Metro állomás

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Metro állomás Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 532 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Gyűlölöm ezt a kiszámíthatatlanságot… Persze egyetlen vadászat sem szokott a tervek szerint lezajlani, úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, ez pedig mindig megadja a bevetéseink izgalmát, de amikor már a saját védelmünkben felállított szabályok útjáról is letérünk, és konkrétan a sötétben tapogatózunk, na, attól égnek tud állni a hajam. Az már nem izgalmas, hanem frusztráló és aggasztó, mert itt nincs B, de még C terv se, kizárólag az improvizáció egy nyilvánvalóan nem általunk irányított szituációban. Ha nem tudnám jobban, még feltenném a kérdést is; lehetne ennél rosszabb?
Helyette zsémbes vénasszonyként morgok és piszkálom Freyát, akinél szintúgy hamar elpattan a cérna. Arra már nem marad időm, hogy közöljem vele, nem Will megszállására céloztam, ellenben egy akármilyen démonra, aki többet tud rólunk a kelleténél - lássuk be, elég naiv gondolat -, ugyanis a föld megremeg alattunk.
Mire lecsillapodik az egész, a hátamat, a hajamat és a nyakamat vastag porréteg borítja be, így mikor felkelek mellőlük a földről, újfent köhögni kényszerülök a körülöttem szétrebbenő szemcsék miatt. Eltart egy kis ideig, amíg sikerül úgy levegőt vennem, hogy ne követné azonnali fulladás-érzet a próbálkozásaimat, de mihelyst elég hely jut a tüdőmben az oxigénnek, folytatom a bosszankodást, mert most már az íjam is tropára ment, nem pusztán az idegeim... Igaz, a dühöm ellenére azért belesajdul a szívem, ahogy földhöz vágom a leghűségesebb társamat, azonban tudom, hogy hiába cibálnám magammal, megjavítani már nem lehetne.
- Ez nem fogja sokáig kibírni - szólalok meg, miután felemeltem a sínek közül a haloványan pislákoló fáklyát. Kitartok a kínos őszinteség mellett, mert attól nem lesz szebb napja senkinek, ha azt mondom; még ráérünk átpasszírozódni a kőhalmon, ami a kijutásunk jelenlegi legnagyobb akadálya, főleg, hogy ez akkora hazugság lenne, amin egy retardált imp is átlátna.
A számat húzva mérem végig az egyedüli fényforrásunkat, majd halkan sóhajtva elpillantok feléjük, amint Frey a kislányhoz szól. A csöppség változatlanul remeg a kezei között, ami csupán akkor hagy alább - sőt, szűnik meg teljesen -, amikor előkerül a vizes fiola. Egyáltalán nem tetszik, hogy nincsen íjam, amivel most bebiztosíthatnám magunkat, de mivel valamit muszáj fognom, tartanom, kölcsönbe veszem a társam egyik pengéjét, azt, amelyiket egyszerűen az övembe akasztottam.
A víz hozzáér a gyerek koszos bőréhez, és nem történik semmi. Fel sem tűnt eddig, mekkora követ tartogattam a mellkasomban, viszont a hiányát, miként legördül róla, határozottan megérzem. Egészen addig, amíg el nem kezd sercegni a kislány arcán a folyadék, hogy különös vízpáraként állhasson tova, maga mögött vöröses, égő húst hagyva.
- Pedig már éreztem, hogy kezdett kialakulni valami kettőnk között - a gyermeki, vékonyka hang helyett démoni szólal meg a cserepes ajkakon, miközben az apró kéz lekicsinylően lapogatja meg Freya arcát. - Azért remélem nem akarsz megölni vagy kiűzni, jelenleg én tartom életben egyedül ezt a kis férges testet - groteszk vigyorral beszél tovább, és hacsak nem tesz valamit Frey ellene, kimászik az öléből, hogy elegánsan odébb lépdelhessen tőlünk egy-két méterrel. Igyekszem közönyös arcot vágni, de ismét tanácstalannak érzem magamat, hiába szorongatom az ujjaim között a tőrt.
- Most mi a francot csináljunk…? - susmorgom oda a társamnak, nem mintha a démon nem hallana meg így is. - Frey… Nem maradhat életben - nyögöm ki végül, mintegy az ítéletére várva, amit egyedül és egymagamban képtelen lennék meghozni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 21, 2019 4:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

- Akkor ne legyek benne biztos? - csattantam fel, bár általában nyugodt vagyok harcban, ezek a kérdések nem segítettek az idegeimen. - Jobb lenne, ha inkább azt mondanám, hogy a lány...? - elharaptam a mondatomat.
Hogy a lány mindjárt meghal, és akkor ki tudja, mit fog tenni a benne lakó parazita, pláne, hogy még vagy 3 másik lehet idelent is, ha nem több...?
Csak bólintok utasítását hallva. Tudom, hogy mennyire elővigyázatos, de sajnos ez nem az a pillanat, mikor időnk lenne bármi egyébre is. Már rég el kellett volna indulnunk kifelé, nem tudjuk, mivel nézünk szembe, azt sem, hogy egyáltalán mi történt itt. Will nevének említése teljesen elbizonytalanított, így most olyan érzés volt, mintha hideg kést szorítottak volna a torkomhoz. Ki akartam jutni, minél hamarabb, hazamenni, és megtudni, biztosra menni, hogy otthon van, viszont a lány tudta a nevét, és azt mondta, úgy nézett ki, mint én, szóval az is lehet, hogy idelent van, így mentem volna még tovább, minden ellen, kideríteni, hogy mi történt, mert ha démon szállta meg, akkor...
- Mert az, hogy megszállta egy démon, annyira megnyugtató...! - Kissé magasabb a hangon, mint szokott, még így is, fojtott hangon, talán az idegességtől, vagy a helyzettől, esetleg azért, mert Alex szóba önti, és felteszi a saját aggodalmaimat kérdésként, hajszál pontosan az idegeimen táncolva, mintha nem is tudom, ismernénk már egymást egy jó ideje.
Teljesen váratlanul ér a föld remegése, felkészületlenül, elszakadunk egymástól, márpedig az az utolsó, amit akarsz egy ilyen helyzetben, és nem is látom, Alex eltűnt a perifériámból, ahogy próbáltam szélre jutni, így felkiáltottam, remélve, hogy vele is minden rendben van.
A fölöttünk meglazuló darab teljesen váratlanul ér, tele kézzel nehezemre esik egyensúlyozni, kiképzésem akrobatikus részének pont könnyű súlyom és rugalmas mozgásom biztosította a sikerét, most pedig elvesztettem mindkettőt, vakon ugorva, remélve, hogy tapasztalatom megment. Bár kikerültük, mégis, akaratlanul is kitör belőlem a kiáltás, ahogy elvesztettem az egyensúlyomat, és egy pillanatig magatehetetlenül mozdulni sem tudok, ami legnagyobb rémálmaim közé tartozik, hisz mozgásra képeztek ki, csak azzal tudok támadni és védeni, ám Alex meg is jelent, segítségünkre sietve. Amilyen kicsire csak tudtam, összehúztam magunkat, várva, hogy elmúljon a veszély.
- Soha jobban - krákogtam, ahogy egyre kellemetlenebbül éreztem magam.
Nem értettem semmit. Hogy miért lenne itt és most földrengés. Ha nem az, mi más? Ki okozta, és miért nem látjuk? Mibe keveredtünk bele?
- Csak néhány impet kinyírni jöttem... - motyogtam, ahogy nagy nehezen feltápászkodom, nem tudva, mit kezdjek a lánnyal, de nem is tehetem le, a tehetetlenség pedig a legőrjítőbb dolog a világon. Valamit tennem kellett.

- Mocskos az arcod - motyogom a lánynak, amíg Alex körülnéz, és nyelek egyet. Mi lesz, ha...?
Nem tudtam. Már semmit nem tudtam. Ismeretlen vizeken eveztünk. Úgy éreztem, legalább valamit tennem kellet. Úgyhogy kivettem a dzsekimből a fiola szentelt vizet, úgy, hogy a kislány ne lássa, és kiöntve kicsit a kezemre hozzá láttam, hogy megmossam az arcát.
Bármi démoni van benne, akkor...


481 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 05, 2019 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 657 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Egy nagy adag levegőt préselek ki a tüdőmből a számon keresztül, mert tudom, hogy mennünk kell, ahogyan azt is, ha itt hagynánk a kislányt, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Másrészt biztos vagyok benne, hogy Freya sem engedne az elhatározásából, így kénytelen vagyok nagyot nyelni és a kijutásunkra koncentrálni. Java részben, hiszen újabb és újabb aggályok fogalmazódnak meg bennem, kezdve a parazitával, ami ránézésre úgy kilencvenkilenc százalékban a kislányban van, és a maradék egy százalékot is csupán a rend kedvéért szavazom meg az ellenkező oldalnak.
- Miért vagy ebben olyan biztos? - tisztában vagyok vele, hogy nem segítek a kérdéseimmel, de azt akarom, hogy odafigyeljen magára, és a legkisebb elbizonytalanodásnál szóljon nekem, mert akkor nyomon tudjuk követni a féreg útját és kevesebb esély lesz a széthordásukra a városban. - Mindegy, légy résen, és ha valami gyanúsat érzel, tudasd velem - zárom végül a gondolatmenetet, megtartva magamnak az elméletemet arról, hogyha éppen éheznék, és az egyik tányéron morzsák várnának, a másikon meg egy komplett hamburger, azt hiszem nem tanakodnék sokáig, melyikre vessem magamat. Persze az is igaz, hogy keveset tudok ezekről a lényekről, és remélem, ez a tudatlanság Frey malmára hajtja a vizet, mert a legkevesebb örömmel nézném végig, ahogy belé költözik valami förmedvény. És az most még csak nem is érdekel, mit kapnék az apjától meg a nagyapjától, amennyiben hagynám megtörténni.
Ismételt szusszanással fordulok egyet, megint a hátunk mögötti területet fedezve, ám hamar visszalépek egyenesbe, amikor újfent megszólal. Nehéz mit mondanom a félelmeire, ugyanis én sem tudhatom biztosra, hogy tényleg Willről van-e szó, és ha igen, akkor mégis mi a francot keresett itt, illetve, hogy mi történt vele. Az egyedüli, ami megnyugtathat mindkettőnket, az az, hogy nem halhatunk meg. Megint más kérdés, hogy a halálnál is vannak rosszabb dolgok ebben a világban...
- Vagy egy démon, aki őt is átverte. Gondolj csak bele, lenne értelme, azt leszámítva, hogy nem vagyunk hülyék, hogy a csapdájába sétáljunk, aztán meg ott van az- - megszakaszt a magyarázásomban a föld megremegése, ami eleinte csupán meglep, de ahogy elkezdenek méretes darabok aláhullani a plafonról, a döbbenet mellé félelem is társul, legalábbis a szívem hirtelen dupla tempóra kapcsol. Freya hangja mégis kizökkent az ijedelemből, mert meggyőződésem, hogy a segítségemért kiált, ám odapillantva egyelőre megnyugodva látom; nincsen bajuk. Magam is igyekszem a falhoz húzódni, remélve, hogy hamar abbamarad a rengés, aminek kapcsán már nem bajlódnék az egy százalékokkal sem, avagy a fejemet tenném rá, hogy nem véletlen egybeesésről van szó. Bosszúsan dobom a földre a nyilamat, és akasztom a vállamra az íjamat, hogy ha kell, meg tudjak kapaszkodni, de kettőnk közül Frey borul előbb.
- Jól vagy?! - kiabálok át az aláhulló törmelékek keltette zajon, ám nem ácsorgok ott tétlenül. A fal mentén odasietek hozzájuk, hogy letérdelve a karjaim közé csomagolhassam őket, amíg lecsillapodik a rengés. Hosszú másodpercekig ez nem következik be, a por és a kosz sűrűn hullik a nyakunkba, ahogy egy-egy kisebb vakolat darab is rajtunk landol - többnyire a hátamon -, de még így is szerencsénk van, mert a nagyobb puffanások és zuhanások néhány méterrel odébb zajlanak.
Aztán egyszer csak abbamarad és elcsendesül minden…
Várok néhány pillanatot, mielőtt köhögve felegyenesednék róluk, majd hunyorogva megkísérelnék körülnézni a sínek közé esett fáklya egyre haloványodó fényében. Mögöttünk egészen jó állapotban van az alagút, egy-egy nagyobb, de könnyen megkerülhető betondarabnál komolyabb kárt nem észlelni, viszont a kifelé út már trükkösebbnek tűnik. Nem záródott el teljesen a haladási irányunk, azonban első ránézésre minimum át kell majd másznunk az akadályokon.
- Jól vagy? - ismétlem el a kérdést, visszakapva a tekintetemet Freyára, közvetlenül utána pedig a kislányra, aki összegömbölyödve reszket a karjai között. Nem áll össze a kép...
Két csúfos köhögés között feltápászkodok mellőlük, és abban a momentumban tudom, hogy a vállamra csapott íjamnak lőttek; reccsenve ütődik a karomnak az alsó része. Bosszúsan emelem le magamról, majd a fogaimat szorongatva a földhöz is vágom az egészet.
- A francért nem fordultunk előbb vissza… - mormogom az orrom alatt, és jobb híján a fáklyához lépdelek, hátha még az menthető.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 04, 2019 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

- Én sem tudom - ráztam meg a fejem, érezve, ahogy a torkomban dobog a szívem.
Cikáztak a fejemben a gondolatok. Tudtam, hogy mennünk kell, tudtam, hogy most. A kislány tesztelése még drága percekbe került volna, ami egyáltalán nem biztos, hogy volt nekünk. Ráadásul fény volt nála, ami nekünk nem jutott. Anélkül lehet, teljesen rossz irányba indulunk el.
- Mennünk kell, vagy vele, vagy nélküle, de muszáj mennünk - szűrtem a szavakat a fogaim között. - Most hogy hagyjam itt...?
Kellett egy pár másodpercnyi szusszanás. Amíg körülnéztem, merre van mi, igyekeztem lenyugtatni a kalapáló szívem.
De nem tudtam.
Nyugodj le, Freya, minden rendben lesz. Kijuttok innen, aztán már rohanhatsz is megnézni, megbizonyosodni arról, hogy otthon van. Hisz otthon kellett lennie. Akkor is, ha nem láttam.
Akarok-e egyáltalán rohanni, megnézni, hogy mi vár otthon...?
Az ajkamba haraptam. Inkább lesütöttem a szemem, mintsem Alexre nézzek. A mutatott irányba fordultam, és sietős léptekkel előre indultam. Sajnálom, gondoltam, és arra, hogy ezek után már nem fogok a büntetésem ellen harcolni. Megérdemeltem.
De mi mást tegyek...? Éreztem a gombócot a torkomban, a szorítást a gyomromban, és a pánikot, amit nem szabadott engednem, hogy eluralkodjon rajtam.
Megráztam a fejem.
- Ha ilyen kicsiként még él, akkor csakis egy lehet benne, és az is addig benne marad, amíg van neki táplálék - elcsuklott a hangom.
Vadász vagyok. Az ellen harcolok, ami veszélyeztet minket. Védem az embereket a rájuk leselkedő veszélyek elől.
Csak áldozzak fel úgy egy kislányt...? Nem ezért vagyok itt.
Zárt helyre visszük. A bázison még megmenthetik. A képzett orvosok még meg tudják menteni. És szólnunk kell, hogy kettejüket meg is ölték, és nem tudjuk, hol vannak a paraziták. Szólunk kell a bázison. Egyedül ezek a gondolatok segítettek a "nyugalmam" megőrzésében.
Bólintottam. Én is éreztem, tudtam, hogy valami nem stimmel, és emiatt kell minél hamarabb eltűnnünk innen.
Nem bírtam magamban tartani.
- N-nem hinném, hogy akárki más tudhatná, ki is Will - éreztem, hogy minden igyekezetem ellenére is remegett a hangom. - Szóval vagy itt kellett járnia, egy másik alagúton keresztül, és... és... - nyeltem egyet. Történt vele valami, ezt nem tudtam kimondani. - Vagy valaki a mieink közül...
Ha a kislány a csapda, már akkor beleestünk, mikor idáig eljöttünk, és nem fordulhattunk vissza. Nem a kislány volt a veszélyforrás - hanem az a valami, amivel nem akartam összetalálkozni.
A földmozgás annyira meglepett, hogy elakadt a lélegzetem. Amennyire tudtam, igyekeztem stabil helyzetet felvenni, ám mindkét kezem tele volt.
- Alex! - kiáltottam fel, és
fordultam hátra, tekintetemmel őt keresve, imádkozva, hogy rendben legyen.
A fal mellé simultam, és remegve bámultam a mennyezetet, hogy melyik részeiről érkezik a következő darab. Lélegzet visszafojtva arrébb ugrottam, szerencsésen kikerülve egyet, ám elvesztettem az egyensúlyomat, és önkéntelenül felkiáltva hátraestem. Amennyire tudtam, térdemet felhúzva szorítottam magamhoz a kislányt, és imádkoztam, hogy vége legyen.
Földrengés? Most?


463 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 04, 2019 1:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 495 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Látom Freya tartásán és mozdulatain, hogy Will említése őt is éppen annyira megdöbbenti, mint engem, ha nem jobban, végtére is a testvéréről van szó. Mégsem veszíti el a fejét, amiért ismét tisztelettel adózom, mert fogalmam sincs, hogy én mit tennék, amennyiben a nővéreim vagy a bátyám neve csendült volna fel. Még akkor sem, ha nagyon is jól tudom, a szívünk mindössze hátráltat a munkánk alatt, és a legkevésbé kellene rá hallgatnunk. Viszont ha teljesen elnyomnánk az emberségünket, akkor nem lennénk többek a szörnyetegeknél, akiket üldözünk, és például ezt a kislányt se jutna eszünkbe megmenteni, mihelyst megbizonyosodtunk a kilétéről. Vagy nem bizonyosodtunk meg.
- Mégis mit művelsz? - számon kérő éllel a hangomban szólalok meg, amikor a társam mindkét fegyverétől megszabadulva leguggol a gyermek elé. A fogaimat szívva pillantok körbe, hátha a penészes falak majd megmondják, mit kellene tennem, de végül száj húzva magam is döntésre jutok; lehajolva fél kézbe emelem a tőrjeit, amiket komoly küzdelmek árán az övemre erősítek. Csupán az egyiknek találok szabad tokot, a másikról pusztán remélem, hogy egy balul sikerült esés következtében nem fog majd felnyársalni.
Mire végzek a pengéi biztonságba helyezésével, addigra már a fél kezében tartja a kislányt, míg a másikban a fáklyát. Biztos vagyok benne, hogy az égvilágon minden az arcomra van írva, mert egy pillanatig sincs érdekemben leplezni a felháborodással elegyedett döbbenetet, ami az óvatlansága okán lobban fel bennem. Egy „most komolyan?” szemöldökemeléssel és fejbiccentéssel zárom a néma kiakadásomat, ugyanis azt még én is belátom, hogy mihamarabb vissza kell fordulnunk.
- A sírba fogsz minket juttatni egyszer - ennyit fűzök csupán a dologhoz, majd a bal irányba bökök a nyilammal, hogy arra induljanak meg. Előre eresztem őket, egyrészt, mert náluk van a fényforrás, másrészt onnét kevesebb esélyt látok arra, hogy megtámadnak minket, elvégre mi is arról érkeztünk.
- Frey, ha van benne… - próbálom burkoltan megfogalmazni a dolgot, merthogy nem tűnik helyesnek, hogy az orra előtt beszéljem ki a potyautasunkat. Végül úgy döntök, fél szóból is meg fog érteni a lány. - Bármikor beléd költözhet. Aztán mindkettőtökkel együtt kivisszük a városba, és ha eddig nem terjedt el, most már minden esélye meglesz rá - magyarázom halkan az aggályaimat, olykor-olykor megfordulva és háttal téve meg néhány lépést, hogy fedezhessem magunkat az ellenkező irányból is.
Egyelőre minden nyugodtnak tűnik, és pontosan ezért szökik a fejembe a gondolat; ha egy csordányi imp elhaladt a kislány mellett, akkor hogyan úszta meg a találkozást velük? Nem hiszem, hogy egy náluk jóval alacsonyabb, kisebb embertől megrettentek volna. Aggódóan és frusztráltan tekintek el feléjük. A kislány addigra már Freya vállára hajtotta a fejét, és az sem kizárt, hogy elaludt a kimerültségtől, ami azt bizonyítaná, hogy végtére is ártalmatlan. Ez esetben tényleg van még egy vadász az alagútban, aki segített neki?
- Figyelj, valami itt nem kerek - szólalok meg újra, egyelőre pusztán a megérzéseimet ecsetelve, ami egyhamar valósággá is válik, miként hirtelenjében, erőteljesen megremeg alattunk a talaj. Kénytelen vagyok megállni, már csak azért is, mert előttük és közöttünk is méretes betondarabok hullnak alá a plafonról.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 02, 2019 10:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Lehet, eltévedt. Lehet, haldoklik. Talán őt is megtámadták a paraziták. Ilyen kislánnyal egy is hamar tud végezni. Talán csak órái vannak hátra. Lehet, démon szállta meg, de kétlem, hogy lealacsonyodnának ilyen szintre. De ez csak feltételezés. Nagyon is lehet démon. Talán rosszabb. Mi rosszabb van annál? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, ahogy megtettem az első lépést az irányába.
Akármennyit fintorgok is emiatt néha, "megint én leszek a csali, komolyan?", igazából nagyon is szerettem ezt a szerepet. Igen, sokszor fedeztem már én is, de mind tudjuk, hogy messziről nem igazán vagyok hatásos, és azt is, hogy sokkal szívesebben lennék az események közepén. Talán emiatt is vagyok most ennyire eltiltva. Keményen kellett dolgoznom, edzenem és küzdenem azért, hogy megbízzanak bennem ebben a szerepben, de elnyertem apa bizalmát, elnyertem mások bizalmát, és kiegyensúlyozott teljesítményt tudtam mutatni, és talán emiatt is éreztem azt, hogy nekem ezt kell csinálnom, ez a feladatom. Talán emiatt vagyok eltiltva, hogy lehűtsem a fejem, és ne ugorjak mindenbe bele. Úgy hiába bíznak meg bennem, ha egyedül ugrok a semmibe. Talán ezt akarja apa. Vagy csak személyes sértésnek veszi a viselkedésemet.
Fellélegeztem a reakciója láttán, mikor letettem a 25 centis pengét a földre. Persze, lehet, csak számító. Látja Alexet, emiatt nem támad azonnal. Lehet, tudja, hogy ott van a másik veszély a hátam mögött. De lehet csak egy remegő kislány is, aki mindjárt összeesik a félelemtől. Bármelyik pillanatban megadhatja magát a szervezete. De az is lehet, csak a megfelelő pillanatra vár a támadáshoz.
Megfeszített figyelemmel tanulmányozom a mozdulatait, ahogy lassú, óvatos lépésekkel, ám egyenletes tempóban megközelítem.
Ha lenne színész iskola, biztos az lenne az első szabály, amit megtanítanának, hogy bármikor is váratlan esemény történik, bármikor is improvizálni kell, mert tanácstalan vagy, mert valami megdöbbent, lebénít, ebből semmi nem látszódhat rajtad. Ugyanazzal a tekintettel, óvatoskodással mentem a kislány felé, igyekezve kedvesen nézni rá, de tudtam, edzettünk együtt annyit, hogy tudjam, Alex észrevette a pillanatnyi lefagyást, hogy egy másodpercre megremegett a tartásom, hogy nem tartottam úgy a tempót, ahogy előtte tettem. Will nevének említése teljesen váratlanul ért, és egy pillanatig csak nehezen tudtam venni a levegőt. De hisz otthon volt, tudom, hogy ott volt. Csomót foglalkoztam vele, hogy ki tudjam kerülni őt. Otthon kellett lennie.
De folytattam. A kislány nem láthatta. Ha démon, a legóvatlanabb pillanatomban támadna, amikor épp nem vagyok felkészülve. Már csak pár lépés választott el tőle, mikor felkínáltam neki a vizet.
Reakciójától elszorult a szívem. Rettegést láttam a tekintetében, azt a fajtát, amit az ember nem tud csak úgy tettetni, olyat, ami a kislány őszinte lelkének köszönhető, aki olyat élt át, amit nem lett volna szabad neki. Magamhoz akartam szorítani, és hazavinni, elmondani neki, hogy minden rendben lesz, de ahogy a rettegéssel megtelt szemébe néztem, elszorult a torkom, és ebben már nem voltam olyan biztos.
Ahogy meghallottam Alex hangját, döntöttem.
Kívülről tudtam a szabályokat, így tisztában voltam vele, hogy hol a határ.
És azzal is, hogy azt ebben a pillanatban lépem át.
Nem tudhattam biztosra, ahogy a tiltott zónában sem tudhattam, hogy biztonságos-e, hogy elbánok-e vele egyedül. De meg kellett próbálnom. És most Alex sem utólag érkezett megmentésemre.
- Alex, kérlek - szólaltam meg, továbbra is a kislányon tartva a szemem. - Ha megtennéd, hogy az övedbe rakod őket, vagy valami, és tudod, hogy nagyon érzékeny vagyok erre, úgyhogy vigyázz rájuk!
Ezzel a hátam mögött a földre tettem, majd Alex irányába löktem a másik pengémet is, és leguggoltam a kislány elé.

- Szabad lesz? - néztem a szemébe, majd meg sem várva a válaszát magamhoz húztam őt, kis kezével egy pillanatra arrébb tolva a fáklyát, hogy fel tudjam emelni, majd miután felemeltem, a súlyát a bal kezembe helyeztem, és jobb kezembe fogtam a fáklyát.
Nem voltam kifejezetten erős, hiába edzettem sokat, pláne nem Alexhez képest, de ennyit még bírtam. A kislány papírvékony volt, és Alexnek kellett fedeznie.
- Siessünk! - szólaltam meg, amikor visszaértem Alex mellé, és körbefordultam, hogy mégis melyik irányból jöttünk.

647 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 02, 2019 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 532 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Nehezen tudom megállni, hogy az íjam alól ne pillantsak le Freyára megnézni, mit szöszmötöl már olyan sokáig a kabátommal, mert szinte a fejemet tenném rá, abban az áldott momentumban bukkanna fel a rejtélyes vendégünk. Az más kérdés, hogy utána alig telik el néhány másodperc, és a társam helyett csak sikerül elengedni a koncentrációmat a falra, amin közel sem a penészfoltok érdekelnek, hanem az esetleges paraziták, akik változatlanul görcsben tartják a gyomromat.
A fiola kicsúszik a zsebemből, ezzel együtt pedig előbotorkál a kislány is, akinek a látványa talán még az imént emlegetett férgeknél is jobban elbizonytalanít. Tudom, hogy mit kell tennem egy démonnal, egy angyallal, bármilyen döggel, ami nem ember, viszont egy kisgyerek egészen más súlycsoport, főleg, hogy ilyen ártatlan külsővel az égvilágon senkinek nem jutna eszébe megtámadni, próba alá vetni, sokkal inkább pátyolgatni, amíg nem helyezzük biztonságba. Azonban tudom, hogy nem engedhetjük le a védelmünket, ezért kitartok amellett, amire egész életemben tanítottak és edzettek; mások fedezésénél, aminek köze sincs ahhoz, hogy elképzelésem sincs, miként kellene bánnunk a felbukkanóval.
Freya szerencsére magára vállalja a feladatot, így óvatosan kilépek mögüle oldal irányba, hogy akadály nélkül avatkozhassak közbe egy nyíllal, amennyiben probléma adódik a terepfelmérés alatt. Látom a jelzését is, ami a biztonság kedvéért sosem árt, habár a megcsappant edzéseink és közös küldetéseink ellenére is jól össze vagyunk szokva, tudom, hogy mikor mit kell tennem egy-egy mozzanatánál, ahogyan ez fordítva is igaz. Nem merném kijelenteni, hogy az irritáló testvérénél nagyobb összhangban vagyok vele, de a kettőnk csapata is erőteljes.
Csendben figyelem, amint trükkösen megkísérli elnyerni a kislány bizalmát, aki idő közben megállt előttünk, és kíváncsi szemekkel pillog előbb Freyre, majd a földre helyezett fegyverére. Változatlanul meg van szeppenve, de gondolom jó jel, ha eddig még nem oldott kereket, kivéve, ha valami szörnyeteggel van dolgunk - igaz, erre szeretnék a legkevésbé gondolni.
- Jó… - a halk, vékonyka hang bátortalanul csendül fel az alagút némaságában, amiként egy apró bólintás kíséretében tovább kémleli az előtte ácsorgó társamat. Néha-néha mintha le akarnának csukódni a szemei, bár az sem kizárt, hogy egyszerűen hunyorog, ilyen állapotban végtére is csoda lenne, ha sokáig tudna fókuszálni. A karjai is olykor megrázkódnak, nyilvánvalóan nehezen tartja meg a kezeiben a fáklyát, ami egyelőre még elegendő fényt ad mindhármunknak, ám nem jósolnék neki túl sok időt. Muszáj lesz minél előbb útnak indulnunk.
- Olyan ruhái voltak, mint nektek - kezdett bele csöndesen, mielőtt lesütné a tekintetét. Láthatóan töpreng valamin, és néhány másodperc múlva mi is megtudjuk, hogy min. - A neve… Will… William. Hasonlít rád - jegyzi meg, visszaemelve a pillantását Freyára. A következő kérdésére egyszerű bólintással felel, az ábrázatáról kimerültség és szomorúság tükröződik, egészen addig, amíg említésre nem kerül a víz. Akkor ijedten lép hátra, majdnem el is botlik valamiben a háta mögött.
- Nem szabad! Apukám azt mondta, hogy azzal csak erősebbek lesznek a bogarak!
Összehúzott szemöldökeim alól figyelem a kislány minden mozdulatát, lépését, arckifejezését, de egyelőre nem tűnik veszélyforrásnak. Viszont a próbát sem hagyhatjuk ki, főleg így, hogy Willről beszél... Egyáltalán mit keresne itt? Vagy egy másik vadászról lenne szó?
- Frey… - figyelmeztető hangon szólalok meg, tudatosítva vele, hogy egyrészt sietnünk kellene, másrészt nem most jött el az ideje a bizalom-próbának, még akkor sem, ha én a tisztes távolságomból könnyen beszélek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Halkan kifújtam a levegőt, és bólintottam. Igaza volt. Bár már jó párszor megtanultam ezt, mégis mindig emlékeztetnem kellett magamat, hisz semmiben nem bízhattam. Persze, eszemben sem volt elrakni a fegyveremet, mégis, idegesít a helyzet. Tudom, hogy nem szabad bíznom a gondolataimban, a megérzéseimben, lehet, egyszer majd ez lesz a végem, de - a hangot meghallva el sem tudtam volna képzelni, hogy egy démon, a Pokol ura képes lenne így beszélni.
Az alsó ajkamba haraptam, és bólintottam.
- Bocsi - tátogtam, a kabátjához nyúlva.
Aha, a belső zsebében, ez eddig tök jó, csak marhára nem ugyanolyan kabátunk van, és fogalmam sincs, hogy ez mit takar, azon kívül, hogy belül. Mikor már azon gondolkodtam, hogy legközelebb koordinátákat kérek tőle, ha ilyet mond, nagy nehezen sikerült kitapogatnom az üvegcsét, és elővennem. Mentésemre legyen mondva, fél kézzel nem volt egyszerű manőver. A fiolát a tenyerembe rejtettem, és visszafordultam a fény irányába, mintha mi sem történt volna, tudván, hogy amíg mi nem láttuk őt, elég kicsi az esélye, hogy ő láthasson minket, így a szentelt víz a tenyeremben egyelőre titok maradt.
Egy pillanatig csak bámultam a megjelenő kislányra, aztán Alexre néztem. Abban a pillanatban tudtam, hogy tanácstalan, és nem fog mozdulni, így felvontam a szemöldökömet, hátam mögé tettem a kezeim, és előre léptem.
Mély levegő. A hátam mögött lévő kezemmel jeleztem Alexnek, remélve, hogy érti, arra kérem, fedezzen. Jobb kezemben a szenteltvizes fiola, balban a két pengém. Most egy pillanatra átfogtam az egyiket a jobba, és a kislány szemeibe néztem.
- Nézd - szóltam hozzá halkan, ahogy a bal kezemet magam mellé engedtem, és leraktam a földre a benne lévő fegyveremet. - Nem kell félned.
Felegyenesedtem, bal kezemet ismét a hátam mögé tettem, visszavéve a nálam maradt tőrt. A szívem a torkomban dobogott, ahogy még egy fél lépéssel közelebb léptem hozzá, ám még mindig felettébb távol voltam tőle. Egy pillanatra elszorult a szívem, ahogy ránéztem, aztán magamra szóltam - nem tudhatom, ki rejtőzik a hang mögött.
- Milyen bácsiról beszélsz? - hallottam, ahogy kedves hangom visszhangzik a falak között, és borzasztóan idegennek éreztem. Ó, hányszor voltam már a csali, aki előre megy megnézni, ki is az, aki tudja tettetni, hogy más, mint akinek hiszik, aki talán el
tudja nyerni az áldozat bizalmát, miközben hátulról, eldugott helyekről fedeznek, és egyetlen rossz mozdulatra várnak ahhoz, hogy támadni tudjanak. Az utolsó "vizsgahelyzetünk" is ilyen volt.
A szívem zakatolt, ahogy még egy fél lépéssel közelebb léptem hozzá, mikor halkan megszólaltam.
- Fáradtnak tűnsz. Régóta vagy itt? - Vártam egy kicsit, mielőtt folytattam volna. - Van nálam egy kis víz, ihatsz belőle, ha szeretnél, biztos nagyon szomjas vagy...

428 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 29, 2019 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 448 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Freya tenyere az én, ujjatlan bőrkesztyűvel fedettembe simul, miután a csuklója megfogásával szavak nélkül tudattam vele az egymás elhagyása elleni védelmünk rögtönzött tervezetét. Máskor biztosan feszélyezne az érintés, hiszen legutóbb szerintem kölyökként fogtam meg utoljára bárkinek úgy a kezét, hogy a biztonság, közelség keresésén vagy az egyszerű kényelmen túl ne lett volna valamilyen praktikus oldala a cselekvésnek. Egyszerűen nem fogdosok kezeket, most azonban van megalapozott indítéka a tettnek, tétje, ugyanis ha elengedjük egymást út közben, bámulatos gyorsasággal keveredhetünk el az alagút két, ellenkező irányába.
Mielőtt viszont útnak eredhetnénk, ismét neszezés hallatszik a sötétből, majd egy bátortalan hang, ami első tippre egy gyerekhez tartozik. A felsejlő fény irányába kapom a fejemet, és annak ellenére, hogy a narancsos derengés egyáltalán nem erőteljes, az iménti vaksötét után még így is hunyorognom kell a látásom élesen tartásához. Közben megszólal Frey. Az arcomat félig felé fordítom, jelezve, hogy figyelek a szavaira, amelyek suttogó leheletként érnek el a fülemhez. A bizonytalan kérdésére viszont kénytelen vagyok ezúttal már a felsőtestemmel is odafordulni hozzá, eleresztve a kezét, hogy ismét készültségbe helyezhessem a fegyveremet.
- Sose hidd, hogy egy démon tud kiszámíthatóan viselkedni - közlöm vele halkan, ámde szigorúan pillantva le a szemeibe, ami inkább szól az elszenvedett tapasztalatok keserűségének, mint neki, de előbb higgyen kioktatónak, minthogy az óvatlansága miatt baja essen. - Van nálad szenteltvíz? Ha nincs, a kabátom belső zsebében találsz egy fiolát. Addig fedezlek - tudatom vele, majd megfeszítve az íjamat, visszafordulok a hang- és fényforrás irányába.
Egy ideig megint csend telepedik az alagútra. Az újdonsült társaságunk változatlan ittlétét egyedül a pislákoló fény jelzi, ami a falakon felkúszva most már teljes rálátást enged a méretes penésztelepekre és a ki tudja még mitől származó foltokra. A tekintetemet nem hagyom elsiklani egy másodpercnél tovább, de természetesen éppen ezt az árva pillanatot választja ki a vendégünk az előbújásra.
Vékony, reszketeg lábakon csoszog elénk egy ötéves forma kislány, gyönge kezeiben alig-alig tartva meg a fáklyát, ami alaposan leégett már, vagyis régóta lehet úton. A koszos, szakadt ruhái lógnak rajta, az arca beesett, mint aki napok óta se vizet nem ivott, se bármiféle élelmet nem vett magához. Szinte azonnal összeszorul a szívem és megenyhül a lelkem, de nem fogom alig egy perc elteltével már is felrúgni a Freyának adott tanácsomat.
- Segíteni jöttetek…? Mint az a másik bácsi? - kérdezi halkan, megtorpanva a neki szegezett íjam láttán. Amennyire innét látom, a szemei őszinte félelemtől csillannak, ám továbbra is tartom magamat a protokollhoz, nem engedem le csak úgy a védelmünket. Na meg időt is akarok nyerni, ugyanis gőzöm sincs, mit kezdhetnék egy kisgyerekkel; hogyan borítsak az arcába egy üvegcse vizet? Szembe megy a gondolat az ösztöneimmel és az elveimmel, ezért kérdőn fordítom a tekintetemet Freyre, hátha ő talpraesettebb a gyerekekkel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 27, 2019 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Bólintok. Igen, nagyapa meg fogja fejteni. El fogom neki mondani, meg sem fogja kérdőjelezni, hogy honnan vagy miért, hisz ő az, akit egy pillanatra sem érdekelt az eltiltásom, és érteni fogja, hogy nekem ez mennyire fontos. Meg fogom kérdezni, és szinte látni fogom, ahogy kattognak a fejében a kerekek, majd a számtalan jegyzetfüzetéhez nyúl, leellenőrizve, hogy a teóriája stimmel-e a korábbiakkal és egyéb tudásunkkal, de nem fog megállni, addig nem kezd bele, míg mindent le nem ellenőrzött, számba nem vett, ki nem zárt és figyelembe nem vett volna.
Immár mindkét kezemben felfegyverkezve álltam az alagútban, mindenre felkészülve. Lehet, az impek jönnek vissza, lehet, egy pokolkutya talált be ide, sőt, sokkal rosszabb is lehet, akár egy démon szálláshelyére is találhattunk, fogalmunk sincs, mivel nézünk szemben. Vakmerő vagyok, de kiegyensúlyozott. Ha tudnám, hogy semmi esélyünk sincs, azonnal visszafordulnék, és mást sem engednék megküzdeni, egyszerűen nem éri meg. És a kiképzésünk legelején elég pedáns voltam ahhoz, hogy én nyerjem a nemhivatalos szabályvisszamondó versenyt, így a mai napig az elmémbe égtek a cselekvéseim határai, mit, mikor, hol és hogyan. Tudtam, éreztem Alexnek a feszült jelenlétét, edzettünk eleget ahhoz, hogy tudjam, ő már vissza akart volna vonulni korábban, hogy másokra bízzuk, esetleg több emberrel jöjjünk vissza, vagy olyanokkal, akiknek ez a feladatuk. Hivatalosan még nem szegtünk szabályt. De kezdtünk a határon táncolni.
Persze, attól eltekintve, hogy nekem nem lett volna szabad itt lennem. De ez volt az a veszély, amit meg kellett játszanom - ha most nem jövök le ide, az esetleges parazitaveszély sem derült volna ki, sőt, ki tudja, talán...
Sötétség.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem a halk kattanást hallva. Beletelt pár másodpercbe, hogy csak annyira hozzászokjak a sötétséghez, hogy ne érezzem azt, teljesen megvakultam. De semmi fényforrás nem volt ahhoz, hogy bármit is láthassak. Mély levegőt vettem, és lehunytam a szemem egy pillanatra - nem mintha számított volna bármennyit is -, mikor meghallottam, hogy nincs nála az öngyújtója. Mintha csak ellenünk lett volna a szerencse.
Tapogatni kezdek, ehhez átveszem a jobb kezemből a tőrt a balba, így már kettő fegyvert tartva. A készenléti állapot miatt nem akartam eltenni; így egy pillanat alatt ismét támadóképes lehetek, míg úgy kemény másodperceket vesztenék. Hirtelen éreztem, ahogy Alex megtalálja a jobb csuklómat, úgyhogy feljebb csúsztattam a kezem, és megfogtam az övét. Elvesztettem az irányérzékemet a kereséstől, már nem tudtam, merről hallottam előbb a hangot, vagy merről jöttünk korábban. Ha kitapogatnám a földön a testet, talán meg tudnám mondani, de most fontosabb volt az, hogy egymást ne veszítsük el ebben a lehetetlen sötétségben, így eszem ágában sem volt elengedni a kezét.
Összerezzentem a hang hallatán, és felé fordultam; fényt láttam, és ahelyett, hogy megörültem volna, csak megijedtem.  Szorosan fogtam a bal kezembe a fegyvereket, felkészülve a mozzanatra, ám a fény lassú közeledése nem arról árulkodott, hogy
szükségem lenne rá.
- Hé - suttogom, némileg lábujjhegyre állva, hogy minél közelebb lehessek Alex füléhez, ami persze így is lehetetlen, tekintettel léve a magasságkülönbségre, és szinte csak leheltem a szavakat. - Persze, lehet csapda is, de egy démon nem viselkedne így, nem...?
Nem engedtem le a védelmemet, hisz nincs az az isten, hogy veszélybe sodorjam társamat és magamat miatta, nem fogok egy egyértelmű csapdába besétálni. De az ismeretlen közeledése így nem tűnt túlzottan támadónak.

533 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 27, 2019 1:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 639 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Igyekszem halkan és kontrolláltan magamba szívni a feszült levegőt, ami a váratlan események egymásutániságát tekintve igen csak a nehezemre esik, mert körülbelül annyit magamba tudnék szippantani belőle, hogy végül hőlégballon méretűre duzzadna a mellkasom. De talán még annak a mennyiségnek a hirtelen kifújása sem lenne elegendő ahhoz, hogy a procedúra végén megkönnyebbültnek érezhessem magamat. És mindez Ed hisztériájával kezdődött. Ha az a féleszű most itt lenne és végezné a dolgát, akkor már is hárman lennénk egy félvárosnyi problémára, nem pedig ketten. Például visszafordulhatna erősítésért, mert ez az a pont, ahol erőteljesen mérlegelném a lebukás és az elbukás hányadosából kikövetkeztetett túlélési rátánkat. Idelent lépten-nyomon újabb és újabb problémába botlunk, amelyek kezdik meghaladni a képességeinket és a hatáskörünket, a bázison meg legfeljebb ejnye-bejnyét és pár hét eltiltást kapnánk. Nem is tudom, a kényszerpihenő valahogy jobban hangzik, mint egy gusztustalan féreg a testemben, illetve a lelkemet is megnyugtatná, amennyiben visszatérnénk a szabályos eljárásrendhez.
Kétségtelenül itt lenne az ideje a visszavonulónknak, ám az ismételt zaj kizökkent a menekülési stratégiánk latolgatásából. Az agyam rögvest átkattan, és arra koncentrál, hogy minél hatékonyabban s hamarabb elhárítsak egy esetleges támadást. Az, hogy mindeközben felvetem Freynek a sokadik rejtélyünket, a saját vagy az ő figyelme elterelésének szól-e, nem tudom megmondani, viszont a mély csöndjéből arra tudok következtetni, hogy egy kis időre ő is elmerült a gondolataiban ahelyett, rágörcsölne az egyelőre láthatatlan támadónkra. Aztán az is előfordulhat, hogy teljesen hidegen hagyja a fenyegetés.
- Így van. Biztos, hogy halottak, de a legutóbbi információim szerint jelenleg ez nem lehetséges - suttogom neki vissza a félbehagyott mondatára, közben a falat és az előttünk terebélyesedő alagutat figyelve a zseblámpa halovány fényében, amit egyébként jobb híján a talpam alá helyeztem. Nem teljesen, éppen csak annyira, hogy kicsit megdönthessem a hely nagyjábóli bevilágítása érdekében.
Arra mindösszesen csupán bólintok, hogy a legidősebb Crusader a kisujjából kirázna vagy ötféle magyarázatot - legyünk reálisak, hármat minimum - erre a lehetetlen helyzetre, csakhogy ő most nincs itt, ezért sokra sajnos nem megyünk az öreg tudásával.
- Majd megfejti, van egy olyan érzésem, hogy ezt nem mi- - fogjuk kideríteni és nem ma. Valahogy így szerettem volna befejezni a mondatomat, azonban a gyér fényviszonyok hirtelen megszűnése még bennem is megakasztja a szavakat. Ismét mélyet szusszanok az orromon keresztül, ahogy egyik pillanatról a másikra úgy kétszázra ugrik a pulzusom. Alapvetően nincs gondom a sötéttel, és talán még a vaksötéttel is ki lennék békülve, ha nem érezném már is a bőrömön mászni az egyelőre - remélhetőleg ez így is marad - képzeletbeli parazitákat. Frey suttogó hangja ránt fel az undorodásból.
- Van - reflexből bólintottam is a határozott kijelentés mellé, majd fél kezemben összefogva az íjamat és a nyilamat, elkezdek kotorászni a nadrágzsebemben. A bal oldaliban nincs, ahol általában tartani szoktam a kevésbé fontos kütyüjeimet, de nem kapok pánikrohamot, átnyúlok jobbra, ahol egy müzli szeleten, egy összegyűrt zsebkendőn és néhány érmén kívül szintén nem találok mást. Ezen a ponton jól hallható frusztrációval sóhajtok fel, egyre sietősebben kutatva át a hátsózsebeimet, majd a kabátomat, ám egyikben sincs öngyújtó. És természetesen ebben az áldott momentumban villan be, hogy kölcsönadtam annak a bagós Ednek. Még soha nem akartam ennyire kitekerni valakinek a nyakát…
- Negatív, mégsincs - nyögöm ki, aztán óvatosan lehajolok, és vakon kitapogatom a zseblámpát. Megpróbálom visszalehelni belé az életet néhány ütéssel, de mindhiába, teljesen beadta a kulcsot. - Oké… Visszamegyünk, és értesítjük a bázist - tudatom vele a tervet, mintha nem ácsorognánk egy sötét, halottakkal, parazitákkal és impekkel teli alagútban, és amúgy is olyan egyszerű lenne a kijutás.
Már éppen kézen fogom Freyt, hogy ne szakadjunk el egymástól a lehetetlen küldetésünk alatt, amikor oldal irányból - talán onnét, ahol a hangot is hallottuk, nehéz megállapítani, hisz ebben a sötétben hamar elveszíti az ember a tájékozódó képességét -, először halovány, majd egyre erőteljesebb, narancsos fény kezd felderengeni.
- Hahó…? Van ott valaki? - erőtlen, reszketeg és bátortalan hang társul a világosság mellé.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 10:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Reflexből kiöltöttem a nyelvem, de csakis a hátára, és kedvem lett volna szemléltetni célzóképességemet, csak a tőrömmel. Azonban józan eszemre hallgatva inkább nem tettem meg, saját fegyveremmel sem annyira biztos a tudásom, hogy csak úgy elhajítva százszázalékra meg tudjam mondani, hogy azon a ponton fog landolni, amelyiken csak szeretném. így egyelőre eltekintettem ettől, ám megjegyeztem magamban. Tudtam, hogy amint alkalmam adódik rá az elkövetkezendő edzések alatt egyszer mindenképp, csak úgy nem messze tőle fogom a táblába állítani a tőrömet.
És amúgy is, a kisebb, csizmámban lévő késsel jobban tudok célozni.
De előtte persze ki kell jutnunk innen, mintát gyűjteni, bizonyítékot vinni és persze nem bajba kerülni, bár egyelőre egész jól megúsztunk mindent, és bár legszívesebben menetelnék tovább, társamat - se a saját felfüggesztett seggemet - nem szeretném bajba keverni, így józanabbik felem kezdte azt súgni, lassan ideje lesz visszafordulnunk. De a lassan még nem jött el.
Összeszorítottam a számat, mikor Alex lábai mellett megláttam a holttestet. Nem kellett orvostudomány ahhoz, hogy lássam, ugyanaz lett a sorsa, mint a gyereknek. Az összeaszott test egyértelműen a paraziták nedvesség elszívására mutatott, és bár szerettem volna, ha nem így lenne, sajnos tudtam, hogy ők tették. Talán jobb így, mintha csak valami megállapíthatatlan sérülést találkozunk, ami talán vagy talán nem minket is megöl, csak azért, mert ránéztünk a holttestre.
Tudtam, hogy merész vizekre evezek a kijelentésemmel. Hisz a test félig összeaszott, így arca sem volt a legjobban felismerhető, és persze New York minden lakosát sem ismertem fel személyesen, de valami akkor sem stimmelt. Alex törte át a deszkákat, előtte még a gyerek apró termete miatt talán átfért volna valahogyan közöttük, de a felnőttnek esélye sem volt. Muszáj volt kívülről jönniük. És ha már egyszer ők átjutottak, semmi sem garantálja, hogy nem fogja minden más is megtenni utánuk.
Ez kell még csak, egy-két fődémon biztos feldobná New York stagnáló hangulatát, minden pénzemet rátenném, pedig jó ideje gyűjtöttem.
Bólogatok a szavait hallva. Most nem volt ideje a kikérdezésnek, hogy mégis honnan tudja, az ráért később is, nyugodtabb körülmények között. De ez hasznos információ volt, jó lesz megtartani. Csak azt nem tudom, hogy adjuk át a Tanácsnak a testeket anélkül, hogy rájönnének, és azonnal elzárnának mindent. Márpedig, ha tényleg szegények laknak ott... ki tudja, mi lenne a sorsuk.
Összerezzentem, mikor meghallottam a hangot, és azonnal összeszorult az öklöm a fogat körül. Felegyenesedtem, és kabátom belsejébe nyúlva elővettem másodlagos tőrömet is, hogy így két kézzel védekezhessek vagy támadhassak. Nem tudtam, mi volt a zaj, viszont a holttestek látványa után már csakis a legrosszabbra volt érdemes készülni.
Ismét bólintok, és a zseblámpa halovány fényében a földre fordítom a figyelmemet. Ha tippelnem kéne, ezekből a testekből három vagy négy parazita léphetett le, persze, fogalmam sincs, hány petét raknak, így azt sem tudhatom, hogy lehettek-e peték a felnőttben, és mennyi esélyük lehetett kikelni. De ha három-négy élősködött bennük, akkor nem kell rettegni. Ha nem...
- Hogy érted? Hisz biztos, hogy... - kezdtem bele, aztán ahogy megértettem, mire gondolt, eltátottam a számat.
Számomra a halottak halottak voltak, és sosem szoktam meg ezt az újraéledés dolgot, pedig ideje lett volna. De most, hogy mondja, tényleg, ezek rendes holttestek, egyben, idővel fel kellett volna támadniuk, hisz semmi olyan nem történt velük, ami megakadályozta volna ezt.
- Nagyapa tudná - sóhajtottam, a földet pásztázva.
Ő minden ilyesmit tud, és szereti is az elméleteit - melyek 99,9% igazak - elmesélni nekem, így valószínűleg erről is beszélt nekem. Azonban három teljesen különböző kaliberű iskolából nagyon is nem egyszerű észben tartanom ehhez hasonló niche információkat, mint a parazita által megölt holttestek fel nem támadásának okai.
Ilyen, és ehhez hasonló esetek azok, amikor igazat adok Willnek, és már ténylegesen feleslegesnek érződik a rendes iskolai képzésünk, ám már a célvonalban tartunk, itt már nincs kilépés.
Nagyapa, nagyapa, nagyapa... lélek?
Alex felé fordultam, és már épp kinyitottam volna a számat, mikor halk kattanás hallatszódott, és minden sötétségbe borult. A zseblámpában lévő elem feladta a küzdelmet.
- Mondd, hogy van nálad vészhelyzet öngyújtó... - suttogtam, és hirtelen ezerszeresen kezdett verni a szívem.

659 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 23, 2019 11:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 524 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Leheletnyire megemelkednek a szemöldökeim a halk motyogását hallva, amiről biztosra veszem, hogy nem becsmérlésnek szánta, legfeljebb a szokásos vérszívásának, amiben egyébként lelkes partnere szoktam lenni. Például biztos vagyok benne, hogy a mai szörnyűségek ellenére minimum egy hétig a „Holtakkal suttogónak” fogom hívni.
-  Hogyne, egyszerű. Csak célozni kell tudni hozzá - mosolyodok el egy röpke momentumra, majd finoman megpaskolom a vállát, ahogy elsétálok mellette a kilőtt dögökhöz. A szertelen hangulatom aztán hamar visszazökken az elhűlt döbbenetbe és undorba, habár egy felnőtt holttestének a látványát még az én gyomrom is könnyebben befogadja. Inkább a tudat nehéz, hogy ezek az emberek valószínűleg ártatlanok voltak, és az égvilágon semmivel nem szolgáltak rá arra, hogy ilyen halált haljanak.  Na álljunk meg egy percre… Egyáltalán hogyan halhattak meg?
Éppen nyitnám a számat és fordulnék, hogy megosszam Freyával a logikai összeférhetetlenséget azzal, ami a világban zajlik és amit itt találtunk, azonban megelőz a szavaival. A kérésére közelebb lépek, majd enyhén lehajolva veszem szemügyre a férfi élettelen arcát. Igaza van, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki hetek óta oszladozik a nedves alagútban, azt viszont már nehezebb megállapítani, hogy közülünk való-e. New York még a mai formájában sem egy kicsi város, szerintem sok ember van, akivel még egy kósza pillantásra sem láttuk egymást. Mindennek ellenére az elmélete szöget üt a fejembe, ahogyan felegyenesedve én is eltekintek a sínek folytatásának irányába.
Hát persze, hogy van közülük kijárat a városból… ezt rajtam kívül már csak Kaitlyn tudja jobban, aki az én segítségemmel lépett olajra Wallenberg után a falakon túlra. De hogy ennyi ember ismerje őket, olyanok, akik még csak nincsenek is tudatában a terepviszonyainknak? Kötve hinném, feltéve, ha nem szivárogtat valaki odakintre információkat, ám ennél egyszerűbb magyarázat is a rendelkezésemre áll. Óhatatlanul eszembe jutnak Cole szavai még az üzletelésünkről. Van egy kevésbé őrzött állomás, ahol régen gyerekek, fiatalok laktak, és bár a lejárat le van zárva, jobban, mint ez, akad mód a megközelítésére egy irodaház alagsorából. A paraziták áldozatai könnyedén lehetnek azok a gyerekek és fiatalok…
Már csak az a kérdés, hogy megosszam-e Freyával az információt. Eddig a nővéremen kívül senkinek nem beszéltem róla, igaz, mindez idáig nem is állt fent élet-halál szituáció. Összeszorítom az ujjaimat az íjam körül.
- Ha minden igaz, van, és hallottam olyan pletykákat is, hogy egyes állomásokon emberek is élnek. A mieink közül. Szegényebbek, fiatalok, akikről senki sem gondoskodik. Könnyen lehet, hogy ők estek támadás alá és egészen idáig menekültek - magyarázom elcsöndesedve, vetve egy utolsó pillantást a holttestre. - Talán az impek megérezték a szagukat, és azért csődültek le ide. Bár nem tudtam róluk, hogy dögevők - vonom össze a szemöldökeimet, mielőtt újfent zaj hallatszódna az alagútból.
Az íjamat ismét megfeszítem, a hang irányában rögzítem, aztán Freyre fordítom a tekintetemet.
- Légy résen. Figyelj a sínek között, én figyelem az alagutat és a falakat. A parazitákat nehezebb lesz kiszúrnunk - suttogom neki oda, egyelőre a várakozás mellett határozva. Ha tompulnak a hangok vagy teljesen megszűnnek, mi is közelebb merészkedhetünk, de tekintve, hogy eléggé visszhangzik az egész kóceráj, még nem tudom megállapítani, hogy közelít e felénk bárki vagy sem. - Addig is elgondolkozhatunk, hogyan haltak meg ezek az emberek, amikor elméletileg nem halhatunk meg - teszem hozzá csöndesen.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 20, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Elkomorodtam.
- Ha bajom esik, az csakis a saját hibám és felkészületlenségem következménye, és megígérem az eltiltást. - Hangom halk, de komoly volt, ahogy továbblépdeltem az alagútban.
A falak nedvesek voltak, valószínűleg beszivárgott a víz. Igazából biztos, hogy előbb vagy utóbb ezek a járatok be fognak omlani - vagy be lesznek omlasztva a veszély miatt, amelyik hamarabb jön el. De a megülő por és kosz arról tanúskodott, hogy a lezárás működik, nem jár erre senki.
Egészen addig a pillanatig, amíg Alex ki nem mondta, hogy ott fekszik egy halott kisgyerek.
Az évek során az ilyen és ehhez hasonló események megerősítettek, érzéktelenítettek. Sokan meghaltunk, mindenféle külső nyom nélkül vagy épp szétmarcangolva, darabokban találva meg. Az elején le voltam bénulva, meggyászoltam a halott galambot, és horgászáskor sem tettem csalit a botomra, nehogy bántsam a halakat. De aztán megváltozott, megváltoztam, egy idő után már csak elfordultam, ha parancsra kellett valamit megtennem, ami hasonló következményekkel járt, majd később már reflexből megindultam a holttest felé. Ez nálam hamarabb kialakult, mint a többieknél, így a laborba is hamarabb beengedtek, míg néhány társam azt mondta, ők még most sem képesek bemenni. Fogalmam sincs, mi történt, miért, hisz még apa sem bírta az ilyeneket, de mégis, így már több boncolásban is besegítettem, amikor szükség volt rám, és a központban töltött időm egy részét edzésen kívül a laborban töltöttem. Csakis ezért tudtam most is, hogy kell a testhez nyúlni, és látni, hogy mi az. Will nem ismerte volna fel.
Most is, reflexből indultam el a test felé. Ilyenkor szinte automata vezetésbe váltok, érzelmek nélkül, csakis szisztematikusan cselekszem. Ez Willben is megvan, bár benne nem a halál váltja ki, és sokkal erősebb is.
Miután felálltam, és továbbindultam, utána éreztem a nyomást a mellkasomban, utána remegett meg a lábam a lépés közepén, utána gondoltam csak bele, érzelmekkel együtt, hogy kisgyerek holttestet találtunk, utána éreztem a görcsöt a gyomromban. Megráztam a fejem, ez is csak egy holttest, mondtam magamnak, nem számít, kié.
Érintés a vállamon. Kirántott a gyerek testének látványából, a gondolataimból, és észrevettem az előttünk lévő lényeket, majd egy kicsit arrébb húzódtam, hogy társam gond nélkül elférhessen. Persze, nem kellett sokat mozdulnom - eléggel magasabb nálam ahhoz, hogy ne takarjam ki nagyon.
Csettintettem egyet a nyelvemmel, ahogy leestek, és enyhén elmosolyodtam.
- Így annyival egyszerűbb - jegyeztem meg csak úgy magamnak, halkan, lebiggyesztett ajakkal, mert tényleg, enyhén megkönnyíti így a feladatot, mintha rájuk kellett volna ugranom.
És egyáltalán nem a képességeit szidtam, ha valamire, akkor az együtt töltött évek alatt azt megtanultam, hogy Alex íjjal való bánását csakis dicsérni lehet, és persze bámulatom abból is ered, hogy nagyapám minden igyekezete ellenére is pocsékul áll a kezemben nyíl, szóval én lennék az utolsó, aki bármi negatívat akarna is mondani róla.
De mégis, mennyivel piszokul egyszerűbb innen messziről lőni, és már hullanak is...!
Hagytam, hogy Alex előre menjen, majd meglátva a lakoma tárgyát, felzárkóztam mellé. Már messziről biztos voltam abban, mit láttam, azonban a test mellé térdelve közelebbről is szemügyre vettem; csak utólag vettem észre, hogy valami egységes kosz ragadt a térdemre, ám inkább nem akartam megtippelni, mi lehetett.
- Nézd - suttogom, a test feje felé fordulva. - Az arca viszonylag ép, vagyis... - összeráncoltam a szemöldökömet. - Nem
olyan rég hallhattak meg, szerintem csak pár napja lehetnek itt, de ezt persze csak a boncolás tudná megmondani. De egyáltalán nem ismerős az arca. Ha kívülről jöttek...

Felegyenesedtem, és az alagút sötétje felé néztem.
- Ezek közül a járatok közül van olyan, ami kivezet a városból? Mert lehet, megbontották a befalazást... Nem véletlenül vannak itt, menekülniük kellett valami elől. Vajon tudták, hogy hordozók...?
Elgondolkodtam, mikor is zajt hallottam az alagútból.

597 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 20, 2019 12:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 773 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Néhány kitartott momentumig dermedten figyelem az ábrázatát, latolgatva a lehetőségeimet, ám lássuk be, nem igazán rendelkezek olyanokkal. Ez persze nem gátol meg abban, hogy egy látványos szemforgatás kíséretében ne sóhajtsak fel.
- Hogyne, ha pedig történik veled valami, azért álomvilág földjei lesznek a felelősek, hisz nyilván végig aludtál otthon - mormogom nem túl lelkesen, ugyanis fogynak a „San Francisco-i delegációval való megküzdés boldogulás” kártyáim. Nem kenhetem már túl sokáig a vezetőség orra alá, hogy egyedül hagytak a szarban, és örülhetnek egyáltalán, amiért élek még, szóval felejtsék el gyorsan a megrovásomat, mert közel sem fair így bánni a szövetség megkötőjével. Főleg, hogy jó páran a hátuk közepére sem kívánták az egészet... - Edet meg felejtsd el, inkább vállalom a büntetést, minthogy hőst csináljak belőle - horkantok fel kiábrándultan, majd további szó nélkül folytatom a kutatást, vele az oldalalom.
Viszonylag hamar nyomokra bukkanunk, hála Frey szemfülességének, habár a tetemet a legnagyobb örömmel kihagytam volna a mai felfedező túrából. Nem mintha opció lenne, a halál a munkánk része, csak épp… nem kisgyerekeké. Fogalmam sincs, hogyan képes ilyen rezzenéstelen arccal és magabiztossággal megközelíteni a testet, azonban döbbenet vagy fintorgás helyett egyszerű tiszteletet érzek a profizmusa iránt. Ráadásul ha ő nem tenné, nekem kellene, és férfiasan bevallom, ez lenne az utolsó, amire valaha önként vállalkoznék.
- Mi az? - az émelygésből és elhűltségből pillanatok alatt felránt a halk mormogása, ami közel sem hasonlít az iménti, megrökönyödésből fakadó dühömre, inkább valamiféle rádöbbenésre. Közelebb lépek hozzá, és anélkül, hogy kitakarnám a fényt, előrébb hajolva próbálok rájönni arra, miről van szó, igaz, pillanatokon belül velem is megosztja a felismerését. - Paraziták? Még soha nem hallottam olyanról, hogy a városban megjelentek volna, vagy úgy… egyáltalán bármilyen fertőzésről a mieink közül - osztom meg vele az aggályaimat, és eddig ugyan semmi kedvem nem volt halottkémet játszani, muszáj lesz megnéznem, hogy valóban erről van-e szó. Bízok Frey szakértelmében, egyszerűen a lehetőséget nem tudom elfogadni, hogy New Yorkban napok, hetek kérdése, és nyüzsögni fognak ezek a dögök…
Mielőtt azonban bármit tehetnék, elém lép, és ellenvetést nem tűrően esik neki az arcomon húzódó sérülésnek. Az egyszerűség kedvéért kicsit megdöntöm a derekamat, hogy ne lábujjhegyen kelljen kiviteleznie a sebellátást, mivelhogy jócskán van köztünk magasságbéli különbség. A fertőtlenítő kellemetlenül csíp, de nem jobban, mint bármikor máskor, ezért az azonos oldali szemem enyhe hunyorításánál többet nem reagálok a fájdalomra. Addig is sorra veszem fejben a paraziták jellemzőit, mert nem igazán volt még alkalmunk összetalálkozni velük; a tudásom velük kapcsolatban kizárólag lexikális. Ha minden igaz, ameddig rajtunk kívül vannak, nem okozhat gondot a megölésük, viszont észrevenni sem túl egyszerű őket, hát még azt, hogy ki fertőződött meg. Talán már most is járvány dúl odakint, csupán mi nem tudunk róla.
- Kösz - motyogom halkan, és mire ellát, a magánkutatásomról is leteszek. Hiába nézegetjük ketten, előrébb nem leszünk, noha ezen a ponton el kell gondolkodnom azon, hogy folytassuk-e a vadászatot, vagy a szabály szerint jelentsük a Tanácsnak a tapasztalatainkat. Az elitek elméletileg az ilyen váratlan és ritka eseményekre is fel vannak készülve, velünk ellentétben… Ám látva Frey magabiztosságát, és tudva, mennyi időt vesztegetnénk el azzal, amíg a bázisra megyünk és vissza…
Egyszerűen bólintok és halk léptekkel követem a megadott irányba. Nem beszélek, hacsak ő nem szól hozzám, ugyanis ha az alagútban több is van ezekből a dögökből, akkor bármelyik pillanatban minket is megtalálhatnak, márpedig ők nem fognak nagy zajt csapni.
Jó néhány méteren egyenesen haladunk, minden különösebb akadály nélkül, de egy idő után elkezdenek bal irányban kanyarodni a sínek, a konkrét fordulóban pedig két, szárnyas alak dereng fel a zseblámpa gyér fényében. Megragadom Freya vállát, és megállásra kényszerítem, mert innen nézve se nem halottak, se nem emberek a társaságunk legújabb tagjai. Valamin nagyon ügyködnek, bár ilyen sötétben és a guggolásuk ténye mellett képtelenség megejteni, hogy mit, viszont kétségtelenül el vannak mélyülve benne, mert még a hirtelen fényviszony-változásra sem kapják fel a fejüket. Megemelem az íjamat, s ha a helyzetből adódóan nem járna át a feszültség, valószínűleg megkísérelném lenyűgözni a vadásztársamat mindkettejük egyszerre történő kilövésével, ellenben így a biztos módszer mellett határozok; gyors egymásutánban küldök nyilat beléjük. Tompán puffan a testük, és ezzel együtt visszaáll a csend az alagútba.
- Talán leszakadtak a többitől, és itt ragadtak… - suttogom oda a lánynak, és amennyiben neki sincs ellenére, közelebb lépkedek hozzájuk. A tetemeik alatt újabb holttest rajzolódik ki, ezúttal egy fiatal felnőtté, nem lehetett idősebb, mint mi. Hasonló állapotban van, mint a kisgyerek volt, azzal a különbséggel, hogy belőle… jócskán hiányoznak darabok. Az egyik keze például az egyik imp szájából lóg ki. - Határozottan kezdem megbánni, hogy nem fordultunk vissza erősítésért - jegyzem meg, hagyva, hogy a vizsgálódást a szakértő végezze. Tudnunk kell, hogy vele is parazita végzett-e, mondjuk az aszottságát figyelembe véve…

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 19, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Elgondolkodó hangját hallva egy pillanatra lehunytam a szemem, magamban reménykedve, ám szavai megerősítették a gyanúmat; eszébe jutott.
- Nem kell tudniuk, hogy itt voltam. Eddel kéne lenned, nem? Biztos szívesen magára veszi majd a sikeres akcióban való részvételt - eresztettem meg egy enyhe mosolyt, magamban reménykedve, hogy elég lesz.
Persze, ha akarom, valószínűleg el tudtam volna játszani, hogy már letelt. Alexet általában sikerült átvernem, és amikor nem is, akkor sem a színészi képességeim határát bizonyította, hanem az ő figyelmességét. De egyikünk sem nyert volna abból, ha hazugsággal indulunk el, meg amúgy sem nagyon szoktam hazudni neki, amíg... egyéb érdekek úgy nem kívánják. Mint a 10 évvel ezelőtti miniszületésnapi bulija, vagy amikor nem jöhetett bevetésre, és azt mondtam, igazából mindenkinek le lett fújva, hogy ne érezze kihagyva magát, olyan 3 éve.
Ehelyett inkább magabiztosan előreléptem, hisz tudtam, hogy két választása van: vagy lefújja az egészet, ezzel kockáztatva, hogy kijutnak, vagy tovább megyünk, és amennyire ismertem, tudtam, hogy a másodikat választaná a legtöbb esetben.
Meg amúgy is, apa engem nyírna ki, nem őt. Will... már más kérdés.
De őt legalább le tudom állítani.
Elég nagy már a feszültség a családok között így is. Legalább én jóban vagyok vele.
Bólintok, így a kabátom belső zsebében marad a fiola és a kis kötszer is, amit általában magamnál hordok.
Általában én vagyok az, akinél az ilyenek vannak. A fiúk általában megfeledkeznek róla, még az elöljárók is, amikor vizsgaküldetésre vittek. De az is igaz, hogy míg a többiek egy ideig igyekeznek távol maradni az ellenségtől, hacsak nem akarok teljesen haszontalan lenni - hisz ha a tőrömet eldobom, nem terem hirtelen másik három helyette a zsebemben, és egy időre védtelen leszek -, akkor minél több időt kell tűz közelben töltenem, ezzel persze növelve a felületi sérülések számát. Egy horzsolás itt a fa törzse miatt, vágás a combomon az erősek karmoktól, letört köröm az ütközés tompításától; mind előfordult már.
Igaza van, bólintottam is, így, hogy a fényt ideirányítottam, már látható a szín- és mohakülönbség is. Persze, bármitől mástól lehet. Azonban az azt jelentené, hisz a deszkákat most törtük be, hogy a kijárat nincs blokkolva, vagy rejtve van, és többen is betaláltak korábban, esetleg más útvonalat használva. Mindazonáltal, tartottam magam amellett, hogy valószínűleg az impek nyomait láttuk.
Ismét bólintottam, ahogy elindult a valami felé, és közelebb lépve a peronról, bár vigyázva, de odairányítottam a fényt. Kicsit szokatlan volt ebben a szerepben tetszelegni, de annyira nem, hisz kiképzés alatt mindannyiunk minden szerepet kipróbált. De azért egyetlen pengével kicsit veszélyesebb őrködni, mint mondjuk egy tárnyi lőszerrel.
Elkomorodtam, ahogy megláttam. Alex tekintetét figyelmen kívül hagyva a peronra állítottam a lámpát úgy, hogy továbbra is a testet világítsa, és egy szó nélkül ugrottam le a sínekre. Gyomromban szorító érzéssel, de érzelemmentesen léptem oda a testhez, és guggoltam le mellé. Egy pillanatra megakadtam, mielőtt még újfent erőt gyűjtve, egy kendőt előhúzva a farzsebemből, a gyerekhez nyúltam, hogy egy kicsit jobban megnézhessem.
- A rohadt életbe - mormogtam magamban, majd erőteljesebben elismételtem. - A rohadt életbe, paraziták jutottak a városba - szűrtem a fogaim között, ahogy a kendőt összehajtottam és eltettem bizonyítékként, majd felegyenesedtem.
Alexhez léptem, és ellentmondást nem tűrő hangon szólaltam meg.
- Akkor viszont ez nem is kérdés.
Előkotortam a kötszeremet, és amennyire tudtam, közel hajolva lefertőtlenítettem, és beragasztottam az arcán a vágást. Ilyen ideiglenes nyílások ellen nem védekezik úgy reflexből az ember, mintha a szemét vagy a száját védené. Így legalább nincs egy nyílt vágás
az arcán, amibe egy pillanat alatt befúrhatnák magukat, mindenféle erőfeszítés nélkül. Így, ha összefutnánk velük, egyszerűbb dolgunk lesz ellenük.
- Erre megyünk - jelentettem ki az alagút felé biccentve, ám kérdő tekintettel fordulva vissza Alexhez.
Ha bólint, továbbindultam a járatban, ezúttal Alexre bízva a lámpát, és fegyveremet a bal kezembe szorítva, készenlétben; ha nem, felé fordultam kérdő tekintettel, mellkasom előtt összefont karokkal.

625 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 18, 2019 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 572 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
- Mondasz valamit - rándítom meg a vállaimat, habár a nehezítő tényezők nélkül, mint egy démon, valószínűleg nem fog nehezünkre esni csapdába ejteni az egyik bőregeret. Ha mást nem, az egykori társamtól a vadászatot illető magabiztosságot és rugalmas irányváltoztatást kétségkívül eltanultam. A falak meggyengülése óta a bevett gyakorlatok nem mindig visznek eredményre, és ha nem alkalmazkodunk a megváltozott viszonyokhoz, akkor ennyi erővel mi is beülhetnénk a bázisra mereszteni a hátsónkat, mint azt jó páran teszik „háttérmunka” címszóval. Legalább lássuk el őket kutatómunkával, ha pedig sikerrel járunk, a Tanács többi tagja sem moroghat majd miatta. Apropó Tanács…
- Na várj csak - torpanok meg a nézelődés közben, és határozottan Freyhez fordulok. Hunyorogva méregetem az ábrázatát, tanakodva, hogy vajon letelt-e már a büntetése vagy épp egy szökevényt viszek bele a dolgok sűrűjébe? Persze inkább választok társamként egy, a vadászattól eltiltott, de egyébként a munkája iránt elkötelezett embert, mint Edet, aki még most is Natalien sopánkodna, ugyanakkor tisztában kell lennem a lehetséges következményekkel. - Még el vagy tiltva, ugye…? - teszem fel a költői kérdést megadóan, mert vissza már nem fordulunk. - Az apád ezért ki fog nyírni engem, aztán meg a testvéred is - dörgölöm végig a homlokomat a kézhátammal, rádöbbenve, hogy a béna viccem még akár be is teljesülhet a világ jelenlegi állapotát figyelembe véve.
A fejemet csóválva lépek túl a sokkon, és folytatom a kutatást az impek nyomai után, na meg hallgatom a vérrel kapcsolatos meglátásait.
- Tartalék tervnek megteszi - bólintok, közvetlenül utána pedig legyintek egyet. - Semmiség, ne pazarold rám a készletedet. Na meg, ha mérgezőek lennének a szárnyaik, arról már tudnánk - magyarázom elcsöndesedve, mert annyira azért nem vagyok ebben biztos, viszont nem is fogok leállni a hajsza kellős közepén sebet nyalogatni. Főleg így, hogy idő közben Frey nyomra bukkan. Amiként ő, úgy én is végigtapogatom a véseteket, amelyek akár a dögöktől is származhatnak. Bizonyítottan éles a szárnyuk kampós vége, ha siettek, akkor könnyen felszánthatták a felázott és megöregedett betonfalat.
- Ebből kiindulhatunk, egészen friss nyomoknak tűnnek. Látod? Még nem nőtte be se moha, és nem olyan szürke, mint a fal többi része - gondolkodok hangosan, mielőtt felhívná a figyelmemet valami egészen másra. Felhúzom az íjamat, amíg közelebb sétálok, de minek után még mindig nem mozdul a testrésznek tűnő dolog, és a különféle szemetes zacskók, egyéb hordalékok miatt nem tudom felmérni, mihez tartozik, ha egyáltalán, a leereszkedés mellett döntök. Normál esetben magamra bíznám a fedezést, és Freyára a kutatást, azonban így is örülhetek, ha nem szedi le a fejemet a családja, majd az enyém, hát még ha történik vele valami. - Megnézem - tudatom vele is a tervet, majd a vállamra akasztott íjjal, és fél kézzel letámaszkodva a peronon, leugrok a körülbelül méteres gödörbe. Onnét megint csak harci készültségben közelítek tovább, bár ha eddig nem rezdült a testrész, akkor valószínűleg már nem is fog. Nagyot nyelve teszem meg az utolsó centiket, és visszafojtott lélegzettel szórom odébb az íjam hosszanti részével a rajta nyugvó zacskókat.
- A francba is… - káromkodom el magamat az elém táruló látványra. Még a gyér fényben is egyértelműen látszik, hogy nem egy elhullott imppel vagy annak egy-egy részével van dolgunk, hanem egy gyerekkel. A teste nincsen jó állapotban, ami azt hiszem, nem az oszlás következménye, hanem valami sokkal gyomorforgatóbbé. Ha nem lenne itt Frey, valószínűleg most érkezne el a pillanat a visszavonulásomra és a vacsorámtól való megszabadulásra. Amennyiben követett az alagútba, elhűlten fordulok felé, ha pedig a peronon kísért, úgy hasonló arckifejezéssel pillantok fel rá.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Freya Crusader


Metro állomás Tumblr_inline_p7qlre6Jy21sxj9d2_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
18
☩ Rang :
Vadász
☩ Multi :
Laila Acker
☩ Play by :
Lily Collins
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 11, 2019 10:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Egy pillanatra elgondolkodtam, majd bólintottam. Halványan rémlett az Edward név, talán pár évvel lehetett idősebb, de nem sokszor volt dolgom vele. Kiképzésen láttam néha, elment mellettem járőrözéskor vagy épp a tanács gyűlésekor későn foglalt helyet a sorokban. Jó pár emberrel osztottak már be, jó pár embert rendeltek ki egy-egy óra megtartására, egy-egy aspektus szemléltetésére, de akármilyen kevesen vagyunk is, sok emberrel nem volt még így sem sok dolgom. Bár mostanában inkább csak magamon éreztem felüljáróim lenéző tekinteteit - "tárgyalásomon" nem sok minden hangzott el, csak annyi, hogy a tiltott területre lépve, önálló akcióba kezdve mások, és saját testi épségemet veszélyeztettem, és emiatt "ideiglenesen felmentenek a kötelezettségeim alól". Aki mást nem tud, nem csoda, hogy hamar ítélkezik, és szájára veszi a "túl korán felavatott fiatalokat", akiknek a kinevezésével "egyáltalán nem értett egyet", még a végén "minden munkánkat tönkreteszik, és szégyent hoznak ránk".
Mindig is jó hallásom volt.
Bekapcsolom a lámpát, és megrázom kicsit, hátha jobb lesz, de sajnos nem segít, nem érintkezési hiba, hanem az elem van merülőben.
- Megpróbálhatjuk - bólintok. - De asszem nem ez lesz a fő szempont - mosolyodtam el magamban, ahogy előreindultam.
Odavilágítok, ahova kéri, és hátrébb állok. A két alagutat figyeltem, nem kapja-e el egy lopott árnyék a tekintetem, majd amikor minden nyugodtnak tűnt, irányban tartva a lámpát, a sötétségbe burkolózott falat kezdtem el nézni. Egy-egy helyen hosszú, szabálytalan bemélyedéseket láttam - lehetett mostani, ám régi is, sajnos a korhadó falak nem árulkodtak a nyomok keletkezéséről, mindenesetre impek szárnya által hagyott nyomra hasonlított.
- Hát, valamennyire mindegyiküket vonzza  a vér - vontam meg a vállam. - Ha mondjuk zsákutcába fulladnak, és elég jó a szaglásuk, lehet, elindulnak az irányába. Vagy ha rájönnek, hogy talán mégsem kéne a démonjukhoz csak úgy visszamenni, szintén megpróbálhatnak megkeresni.
Figyeltem mozgását, és mindig a kellő helyre irányítottam a fényt.
- De amúgy - tettem hozzá halkabban. - Asszem az egyik zsebemben van egy kis fertőtlenítő, nem hagynám sokáig csak úgy, szóval szólj, nehogy baj legyen.
Fejemben megszólalt Will szemforgatással ötvözött mormogása, mondván semmi az a seb, és fontosabb dolgokra kéne tartalékolni, de le merném fogadni, hogy Alex személye is belejátszana a fukarságába.
Bólintok. Egy kis impes helyzetről valószínűleg nem fognak hallani a tanácsban, vagy ha igen, talán egy kis fütyörészéssel, vagy "hogy én?" kérdésekkel és ártatlan tekintetekkel letudhatom, azonban egy démonnal való éjféli randevú más kategóriába tartozik, és talán még jó pár hétre való kényszerpihenőre küldenek.
- Nem sokat, ezeken a nyomokon kívül - irányítom egy pillanatra a lámpámat a falra,
ujjaimat végigvezetve a véseteken.
Visszafordítom a fényt Alex irányába, majd egy pillanatra összehúzom a szemöldökeimet.
- Nézd - irányítom a fényt az egyik irányba, a sínek közötti mélyedésekben megbúvó valamire. - Az ott mi? - Lassan, bal kezemben készenlétben tartva tőrömet kezdek el lépkedni a mutatott hely felé, bár szinte biztosra tudom, hogy élettelen.
Talán valami karom, esetleg szárnycafat - de persze az is lehet, hogy régről ottragadt papírzacskó.

480 . @Alexander Payne .


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






if i go down gonna burn with the sun


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 04, 2019 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 428 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Elfogadom a magyarázatát. Egyrészt nem vagyok az apja, hogy kioktassam bármivel kapcsolatban, másrészt, tényleg szükségem van a segítségére, legalább abban, hogy felderítsük, az impek által frissen felfedezett-e a metróalagút, vagy már bőven belakták? Harmadrészt, mint arra tökéletesen rámutat, én sem éppen a szabályok szerint járok el. Felhorkantok a megjegyzésére.
- Mond neked valamit az Edward név? Ő a társam. Így talán minden értelmet nyer - csóválom meg a fejemet, miközben a dolgunkra indulunk. Kevesen vagyunk vadászok ekkora területre és ennyi lakosra, tehát a kirúgás nem szokott túl sűrűn előfordulni, de ha rajtam múlna, Edet kitenném a földekre dolgozni. Sok nő mellé persze, mert a konkurenciát nehezen viseli a szíve.
Vetek egy futó pillantást a zseblámpára, és Frey arckifejezése sem kerüli el a figyelmemet, ami miatt jobb napjaimon szívesen cukkolnám, azonban én sem szívesen ragadnék odalent a vak sötétben mondjuk úgy félúton, a sokadik elágazást követően, hogy még csak véletlenül se tudhassunk visszatalálni.
- Be kellene fognunk egyet az eliteknek, hogy megvizsgálják. Valahogy akkor sem viselkednek normálisan - már amennyire egy pokolbéli lény normálisan tud viselkedni. Erről legfeljebb a démonok tudnának nyilatkozni, az ő véleményük viszont senkit sem érdekel. Ahhoz bíznunk kellene a szavukban, márpedig igaz-mondásból bámulatosan leszerepeltek a szövetség megkötésekor.
Aprót szusszanva helyezem az íj húrjára a nyilamat, követve a lányt a sötét, nyirkos állomásra, ami meglehetősen kicsi. Csupán a lassú, körültekintő haladásunk miatt tart percekig eljutnunk a végébe, ahol választhatunk, hogy a peron melyik oldalán ereszkedünk le az alagútba.
- Világíts a padlóra - kérem halkan, és amennyiben úgy tesz, megpróbálom a nyomokból felmérni, hogy a kis barátaink jobbra vagy balra masíroztak-e tovább. A beton törmeléken és a pocsolyákban nehéz olvasni, főleg, ha nem is itt, hanem még előbb letértek az állomásról. Lassan elkezdek visszafelé lépkedni, figyelve a padlót és hallgatva Freya ötleteit az előcsalogatásukra. A vér hallatán felvonom az egyik szemöldökömet, ugyanis csalinak nem szívesen állnék.
- Miért éppen a vér? - kíváncsiskodok, mert nem teljesen áll össze a fejemben a kapcsolat, azon kívül, hogy az egyik dög miatt egy jókora vágás éktelenkedik az arcom egyik oldalán. Nyilván azzal csalogatná elő őket, de mi végett? - A szárnyával, és remélhetőleg a koszon kívül más nem. De most határozottan bogarat ültettél a fülembe - jegyzem meg elbizonytalanodva, tovább kutatva, merre mehetett a csorda. Közben töröm az agyamat a megoldáson, azonban elképzelésem sincsen, mitől döglik a légy az impeknél. - Kövessük őket, ameddig tudjuk, és ha forróvá válik a helyzet, hagyjuk az egészet. Egy démonnal én sem harcolnék most meg - meg úgy bármikor az életem hátralevő részében, de erről nem kell senkinek tudnia. -  Te látsz valamit?
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3