. A fejem tisztítására. Hátamon ott ékeskedik még a nem is oly rég szerzett vágás. Halandó eszköztől származó sérülésnek már nyoma sem volna, de az, az bíz nem attól származik. A mozdulatok nem szakadnak, folyamatosak mint a vízcseppek halk üteme. Több évezred mozgáskultúrája, volt idő gyakorolni lássuk be.
A szél körbetáncolja a szigetet, be behatol a terembe is a betört ablakokon egy egy kósza alkalommal. Magányom nem zavarja semmi, egyelőre legalább is. Tiszta elmére van szükségem, koncentrálok hát, hogy minden gondolat távozzon. Sem Magvak, Sem Pokolbéli Urak, Sem Szőke Tincsek, Sem Sötétség nem járja most át elmém, csupán a mozdulatok, a vízcseppek ütemes hangja...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Alcatraz - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 29, 2018 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 2 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Alcatraz - Page 2 Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 29, 2018 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Hiába a földre csapás, nincs elég erő az angyalba, hogy beleszúrja a barlangot képző kőzetbe. Megkarcolja, szikrákat hány, ahogy próbálja magát tartani, de nem megy. Mind a négyen a falnak csapódnak, kivétel nélkül.
Leghamarabb mégis a harcos angyal tápászkódik fel. Talán amiért erősen beütötte a fejét, azért látja nagyobnak a kristályt? Rejtély lehet, ugyanis a robbanással együtt az is elpusztult. Csoda is lenne, ha abból valami épen is maradt volna. Egyetlen dolog manifesztálódik utána, nem más, mint egy apró kis szilánk. Fénytelen, matt fekete fényét világítják meg a fályák, melyeket mintha a lökéshullám sem oltott volna el.
Ez veheti csak a kezébe.

Másodjára a fekete vérű kígyó tér magához. Ő pedig nem tétlenkedik sokáig. Tudja, hogy mi a dolga és pontosan jól ismeri az öccsét ahhoz, hogy tudja mit is kell keresnie. A funkciót tudja, de nem tudja, hogy ebbe az átkozott kráterbe mi lehet az, ami a segítségére lehet? Addig-addig keres a falon, míg végül rá nem talál. Egy fáklyatartó az. Mennyire klasszikus és mennyire nem feltétlen gondolnak rá? Azonban mégis, a leviatánok a középkorban tűntek el. Akkor az ehhez hasonló csapdák dívottak - elég csak végigsétálni egy egyiptomi katakombán.
Így Kisának sincs más hátra - hiszen számára is annyit jelenthet a technológia fejlődése, a kiszabadulása után, mintha hirtelen vágnák fejbe egy kronológiai atlasszal és elvárják tőle, hogy két perc alatt tudjon mindent - minthogy meghúzza azt.
S voala. Egy oldalsó terem ajtaja nyílik ki. Rassilon késztetést érez arra, hogy elmenjen arra. Kisa mégis gyorsabb és megszerzi azt, mi a kristályból maradt.
Egy fénytelen szilánkot.
Szuvenírnek tökéletes lesz, nyaklánc medáljaként hordhatja - ha ad az ilyesmikre. Másrra nem fogja tudni használni. Visszafordítani sem, hogy újra lelkeket nyeljen el. De erről persze nem tud, vajon próbára fogja tenni? Vagy csak megtartja emléknek?
Ez maradjon az ő dolga. Azonban a kijáratot megtalálja. Egy szűk, sötét folyosóra téved, mintha egy vészkijárat lenne. Itt sétálhat végig, óráknak tűnhet, főleg a sötétbe. Egy-egy víztócsába lép - talán könnyen ki is tud menni.
Viszont bárki aki végigsétál végül a város szélére érkezik vissza. Nem messze a kikötőtől egy természetes barlang szájához, melyet… külső szemmel nem lehet látni. Mintha nem lenne ott semmi, csak egy betonfal, holott ki tudnak sétálni. Mily illúzió lehet ez?

Bárhogy is legyen előbb, vagy utóbb mindenki kijut. A város romokban, egy-egy helyen még ég a pusztítás okozta tűz… Az emberek rettegnek, félnek. Ez csak egy előjátéka volt egy hatalmasabb dolgonak?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Alcatraz - Page 2 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Vérem még mindig fekete, ami azt jelenti, nem változtam emberré, csupán erőtlenné. Ezúttal nem részlegesen, teljesen. Ennyi erővel akár halandó is lehetnék, bár talán nem fogadnék rosszul, ha arra tenném évszázadokkal ezelőtt elrejtett vagyonom, hogy most az vagyok. Vélhetően nem lenne szükség egy összetett, bonyolult rítusra ahhoz, hogy végem legyen.
A látomás már nem ér váratlanul. A képzelgést kezdem megszokni, annyiban volt már részem ezen a helyen. Ez mégis más. Amara ezúttal elkerül, helyette egy rövid életkép jelenik meg előttem, mi a kristály mibenlétéről árulkodik. Kell nekem. Pontosan még mindig nem tudom, miben lehet hasznomra, de kell nekem. Ennyire jó ez a pár pillanatnyi múltba tekintés. Megerősíti az elhatározásom, sőt… Biztos vagyok abban, hogy nem akarom, hogy ez a kavics más kezébe kerüljön.
Mintha gondolataimra reagálna, úgy remeg meg az általam is áhított tárgy, én mégis hátrálok egyet. Meglehet, egy újabb csapdával van dolgunk, nekem viszont nem áll szándékomban belesétálni, vagy kivárni, amíg aktiválja magát körülöttem. Amint eltűnnek a fények, még egyet hátrálok, pont, mielőtt a villám lesújt. Fénye alaposan megvilágítja a termet. Egyetlen pillanatig, nem tovább, talán addig sem. Utána már nem látok semmit.
Tüdőmből kiszökik a levegő. Fekete vérem köpöm vele, mikor a falnak csapódom. Kicsit sincs kedvemre ez a gyenge test. Ülő helyzetbe tápászkodom néhány pislogás után, majd kicsit sem nőiesen köpök magam elé egyet, hogy megszabaduljak vérem maradékától, ami még számban tolongott. Oldalam szorítva kelek fel a fal mentén. Ha nem támaszkodnék neki, képtelen lennék stabilan állni, bár ésszerűtlen lenne a jelenlegi talponállásomat erőteljesnek nevezni. Enyhén görnyedve dőlök előre néhány lélegzetvétel idejére. Ez idő alatt a tollseprűnek van ideje megszerezni az erőtől megfosztott kavicsot.
Lépnék, hogy tegyek ellene valamit, de megálljt parancsolok a mozdulatnak. Nincs itt az ideje. Az erőnk még mindig nem tért vissza, ha most esek neki és nem találom meg azonnal a kiutat, feleslegesen gyötröm fájó tagjaim. Még ha képes is vagyok megbénítani őt az általam korábban megbűvölt fegyverrel, már ha egyáltalán az most működik, akkor is csak egy ideig. Ráadásul ott az a másik. A némber, akinek eddig sok hasznát nem vettük. Miatta húgom kis hallánya is meghalt, holott én úgy akartam intézni, hogy megállítsuk, de ne legyen vége. Még hasznunkra lehetett volna.
Újra körbetekintek, hátha észreveszem néhány rúna nyomát. Ha itt nem találom, úgy összeszedem leviatáni büszkeségem és méltóságom. Kiegyenesedésre kényszerítem magam, majd megindulok felfelé, oda, hol a rózsát találtuk és újrakezdem a kutakodást. Mivel itt nincs erőnk, más utat kell találnunk. Megoldható, tudom. Seth nem úgy játszik, hogy ne adja meg az esélyt a kijutásra. Akárcsak én, a leleményességet értékeli, nem hiába volt ez a sok játék idefelé jövet. Ha rúnák nincsenek, marad a piramis módszer. Öcsém mégiscsak együtt öregedett azokkal a csodás építményekkel. Jól ismerheti a rejtekajtók és csapdák készítésének fortélyát. Bármelyik kő nyithatja a kijáratot, vagy egy apró repedésben is megbújhat a kapcsoló. A mozdítható tárgyakról nem is beszélve.
Ha megvan a kiút, nem megyek messzire. Megvárom, hogy a követ elbitorló tyúkólszökevény a közelembe érjen. Akkor használom a fegyvert, mire korábban pillantást sem vetett. Szándékomban áll megsebesíteni vele bőrét, hogy megbénítsam arra az időre, amíg elveszem tőle a követ és elmegyek innen a kijárat túloldalán lévő víztömeget használva.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Minden zavaróan üressé válik. Már nem hallom az itt lévők ereiben lüktetni a vért és nem érzem a lábam alatt forogni a Földet. Sőt, úgy érzem a mindig olyan stabil pulzusom is kezd fentebb menni, kellemetlen lüktetést okozva a füleimben. Esetlenül állok meg ott, ahova visszahátráltam. Szükségem van egy kis időre, hogy magamhoz térjek. Egy éon után ezt az ürességet tapasztalni, hogy is mondjam, megrázó. Az már csak hab a tortán, hogy Amara jelenlétének a hiánya próbálja átszőni a gondolataimat, mintha másra sem szomjaznék. Ahhoz persze mindez nem elég, hogy kétségbe ejtsen, de szükségem van néhány igazán hosszú másodpercre. Ezalatt a többieknek, akik jobban viselik lehetőségük van az energiaforrás felé haladni. Én innen figyelek.
És lám, milyen jól teszem. Kellő távolságra vagyok a robbanástól ahhoz, hogy ne járjak annyira pórul, mint a társaság másik része - remélhetőleg. A megérzéseim még működnek, a vulkánkúp felé nézek, de az erőm nélkül ez annyit ér, mint halottnak a csók. Még csak tekintetemnek sincs ideje megelőzni a lesújtó villámot. Az egyetlen, amit tehetek, hogy azonnal fél térdre ereszkedve, angyalpengém a földbe döföm – már amennyire az angyallétemből eredő fizikai erőm nélkül sikerül – hogy ne sodorjon el a lökéshullám, másik karom pedig védekezően magam elé emelem. Meglátjuk, mennyire megyek vele.
Ha olyan olcsón megúszom, mint szeretném, legalábbis talpra állítom magam, a sérültekkel nem törődve haladok előre a kialudt kristály felé. Most már könnyedén a kezembe veszem, a vulkánkúp alatt megállva. A mennyezet felé nézek, de képtelen vagyok megállapítani, hogy illúzió lenne-e, vagy maga a kiemelkedés van a felszínen elrejtve. A felettem tátongó vulkánszerű nyílás felé tekintek. Túl magasan van, de azon túl ott az ég. Különös, nem nem is ez a jó szó, bizarr dolgokat tapasztalhattunk ezen a helyen. Így hirtelen felindulásból jobbnak látom odébb mozdulni, hogy ne közvetlenül a kupola alatt álljak. Nem szeretnék sem villámot, sem azt, hogy bármilyen oknál fogva teszem azt kiszippantson a barlangból. Még nem. Én innen addig el nem megyek, amíg vissza nem kapom az erőmet. Vagy legalább egy részét. Hányingerem van ettől az erőtlenségtől. Nem, kizárt.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 2 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Alcatraz - Page 2 Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 10, 2018 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Különös a terem tetejét mintha egy egykori vulkán pereme tátongana. Vajon miként lehet, hogy a csillagtalan, vaskos felhőkkel tarkított égről ez a krátér nem látható? Hiú ábránd, egy csalás lenne mindössze? Illúzió, melyet a másodszülött leviatán alkotott volna meg? Mégis oly valóságos, hogy szinte igazi az egész.
Talán ez lényegtelen is, a kis csapatot egyébként sem ez érdekli. Jobban vonza őket a kéken pulzáló kristály. Az angyal előbb meghátrál tőle. Vajon a hatalom készteti erre, mely sejteti vele mi is lehet ez, vagy a hirtelen elillanó ereje?
Emberek most mindannyian. Vannak itt olyanok, kik tapasztalhatták már az erőtlenség mibenlétét, de akik sose érezték? Meghátrálnak? Vagy tovább mennek, ahogy a főkígyó is teszi?
Lépteit egyenesen az emelvényhez vezeti az apró kavicsba sűrített erőhöz. Kezeit figyeli, de nem történik semmi. Vércseppje feketén maszatolva terül szét ujján, legfeljebb a kék fény játszik vele. Megcsillan rajta és… hopp.
Ha figyelmes, akkor láthatja, ahogy egy apró jelenség bontakozik ki előtte. Egy pislogás és az illúzió Kisa számára életre kel, mintha szereplője lenne az egésznek.
A régi börtön fénykorát éli. Rabok láncaikat verik. Egy csontsoványra fogyott fegyenc az utolsót leheli ki, hogy testét átadja a földanyának. Ám a lelke?
Látnia kell Kisának, hogy az nem száll sem alá a pokolba, sem fel a mennyekben. Egyenesen a kristályba vándorol, melynek létezéséről még csak nem is tudnak a fentiek.
Egy pislogás, ennyi csak a látomás, mely megadatott számára.
Mindeközbe Fayet elbűvölte a kék jelenség, hozzáérni mégsem mer.
De nem is kell. Amaz hirtelen megremeg, mintha élne és mozogna. Mintha megérezte volna, hogy a közelébe jöttek. Reszket, vagy éppen ő is saját vasláncait tépdesné?
A fény egyre jobban pulzál, mindaddig, amíg ki nem alszik. Megszűnik létezni, ahogy bevilágította a termet és az éjszakát úgy hunyt ki hirtelenjébe.
Értetlenül áll mindenki a történések felett. Egy villám csap le a magasból. Nincs idejük reagálni, védekezni. Az apró kő befogadja a csapást, ezernyi apró szálon fut körbe a terembe, mígnem robbanás rázza meg őket. A falnak repíti azt, kik túl közel állnak a kristályhoz.
A kék fény előbb a magasba tör fel, majd a szélrózsa minden irányába fénytenger borítja el a várost…

A robbanás úgy hat rájuk, mint bármely más emberre. A falhoz csapva őket számos bordájuk eltörhetett, a fülük dobhártyája beszakadhatott. Fejük zsong, látásuk homályos és zavaros. A fény megszűnt létezni a sötét éjszaka szállt rájuk.
Erejük még mindig nincs, mégsem látható semmilyen rúna a falakon. Okosan rejtette volna el őket Seth? Ki tudja?
Most mégis magukra vannak utalva. A démonok képtelenek átjárót nyitni, az angyal szárnyait nem tudja előhívni, a teret képtelen meghajlítani. S ha még csak egy apró vízcsepp is van a terembe a leviatán azt sem képes használni arra, hogy szebb világba suhanjon vele.
Emberek. Itt és most emberek.
Viszont ki kell jutniuk? Mögöttük az átjáró még nyitva, ám a rózsák termének ajtaja csukva van. Összedolgoznak vajon? Vagy egymás nyakának fognak ugrani, ahogy a feszültség egyre nő a terembe? Hiszen látszólag amiért jöttek az… mind hasztalan volt. Volt egy energiaforrásuk, erősebbek lehettek volna bárkinél, erre… Az megszűnt létezni. Erejük pedig nincs. És még csak az sem tudhatják biztosan, hogy ez végleges, netalán csak átmeneti? A kő is magába szívta volna az erejüket?
Mit tesznek majd most?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Alcatraz - Page 2 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 06, 2018 5:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Ábrázatomon széles, elégedett mosoly ékeskedik, amikor a rózsa szirmai feketébe fordulnak. Pillantásom még akkor sem veszem le a számomra különösen gyönyörű virágról, amikor a lépcső feltáródásának első neszei eljutnak tudatomig. Nem. Amíg meg nem hallom ideiglenes társaim lépteit, a terem egyetlen ékét tartom szem előtt. Utána fordulok a lejárat felé, mikor meghallom a mellettem elhaladó angyal szavait.
Én sem mondhattam volna jobban. Ennyi szerencsétlennel összezárva egy kis zugban, nem valami kellemes. Van benne pár százévnyi tapasztalatom, és tudom, hogy sokáig a rózsa sem tudta volna elvonni róluk a figyelmem, főleg, hogy minden bizonnyal egyik-másik barbár úgyis tönkretette volna ezt a természeti műalkotást. Továbbra is úgy vélem, hogy rajtam kívül talán még Seth az, akibe szorult némi szépérzék. Közel sem annyi, mint belém, de egy kevés igen.
Elsőként a hátráló angyal tűnik fel a lépcsők végében, csak utána a tény, hogy egyébként is megcsappant erőm most semmivé foszlik. Törékenynek érzem magam, túlontúl halandónak ahhoz, hogy továbbra is halhatatlannak nevezhessem magam. Vonásaimra nem hagyom kiülni ezt az elkeserítő érzést. Halk, ingerült sziszegést hallatok, mikor eszembe jut, mikor történt meg velem hasonló. Akkor, amikor kijutottam abból az átkozott ládából. Jobban mondva, talán akkor, amikor Isten bezárt oda minket.
Kikerülve a tollseprűt, mi jobban hasonlít most egy rémült tyúkra, mint egy kakasra, a kéklő kristály felé indítom lépteim. Úgy tűnik, mindenki hasonló cipőben jár. Pillantásom ide-oda cikázik a teremben, nyomok után kutatva, a kékes derengés azonban visszacsalja tekintetem annak forrására. Fogalmam sincs, mi lehet ez. Ha a terem az oka, akkor kell lennie valaminek, amivel megszüntethető ez az őrült hatás. Ha viszont nem, és a kő az okozója… Akkor még hasznát vehetjük. Akár Amara elé is vihetnénk találkozásunkkor, köszönőajándékként. Amennyiben az ő erejét is képes lenne elvenni, lenne esélyünk véget vetni nyomorult életének. A kérdés azonban az, hogy hogyan? Hogy került Seth markába ilyesmi? Hogyan tudta eltitkolni előlünk az az alávaló csúszómászó?
- Ha egyszerűen elvesszük, biztosan aktivál még valamit – gondolkodom hangosan.
A kő mellett megállva, kezem magam elé emelve kezdem vizsgálni korábban felsértett bőröm. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon vérem színére is hatással van-e ez a valami, hogy teljesen emberré váltam-e, vagy csupán erőtlenné.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Alcatraz - Page 2 Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 10:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


A nő fekete vérének látványa nagyjából ezer újabb kérdést vet fel bennem, amiket ugyanúgy nem fogok most feltenni, mint a korábbiakat. Nem csak azért, mert tudom, hogy nem kapnék válaszokat, hanem azért sem, mert Miss Predátor véres kis akciója nyomban kinyitja a következő ajtót. Igazából elég furcsának találom, hogy valaki ennyit vesződik valaminek az elrejtésével és biztonságba helyezésével, és nem kívánja meg senki torkának elmetszését. Az erő, ami idevonzott, és a mágia, ami folyamatosan a bőrömet bizsergeti, mióta csak itt vagyok, valahogy nem épp erre engedett következtetni. Nem, mintha hiányérzetem lenne a vérontás miatt. Ahogy padló nyílás lépcsős lejárattá alakul, kicsit megkönnyebbülök. Nem lett volna jó vége, ha egy ilyen szűk helyre záródunk össze.

Lekukucskálok a lépcsőn, és én is elindulok, miután Rassilon leért, nem is törődve a többiekkel. A látvány néhány pillanatig tud csak lekötni. Ahogy a démoni energiák elpárolognak a testemből, hirtelen kiráz a hideg. Túlságosan ismerős érzés. Nem vagyok még elég ideje démon, hogy ne emlékezzem, milyen érzés apró kis porszemnek lenni. De Rassilon reakcióit látva gyanítom, hogy ő is hasonlóan járt, mint én. Csak neki valószínűleg megrázóbb élmény ez, mint nekem. A fókuszomba szinte azonnal a terem végében álló kristály kerül és le sem veszem róla a szemem, úgy indulok meg felé. Csak egy pillanatra torpanok meg az angyal mellett és ráemelem a tekintetemet. - Te is? - vele ellentétben azonban én képtelen vagyok csak ott állni. Lassú, kimért léptekkel ugyan, de újra elindulok a kristály felé. Tekintetem csapdák, rúnák után kutat a padlón, a falakon, még a plafonon is. Ép kezem a kardom markolatán pihen, de azért remélem, hogy nem lesz szükség rá. a vívótechnikám még Loki erősen elfogult véleménye szerint is csiszolásra szorul, bár azért nem vagyok kétbalkezes sem. Ha sikerül baj nélkül elérnem az emelvényt, akkor sem érintem a kristályt, csak megbabonázva pillogok rá, próbálva rájönni, mivel is van dolgom.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 10:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Nem állok a rózsa közvetlen közelében, de tekintetem nem veszem le a különös nőről. Ami azt illeti, szemöldököm vonulatai egyre erőteljesebb kifejezést kölcsönöznek arcomnak. Hűvösen figyelem, ahogy az tőlem megszokott, mégis szinte sajog a fejemben a fogaskerekek nyivákolása. Az előbuggyanó fekete vér különös emlékeket ébreszt bennem néhány héttel ezelőttről. Jeruzsálembe mentem, egy nyomot követve. Nem történt ott semmi egy démonszektával való komolyabb összecsapáson kívül. Legalábbis eddig úgy hittem. A vére látványa, a cseppek szaga azonban elindít bennem egy folyamatot. Újabb és újabb emlékképek villannak be. Találkoztam már a fajtájával. Méghozzá nem is olyan régen. Tudom ki ő. Illetve, hogy mi ő. Egyelőre mégis olyan távolinak tűnik. Abban már most biztos lehetek, hogy bármi is ő, a fajtája belepiszkált az emlékeimbe. Ha az ismeretlen nő felnéz rám, szigorú vonásaimon érezheti, hogy már nagyon közel járok a megoldáshoz. Ki tudja, talán azt is érezheti - ami előttem még csak körvonalazódni kezd - hogy egyik testvére a közelmúltban belepiszkált az elmémbe. Elrejtette magát az emlékeim között. Ezt így konkrétan persze nem, de a bomlásnak indult mágiája foszlányainak talán van nyoma lényemen.
Amikor köszönhetően a megmozdulásának lépcső tárul elénk, közelebb sétálok hozzá. Egyelőre semmiféle megjegyzést nem teszek legújabb felfedezésemre. Egyszerűen előre megyek.
- Mindjárt kényelmesebb. - Jegyzem meg az elénk táruló termet látva. Meg kell hagyni, hogy van abban valamennyi szépérzet, aki ezt létrehozta. Lassan, megfontolt léptekkel tartok a fényforrás irányába. Ám félúton lényegében satuféket húzok és egy másodpercre összeszorítom a szemeim, mintha nem is a valóságban lennék, amikor hirtelen olyan erőtlennek érzem magam, mint még soha. Soha. Még a levegő íze is eltűnt. Fegyverem azonnal kezembe veszem, és ha még nem ért mellém a csapatból senki, akkor én hátrálok vissza közéjük.



//Máshol úgysem olvassátok, úgyhogy itt jelezném, hogy a következő két hétben hiányzásnaplós leszek. Határidőn belül fogok írni, de ne várjatok rám a sorrendnél, ha nem szükséges. Aki tud írjon.//

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 2 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
☩ Képességem :
Alcatraz - Page 2 Tumblr_n341f9iseU1tsqtcto2_400
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 9:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Az erővonalak lassan kialakulnak, szövetségesek helyet cserélnek? Vagy csak szimpla információ gyűjtésről lenne szó? Bárhogy is történik, még ha hallani nem is hallják Gressil szavait, a hátramaradt két delikvens láthatja, hogy miként susmorog össze az újdonsült pár.
Kisa mégsem foglalkozik ezzel túl soká, fejében ott motoszkál a megoldás kulcsa. Tán helyesen? Vagy teljesen félreértelmezi az eddigi jeleket?
Ellentétben bárki mással ő ismeri legjobban kedvelt öccsének esze járását. Fekete vére a rózsa szirmaira csepeg, a piros ékesség szempillantás alatt válik feketévé.
A vízcseppek hullása abba marad, nem hallani már hangjukat amint a padlónak adják végső csókjukat. Pillanatra beáll a csend, nyomasztó üresség. Majd hirtelen rengés s a talaj megmozdul. A méretes kockakövek mozgásba lendülnek a virág körül, érdemes hátrébb mozdulni onnan azoknak kik a környékén tartózkodnak. Előbb egy kő süllyed lejjebb, hogy a helyére oldalról és másik ússzon, rendezőnek, helyet cserélnek de úgy, hogy közben lefelé haladva egyre nagyobb járatot képeznek. Nem tart soká és egy lepcső lejárat tárul fel a maroknyi csapat szeme előtt. Odalentről kékes derengés szűrődik felfelé, csalfán hívogatva a kíváncsi természetet. Amennyiben valaki úgy dönt megkockáztatja a jelenleg egyetlen irányul szolgáló járat birtokbavételét úgy lefelé haladva, idővel a következő látvány tárul elé:
A távoli kékes derengés egyre közelebbinek tetszik, a lépcsőjárat idővel egy terembe vezet. Világos márvány falai egy méretes csarnokot zárnak körbe. Plafon, mintha csak a tenger alján lennének s felettük fénylene az égbolt, olyan hatást kelt. De a kékes fény, mely a hívogató derengést szórta a csapat felé, egészen máshonnan érkezik. A csarnok túlsó végében, mely jó 15 méterre lehet, egy átlagos derékmagasságig érő állvány emelkedik ki. Olyan, mintha a padlóból faragták volna ki, mintha az egész termet ugyabból az egy termetes márványtömbből faragták volna. Az állványon pedig ott pihen a halovány fény forrása. Egy kék kristály henger melynek csúcsos helye élesen mutat a plafon irányába. A fentről szűrődő, tengeri hatást keltő fény játszik rajta vidám s ugyanakkor sejtelmes játékot.
S amint a kis csapat belép a terembe hirtelen szél támad fel, körbeöleli őket, óvon, sejtelmesen, hogy aztán csak huss, elillanjon. Vele együtt az erejük. Senkiben nem marad semmi. Egyszerű halandók, ezt még Rassilon is érezheti. Ide, vagy oda a Sötétség ereje ereiből is kiszállt. A kristály tette volna? Vagy a terem? Esetleg egy újabb csapdája Sethnek, mely a szemnek láthatatlan? Bárhogy is légyen, nem számíthatnak másra, mint a fizikális erejükre.
Több ajtó nem tárul fel eléjük, ez az a kékes derengés, mely ide vonzotta őket.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Alcatraz - Page 2 Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
30
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Lassancskán gyógyulásnak induló csuklómat szorongatva lépek be én is a kis, boltíves terembe, melynek falaira az üstben égő tűz fényei torz árnyékokat festenek. Elmerengek kicsit ezeket bámulva és csak az ajtó záródására kapom fel a fejem. Valahol viccesnek találom, hogy Rassilon jelenleg egyáltalán nem lóg ki közülünk.
Egyébként egyáltalán nem tetszik ez a helyzet, tekintve, hogy eddig sem volt túl barátságos a környezet. Arról nem is beszélve, hogy a társaimban sem bízhatok. Persze, az már kiderült, hogy elég civilizáltak tudunk lenni ahhoz, hogy ne ezen a helyen essünk egymás torkának. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy ha sokáig itt kell maradnunk, és egymás levegőjét szívni, ez nem marad így. Jó lenne, ha eddig nem jutnánk azért el. Nem én lennék az mvp, és attól tartok az eddig segítőkész Rassilon védelmére sem számíthatnék már.

Figyelem, ahogy a nő a rózsát vizsgálgatja, és úgy állok, hogy lássam, mit művel vele. Nem akarok egyelőre rákérdezni, épp csak csendesen megfigyelek. Eddig is zavaróan ragadozószerű vonásokat tulajdonítottam neki, de mikor a hencegnő egy étlapos megjegyzéssel áll elő, végképp eldől, hogy nem az esetem a nő. Ettől függetlenül egyre kíváncsibb vagyok, mi lehet ő. Talán, mire véget ér ez a kis felfedező túra, kiderül. De arra már most mérget vennék, hogy nem leszek boldog a válaszoktól.
- Talán ideje lenne összedolgoznunk kicsit. Azt hiszem, innen csak úgy jutunk tovább. - jegyzem meg, szinte csak magamnak, bár ebben az apró teremben még a szuperhallásuk nélkül is jól hallhatják a többiek.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3