⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Utca Las Vegasban
The devil's voice is sweet to hear.

Anusha
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
3

Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 7:28 pm
Következő oldal


Ramiél&Anusha
Egyre erősebb lett a szél körülöttünk, bőrömön éreztem a hőmérséklet gyors lehűlését. Azt képtelen lettem volna megmondani, hogy nappal, vagy éjszaka van-e, illetve azt is, hogy Las Vegasmelyik részére keveredtem éppen.
Ramiél kijelentésére elszomorodtam. Hát el is felejtett engem? Habár igaz, tevékenységemből kifolyólagnem sokat tartózkodtama Mennyben, s a Földön sem. Az időm javarészét a világűrben töltöttem, segítettem Atyánk munkáját, vigyáztam a csillagok rendezett mozgását. A csillagokét, s a bolygókét is, hogy minden pont úgy legyen, ahogyan kell. És ennek vége szakadt akkor, amikor megszűnt a látásom. Onnan éreztem, hogy valami nincs rendjén. Túl enyhe megfogalmazás volt ez tőlem akkoriban.
Oly rég óta nem láthattam őt, s most azt kéri tőlem, feledjem el? Szavai fájtak. Hogy feledkezhetnék mega drága testvéreimről? Mindannyian szörnyen hiányoznak.
-  Nem jó. Válassz másikat, Théóval én nem állok szóba - fintorítottam el arcom, ahogy arra az alakra gondoltam. Nem szerettem ebben a közegben lenni, Gabriel is teljesen elveszejtette eszét.
Meg kellett talánom az okát vakságomnak. Ramiél jelenléte pont kapóra is jött nekem.
Csillagok Őre... a szívem szakadt meg, hogy nem tudom vigyázni a rendet, nem tudom megakadályozni, hogy Atyám művét tönkre tegyék.
- Ez... jó kérdés. Nem látok. Még csak fényt sem. Igen, Anusha vagyok. Hát megfeledkeztél rólam, fivérem? - nem csoda, s ezért csakis magamat okolhattam. Én nem töltöttem elegendő időt közöttük, amíg megtehettem, s ezt egész életemen át bánni fogom, mint a kutya, amely kilencet fialt. Ha egyszer újra látni fogok, minden egyes pillanatát értékelni fogom, úgy vigyázom majd, mint anyuka az újszülöttjét ideális esetben.
Érintése jól esett, hagytam, hogy vezessen, s tenyerem ezúttal békés szándékkal érintse arcát. - Bocsáss meg az ütlegért. Soha többé nem emelek rád kezet. Csak tudjam, hogy te vagy az.
Semmit sem változott. Olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Nemes, méltóságteljes, angyalhoz méltó. - És te? Te még tiszta maradtál?
Kérdése kényelmetlenül érintett. Minek locsogjak erről? Hisz úgyis tudja. - Tudod te jól, nem itt lennék, ha az nem történik meg.
Céloztam arra, hogy kizáródtunk lakhelyünkről.
- Nem akartam a többiek terhére lenni. Elmegyek. Itt úgyse tudok semmit csinálni, nincs értelme. Megkeresem Atyánkat.
Ő vissza tudná talán hozni a látásom. Talán közösen meg tudnánkoldani, hogy lássam újra mosolyát, miközben alkot valami újat. Valami szépet. Shannielék boldogulni fognak nélkülem is, de én messzilátó csillagaim nélkül nem tehettem sokat értük.

Ramiél
'Cause we're hot like hell
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
77

Utolsó Poszt Pént. Jan. 19, 2018 5:35 pm
Következő oldal


to Anusha

Nem akarok egyből tovább sietni, pedig tudom, ez volna a legjobb megoldás, elvégre nem nekem kell pesztrálni és ha sokat szórakozok itt kint, még a végén tényleg lebukok. Annál meg nincs is szégyenteljesebb, amikor úgy kísérnek oda Gabriel elé, persze nem szívélyesen. Azt hinné hogy belopakodtam a birodalmába kémkedni, holott ez meg sem fordult a fejemben, hát éppen hozzá sietek..csak mondjuk nem iparkodom annyira. Ajaj! Bent reked egy pillanatra a levegő, amikor kiejti a nevemet. Honnan tudja? Gyorsan elé lépek megint és a szájára tapasztom a kezemet.
- Css! Ha kérhetem! Senki sem tudja hogy itt vagyok..hogy én én vagyok. Ne szólíts a nevemen!
Lehet elsőre megijed tőlem, de a szavaim után elveszem a kezem és várok egy kicsit. Nos igen, nem számítottam rá hogy egy vak angyallal hoz össze a sors, akinek nem tudom becsapni az érzékeit az illúziókkal. Persze szórakozhatom a szaglásával, a hallásával vagy az érintésével, azonban már felismert, és ez úgy gonosz tréfa lenne a részemről. Amúgy meg szükségem van az erőm nagyobb részére, mert ki tudja mennyire lesz dühös Gabriel, amikor elé járulok. Remélem nem kezdi el újra fennhangon kántálni a nevemet...komoly bajba kerülhetek miatta. Épp eléggé bosszant hogy tudja.
- Igen, jóvá teheted. Felejtsd el azt is, hogy találkoztunk! Úgy vagyok itt, hogy nem is vagyok itt..a nevem Théo.
Némi maró gúny és enyhe ív ingadozik mély hangomban, közben az angyal tovább beszél nekem, én meg arra várok hogy az értelem apró morzsája feltűnjön az arcán, realizálva mekkora bajba sodorhat, ha nem érti meg. Vagy mi van ha Gabriel-hez hű? Lehet le kéne ütni és megkötözni, aztán eltüntetni valamelyik lerongyolódott építmény belsejében, akkor egy gonddal kevesebb. Valaki majd csak rátalál. És ha mégsem? Az sem biztos hogy így van. Egy ideig tétlenkedem ezen rágódva, aztán a Csillagok Őre név említésére hirtelen beugrik ki is ő valójában.
- Ha te lennél a Csillagok Őre...úgy mi történt veled? Miért nem látsz? Anusha, igaz?
A csillagok most is ott vannak fent az égen és speciel én tudom hogy mik is azok valójában, hiszen számtalanszor jártam már odakint. Lehetséges hogy valaki elvette tőle a látását? Bántották? Vagy betegség? De hiszen mi nem is lehetünk betegek. Akkor valaki elvette tőle. Próbálok normális fejet vágni a közben mellettünk elhaladó angyal párosra, mosolygás, ilyenek, egy pillanatra ránk emelik a tekintetüket, aztán ügyet sem fordítva a kettősünkre mennek tovább. Nézek egy nagyot a következő kérdésére, aztán finoman megfogom a kezét.
- Itt állok előtted.
Ha engedi, úgy felfelé emelem az arcomra, hogy megérintse. Ha nem, akkor elengedem. Mindenesetre az előbbivel maga is meg tudja állapítani hogy semmit sem változtam, főleg, mivel mi nem igazán változunk. És a valódi arcom tapintja meg, nem Théo-ét, akit mindenki látni vél jelenleg az utcán.
- Inkább te mesélj nekem! Mit keresel itt? És miért egyedül kószálsz az utcákon ebben az állapotban?
Most már biztos hogy itt ragadok egy kis időre, nem fogok tudni tovább haladni. Most tettem fel neki egy csomó kérdést, amilyen locsifecsi biztos hosszúra nyújtja és megszántam. Amúgy sem kellene annyira elsietni, amíg nem tudom meg mekkora veszélyt jelent rám nézve az, hogy tudja ki vagyok és hogy itt vagyok.

Anusha
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
3

Utolsó Poszt Hétf. Jan. 15, 2018 9:56 pm
Következő oldal


Ramiel&Anusha

Sötétségben éltem az életemet, amióta ki lettünk zárva a Mennyből. Nagyon sokat innentől nem tudott volna ártani nekem Amara, az azonban igen, hogy sokan pofátlanul, gátlástalan módpróbálták kihasználni, hogy nem láttam őket, és nem tudtam lekeverni nekik egy méretes maflást. Az eszembe se jutott a felháborodott hangig, hogy nem annak adtam a nyakast, aki igazán megérdemelte volna. Hogyne ismertem volna fela hangját a drága, büszke arknak.
- Ramiel! - örvendezett lelkem, hogy kedves testvért köszönthettem, de egyúttal szörnyen szégyelltem is magam, amiért ok nélkül tettem kárt arcában. Szép arcában. Már amennyire emlékszem belőle, hisz amióta Atyánk elhagyta helyét, a Mennyei Trónust, azóta én teljes vakságban lézengtem, tehetetlenül.
- Ne haragudj. Sajnálom, jóvá tehetem valahogy? - innentől jobb, ha inkább nem mozdítom a kezem, bár az is eléggé balesetveszélyes.
- Hé. A csillagok őrével beszélsz, betéveismerem a bolygót. Azaz... ismertem, amíg láttam - hajtotam le fejem szomorúan. Shanniel épen szolgálatban volt, őrjáraton, őhozzá igyekeztem akkora hévvel, csak aza kis iménti incidens akadályozott tervem végrehajtásában.
- Szia... újra. Bocsáss meg a kérdésért, de merre vagy? - nemtudtam, hogy tudja-e, mióta vagyok vak, vagy emlékszik-e rám egyáltalán a Mennyekből. Régen olyan messzire elláttam, láttam szinte minden alkotását Atyámnak, s most egyszerre mindez a semmibe veszett. Még Ramiel arcára sem emlékeztem, de a hangja... azt nem felejtettem el. A fülem működött. Még ez a szerencse. Enyhe szél támadt Las Vegas utcáján, éreztem, ahogy arcomat silandozta, enyhe, keserédes mosolyt  csalt arcomra.
Szerettem volna újra látni, szemmel érezni a színeket, s nem csak a sötétben tapogatózva találgatni, hogy vajon a helyemen vagyok-e. Oly szörnyű, hogy nem vigyázhatok a szeretteimre, sőt, ennek tetejébe még nekik kellett rólam gondoskodniuk egy háború kellős közepén. - Meséld el, hogy nézel ki. változtál valamit azóta, hogy utoljára hallottam felőletek, arkok felől?

Ramiél
'Cause we're hot like hell
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
77

Utolsó Poszt Kedd Jan. 02, 2018 6:10 pm
Következő oldal


to Anusha

Gondolataimba mélyedve, kezeimet a nadrágom zsebébe süllyesztve, komoran rovom New York utcáit. Ó, nem véletlenül tévedtem ismét ide, nem a vak szerencse hozott, pontosan tudom mit csinálok. Éppen elhitetem az alacsonyabb rendű angyal társaimmal hogy egy vagyok közülük. El kellett jönnöm ide. Beszélnem kell a bátyámmal, de mielőtt erre vetemednék ismét, arra gondoltam körbenézek itt. Milyen állapotok uralkodnak most? Kifelé mindenki egy hosszú, szőke hajú, kék szemű, szóval nálam sokkal szebb, jobb megjelenésű angyalt láthat, igazán délceg kiállással, ő lenne az egyik kevésbé ismert katonája, vagy fogalmazzunk úgy, egyik gyalogosa a sok közül, Gábrielnek. Az utca végénél egy másik angyalt látok ácsorogni, pont onnan nyílik az enyémre merőleges útvonal. Mikor odaérek, egy női hang kiált fel, amire megállok és összerezzenek. Ez most nekem szólt? Miből gondolja hogy én nem én vagyok? Felpattannak a szemeim a föld eddig egyhangú kielemzéséből és először a férfi angyallal nézünk össze. Én morcosan meredek rá, ő meg megvonja a vállát. Aztán a nő mindkét kezével megfogja az arcát. Ezen megint megdöbbenek, bár ahogy rá emelem a tekintetem, egyből megértem miért. Úgy tűnik a másik nem, mert felháborodva, de egyben pimaszul szólítja meg, majd hagyja ott lógva. Megint értetlenül nézek egyet utána, de mivel elkotródott az utamból, a nő meg nem engem piszkál, megindulok újra, mennék tovább, át a szemközti oldalra. Két lépés után csattan a keze az arcomon, hogy köpni nyelni nem tudok és megint megállok.
- Kikérem magamnak!
Annak fényében mit üvöltözött a pasas után, nem csodálkozom a pofonon, de nem nekem kellett volna adnia. Picit dühös vagyok, teljesen összekuszálta a gondolataimat vele, belemászott a privát terembe.
- Nem én voltam.
Jelentem ki végül rá hagyva, hiszen nem teremthetem le azért, amiért nem ő a hibás. Nem tudja hogy helyett cseréltünk, de a hangom alapján csak hallja, hogy nem az a férfi áll előtte, aki az előbb megszólította őt.
- Nem kellene egyedül mászkálnod itt. Nincs kísérőd...valaki, aki törődik veled?

Anusha
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
3

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 30, 2017 9:24 pm
Következő oldal


Ramiel&Anusha

Sok idő telt el azóta, hogy utoljára hallottam őt, s erről senkinek egy szót sem szóltam. Shanniel nem értette, mi ütött belém, hogy hirtelen kimozdultam, és nem is fogja érteni soha. Meg akartam találni a módját annak, hogy tájékozódhassak a szemvilágom nélkül, mely oly messzire ellátott régen gondtalanul, s most sötétségbe burkolózott.
Egyedül jöttem, nélküle. Lassan, apránként lépkedtem, karom kinyújtottam magam előtt, hogy egy esetleges ütközést megakadályozzak. Nem volt ez könnyű. Még egy halovány fénysugár, annyit se érzékelt a szemem, s a bosszantó ebben az, hogy már rég elfeledtem ebben a vakságban jó néhány társam arcát. Csak a nevükről s hangjukról tudtam őket azonosítani.
Oly jó volna, ha nem szorulnék örök jelleggel az ő támogatásukra, ha én is adhatnék valamit azon kívül, hogy nem töröm szét a berendezést minden egyes óvatlan mozdulatommal.
Ahogy haladtam szép lassan, ismerős illatok csapták meg orromat. Minden illat, ami a háborút jellemezte, megtalált, s igen elszomorított.
Bár visszajönnél. Nélküled képtelen vagyok mosolyogni.
Kezem megakadt, s nem tudtam tovább menni, valami az utamat állta. Pontosabban valaki.
- Állj. Ki vagy? – remélhetőleg nem ellenség, most még Shanniel sincs itt, hogy megvédjen.
Idegen. Számomra az, nem emlékszem rá, hogy éreztem volna már őt valaha is. Abban biztos voltam, hogy az arcát sikerült megérintenem.
- Hé, hé! Elhiszem, hogy bejövök, csillagom, de erre tudok egy jobb helyet is – az illető hanghordozásából már tudtam, hogy férfi az illető, és természetesen jól értettem azokat a bizonyos célzásokat.
- Mocskos disznó. Hogy mersz angyal létedre a bűnben fürdeni? Nem szégyelled magad Atyánk előtt? – Igazán meg akartam kínálni egy pofonáradattal, néhányan túlságosan merészekké váltak, amióta kikerültünk édes otthonunkból. Engem senki, de senki nem mocskolhat be.
A saller keményen csattant, még az én tenyerem is belezsibbadt, kissé eltúloztam a lendületet.

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Utca Las Vegasban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: