Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Metro állomás
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Hétf. Jan. 01, 2018 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Vártam és figyeltem, ám végül leejtettem a karomat, úgy tűnik nem fog megölni, még. De valóban megakar ölni? Fáradtan sóhajtottam fel, és magam elé meredtem. A kérdése hallatán bólintottam. Nagyszerű, ezek szerint rájött, hogy néma vagyok. Legalább nem kell értetlenkedve megértetnem magam vele.
Leülök a sarkaimra és felvonom a szemeimet, majd biccentek, egy időben az apokalipszissel, de… számít ez? Úgy sem tudom kifejteni bővebben neki, ő meg úgy tűnik, nem tud szájról olvasni, ezt hamar felfogtam. Szóval, igen maradunk az eldöntendő kérdéseknél.
Igen fejrázást kap az első kérdésére, aztán várom a következőt, most az ő akaratának hajlok meg, jobb mintha éles késeket állítana belém.
A következő két kérdésnél megütközve, grimaszolva pillantok fel az angyalra.
~Mivan?! ~
Tátogom, és rázom a fejem nemlegesen.  A szememmel könyörgőn pillantok fel rá és várok, várom,hogy végre átdöfje a szívem, megadva számomra a kegyes halál lehetőségét, de csak nem érkezik.
A következő kérdéssorozatra is háromszoros fejrázást kap, igaz lassúakat, de megkapja.
Gyűlölöm Gabrielt, az emberekkel sosem volt bajom, ez az illúzió pedig kérdezz feleleket játszik velem, feladom. Az újabb illúzióm amely az elmezavaromat bizonyított megmutatni. Csak, hagyj békén végére, hadd agonizáljak tovább, vagy szenderüljek hosszú álomra újra, és újra, rövid értelmetlen tisztának tűnő epizódokkal tarkítva az álmodást, regenerálódást. Sóhajtva ülök vissza a cellám hátuljának támaszkodva és átölelem a térdeimet, várom a következő kérdését, miközben az alakját mérem fel újra és újra.


Utolsó Poszt Hétf. Jan. 01, 2018 9:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Az angyal, akit találtam, felettébb érdekes volt. Először félve reagált közeledésemre, noha arcán nem mutatta, egész teste árulkodott érzéseiről. Aztán hirtelen megváltozott a viselkedése, a félelem helyét valami más vette át. Felkelt, tátogott, a pengémre mutatott, meg magára. Nem vagyok jó szájról olvasásban, de annyit értettem, hogy "Ölj meg". Egy angyal, aki halálra vágyik. Mondjuk nem csodálom. Ahogyan kinéz, biztos régóta itt lehet. Azonban eszemben sincs megölni. Vadász vagyok, de nem hülye: csak azt ölöm meg, akit muszáj.
- Megszabadítalak a szenvedéseidtől, de előtte válaszolnod kell néhány kérdésemre. Ha nem teszed, itt hagylak, aztán tőlem rád rohadhat ez a hely. Világos? Bólints, ha megértetted és benne vagy. - kérdezem határozottan az illúziómon keresztül. Ha megkaptam a bólintást, kicsivel közelebb léptettem hozzá az illúziót, míg én továbbra is a fal mögül figyeltem. Próbálok olyan kérdéseket feltenni, amire elég a fejét rázni, vagy bólintani, mivel láthatóan nem tud beszélni. Ez is érdekes dolog. Ha eljutunk odáig, hogy a megfelelő válaszokat adja, kifaggatom erről.
- Régebb óta vagy itt, mint az apokalipszis? - kérdezem, miközben elteszem a pengét és keresztbe fonom karjaimat a mellkasom előtt.
Ha a válasz egy igen, akkor a következő a kérdésem:
- Szerinted az emberek gyarlóak és halált érdemelnének? Szeretnéd, ha az Atya elmosná őket egy újabb özönvízzel?
Ha a válasz egy nem, akkor a kérdésem a következő:
- Mit gondolsz, szerinted Gabrielnek igaza van? Az emberiség megérett a pusztulásra? Az ő pártját fogod?
* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Kedd Dec. 19, 2017 12:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


 Mióta nem hallottam a hangokat, na nem a fejemben, hanem körülöttem, azt sem tudtam, hogy hol vagyok, csak az ilyen esetekben mertem a szárnyaimat megjeleníteni, noha megcsonkíthattak volna, megalázhattak volna úgy is, hogy legávják a szárnyaimat, de szerintem nagyobb büntetésnek gondolták, hogy ha le láncolva tarthatnak, és közben tudom használni a szárnyaimat is. Votl alkalom amikor még küzdöttem, amikor még próbálkoztam azzal, hogy kiszakítsam a láncokat a falból, akár repüléssel, de nem voltam olyan erős, a szárnyaimat is elbírtam, és meg is mozgathattam, de ennyi, semmi több.
Fáztam, vacogtam és olykor a szárnyaimmal takaróztam. Képtelen voltam arra, hogy ordítsak.  Pontosabban hiába próbáltam ordítani, hang nem jött ki a torkomon. Ezek után feladtam a kommunikáció ezen formáját, a kínzásokkal semmire sem mentek, sosem törtem meg, és végre békén hagytak a kurva poros akcióikkal is. Ám furcsa volt, mert a testem vágyakozni kezdett olyan dolog után ami eddig ismeretlen volt a számomra, bármennyire is volt bűnös ez az érzés, valahol mélyen hiányoltam, hogy legalább így kínozzanak. Furcsa kettősség, az egyetlen kínzási forma ami tetszett az egyike volt azoknak a bűnöknek, amik a halandókkal való hálást tiltották, korábban is. Talán pont azért mert jó? Ezen korábban sosem gondolkodtam, végül felhagytam ezen érzések boncolgatásával is. Amúgy sem könnyítettem volna magamon, mert ez a fajtám tanaival menne szembe.  Így mindig mély álomba merültem bármilyen kétség, kétely és vágy gyötört éppen, mindig elmenekültem magamba. Itt tudtam beszélni, hallottam a sajt hangom, de mire felkeltem azt is elfelejtettem, hogy mély bariton hangom volt, vagy…magas kappan? Kellemes volt-e egyáltalán? Kár ezen is gondolkodni. Hallottam olykor-olykor a pokolkutyákat, a védelmi rendszerük egyik vonala, tették a dolgukat rendesen, ezért nem törődtem velük sosem. Egy bizonyos pontnál sosem jöttek közelebb, talán addig terjedt a területük. Hangokat hallottam, elkezdtem rázni a láncaim, és hangtalanul kiabáltam, majd feladtam. A padlóra rogytam és elterültem a helyemen. Dühösen csaptam ököllel a padlóba és vicsorogtam, még morgó hangra is képtelen voltam.
Inkább csak feküdtem tovább a helyemen ,elhasalva a hideg padlón, mocskos voltam, büdös, a hajam vállig ért, és rasztában lógott a fejemről, csak egy bőr nadrágot viseltem, bár a korábbi megaláztatások után ez is luxusnak hatott, itt hagyhattak volna valamiféle ősneander völgyiként, volt amikor élénken élt bennem az a nap, amikor fogságba estem, volt amikor képzeletben a mennyekben jártam, a saját házamban, volt nekem egyáltalán olyanom? Elbizonytalanodtam időnként.
Volt, hogy régi társaim jelentek meg előttem, és parancsokat osztogattak, vagy teljesítették a feladataimat, amiket kiosztottam nekik. Ám az őrületet mindig megoldottam egy kiadós mély álommal, valahogy túljutok rajta.
Ám ez az angyal most más volt, felkaptam a fejem, a láncaim csörögtek, és a hideg futkosott a hátamon a hangjából csepegő gúnytól. A szeráf pengéjére siklott a tekintetem. Az idők során megtanultam gyorsan reagálni, így a hátamat a falnak préseltem, átöleltem a térdeimet és össszeszorítottam az állkapcsomat, barna riadt pillantásomat egy semleges arckifejezés mögé rejtettem. Ám ha a másik jobban megfigyelt, láthatta a torkomon ugráló eret, a felületes légzésemből, hogy nagyon is tartok tőle. Ők küldték! szereztek egy új angyalt akit ideküldtek kínozni! új volt, nem emlékszem rá korábbról.
Ujjaim a sípcsontomba marnak, és fészkelődöm, amint meghallottam az angyal hangját a szárnyaimat ösztönösen visszahúztam.
A hangjából ítélve, mindegy mit mondok, úgy is meg fog ölni, remélem, hogy meg fog ölni. Igen! Egy próbát megér! Lassan nyomtam fel magam a földről, végig a falnak támaszkodva, noha tudtam, hogy sokkal gyorsabb nálam, hiszen nem visel nyakörvet, mint én. Felszegtem a fejem és méltóságteljesen pillantottam rá. A fegyvere felé böktem a mutató ujjammal, majd magamra mutattam, egyenesen a szívemre. A torkomon eközben a tetoválás is meglátszott, mert félre dobtam az undorító sörényemet is az útból.
~Te! Ölj meg! ~ -tátogtam és határozottan pillantottam rá, közelebb mentem hozzá, és újra magamra mutattam. - ~Vess véget, ennek!Kérlek! Addig tedd meg, amíg nincsenek itt, kérlek! Gyűlölöm Gabrielt, mert miatta kerültem ide, ölj meg! Hadd legyen vége a szenvedésemnek végre! Ölj meeeeg!~ - kiábáltam az utolsó mondatot, de csak tátogtam, aztán földre rogytam előtte, és kitártam a karjaimat, térdelve, előtte.  Nem értettem ,hogy mire vár, hogy miért nem cselekszik?! Könyörögve pillantottam fel rá. Tudom, hogy fájni fog ez is, ahogy minden illúzió végén fájt, fájt ahogy az elmém játszadozott velem.







Utolsó Poszt Hétf. Dec. 18, 2017 7:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Az utca hidege pirospozsgásra marta az arcomat. Össze húztam magamon a bőrkabátot, a sálat az orrom elé húztam. Kiengedett hajamba bele kapott a szél, ahogy a célpontom után siettem. A combomra, lábamra feszülő nadrágom szára eltűnt bakancsom szárának takarásában. Kezemben ott volt az angyalpenge, készen arra, hogy használjam. A természetfeletti egy egyszerű féldémon volt. A jobb karomat már megütöttem miatta, de én sem vagyok védtelen, ezt tapasztalta is,  mire futásnak eredt. Már percek óta üldözöm, mikor hirtelen irányt változtat és leszalad a régi metró állomásba. Természetesen követem a vak sötétbe. Ő gyújtóval világít magának, ami épp elég nekem ahhoz, hogy üldözhessem. A szagok borzalmasak. Talán egy két régi hulla is rohadhat itt. Ürülék, hugy, minden van itt, ami egy csöves tanyán általában lenni szokott. Patkányok, csótányok, egerek, és mintha morgást is hallanék. Majdnem elesek valamiben a földön. Nem látok lábam elé, csak a fényt követem, amelyet a félszerzet ad. Aztán hirtelen ordítás, látom még, ahogy valami rávetődik és kialszik a fény.
- Basszus... Basszus basszus basszus basszus! - Ismételgetem hevesen. Azonnal koncentrálok, s mellettem megjelenik két próbababa kinézetű alak. Ebből az egyik szemeiből fény világít, rá egyenesen a férfire, akit valamelyféle rühes kutyák tépnek szét... Sovány, rühes kutyák... Lyukacsos, sovány, rühes kutyák. Halott, lyukacsos, sovány, rühes kutyák. Pokolkutyák! Az egyik fel is kapja a fejét a világító babára, és nem kell több, azonnal megindulok. A fénylő szemű halad elől, emberfeletti tempóval, hogy világítsa nekem az utat. A kutyák felénk rohannak, rá vetődnek a fényforrásra. Fogaik alatt az illúzió hamar összetörik, de nekem időt adnak a menekülésre. Még jó, hogy menekülök! Nem bolondultam meg! A sötét miatt fogalmam sincs, merre megyek hirtelen, aztán rájövök, hogy az alagút felé szaladtam. Remek, akkor 400 méteres gyors futás következik. A másik bábum megáll, hogy a mozgásra felfigyelő kutyákat feltartsa, bár ez alig két-három másodperc. Ennyi nekem elég, már találtam is egy ajtót, amit felmarok és besietek. Fogalmam sincs, hol vagyok. Talán a metró dolgozóinak valamely terme lehet? A kardomat erősen markolva, óvatos léptekkel haladok. Valahonnan fény szűrődik be. Felpillantva látom, hogy repedés van a plafonon, onnan jön be a fény. Lánc csörgés hangját hallva megtorpanok. Előttem senki, mögöttem, felettem senki. Mellettem fal van, előre haladva, pár lépés után ott a sarka. Azon túl ott van valaki. Óvatosan, nesztelenül haladok előre. A falon észreveszek egy repedést, azon át nézek a csörgés hangja felé. Egy angyal! Kiláncolva, kókadó szárnyakkal. Mit keres itt? Miért van kikötve?  Ki kötötte ki? Visszajön? Túl sok kérdés. Mielőtt bármit teszek, válaszokat kell tudnom. Például azt, hogy veszélyes-e elengedni? Gabrielt, vagy Michaelt pártolja?
Lemásolom magamat. Másolatomon látszódnak szárnyaim, kezemben angyalpenge. Remélhetőleg angyalnak fogja nézni az illúziómat, amely akaratomra lassan kisétál a fal mögül.
- Na, mit találtam. Egy véremből valót. - mondja az illúzióm, s rajta keresztül folytatom.
- Ki vagy te és miért láncoltak ki ide? Kétlem, hogy vadászok tették, mert akkor már nem élnél, hacsak nem árulsz el fontos információkat. Talán Michaelhez tartozol? Vagy Gabrielt követed, hm? - kérdezem, miközben kezemben az angyalpengét megforgatom (mármint az illúzió az angyal előtt), mintha csak azon gondolkodnék, hogy életben hagyni jó ötlet-e őt.
* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2