We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Utca Las Vegasban
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
306

Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 11:45 am
Következő oldal


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
134

Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 3:20 pm
Következő oldal


to Anusha

Úgy látom értetlenkedik még egy sort azon, hogy Théó alakját vettem fel. Noha meg tudnám változtatni, csak épp rajta kívül nem tudom ki az, aki most biztosan a városon kívül van. És úgy elég nagy a lehetősége a lebukás veszélyének. Mert így még hazudhatom azt, hogy most tértem vissza. Tehát senki sem vigyázza a körforgást odafent. Az nagyon nem jó!
- Ne sajnáld. Mindegyikünknek meg van a saját feladata.
Tudom, nem a legjobb szavak ezek a vígasztalásra, de ha azt nézzük, én is sokszor elkóboroltam a többiektől.
- Nem, én nem!
Jelentem ki büszkén a kérdésére, eszemben sem volt eldobni a tanait. Én tudom hol a helyem! Viszont az hamar kiráz ebből az pökhendi viselkedésből, amikor azt mondja, tud valamit, amit én nem. Akkor talán még sem olyan katasztrofális a helyzet.
- Kaput?
Magam elé tekintek kérdőn, félig az arcára emelve a tekintetemet. Bár ő ezt nem látja.
- Milyen kaput? Mihez kell?
Kicsit várok, mert bár Atyánkat emlegette, szerintem most esik le neki, hogy nem fogja tudni megtalálni. Nélküle kell megtalálnia, vagy elveszünk mind.
- Igen, ezt felfogtam. Sok helyen jártam az űrben, de kapura nem emlékszem. Viszont ha te tudod az utat, úgy jó eséllyel megtalálhatjuk.
Amúgy meg a bátyámmal akartam beszélni, de ha most elindulunk az űrbe, akkor ez ki tudja mikor fog bekövetkezni. Képzeletbeli mérlegre raktam a két ügyet és szerintem az hogy megtaláljuk Anusha kapuját sokkal fontosabb, mint hogy Gabriel hajlandó-e segíteni nekünk Amarah ellenében. Hallva Anusha kérlelését, finoman megfogom a vállát.
- Ahhoz hogy olvassak a gondolataidban, az útra kell gondolnod, vagy akármire, de főleg az útra, mindenre amit láthatok belőle. És akkor látni fogom!


Utolsó Poszt Szomb. Jan. 27, 2018 12:22 am
Következő oldal


Ramiél&Anusha


- Pf... jó, vegyük. Bár nagyot fog nézni az igazi.
A helyzet ennél rosszabb már nem is lehetne. Ez még a pokolnál is rosszabb. Én, beszélni, Théóval? Az igazi Théo bizony nagyokat fog pislogni elképzeléseim szerint, de már rég óta nem láttam, hogy az milyen is. Mindenesetre garantált a meglepetés.
Ramiél, Ramiél... ejej.
– Azt. Senki  – bólintottam lényegre törően. Ha tudja, akkor minek ismételjem meg kakaduként?
Sosem voltam az a beszédes figura, nem is nagyon volt kivel beszélnem ott kint, s most, hogy lejöttem, itt még a gondolataimmal sem tudtam rendesen kommunikálni. Hiába, ha nem tudok rákoncentrálni az illető arcára.
– Igen, és sajnálom. Bár többet törődtem volna veletek, fivérem – hangomban szomorúság csendült. Hogy hiányzott Atyám. Bármit megadnék, csak jöjjön vissza, és mosolyogjon. Hallottam hangját, de nem láthattam, s ez csak még szomorúbbá tett. Testvéreim látványa különösen.
– Ugye te nem dobtad el Atyánk tanait, s nem... érted – képzelni sem tudom, milyen lehetett most az arcom.


- Én viszont tudok valamit, amit te nem. Meg kéne találnom, hol rejtőzik, ő tudhatja, hol a kapu  - egy űrkirándulás velem nem éppen életbiztosítás, még egy oly hatalmas arknak sem, mint Ramiél bátyám, vagy bármelyik másik fivéremnek. Látás nélkül én nem nagyon tudnám elnavigálni őket, hiba, hogy nálam a térkép, még így sem biztos, hogy működne. Ahhoz tudnom kéne, hogy ő mit lát, ha a fejembe néz. Remélem nem csupa sötétséget, mert akkor halva született az űrkirándulás merész ideája. Eszembe jutott, hogy egy kapuféleséget kell keresni, illetve páros csillagot. Páros csillagnak kell lennie, ami oly vakító fénnyel ragyog, hogy nem, vagy csak nagyon enyhén lehet ránézni. Na, igen. A remény kétélű fegyver.
– Lehet, nem tudom. Annyira hirtele történt minden, hogy csak itt, a Földön eszméltem rá, hogy nem látok. Ha tudsz, segíts. Nem hagyhatjuk, hogy Amara tönkretegye, amit Atyácskám alkotott. Az ő munkája, az övé. Az ő szép csillagainak a helyükön kell maradniuk, s ha én nem vagyok ott... ki tudja, mi történhet – kétségbe estem, mert nem voltam bizonyos benne, hogy Ramiél ráérne vállalkozni egy olyan útra, ami nem biztos, hogy sikerrel jár. Tudnom kell, mit lát, ha a fejembe néz.
– Olvass bennem, kérlek. Ugye nem csak azt látod, amit én? A puszta semmit, sötétséget?

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
134

Utolsó Poszt Szer. Jan. 24, 2018 6:28 pm
Következő oldal


to Anusha

Tanácstalanul pislogok egy sort körbe, mikor kijelenti hogy ő Théó-val nem áll szóba. De hát valójában nem is vagyok Théó!
- Akkor fogjuk fel úgy, hogy kibékültél vele.
Válaszolom rezzenéstelen arccal. Egy ideig csendben figyelem, a keze lágyan végig kúszik a bőrömön, aztán leereszti maga mellé. Foglaljuk össze. A Csillagok Őre többé nincs a világűrben, nem felügyeli a rendet odafent. Atyánk sincs, ő is eltűnt.
- Szóval azt mondod senki sem ügyel odakint a körforgásra?
Ezt nem tudom szebben megfogalmazni. Ez katasztrofális.
- Nem feledkeztem meg rólad, de emlékszel amikor találkoztunk, akkor azt mondtad, hogy te mindig odakint leszel, mert neked az a feladatod.
Tisztán emlékszem még azokra a napokra. Atyánkkal volt, aki engem nagyon leszidott, amiért odakint kószáltam. Őt tanította, én pedig csak csendben figyeltem a kettősüket. Mondjuk úgy, van amire még emlékszem, de a térkép, a körforgás menete, azt csak ő tudja és Atyánk. Percnyi ideig elmélázok ezen, mert szerintem ez rosszabb, mint hittem. A következő kérdése ráz vissza az utcára.
- Tiszta? Mit értesz ez alatt?
Olyannak tűnik, mintha zavart lenne. Aztán közli velem hogy ő elmegy megkeresni Atyánkat.
- Anusha, senki sem tudja hol van. Én sem, a többi ark sem. És azt hiszem, ahelyett hogy őt keresnéd teljesen feleslegesen, inkább meg kellene nézni mi a helyzet most az űrben.
Finoman megfogom a két vállát hogy észhez térítsem, ne akarja Atyánkat keresni, főleg ne így.
- Amarah elszabadult. El akar pusztítani mindent, a Földet, az embereket, a démonokat, minket. Azért jöttem ide, hogy beszéljek a fivéremmel. De most hogy találkoztam veled, úgy gondolom sokkal nagyobb veszélyben vagyunk. Mondd, nem lehet hogy Amarah vette el a látásod?
Még mindig próbálok halkan beszélni, mert ugyan nincs akkora forgalom mint hajdanán, amikor az emberek mászkáltak a városban, azért még akadnak angyalok körülöttünk.


Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 7:28 pm
Következő oldal


Ramiél&Anusha
Egyre erősebb lett a szél körülöttünk, bőrömön éreztem a hőmérséklet gyors lehűlését. Azt képtelen lettem volna megmondani, hogy nappal, vagy éjszaka van-e, illetve azt is, hogy Las Vegasmelyik részére keveredtem éppen.
Ramiél kijelentésére elszomorodtam. Hát el is felejtett engem? Habár igaz, tevékenységemből kifolyólagnem sokat tartózkodtama Mennyben, s a Földön sem. Az időm javarészét a világűrben töltöttem, segítettem Atyánk munkáját, vigyáztam a csillagok rendezett mozgását. A csillagokét, s a bolygókét is, hogy minden pont úgy legyen, ahogyan kell. És ennek vége szakadt akkor, amikor megszűnt a látásom. Onnan éreztem, hogy valami nincs rendjén. Túl enyhe megfogalmazás volt ez tőlem akkoriban.
Oly rég óta nem láthattam őt, s most azt kéri tőlem, feledjem el? Szavai fájtak. Hogy feledkezhetnék mega drága testvéreimről? Mindannyian szörnyen hiányoznak.
-  Nem jó. Válassz másikat, Théóval én nem állok szóba - fintorítottam el arcom, ahogy arra az alakra gondoltam. Nem szerettem ebben a közegben lenni, Gabriel is teljesen elveszejtette eszét.
Meg kellett talánom az okát vakságomnak. Ramiél jelenléte pont kapóra is jött nekem.
Csillagok Őre... a szívem szakadt meg, hogy nem tudom vigyázni a rendet, nem tudom megakadályozni, hogy Atyám művét tönkre tegyék.
- Ez... jó kérdés. Nem látok. Még csak fényt sem. Igen, Anusha vagyok. Hát megfeledkeztél rólam, fivérem? - nem csoda, s ezért csakis magamat okolhattam. Én nem töltöttem elegendő időt közöttük, amíg megtehettem, s ezt egész életemen át bánni fogom, mint a kutya, amely kilencet fialt. Ha egyszer újra látni fogok, minden egyes pillanatát értékelni fogom, úgy vigyázom majd, mint anyuka az újszülöttjét ideális esetben.
Érintése jól esett, hagytam, hogy vezessen, s tenyerem ezúttal békés szándékkal érintse arcát. - Bocsáss meg az ütlegért. Soha többé nem emelek rád kezet. Csak tudjam, hogy te vagy az.
Semmit sem változott. Olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Nemes, méltóságteljes, angyalhoz méltó. - És te? Te még tiszta maradtál?
Kérdése kényelmetlenül érintett. Minek locsogjak erről? Hisz úgyis tudja. - Tudod te jól, nem itt lennék, ha az nem történik meg.
Céloztam arra, hogy kizáródtunk lakhelyünkről.
- Nem akartam a többiek terhére lenni. Elmegyek. Itt úgyse tudok semmit csinálni, nincs értelme. Megkeresem Atyánkat.
Ő vissza tudná talán hozni a látásom. Talán közösen meg tudnánkoldani, hogy lássam újra mosolyát, miközben alkot valami újat. Valami szépet. Shannielék boldogulni fognak nélkülem is, de én messzilátó csillagaim nélkül nem tehettem sokat értük.

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
134

Utolsó Poszt Pént. Jan. 19, 2018 5:35 pm
Következő oldal


to Anusha

Nem akarok egyből tovább sietni, pedig tudom, ez volna a legjobb megoldás, elvégre nem nekem kell pesztrálni és ha sokat szórakozok itt kint, még a végén tényleg lebukok. Annál meg nincs is szégyenteljesebb, amikor úgy kísérnek oda Gabriel elé, persze nem szívélyesen. Azt hinné hogy belopakodtam a birodalmába kémkedni, holott ez meg sem fordult a fejemben, hát éppen hozzá sietek..csak mondjuk nem iparkodom annyira. Ajaj! Bent reked egy pillanatra a levegő, amikor kiejti a nevemet. Honnan tudja? Gyorsan elé lépek megint és a szájára tapasztom a kezemet.
- Css! Ha kérhetem! Senki sem tudja hogy itt vagyok..hogy én én vagyok. Ne szólíts a nevemen!
Lehet elsőre megijed tőlem, de a szavaim után elveszem a kezem és várok egy kicsit. Nos igen, nem számítottam rá hogy egy vak angyallal hoz össze a sors, akinek nem tudom becsapni az érzékeit az illúziókkal. Persze szórakozhatom a szaglásával, a hallásával vagy az érintésével, azonban már felismert, és ez úgy gonosz tréfa lenne a részemről. Amúgy meg szükségem van az erőm nagyobb részére, mert ki tudja mennyire lesz dühös Gabriel, amikor elé járulok. Remélem nem kezdi el újra fennhangon kántálni a nevemet...komoly bajba kerülhetek miatta. Épp eléggé bosszant hogy tudja.
- Igen, jóvá teheted. Felejtsd el azt is, hogy találkoztunk! Úgy vagyok itt, hogy nem is vagyok itt..a nevem Théo.
Némi maró gúny és enyhe ív ingadozik mély hangomban, közben az angyal tovább beszél nekem, én meg arra várok hogy az értelem apró morzsája feltűnjön az arcán, realizálva mekkora bajba sodorhat, ha nem érti meg. Vagy mi van ha Gabriel-hez hű? Lehet le kéne ütni és megkötözni, aztán eltüntetni valamelyik lerongyolódott építmény belsejében, akkor egy gonddal kevesebb. Valaki majd csak rátalál. És ha mégsem? Az sem biztos hogy így van. Egy ideig tétlenkedem ezen rágódva, aztán a Csillagok Őre név említésére hirtelen beugrik ki is ő valójában.
- Ha te lennél a Csillagok Őre...úgy mi történt veled? Miért nem látsz? Anusha, igaz?
A csillagok most is ott vannak fent az égen és speciel én tudom hogy mik is azok valójában, hiszen számtalanszor jártam már odakint. Lehetséges hogy valaki elvette tőle a látását? Bántották? Vagy betegség? De hiszen mi nem is lehetünk betegek. Akkor valaki elvette tőle. Próbálok normális fejet vágni a közben mellettünk elhaladó angyal párosra, mosolygás, ilyenek, egy pillanatra ránk emelik a tekintetüket, aztán ügyet sem fordítva a kettősünkre mennek tovább. Nézek egy nagyot a következő kérdésére, aztán finoman megfogom a kezét.
- Itt állok előtted.
Ha engedi, úgy felfelé emelem az arcomra, hogy megérintse. Ha nem, akkor elengedem. Mindenesetre az előbbivel maga is meg tudja állapítani hogy semmit sem változtam, főleg, mivel mi nem igazán változunk. És a valódi arcom tapintja meg, nem Théo-ét, akit mindenki látni vél jelenleg az utcán.
- Inkább te mesélj nekem! Mit keresel itt? És miért egyedül kószálsz az utcákon ebben az állapotban?
Most már biztos hogy itt ragadok egy kis időre, nem fogok tudni tovább haladni. Most tettem fel neki egy csomó kérdést, amilyen locsifecsi biztos hosszúra nyújtja és megszántam. Amúgy sem kellene annyira elsietni, amíg nem tudom meg mekkora veszélyt jelent rám nézve az, hogy tudja ki vagyok és hogy itt vagyok.


Utolsó Poszt Hétf. Jan. 15, 2018 9:56 pm
Következő oldal


Ramiel&Anusha

Sötétségben éltem az életemet, amióta ki lettünk zárva a Mennyből. Nagyon sokat innentől nem tudott volna ártani nekem Amara, az azonban igen, hogy sokan pofátlanul, gátlástalan módpróbálták kihasználni, hogy nem láttam őket, és nem tudtam lekeverni nekik egy méretes maflást. Az eszembe se jutott a felháborodott hangig, hogy nem annak adtam a nyakast, aki igazán megérdemelte volna. Hogyne ismertem volna fela hangját a drága, büszke arknak.
- Ramiel! - örvendezett lelkem, hogy kedves testvért köszönthettem, de egyúttal szörnyen szégyelltem is magam, amiért ok nélkül tettem kárt arcában. Szép arcában. Már amennyire emlékszem belőle, hisz amióta Atyánk elhagyta helyét, a Mennyei Trónust, azóta én teljes vakságban lézengtem, tehetetlenül.
- Ne haragudj. Sajnálom, jóvá tehetem valahogy? - innentől jobb, ha inkább nem mozdítom a kezem, bár az is eléggé balesetveszélyes.
- Hé. A csillagok őrével beszélsz, betéveismerem a bolygót. Azaz... ismertem, amíg láttam - hajtotam le fejem szomorúan. Shanniel épen szolgálatban volt, őrjáraton, őhozzá igyekeztem akkora hévvel, csak aza kis iménti incidens akadályozott tervem végrehajtásában.
- Szia... újra. Bocsáss meg a kérdésért, de merre vagy? - nemtudtam, hogy tudja-e, mióta vagyok vak, vagy emlékszik-e rám egyáltalán a Mennyekből. Régen olyan messzire elláttam, láttam szinte minden alkotását Atyámnak, s most egyszerre mindez a semmibe veszett. Még Ramiel arcára sem emlékeztem, de a hangja... azt nem felejtettem el. A fülem működött. Még ez a szerencse. Enyhe szél támadt Las Vegas utcáján, éreztem, ahogy arcomat silandozta, enyhe, keserédes mosolyt  csalt arcomra.
Szerettem volna újra látni, szemmel érezni a színeket, s nem csak a sötétben tapogatózva találgatni, hogy vajon a helyemen vagyok-e. Oly szörnyű, hogy nem vigyázhatok a szeretteimre, sőt, ennek tetejébe még nekik kellett rólam gondoskodniuk egy háború kellős közepén. - Meséld el, hogy nézel ki. változtál valamit azóta, hogy utoljára hallottam felőletek, arkok felől?

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
134

Utolsó Poszt Kedd Jan. 02, 2018 6:10 pm
Következő oldal


to Anusha

Gondolataimba mélyedve, kezeimet a nadrágom zsebébe süllyesztve, komoran rovom New York utcáit. Ó, nem véletlenül tévedtem ismét ide, nem a vak szerencse hozott, pontosan tudom mit csinálok. Éppen elhitetem az alacsonyabb rendű angyal társaimmal hogy egy vagyok közülük. El kellett jönnöm ide. Beszélnem kell a bátyámmal, de mielőtt erre vetemednék ismét, arra gondoltam körbenézek itt. Milyen állapotok uralkodnak most? Kifelé mindenki egy hosszú, szőke hajú, kék szemű, szóval nálam sokkal szebb, jobb megjelenésű angyalt láthat, igazán délceg kiállással, ő lenne az egyik kevésbé ismert katonája, vagy fogalmazzunk úgy, egyik gyalogosa a sok közül, Gábrielnek. Az utca végénél egy másik angyalt látok ácsorogni, pont onnan nyílik az enyémre merőleges útvonal. Mikor odaérek, egy női hang kiált fel, amire megállok és összerezzenek. Ez most nekem szólt? Miből gondolja hogy én nem én vagyok? Felpattannak a szemeim a föld eddig egyhangú kielemzéséből és először a férfi angyallal nézünk össze. Én morcosan meredek rá, ő meg megvonja a vállát. Aztán a nő mindkét kezével megfogja az arcát. Ezen megint megdöbbenek, bár ahogy rá emelem a tekintetem, egyből megértem miért. Úgy tűnik a másik nem, mert felháborodva, de egyben pimaszul szólítja meg, majd hagyja ott lógva. Megint értetlenül nézek egyet utána, de mivel elkotródott az utamból, a nő meg nem engem piszkál, megindulok újra, mennék tovább, át a szemközti oldalra. Két lépés után csattan a keze az arcomon, hogy köpni nyelni nem tudok és megint megállok.
- Kikérem magamnak!
Annak fényében mit üvöltözött a pasas után, nem csodálkozom a pofonon, de nem nekem kellett volna adnia. Picit dühös vagyok, teljesen összekuszálta a gondolataimat vele, belemászott a privát terembe.
- Nem én voltam.
Jelentem ki végül rá hagyva, hiszen nem teremthetem le azért, amiért nem ő a hibás. Nem tudja hogy helyett cseréltünk, de a hangom alapján csak hallja, hogy nem az a férfi áll előtte, aki az előbb megszólította őt.
- Nem kellene egyedül mászkálnod itt. Nincs kísérőd...valaki, aki törődik veled?


Utolsó Poszt Szomb. Dec. 30, 2017 9:24 pm
Következő oldal


Ramiel&Anusha

Sok idő telt el azóta, hogy utoljára hallottam őt, s erről senkinek egy szót sem szóltam. Shanniel nem értette, mi ütött belém, hogy hirtelen kimozdultam, és nem is fogja érteni soha. Meg akartam találni a módját annak, hogy tájékozódhassak a szemvilágom nélkül, mely oly messzire ellátott régen gondtalanul, s most sötétségbe burkolózott.
Egyedül jöttem, nélküle. Lassan, apránként lépkedtem, karom kinyújtottam magam előtt, hogy egy esetleges ütközést megakadályozzak. Nem volt ez könnyű. Még egy halovány fénysugár, annyit se érzékelt a szemem, s a bosszantó ebben az, hogy már rég elfeledtem ebben a vakságban jó néhány társam arcát. Csak a nevükről s hangjukról tudtam őket azonosítani.
Oly jó volna, ha nem szorulnék örök jelleggel az ő támogatásukra, ha én is adhatnék valamit azon kívül, hogy nem töröm szét a berendezést minden egyes óvatlan mozdulatommal.
Ahogy haladtam szép lassan, ismerős illatok csapták meg orromat. Minden illat, ami a háborút jellemezte, megtalált, s igen elszomorított.
Bár visszajönnél. Nélküled képtelen vagyok mosolyogni.
Kezem megakadt, s nem tudtam tovább menni, valami az utamat állta. Pontosabban valaki.
- Állj. Ki vagy? – remélhetőleg nem ellenség, most még Shanniel sincs itt, hogy megvédjen.
Idegen. Számomra az, nem emlékszem rá, hogy éreztem volna már őt valaha is. Abban biztos voltam, hogy az arcát sikerült megérintenem.
- Hé, hé! Elhiszem, hogy bejövök, csillagom, de erre tudok egy jobb helyet is – az illető hanghordozásából már tudtam, hogy férfi az illető, és természetesen jól értettem azokat a bizonyos célzásokat.
- Mocskos disznó. Hogy mersz angyal létedre a bűnben fürdeni? Nem szégyelled magad Atyánk előtt? – Igazán meg akartam kínálni egy pofonáradattal, néhányan túlságosan merészekké váltak, amióta kikerültünk édes otthonunkból. Engem senki, de senki nem mocskolhat be.
A saller keményen csattant, még az én tenyerem is belezsibbadt, kissé eltúloztam a lendületet.


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ophilia
Today at 3:41 pm
☽ Ancient Baths

Ella Lopez
Today at 12:33 pm
☽ Lopez lak

Phanuel
Today at 10:32 am
☽ Uriel lakása

Ophilia
Today at 10:15 am
☽ Bartholomew




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/6
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
9
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
7