Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Philadelphia - Military Base - Hangars
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
511
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:39 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Pént. Dec. 15, 2017 6:31 pm
Következő oldal


To Dorian
Vidáman fütyörészve karcolgatok bőrébe különböző rúnákat. Késem életlen hegye először nem viszi a bőrét, csak a többedik próbálkozásra serken ki bőre, ám a felületi seb számomra nem elég. Nem, nekem több kel. Tovább és tovább vájkálok a bőrbe, mit sem törődve, hogy áldozatom folyamatosan hátra próbál szökni, hátra kötött kezével hadonászna, ám nem fér hozzám. Az ösztönök. Miknek nem tud engedni. Tehetetlen. S ezt ő is tudja.
Tágra nyílt szemmel figyeli az én ördögi tekintetem, féloldalas vigyoromat, s mit sem hatódok meg hasztalan könyörgésétől, melyből igazából semmi sem jut el hozzám, szerencsére egy mocskos kendőnek. Ne, ne kérdezzétek meg, hogy ez hol járt előtte, jobb ha ő sem tudja. Oh, vagy mégis? Nem, gyomrának tartalmára még nem vagyok kíváncsi.
Az első rúnám kész is van, kezdenék bele a másodikba, amikor elpillantva vállam fellett segélykérő tekintetre vált, s egyben megnyugvást is lel, fészkelődése is alább hagy.
Későn veszem észre a mögém settenkedő fickót.
- Oh - ejtem halkan, majd mint aki engedne a kard keltette fenyegetésnek elengedem életlen késem. Csakhogy amaz mégsem hull a földre, ott lebeg továbbra is a mandró előtt. Két kés, ez igazából semmi. Nem állítom, hogy a tökélyre fejlesztettem készségemet, de úgy 10-20 kést simán el tudok lebegtetni. Eleinte nehéz volt, rendkívül kellett koncentrálni. De nem ma jöttem rá, hogy mire is vagyok képes. Egy idő után olyan volt már, mint a lélegzés, vagy az írás. Ment magától. Elmém tudta, hogy mit akart, gondolataim által pedig a tárgyak pontosan ezt tették. Bevallom egy építkezésen nem tudnék segíteni, egy repülőt sem tudnék felemelni. De nem is arra akarom használni képességem.
Továbbra is fél térden állva bal ujjamat csúsztatom végig a kard pengéjének élén, mely nyakam jobb oldalán helyezkedik el - már ha az illető jobb kezes. Ha bal, akkor a jobb kezemmel teszem mindezt, a lényeg, hogy az ellentétes oldalon legyen. Lassan fordulok meg, és nem érdekel, ha a penge végigsérti az ujjam.
Bíborló vérem nehéz súlyként telepedik az acélra. Őrült tekintettel és vigyorral pillantok fel támadómra. Bakancs, nadrág, rajta öv. Egyre magasabbra emelem tekintetem, amíg bele nem tekintek a szemébe. Mutatóujjam visszahúzva, immár középső ujjammal pöccintem arrébb a pengét. Csak azt próbálom tesztelni, hogy mennyire fogja biztosan fogpiszkálóját. Ha egy picit is elmozdul, fogása nem annyira magabiztos. Bárhogy is történjen, vérző ujjamat bekapva próbálok meg felállni. Kín a vállam felett forog, Csorba pedig a férfi mellkasa előtt, moccanatlan, mintha csak egy láthatatlan asztalon feküdne.
- Egy újabb penge mániás? - kérdezem a kardra utalva, őrült tekintetem mit sem változik. Hetykén vonom meg a vállam, sejtem jövetelének célját. Az emberek annyira unalmasak. - Nyugika van hősike, nem fog semmi baja esni. Nem tud meghalni. Végleg nem - vigyorodom el fölényesen. - Engem sem tudsz megölni. Véglegesen, ez eléggé egy patt helyzet. Szóval mi lenne, ha mindenki menne a maga útjára. Uh vagy tudod mit! - ugrálok kettőt teli talppal. - Ha megvárod, amíg végzek vele, akkor utána téged is számításba veszlek! A legszebb ajándékom lenne a mai napra! - lelkesülök be teljesen az ötlettől. Ma két embert is a halálba küldhetnék. De vajon, amíg agonizálnak, addig mit tegyek velük?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt Szer. Dec. 13, 2017 9:54 pm
Következő oldal




Kyara & Dorian
Well... I'm fucked


A
zt a fülest kapták, hogy van egy csapat démon Philadelphiában, és mivel úgy gondolták, hogy nekem semmi dolgom nincs, nekem kell elintéznem őket. Persze, ez az élettel jár, bele is egyeztem, de amikor azt kérdeztem ki jön még velem és a válasz rá az volt, hogy senki... Akkor azért kissé felháborodtam. Mármint ennyire unják a fejemet? Ennyire terhükre vagyok? Küldjük csak el Doriant, majd ő megöleti magát a küldetés során.
Egy démonra még azt mondom: jó, képes vagyok vele elbánni. De egy csapattal?
Mindegy is, nem nyafogtam sokat, bepakoltam, majd útnak indultam.
Az időjárás az évszakhoz képest nem is olyan bolond. Sőt, egész kellemesnek mondható, most itt koradélután. Még a nap is kisütött, nem bújik sötét felhők mögé, amitől még a hangulatom is javul, nem is keveset. Legalább ha meghalok ma, akkor nem ázottan és komor időben kell meghalnom.
A városhoz vezető utam túlságosan egyszerű volt. Nem találkoztam sem emberrel, sem démonnal, sem másmilyen élő vagy élettelen lénnyel. Mint mondtam, túlságosan is egyszerű.
Utam során nem megyek el sok minden mellett. Elhagyatott házak helyenként, farmok, meg hosszú-hosszú országutak. Minden elhagyatott, romos, amilyen mostanság minden szokott lenni.
Nekem azonban a belvárosba kéne mennem, elméletileg ott tanyázik az a bizonyos démon banda, akik után engem küldtek. Viszont ahogy haladok az országút mentén megpillantok a pusztaságok után, a távolban egy betonépületet. Akárcsak egy repülőtér, azonban nincs ott egy elhagyatott gép sem. Sokkal inkább tűnik valamilyen katonai bázisnak.
Nem szokásom kitérőket tenni küldetések alatt, de ismerem az ilyen helyeket. Pontosabban ismerem, hogy ezek a helyek embereket vonzanak maguk után. Talán van ott egy csapat ember, akiknek szükségük lehet egy állandó táborra. Talán hazavihetném őket, hiszen emberekből sosem elég, mindig örülni szoktak az újaknak.
Még egy pillantást vetek az úticélom, a távolban látszódó belváros felé, majd megfordulok és letérek a töredezett betonútról. Átvágok a térdig érő gazokban, amik a nyári melegben már rég kiszáradtak és kiégtek, s most a koratéli időben esélyük sincsen újra nőni és kizöldelni. A kopár síkságon átvágom magam, néhol-néhol megakad a lábam a sok gazban, de végül elérek újra a betonútig.
Így közelebbről megnézve már biztosan kijelenthetem, hogy egy elhagyatott hangárról van szó. Az elhagyatott nem kérdéses, hiszen az állapotán látszik, hogy nem mostanság zargatták meg ezt a helyet.
Éppen hogy csak kigondolom ezt, amikor betontörmelékek csikordulásának hangja töri meg a csendet. A hangár tetején lévő hollók most károgva a magasba szállnak, el a hangforrástól messze.
Remek... repülő betontömbökről van biztosan szó... Nem, dehogyis kell erősítés erre a küldetésre. Most már biztos, hogy a többiek a táborban a halálomat kívánják...
De nem veszem fel a nyúlcipőt, nem fordulok meg, ahogy az értelmes emberek ezt tennék egy ilyen helyzetben. Én épp ellenkezőleg, fogom magam és a bejárat felé közelítek, kivont karddal a kezemben. Bár nem tudom, mit tehetnék egy karddal, ha éppen nekem talál repülni egy betontömb. Ó, Istenem, csak most add, hogy tudjam használni az angyali erőimet!
Belépek a hangár üresnek látszódó termébe, olyan halkan, amennyire csak lehet, hiszen a helyiség másik végében megpillantok két alakot. Nem kell sok ész hozzá, hogy lekövetkeztessem miről is van szó. Egy minden bizonnyal ember, akit éppen kínoz egy másik egyed. Egy lány, aki mellett lebegő tőre nem azt sejteti, hogy csak emberről lenne szó. A férfi, aki a földön van nem kiálltozik, gondolom mert be van valamivel tömve a szája. Minden bizonnyal valami ruha darabbal.
Bárhogy is legyen, nem tétovázom sokáig, kellő távolságba osonok a nő mögé, majd pengémet a hátulról a nyakához helyezem:
- Engedd le a kést!- mondom nyugodt hanggal, bár az adrenalin végigfut a testemen.
Ha tehetem, előbb messzebre viszem a halandótól, majd aztán küzdök meg vele, mert nem tudom mennyire lenne alkudó, beszédes kedvében ez az idegen. De egy biztos: első dolgom, hogy a földön fekvő, nyüszítő férfinak az életét mentsem meg.




Utolsó Poszt Szomb. Dec. 09, 2017 9:44 pm
Következő oldal


To Dorian
Betontörmelék csikordulása töri meg az oly régóta fennálló csendet. Lassú léptekkel haladok a hangár üres termében, katonai bakancsom alatt serceg a kövezet. Halkan dúdolok egy dalt, melyet nem is olyan rég pattant ki a fejemből. Egyik kezem behajlítva emelem meg magam mellett, felette pár centivel lebeg hű késem: Kín, rajta a mozgó szemekkel a fluoreszkáló fogak azonban még mindig hiányoznak róla.
Egyszer majd.
Nyugodt, lassú léptekkel közelítek a hangár falához préselődött egyedhez. Kiabálna, kiáltozna, ám szájába gyömöszölt rongydarab nem engedi neki. Szemeiben rémelem, könnyek folynak végig arcán, nyáladzik és taknyadzik is. Kezei hátra vannak kötve. A földön ülve araszolt oda, akár egy megfélemlített rühes dög.
- Oh drágám, ne aggódj, felesleges kiabálnod, ma úgyis meghalsz - mosolygok galádul, ahogy a kés körbe-körbe forog tengelye körül. - Itt senki sem hal meg téged.
Nevetem el magam hangosan, látva kidülledő tekintetét, ahogy lassan felfogja, hogy mi is készül ellene. Oh, édes Atyám, mily nagyszerű móka ez. Mennyire hiányzott már ez. Egy kósza kis förtelem elszabadult a városból, s azt hitte, hogy a közeli város katonai bázisán talál néhány fegyvert? Persze talál. Engem. Egy fegyvert, de nem ő használ engem.
Képességem használva taszítom teljesen a hangár falához. Lassan, nagyoooon lassan közelítek felé, kiélvezve minden félelmét. Nyűszít és vélhetőleg mindent megígér és mindenre megesküszik, csak hogy nyomorult életét mentse.
Ha tudná, hogy ez rám mennyire nincs hatással. Egy pillanatig sem hat meg szenvedése. Sőt, mintha ez gerjesztene.
Mellé érve kopott bőrkabátom zsebébe nyúlva húzom el enyhén megviselt bicskámat. Rozsdás és életlen már. Az idő megviselte. Oh, hogy Kínnal mi van? Ő még mindig ott lebeg és forog mellettem, mégsem azt használom.
Nem most nem. Ördögi mosolyt villantva térdelek le a rémült mellé. Ürülék és vizelet elegyének félreismerhetetlen szaga csapja meg az orromat.
- Ne aggódj - tekintek rá piszkosul, majd az ő kabát zsebébe nyúlva húzok ki egy doboz cigarettát. Ennyi még jár nekem. - Csak egy kicsikét fogsz meghalni. Nagyon kicsikét, de ígérem, hogy minden pillanata fájdalmas lesz és úgy fogod érezni, hogy az örökkévalóságig fog történni. S elhiheted, én sose hazudok - húzom féloldalasan ajkamat.
Bicska élével lassan karcolom meg karján a bőrét. Nagyon lassan. Nehezen vágja át a férfi bőrét. Forró vére lustán csorog végig karján, miközben x-et formáló röhögő fejet karcolok bele. Majd még egyet, alá pedig lassan írom bele nevem monorgamját, ügyelve arra, hogy a megfelelő ereket vágjam át. Ne legyen rögtön halálos, de azért kellő mennyiségű vért veszítsen. - Nagyon lassan fogsz elvérezni és ezellen semmit sem tehetsz majd. El fogsz kezdeni fázni, rázni fog a hideg de még ha be is takarnálak sem segítene. Minden emléked a felszínre fog törni, a fájdalomtól mégsem szabadít majd meg - mesélem aljasul mi is vár rá, fejemet félrehajtva pingálom testét az életlen bicskával. Mezítlen - ám izmos - felsőtestén is ejtek némi bemetszést. Rossz utcába jöttél angyalom.
Olyannyira leköti figyelmem a férfi pingálása, hogy jelenleg még azt sem tűnne fel, ha valaki közelítene felém. Mégis ki járna még itt ezen a koradélutáni napsütéses, ám enyhén csípős hőmérsékletű helyen?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt Szomb. Dec. 09, 2017 9:37 pm
Következő oldal


Pic's:
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2