We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Mehico 1860's
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 23, 2017 9:46 pm
Következő oldal


To dream the dream
Az a teljes élet, melynek fele álom és képzelet


Szemöldökömet kissé össze-, majd felfonva fordítom arcomat az idegen felé. Ajkaim szegletében ott vibrál a mosoly. Most hogy ily közel áll hozzám, teljes pompájában végigtekinthetek rajta. Érdekes kontrasztot választott bőrének színe és ruházatának választása végett. De miért lenne ez furcsább, minthogy a férjem visel épp fekete öltözéket? Habár kreol bőre nem hinném, hogy ennyire kihangsúlyozná a különbséget. Oh, de hát mit is beszélek. Az asszonyi figyelem.
- Egy tánc mégis bizalmasabbnak tűnik, mint egy ártatlan beszélgetés. Úgy látom, ami a szívén az a száján is, Uram - mosolygok rá kedvesen, majd a talpas pohárba kínált italba kortyolok finoman. A zenekár egy pörgősebb waltzra váltott, s pár vendég figyelmét felkeltette. Miksa császár hangosan nevetve vonja szeretetett feleségét a parkterra.
Szeretetteljes pillantást vetek feléjük. Mégsem tudok elszakadni attól az egy parányi gondolattól. Báb.
- Üdvözlöm Mexikóban, Matthew Grant, gondolom nem sokan mondták még ezt önnek - emelem fel kecsesen kezemet, ahogy az illendő. Egy mellettünk elhaladó pincér tálcájára csúsztatom a poharam. Visszafelé lendülő kezemmel akaratlanul a bájos gyöngysoromra tévedek. Honnan is tudhatnám, hogy férjem és annak családja milyen viszonyban áll a természetfelettivel? Hogy egyáltalán létezik ilyen? A belénk nevelt kereszténység, s a gyöngysor közepén ülő kereszt mégis erre enged hinni minket. Honnan tudhatnám, hogy távollétében is ezzel próbál megvédeni az ártó szándékoktól?
Mikor felpillant a férfi láthatja, hogy a mosoly mit sem vándorolt el arcomról, kezemet visszahúzva fűzővel megfeszített hasamra simul.
- Oh, ne érezze magát emiatt zavarban. Nem ismer, nem tudhatja, hogy szeretek szemlélőként részt venni eme eseményeken. Kísérőm távollétében élvezetem lelem társaim viselkedésében való gyönyörködésben - tekintek rá mosolyogva. - Remekül beszél spanyolul, ha megenged egy megjegyzést. S mivel diplomata gondolom a francia tudással sincs bajban. Maga nem a földeken nőtt fel, igaz? - mosolygok rá szerényen, neki szegezve kérdésem.
Korábbi szavaimba pedig semmi hazugság nincs. Szívesebben tölteném időmet a tengerpart menti birtokunkon, lovaink hátán. Élvezve, ahogy a vágtával hajam elszabadul a szélben, a könnyed érzéssel felszabadultnak érezheti magát az ember. A tajtékzó habok közé vetni magam, játszani a tengeri élőlényekkel. Vezetni a gazdaságot, kilovagolni a földekre, segíteni szolgálóinknak. Több hasznát látom, mint itt lennem, de megígértem Antonionak, hogy ma megjelenek, mi mást tehetnék.
- Maga választotta eme utat, vagy kirendelték ide? - cseverészek ártatlanul.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Pént. Dec. 15, 2017 1:21 am
Következő oldal


Hátrányból előnyt kovácsolni, lentről dolgozni fölfelé, porszemenként őrölni fel a rendszert... így tud igazán működni a pokol. A bűn kezdete is egy apró mag, gondolat elültetése, ami aztán csírázhat, szárba szökkenhet áttörve a tajat és jöhet a virágzás, burjánzás... ilyen magokat elültetek most is, bár elsősorban nem ezért jöttem. Hasonló burjánzásba kezdett a történelem is a bűnök táptalaján, aminek a gyümölcseit lassan le kell aratni, most ez a cél. Ehhez pedig információ kell. Meg fogom szerezni. - Igen, jól sejti hölgyem. De ha szabad egy észrevételt... már azzal, hogy egy intésnél többet szóba állt velem, azzal a társaságomban mutatkozik. - tőle fogom megszerezni. Tudom, hogy jó pozícióban van a férje, figyeltem már egy ideje az udvart. Ő pedig tudja, hogy túlélésük záloga az Egyesült Államokkal ápolt kapcsolat lehet, így a vendégek között kiemelten fontos vagyok, egy kulcs figura. Azonban senki sem mondta, hogy az információhoz nem vezethet szórakoztatóan az út... szeretem az ilyen asszonyokat. - Matthew Grant, szolgálatára hölgyem. - mutatkozom be s az illem szerint csókolok neki kezet. Gyengéden kerül erős tenyerem az ő törékeny kacsója alá, mintha rá akarna cáfolni és megmutatni, hogy a legfinomabb mozdulatokra és érintésre is képes, mégis van benne erő, aztán ajkaim is csak ujjhegyeire lehelnek könnyed csókocskát, semmiben sem sértve az illemet. Mégis, itt már munkába lép az, aki-, vagy ami vagyok: megjelenésem elkezdett alapozni, ez pedig tovább folytatja, talán ez az a pont, ahol a "magvacska a földbe kerül", a szőke hölgyben megfoganhat egy kísértés, szunnyadó érzékeit, a benne lapuló Nőt ébreszti, egyszersmind az ismeretlen egzotikum iránti vágyat is. Hozzá egy csipetnyi a férfi érintés hiányából, valamint az apró gesztus nyújtotta rejtett örömből, a "még" gondolatából, hiszen a kézcsók kis ígéretként is feszülhet köztünk, kimondatlan fogadalomként, hogy tőlem mindent megkaphat, amire csak vágyik... Persze mindez nem ront ajtóstól a házba, gondosan kontrollálom magam és csak akkora dózis ez, mint az aljas alkohol, ami itatja magát, aztán hirtelen üt be. Mint a tequila, amit kínál. - Köszönöm szépen. - biccentek, majd elveszek egy pohárral és könnyedén belekortyolok. Egész jó. Csak a fajtámra nem nagyon hat. - Bocsássa meg a bátorságom, hogy így közelítettem meg, de rosszul esett látnom, hogy egymagában múlatja az időt, míg mások szórakoznak, ami kegyednek is kijárna. Főleg, egy ilyen elragadó fiatal hölgynek. - a kézcsókkal kezdett kezelés után tovább munkálkodom szorgosan, az már megadja a táptalajt, további érzékeket, gondolatokat kavarva fel, egyszersmind a kellő alapozás után a nő józanabb gondolkodását is háttérbe szorítják, hiszen arra tapintanak rá, amit ő nem kap meg s felmerülhet benne, hogy az bizony neki is járna és akár meg is szerezheti magának... mint rabszolga a szabadságot. Nem engedem tekintetem és kisugárzásom fogságából, szolidan, de kitartóan "dolgozom meg".

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Kedd Dec. 12, 2017 1:00 pm
Következő oldal


To dream the dream
Az a teljes élet, melynek fele álom és képzelet


Tekintetem kiszúrja a nemrég érkezett diplomata férfit, mégsem foglalkozok vele. Feladatom most más lenne és nem bánnám, ha uram is jelen lenne.
Fehér legyezőt kicsapva lengetem meg arcom előtt. Fejem lehajtva figyelem derekamnál szűk ruhám rojtjait és gyöngyeit. Fullasztó a darab, önszántamból fel sem vettem volna. Csakhogy ajándékba kaptam a mai nap tiszteletére. Egy tábornokká felküzdött ember feleségének vannak… bizonyos kötelességei, még ha az esküvő pillanatában ezekről egy árva szó sem esett. Akkoriban minden más volt. Többet is láttam őt, manapság… minden idejét leköti a császár. Na de meddig?
Pletykálják, hogy nem más ő, mint egy báb. Egy elküldött főherceg, ki túl sok teret engedett volna a monarchiája lakóinak. Ki egyezkedett volna és hatalmát megosztotta volna a közzel. Csakhogy ez Mexikó. Itt sose volt ekkora egyenlőség, az itteni nemesek nem készek még átadni hatalmukat a csőcseléknek.
Oh, de Dolores miért is foglalkozol ezzel? Nem ez a te dolgod. Jelenleg csak egy kirakatbaba vagy, aki néhanapján belekukkant férje leveleibe. Mind a küldöttekbe, mind a kapottakban.
Kövezzenek meg, de féltem őt. Rossz sejtelem gyűrűzik szívem környékén, melyen ez a ruha csak tovább ront. Óvatosan kortyolok bele a keserű italba. Az ültetvényeinken termett narancsok leve ez, s némi alkohol. Érdes ízű, mh… Talán kukaccal ízesítve. Nem épp a legelegánsabb…
Tekintetem hirtelen kapom fel, gondolataimba merülve, szinte már el is felejtettem, hogy merre is vagyok. Mosolyogva tekintek fel a fekete bőrű szemébe.
- Nem hinném, hogy áldásos lenne önnel mutatkoznom uram. Ön az államok küldötte, jól sejtem? - hajtom enyhén oldalra a fejem. - Mi is a neve? Sajnálom, rémes a névmemóriám - mosolygok kedvesen, a látszatát sem keltve annak, hogy tartanék tőle. Legyezőt tartó kezemmel intek egy pincérnek, ki tálcáját kezébe tartva közelít felénk. Azokon vékony hosszúra nyúlt poharakban pihen a kezembe tartott pontos társa. - Kérem, szolgálja ki magát. Narancslé, egy kis tequilával. Kukaccal ízesítve. A melegre való tekintettel a gyengébb fajtából kínálja vendégeit Őfelsége - csevegek könnyedén.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Hétf. Dec. 11, 2017 4:35 pm
Következő oldal


Megtűrnek. Más választásuk nincs, mert momentán én jelentem Miksa számára az egyetlen halvány reménysugarat a diplomácia terén az Egyesült Államok felé. Hogy miért? A polgárháború után az északiak engem is vezető szerepbe nyomtak a restaurációs déli munka keretében, hogy a 13-as kiegészítést erősítsék. Hogy ettől kívánatosabb lenne ott a személyem? Nem, ugyan úgy néger vagyok, törvény ide vagy oda és ennek megvannak az áldásos oldalai. Egy magamfajta lény ilyen mellőzött helyzetből jobban tud dolgozni. 1866-ot írunk és Miksa udvara is kénytelen megtűrni, mert híján vannak a barátoknak. S mégis... báloznak, mulatnak, holott a felszín alatt rohad az egész. Olyan ez, mint az emberiség maga. Külsőre szép, vidám, belül bűnök rejteznek. Ott a megvetés az arcukon, amikor szálas alakom határozott lépésekkel döng át közöttük. Hiába hordok elegáns ruhákat finom szürke anyagból, mely izmos alkatomra feszül, úgy kezelnek, mint a pestisest. Persze a nők ajka félig el-elnyílik ahogy megéreznek egy kis bizsergést a bennem lapuló hatalomból, de azt nem engedem a felszínre és a vággyal teli undort érzik, ambivalens csapdába zárva őket. Illedelmes vagyok velük, belül tudva, hogy mindannyiukat elveszejtem... ma este információkat szerzek és azok Juareznél landolnak. Ahogy a kormány valójában megbízott. És ott van a sarokban Ő. Akit kiszúrtam magamnak s akit végül megközelítek. - Üdvözletem szép hölgyem! Ne vegye tolakodásnak, de... felkérhetem egy táncra? - nézek kék lélektükreibe határozottan megnyerő mosollyal.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Hétf. Dec. 11, 2017 3:32 pm
Következő oldal


To dream the dream
Az a teljes élet, melynek fele álom és képzelet


A nap forró lehelete nyaldossa fedetlen vállamat. A csipkéből készült hófehér ernyő vajmi keveset segít rajta, mégis a kor divatjának megfelelően ejtődik vállamra. Halszálkából készült fűzős ruhám a földet simítja végig, hófehér fodraival. Reá varrt kék és fehér gyöngyök biztosítják láthatóit, hogy a kelmén gondos kezek dolgoztak, hosszú időn keresztül.
A nyári napsütéshez igazodva hófehér kendőmet és kesztyűmet ezúttal a hintóba hagytam, így fedetlen, barna vállam mutogatom a külvilágnak. Szalmaszínű hajam takaros kontyba tornyosul fejemen, egy-két kiálló tincse göndörbe fordulva cirógatja napbarnított bőröm.
A lehető legkevesebb ruhát viselem, melyet még ildomos a császár udvarában tenni, mégis fullasztó a hőség. Egy fehér loknis parókát viselő inas vezet a tengerparton felállított pódiumra, ahol a rendezvényt tartják.
Két lépésenként megállításra kényszerítenek. Rózsaszínre festett ajkakkal mosolygok a köszönő férfiaknak és a nőknek. Enyhe pukedlivel hajlok meg, kezemet pedig előre nyújtva engedem, hogy csókot intsenek rá.
- Nocsak! - hallok meg egy öblös, jókedélyű hangot a hátam mögül. Finoman megfordulva hajtom le a fejem, térdeim roggyasztom be, ahogy Miksa császár lépked felém, gyönyörű feleségével az oldalán. - Az én drága tábornokom, Antonio feleségét látom, Dolores - fogja kezei közé kezemet. Nem épp a legelfogadotabb egy császártól, de a hírek nem hazudnak. Valóban nem ragaszkodik a hazai udvar merev szokásaihoz.
- Felség és Felséges asszony - hajolok meg újra. - Esetleg nem tudják, hogy merre tévelyeg jelenleg hites uram? - emelem rájuk őszinte tekintetem. A császár nevetve ejti kezét vállamra és tudatja velem, hogy sürgős munkája még elszólítja, de hogy érezzem magam otthonosan. Reményüket fejezik ki, hogy eme gyönyörű napon remekül fogok szórakozni a tengerészeti báljukon.
- Ez csak természetes, uram - hajtom meg fejem még egyszer. Fejem fordítva követem a mellettem ellépő császári pár urán. Sóhajtva indulok el egy árnyékosabb helyre. Egy kósza pincér mellett elhaladva egy narancssárga itallal töltött poharat emelem le az ezüsttálcáról. Egy néptelenebb sarokba húzódva szemlélem megjelent tömeget. Antonio azt ígérte, hogy ma itt lesz. Hogy nem kell ezt nélküle átszenvednem. Halk sóhaj tör fel torkomból. A háttérbe mindeközben kellemes waltzot játszik a ezenekar.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
328

Utolsó Poszt Hétf. Dec. 11, 2017 3:29 pm
Következő oldal


Pic':
 


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ruben
Yesterday at 9:27 pm
☽ Mission Dolores Park

Seth
Yesterday at 9:05 pm
☽ Seth me on fire

Ramiél
Yesterday at 7:43 pm
☽ Don's Place




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
6