We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Cartelle raktár
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 8:42 pm
Következő oldal


-Takaróm lehet bármennyi, de egy mosolygó politikus...na olyat csak egyszer láttam. Magamat, amikor abbahagytam a politizálást.
Próbálok megnyugtatóan mosolyogni rá, és úgy általában elterelni a figyelmét...illetve, ez így nem jó szó...oldani a feszültséget talán? Továbbra is elképedéssel fogadom, hogy egy ilyen fiatal hölgynek hogyan lehet több ellensége, mint nekem.
-Nos...mindkettőnknek sok dolga lesz, és gondolom nem árt ha odalent is elvégzem a feladataim, viszont mielőtt elmennék...
A táskából előkerül egy újabb apró bőrkötéses könyvecske, pont olyan, mint amilyet korábban használtunk, így ezúttal már nem magyarázom el neki, hogy kell használni, csak leteszem az éjjeli szekrényre. Ami ez után történik az viszont bevallom egy kicsit letaglóz. Próbálom nem kimutatni, de végül csak nyelek egyet, miután felpattan mellőlem.
-Rendben, nos...kéz és lábtörést, és ügyelj rá, hogy ne a sajátod legyen.
Egek miket hordok itt össze. Amíg felöltözik én kisurranok a házból, egy pokolba vezető portálon át, magára hagyva ezzel. Jobb is, ha nem kockáztatjuk tovább a lebukást fényes nappal.

//én is köszi ♥️

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Csüt. Május 17, 2018 2:13 pm
Következő oldal


Kissé értetlen arcot vágok, mikor Loki a prioritásaimra tesz megjegyzést. Szemeimet összehúzva fixírozom az arcát, míg lehet, aztán hangomban egy árnyalatnyi gúnnyal felelek. - Mondja ezt az, aki a takaróját elcseréli egy politikus mosolyára - kicsit szorosabbra is húzom magam körül az említett tárgyat, de azért elismerően biccentek a táskából előkerülő ruhák láttán. Loki tényleg mindenre gondolt.

Újra sóhajtanom kell, ahogy a Diana-témát tovább feszegetjük. Nem vagyok büszke arra, ahogy apám elbánt a családjukkal, és arra sem, hogy ennek részben én voltam az oka. Még 10 év után is nehezemre esik beszélni róla. - Diának minden oka megvan, hogy gyűlölje a Cartelle családot. Őt viszont nem csak a bosszú vezérli. Van ott még valami, amiért megérte ezt az egészet elkezdenie ennyi év után.- Ezt kell kideríteni...többek között.

Apám már azelőtt is tartott kémeket néhány nagyobb városban, hogy egyáltalán felvette volna a hivatalos kapcsolatot a vezetőikkel. Katonaként tisztában volt vele, hogy egy magára valamit is adó vezér hírszerzés nélkül egyetlen lépést sem tesz, így mostanra az emberei már minden gyanún felül álló helyi lakosnak számítanak többek között New Yorkban is. Már csak meg kell találnom őket.

Ahogy ott ülök az ágy szélén, furcsa kis mosollyal az arcomon, fel sem merül bennem, hogy Loki nem mond igazat. Pedig ezer év elég hosszúnak tűnik ahhoz, hogy kétségeket ébresszen. Annyira elmerengek ezen, hogy az érintésre nem is számítok. Megrezzenek, majd oldalra pillantok a vállamon pihenő kezére, aztán komoly tekintettel vissza Lokira. - Jó sokat unatkozhattál... - mondom nagy komolyan, aztán mintha csak most jutna eszembe, hogy nem húztam ki a vasalót, felpattanok. A mozdulat kissé ügyetlenre sikeredik, mert a takarót még mindig magamon szorongatom, de azért határozottság is van benne. - nekem viszont megbeszélésem lesz mindjárt - mondom ezt úgy, hogy fogalmam sincs, hány óra lehet. De az idő most nem is fontos, csak, hogy mennem kell. Azonnal... Vagy legalábbis rögtön azután, hogy felöltöztem, ami nagyjából 40 másodpercembe telik, de még ez is túl sok most. Majd otthon kitalálom, hogyan tovább.

//köszönöm a játékot <3//

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Szer. Május 16, 2018 4:33 pm
Következő oldal


Figyelem, ahogy Faye arca elbújik a bögrében, aztán pedig enyhén meglep, ahogy bekebelezi az egészet szinte egy hajtásra, mint valami vámpír az életadó nedűt áldozatából. Természetesen egy kicsit túlzok most, de a reggeli kávéja előtt tuti nem akarok majd nála ügyet intézni a jövőben...
-Milyen meglepő prioritásaid lettek hirtelen. - Jegyzem meg, aztán előre hajolok, és kihúzok egy hátizsákot az ágy alól, amit kibontva előkerül egy fekete edzőruha. Viszonylag hasonlít arra, amit éjjel viselt, ám annak ellenére, hogy nem pontosan ugyanaz a fazon, kétlem, hogy bárkinek feltűnne a csere. A táskában még egy edzőcipő is lapul, ez viszont pontosan ugyanolyan, mint az amit elégettünk. Nem sok cipőgyár van a városban, így ez némileg könnyű feladat volt.
-Csak nem értem, mit nyerhet ezzel az egésszel. Úgy értem, bármennyire is ironikus ezt mondani egy bosszúhadjárat közben, de te nem tűnsz egy véreskezű némbernek. Kétlem, hogy levadásztad volna, ha marad a városában.
Biccentve jelzem, hogy megértettem amit mondott. Sajnos ezekben nem igazán tudok a segítségére lenni, de gondolom nincs is rá szüksége. Ha csak halandó ellenségei lennének, azzal aligha akadna gondja, tekintve, hogy legjobb tudomásom szerint a legtöbb fegyver még mindig ebben a városban van.
Aztán olyat hallok tőle, amitől igencsak mosolyra kúsznak az ajkaim, és egész testemmel felé fordulok. Enyhén előre dőlök, és kezem a takaró alatt rejtőző vállára téve felelem lágyan:
-Tudom. Az alku már rég nem kötelez semmire, de....kérlek ne értsd félre, de a körülmények ellenére legalább 1000 éve nem voltam ennyire elememben.
Igaz ami igaz, ha egyszer sikerül többé kevésbé gondoskodni a létfenntartásról, és arról, hogy elég rangos legyél hozzá, hogy ne rontson neked minden jöttment, de azért ne legyél túl magasan hozzá, hogy le akarjanak taszítani, a pokol elég unalmas hely tud lenni.
-Egyébként is, most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy végződik ez a történet.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szer. Május 16, 2018 5:30 am
Következő oldal


Valószínűleg most az sem érdekelne, ha a bögre valódi csontból lenne, mert ez a kávé szabályosan vérré válik bennem. Alapjáraton is szükségem van rá, hogy egyáltalán elinduljon a nap, de most még inkább. Észnél kell lennem! Sokkal inkább, mint tegnap éjjel. Apám gyilkosa halott ugyan, de a valódi bűnös, az egésznek a kitervelője még mindig szabadon szövögeti a hálóját. Én pedig biztos vagyok benne, hogy talált szövetségeseket a tanácson belül. És még csak nem is volt nehéz dolga. El kell kapnom mindannyiukat, de ahhoz okosan kell játszanom, és nem erőből.

Lokira pillantok és bár millió dolgot tudnék még hozzátenni a Dia sztorihoz, valahogy mégsem megy. A kérdése még el sem hangzik teljesen, már nyitom is a számat, hogy helyesbítsem a megfogalmazást. Mielőtt azonban bármit is mondhatnék, gyakorlatilag visszakozik is. Elmosolyodom, és a bögrét a tálcára téve vállat vonok. - Egyelőre csak arra gondoltam, hogy jól jönne néhány ruhadarab, ami nem véres. - Valahogy az az érzésem, hogy Loki folyton több lépéssel előrébb jár nálam. Én még csak azt tervezgetem, hogyan fogok feltűnés nélkül hazamenni fényes nappal, ő viszont máris továbbgondolta az ügyet, ami igazából nem is az övé. Még csak valódi haszna sem volt belőle eddig, néhány apróságot leszámítva.
- Diana okos nő. Tudta előre, hogy ha nem iktat ki, akkor meg fogom találni. Valószínűleg már rég megvan a terve erre az esetre is. - felelem elgondolkodva, miközben kinyújtom a lábaimat és a takaró alól kikandikáló lábujjaimat fixírozom. A gáláns felajánlásra azonban újra ráemelem a tekintetemet és elmosolyodom. - Sok mindent át kell még gondolnom, de azt hiszem, ideje lesz kapcsolatba lépni apám new yorki barátjával. Anélkül, hogy lebuktatnám, persze. - Egyelőre még tényleg nem tudom, mi a következő lépés, de azzal, hogy itt pihengetek, nem leszünk előrébb. Felhúzom megint a lábaim és az ágy szélére csúszom. Kicsit összerezzenek, ahogy a talpam a hideg padlót érinti. Szigorúan magam elé nézek, amikor válaszolok Loki kérdésére. - Remekül vagyok, köszönöm. - nagyon igyekszem nem gondolni az éjjel történtekre, de már az is zavarba ejtő, hogy nem tudom eldönteni, melyik részére akarok a legkevésbé gondolni. - Ugye tudod, hogy nem kell ezt tenned? - pillantok végül mégis oldalra, elkapva a férfi tekintetét.

Hazaérve az első dolgom, hogy az éjjel elbocsátott őrt magamhoz kéretem. Bár Harper hűsége felől nincs kétségem, úgy érzem, újra hallania kell, mennyire számítok a diszkréciójára. Tudom, hogy az éveken át nélkülöző családja jelenlegi jóléte és kiemelt helyzete mindennél többet ér neki, de gondoskodom róla,hogy tudja, én mindig többet tudok majd ígérni, mint más. Kedvem lenne beteget jelenteni, de tudom, a város élete nem állt meg, csak azért, mert én hétköznap éjszakára időzítettem a családi bosszút. Jöhet hát a következő tanácsülés.

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Kedd Ápr. 17, 2018 6:50 pm
Következő oldal


-Köszönöm. - És még biccentek is. Igaz, nem vagyok olyan beteg démon, mint egyesek, hogy csontból legyen a koponyás bögréjük, és ne porcelánból, de azért szerintem is jól néz ki.
Türelmesen hallgatom végig, miután megitta a kávéját, és érzem rajta, hogy nagyon nem szeretne beszélni a hölgyről, aki jelek szerint az első számú ellensége lett. Elég kellemetlen nőszemélynek hangzik egyébként. Fogadni mernék, hogy szőke...
-Ezek szerint folytatni szeretnéd a... - Elgondolkodok, mielőtt kimondanám a következő szót - Partnerségünket?
Ahogy ez kicsúszik a számon, már fel is emelem a kezeim védekezőn, és nevetve teszem még hozzá, hogy nem úgy gondoltam. Nem akartam ennyire komoly címkét aggatni a kapcsolatunkra, vagy valami hasonlót. Na igen, próbálom vidám hangulatban tartani a beszélgetést, mert tudom, hogy ez nem tarthat örökké. Bármennyire is ordít az egóm ez ellen, van pár dolog, ami mellett nem tudok elmenni, és hamarosan rá kell térnem ezekre sajnos:
-Nézd...valahogy az volt az érzésem, hogy túl könnyű dolgom volt. Persze, nyilván nem volt velem egy súlycsoportban ez a démon, de ezzel együtt is az a véleményem, hogy az ellenséged tudta, hogy el fogjuk kapni, és számít ránk.
Felmerül bennem, hogy talán javasolnom kéne azt is, hogy az angyaloktól kérjen inkább segítséget. Olcsóbban is dolgoznak nálam, és többen is vannak, de Kyara már így is kiröhögött a "jóságomért", és amúgy is, az Yggdrasil minden almájáért sem szállnék ki ebből az ügyből!
-Segítek, de mostantól nagyon óvatosnak kell lennünk. Biztos, hogy nem vani volt az utolsó természetfeletti ellenségünk az ügyben. Addig is viszont, csak mond mire van szükséged, és megszerzem.
Megvárom, amíg a kellemesen forró kávé már a gyomrában van, mielőtt feltenném a legbugyutább kérdést, amit csak ilyenkor feltehet valaki, és mégis, úgy érzem muszáj:
-Jobban érzed magad?

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 16, 2018 5:07 pm
Következő oldal


- Ez csupán annyit jelent, hogy nem érdeklődsz különösebben a politika iránt. Vagy azt, hogy San Francisco a szíved csücske valamiért. - Látszólag immúnis vagyok a bókokra, és a kedvességre is, és csak a tényszerű dolgokra igyekszem mostmár koncentrálni. A vallatás ugyanis nem gyerekjáték, és bármennyire nem fűlik hozzá a fogam, ez van most terítéken.

A szentelt vizes fürdő is elég látványos hatással volt a démonra, ezért, mikor a belsőleges alkalmazás lehetősége felmerül, egy fél pillanatra meginog az elhatározásom. Ez szavaimból szerencsére nem állapítható meg, így a pillanat elszáll, és néhány lélegzetnyivel később már nincs is is min gondolkodnom. Az apám gyilkosa megérdemli,hogy meghaljon. és azt is, hogy ne egyszerűen és könnyen. Mindezek ellenére is elborzadva figyelem, mit művel az ereibe fecskendezett méreg a gyilkossal. És még azt hittem, Loki korábbi ötlete volt kegyetlen...
-Helyes. - mondom ki minden meggyőződés nélkül , miközben még mindig a nyomorult szenvedésével vagyok elfoglalva. Bár úgy tűnhet, egyáltalán nem szándékosan nyújtom hosszabbra a kínlódását, még ezzel a néhány másodperccel sem; csak erőt gyűjtök ahhoz, amire már hónapok óta annyira vágyom, hogy az már megülte az álmaimat is.

Arra számítottam, hogy nehéz lesz rávennem magam, és majd megkönnyebbülök, ha túl leszek végre rajta. Ebből végül semmi sem lett. Túl könnyű volt megtenni. Elvenni valakinek az életét. Talán két valakinek is. Mintha nem is én lettem volna; mintha nem is az én kezem szorította volna azt a tőrt. A vér látványa térít magamhoz valamelyest, de a reakcióimat egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni. Még a légzésemet sem tudom. Képtelen vagyok kinyitni a számat és azt mondani Lokinak, rendben vagyok , nincs gond. Pedig a hazugság jóbarátommá vált az elmúlt hónapok során.

Bár legszívesebben elrohannék, hagyom, hogy Loki átöleljen, bár én nem viszonozom, csak állok merev tartással, mint egy darab fa. Könny még véletlenül sem csordul végig az arcomon, és lassan a légzésem is normalizálódik, miután annyit megengedek magamnak, hogy arcomat a férfi frissen mosott kabátjába temessem. Képtelen vagyok bármit is reagálni a nyugtatónak szánt mondatra, miszerint a szerencsétlen lélek, akit a démon elnyomott,már nem volt ott, így az ő vére nem szárad a kezemen. Vagy így van, vagy nem. Már semmit sem számít.

Fogalmam sincs, ki az a Béla, de jelenleg nem is érdekel. Ami most foglalkoztat, az az, hogy minél távolabb kerüljek ettől az egésztől, így aztán simán rábólintok a teára. Igaz, azt hiszem inkább valami töményebbet kell majd kérnem, hogy legalább részben visszanyerjem a méltóságomat. Mert jelenleg semmivel sem vagyok különb, mint egy elesett kislány, akinek segíteni kell hazajutni a játszótérről, mert bibis lett a térde.


Álmos tekintetemet a nyíló ajtóra emelem és reflex-szerűen magasabbra húzom a takarót magam körül, pedig semmi értelme. Kis mosollyal üdvözlöm a kávét, és azt, aki hozza. - nagyon stílusos... - jegyzem meg rögtön a bögre láttán, ahelyett, hogy rendesen üdvözölném. A kávét persze elveszem, és a forrósággal nem törődve szorítom a tenyereim közé a bögrét. Csendben fújkálom a kávémat, mert fogalmam sincs, mit mondhatnék most. Szempilláim alól azért lopva fel-felpillantok Lokira, a kérdés hallatán pedig sóhajtok is egy nagyot. - Az apám tönkretette és száműzte az apját San Franciscoból úgy 10 éve. A családjával együtt persze. - újabb sóhaj után végre belekortyolok a kávéba, amit meg sem kevertem, csak hagytam, hogy a tejszínhab összeessen kicsit a tetején. Így legalább nem égeti meg a számat. - Ez inkább személyes ügy, azt hiszem. - ezt már csak mellékesen teszem hozzá, hiszen a korábbiakból ez szinte teljesen nyilvánvaló. - Szükségem lesz pár holmira. - próbálom inkább más irányba terelni a témát, hátha nem kell Diáról beszélgetnünk.

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 16, 2018 12:40 pm
Következő oldal


-Édes a szerénységed, de azért ne vidd túlzásba. A föld összes politikusa közül csak téged ismerlek név szerint.
Aztán megpróbálok inkább a lényegre koncentrálni, és szerencsétlen foglyunkra. Kénytelen vagyok egyetérteni a nővel, ez a látvány miatt még felesleges lenne Sigmund bácsi kanapéjára feküdni, igaz leginkább azért, mert erről soha nem fogok beszélni senkinek, orvosi eskü ide vagy oda.
No, de elég az önsajnálatból, hisz lássuk be, a szobában momentán senkivel sem cserélnék szívesen. Olybá tűnik, mintha Faye is szánná egy kicsit az áldozatunkat, ami valamiféle alaptulajdonsága lehet a legtöbb embernek, hisz anno én is így éreztem. A kérdésre, hogy meddig szenved még, halkan válaszolok, ám arra a pár másodpercre még Vani is elhallgat, ezért mély hangom tisztán érthetően eljut a terem minden sarkába:
-Élete végéig.
Közben már mozdul a kezem a kardomért, hogy véget vessek ennek az egésznek, ám meglepetésemre Faye gyorsabb nálam, és jóformán habozás nélkül térdel le hozzá, és végez a démonnal. Újra megjegyzem, hogy jobb lesz nem feldühíteni ezt a nőt, ha így enged szabadon mindenkit, de aztán gyorsan el is felejtkezem erről, és hozzálépve először is elveszem tőle a kést, hogy visszategyem azt a helyére, majd átkarolom őt, őt, és csendben megvárom, amíg kicsit megnyugszik.
-Nincs semmi baj...a porhüvely lelke már rég elsorvadt, csak egy démont öltél meg. - Súgom halkan, és továbbra is ölelem, elkerülve a pillantását. Ebben a testhelyzetben mondjuk ez nem nehéz. Úgy teszek, mint akinek nem tűnik fel, mennyire reszket, és csak akkor szólalok meg ismét, amikor úgy érzem, legalább egy kicsit rendeződött a légzése.
-Mit szólnál egy forró teához? Béla majd gondoskodik róla, hogy ne maradjon itt semmi nyomunk.
Ez után határozottan húzom magammal. Egyenlőre még nem közlöm vele a rossz hírt, hogy a cipőjét ki kell majd dobni, és a melegítőt is. Ráérünk a rossz hírekkel később is, most az a fontos, hogy magunk mögött hagyjuk ezt a tetthelyet.


Óvatosan nyitok ajtót, másik kezemben egy tálcát egyensúlyozva. Kicsit talán furcsán festhet az emberi koponyát ábrázoló porcelán bögre, azok után, hogy a benne gőzölkő fekete kávéra tejszínhabot is nyomtam. Leülök Faye mellé az ágyra, és az ölemben lévő tálcáról a két kezébe adom a bögrét, majd várok egy kicsit, mielőtt rátérnék a nagy kérdésre.
-Szóval, Diana Adler...? Kicsoda ő, valami politikus? És miért akar az életedre törni?
be kell vallanom, sosem hallottam róla, és bár viszonylag jó a memóriám, nem rémlik a városi tanácsból senki, akit így hívnának. Ez sajnos azt jelenti, hogy az összes gyanúsítottam tévedés volt, mind egy szálig.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 14, 2018 8:03 am
Következő oldal


Az étterem említésére egy pillanatra megint átfut a fejemen, hogy Loki talán olvas a gondolataimban, de ezzel a lendülettel el is hessegetem ezt a butaságot. Említette már máskor is az éttermet, és igazából nem tudom hibáztatni, ha arra szavazna a raktár helyett. Válasz gyanánt már csak legyintek egyet, hogy tényleg a lényegre koncentrálhassak végre, ami nem is olyan egyszerű, mint hittem. De ha csak egy kis évődés miatt hívtam volna ide, akkor biztosan nem ebbe a nyomorult raktárba invitálom, ezt gondolom p is tudja. Arról nem is beszélve, hogy ilyesmire elvileg én nem érek rá. És biztosan ő sem, igaz, eddig még egyszer sem hivatkozott elfoglaltságra, ha találkozót kértem.

- Most is csak apró porszem vagyok, apokalipszis ide, vagy oda. - jelentem ki kissé közönyös hangon, és valóban, meg vagyok győződve róla, hogy a fontosságomat erősen túlbecsülik azok, akik annyira a pokolra kívánnak, hogy ezért képesek alkut kötni egy démonnal. Ettől én még mondjuk jól aludnék, de az apám is ezért halt meg, és még mindig ott a húgom, akinek szintén veszélyben lehet az élete. Ez viszont már olyasmi, amiről biztosan nem most fogok kedélyesen eltársalogni.  

Ha eddig nem is volt, a mai este után biztos jól jön majd egy képzett lélekbúvár segítsége, bár tudom, hogy alkatilag alkalmatlan vagyok a pszichés megsegítésre. Túl sok titkot őrizgetek és kell is őriznem.
Kicsit meglep, hogy pont ezzel a komolytalan kijelentéssel sikerült meglepnem, de pontosan értem is a merev elzárkózást, ami a szavaiból kicseng. - Azért a pszichiátriára csak nem utaltatnálak be egy meztelen férfi felsőtest miatt. - pillantok rá komoly arccal.

Hogy Loki mennyire gondolja komolyan a műveletet, aminek előzetes szemléltetésén majdnem sikerül elnevetnem magam, egyelőre rejtély.  Egy szolid köhintéssel megoldom, hogy a gyilkos egy pillanatig se gondolhassa, hogy nem valami nagyon rossz következik most. - Nekem mindegy, mi megy és hová, csak hatásos legyen. - vonom meg a vállam.

Még engem is megrémít Loki kiáltása, de szerencsére ez most egyiküknek sem tűnik fel, úgyhogy rendezem a vonásaimat és tágra nyílt szemekkel nézem végig Loki minden szempontból hatásos akcióját. Nem tehetek róla, egy pillanatig részvétet érzek a földön fetrengő démon iránt.  Talán nem is csak egy pillanatig.  Azon kapom magam, hogy mereven bámulom a szenvedő alakot és közben bármennyire is szeretnék elégtételt érezni, csak a viszolygást és a szánalmat tudom beazonosítani az érzéseim közül.   Felpillantok Lokira és aprót biccentek. - Én is hiszek. Meddig fog így szenvedni? -
A tekintetemet újra a szinte halottnak tűnő démonra függesztem, és oda sem pillantva hátranyúlok a tőrért, ami még mindig a kis asztalon hever. Gondolkodás nélkül átlépem a csapda vonalát és megállok Venneesan fölött, mindegy mit tanácsol most Loki. Cipőm talpát a hullajelölt vállára illesztem, és kissé meglököm, hogy a hátára forduljon. A tekintete olyan üres, hogy ha nem lélegezne, azt hinném, nincs már odabent senki. Leguggolok mellé, és viszonylag gyengéden pofozgatni kezdem, amíg tekintetébe végre költözik némi élet és nagy nehezen befókuszálja az arcomat. - Azt ígértem, szabadon engedlek, ha segítesz. - hangom most halk és annyira közönyös, amennyire csak jelenleg lehetséges. Jobb kezemmel annyira erősen szorítom a markolatot, hogy ujjbegyeim szabályosan kifehérednek. Utolsó erejével a démon még a kezem után nyúl és erőtlenül megszorítja a csuklómat. - Ribanc! - nyögi ki elhaló hangon, mielőtt a démontőr pengéjét markolatig a szívébe döföm. - szabadon távozhatsz. - jelentem ki színtelen hangon, ahogy visszahúzom a kezemet, még mindig meredten szorongatva a tőrt. Venneesan keze élettelenül hanyatlik a padlóra, szemei pedig felakadnak, ahogy az utolsó néhány lélegzetért küszködik. Arcomon semmilyen érzelem nem tükröződik, egész addig, míg meglátom, ahogy a teste alatt gyorsan terjedő vértócsa körbefolyja a cipőimet. Iszonyodva lépek hátrébb; a kés kihull az ujjaim közül, én pedig sűrűn pislogok a véres lábnyomokra, amiket a padlón hagytam az előbb. - Basszameg! - sosem volt még pánikrohamom, de hirtelen úgy érzem, most nagyon közel állok egyhez. A számon át veszem a levegőt, sokkal gyorsabban, mint kellene és olyan kétségbeesett arccal nézek Lokira, amivel soha senkire nem akartam volna. BASSZA MEG!!!

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Szer. Ápr. 04, 2018 1:21 pm
Következő oldal


-Csak próbálok az ízlésedhez igazodni, ha rajtam múlna inkább vinnélek étterembe, vagy egy kávézóba, de ha neked horror helyszín kell...
Megvonom a vállaim mosolyogva, aztán megpróbálok magamra erőltetni egy kis komolyságot én is. Ezt némileg megnehezíti az üveggömb lakójának Chip és Dale-re emlékeztető hangja, amúgy úgy általában aláássa a hely atmoszféráját. Hisz itt állunk, egy sötét, dohos, elhagyatott raktárban, melynek falain átsüvít a hideg éjszakai szél, és minduntalan megreccsen valami egy láthatatlan sarokban, erre ez meg itt virnyákol. Hát komolyan.
-50 éve nem lett volna annyira nagy szám, hogy ki az elnök. Az első ezer év után az ilyesmi elveszti varázsát. Mostanában viszont mindenki elhiszi, hogy tényleg ez az apokalipszis, és mindenki próbálja a legjobbat kihozni belőle.
Csak legyintek erre az egészre. Engem különösebben nem hat meg a dolog. Jósoltak már néhány világvégét, és azokon is túlestünk. Inkább azt figyelem, ahogy Faye hozzálát a vallatáshoz.
Bevallom, párszor azért örülök, hogy nem sértegettem, amikor én álltam abban a körben. Igaz, mindent egybevetve ez a démon egész könnyen megúszta a dolgot, egyenlőre.
-Van pszichológusod? – Kérdem, őszinte meglepettséggel, de aztán megrázom a fejem. – Egyszer már rám húzták a tüzes kényszerzubbonyt, kétlem, hogy azóta megváltozott volna a véleménye a világnak.
Utána viszont bután pislogok rá, és a kezem is megáll mozdulat közben. Hoppáka, ezek szerint kissé előre szaladtam a történetben. Megköszörülöm a torkom, és megejtek Faye felé egy mosolyt, aztán bólintok. Hát hogy a fenébe ne segítenék neki.
–Valójában, kímélnünk kell a hangszálait, hogy tudjon beszélni, szóval én inkább egy másik testnyíláson juttatnám be az italt.
Hogy biztosan egyértelmű legyen a dolog, utánozom egy csattanó gumikesztyű hangját, és az ujjaimmal is úgy csinálok, mintha épp felvennék egyet. Szegény démon lányfiú, szinte már sajnálom. Látom is a szemem sarkából, hogy elkezd hátrálni, amennyire a kör engedi - vagyis szinte semennyire – és hallom, hogy közben megint fenyegetőzik, ezúttal eléggé hadarva. Csak akkor áll le vele kissé, amikor kezembe fogom a szenteltvizes üveget, és kedvesen mosolygok rá. Lassan, nagyon lassan lépkedek felé.
-Dementor, dementor! – Kiáltok rá hírtelen, amitől láthatóan megijed, de ennek biztosan csak a hangerő az oka, kétlem, hogy olvasta volna ezt az apokalipszis után kiadott gyerekkönyvet. A következő pillanatban azonban kap egy hatalmas gyomrost, majd egyik kezemmel jól megszorítom a nyakát, és suttogva szólok hozzá:
-Szegénykém…mindjárt kapsz egy kis tej csokit az ijedtségre.


Csupán pár perc kell hozzá, hogy Vani a földön fetrengve ismételgesse azt, amit eddig is mondott. Váltig állítja, hogy nem tud semmit, esküszik mindenre, hogy nem tud semmi többet. Eleinte még teli torokból üvöltötte azt is, hogy az a szemét ringyó átverte, mostanra viszont csak azt a három szót ismételgeti, azt is suttogva, üveges szemekkel, és vastagon feldagadó ezüstös színű erekkel, amiktől kicsit úgy néz ki, mintha egy hatalmas pók hálózta volna be, és épp elfogyasztaná a testét. A szájából és minden pórusából kiszökő halvány fehér füst pedig csak fokozza a látványt. Megmozdulni képtelen már. Minden tagja hullamerev, csupán a szája mozog - az is alig – hogy ismételhesse: „nem tudok semmit”.
-Én hiszek neki. – Jegyzem meg halkan, és elteszem a fecskendőt amivel a vérébe juttattam a szentelt vizet. – Ehhez képest a pokol áldás. Ha tudna még valamit, elmondaná.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 29, 2018 12:55 pm
Következő oldal


Megrázom a fejem a pimasz ajánlat hallatán és még mindig mosolyogva próbálom lezárni a minden mondattal egyre messzebbre mutató témát. - Biztos nem véletlen, hogy diliházat említesz. Tiszta őrület ez az egész... - és ezalatt nem csak azt értem, hogy egy démont készülök vallatni, hanem azt is, hogy egy másik démon segítségével teszem, akivel egyébként kedélyesen elcseverészek randevúkról és más kellemes dolgokról. Ideje ezeket kiverni a fejemből. Apám gyilkosával készülök szembenézni. Nem járhat a fejemben gyertyafény és katana...

- Sosem hittem volna, hogy akad démon, aki név szerint az én lelkemre pályázik. Az is meglepett, hogy te tudtad, ki vagyok. Nagyjából legalábbis. - Valóban, gyerekkoromban meg voltam győződve róla,hogy a Cartelle név olyasmi, ami minden amerikainak mond valamit. Hiszen az apám egy egész várost épített és virágoztatott fel a káosz és romlás kellős közepén. Biztonságos menedéket adott sokezer embernek egy vad és veszélyes világban. Hogy ne ismerték volna? Csak, mióta a kezembe került az irányítás, jöttem rá, milyen apró porszemek vagyunk mi emberek az angyalok és démonok nagy játszmájában. Hogy mindegy, mit teszünk, és hogyan, életünk és halálunk a kezükben van. Így vagy úgy, de a markukban tartanak...
mindezek ellenére Loki mondatai szöget ütöttek a fejembe. Lehetséges lenne, hogy nem a tanácsban kell keresni az ellenséget, egyszerűen csak ki akarták iktatni a város vezérét, hogy könnyebben beférkőzhessenek? Talán nemsokára ez is kiderül.

Ami ezután következik, olyasmi, amiről sosem gondoltam volna, hogy képes leszek megtenni. Reméltem ugyan, ha a szükség úgy hozza, elég erős leszek hozzá, de nem bíztam benne igazán. Erre tessék! Kiderül, hogy ha kell, kíméletlen és erőszakos vagyok. Épp, amivel az apámat is vádolták régen, olyanok miatt, amiket meg kellett tennie, hogy a város ne hulljon darabjaira. Hát nem vicces?

- Remélem,azért túléled. Ha kell,megadom a pszichológusom számát. - Bár nagyjából annyira gondolom ezt is komolyan,mint a korábbi ugratásokat, most biztosan máshogy hangzik a dolog, mosoly ugyanis nem jár hozzá. Most a gyilkosra kell koncentrálnom. Talán ennyi is elég, hogy megtörjön.
A reményeim persze ritkán válnak valóra, úgyhogy nem lenne szabad meglepődnöm, mikor bedob egy olyan nevet,akire még álmomban sem gondolnék. Csak hazugság lehet. Ezek szerint mégis csak keményebben kell próbálkoznunk. Az itatás vajon elég lesz? Nem vagyok biztos benne, hogy a véresebb dolgokhoz is lenne gyomrom... Annak ellenére, hogy megvan a lehetőségem, hogy leállítsam, nem szólok közbe; megvárom, míg Loki előadja a feltételeit, megfűszerezve egy gáláns ajánlattal. Csak állok, még mindig a pecsét szélénél, kezeimet magam mellett lógatva, és figyelmesen hallgatom őt. Amiről beszél, egy egész más nyomozás lesz, és nem bíznám senkire, de ezt még nem kell kimondani, így nem is teszem. - Én egyelőre csak arra gondoltam, hogy töltsünk le a torkán egy kis vizet, hátha nem lesz kedve hazudozni. - nézek rá ártatlan tekintettel, aztán a kést, meg a víz maradékát az asztalra dobom, és odalépek az egyik boroshordóhoz. Az aljából nagy nehezen kihalászok még két flakon szentelt vizet. Eközben a csapdában vergődő gyilkos felháborodott arccal kezd megint gusztustalankodni. - Már elmondtam, amit tudok! Mit akarsz még, te őrült picsa? Diana Adler! New yorki ribi. kis ravaszdi szőke. Azt mondtad, elengedsz, ha beszélek! Hallod baszdmeg? - Egyetlen szavára sem reagálok, amíg ki nem derül, hogy Loki segít-e vagy sem, s ha igen, milyen áron, és hogyan. Egyáltalán semmi kedvem ehhez, de nem kérdés, hogy szükség van rá.

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Szer. Márc. 14, 2018 10:36 am
Következő oldal


-A következő randira. Mégsem vihetlek mindig vallatni. És a sötét ijesztő raktár is kezd ellaposodni, de nyílt egy tök jó ijesztő mocsár a környéken, és kicsit messzebb egy hét múlva lesz 100 éve, hogy bezárt egy diliház...
Továbbra is viccelődök vele, igaz kicsit másképpen. Az éttermet és hasonlókat már meg sem említem. Nem szeretem ismételni magam, és egyébként is...
Viszont könnyen lehet, hogy lesz még vallatásunk ennek ellenére. Ritka, hogy az első áldozattól megtudunk mindent.
-A pokol valóban nem könyvklub - sóhajtok - a lelkedre viszont sok démon pályázik. Elég meggondolatlan dolog, de a démonok csak ilyenek...
A továbbiakban nincs sok szüksége rám, főleg lelki támaszként vagyok jelen, én legalábbis így érzem. Furcsa szerep ez egy démonnak, de igazándiból nem zavar a dolog. Szeretem nézni, ahogy Faye "dolgozik". Talán még szimpatikusabbá is teszi az az apróság, hogy láthatóan ő nem élvezi amit csinál. A locsolás után azonban fintorogva nézek a foglyunkra...
-Tőlem be is áztathatod benne mint egy piskótát, csak a gyufa testét nem szerettem volna látni. Fúj...
Ahogy színt vall a kolléga, első ösztönöm azt súgná, hogy nyilván hazudik, elsőre senki sem mond igazat de...a tény, hogy fogalmam sincs kiről van szó, Faye-nek meg láthatóan igen elgondolkodtat. Csodálkozva pislogok rá. Amikor elkezdődött ez, utána néztem, kik lehetne érdekében megszabadulni Faye-től végleg. Volt pár nagyravágyó tanácsos, de egyikük sem nő. Női gyanúsítottam csak a Húga volt, és valami angyal, aki állítólag néha túl sokáig legelteti a szemét Michael Arkangyalon, de egyikük sem Diana...
-Először is, tudni szeretném miről van szó. Aztán megegyezünk a tiszteletdíjamban. Valaki mostanában felhívta a figyelmem rá, hogy túl bőkezű vagyok-e téren.
Aztán a fejemmel a démon felé biccentek.
-Neki pedig meg kell halnia.
Vajon miért az én segítségem kéri? Ennyire veszélyes lenne ez a nő? Ez lehet az egyik magyarázat, hogy miért nem az angyalához fordul. Ha van esze az ellenségének, számít erre, és felkészült rá, Faye pedig félti....a másik eshetőség persze, hogy nem szeretné, ha Michael az ellensége fejébe látna, bár ezt kétlem.
-Szeretnéd, hogy én tegyem?

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Kedd Márc. 13, 2018 4:35 pm
Következő oldal


Talán csak én lettem gyanútlan és ostoba, de fel sem merül bennem, hogy Loki esetleg gúnyolódni próbál velem. Vagy ha mégis, hát elég jól álcázza, egy szavam sem lehet. Jó, talán tényleg nem menő vagyok, csak elszánt és könyörtelen, de ennek elégnek kell lennie.
- A legközelebbi vallatásra? - a tekintetem, mintha azt kérdezné: most komolyan? Ajkaim viszont féloldalas mosolyra görbülnek és ez elárul. Igaz, az apám tajtékzana, ha látná, milyen jól kijön a lánya egy démonnal, de ha csak emiatt nem fogok tudni aludni -ó dehogynem fogok! Eddig is ment- az már egészen szép teljesítmény lesz, tekintve, hogy mi vár rám ma.

Először az ajándék miatt csodálkozom, aztán a magyarázaton, amit kapok. Kicsit sem visz közelebb az áhított tisztánlátáshoz. - Miért fontos ez neked? Úgysem alkudna velem senki sem könyvekre... rajtad kívül. - Nem tudom, hogy hajlandó lesz- e egyenes választ adni, de ha nem teszi, most azzal is beérem majd. Sürgetőbb ügyek követelik most a figyelememet, és nem hibázhatok.
Eltökéltségemről feszes, kiszámított mozdulataim árulkodnak, közönyös maszkom viszont csak akkor repedezik, mikor a démon az apámat említi. Talán kissé el is vetem a sulykot. A démon, úgy látszik majd belepusztul a kis locsolkodásba, és egy pillanatra tényleg megbánom a keménykedést. De tényleg csak egy pillanatra. Amíg a gyilkos a fájdalomtól zihálva tépkedi magáról a ruhát Lokira pillantok. - Tudom, ez kissé pazarló volt. De van még tartalékban. - vállat vonok, ma este már sokadjára és a gyilkos szemébe nézek. Azt akarom mondani neki, hogy ma csak az ő lelke lehet alku tárgya, de ahogy Loki a vállamra teszi a kezét, hirtelen nem tűnik annyira fontosnak a visszavágás. Higgadtan átgondolom inkább, mi legyen a következő lépés. A vizes palackot a hónom alá véve elveszem a gömböt és újra a démonra pillantok, miközben Loki beszél. - Jó hír! - címzem a hidegen csengő szavakat a gyilkosnak. - a lehetőségeid száma eggyel nőtt. - Nem is kell többet mondanom. A tekintetében látom, hogy nincs kedve tovább keménykedni. Vagy szimplán taktikát váltott. És hiába veszem számításba az utóbbi lehetőséget is, a név, amit a gyilkos bedob, szinte letaglóz. Hogy ebből mennyi látszik rajtam, nem tudom, de legszívesebben azonnal az arcába vágnám a kést. Helyette viszont, kissé indulatosabban, mint szeretném, csak ennyit mondok: - Hazudsz! - Ha Loki még ott van kartávolságban, visszaadom neki a gömböt és egy őszinte sóhajt követően határozott tekintettel nézek fel rá. - Úgy tűnik, mégis szükségem lesz a segítségedre. - Azt nem teszem hozzá, hogy ez már a sokadik alkalom, de végülis ő ajánlotta fel. - Hogy fogjuk csinálni? -

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 5:45 pm
Következő oldal


Halkan felnevetek a megjegyzésére. A ninják menők, és ő is az, de valahogy mégis van valami aranyos ebben a kijelentésben. Aztán lehet csak erre koncentrálok a szokásos harci helyzet helyett. Arra ki szeret gondolni, hogy most makkantott meg 4 élőlényt...már a normálisak közül...
-Ha ezt előbb tudom, szamurájkardot hozok neked. Na mindegy, majd legközelebb.
Csodálkozása újra megmosolyogtat. Néha úgy érzem, az emberek hitetlenkedő pislogása ad értelmet az életemnek, főleg ha ilyen aranyosan csinálják.
-Néha van, hogy fontosabb dologra koncentrálunk a profitnál...de ha nagyon aggaszt az anyagi biztonságom, vedd úgy, így biztosítottam be, hogy más démon ne akarjon veled alkut kötni.
Ugyanakkor, a hűvös, veszélyes tekintete, amivel a démont illeti...emlékeztetnem kell magam, hogy miért is vagyunk itt, mert nem szeretném, ha úgy érezné, állati jól érzem magam. csak némán bólintok arra, hogy nem fogja elereszteni, és arra is, hogy megkínozni sem szeretné. ahogy érzi...
És nemsokára újra elismerően bólintok, ha rám néz.
-Ha legközelebb a csapdádba lépnék, emlékeztess erre...mindjárt nem elsz annyira nagy pofán. - Közben Faye válla felett kukucskálok a démonra, aki kapkodva rángatja le magáról az átázott ingét, és hajítja el olyan messzire, amennyire csak tudja. - De legközelebb azért módjával.
Teszek pár lépést a csapda felé, mert nem tettszik, ahogy új barátom koncentrálni próbál. Gyanítom, hogy nem a megrendelő nevét próbálja felidézni. A zsebembe nyúlva előhúzok egy még üres hógömböt, és felmutatom új "barátunknak. Biztatóan Faye vállára teszem a kezem, a démonra pedig továbbra sem nézek.
-Egyezzünk meg. A lelkedért cserébe elmondom, ki akar megöletni téged!
Nyelek egyet. Kezd irritálni ez a srác. A belső zsebembe nyúlva némán keresgélek egy rövid ideig, aztán előhúzok egy apró, üres hógömböt, amit átnyújtok, Faye-nek.
-Ha gondolod, visszazárhatjuk egy ilyenbe. Ashtaroth úgyis gyűjti őket. Remek helye lenne a polcán...mindörökre.
Ezt csak úgy mellékesen közlöm. Mintha semmi köze nem lenne hozzá Vaninak. Belőlem persze sok mindent kinéz, most azonban Faye-re pillant várakozón. Úgy tűnik nem tettszik neki amit a polgármester szemeiben lát, mert egyszerre megered a nyelve
-Diane Adler. Szőke bula. A lelkét adta volna nekem apád és a te halálodért, amint meghaltok mindketten. Ennyit tudok csak, és már bánom, hogy nem veled kezdtem...

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 2:25 pm
Következő oldal


Mindegy, mennyire vagyok szétcsúszva, az az érzésem, Loki mindig, minden körülmények között ragaszkodna hozzá, hogy remekül nézek ki. Persze, ha most lenne nálam egy tükör, egyből meg tudnám mondani, mennyi ebben az udvariasság, így viszont csak tippelni tudok. Tudnék, ha akarnék, de ezúttal inkább csak elfogadom a bókot, ahogy van. Vállat vonok és továbbra is mosolyogva felelek az újabb dicséretre. - A ninják menők. Ma én is az kell legyek. - Nem magyarázom túl, hisz úgyis biztosan érti.  Az hétszentség, hogy ma nem lehetek gyönge nő. Az egyszerűen nem opció, most, hogy végre jutok valamire apám ügyében.
Sok mindenre számítok  a tőr árát illetően, de arra nem, hogy ingyen lesz. Előbb csodálkozás ül ki az arcomra, amit nagyjából másfél másodperccel később gyanakvás vált fel ha csak egy pillanatra is. Megint ugyanott tartok...túl szép, hogy igaz legyen. Túl egyszerű. Nem lehet ilyen könnyű!  Loki arcát látva azonban valahogy gyorsan sikerül megreguláznom a vonásaimat. - Egyszer majd összehozlak valakivel, aki ad néhány üzleti tanácsot, mielőtt csődbe mennél. -  akaratlanul is megérintem a karját, de azonnal észbe kapok és el is húzom a kezem. Épp kapóra is jön, hogy pakol bele egy üveggömböt. Bár talán nem vallanám be, de Loki minden alkalommal lenyűgöz valamivel, igaz, eddig nem sok közöm volt a mágiához, így talán nincs is olyan nehéz dolga. Vagy mégis, ha úgy vesszük, hiszen eleve hátrányból indultunk.  A kezemben  apám gyilkosával viszont már képtelen vagyok ilyesmiken gondolkodni. Már a csapda előtt állok, mikor hátra pillantva nemes egyszerűséggel kijelentem: - Ez nem fog megtörténni. - Nem. Ez a démon innen már sehová sem megy.
Ahogy a fogoly magából kikelve ordítozik a kezét szorongatva, eszembe villan, hogy a teste egy emberé, aki talán most ugyanúgy szenved, ahogy ő. Elfordulok, hogy ne lássa az arcomat, bár azon most semmilyen érzelem nem tükröződik. - Nem akarom kínozni. - mondom viszonylag halkan, meg sem próbálva túlkiabálni a démon átkozódását. - Viszont szükségem van az információra.... az itatásig pedig remélem, nem jutunk el. -  Hangosan kifújok egy nagy adag levegőt és ellágyuló vonásaimat ismét maszk mögé rejtve, egyik kezemben még mindig a tőrt, a másikban pedig a szentelt vizes flakont szorongatva lépek újra a kör széléhez. A mostanra elcsendesedő gyilkosra pillantok. - Ki akarta holtan látni Cartelle tábornokot? Az előző merénylet kísérletet is ugyanaz rendelte meg? - várok egy kicsit,  hátha megered a nyelve, de tudom jól, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolog. Sérült kezét most maga mellett lógatja, a vére szétfolyik a cipője körül, a padlón, de úgy tűnik nem érdekli. Attól, ahogy rám néz, szinte viszketni kezdek. - Mi van, azt hiszed, majd megijedek ettől a terminátorpicsa nézéstől? Az apád még a vérében fuldokolva is..- arcon locsolom egy adag szentelt vízzel, aztán mikor már nem ordít, újra megteszem, és még egyszer. Ennyi idő nagyjából elég, hogy megint felöltsem a közöny maszkját. Felesleges ugyan, hiszen minden jelen lévő tudja, hogy ez személyes ügy nekem, de mégis. csak így tudom végigcsinálni. Ha végig tudom...   - Lásd be, nincs más esélyed, hogy élve megúszd, csak ha beszélsz!  Egyszerű és fájdalommentes. Megkérdezzem újra? - vállat vonok és kérdő pillantást vetek a magát épp csak összekanalazó démonra.

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 8:49 am
Következő oldal


Kissé talán szemtelen a mosolyom, amikor megrázom a fejem, de vannak dolgok, amikre sosem tudnék nem ellenkezni.
-Nyilvánvalóan de. Neked még a túlzott szerénység is jól áll, ez a Ninja szerelés pedig pláne.
Nem hagyom, hogy kizökkentsen, bár megértem, miért feszültebb most egy picit. A tőrrel kapcsolatos kérdésre is csak legyintek egyet. Egy jó démontőr persze meglehetősen drága. Talán még egy lelket is megér, hisz többnyire csak úgy lehet benne biztos az ember, hogy igazi pokoli kést kapott, és nem egy svájci bicskát. Az én rúnás tőröm ráadásul védve van a telekinézis ellen is.
-Neked semmibe. Nagyon szórakoztatott a könyv amit adtál.
Itt egy kicsit megkeményednek azért az arcvonásaim. Még élénk az emlék, ahogy a tüzes kontinens peremén állva meredek le a szenvedő lelkek óceánjára, hogy kiszúrjam egy pillanatra azt a lelket, és megmutassam neki, hogy lám, mégis maradt egy emlék róla a történelemben, mielőtt az egész irományt ledobnám közéjük, és nézném, ahogy nyomban elhamvad.
Újra körbenézek a szobában. Meglep, hogy elsőre csak egy csapdát vettem észre, azt is csak azért, mert a szoba közepére mázolták, a többi azonban nem, pedig annyira nincsenek rejtve. Hát hova figyeltem?
Elnézem egy darabig, ahogy játszik a gömbbel, és kísértetiesen emlékeztet egy másik hölgyre, aki szintén így reagált amikor először szembesült ezzel a találmánnyal. Nagyot sóhajtok, úgy tűnik van egy zsánerem...
-Válogatott sértések a felmenőimre, meg a terveit arról, mit fog tenni ha kiszabadul.
Jobban nem kell kifejtenem, mert szinte szóról szóra megismétli a démon is hamarosan, igaz ezúttal már a saját hangján, dühödten, vérben forgó szemekkel. Szinte hatásos. A sötét raktárban, gyertyáktól megvilágított arca, és gonoszan fénylő szemeivel már tényleg rettentő szörnyetegre hasonlít, akitől csak a rúna véd meg minket. Így aztán elismerően kuncogok fel, ahogy majdnem az ujjába kerül a mutogatása.
-Nem, ebbe még nem. Ami téged nem ölne meg, az őt sem fogja. A sebei viszont nem gyógyulnak be amiket ezzel ejtesz, szóval ha kínozni akarod, inkább a szentelt vízzel tedd, ha megvan még.
Szándékosan nem válaszolok a démonnak. Rá sem nézek. Igaz, néha beszéd közben rámarkolok a kardomra, mintha ki akarnám rántani a helyéről, és rá támadjak, csak, hogy lássam a szemem sarkából összerezzenni, de ezen kívül nem teszek semmit. Láthatóan Faye remekül megoldja ezt.
-Ha gondolod, szívesen segítek megitatni vele.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 6:20 am
Következő oldal


Loki utolsó üzenete óta a még rám váró megbeszélés Thate tanácsossal és a katonai lobbi dementor beállítottságú képviselőjének szokásos látogatása mintha egybefolyó, végtelenített rádiós sistergés lenne csak. Nem mondom, hogy ez teljesen egyedi eset, de ma a türelmem és a pókerarcom is, mintha otthon maradt volna. A tanácsos valószínűleg hamar rájött, hogy most nem vagyok vevő az ábrándos elképzeléseire, így hamar elkotródik az irodámból, de a vérszívó őrnagy csak nem tágít, hiába minden fintorgás és szemforgatás. Mikor már végképp nem bírom tovább hallgatni a tenyérbe mászó szövegelést, egyszerűen kikapom a kezéből az eddig az orrom előtt lobogtatott papírokat, és gondolkodás nélkül ajtót mutatok a fickónak, aki sértett arcot vágva vonul ki az irodából. Apu most nem lenne túl büszke, de azt hiszem, ezzel majd könnyebb lesz együtt élnem, ha végre szembe nézhetek azzal, aki elvette az életét.
Mivel még mindig túl korán van, én pedig feszültebb vagyok, mint egy felhúzott íj, egy ideig fel-alá járkálok az irodámban, majd az asztalhoz ülve előveszem a kis fekete könyvecskét, és szórakozottan lapozgatni kezdem. Ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódnak, ahogy meg-megakad a pillantásom egy korábbi üzeneten, mégis egyre csak az utolsó bejegyzésekhez térek vissza. Az új üzenet láttán, bár kissé meglep, habozás nélkül nyúlok a fiókomba, ahol egy régi öngyújtó pihen. Automatikusan emelem az arcom elé, mintha csak néhány órája lett volna, hogy elszívtam az utolsó cigimet.  Milyen jól esne most egy szálat elfüstölni! Igaz, ezzel az öngyújtóval biztosan nem tudnám meggyújtani. Türelmetlenül kattintgatom a szikrázni sem hajlandó ócskaságot, mikor a napló egyszerűen hamuvá foszlik és az asztalomra hull. Megint elmosolyodom. Biztonságból csillagos ötös. Vagy paranoiából...

...
Fogalmam sincs, mennyi ideje várakozom, de mikor Loki végre megjelenik, köszönés helyett majdnem a fejéhez vágom,  hogy csúnyán elkésett. Pedig tulajdonképpen hajszálpontosan érkezik, igaz, egyedül, ami igencsak meglep. Kifogástalan megjelenése és a köszöntéshez fűzött bók hallatán már kicsit bánom, hogy egy jó kis ízzasztó futással melegítettem a ma esti találkozásra, ez azonban csak néhány pillanatig tart. Bármit is mondtunk, vagy írtunk korábban, ez egyáltalán nem randi. Megrázom a fejem és halványan elmosolyodom. - Köszönöm, ez nagyon kedves, még ha nyilvánvalóan nem is igaz. - a hivatalos hangnem kissé furának tűnik most, de gyorsan túllépek rajta, ahogy a kezembe adja a tőrt. Már a fogásán is érezni, hogy nem egy hétköznapi fegyver, de mielőtt eltenném, kérdő pillantást vetek rá. - Mibe kerül egy ilyen? - egy újabb alkut csak ezért nem szívesen kötnék, de ki tudja...egyelőre még azt sem látom, akin használni terveztem.  Amikor Loki a kezembe nyomja a kis üveggömböt, elképedve emelem szemmagasságba, hogy jobban szemügyre vehessem a benne visítozó miniatürizált lényt.  Egészen megfeledkezem magamról és szórakozottan megrázom a gömböt, mikor a manó elhallgat egy pillanatra. A férfi szavai térítenek magamhoz, és a sipítozással nem törődve szorítom a tenyerembe a gömböt. - Nem csak egy, de  mind a padlón van, hogy könnyen észre lehessen venni. - jobb napjaimon a csípős megjegyzésekhez egy kis vigyor is társul, hogy élét vegye a szavaknak, de most túl feszült vagyok, nem lenne szabad ilyesmivel próbálkoznom. - Mondott bármi hasznosat, mielőtt minimanóvá változtattad? - elgondolkodva pillantok a tenyeremben lévő gömbre aztán Lokira, majd ha kapok információt, ha nem, a démoncsapdához lépek. Ha eddig könnyedén társalogtam is, mostmár minden figyelmem egy dologra összpontosul. Ha Loki mondana is valamit, alig hallom meg. A minta pereménél megállva előre nyújtom a karomat és gépiesen a padlóra ejtem a gömböt. Pontosan úgy történik, ahogy Loki mondta, és a miniatűr alakból egy magas, szőke hajú, szinte gyermekien bájos arcú férfi nő ki pillanatok alatt. Szinte már szépnek mondanám az arcát,ha nem kellene hallanom a gusztustalan beszédét. Csak a csapda akadályozza meg, hogy rám rontson, én pedig nagy nehezen leküzdöm a késztetést, hogy hátra lépjek. - Mi a neved? Tudod, miért vagy most itt? -  ujjaim olyan erősen szorítják a tőrt, hogy egészen elfehérednek, a démon pedig elhallgat, és olyan pillantást vet rám, hogy attól rendesen felkavarodik a gyomrom. -  Elég ha annyit tudsz, hogy én vagyok az utolsó, akit életedben látni fogsz, ribi. - A fenyegetőzése kevéssé hat meg  most, hogy már láttam, a csapda kitart, és nem is reagálok rá. Úgy látszik, csak megtaláltam valahol a pókerarcomat és a hangom is nyugodtan csendül, bár egyáltalán nem így érzem most magam.  - Ha elmondasz mindent, amit tudni akarok, épségben távozhatsz. -  A démon előbb  Lokira, majd rám pillant, mintha egy kicsit el is bizonytalanodna, de aztán gusztustalan vigyorra húzódnak a csinos ajkai. - Ha most azonnal kiengedsz, gyorsan öllek meg. A kis haverodra ugyanez már nem áll. - a kezét kinyújtva mutat a vállam fölött Lokira - Téged olyan lassan...- gondolkodás nélkül suhintok a tőrrel a kinyújtott kéz felé, mély sebet ejtve a férfi alkarján, aki felordít és újabb szitokáradatot zúdít rám, míg én a pengét vizsgálva Loki felé fordulok. - Ennyibe még biztosan nem hal bele.... vagy igen? -

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Kedd Dec. 19, 2017 12:29 pm
Következő oldal


Valós időben látom, ahogy a polgi gyöngy betűi kirajzolódnak a kezemben tartott naplón. Kissé mintha sietősebben írna, mint máskor, ezt azonban abszolút elnézném neki ebben a helyzetben. Azért a végére biggyesztett kérlek mosolyt csal az arcomra. Összecsomagolok, és megindulok a démonnal megbeszélt találkozóra.

Venneesan egy olyan mitológiai lénytől kölcsönözte nevét, aki a változatosság kedvéért nem létezik, legalábbis amennyire én tudom. A romos katedrálisban vár rám, ahogy megbeszéltük, és ahova én is tartok, sietős léptekkel, hogy elkerüljem a távolban tomboló tűztornádót, melynek süvítése arra emlékeztet, mint amikor egy egész hadsereget nyúznak meg élve egyszerre. Lehet nem véletlenül...
Egy ritka ronda, ébenfekete holló károg felém, öntelten pöffeszkedve az egyik kidőlt oszlopon, és miután a szemünk találkozik, újra tollat ragadok, és gyorsan a naplóba firkantok.

"Dobd ki ezt a naplót, gyorsan. Úgyis kezd betelni."

- L


A katedrálisba lépve egy hosszú, szőke hajat viselő, angyal arcú férfi vár rám, lábaival türelmetlenül dobolva. Oldalain félkörben négy másik démon is előmászik rejtekhelyeikről, ahogy eltávolodtam a súlyos fémajtóktól, bunkókat, lándzsákat, és tőröket szorongatva.
-Rendben, azt hiszem félreértettük egymást. Frisco polgármestere csak veled akar találkozni, a többiek nem jöhetnek. Bocs fiúk.
Kedvesen, megértően, és az ő szemükben talán naivan mosolygok rájuk, még akkor is, amikor a legnagyobb démon - ki úgy fest, mintha kereszteztek volna egy bölényt egy hentessel - a húsvágó bárdját szorongatva lép előre.
-Komolyan ennyire hülyének nézel??? - Üvölti Venneesan, önelégülten - Azt hitted, csak szólsz, és én belesétálok a csapdádba! Jól tudom, hogy alkut kötöttél azzal a luvnyával!
-És ennek ellenére mégis eljöttél... - mormogom a bajszom alatt.
-Igen! Először kiszedjük belőled, hol lesz, aztán felmegyünk érte is, és új alkut kötünk vele! A lelke estére a...
-Na jó, most fogyott el a türelmem - vágok közben lezseren, becsukva a naplót, amit eddig olvasgattam, majd a bőrkötésű könyvecskével végigmutatok a csatlósain, megállapodva vele a hozzám legközelebb álló melákon. - A következő a helyzet. A lánynevű démon velem jön. Mindenki más most húzza el a csíkot.
-Különben mi lesz? Megölsz azzal a regénnyel? - Kérdi a melák, sűrű nyállal teli szájjal nevetve, mielőtt még reflexből elkapná a felé dobott tárgyat, és az őt körülvevő lángoktól visítani kezdene, mint egy disznó. Közben a földön a napló testvére egyetlen szikra nélkül foszlik hamuvá.
-Úgy tűnik... - jegyzem meg, elhaladva az összeeső emberi fáklya mellett, és két lépés között előkapok hátulról mindkét kezemben egy-egy furcsa fém frízbit, melyeket 8 egymástól egyenlő távolságra elhelyezett bütyök díszít, és azzal a lendülettel a felém szaladó démonoknak hajítom őket. Amikor mellkason találják az első kettőt, a rejtett penge előugrik, és a kiserkent démonvér aktiválja a rájuk rajzolt rúnát, mitől fegyverük elejtve, halkan nyöszörögve ragadják meg a fémtárgyat, és próbálják kihúzni a mellkasukból, nem törődbe vele, hogy a többi penge közben a tenyerüket vágja. Kardom előrántva haladok tovább előre a páros közt, az utolsó lándzsás pedig maga elé tartja a fegyverét védekezőn, de Ashtaroth-tól kapott megbűvölt fegyverem úgy vágja ketté, mint egy fogpiszkálót, a következő pillanatban pedig a kardom hegye már a démon tarkójából kandikál ki, pont abban a pillanatban, ahogy elkezdte volna azt rebegni, megadja magát.
-Ezer bocs, de fenn kell tartanom a hírnevem. Ha kiderülne, hogy tudok harcolni, a végén még háborúban küldenének, meg hasonló szarságokba. Nos, mehetünk Vani?
csupán a szemem sarkából figyelek a démonra, aki nem hátrál tőlem, de nem is közelít, csupán úgy szorongatja a kezében a tőreit, mint aki beutalót szeretne a sebészetre.
-Csak ennyit tudsz? Nem félek tőled!!!Azt hittem az őrült Loki ijesztőbb lesz!!!
Oldalra döntöm a fejem, és egyik szemöldököm felvonva teszem el a kardom, mielőtt megindulnék felé...


A földre vezető út kellemesen gyorsan telik el, és újra az ismerős, enyhén dohos raktárban találom magam. Ezúttal már igyekszem leplezni, hogy azért megnézem magamnak a falakat, minden lépés előtt, de nem vetek be horror rúnákat, pokolkutyákat, és hasonlókat, csupán kedvesen mosolyogva közelítem meg Faye.
-Üdvözletem. Kérem engedje meg, csodásan fest ma. Gyakrabban kéne kényelmes ruhákba bújnia, sokkal jobban áll.
Átnyújtom neki a beígért démontőrt, ami leginkább egy elf tőrére emlékeztet, legalábbis szerintem. Nem néz ki rosszul, de nincs benne semmi extra. Nem díszes, nem fogazott, egyszerűen csak menő.
Ez után a táskámból előveszek egy gömb alakú üvegcsét, és a nő másik kezébe nyomom. Az üveg tartalma még mindig visít méltatlankodva, és dühösen próbál szabadulni pár centis börtönéből. Sajnos a szavaiból semmit sem lehet érteni, de egyértelműen felzaklatta valami ezt a másfél centis személyt.
-Ha az üveg összetörik, visszanyeri az eredeti méretét...felteszem akad itt egy démoncsapda.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Kedd Dec. 19, 2017 12:31 am
Következő oldal


;;Loki

Az elmúlt másfél hétben háromszor is meglátogattam a raktárt, ami egyéb körülmények között biztosan szemet szúrna a húginak. Ennek pedig kíváncsiskodás és hazudozás lenne a vége, de emiatt jelenleg nem kell aggódnom. Nem vagyok büszke rá, de a céljaimnak épp megfelel, hogy Amy mostanában rám sem bír nézni, és úgy kerül, mintha leprás lennék. Ha ennek a démon ügynek vége, talán rendezhetjük a dolgainkat, egyelőre azonban hagyok neki egy kis időt, hadd utáljon csak. Addig sem ártja bele magát ebbe az egészbe, nekem pedig nem kell az ő életéért is aggódnom. Igaz, a jelentések szerint ő is egy valódi zűrmágnes.... de mit lehet tenni? Ő is vérbeli Cartelle.

Ez remek hír! Hozd őt el a raktárba kedden 22 órára... kérlek!
Emlegettél valami speciális tőrt is...
- F


A könnyed hangnemnek, amelyben eddig kommunikáltunk, nyoma sincs most, hogy a várva várt információ megjelent a kis füzet sárguló lapján. A kérlek szót is utólag biggyesztem oda a papírra, hogy a parancsszagot semlegesítsem. Félelemetes, hogy egyetlen információ, mennyire meg tudja változtatni a dolgokat!

Mire leszáll az est, már annyira ideges vagyok, hogy egyszerűen nem tudok megmaradni a fenekemen. Futócipőt és fekete edzőruhát veszek, szoros lófarokba fogom a hajamat, és a testőröket  - egy kivételével - hátrahagyva futni indulok. Kétszer is megállok pihenni; nem is csoda, hiszen olyan tempóban rovom az utcákat, mintha csak üldöznének, s én az életemért futnék. Jóval a tervezett idő előtt érkezem a raktárhoz. Bár megbízom Harperben, azért a raktárba nem engedem be. Hagyok neki egy tucat utasítást, aztán kitépem a kezéből a törölközőt és magamra zárom a raktár ajtaját. Leülök az egyik üres asztalra és kifújom magam, mielőtt nekikezdenék a rajzolgatásnak. Már annyiszor láttam az ábrát, annyiszor elterveztem a közelgő pillanatot, hogy szinte gondolkodnom sem kell.
Kipakolok egy üres boros hordóból mindent, amire úgy vélem, szükségem lehet, aztán a várakozás hosszú percei - talán órái- alatt többször is újra rendezek mindent.  Nagyjából százszor járom körbe a kis helyiséget,  és legalább ugyanennyiszer csekkolom az órámat, mire eljön a várva vár idő. Nagyot sóhajtok, és próbálom a lehető leglazább testtartást felvenni, és úgy várni a nagy belépőt.  Azért remélem, pokolkutyákat nem hoz...

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Kedd Dec. 19, 2017 12:27 am
Következő oldal


leírás, kép meg ilyesmi


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5