We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Witch district
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szer. Május 30, 2018 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gressil & Lilith



Mi magunk írjuk a sorsunkat, de néha megesik, hogy felsőbb hatalmak közbe szólnak. Talán ez történt most is és valami egészen elképelhetetlen oka van annak, hogy Amara kiszabadult a börtönéből és a világ pusztításába kezdett. Bár jobban belegondolva valahol megtudom érteni, hiszen engem az apám, míg őt a tulajdon testvére árulta el. Ha a világ pusztítása nem járna azzal, hogy mindenkit megöl, aki él és mozog, akkor talán, mondom talán még szimpatizálnék is vele. Gressil szavait hallva elszomorodok egyetlen pillanat erejéig, majd hangosan felnevetek.
- Ó, te szegény kicsi démon, hát hasztalan lettél? - figurázom ki, alsó ajkamat lefelé görbítem - Természetesen a legszerényebb is - vigyorgok rá a fejemet rázva.Mindig is kedveltem a halált, valamiért megnyugtatott a közelsége. A mi kettősünknél nem létezett sosem alá és fölérendeltség olyanok vagyunk, amit akik mindig is ismerték egymást. Sokszor úgy érzem, hogy egyenlőek vagyunk, akár a mérleg két nyelve. Nevetek a viccén úgy, hogy a könnyem is kifolyik, amit egyből le is törlök a szemem sarkából.
- Nem, de egy szavadba került volna és megnézhettél volna élőben ruha nélkül. De ez a hajó már elúszott -legyintek egyet - Most már többet kell tenned azért, hogy megszabaduljak a ruháimtól - sunyi mosolyt meresztek rá. A legtöbb pokoli lény azt hiszi, hogy nekem megvolt a fél birodalom Luciferrel az élen, pedig nagyobbat nem is tévedhetnének. Az igaz, hogy sosem vetettem meg a testiséget, de a legtöbb ágypartnerem nem élte meg a másnapot, mindegyiküket felkoncoltam aprólékosan. Ez alól talán két kivétel van, az egyik maga a káosz lovasa, a másik pedig azaz angyal, akinél a szívem egy darabkáját is hagytam. Mindkettő régi történet, oly nagyon, hogy haloványan élnek csak az emlékeimben. Hallom halk nevetését, hiszen szemmel látható a hirtelen váltásom Mams említésére. Fogalmam sincs miért, de a démonnal nem vagyok kibékülve, elvette a kedvemet, mikor csapdába ejtette magát azzal a vadásszal, most meg a láda. Hova tud még süllyedni?!? Gondolataimból Sil szakít ki, ahogy közelebb hajol hozzám és pillantásunk összeér. Válasza hallatán kiszélesedik a mosolyom. A halál hálája mindig is nagy kincsnek számított odalenn, amit nem osztogat olyan sűrűn. Azt kérek, amit csak akarok? Ez az alku egyre jobban tetszik. Még közelebb hajol hozzám, végig simít az arcomon, de valahogy érzem a mondandójának lesz egy másik fele is. Aprót biccentek a szabály hallatán. A pokol törvényeit vajon sérti az, ha letaszítom trónjáról Lucifer? Nem, valószínű nem!
- Hogyan akarod megpecsételni az alkunkat? - kissé közelebb hajolok, mintha megakarnám csókolni. Érzem, ahogy lélegzik, minden apró rezdülésére könnyedén reagálok, mintha hétköznapi dolgokról csevegnénk csak.
"Egy szövetség célja és lényege sohasem a szemlélődés, hanem az abszolút szellemben való szervezettség."  k76k legközelebb jobb lesz

Gressil
avatar



☩ Reagok :
28

Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ Death iscoming

Lilith xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


A világ életében mindig bekövetkeztek változások, egy állapot soha sem tartott örök időkig mindig volt valami vagy valaki aki eltörölte és új dolgokat hozott be. Ez a földkerekség rendje, folyamatos változásban van minden és ezt egy olyan személy sem törheti meg, mint maga Isten testvére. Amara nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a kis tervével, hogy belenevet a tesókája arcába és elfoglalja azt, amit ő teremtett. Hiszen egy uralkodónak lenni nem azt jelenti, hogy az emberek elismertek téged az erőd miatt, mert akkor senki nem áll a hátad mögött. Nem tudsz megoldani egyedül mindent, mindig kell lennie egy biztos pontnak ha valami balul sül el akkor az védje a hátadat. Ezt minden jó stratéga tudja, s ez lesz Amara veszte. Mert ő már nagyon-nagyon hosszú ideje csak most tapossa a lábaival a földet. Lehet, hogy neki ott van a hatalma, de nekünk van egy sokkal fontosabb és erősebb ütőkártyánk. A tudásunk. S, most a nagyobb jó érdekében képes lennék összefogni még a szárnyas bandával is, hogy eltakarítsuk azt a lényt az útból és aztán újra visszaállhat a régi kerékvágás és ölhetjük egymást. Mert hát akkor sem állhat meg a körforgás ha már nincs a képben a Sötétség. Ez az élet rendje, s még Isten sem elég erős, hogy ennek az útjában álljon.
- Közöttünk bizony. És így teljesen haszontalan vagyok. Persze ne érts félre még mindig én vagyok a legpengébb démon az egész bolygón, de hát amíg leállás van nem tudok arra koncentrálni amire kéne. Vonok vállat mosolyogva. Bizony bizony, azért az önbizalmam még most sem hagyott el és akármilyen helyzet van soha nem is fog. Mert a mostani helyzetben akinek nincs legalább egy kevés egója, az teljesen elveszett és feladja. Abból kell táplálkozni amid van.
- Ejj-ejj. Akkor ezek szerint nem jutottak el a képes lapok amiket küldtem neked, hogy akkor jövök el ha cserébe akt fotókat kapok vissza ajándékban. Kuncogok egyet halkan. A szemben ülő démonkával mindig is jó volt a kapcsolatom. Soha nem volt az a tipikus alá-felé rendeltség. Nem úgy szóltam hozzá, mint egy rangban alattam lévőhöz. Persze Lilith ilyen téren is egy kicsit nehéz falat.
A fülem megmozdul egy picit erre az érzelemmentes válaszra és egy halk nevetést hallatok, de már meg is rázom a fejem és én is közelebb hajolok hozzá és egyenesen a szemébe nézek egy félmosoly kíséretében.
- Mivel az előbb ingyen elejtettél nekem egy kis információ morzsát, így felajánlom neked azt amiért szinte minden élőlény ölne és puncsolna. A hálámat. Azt kérsz tőlem amit szeretnél és akkor, amikor akarod. Ebben a pillanatban még közelebb hajolok hozzá, hogy az orrunk szinte összeérjen, az egyik kezemmel pedig végigsimítok az arcán.
- Persze nem vagyok bolond. Itt is van egy kis kivételes szabályka, amit le kell simítanunk. Nem sértheti a kérésed a Pokol törvényeit.   
 



Utolsó Poszt Kedd Márc. 13, 2018 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gressil & Lilith

A dolgok teljesen megváltoztak, mióta Amara közöttünk jár. Ennek a legtöbb természetfeletti lény nem örül, engem igazság szerint hidegen hagy a dolog. Mióta ellepte a földet a sötétség az erőm több lett, mint azelőtt ezen a világon. Néha hiányzik az otthonom, a régióm, a mindennapos kínzások, de így is feltalálom magam. Éppen most egy ital társaságában töltöm a szabadidőmet, kiakarom szellőztetni a fejemet, hogy mindent tisztábban láthassak. A világ változik és ezzel együtt nekünk is ezt kell tennünk. Az életem során nem ez az első alkalom, hogy szükségem van a váltásra, a változásra. Ha jól számolom ez a harmadik, hiszen minden a paradicsomban kezdődött, ahol születtem. Fogalmam sincs mennyi időt tölthettem ott, de leléptem a férjem elől, aki kibírhatatlan volt. A földre menekültem, ami a második otthonom lett, ott fogantak meg a gyermekeim, akik a mindeneimmé váltak. A szívem megtelt szeretettel, de ez nagyjából 4 évig tartott, mikor rám találtak. Az angyalok, azok a drága, tiszta lények lemészárolták a családomat. Akkor Lucifernél találtam vigaszt, aki megmentett és segített abban, hogy magamra találjak, miatta kaptam meg a mostani formámat, az igazi énemet. Most évszázadok múltán egy újabb változáson megyek keresztül.
De kissé elkalandoztak a gondolataim, miközben Gressil előttem ül egy halovány mosoly bujkál a szája szélén.
- Igen, igen hallottam róla, hogy a halottak közöttünk járnak - válaszolok egy fintorral az arcomon. Nem szeretem ezt a témát, hiszen minden démon és angyal erről beszél. Gyönyörű játékomon nevet, mire nekem is nevethetnékem támad egyből.
- Most teljesen elszomorítottál drágám. Már egy jó ideje pihensz, de eddig mégsem látogattál meg. Kezdem azt hinni, hogy mégsem vagyok olyan fontos a számodra... - jegyzem meg csalódott hangon, miközben lebiggyesztem az alsó ajkamat. Egy perccel később máris úgy teszek mintha vérig sértett volna ezzel a tettével. Imádok így játszadozni, feldobja a napomat és láthatólag az ő kedve is jobb. Mammon említése hallatán csak a szemeimet forgatom, majd érzelemmentesen reagálok minden feltett kérdésére.
- Egyenlőre még nincs, de hallottam olyan pletykákat, hogy valamelyik sivatag mélyén rejtőzik az a bizonyos láda - ejtek el egy kisebb információ morzsát, ami felkeltheti az érdeklődését - Segíteni? Mit kapok azért cserébe, ha segítek neked? - teszem fel a legfontosabb kérdést, miközben leteszem a lábaimat a földre és előbbre dőlök. Újra meghúzom az üveget, majd felé nyújtom. Nem szoktam megosztani mással a féltve őrzött italaimat, de most az egyszer kivételt teszek.
"Egy szövetség célja és lényege sohasem a szemlélődés, hanem az abszolút szellemben való szervezettség."  k76k

Gressil
avatar



☩ Reagok :
28

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 6:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ Death iscoming

Lilith xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Mióta bezáródott a Pokol és a Menny, szinte mondhatjuk úgy, hogy munkanélküli lettem addig amíg nem sikerül újból megnyitni a kapukat. Teljesen hasznavehetetlennek érzem magam hiszen ha megölök valakit az úgyis visszatér és az nem muris. Maximum a kínzásokban tényező ez, mert addig folytathatod ameddig csak akarod. Talán ez az egyetlen jó ebben az egészben, mintha lent lennénk a Pokolban és újra darabjai tudnánk szedni valakit aztán pedig azt összerakni. Persze mindig is vannak ebben is kivételek igaz? Az angyalok és mi démonok nem lettünk halhatatlanok hiszen ha mi meghalunk, akkor a mi lelkünk nem a Pokolba és nem a Mennybe távozik. Így hát nekünk végleges. Most jöhetne az a kérdés, hogy akkor miért nem elégítem ki a gyilkolási vágyamat szárnyasokon? A válasz egyszerű. Mert kellenek nekem, nekünk. Egységben az erő kellenek, hogy megfékezzük azt a szörnyet és végre visszaállítsunk mindent a rendes kerékvágásba. Majd utána folytatódhat a szokásos háború közöttünk, mindenki boldog lesz. Főleg én. Igen, tudom. Már megint a saját érdekeimet nézem a nagyobb jóval ellentétben, de hát melyik démon nem azt akarná, hogy neki legyen jó? Mindig saját magad az első és csak utána a feladat, amit kaptál. Ez minden öregnél így van, a fiatalok pedig csak próbálnak bizonyítani de hát tudjuk, hogy mivel szokott végződni a túlzott bizonyítási vágy. Halállal.
Oldalra döntött fejjel figyelem az előttem ülő démont, és egy halvány mosoly varázsolódik az arcomra. Rég volt már mikor utoljára találkoztunk, de hát nálunk ez így megy. A nagyobb rangban elhelyezkedők ritkán találkoznak, mert nincs arra idejük, hogy tébláboljanak. Csak akkor fúj össze minket a szél, ha azt Lucifer akarja vagy egy fontos ügy van ami mind a kettőnket érinti. Vagyis hát ez így volt Lent, most meg már bárhol találkozhatunk, nem igaz?
- Mostanában már túl sokat pihentem Amara miatt. Már hiányzik a régi munkám és remélem, hogy hamar visszakapom. Húzom el a számat, majd elveszem az üveget és jól meghúzom. Idegesítő tény ez, de addig nem tudok mit tenni ellene amíg minden kirakós a helyére nem kerül. Az egyik pedig a testvérem.
- Mondták a kémeim... Nevetek halkan a szerepjátékra amit előadott nekem, majd amint visszakéri az üveget már adom is át neki, miközben figyelem a tekintetét a kérdésem után.
- Hmm, ez baj. Azért jöttem ide, mert azt hittem, hogy találok valami nyomot arra, hogy hol keressem őt. Neked nincs ötleted? Ha már itt vagyunk, kettesben ezen a csodálatos helyen akkor talán segíthetnél is nekem.   
 



Utolsó Poszt Pént. Márc. 09, 2018 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gressil & Lilith

Az élet nem egyszerű mióta bezáródott a pokol és kivetett magából minket démonokat, bár én így is feltaláltam magam és végzem a dolgomat. Vagyis csak végezném azt, amit Lucifer rám szabott, ha nem húzták volna keresztbe a számításaimat. Igen, direkt használtam többesszámot, hiszen ott van Mammon, akinek az ostobasága miatt nem tudom elvégezni a rám szabott feladatot. Ahogy ott van a másik lovas is, Belial, aki hatalmas slamasztikába kevert. Ha bárkinek eljár a szája nekem annyi, a Nagyfőnök tuti nem fog kivégezni, ahhoz túl fontos vagyok, viszont ha úgy tetszik neki egyszerűen száműz, ahogy már megtette mással is. Élvezem az erőm, rangok nyújtotta előnyöket, szóval köszönöm szépen, de abból nem kérek. Éppen ezért kell minél előbb felkutatnom az utóbbi démont, ha azzal megvagyok, utána megoldom a feladatom Mammon nélkül is. Nem olyan fontos ő, főleg nem számomra. De egyenlőre várakoznom kell és ezt miért ne tenném egy csendes helyen egy üveg jó minőségű ital társaságában? Bár az egyedüllétem egyből megzavarja egy régen látott ismerős, nevezhetném akár családtagnak is, hiszen mindketten démonok vagyunk, de nem. Egyikünk se tenné ezt, hiszen az elég abszurd lenne. Az említett nem válaszol kérdésemre egyből, inkább előtte kényelembe helyezi magát. Valahol mélyen egyet kell értenem vele ebben, hiszen az én lábam is az asztalon hever, ahogy már az övé is.
- Folyton csak a munka - rázom meg a fejem egy fintorral az arcomon - Néha pihenhetnél is... - jegyzem meg sokat sejtetően anélkül, hogy befejezném a mondatom. Kijelentésén nevetnem kell, egyetlen szó nélkül felé nyújtom az üveget, hogy nyugodtan igyon csak belőle.
- Oh, ne is mondd egyszerűen szenvedek a hiányodtól - teátrálisan a nem létező szívemhez kapok, míg másik kezemet a homlokomra teszem. Úgy teszek mint egy tökéletes színésznő, aki most éli át élete legnagyobb drámáját. Kérdését hallva elsőre elhúzom a számat, majd visszakérve az üveget előbb meghúzom csak utána válaszolok egy vállrándítással kezdve.
- Azon kívül, hogy a saját hülyesége miatt egy ládában senyved? Nem, az ég világon semmit... - mondom, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Sosem kedveltem a Pestist,
eddig valamiért ellenérzést váltott ki belőlem, amit csak tetézett a ballépéseivel.
"Egy szövetség célja és lényege sohasem a szemlélődés, hanem az abszolút szellemben való szervezettség."  k76k

Gressil
avatar



☩ Reagok :
28

Utolsó Poszt Szer. Márc. 07, 2018 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ Death iscoming

Lilith xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Nem tudom, hogy hol kezdjem Mammon után a nyomozásomat, eddig akit kérdeztem senki sem tudja, hogy merre található az a láda és azt, hogyan lehet kinyitni. Így hát kevesebb nyom révén úgy döntöttem, hogy végig járok azokat az épületeket, helyszíneket ahol felbukkant az az amatőr. Igen haragszom rá, mert egyáltalán nem elővigyázatos és nem viselkedik úgy, ahogy a rangjához illene. S ezért kerül mindig ilyen slamasztikába és természetesen kinek kell kihúzni a csávából? Nekem. Még az első nem is lett volna annyira nehéz, egy emberből simán kiszedem, ha jól tudom, akkor egy pecséttel tartotta fogva a bátyámat. Pusztán lenyúztam volna és már rendben is lettünk volna. De mielőtt megtalálhattam volna, természetes, hogy még nagyobb bajba kellett sodornia magát. Isten kibaszott cellájában rohad. Szerencsétlen bolond, de szükség van rá és ezért meg kell őt mentenem.
Így hát az első állomásom természetesen a mi városunk, New Orleans. Kérdezősködtem, csűrtem-csavartam a dolgokat de mit tudtam meg? Semmit. Az égvilágon semmit. Bár nem vártam sokat ettől, hiszen Drake a vadászok vezetője csak nem volt olyan bolond, hogy pont ide fog jönni. De ez ilyen utolsó szalmaszál volt, talán abban reménykedtem, hogy Mammon visszavette az irányítást legalább egy percig. De mint látjuk ez nem úgy sült el, ahogy vártam. Szépen lassan sétálok a város kihalt utcáin és egy fanyar mosoly ül ki az arcomra, ha visszagondolok arra, hogy itt régen annyi ember volt, hogy el sem lehetett férni. Tökéletes vadászhely volt. Nekem a boldogságom és az utálatom egy helyen. Sok volt a munka, de legalább utána ki is engedhettem a fáradt gőzt. Senki nem vette észre, ha egy-két turista eltűnt hiszen nem sokkal utánuk már jött is az utánpótlás. Régi szép idők, és soha nem lesz ugyanolyan. Csak idővel. De az első lépés ehhez az, hogy legyőzzük Amarat. A legfontosabb.
Felpillantok az előttem lévő épületre és összeráncolom a szemöldököm mert egy ismerős energia fogadott így elsőre. Egy olyané, akivel már elég régen nem találkoztam. Lilith. Sóhajtva lépek be és a kezeimet zsebre dugom a kabátomban. Hallom, hogy megszólít de nem válaszolok egyből, majd csak akkor ha már helyet foglaltam az előtte lévő széken.
- A munka, kedvesem. Vonom meg a vállam, és én is feldobom az asztalra a lábamat az övé mellé és úgy nézek rá egy félmosollyal.
- Meg hát persze megéreztelek és gondoltam, hogy beköszönök. Nehogy elvonási tüneteid legyenek nélkülem. Jegyzem meg elvigyorodva, majd az üvegre pillantok és intek a fejemmel, hogy szabad-e nekem is belőle egy kortyot.
- Tudsz valamit Mammonról?   
 



Utolsó Poszt Szer. Márc. 07, 2018 8:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gressil & Lilith

A pokol ura elküldött, hogy beszéljek Mammonnal, egy nefilimet illetően. De mire odaértem a lovasnak mér nyoma se volt és mint kiderült ostoba módon egy csapdába sétált, aminek következtében egy ládában sínylődik. Mondhatnám, hogy sajnálom. De ez nem igaz. Valamiért sosem kedveltem őt igazán, pedig a legtöbb lovassal jó viszonyt ápolok. De mindegy is, nem ez a lényeg! Ennek a baklövésnek hála visszatértem New Orleans-ba, ahol felettébb érdekes hírekkel szolgáltak az embereim. Az egyik kellően meg is bánta, lenyúztam a bőrét, hogy csillapíthassak a haragomon. Most azt kérdezhetnétek, sikerült? Nem, egyáltalán nem! Forr bennem a düh és a harag, amit egyetlen démonnak tartogatok. Egy bizalmasabb emberemet küldtem el,
hogy tudakolja meg merre találom azt a senkiházit, hogy magam végezzek vele és kivert kutyaként vihessem Lucifer elé. Addig viszont semmi dolgom sincs, így betérek egy kisebb lakóházba, ami üresen cseng, így kiszellőztethetem a fejem egy magammal hozott üveg társaságában. A belső udvara a régi időkre emlékeztet, mikor még minden zajos volt, az emberek ittak, táncoltak és főleg zenéltek. Az egész francia negyed a jazztől volt hangos, olyankor mit sem számított, ha véletlen eltűnt 1 vagy olykor 2 turista a környékről. Az egyik még használható fotelba dobom magam, lábaimat a rozoga asztalon pihentetem. Lecsavarom az üveg tetejét és meghúzom az értékes nedűt, amit sikerült megmentem a háború kitörése előtt, szóval ez a kicsike van vagy már 27 éves. Meghúzom az üveget úgy mint egy alkoholista, hiszen semmit sem árt nekem ez a tömény ital, csak az íze kedvéért iszom és azért, hogy gondolkodni tudjak. Éppen a múltba révedtem volna, mikor egy ismerős energiára leszek figyelmes, fejemet hátra hajtom úgy nézek a bejárat irányába.
- Gressil, téged is látni erre? - teszem fel a kérdésem köszönés nélkül, mosolyom majdnem őszinte - Mi szél fújt éppen ide? - folytatom egy következővel, aztán fejemet előre hajtva várok.  Megvárom, míg elém érkezek, amint megteszi, oldalra billentem a fejem, úgy nézek végig rajta.
- Csak nem hiányoztam? - vigyorgok mézédesen, miközben pillantásom még egyszer végig futtatom rajta, mielőtt a szemeibe néznék.
"Egy szövetség célja és lényege sohasem a szemlélődés, hanem az abszolút szellemben való szervezettség."
bocsánat, gyatra lett  k76k

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
405

Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Hétf. Feb. 05, 2018 8:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Zavarodott arckifejezéssel szemlélem a férfit alattam, előttem, bárhol is legyen. Őrültként mosolygok, s vigyorom, akárcsak az övé egyre jobban szélesedik. Láttam könyveket egy-egy házban, valami Grencs volt a neve a zöld szörnynek. Vagy Groncs? Grincs? Nem ennek semmi értelme, Grencs. Szóval ennek a Grencsnek volt fülig érő, ördögi mosolya. Szerelem volt első látásra, s lám, nem csak én gyakoroltam ezt a tükör előtt - meglehet, hogy neki nem is kellett, róla mintázták.
- Nagypapival jóban vagyok! - büszkélkedem, habár a mai napig nem döntöttem el, hogy az vajon álom volt-e vagy sem. Mindenestre mókás kis találkozó volt, az hétszentség. Ha nem lenne angyal, még őt is megkívántam volna, de onnantól, hogy ark, akaratlanul is undorodtam tőle. De ezt senkinek sem kell tudnia. - Nekem eljönne - hisz tudja, hogy jobb vagyok az alantasabb démonoknál is. Szívem sötétebb, emberi társaimat nem sajnálom a kétségbeesésbe taszítani. Vigyorom továbbra is pimasz.
Nyilván sejtem és látom is, hogy nem tudom ezzel kiakasztani, sem megfélemlíteni. De sebaj.
Minden élőlénynek van gyenge pontja. S elkárhozott lelkem legmélyén megszületik életem újabb kihívása. Célt kell találnom magamnak és ha már apucit megtaláltam, itt a következő: elérem, hogy tartson tőlem. Oh nem, nem majd leendő démon koromban. Még most. Emberként.
Vigyorom gondolatomra és szavai hallatán is csak szélesedik, félő lassan leszakad az arcom.
Vállamba Kínnal nevetni támad kedvem, így meg is teszem.
- Vigyázz, mert a végén még ezt kihívásnak fogom elfogadni. S valamit tudnod kell, ici-pici pacika - emelem fel kezemet és mutatóujjaimmal jobbra-balra táncolok. De hogy mit is kell rólam tudnia? Ugyan már a fejemben volt, találja ki.
Ha meg nem tudja, akkor idővel úgy is rájön. Egyelőre pedig nem árulom el neki.
Amúgy sem tudnám, mert valamiféle transzba esett. S még hogy én vagyok uncsi. Késemről a vérünk úgy nyalogatom, mintha valami jégkrém, vagy nyalóka lenne. Nyelvem messzire kinyújtom, s az egészét élvezem, nem tartva attól, hogy megvágom nyelvem.
Fejem alig emelem rá, csak szemeimmel nézek fel, bár lássuk be, amilyen magasra nőtt így is kifordul lassan szép szemem. Hallva, hogy ő nem tapasztalta ajkaim lebiggyednek a kés hegyét fogaim közé kapom. S az sem tölt el örömmel, hogy máris elhagy. Pedig még faggatni akartam gyönyörű testéről, melyet galád mód rejteget előlem. De aztán újra csak vigyorra fordulnak azok a bizonyos véres ajkam.
- Lucifer őrizz, hogy nélküled kezdjek emberégetésbe! - biztosítom róla, noha sejtem, tán soha többé nem találkozunk. Egy apró kis kaland voltam, alig félórányi hosszú életének röpke pillanatában. Hogy zavarna? Kizárt dolog. Ő nem fog keresni, no de én? Amint rájövök, hogy miként foghatok ki rajta. - De ha nem jössz időben, biza kimaradsz - nevetem el magamat, testem mellé engedve le Kínt tartó kezemet.
Engedem, hogy magamhoz vonjon, fogaimmal harapok bele ajkaiba, hogy fájdalmat érezzen - nem hinném, hogy a finomkodást élvezné. Viszont a pimasz kilopja vérünket számból, s mire ellenkeznék újra az asztalon találom magam.
Fejem nagyot koppan és a sötétség körbevesz. Nem búcsúzkodunk.  


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt Hétf. Feb. 05, 2018 12:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 539 • Credit:

Egészen megkönnyebbülök, amiért Kyara nem hagy cserben, egy elgyengült pillanatomban ugyanis majdnem elhittem, hogy ő is éppen olyan unalmas liba, mint a többi veszett tyúk a földkerekségen. Nincsen ijesztőbb és untatóbb dolog a komolyságnál, a tiszta gondolatoknál, rémesen sokan osztozkodnak ugyanis rajtuk. Éljen a káosz! Éljen ez a kis pimasz fruska, akit majdhogynem egy csettintésemmel tehetnék a semmivel egyenlővé - ha képes volna meghalni -, és mégis akkora a pofázmánya, hogyha lenne iskolám Aljaskodás mesterfokon címmel, Luciferre esküszöm, megtenném vezető oktatónak.
- Te most komolyan folytatni próbálod a fenyegetésemet? Bár lássuk be, te vagy az első, aki megragadta a dolgok lényegét velem kapcsolatban, de pff… Idézzed, talán megjelenik egy névtelen félvérnek ezekben a dolgos időkben - vonom meg a vállaimat, s nem pusztán blöffölök. Élvezem a kergetőzést Luluval, azonban előbb-utóbb a színe elé kell járulnom, egyedül a megfelelő, színpadias és elegáns alkalmat várom erre, nem többet. Nem félek, nem aggódok, ő nem tud olyat tenni, amiért moroghatnék rá. Na jó, ha elzár minden ingerforrástól, akkor lehet, hogy lesznek problémák a kapcsolatunkban, ám legyünk optimisták és reméljük, nagyobb szüksége van rám a végítélet óráiban, mint a bosszúszomjának kielégítésére.
- Tudod, Kyara, ha ismered a nevem, akkor valószínűleg birtokában vagy egy fontos információnak. A fenyegetést rendszerint valamiféle reakció követi, ami a fenyegetőnek optimális. Félelem, aggodalom, megrettenés, ami aztán a fenyegető malmára hajtja a vizet. Bla bla bla, a lényeg, hogy rendszerint. Rend… Tudod, mennyi közöm van ehhez a fogalomhoz? - mosolygok rá negédesen, elégedetten figyelve az arcára kiülő kéjt, amit a fájdalma idéz elő. - Semmi. Összegezve sosem tudsz annyira beszaratni, hogy én foglalkozni kezdjek a következményekkel - magyarázom, nem azért, hogy meggátoljam az aljasságát illető tehetségében, Lucifer mentsen! Hanem hogy… megismerjen, vagyok ilyen kegyes.
Na de a bensőséges kis pillanatunk szertefoszlik, és miután a félvérke biztosít róla, hogy ő semmit nem tapasztalt… Hát nem jutok előrébb. Valahogy mégis különös, kezdve ott, hogy démon vagyok, akire ilyen vackok - mint a lány dohánya - nem lehetnek hatással, másrészt olyannak tűnt, mint egy üzenet, mintha valaki a fejembe férkőzve mondani akart volna valamit. Lucifer képes lenne erre? Elvégre a teremtménye vagyok. Vagy ha nem ő… Édes Pokol, bár figyeltem volna Lulura, amikor a nagyfaterról regélt bölcsességeket, most biztosan előrébb lennék ezzel az egész látomással. Nem mintha érdekelne, viszont ha tudok valami hasznosat rittyenteni a főninek a szükség órájában, az nem éppen utolsó.
- Nem, azokat nem… - tekintek le rá, realizálva, hogy idő közben őméltósága is megérkezett mellém. Aljas kis cafka, hogy lehet így nyalogatni a vért egy késről? - Lényegtelen, dolgom akadt, kedvesem. Légy oly rossz, és tipord el a gyenge démonokat, akik szégyent hoznak a nevünkre. Sose érdekeljen, hogy ki mit parancsolgat neked - vigyorodok el, noha azok után, amit a fejében láttam, tudom, hogy az apja ellen nem tudna szegülni. Nagy kár. - Az emberek gyújtogatásával várj meg engem, olyan szomorú lenne kimaradni egy ilyen buliból - kacsintok rá, aztán elkapva a haját a tarkóján, magamhoz vonom egy vértől mocskos, cseppet sem finomkodó csókra. Igaza volt, a kettőnk elegye egészen ízletes, ennek ellenére nem élvezkedek sokáig.
Búcsúzóul még visszataszítom az asztalkára - lehetőleg nagyot koppan az a csinos kobakja, s egyúttal elveszíti az eszméletét -, hogy éppen olyan állapotban hagyhassam hátra a távozásom pillanatában, mint ahogyan rátaláltam az érkezésemkor.


Utolsó Poszt Szer. Jan. 31, 2018 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
A férfi alatt pihegve próbálom magam túltenni azon, ami az imént történt. Testemet oly gyönyör járja át, melyre példát még sohasem láttam. Sőt mi több… Ha tudnám, hogy milyen érzés, azt mondanám, hogy megszületett az első férfi, aki képes volt kielégíteni. Még ha ily módon is.
Igazából alig éreztem valamit, de…
De hopsz, ami eszembe jut, az ennél sokkal fontosabb. Szórakozhatsz az agyammal, de nem minden részével.
Pillanatnyi komolyságom máskor engem is meglepne. De ami tabu számomra, az nem más, mint az apám. Életem ment el arra, hogy megtaláljam. S most, hogy végre megvan… S tudva tudom, hogy mit akar tőlem nem hagyom senki emberfiának, hogy szórakozzon ezzel. A gondolataimba való ily turkálás még meg is ijeszt egy pillanatra. Ha ő képes erre, bárki más. Ez pedig nem jó. Nagyon nem jó. De legalább már tudom, hogy miért adom el a lelkem Neki.
Nem érdekel a megjátszott fájdalma, nyilván tudom, hogy ez semmi azon fájdalomhoz képest, melyet végleg megérezné.
Egy pillanatig még komolyan tekintek szemeibe, majd mint ami volt, nincs, eltűnik. Nincs ott többé. Újra eszetlen pillantásommal hallgatom, ahogy megszólal, ajkam csúfondáros mosolyra húzódik, én pedig állnék is fel, hogy egyek valamit. De mit ne mondja, értem, hogy miért ült rajtam. Nem csak az én csontos testem kényelmes, de az övé is.
- Várj! - emelem fel kezemet, ahogy csípőjén fészkelődöm lovagló ülésben. - Mh, talán így. Mondhatod! - csapom össze vidáman a kezemet, mintha az imént nem az életét fenyegettem volna, elszántságomba. - Uh a késem! - örülök meg neki, ha Belial már így felült velem szembe, és vidáman húzom ki belőle. Magam elé emelve szemlélem bíborló vérét. Pereme felett aljas pillantásom kaphatja el. Ajkamhoz emelem Kínt, majd nyelvem öltve ízlelem meg a vérét. Szemöldököm összevonódik, orrom mellett barázdákat képez fintorom. - Azt hittem, hogy finomabb - felelem, mintha egy szavát sem hallottam volna. Valójában csak nem veszek róla tudomást. Néha megesik nekem. De hát csodálkoztok! Az előbb éltem át a gyönyörök gyönyörét!
Azonban nem sokáig élvezhetem újdonsült trónomat, máris a falnak szegeznek, Kínommal együtt. Aljas mosolyom csak tovább kerekedik félmosolyommal. Ez az, ez máris jobban tetszik. A fájdalom, mely elmémbe hatol, csiklandozz. Fáj, hogyne fájna, de élvezem.
Alsó ajkamba harapva figyelem miként áll fel s gyógyulnak be sebei.
- Tényleg! Szóljunk Lucifernek! - örülök meg, ahogy aljaskodok tovább. - Mit is mondtál, tudja, hogy itt vagy? - hajtom enyhén oldalra a fejemet. Ha ő így, akkor én is. Nem vagyok ijedős, nem érdekel, hogy egy lovas. Képes vagyok felvenni a kesztyűt vele. Ugyan már, kit érdekel, ha megöl? Nem emlékeztek, én jelenleg nem halhatok meg. - Azt hiszem van rá valamilyen hívó pecsét - illesztem ajkamhoz mutatóujjam. Persze késetlen kezemmel.
Aztán hirtelen kerülök le a falról. Kihúzom testemből a vért, s újra megízlelem. Jólesően csettintek nyelvemmel, hisz kettőnk vére, máris ízletesebb számomra.
- Na így kell ezt! - fordulok a lovas felé, ám az kuka. Szemei is üresek. Lassan sétálok oda hozzá. - Én is lehetek a legrosszabb rémálmod, nem csak te az enyém - suttogom neki, fogalmam sincs arról, hogy hallja e szavaim. Olyan mintha transzban lennénk. Késem végét fogaim közé kapom, s onnan szopogatom vérünket. - Miért nem lehetsz oly gyönyörű, mint álmomban? - sóhajtom el magamat, s tekintete hirtelen tisztul ki.
- Láttál sárkányokat? - tekintek fel rá, elképedve. Hát ezért nem volt itt! Az gaz áruló! Vérünk lassan folyik Kínról a markolatra, onnan ujjaimra, tenyerembe.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 12:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 605 • Credit:

Ördögi vigyorom újfent magáévá teszi a világmindenség legszürkébb sávjában használatos, megátalkodott ábrázatomat, amint önelégültségtől és - a napi rossz tett listám kipipálása okán - kielégültségtől telve letekintek a kissé még dezorientált Kyarára. Meg kell hagyni, még senki sem lelkesedett ennyire azért, hogy megszállják a testét, de ha ennyire élvezi, szívesen leszek visszajáró vendég ebben a nyeszlett porhüvelyében. Meg talán máshol is, ezek a démoni cselekedetek mindig meghozzák az étvágyamat valami rémesen slampos művelethez is. Szörnyű!
- Azért ez a három kifejezés egymás mellett lásd be, hogy elég biz- - bizarr, így hangzana a befejezése a mondatomnak, ha nem játszana rodeó paripát alattam ez a kis hamis. A vállamba fúródó penge már felkészültebben ér, mint a földre taszító ténykedései, ezért fájdalmas szisszenés helyett pusztán színpadias fintorra húzom arcizmaimat.
- Aucs… - szipogok is egyet, noha az előadásom miatt az újabb szurkára már megint nem számítok, így az hagy némi keserű szájízt maga után. Pontosabban fogalmazva hagyna, ha nem lennék démonból, aki a Pokolban edződve nem igazán tud már krokodilkönnyeket ejteni némi nyiszat-nyiszat végett, még akkor sem, ha a pengéi a testem másik felén előbújva, hangzatosan koppannak a padlónak. Ugyan, ez a vasárnapi bemelegítés az edzésre, csináld csak szivi!
Ami jobban felzaklat, az Kyara komolysága. Fúj, ne már, hihetetlen, hogy képes elrontani ezt a szép délutánt! Sebaj, én még megmenthetem… Ajkaim megátalkodott vigyorra görbülnek, ahogyan egy igazi kis amatőr módjára megfenyeget a szentem, bár belőle ki is nézem, hogy képes lenne hetedhét országon is átbucskázni csak azért, hogy megpróbálhasson megölni. Próbáljon, semmi több. Egy félvérke többről ne álmodjon, mint ez a pár szúrás, amit nagy kegyességemben megengedtem neki.
- Ó Kyara… - szólalok meg, miután befejezte a monológját, és lassan elkezdek megemelkedni a padlóról, legalábbis a felsőtestem, amiként ráérősen ülő helyzetbe húzom magamat. A kése velem együtt szakad ki az alattunk nyugvó deszkákból, de hát a szoba épsége legyen a legkisebb gondunk. - Siránkozol és átkozódsz, amiért ilyen anyámasszony katonái a démonok, ám ha valaki úgy viselkedik, ahogy elvárható lenne… úgy, hogy a fejedbe, a lelkedbe, a mindenségedbe hatoljon, és ott találjon rajtad fogást... Az már nem tetszik, mi? - biggyesztem le az ajkaimat, majd legyintve egyet a kezemmel, lesöpröm magamról a lányt, illetve az eddig a húsomban parádézó késeivel szögezem fel a szemközti fal repedezett, egyenetlen felszínére a vállainál fogva. Egy kis atyai dorgálás nem árt neki, ha már az igazitól semmit se kapott.
- Tudod, ha ezt nem ilyen sértett kis majom módjára adod elő, most tapsolnék neked - kelek fel a földről, sebtében gyógyítva a sérüléseimet is, mert hát milyen kínos lenne itt elvérezni. - Jó fej leszek, és úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna ezt az átmeneti elgyengülésedet, máskülönben kopogtass a Halál ajtaján a Pokolban - vonom meg a vállaimat, aztán éppen nyitnám a számat, hogy folytassam a kiselőadásomat, amikor valami nagyon… nagyon extrém dolog történik velem. Mintha hirtelen egy másik univerzumban találnám magamat, különös árnyak tangóznak körülöttem össze-vissza, olyasféle dolgokat mutatva, amik amúgy kimondottan a tetszésemre válnak. Tűz, halál, pusztulás, hmmm, nyami! Na de a móka hamar véget ér, és helyette egy kéz meg valami szmötyi manifesztálódik előttem. Nem tart ki soká, néhány pillanat múlva az egész trip semmivé foszlik, az első gondolat pedig, ami megfogalmazódik bennem, hogy a végén még kiderül, tényleg nem csak kutyaszar volt abban a bagóban.
Mire „magamhoz térek”, Kyara már nincs a falon, legalábbis az eddig a testét odakényszerítő erőim más vizekre eveztek ebben a néhány másodpercben.
- Oké… Ezt most te is láttad, vagy csak én kezdek szétesni attól a dohánytól, amit összekutyultál? - vonom fel a szemöldökeimet egy csöppet zavarodottan, mert hát… Nem minden nap szokott Lulu fattya hallucinálni, főleg nem ilyen bizarr dolgokat.

Isten
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
40

Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 12:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Isteni kinyilatkoztatás

Belial elméjét egy felsőbb hatalom sötét víziója kezdi kitölteni, elrabolva a jelen pillanatból. Fekete árnyék kúszik lassú folyamán fel-le, s amikor ténylegesen a vízióra figyel már, az árnyék darabjaira foszlik. Különféle alakokat ölt, először vad hullámok tornyosulnak egy város hatalmas épületeire, majd tűz emészti fel az erdőket, de amit a legtovább láttatni enged, az valakinek a karja, amint éppen átnyúl valamin. Hogy az víz, beton, vagy egyéb földi anyag, azt nehéz kivenni. De annyi bizonyos hogy az alak fél karja eltűnik az anyagban. Ezután az árnyék amilyen hirtelen képződött, olyan hirtelen válik köddé, így a démon tovább folytathatja az előbbi tevékenységét.


Utolsó Poszt Csüt. Jan. 18, 2018 8:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Ha elfogadnám az igazságot? Kinek az igazságát? Az övét, anyámét? Kínzómét, ember társaimét? Ugyan már. Az igazság csak egy szubjektív fogalom, mindenkinek mást és mást jelent. Nem vagyunk egyformák, máshogy látjuk a dolgokat.
Valójában több igazság is létezik - ha nem így lenne nem marakodna egymással a két angyalfivér, nem? Az enyém eltorzult, görbe tükrön át figyelem. Ilyennek látom a világot, ilyen az elmém, mely meghasadt sok évvel ezelőtt abban az intézetben.
Ne gondoljátok, hogy bánom. Felnyitották a szemem. Az emberek gyarlók és gonoszak. Nincs bennük jóság, mégis álszentségben élnek. Az ilyen egyedek üldözöm én. A szentnek kikiáltott embereket. Oh, hogy mennyire kedvem támadna a városi vezető két libát a késem nyelére tűzni.
De nem, erre most nem gondolhatok. Nem válaszolok már apámnak, egyszerűen csak a tűzbe vetem. Hangosan nevetek, miközben testem lassan elég. Ám megállítanak. Egy…
Gyönyörű démoni lény áll elém. Nem, ő nem az apám. Sosem láttam valódi alakjában, egyszerűen csak érzem. Egy belső ösztön, a hatodik érzék, nevezzük bárminek. Csodálatomban enyhén tátom el a számat. Egyik kezem óvatosan emelem fel és elporladó ujjaimmal óvatosan érintem meg a szenesen parázsló testet. Ajkaimat megnyalom, a forróság teljesen kiszárította. A fájdalom átjárja minden porcikámat s nevetni is elfelejtek, hisz…
Ez a jelenség gyönyörű.
Túlvilági hangját hallva játszi félmosoly jelenik meg maradék arcomon, válaszolni nem tudok már neki. Tűz lobban szemembe, majd…
Mindennek vége.
Hangos levegővel ébredek újra. Az első amit érzékelek az a levegő hiánya a tüdőmbe, a tűző napfény a fejem fölött, ám az előbbi forrósághoz köze sincs. Szinte már fázok, bőröm reszket, libabőrös. Enyhén megemelkedett felsőtestem kapkodva jár fel alá.
- Ez túl addiktív - lehelem lihegve, majd elnevetem magam. - Pokolian mennyeibb, mint a halál - nézek vizenyős tekintettel a fölöttem nyújtozkodó démonra.
Hirtelen tudatosul bennem, hogy igazából mi is történt valójában. Egy pillanatnyi időt adok magamnak, majd gyorsan mozdulva - ha még rajtam ül, akkor - emelem meg csípőmet, dobva, remélve a felkészületlen férfin. Ám itt tudományom nem áll meg, lábait is kirúgom alóla, s mihelyt - reményeim szerint - a földre kerül az asztal mellé, már fölötte térdeplek, egyik késem a keményen fúródik a vállába, szinte hallom, hogy az alatta lévő beton felsikolt az éle alatt. Egy másik vádliján keresztül szúrom a földbe. Kezeimmel feje mellett
- Nem érdekel, ha az elmémmel játszol, ha túrázol benne, sőt, még élvezem is - nézek rá komolyan. Kócos hajam az arcomba omlik, vonásaimon meg sem látszik az eddigi őrület. Ritka pillanatok egyike, mikor ennyire tiszta az elmém. - De ha még egyszer apám képébe próbálsz kétségek közé taszítani, esküszöm neked, hogy elpusztítom ezt a tested és minden egyéb más testet is, melybe átköltözöl. Ha kell addig üldözlek, míg az egész emberiséget kiirtom és ne félj attól, ha engem próbálnál megfertőzni, magammal sem leszek rest végezni, érthető voltam? - húzom össze enyhén szememet, hangom hideg cseppként koppan kettőnk között.
S eme állapot lényegében csak eddig tartott. Vonásaim felengednek, s felülve csapom össze a kezemet, tekintetem már a környező szekrényeket és polcokat figyeli. - Megéheztem - mondom vidáman, hogy aztán feltápászkodjak a férfiról és valami ételféleség felé nézzek. Mintha lennének itt aszalt gyümölcsök.
És… sétálok az egyik polchoz és bingó! Majszolva az édes gyümölcsséget fordulok a férfi felé - bárhol is legyen most. Azonban ha nem tudtam földre vinni, akkor… akkor nem tudom még, hogy mi lesz.
DE ha véghez tudok vinni, akkor csacsogok tovább, mintha az előbb mi sem történt volna. - Miért nem abban az alakodban jelensz meg?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt Vas. Jan. 14, 2018 4:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 519 • Credit:

És elérkeztünk a milliókat érő kérdéshez! Miért most? Miért én? Miért velem? Miért engem? Olyan kis viccesek az emberek, és persze dicsérni valóan pofátlanok, önelégültek is. Az én kérdésem az volna, miért hiszik ezek folyton, hogy van oka annak, ami velük, körülöttük történik? Ezek mind egy olyan rendszert feltételeznek, aminek hallatán kifacsarodnak a belső szerveim, és a bordáim szúrnak szíven annak érdekében, hogy ne kelljen tovább szenvednem. Nem mintha meghalhatnék… Részletkérdés, a lényeg, hogy a káosz elhozójaként undorodom a rendezettségtől, az eleve elrendeltetés humbukától, amit akkor kakiltam telibe, amikor elraboltam Ragu levest a harmonikus botanikus kertjéből. Persze, most jöhetünk azzal, hogy az apokalipszis lovasaként pontosan ez volt a feladatom, csakhogy nem az eredeti forgatókönyv szerint. Avagy, ha eltérhetek az eredeti forgatókönyvtől, akkor szabadabban randalírozhatok az elvetemült akaratommal, mint egy farkas egy kiszolgáltatott bárányokkal teli szobában. Phuh, elragadtattam magamat!
- Nos - vonom meg a vállaimat hetykén. - Így esett kedvem - zárom le a vitát minél hamarabb, mert ha tovább pedzegeti az okokat, a végén még olyat mondok, ami még a Pusztító szájából sem feltétlen esne ki. Újabb, mániákus nevetése már nem különbül lep meg, érzem ugyanis, ahogy meginognak a józanságát eddig fenntartó falak.
- Nem vitathatom az embernő szavait - csúsztatom zsebre a kezeimet, miközben tovább hallgatom az ellenkezését. Egyem meg, milyen vehemensen belevetette magát a vitatkozásba! Vajon, ha mindez véget ér, később ott fog benne kavarogni ez a kis kaland, meg a kételyek az apja iránt? Egészen rendellenes volna, ha nem így történne. Kyara is csupán egy halandó, akinek még józan esze sincs nagyon, ami felülírhatná a lelkében kavargó háborút.
- A valóság elfogadása és a parancsaim vak követése között azért akad egy bolhányi különbség, Kyara. Persze ezt megint nem vagy hajlandó figyelembe venni, hiszen ha elfogadnád az igazságot? Akkor céltalanná válna az életed és nem lenne, ami kitöltené azt a hatalmas űrt a szívedben - pillantok rá szánakozó mosollyal, remélve, hogy tovább forraszthatom benne a dühöt.
Azt hiszem sikeredett elérnem a célomat, hiszen csalfa, lágy ölelése után kíméletlenül vet a Pokol mélységeibe, s ha nem lenne ilyen ingatag az elméje, valószínűleg ezzel együtt le is küzdené az uralmamat a csinos kobakja felett. Kész szerencse, hogy nem vagyok ilyen anyám asszony katonája, így mihelyst diadalmasan odébb sétál a szakadéktól, én megjelenek előtte, igaz, már nem Abaddon formájában. Kérdéses, hogy megismer-e, ugyanis nyúlánk, szenes, de parázsló testem, a hosszú, hegyes karmokban végződő kezeim, és eltorzult ábrázatom látványát még nem volt halandó vagy netán angyali létforma, aki elszenvedhette volna. Ha lenne szívem, valószínűleg megszakadna, amiért a Pokol bezárulásával hátra kellett hagynom ezt a jó képű és vonzó küllememet. Tragédia!
- Remélem szórakoztató volt a Belial-féle különkiadás, én jót mulattam - vigyorodok el, recés körmömmel megkarcolva orcájának egykor sima felszínét, amiről most pernyeként pattogzik le az elszenesedett bőre. Aucs.  -Ha egyszer lejutsz a Pokolba, tudd, kit keress - kacsintok rá teljesen fekete szememmel, a következő momentumban pedig szertefoszlik körülöttünk minden, amiként elegánsan távozok a lány finom kis testéből. Azért nem fogom elfelejteni megköszönni Lulunak, amiért nem nőneműnek teremtett, szörnyű lenne így létezni!
Nagy levegőt szippantva magamba egyenesedek fel a Zizi félpucér testéről, és amíg ő visszatalál magához, kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat.


Utolsó Poszt Pént. Jan. 05, 2018 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Kezeim ökölbe szorulnak. Vagy hülyét akar belőlem csinálni, vagy lerázni. De ha azt hiszi bármelyikre is van esélye, akkor alábecsült engem. Mielőtt még azt hinné bárki, hogy a démonok kegyetlenek, ki kell ábrándítsam, hogy nem. A Föld a valódi pokol egy olyan számára, mint amilyen én vagyok.
Amiért más vagyok.
Amiért a kurva anyám gyenge volt és bármi jött-mentel összefeküdt - aztán ki tudja, hogy mennyire volt tudatánál.
- Hát akkor mondd, miért vártál eddig, hogy felfedd magad előttem? Miért most? - emelem fel fejemet, szemeim szinte szikrákat hánynak. A józan eszem kezd elveszni megint, ám most egy szokatlan dolog kezdi ellepni. Egy vörös köd. Ilyenkor jól jönne egy ölni való halandó, ám hiába nézek körbe, nem segítenek ki ezzel. Aztán csak őrült módjára nevetek fel megint, a pokol tüzelő egét kémlelve. Szememet enyhén forgatom meg.
- Ha azt hiszed, hogy képes leszek letenni erről a célomról, mert elsőként nemet mondasz nekem, akkor tévedsz. Sose tettem le arról, hogy megtaláljalak, ha kellett a végletekig elmentem emiatt. A kurva szerint a makacsságom tőled van - jaj dehogy mondott ilyet sose. Viszont annak a nőnek amilyen gyenge akarata van, aki mindent odaad egy pillanat alatt, amilye van, az nem épp a makacsságáról híres. Szavaimat viszont halkan sziszegem s egy halvány gondolat kezd el motoszkálni bennem.
- Az előbb még nem akartál egy palotapincsit. Most meg felrovod nekem, hogy ellenkezek? Apus, döntsd el, hogy mit akarsz. Mert velem Ezt kapod. De igen, megkérdőjelezzek. Nem fogom neked ezen szavakat elhinni sohasem - szinte fel sem tűnik, hogy a végét már kiabálva mondom, magamból kikelve. Miért akar letesztelni. Mit akar ezzel bizonyítani? Hogy meginghatatlan a hitem vele szemben?
De ezt egyszer már eljátszottuk. Azonban állom tekintetét, makacsul. Szinte toporzékolni támadna kedvem.
Kérdésemre tett válasza hallatán azonban gúnyos mosolyra kúszik ajkam. Az alattomosabb fajtából. Amíg nem figyel sétálok hozzá közelebb.
- Tudod mit? Jobb ötletem van - nevetem el magamat, s lágyan ölelem át nyakát. Hogy aztán sunyi mód rúgjam meg térdeit, oh nem azért, hogy feldöntsem. Nem. Testének ösztönösen kell mozdulnia, s Ha így van, akkor kényelmesen foghatom meg a vállát.
És egy jól irányzot mozdulattal taszíthatom bele a szakadékba, miközben ördögi nevetésem hallhatja.
- Upsz.
Figyelem testemet, s a lyukakat. Érzem a kínzó érzést, mely az elevenembe hatol. Érdekes nem félek attól, mi jön. Érzem a fizikai fájdalmat, mégsem vált ki belőlem semmilyen érzelmeket. Semmit. Sétálva távolodok el a szakadéktól.
Nem aggódnék, hogy apucika elég. Megvan az ereje, hogy kimentse magát onnan. De engem már nem fog itt találni. Egy kósza szél cirógatja bőröm. Égő bőröm hamuját kapja fel és sodorja tova. Egyre kevesebbet hagyva belőlem, én pedig addig és addig nevetek, amíg a tokrom engedi.
[/quote]


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt Pént. Jan. 05, 2018 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 412 • Credit:

Egészen bizarr tapasztalás ezzel az öntudatára ébredt, józan Kyarával beszélgetni. Nem mintha olyan régóta ismerném, ám a gondolatai között lavírozva jobban belé láthattam most, mint a tulajdon apucija. Nem is tudom, hogy a traumát átélt emberekre jellemző, tipikus elkerülő mechanizmusa vicces-e vagy inkább dög unalmas. Egyelőre megszavazom neki a szórakoztató kinevezést, aztán meglátjuk, mi sül ki a mi kettőnk kis kalandjából.
- Én tettelek ilyenné? - billentem oldalra kölcsönzött testem fejét, lágy, kifürkészhetetlen mosolyt dédelgetve Lucifer teremtette ábrázatomon. Hát oké, talán volt része az öregnek a félvér elmebuggyanásában, de miért áltatod magadat, kedvesem? Az anyád bűneiről és aljasságairól sajnamajna nem az egekig magasztalt Don Juan tehet, bármennyire is idilli ezt képzelned. - Miattam vagy félvér, miattam létezel, viszont ez a megbomlott valami… - vonom meg a vállaimat, noha, amiként egyre mélyebbre ásom magamat Kyara emlékeiben, annál több minden áll össze az én fejemben is. Talán tényleg Abaddon műve a lány őrülete, elvégre egy meghasadt elmét sokkal könnyebb a saját kedvtelésére felhasználni, mint egy viszonylag kiegyensúlyozott, magabiztos létformát, csakhogy ehhez nem kellett többet tennie, mint felcsinálnia egy halandó szukát. Aztán hopp! Megszületett a fél-démon, a tökéletes őrült-alapanyag, merthogy ha minden igaz, valóban szüksége lesz a drága Zizi hűségére és megkérdőjelezhetetlen együttműködésére. Milyen kár lenne, ha itt véletlenül aláásnám neki a nagy tervét. Nagyon… nagyon sajnálnám…
- Drága lányom, nem az ártatlanság mértékéről van itt szó. Nagyobb célokat kergetek, mert megtehetem, és mert van eszem. Kitűnő eszköz vagy a kezemben, ezt senki nem vitatja, viszont démon soha nem lesz belőled - nahhhát, vajon miféle törekvései akadhatnak ennek a Donnak? Egészen felcsigáznak ezek itt ketten, noha attól tartok, Kyarán keresztül ennél többet nem fogok megtudni, ugyanis elég nagy hülyeség lenne egy beszámíthatatlan Zizire bízni a legféltettebb titkait.
- Te most vitatkozol velem, gyermek? A legnagyobb kegyben részesültél, megadtam neked az igazságot, te pedig megkérdőjelezel? Csak mert a halandó tudatod nem akar elhinni mást, attól még nem leszel több egy feláldozható, hűséges katonánál. Megjegyzem a nevedet majd, ettől jobb? - hajolok hozzá közelebb, együttérzést mímelve, bár a vak is láthatja, hogy a valós érzelmektől messze van. Az újabb kérdése hallatán hamar elkomolyodok, majd felegyenesedve elpillantok a távolba.
- Miért szeretnél újra a mágikus gyűrű és a bot esetéről beszélgetni? Ó… Csak nem azt hiszed, hogy nem az igazi Abaddon vagyok? - mosolyodok el, jót derülve azon, amiért hirtelen racionalitására lelt Kyara. - Fogadd el a valóságot, és élvezd a lent töltött időt, nemsokára mennünk kell - közlöm vele, látva, amint egyre nagyobb, szenes lyukak képződnek porcelán bőrén.


Utolsó Poszt Csüt. Jan. 04, 2018 8:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Elmém kezd elborulni, újra csak. Tiszta gondolataim nem sűrűn támadnak, inkább a káoszba taszítom azokat. Van azokkal elég időm foglalkozni. Éjszaka az ágyban - vagy bárhol ahol az éjjel ér - nem tudok aludni. Későn, amikor minden zaj elhal csak ott fekszek és… teljesen urrá lesz rajtam egy különös érzés. Hirtelen minden annyira… üres. Ekkor és csak is ekkor tör fel belőlem néhány tiszta gondolat.
Így nem csoda, még ha Róla is van szó, akkor is elzárom őket. Az itteni forróság, a bőrömet égető tűz. Érzem, hogy fáj, mégsem… érzek semmit. A bőröm, a testem érzi, de a lelkem? Ez neki mind csak simogató érzés, mely ördögi nevetésre késztet engem.
Ezért nevetek folyamatosan, most is. Élvezem a kínzó fájdalmat. Fejem félrehajtva hallgatom apám szavait. Előbb fejem fordítva, majd testemmel is mozogva tartom szemmel a körülöttem sertepelőt. Mily ismerős szituáció.
Ezúttal azonban én lépkedek egyre közelebb és közelebb hozzá.
- Azt hiszed, hogy nem tudom, mily őrült is vagy valójában? Meglehet, hogy az emberi elmém meghasadt, de okkal akartad ezt. Okkal tettettél olyanná, amilyen vagyok. Ne érts félre, élvezem eme állapotot - hajtom oldalra a fejem. Igazából ténylegesen sosem okoltam őt. Az embereket, mert ők nem tudtak elfogadni annak, ami vagyok. Mert őrültnek hittek. Anyám. Rá haragudtam. Ő szűrte össze a levet egy démonnal és akkor még ő van kibukva, hogy azzá lettem, ami? - Hozzád képest egy ma született bárány vagyok. Te is tudod és én is. Mi mindenre vagy képes, hogy célod elérd és még a legőrültebb álmaimat is képes vagy felülmúlni - nézek a szemeibe, váltakozva, hol a jobba, hol a balba.
- Dehogynem -vonom össze a szemöldökömet. Mégis mi folyik itt? Először elhiteti ezt velem, addig és addig beszél a fejembe, amíg el nem hiszem. Első találkozásunkkor sok mindent el kellett magyaráznia, és megtette. Minden kérdésemre megadta a maga burkolt válaszát. Most meg azt akarja elhitetni, hogy mindaz, amit mondott nem igaz?
Na ne szórakozz velem. Kezeim ökölbe szorulnak. - Ezt a szarságot nem fogom bevenni - sziszegem összeszorított fogakkal.
- Gyerekként… A tábortűznél, amikor meséltél. Mit tartottál folyamatosan a kezedben? - kérdezem tőle egyre közelebb és közelebb hajolva hozzá. Itt valami nincs rendjén. Nagyon nincs. Mikor kerültem ide és hogyan? Miért nincsenek emlékeim erről? Bőröm egyre több helyen lyukad ki, mintha egy cigaretta égetné ki a papírt. Éget, fáj. A hús égő szaga türemkedik orrjáratainkba. Lassan idele pusztulok. De vajon véglet? Hisz halhatatlan vagyok átmenetileg, nem?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt Szer. Jan. 03, 2018 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 420 • Credit:

Olyan imádnivaló, ahogy itt szenved alattam, mert várnia kell a mókázással! Kéjes szenvedés ez, de a szenvedés az szenvedés, csak az idióták válogatnak. Elégedett vigyorom nem is távozik az ábrázatomról, noha a kijelentéseire enyhén megemelem a szemöldökeimet. A kis cserfes, hát nem is olyan tudatlan, mint mutatja, igaz soha nem is állította, hogy ne hallott volna rólam. Sebaj, örömömre szolgál, ha beleköphettem a játékos levesébe. Még, hogy szőke herceg! Azért ez még a viccnek is a rosszabbik fajtája.
Nem úgy, mint az elméjében lejtett öncélú szórakozásom. Vicces, egy látszólag őrült elméjében lavírozva azt várná az ártatlan Lucifer-fatty, hogy nincsen stabilitás, csak mézédes káosz, amiben úgy lubickolhat, ahogyan nem szégyelli. Hihetné, hogy az ilyet karikacsapásra miszlikbe lehet törni, két tapsra eltiporva a testben szunnyadó személyt, de igazából minden halandóban rejlik valami állandósság. Nevezzük kapaszkodónak. Úgy fest, Kyara kapaszkodója ugyanaz, mint a gyengesége; apuci. Más magyarázat legalábbis nincsen arra, miért nem kezd el fulladozni a kétségbeesés és a hitetlenkedés örvényében, vagy, hogy honnét van ereje megkérdőjelezni a látomását. Ez jobb, mint gondoltam! Küzdj csak, szeretem, ha valaki nem adja magát könnyen…
Nevetése csalogató muzsikaként szól a füleimben, míg ördögi vigyora akár a tükörképem, profibban nem is művelhetné. Na persze! Mindenki tudja, hogy nálam ördögibb egyedül maga a Sátán lehet, még a szorgos utánfutóként tartott arkjai sem érhetnek fel velem. Nem önámítás ez - noha lássuk be, sűrűn gyakorlom -, hanem egyszerű tények. Az egyik tanárosdit játszik a szegény kis démon-mágustanoncokkal, a másik meg hősszerelmesként lesi ura s parancsolója minden szavát. Ó de uncsi!
- Ez így is van, Kyara, nem hazudtam neked - szólalok meg, visszatérve a szó szerinti pokoli illúzió otthonos vidékeire, miközben lassan elkezdek lépkedni körülötte. - Ugyan, ha reklamálni akarnék, a nevenincs anyád ajtaján dörömbölnék. De ilyen célom egyáltalán nincsen - magyarázom, szándékkal kerülve a lényeget, hadd fortyogjon, amiért beszélek, ám alig mondok igazán valamit.
- Nem gondolkodtál még el azon, hogy egy démon szavait nem lehet készpénznek venni? Persze, hogy célom van a léteddel! Egy ember és egy ilyen erős démon nászából született lélek jó szolgálatot fog tenni az erőm növeléséhez - vigyorodok el ördögien, vigyázva, azért annyira ne legyek profi, mint… Hát, önmagam. - Azonban, hogy magunk közé emeljek egy őrültet? Talán minden szavamat lesed, és  azt teszed szóról szóra, amit kérek tőled, de a lányom ne egy acsarkodó palotapincsi legyen… - közlöm vele elkomolyodva, pedig majd meghalok a röhögéstől! Azért lássuk be, ez egy vicces hasonlat volt. Viszont ejnye, Kyara, van neked hűséges és kötelességtudó oldalad is? Ez új! Micsoda szerencse, hogy minden gondolatod most az enyém is…


Utolsó Poszt Kedd Jan. 02, 2018 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Oh magasságos Lucifer, hogy ez nekem eddig hogy nem jutott eszembe! Apró kis fordulat a világban, melyről újraéledésem alkalmából képes voltam elfeledkezni! Az átmeneti hallhatatlanságunk! Vagyis remélem, hogy csak az, ha állandósulna az… hogy is mondjam, igazán unalmas lenne.
Nekünk embereknek az a sorsunk, hogy éljünk, majd meghaljunk. Lelkünk eladjuk vagy az angyaloknak, vagy a démonoknak, mindenki saját döntése. Élsz vagy meghalsz, megalkuszol vagy megdöglesz a dicsőségben.
A feltevésre azonban csak aljasul konyul mosolyra ajkam jobbik fele.
- Te gyalázatos - jegyzek hozzá ennyit, szemeimben éteri fény csillan meg. Gondolataimban máris az égési technikákat sorakoztatom fel, vajon miként a legfájdalmasabb. Orromban máris ott érzem az égett bőr szagát, s halkan nyögök fel. - Akarom. Most… - felelek csak ennyit elhalón, ám mielőtt a katartikus állapotot elérném, ez a kis Gaz visszatart benne.
Ugyanis értékes információkat titkol előlem. Kedvem támadna alatta fészkelődnöm, mégsem teszem. Türelmes ábrázattal fekszem az asztalon, átható, s komoly, őszinte pillantást vetve rá. Ritka alkalmak ezek, melyekben ily tiszta lehetek.
- Mh… - biggyednek le ajkaim válasza hallatán és az őrült fény a szemembe azon nyomban vissza is tér. - Azt hittem, hogy kivárod, hogy magam nevezzelek meg. Lehettél volna a szőke hercegem a fehér lovadon - biggyednek tovább ajkaim, ahogy elvette tőlem a játékot. Ismerem nevét, tudom mily rangot tölt be a pokolba, de még játszani akartam, hogy nem ismerem, hogy aztán hirtelen szembesítsem tévedésével.
Azt hiszi, hogy ő játszik velem.

- Eltartott egy ideig, hogy idehozz - húzom számat a már jól ismert félmosolyra, miközben közvetlenül mellé sétálok a szakadék szélére. Élvezem, ahogy a forróság cirógatja a bőrömet, égeti bensőmet, olyan… Kínzó.
Aztán csak összevonom a szemöldökömet. Szavai… - Halandó nem élne egy pillanat erejéig sem a… - mondatomat azonban képtelen vagyok végigmondani. Bőröm halkan serceg fel, belülről éget a hő. Fájó, gyötrelmes, édesen keserves érzés kerít hatalmába. Próbára akar tenni. Letekintek karomra, halkan szisszenek fel, de nem a fájdalomtól. Előbb csak szemeimmel pillantok fel rá, majd megláthatja ördögi mosolyomat, sötét nevetésemet hallhatja. Újra a táborban érzem magam…
- Okkal alkottál meg - hajtom oldalra fejemet, hajam egyik része eltakarja arcomat, tincseim közül tekintek ki rá, akár egy beteg horrorfilmben, melyben a főhösök mindig megijednek, ha egy ehhez hasonló lány jelenik meg előttük. Érthetetlen. - Te mondtad, célod van létemmel. Te tettél olyanná, amilyen vagyok. A vásárlás után nem fogadunk el reklamációt - nevetem el magamat lehajtott fejjel, hogy aztán újra feltekintve rá nézzek rá komolyan. - Miért hoztál ide? - kontrollálatlan? Mégis mi folyik itt? Potosan tudja, hogy mindig is az fogom tenni, amit Ő akar. Ő az egyetlen ki képes kordában tartani. Az Ő akaratának élek. Jah, hogy ezen közben mindenki másra magasról hányok fittyet. De ez nem stimmel. Ezt tudnia kell, ezzel nem tud megfogni. Most akkor mégis…


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5