⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Alcatraz
The devil's voice is sweet to hear.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Yesterday at 5:55 pm
Következő oldal


Sophia & Ophilia
You don't choose your family. They are God's gift to you, as you are to them


Halkan sóhajtom el magamat, s tekintetemmel a földet pásztázom. Kérdések ezrei cikáznak fejemben, melyek vélhetőleg válaszolatlanul maradnak. De semmi baj, így is van mondandóm. Nem értem, hogy miként fajulhatott el így a dolog testvéreim között.
- Azt hittem, hogy ennél ostobábbak nem lehettek - hajtom fejem tenyerembe. - Atyánk mikor ment oda egyedül egy Nephilimhez és végezte ki? - ekkor térek rá orrnyergem masszírozásához. - Mintha pontosan nem tudnátok, hogy erre saját angyalai voltak, harcosok, akárcsak ti. De azóta, hogy nincs Ő jelen, azóta nincs senki, aki szemmel tartaná a Nephilimek létezését - vagyis ha lenne sem foglalkozik vele egyik ark tábor sem. Ezek egyszerű szabályok voltak, nem is értem, hogy miként felejtették ezt el, ilyen rövid időn belül.
Alig huszonöt év telt el, az nem sok. Fejem megadóan ingatom. De szemöldököm aztán érdeklődve tódul homlokom közepére, jól hallom? Engem oktatnak ki a vérontásról?
- Ne haragudj, hogy is hívnak? - kérdezem, mert nem emlékszem, hogy kiejtették volna a nevét, vagy ha igen, ő maga nem mutatkozott be, vagy épp nem figyeltem, hisz elvesztettem a fonalat civakodásuk alatt. - Tisztázzunk valamit: a magam részéről a kezdetek óta ellenzem az egész háborút testvéreim között, de ezt ők is pontosan jól tudják - pillantok ekkor szelíd mosollyal a két angyalra. Nem hibáztatom őket, csak az elveket követik, mégha azok messze nem azok, melyeket Atyánk elvárna tőlük.
- Számtalanszor próbáltam testvéreimmel beszélni erről, hamar rájöttem, hogy felesleges. Sem Gabriel sem pedig Michael nem fog engedni a saját igazából. Mindketten szentül hiszik, hogy amit Ők tesznek az a helyes cselekedet ahhoz, hogy Atyánk visszatérjen közénk. Nekem erről más véleményem van. Michael a városban van, ha kéritek elmondom, hogy pontosan hol találjátok. Nekem nincs jogom a nevében beszélni. Ha rajtam múlt volna, ez az egész meg sem történik huszonöt évvel ezelőtt. De nem rajtam múlt - hisz csak egy aprócska porszem vagyok a sivagatban. Nyíltan vállaltam a semlegességet akkor is, most is. Nem szolgálom egyik arkot sem, számomra Atyám szavai sokkal fontosabbak. S ő nem akarná ezt. Számára az emberek az egyik legfontosabb teremtmények és bármi is történt… Az csak és kizárólag az ő dolga. Nincs jogunk számon kérni őt, nem pedig így viselkedni távolléte alatt.
Beszéljenek bármit, mondjanak ezek hárman bármit, elég ha én tudom: Atyámnak tetsző életet élek, még itt is. Tanításait és törvényeit követem.
- Nem kételkedek a szavaidban és kérlek ne érts félre. Számomra minden teremtmény Atyánk teremtménye. Nem értek egyet azon döntésével, hogy a nephilimiket halálra ítéli, de ez az ő törvénye. Mi a végrehajtói vagyunk, semmi többet - egyszerű katonák, bábok. Ezek vagyunk csak Atyánk kezébe. Nem kaptuk meg tőle a szabad akart erejét, számunkra ez nem jár.
- Tévedsz ifjú hölgy. Mi Atyánk kezében nem vagyunk mások, mint egyszerű bábok, kik zokszó nélkül végrehajtják akaratát. Katonák, kik nem kérdőjelezik meg a szavát. Nem teremtett számunkra érzelmeket, mindaz amit most látsz, nem valós. Megtanulunk érezni, úgy véljük, hogy érezzük a dühöt, melyet egymás iránt táplálnak, de valójában az nincs ott - felelem szelíd mosollyal. Nekem nincsenek, nem vettem fel eme szokást, s csak félrehajtott fejjel figyelem, ahogy többi testvéremnek ez sikerült. Sose értettem meg az emberek szándékait, cselekedeteit, de kedvtelve néztem őket. Nem tudom magam beleképzelni helyzetükbe, mert… nincs mit elképzelnem. Üresek vagyunk odabent. Ezt beláthatja egyszer ő is, vagy nem. Ez rajta múlik, hogy a tudást melyet kínálok neki magába szívja-e. Félig angyal lévén remélem van ily bölcs, hogy túllát saját igazán és szaván.

Sophia Nadine Haynes
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
27

Utolsó Poszt Szomb. Jan. 13, 2018 10:53 pm
Következő oldal


Ophilia&Sophia

Moiran váratlanul úgy döntött, inkább a szárnyaival kitakarja a látkört, míg karjával Greachan hátára hajított. Nem igazán örültem ennek a rögtönzött akciónak, de le lettem pisszegve. Biztos belenéztek a fejembe, és látták, mennyire nem szívlelem ezt az angyalt.
- Ha a megfelelő szót keresed, aktakukac lesz az, a ti szavatokal élve - pillantott rám Moiran.
- Akkor már mindent értek. Rátok bízom a dolgot.
- Helyes, kislány. Ophilia, ha nyitva tartottad azt a szépen pillogó szemecskéd, láthattad volna, hogy nőtt fel. Ki tanította volna a mi szabályainkra? Az csoda egyáltalán, hogy ennyire szereti a mi Urunkat. Valóban, Atyánk szigorú istenség, de ugyanakkor türelmes. Hisz életben hagyta őt. Ha nem lenne annyira fontos ő Atyánknak, szerinted nem pusztította volna el rég? De az, így nekünk is az. Gabriel is védelmébe vette, ezért vagyunk mi itt - Greachan úgy kelt a védelmemre, ahogy Zach tette volna.
Vajon valóban így érez, vagy csak azért teszi, mert ezt parancsolták neki?
Még mindig kissé bizalmatlan voltam az őreimhez, nehezen szoktam meg az újakat.
Valahogyan magunk mellé kéne állítani ezt a nőt, vagy legalábbisel az utunkból, de finoman. Nem volt szimpatikus, ahogy viselkedett. Szavai hallatán erősen meg kellett kapaszkodnom Greachan vállában, kedvem lett volna öklöt ropogtatni, de azzal esélyes, hogy én jártam volna rosszabbul.
- Ophilia, segítenie kellene nekünk. A vérontás helyett inkább össze kéne tartanunk, elég ebből a mészárszékből. Ne mondja nekem, hogy olyan jónak találja a jelenlegi helyzetet, mert nem az. Egymást kaszabolják, mint az emberek. Egyik rokon fajtám se jobb a másikánál, mégis miért hordja úgy fenn az orrát, hogy lassan almaszedővel sem érem el? Hisz ahol van a szívünk, ott vannak a kincseink is. A maguké hol van? - jó lenne összefogni valóban a sötétség ellen. Gabriel emlegetésére elfinorodtam. Az Úr szerelmére, életben hagyott, sőt, meggyógyított saját szárnyának olajával. Kell ennél több bizonyíték arra, hogy mégsem olyan pszihopata, mint amilyennek gondoltuk?
Kész, ennyi, én megtépem ezt a nőt...
- Szóval nem vagy velünk, igaz, testvér? Jó, ha tudod, meg kell öljelek, ha ennek a féllénynek csak egy haja szála is görbül - A fiúk kardot rándottak, mire felszisszentem. Erre azért semmi szükség.
- Letenni, de most. Igaza van, nem kellett volna megszületnem, és atyámnak sem bűnbe esnie. Egy púp vagyok a hátatokon, ésm indne félvér ilyen. Nem tudom, de elküldött, és gondoskodott a biztonságomról. Engem viszont az úr küldött, hogy üzenetét átadjam Mihálynak, és mint látod, én jöttem. Ne állj az Úr üzenetéek útjába, kérlek. Ha szükséges, belenézhetsz az elmémbe is, nem fogok hazudni - és egyszer az őszinteségem fog a sírba vinni.
Ophilia nagy kihívás, és nem is értem, ennyi tudással hoy lehet ilyen... begyöpösödött. Szűk látókörű.
- Hamar elfelejtetted te ábrahám és szeretett Nagyatyám alkuját. Ha csak egy igaz is akad közöttük... legalább azt meg kell hagyni. Valóban sokan elromlottak, de még vagyunk jó páran, akik Mellette állunk, és én kész vagyok az életemet adni, ha kell - bátor szavak, de vajon tényleg képes lennék-e meghalni? Milyen következményekkel járna ez egy nephilimre nézve? Mi történne velem? Sok mindent nem tudtam még magamról, a korlátaimról, a lehetőségeimről, s a magam huszonhét-huszonnyolc évével még jócskán gyermeknek számítottam.
Azt már korán eldöntöttem, hogy részemről az egyedüllétnél maradok, hogy e fertőtne vigyem tovább utódokra, ne kelljen nekik is ebben a kirekesztettségben felnőniük. Nem ilyen sorsot érdemelnek tőlem.
- A ti, s Atyátok hasonlatosságára lettünk teremtve. Hogy ne lenne érzésetek? Legfeljebb neked nincs. Legalábbis nem olyan, mint nekünk, de vannak. Másképp nem szeretnéd ennyire a Teremtőt, nemde? A hiba az almában van... - céloztam arra a bizonyos estre, maikor Éva beleharapott a gyümölcsbe. Mi is olyanok lettünk volna, mint az angyalok. Hát persze. Talán ezért nincs bennü félelem. Nem ettek az almából. Tényleg, ha evett volna belőle bármelyikük is, rá milyen hatással lett volna? Ha ennek az  egész postagalamb-akcióna vége, utána járok, talán egy novella, vagy regény alapjául is szolgálhat.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Szer. Jan. 10, 2018 8:51 am
Következő oldal


Sophia & Ophilia
You don't choose your family. They are God's gift to you, as you are to them


Azt hiszem, hogy kezd értelmet adni az emberek egy bizonyos kifejezése. Mégpedig, hogy “cirkuszban érzem magam”. Úgy vélem, hogy ilyen lehet, mint amilyen most is. Igazából egész beszélgetés alatt értetlenül pislogok hol az egyikre, hol a másikra, hol a harmadikra. Fogalmam sincs, hogy mi történik és az miért történik.
S valljuk be, ha rólam van szó, az ilyen pillanatok ritkák. Nem csak az emberek, de az angyalok is kezdenek megőrülni, kifordulni magukból, s íme az ékes bizonyíték.
- Ezáltal te is az ő Teremtménye vagy - zárom le a vitát, nincs is mit ezen túlragozni. Saját korlátjait bizonyítja, ha ezt nem látja be. - Meglehet, kisasszony, hogy régebb óta vagyok az Úr szolgája, így talán picit pontosabban tudom, hogy mi a tiszteletlenség velük szemben. Mondd Greachan emlékszel, amikor az egyik társad véletlenül Apusnak hívta? - nézek rá kedves mosollyal arcomon, amit aztán visszafüggesztek a fiatal leányzóra. - Másnap szárnyait vesztette - Atyánknak szigorúak a szabályai.
S igazából eddig is tartott részemről, hogy tartsam a fonalat. Az igazi őrület itt kezdődik. Szavakat vágnak egymáshoz, a két testvérem is úgy viselkedik, mint valami kötekedő ember. Nem méltó lényünkhöz ez a viselkedik. Akaratlanul is összevonom szemöldökömet.
Gabriel angyalai a városban vannak - ez nem meglepő, számos egyedükkel találkoztam már. De ami azt illeti, amennyire oda sem figyelnek rám, tehetném a saját dolgomat is. Igen, tehetném, csakhogy nem teszem, mert nem akarom, hogy tudjanak ténykedésemről. Szóval két lehetőségem van: továbbra is csendben állok, vagy elinalok, amíg még tudok. Elevenen él emlékezetembe a velük való találkozásunk minden pillanata.
S mintha ezt ők is megérezték volna.
- Ophilia, te jártál már Las Vegasba - hallom Moiran hangját. Lassan emelem rá tekitnetem. Újra nem tudnám magam megvédeni. Újra nem tudnék ártani testvéremnek. Újra engedném, hogy majdnem megöljenek. Nem válaszolok, tudja a választ úgy is. - Stamielnek én mondtam meg, hogy merre talál téged.
Mosolyogva hajtom le fejem, nem reagálok rájuk. Akkor megúsztam a találkozást velük, pedig feleannyira tiszteletlen nem voltam, mint ez a lány. S én még a testvérük is vagyok.
- Fiatal leány, igazából sok mindenben tévedsz. Gabriel és az ő követőik sose hitték azt, hogy Atyánk nem térne vissza. Valójában tisztában vannak azzal, hogy nem ment el végleg. Épp azért teszik azt, amit. Kiirtják az emberiséget, a félvéreket és minden olyan angyalt, ki ebben akadályoznák őket - közlöm tárgyilagosan, hiszen ez a felállás. Látom a két angyal megvillanó szemeit. - Mindig is tudtam, hogy mi motiválja Őt, legfeljebb nem értettem vele egyet sohasem. Tárgyalásnak mi alapja van Mihállyal? - teszem fel a kérdést, mintha az egyik angyala lennék.
Habár a két testvérem pontosan tudja, hogy nem így van.
- Gabrielnek igazából kapóra jön a Sötétség pusztítása, nem? Minden embert kipusztít, s neki csak hátra kell dőlnie, s ezt végignéznie - azt már nem említem meg, hogy igazából most kellene tennie ellene, hogy amikor ezt végrehajtsa, hős arként pusztítsa el és ezáltal csábítsa vissza Urunkat. - Leány, az angyaloknak nincsenek érzései, így nem félhetnek. Az emberek pedig már rég elfordultak tőle, maroknyain vannak csak, kik hisznek még létezésében - s azt se felejtsük el, hogy az emberek félelemküszöbe egyre csökken. Egyre jobban kezdenek rádöbbenni arra, hogy képtelenek meghalni.

Sophia Nadine Haynes
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
27

Utolsó Poszt Vas. Jan. 07, 2018 7:25 pm
Következő oldal





Ophilia & Sophia

"How can you stay so strong?"


Greachannal és Moirannal eléggé meggyűlt a bajom. Megértettem őket, hogy nem szívesen vállaltak el, s csak azért segítettek nekem, mert Gabriel megparancsolta. Ha nem állnék – most már – az ő védelme alatt is, garantálta elvágták volna a torkomat az első adandó alkalommal, és tollpárnát gyártottak volna belőlem. Vajon kijönne egy jóféle párnára való a szárnytollaimból? Ki tudja…
Hopp, ezek szerint egy angyalt sikerült betalálni zuhanás közben. Mély levegő, kislány, beszív, kifúj, nyugalom, csak szépen, semmi pánik.

- Hát nem nevezhetem a teremtőmet nagyapámnak, hisz apám is ő teremtette, s engem is, ennél fogva szükségét érzem, hogy tiszteltemet e szülői ranggal fejezzem ki iránta. Tán te nem tiszteled-e atyádként? – megy neked ez a nyelvezet, ügyes kislány. Remélhetőleg a modernt is beszéli ez az angyal, és bár a műveimben elmegy ez a stílus, hétköznapilag eléggé furcsának hat ez az én számból, de azért próbálkozom minél jól neveltebbnek tűnni.
- Ehm… elég érdekes  lenne az ő száját számra vennem, s tiltott cselekedet is volna az, talán nevét akartad mondani, ugye? – nehem, erre az összképre talán jobb nem is gondolni, meg is borzongok a gondolattól, és nem, cseppet sem jólesően.
- Sophia… - Moiran már közbeszólt volna, de leintettem.
– Majd én megtárgyalom vele, mielőtt megtépnétek.
- Ennyire ilyennek látsz minket?
- Lássuk csak… igen. Ahogy egymás közt civódnak és tolltépkednek, mint kis kakasok a szemétdombon, nem éppen angyalhoz méltó.
- De kedves és szerető vagy te is, látszik az emberi neveltetésed.
- Én csak az alapján tudok véleményt alkotni, amit látok. És maguk ketten nem éppen a tanárok mintapéldányai – fedtem meg őket finoman, mert bár rangban jóval felettem álltak, mégsem éreztem igazságosnak, hogy úgy beszéljenek ezzel a kedves hölggyel, meg úgy egyáltalán bárkivel, amilyen hangnemet az imént megengedtek maguknak. – Elnézést kérek e két faragatlan szárnyas viselkedéséért. Majd jelentem nagybátyámnak az esetet, megnézem, akkor is ekkora szájuk lesz-e.
- Hé, ezt azért nem kéne.
- Greachan, úgy beszélnek az Atyánkról, mintha itt sem lenne. Teljesen eldobták őt maguktól, mi ez, ha nem árulás csírája? – talán már az is. Az angyal hátrahőkölt feltételezésemtől, s lesütötte fejét, fekete haja eltakarta szégyenkező arcát. Hogy miattam szégyenkezett-e, amiért engem kellett pesztrálnia, vagy amiatt, amit mondtam, azt nem deríthettem ki. Számomra nem állt rendelkezésre a gondolatolvasás képessége, de tán jobb is így. Legalább én hagyhatok nekik némi gondolati szabadságot, ha már a társaik mellett ez teljes képtelenség. Igazán hálás voltam Nagyatyámnak, amiért olyannak születtem, amilyennek. Sokkalta nagyobb szabadságot élvezhetek, mint az angyalok, körülbelül azt gondolok, amit akarok, más fajtársam nem láthat a fejemben, csak az angyalok. Ők is csak akkor, ha ők akarják, vagy kifejezetten szükséges.
- A tárgyra térnék, ha lehet. Tárgyalni jöttünk azokkal, akik Mihályt pártolják, s ő a követ a két tábor között. Úgy tűnik, valaki kijelölte, hozzánk is már egy üzenettel jött ,azt állítja, Istentől van. Oly nehéz elhinni, hogy ilyen törékeny kis lényt…
- Ki a törékeny?! – duzzogtam. Még hogy én törékeny… Annyira nem vagyok cukorból.
- Csak épp szárnyad törve zuhantál be hozzánk is, az őröd feladata lenne megtanítani, hol van?
- Nem tudom – tényleg. Zachriellel mi történhetett? Atya ég, nem is gondoltam rá, kérlek Istenem, vigyázz rá helyettem is… szegénykém. Remélem, nem aggódik túlságosan. És jól van. Jól kell lennie, nem veszíthetem el.
- Hát ez az, kicsi lány. Te valahogy nagyon elkallódtál, és ezek szerint az őröd csúfos kudarcot vallott.
- Ez nem igaz! Ne merj róla így beszélni – keltem a védelmére. Kicsit rosszul esett, hogy ily önteltek Gabriel emberei. A hölgyet még figyelembe se vették, pedig illő lett volna észrevenniük, s nem elbeszélni a feje felett.
- A támogatására szükségünk lenne. Az angyalok félnek, az emberek is, nem hiszik, hogy valaha is visszatér, de én tudom az igazságot. Ha engedi, meg is mutatom.



605 szó x Three Days Grace - Fallen Angel x Juhúú, meg is érkezett a folytatás, remélem, tetszik Very Happy



Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Pént. Jan. 05, 2018 7:55 am
Következő oldal


Sophia & Ophilia
You don't choose your family. They are God's gift to you, as you are to them


Nevezzetek őrültnek nyugodtan. Valójában még csak nem is kell hinnetek a szavamnak, miért is tennétek. A Viszály is megmondta: őrültség. Nincs semmi kézzel fogható bizonyítékom. Valóban nincs. Abban viszont nincs igaza, hogy ama egy elméletet látom csak magam előtt. Azonban azt látom a legtisztábban. Mégis most egy másik miatt vagyok itt.
Meglehet, hogy semmit sem fogok találni. Frusztrál a tudat, hogy majd az összes segítségem a mennyben van. És most még csak azt sem kockáztathatnám meg, hogy felmegyek érte. Nem. A mennyt elzárták, a világ a vége felé sodródik és sok testvérem mit tesz?
Semmit.
Mégsem érzek emiatt semmit. Minek foglalkozzak vele, hogy elvegyék a drága időm, mely így is kevés van. A szálak, melyeket próbálok kibogozni így is kuszák. Azzal nem oldok meg semmit, ha a semmittevőkön bosszankodom. Amúgy is az… Nem rám vallana. Elfogadom őket, továbbra is olyannak, amilyenek. Az összes türelmem felőrölnék, ha az nem lenne végtelen. Mindig adok testvéreimnek még egy utolsó esélyt.
Saját két szememmel láttam, hogy mire képesek, bőrömön tapasztalhattam… mégsem tudok irántuk haragot érezni. Legfeljebb csalódást okoznak, hogy ily könnyen engedtek a sötétség csábításának. Hogy nem küzdöttek ellenük.
S szemem elé lebben újra az Ő arca. Fejemet megrázom. Most koncentrálnom kell. Volt itt egy rab, kit azért zártak be ide, mert elvileg bolond volt. Oh, dehogy volt bolond, egyszerűen ő képes volt látni dolgokat: minket, a démonokat. A poklot. A sötétséget… A feljegyzései itt maradtak elvileg.
Lassan szállok le az egykori börtön udvarán. Lábaim épp hogy érik a földet, amikor is…
Valami a hátamnak csapódik. Én pedig engedve a természet törvényeinek: azaz a gravitációnak, a földbe csapódom.
Beletelik némi időbe, amíg feltápászkodom a sárból, ruhám hiába porolom, így csak képességeimmel tüntetem el a földi mocskot.
Úgy tűnik, hogy hátamra pottyant szárnyacska és a két kísérője vajmit sem törődik velem. Vagyis az egyikük engem szuggerál. Szelíd mosoly költözik arcomra a régi, kedves arcok láttán. Igaz, jelenleg Gabriel hű katonái. Ismertek a mennyből. Tudják mily körülmények között hagytam ott.
- Atyánk száját szádra ne vedd - javítom ki a cserfes lányt. Bármennyire is vagyok fajomhoz képest toleráns, vannak dolgok melyek felett nem siklok el, s amiért még egy testvéremet is szelíden oktatnám ki. - Valamint nem nagyapa, hanem Atyám, Uram esetleg Teremtőm. Tisztelet övezi nevét mindig és mindenkor. Ahogy pedig most beszélsz róla az tiszteletlenség, melyet ő maga sem tűr meg. Ezt igazán megtaníthattátok volna neki Greachan - fordítom pillantásom a lányról a magasabbik angyalra.
- Csak mert Gabriel követői vagytok, Teremtőnk iránt jár a tisztelet - hajtom enyhén oldalra a fejemet, majd pedig lepillantok a földre.
A lány nem tudhatta, hogy mi a szokás, nem közülünk való, erről hamar tudomást szerzek, csak hallgatnom kellett őket. Hangomat nem kioktatónak szánom.
- De legalább repülni megtaníthattátok volna - emelem fel újra tekintetem, s látom, ahogy megvillan testvérem szeme. Mégis emelt fővel állok előttük, arcomon nyoma sincs a félelemnek, vagy hogy esetleg tartanék tőlük. - Mindazonáltal egyikőtöknek sincs igaza, Moiran - javítom ki őket újra csak. - Atyánk oly szabad akarattal rendelkezik, mint az emberek. Nem tartozik felénk elszámolással hogy merre megy és mit csinál. A Föld az övé, ha elment volna és nem kívánna visszajönni elpusztította volna az egészet. Viszont nincs itt, senki sem tudja, hogy merre van és ez így van rendjén.


Sophia Nadine Haynes
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
27

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 04, 2018 9:30 pm
Következő oldal


Ophilia&Sophia
„How can you stay so strong?”
Zuhantam. Semmi mást nem érzékeltem, csak azt, hogy a szárnyiam már megint megálltak, s hiába próbálom visszanyerni felettük az irányítást, egyszerűen kudarcot vallottam. Hogy süllyedhettem idáig? Vajon méltó vagyok Nagyapa élet-leheletére? Mégis mi a fenét művelek? Ahogy zuhanok, ellepnek a gondolatok is. Sötét félék, melyek már rég óta környékeztek, és most, hogy a sötétség eljött, nálam is próbálkoznak.
Ugyan már, Sophia. Te csak egy félvér vagy, egy fattyú. túl fontosnak tartod magad. Miért nem fordítasz hátat, és tűnsz el a francba? Kinek képzeled te magad? Azt hiszed, hogyha Gabriel életben hagyott, akkor te akkora fej vagy? Egy fenét! Csak a vak szerencsén múlott, hogy egyáltalán életben maradtál. Talán jobb i lett volna, ha kinyír, végtére is… ti csak útjában vagytok a nemes angyaloknak!
Nem új már ez a kétely bennem, és most csak felerősödött az érzés, hogy akármennyire is teperek, az ég mindig túl messze lesz, a föld pedig túlságosan lent van. Tulajdonképpen megrekedtem ég és föld között.
De vajon van—e kiút a számomra? Van-e hely, amely befogadna? Rafael az apám, ez igaz. De bűn szülte gyermek vagyok, s úgy éreztem, sosem moshatom tisztára ezt, bármennyire is igyekezzek kibékíteni angyali rokonaimat. A békére szomjaztam, s arra, hogy egyszer végre állandó otthonom legyen.
Lehet-e boldog valaha egy nephilim? Csak várom a halált, de nem következik be, valamilyen furcsa oknál fogva. Rázuhanok ugyan valami puhára, de le is pattanok róla, s két méterrel odébb érek földet, szerencsére képpel a talaj felé. Elég volt egyszer eltörni a szárnyam, köszönöm szépen, akkor sem épp a legjobb helyen tettem mindezt.
Fogalmam sincs, hova zuhantam, de már is két testőröm találom magam mellett ,ahogy segítenek feltápászkodni.
- Köszönöm – suttogom nekik, s ők csak biccentenek.
- Jobban kéne használnia a szárnyait ennyi idősen. A legtöbb nephilim a maga korában már rég vígan röpdös. Sajnos.
- Elnézést, hogy ilyennek születtem, talán a nagyapámnál reklamáljon.
- Ha visszajön.
- Nem ment el.
- Honnan veszi ennyire biztosra?
- Tudom. Nagyapa sose hagyna itt minket, és ne feledje, ki vagyok – Istenem, komolyan… némelyik angyal csökönyösebb az emberfajzatnál is. – Hol vagyunk tulajdonképpen?
- Alcatrazban, San Francisco külterületén.
- Végre egy értelmes válasz.
A párbeszédem az őreimmel nem ment valami simán, de legalább elértem, hogy ne temessék máris Papuskámat.

Kyara Gilberung
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
49

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 04, 2018 8:23 pm
Következő oldal


Pic':
 

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Alcatraz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: