Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Orleans határa •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


New Orleans határa YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
New Orleans határa WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 17, 2020 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Városszéli kitérő
Mazon & Belial
A sikátorban elcsípett kis üzenet egy városszéli lerobbant italozóhoz vezet. Hosszasan bámulom és kicsit hezitálok, majd végül csak ráveszem magam, hogy betérjek a biztonságostól igencsak távol álló épület falai közé. Noha nem pusztulnék bele, ha merő véletlenségből pont akkor roggyanna össze, mikor bent tartózkodom, mégsem igazán vágyódom rá, hogy a törmelékek közül vakarjam elő magam. Bízom benne, hogy kitart, míg a végére járok a dolgoknak.
Immáron odabent...várakozom. Térdeimet az asztal szélének támasztva döntöm hátra a székem, hátamat a támlának támasztva hintáztatom magam. Hátra és előre. Eközben a padló hangosan és ütemesen nyikorog alattam. Egyik kezemben italomat tartom, ujjaimat játékosan kocogtatom a whiskeyspohár oldalán. Néha-néha kortyolok belőle egyet. Másik kezemben az öregasszonytól kapott cetlit tartom és elgondolkodva szemlélem sorait. Bár hiába szemezek hosszan a papírdarabbal, többet nem tudok meg belőle. Egyszer csak hangos nyikorgás közepette tárul ki a rozoga bár ajtaja és egy magas, tetovált férfi lép be rajta. A bejárat közelében ülők kíváncsian emelik fejüket az újonnan érkező felé. De érdeklődésük egy pillanatnál nem tart tovább. A démon célirányosan asztalomhoz sétál, majd helyet foglal mellettem. Felnézek a papírlap mögül. Az ismerősnek tűnő arcban a második választottat ismerem fel. Elém tolja a magával hozott papírost, - fogadni mertem volna, hogy ő is kapott egy szívhez szólót - mire érdeklődve billentem vissza négy lábra az alattam lévő széket és dőlök előre, hogy elolvassam a rajta lévő írást. Poharamat félre teszem, felkönyöklök asztallapra és kezembe veszem a démonpajtás cetlijét is, immáron mindkét papír előttem. Egyből feltűnik, hogy az ő papírján álló szövegezés majdnem szó szerint megegyezik az enyémmel. Az is tisztán kivehető, hogy mindkét levélnek ugyanaz a szerzője, a rá vésett írás megegyezik.
-Ahhh...- sóhajtok fel, mikor meglátom az aláírást. Az még egy dolog, hogy soha nem küldenék üzenetet Viszályként. Rendszerint Belialként írok alá, elvégre ez a nevem. Vagy ha hivalkodni akarok a rangommal, akkor az első lovast biggyesztem a levél végére. De az egész biztos hogy a Viszályt nem pontos j-vel írnám le.
-Van tipped ki lehet a levelek írója? - kérdezem őt, mert nekem halvány fogalmam sincs ki lehet az. Arra már inkább lennének tippjeim, hogy miért és a legesélyesebb, hogy a helyeinkre pályáznak,vagy valami személyes bosszú. Esetleg mindkettő. Már épp eltűnődnék, mennyi ideig kell majd várakoznunk, mire kiderül, miért is vagyunk itt, miközben a számhoz emelném poharam, hogy kortyoljak belőle egy nagyot, mikor az ajtó nagy erővel vágódik ki, majdnem a helyéről is kiesik a nagy lendületben. Egy sebhelyes arcú alak lép be rajta, akit egy másik sántalábú követ. A karcos arcú körbenéz, tekintete megakad rajtunk, majd int a másik felé és lassú léptekkel megindulnak asztalunk felé.
-Te ismerősnek tűnsz. - intézem szavaim a bicebócának. Kicsit jobban szemügyre veszem a vonásait és be is ugrik, hogy pár éve már találkoztunk. Emlékszem kilöktem egy toronyházból, a nyomait még ma is magán viseli. A maradandó sérülés ellenére nem érzek részéről neheztelést, sebhelyes komája viszont haragos tekintettel méregeti a másodikat.
-Biztos érdekel, miért vagytok itt? - ragadja magához Sebes a szót. - Elmondom...Mazont, hogy megöljük. Téged, hogy segíts nekünk. - jelenti ki teljes komolysággal.


zene: nincs || szószám:494 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazon


New Orleans határa Tumblr_ow5apiYGHb1vxsezio7_400
☩ Történetem :
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Electorat
☩ Képességem :
Im pushing the world into fear.

☩ Multi :
Drake Wallenberg
☩ Play by :
Stephen James
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 12, 2020 12:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fifty shades of sin
@Belial && Mazon +18
• Zene: noise • SZÓSZÁM: 638
A fejem lüktet. Kinyitom a szemeim, de azzal a lendülettel vissza is csukom. Az ablakon utattörő fény szinte vakított. Nem igazán emlékszem az éjszaka történéseire. Felkészülök, ismét nagyra tárom lélektükreim. Lassan, de alkalmazkodik a szemem a vakító fényhez. Két kéz karol át, az egyik jobbról a másik pedig balról. A hotelban birtokol lakosztályom pedig, ami otthonként is szolgált mióta vissza kergettek ide romokban volt. Megpróbáltam felülni de a fejem ólomsúlyként feszült a párnára, valószínűleg iszonyatos mennyiségű alkohol tárolója lehet most a testem… aminek alapjaiban véve nem lenne szabad gondot okoznia, de ugye mindig van az a mennyiség..
Pár perc meditálás után sikerült ülő helyzetbe küzdenem magam. A szoba, az ágy és minden amit csak láttam velem együtt forgott. Csak ekkor tűnt fel, hogy az egyik kéz, ami az imént még átkarolt egy férfi karja volt. Eseménydús este volt.. meg kell hagyni. Eszelős vigyor terült el az arcomon miközben a férfit kilökve az ágyból Ádámkosztümben tipegtem át a romokon a bárpultig. Az oda vezető úton számos érdekességre leltem mint például egy átvágott torkú, kivéreztetett tinédzser teste. Sejtelmes hümmögéssel vettem tudomásul, hogy valószínűleg az elmúlt időszak egyik legjobb bulija zajlott le nálam.. én viszont nem emlékszem semmire..
Miután legurítottam egy pohár hideg vizet továbbra is mezítelen portyáztam lakosztályban és sorjában ébresztettem fel a reggelre életben maradt társaságot. Páran nem vették jó néven, hogy a legjobb álmukból rángattam vissza Őket a szomorú valóságba ahol minél előbb el kellett takarodniuk a szemeim elől. Kivéve annak a kettőnek.. a fiú és a lány akik között ébredtem. Nos, velük még játszadozni akartam. Miután minden felesleges egyed távozott én töltöttem magamnak egy gyógywhiskyt amivel a kezemben az ágyamhoz tipegtem. Megálltam a szélén, lehúztam a lányról a takaróként szolgáló lepedőt a fiút pedig akit ébredéskor lerúgtam az ágyról visszatessékeltem.
- Kezdjétek. Egymással..- mondom perverz vigyorral a képemen miközben belekortyolok az italomba. Nem kellett nekik könyörögni. Másodpercek alatt nyalták és falták egymást én pedig ott álltam felettük és a tekintetemmel faltam minden mozdulatukat. Mikor az utolsó csepp whisky is elfogyott eldobtam a poharat amely hangos csattanással adta meg magát a falnak és tört millió apró szilánkra és éppen másztam volna rájuk amikor hangos dörömbölés törte meg a mámort.
- Dios Mio (istenem) … ki az a fasz, ki az a fasz, aki ilyenkor zaklatni akar. - fortyogok dühömbe miközben továbbra is csak meztelenül trappolok az ajtóhoz. Ingerültem tépem ki, majdhogynem ki is szakad a helyéről a nyílászáró. - De puta madre! (A kurva anyádat) Mit akarsz? - ordítom a semminek ugyanis senki nem volt ott csak egy jelöletlen boríték. Felvont szemöldökkel hajolok le és bontom ki, hogy megtudjam ki az, aki ma meg fog lakolni a félbeszakítás végett. Meglepődve olvasom a sorokat. Nem volt hosszú, lényegre törő volt. Érthetetlen okból a Viszály lovasa akar velem találkozni a város határán. Soha nem beszéltem vele a szükségesnél többet. A nevét se igazán tudom, de ha látom csak van akkora szerencsém, hogy felismerem.
- Takarodjatok. - adom parancsba az akkor már egymásba hatoló párosnak akik rémülten pattantak ki az ágyból és miután összeszedték vélhetőleg az összes cuccukat el is tűntek. - Mi a faszomat akar ez a kurva lovas ilyenkor.. - mérgelődök magamba miközben felrángatok pár talált rongyot és döngő léptekkel elindultam a levélben említett helyre természetesen azzal a kezembe.
Beletelhetett egy órába is akár mire odaértem, de megérkeztem. Csak egy rozoga viskó éktelenkedett előttem a lovas pedig sehol… nem kellett sokat agyalnom azon, hogy valószínűleg odabent vár. Gondolkodás nélkül trappoltam be az összeomlás határán lévő épületbe. Az biztos, hogy nem volt közkedvelt hely, szinte üres volt. De nem ez volt a lényeg. A lovast egyből felismertem, kilógott a környezetből. Mellette foglalok helyet, nem ülök le, a pultnak támaszkodva kérek én is egy whiskyt magamnak. A szemem sarkából a kezében tartott fecnin akad meg a tekintetem. Szemöldök ráncolva kortyolok bele a whiskymbe majd a másik kezembe tartott levelet tolom elé.
- Azt hiszem mind a ketten ugyan azért vagyunk itt, Viszály.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



yo so demonio
Yo soy no bueno.. ¿Por qué?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


New Orleans határa YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
New Orleans határa WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 11, 2020 10:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Városszéli kitérő
Mazon & Belial
Távozva a Főnci hoteljéből sietős léptekkel indulok tovább. Akad még néhány elintézendő ügyem, mielőtt újra, hosszú időre magam mögött hagyom a várost. Elég sok időt elpazaroltam itt, ahhoz képest, hogy Luciferrel még csak szót sem sikerült váltanom. Mégsem tagadhatom, hogy az itt eltöltött órák alatt igen jól szórakoztam. Kutyaganéval összekenni és eláztatni a második arkdémon lakosztályát, nem mindennapi mulatság. Nem is volt betervezve a mai programomba. Micsoda véletlen, rá gondolok és megjelenik. Ahogy haladok a kereszteződés felé, Mastemah-t pillantom meg az utca túloldalán elsétálni. Karján ezernyi papírszatyor lóg, nagy bevásárlásból jöhet. Arcával rásimulva az üvegre a kirakatot bámulja, nem vesz észre. Kuncogva hajtom le a fejem, miközben galád vigyor jelenik meg a szám sarkán. Tudom, hamarosan váratlan meglepetés éri. Amint hazatér és belép szobája ajtaján szavakkal le nem írható élményben lesz része. Milyen kár, hogy nem leszek ott és nem láthatom majd az arckifejezését.
A sarokhoz érve egy vénasszony pisszeg rám a konténerek mögül, a nevemen szólít, majd kezével int, hogy menjek közelebb, fontos mondanivalója van a számomra. Értetlenül nézek körbe, lövésem sincs mit akar az öreglány.
-Gyorsan mondd. - állok meg előtte egy egészséges távolságot tartva tőle, ő pedig gyanakvóan tekinget körbe, mintha csak azt kémlelné, tartózkodik-e még itt valaki rajtunk kívül. Mihelyst megbizonyosodik arról, hogy kettőnkön kívül más nincs a sikátorban, legfeljebb a szemét között botorkáló patkányok lehetnek beszélgetésünk fültanúi, abbahagyja a fejrángást és egy koszos, foghíjast mosolyt villantva tesz felém pár lépést. 
-Fontos, nagyon fontos. - egy gyűrött papírgalacsint nyújt felém retkes mancsával. Némi fintorral az arcomon, hezitálva rántom ki a papírdarabkát elfeketedett ujjai közül, majd hajtom szét, hogy a rajta lévő üzenetet olvashassam. Kicsit hunyorgok a cetlire, próbálom kibogarászni a rajta hagyott förtelmes macskakaparást, melynek megfejtését a rákenődött plusz koszfoltok sem könnyítik meg. Beletelik pár percbe, mire értelmezni tudom a leírtakat. Meglepően olvasom, hogy a második választott találkozni kíván velem a városhatárba még a mai napon. Összevonom szemöldököm és gyanakvóan szegezem tekintetem a fecnire. Valami itt határozottan bűzlik, és nem kifejezetten az ápolatlan asszonyra és a mellettünk szagló szemetesre gondolok. Elképzelésem sincs, honnan tudja, hogy a városban vagyok...arról meg végképp, hogy miért és miről akarna beszélni velem...basszus....közben rájövök, hogy elfelejtettem hogy hívják a démont, pedig a ranglétra ezen fokán állók nevét azért illene tudnom. Annyi dereng, mintha valami M betűs lett volna a neve, bár a nyakamat nem tenném rá. De nem időzöm neve kitalálásán, arcra úgyis megvan nagyjából, kiről lehet szó, ha pedig feltűnik előttem, tudni fogom, hogy ő az. Zsebembe gyűröm a papírdarabot és elindulok a városhatárba, amit a démonpajtás találkozóhelyként jelölt üzenetében. Úgy sejtem, hogy ez egy csapda, és hogy ezt a levélkét valaki egészen más írta. Ám ez a tény mégsem tántorít el attól, hogy megjelenjek a kívánt helyen. Épp ellenkezőleg, felettébb kíváncsivá tesz, ki olyan merész, hogy egy magasabb rangú démon nevét kihasználva üzengessen nekem. Valami azt súgja, hogy jól fogok szórakozni. Egy szűk órás gyalogutat követően elérem a város szélét, egy rozzant házon kívül és egy erdősávon kívül mást nem igen látni.
-Pff... A düledező építményt figyelve, néhány hosszabb perc hezitálást követően betérek ajtaján. Odabent tumultus nem fogad, ülőhelyért sem kell sorban állnom. Ezért leteszem magam az első jobb állapotban lévő székre és míg várakozom, kérek magamnak egy pohár italt. Whiskeyt természetesen. Előveszem a vénlánytól kapott papírost és vetek rá még egy pillantást. Nem lepődnék meg, ha a második választott valóban feltűnne itt, hasonló, az én nevemben írt üzenetet lobogtatva.

zene: nincs || szószám: 558 || üzenet: nincs ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans határa VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
813
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 12:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 12:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What the Hell
Azura && Volgan
Az elmúlt nap terhei nyomják a vállát, viszont mégis észreveszek egyfajta ellégedettséget rajta. Afféle most én mentettelek meg téged hahaha érzés. Amit nem is bánok, hiszen sokat edzettünk együtt, sokat fejlődött, ő is és én is. Mondjuk én kevesebbet, de nem is rajtam volt a hangsúly. Kérdésemre egy pillanatra csak mered rám sziporkázó szemeivel, majd közli terveit, hogy visszatérünk New Orleansba. Nem is baj. Ott több az ismerős, akikkel nem feltétlen akarok találkozni, viszont egyszerűbb toborozni. Finoman megfogja kezeimet, és búcsúzik, megint a munka. Szokás szerint de nem szólok semmit csak egy apró mosolyt húzok szám szélére. Tudom, hogy nehéz neki fontossági sorrendet felállítani. Homlokomra hosszasabb csókot ad, és kiviharzott a szobából. Szívesen szóltam volna hozzá még pár szót, viszont igaza van pihennem kell. Óvatosan... gondolom ki magamba miközben már fejem oldalra hajtom.    

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 10:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; részemről ez egy záró, ha nem baj  fgbhjfk köszöntem a játékot!  k76k •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
 Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap. Mégis, ahogy kitekintek az ablakon és látom megcsillanni a fényt, rá kell döbbenem, hogy minden igaz az elmúlt pár órából. Megmentettem őt! Végre nekem is sikerült valamit elérnem, kissé untam már a felállást, hogy a legnagyobb gondja az, hogy védje a hátsómat az esetleges támadásoktól. Valahol belefáradtam, éppen ezért minden egyes edzésen azon dolgoztam, hogy minél erősebbé váljak, mind fizikálisan, mind mentálisan. Mégis az a legviccesebb az egészben, hogy a képességeimnek hála úsztuk meg az egészet. Megérte az a temérdek idő, amit a laborban töltöttem mellette. Újra és újra végig pörgetem magam előtt az eseményeket és bevillan előttem egy kép a múltból, ami másképp is végződhetett volna. Megakartam menteni annó Agramont is, de akkor elbuktam. Még egyszer nem követhettem el ezt a hibát, hogy elvesszek egy másik lényt, akit kedvelek. Na jó, szeretem. De ezt még magamnak is nehéz beismerni, nem hogy másnak. Milyen furcsa, hogy eddig szóba se jöhetett nálam az ilyesmi, úgy gondoltam ezt kihagyta belőlem a teremtőm. Erre jött Volgan, éveken keresztül hajkurászott, mire végre célt ért. Ahogy kinézek az ablakon próbálok azon gondolkodni hogy mi lesz a következő lépés. Hiszen mindig csak előre kell menni, hogy elérjem a céljaimat. Azt akarom, hogy az a nyomorult is éppen annyira szenvedjen mint én. Látni akarom, ahogy megváltásért könyörök egy felsőbb hatalomhoz, majd azt is, mikor tudatosul benne, hogy semmit se tehet a történesek ellen. A bosszú tart életben ezen a nyomorult világon, de kezdek azt hinni, hogy van valami azaz valaki más is. Vagy csak teljesen megőrültem! Igen, valószínű. Kérdése hallatán vissza fordulok felé, egy darabig csak nézem, mielőtt válaszolnék.
- New Orleans-ba való visszatérésemet, mivel a másik helyemnek annyi, persze ezt nem fogom az orra alá kötni. Amellett pedig könnyebb itt démonokat toborozni a tervünkhöz, mint New York-ból, az túl sok macerával jár - magyarázom, hogy teljesen tisztában legyen a szándékaimmal. Ezeket a dolgokat nem titkolhatom el előle, hiszen a toborzás nagy részét ő fogja végezni. Óvatosan megfogom a kezét miközben felkelek az ágy széléről.
- Sietek vissza! Addig pihenj! Minél előbb fel kell épülnöd, hogy folytathassuk a tervünket - megeresztek egy halvány mosolyt, majd fölé hajolok, hogy a homlokára hintsek egy apró csókot. Nem akarok menni, de muszáj és ezt neki is meg kell értenie. A búcsúzás végeztével felkelek és anélkül, hogy visszanéznék rá kilépek az ajtón. Nem mertem vissza pillantani, mert tudtam, hogy akkor maradok. A város utcáján haladok gondolataimba merülve, hogy mégis mi a francot mondok majd Lucifernek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 10:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What the Hell
Azura && Volgan
   Szemeit forgatja miközben, én a bizonyítványomon magyarázkodom, mindhiába. Elsősorban ez lenne a dolgom, hogy megvédjem őt. Erre még most az is rájön, hogy érzek valamit iránta, ami születésünkből kifolyólag nem is lehetne, vagyis nem kellene, hogy egyáltalán fogalmunk legyen erről az érzésről. Kinézek az ablakon, két sóhaj követi egymást, egy kisebb, és egy nagyobb. Majd egy rövid válasz. Ami vegyesen érintett. Egyrészt örülök neki, hogy őszintén válaszolt, másrészt... az angyal. Mit is tudnék vele csinálni. Szerinte megbízható, és ebbe nem szólhatok bele. Mindig is önfejű volt ilyen téren. Ezért is választott engem, nem kötök bele a terveibe. Nem mondom meg kivel barátkozzon, satöbbi. És ez neki jó. Én ott állok mellette, mint támasz, mint testőr, és még sorolhatnám hányféle módon. Majd úgy néz ki neki is jobb volt úgy, hogy témát váltottunk. Több mint fél nap. Egy nyomorult nyílvesszőtől. Alig hogy tovább gondolhatnám, kezét az államon érzem, és maga felé fordítja. Hagyom neki, hiszen mindig is hagytam, hogy bábként mozgasson. Az ő akarata az én kezem. Ahogy régen mondták. Bár ez nálunk speciális. Hiszen több is van mint puszta főnök, és beosztott viszony. Szemeimen keresztül belelát az egész életembe. Pontosan kiolvassa minden egyes momentumom. Láthatja miként küldött padlóra ez az egész, hogy ez elmúlt nap milyen hatással volt rám. Hiszen izgalmas nap volt azt meg kell hagyni. Egy rövidke csókra közelebb hajol, majd vissza, és megint jön a munka.
- Miféle kérvényt? - teszem fel a kérdést, annyival is marasztalom őt. Talán fel akar mondani? Egyszerűbb lenne az tény. Bár a hatalom is vele veszne, viszont nem akarnák annyian eltenni lábalól. Ami mondjuk az én munkámat eléggé unalmassá tenné. Mondjuk ha vele lehetnék nem is biztos, hogy bánnám.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 27, 2019 1:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; bocsi a késésért •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
 fenyegetésem valamennyire célt ért, mivel elgondolkodott rajta, végül elnevette magát, ami persze nem vált előnyére. Mosolya zene füleimnek, ugyanakkor ez az öröm egyből félelembe vált át, amint látom előre dőlni. Fájdalmat okozott neki a nevetés, mi sem mutatja jobban, hogy az állkapcsa megfeszül, valószínű a fogait is összeszorítja. Magyarázkodik, mire csak megforgatom a szemeimet. Tudom, hogy tisztában van vele, hogy igazam van, ugyanakkor a rangja miatt meg kellett volna védenie mindentől, ami csak rám akar támadni. Persze ez sem megy olyan egyszerűen, hiszen minden második felfuvalkodott, nagyra vágyó démon a fejemre pályázik, csak mert magasabb a rangom, mint az övék. Ilyen ez, ha valaki a pokolba születik és telis-tele van hazug cselszövőkkel. Mennyire imádom az otthonom! Egy apró sóhaj szalad ki az ajkaimon, míg ő az ablakon tekint ki, ahol megjelenik egy apró fénynyaláb. A büdös pokolba! Az imáim nem találtak meghallgatásra, mivel burkoltan feltett egy olyan kérdést, amire nem szándékoztam válaszolni. Nem néz rám, de tudom, hogy nincs helye közöttünk további titkoknak vagy hazudozásnak. Hatalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat, hajamba túrok zavartan mielőtt beszélni kezdenék.
- Van - motyogom alig hallhatóan, miközben eszembe jut az utolsó találkozásom az angyallal. Inkább nem mondok többet, nincs kedvem jobban bele menni ebbe a beszélgetésbe, hiszen tudom, hogy mennyire nem kedveli a tollas barátomat.
- Több mint egy fél napig, de időre volt szükséged, hiszen a vessző megvolt rúnázva, hogy lassabban gyógyulj - mondom ki őszintén, majd megfogom az állát és magam felé fordítom. Nézem az arcát, szemeit mennyire megviselték az elmúlt órák. Közelebb húzódok hozzá, hogy apró csókot adjak az ajkaira, majd elhúzódok tőle.
- Lassan mennem kell, jelenteni Lucifernek és beadni a kérvényemet - magyarázom gyorsan, miközben zavartan bámulok ki az ablakon.  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 18, 2019 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What the Hell
Azura && Volgan
   Bocsánatkérésemre észrevehetően meglepődik, majd rögtön magyarázkodni kezd. És ismét kiderül számomra, hogy néha jobban ismer mint én magamat. Hirtelen el is képzeltem ahogy egy oszlopon csüngök a lyukamnál fogva. A gondolatra még el is nevetem magam, ami ismét nem vált az egészségemre, fogaimat szorítva dőlök kissé előre a fájdalomtól.
- Jó próbálom nem magam hibáztatni, de ha gyorsabban észreveszem őket, akkor semmi baj nem lett volna. - magyarázom a bizonyítványom, de legbelül tudom, hogy neki is és nekem is igazam van. Legalább a reflexei még a helyén vannak, ha kissé el is lustult az elmúlt időben. Minél előbb helyre kell jönnöm, hogy ne hátráltassam őt, azzal, hogy rám kell vigyáznia. Mintha nem akarta volna, hogy meglássam a vért. Hmm szóval még meg is kellett magát sebesítenie miattam. S mikor közli, hogy nem rég használta gyanakodni kezdtem kissé. Csak nem megint a tollas? Vagy Lucifer? Kitekintek az ablakon melyen halovány fénycsík jelenik meg.
- Van szárnya vagy nincs? - burkoltan teszem fel a kérdést, közben tovább bámulok kifelé az ablakon. Nem akarom, hogy hazudjon, elég volt a titkokból. Tartozunk annyival egymásnak, hogy elmondunk ilyeneket. Nyilván tisztába van vele, hogy nem kedvelem túlságosan őket, de miatta elviselem. Ha pedig úgy adódik, nyilván meg is ölöm.
- Egyébként meddig voltam kiütve? - terelem a témát, ha kínossá válna.  

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 06, 2019 9:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; bocsi a késésért •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
A viccem valószínű, hogy nem nyerte el a hatását, pedig minden szándékom az volt, hogy oldjam eme siralmas hangulatot, persze az is közre játszott a dologban, hogy le kellett nyugodnom. Az a tollas nagyon felhúzott, megint! Hallom sóhaját, amire semmi szükség se lett volna az állapotában, de meg is issza a levét egyből, hiszen köhögésben tör ki. Vetek rá egy rosszaló pillantást, majd égnek emelem a tekintetem, hogy le láthassa az aggodalom csillogását. Nem mutatkozhatok gyengének, most még előtte sem. Nincs elég ereje ahhoz, hogy mindent elbírjon, főleg nem az én nyűgömet. Pihenésre van sszüksége és arra, hogy minél előbb meggyógyuljon. Hangját hallva felé kapom a fejem, kissé meglepődök aztán alig láthatóan megrázom a fejem.
- Ne sajnáld. Már rám fért egy kis gyakorlás, kezdtem elpuhulni ebben az emberi koszfészekben. Sőt legalább azt is megtudtuk, hogy a sebkötözést se felejtettem el - magyarázok, hátha elterelhetem a figyelmét, aztán bevillan még valami - Ne merészeld magadat hibáztatni vagy esküszöm a lyukadnál fogva akasztalak fel egy oszlopra - valahol a fenyegetés és a parancs között ingázik eme kijelentésem, mégis legfőképpen az motiválja, hogy jobban ismerem bárki másnál a világon. Eltudnám képzelni, hogy lógnak egy vaskos gerendán, mégsem akarom. Nagyobb szükség van rá élve, mint holtában.
- Szerencsére gyorsan reagáltam, így nem lett nagy bajom - válaszolok a következő kérdésére, eltitkolva a kényszer szülte vágást a kezemen. Ha megtudja, hogy miatta magamat kellett bántanom tuti szeppukut követ el magán. Igen, valószínű ez lenne az utolsó tette, ebben az elcseszett világban. Rám pillant, de úgy tűnik észre vesz valamit, felém nyúl, hogy letörölje a homlokamról. Ahogy az ujjaira nézek látom a vért magam előtt. Francba! Az utolsó teleportációkor biztos nem figyeltem és összekentem magam. Persze ezt még tetézi a bűnbánó kiskutya szemekkel. Ha ez így folytatódik nekem kell megtennem a harakirit és nem neki.
- Nem, inkább az enyém - emelem fel újra kötözött kezemet - A démonkapuhoz kellett, nem volt más lehetőségem. Nem rég használtam megint - ismerem be a kénköves pokolhoz imádkozva, hogy ne kérdezzen rá.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 23, 2019 2:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What the Hell
Azura && Volgan
Ismét magamhoz térve lassan nyitom ki szemeimet. Szivárog be rajta a fény, majd pár pislogás után teljesen kinyílik. Magam mellé pillantva mosolyra húzódik a szám, és meglátom őt sértetlenül. Óvatos mozdulattal simít végig az arcomon, én megemelem a kezemet, hogy az övére helyezhessem, de a fájdalom miatt visszahullik, ezt egy halk szisszenéssel kísérem. Francba még mindig ennyire fáj. Mérgelődök magamba, amiből az zökkent ki amikor ismét hozzám szól. Hangjából az hallatszódik, hogy viccelődni akar, viszont számomra ez nem az. Sóhajtok egyet, és köhögés tör ki belőlem. A keserves fájdalom nem akar elmúlni. Amire a köhécselés is rásegített most.
- Sajnálom. - eresztem ki halkan a szavakat. Mást most nem is tudnék mondani. Nekem kellett volna őt megmenteni nem őneki engem. Meredek magam elé, hiszen nem tudok most a szemébe nézni. Nem azért amit tett, hanem azért amit én nem tettem meg.
- Neked nem esett bajod? - kérdezek rá, bár látszólagosan nem esett egy karcolás se rajta. Míg énrajtam van egy tátongó lyuk, ami nem úgy néz ki, hogy valaha is eltűnik. Tessék a nagy Volgant leterítette egy kibaszodt nyílvessző. Melyet valószínűleg Azura szedett ki belőlem. Még jó, hogy sok dologban jártas. Másképp már lehet alulról szagolnám az ibolyát. Vajon milyen érzés lehet meghalni? Fáj az? Hova kerülnék halál után? Sok felesleges kérdés ugrott most be hirtelen, de egyik sem olyan fontos mint a démon aki itt van mellettem. Óvatosan rápillantok, ismét megbizonyosodva, hogy nincs baja. Miközben nézem megpillantok egy kis vérfoltot a homlokán. Erőt véve magamon, a fájdalommal mit sem foglalkozva, hüvelykujjammal letörlöm azt.
- Az enyém? - teszem fel a kérdést, miközben bűnbánóan vizslatom az ujjamon lévő vért.      

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 20, 2019 12:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; bocsi a késésért •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
A teleportálás jobban sikerült mint az hittem és csak reménykedni tudok benne, hogy az a háztömb fel is robbant a lökéstől. Gyűlöltem az összes halandót, most talán még jobban. Az a nyílvessző a lehető legrosszabb helyre fúródott. Egy hatalmasat sóhajtok, ezzel elengedve a rám rakódott sokkot. Ahogy a maradék erőmből kitellik oldalra fordítom Volgant, hogy a vesszőt ketté törhessem, ami egy reccsenést követően engedelmeskedik. Határozott mozdulattal kihúzom a tollas végét belőle, mire egyből spriccelni kezd a vér.
- Hogy essen bele a pokol! - morom magamnak inkább, mint a tanácsadómnak, aki még mindig ki van ütve. Persze, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, olyankor dobja be a kulcsot. Nem, most nem gondolhatok sem erre, sem rá. Motorikus mozdulatokkal és üres tekintettel végzem el a kötözést, mintha csak egy sérült katona lenne, semmi több. Áldom az eszem, amiért elméletben tisztában vagyok mindenféle hadi dologgal, beleértve a gyógyítás elősegítését is. Persze démonok vagyunk, így gyorsabban gyógyulunk, mint az emberek. Mégis ebben az esetben Volgan sebénél rúnát alkalmazhattak vagy valami hasonlót, hogy blokkolják a gyors regenerálódást. Így nekem is cselhez kell folyamodnom és a még sebes kezem segítségével rajzolok pár motívumot, hogy az is a segítségére legyen, persze csak addig fog működni, míg át nem ázik a kötés. Gyorsan szemügyre veszem a házat. Nem sok változás történt a legutóbbi látogatásom óta, szerencsére senki sem járt erre. Egy szobába húzom a tanácsadóm testét és telekinézis segítségével az ágyra helyezem. A szekrény elé lépve gyorsan ruhát cserélek, hiszen mégsem mehetek csurom véresen a következő találkozómra. A törött tükördarabban szemügyre veszem magam, majd az ablak felé fordulok, hogy megállapíthassam mennyi az idő. Még talán oda érek sötétedés előtt, csak remélni tudom. Indulás előtt kiveszek a táskámból pár fegyvert, melyeket hatalmas erővel ruháztam fel végszükség esetére. Na, azaz idő éppen most jött el, hiszen kifogytam az energiából, legalábbis egy kis időre, így maradnak az eszközök.
Majd' szétvet a düh, úgy vágom be magam mögött az ajtót, hogy az ki is esik a helyéről. Most egyáltalán nem tud érdekelni semmi ilyesmi. Egyetlen cél lebeg méregtől elborult elmém előtt, hogy apró cafatokra akarom tépni azt a tollast, amiért így faképnél hagyott. Egyenesen a szobába megyek, hogy magamhoz vegyek egy könyvet, de félúton megtorpanok. Á, igen! Volgan. Megrázom a fejem, miszerint felült az ágyban, ezzel nem segít a gyógyuláson. Mégis apró mosoly fut át arcomon, amint látom kezében a nyitva maradt könyvet. Tényleg rá fér a tanulás, de kizárólag akkor, ha jobban lesz. Leülve az ágy szélére ébredező arcát kémlelem. Mennyi mindenen mentünk keresztül pár óra leforgása alatt.
- Szia - kissé félénken simítok végig az arcán, nem akarok ennél nagyobb fájdalmat okozni neki - Jó látni, hogy még nem dobtad fel a talpad - teszem hozzá viccelődve.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 25, 2019 5:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What the Hell
Azura && Volgan
Egyszeriben elhomályosodott minden. Éreztem, ahogy az erő mely oly hevesen buzgott bennem mindig, kiszáll testemből, és más utakra tér. Mint egy zsák, úgy dőltem le a szoba padlójára. A fejem koppanását a padlón még éreztem, de utána végleg eltűnt minden a szemem elől. Mély lélegzetet véve térek magamhoz. Szemem lassan nyitom ki, óvatosan látom meg a körülöttem lévő világot. Hol a fenébe vagyok? Meghaltam volna? Két karommal megtámasztva magam próbálok felülni, de hatalmas fájdalom nyilal mellkasomba, mely után vissza is zuhanok. Nem haltam meg. Nyugtázom magamban a tudatot miszerint túléltem a történteket. Vajon akkor, hogyan és mért kerültem ide? Fejemet elfordítom balra majd jobbra. Sehol senki. Ha a vadászoknál lennék biztos két nyomorultat ide állítottak volna, hogy ha bármit csinálok öljenek meg. Gyengének érzem magam, de ennek semmi köze bármilyen rúnának vagy pecsétnek. Még egy ok amiért nem vadászoknál vagyok. Akkor biztos Azu mentett meg. Francba azért vagyok, hogy megvédjem őt, erre pont fordítva történik. Egyszerre kezdtem ideges és dühös is lenni. Dühös azért, hogy nem tudtam megvédeni azt aki miatt élek, és ideges mert nem tudom, hogy ugyan ez a személy hol van. Vajon mi lehet ez a hely. Elsőre valami elhagyott viskónak tűnik, de koránt sem biztos ez. Letekintek mellkasomra, ahol sebesen bekötözött vértócsát vélek felfedezni. Oh igen az a kibaszodt vadász. Lényegében egymás életét mentettük meg. Megint veszek egy mélyebb levegőt, de köhögési roham váltja fel a kifújást. Kezemet az arcom elé tartva nem látok mást csak vért. Na kész a nagy harcos Volgant egy nyomorult nyíl viszi át a másvilágra. Erőt vettem magamon, és mindenféle fájdalom ellenére fölültem az ágyra. Hátamat a falon támasztom meg, majd az egyik kezemmel a kötést kezdem el leszedni, hogy megnézzem mekkora a kár. Gyorsasága ellenére alaposan bekötözte. Egy elég méretes lyuk tátong a mellkasomon, melyet mintha égett bőr venne körbe. Megnéztem a mutató ujjam pont belefért, ám mikor a seb szélével érintkezett azt hittem magam alá vizelek. Állkapcsomat összeszorítva álltam meg, hogy ne üvöltsek a fájdalomtól. Viszont ebből a szögből kényelmesen meg tudtam figyelni a helyet ahol vagyok. Amolyan átlagos szobának tűnik. Egy nagyobb tükrös szekrény, melyen természetesen a tükör kissé hiányos. Egy kényelmetlen ágy melyen én vagyok, és egy törött ablak biztosítja a fényt nappal. Éjszakára egy vékony kábelen lógó villanykörte mely csodálkozom, hogy még nem szakadt le. Majd Azura utazó táskája. Akkor nem esett baja. Megnyugvás volt ez sötét lelkemnek. A cipzár ki van húzva, így látom, hogy nem sok holmit pakolt bele. Szóval onnan is sietve távozott. Megpillantom a könyv sarkát melyből tanítani próbált mielőtt… mindegy. Telekinézissel bár nehezen, és hosszadalmas erőfeszítés után magamhoz emeltem. Gyűlölöm magam amiért ilyen gyenge, és haszontalan lettem. Ha megbírnám tenni saját magamat ölném meg, de nem futja többre, csak annyira, hogy a könyvet kinyitom, és el kezdem olvasgatni.  Majd úgy ahogy voltam álomba is zuhantam.          

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans határa VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
813
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 10, 2018 6:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 10, 2018 11:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Semmirekellő rohadék. Mint egy démon. Milyen szép szavak. Szavai egykor sértették volna angyali mivoltomat, talán fél légiójába került volna a gaztett. De a világ és annak határai összemosódtak. Így szemem sem rebben, mikor felsorakoztatja ellenem a gondolatait. Sőt. Láthatóan szórakoztat, hisz angyali vonásaimon pihenő mosoly néhány másodpercre csak még inkább kiszélesedik.
- Nagy szavak, démon. - Lehelem felé immár újra végtelen hűvösséggel -- amit természetesen nem lehet összekeverni a közönnyel, hisz erről szó sincs. - A te pozíciódban tudhatnád, hogy semmi nem a bátorságon múlik. - Az észjáráson, a lapok megfelelő keverésén már annál inkább. Dühítheti a tény és akarhatja a szenvedésem, meg a nagy démoni vérbosszút dacában, ami olyan divat ezeknél az irritáló majmoknál. De azt neki is be kell ismernie, hogy az én szemszögemből ez volt a legjobb lépés. Ismerjük a munkám jellegét. Mit gondolsz, ha meggondolatlanul rohangálnék az égtájak között, kihúztam volna eddig?
Az a legkevésbé sem zavar, hogy helyet foglal mellettem. Még csak nem is mozdulok, pusztán tekintetem engedem le rá. Ki nem mondanám, de egészen tetszik a stílusa, démonéhoz képest. Egy jó ellenség sokszor jobb, mint egy társ. És azt hiszem, mi igen méltó ellenfelei lennénk egymásnak. „Kár” hogy az idő vonala úgy kívánja, hogy szövetségesek legyünk. Figyelem a tekintetét, tisztán kiolvasható, hogy valószínűleg a halálra kínzásom tervezgeti. Lekicsinylően emelem magasra a szemöldököm és fejem újra magam elé fordítva megvonom tőle a figyelmem. Ostoba démon. Akkor nézek rá ismét - mintha lenne választásom - amikor végre felemeli magát a székről és elém áll.
- Felétek - mármint a Pokol lényei körében - lehet, hogy nem ismert a szövetséges és a pincsi kifejezés közötti különbség. Ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom. - Az egészben valószínűleg a legirritálóbb, hogy a hangom valóban megértő. Segítőkész. A gúny legapróbb jelét sem lehet felfedezni rajta. És épp ettől olyan csöpögő az egész. De hát nincs mit tenni, démonnal démonként kell bánni. Ahogy ő is angyalként bánik velem. A világ csodás egyensúlya. Az egésszel csak arra célzok, hogy szolgasorról szó sincs. Az oldalunkon akarom, az árnyékban meghúzódva. Nem akarom veszélyeztetni sem a pozícióját, sem a nevét. Jelenleg. Később angyali kifejezéstelenséggel figyelem, ahogy az ajtó felé sétál. Aztán vissza. Édesem, döntsd már el. Kósza, pökhendi mosoly fut át arcomon, amikor úgy nekem áll a feltételeivel. El is pillantok a feje mellett, amíg lemosom az arcomról a kifejezést, majd újra a szemeibe nézek. Ekkor már teljes komorsággal.
- Keress fel, ha úgy érzed eljött az idő. Segíthetünk egymásnak. Elég akkor az ellenségemnek lenned, ha eltakarítottuk magunk körül a mocskot. - Ami ki tudja mikor lesz. Sok takarítani való van a világban. És nem, nem elégedek meg „ennyivel”, az ő szavaival élve. Majd akkor elégedek meg, ha elérem, amit akarok. Ami tudom, hogy közel van, de a megfelelő lépés most az, hogy magára hagyjam a gondolataival. Nekem is van veszíteni valóm, de az idő nekem dolgozik. Az árnyékban munkálkodó ellenség lépni fog és Azura eljön hozzám. Túl sok veszíteni valója van. Én pedig ott leszek, hogy segítsek. De most csak az ajtó felé sétálok lassú, határozott léptekkel. S mire odaérek, látványom teljesen kifakul a démon előtt, én pedig gondterhelten nyitom ki a szemeim, Las Vegas-i lakosztályomban.

~~~ Záró ~~~
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 10:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Murder together
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; nagyon utállak luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
Első kérdésemre a szokottól eltérő választ ad, mintha valami nem lenne rendbe körülötte. Mindig is megőrített az angyali nyugalma, de ez most valami más, ez egyfajta türelem. Olyasmi, mint amit mi démonok szoktunk érezni egy-egy halandó hezitálásánál, mikor egy alkut kell megkötni. Már tudjuk a dolgok végeredményét, így semmi okunk sincs siettetni a döntését. Talán ő is rejteget valami ehhez hasonlót? Sajnos az tény, hogy most többet tud nálam, hiszen az ütőkártya nála van. Mindezek ellenére hamar kiderül a kis titka, amiről olyan mélyen hallgatott egészen eddig. Valamiért szokásommá vált, hogy megtapogassam azt az angyali pofáját, imádom mikor undorodó fejet vág. Tudom, hogy gyűlöli, ha a közelébe megyek, éppen ezért teszem minden egyes alkalommal olyan előszeretettel. Most is így teszek azaz tennék, de a nagy semmit fogom meg. Asztrális kivetülés, hát persze. Te kis aljas rohadék, hogy fordulnál fel azonnal. Szám egyetlen vonallá préselődik, míg az övé az általa oly sűrűn használt gúnyos mosolyra húzódik, amiért szívesen lekaparnám a bőrt a fejéről.
- Épp olyan rohadék, semmirekellő vagy, mint egy démon - sziszegem a fogaim közül az arroganciájára válaszolva. Fel tudnék robbanni idegességemben. Hogy nem vettem észre már a legelején? Talán elpuhultam volna? Nem, az lehetetlen! Egyszerűen megzavart az egész szituáció és nem voltam olyan éber, mint azt ahogy kellett volna.
- Nézzenek oda az angyalka már nem is mer velem egy légtérben lenni? Ennyire elvette a bátorságodat az első találkozásunk? Te szegény! - mímelek együttérzést, amit telis-tele csepegtettem gúnnyal, miközben a szám sarkában egy fölényes mosoly bújkál. Mivel tudom, hogy nincs a szobában, így még pofátlanabb leszek mint eddig. Kihúzok egy rozoga széket és helyet foglalok rajta, lábaimat az asztalra helyezve nézegetem az apró angyali szerkezetet. Minden figyelmem a dobozra szentelem, mintha az a pökhendi dög itt se lenne. De hiszen nincs is! Gondolataimból egyetlen szó húz vissza a valóságba, méghozzá az, hogy ismeretségünk alatt most először szólít a nevemen. Fejemet felkapom, szúrós, gyilkos pillantásom rá szegezem. Hát persze, nem csak a stílusa hajaz egy démonra, de még az esze járása is. Már csak a szárnyaitól kellene megfosztani és tökéletes lenne a seregbe. Milyen szívesen megkopasztanám, tollanként, majd a szárnyainak vázát apránként törném ici-ici darabokra végül pedig a húsával együtt nyesném le a kiálló csonkot. Szavait hallva szemeimet forgatom, közben pedig hagyom, hogy a gondolataim szabadon szálljanak a kínzását illetően.
- Persze meg ahogy azt te elképzelted! Minek nézel te engem? Nem leszek Gabriel pincsije, ahogy te - morgom miközben fintorogva végig futtatom a pillantásom rajta - Ott vagyok, ahol akarok lenni és amikor akarom, ami pedig az oldalakat illeti... magasról köpök rá! - az angyali kütyüvel a kezemben felkelek, hogy szemtől szembe állhassak Rassilonnal - Nincs szükségem a segítségedre, sem az információidra. Tőlem bele is fulladhatsz, ha már a pokol kénköves lávájába nem márthatom a fejed - a dühöm talán egy lehelletnyit csillapodott, de a teljes nyugalomtól így is távol állok. Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem, azt meg végképp nem, ha egy hozzá hasonló jószág teszi. Egy nagyot sóhajtok, hogy realizáljam magamban a dolgokat. Vagdalózhatok bárhogy, akkor is be kell ismernem, hogy ezt nagyon jól csinálta. Két lépést teszek az ajtó felé, mint aki menni készül, majd megfordulok és elé sétálok.
- Ha a főnököd hív megjelenhetek, ha úgy tartja kedvem. Elégedj meg ennyivel. Értve vagyok Rassilon? - teszem fel a kérdést ellentmondást nem tűrően. Hiába próbál feltételeket szabni, egyszerűen nem érdekel. Más terveim vannak, ugyanakkor valahol egyeznek azzal, amit most ő akar tőlem. Persze ezt sosem ismerném be neki és nem is hagyom, hogy ezáltal irányíthasson.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 30, 2018 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Nem számít, készültél-e. - Felelem érdekes élű türelemmel. Valaki nagyon magabiztosnak tűnik. Egyébként tényleg nem számít az adott helyzetben. De nem áll szándékomban kijátszani a lapjaimat. Attól, hogy épp akadt egy közös ellenségünk - aki nem mellesleg rá nagyobb veszélyt jelent, mint rám - még nem leszünk puszipajtások. Mindettől függetlenül, hamar kibújik a szög a zsákból, amikor az a rühes démon megpróbál az arcomhoz érni. Nem értem, mi a fene van vele, hogy állandóan az arcomat simogatná. Biztosan érzi, mennyire irritál. A lényeg az, hogy nincs lényeg. Nem tud hozzám érni. A bőrömmel érintkezve nem érezhet az ég világon semmit, hisz valójában itt sem vagyok. Las Vegas falain belül tartózkodom, a lakrészem nyugalmában. Asztrális kivetülés. Ahogy ez a démonban is összeáll - mert feltételezem van annyi esze, hogy ne tátsa itt a száját, miért nem érez engem, hanem összerakja a képet - az én arcomra önelégült mosoly rajzolódik ki. Felőlem aztán lehet rajta annyira rúna, amennyit csak elbír. Így nem árthat nekem. - Mit gondolsz, miért veled ölettem meg azt a két démont, ahelyett hogy meghagytam volna magamnak az élvezetet? - Jegyzek meg ennyit, némi angyali arroganciával. Azért, mert így nem csak nekem nem tudnak ártani, de sajnos én sem tudok ártani másnak.
- Ez nem egy szívességbe fog kerülni, Azura. - Áltathatja magát, hogy megkapa tőlem a kincsesláda kulcsát, ő valamikor a jövőben tesz egy apró szívességet és minden el van intézve. De ez nem így fog történni. Nem véletlenül tart Gabriel olyan közel magához.
- Nem. Nem áll az alku. - Használom az ő szavait. - Itt nem te diktálod a feltételeket. - Megint az a mosolyszerűség jelenik meg arcomon, amire válaszul mindig úgy néz rám, mintha elevenen akarna megnyúzni. Nem hibáztathatom, a helyében valószínűleg én is így éreznék. Az ő feltételei siralmasak. Olyan angyalnak tűnök, aki nem tudja, hogy mit akar? - A színfalak mögött az oldalunkon akarlak. Ha Gabriel hív, te ott leszel. Mindig. - A helyzetet a saját javamra is fordíthatnám. A saját adósommá tehetném Azurát. De Gabriel az első, mindig is ő lesz. Hisz alá teremtettek, a hűségemen nem változtat az, hogy megőrült a világ.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 28, 2018 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Murder together
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; kérem a pirospontom! luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
A kis dobozkában tárolt információktól kattog az elmém. Mindent megteszek annak érdekében, hogy összerakjam a képet, bármennyire hiányosak is az információk. Jól tudom, hogy a maradék, mely a legfontosabb részleteket tartalmazza, az a kis tollas koponyájában pihen. Mi lenne, ha feltépném azt, hogy megkukkantsam mit rejteget? Igen, ez nagyon jól hangzik. El is képzelem, ahogy mögötte termek, egy ugrás segítségével megragadom a fejét és annál fogva a földre vágom, majd a szemgödre mentén ujjaimmal koponyájába hatolnék, hogy azt felnyissam. Azzal nem is törődök, hogy ezen akcióm több szempontból sem sikerülne, hiszen nincs akkora fizikális erőm. Amellett pedig tisztában vagyok azzal, hogy az előttem álló angyal egy harcos, aki kifinomult érzékekkel és mérhetetlen arroganciával, felsőbbrendű tudattal rendelkezik. Bosszantó egy légypiszok, azt meg kell hagyni. Kimérten pillant a kezemben elhelyezkedő dobozra, úgy tűnik nem szándékozik visszavenni tőlem. Ez két dolgoról árulkodhat, vagy van náluk több is vagy egy apró trükk segítségével használhatatlanná tette a szerkezetet. Mindent átgondolva az asztal szélére helyezem a tárgyat, éppen olyan közül tudva magamhoz, hogy szükség esetén le tudjak rá csapni, akár egy keselyű a döghúsra. Remek. Morgok magamban, fogaimat olyan szinten összepréselem, mintha menten összeakarnám törni őket egymáson. Második kérdésemre olyan választ ad, ami nem is igazán válasz, így csak megforgatom a szemeimet. Komolyan? Lehetne ennél is idegesítőbb? Ha nem lenne szükségem rá, akkor itt helyben végig döfnék rajta valami eszközt, mondjuk egy vasvillát. Igen, le kellene nyomni a torkán, hogy aztán a fa fele alul jöjjön ki belőle. Hogy ezek a gondolatok mennyire megtudnak nyugtatni, azt el se tudom mondani. Egy olyan mosolyt villant, előbb fenyegető kezemre mered majd a szemeimbe néz, amitől egyszerre lennék képes képen törölni és valami mást tenni vele, amibe bele sem merek gondolni. Én nem olyan démon vagyok, belőlem hiányoznak az olyan dolgok és amúgy is ő egy angyal. Megrázom a fejemet, hogy a hirtelen támadt gondolatot egyből kirázhassam az elmémből is. Aprót sóhajtok, míg ő folytatja a mondandóját én leeresztem a kezemet engedve a kérésének, hiszen mindketten tudjuk, hogy csak üres fenyegetés tőlem. Nem áll szándékomban bántani, hiszen a haragom nagy része nem is felé irányul, szimplán rajta vezetem le a hirtelen felgyülemlett érzéseket. Aprót bólintok, hogy tisztában vagyok a felkészültségével, ugyanakkor én sem jöttem üres kézzel. Több rúnákkal ellátott ékszernek álcázott erősítő van rajtam, mint azt eltudná képzelni.
-Miből gondolod, hogy én nem készültem? - kérdezek vissza kissé oldalra döntve a fejemet. A további mondandója hallatán felmordulok. A lovasok más téma, ők a teremtéssel együtt jöttek létre, csak Lucifer formált nekik testet, ami pedig a pokol urát illeti, ő ark szóval nem számít, meg amúgy sem. Kérdőn felhúzom a szemöldökömet, majd összevonom, végül halvány mosolyra húzódik a szám széle.
- Először is hadd szögezzem le, hogy a legjobb vagyok! - bököm mellkason, szemeim mérgesen vetülnek rá, majd ellágyítom a vonásaimat. Szemeimben ördögi fény csillan meg, míg ajkaimat az övéhez hasonló angyali vigyor keretezi.
- Szükséged van a szöveségemre? Ezek alapján kellek neked - végig simítok az arcán, majd elnevetem magam őrülten - Fogalmam sincs milyen hatalmi játszmáról beszélsz. De térjünk a lényegre! Mi lenne ha elmondanád a maradék információt egy szívességért cserébe, amit később bevasalhatsz rajtam? - teszem fel a kérdést. Sajnos most ő van előnyben és kénytelen vagyok tartozni neki, ha még ma le akarok számolni azokkal a kis pondrókkal, akik ellenem szövetkeznek. Erről jut eszembe!
- Van még egy ajánlatom a számodra! Vedd az előbbi kiegészítésének, ha akarod - vonok vállat lazán mielőtt folytatnám éppen olyan tenyérbemászon, ahogy eddig - ingyen és bérmentve megölhetsz pár démont. Tudom, hogy mennyire imádod a fajtámat. Ez mindkettőnk számára fer ajánlat lenne. Ha beszervezem magam mellé egy közös öldöklésre, az mindkettőnk életére pozitív hatással lehet, hiszen ő gyakorolhatja a démonölést, míg nekem kevesebb dolgom lesz.
- Szóval, áll az alku? - nyújtom felé jobbomat, hogy megpecsételhessük a megállapodásunkat.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 12:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Szótlanul figyelem a démon reakcióit, s bár tisztában vagyok azzal, hogy a büszkeség az eredendő főbűn, azt sosem értettem, hogyan szorulhat pokoli férgekbe ennyi belőle. Mert hogy a halandókat megrontják vele, tiszta sor. De ők maguk… Nevetséges. Ebben az esetben mondjuk ráfogható, hogy Azura teremtett démon. Igaz, magam is úgy nézek rá, mint egy elitista sznob. Nehéz elengedni azokat az időket, amikor démonokat kapartunk le a talpunkról, miután Isten erejével sújtottunk le rájuk.
Miután végzett az információ feldolgozásával, tekintetem kimérten a dobozkára siklik. Nem úgy nézek ki, mint aki az élete árán is vissza akarja szerezni. Van az utóbbi hetekben - hetekben? Évtizedekben - nagyobb bajunk is, mint az ilyen csecsebecséink készlethiánya. Újra úgysem tudja felhasználni, gondoskodtam róla, hogy ellőjem a szavatosságát.
- Nem tudod. - Felelem első kérdésére. Mondhatnám azt is, hogy nincs más választása, mint megbízni bennem. De ha ezt kimondanám, hát megnézném, hogy melyikünk vágja előbb hanyatt magát a nevetéstől. Ő démon, náluk a bizalom nem létező fogalom. Én meg Gabriel hírszerzését képviselem, ha halandó lennék, használhatnám azt a kifejezést, hogy a saját anyámban sem bízok. Lám, lám, van bennünk valami közös.
- Micsoda megállapítás. - Persze, hogy nem teszek szívességeket „csak úgy”. Írjak neki piros pontot, amiért ilyen okos volt? Halvány, de annál tenyérbe mászóbb mosoly rajzolódik ki férfias vonásaimra, ahogy a démon kezére engedem tekintetem. Majd valamivel fentebb, a szemeibe. - Ne nevettessük egymást, engedd le a kezed. - Rövid szünetet tartva megvárom, hogy megteszi-e a kedves kérést, vagy nem. Így vagy úgy, folytatom a gondolatsort. - New Yorkban még fölényben voltál. Csak nem gondolod, hogy idejövök ennek a kígyófészeknek a határára felkészületlenül, kiszolgáltatva magam? - Hasonló kifejezéssel folytatom, mint az előbb.
- Az egyik legjobb okkultista vagy, mi pedig nehéz időket élünk. Látok benned potenciált. Tudom, hogy egy nap szükségem lehet a szövetségedre. És azt is tudom, hogy érdekes hatalmi játszmát folytatsz a háttérben, vagyis neked is szükséged lehet rám. - Egyelőre csak ennyit mondok. Ez megválaszolja a dolgok miértjét. Persze az eredeti kedves kis kérdését nem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 20, 2018 11:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Murder together
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
A pokol egyik legerősebb okkultistája vagyok, persze a lovasok és Lucifer erejéhez nem mérhető az enyém, de a többiekét jóval meghaladom. Démonként, de legfőképpen első lordként az lenne a feladatom, hogy fenntartsam a békét az enyémek között és elcsitítsam a viszályokat. Erre mit teszek? Persze, hogy az ellenkezőjét. Látni akarom, ahogy Lucifert letaszítják a trónról, a tetemén akarok táncot lejteni és miközben az utolsókat rúgja, a pokol uraként az arcába köpni, mert csak ezt érdemli. Ő sem ismert kegyelmet az elődöm számára, akkor én miért tenném? A cél szentesíti az eszközt, legalábbis ezt szokták mondani a halandók. Ezzel valamilyen szinten egyet tudok érteni, különben nem lennék itt egy angyallal szemben. Erről jut eszembe, mondtam már hogy mennyire gyűlölöm ezeket a tollasokat? Nem? Tényleg? Akkor ezt most bepótolom! Elnézem, ahogy büszkén felszegett fejjel álldogáll előttem, undorítóan tökéletes kinézettel. Le se tagadhatná mivoltát és sajnos nem is akarja. Pedig a hátam közpére sem kívánom ezt a pökhendi, felfuvalkodott jószágot. Míg el nem tűntetem a kísérőimet semmi sem tükröződik arcán, viszont ahogy a pokol tüzével lesznek azok egyenlőek hálához hasonló valamit tudok leolvasni a képéről. Jé! Képes lenne ilyenekre? Nem, az lehetetlen! Biztos csak képzelődtem. Szavai hallatán szikrákat szóró szemeimet megforgatom látványosan. Komolyan? A gyűlölet zöld szörnyéhez hasonlítgat? Szóra sem méltatom, eme illetlen hozzászólását, ugyanakkor nem kerüli el a figyelmemet, hogy egy mosolyt szorít vissza. Nála furcsább angyallal még sosem találkoztam, az egyszer biztos. Nem mintha bármelyikkel is akartam volna és annyira puszipajtások lennénk. Aprót bólintok azon, miszerint elfogadta a sértettségemet és ezáltal az elméjébe is véste. Az előbbi kettőnk között lezajló jelenet elmehetett volna egy komédiába, mindketten kimozdultunk kissé a megszokott séámnkból. Ő viccelődni próbál, míg én haragos fúriként sziszegek felé. Kívülről nézve biztos nevetségesen festünk. Éppen ezért egyből rendbe szedem arcom vonásait és gondolataimat is. Kérdésemre egyszerűen válaszol, mint azt ahogy már megszokhattam tőle. Most mégis történik valami más, amivel újfent felkelti az érdeklődésem. A lépésével felfedi előttem az asztalon árválkodó kis dobozkát, amit élőben még sosem láttam, de oly sokat olvastam róla. Egy mennyei, angyalmágiát magában hordozó doboz, ami képes megőrizni információkat vagy emlékeket. Régóta vágyom rá, hogy egy ilyet a kezemben tarthassak és kísérletek tucatjának vessem alá. Bár tisztában vagyok vele, hogy csak angyali szóra engedelmeskedik, mégis két lépéssel átszelem a kettőnk között lévő távolságot és a kezembe fogom a kis drágaságot. Mintha itt se lenne az angyal, egyedül érdeklődésem tárgyára fókuszálok. Pár másodperc elteltével a doboz fedele felnyílik. Tisztában vagyok vele, hogy eme trükköt a tollasnak köszönhetem, de a franc se fogja neki megköszönni, a végén még a fejébe szállna. Elmémben pár kép jelenik meg, bizonyos démonokról, akik a háttérben ellenem szövetkeznek és a ranglátrén egyre feljebb másznak. Túlságosan közel járnak hozzám, vészesen közel ahhoz, hogy elérjék a céljukat. Minden vágyuk tőlem megszabadulni, ez egyből leesett. Az információ átadása után a dobozkát be is zárom, de egyetlen percre sem adom ki a kezeimből. Aki kapja-marja! Ugyanakkor pillantásom Rassilonra vezetem.
- Honnan tudjam, hogy ez mind igaz? - teszem fel az első kérdést, ami gondolataimba szökik. Hátrálok egy lépést, fejemet a földre szegezem és újra átgondolom a látottakat, minden egyes részletét aprólékosan az elmémbe vések, hátha összeáll a kép. De olyan homályos minden, fontos részletek hiányoznak.
- Te csak úgy nem teszel szívességeket. Mi hasznod származik ebből? - kérdezek újra és felszegem a fejemet, egy lépést teszek előre, majd még eggyel közelebb megyek hozzá, tekintetem az övébe fúrom - Kérem a többi részletet is, tudom, hogy tudod.  Mondd el míg jó kedvemben vagyok - fenyegetőzök kezemet megemelve, ugyanakkor szavaim nyugodt tónusról árulkodnak. Eszemben sincs támadólag fellépni belőle, de szétvet az ideg. Most azonnal darabokra akarom szedni az össze mihaszna korcsot és természetesen az előttem állót is. De ha gyorsan csisceregni kezd, akkor megkímélem. Na jó, lehet nem ő van a megölni való lények című listám elején, sőt eléggé háttérbe szorult. Ezt a gyilkolást lehet még egyszer átgondolom. Talán megkegyelmezek neki.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 36 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7