Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Alcatraz Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 1:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


The Ark and the War
Michael & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Broken Crown »
A dohos, ódon falak sok mesét tudnának ha valaki szóra bírná őket. Sokat látott sziget ez, az emberi faj találékonyságának egyik igen jó példája. A tökéletes börtön. Áramlatokkal körülvett szikla, az öböl közepén, karnyútásnyira a város látképe, hogy hiú ábrándot csepegtessen nap mint nap az ide száműzöttek elméjébe. Ily közel, s még is mily távol, szokták volt mondani. Rozsda marta rácsokkal szegélyezett folyosó, a felettem lévő ablakokon beszűrődő napfény szakaszonként mutat utat s világítja meg alakom az egyébként sötét helyen. Egy egyszerű megérzés vonzott ide, megannyi hely lehet ideális a magányt kereső számára. De ha ismerjük az illetőt akkor szűkíthetjük a kört, s tán szerencsével járunk. Bár lássuk be, a szerencse az melyre most kevés időt pazarolhatunk. Sok forog kockán, pontosabban Minden. Egyre mélyebbre hatolok a beton s tégla épületbe. Az öreg folyosók itt ott már megtörtnek hatnak, repedéseik mint idős arcon a ráncok. Belőlük helyenként lomha vízcseppek hullnak alá, mintha csupán könnyek lennének a megfáradt arcon. Igazán festői és találó helyszín a magányt szimbolizálva.

Lépteim zaja visszaverődik az üres falakról, csak úgy mint a hang mely vélhetően hozzám szól. Ugyan ki máshoz szólhatna egy elhagyatott helyen nemde? Parányi mosoly ül orcámra, egészen apró, szinte észrevétlen a hangot nyugtázva. Felé fordítom tekintetem, a sötét némileg nehezíti az egymás azonosítását. De a vonások felismerhetőek. Találkoztunk már, mondhatni harcoltunk egymás ellen a múltban s egymás oldalán is, nem is oly rég, mikor azok a lények támadták a várost. - Udvarias, de szükségtelen a magázódás. - Kezdem rögvest visszadobva a ladbát, orcámon megtartva azt az apró mosolyt, mely tán nem is látható, csupán arcomnak ad enyhült, magabiztos küllemet. - Való igaz, mikor legutóbb találkoztunk a városi harcban, még a Pusztítás voltam. Azóta már új erőre kaptam, immár én vagyok a Háború. Abaddon, ha így ismerősebb. - Bizonyosan találkoztunk a múltban, hallott már rólam, hiszen jómagam is kellően idős vagyok már s kellően magas rangban voltam, hogy ismerős lehessen a nevem ez által lerövidítve a ki vagy Te? és ahhoz hasonló általában felesleges kérdéseket. Figyelem egy ideig, hagyom hogy meglelje elméjében a megfelelő rekeszt. Aztán ha sikeresen azonosít be akkor rövid bólintással folytatom. - Mondanám, hogy sajnálom, hogy megzavartam magányod, de nincs így. Az időnk véges, szükség van minden erőre. - Mi másért jönne bárki egy elhagyott szigetre mint magány miatt? Én magam is így tettem mikor is feltűnt a szőke angyal. Alátámasztva mondandóm már folytatom is, egyenest a közepébe, semmi felvezetés. - Néhány társad a sötétség oldalára ált, pontosabban megfertőzte az elmélyüket. Ramiél, s Ophilia, Cassaelt már kiszabadítottuk, Phanuel s a Vadász, Wallenberg segítségével. Remélem épp azon ügyködik most Cassael, hogy visszatérítse Ophiliát, másként mind elbukunk. Ő tudja, hogy győzhetjük le Amara-t. Legalább is remélem. A Háború erejét megszereztem, mert úgy tudom szükség van a lovasok s az arkok erejére, hogy visszaküldhessük oda ahonnan jött. Ezért vagyok itt. - Regélem el monológom, röviden tömören. Újabb szünet, hagyom, hogy eméssze a hallottakat. Meg persze, hogy egyáltalán hisz e nekem mint démonnak. Szinte biztos vagyok abban, hogy nem, de ez majd a jövő zenéje.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




The War & The Ark
Abaddon&Michael
"I take random inspiration from everywhere."


Lábaim hangtalanul érnek földet és szárnyaimat szinte egyből el is rejtem. Alcatraz. Nem tudom pontosan miért lett a kedvenc helyeim egyike. Talán azért mert nem volt itt senki rajtam kívül és olyan volt mintha az irodámba vagy lakrészre zárkóznék be, de mégis más volt. Friss levegő, kék ég, napsütés. Idejét se tudom annak, hogy mikor volt utoljára napja annak, hogy közvetlenül érte a bőrömet nap és nem az ablak üvegén keresztül.
Hosszú léptekkel kezdek el sétálgatni a szigeten, figyelem a repkedő madarakat, a kihalt, lepusztult majd feltámadásba lendülő növényzetet. Ilyen voltam én magam is. Vagy mint egy főnix. Saját hamvaiból kel új életre.
Végül a romos, leharcolt beton és vas rengetegbe vetettem magam, felfedezni jöttem, megtalálni önmagam amit elvesztettem. Igaz az állapotom napról napra javul, már csak minden második nap szükséges alkoholhoz nyúlni, csak minden második órában ugrik be egy-egy emlékfoszlány. Talán végre sikerül túltennem magam az elvesztésén és azon, hogy képtelen voltam és vagyok megmenteni. Démon lett én pedig Angyal vagyok ráadásul Ark…
Jobb kezemmel a falat simítom ahogy haladok előre és próbálom felidézni milyen lehetett ez a hely régi, eredeti pompájában.  Ha jól emlékszem, ami már krédéses akkor egy börtön lepusztult, leigázott falai között sétálok.
Ahogy haladtam előre egyre sötétebb és sötétebb lett én magam pedig kezdtem elveszni gondolataimban. Túl nagy volt a csend, túl sok időm volt gondolkodni, emlékezni. Pánikroham szerűen tör rám a hiánya. Levegő után kapkodva dőlök háttal a falnak miközben a plafonra emelem tekintetem. Végül a roham pár percesre sikeredett, de egy nagy sóhajjal sikerült lezárnom. Viszont még mielőtt tovább indulhattam volna léptek zaja törte meg a csendet. Lépteké melyek nem az enyémek voltam hiszen mozdulatlanul álltam percek óta. Összevontam szemöldököm érdeklődve majd a hang felé pillantottam. Nem tudtam ki lehet és miért van itt, de úgy éreztem kötelességem kideríteni. Így sarkon fordulva elindultam abba az irányba ahonnan hallottam a zajt.
Pár perc elteltével egy alak körvonalai rajzolódtak ki előttem majd ahogy közeledtem az arca is kezdett. Egy férfi volt az s első ránézésre olyan volt mintha keresne valamit.
- Khm - köszörültem meg torkomat jelezve ezzel, hogy társasága akadt. - Maga meg kicsoda? - vonom kérdőre köszönés és egyéb formalitást mellőzve mintha enyém lenne a lepusztult sziget.





NOTES:  sunyilapos  sunyilapos  

❈ NuNu ❈


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


The Ark and the War
Michael & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Broken Crown »
Sirály falka rikkant az öböl felett. Szárnyaikat tárják, úgy vitorláznak a szakadatlan szembe szélben mely a nyílt víz felől ostromolja szüntelen az öblöt s annak közepén a kicsiny szigetet melyet nemes egyszerűséggel Sziklának neveztek. Találó, s kellően sokat mondó név egy ilyen helynek.

Nem először nevezem meg úticélomnak a magányos szigetet. De ezúttal nem elmélkedés, avagy gyakorlás iránti vágyam vezérel. Ezúttal más a cél. A szőke angyal lelt itt rám legutóbb, hogy fegyveres tudását erősítse általam. Azóta nem láttam Őt, s tán már nem is fogom ha Cassael valóban megleli a módot a visszatérésre a fény felé a sötétségből. De ez egy másik történet. Az ok amiért most épp a sziget felé veszem az irányt, már egy újabb lépés a cél irányába. Amara, ereje vélhetően napra napra nő, ha hihetünk a szavaknak. S nem feltétlen kell hinnünk nekik ahhoz, hogy biztosra menjünk s felkészüljünk minden eshetőségre. S én magam éppen ezt teszem. Szóbeszédeket s egyszerűjózan észt követve döntöttem a Szikla mellett. Meg persze a jó helyeken feltett megfelelő kérdések is sokat segítenek a démon fiának, hogy célba találjon. De természetesen az sincs kizárva tévedek a célszemély helyét illetően. Ez esetben legalább tettem egy kellemes kitérőt egy, az általam kedvelt helyre.
Határozott léptekkel vonulok a beton platformon mely az üpeletek előtt húzódik. Itt ott már utat talált magának a növényzet s repedésekkel szabdalta az amúgy masszív udvart. A nap még magasan jár, odébb még a sötétedés ideje. A hely még is csendes, csupán a sirályok rikoltanak a távolban az öböl felett vitorlázva. Tekintetem céltudatosan fúrom az épület sötétjábe, egyértelműsítve úticélom. Lépteim arra visznek s alakom hamar eltűnik a beton s fém rengetegben. A folyosók kihaltak, mindig annak tűnnek, de talán itt lelem kit keresek. Egyelőre némaságba vonulva lépdelek az egykori börtön falai, s rácsai közt. Michael, merre vagy?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Alcatraz Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Jómagamnak fel sem tűnik táncunk, melyet egymás körül lejtünk. Eleinte még ugyanazzal a ritmussal, ugyanazt a koreográfiát járjuk. Ám, ahogy hanyatlik le a nap, úgy változik ez meg. Minden koncentrációm a mozdulataimba rejtem. Figyelem a szavait, gondolataimba újra és újra megjelennek. Elhitetni a másikkal, hogy ő irányít.
Csupán magadat.
Mezítlen talpammal a törmelkék között járok. Fordulok és a bőr felhasad, kipirosodik, mégsem foglalkozom vele. Mocskossá válnak, ahogy egyszer egy apró tócsába lépek. A vízcseppek a szélrózsa irányába szóródnak szét. A következő lépéssel újra a poros talajon járok.
Emelem a kardot és szúrok fele. Van hogy mellette halad el a penge, vagy épp összeér a kettő. Lassú táncát járja az acél. Amíg az én kezemben esetlen, addig ő játszi könnyedséggel bánik vele. Nem fogom elkívánni tőle a tudást. Annyi kell csak nekem, amivel meg tudom magam védeni. Se nem több, se nem kevesebb.
Egy fordulatnál a hajam meglebben, szoknyám velem fordul. A lebukó nap egy ablakon keresztül vakítja meg tekintetem. Olyan hirtelen ér az inger, hogy az elmúlt órák nyugalmas békéjét kitörli emlékeimből.
Tétován állok meg és engedem le a kezeimet.
Még csak most tűnik fel, hogy mennyire elment felettünk az idő.
Persze tudom, hogy ennyitől még nem válok mesterré, de még tanítvánnyá sem igazán. Még akkor sem ha gyorsabban tanulok, hisz a tudás egy része az elmémbe van. Egyszerűen csak gyakorlatba kell ültetni.
- Mennem kell, Abaddon - húzódik ajkam szelíd mosolyba, majd fejemet lehajtva sétálok vissza az asztalhoz, hogy visszarakjam rá a kardot. Most tűnik csak fel, hogy miként sajog a kezem, a csuklóm. Kezeimen apró hólyagok jelennek meg. Nincs hasonlóhoz sem hozzászokva. Kelletlen félmosolyra húzom a számat. - Köszönöm - fordítom még hátra a fejemet, miközben szárnyaimat bontom.
A fedetlen tetőn keresztül távozom, miután könnyedén rugaszkodom el a talajtól. Két szárnycsapás erejéig láthat, mielőtt eltűnnék a horizonton.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Íriszeimmel követem kezét mely a lándzsát is érinteni vágyik, s meg is kapja az élményt. Vélhetően elnyerte tetszését az a fegyver is. Aztán mondatára én magam is apró fújással nevetek. - Ugyan, tán még kevés is... de a mai világban, ugyen mi normális, nemigaz? - Kérdezek vissza választ persze nem várva. Aprót fordítom oldalre fejem kijelentésére. - Meg lehet, bárki tévedhet... - Vonom meg aprón a vállam majd mosolyodok parányit. - Egy jó taktika elhihtetni másikkal, hogy Ő irányít, de az is csupán illúzió. Tehát a végeredmény ugyanaz. - Egy sarokba szorított, ha minden erejével küzd nos akkor megintcsak Ő irányít, a másik csupán hiszi, hogy kontrollál. Tehát a kijelentés továbbra is helytálló. Ha tetszik neki ha nem. De a csevegés itt ér véget, átveszik helyét a cselekvés. Mozdulat mozdulatot követ. Figyelem, lépéseit, alakjánat reakcióit, kezének mozgását. Esetleg, mint csecsemő ki első lépéseit teszi, vagy mint fehér galamb ki szárnyait próbálgatja még. Újrakezdi mindúntalan ha hibázik, újra és újra. Kitartó s egyetlen szó nélkül igyekszik átvenni a mozdulatokat, magájévá tenni őket, elsajátítatni, hogy lassan rutinná váljék. Halovány bólintok, öntudatlan cselekmény, elismerve kitartását.
A felhők lomhán úsznak a magasban, takarva s olykor láttatva a napkorongot. A sirályok rikácsolva ostromolják a Sziklát. A város mitsem sejtő nyugalommal szemléli az öböl közepét hol titkos frigyre kél az Ég s a Mélység. A pengét suttogását senki sem hallja, óvón tartják meg a titkot az ódon betonfalak. Ahogy az idő telik, lassan néma tánc kerekedik. A fém idővel eggyé válik a testel és táncra perdül a lépésekkel. A nap készül átbukni a horizonton, hogy végre nyugovóra térjen. Vízcseppek adnak tompa ritmust a betonra érkezve halálugrásuk végén, ütemesen, egymást követve.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 5:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Nekünk adatott idő. Minket ez nem gátol. Halvány és leginkább keserű mosolyra húzom csak az ajkamat, miközben a fegyvereket szemlélem. Sután simitok végig a lándzsának a nyelén. Akaratlanul idézem emlékeimbe a mozdulatait, alig egy órával ezelőttről.
- Öhm - kezdek bele, tekintetem felemelve. De inkább nem folytatom. Nem mondom el neki, hogy nem igazán tudnék neki igazat adni. Erre épp a “testvéreim” a nagyszerű példa. Minél több időt szánnak valamire? Gyengék, mint a harmat és gyarlók. Gyarlóbbak, mint az emberek.
Keserűség költözik nem létező szívembe, ezért is inkább elengedem a témát. Fejemet könnyedén megrázom. Nem és nem vitatkozni jöttem ma ide. Ezt tudatosítom magamba. Nem akarok még egy végtelennek tetsző vitatkozást közöttünk.
Ennyit kérek csak én.
- Több mint, ami normális lenne egy személynek - vonom fel az egyik vállamat csak, ajkaimat vékonyra préselem hozzá.
Nem kellett volna senkinek sem ezeket gyártania. Persze a háború szükséges rossz az emberek életébe. Egyfajta természetes szabályozása az életnek. Mégis… Annyi felesleges csatát vívtak meg az emberek. S oly felesleges az a csata, amelyre készülnek. Azonban velük szemben fogok állni. A mágiám halovány, ezt magam is tudom, így nem árt, ha felkészülök rá.
- Tévedsz - tekintek fel rá, mielőtt elvenném a fegyvert. Ez nem csak egy fegyver. Hiszen gyilkolásra teremtették, függetlenül attól, hogy mi a forgatójának a szándéka. Ez nem csak egy eszköz.
Az állást felveszem, igyekszem meg is tartani magamat és úgy tűnik, hogy sikerül is. - Ismét tévedsz, ha a másik irányít sincs minden veszve - a sarokba szorított kutyánál nincs veszélyesebb. Ez igaz a harcosokra is. Ki sarokba szorítva érzi magát, ki valójában ott is van, az sokkal több mindenre képes, mint amit ő maga is gondol magáról.
Szemöldököm ráncolva figyelem a lépteit. Igyekszem utánozni. Ha elsőre nem is sikerül, mert nem, akkor próbálkozom másodjára. Harmadjára, negyedjére ha kell, mindaddig, amíg nem sikerül véghezvinnem. Kicsit nehéz, amikor idézetekkel bombáz és még magyarázatot is ad hozzá.
Akaratlanul tekintek fel rá, kérdőn, amolyan “Ezt most tényleg nekem magyaráztad el, hogy kitől származik?”
De aztán tovább is lépek a témán és inkább figyelek rá tovább is.
Hirtelen torpanok meg a markolat látványára. Ajkamba harapva tekintek fel újra a démonra és nagyot nyelek. Tekintetembe mégis elszántság lakozik. Gyakorlok vele. Követem a mozdulatait. Igyekszem lemásolni, még ha idegenek is nekem.
Újra és újra elismétlem, ha kell lépésről lépésre. Ő nem siet - szemmel láthatólag - én pedig még annyira sem. A türelem a tudás kulcsa. Tudom, hogy nem fog menni elsőre minden. Nem is húzom fel magam rajta, nem leszek ideges. Végtelen türelemmel gyakorlok, ha kell, még akkor is, amikor a nap már lehanyatlóba süt be az ablakokon.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 1:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Tekintetemmel követem alakját amint elindul az asztal irányába. Figyelem orcáját, szemeit járatja az eszközökön melyeket rombolásra teremtettek. Én magam nem mozdulok, szavait hallgatva magam is a fegyverekre emelem tekintetem immár. - Többnyire. A halandók ideje véges, s egy fegyver forgatását mesteri szintre fejleszteni egy élet is kevés. De igyekeznek, s épp ezért valóban, többnyire 1-1 fegyverre specializálódnak. Minket ez a korlát nem gátol. Nekünk akad időnk csiszolni a tudást, már aki szán erre ugye. - Válaszolom meg. - De természetesen igaz, minél több időt szánsz egyetlen dologra annál mesteribb leszel benne, legyen szó a fegyverről, vagy a mágiáról, netán egyéb tudásról. - Persze ez egyértelmű, a különbség valóban csupán az idő, nekünk lássuk be akad időnk mindent elsajátítani, s kinek akad sütni valója ki is aknázza ezt a lehetőséget. Kérdőn mozdul szemöldököm kérdésére, továbbra is a fegyvereket nézegetve. - Ez tán sok volna? - kérdezek vissza humoros meglepettséggel. - A rombolás ott van a vérükben, előszeretettel alkotnak olyat amivel rombolni lehet... Nem túl nehéz hozzájutni az ilyesmihez. - Adom meg a választ mely sokat elárul a természetükről s a világról úgy általában. Felé tartom át a választott eszközt, rövidkard. Keze érte indul, de végül megtorpan, tekintetén látszik a tétovázás. Egy szó még míg döntését meghozza, szemeim az övébe fúrom. - Ez csupán egy eszköz, Ophilia. - Mint elhangzott már, most ismét megismétlem, nincs mitől tartson, csupán érc, egy eljárással alakba formázva. Rajta áll miként használja. Végül döntés születik, röviden bólintok. Majd az állást vesszük fel, fontos, lökéseim könnyedén tartja meg. Újabb bólintés mikor ellépek mellette s lábait figyelem. - A háromszög masszív alak, ha az állásod megfelelő akkor nem tud majd kizökkenteni az egyensúlyodból. Ha a másik irányít, vége a dalnak. - Nos az alap állás meg is van, jöhet a következő rögtön a mélyvízbe. Szúrás, majd hátra, apró megtévesztés majd oldalt s fordulatból vágás. - A lábaddal. - Válaszolom teljes komolysággal, majd csinálom is a fordulatot. - Megtévesztés, a rövid fordulattal már is nem az ellenfél előtt vagyok hanem neki oldalt és a támadást sem onnan kapja ahonnan számít rá. - Mint láthatja tőlem, enyhén oldalról érkezik a vágás. - "ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja." Megtévesztés. Szun Ce, A háború művészete. - Egyik fő alapelvem alapját képezi, támadj s cselekedj úgy ahogy soha senki sem gondolná, tedd azt ami más számára abszurd, teljes őrültség. Légy az Őrült, menj a határig és lépd át azt ha el akarod érni céljaid. Mozdulatom folytatom, újabb lépések s a penge perdül is tovább, megfordul a kézben, hogy a következő pillanatban a markolat vaskos gomjával találja magát szembe a szőkeség. Mögüle acélos szemeim tekintenek az övébe. - A kard nem csak a pengéből áll. - Kacsintok rá, idézve egy hajdani lovag szavait, zseniális és tökéletesen igaza van. Folytaton a mozgást újabb vágásokkal s intstrukciókkal miket követhet, lassan, türelemmel dolgozunk, én nem sietek sehova. Már csak azért semi, mert míg itt van nem a sötétség malmára hajtja a vizet s a háttérban akad idő másoknak más szálakat mozgatni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 20, 2019 10:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Mikor újra feltekintek rá, tekintetünk újra találkozik. A jéghideg kékek a mezők zöldjével. Apró félmosolyra futja még tőlem, mielőtt elindulnék a fegyverek felé. Mielőtt választanék. Fejemet nevetve rázom meg újra, enyhén az ajkamba harapva. Nem felelek inkább semmit sem arra, hogy én döntök. Ha tudná. Tudja, mégis ellenkezik vele, de vitába ezúttal nem szállok vele, ezt ő maga is tapasztalhatja. Az elmúlt percekben többször is.
- Való igaz. Minden ember, minden angyal, de vélhetőleg minden démon egy fegyverre specializálódott. Használhatja valaki a kardot évszázadok óta, ha mondjuk a lándzsa forgatásához van igazán affinitása - egy apró kis szösszenet megjegyzéséhez. Figyeltem az embereket és az angyalokat a gyakorlatok során. Innen tudom, hogy a démonok sem lehetnek másmilyenek hozzájuk képest. Végül is a démonok egy része egykor ember volt.
Nem úgy, az előttem álló példány.
Figyelem, hogy miként forgatja meg kezébe a fegyvert. Akaratlan lépek hátra egy lépést. A precíz csuklómozdulatok hatására a kard könnyedén szeli a levegőt, pengéi hasítják a levegőt.
- Honnan szedtél össze ennyi fegyvert? - csúszik ki a kérdés akaratlanul is az ajkaim közül. Örök kíváncsiság, mely lényem része, mely ellen tudnék tenni, ha nagyon ellenkeznék vele.
Erre eddig mégsem volt szükség.
A felém nyújtott fegyvert figyelem. Emelem kezem, hogy elvegyem, azok mégis megállnak félúton. Visszahúznám őket, a mozdulatot megkezdem, mégis félbehagyom. A markolatot figyelem. Tudom, hogy onnantól kezdve nincs visszaút. Kezemet beszennyezheti vér, még ha nem is akarom. Mélyen szívom le a levegőt, amikor mégis esetlenül fognak rá vékony ujjaim a durva markolatra. Figyelem a pengét, ahogy a fény megcsillan a felületén. Érzékelem, hogy ellép mögöttem Don, de még nem foglalkozom vele.
Egyedül hangjára emelem fel fejem és keresem meg tekintetét az enyémmel.
Hallgatom és számtalan emlék villan fel elmémbe, mely alátámasztják szavait. Kószán bólintok csak, kivételesen nem beszélek.
Utasítására először leengedem a kardot magam mellé. Fejem lehajtva pakolgatom a lábamat, ahogy kéri. Vannak, akik időpazarlásnak vélik ezt, én mégis tudom, hogy idővel meghozza a kívánt eredményt. Egyelőre csak állok, ahogy kéri. Enyhe terpesz, háromszög. Jobb láb elől.
De ha bal kezes vagyok? Idővel úgyis kiderül, nem igaz?
- Öhm - vitatkoznék azzal, hogy nem igazán tudhatom, hogy merről érkezhet támadás. Ami azt illeti igen. Hallom, ahogy mögém lép, ahogy emeli kezét. Érzékenyebbek vagyunk a látásra, hangokra, a szaglásra. De még a tapintásra is. Így csak állok és igyekszem magam megtartani.
Érzem, amikor hátulról lök meg, hogy hátsó lábam kissé előre emelkedik, testem ívesen dől utána. Majd visszahelyezem a lábam a helyére.
Mikor pedig azt hittem, hogy kényelmes tempóba fogunk haladni… Csalódnom kell.
Ballal lépek előre, jobbal szúrok. Emiatt a jobb lábam hátul marad és kitartanám a karomat, de miként?
Esetlenül emelem a balt, tenyérrel előre.
- Mivel lépek oldalra? - fordulok felé, figyelem az ő mozgását, majd a saját lábaimat. Valahogy nekem egyik oldalra sem esik úgy, hogy fordulhassak.
Szemlátomást nem zavar, hogy nem bánik úgy velem, mint egy hímes tojással. Angyal vagyok, nem egy porcelánbaba. Valójában keményebb fából faragtak minket, mint ahogy azt gondolnák.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 4:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Fürkészem reakcióit, miként reagál az elhangzottakra. Csilingelő nevetése bejárja az ódon beton komplexumot, de valóban, ki nem jut onnan. A kinti szél elnyom mindent mi ki akaródzna hatolni innen. Biztos falakat állítva a kíváncsi fülek elé. Azt hiszem mindketten jót derülünk kijelentésén miszerint ennyire nem kétségbeesett. Bizonyára, még is, valamiért belement, hát még is akarta, fontos a számára. Az ok már másodlagos. Ráemelem tekinteem mikor elhangzanak következő szavai. Fejét lehajtva figyelem alakját, aranyszín haját mely orcája elé omlik, látni vélem parányi, tán kissé keserédes mosolyát. Mikor fejét ismét emeli, tekintete az enyémmel újra találkozhat. Apró szemöldök mozgás jelzi csak számára válaszom, amolyan "ki tudja?!" jelleggel. Figyelem tovább amint haland miután elregéltem szavaim az eszközökről. - A választás joga a Tiéd. - Jegyzem meg amint én magam is a fegyverekt szemlélem. - A harcos választja a fegyvert, vagy a fegyver a harcost, ha már a keleti világ áll közelebb hozzád. - Rövid mondókám után felvázolja saját gondolatait, figyelmesen hallgatom. Tőr kilőve, lándzsánál pedig mondata megragadja elmém. Kiegyensúlyozottság. Egy pillanatra vezetem rá acélos szemeim. Ezek szerint nem biztos Önmagában, újabb pont. Szóvá nem teszem, inkább csak elrakom későbbre. Rövidkard ra esik végül a választás. - Jó választás. - Jegyzem meg ahogy szemem immár az asztalt szemléli s kezembe is veszem az egyik drusus kardot, kihúzom tokjából s magam elé tartva szemlélem. - Drusus, a Római gladiátorok fegyvere. Könnyen forgatható, gyors, jól kiegyensúlyozott darab. - Megforgatom kétszer, majd oldalvást nyújtom felé a markolatánál s a pengénél megtartva, hogy átvehesse. Én magam is felveszek egyet. S ellépve tőle pár métert teszek meg neki háttal míg beszélek, s közben Ő jó esetben ismerkedik újdonsült partnerével. - A penge rövid, így közel kell kerülj a másikhoz, ez a hátránya azonban az előnye is. Van aki tart tőle, hogy túl közel kerüljön a másikhoz. De ha Te vagy aki közel ér az összezavarhatja a másikat. A legtöbben nem tudnak mit kezdeni a túl közeli támadóval hiszen mindenki arra számít, hogy a távolságot inkább tartani próbálják. Pszichológiai hadviselés. - Lépek ell miközben forgatom a fegyvert s így beszélek. - Testközelből a lefegyverzés is könnyebb. - Fordulok felé egy pillanatra hiszen éppen ez érdekelte, az már a védekezés része, hogy ártalmatlanná tedd a másikat, vagy legalább is fegyvertelenné. Végül megállok vele szembe, a kard mellettem pihen teljesen természetesen, mintha csak a karom engedném testem mellett. - Jobb láb kicsit előre, bal parányit hátra, enyhe terpesz, mintha csak háromszög volna. - Adom ki az utasítást s mutatom is meg az alapállást éppen vele szemben. Szemeim lábain futtatom végig s ha felvette a megfelelőt akkor elindulok felé s úgy beszélek tovább. - Egyensúly, a legfontosabb. Ha kizökkensz, véged. - Érek mellé, s lökök rajta aprót jobbról. Amit észlelhet, a lábának állás, már amennyiben jól helyezte őket, autómatikusan megtartja testét, a lökés nem zökkenti ki ebből a szögből. - Bárhonnan érhet támadás, s sosem tudod honnan érkezik. - Lépek tovább s most hátulról, balra előre lökök rajta. Amennyiben jól helyezte lábait, s jó esetben az imént megbizonyosodtam róla, úgy azúttal egyetlen egészen aprót kell mozdítsa lábát és ismét ugyanazt tapasztalhatja: teste megtartja magát. Elismerően bólintok ahogy ellépek mellette s ezúttal mellé sorakozok fel. - Egy lépés előre, szúrás. Egyenesen a szívbe. Jobb láb hátra, bal kar előre, hogy a pengét takarja. Egy lépés oldalt, fordulat és vágás. - Hangazanak a szavak s csinálom is mellette, hogy másolhassa, ha szükséges korrigálom a mozgását, nem nagyon finomkodva.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Szemöldököm aprót emelkedik a magasba, hallva magyarázatát. Újra csak halk nevetés szökik ki ajkaim közül, hogy betöltse a körülöttünk lévő teret. A falak elnyelik a hangukat nem engedik, hogy kijussanak a túlvilágba. Mi itt történik a mi titkunk marad csak.
- Ennyire kétségbeesett nem vagyok - hajtom oldalra a fejemet. Ez tény, ha nem tanítana, ha visszautasítana, akkor sem törne össze a világom. Megoldanám máshogy?
Nem hinném. Neki még adok egy esélyt, hátha sikerül valamit belém nevelni, de egyéb esetben? Sodródnék úgy az árral, mint azelőtt.
- Amit igazán akarok - hajtom le mosolyogva a fejemet. Oh, ha tudnád. Ha tudnád, hogy nincs ember, démon vagy ember a Földön ki azt megadhatja. Lelkemet, lényemet már eladtam ezért. Többel nem tudok számodra rendelkezni, Abaddon, de ezt te is pontosan jól tudod.
Erről az útról nem tudsz már letéríteni. Megpróbáltad, nem ment. A vereséget mégsem fogadod el, nem szokásod. Mégsem hiszem, hogy az az egy kérés ennek szólna. Nem szólhat ennek, nem lenne értelme az ő részéről. Ennyit nem érhet számára a tudásom.
- Szóval elvenni szándékozol - összegzem, fejem újra felemelve. Elnevetjük mindketten a dolgot, holott tudjuk mindketten, hogy mennyire valódi és komoly, ami az elmúlt másodpercekbe történt.
Angyal alkudt meg egy démonnal. Lényegtelen, hogy a határok elmosódtak. A két faj szövetsége még mindig szokatlan a legtöbbünk számára. Nem akarok neki ártani - most és itt nem. Az, hogy mi a célom a világgal, nos. Az egy más kérdés. Szerintem mindannyian megérdemeljük a sorsunkat, de nem fogok ebbe újra belekezdeni.
Hallgatom szavait, értelmezem és elemzem őket. Minden egyes fegyver megnézévével vetül rájuk pillantásom.
- Szóval csak felsorold az előnyöket, de a választás továbbra is rajtam áll - húzom mosolyra a számat. Valaki, aki nem csak megmondja, hogy mit csinálj, de kényszerít, hogy én magam hozzam meg a döntést. Oh, Don.
- A keleti harcművészet mindig lenyűgözött - tekintek a férfira, még ha csak oldalt is áll nekem, arcának élét szemlélem, szemének kéklő bogarát. - A nyugodtság, mely átjárt a lényüket, a sorsukba való beletörődés, mégis a végtelen hitük és kitartásuk. Ők voltak, akik nem a kifejezetten a gyilkolásra használták a tudásukat. Akkor öltek csak, ha már nem volt más út előttük - talán ezért is vonzott az mindig. Túlzás, hogy vonzott, inkább csak szimpatizáltam velük. - A tört már most elvetem, nem gyilkolni akarok. A lándzsához kiegyensúlyozottság kell - húzom el az ajkamat. Felemelem a kardot, mely nehéz, s talán el sem bírnám, hosszabb távon. - Könnyű fegyver? Kiegyensúlyozott, melyet könnyű forgatni? Rövidkard esetleg? - teszem fel a kérdésemet. Teljesen tudatlan ebben a témában sem vagyok. Csak mint már mondtam tapasztalatlan.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 11:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Pár pillanatnyi, észrevétlen némaság, a tekintetek beszélnek most ahogy egymást fürkészi a két alak. Olykor valóban hasznos volna ha tudnám mi is jár pontosan a másik fejében. De nincs így, de hát épp ettől izgalmas a világ. Jó így. Apró bólintás ad választ mikor visszakérdez. - Minél jobban vágysz valamire, annál többet vagy hajlandó fizetni érte. Hiszen tudod, csak akkor kapod meg amit igazán akarsz. Ez volna az elmélet. - Válaszolok neki teljesen természetesen, halandó vagy sem, a vágy mindünkben ott van, mind akarunk valamit, mind vágyunk valamire, nincs kivétel. Mosolyt csal arcomra kijelentése, derült orcája pedig csupán hab a tortára. - Ettől nem tartok. De ha mégis ... - Hajolok parányit közelebb. - ... majd elveszek mást. - Kúszik ajkamra a már sokszor látott s oly kedvelt, vagy éppen utált mosolykezdemény. Az asztalhoz lép végül s vékony ujjai finoman járnak a fegyvereken. Kérdése jogosan merül fel s választ is adok neki miközben elindulok én is, s ráérős léptekkel vonulok mellette s maga az asztal mellett miközben szavaim intézem, szemeim a fegyvereken futtatom végig ahogy sorba haladunk. - Nos, személyes kedvencem a lándzsa, nagy hatótávolság, közel s akár távolsági küzdelemben is egyaránt hatásos tud lenni. Kombinálva a rövid karddal igen sokoldalú szolgáltatást nyújt, nem véletlenül kedvelték ezt a kombinációt a Spártai harcosok, a görög Myrmidónok. A tőr ugyanakkor igen közvelten élményt nyújt, villámgyors, oly helyekről képes meglepetést okozni melyre nem is számítunk, assassinok, s táncosok nagy kedvence. Hosszúkard, a jó öreg klasszikus. Az is amolyan Joker választás, optimális minden helyzetben. Lovagok jelképe. - Magyarázom röviden, jó tanárként. - Mely kultúra volt a legkedvesebb a számodra? Tán induljunk abból. - Nézek rá végül kérdőn, az alapján majd beazonosítjuk, hogy melyik fegyvernem állna közelebb hozzá. Nem tagadom, kívéncsi vagyok miként választ, vajon hogyan dönt, mi lesz mi közel áll majd hozzá? A fegyvernem sokat el tud árulni az egyénről, s vajon egy angyal kibe a küzdelmet nem töltötték miként hoz döntést? Alakját figyelem, s íriszeit fürkészem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Ő még nem is sejti, azt amit én tudok. Amint ártanom kell neki, amint a penge a bőrét éri, a húsába mar, leteszem a fegyvert. Nem ezért akarok harcolni, nem ezért akarom megvédeni magamat. Megvédeni. Nem ártani. A kettő között óriási különbség van, még ha ő egy kalap alá is veszi.
Számomra, a lényemnek… A Másiknak. Nem engedhetem újra, hogy előjöjjön. Csak aprót bólintok neki, jelezve, hogy látszólag felfogtam amit mondd.
Halkan nevetve rázom meg a fejemet. Amikor már azt hinném, hogy kezdem kiismerni, akkor mindig okoz meglepetést. Egyszerre bosszantó és szórakoztató. Persze, hogy nem tudom, hogy milyen hiszen nem tudom, hogy mily alakokat vett fel a történelem során. De ez jelenleg nem is lényeges. Akaratlanul kúszik tekintetem a gyűrűjére. Újra.
- A vágy mértékével? - nevetem el magam, kétkedve tekintek rá. Kiindul abból, hogy angyal vagyok és nem hazudok. Bosszantó, hogy ő viszont ismer, ám meddig vajon?
Meddig hihet a szavamnak, a tettemnek? Annak, hogy nem fogom ezt az alkut megkötni. - És mi történik, ha nem tartom be az alkut? Az én lelkem nem tudod elvenni - csupán érdeklődöm, kíváncsian fürkészve arcát, íriszeit. Arcomon a már jól ismert kellemes, szelíd mosoly fut végig.
Figyelem az asztalra készített fegyvereket. Kényelmesen sétálok oda hozzájuk. Csak ujjaim hegyével simítok végig a markolatán a kardnak, a tőr élén. A lándzsa érdes felületén.
- Te melyiket ajánlod? Amennyi kultúra, annyi szokás, annyi eljárás, annyi gondolat - tekintek fel a férfira. Ha esetleg kérdőn tekintene rám. - Más tudni valamit és más érteni hozzá - emlékeztetem. A tudás hatalom, de nem egyenlő a tapasztalattal. Ezt én is pontosan jól tudom, soha nem is kételkedtem ebbe. Más volt végignézni a nagy harcosok gyakorlását, edzését, ha azok a mozdulatok bennem nincsenek meg.
S egyébként is, ő a Tanárbácsi ezúttal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 13, 2019 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Figyelem alakját, zöldjeinek apró mozgását, ajkának parányi mozdulatait. Határozottság tükröződik rajta, elszántság s valahol mélyen még is lappan egy kis kétség, távoli, nagyon mély s nagyon apró. - Majd meglátjuk hogy alakul. - Humorizálom el a dolgot. Tetszik vagy sem, de az ártás benne van a pakliban. De nem kardoskodok vele ezen, felesleges s nincs is szándékomban. Végül körtáncra perdítem míg beszélek ahogy haladok félkörívben. Megtorpan hát amint hallja az árat, de meghallgatja az ajánlatot. Csupán a végén fordulok felé, míg döntését várom. Szavai nyomán apró mosoly úszik orcámra. - Igen, ezt. - Válaszolok röviden. - Az ár a vágy mértékével egyenes arányban növekszik. Másnak tán ez mit sem érne, de itt most, számodra, igenis sokat. - Kereslet s kínálat, marketing alapfok. Egyetértőn bólogatok amint tekintetem a földre szegezve fújok egyet amolyan parányi nevetés kezdeménynek. Nos igen, igaza van, a világ elfajzott már, tartom magam véleményemhez: elmosódtak a határok. - Angyal vagy Démon, mit számít. - Vonom meg a vállam aprón, majd ismét ráemelem tekintetem utolsó szavainál, melyekkel lényegében elfogadta az alkut. Utolsó mondatára mosoly kúszik orcámra, fejem enyhén hajtom meg felé sokat mondón. - Akkor kezdjük hát. - Féloldalt lépek neki s balommal nagy ívet húzva mutatok az asztal irányába. - Válassz, melyik szimpatikus a számodra? - Az asztalt immár nem takarom előle, jónéhány fegyver sorakozik rajta, kard, lándzsa, tőrök. Szememmel követem alakját, figyelem miként választ majd.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 8:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Jelenleg úgy érzem, hogy eltántoríthatatlan vagyok a döntésem felől. Ez már megfogalmazódott bennem hetekkel ezelőtt is. Akkor és ott, amikor Jaesa a segítségem kérte csak tovább erősödött ez, mégsem tudtam, hogy miként fogjak hozzá. Szavait hallgatom, felfogom őket, egyet érteni mégsem tudok vele. Nem, hiszen egy korábbi megjegyzése cseng fülembe.
- Nem fogok úgy tanulni, ha közben ártok neked - jegyzem meg még mindennek a legelején. Emlékszem mi történt legutóbb. Arra van a legkevésbé szükségem, hogy újra előhívja. Hogy figyelmeztesse, hogy a látszólagos nyugalmat, mely körénk telepedett, felbolygassa.
Emlékszem a félelemre és a riadalomra, mely élt bennem, amikor nővérem vére tapadt a kezemhez, amikor sebét gyógyítottam be, úgy ahogy nemrég a démonnak is.
Mégis pár lépés után megtorpanok. Figyelem alakját, miközben köröz körülöttem. Előbb csek fejemmel fordulok utána, majd testemmel is követem, hogy végig őt figyelhessem.
- Persze - felelem, fejemet lehajtva. Miért is gondoltam, hogy ingyen segítene. Végül is, semmi sem köt össze minket. Ettől valamiért mégis szorít érzés költözik szívem helyére. Szemöldököm ráncolva gondolkozok el ezen. Tovább ebben nem jutok, amikor meghallom a feltételeit.
- Bármit megtudhatnál. Bármilyen információra szert tehetnél, te meg ezt kéred? - kérdezem kétkedőn. Nem, nem bagatellizálom el, hogy mit is szeretne valójában tőlem. Sőt mi több. - Ez egy kicsit nagy ár, nem gondolod? - fordulok vele szembe.
Mégsem tudom, hogy ki mást kérhetnék meg erre. Elmém rejtekében él egy emlék, egy halvány, melyhez nem tudok arcot kötni. Bármely testvéremet megkérném, nevetve küldene el, Jaehez nem fordulhatok újra.
- Elfajzott egy világot élünk, amikor egy angyal alkuba bocsátkozik egy démonnal - mosolygok végül rá szelíden, megkapva ezzel a válaszomat. Egyetlen kérés. Egyetlen momentum. Bármi lehet az.
Mire készülsz Abaddon? Mit építesz fel, mely összerombolásához engem akarsz használni?
- De nem fogok neked ártan, sem ártó szándékkal közelíteni feléd - emelem fel mutatóujjam figyelmeztetve őt újra. Ezek az én feltételeim. Enélkül el sem kezdem ezt. Akkor inkább szúrjanak újra és újra hátba.
Ellentmondásokba ütközök.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Langy szellő érkezik a nyílt tenger felől, hogy végigsuhanjon az öblön. A bástyaként álló szigetet sem kerüli el, tiszteletét teszi. Ráérősen halad át az öreg beton falakon, minduntalan helyet találva magának merre is haladjon. Eljut hát a terembe, melyben épp penge száguld olajos fekete tekintetel egy zöldszín felé, kinek aranyló hajkoronája engedelmesen simul a hideg fal felé. Hogy mit miért teszünk? Olykor tán magunk sem tudjuk, csak úgy cselkszünk. Mondhatnánk, mindennek oka van, valószínűleg így is van, csupán a magyarázatot nehezebb megtalálni olykor. Már persze annak aki keresi. A tekintetek börtöbe kerülnek, mily irónikus szituáció. Akarat harcol akarattal de egyik sem enged. A hideg acél eléri végcélját, a hűvös betont fúrja át. Néhány pillanat csupán az örökkének tűnő csendfoszlány. Aranyhaját lágyan mozdítja ahogy a két alak szemben áll. Végül elhagyom pozícióm, hogy visszatérjek az előzőhöz. Szavaim célt érnek hát, szóra nyitja ajkait, mire apró mosoly kerül orcámra. - A szükség nagy úr ahogy mondtam. S nem a tudás tesz helyessé vagy helytelenné, hanem a felhasználásának módja. - Ismétlen el csak miheztartás végett immár felé fordulva. Pár pillanatig várok míg átgondolja mit is akarok ezzel sugallni. Rajta áll, hogy hogyan használja majd, miként él a lehetőséggel, már ha valóban akarja a tudást. De hát ki ha éppen Ő ne akarná, nemde? - Megtaníthatlak... - Kezdek bele s indulok el néhány lépéssel félköríve, neki oldalt állva elgondolkodó hangnemben. - ...de semmi sincs ingyen. - Fordulok felé a már jól ismert kis vigyorral. - Egyszer, a jövőben, tán szükségem lesz arra, hogy kérdés nélkül bízz bennem. Bármi is legyen a helyzet. Ha akkor ott ezt kérem, akkor legyen így, s ne vonj kérdőre, lehunyt szemmel, vakon kell bízz benne abban az egyetlen momentumban. - Mondom is el a kérésem, s tekintetem továbbra sem árulkodik semmiről, tán csak egy démon egyszerű balga felvetése, egy alku mely majd csőbe húzhatja - legalább is gondolhatná ezt Ő vagy bárki más is, mindenki bízza a fantáziájára - de jelenleg ez az ára. - Nos, áll az alku? - Teszem fel a kérdés pár pillanatnyi várakozás után.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Különbség van közvetett és közvetlen gyilkolásba. A vér látványát nem igaz, hogy képtelen vagyok elviselni, mégis rosszul viselem, ha rajtam van. Még akkor is, ha az a sajátom. A tudata annak, hogy valakinek a vérét kioltsam, elképzelhetetlen számomra. Furcsa és… elképzelhetetlen.
Arról pedig már nem is tájékoztatom inkább, hogy a világ pusztításának kivitelezésébe magam is bele fogok halni. Így egyfajta öngyilkosságot is elkerülök. Ez a tudat mégsem zavar, ahogy az sem, hogy másokkal együtt fogunk eltűnni. Fájdalommentesen is akár. Ennek így lesz értelme és célja. De nem, nem fogok ebbe belemenni. Nem vele és nem itt.
Eleget beszélgettünk már erről. Nem ezért jöttem ide. Vélhetőleg, ha tudom, hogy itt van, nem ezt az időpontot választom. A sors egyfajta különös játékot űz velünk, hogy újra és újra egymás útjába sorol minket. Miként tehetnék azért, hogy ne kelljen vele találkoznom? Minden találkozásunk után érzem, hogy egyre gyengébb vagyok és nem értem az okát. Ő csak egy démon, nem igaz?
A problémakört hamar elengedem, hiszen mások kezdenek el foglalkoztatni, akkor is, amikor visszatérek a felszínre.
Tekintete nem engedi az enyémet. Vagy én nem engedném?
Tenyereimet a hűvös falhoz simítom. Nem izzadtak, mégis hidegebbnek érzem a sajátjaimat, mint a betont. Figyelem, miként közelít felém, figyelem nyugodtan, beletörődve abba, ha elvágná a torkomat, ha fejemet venné.
Képtelen vagyok védekezni. Belül egy hang ordít, mégis. Nem tudok megmozdulni, jobban nem. Lágy szellő simít át a termen, meglebegtetve a hajamat, néhány szálat az arcomba hordva. Figyelem a gyilkos szándékú férfit, kinek szemei olajba fordulnak. Olajfeketébe, akár az enyém is lehetne, ha megmutatnám neki.
Végül pedig közvetlenül előttem terem, a penge mégsem mar húsomba. Fejem mellett végzi a betonba, törmeléke hajamra, vállamra hull. Pilláim megremegnek, miközben már újra a jégkék szemekbe tekintek.
Ajkaimat szóra nyitom, hang mégsem hagyja el őket. Szívem hevesebben lüktetne, ha a mellkasomba lenne. Hallgatom, mégsem szólalok meg. Nem helyeslek, nem is vitatkozom. Ajkaimat összezárva nagyot nyelve figyelem, miként távolodik húzza ki a pengét a falból, miként tesz távolódó lépteket, hogy újra a terem közepén álljon.
Egy pillanatig még állok, némán, majd ellököm magam a faltól.
- Taníts meg - jön az egyszerű kérés. Hangom rekedtebb, mint amire gondoltam. Torkomat megköszörülve, elszántan tekintek rá, akkor is ha nekem háttal áll. - Kérlek. Tanítsd meg, hogy miként védhetem meg magamat. Nem akarom, hogy több penge metssze bőrömet - elegem van belőle, hogy mindenki engem használ babzsáknak. Michael, Gabriel katonái. Nem akarom.
Meg akarom magam védeni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 6:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Könnyed csevegésünk közben én serényen dolgozom eszközeimen. Hallgatom szavait, s választ is adok rendre, de kezem közben nem rest a fegyverek tisztogatásával foglalkozni. - Hm, azért a világot csak el akaródzik pusztítani. - Jegyzem meg továbbra is az eszközökkel bébelődve, csak amolyan mellékesen. Mert hát ártani - állítása szerint - nem volna képes, de az utóbbi időszak cselekvései nem egészen erről árulkodnak. Hiszen ez a célja, segíteni a Sötétséget, hogy végre hajtsa tervét, az pedig nem mást mint ártani, mindenkinek. De csupán mint megjegyzés csusszan ki ajkamon, hogy két mozdulat közepette, melyek a kardom pengéjét hivatottak megélezni, kitöltőként szolgáljon. A míves acél s a fenőkő éles sikolya rendre járja be a kihalt termet hangunk mellett. Újabb szavai ismét elgondolkodtatnak egy röpke időre, hiszen ismerve valódi mivoltát ez valóban így is lenne. Ámbár akkor most melyikkel is beszélek? Röpke mélázás csupán hiszen egyértelmű, nem tért még vissza, magától nem hinném, erős, s küzd, ezt már többször bizonyította, de azt is jelezte, hogy egyedül nem tud visszatérni a fénybe. Halk kacaja távolodik végül ahogy elnyeli a mélység. Táncra invitálom a nemes acélt ismételten. Lépés lépést követ, karom lendül s benne engedelmesen adja magát a fegyver is. Vágás vágás után, mit aztán döfés követ s így tovább. Míg nem, alakja visszatér a terembe. Felé tartok hát s zöldjei az acélkékbe fúródnak, nem eresztik azt. De ott ha keres is nem talál. Egy lépést hátrál arca rezzenéstelen, dacol a veszéllyel. Hideg fal csókolja hátát, majd elhangzik a szó. Az acél pedig száguld, s nem áll meg. Az acélkék hirtelen vált olajos feketére. Megállíthatatlan erővel hasítja a levegőt a penge éle. Tekinteünk nem ereszti a másikét. Végül célt ér... Beton robaja keveredik az acél sikolyával ahogy a falat mint vajat hasítja át nem sokkal a szőke tincsek mellett száguldva el. Némi törmelék hull alá s tán a levegő is mintha megfagyna pár pillantra. Persze HA nem cselekstik valamit reflexszerűen mi alakíthatja másként is az eseményeket. Az olajszín lassan visszavált a megszokottra. Majd megtörve a csendet szólok hozzá. - Van mi a fejed szegheti, van kit nem érdekel védekezik e amásik avagy sem. A szükség nagyúr, mondják. S ártani sosem árt, ha tudod hogy védd meg magad. Hogy mire használod a tudást, az már rajtad múlik, az tesz majd azzá ami. - Gondolok itt vissza a nem is oly rég elhangzottakra, nem kell hogy támadásra használjon valamit, használhatja azt védekezésre is, nem a fegyver tesz gonosszá vagy épp jóvá valakit, hanem a használat módja. Kirántom hát a kardot a falból s csak azután engedem el tekintetét s indulok vissza az asztalhoz. - A lehetőség adott, gyakorolhatsz. - Vetem fel a lehetőséget, ha esetleg meggondolná magát.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 05, 2019 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
És újra itt tartunk. Élj a mának. Nem tudhatjuk, hogy melyik lehet az utolsó, ezért igyekezzünk úgy élni, hogy semmit se bánjunk meg. Az embereknek is van erre egy mondásuk, úgy rémlik. Amit megcselekedhetsz ma azt semmiképp sem tedd át holnaputánra?
Valami ilyesmi rémlik. A legtöbb emberi közhelyekkel még mindig nem vagyok tisztába. Lévén, hogy nem is nagyon értem őket…
Mégis csak mosolyogva rázom meg a fejemet, miközben figyelem hátát, az ott végigfutó seb helyét. Akaratlanul is azon jár az eszem, hogy miért nem gyógyult be teljesen. Az angyalok tolla ilyen hatással lenne egy démonra is?
Mosolyom mit sem veszít erejéből, akkor sem, amikor féloldalasan áll, én pedig lassan készülök lemenni az alvilágba.
Kac. Csak a pincébe. Egy pár szóra még maradok mégis.
- Mint említettem, nem hogy képtelen vagyok támadni, nem is kívánok. Még ha ez is a legegyszerűbb védekezés, számomra mégsem. Nincs bennem ártó szándék - tovább mégsem folytatom.
Normális esetben ez így lenne. Valahol mégis van bennem. Talán csak a saját kezemet nem akarom bemocskolni vérrel, rábízom inkább Amarara. Ez számomra a legegyszerűbb megoldás. Hiszen még így is, hogy erőm napról nagyobb, nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom megvédeni.
- Ha valaha is múlt volna rajtam bármi is, akkor harcok sem lennének - jegyzem meg elmésen. Nem lennénk itt, ha a harc nem létezne, ha mindenki csak boldogan és békésen éldegélne, mint hal a vízben.
Persze akkor démonok sem lennének. Persze ez is már egy másik problémakör. Amivel nem is foglalkozok most. Még utolsó megjegyzésére halkan elnevetem magam, majd eltűnök a sötétbe…
S legközelebb mire előrekülök csa magam elé bámulok. Hallom saját hangomat, ahogy motyogok. Járnak a fogas kerekek. Miért nem emlékszem ezekre? Miért nem tudom, hogy miként kell bejutni? Miként tudok átjutni a falon? Mi zárja le előttem és miért?
Még ha a férfi felé is tekintek, még ha a mozdulatai is lekötnek, nem fogom fel őket. Ahogy azt sem, hogy felém közelít. Ellenben fejemet lehajtva haladok előre újra.
Kiáltása zökkent ki gondolataimból. Feltekintve látom, ahogy vészesen közelít hozzám. Lépésről, lépésre, kezében a kardokkal. Döbbenten állok, kósza lépést teszek hátra, ám rögtön a falba is ütközök.
Tekintetem nem tükröz ijedelmet, de riadalmat sem. Ellenben végtelen nyugalmat és békét. Beletörődést, hogyha a pengék elérik a bőrömet… Nem angyal pengék, nem ölnek meg teljesen.
Végig a jégkék szempárt figyelem, mozdulni mégis képtelen vagyok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3