⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Jackson Square
The devil's voice is sweet to hear.

Kyara Gilberung
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
38

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 09, 2017 8:19 pm
Következő oldal


To Moloch
Szinte feszülten figyelem, hogy miként röppennek kisebb köveim, melyek azonban nem érnek célt. Ajkamat máris féloldalasra húzom, növényekből tákolt cigarettám evégett kissé felfelé billen. Szemeimbe egy pillanatra fény csillan. Elmém nem ellenkezik tovább, elengedi a kavicsokat. Vidáman lóbálom lábamat a templomról lefelé, miközben kezeimmel kapálózok.
Észrevétele után könnyedén túrok kettőbe font hajamba. Sminkem… Smink? Szerintem hetek óta nem látott az arcom és mégis fekete maszat díszeleg szemem környékén. Arcbőröm sem épp a tisztaságról árulkodik. De hát a várost lassan ellepi a mocsár és senki sem gondoskodik a megfelelő vízelvezetésről és csatornázásról.
Pedig annyi rabszolgának való démon van a városba. A gondolatra, csak egy pillanatra szottyannak le ajkaim.
Figyelem lassan közelítő lépteit, arcának vonását ilyen magasról nem tudom megállapítani.
- Mit gondolsz Kín? - nézek hű késemre, mi körülöttem lebeg, hangomra pedig enyhén félrebillen pengéjével. Ráragasztott mozgó szemek is billenek vele együtt. Hatalmas, pupillátlan tekinettel néz rám. Már-már ijesztően hat. Kell az a fluoreszkáló száj rá! Őrült vigyorral márthatnám utána bárkibe. - Hogyan!? - hörrenek fel kidülledt szemekkel a férfi kérdése után rögtön, melyet… meg sem hallok. - Mégis hogy mondhatsz ilyet!? Szabad így beszélned a gazdáddal? - csóválom meg fejemet.
- Csak addig vagy a gazdám míg szívedbe nem mártom pengém - felelem eltorzult, férfinak rémlő hangon. Tetetett felháborodással hajítom magam mögé becses fegyverem. Viszonyom nem felhőtlen Kínnal, be kell ezt látnom.
Ujjaim közé csippentem az ajkam szegletébe ragadt szálat, elegáns csuklókörzéssel emelem meg. Periférikus látásommal látom, hogy társaságom érkezett.
Eh, mégis mikor?
Nem baj.
- Tüzet - utasítom az illetőt, próbálva tartani komoly tekintetem. Szemem sarkából tekintek fel, de kérdése hallatán felélénkülve állok fel.
- Játék! - ugrálok párat az épület párkányán. Kit érdekel ha lezuhanok? Legfeljebb csak egy-két csontom törik. Több kár nem esik bennem. - Ipi-apacs, késekkel! - mutatok rá vigyorogva hajamat kismítva arcomból. S lám, Kínom máris boldogan férkőzik közénk. - Nem, veled nem játszok! - pirítok rá a hálátlan késre, kinek éle lekonyul. - Ma más késekkel játszom. Te büntiben vagy - nevetem el magamat. Oh ugyan már, ne mondjátok, hogy soha senkinek nem volt még képzeletbeli barátja. Jah, hogy ez nem is igazán képzeletbeli?
Vagy mégis? És akkor mi van? Tökéletes társak vagyunk, csak néha haragszunk a másikra.
- Megsértesz - biggyesztem le ajkaim, s még szemem is lesütöm, habár azokban némi aljasság megvillan. Késem is lassan elbújik hátam mögött. Kezeimet hátrakanyarítva kulcsolom ott össze. Szánó-bánó teremtés látszatát kelthetem.
Fejem hirtelen emelve fel nevetem el magamat hangosan, hogy már a teren is visszhangozzon az. - Csak vicceltem, úgyse tudnál legyőzni! - nevetem magabiztosan. És ha erősebb? A magabiztosság nagy fegyver. Egyik lábamon megfordulva sétálgatok fel alá a párkányon, néha túlontúl jobban kibillenve a mélység felé.
Halk kövek csikorgására fordulok meg és lám. Ott áll velem szembe, spanglim pedig meggyújtva. Oh, ha dohány lehetne.
- Mh, lássuk, hogy akarom-e. - gondolkozok halkan. - Megvan! Szerezz nekem dohányt, és akkor elmondom! - vigyorodom galádul, szemeimbe őrült fény táncol. - Oh várj nem tudtad? A fenyegetés csak arra hat, kit érdekelnek is ezek? - tátom el a számat meglepetten. - Miért vagy ily komoly, mesélj nekem erről kedves barátom - nevetem el magamat. Itt a démonok annyira mufurcak, semmi őrültség nincs bennük, látszatra legalább is. A fenyegetés. No ehhez értenek. Csak nézz rám. Hatástalan. Ha nem lenne az, akkor miért is keresne egy olyan egyén mint én, egy olyan helyen mint ez?

Moloch
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
16

Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 5:17 pm
Következő oldal


A jelek szerint rajtam kívül van más is, akinek nincs jobb dolga, mint szórakozni. Ugyanis a felém "röppenő" vagy inkább száguldó kövekből más következtetést nem tudok levonni. Periférikus látásom szúrta ki a mozgást elsőre s fordítottam arra fejem, még valami hangokat is hallok... és érzékelem a felém röppenő tárgyakat. Másra egyszerűen nem tudom vélni, hogy New Orleans pokoltól borított utcáin valaki ilyen botor és gyerekes módon "támadjon" egy démonra. Meghalni nem akarhat, mert, ha telekinetikus ereje van, jó eséllyel nem egyszerű halandó, de lehet, hogy mazochista és szeretne némi szenvedésre szert tenni. Megállok a betonon, a kövek felé fordulok és arcomra pár centitől ordítom meg őket saját telekintetikus erőm bedobva. Kétségtelen, hogy "gazdájuk" is azt vet be, ugyanakkor relatíve idősebb teremtett démonként ahhoz is van erőm, hogy az ő mozgatását az enyém megállítsa és blokkolja, végül a kövek akaratom szerint koppannak az aszfalton. De csak miután tekintetem a származásuk és a "hé" kiáltás irányába emelem, hogy sötét pillantással mérjem fel a magasban a forrásukat. Megrázom a fejem. Éppen azon gondolkoztam, hogy drága húgom egyik elfogott kedvencét kéne merő kedvességből némi nemű pokoli bánásmódnak kitenni, de ennek most várnia kell. Előbb a pimaszságot kell elrendezni. - Meglep, hogy még valami meglep... - mormolok orrom alatt, ahogy megindulok az adott irányba. Hogy az egy templom? És akkor? Műveltem már templomban is kemény dolgokat, ami azt illeti... sőt, mindig is volt érzékem az ironikus, vagy cinikus játékokhoz, egy démon esetében pedig ez nem áll messze a templomok látogatásától. Kijelentésem pedig azt tükrözi, hogy nem kéne azon fennakadnom, ami történt, a világ felbolydult teljesen, nincs ebben semmi új és mégis... éltem már annyit, hogy ne ehhez legyek szokva. - Játszani akarsz kislány? - kérdem, amikor felérek az őrülten mosolygó nőszemélyhez, aki rám támadt és lekiabált. Hangom halk, csendül benne vészjósló modor, játékosság és még sok más árnyalat is vegyesen, ugyanis még kavarognak bennem a szándékok és gondolatok az őrült vigyor láttán. Fura egy teremtés, ezt már most leszűrtem... - Mert akkor válassz a saját súlycsoportod szerint. - igazítom meg barna bőrkabátom, gallérjánál fogva kicsit előrébb húzva azt a fehér pólón, ami izmos felsőtestemre feszül. Ennyi elég volt a közelében, hogy leszűrjem: nem velem egy szintű egyén a falnak támaszkodó, törékenynek látszó (bár ez biztos csalóka megállapítás) női alak birtokosa. A hatalomnak, erőnek van egy fajta aurája, kisugárzása, benne pedig messze nem érzek annyit, mint mondjuk egy idősebb démon esetében. Nem, ő vagy túl fiatal, vagy valami más... közelebb lépek, motoros csizmám alatt megcsikordulnak picit a málladozó párkánykövei a toronynak. - Szóval egy jó okot mondj, hogy miért ne akarjak benned kárt tenni most azonnal. - könnyed csettintéssel gyújtom meg a szájában fityegő koporsószeget, ahogy közelebb léptem és úgy nézek kék szemeinek kaotikus kisugárzású lélektükrébe. Van valami a lányban, ami birizgálja a gondolataimat, meglátjuk, mi lesz ebből.

Kyara Gilberung
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
38

Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 9:19 am
Következő oldal


To Moloch
A nap aranylóan süt. Valahol. Valakinél. A világ egy másik pontján. Itt azonban sűrű, vaskos, fekete fellegek uralják az eget. Kellemes állapot, olyan… vészjósló, borús. Semmi jót sem ígér. Ajkaimon galád mosoly húzódik végig, ahogy lábamat lógatom a mélybe.
A városban nagyobb a nyüzsgés mint eddig korábban bármikor. Az a pletyka járja, hogy bezárt a pokolka. Hangos nevetésbe török ki. Valami fekete füst szállt le az égből, beborítva mindent. Fogalmam sincs, hogy mi volt, oh, de várj!
Markomba tartott apró kövek közül kiválasztok egyet. Bemérem a szobor körül lebzselő apró kis nagy fülű igen ostoba lény egyikét. Valami Kimp a nevük, vagy inap? Imrep? Áh kit érdekel? Valami ki pokolbeli csicskák, kik most itt csicskásodnak. Ostoba lények, fülüknél fogva kellene fellógatni őket, és…
Gondolatok cikáznak a fejembe.
Oh, de hol is tartottam? Jah igen. Bemérem az egyik kis szörnyecskét. Nézzük, hogy milyen gyorsan tudom irányítani a tárgyakat.
- Utolsó kívánság? Ha! Csak halj meg! - nevetem el magam hangosan, mire egy-két kis szörnyecske felkapja a fejét és huss!
A fülét találom el, de át is lyukasztom. Hangos kacagásom folytatódik, hasamat fogva dőlök kissé előre. Egy kósza erős szellő taszít meg a templom párkányának szélén.
Jah nem mondtam még, hogy hol vagyok? Szóval mint mondtam a városban elég nagy a nyüzsgés, azonban az utcán sehol egy apró kis démoncika. Szomorka. Ajkaim még le is biggyednének. Há! Bevetted!
Azonban tényleg unalmas így nélkülük, csak éjszaka rajzanak ki, mint valami vámpírok. Ajkamat felhúzva fintorodok el a gondolat hallatán.
- Bwáh! - kiáltok fel miközben hátradőlök a templom tornyának. Jaj már megint elkalandoztam. Én esztelen. Szóval van itt egy park. Egy templommal. Valamiért ezek a rühesek - habár imádom őket… Imádtam, mióta itt vagyok annyira, de annyiraaa csalódtam bennük. Jó tény, hogy nem mindegyikük egy észlény, de hogy még unalmasak is. A legtöbbjük még azt sem tudja, hogy félig ember vagyok! Elhitetem magammal, hogy közülük való vagyok, csak mert képes vagyok lebegtetni… bármit? Bwah. Jah igen, szóval templom. Ide nem jönnek. S a teteje igazán magasan van. Szinte szédülni lehet idefent. A szél csak úgy belekap a hajadba és szinte azt akarja, hogy lerepüljön a fejedről.
Azt hittem régen, hogy bulisabbak lesznek vérfajtáim.
Ócska kabátom zsebéből előkotrok egy szál bagót. Hogy honnan szereztem? Oh erről ne kérdezd. Vélhetőleg ez még csak nem is dohány, csak pár száraz falevél, annak álcázva magát. Megteszi. Bekapom a számba és.
Nincs tűz.
Visszadőlök eredeti helyzetembe, amikor valakit meglátok az utcák árnyékában. Vagy csak maga egy árnyék. Oh ez muris.
Markomba tartott köveket feldobom egy kicsit a levegőbe és azok… Ott is maradnak. Ajkamra újabb galád félmosoly kúszik és ezzel egy időben indulnak is útnak apró kis fegyvereim.
- Tic-tac, bumm. Védekezz, vagy a kis ördög megtalál ölni - nevetem el újra csak magamat, figyelve lövedékeim hogy élnek célba.
Remélem, a mandró is észreveszi, hogy valami közelít felé, ha nem, akkor arc tájékán érheti némi kellemetlen meglepetés. No, nem bántani akarom én őt úgy igazán, csak mérhetetlen mértékben unatkozom. S tűzre van szükségem. Az meg ott vélhetőleg egy démon. Ki tud tüzet csiholni. Vélhetőleg.
Bárhogy is alakuljon, a végén azért lekiáltok hozzá.
- Hé! - integetek neki őrült vigyorommal a képemen.

Kyara Gilberung
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
38

Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 8:57 am
Következő oldal


Pic':
 

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Jackson Square
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: