Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Metro állomás
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Hétf. Nov. 12, 2018 9:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Bólintok. Úgy tűnik, nagyon meglepődött azon a három éven. Miért? Sokkal jobb volt, mint az előtte eltelt tizenhét. Ami pedig az előtt volt, arra nem emlékszem, úgyhogy nem tudok róla mit mondani. Az sem zavart, hogy egyedül voltam odakint. Jó, néha igen. Néha jó lett volna beszélgetni valakivel. Örültem volna, ha van valaki, aki megválaszolja az utam során felmerülő kérdéseket. Nem sűrűn botlottam bele idegenekbe. Valójában ha láttam is valakit, ha ő nem vett észre, akkor inkább megfordultam és mentem másik irányba.
- Akkor miért?
Nem értem, miért nevet. Azt sem, miért nem fogadja el az ételt, amikor éhes. Az a marék bogyó, amit kezébe nyomok, elég egy étkezésre. Több nem is kell, mert akkor megfájdulna az ember hasa. Én legalábbis nem szoktam ennél többet enni egyszerre. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy amikor éhes vagyok, akkor általában eszek. Abban az esetben, ha van mit.
A vicceset már hallottam. A démon annak tartotta, amikor sikoltoztam. Eleinte. Utána már idegesítőnek, ha azt álmomban tettem és nem akkor, amikor a kísérleteit csinálta. Én általában attól éreztem jól magam, ha elmúlt a fájdalom. Ha nem mart tovább semmi, nem égetett, vagy szaggatta bőröm… Az vicces? Nem hiszem, hogy így értette.
Amikor felém hajol, én egyből hátrébb, hogy tartsam a távolságot. Miért jött hirtelen közelebb? Talán nem hallotta, amit mondtam? Zavartan biccentek egyet, jelezve, hogy az áramra gondolok, majd lépek egyet hátrébb és sóhajtok egy aprót. Az áram tényleg sok dologra jó, de abból, amit elmond, egy dologra tudok következtetni.
- Az áram olyan, mint a tűz? – teszem is fel a kérdést.
Ez már akkor is eszembe jutott, amikor hallottam róla az angyaltól. Amiket felsorolt, olyan dolgok, amiket tűzzel lehet csinálni. Világítani, ételt melegíteni, vagy magunkat felmelegíteni mellette. Persze azzal vigyázni kell, nehogy megégjünk. Az fájdalmas. Ha csupaszon közel teszem talpaimat a tűzhöz, néha olyan, mintha még mindig fájna. Mintha még mindig égne… Ezért inkább nem teszem, csak cipőkben. Megint azt mondja, hogy menjek el hozzá. Miért mondogatja ennyiszer? Ha ennyire oda akar vinni, az nem lehet véletlen. Mondhat bármit, lehet, hogy akkor is bezárna. Nem akarom.
Tekintetem a lépcső felé fordítom. Ezen a helyen nincs ajtó, és bár kicsit sötét van, annyira nincs, mint abban a lyukban, akkor. Ott nem volt fény, csak ha átszűrődött az ajtó alatt, vagy ha kinyílt az ajtó. Sötét volt. Nagyon. Itt nincs annyira, ha pedig kint sötét van, akkor mindenhol, azzal nem tudok mit csinálni, csak annyit, hogy tüzet gyújtok. Az majd ad fényt addig, amíg újra világos lesz kint. De… látni akarom az áramot. És a hintát…
- Elmegyek addig, de nem megyek be sehova. És nem kerüljük el az embereket út közben – egyezek bele valamennyire.
Teljesen nem. Tényleg nem áll szándékomban bemenni. Ha van árama, azt meg tudja mutatni akkor is, ha kint vagyok a háza előtt. Mert gondolom, háza van neki is. Az emberek azokban élnek a városban.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 333 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Figyelem miként számol és veszi elő az ujjait. Három napja? Hát az valóban nem sok. Eszembe sem jut, hogy mást is számolhat. Esetleg hetet, de ne spekuláljunk, várjuk meg, hogy ő mit mondd.
S amit ajkain ejt ki… Szinte döbbenten hallgatom. Csak pislogni tudok.
- Há… há… három éve? - kérdezem döbbenten. Azóta egyedül él a világban? Azóta nincs senki… Oh, magasságos.
Nagyot nyelve tekintek rá. Szívem újra összeszorul. Mégis próbálok bátorítóan mosolyogni rám.
Szelídségemet viszonozza, s ez máris jobb kedvre derít. Talán sikerülni fog egy héten belül kiimádkoznom innen. Csodálkozok, hogy a sötéthez van szokva? De hát mégis csak három éve szabadult ki, miért menne vissza egy sötét helyre?
Az én logikám azt mondja, hogy a fene se menne vissza, ha egy ilyen trauma érne engem. De ez én vagyok. Én dacolok minden hasonlóval.
- Én elhiszem, hogy nem mérgező, ne érts félre, nem ezért utasítottam vissza - magyarázom halkan nevetve, fejemet újra lehajtva.
Ismerem a gyomrom, ennyi most nem lenne elég. Van, hogy napokig képtelen vagyok enni és van, hog utána úgy megéhezek, mint a vaddisznó és egy egész lovat képes lennék megenni. Most is ez a helyzet áll fent. Nem tudnék jóllakni pár bogyóval, na meg…
Nehéz ez. Ez az ő étele, vélhetőleg sok időbe telt, amíg az ősz beköszöntével talált s valamit. Nagy levegőt veszek és fújom ki azt.
Persze, hogy nem ismeri az egyik szavamat.
- Ühüm, azt jelenti hogy mókás, vicces. Amitől jól érzed magad - magyarázom lelkesen magyarázva, szemöldököm is felszalad a homlokom közepére, szemeim pedig csillognak.
- Az áram? - kérdezek vissza, kissé előre hajolva. Megpróbálom elfojtani a fintort, amit a szaga okoz számomra. Nem, nem hányom el magam. Viszont nem hallom, amit mondd. De mintha beleegyezne. - Áramunk van. Azzal gyújtunk világítást, de sokan ennek segítségével melegítik fel otthonuk, melegítik meg az ételt. Nagyon sok mindenre fel lehet használni. Ha eljössz hozzám, megmutatok mindent. Ígérem nem zárlak be - emelem fel a kezemet. - Akkor mehetsz el, amikor szeretnél és ígérem nem tartalak vissza majd - magyarázom neki, remélve, hogy tényleg él most ezúttal a lehetőséggel.

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 12:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Lassan kezdek ujjaimon számolni, miközben átgondolom, mennyi ideje már… Minden egyes ujjam között eltelik néhány pillanat, amíg kinyílik, végül háromnál állok meg. Szám jobbra-balra húzogatom, miközben tovább elmélkedem. Ennyinél több, az biztos, de a négy már sok lenne. Majdnem annyi, de még nem egészen. Persze az sem biztos, hogy pontosan sikerült mérnem. A barlangban mindig zavaros volt, csak azt tudtam, mennyiszer lettem visszazárva a lyukba két olyan idő között, amikor a démon belém ütött egy szöget.
- Több, mint három éve, de még nem négy… Talán. Ennyi ideje már, hogy kijutottam a barlangból – válaszolok.
Úgy tűnik, a jesszus egy nagyon nehéz szó. Sok jelentése van, de most már, hogy Natalie újra magyarázni kezdi, kezdem érteni. Azt hiszem… Ezt a jelentését legalábbis, amiben most a nő használta. De ha sok van neki, akkor nehéz lesz megtudni, hogy mikor kellene használni és mikor nem. Talán nem is kellene használnom.
Amikor rám mosolyog, akaratlan is visszamosolygom rá. Nem tudom miért, csak úgy jön. Az viszont jó lenne, ha többet tanítana nekem. Akár a jesszusról, akár másról. A pecsétekről, rúnákról, fegyverekről… Úgy érzem, nem lenne ellenére. Eddig legalábbis kedvesen elmagyarázott nekem mindent, amit nem tudtam.
Amikor éhes lesz, hajlandó vagyok neki odaadni a maradék bogyót, ami nálam van. Én ettem miután felkeltem, azzal elleszek, amíg nem találok valamit este. Amint visszatérek a vadonba, vadászok majd valamit. Vagy keresek ehető növényeket. Olyanokat, amiktől nem leszek beteg.
- Nem lesz tőle bajod. Én is ezt ettem ébredés után, és jól vagyok – próbálom győzködni.
Szeretném, ha elfogadná. Nem akarom, hogy miattam maradjon éhes. Közelebb lépve hozzá, megfogom a kezét és bele teszem a bogyókat, majd újra eltávolodom. Érdekes dolgot kérdez. A világ nagy, tudom, hiszen bármerre mentem, nem értem a végére. Mindig van messzebb, vagy magasabb. Esetleg lentebb, de addig nem bírom levegővel a víz alatt, hogy messzire jussak lefelé. Szívesen megismerném. Meg akarom ismerni, de nem tudom, hogyan. Azon kívül, hogy bejárom az egészet és megtanulom, amit megtudok. Úgy, hogy kipróbálok dolgokat, de a pecsét után nyilvánvaló, hogy ez sem mindig jó ötlet. Mi lett volna, ha tényleg idehozok egy démont?
- Muris? – kérdezek vissza.
Milyen szerkezet az, ami muris? Kíváncsi vagyok rá. Néma csendben esek ismét gondolkodóba. Fejem lehajtom, úgy figyelem cipőm orrát. Nem akarok innen elmenni, de ha nem megyek el, akkor hogy ismerem meg a hintát? Tényleg lehet vele repülni? Jó lenne kipróbálni. És van még valami… Valami, amire kíváncsi vagyok.
- Meg tudod mutatni, mi az az… e… valamilyen áram? Úgy tudom, a városban van ilyen. Ez pedig egy város… És… a hintára is kíváncsi vagyok – motyogom.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 371 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Szívem egyre jobban szorul össze hallgatva a történetét. Barlangba nőtt volna fel? Atya világ, de hát akkor miért csodálkozom, hogy röpke ismeretségünk ellenére is látom, mennyire nem ért néhány dologhoz. Számat egyszerre húzom el és hajtom le a fejemet.
- Értelek, szóval nem a városból jöttél. És azt meg tudod mondani, hogy mennyi idő telt el, mire ide jutottál? - kérdezem tőle. Mennyire lehet kimerülve, mennyire lehet fáradt és éhes.
Mennyire lehetett magányos…
Lassan emelem fel rá a tekintetem, kedves, mégis szomorú mosolyommal találhatja magát szemben, szelíd tekintetemmel.
- Mh, gondolj úgy rá, mintha megdöbbennél valamin. Amikor olyat mondanak neked, mely… mint például most. Soha nem ártanék egy ártatlan léleknek, te mégis ezt feltételezed rólam. Itt azt jelentette a Jesszus, hgy dehogy! Erről szó sincs. Nyilván nem tudhatod rólam, hogy bánatnálak-e, de én ismerem magam. Így megdöbbentem a feltételezésen és egyfajta tagadása volt ez az állításodnak - magyarázom továbbra is nyugodtan.
A társaim kiképeztek arra, hogy kellő türelmem legyen, ha valaki értetlenkedik. Mert persze, amikor az én fejemben összeáll valami, akkor azt én értem. Ők nem. Eleinte még téptem a hajamat tőlük mára már végtelen nyugalommal magyarázom el nekik újra és újra. Ha kell előlről, mert valamelyik gondolatmenetemnél elakadtak. Nincs ez most sem máshogy Reynával.
- Arra is tudod használni, de ha szeretnéd elég sok szituációba meg tudom neked majd mutatni - mosolygok rá kedvesen. Ugyanis eszem ágába sincs itthagyni!
A hallottak alapján nincs senkije.
Jesszus Natalie mi lett belőled? Minden kóbor lényet befogadsz?
De mégis mit csinálhatnék? Nem hagyhatom így itt az utcán? Láthatóan nem ismer senkit és semmit. Nem ismeri a szokásokat, veszélyes is lehet másokra, akaratán kívül.
Viszont nem akar még velem eljönni, látom rajta.
Figyelem, miként kutakodik táskájába, majd elővesz egy… Valamit. Nehezen tudnám azt egy szütyőnek nevezni.
A szavai hallatán döbbenet fog el. Ajkaim enyhén elnyílnak, úgy nézek rá. Ez a szívjóság… Ilyen őszinte… Mint egy gyermeknek. Még nem rontották el.
- Nem kérek - rázom meg a fejemet. - Nem akarsz velem jönni, nem igaz? Tudod mit? Sebaj, kibírom - vonom meg a vállamat. Nem fogom itt hagyni. Ha kell, akkor vele maradok, ha másért nem hát társaságért.
A démon szóra akaratlanul is ökölbe szorul a kezem. Nagy levegőt veszek.
- Mondd csak… Nem akarod megismerni a világot? - hajtom oldalra a fejemet, ajkamon játszi mosoly fut végig. - Barlangba éltél, majd utána a vadonba, nem igaz? Nem vagy kíváncsi arra, hogy… - fejemet kissé elfordítom. - mi mindent rejteget a világ? - vonom fel az egyik vállamat. - Például van… egy nagyon muris szerkezet. Úgy hívják, hogy hinta. Ráülsz, lóbálod a lábad és repít téged. Előre, majd hátra. Közben a hajad száll, mintha fújná a szél… - ha nem akar kijönni mert nem éhes, talán ha érdekessé teszem számára a világot…
Talán akkor kimerészkedne…

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 12:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Arra már rájöttem, hogy ha valaki azt kérdezi, honnan származom, akkor arra kíváncsi, hogy hol születtem. Erre a kérdésre nem tudom a választ. Az is lehet, hogy ebben a városban. Nem tudom. Amit tudok, az az, hogy honnan jöttem, vagy legalábbis hogy merről. Meg is tudnám mutatni, ha most fent lennénk. Az irányt mindenképp. Bár… nem, azt sem. Nem tudom, merre van a barlang. Azóta sok idő eltelt, én pedig sok felé jártam.
- A barlangon kívül nem ismerek más helyet, azt viszont régen elhagytam, nem tudom már, merre van – magyarázom kedvtelenül.
Nem jó érzés, amikor az ember nem tudja, hogy ki is ő valójában. Hogy honnan származik, hogy vannak-e élő rokonai… Amit tudok, az az, hogy a démon nem volt a rokonom. Ebben biztos vagyok. Abban is, hogy valahonnan elvitt oda, ahol tartott. Valószínűleg sosem fogok rájönni arra, hogy honnan.
- Még mindig nem értem – vakarom a fejem a magyarázatra – Mi az a terelőszó?
Ha valamit nem úgy gondolunk, mint a másik, az sokszor előfordul. Most is volt ilyen, miközben ezzel a nővel beszéltem a pecsétekről. Arról, hogy miért kellene felkarcolni a falra. Ő nem értett velem egyet, én pedig nyilvánvalóan el akartam vele hitetni, hogy nekem van igazam. Ez eddig rendben is van. Megpróbáltam őt meggyőzni.
- A jesszus arra jó, hogy meggyőzz valakit? – kérdem, mert az elmondottak alapján ez az, amit le tudok belőle szűrni némi gondolkodás után.
Ha mennék valahova, jó lenne elkerülni a tömeget, viszont nem biztos, hogy jó döntés. A tömegben biztos vannak emberek. Még ha kevés is, ők segíthetnének baj esetén, ha viszont elkerüljük őket és ez a némber mégis meg akar támadni, akkor nem lenne senki, akinek a segítségét kérhetném. Lehet olyan messze visz tőlük, hogy azt se hallanák, ha kiabálok.
A fény hiánya engem cseppet sem zavar. Mindig hasonlóan sötét helyen éltem, amikor nem a nagyobb fényben kínzott a démon. Már megszoktam, bár tény, hogy az elmúlt években hozzászoktam a világossághoz. Ahhoz, hogy amíg világos van, addig megyek, utána pedig pihenek, amint sötét van. A sötétben könnyű felbukni és elveszni. Na meg… minden ijesztőbbnek tűnik akkor.
Továbbra sem akarok elmenni. Kis batyumban kezdek el kutakodni és előveszek belőle egy rongyot, amit a nő felé nyújtok. Széthajtogatom az orra előtt, hogy láthassa a bogyókat, amiket neki kínálok. Ez majd csillapítja az éhségét, egy időre legalábbis. Több most nincs nálam. Ehetőek, az biztos. Én is sokat ettem ilyet, és még élek. Sose lett tőlük semmi bajom.
- A tiéd lehet – teszem hozzá – Nem ismerem se a palacsintát, se a rántottát. Sosem ettem még és a démon sem. Ő nem is igazán evett – mondom ki, ami eszembe jut.
Tényleg nagyon ritkán evett. Arról gondoskodott, hogy én naponta kapjak néhány falatot. Azért, hogy erős maradjak és kibírjam a kísérleteit. Ezért kaptam tőle vizet is. Már amikor víz volt és nem valami olyan folyadék, amit a kísérlet kedvéért adott és kíváncsi volt arra, hogy milyen hatása van. Olyankor nagyon rosszul voltam. Idővel a vizet se mertem meginni, de meg kellett.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 371 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Szívem szakad meg, hallva, hogy egyedül jött a városba. Talán már hetek óta kint lehetett a vadonba, vagy lehet, hogy van annak már pár hónapja is. A szagát elnézve, biztos. Mégis… Honnan jött? És miért egyedül? Nyilván nem vagyunk arról híresek, hogy bárkinek otthont adunk, de a kender rúgja meg!
Azért még fogadunk be embereket, főleg, ha rászorulnka! Főként ha egyedül van. Kitanítjuk valamire és hasznos tagja lehet a városunknak. Bármi jobb lehet, mint az, amit ő…
Igazából el sem tudom képzelni. Sokszor hálátlannak tűnök, holott… Tényleg összetehetem a két kezem, hogy van tető a fejem felett, van étel, mellyel jól lakhatok.
- Valahonnan csak érkezned kellett ide - puhatolózom tovább, szemeimet résnyire szűkítve. Aztán lehet, hogy nincs is igazam és tényleg nem tudja?
Az meg mégis miként lehet? Percről percre változik a lánnyal való viszonyom. Eleinte még le akartam lőni. Most a keblemre ölelném és elmondanám, hogy nincs semmi baj, itt biztonságban lehet. Az ok, amiért ezt nem teszem meg, az a pöcegödör szag, amit magából áraszt.
Így csak nézem, ahogy újra bólint, majd elhúzódik.
Magyarázkodásomra inkább csak visszakérdez. Én pedig újra csak bólintok.
- Ez egy kifejezés arra, ha valamit nem úgy gondolunk, mint a másik és el akarjuk hitetni is ezt vele. Terelőszó - magyarázom a legjobb tudásom szerint. A nyelvek embere vagyok, de egy ilyen kérdésre nem tudok felelni? Csoda ez?
- Bezárt? Nem akarlak bezárni. Biztonságos helyre vinni és… El tudlak úgy vinni oda, hogy a fenti tömeget elkerüljük. Miután felmentünk, mellékutakat használva elvihetlek magamhoz. Négy fala van, igaz - emelem fel újra a kezem, nyugtatás gyanánt. - És ajtó is van rajta, amit nem árt bezárni, de hidd el nekem, hogy nem akarlak magamnál tartani, végképp nem akarlak bezárni. Ez a város tele van gyönyörű helyekkel, melyet mindenkinek látni kell - mosolyodom el gyengéden. Talán ezzel sikerül meggyőznöm. Vagy nem és továbbra is itt akar maradni. Én pedig nem akarom itt hagyni.
Ez a patthelyzet, nem igaz?
- De itt nincs fény, itt a szemünk csak romlik, nem tesz jót az egészségünknek. Nem beszélve arról, hogy én éjjel óta nem ettem és szörnyen kezdek éhes lenni - fordul némi éhség fintorba az arcom. - Finom ételt is tudok csinálni. Mh, ismered a palacsintát? Vagy a rántottát? - kezdek ebben már kételkedni. Hisz bezárásról beszélt.
Szegény, mélabús lélek.

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Vas. Nov. 04, 2018 5:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Sűrűn bólogatok a hallott magyarázatra, így jelezve, hogy értem, amit mond. Így már sokkal érthetőbb. Hálás vagyok neki azért, hogy mindezt megtanította nekem. Biztos, hogy nem egyszerű, bár… Annyira nem is nehéz. Nem tartott sokáig megtanulnom, most már tudom, mit jelent a rúna és mit a pecsét. Ahogy azt is, hogy ez nyilván egy pecsét, amit megpróbáltam a falba karcolni.
Nem tudom, mi lenne a jó válasz. Ha azt mondom, mással jöttem, akkor hazudok, ráadásul biztos elkezdenék keresni azt, akivel állítólag ide érkeztem. Ha az igazat mondom és elmondom, hogy egyedül vagyok, akkor rájönnek, hogy nincs segítségem. Bármikor megtámadhatnak, mondván, könnyű célpont vagyok. Nem tévednének sokat. Ennek ellenére, nem áll szándékomban gondot okozni egy embernek.
- Egyedül – vágom rá röviden.
Ahelyett, hogy választ kapnék kérdéseimre, egy újabb kérdést kapok. Fejem enyhén lehajtom, mielőtt választ adnék. Végiggondolom, hátha most emlékszem, miközben ajkaimat összepréselem.
- Nem tudom – mondom, valamivel halkabban.
Nem emlékszem, mi volt a barlang előtt. Túl régen volt, túl kicsi voltam, ráadásul jobban lekötött az, ami a barlangban történt velem. Amit az a démon tett velem. Nem emlékszem arcokra, még a szüleimére sem. Pedig biztosan vannak, vagy voltak. Mindenkinek vannak, nekem is kell legyenek. A vadonban már rájöttem, hogy születnek az állatkölykök. Egy embernél is így lehet, hiszen ugyanazt esszük, mint ők.
Újabb bólintás az újabb magyarázatra, még az előtt hogy megragadja kezem, én pedig eltávolodom tőle. Ez ösztönös reakció. Félek attól, hogy ha hagyom, hogy elhúzzanak valahova, újra egy lyukban kötök ki. Mi másért rángatnának erővel máshova? Mégis, úgy tűnik, ő nem szándékosan csinálta. Mint az az angyal az erdőben. Ő is volt, hogy irányítani akarta a mozdulataimat. Úgy tűnik, ennek természetesnek kellene lenni, hogy megtörténik.
- Jesszus? – billen oldalra fejem – Azért, hogy ne mehessek el. Ő is bezárt, ezért nem mehettem sokáig sehova, csak ahova ő vitt. Itt kényelmes. Nincsenek sokan, nem úgy, mint fent – magyarázom, az éhségre pedig már csak megrázom a fejem.
Talán vele mehetnék. Nem tűnik úgy, hogy ártani akar nekem, és sok dolgot elmagyarázott, ráadásul rám se lőtt. Ha pedig ember, akkor nem ártana nekem, vagy igen? Phanuel azt mondta, vannak rossz angyalok is, akiknek agyukra mentek a démonok. Lehet, hogy emberek is vannak ilyenek, tehát jobb óvatosnak lenni. Jobbra-balra tekintgetek, hogy felmérjem az… aluljárót. Ha jól emlékszem, ezt mondta. Itt maradni az aluljáróban, tehát ennek a helynek az a neve. Valószínűleg azért, mert a fent alatt van. Ezért alul…
- Itt is megtaníthatod – bököm ki némi gondolkodás után.
Az lenne a legjobb. Nem kellene menni sehova, és elmondhatná, amit szeretne. Így jó lesz, vagy nem? Neki sem kell mennie akkor sehova.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 6:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 430 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
- Iiigen - vonom össze szemöldökömet. Egyre nagyobb bennem a gyanú, hogy nem a városból való. Azonban már abban is kezdek kételkedni, hogy egyáltalán városban nőtt-e fel. Maradtak volna még érintetlenül falvak?
Persze logikus lenne, hogy ott nem ismerik ezeket. S mivel ember és túlélte ezeket, most akarja megismerni?
- A rúnák egy-egy egységek. A pecsét meg több rúnának a sokaság - magyarázom számára. - Az utóbbi összetettem, azzal lehet démonokat, angyalokat csapdába ejteni, legyengíteni őket. A rúnákkal egyéb kisebb trükköket lehet végrehajtani - hangom nyugodt, nem ideges. Úgy mondom ezt, mintha nem lenne furcsa, hogy nem tud róla.
Mintha az iskolapadban ülne és én lennék a tanára. Egyszer mindenkinek mindent meg kell tanulnia, nem igaz? Neki is.
Sóhaja meglep. Újra csak. Mellkasom összeszorul. Minden apró mozgást támadásnak vélne? Mint a legtöbb vad állat. Nyugodtan kell feléjük közelíteni, csak semmi hirtelen mozdulat. Ezt kell bevernem az én fejembe is. Csak semmi hirtelen mozdulat.
- Ő? - hajtom oldalra a fejemet. - Szóval nem egyedül… Ez ostoba kérdés, egyedül jöttél a városba? - kérdezem. Azonban válaszára határozottan bólintok. Igen, ezeket így hívják.
Újabb kérdéseire enyhén elnyitom a számat, döbbenetembe.
- Te honnan származol? - bukik ki most már a kérdés belőlem. Minden valamirevaló kommunában ezek ismerős szavak.
Ez lenne a normális, nem igaz? De ő ezeket nem ismeri. Egy nyelvet beszélünk, de mintha egyáltalán nem. Vajon így érezhettek a századelőn is a városi asszonyok, amikor a vidéki népséggel találkoztak? Vagy amikor az északiak a déliekkel? Más szokások, más szavak. A világ összeszűkült. Van abban bármi furcsa, vagy épp meglepő, hogy a nyelvünk lassan nem ugyanaz? Az a csoda, hogy eddig képesek voltunk egy szinten tartani és nem eltérni tőle.
A nyelvváltozásnak kevés ok kell. S ami most itt van a világunkba az épp elég.
- Amikor az ember nem épp kedvesen beszél, vagy olyat mondd, amivel a másikat esetleg megsértheti. Ez történhet úgy, hogy az adott illető direkt így akarja, van, hogy véletlenül viselkedik így - felelem neki türelmesen. Nem veszek mély levegőt - még - nem sóhajtozom - még.
Fáradt vagyok, de úgy néz ki, hogy türelmem ma végtelen.
Már megfognám, hogy kivonjam innen, amikor hirtelen idegessé válik.
- Elnézést, bocsánat! - fordulok felé, kezemet megadóan emelem meg. - Nem akartalak megbántani, és ne, jesszus, dehogy akarlak bezárni, miért akarnálak? De… Reyna, igaz? itt akarsz maradni az aluljáróba? Nem vagy éhes vagy szomjas? - egy fél lépést távolodok tőle, hogy biztonságba érezhesse magát.
Ekkor sóhajtom el magam először megadóan.
- Nem kívánok ártani neked, viszont új vagy ebben a városban. Nem ismered a szokásokat, így pedig csak problémákba ütközöl. Szeretnék neked egy-két dolgot megtanítani, ha engeded - magam sem értem, miért vagyok ennyire kedves vele.
A szívem újra megsajdul… Szánnám? Igen, az lehetséges.

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 3:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Miért ne lenne benne logika? Ezt már inkább meg sem kérdezem, mert úgysem értené. Számomra van benne. Előttem nincs más út, ha nem akarok belebotlani egy démonba, aki újra elfoghatna. Ez maradt egyedül.
- Rúnák és pecsétek? Így hívják azokat a jeleket? – nézek a falra.
Ebbe a titokba sosem avatott be az a démon. Megtartotta magának, hiába kérdeztem, még akkor is, amikor épp rajtam használt egyet, bőrömbe vésve jeleit. A fegyver újra előkerül, ujjaim pedig megfeszülnek kardomon. Most akar lelőni? Rá kell jönnöm, hogy nem. Megnyugvó sóhajt hallatok. Érzem, hogy mellkasom megkönnyebbül, hogy könnyebben kapok levegőt, ami mintha egy pillanattal ezelőtt megakadt volna tüdőmben.
- Tehát ezek olyan nevek, mint a kard. A fegyver fajtáját jelölik – mondom, közben pedig bólogatok is magamnak – Az íjat ismerem. Ő meglőtt vele egyszer. A nyíl átment a bokámon – magyarázom.
Most már visszatérhetünk a pecsétre. Végre azt is tudom, hogy ezt így hívják! Könnyebb így emlegetni, biztos többen tudják majd, hogy miről beszélek anélkül, hogy megmagyaráznám. Megint olyan szót használ, amit nem értek. Szám elhúzom és megvárom, hogy befejezze a magyarázatot, hátha sikerül belőle kitalálnom valamit. Nem megy. Azon kívül, hogy igazat ad nekem de közben mégsem, nem sikerül rájönnöm semmi másra.
- Mik azok a biztonsági protokollok? Az előírások és a szabályok ugyanazt jelentik?
Így kell lennie, ha mindet ugyanarra használja. Vagy nem? Hiszen sok mindent lehet ugyanarra használni. Vegyük például a kardot, az ollót, lándzsát, szöget, kést… mindet lehet arra használni, hogy megszúrjanak vele és fájdalmat okozzanak. Bonyolult ez a sok szó, nehéz megjegyezni, hogy mit mikor használnak és miért, de meg kell tanulnom őket, ha boldogulni akarok. Úgy tűnik, idekint mindenki ezeket használja.
Tehát vannak emberi… mi is volt? Pecsétek! Szóval vannak emberi pecsétek is. Már ha tényleg az és nem akar átverni. Miben mások azok, mint a démoniak? Már épp megkérdezném, amikor közli, hogy belőlem árad az általa érzett szag. Köpenyem szélét megfogom és orrom alá húzom, aztán kezemet is kidugom alóla, hogy megszagolhassam. Mindezt egy egyszerű vállrándítás követi. Miért lenne ez az én szagom? Nekem nincs vizelet szagom. Sem döglött állaté.
- Én nem érzek semmi különöset – magyarázom – Mit jelent az, hogy goromba?
Amikor azt mondja, tud nekem segíteni, kíváncsian billentem oldalra fejem. Miben akar nekem segíteni és miért? Legfőképp a miért érdekel. Mi lehet ezzel a szándéka? Így akar csapdába csalni? Amikor megragadja kezem, ijedten tépem ki mancsom ujjai közül. Hátrébb ugorva kardom kettőnk közé emelem.
- Miért mennék veled? Te is el akarsz fogni és be akarsz zárni? Nem hagyom, hogy bánts! Nem megyek veled sehova! Maradj távol tőlem! – mondom gyorsan, végére felemelve hangom.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 10:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 445• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
És a lány továbbra is szajkózza… A maga igazát? Vagy csak ennyire értetlen? Én… Egyszerűen csak nem tudom ezt elhinni, ez számomra teljesen… Felfoghatatlan. Ennek semmi…
- Ebben semmi logika sincs. Miért csinálnál egy olyat, amiről nem tudod, hogy mi? Főleg ha rúnákról és pecsétekről van szó? - intek fejemmel a fal irányába. Na ez, azonban szerintem is ostobaság.
Pedig ha valaki, akkor én a szabályokkal szembe tudok menni. Nem is kicsit, sőt mi több! De hallod. Ez! Közben pedig kaparja a fejét. Hiába a gyér fény, semmit sem látok belőle. Nyilván csak a vakolat, mely mindkettőnk fejére hullik. Na meg az ezernyi pók, mely mászkálhat rajtunk keresztül. Megborzadok ebbe.
Újabb furcsa kérdéssel áll elém. Szegénykém, tényleg azt hitte, hogy az a nevem, hogy… Mély sóhaj tör fel a torkomból. Felemelem a fegyverem, melyet utána látványosan teszek el a helyére. Vagyis a hátam mögé, a nadrágom derekába túrom bele. Igen, húzza a bőrt rólam, de ez jelenleg nem érdekel.
- A fegyver neve az. Minden fegyvernek megvan a maga neve, hogy meg tudjuk egymástól különböztetni. Tudod, íj, nyílpuska, AK-40-es, Beretta és társaik - magyarázom, mint aki azt hiszi, hogy tudja, hogy mik ezek.
Ugyanis szentül hiszem, hogy tudja, hogy mik ezek. Ki ne tudná a mai világban? Az emberek a kiságy mellett estimesének fegyverekről énekelnek a gyereknek. Így megy ez manapság.
Hála a reflexeimnek sikerül még idejébe megállítani. Megkönnyebült sóhaj szakad fel torkomból, még szemeimet is lehunyom hozzá.
- Erre megvannak a biztonsági protokollok. Igazad van, így tanuljuk meg, de nem mindegy, hogy milyen áron. Erre vannak előírások és szabályok… - majd újra az orromba hatol a bűz.
Arcom elfintorodik, a lejáró felé nézek. Onnan jönne? Bár sejtem a valódi választ, nagyon nem akarok ebbe hinni. Ugyanis miként bűzölöghet így valaki? Rendben, sokszor nálam is előfordul, hogy napokig nem lehet fürödni, mert épp nincs víz. De ez nem három napos emberszag.
-Nem, ez más. Ez emberi… - rátekintek, majd nem tudom, miként mondjam el neki. Nagy levegőt veszek - csakis a számon keresztül. - Azt hiszem, hogy ez belőled árad - válaszolom neki, közben mindkét kezemet védekezőleg emelem fel. - Sajnálom, nem szoktam ennyire goromba lenni általában… - kezdek bele a mentegetőzésbe, de hamar rájövök, hogy ennek se füle se farka nem lesz. Jól kijönni már úgysem fogok belőle.
- Mh, azt hiszem, hogy tudom, mi a probléma, és azt hiszem, ezen tudok is segíteni. Szeretnéd, hogy segítsek neked? - teszem fel óvatosan a kérdést. Kezem emelném újra, de most ő állít meg.
- Ostoba kíváncsiság csak - sóhajtom el magamat, majd felé fordulva kedvesen mosolygok rá. Hirtelen ötlettől vezérelve  fogom meg felkarjánál és elkezdem kifelé húzni a metróból. - Gyere, elviszlek egy biztonságos helyre. Nem városból jöttél ezek szerint. Közben akkor elmondhatnád, hogy miként is kerültél ide - két legyet egy csapásra.

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 29, 2018 1:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


- Miért ne csinálhatna bárki ilyet? – kérdem, mert már tényleg nem értem.
Fejem gondolkodva vakarom, de minél többször, annál jobban viszket, szóval egy idő után már azért is kapargatom bőröm hajam alatt. Fogalmam sincs, hogy magyarázhatnám el. A városi emberek miért ilyen értetlenek? Nem tudnak ezek semmit? Pedig érthető szavakat használok, nem? Korábban az angyal is megértette amit mondtam, meg a másik is. Sőt, sok dolgot el is magyarázott az, akivel nem olyan rég találkoztam. Akkor tudtam meg azt is, hogy mi az a város. Hogy itt emberek élnek, méghozzá házakban.
- Az én nevem Reyna – mutatkozom be, de aztán újra gondolkodóba esem – Ha a te neved Natalie, akkor kicsoda Beretta Elite?
Gyorsan körbenézek, de nem látok itt senki mást rajtunk kívül. Miért mutatta be, ha nincs is itt? Nem értem. Még mindig nem, pedig olyan sok ideje beszélgetünk már, mégis, mintha nem is egymáshoz szólnánk. Lehet, hogy szándékosan csinálja?
Amikor megragadja karom és megállít, ijedten megremegek. Nem húzom be a vonalat, engedelmesen megállok. Mi mást tehetnék? Ha nem így teszek, bántani fog. Biztosan fog, mindig így volt. Ha nem tettem amit akart, bántott. Ő is ilyen lenne? De ő nem démon, már elhiszem. Lehet, hogy mégis és csak átvert?
- Miért ne kísérletezzünk ha egyikünk sem tudja, mit csinál? Hogy máshogy tudhatnánk meg? – kérdezem, enyhén oldalra billentett fejjel.
Amikor a szagra kérdez, fejem oldalra billen. Beleszagolok néhányszor a levegőbe, de semmi újat nem sikerül felfedeznem. Ugyanolyan szaga van a helynek, mint eddig. Elmondjam neki? El kellene, hiszen ő kérdezte. Ha kérdezi és én tudom, ő meg nem, akkor el kellene mondanom. Egy embernél ebből nem lehet baj.
- Döglött állatok és vizelet. Már akkor is érezhetted, amikor beléptél. Az egész helyből árad – magyarázom lelkesen.
Végre valami, amit én tudok és ő nem. Valami, amit nekem kell elmagyarázni valakinek. Nem sűrűn fordul elő, éppen ezért büszke vagyok arra, hogy olyat tudok, amit mások nem. Ennek a gondolata jól esik. Érzem, ahogy ajkaim sarkai felfelé görbülnek ettől az érzéstől. Egy picit ki is húzom magam, mialatt magyarázok, hogy magabiztosabbnak tűnhessek. Az is vagyok, ha erről van szó. Jól ismerem már ezeket a szagokat, sokat találkoztam velük.
- A farkas egy állat, ugye? A vadonban csak azok vannak. Négy lába van és sok szőre. Nagyon sok – gondolkodom hangosan – Sosem haragítottam magamra. Medvét már igen, véletlenül, de valamiért az is elment a közelemből. Egy állat sem jön közel, hiába vagyok rájuk kíváncsi. Így vadászni is nehéz rájuk – magyarázom, kicsit elszomorodva.
Pedig nem akartam én őket bántani. Nem mindet, ők mégis kerültek és fogalmam sincs, hogy miért. Ő talán tudja. Tudja, ugye? Úgy tűnik, sokat tud, biztos ennek is érti az okát.
- Nem azt mondtad, hogy ne rajzoljunk ilyet? Miért csinálod? Mi van, ha idehoz egy démont? - kérdem, miközben megragadom a nő kezét, hogy megállítsam.
Azt a fehér valamit nem ismerem, olyan, mint a szén, csak fehér. Ugyanúgy fog. Ha szereznék ilyet, sokkal könnyebben és gyorsabban felrajzolhatnám azokat a fura ábrákat. Nem fáradna el a karom, mire végzek és a falat sem tenném tönkre.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 1:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 293 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Most már tényleg nem tudom, hogy ez az nő teljesen bolond, vagy tényleg túl okos. Ajkaimat újra kissé elnyitom, hallgatom szavait, mik… Teljesen ennek, semmi értelme, ez így.
- De miért? - bukik ki belőlem a kérdés. - Miért csinálna bárki is ilyet? - pedig ha tudnám, hogy nemsokára kiderül meglehet nem tenném fel ezt a kérdést.
Egyelőre mégis értetlenkedve tekintek rá. Ő nem értheti az én értetlenkedésemet, én pedig az övét. Annyira magabiztosan állítja a dolgait, hogy… Akaratlanul is muszáj vagyok elgondolkozni azon, hogy velem van a baj?
Fenéket Nat, veled semmi baj. Remek, akkor lépjünk is tovább.
Állam viszont most szakad le. Egyre nagyobbra és nagyobbra tartom a számat, a pofátlan kis szavait hallva. Na igen, ilyen sem minden nap történik meg, hogy tátva maradjon bárki miatt is a szám. Gratulálok, bárki is vagy, ezúttal neked sikerült.
Lassan zárom vissza azt, és köszörülöm meg a torkomat.
- De miért hiszed ezt? - úgy tűnik, hogy ez lesz a mai napom szóhasználata. A de miért? Többre nem futja most tőlem.
Ez a lány vagy túl ostoba, vagy… Egyáltalán hogy került ide. Minek jön le bárki a városból ide? Persze romantikus elhagyatott, rusztikus épületek. A halottak napjával egyre közelebb jön az ijesztgetés időszaka. Az ember pedig - egy általam ismeretlen okból kifolyólag - élvezik, ha más emberekre hozhatják a frászt. Tényleg érthetetlen számomra.
Azonban úgy tűnik, hogy megérti. Megijed. Fél, ezt látom a szemeibe. Fegyverem elteszem és közelebb sétálok hozzá.
- Mi? Nem a nevem Natalie - rázom meg a fejemet. Honnan vette, hogy… Oh, szentséges Wallenberg. Ne mondd, hogy annyira sem ismeri a fegyvereket, hogy azt higgye, hogy az az én nevem volt. - Khm… - köszörülöm meg a torkomat. - Igen, biztos, hogy nem működik - adom meg számára a választ.
Majd pedig a magyarázatot is. Kardját pedig emeli a falhoz… Jaj ne!
A lehető leggyorsabban termek mellette, kardot tartó csuklójára szorítom a kezemet, és ha sikerül, akkor megállítom abba, hogy belekarcoljon bármit is.
- Inkább ne kísérletezzünk vele… - teszem hozzá kissé lihegve, pupilláimat tágra nyitva tekintek rá. Szívem erősebben dübörög, hallom fülembe, félő, hogy közelsége miatt…
A szag azonban most csapja csak meg az orromat. Öklendezve fordulok el tőle, kezét mégsem eresztem, amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem karcolja fel. - Mi ez a szag? - tartom alkaromat az orrom elé, miközben ránézek.
Ha azonban nem sikerül és felkarcolja, így mögém ugrik. A szagot akkor is megérzem és akkor is… őrjítően büdös.
- Ezt próbáltam mondani… - mondom neki, orromat ekkor is eltakarva. - Ez a magyarázat minden, de nem megfelelő. Magadra haragítanál a vadonba egy farkast, csak azért, hogy megtudd, megtámadna-e? - tekintek rá, fejemet hátra fordítva. Hát ez… Kész vicc. - Viszont lehet nem működik, hogyha már bele van karcolva más is… Jobb lesz azonban, ha elmegyünk innen, de… - zsebemből egy már jócskán elhasznált krétát húzok elé. A pecsét alá rajzolok egy egyszerű démoncsapdát. Ha sikerülne legalább biztonságba legyünk...

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 8:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Miért ilyen értetlen ez a nő? Minden szavamba beleköt, mintha szándékosan csinálná. Lehet, hogy így is van. Fejemet idegesen vakarom meg, amikor ugyanazt kérdezi, amit már elmondtam. Sebaj, ha kell, hát újra és újra elmondom neki, amíg fel nem fogja azzal a buta agyával.
- Nem állítom, mondom – vágom rá határozottan.
Látom én, hogy nehezen hiszi el, azt viszont nem értem, miért lenne mindez ostobaság. Úgy értem… nyilvánvaló, hogy csak úgy tudhatunk meg valamit, ha valaki elmagyarázza, vagy megtapasztaljuk. Mi is volt ez a szó? Egyszerűen jött, de nem emlékszem pontosan, hogy mit is jelent. Megvan! Átélni valamit, vagy megélni… Látni a saját szemünkkel, hallani a fülünkkel, valami ilyesmi. Igen! Szóval csak akkor tudom hogy mit csinál ez a kaparás, ha látom a szemeimmel, vagy hallom. Esetleg mindkettő.
- Nem értem, mi ebben a furcsa – vonok vállat.
Amikor kiderül, hogy a karcolások mire képesek, teljesen elvesztem magam felett az uralmat. A félelem egyetlen pillanat alatt eluralkodik rajtam, pedig megígértem, hogy nem engedem neki. Nem lenne szabad, össze kellene szednem magam. Mit csinálnék, ha egy démon itt lenne? Nem szabad reszketnem, ki kell húznom magam, erősnek kell lennem. Ennél sokkal erősebbnek, hiszen ezért gyakoroltam. Csapkodtam a fákat a karddal úgy, hogy az egész kezem belesajdult. Fájt, néha nagyon, bár inkább azután, hogy aludtam egyet. Miért fáj jobban utána, mint előtte? Nem értem.
Szerencsére nem működik. A némber legalábbis ezt állítja, akkor biztos így van. Úgy tűnik, jobban ért hozzá, mint én. Ez persze nem nagy csoda, hiszen én egyáltalán nem értek hozzá. Felkarcolni nem nehéz, kivéve, ha emiatt össze akar dőlni a fal, vagy le akar esni az eleje és újra kell kezdeni, de az is megoldható.
- Beretta Elite, biztos, hogy nem működik? – kérek megerősítést.
Ha így van, akkor visszamegyek mellé, megtartva néhány lépésnyi távolságot, úgy lesem a vonalakat, amiket mutat. Tehát nem emlékeztem jól. Akkor biztos a másik irányba kell mennie azoknak. Kardom felveszem, majd az egyik ilyennél belekarcolok egy vonalat a másik irányba.
- Így kellett volna? – nézek rá kíváncsian, fejem félre fordítva.
Ekkor jövök rá, hogy mit csináltam. A kardot újra eldobom, majd a nő mögé lépek és takarásában hátrálok. Így őt kapja el, ha jön valami. Várjunk! Ha ember, akkor nem így kellene! Nyelek egy nagyot, majd sietve megelőzöm hogy közte és a pecsét között legyek. Persze csak akkor, ha erre lehetőségem van.
- Ha nem vésem bele, hogy tudjam meg, hogy mit csinál? Csak így lehet. Vagy megkérdezni, de nem kérdezhetek meg bárkit. Mi van, ha akit találok, az egy démon?



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 293 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Szemöldököm összevonva hallgatom a nőt. Valami nagyon nem okés vele. Ajkaim enyhén szétnyílnak. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy ennyire ostobának hisz, vagy tényleg őszinte. Nagyon kettős mérlegen áll. Vagy ennyire túl akar járni az eszemen, vagy ezt is én gondolom túl. A korábbi fáradtságnak már nyoma sincs a szervezetemben. Egyszerű kíváncsiság azonban igen. Menjek bele a játékba? És derítsem ki?
Veszélyes lehet, mert ha valóban démon, könnyedén megszállhat. De tényleg, miért nincs még rajtam a pecsét feltetoválva? Mióta is húzom, halasztom? Miért is érzem, hogy ez lesz majd a vesztem?
Magam sem értem, de érzem, hogy ez lesz.
- Szóval azt állítod, hogy úgy rajzolsz fel egy pecsétet egy falra, hogy azt sem tudod, hogy mit csinál? - kérdezem teljes mértékben értetlenkedve, egyik szemöldökömet feltornáztatva a homlokom közepére.
Közben kezemet leeresztem. Már zsibbad a karom, nem egyszerű ezt így kitartani. De semmi baj. A reflexeim még a régiek, így talán túl nagy bajom nem esik majd. Ha támadna a kardjával, könnyedén megelőzhetem. Csak ne menjek hozzá túl közel.
Csak még egy lépéssel. És még eggyel. És ha nem csinál semmi hirtelen mozdulatot, akkor kardtávolságra állok meg tőle. Ugyan már, nem vagyok én annyira ostoba egy némber, ahogy ő azt állítja.
- Lásd be, hogy ezt elég nehezen hiszem el. Ugyanis ez vagy a legnagyobb ostobaság, amit egy ember - megelőlegezem neki, hogy elhiszem, hogy az - megtehet.
Kardja hangosan csattan a műmárvány csempén, mely a régi aluljárót borítja. Visszhangzik a tompa zörej, mely a filmekben mindig annyira csilingelő volt. Arca elsápad, ezt látom még a sötétség ellenére is. Egyre jobban távolodik a faltól.
Talán tényleg igazat mondott? Lehetséges volna? A jóhiszeműségem igent akar nekem mondani.
- Nem, nem működik - vonom össze újra a szemöldökömet. - Pár jelet rosszul festettél fel - szemlélem a pecsétet. Egy-két vonás nem arra az irányba mutat, mint amerre kell. - Persze nem jelenti, hogy ez nem egy aktív pecsét, egyszerűen csak fogalmam sincs, hogy mit jelent - vonom meg a vállam. Visszatekintek a lányra, aki újra… Furán viselkedik.
- Miért festetted fel? - teszem fel újra a kérdést, de immár kissé barátságosabb hangszínnel. Kezem már nem izzad, mégis megcsúszik benne a fegyver. Ezt erősen tartom.

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Nem értem. Szavai nagy részéről fogalmam sincs, hogy mit jelent, éppen ezért arról is csak találgatni tudok, hogy mit magyaráz. Szám elhúzva hallgatom őt, mindent alaposan átrágva, hátha rémlik róluk valami. San Francisco… Mi a fene az? Vagy ki? Ez is inkább egy névre hasonlít, tehát bizonyára egy személy, akinek vannak… hogy is mondta? Polgárai! Ezeket a polgárnak nevezett dolgokat pedig át kell vizsgálniuk. Na ezt megértettem. Végre valamit, bár a kapu szintén idegen számomra. Minden bizonnyal egy helyet jelölhet, ahol ezeket a vizsgálatokat elvégzik. Mint a démon barlangja, ahol a kutatásait végezte, igaz, ő pont rajtam. Azok is egyfajta vizsgálatok voltak.
Fejem gondterhelten vakargatom csuklyám alatt. Nem azért, mert viszket, bár korábban még azért kapartam volna fejem búbját, hanem azért, mert kénytelen vagyok értetlen állni Berettával szemben. Aztán végre mond valamit, amiből kivételesen minden egyes hangot képes vagyok felfogni. Tehát ebben a városban nincsenek se démonok, se angyalok. Csak emberek…  Nem találkoztam sok démonnal, se angyallal, így annyira nem is meglepő, hogy nincs belőlük itt egy se. Legutóbb mikor is… Már tízszer is lement a nap, mióta találkoztam azzal az angyallal. Előtte hosszú ideig senkivel, szerencsére szörnnyel sem, csak fura szőrös lényekkel, vagy tollasokkal, de ők határozottan kisebbek voltak, mint a rám hasonlító szárnyas.
Az, hogy démonnak nevez, nagyon rosszul érint. Nem vagyok az, tudom magamról. Azt is, hogy ezt nem egyszerű bizonyítani, de éppen ezért tartom én is a kardomat. Nem tudhatom, hogy igazat mond-e, vagy sem, ugyanakkor melyik szörny tartaná fent eddig a látszatot? A nagyon gonosz fajta.
- Azért kérdezem, mert nem tudom, ostoba némber! – szólalok fel.
Ez a megnevezés ha jól tudom, a nőkre illik. Engem is hívott így párszor fogva tartóm, s bár úgy sejtem, nem szépen kívánt akkor megszólítani, most mégis kiszalad a számon. Lehet, hogy a feszültség teszi, amiért úgy nevezett, ahogy. A további magyarázatot hallva azonban úgy ledermedek, hogy kardom kihullik kezemből. Remegve lépek odébb, hogy elég messzire mehessek a falfirkától. Én… Majdnem idehívtam egy olyat… Újra hol a nőt, hol a karcolásokat lesem. Szinte kétségbeesetten kapkodom tekintetem.
- Ez… ez még nem működik, ugye? Nem hoz ide egy szörnyet…
Kezeim remegni kezdenek. Elbújtatom őket köpenyem mögé, hátha úgy nem veszi észre a másik. Mi van viszont akkor, ha pont ő lesz az, aki be akarja fejezni? Nem, nem olyannak tűnik. Akkor nem akart volna megállítani. Még jó, hogy megtette. Örülök, hogy így történt.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 11, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 293 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Ez a nő egyre furcsább. Mit furcsább, egyre érdekesebben beszél. Nem figyelek oda, amikor épp saját testsúlyomat próbálom megtartani. Így láthatom, hogy hátrébb szökken. Ez akkor sem tűnik fel, amikor felegyenesedve újra két kézzel, biztosan tartom a fegyvert a markomba.
Egyre jobban belátom, hogy a nő idegen. Nem ebből a városból jött. Az egyetlen ami rajtunk kívül még létezik, az nem más, mint a ködös város.
- San Francisco minden egyes polgárát át kell vizsgálnunk a kapuknál - és a ez megtörténik, értesítik a bázist. Vagyis minket. Mi kapunk egy polaroid fényképet, amivel megjegyezzük az arcot és utána őt nem háborgatjuk. A lány arcára viszont nem emlékszem. Ahogy arra sem, hogy onnan az utóbbi napokba bárki is be kívánt volna jönni a városba.
Szóval ez egyre gyanúsabb. - Az a különleges, ami nálatok megvan. Vagyis itt nincs se démon, sem angyal - nagyzolok. Persze nincs igazam, de még mindig jobban kordában tartjuk a természetfelettieket, mint a másik város. És igyekszünk újra és újra rajtuk ütni.
Kardjának pengéje hirtelen dől előre, aztán újra rám szegezi. Dülledt szemekkel követem a mozdulatot. Újabb mély levegőt véve, emelem feljebb karomat. Érzem, ahogy zsibbat a tartástól, mégsem engedek. Nem engedhetek!
Ezúttal rajtam a sor, hogy fegyveremet lejjebb engedjem. Ember?
Így próbálna átverni?
Majd egy újabb kérdés. Egyre jobban kezdek összezavarodni.
- Miért kérdezed amit tudsz? Talán így akarod tesztelni a tudásom? Hát legyen. Démonokat hív ide a rúna, nem is akármilyeneket. Olyanokat, akiknek egykor Lucifer maga hozta létre a testüket. Vagyis veszélyeseket. Kit akarsz idecsalogatni? - most rajtam a sor, hogy kérdezzek, és ezzel egy időben egy fokkal lejjebb vándorolok a lépcsőn. Nem engedhetem magam becsapni, hogy ő egy sima ember.
Mégis egy belső ösztön azt mondja, hogy higgyek neki. Nem tűnik ártatlannak, főleg nem fekete vérével. Ilyet ember nem hordozhat magában. De akkor…


avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 6:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Egyet hátra szökkenek, amikor gyorsabban kezdi szedni a lépcsőket, annak ellenére, hogy úgy tűnik, ezúttal nem szándékosan közeledik, csupán megcsúszott. Kardom egyre feszültebben tartom. Karom remeg, oly erővel szorítom markolatát. Ujjbegyeim teljesen elfehérednek, én mégsem foglalkozom vele. Kitartok, ahogyan ő is kitart. Nem fogom előbb feladni, ebben biztos vagyok. Nem tehetem.
Szavai gondolkodóba ejtenek. Ember… amennyire én emlékszem, még sosem beszéltem másik emberrel. A szagom és a rajtam lévő kosz elég volt ahhoz, hogy ne akarjanak túl közel lenni hozzám. Éppen ezért gyanús. Biztosan hazudik. Miért tartana egy ember fegyvert egy másik emberre?
- Bármi lehet. Mi olyan különleges ebben a városban?
Kíváncsiságom éppoly nagyra nő, mint félelmem. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez a nő tényleg az, akinek, vagy aminek mondja magát. Hiszen tudja, hogy mi az a rajz, amit megpróbáltam a falra vésni. Ettől persze még lehet vadász. Nekik tudniuk kell, hogy mivel állnak szemben. Én is pontosan valami hasonló tudásra próbálok meg szert tenni, illetve próbáltam volna, ha nem szakítja félbe dolgomat.
Szörnyen érint, amikor démonnak nevez. A döbbenet kis híján arra késztet, hogy kardom engedjem kihullni zsibbadó ujjaim közül. Pengéje már előre billen, mikor megálljt parancsolok neki. Átmozgatom rajta kezem sajgó részeit, aztán ismételten rászorítok. Fogaim erre a rövid időre erőteljesen összeszorulnak. Lélegzetem mélyebbé válik, mint mikor régen a fájdalomnak próbáltam ellenállni. Amikor csendben próbáltam tűrni, hogy ne örvendeztessem meg fogva tartómat egy újabb sikollyal.
- Nem vette el senki a testem. Ember vagyok. Mindig az voltam – magyarázom, mintha csak magamnak akarnám bizonyítani.
Tekintetem pengém hegyére vándorol, mire lassan kezd rászáradni vérem maradéka. Azé a fekete folyadéké, ami belőlem ered. Régen más volt a színe. Vörös volt, ami normális. Tudom, hogy ember vagyok. A démon is megmondta.
- Mit csinál ez itt, ha elkészül? – irányítom fegyverem a véset felé.
Továbbra sem vagyok hajlandó letenni. Lehet akármilyen határozott, mondogathatja hogy ember, nem hiszek neki. Ahhoz bizonyítékra van szükségem, csakhogy fogalmam sincs, miként lehetne ezt bizonyítani. Az angyaloknak könnyű, nekik van szárnyaik. Nekem is egyszerű, elég megmutatnom a fekete vérem ahhoz, hogy tudjam, én én vagyok, de mi van a többiekkel? Mi a különbség démon és ember között? Azon kívül, hogy az előbbi a közelembe jön?
Ezt persze nem hagynám ennek az alaknak sem. Egyedül annyit tudok tenni, hogy nem kísérlem meg befejezni ezt a valamit, ha elárulja, mire lenne jó. Ha már tudom, felesleges kipróbálnom. Felesleges kockázat lenne.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 6:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 302 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Mikor oldalra dönti a fejét, mintha tükörbe nézni, én is abba az irányba hajtom az enyémet. Ajkaim enyhén szétnyílnak és értetlenkedve tekintek rá. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy talán ártalmatlan. Lehetne. Ha mögötte a fal nem erről árulkodna.
Így tehát csak továbbra is rá szegezem a fegyverem. Érzem, ahogy zsibbad a karom, nem foglalkozok vele. Nem lehet ez más, csak a fáradtság, de erre meg most itt nincs időm. Fejemet enyhén megrázom, kiűzöm magamból a fáradtságot.
Az évek során arra képeztek ki, hogy bármilyen helyzetbe is sodor az élet - és a démonok és angyalok - sose zökkenjünk ki. De valljuk meg. Igazán nehéz dolga van az embernek, ha egy fegyver nevén szólítanak téged. Annyira meglepődök rajta, hogy a következő lépcsőfokon megcsúszok. Az egyik kezemmel eleresztem a fegyvert és megkapaszkodok a korlátba. Csak három fokot csúszok, többet nem.
Szóval. Így se hívtak még, de legyen. Beretta leszek és mivel ez a ping-pong nem épp az stílusom, így válaszolok.
- Ember, vadász, mégis mi lennék? Mi az, ami fegyvert fog rád, ebben a városban, ha nem egy vadász? - nem kell nagyon észlénynek lenni, hogy erre bárki rájöjjön. Kivéve ha még sose járt itt. Ami azt jelenti, hogy természetfeletti. Ha más városból jött volna, tudnia kellene, hogy mi is ez a város pontosan.
És ekkor fordul felém. Na ha eddig azt hittem, hogy nem neveztek még fegyvernek, akkor bizony tévedtem. Démonnak sem neveztek még, főleg hogy most mondtam el, hogy mi vagyok.
- Hogyne tudnám - sziszegem én is. Pontosan tudom, hogy mire szolgál és tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. - Ha be mered fejezni, esküszöm lelőlek, még akkor is ha egy ártatlan ember testét vedted el, Démon - igen, én is tudok vagdalkózni. Démonokat idehívni jelző rúnával? Más se hiányzik nekünk.
- Dobd el a fegyvert, lépj hátra onnan és emeld fel a kezed - parancsolom meg neki újra.

avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 10:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Natalie & Reyna


 


Lelőne? Ezt a szót nem ismerem, a démon, akivel mondhatni éltem, soha nem használta előttem, ha egyáltalán tudatában volt, hogy létezik ilyen. Szavaiból ítélve, a támadás egyik fajtája lehet, abból pedig, hogy nem közelít, meglehet, hogy távolról próbálkozna. Talán ez egy másik kifejezés arra, amikor kést hajítanak az emberbe. Fejem értetlen billentem oldalra kissé. Sok olyan szó van, aminek jelentését nem tudom, vagy megnevezések. Olyan dolgoké, mint ez a hely is, ahol most vagyunk.
Ha ez nem lenne elég, hát újfent el kell gondolkoznom azon, miféle választ ad. Úgy hangzik, mint egy név, az enyém viszont csak egy szavas. Tudom, hogy nem ez a megszokott, leszámítva az angyaloknál. Annak, amelyik nekem nevet adott, szintén csak egy neve volt.
Tekintetem a felém irányított valami végére szegeződik, ami mint kiderül, valamilyen fegyver. Valószínűleg azzal akar „lelőni”, jelentsen ez bármit is. Ahogy az idegen közelít, úgy távolodom, lépteivel azonos mértékben. Ennek köszönhetően néhány lépésnyire eltávolodom félkész alkotásomtól, amiről szintén fogalmam sincs, hogy mit fog művelni, ha egyszer befejezem. Kockázatos, tudom, de csak így tanulhatom meg, hogy melyik démon miféle lépésre szánja el magát a harc hevében.
- Előbb te válaszolj a kérdésemre, Beretta Elite. Te mi vagy? – erősködöm.
Levéve róla pillantásom egy kis időre, a falon lévő firkálmányt kezdem el szemlélni. Így nevezte a démon az olyan rajzokat, amik vonásai közel sem voltak biztosak. Ebben is több hiba van, de azt hiszem, még működőképes lesz a maga módján. Várjunk!
Tekintetem ide-oda kezd cikázni a nő és a fal között, miközben erősen gondolkodóba esem. Azt mondta, „azt”… mintha ismerné. Lehet, hogy ő tudja, miről van szó? Akkor csakis egyvalami lehet. Már válaszokra sincs szükségem ahhoz, hogy tudjam. Ez az a jel, amivel elárulta magát.
- Te tudod, hogy mi ez… Mit csinál ez a rajz? Válaszolj, Démon! – sziszegem fogaim közt szűrve a szavakat.
Ujjaim ráfeszülnek kardom markolatára. A penge enyhén megemelkedik, amikor egy lépést közelítek a szörnyeteg felé. Akár felel a kérdésemre, akár nem, vesznie kell! Nem engedhetem, hogy áldozatokat szedjen és vígan élje az életét, ujjongva az emberek nyomorúságán. Azt pedig végképp nem, hogy engem betaszítson egy sötét lyukba.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 9:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 257 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Fáradt vagyok. Nyűgos vagyok. A világot a hátam közepére nem kívánom, legfőképpen a bajt, mi köztudott, hogy nem jár egyedül.
Ellenben ezzel a teremtéssel, kit még nem tudok hova tenni. Egyszerűen képtelen vagyok levenni a szemem a fekete véréről. Mi lehet ez? Milyen lény képes fekete vérre? Gondolkozz Natalie, gondolkozz, mik azok a lények, amik erre képesek? Mégis bárhogy kutatok emlékeimbe, sehol sem találkoztam fekete vérrel.
Ez különös és egyben aggasztó.
Érzem, ahogy tenyerem izzad, a kezembe fogott fém szaga belekúszik az orromba. Mégsem figyelek most erre, hanem a nőre. Ki kardját szegezi rám.
- Aranyom, ne hidd, hogy hamarabb tudsz ártani azzal nekem, mielőtt lelőnélek - hajtom oldalra a fejemet, engedem, hogy hajam előrebukjon.
Sose értettem, hogy miért hadonászik bárki is egy karddal egy fegyverrel szembe? Arról ne szóljon most a fáma, hogy amúgy kevés a lőszer és lehet nekem sem kellene pazarolni. Lássuk, akkor mi van még hátra ellene?
Honnan tudnám, hiszen egy mitológiai lénynek sincs fekete vére!
- Beretta Elite - húzom ajkamat büszkén mosolyra. Tesztfegyver, azért kaptam, hogy próbálgassam. Nem sok mindent tudunk a hadsereggel kéz a kézbe felhasználni, de igyekszünk a legjobbakat… - Nem baj, ha nem ismered fel, de ha nem vigyázol az utolsó fegyver lesz, amit valaha látsz. És most válaszolj. Mi vagy te és miért írod azt fel!? - lépek le egyet a lépcsőről. Majd még egyet. Fejemmel közbe a mögötte felvésett rúnára bökök. Én tudom mi ez, vélhetőleg ő is tudja.
A kérdés akkor, hogy mit akar ezzel? Itt New Yorkba. Nem lehet annyira idióta, hogy pont a vadászokkal tömött városba fogjuk ezt hagyni!


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2