We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
New Orleans határa
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
405

Utolsó Poszt Kedd Júl. 10, 2018 6:34 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Rassilon
avatar



☩ Reagok :
109

Utolsó Poszt Kedd Júl. 10, 2018 11:22 am
Következő oldal


Semmirekellő rohadék. Mint egy démon. Milyen szép szavak. Szavai egykor sértették volna angyali mivoltomat, talán fél légiójába került volna a gaztett. De a világ és annak határai összemosódtak. Így szemem sem rebben, mikor felsorakoztatja ellenem a gondolatait. Sőt. Láthatóan szórakoztat, hisz angyali vonásaimon pihenő mosoly néhány másodpercre csak még inkább kiszélesedik.
- Nagy szavak, démon. - Lehelem felé immár újra végtelen hűvösséggel -- amit természetesen nem lehet összekeverni a közönnyel, hisz erről szó sincs. - A te pozíciódban tudhatnád, hogy semmi nem a bátorságon múlik. - Az észjáráson, a lapok megfelelő keverésén már annál inkább. Dühítheti a tény és akarhatja a szenvedésem, meg a nagy démoni vérbosszút dacában, ami olyan divat ezeknél az irritáló majmoknál. De azt neki is be kell ismernie, hogy az én szemszögemből ez volt a legjobb lépés. Ismerjük a munkám jellegét. Mit gondolsz, ha meggondolatlanul rohangálnék az égtájak között, kihúztam volna eddig?
Az a legkevésbé sem zavar, hogy helyet foglal mellettem. Még csak nem is mozdulok, pusztán tekintetem engedem le rá. Ki nem mondanám, de egészen tetszik a stílusa, démonéhoz képest. Egy jó ellenség sokszor jobb, mint egy társ. És azt hiszem, mi igen méltó ellenfelei lennénk egymásnak. „Kár” hogy az idő vonala úgy kívánja, hogy szövetségesek legyünk. Figyelem a tekintetét, tisztán kiolvasható, hogy valószínűleg a halálra kínzásom tervezgeti. Lekicsinylően emelem magasra a szemöldököm és fejem újra magam elé fordítva megvonom tőle a figyelmem. Ostoba démon. Akkor nézek rá ismét - mintha lenne választásom - amikor végre felemeli magát a székről és elém áll.
- Felétek - mármint a Pokol lényei körében - lehet, hogy nem ismert a szövetséges és a pincsi kifejezés közötti különbség. Ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom. - Az egészben valószínűleg a legirritálóbb, hogy a hangom valóban megértő. Segítőkész. A gúny legapróbb jelét sem lehet felfedezni rajta. És épp ettől olyan csöpögő az egész. De hát nincs mit tenni, démonnal démonként kell bánni. Ahogy ő is angyalként bánik velem. A világ csodás egyensúlya. Az egésszel csak arra célzok, hogy szolgasorról szó sincs. Az oldalunkon akarom, az árnyékban meghúzódva. Nem akarom veszélyeztetni sem a pozícióját, sem a nevét. Jelenleg. Később angyali kifejezéstelenséggel figyelem, ahogy az ajtó felé sétál. Aztán vissza. Édesem, döntsd már el. Kósza, pökhendi mosoly fut át arcomon, amikor úgy nekem áll a feltételeivel. El is pillantok a feje mellett, amíg lemosom az arcomról a kifejezést, majd újra a szemeibe nézek. Ekkor már teljes komorsággal.
- Keress fel, ha úgy érzed eljött az idő. Segíthetünk egymásnak. Elég akkor az ellenségemnek lenned, ha eltakarítottuk magunk körül a mocskot. - Ami ki tudja mikor lesz. Sok takarítani való van a világban. És nem, nem elégedek meg „ennyivel”, az ő szavaival élve. Majd akkor elégedek meg, ha elérem, amit akarok. Ami tudom, hogy közel van, de a megfelelő lépés most az, hogy magára hagyjam a gondolataival. Nekem is van veszíteni valóm, de az idő nekem dolgozik. Az árnyékban munkálkodó ellenség lépni fog és Azura eljön hozzám. Túl sok veszíteni valója van. Én pedig ott leszek, hogy segítsek. De most csak az ajtó felé sétálok lassú, határozott léptekkel. S mire odaérek, látványom teljesen kifakul a démon előtt, én pedig gondterhelten nyitom ki a szemeim, Las Vegas-i lakosztályomban.

~~~ Záró ~~~

Online
Azura
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 10:16 pm
Következő oldal


Murder together
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; nagyon utállak luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
Első kérdésemre a szokottól eltérő választ ad, mintha valami nem lenne rendbe körülötte. Mindig is megőrített az angyali nyugalma, de ez most valami más, ez egyfajta türelem. Olyasmi, mint amit mi démonok szoktunk érezni egy-egy halandó hezitálásánál, mikor egy alkut kell megkötni. Már tudjuk a dolgok végeredményét, így semmi okunk sincs siettetni a döntését. Talán ő is rejteget valami ehhez hasonlót? Sajnos az tény, hogy most többet tud nálam, hiszen az ütőkártya nála van. Mindezek ellenére hamar kiderül a kis titka, amiről olyan mélyen hallgatott egészen eddig. Valamiért szokásommá vált, hogy megtapogassam azt az angyali pofáját, imádom mikor undorodó fejet vág. Tudom, hogy gyűlöli, ha a közelébe megyek, éppen ezért teszem minden egyes alkalommal olyan előszeretettel. Most is így teszek azaz tennék, de a nagy semmit fogom meg. Asztrális kivetülés, hát persze. Te kis aljas rohadék, hogy fordulnál fel azonnal. Szám egyetlen vonallá préselődik, míg az övé az általa oly sűrűn használt gúnyos mosolyra húzódik, amiért szívesen lekaparnám a bőrt a fejéről.
- Épp olyan rohadék, semmirekellő vagy, mint egy démon - sziszegem a fogaim közül az arroganciájára válaszolva. Fel tudnék robbanni idegességemben. Hogy nem vettem észre már a legelején? Talán elpuhultam volna? Nem, az lehetetlen! Egyszerűen megzavart az egész szituáció és nem voltam olyan éber, mint azt ahogy kellett volna.
- Nézzenek oda az angyalka már nem is mer velem egy légtérben lenni? Ennyire elvette a bátorságodat az első találkozásunk? Te szegény! - mímelek együttérzést, amit telis-tele csepegtettem gúnnyal, miközben a szám sarkában egy fölényes mosoly bújkál. Mivel tudom, hogy nincs a szobában, így még pofátlanabb leszek mint eddig. Kihúzok egy rozoga széket és helyet foglalok rajta, lábaimat az asztalra helyezve nézegetem az apró angyali szerkezetet. Minden figyelmem a dobozra szentelem, mintha az a pökhendi dög itt se lenne. De hiszen nincs is! Gondolataimból egyetlen szó húz vissza a valóságba, méghozzá az, hogy ismeretségünk alatt most először szólít a nevemen. Fejemet felkapom, szúrós, gyilkos pillantásom rá szegezem. Hát persze, nem csak a stílusa hajaz egy démonra, de még az esze járása is. Már csak a szárnyaitól kellene megfosztani és tökéletes lenne a seregbe. Milyen szívesen megkopasztanám, tollanként, majd a szárnyainak vázát apránként törném ici-ici darabokra végül pedig a húsával együtt nyesném le a kiálló csonkot. Szavait hallva szemeimet forgatom, közben pedig hagyom, hogy a gondolataim szabadon szálljanak a kínzását illetően.
- Persze meg ahogy azt te elképzelted! Minek nézel te engem? Nem leszek Gabriel pincsije, ahogy te - morgom miközben fintorogva végig futtatom a pillantásom rajta - Ott vagyok, ahol akarok lenni és amikor akarom, ami pedig az oldalakat illeti... magasról köpök rá! - az angyali kütyüvel a kezemben felkelek, hogy szemtől szembe állhassak Rassilonnal - Nincs szükségem a segítségedre, sem az információidra. Tőlem bele is fulladhatsz, ha már a pokol kénköves lávájába nem márthatom a fejed - a dühöm talán egy lehelletnyit csillapodott, de a teljes nyugalomtól így is távol állok. Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem, azt meg végképp nem, ha egy hozzá hasonló jószág teszi. Egy nagyot sóhajtok, hogy realizáljam magamban a dolgokat. Vagdalózhatok bárhogy, akkor is be kell ismernem, hogy ezt nagyon jól csinálta. Két lépést teszek az ajtó felé, mint aki menni készül, majd megfordulok és elé sétálok.
- Ha a főnököd hív megjelenhetek, ha úgy tartja kedvem. Elégedj meg ennyivel. Értve vagyok Rassilon? - teszem fel a kérdést ellentmondást nem tűrően. Hiába próbál feltételeket szabni, egyszerűen nem érdekel. Más terveim vannak, ugyanakkor valahol egyeznek azzal, amit most ő akar tőlem. Persze ezt sosem ismerném be neki és nem is hagyom, hogy ezáltal irányíthasson.

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
109

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 30, 2018 10:35 am
Következő oldal


- Nem számít, készültél-e. - Felelem érdekes élű türelemmel. Valaki nagyon magabiztosnak tűnik. Egyébként tényleg nem számít az adott helyzetben. De nem áll szándékomban kijátszani a lapjaimat. Attól, hogy épp akadt egy közös ellenségünk - aki nem mellesleg rá nagyobb veszélyt jelent, mint rám - még nem leszünk puszipajtások. Mindettől függetlenül, hamar kibújik a szög a zsákból, amikor az a rühes démon megpróbál az arcomhoz érni. Nem értem, mi a fene van vele, hogy állandóan az arcomat simogatná. Biztosan érzi, mennyire irritál. A lényeg az, hogy nincs lényeg. Nem tud hozzám érni. A bőrömmel érintkezve nem érezhet az ég világon semmit, hisz valójában itt sem vagyok. Las Vegas falain belül tartózkodom, a lakrészem nyugalmában. Asztrális kivetülés. Ahogy ez a démonban is összeáll - mert feltételezem van annyi esze, hogy ne tátsa itt a száját, miért nem érez engem, hanem összerakja a képet - az én arcomra önelégült mosoly rajzolódik ki. Felőlem aztán lehet rajta annyira rúna, amennyit csak elbír. Így nem árthat nekem. - Mit gondolsz, miért veled ölettem meg azt a két démont, ahelyett hogy meghagytam volna magamnak az élvezetet? - Jegyzek meg ennyit, némi angyali arroganciával. Azért, mert így nem csak nekem nem tudnak ártani, de sajnos én sem tudok ártani másnak.
- Ez nem egy szívességbe fog kerülni, Azura. - Áltathatja magát, hogy megkapa tőlem a kincsesláda kulcsát, ő valamikor a jövőben tesz egy apró szívességet és minden el van intézve. De ez nem így fog történni. Nem véletlenül tart Gabriel olyan közel magához.
- Nem. Nem áll az alku. - Használom az ő szavait. - Itt nem te diktálod a feltételeket. - Megint az a mosolyszerűség jelenik meg arcomon, amire válaszul mindig úgy néz rám, mintha elevenen akarna megnyúzni. Nem hibáztathatom, a helyében valószínűleg én is így éreznék. Az ő feltételei siralmasak. Olyan angyalnak tűnök, aki nem tudja, hogy mit akar? - A színfalak mögött az oldalunkon akarlak. Ha Gabriel hív, te ott leszel. Mindig. - A helyzetet a saját javamra is fordíthatnám. A saját adósommá tehetném Azurát. De Gabriel az első, mindig is ő lesz. Hisz alá teremtettek, a hűségemen nem változtat az, hogy megőrült a világ.

Online
Azura
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 28, 2018 7:40 pm
Következő oldal


Murder together
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; kérem a pirospontom! luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
A kis dobozkában tárolt információktól kattog az elmém. Mindent megteszek annak érdekében, hogy összerakjam a képet, bármennyire hiányosak is az információk. Jól tudom, hogy a maradék, mely a legfontosabb részleteket tartalmazza, az a kis tollas koponyájában pihen. Mi lenne, ha feltépném azt, hogy megkukkantsam mit rejteget? Igen, ez nagyon jól hangzik. El is képzelem, ahogy mögötte termek, egy ugrás segítségével megragadom a fejét és annál fogva a földre vágom, majd a szemgödre mentén ujjaimmal koponyájába hatolnék, hogy azt felnyissam. Azzal nem is törődök, hogy ezen akcióm több szempontból sem sikerülne, hiszen nincs akkora fizikális erőm. Amellett pedig tisztában vagyok azzal, hogy az előttem álló angyal egy harcos, aki kifinomult érzékekkel és mérhetetlen arroganciával, felsőbbrendű tudattal rendelkezik. Bosszantó egy légypiszok, azt meg kell hagyni. Kimérten pillant a kezemben elhelyezkedő dobozra, úgy tűnik nem szándékozik visszavenni tőlem. Ez két dolgoról árulkodhat, vagy van náluk több is vagy egy apró trükk segítségével használhatatlanná tette a szerkezetet. Mindent átgondolva az asztal szélére helyezem a tárgyat, éppen olyan közül tudva magamhoz, hogy szükség esetén le tudjak rá csapni, akár egy keselyű a döghúsra. Remek. Morgok magamban, fogaimat olyan szinten összepréselem, mintha menten összeakarnám törni őket egymáson. Második kérdésemre olyan választ ad, ami nem is igazán válasz, így csak megforgatom a szemeimet. Komolyan? Lehetne ennél is idegesítőbb? Ha nem lenne szükségem rá, akkor itt helyben végig döfnék rajta valami eszközt, mondjuk egy vasvillát. Igen, le kellene nyomni a torkán, hogy aztán a fa fele alul jöjjön ki belőle. Hogy ezek a gondolatok mennyire megtudnak nyugtatni, azt el se tudom mondani. Egy olyan mosolyt villant, előbb fenyegető kezemre mered majd a szemeimbe néz, amitől egyszerre lennék képes képen törölni és valami mást tenni vele, amibe bele sem merek gondolni. Én nem olyan démon vagyok, belőlem hiányoznak az olyan dolgok és amúgy is ő egy angyal. Megrázom a fejemet, hogy a hirtelen támadt gondolatot egyből kirázhassam az elmémből is. Aprót sóhajtok, míg ő folytatja a mondandóját én leeresztem a kezemet engedve a kérésének, hiszen mindketten tudjuk, hogy csak üres fenyegetés tőlem. Nem áll szándékomban bántani, hiszen a haragom nagy része nem is felé irányul, szimplán rajta vezetem le a hirtelen felgyülemlett érzéseket. Aprót bólintok, hogy tisztában vagyok a felkészültségével, ugyanakkor én sem jöttem üres kézzel. Több rúnákkal ellátott ékszernek álcázott erősítő van rajtam, mint azt eltudná képzelni.
-Miből gondolod, hogy én nem készültem? - kérdezek vissza kissé oldalra döntve a fejemet. A további mondandója hallatán felmordulok. A lovasok más téma, ők a teremtéssel együtt jöttek létre, csak Lucifer formált nekik testet, ami pedig a pokol urát illeti, ő ark szóval nem számít, meg amúgy sem. Kérdőn felhúzom a szemöldökömet, majd összevonom, végül halvány mosolyra húzódik a szám széle.
- Először is hadd szögezzem le, hogy a legjobb vagyok! - bököm mellkason, szemeim mérgesen vetülnek rá, majd ellágyítom a vonásaimat. Szemeimben ördögi fény csillan meg, míg ajkaimat az övéhez hasonló angyali vigyor keretezi.
- Szükséged van a szöveségemre? Ezek alapján kellek neked - végig simítok az arcán, majd elnevetem magam őrülten - Fogalmam sincs milyen hatalmi játszmáról beszélsz. De térjünk a lényegre! Mi lenne ha elmondanád a maradék információt egy szívességért cserébe, amit később bevasalhatsz rajtam? - teszem fel a kérdést. Sajnos most ő van előnyben és kénytelen vagyok tartozni neki, ha még ma le akarok számolni azokkal a kis pondrókkal, akik ellenem szövetkeznek. Erről jut eszembe!
- Van még egy ajánlatom a számodra! Vedd az előbbi kiegészítésének, ha akarod - vonok vállat lazán mielőtt folytatnám éppen olyan tenyérbemászon, ahogy eddig - ingyen és bérmentve megölhetsz pár démont. Tudom, hogy mennyire imádod a fajtámat. Ez mindkettőnk számára fer ajánlat lenne. Ha beszervezem magam mellé egy közös öldöklésre, az mindkettőnk életére pozitív hatással lehet, hiszen ő gyakorolhatja a démonölést, míg nekem kevesebb dolgom lesz.
- Szóval, áll az alku? - nyújtom felé jobbomat, hogy megpecsételhessük a megállapodásunkat.

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
109

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 12:12 pm
Következő oldal


Szótlanul figyelem a démon reakcióit, s bár tisztában vagyok azzal, hogy a büszkeség az eredendő főbűn, azt sosem értettem, hogyan szorulhat pokoli férgekbe ennyi belőle. Mert hogy a halandókat megrontják vele, tiszta sor. De ők maguk… Nevetséges. Ebben az esetben mondjuk ráfogható, hogy Azura teremtett démon. Igaz, magam is úgy nézek rá, mint egy elitista sznob. Nehéz elengedni azokat az időket, amikor démonokat kapartunk le a talpunkról, miután Isten erejével sújtottunk le rájuk.
Miután végzett az információ feldolgozásával, tekintetem kimérten a dobozkára siklik. Nem úgy nézek ki, mint aki az élete árán is vissza akarja szerezni. Van az utóbbi hetekben - hetekben? Évtizedekben - nagyobb bajunk is, mint az ilyen csecsebecséink készlethiánya. Újra úgysem tudja felhasználni, gondoskodtam róla, hogy ellőjem a szavatosságát.
- Nem tudod. - Felelem első kérdésére. Mondhatnám azt is, hogy nincs más választása, mint megbízni bennem. De ha ezt kimondanám, hát megnézném, hogy melyikünk vágja előbb hanyatt magát a nevetéstől. Ő démon, náluk a bizalom nem létező fogalom. Én meg Gabriel hírszerzését képviselem, ha halandó lennék, használhatnám azt a kifejezést, hogy a saját anyámban sem bízok. Lám, lám, van bennünk valami közös.
- Micsoda megállapítás. - Persze, hogy nem teszek szívességeket „csak úgy”. Írjak neki piros pontot, amiért ilyen okos volt? Halvány, de annál tenyérbe mászóbb mosoly rajzolódik ki férfias vonásaimra, ahogy a démon kezére engedem tekintetem. Majd valamivel fentebb, a szemeibe. - Ne nevettessük egymást, engedd le a kezed. - Rövid szünetet tartva megvárom, hogy megteszi-e a kedves kérést, vagy nem. Így vagy úgy, folytatom a gondolatsort. - New Yorkban még fölényben voltál. Csak nem gondolod, hogy idejövök ennek a kígyófészeknek a határára felkészületlenül, kiszolgáltatva magam? - Hasonló kifejezéssel folytatom, mint az előbb.
- Az egyik legjobb okkultista vagy, mi pedig nehéz időket élünk. Látok benned potenciált. Tudom, hogy egy nap szükségem lehet a szövetségedre. És azt is tudom, hogy érdekes hatalmi játszmát folytatsz a háttérben, vagyis neked is szükséged lehet rám. - Egyelőre csak ennyit mondok. Ez megválaszolja a dolgok miértjét. Persze az eredeti kedves kis kérdését nem.

Online
Azura
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Szer. Jún. 20, 2018 11:38 pm
Következő oldal


Murder together
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
A pokol egyik legerősebb okkultistája vagyok, persze a lovasok és Lucifer erejéhez nem mérhető az enyém, de a többiekét jóval meghaladom. Démonként, de legfőképpen első lordként az lenne a feladatom, hogy fenntartsam a békét az enyémek között és elcsitítsam a viszályokat. Erre mit teszek? Persze, hogy az ellenkezőjét. Látni akarom, ahogy Lucifert letaszítják a trónról, a tetemén akarok táncot lejteni és miközben az utolsókat rúgja, a pokol uraként az arcába köpni, mert csak ezt érdemli. Ő sem ismert kegyelmet az elődöm számára, akkor én miért tenném? A cél szentesíti az eszközt, legalábbis ezt szokták mondani a halandók. Ezzel valamilyen szinten egyet tudok érteni, különben nem lennék itt egy angyallal szemben. Erről jut eszembe, mondtam már hogy mennyire gyűlölöm ezeket a tollasokat? Nem? Tényleg? Akkor ezt most bepótolom! Elnézem, ahogy büszkén felszegett fejjel álldogáll előttem, undorítóan tökéletes kinézettel. Le se tagadhatná mivoltát és sajnos nem is akarja. Pedig a hátam közpére sem kívánom ezt a pökhendi, felfuvalkodott jószágot. Míg el nem tűntetem a kísérőimet semmi sem tükröződik arcán, viszont ahogy a pokol tüzével lesznek azok egyenlőek hálához hasonló valamit tudok leolvasni a képéről. Jé! Képes lenne ilyenekre? Nem, az lehetetlen! Biztos csak képzelődtem. Szavai hallatán szikrákat szóró szemeimet megforgatom látványosan. Komolyan? A gyűlölet zöld szörnyéhez hasonlítgat? Szóra sem méltatom, eme illetlen hozzászólását, ugyanakkor nem kerüli el a figyelmemet, hogy egy mosolyt szorít vissza. Nála furcsább angyallal még sosem találkoztam, az egyszer biztos. Nem mintha bármelyikkel is akartam volna és annyira puszipajtások lennénk. Aprót bólintok azon, miszerint elfogadta a sértettségemet és ezáltal az elméjébe is véste. Az előbbi kettőnk között lezajló jelenet elmehetett volna egy komédiába, mindketten kimozdultunk kissé a megszokott séámnkból. Ő viccelődni próbál, míg én haragos fúriként sziszegek felé. Kívülről nézve biztos nevetségesen festünk. Éppen ezért egyből rendbe szedem arcom vonásait és gondolataimat is. Kérdésemre egyszerűen válaszol, mint azt ahogy már megszokhattam tőle. Most mégis történik valami más, amivel újfent felkelti az érdeklődésem. A lépésével felfedi előttem az asztalon árválkodó kis dobozkát, amit élőben még sosem láttam, de oly sokat olvastam róla. Egy mennyei, angyalmágiát magában hordozó doboz, ami képes megőrizni információkat vagy emlékeket. Régóta vágyom rá, hogy egy ilyet a kezemben tarthassak és kísérletek tucatjának vessem alá. Bár tisztában vagyok vele, hogy csak angyali szóra engedelmeskedik, mégis két lépéssel átszelem a kettőnk között lévő távolságot és a kezembe fogom a kis drágaságot. Mintha itt se lenne az angyal, egyedül érdeklődésem tárgyára fókuszálok. Pár másodperc elteltével a doboz fedele felnyílik. Tisztában vagyok vele, hogy eme trükköt a tollasnak köszönhetem, de a franc se fogja neki megköszönni, a végén még a fejébe szállna. Elmémben pár kép jelenik meg, bizonyos démonokról, akik a háttérben ellenem szövetkeznek és a ranglátrén egyre feljebb másznak. Túlságosan közel járnak hozzám, vészesen közel ahhoz, hogy elérjék a céljukat. Minden vágyuk tőlem megszabadulni, ez egyből leesett. Az információ átadása után a dobozkát be is zárom, de egyetlen percre sem adom ki a kezeimből. Aki kapja-marja! Ugyanakkor pillantásom Rassilonra vezetem.
- Honnan tudjam, hogy ez mind igaz? - teszem fel az első kérdést, ami gondolataimba szökik. Hátrálok egy lépést, fejemet a földre szegezem és újra átgondolom a látottakat, minden egyes részletét aprólékosan az elmémbe vések, hátha összeáll a kép. De olyan homályos minden, fontos részletek hiányoznak.
- Te csak úgy nem teszel szívességeket. Mi hasznod származik ebből? - kérdezek újra és felszegem a fejemet, egy lépést teszek előre, majd még eggyel közelebb megyek hozzá, tekintetem az övébe fúrom - Kérem a többi részletet is, tudom, hogy tudod.  Mondd el míg jó kedvemben vagyok - fenyegetőzök kezemet megemelve, ugyanakkor szavaim nyugodt tónusról árulkodnak. Eszemben sincs támadólag fellépni belőle, de szétvet az ideg. Most azonnal darabokra akarom szedni az össze mihaszna korcsot és természetesen az előttem állót is. De ha gyorsan csisceregni kezd, akkor megkímélem. Na jó, lehet nem ő van a megölni való lények című listám elején, sőt eléggé háttérbe szorult. Ezt a gyilkolást lehet még egyszer átgondolom. Talán megkegyelmezek neki.

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
109

Utolsó Poszt Kedd Jún. 19, 2018 1:48 pm
Következő oldal


Azura remek szövetséges lehet. Bármilyen ügyesen álcázza is, jól tudom, hogy egy csepp hűség sem fűzi a Pokol urához. Talán senkihez, saját magán kívül. Az ilyen személy a legveszélyesebb. A legkiszámíthatatlanabb. Akinek nincs sem erkölcsi, sem elkötelezettségi iránytűje. De épp ezért látok benne potenciált. Ha én tudok neki adni valamit, amire szüksége van, akkor ő is adni fog nekem. Egy kölcsönös előnyre alapozott kapcsolat. Persze, mi angyalok és démonok, bele sem kezdek az ellentétek és végeláthatatlan összetűzések sorába. De a közös az, hogy szükségünk van egymásra. Tudod, az egyensúly.
Bár legutóbb bebizonyosodott, hogy Azura nem csak egy rendkívül erős démon hírében áll, hanem valóban az is - nem mintha ő nem kapott volna kóstolót abból, hogy az Úr és a Menny hiányában sem vagyok egy szárnyaszegett angyalka. Összeroppanthatna. Én mégis büszkén állok előtte, tekintetemen egy csepp félsz sem tükröződik. Sőt, alig tükröződik bármi. Mintha itt sem lennék. Angyali arccal - resting bitch face - várom, hogy vajon eléri-e a vég a nem kívánt plusz két főt, vagy sem. Hálához hasonlító elégedettséggel tölt el, amikor megkapom a választ. Akkor is, ha a hála kifejezés egy erős túlzás.
- Tudom, hogy igazán próbálod a tudtomra adni, mennyire megsértettem a büszkeséged. De ha ennél is gyűlölködőbb tónust ütnél meg, zöld, bugyborékoló méreg folyna ki a szádból. Szóval mi lenne, ha… - Egy másodperc töredékére elhallgatok és elnyelek egy mosolyt. Valószínűleg a saját angyali szellemességemen szórakozom, nem rajta. - Tudomásul vettem. - Most már beszélhet normálisan, mielőtt felfordul tőle a gyomrom.
- Mi angyalok nem kifejezetten érzünk unalmat. - Felelek és egy fél lépést odébb lépek, hogy szembe kerüljön egy négy lábú teázó asztalkával, ami eddig a takarásomban bújt meg. Rajta egy apró, angyalmágiával itatott doboz. A Mennyből származik, információt tárol, mint egy… hogy is hívták őket… pendrive? Van néhány ilyen csecsebecsénk Las Vegasban, nem veszett a Mennyel együtt minden. Nem fogunk papírra írogatni.
Bár az angyalok szavára nyílik ki, egy képzett démonnak sem jelenthet problémát. Persze számukra sokkal tovább tart kinyitni egy ilyet, alsó hangon is hetekbe. Az előzékenységemről tanúbizonyságot adva, ez a doboz másodperceken belül kinyílik, miután Azura kezeibe kerül. Átadva neki az információt, amit magában rejt az árnyékban felfelé mászó démonokról. Természetesen nem tartalmaz mindent. Csak egy morzsát, hogy érdekes lehessen neki a dolog és felismerje a rá leselkedő veszélyt. A lényeges információkkal csak én rendelkezem. Ugye nem gondoltad, hogy csak így kiadom őket, mint egy idióta?

Online
Azura
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 7:18 pm
Következő oldal


Murder together
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
Lucifertől való távozásom után nem kapkodtam el a visszamenetelt New Yorkba, hiszen a találkozót nagyon hamar lerendeztük, így marad egy kevés időm másra is. A lordi címem egy ideje már viselem, így a legtöbb démon tisztában van vele, hogy milyen magasra törtem a semmiből. Lucifer új otthonában elfoglaltam egy ideiglenes szobát, ahol sorra tudtam venni mindazoknak a neveit, akik mellettem állnak. Hiszen közülük kell majd kiválasztanom az tanácsadómat, aki mindenben a segítségemre lesz. Szükségem van egy bizalmasra, aki egyes dolgokat elvégez helyettem. Sajnos támogatók híján vagyok, hiszen Agramonnak hála a legtöbb démon messziről elkerült. Így a többségnél tiszta lappal kell indítanom, vagy nagyon gyorsan megütöm a bokámat és nem vagyok hajlandó lemondani a címemről. Gondolataimból halk kopogtatások szakítanak ki, mire felkelek a kényelmes fotelból, hogy ajtót nyithassak. A résen keresztül megpillantok egy rang nélküli démont, aki lesütött szemekkel álldogál, amint érzékeli a jelenlétem derékból meghajol, annyira, hogy felső teste majdnem a padlót érinti. Ez a tisztelet jele vagy annak, hogy mindenáron beakar nyalni nekem. Még nem tudom eldönteni melyik eshetőség áll fenn, talán mindkettő. A semmirekellő pokolfajzat eldadogja nekem, hogy mit akar. Két másik démon küldte fel hozzám, akik fontos információkkal tudnak szolgálni. Először csak felhúzom az egyik szemöldököm, úgy pillantok rá kérdőn. Mégis mi lehet az a fontos információ? Mire feltenném a kérdésemet, rá förmedve, hogy mondja már mik azok az információk a kis dadogós újra megtalálja a hangját. Az ellenzék összegyűlt, hogy megvitassák, mi a következő lépés Lucifer bukásához. Engem is maguk mellett akarnak tudni. Remek! Éppen kapóra jön, hogy a városban tartózkodok. Mielőtt a földszintre érnék berántom magamhoz a démont és egy cseppnyi finomkodás nélkül kivágom a nyelvét, hogy  a későbbiek folyamán ne tudjon dalolászni. Az a senki jól mondta, a bárnál várt rám, három másik rang nélküli katona, akik egyetlen szó nélkül előre engedtek, hogy kikísérjenek az épületből. Kocsiba szállunk és meg sem állunk a város határáig. A néhai kertváros romjait nézem út közben. Meg kell állapítanom magamban, hogy sem az évek, sem a démonok nem tudták igazán lerombolni a házakat, igaz helyenként a természet visszakövetelte magának, de az elenyésző. Egy nagyjából lakható állapotban lévő ház előtt parkolunk le, kiszállva az autóból érzékelem, hogy a kíséretem is követ. Az ajtót belökve pillantásom találkozik egy olyan személyével, akit a hátam közepére sem kívánok. FApofával mered rám a tollas, akit szívesen megnyúznék, aprólékosan akarom levájni róla a bőrt és hús egészen a csontjáig. Hogy dögölne bele az egészbe! Ha tudtam volna... aztán egyből is is vetem a gondolatot, hiszen minden világossá válik, az egészet ő rendezte meg. Egyből szólásra is nyitva azt a rohadt száját, mire szemöldököm magasba szökik. Egy sóhajt követően felemelem kezeimet, tenyereimet a kísérőim felé fordítom, majd hagyom, hogy pokoli lángok szökjenek ki ujjaim közül. Hangtalanul égtek porrá a démonok, közben abban reménykedtem, hogy az előttem álló angyal is kap a kénköves lángokból. Tisztában vagyok vele, hogy ha nem lenne fontos biztos nem jött volna ide, így kénytelen vagyok vele édes kettesben beszélgetni. A hirtelen jött energia lökést úgy terveztem, hogy az ajtó is becsapódjon mögöttünk, miközben a rangnélküliek a semmibe vesznek.
- Jé, te képes vagy kérni is? - teszem fel a kérdést, maró gúnytól tocsog minden egyes szavam. Még mielőtt válaszolhatna a kérdésemre keresztbe fonom magam előtt a karjaimat és azzal egyidőben megszólalok.
- Mit keresel itt tollaska? Talán meguntad az életed? - kissé oldalra billentem a fejemet úgy nézek rá, pillantásomból gyilkos szikrák pattognak. Ha nem tud felhozni jó indokot - tisztában vagyok vele, hogy van neki -, akkor itt helyben kibelezem és minden egyes pillanatát élvezni fogom.

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
109

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 14, 2018 2:04 pm
Következő oldal


Azura & Rassilon
Démoni berkeken belül, a legtöbb kontaktom nem helyezkedik el túl magasan a hierarchiában. Valahol középtájt húznám meg a határt. A fajtájukra mindig kényesen kell ügyelni, a kapcsolatokat melegen tartani. De részben ezért tartom Jaesat. Ha emberek lennénk valamikor a múltban, titkárnőnek is tökéletesen megtenné. Csak ő meg ne tudja, hogy így gondolom. Szóval, érzékeny időket élünk. Régen minden olyan… nos, ha nem is könnyű, de egyszerű volt. A jó és rossz dinamikusan mozgott együtt. Mondhatni, kellemes tempóban folyt az adok-kapok Menny és Pokol között az elmúlt évezredek során, a halandók szemei elől elrejtve. Egyszer fent, egyszer lent. Manapság ez már aligha értelmezhető. A Menny darabokban, de a Pokol sem áll jobban, hiába nyilvánvaló a hatalmi fölényük. Túl sok a belviszály. Így azt hiszem, ideje Gabriel példáját követnem - még ha ezzel a céljaink és módszereink nem is kifejezetten egyeznek, lényegtelen - és a kapcsolataim egy újabb hatalmi szintre mozdítani. Ha már így hozta a sors, a legkézenfekvőbb személyt választottam…
Azura.
Őt meg a fajtáját megvetem, ez örökké így lesz. De az értelmet mindig is tudtam tisztelni a magunk ellenséges módján. Benne pedig azt hiszem, megvan ez az értelem, hogy felismerje: lehet bármilyen erős okkultista, neki is szüksége van rám. A jó és rossz határai összemosódtak. Jobban, mint valaha. Ah, térjünk a lényegre. Hányingerem van magamtól, amikor belemegyek a filozofálásba jóról és rosszról. Le kellene szoknom róla. Mi angyalok rémesen sznobok tudunk lenni, tudom.
A démoni hálózatomat illetően, egy ideje már figyelünk egy kisebb csoportot, aki az árnyékban egyre feljebb tornázzák magukat, kihasználva a káoszt. Hosszú időbe telt őket és a céljaikat beazonosítani, de végre sikerült. A pozicionálásukkal veszélyeztetik a kémhálózatom egy részét, de azok a dolgok újra felépíthetőek - nem mintha lenne most ilyesmire idő, így ha tehetem, inkább megelőzöm a bajt. - De van valaki, akinek még több veszíteni valója van. A démon lord, akinek azt hiszem, a legutóbbi mutatványom óta nem vagyok a szíve csücske. Az alatta húzódó hierarchia vonalon dolgozzák fel magukat. Vajon észrevette már, hogy sokan azok közül, akiknek őt kellene szolgálniuk eltűnnek, vagy elfordulnak?
A helyzet az, hogy Azurának szüksége van rám. Nagyon. Persze, néhány hét és valószínűleg ő maga is észre venné, hogy mi folyik a láncolatban. Aztán még néhány hét, sőt hónap, hogy előkerítse a teljes csoportot, a céljaikról nem is beszélve. A probléma - ami jelen esetben az én szerencse csillagom - hogy enyhé szólva sincs ennyi ideje.
Ó, én nagyon szívesen megosztom vele az információimat, amikért az embereim hónapokat dolgoztak. Ezért jöttem el egészen New Orleans határáig. Nem vagyok hülye. Nem fogok a belvárosig menni, hisz amit akarok, arra a város széle is tökéletesen megfelel. Egy néhai kertvárosi ház nappalijában várom. Az elmúlt évtizedeket tekintve, a hely viszonylag egyben van. Sokkal inkább viselte meg az elhagyatottság és a fosztogatók, mint a természeti - és természetfeletti - csapások. Meg kellett mozgatnom néhány követ, hogy iderendeljem őfelségét. Méghozzá úgy, hogy ne tudja, angyallal lesz találkozója. Azt meg még annyira se, hogy velem.
Mondanám, hogy halovány mosolyra húzódik a szám, amikor belép az ajtón, de az a helyzet, hogy fapofával figyelem. Két alsóbb rendű démon kíséri, bizonyára a kontaktjaim intézték így. Túl feltűnő lett volna, ha egyedül küldik ide. Hm, nos.
- Megtennéd, hogy elégeted őket? - Tekintek feléjük megemelt szemöldökkel, jelezve, hogy mennyire értéktelenek. És még inkább, hogy kettesben kell lennünk. Remélem van annyi sütnivalója, hogy kisakkozza: ha nem lenne fontos, elkerülném ezt a porfészket.

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
405

Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:54 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Szomb. Dec. 16, 2017 7:15 pm
Következő oldal


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Mazikeen
Lucifer

Sietve hagytam el a rezidenciámat és küldettem Mazikeenért. Egyenesen magam mentem volna, ha addig nem kellett volna másra bíznom a dolgaim. Azonban sajnos nem mindenki képes önállóan dolgozni, szóval kénytelen voltam bizonyos démonoknak átadni a stafétabotot. A találkozót New Orleans határán beszéltem meg a nővel. Jobban mondva oda rendeltettem egy démonnal. Maze több dolog miatt is fontos volt nekem. Értékes démon a tapasztalatai miatt, az egyedülállósága miatt, a gondolatai miatt. Emellett hűséges, vad és segítőkész, ha rólam van szó. Ami azt jelenti, hogy bízom benne, és vele vágattam ki a szárnyaimat a hátamból, és vele együtt rejtettem el. A világban történő események miatt azonban sajnos szükséges lesz visszaraknom azokat a gyönyörű tollas végtagokat. Ahogy a kivágáskor is, úgy most is szükségem lesz az ő segítségére. Az égre pillantok, hamarosan esteledik. Ha a nő nem érkezik meg hamarosan, akkor irgum-burgum lesz. Szerencsére nem késik. Sose késik! Amint meglátom közeledni, szélesen elmosolyodom.
- Áh, Maze! Hogy s mint? Sajnálom, hogy elrángattalak. Azonban sürgős dolgunk akadt. Volnál szíves nyitni egy kaput Krétára? - kérem arcomon egy mosollyal. Az úti célból már tudnia kell, hogy bizony az elrejtett szárnyaimért fogunk most elindulni.





Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5