Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Metro állomás
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Kardom hegye könnyedén mélyed bele a falba. A hang, amit hallat vésés közben, ahhoz hasonlít, amikor körmeimmel a barlang falát kapartam. Akárcsak most, vérem akkor is kiserkent, bár igaz, tenyerem közepe helyett ujjaim végéből. Szaga orromba kúszik, emlékeztetve múltam mindennapjaira. S akárcsak akkor, most is egy kattanás az, ami arra késztet, hogy abbahagyjam azt, amit csinálok. A félelem úgy lép szívembe, mintha saját kulcsa lenne hozzá. Kopogás és bármilyen más előjel nélkül, megdermedésre késztetve. A hang viszont, mi azt kíséri, ezúttal más. A szörnyeteg talán új alakot öltött.
Ezúttal minden más lesz! Újra és újra elmondom elmémben, miközben lábaim lomhán csúsznak odébb, hogy az ismeretlen felé fordulhassak. Fejem lehajtva, kardom magam mellé lógatva mozdulok. Ő nem férfi, hozzám hasonló. Egy nő… Az ajtó, mi fejemben előtűnt, nincs sehol. Sem az őrült, ki kínzásommal töltötte idejét. Ez az idegen tart valamit a kezében, nekem azonban fogalmam sincs arról, hogy miféle dolog az. Azt viszont tudom, vagy inkább egyre biztosabb vagyok abban, hogy meg tudom védeni magam. Meg kell! Fegyverem megemelve szegezem felé élét. Fekete vérem maradéka irányt váltva, a markolat felé veszi útját.
- Te mi vagy? – kérdem, megemelve állam, hogy jobban szemügyre vehessem csuklyám alól.
Hajam összegabalyodott tincsei arcomhoz dörgölőzve követik mozdulataim. Szagát leginkább a földhöz tudnám hasonlítani. Ennek a helynek sincs sokkal másabb, csak egy kicsit büdösebb. Mint a döglött állatoknak, amik sok ideje halottak és nem vitte el őket egy vad sem. Talán némi vizelet is keveredik bele. Mindenképp rosszabb, mint az enyém, de itt most nem is ez a lényeg. Ami fontos, a nő, aki odafent áll a lépcsőkön és csak remélni tudom, hogy nem akar ennél közelebb jönni.
- Mi az ott a kezedben? – teszek fel neki újabb kérdést, anélkül, hogy válaszoltam volna az övére.
Nem fogok neki választ adni, amíg nem árulja el, hogy micsoda ő. Igaz, nem hinném el egy szavát sem. Miért tenném? A szörnyeteg mindig álcázza magát, amíg el nem kapja az áldozatot. Vadászni is úgy kell, hogy nem ijesztjük meg a prédát. Minél nyugodtabb, annál figyelmetlenebb. Nincs szükségem többre, mint egyetlen, árulkodó mozzanatra ahhoz, hogy felfedje magát. Akkor pedig lecsapok. Fegyvertelennek tűnik, nem lehet nehéz elintézni. Amíg nem adok neki elég időt a mágiájához és átkaihoz, nem lesz baj!



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 8:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Egy újabb napnak vége. Legszívesebben itt helyben ledobnám magam egy ház tövébe, összekuporodnénk és legalább három órán keresztül fel sem kelnék. Többet amúgy sem tudok aludni, szóval ennyi épp elég is lenne.
De nem, nekem itt kell menetelnem a reggeli tömeggel. Vállaimat leejtve, lehajtott fejjel nézem lényegében a saját cipőmon. Jobb előre, majd a bal. Majd újra a jobb. Mh, az egyiken még ott van némi törmelék maradvány.
Hát nem édes?
De nincs erőm lehajolni hozzá. Érzem, ahogy az ólomsúlyú fáradtság nyomja szemhéjamat. Nem, nem bírok egy perccel sem tovább menni. Képtelenség.
Muszáj! Szedd össze magad Nat, nemsokára otthon vagy!
Nagy levegőt veszek, felnézek a reggeli tömegbe. Ekkor szúrok ki egy érdekes alakot. A város elég sok érdekességet rejt magába, de… csuklyás alakokat?
Vagy valami nagyon rossz módon próbálja titkolni valódi kilétét és feltűnésmentes lenni, de… Lássuk be, épp ezzel vonja magára a figyelmet.
Főleg akkor, amikor egy rég lezárt metró aluljáróhoz megy. Az ösztönök és a vadászvér máris éberré tesz. A tömeggel sodródva érem el magam is a lejáró szélét. Ekkor látom a köpeny szélét eltűnni a kanyarba.
Óvatos léptekkel követem én is, igyekszem a legnagyobb halksággal lenni.
A falhoz simulva nézek ki a sarkon, ekkor látom, hogy visszafordul. Amilyen gyorsan csak tudok visszasimulok a falhoz.
Valami azt súgja, hogy rosszban sántikál. Kócos hajamat a fülem mögé simítom, lélegzetemet csillapítom. Szemeimet lehunyom, a neszeket hallgatom, melyek felőle jöhetnek. Karcolás hangja. Késsel. Szemöldököm összeszűkítem.
Újra kilesek s látom, hogy…
Oh, a fenébe.
A fegyveremért nyúlok, most már nem foglalkozok azzal, hogy lebukjak.
Kilépve kattan a fegyverem, miközben kibiztosítom és a csuklyás idegenre emelem.
- Tedd le a kést és lépj el a faltól! - szólítom fel, ellentmondást nem tűrő hangom. Tekitnetemet csak ekkor csalja el a kardon végigfolyó… - Mi vagy te? - bukik ki belőlem, miközben újra feltekintek az idegenre.

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Miután először megláttam, miből is áll egy város, csalódott voltam és nyugtalan. Előbbi azért, mert azt hittem, valami sokkal szebb dologról van szó, utóbbi pedig azért, mert túl sokan voltak olyanok, akiket nem ismertem. Ez a rengeteg ember, vagy inkább emberbőrbe bújt szörnyeteg mind itt élt, egyetlen településen. Úgy tudom, nem sok ilyen dolog maradt a világon, még kevesebb, amit laknak is. Én viszont pont egy lakottnál kötöttem ki.
Zavartan, sietve szedem lábaim az útnak nevezett ösvényen. Köpenyem egyre összébb vonom magamon, egyik kezemmel összetartva két szélét. Másikkal csuklyám húzom arcomba annyira, hogy ne zavarjon a kilátásban. Tudnom kell, ha valaki fenyegetőn akarna felém közelíteni, az viszont, ha eltakarom a külvilágot saját magam elől, csak gátolna ebben. Ennek ellenére, bármennyire próbálok szemmel tartani minden utamba kerülőt, nem tudom tartani velük a lépést. Túl sokan vannak. A lehető leghamarabb igyekszem megszabadulni a sok rémtől, hogy biztonságban tudhassam magam, ezért vágok le egy lépcsőn, amerre úgy tűnik, senki más akar menni.
Végre egyedül. Egy sóhajt megeresztve tudatosul bennem mindez, amint elérkezem egy fordulóhoz. Nincs itt senki, rajtam kívül. Megfordulva ellenőrzöm, nehogy mégis legyen mögöttem valaki, majd visszatérek a falhoz, minek mentén lemegyek egészen a lépcső aljáig. Itt még elég fény van ahhoz, hogy láthassam, mit művelek.
Még néhány másodpercig kivárok. Talán egy perc is eltelik, mire kardom elővéve vésni kezdem a falat. Először egy kört karcolok bele, vagy majdnem kört. Inkább csak majdnem, de ahogy láttam a démon rajzát, ennyi is elegendő lesz. Emlékeim közt kutatva, próbálom visszaidézni a jeleket és az alapján folytatni munkámat. Nem tudom, hogy mire jó ez a valami. Régi papírok egyikén láttam, de mivel magyarázat nem volt hozzá oly módon, hogy én is megérthessem, ez a módszer marad.
A vésés közben, kardom akár akarom, akár nem, tenyerembe vág. Kénytelen vagyok pengéjénél megfogni, hogy biztosabban irányíthassam a vonalakat. Fekete vérem ezt követően végigfolyik, egészen hegyéig, hol a karcolások mélyére hatol, színt adva az egésznek.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
511
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Pént. Ápr. 13, 2018 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Csüt. Jan. 25, 2018 3:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
Broken People • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Igen, hallom minden gondolatát és próbálom kizárni magam a fejéből, de képtelen vagyok rá, csak így tudok vele kommunikálni. Szánalmasnak tart, hogy képtelen vagyok beszélni és nevetségesnek a mutogatásommal. Csak megeresztek egy halk sóhajt és magam elé pillantva szárítgatom tovább a nadrágomat. Ez kellőképp lefoglal.
~Ezt eredetileg Bob Dylan írta…~
Jegyzem meg csöndesen, mintha az én bosszantásomra akarta volna betenni ezt a számot. Szomorú dal, volt pár angyal akinek tetszett a szövege, és mi megéltük azt amikor ezek a halandó emberek haldokolva a mennyek kapuihoz érkeztek, s vagy kopogtattak, vagy nem, s inkább a pokol felé kezdtek zuhanni. Embere válogatta. Dúdolok, de egy hang sem jön ki a torkomban, így a fejemben mondom a szöveget.
A következő szám ütős és pörgős és kicsit mozgatom rá a fejemet is, bár nem minden szöveg tetszik benne, ám a lényeget leszűröm, jó volna máshol lenni, hát igen… szeretnék tényleg otthon lenni, ahol egy kicsit nekiállhatnék a sebeimet nyalogatni magányosan, és helyre tenni ezt azt magamban, de az élet nem állt meg, halad tovább, még akkor is ha a feje tetejére állt a világ.
~Nem te voltál a célpont, csak egy kicsit útban voltál, de bíztam benne, hogy nem mozdulsz meg.~
Közlöm vele teljesen nyugodtan és folytatom azt, amit eddig csináltam. Mikor kidobta az impet, az utána itt maradt dzsuvára pillantok, koncentrálok, és könnyedén feltakarítom azt amit itt hagyott maga után, nyoma sincs a piszoknak a padlón, persze a bűznek kell egy kis idő, hogy kivigye a huzat.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy végig mozizta az öltözködésemet, talán nem lett volna szabad előtte öltöznöm? De ha a ruhám itt van? Miért mennék át másik szobába?
~ Igen, jó volna körbenézni, érdekel az új világ, sokat változhatott huszonhét vagy huszonöt év után~
Követem őt az erkélyre és bevonom őt is a káprázatba, hogy láthatatlan legyen. Elrugaszkodom a párkányról és fent a levegőben lebegve várom, lusta szárnycsapásokkal. Hiányzott a repülés, az, hogy használjam a szárnyaimat. Repülni szeretnék, minél többet, újra!
~Ez a rész, majdhogynem le van pukkanva. ~ - Feljebb szállok. - ~körzeteitek vannak, mint a régi időkben, a váraknál, a külső kör a szegény negyed, a következő az iparosok negyede, a tehetősebb családok, és végül a kő gazdagok…~ -pillantok a jó állapotban levő házak felé, és ott a nyüzsgés is nagyobb, jól látom.
Tényleg ennyire magára kellett hagynia a világot apámnak?
~Mi van a Central Parkkal? Az állatkerttel?~
Szegezem neki kíváncsian a kérdést, régen szerettem azt a helyet, a nagy alma apró kis zöldszigete.




Utolsó Poszt Szomb. Jan. 13, 2018 2:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Amikor segítek neki megcsinálni a haját, szárítás közben hátra hátra pillantgat. Paranoia? Lehet. Nem csodálkoznék, ha ennyi rabság után az lenne. Végül csak megnyugszik, hiszen semmit nem csinálok azon kívül, hogy megszárítom a haját. A fegyverem amúgy is az asztalon hever, messze tőlem. Meg hát okom sincs megölni őt. A régi világot vágyja vissza, ahogy sokan mások. Néha bemozdítja később a fejét, haját fésülő ujjaim ilyenkor végig simítanak fejbőrén. Egy halovány mosoly kerül a szám szélére. Annyira még sem idegen akkor az érintésekre. Ezután felmegy a nadrágjáért, én közben én elfoglalom magam azzal, hogy próbálom a hifi tornyot beüzemelni. Végül csak sikerül. Néha vacakol az áram. Beteszem az egyik lemezt, amely még a születésem előtt nem sokkal készült. Guns 'N Rosses. Már csak a poén kedvéért is a Knockin' on Heaven's door című számot teszem be és kezdem hallgatni, mikor Sabrael lejön a nadrágjával és elkezdi szárogatni. Aztán szóba hozza a nővéremet és az iránta való aggódásomat. Kissé vegyes érzéseim támadnak azzal kapcsolatban, hogy a fejemben turkál. Nem szeretem. Nem maradhat így az enyém egyetlen gondolat sem. Ennyi erővel akár folyamatosan beszélhetnék is, kimondhatnék mindent, hiszen úgy is hallja. Persze nem morfondírozok ezen sokáig. A hangját elvették tőle... mint a kishableánytól. Nem tud beszélni, és ha megint neki áll úgy mutogatni, mint a metróban, biztosan körbe nevetem. Nem értenék belőle semmit, ahogy akkor sem.
- A nővérem tud vigyázni magára. Gondolom pasizik. Azt szokott, ha elválnak útjaink. - mondom, miközben oda pillantok. A következő szám a Paradise City. Az már valamivel gyorsabb szám, ritmusát lábammal követem is. Ekkor látom meg az impet és fintorodok el, majd rezzenek össze, amikor Sabrael kardomat használva megöli a dögöt. Kissé elképedt arccal nézek hátra rá, hiszen majdnem engem talált el! Na mindegy.
- Eh.. Ez gusztustalan! - mondom és kilépek az erkélyre, hogy megpiszkáljam a büdös, természetellenes izét... A tapintása olyan, mintha egy kopasz macskák simogatnék. Kicsit zsírosabb a bőre. A szárnyát felemelem, megnézem. Darkbane imádná, de én azért józanabb vagyok. Kihúzom belőle a kardomat, aztán a korláthoz cipelem és átdobom rajta. Ne bűzölögjön itt nekem, a padlót már így is összemocskolta.. vérrel... meg nyállal... eh... Lecsapom a vért a kardról és amikor visszalépek a lakásba, látom meg, ahogy Sabrael felveszi a nadrágot. Nem zavartatva magamat nézem végig a showt. Nem mintha nem láttam volna már meztelen férfi testet, de na. Ha egyszer lehet benne gyönyörködni, és őt láthatóan nem zavarja, akkor meg miért ne tehetném meg? Felveszi a pólót is, elteszi a kardját, majd rám pillant, hogy mehetünk, de én megrázom a fejem.
- A nővérem után nem megyünk. De ha gondolod, a környéken körbe nézhetünk, hogy lásd, mi történt. Kérdezhetsz is. Gondolom ismeretlen számodra még mindig az új világ. - mondom, miközben bele törlöm a kardot az egyik szakadt pólómba, amit már amúgy is ki kéne dobnom.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Csüt. Jan. 11, 2018 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
Broken People • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Megnyugodva biccentek, ahogy megköszöni a gyógyítást és elgondolkodva hallgatom a felállást, a föld felosztásával kapcsolatban. Nem tetszik amit hallok és a végére el is komorodom. De kezd körvonalazódni bennem a terv, megkeresem Mihályt, és megkérem, hogy szedje le rólam a pecsétet. Remélem segíteni fog, jó volna valamiféle útmutatás is, hogy mi tévő legyek, remélem ebben is számíthatok rá. Ha nem, akkor magamnak kell megkeresnem a saját utamat, és magamnak kell kijárnom az ösvényt.
Értetlenül pillantok rá, végül leülök a székre, mint aki karót nyelt , szó szerint és folyton hátra pillantgatok, de ő mindig visszafordítja a fejemet és végül hagyom magam, belátom ,hogy semmi rossz nincs abban, ahogyan áttúrja a hajam, leszúrhatott volna akkor, amikor ott lent meglátott a metróban, de nem tette, miért most tenné meg? Egy darabig feszesen ülök, végül a vállaim is megereszkednek egy kissé, azt kell, hogy mondjam, hogy tetszik a gyengéd érintése, és egyszer kétszer még magam is bemozdultam, ha jól esett egy, de aztán észrevettem magam, és újra feszesen ültem egy darabig. Eztán megtapogattam a kis varkocsot a fejem tetején. Elégedett voltam vele, s mikor megfordulotam, biccentve indultam el a nadrágomért. Érdekes felsőt kaptam, de hamar belebújtam, majd a nadrág következett, azért a szél már kellően kifújta, a térdeimnél kikopott, de legalább volt rajtam valami, ami elzárta az ágyékom a külvilágtól és biztonságban éreztem magam, még ha csak illúzió is volt, hamis biztonság.
Leérek a nadrágommal, és elkezdem szárítani azt.
~A nővéred, amióta megérkeztünk, érzem ,hogy aggódsz érte, elmenjünk megkeresni, ha kész vagyok?~
Nem akarok kutakodni azzal kapcsolatban, hogy hogyan váltak el a z útjaik ,vagy veszekedtek, mert ez igazán nem az én dolgom, viszont az életemmel tartozom ennek a lánynak. S lehet, hogy meg kellene ölnöm a régi rend szerint. De atyánk azért tett képessé minket az emberekkel hálni, hogy abból legyen valami, akkor miért büntette azt a lényt és azt is , aki ennek gyümölcséért felelős volt? Joguk van az élethez, ha már megszülettek, és megfelelő közegben, harcosok lehettek volna, jó harcosok, kiaknázva az összes képességükkel. De nem, helyette az irtásuk volt a fő cél. Én pedig minta birka, a jó harcos, nem kérdezek, csak ölök.
Ugyanakkor észrevettem már korábban is az el-el kalandozó gondolatait velem kapcsolatban, de egyelőre a praktikusság oltárán áldozva, figyelmen kívül hagytam eme gondolatait,ahogyan azokat is, amelyek a testvére lepedő gyűrésével voltak kapcsolatosak, személyemben. Amikor hallom a hangjából az undort és meg is érzem az elméjében is, felé kapom a tekintetemet, és látom az ocsmány impet, primitívek, de ártalmatlanok a söpredék, a kolonc, akik a morzsákból falatozgatnak. De itt nincs semmiféle morzsa.Sőt! Nem csak ,hogy morzsa, de senkinek sem kell, hogy információt szolgáltasson arról, hogy itt láthatott. A kezembe röppen láthatatlanul Adéla szeráf pengéje, a következő pillanatban pedig az imp fejében cuppan, alig kerülve el a nefilim vállát, de tisztában voltam a célzás ívével, s azzal is,ha nem mozdul, akkor eltalálom. Ezután visszafordulok a nadrág szárításához, amikor már nem olyan vizes, mint volt, fogom és felveszem magamra, nem megyek el másik szobába, az sem zavar, hogy itt van a közelemben, ledobom a lepedőt a szék támlájára és felveszem a nadrágom, majd a felsőt.
~Mehetünk, ha készen vagy~
Amikor felvettem a felsőt, észrevettem, hogy van a ruhába varrva egy merevebb tok rész, egész biztos, hogy nekem találta ki ezt a ruhadarabot, akárkié is volt előtte, mert ide a páros szeráf pengéim be fognak férni, így felrepültem a fürdőbe, a pengéimért és puhán ugrottam vissza a nappali részbe, majd a pengéket elrejtettem a háti tok részbe és el is tüntettem a fegyvereimet az avatatlan szemek elől. Csak én éreztem a súlyát, én tudtam és még Adéla ,hogy ott van.



Utolsó Poszt Csüt. Jan. 11, 2018 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Na jó. Eddig nem tűnt fel, teljesen érthető okok miatt egyébként, hogy a "kincs", amit találtam, mennyire sármos. Sok dolgot eltudnék vele képzelni. Legalább olyanokat, mint amit azzal a Moloch-al leműveltem. Igazából az se érdekel, hogy olvasva a gondolataimat rájön, miket gondolok, képzelek róla. Szerintem elég okos, hogy tudja, Isten kiemelkedően szépnek teremtette az angyalokat, szóval nem csoda, hogy minden ember gerjed rájuk. Ezzel én is így vagyok. Egyes démonok is piszok helyesek tudnak lenni. Legalábbis egy némelyik. A legutóbbi is... Moloch gondolata azt hiszem, sokáig kísérteni fog. Odaadom neki a felsőt, de egyelőre nem veszi fel. Látom rajta a lúdbőrt. Miért nem törülközik meg..? Az angyalok furcsák... Ő biztos. Nézem, ahogy a hajszárítóval melengeti magát szárazra, ahelyett, hogy rendesen megtörülközött volna. Persze a haját nem szárítja meg, viszont a tollait igen. A képességemre tett kérdésére megrázom a fejem.
- Nem. Ezeknek van matériájuk, anyaguk. Olyanok, akár az üreges porcelán. Megfoghatod őket, sőt, még meg is szoríthatod, de ha túl erős vagy, akkor összetöröd. Csak akkor tűnik el, ha tönkre megy, vagy ha szem elől tévesztem. Esetleg már nincs rá szükségem. - magyarázom neki jelenségre nézve. Amint nincs rájuk szükség, tényleg összeesnek és elporladnak, elszublimálnak. A kérdésemre persze nem igazán akar válaszolni, egy komoly pillantást is kapok. Megvonom a vállam és csinálom tovább a dolgom, mikor hallom, hogy kikapcsolja a hajszárítót és oda lép hozzám. Szinte parancsolóan "kéri" a kezemet. Megfordul a fejemben, hogy már csak azért se adjam oda, de azzal csak én vesztenék. Tudom, hogy segíteni akar. Halkan szusszanok egyet és a matériát eltüntetve a sebes karomról, oda nyújtom neki. Végül elkezd beszélni arról, hogy elárulták őt a társai. Szar dolog ám az ilyesmi! Biztos tehát, hogy a bizalom gonddal nem lesz probléma. Szerintem a társaiban elvesztette a bizalmát ezek után. Akkor jó. Kicsit ráncolva a homlokomat figyelem, ahogy tollának olaja begyógyítja a sebeimet.
- Sokkal jobb. Köszi. - nézek rá egy fél mosollyal. - San Franciscóban találsz csak segítőkész angyalokat. Azt beszélik, hogy ott a Michael és a semlegespárti angyalok együtt élnek az emberekkel. Michael is ott van elvileg, segít a város vezetésében. Ha a pecséthez egy ark kell, ott biztosan találsz egyet. Gabriel Las Vegasban van elvileg... Gyakorlatilag a föld 99%-a az övé. - vázolom fel neki nagy vonalakban a dolgokat, aztán figyelem, hogyan bénázik a hajszárítással.
- Segítek. - lépek oda. Teremtek egy széket, leültetem rá, az általa kölcsönkért hajgumit a csuklómra teszem, aztán ujjaimmal túrva haját - fésűért most nem megyek el külön - szárítom meg a haját.
- Nem ismerted azelőtt ezt az eszközt? Úgy néztél rá. Gondolom azelőtt nem sok időt töltöttél az emberek között. - teszem fel nem kérdő kérdéseim. Amint megszáradt a haja, felfogom neki egy varkocsba a fején, felülre. Úgy vettem észre, ő magának mindig oda fogja.
- Tessék. Hozd le a nadrágod. Ezzel azt is meglehet szárítani. Aztán öltözz fel, mert ha a nővérem beállít és egy afférnak hisz, kirakja a szűrödet. - viccelődöm. Nem, nem rakná ki. Lehet, amilyen helyes, egyszer magának is tudni akarná, és csak azután rakná ki az ajtó elé. Hol a francban lehet amúgy? Az ablak felé nézek és elmerengek. Lehet, történik valami, amiről nem tudok?
- Uhg! Fúj! - fintorodom el, ahogy az erkélyen megjelenik egy imp. Az alig egy méter magas, csupasz, büdös, csúnya, szárnyas kopasz démonizék is azóta itt vannak a földön, mint a pokolkutyák. Csak őket sokkal könnyebb elkergetni. Olyanok, mint a galambok, csak sokkal többet nyáladzanak.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Csüt. Jan. 11, 2018 12:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


A szemem sarkából látom ,hogy eltátotta a száját, végtére is nőből van, én meg megfürödtem, és már nem nézek ki úgy mint egy ágról szakadt. A nap sugarai, már amennyire elérnek idáig, jólesnek, melengetni kezdi a testem, még ha gyéren is.
~ Nem gond, majd megszárad az enyém~
Kicsit szakadt, kicsit viseletes, de legalább van, még jó, hogy nem teljesen meztelenül hagytak ott, de ruhátlanul is, ugyan úgy a lánnyal tartottam volna, maximum mindvégig láthatatlan maradok, amíg meg nem érkeztünk volna ide.
Miközben beszélt, láttam, ahogy a fiúkat rúgdossa ki az ágyából, és egy fura kinézetű felső rész is felrémlett előttem, tehát valami pólóhoz hasonlatos dologgal azért készült a számomra. Rendes tőle.
Majd a szavai is alátámasztják a gondolatait.
~Hajszárító?~
Ráncolom a homlokom és érdeklődve pillantok utána, amikor megjelenik, bemegyek, figyelem, hogy mit művel a konnektorokkal, újra összefogom a hajam, és megdöbbenek, hogy-hogy ezt nem vettem észre? Ha talán… nem, ez túl kicsi víz melegítésre, de test szárításra tökéletes. Átveszem tőle a szerkezetet, és a felső testemet kezdem vele átfújni, megborzongok, de máris sokkal jobb. Kevésbé vacogok, a szárnyaimat is előveszem, és azok közt is átfújok a szerkezettel, ez egész jó! Ott ahol még érzem, hogy vizes, tovább fújom.
~Hasznos holmi~
Jegyzem meg, de a lényeget kihagyom, a hajamat, az valahogy eszembe se jut, a testem felmelegítésére koncentráltam, inkább.
Eközben két bábja dolgozik azon, hogy kényelmesebbé tegyék számomra is az itt létet, a fegyveremet fent hagytam a fürdőszobában, ott egyelőre azt hiszem jó helyen vannak.
Tudtam, hogy a nefilimek képességekkel rendelkeznek, és elgondolkodva figyeltem a báb alakokat, amik pakoltak.
~Ha hozzá érnék, eltűnnének, mint azok akiket megtámadtak, igaz?~
Így könnyű ,hogy csak arra gondol ,és a kivetülései pedig teljesítik az óhaját. Praktiksu, és harcban is megvannak az előnyei, de nem fárad ki túl hamar?
~Hosszú történet. ~
Pillantok rá komoran, miközben a szárnyaimat szárítom előről, behajtom az egyiket, így könnyebb egy kicsit, jobban elérem az fedő tollakat is. Félre rakom kikapcsolva a hajszárítót és odamegyek mellé.
~Mutasd a karod.~
utasításnak hangzott, mert korábbi rangomból kifolyólag hozzászoktam ehhez a beszéd stílushoz.
Végig simítottam a szárnyamon és kiemeltem egy tollat, majd összemorzsoltam az ujjaim között a fekete tollat, mire olaj csillogott a tenyeremben, és leszedtem a kötést Adéla karjáról, majd bekentem vele a sebét. Így.
~ Két angyal társam küldött oda, szövetkeztek egy démonnal, egy régi ellenségemmel. Tőle van ez.~ bökök a nyakamra és a pecsétemre~ miatta nem tudok beszélni, egy magas rangú angyallal kellene találkoznom, hogy levegye rólam a pecsétet, de… azt mondtad, káosz és anarchia uralkodik a városban, a világban. ~
Így elgondolkodva pillantottam magam elé, majd visszasétáltam a hajszárítóhoz, a hajamnál már problémáztam, a hajam szállt, össze vissza és többször felmordultam dühösen, mert égett hajszag is érződött. Eddig olyan jól működött!!!



Utolsó Poszt Csüt. Jan. 11, 2018 6:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
A pakolás gyorsan ment. Ruhák szennyes tartóba, vagy szekrénybe összehajtva, takarók előkapva, a póló itt, a szemetet kidobtuk. Van időm mindenre, még felsöpörni és felmosni is. Ahogy az angyal kinézett, azt csodálnám, ha nem holnap reggel jönne ki a fürdőből. Megteszem, amit lehet, a lakást illetően. Az órára nézek a falon. Hol a fenében lehet Darkbane..? Kissé aggódok miatta, de erős csajszi, megtudja védeni magát. Már épp valami kaját ütök össze magamnak, amikor meghallom Sabrael hangját a fejemben. Ott hagyva a melegedő serpenyőt a hatalmas légterű nappaliba sétálok át. Igazából át is nézhetnék, mert nem választja el fal a kettőt. Meglátva a férfit eltátom a számat. Két óra alatt csövesből félistenné lett. Most már látszik karakteres arca is, alkata. Kicsit legeltetem rajta a szememet.
- Hát nadrágot nem találtam neked, az nincs. - mondom, miközben figyelem, hogyan sétál ki a napra. A pasikat sajna nadrág nélkül már nem rúghattam ki másnap reggel az utcára.
- De pólót igen. Amúgy ha fázol, szárítkozz meg. Van egy hajszárítónk. - reppenek fel a fürdőbe. Hát itt még el kell pakolni.. Kiveszem az eszközt, majd lemegyek és az egyik konektorba dugom. Kipróbálom, de nem megy. Átdugom a másikba, és ezzel hajlandó működni. A következtetésére rá nézek.
- Igazából én szoktam itt aludni. Nem szeretem a szűk tereket. Igazából nem is nagyon tudnék hol. Habár nagynak tűnik a lakás, csak a tér nagy. Nem tudtunk és nem is volt szükség rendesen berendezkedni. Ha egy külön szobát akarnék, ahhoz a gyár egy másik irodáját is át kellene rendezni. De mivel szerencsénkre két kinyithatós kanapénk is akad, így mindenki tud hol aludni. - felelem, majd szavaim után meg is jelenik két embernagyságú bábom, akik hátra húzzák a két kanapét és kinyitják, megágyaznak.
- Hogy kerültél abba a lyukba? - teszem fel most én a kérdésemet, miközben visszasétálok a serpenyőhöz és bele ütök két tojást.
- Te gondolom nem kérsz. Az angyaloknak és démonoknak nincs szüksége ételre. - azért biztos, ami biztos alapon megkérdeztem.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Szer. Jan. 10, 2018 10:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Az új információ morzsát meghallva meglepetten pillantottam Lightra.
~Ezek szerint, hiába öljük meg őket, nincs ami lent tartaná őket, mert el se jutnak odáig.~
Azt hiszem így a helyes, ez a helyes következtetés, ezután az események felgyorsulnak, és követem őt, végül is megteszem amit kér, láthatatlanná teszem magunkat, rá is rávonom a káprázatot, így nem látszik. Elvégre, nem használtam annyira az erőmet, mint ő, sőt most kaptam vissza, és érzem ahogy áramlik bennem , frissen, használatra készen.
Nem vagyunk túl messze, ez pedig aggasztott, én jó messze akartam lenni, a lehető legtávolabb lenni, de nincs mit tenni, a jelenlegi helyzetnél ez is jobb. Puhán éri a talpam az erkélyt majd körbe nézek, merő ruhatenger mindenhol, s ez kissé meglep, ha harcosok, arról azt gondolná az angyal, hogy szeretik a rendet, de nem, ők nem.
Meglepődve ezen a tényen, lépek beljebb, azért a tőlem telhető legnagyobb műgonddal igyekszem a mocskos mezítelen talpammal kikerülgetni a kupacokat, nem akaroom mégjobban beszennyezzni a lakásukat. Légies, egyébként tetszik, még akár repülve is meglehet közelíteni egyik hely után a másikat, és praktikus. Tetszik. A fürdőt pedig az emeleten találom, ezúttal lépkedve teszem meg az utat odáig. Egy kád van csak meg a csap, és hiába tekergetem a meleg víz csapját meg sem moccan, végül a hideg mellett döntök. Kizárásos alapon. Mire, az elindul, megered. Van mosdó is, először oda állok meg, és kezdem megmosni az arcomat, szappannal, és vizzel, hideg, majd lefagyom, de nem válogathatok,  a tisztaság, vagy huszon x éves kosz, inkább a tisztaság. A szemeim fáradtan pillantanak vissza rám, és először meg sem ismerem magam a tükörben. Hallom, hogy a víz csobog, és végül két órámba tellett, mire megtisztálkodtam, a körmöm alól is kisuvickoltam a koszt, a mocskot, és újra nap barnította lett a bőröm, jó pár törölközőt is elhasználtam, mind egy kupacban hevertek egy sarokban, egy távolabbi sarokban, a lányok holmijaitól. Két szappant is elhasználtam, és a körömkefe minden volt, csak alkalmas nem volt már fürdésre sem. A szárnyaimat is nagy műgonddal tisztogattam, persze közben majd megfagytam, ám ez ismerős volt, ismerős érzés, tudtam, hogy idővel elmúlik, legkésőbb akkor, amikor majd szundítok egy keveset. Ezután következett a szakállam, ami meglehetősen hosszú volt, kapásból levágtam, és az arcformámhoz igazítottam, majd a hajamat is levágtam, nem túl hosszúra, tudtam ,hogy a társaim csak úgy ismernének meg, ha a régi önmagam volnék, és ezt a luxust nem adhattam meg nekik. Így A hajamat is hosszabbra hagytam, ezután elképzeltem ,hogy nincs akkora szakállam, épp hosszabb mint a borosta, és afféle körszakáll keretezi az ajkam , és az orrom környékét. Amikor végeztem a külsőm átalakításával , elégedetten pillantottam magamra a tükörben. A nadrágomat még kimostam egy újabb adag vízben, és kiakasztottam szárítani, jobb híján egy fürdőlepedőt tekertem a derekam köré, amely takart a derekam v vonalától, egészen a bokámig. Nyugodtan sétáltam le a nappaliba, ahová megérkeztünk. S döbbenten vettem észre, hogy a korábbi rumlinak semmi nyoma.
~Kimostam a nadrágomat, még szárad. Gondolom itt fogok aludni, kizárásos alapon~ mert mindkettejüknek külön szobája volt, én voltam itt a betolakodó ha úgy vesszük.
Most már, hogy megtisztálkodtam, a démon pecsét tökéletesen látszott rajtam, kicsit még fáztam, ez látszott abból, ahogy időnként összecsattantam a fogaim, és átfutott rajtam a remegés. A fejem is jéghideg volt, talán ki kellene állnom a napra megszáradni. Odamentem az erkély bejárathoz, és kiálltam a napra, a hajam kiengedtem, az egyik lány gumijával fogtam össze copfba, a fejem tetején. A káprázattal pedig eltakartam magam a külső szem számára, csak Adéla láthatott.
~Annyira fájni fog, ha felébredek és újra ott a mocskos padlón találom magam~
Nem tudom ,hogy hol lehetett Light, biztos a szobájába volt, de a korábbi nadrág kiteregetős cselekvésemet megejtettem neki, gondolati úton is, ha pedig itt volt továbbra is, akkor ezt is. Hogy gond volt-e hogy nefilimmel cimborálok? Rég nem, ha minden igaz, ő kedvesebb volt hozzám az első öt percben, így talán nem érdeke átverni.


Utolsó Poszt Szer. Jan. 10, 2018 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Nem igazán tudtam, hogy mit és miért festegetett rám. De amint megszólal, rájövök.
- Ó igen, ezt az apróságot elfelejtettem közölni.. Nem is olyan rég fekete füst söpört végig a városon. Úgy tudjuk, hogy bezárult a Menny és a Pokol, mindent kivetve magukból. Se a démonokat, se a lényeiket nem tudjuk visszaűzni a helyükre. - mondom harc közben, aminek hamar vége van szerencsére. Jobb is, mert nem voltam elég figyelmes, és az egyik kutya megcsócsált. Még jó, hogy képes vagyok mindenféle dolog teremtésére, szóval gyorsan elállítom a vérzést. Amint szól, hogy induljunk, biccentek. Kitárom a szárnyaim, és felszállok.
- Ha esetleg van rá erőd, elrejthetnél minket a kíváncsi szemek elől. Ha nem megy, majd megteszem én. - mondom, hátra pillantva rá.
- Repülve gyorsabban érünk oda. Nincs túl messze innen, főleg légvonalban. - nyugtatom meg azért, ha félne attól, hogy túl messzire megyünk. A régi Domino Sugar gyára... annak egy részét alakítottuk át a nővéremmel lakássá.

Ha megtette, amit kértem, már csak előre figyeltem, kivéve, ha van kérdése út közben, mert akkor azt megválaszoltam. Aztán elértünk a lakásba, amely jelenleg üres. Legalább is a nővérem nincs otthon. Rend sincs igazán, női ruhák itt-ott, üvegek itt-ott... Hát na, nem mi vagyunk a legrendszeretőbb nők New Yorkban. A teraszon landolunk, és sétálunk be az erkélyajtón.
- Érezd otthon magad. Fürdőszoba az emeleten. Törülköző a szekrényben. Szerintem el kell majd. Addig.. keresek neked valami ruhát. Asszem van itthon. - mondom, lezseren besétálva a lakásba, ledobva kardomat a kanapéra. Az emelet felé mutatok, mikor épp a fürdőről beszélek, jó magam pedig a hálómba sétálok. Átlépek egy ruhakupacon és a szekrényhez lépve kutatni kezdek benne. Csak maradt itt valami az egyik alkalmi pasimtól! És igen! Találtam egy felsőt. Hát... most csak ez van. Tetszik neki, vagy sem. Nekem tetszett, azért burtam be! Nah. Kiviszem a konyhába a felsőt, és gyorsan elkezdek összepakoltatni a hirtelen megjelenített bábjaimmal. Amíg Sabrael fürdik, addig mindent megcsinálok, hogy a lakás lakásnak nézzen ki, és ne egy ... szemétdobnak.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Szer. Jan. 10, 2018 1:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Káosz, és anarchia, felrémlik előttem több történelmi század, amikor ehhez hasonló időszakokat éltek meg egy-egy népcsoportok, de akkor mindig volt rá elegendő emberük, hogy legyűrjék ezeket a törekvéseket, csírájában elfojtsák azokat. S lám, kontroll híján ezek szerint mi magunk is állatokká, emberhez hasonlatosakká váltunk, mert magunkra hagyott minket az atyánk. Egyáltalán nem örülök, a kinti események hallatán. Ahogy a harc hevében annak sem, hogy egyáltalán nem működik a pecsétem.
~A pecsét, nem űzi el a kutyákat! Nem…gondoltam volna…hogy…~
Mindegy, nem érek rá ezen meditálni, le kell szednem a lányról azt amelyik pokol kutya épp megcincálta a karját. Szemügyre veszem a karját, látszólag ellátta, nincs időnk a teketóriázásra, majd ha biztonságos helyre érünk, meggyógyítom, ráadásul nem egy ilyen helyen kellene nekiállnom, ahol megleshet bárki, és könnyedén rám találhatnak, a korábbi fogva tartóim is. Még túl közel vagyok a helyhez, ahol raboskodtam. Ahogy közeledünk a feljáróhoz, újra meggörnyedek, és a szemeimet is eltakarom az egyik kezemmel, kissé könnyezik a szemem, a fegyvereimet elrejtettem a fürkésző szemek elől, jobb híján egy kezemben fogom a kettőt, mások számára láthatatlanul.
Viszonylag hamar megszokja a szemem a fényt, és döbbenten nézek körbe, sehol egy teremtett lélek, az utakat benőtte a növényzet, az egykor volt pompás New York szinte romokban. Döbbenten pillantok Lightra és végül összeszedem magam.
~Induljunk, nem maradhatok itt sokáig, főleg ha még élnek azok akik elfogtak.~ Közelebb léptem Adélához és vártam, hogy elinduljon valamerre. Idegen volt nekem ez a környék, amikor még elhurcoltak, át a sivatagon, át számos városon, még közel sem így nézett ki a város. Felrémlik előttem néhány kép, akkor még New York hangos volt, élettel teli, már ha nem csal az emlékezetem. Tényleg idehoztak volna a sivatagból?




Utolsó Poszt Szer. Jan. 10, 2018 6:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Azt feleli, hogy a támadói után kutakodott bennem, és hogy csak ellenőrizni akarta, hogy nem velük vagyok-e. Hát nem, de ezt már ő is látja... Vagy hallja... Fogalmam sincs, hogy hogyan kell elképzelni a gondolatolvasást. Amikor elindulunk, még megmondom neki, hogy a becenevemet jobban szeretem, ő pedig rá kérdez a miértre.
- Kevésbé személyes. Nem szeretek senkit közel tudni magamhoz a nővéremen kívül. Csak benne bízom. Apropó, bizalom... Habár maradt egy-két város az Egyesült Államokban, amelyek megmaradtak, többnyire nincsenek törvények. Mármint a városokban nyilván vannak, de nincs elég ember akkora rendet fent tartani, mint régen. Inkább az anarchia jellemzőbb már. Szóval mindenki azt csinál, amit akar. Ergo ne lepődj meg a kinti állapotokon. Az angyalok törvények nélkül épp olyan megbízhatatlanok, mint a démonok. Sose tudni, hogy egy Gabriel, vagy egy Michael pártival beszélgetsz-e. Egy rossz szó épp elég, hogy bárki kardélre hányjon ebben a világban. Bár neked ez nem lesz probléma, ha elég képzett vagy. - fektetem le neki az alapokat. A kérdésre, hogy a kutyákat úgy intézheti e el, ahogyan ő akarja, bólintok.
- Csak tessék. - Amint visszaérünk a járatba, a sínek közé, ismét hallani a kutyákat. Már jönnek is, a férfi pedig megmutatja tudását. Legalábbis ezt gondoltam az első percben, aztán még is csak neki lökött a falnak. Az angyal penge megszorult a kezemben, mert egy pillanatra azt hittem, hogy engem támad meg. De nem, csak rajzolgat a homlokomra. Remélem egy L betűt, mert úgy is mindenki annak fog gondolni. Ezután látom csak meg másolatát önmagáról. Jó magam ismét a kis bábjaimat idézgetem meg, hogy a kutyák figyelmét elterelve márthassam meg bennük a pengét. Az első vonyítására a többi is megjelenik és támadnak. Persze a pecsét a homlokomon semmit nem ér, tekintve, hogy a Pokol kapui zárva vannak. A Mennyé is. Még jó, hogy ott nem éltek állatok. Egy kibaszott állatkertté változna a világ. Persze Sabrael segítségével hamar elkönyveltük a kutyákat. Nem sértetlenül, mert az egyiknek sikerült elkapnia a bal alkaromat és rendesen megtépnie, de legalább egyszerűbb volt az oldalába mártanom a pengém. Amint megöltük az összeset, a vérző kezemre néztem. Képességemmel kötést teremtettem rá. Hazáig kibírja.
- Menjünk. Gondolom repülni nem felejtettél el. - Mondom, mikor már a metró lépcsőihez érünk. Már látni a napot, a világosságot.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Kedd Jan. 09, 2018 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


~Nem egészen, csak az ellenségeim nyomát kerestem bennem, és nem ismered őket~
Már nem voltam görbe, fáradt, sem pedig nem éreztem magam elhasználtnak. Rejtsem a szárnyaim, rendben. Megteszem amit kér, mert érzem, tudom, hogy le vagyok maradva, sokkal jobban mint amennyire azt szerettem volna.
~Lightbane? Mi a gond a neveddel? Adéla? ~
Pedig a neve amit kapott, az sokkal nőiesebb, mint a Lightbane, de ő tudja, nem fogok ellenkezni, ha szeretné, akkor így hívom.
~Sabrael, de azért a kinti kutyákat intézhetem a magam módján nem? ~
Gondolom. Sóhajtva követem a lányt, és kissé undorodom attól, hogy miben kell tapicskálnom, de… harcoltam már ennél rosszabb helyzetben , felszerelésben is még eonokkal ezelőtt.
Csontok ropognak a talpam alatt, furcsa matériák, és nyúlik, ragacsos is, mindegy a szabadságom sokkal fontosabb. Nem tudom, hogy nappal van-e vagy éjszaka, ahogy azt sem, hogy mi fog odakint fogadni.
~ Egyébként sem tudok beszélni, amíg meg nem szabadulok a démon pecséttől~
Felelem neki akkor, amikor elérjük a pokol kutyákat, én haladok elől, Az első dög elől oldalra vetődöm, és Bane-t is nekinyomom a falnak. Asztrális kivetüléssel egy teljesen ugyan olyan alakot idézek meg mint amilyen én vagyok, eközben a lány homlokára razolom a saját véremmel a démonűző pecsétet, ha megjelenik valamelyik kutya, azt azonnal elűzi, ha épp olyan oldalról támadna, amit ő vesz észre, és arra fordítja a fejét.
Lemaradok, hogy elintézzem a kivetülést cincáló alakot, majd a pillanatnyi csendben, várok, és Light-ra pillantok , kérdőn.
~Merre? ~
A kezemben fogom a pengéimet még, támadásra készen.



Utolsó Poszt Kedd Jan. 09, 2018 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Elkezd hadonászni, én pedig értetlenül nézem. Nem, egyáltalán nem értem, mit akar ezzel az egésszel mondani. Ezzel a testbeszéddel pontosan úgy néz ki, mint egy ősember. Egy nagy, szárnyas ősember.
- Te jó ég... semmit nem értek ebből. Majd elmondod később, hogy mit akarsz. - csóválom a fejem, aztán neki állok annak, hogy kiszabadítsam. Nem gyerekjáték, csak majdnem, és végül lekerül róla a pánt. A szemem bele fájdul a hirtelen fényességbe, aztán csak figyelem, hogy telik meg görbe teste erővel, energiával. Ezután hátrébb állok, figyelem, ahogy kiszabadítja kezeit, majd szó szerint átüti a falat és megszerzi a fegyvereit. Persze közben a gondolatimban közli, hogy köszöni és nem felejti el. Ezután pedig várja, hogy induljunk. Közben még azt is elmondja, hogy harcos volt, én pedig elmosolyodom.
- Remek. Én is afféle volnék.. bár ha a gondolataimat olvasod, gondolom már mindent tudsz rólam. A Lightbane megnevezést szeretem. Téged hogy hívnak? - kérdezem, miközben elindulok vissza a metró felé. A pokolkutyák egy ilyen harcossal mellettem már gyerekjátékok lesznek.
- Lehetőleg ne csatangolj el. Veszélyes ez a környék neked. És rejtsd el a szárnyad. És ha találkozunk valakivel, akkor hagyd meg nekem a beszédet! Ne feledd, más világhoz vagy szokva ezek szerint. - még a végén bajba sodorna minket. Már Darkbane fejét is élvezet lesz megnézni, amint meglátja, mivel térek haza.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Kedd Jan. 09, 2018 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Őszinte döbbenettel pillantottam fel az előttem álló angyalra és egy darabig csak pislogtam, emésztettem a szavait. Hát ennyire elkorcsosult volna a világ?! Az angyalok megadták magukat a vágyaiknak? Úgy élhetnek ahogy előtte soha? Szabad akaratunk van és atyánkat már ennyire nem érdekeljük. Zavarodottan nyomtam fel magam a faltól feltartottam a kezem. Nem értek a jelbeszéd nyelvén, de… végső elkeseredésemben a legutolsó dologgal próbálkozom amivel akartam próbálkozni. Eljátszom, vagyis elmutogatom a magam módján a véleményemet.
Kitárom a szárnyaimat és meglengetem, itt a kezemmel intek egy fele-fele, talán mozdulatot. Ha Mihály oldalán áll az illető, vagyis a relatív jó oldalon, akkor nincs okom arra, hogy megöljem, de ha a rossz oldalon, akkor semmi sem tart vissza ettől.
A félvéreket pedig gondolkodás nélkül ölném meg, itt a szememre mutatok és vicsorgok, a szárnyamat is visszahúzom, és bólintok, hogy ezt viszont megölném akit most mutattam. Végső kétségbe esésemben újra kitártam a szárnyam és mutattam, hogy nem ölném meg a nefilimeket. Baromi nehéz így kommunikálni, hogy még csak gondolati szinten sem tudom megértetni magam vele.
Ezután zavarodottan pillantok a hajszálpontosan ugyan olyan alakra, aki elősétál az eddigi rejtekhelyéről és újra a falhoz lapulok, de nem ülök le ezúttal, csak igazán tartózkodón pillantok rá, kicsit gyorsabban veszem a levegőt.
~Hogy te egy nefilim vagy?!~
Nem akar megölni?! Amikor közelebb lép hozzám, kiegyenesedem, érzem az illatát, könnyen megérzem, elvégre a saját bűzöm már megszoktam ,gyakorlatilag fel se tűnik nagyon, de egy friss nőies illat azért mégis csak. Mi van, ha ez egy újabb tesz?! A karjaim a hideg köveknek simulnak ,a tenyeremmel együtt, a körmeimmel is belevájok a téglákba, ezzel igyekszem józannak maradni. Szabadság? Ugyan! mindjárt a képembe röhögnek! Nem akarom látni a gunyoros arcát! A szakáll rengeteg alatt talán most már láthatja a tetoválást is a nyakamon, bár koránt sem biztos. A hajam rasztásan tapad a fejemhez, csodálom, hogy hozzám mer érni.
Kis idő elteltével pedig amint kattan a zár és elenged, megtántorodom, a saját erőm csap fejbe, fehér fény tölti be a helyet, nagyszerű ennél feltűnőbb nem is lehettem volna, próbálok mélyeket lélegezni, és megnyugodni, újra az irányításom alá vonni az energiáimat, érzem ahogy áramlik bennem, ahogy feltölt, ahogy eltelít, és minden porcikámat éri.  A torkomat fogtam, fojtogatott a szabadságom és meglepetten pillantottam a lányra, a szabad kezemmel babrált, ám már nem volt szükségem segítségre, gondolattal kinyitottam a zárakat a csuklomon és bizalmatlanul mértem végig újra. Átfésültem az elméjét, van egy testvére, egy félvér és ő is harcol, semmi köze azokhoz akik engem fogvatartottak, erre voltam leginkább kíváncsi.
~ Mehetünk. Nem fogom elfelejteni, hogy segítettél rajtam. Nem tudom, hogy mikor jelennek meg, elég rég nem zargattak, a fegyveremet még elvenném…~
Éreztem a jelenlétüket, az egyik fal túloldalán volt, egy ládában, nem fogok innen kimenni azon nélkül. átütöttem a falat és áthúztam a ládát is, egy bársony ruhába csomagolva ott feküdtek az ikerpengéim. Határozottan pillantottam fel a lányra a térdelésből.
~Mutasd merre menjünk, egyébként korábban harcos voltam, egész magas rendben, ha számít valamit~
Nem dicsekvésnek hangzottak a szavak a számból, pusztán tényt közöltem.


Utolsó Poszt Kedd Jan. 09, 2018 6:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Csupa csupa pozitív válasz. Mármint az én szemszögemből pozitív, nem a jelzések mikéntjét mondom. Egy két dologban nem túl magabiztos. Például abban, ölne-e félvéreket, angyalokat. Pedig ez számomra egy nagyon fontos kérdés. Hiába a lehetőség, hogy új szövetségest találjak, ha azonnal megöl, amint alkalma nyílik rá.
- Nem vagyok elégedett a vállvonásos fejrázással. Ez a te döntésed. Ölnél nefilimet és félvért egy olyan világban, amelyben az emberiség közel 80%-a kipusztult? A kihalás szélén állnak. Az angyalok és démonok a földre költöztek, belőlük új életek fakadnak. A nefilimek már koránt sem olyan ritkák, mint régen voltak. Szóval ezek tudatában, újra felteszem a kérdést. Ölnéd őket? - A hangom komoly, de nem szigorú. Ha olyan korán be lett ide zárva, akkor nem tudhatja, hogy mi történik oda kint. Hogy mi történt ez idő alatt. Ha a válasza egy határozott nem, akkor én elmosolyodom, s kilépek a fal mögül. Oda sétálok az illúziómhoz, elveszem tőle az angyal pengét, amit oda nyújt nekem, még mielőtt fehér porrá és utána füstté esne szét.
- Ne feledd, hogy mit mondtál. Egy nefilimeknek köszönheted a szabadságot, talán az életed. Remélem, te még vagy annyira becsületes tagja a fajtádnak, hogy ez érdekeljen. - elteszem a pengét, majd egészen közel lépek hozzá. Szúrós a szaga, a kinézete borzalmas, ám az erőnléte így is kiváló. Nem csoda, az angyaloknak bezzeg nem kell enniük és mozogniuk, hogy tökéletes legyen, vagy maradjon testük. Ha áll, elé állok, szaga egyáltalán nem zavar. Egy ilyen világban a fürdés bizonyos kerületekben luxusnak számít. Ha ül, akkor elé guggolok. Kezemet a nyakán lévő pánthoz teszem, annak is a kulcslyukához. Ujjaim még üresek, még is úgy formálom őket, mintha kulcsot fognék velük. Ezután jelenik csak meg a megfelelő méretű, amelyet a zárba teszek.
- Ez tarthat egy darabig. - a kulcs szárát figyelve annak fogait változtatom a zárban, miközben próbálom óvatosan forgatni. A megfelelő méretkombinációnál pedig a zár kattan, és a nyakpánt elengedi önmagát. A semmivé váló kulcsot elengedve szedem le a láncot róla. Még a csuklóin lévők hátra vannak, de ahogy láttam, ez a pánt blokkolta az erejét, ezen voltak rajta a rúnák, vagy pecsétek, vagy mi a halál. Így ha visszanyeri erejét, talán önmagáról is letudja tépni a csuklópántokat, ha nem, hát akkor azokat is megbütykölöm.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Kedd Jan. 09, 2018 2:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Felsóhajtottam, és az egyik kezemmel beletúrtam a hajamba, undorító volt ,sokkal hosszabb volt, mint ahogyan én azt szerettem régen. Most…Tükör híján, azt se tudom , hogy hogyan nézek ki, talán úgy, mint egy halandó hajléktalan. Nagyszerű. A következő kérdés hallatán felkaptam a fejem, és az államat vakargattam, a borostát az szakállat az arcomon, majd lassan ráztam meg a fejem, miközben a vállaimat is megvontam, és a szemem az előttem álló angyalra függesztettem.
~Régen ölnöm kellett őket, most? Mindig mások akaratát követtem, most miért ne dönthetnék magam? Miért kellene őket megölni, álljanak ékes bizonyítékul az elbukott társaim számára, azokéra, akik bűnbe estek a halandókkal~
Persze ezt megint nem tudtam megosztani vele, és mivel nem érti a tátogást, így fel is hagytam ezzel a tervemmel, magamban válaszoltam meg a kérdését.
Hogy vissza jönnek-e? Tanácstalanul tártam szét a karom és újra megráztam a fejem.
Igen, biztos, hogy tovább kínozzanak, és még tovább.
A következő kérdése megnevettet, ha volna hangom, a gúnyos, hitetlen kacajom betölteni az egész helyiséget, percekig csak a levegő kapkodásom hallatszik. Megbolondultam, egészen biztos, hogy megbolondultam, majd megkomolyodva pillantottam fel, a fajtársamra a következő kérdés hallatán és biccentettem.
~Igen, és megakarom ölni a társaimat, azokat akik ideláncoltak, és azt a rohadt démont is!~
Vicsorgok és bólintok, jelezve, hogy igen képes vagyok harcolni, egyúttal tudom, hogy milyen nevetségesnek is tűnhetek, így nem áltatom magam, nem bemutatózok tovább, abbahagyom. Tudom, hogy az illúzióm kényétől , kedvétől függök, és attól, hogy meddig van még kedve kínozni.




Utolsó Poszt Szomb. Jan. 06, 2018 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next








Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
A megfelelő válaszokat kapom. Sokat tudok meg, például, hogy előbb itt volt, mint az apokalipszis, még is olyan válaszokat ad, amiből arra következtetek, hogy azért nagyjából tisztában van a mostani helyzetekkel.
- Jól van, az emberekkel nincs bajod. És a félvérek? Őket megölnéd? - Körbe pillantok. Fülelek. Még mindig magunk vagyunk.
- Akik kiláncoltak ide. Visszajönnek még? - kérdezem, de nem ez az egyetlen, amit tudni akarok.
- Vadászok voltak? - ha megrázza a fejét, akkor tovább kérdezem. - Démonok? - ha erre is megrázza a fejét, akkor tovább kérdezem az angyalt. Mindenre csak nem rázhatja a fejét. Ha végül megkapom a válaszokat, elmerengve figyelem.
- Áhítozol már a szabadságra, nem igaz? - teszem fel a költői kérdést. Nem igazán várok rá választ. Én szabad vagyok, de még így is vágyom a még szabadabb életre. Nem hogy ő.
- Tudsz harcolni? - kérdezem, hiszen nem mindegy, hogy egy teljesen felesleges angyalra fecsérlem-e az időmet, vagy... sem. A méregetése egyáltalán nem zavar. Megszoktam már, nagyon is.
* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2