Utca Las Vegasban

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Bartholomew


Utca Las Vegasban Tumblr_ontrhhI4371w2f7fro1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
【 iphraem 】
☩ Multi :
A kölyökkígyó
☩ Play by :
【 tom hardy 】
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 09, 2019 10:08 pm
Következő oldal



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Erre nem tudok nem nevetni, azon nevetnék a legjobban, ha tényleg számolgatnia kellene és ott állna, eltökélt arccal számolna és számolna, egymilliárd, még több, és elhinné, hogy ez feladat, nem pedig az évezred szívatása. Aztán persze ki tudja, lehet egyszer feldühítem annyira Gabriel-t magát, hogy ő mondja ezt, ő parancsol rám és állok neki, bár megmondom, én csalnék, azért ez már elég messze lenne és mégis nevetnék. Foglald le az angyalt egyszerűen. Még amikor nem volt minden a homoké, egy ajándékboltban találtam egy kirakót, ezer darabbal és a földre öntöttem. És ezzel lefoglalták magukat az emberek, volt rá idejük és türelmük. Én csak csettintéssel raktam volna helyre a darabokat, ők egyenként, egymás után. Sose értettem, ilyen időfecsérlésre miért van egyáltalán szükség, mire jó, ameddig nem lett nekem is szinte annyi időm, hogy simán rakosgathatnám egymás után. De hát, annál nagyobb viccet nem művelnék.
- Ugyan, inkább a pofák, mint a homok – meg most ő persze. Tény és való, a változás is egy jó dolog, kicsit, az állandóság sok és tömör, még ha nem is mondom ki, Gabriel érzékeli, amikor fel-alá járkálok, mint valami vad a ketrec túloldalán, arra várva, mikor márthatja a fogait, karmait az eleven húsba. Mint amikor az állatkertek dőltek be, bár legtöbb helyen csak éhen vesztek az állatok vagy egymást falták fel, a lényeg, hogy valami ilyesmi a kép akkor, ránc gyűl a homlokára és hát ő sem bírja. Én sem könnyebben. Ez ilyen.
Ahogy a feladatok sokasága. Más derít fel, más keres és más csap le. Mindenkinek kell valami, még ha időben kitelne egy embertől is, mégis, tudható, hogy akkor a többi pusztul bele a semmibe. Mert talán el lehet sorvadni ebben is, nem tudom. Egyre jobban érzem a logikáját annak, hogy ha nincs mit tenni, még ha az csak olyan, mint a mostani, nézni a másikat és figyelni a mozdulatait, talán valahogy végzetes. Ha nem azonnal a halál csókolja meg, akkor csak elgyengíti és a legkisebb valami is azzal jár. Nem akarok odáig elérni, nem akarok elsorvadni. És nem is fogok. Azért is kellenek akár csak a jelentéktelen szavak, mondatok. Hogy legyen valamit. Beszéde közben zsebeimbe mélyesztem kezeimet, az égre tekintek, mintha azt remélném, innen látom a helyet, a pontot, ahova vágyom vagy csak vágytam egykor, ahonnan jöttem és amit elvesztettünk. De innen nem látni semmit, csak a felhőket, a légkört és annak színét, amit egykoron repülők szeltek át és csíkozták be, de a vég pillanatában százával hullottak le, amelyik időben földet is ért, arra is vég várt. Persze, hogy repülni akartak, nincs annál jobb, amikor nincsenek korlátok és csak a hűs levegő és te, csakhogy ők ezt fémkoporsóban tették, mocskos kerozinszaggal vegyítve, bár állítom, azok a repülők, amelyekkel harcolni lehetett és ölni, már több értelmet kaptak a szememben. De már azok sincsenek rég, semmi sincs. A világ halálosan csendes, és ha valaha felszáll egy repülő, az talán olyan lesz, mint a legelső. Mindent előröl kezdeni, akkor pedig újra lecsaphatok. Mert ugye, feladatunk volt.
- Mert én? - pillantok vissza rá, mert ha ő mocskol, akkor én? Elfertőzöm? Nem csak embereket öltem, angyalokat is, hol lassan, hogy gyorsan. Igen, felvenném ami kell, magamhoz venném és eltűnnék onnan. Feltöltene, de tudom, fájna és kínozna a tisztasága, mert én már tetőtől talpig mocskos vagyok a vértől és ez sosem jön le. - Sokan bemocskolnák, de mennének. Talán sosem lenne ugyanolyan, olyan lenne mint ez a föld, haldokló, de kicsit kapnánk a régi érzésből – mert talán most is ugyanúgy ragyog, mint egykor. Nem tudhatom. Ott áll, üresen, várja minden, hogy visszatérjünk, az élet és semmi nem történik. Vajon van ott is homok? - Mind bemocskolnánk. De mit számít – vonok vállak, haladok tovább. Nem figyelem azt, ahogy eltünteti a nyomokat, hadd tegye. Nekem nem fáj, amúgy is visszavenné a terep egyhamar, egy kis szél, és mintha mi sem történt volna. Ápol és eltakar.
- Ó, ne csigázz tovább, mutasd. Benne vagyok – vezessen csak, mi lehet az? Biztos jobb, mint a homokszemek, és ha meg tud lepni, ám legyen. És ha megint valami, amit nem vettem észre... No de mindegy. Sebaj. Hibázni... nem kívánok ismét, talán ez is csak semmiség. Ha meg nem, akkor még mindig lehet ellene tenni. Érzem, hogy visszamászik belém az élet.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Utca Las Vegasban Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 12:52 pm
Következő oldal


Jaesa & Bartholomew


 


Szemeim megforgatom amikor a homokszemek számolgatásáról beszél. Persze ha parancsba kapnám, megcsinálnám. Még jó, hogy ilyen elvetemült utasításokat nem kapok. A skorpiók nagy tömegű felbukkanása viszont már érdekesebb lenne. Nem jönnének véletlen, valami ok lenne mögötte. Azt pedig kideríteném, még parancs nélkül is, ha nagyon unatkoznék. Ma viszont van jobb dolgom is.
- Nehéz lehet – jegyzem meg - Azokat a pofákat én sem lesném szívesen.
Nem csodálom, hogy unja. Ennek ellenére, most is itt van és egy katonát tart szemmel. Igaz, nem akármilyet. Elhiszem hogy változatosságot hozok a sok üresfejű barbár után, mint amilyenek a Nasmiel félék.
Elvigyorodom. Ha ő a lényegre van tartva, akkor én talán minden másra. A jelentéktelennek tűnő dolgokat is figyelembe kell vennem. Nem mondom, hogy nem siklok el néhány dolog felett, de a sok apróság jelenthet valami nagyobbat. Főleg ha olyanok teszik, akiknek nem szokása. Ezt alaposan megtanultam a Scorpieles esetből. Nem figyeltem rá eléggé, úgy voltam vele, hogy tőle nem is olyan meglepő ha felbukkan itt-ott. Tévedtem. Azóta jobban figyelek. Még egy olyan nem lehet.
A kérdés amit felvet egyszerre érdekes és nevetséges. Már rég eltemettem a visszatérés gondolatát. Nincs helyem ott, és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik rólam. Sokan nem engednének vissza, annak ellenére, hogy sokkal elcseszettebbek, mint én. Sebaj.
- Örülnék ha visszamehetnének azok, akik akarnak. Sok angyalnak könnyebb lenne fent. Ami engem illet… Nem mehetek. Azzal csak bemocskolnám azt az otthont, amit ismertem – felelem őszintén.
Hogy miért mondtam el ezt neki? Nem tudom. Talán azért, mert úgy érzem, ő is őszintén felelt. Na meg mert néha jól esik tényleg kimondani amit gondolok. Amúgy is rólam van szó. Nem holmi titokról, amire szert tettem. Ezek csupán tények.
Az én könnyed földet érésem után Bartholomew alaposan felkavarja a port, nem kis nyomot hagyva maga után. Persze, hogy plusz munkát csinál nekem. Na meg persze, hogy utánam jön. Gond nélkül fordítok neki hátat. Ha meg akarna támadni, már megtette volna, ha meg ezek után akar, úgyis hallani fogom. Ahogy haladunk, nyomainkat úgy tüntetem el, kezdve becsapódásával. A homokszemek szépen visszatérnek oda, ahonnan lépteink során arrébb kerülnek. Mintha nem is jártunk volna erre.
- Mit szólnál, ha inkább valamit mutatnék? Csak hogy ne unatkozz. Egyébként sem árthat, ha tudsz róla – vonom meg a vállam.
Egyike azon kevés információnak, ami felfedhető. Persze lehet, hogy nem pont ez előtt az angyal előtt kellene. Kicsit tartok attól, hogy mindent szétzúzva tönkreteszi a megfigyelést, de sebaj. Nem hiába van abban a szerepben, amiben. Talán képes visszafogni magát. Nem mintha ma történne bármi. Még kell hozzá néhány nap.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Bartholomew


Utca Las Vegasban Tumblr_ontrhhI4371w2f7fro1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
【 iphraem 】
☩ Multi :
A kölyökkígyó
☩ Play by :
【 tom hardy 】
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 07, 2019 1:19 pm
Következő oldal



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Ezek a fenomenális parancsok! Ha én kapnék ilyet... ja hopp, kapta már eleget, azonban figyelés nélkül is tudom, hogy itt a nagy büdös semmin kívül nem terem figyelni való, hacsak – és akkor bújj elő, paranoia meg minden rosszérzet – valami olyat akar látni, ami történik és velünk. Sose lehet biztos senki semmiben, egy angyal sem, én sem, és nem tudom nem elfelejteni, hogy valami nem volt és nincs vele rendben. Szóval, azt hiszem, némán, titokban csatlakozom ehhez a fehérnéphez, és megfigyelek. Csak inkább őket.
- Meg is számolhatod a szemeket, napról napra csak több lesz, illetve néhol skorpiók is felbukkannak. Ezt jelentheted neki – gúnyos a vigyor, ami képemre vetül, felőlem ablakokat is számolhat, melyik ép még, melyik szakadt ki tokkal együtt, hány autó indulna még be, satöbbi. Romlást tarthat számon, pusztulást, ahogy az egész világon, ennyi erővel a semmit is nézhetné egy felhőkarcoló tetejéről, naphosszat, a legtöbb tájon már csak a természet erői munkálkodnak, fák nőnek, levelet hullajtanak, régi bevásárlóközpont parkolóban burjánzik az új kiserdő, apró csemeték között vadkutyák birkóznak. Ez amúgy tök szép is lehetne, de talán még meg is tudnám mondani, hogy a megtört betonon, a vékony avar alatt mennyi vér öntözte a földet, vagy bárhol máshol. Véres táptalaj jót tesz mindennek.
No de vissza a homokba. Még a végén szentimentálisnak érzem magam.
- Persze. Néha kell más arcokat is látni a többieken kívül, már rojtosra bámulom a katonák pofáit. Ők is unnak engem, én is őket – vigyor ismét, és tényleg. Kellenek, jó ha vannak, de már lassan hangosan is kimondom, hogy minek. Ritkábban jutnak friss húshoz, amire szomjaznak, azoknak sokat nem ártani, elpuhulnak, elunják, és egyszer majd egyesek el is mennek. Ez valahol majd jó lesz, lesznek prédák az árulásra, akiket szét lehet cincálni, atomokra akár, de... Csak egy pillanat. Semmit sem fog megváltoztatni, nem kell fel nyugaton a nap és nem virrad meg a végső győzelem sem. Pláne, hogy feketéket köpködnek ennek a levesébe. De az most mindegy is.
- Arra vagyok tartva, a lényegre – igazából, hogy mi volt az Alkotó pontos elképzelése és mi lett abból, sokszor gondolkodásra késztet, amitől ráncos lesz a homlokom és fájdalmas vonású az arcom. Jó nem, nem vagyok agyatlan sem, mégis kevesebb időt töltök magam megértésével, mint bárki más. Nem tagadom, ha egyszer visszatérne Ő, a Legfőbb, és ítéletet hajtana végre, élnék egy kérdéssel, csak egy apróval. De talán ezt még Gabriel-nek is feltenném, egy olyan pillanatban. Elpuhulok, és ettől olyan érzésem van, mintha kavarogna a gyomrom. Kiköpöm a homokot a számból, és a kellemetlen gondolatokat is. Visszavenni az arcot.
- Ha kinyílna, vagy akár más, hasonló kapu. Mindenki erre vár, akármelyik oldalon van, igazából. Visszamennék, felvenném a fegyvereim, feltölteném magam és aztán... Te örülnél a visszatérésnek? - miért érdeklődöm? Ja igen, megfigyelek. Annak ez az ára, beszélni a semmiről és eljátszani az érdeket. Mondjuk erre kíváncsi vagyok, de ez mellékes. Valamivel ki kell tölteni a végtelen időt.
Mozdul. Követve tekintetemmel lefele, hát akkor elindult. Legalább történik valami. Tarkóm tűzi a nap, sehol egy szellő. Kevésbé kecsesen, de landolok én is odalent hamarost, biztosan, két lábbal a porba. Miért ne.
- Nos, merre látnád még azt a semmit? - ropogtatom ki a nyakamat, mint a reumások. Még testem is elpunnyad, rozsdásodik, mint az a vas a talpai alatt. Kéne már valami olaj. Vörös és sűrű.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Utca Las Vegasban Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 4:02 pm
Következő oldal


Jaesa & Bartholomew


 


Még csak az hiányzik, hogy Rassilon meg legyen dicsérve azért, amit mondtam. Utána egyből azzal jönne, hogy miért beszélek én róla Bartholomewnek, vagy úgy egyáltalán bárkinek. Pedig ha tudná, hogy milyen jól eltársalogtam Azurával… A közös témánk azonnal megvolt, mégpedig ő. Mindegy, addig jó, amíg ez nem jut a fülébe. Akárhogy is, megkönnyítette nekem azt a találkát, méghozzá nem mással, mint lenyűgöző modorával. Most viszont ideje visszatérni oda, ahol vagyok, avagy a tetőre, Gabriel jobbjának társaságába.
- Ami azt illeti, valami hasonló. Amíg Rassilon nincs a városban, szemmel kell tartanom és jelentenem kell minden egyes változást. Amíg csak homokot látok, nincs gond. Annyival az én dolgom is könnyebb, bár unalmasabb – vallom be.
Lényegében ő az én kedvenc főnököm felettese, nem lehet baj, ha ezt elárulom. Az óvatosság pedig sosem árt a mai világban. Régen sokkal több értelme volt ezeknek a köröknek. Akkor még próbálkoztak démonok, vagy mások azzal, hogy bejussanak. Néha egy-két zavargó csoportot is lehetett találni, most viszont… Homok mindenhol. Igazán találhattunk volna valami szebb várost, vagy néhány angyallal kisöpörtethettük volna a homokot büntetésből.
- Annyira felkeltette az érdeklődésed a jelenlétem, hogy azonnal iderepültél? Akár megtiszteltetésnek is vehetném – húzom félmosolyra szám.
Mintha egy kihalt városról beszélnénk. Ez végül is igaz is, csakhogy szép számmal akadnak itt angyalok. Nem lehet nagy meglepetés, hogy megjelenik egy. Vagy épp kettő, ha számoljuk a miatta bővülő létszámot. Angyaltársamra sandítok, amint mellém ér. Látom, hogy nincs ott semmi. A roncs ugyanúgy áll ott, mint korábban. A homok szép lassan növekszik mellette, és benne, beszökve a törött szélvédőn át. Egykor biztos szép kocsi volt.
- Tehetségtelennek sem mondanálak, a lényeget tökéletesen megfogtad. Semmi érdekes – táncolok vissza egy lépésnyit.
Eleget lestem lefelé. Na meg felfelé is, ami azt illeti. Talán tovább kellene röppennem, csakhogy nem tudom, társaságom mit szólna hozzá. Fényes páncélokat elvégre arra sem találni, amerre mennék. Én egyébként sem voltam a híve. Nehezebb volt benne mozogni, nem passzolt a harcmodoromhoz. Igaz, az változott egy keveset az évek alatt. Alkalmazkodott a körülményekhez, vagy hogy mondjam.
- Ha kinyílna a kapu, egészen más lenne. Valószínűleg az angyalok harmada sem maradna lent. Örülnének, ha visszatérhetnek. Azt pedig, hogy merre haladunk jelenleg, nektek kell tudnotok. Én már rég megtanultam, hogy ne kérdezzek ilyesmit – mozgatom meg szárnyaim, utalva itt a múltban történtekre, avagy arra, hogy kis híján elveszítettem őket.
A következő pillanatban levetem magam a tetőről. Meguntam a kilátást, a dolgom pedig végeznem kell. Ha akar, felőlem velem is jöhet, addig is szem előtt van. Két legyet egy csapásra, igaz, így én magam is szemmel lennék tartva. A lent lévő autó tetején landolok. Szárnyaim még az előtt eltűnnek, hogy megérkeznék, nehogy felkavarják a port. Várok. Egyenesen rá nézve, könnyeden elmosolyodva figyelem, hogy most mit fog tenni.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Bartholomew


Utca Las Vegasban Tumblr_ontrhhI4371w2f7fro1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
【 iphraem 】
☩ Multi :
A kölyökkígyó
☩ Play by :
【 tom hardy 】
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 13, 2018 9:25 am
Következő oldal



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Nahát, nahát, már sikerült meglepnem. De mit is várt? Hogy nem tudok ennyit sem? Attól még, mert nem folyok bele Rassilon ügyeibe azokon kívül, amikbe köteles vagyok, még sok mindenről tudok. Az emberei, vagy épp azok, akik idő közben elszivárogtak vagy épp egyszerűen csak célt tévesztettek. Noha, valóban, nem adom sok jelét annak, hogy engem ezek valahol érdekelnek is, sőt. Talán ezért hihetik ők is azt, hogy számomra tök ismeretlen létezésük. Pedig, elég angyalt láttam a kezdeti lépéseiket megtenni, vagy épp akkor, mikor ide lekerülve szembesültek azzal, hogy milyen is idelent az élet, milyen lehetetlen. Az is valós azonban, hogy mindenről ténylegesen, az utolsó vesszőről és pontról nem tudok. Képesek elrejteni a titkukat, ahogy én is, mindaddig, míg ez ellen nem teszek, tesznek ténylegesen. Addig pedig, hogy mit játszanak, az az ő dolguk. Csak tudják a határokat, hisz ha valami Gabriel ellen megy... nos, annak azt hiszem, kérdés nélkül is tudják a hozatalát, hogy mennyire fog fájni és kinek. Ettől nem félek, hogy elfeledve marad, ám ha mégis, majd az illetékes fejébe verem. Talán majd akkor is így nevet, ahogy most, azonban csak tegye. A merevségből már lassan úgy is több kerül az angyalokba, mint minden másból.
- Jaj milyen kis ügyes, majd megdicsérem, ha látom. És az a dolgod, hogy tetőkön kuksolj? Mit kívánsz látni, a homokot? - persze, lehet, hogy több van ebben, mint aminek látszik, és talán nem is tetszene a válasz, amit hallanék, viszont az esély megvan, hogy valljon vagy épp ne. Ami neki kényelmesebb, bár itt, nemigen fog látni semmit sem. Az meg kicsit fura lenne, ha pont minket kellene megfigyelnie. Érdekes dolog, bár nem tudok Rass agyával gondolkodni, ahhoz túlságosan eltérő az enyémtől. És mégis mi érdekes lenne a mi dolgainkba? Innen a titkok nem érnek el messzire, főleg nem ilyen fülekbe. Tehát, talán naivan megadom a lehetőséget annak, hogy ártatlan indok lökte erre. Gyakorlatilag pedig, mindig nyitva van az a szemem, amelyik a paranoiás félhez tartozik.
- A kedves kis pletykákkal ellentétben nem kapcsolt rám pórázt. Ha nincs más dolgom, igen, ő is épp elég feladatot oszt ki, főleg, ha van is miért. De ma pont szokatlanul csendes minden, vagyis, hát jöttél te – bár ezzel lehet, hogy ugyanolyan csendes marad a vidék, elvégre két, dolgukat végző beszélgetőtől nem telik meg élettel az egykori, híres utca odalent vagy épp a talpunk alatt pihenő épület. Itt már sosem lesz az, ami volt, azt elpusztítva a romokon kezdtünk el építkezni, és most ezeket taposva figyeljük a semmit. Nem is hiányzik a nyüzsgés, a kiáltozás, az a fajta nem, ami akkor és ott fogadott, ahol földet értem. Robogtak az autók, csikorogtak a fékek, nevettek és mulattak. Egy pillanatra szinte most is hallom, majd el is űzöm, épp azért, ahogy és amit szól hozzám. Szórakozottan nézek rá és rázom meg a fejem.
- Általában úgy szólok, hogy felkeltse bárki érdeklődését. Nem kedvelem az üres beszédet – lépkedem magam is a tető széléhez, mellé és úgy tekintek le. Még mindig semmi érdekes, csak egy roncs van a közelben, amely már évtizedekkel ezelőtt kiégett, orra felgyűrődve, mint egy harmonika, az oszlopot pedig, amit kidöntött, már betemette a homok.
- A kevésbé naposat, errefelé nemigen akad érdekes. Lehet mégsem vagyok olyan ügyes idegenvezető – vonom meg a vállaimat, és az utca helyett az ég felé emelem a tekintetem, hogy ha szeli valaki a levegőt odafent, lássam. Semmi mozgás, egyelőre. Mindenki azt teszi tehát, amit mondtam nekik vagy épp fekszik a homokban, még az is egy opció. Majd rájuk ijesztek később.
- Ezekben a rongyokban teljesen más, mint egy egykori, fényesen csillanó páncélban. Ha kinyílna odafent egy ajtó... - sóhajtok, mert igaz, az a felszerelésem bizony elmaradt, abban aztán bőven állnék minden ütést, amelyet akár olyanok adnak, akiknek lényében megült a sötétség. Nem mondom, hogy így nem, de kényelmetlenebb. A hülye megszokások, ugyebár, de legalább fegyvereink akadnak, innen-onnan. És tudom, hogy az övé is meglapul, csak sunyin elrejti.
- Sok kérdés azonban igenis foglalkoztat. Merre haladunk, hogyan, és mikor verhetem péppé a népességet ismét – most rajtam a sor a vigyorban. Angyalok vagyunk, akikre ráragadnak az emberi szokások szép lassan, még ha nem is feltűnően.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Utca Las Vegasban Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 2:27 pm
Következő oldal


Jaesa & Bartholomew


 


Elmosolyodom és elfojtok egy feltörni kívánó nevetést, amikor a mutogatós játékokról beszél. Nem mondom, hogy én jobban értek hozzá, hiszen nem kellett gyakorolnom sosem. Mindig ott volt a beszéd, vagy épp a telepátia. Ez utóbbi nagy segítség számunkra, ha épp csendben kell beszélni egy küldetés alatt.
Szemöldököm meglepetten emelkedik fel, amikor nevemen szólít. Ezek szerint emlékszik a nevemre. Ez is valami. Úgy tűnik, arkangyalunk jobbja mégsem olyan nemtörődöm, mint sokszor tűnik. Figyel, annak ellenére, hogy nem úgy tűnik. További szavain viszont kénytelen vagyok elnevetni magam. Még hogy szabadidő! Jó lenne, nem mondom, de az csak több munkát adna a nyakamba, ha Rassilon észrevenné, hogy henyélni is van időm.
- Nem kell irigykedned, Rassilon parancsai mellett nem jut időm szabadidős tevékenységekre. Most is a dolgomat végzem – vonok vállat.
Persze vannak rendhagyó esetek, amikor mégis kapok néhány napot. Olyankor, amikor főnököm úgy érzi, hogy szükségem van rá, mielőtt beszélnénk egymással. Ezt általában nagy eset előzi meg, vagy épp nagy veszekedés. Más esetben pedig a néhány napnyi szünetet követi a veszekedés. Úgy tűnik, hangos szóváltás nélkül képtelenek vagyunk rendesen megbeszélni az ügyeinket. Jó, nem biztos hogy hangos, veszekedés sem feltétlen, inkább feszült légkörű értekezések. Ahhoz képest ez a társalgás könnyedebb.
- Hm… Hacsak nem tiltja meg neked az arkangyal, akkor ott és akkor jelensz meg, amikor akarsz – közlöm a tényeket.
Ezzel minden bizonnyal ő is tisztában van. Nem is tűnt igazi kérdésnek, de nem árt, ha megosztom vele, hogy tudom, hol áll a sorban. Magasan felettem. Ami itt fontosabb, hogy akkor jött ide, amikor én is itt vagyok. Akkor, amikor a Rassilontól kapott feladataim egyikét végzem, vagy végezném, ha most nem erre az angyalra fordítanám figyelmem.
- Pont azért, mert így fogalmazol, keltetted fel az érdeklődésemet – vigyorodom el – Kíváncsi vagyok, milyen helyeket részesítenél előnyben – mondom, majd visszafordulok az alattunk elhúzódó utca felé.
Ezúttal nem guggolok le, nyugodtan ácsorgok, hátam mögött összekulcsolva üres mancsaim. Láthatja rajtam, hogy nem feszengek jelenléte miatt. Mozgásom könnyed, ahogy az tőlem általában elvárható. Az csak gyanúsabb lenne, ha idegeskednék. Na meg… Nem vagyok kitiltva innen, miért ne járhatnék erre? Kérdését hallva viszont újra rá kell néznem. Ezúttal vállam felett fordulok felé fejemmel, hogy szemügyre vehessem alakját.
- Nem hiszem, hogy olyan kérdésekkel kellene foglalkoznunk, mint például hogy milyen szín állna jól rajtunk – vonok vállat.
Az túlontúl emberi lenne. Olyasmi, ami ránk nem jellemző, egyszerűen felette állunk az ilyen halandókra jellemző aggodalmaknak. Amíg nem tartozik feladataink közé, hogy színt szedjünk magunkra némi napozással, felesleges ezzel törődni. Persze az igényes megjelenés fontos, mégiscsak angyalok vagyunk, de ez nálam kimerül abban, hogy normálisan felöltözöm és igyekszem tisztán tartani magam, amikor ráérek ezzel foglalkozni. Ha nem, akkor kibírom én vérmocskosan is. Volt már benne részem, nem lenne sem első, sem utolsó eset.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Bartholomew


Utca Las Vegasban Tumblr_ontrhhI4371w2f7fro1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
【 iphraem 】
☩ Multi :
A kölyökkígyó
☩ Play by :
【 tom hardy 】
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 10:39 pm
Következő oldal



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Mintha itt sem lennék, úgy nézelődik tovább, gubbasztva, mint a madár, aki csak az áramlatra vár, hogy messzire szállhasson. Igazán lehetnék olyan kegyes és kedves, hogy szépen csendben hagyjam, hadd csinálja, elvégre ezzel aztán kárt nem csinál, errefelé bizony nem fog sok mindent a poron, skorpiókon és egyéb lényeken kívül látni, akik be merik még tenni a lábukat. Mégsem kenyerem a túl nagy csend mostanság, ha már kezeim nem cselekedhetnek, legalább hangom legyen, szavaim és no persze, akaratom arra, hogy a történetet úgy formáljam, ahogy az nekem kényelmesebb. Persze ott a kérdés, mégis miért pont ezt és itt csinálja, de mindent a maga idejében, persze. És ha már kegyesség... bakancsommal sem illetem hátát, hogy megadjam lefele a kezdőlöketet, így, nem lehet azt mondani, hogy nem tudok finoman bánni a hölgyekkel. Néha magamnak is meglepő.
- Áhh! Remek, remek. Nemigen értek a mutogatós-kitalálós játékokhoz, külön öröm, hogy nem most kell elkezdenem – immáron arcát szemlélve, amely így, ebből a szemszögből már sokkal ismerősebb. Rassilon-hoz tartozik, közeli bizalmasa és nem pedig egy idegen, akit jól ki kell kergetni innen. Kis felüdülés, hogy ide nem csak a selejt kíván betörni, vagy épp lopakodni. Aztán ugye, az örök igazság, miszerint magamon kívül nemigen kell bizalmat táplálnom, illetve azon az egy személyen kívül pedig senki másról ne feltételezzek őszinteséget. Elnézem, ahogy kezeit a háta mögé rejti, mintha ott lapulna a meglepetés és persze a fegyver, amelyet nyakamhoz szegezhet, ha úgy adódik. Én viszont nem rejtem el saját mancsaimat, azokat zsebemben pihentetem, tartásom laza, nem olyan, mint aki pillanatokon belül támadni akarna. Csak nem most kezd el lázadozni. Mindketten figyeljük a másikat, és talán mi ketten igencsak hasonlítunk, akárhol is álljunk. Mindig várakozunk, mindig cselekvésre készen álló katonaként.
- Nos, akkor miért is gubbasztasz idefent, Jaesa? Azt ne mond, hogy ennyi szabadidőt kaptál, mert akkor menten irigykedni fogok – apró vigyor ül ki ajkaimra, mert ismerem azt, aki kezeli az ügyeit és azt is tudom, vagy csak sejtem, hogy mennyire hagyja pihenni. Hasonló hozzánk, és mégis más. Méghogy pihenés, vagy bármi. Van valami a háttérben ami megbújik és amit őriz. Vagy talán én lettem egyszerűen túlontúl paranoiás és mindenhol csak azt látom, mi romolhat és mi dőlhet össze, hol csillannak a kések amelyek a hátba állhatnak. Kifújom a levegőt és elhessegetem a képeket, rémségeket, mellé sétálva vonom meg a vállam, mintha ez már semmit sem jelentene.
- Tán nem jelenhetek meg ott a városunkban ott, ahol akarok? - na nem mintha ez kérdés lenne, és talán neki sem volt komoly. Igazándiból a véletlen vezért erre, egy kósza kör, amit landolás előtt meg akartam lépni, és ő pont beleesett a látómezőbe. Szerencse vagy véletlen? Kinek micsoda, lehet átkoz, de lehet örvend annak, hogy nem unalmas csend lengi körbe. Nem értek a nőszemélyek agyához, főleg ha az még angyal is. De akár tetszik, akár nem, most már ketten vagyunk ezen a tetőn, egy időben.
- Miért is tartanék idegenvezetést? Talán erre vágysz? Ugyan, nem vagyok a szavak oly mestere, mint a felettesed, beleunnál hamar abba, ahogy én választom ki, mi az érdekes és mi nem – lefele pillantok, arra a pontra, amelyet nemrég nézhetett. Egy nyílt terep, egykori utca és egy olcsóbb motel maradványa, azoké volt, akik elvesztettek szinte mindent azoknál az asztaloknál, és akiknek ide futotta csak a szégyenből, még mielőtt örökre elhagyják a kaszinóvárost. Ezen épületek között húzódik egy kisebb utca, amelyből könnyen a központba lehet elérni, de ez csak az embereknek volt hasznos, mi reptében vágunk át afölött, ami útban van. - Szerinted is jól állna rajtam egy kis szín a vörösön kívül? - mintha valaha számítana az, hogy milyen szín takar. Egy kisebb kőzúzalékot rúgok le a tetőről és követem az útját, majd visszasandítok a szőkeségre. Lássuk, mit tartogatsz a mai napra.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Utca Las Vegasban Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 12:54 pm
Következő oldal


Jaesa & Bartholomew


 


Első pillantásra úgy tűnik, semmi nem változott, amíg távol voltam. Fogalmam sincs, hogy emiatt nyugalmat, vagy aggodalmat kellene-e éreznem, egyelőre elkönyvelem, mint egyszerű tényt. A második, vagy harmadik körre talán már rábukkanok majd valamire, hisz tudom jól, minél többször téved vissza az angyal egy területre, annál többet tud megfigyelni. Mindig valami újat vesz észre, én legalábbis így vagyok vele. Ami az egyszeri, hosszú bámészkodás során elkerülné figyelmem, az másodjára már aligha, ha pedig mégis, hát mindig van egy harmadik alkalom, a biztonság kedvéért, hogy megerősíthessem saját információimat. Nem engedhetem meg, hogy olyasmiről tegyek jelentést, amivel kapcsolatban nem érzek teljes bizonyosságot. Ha ez mégsem elég, hát, én mindent megtettem az ügy érdekében. Így is hibáztatnám magam, de legalább kisebb mértékben.
A tetőn guggolok, amikor az angyal landol mögöttem. Észreveszem, mégsem zavartatom magam, továbbra is munkámra figyelek. Egészen a köhintésig, ami nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy felhívja magára a figyelmem. Hát legyen. Felállva hátrébb lépek egyet a jövevény irányába, hogy távolabb legyek a tető peremétől, majd felé fordulok. Bartholomew. Nem okoz nehézséget a felismerése, láttam már őt, találkoztunk is, bár akkor is Rassilonnal beszélt. Mintha én ott sem lettem volna, és bevallom, ez egy kicsit sértett, annak ellenére, hogy csak fülnek voltam ott. Nem azért, hogy beszéljek is, holott nehéz volt megállnom.
- Nem, nem vitték el a nyelvem, jól elvan a helyén – jegyzem meg, felé lépve egyet, miközben hátam mögé pakolom kezeim és összekulcsolom ott azokat.
Fegyvereim szokás szerint rejtve vannak erőm által. Már megszoktam, hogy nem mutatom azokat nyilvános helyen, pedig lehetne. Sőt, ebben a városban talán kötelező is lehetne, hogy lássák, a harcosok tettre készek, mint mindig. Persze az nem lenne több látszatnál. Sokan így se tudnák csak egy rövid fagyás után, hogy mit tegyenek baj esetén.
- Nem vagyok turista és nem is napozok, Bartholomew – mondom, neve kiejtése után pedig elmosolyodom.
Szívesen ki is nyújtanám, hogy megnézhesse, megvan az még, de úgy érzem, elég nagy sértésnek, vagy pimaszságnak venné. Tartok tőle egy bizonyos távolságot, nehogy sértésnek vegye közeledésem, vagy fenyegetésnek. Nem mintha eszembe jutna fenyegetni őt. Tudom, hol a helyem, az esetek többségében, és csak akkor lépem át a határt, ha jó okom van rá, vagy ha fel vagyok készülve a következményekre. Jelenleg pedig még azokon belül mozgok, legalábbis saját véleményem szerint. Egyáltalán nem meglepő, hogy szétnézek a városban, főleg Rassilon távollétében. Persze ezt akkor tudhatná, ha emlékezne rám és bevillanna a tök eszébe, hogy ki vagyok pontosan.
- Minek köszönhetem arkangyalunk jobb kezének megjelenését? Napozni jöttél, esetleg idegenvezetést tartani?
Ha már volt képe turistának nevezni, meg léhűtőnek, akkor igazán élhetek ezzel a kérdéssel. Mintha lenne időm napozni… Na persze! Amint felettesem tudomására jutna, kétszer annyi munkát kapnék a nyakamba. Arra nem gondol, hogy néha pihenni sem árt, még egy angyalnak sem. Arra ráérünk a halál után. Vélhetően így van vele.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Bartholomew


Utca Las Vegasban Tumblr_ontrhhI4371w2f7fro1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
【 iphraem 】
☩ Multi :
A kölyökkígyó
☩ Play by :
【 tom hardy 】
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 10:28 am
Következő oldal



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Jelenleg én őrzöm csak a pánikot, vagyis mondhatni ezt a remek helyet, ugyanis rettenthetetlen Vezetőnk a dolgára indult. Valami készül, forrong, és alig várom a gyümölcsét, már ha lesz, egyelőre nemigen avatnak bele a dolgokba, elvégre, az arkangyalok tanácskozásaihoz maximum akkor lehet közöm, ha azt parancsolják. Az épület csendes, szivarom füstje lengi be a szobát, és távozik a nyitott ablakon. Ez az én helyem, szállásom, a falakon a rúnák és firkálmányok mellett az egykori képek helyett fegyverek, térképek pihennek, egy-két emberi fegyver is, amely kifejezetten tetszik, no meg tartalék holmi arra az esetre, ha ez már lemállik rólam. Szóval... egy igazi lakrész, amelyben kényelmesen érzem magam. Érezném. A nemrég történt beszélgetés a szőkeséggel szöget vert a fejemben, és így tennem kellett valamit, hogy ne csak fenyegetve érezzem magam, vagy épp a várost. A mellettünk állók között akadtak olyanok, akiknek mágiaismerete talán erősebb az enyémnél, hisz bevallottan én inkább a harcra erősítettem, de magam is kitettem azért, hogy kettővel több nyugodt idegszálam maradjon. Az épületre erősebben, a környékre pedig jelzőket telepítettünk, hogy akárki lép be, ha azt nem is mondja meg, névileg ki tette, jelezzen és lépni lehessen. Így esik meg az is, hogy megcsendül a kis csengettyű, és ezzel elzavarja a kellemes délután hangulatát. Fújtatva nyílnak fel szemeim, szivaromat eloltva kelek fel a fotelból és lustán az ablak felé indulok. Az utca csendes, nem látok csapatokat, és egyelőre ismerős alakot sem. Remek.
- Csak egy nyugodt, unalmas délután. Mi az neked, nem? - zsörtölődöm magammal, miközben kimászva az ablakon, szárnyaimat bontva lököm el lábaim a párkánytól. A jobb még mindig húz egy kicsit, nem tett neki jót az a kis összeröffenés, de örülhetek, hogy ennyivel megúsztam. Így is elég gyors vagyok, ha meg több kell, majd megerőltetem magam. Igyekszem hangtalan suhanva megközelíteni azt, aki volt olyan bátor, és megzavarta a szivarozó délutánom, és aki lehet ma feketepontot fog kapni. Bámészkodik, valamit keres. A lábaim földet érnek, és ha még eddig nem vett észre, úgy hangos köhintéssel bújtatom vissza szárnyaimat, és lépkedem hozzá közelebb. Kezem hátul kulcsolom össze, mint az emberi katonák, de csak mert elrejtett pengéim ott pihennek. Ez az öltözet megenged némi titkot, ha tudnák, hogy mit rejt a bal zsebem...
Egy pisztolyt, de ez mellékes.
- Igazán örülök, hogy ennyire leköt a kilátás, de manapság már nemigen nézzük jó szemmel a turistákat. Szóval, remélem jó indokod van arra, miért itt napozol – úgy néz ki, más is visszatért, de hát ő csak áldás. Azonban, el tudom ezt nélküle is intézni, elvégre, ez a dolgom, amit nem felejtek sose, még ha néha úgy is tűnik, én is elpuhultam a földi létben. Azzal pár lépéssel közelebb érek hozzá, és úgy szemlélem. Jaj, hogy manapság mennyi szőke szépségbe botlom, szerencsésnek kellene éreznem magam most már, csak én nem épp az udvarlós fajta vagyok.
- Aranyom, elvitték a nyelved?


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jaesa


Utca Las Vegasban Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Rang :
Rassilon legszebb keze
☩ Play by :
Caity Lotz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 01, 2018 11:18 am
Következő oldal


Jaesa & Bartholomew


 


Párizsba történő kiruccanásom után ideje, hogy visszatérjek másik, állandóbb jellegű feladatomhoz, amivel már egy ideje megbízott felettesem. Gabriel megfigyelése egy olyan feladat, ami a kelleténél több veszélyérzettel jár, főleg Rassilon távollétében. Persze ennél a megbízásnál lehet, hogy még ő is csendben maradna, ha elszúrnék valamit. Mégiscsak egy arkangyalról van szó, nekem pedig nem ez lenne az első rossz húzásom életem során. Szerintük.
Ugyan a lehető leghamarabb szándékomban áll visszatérni küldetésemhez, most nem azért vagyok ott, ahol, hogy Gabrielt kövessem. Sokkal inkább azért, hogy megnézzem, a városban tartózkodik-e, vagy sem. Mikor elindultam, hogy Azurával találkozzam, nem hallottam hírét távozási szándékának, ezért időzítettem akkorra utamat. Kár, hogy az angyalok is könnyen meggondolják magukat, főleg, ha valami váratlan jön közbe. Ebben az esetben azonban ki kell derítenem, hogy merre mehetett az ark és rá kell jönnöm, milyen ügyben kívánt eljárni. Nem egyszerű feladat, de hát… ezért vagyok, azt hiszem.
Egy épület tetején landolok, nem messze vezetőnk székhelyétől, mégis elég távol ahhoz, hogy ne szúrhassak szemet. Sötét szárnyaim eltűnnek hátam mögül, miközben a tető pereméhez sétálok. Leguggolva szemlélem az alattam elterülő utcát, változások után kutatva. Tudom, hogy mindenről jelentést kell tennem, akár arról is, ha az egyik büfében megváltozik a menü. Jó, arról nem, de hasonló részletességgel kell tájékoztatót nyújtsak a lényeges ügyekről. A leglényegesebb azonban az az angyal, aki alig fél órás leskelődésem után feltűnik az égen.
Ezek szerint, Gabriel nem hagyta el a várost, vagy nagyon hamar hazaért. Ennek még utána kell járnom, de nem most. Pillantásommal önelégült alakját figyelem, ahogy elsuhan. Kiegyenesedem, majd néhány lépéssel követem őt a tető sarkáig, ahol szárnyakat bontok. Ideje helyet változtatni. Az arkangyal székhelyének egy másik oldalára reppenek. Olyan részére, amit előző pozíciómból nem láthattam át rendesen. Ellenőrző körutamnak még lesz néhány állomása, de az sem rossz dolog, hogy a legtöbbről szemmel tarthatom a központi épület egy-egy területét. Közelebbről, vagy távolabbról, ez már igazán lényegtelen.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Utca Las Vegasban Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
716
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 11:45 am
Következő oldal


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Utca Las Vegasban Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Utca Las Vegasban Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Utca Las Vegasban Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 3:20 pm
Következő oldal


to Anusha

Úgy látom értetlenkedik még egy sort azon, hogy Théó alakját vettem fel. Noha meg tudnám változtatni, csak épp rajta kívül nem tudom ki az, aki most biztosan a városon kívül van. És úgy elég nagy a lehetősége a lebukás veszélyének. Mert így még hazudhatom azt, hogy most tértem vissza. Tehát senki sem vigyázza a körforgást odafent. Az nagyon nem jó!
- Ne sajnáld. Mindegyikünknek meg van a saját feladata.
Tudom, nem a legjobb szavak ezek a vígasztalásra, de ha azt nézzük, én is sokszor elkóboroltam a többiektől.
- Nem, én nem!
Jelentem ki büszkén a kérdésére, eszemben sem volt eldobni a tanait. Én tudom hol a helyem! Viszont az hamar kiráz ebből az pökhendi viselkedésből, amikor azt mondja, tud valamit, amit én nem. Akkor talán még sem olyan katasztrofális a helyzet.
- Kaput?
Magam elé tekintek kérdőn, félig az arcára emelve a tekintetemet. Bár ő ezt nem látja.
- Milyen kaput? Mihez kell?
Kicsit várok, mert bár Atyánkat emlegette, szerintem most esik le neki, hogy nem fogja tudni megtalálni. Nélküle kell megtalálnia, vagy elveszünk mind.
- Igen, ezt felfogtam. Sok helyen jártam az űrben, de kapura nem emlékszem. Viszont ha te tudod az utat, úgy jó eséllyel megtalálhatjuk.
Amúgy meg a bátyámmal akartam beszélni, de ha most elindulunk az űrbe, akkor ez ki tudja mikor fog bekövetkezni. Képzeletbeli mérlegre raktam a két ügyet és szerintem az hogy megtaláljuk Anusha kapuját sokkal fontosabb, mint hogy Gabriel hajlandó-e segíteni nekünk Amarah ellenében. Hallva Anusha kérlelését, finoman megfogom a vállát.
- Ahhoz hogy olvassak a gondolataidban, az útra kell gondolnod, vagy akármire, de főleg az útra, mindenre amit láthatok belőle. És akkor látni fogom!
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 27, 2018 12:22 am
Következő oldal


Ramiél&Anusha


- Pf... jó, vegyük. Bár nagyot fog nézni az igazi.
A helyzet ennél rosszabb már nem is lehetne. Ez még a pokolnál is rosszabb. Én, beszélni, Théóval? Az igazi Théo bizony nagyokat fog pislogni elképzeléseim szerint, de már rég óta nem láttam, hogy az milyen is. Mindenesetre garantált a meglepetés.
Ramiél, Ramiél... ejej.
– Azt. Senki  – bólintottam lényegre törően. Ha tudja, akkor minek ismételjem meg kakaduként?
Sosem voltam az a beszédes figura, nem is nagyon volt kivel beszélnem ott kint, s most, hogy lejöttem, itt még a gondolataimmal sem tudtam rendesen kommunikálni. Hiába, ha nem tudok rákoncentrálni az illető arcára.
– Igen, és sajnálom. Bár többet törődtem volna veletek, fivérem – hangomban szomorúság csendült. Hogy hiányzott Atyám. Bármit megadnék, csak jöjjön vissza, és mosolyogjon. Hallottam hangját, de nem láthattam, s ez csak még szomorúbbá tett. Testvéreim látványa különösen.
– Ugye te nem dobtad el Atyánk tanait, s nem... érted – képzelni sem tudom, milyen lehetett most az arcom.


- Én viszont tudok valamit, amit te nem. Meg kéne találnom, hol rejtőzik, ő tudhatja, hol a kapu  - egy űrkirándulás velem nem éppen életbiztosítás, még egy oly hatalmas arknak sem, mint Ramiél bátyám, vagy bármelyik másik fivéremnek. Látás nélkül én nem nagyon tudnám elnavigálni őket, hiba, hogy nálam a térkép, még így sem biztos, hogy működne. Ahhoz tudnom kéne, hogy ő mit lát, ha a fejembe néz. Remélem nem csupa sötétséget, mert akkor halva született az űrkirándulás merész ideája. Eszembe jutott, hogy egy kapuféleséget kell keresni, illetve páros csillagot. Páros csillagnak kell lennie, ami oly vakító fénnyel ragyog, hogy nem, vagy csak nagyon enyhén lehet ránézni. Na, igen. A remény kétélű fegyver.
– Lehet, nem tudom. Annyira hirtele történt minden, hogy csak itt, a Földön eszméltem rá, hogy nem látok. Ha tudsz, segíts. Nem hagyhatjuk, hogy Amara tönkretegye, amit Atyácskám alkotott. Az ő munkája, az övé. Az ő szép csillagainak a helyükön kell maradniuk, s ha én nem vagyok ott... ki tudja, mi történhet – kétségbe estem, mert nem voltam bizonyos benne, hogy Ramiél ráérne vállalkozni egy olyan útra, ami nem biztos, hogy sikerrel jár. Tudnom kell, mit lát, ha a fejembe néz.
– Olvass bennem, kérlek. Ugye nem csak azt látod, amit én? A puszta semmit, sötétséget?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Utca Las Vegasban Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Utca Las Vegasban Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Utca Las Vegasban Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 24, 2018 6:28 pm
Következő oldal


to Anusha

Tanácstalanul pislogok egy sort körbe, mikor kijelenti hogy ő Théó-val nem áll szóba. De hát valójában nem is vagyok Théó!
- Akkor fogjuk fel úgy, hogy kibékültél vele.
Válaszolom rezzenéstelen arccal. Egy ideig csendben figyelem, a keze lágyan végig kúszik a bőrömön, aztán leereszti maga mellé. Foglaljuk össze. A Csillagok Őre többé nincs a világűrben, nem felügyeli a rendet odafent. Atyánk sincs, ő is eltűnt.
- Szóval azt mondod senki sem ügyel odakint a körforgásra?
Ezt nem tudom szebben megfogalmazni. Ez katasztrofális.
- Nem feledkeztem meg rólad, de emlékszel amikor találkoztunk, akkor azt mondtad, hogy te mindig odakint leszel, mert neked az a feladatod.
Tisztán emlékszem még azokra a napokra. Atyánkkal volt, aki engem nagyon leszidott, amiért odakint kószáltam. Őt tanította, én pedig csak csendben figyeltem a kettősüket. Mondjuk úgy, van amire még emlékszem, de a térkép, a körforgás menete, azt csak ő tudja és Atyánk. Percnyi ideig elmélázok ezen, mert szerintem ez rosszabb, mint hittem. A következő kérdése ráz vissza az utcára.
- Tiszta? Mit értesz ez alatt?
Olyannak tűnik, mintha zavart lenne. Aztán közli velem hogy ő elmegy megkeresni Atyánkat.
- Anusha, senki sem tudja hol van. Én sem, a többi ark sem. És azt hiszem, ahelyett hogy őt keresnéd teljesen feleslegesen, inkább meg kellene nézni mi a helyzet most az űrben.
Finoman megfogom a két vállát hogy észhez térítsem, ne akarja Atyánkat keresni, főleg ne így.
- Amarah elszabadult. El akar pusztítani mindent, a Földet, az embereket, a démonokat, minket. Azért jöttem ide, hogy beszéljek a fivéremmel. De most hogy találkoztam veled, úgy gondolom sokkal nagyobb veszélyben vagyunk. Mondd, nem lehet hogy Amarah vette el a látásod?
Még mindig próbálok halkan beszélni, mert ugyan nincs akkora forgalom mint hajdanán, amikor az emberek mászkáltak a városban, azért még akadnak angyalok körülöttünk.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 7:28 pm
Következő oldal


Ramiél&Anusha
Egyre erősebb lett a szél körülöttünk, bőrömön éreztem a hőmérséklet gyors lehűlését. Azt képtelen lettem volna megmondani, hogy nappal, vagy éjszaka van-e, illetve azt is, hogy Las Vegasmelyik részére keveredtem éppen.
Ramiél kijelentésére elszomorodtam. Hát el is felejtett engem? Habár igaz, tevékenységemből kifolyólagnem sokat tartózkodtama Mennyben, s a Földön sem. Az időm javarészét a világűrben töltöttem, segítettem Atyánk munkáját, vigyáztam a csillagok rendezett mozgását. A csillagokét, s a bolygókét is, hogy minden pont úgy legyen, ahogyan kell. És ennek vége szakadt akkor, amikor megszűnt a látásom. Onnan éreztem, hogy valami nincs rendjén. Túl enyhe megfogalmazás volt ez tőlem akkoriban.
Oly rég óta nem láthattam őt, s most azt kéri tőlem, feledjem el? Szavai fájtak. Hogy feledkezhetnék mega drága testvéreimről? Mindannyian szörnyen hiányoznak.
-  Nem jó. Válassz másikat, Théóval én nem állok szóba - fintorítottam el arcom, ahogy arra az alakra gondoltam. Nem szerettem ebben a közegben lenni, Gabriel is teljesen elveszejtette eszét.
Meg kellett talánom az okát vakságomnak. Ramiél jelenléte pont kapóra is jött nekem.
Csillagok Őre... a szívem szakadt meg, hogy nem tudom vigyázni a rendet, nem tudom megakadályozni, hogy Atyám művét tönkre tegyék.
- Ez... jó kérdés. Nem látok. Még csak fényt sem. Igen, Anusha vagyok. Hát megfeledkeztél rólam, fivérem? - nem csoda, s ezért csakis magamat okolhattam. Én nem töltöttem elegendő időt közöttük, amíg megtehettem, s ezt egész életemen át bánni fogom, mint a kutya, amely kilencet fialt. Ha egyszer újra látni fogok, minden egyes pillanatát értékelni fogom, úgy vigyázom majd, mint anyuka az újszülöttjét ideális esetben.
Érintése jól esett, hagytam, hogy vezessen, s tenyerem ezúttal békés szándékkal érintse arcát. - Bocsáss meg az ütlegért. Soha többé nem emelek rád kezet. Csak tudjam, hogy te vagy az.
Semmit sem változott. Olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Nemes, méltóságteljes, angyalhoz méltó. - És te? Te még tiszta maradtál?
Kérdése kényelmetlenül érintett. Minek locsogjak erről? Hisz úgyis tudja. - Tudod te jól, nem itt lennék, ha az nem történik meg.
Céloztam arra, hogy kizáródtunk lakhelyünkről.
- Nem akartam a többiek terhére lenni. Elmegyek. Itt úgyse tudok semmit csinálni, nincs értelme. Megkeresem Atyánkat.
Ő vissza tudná talán hozni a látásom. Talán közösen meg tudnánkoldani, hogy lássam újra mosolyát, miközben alkot valami újat. Valami szépet. Shannielék boldogulni fognak nélkülem is, de én messzilátó csillagaim nélkül nem tehettem sokat értük.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Utca Las Vegasban Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Utca Las Vegasban Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Utca Las Vegasban Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 19, 2018 5:35 pm
Következő oldal


to Anusha

Nem akarok egyből tovább sietni, pedig tudom, ez volna a legjobb megoldás, elvégre nem nekem kell pesztrálni és ha sokat szórakozok itt kint, még a végén tényleg lebukok. Annál meg nincs is szégyenteljesebb, amikor úgy kísérnek oda Gabriel elé, persze nem szívélyesen. Azt hinné hogy belopakodtam a birodalmába kémkedni, holott ez meg sem fordult a fejemben, hát éppen hozzá sietek..csak mondjuk nem iparkodom annyira. Ajaj! Bent reked egy pillanatra a levegő, amikor kiejti a nevemet. Honnan tudja? Gyorsan elé lépek megint és a szájára tapasztom a kezemet.
- Css! Ha kérhetem! Senki sem tudja hogy itt vagyok..hogy én én vagyok. Ne szólíts a nevemen!
Lehet elsőre megijed tőlem, de a szavaim után elveszem a kezem és várok egy kicsit. Nos igen, nem számítottam rá hogy egy vak angyallal hoz össze a sors, akinek nem tudom becsapni az érzékeit az illúziókkal. Persze szórakozhatom a szaglásával, a hallásával vagy az érintésével, azonban már felismert, és ez úgy gonosz tréfa lenne a részemről. Amúgy meg szükségem van az erőm nagyobb részére, mert ki tudja mennyire lesz dühös Gabriel, amikor elé járulok. Remélem nem kezdi el újra fennhangon kántálni a nevemet...komoly bajba kerülhetek miatta. Épp eléggé bosszant hogy tudja.
- Igen, jóvá teheted. Felejtsd el azt is, hogy találkoztunk! Úgy vagyok itt, hogy nem is vagyok itt..a nevem Théo.
Némi maró gúny és enyhe ív ingadozik mély hangomban, közben az angyal tovább beszél nekem, én meg arra várok hogy az értelem apró morzsája feltűnjön az arcán, realizálva mekkora bajba sodorhat, ha nem érti meg. Vagy mi van ha Gabriel-hez hű? Lehet le kéne ütni és megkötözni, aztán eltüntetni valamelyik lerongyolódott építmény belsejében, akkor egy gonddal kevesebb. Valaki majd csak rátalál. És ha mégsem? Az sem biztos hogy így van. Egy ideig tétlenkedem ezen rágódva, aztán a Csillagok Őre név említésére hirtelen beugrik ki is ő valójában.
- Ha te lennél a Csillagok Őre...úgy mi történt veled? Miért nem látsz? Anusha, igaz?
A csillagok most is ott vannak fent az égen és speciel én tudom hogy mik is azok valójában, hiszen számtalanszor jártam már odakint. Lehetséges hogy valaki elvette tőle a látását? Bántották? Vagy betegség? De hiszen mi nem is lehetünk betegek. Akkor valaki elvette tőle. Próbálok normális fejet vágni a közben mellettünk elhaladó angyal párosra, mosolygás, ilyenek, egy pillanatra ránk emelik a tekintetüket, aztán ügyet sem fordítva a kettősünkre mennek tovább. Nézek egy nagyot a következő kérdésére, aztán finoman megfogom a kezét.
- Itt állok előtted.
Ha engedi, úgy felfelé emelem az arcomra, hogy megérintse. Ha nem, akkor elengedem. Mindenesetre az előbbivel maga is meg tudja állapítani hogy semmit sem változtam, főleg, mivel mi nem igazán változunk. És a valódi arcom tapintja meg, nem Théo-ét, akit mindenki látni vél jelenleg az utcán.
- Inkább te mesélj nekem! Mit keresel itt? És miért egyedül kószálsz az utcákon ebben az állapotban?
Most már biztos hogy itt ragadok egy kis időre, nem fogok tudni tovább haladni. Most tettem fel neki egy csomó kérdést, amilyen locsifecsi biztos hosszúra nyújtja és megszántam. Amúgy sem kellene annyira elsietni, amíg nem tudom meg mekkora veszélyt jelent rám nézve az, hogy tudja ki vagyok és hogy itt vagyok.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 15, 2018 9:56 pm
Következő oldal


Ramiel&Anusha

Sötétségben éltem az életemet, amióta ki lettünk zárva a Mennyből. Nagyon sokat innentől nem tudott volna ártani nekem Amara, az azonban igen, hogy sokan pofátlanul, gátlástalan módpróbálták kihasználni, hogy nem láttam őket, és nem tudtam lekeverni nekik egy méretes maflást. Az eszembe se jutott a felháborodott hangig, hogy nem annak adtam a nyakast, aki igazán megérdemelte volna. Hogyne ismertem volna fela hangját a drága, büszke arknak.
- Ramiel! - örvendezett lelkem, hogy kedves testvért köszönthettem, de egyúttal szörnyen szégyelltem is magam, amiért ok nélkül tettem kárt arcában. Szép arcában. Már amennyire emlékszem belőle, hisz amióta Atyánk elhagyta helyét, a Mennyei Trónust, azóta én teljes vakságban lézengtem, tehetetlenül.
- Ne haragudj. Sajnálom, jóvá tehetem valahogy? - innentől jobb, ha inkább nem mozdítom a kezem, bár az is eléggé balesetveszélyes.
- Hé. A csillagok őrével beszélsz, betéveismerem a bolygót. Azaz... ismertem, amíg láttam - hajtotam le fejem szomorúan. Shanniel épen szolgálatban volt, őrjáraton, őhozzá igyekeztem akkora hévvel, csak aza kis iménti incidens akadályozott tervem végrehajtásában.
- Szia... újra. Bocsáss meg a kérdésért, de merre vagy? - nemtudtam, hogy tudja-e, mióta vagyok vak, vagy emlékszik-e rám egyáltalán a Mennyekből. Régen olyan messzire elláttam, láttam szinte minden alkotását Atyámnak, s most egyszerre mindez a semmibe veszett. Még Ramiel arcára sem emlékeztem, de a hangja... azt nem felejtettem el. A fülem működött. Még ez a szerencse. Enyhe szél támadt Las Vegas utcáján, éreztem, ahogy arcomat silandozta, enyhe, keserédes mosolyt  csalt arcomra.
Szerettem volna újra látni, szemmel érezni a színeket, s nem csak a sötétben tapogatózva találgatni, hogy vajon a helyemen vagyok-e. Oly szörnyű, hogy nem vigyázhatok a szeretteimre, sőt, ennek tetejébe még nekik kellett rólam gondoskodniuk egy háború kellős közepén. - Meséld el, hogy nézel ki. változtál valamit azóta, hogy utoljára hallottam felőletek, arkok felől?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Utca Las Vegasban Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Utca Las Vegasban Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Utca Las Vegasban Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 02, 2018 6:10 pm
Következő oldal


to Anusha

Gondolataimba mélyedve, kezeimet a nadrágom zsebébe süllyesztve, komoran rovom New York utcáit. Ó, nem véletlenül tévedtem ismét ide, nem a vak szerencse hozott, pontosan tudom mit csinálok. Éppen elhitetem az alacsonyabb rendű angyal társaimmal hogy egy vagyok közülük. El kellett jönnöm ide. Beszélnem kell a bátyámmal, de mielőtt erre vetemednék ismét, arra gondoltam körbenézek itt. Milyen állapotok uralkodnak most? Kifelé mindenki egy hosszú, szőke hajú, kék szemű, szóval nálam sokkal szebb, jobb megjelenésű angyalt láthat, igazán délceg kiállással, ő lenne az egyik kevésbé ismert katonája, vagy fogalmazzunk úgy, egyik gyalogosa a sok közül, Gábrielnek. Az utca végénél egy másik angyalt látok ácsorogni, pont onnan nyílik az enyémre merőleges útvonal. Mikor odaérek, egy női hang kiált fel, amire megállok és összerezzenek. Ez most nekem szólt? Miből gondolja hogy én nem én vagyok? Felpattannak a szemeim a föld eddig egyhangú kielemzéséből és először a férfi angyallal nézünk össze. Én morcosan meredek rá, ő meg megvonja a vállát. Aztán a nő mindkét kezével megfogja az arcát. Ezen megint megdöbbenek, bár ahogy rá emelem a tekintetem, egyből megértem miért. Úgy tűnik a másik nem, mert felháborodva, de egyben pimaszul szólítja meg, majd hagyja ott lógva. Megint értetlenül nézek egyet utána, de mivel elkotródott az utamból, a nő meg nem engem piszkál, megindulok újra, mennék tovább, át a szemközti oldalra. Két lépés után csattan a keze az arcomon, hogy köpni nyelni nem tudok és megint megállok.
- Kikérem magamnak!
Annak fényében mit üvöltözött a pasas után, nem csodálkozom a pofonon, de nem nekem kellett volna adnia. Picit dühös vagyok, teljesen összekuszálta a gondolataimat vele, belemászott a privát terembe.
- Nem én voltam.
Jelentem ki végül rá hagyva, hiszen nem teremthetem le azért, amiért nem ő a hibás. Nem tudja hogy helyett cseréltünk, de a hangom alapján csak hallja, hogy nem az a férfi áll előtte, aki az előbb megszólította őt.
- Nem kellene egyedül mászkálnod itt. Nincs kísérőd...valaki, aki törődik veled?
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 30, 2017 9:24 pm
Következő oldal


Ramiel&Anusha

Sok idő telt el azóta, hogy utoljára hallottam őt, s erről senkinek egy szót sem szóltam. Shanniel nem értette, mi ütött belém, hogy hirtelen kimozdultam, és nem is fogja érteni soha. Meg akartam találni a módját annak, hogy tájékozódhassak a szemvilágom nélkül, mely oly messzire ellátott régen gondtalanul, s most sötétségbe burkolózott.
Egyedül jöttem, nélküle. Lassan, apránként lépkedtem, karom kinyújtottam magam előtt, hogy egy esetleges ütközést megakadályozzak. Nem volt ez könnyű. Még egy halovány fénysugár, annyit se érzékelt a szemem, s a bosszantó ebben az, hogy már rég elfeledtem ebben a vakságban jó néhány társam arcát. Csak a nevükről s hangjukról tudtam őket azonosítani.
Oly jó volna, ha nem szorulnék örök jelleggel az ő támogatásukra, ha én is adhatnék valamit azon kívül, hogy nem töröm szét a berendezést minden egyes óvatlan mozdulatommal.
Ahogy haladtam szép lassan, ismerős illatok csapták meg orromat. Minden illat, ami a háborút jellemezte, megtalált, s igen elszomorított.
Bár visszajönnél. Nélküled képtelen vagyok mosolyogni.
Kezem megakadt, s nem tudtam tovább menni, valami az utamat állta. Pontosabban valaki.
- Állj. Ki vagy? – remélhetőleg nem ellenség, most még Shanniel sincs itt, hogy megvédjen.
Idegen. Számomra az, nem emlékszem rá, hogy éreztem volna már őt valaha is. Abban biztos voltam, hogy az arcát sikerült megérintenem.
- Hé, hé! Elhiszem, hogy bejövök, csillagom, de erre tudok egy jobb helyet is – az illető hanghordozásából már tudtam, hogy férfi az illető, és természetesen jól értettem azokat a bizonyos célzásokat.
- Mocskos disznó. Hogy mersz angyal létedre a bűnben fürdeni? Nem szégyelled magad Atyánk előtt? – Igazán meg akartam kínálni egy pofonáradattal, néhányan túlságosan merészekké váltak, amióta kikerültünk édes otthonunkból. Engem senki, de senki nem mocskolhat be.
A saller keményen csattant, még az én tenyerem is belezsibbadt, kissé eltúloztam a lendületet.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3