This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Anahita
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
69

Utolsó Poszt Szer. Dec. 06, 2017 10:09 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedvesem! *____*

Nagyon boldog vagyok, hogy rá találtál az oldalra, és erre a keresettre. ^^ Rég várom, hogy megjöjjön, de sajnos ebben a rohanó világban még nem akad olyanra, akinek idejébe is belefért volna. l98l9l
Nagyon kedves userre is bukkantam benned, és még annál is jobban örülök, hogy a pb arca meg marad.  fanolos
Írásod egyszerűen mese szép volt, megragadott.  wunderbah Költői szavakkal írtad le karaktered minden rezzenését, amit remekül tudtunk figyelni, mint kívülálló, hiszen a lapod egy ilyen szemszögből íródott.  juuj

Brutál volt a csecsemős rész, és ahogyan le rendezted a nőt, érdekes volt, és mindenképpen oda tapasztott a monitorra.  mivaaaan
Remélem sok kellemes játékban lesz részünk! Kérlek foglalj, és majd dumáljunk le valamit mindenképpen! Wink


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Vas. Dec. 03, 2017 5:28 pm
Következő oldal


Nemes szívnek szegény a dús ajándék
Keresett
851


Anahita
Karakter információ
Család - Az élet kiszámíthatatlan és események sorozatában a dolgok igencsak megtudnak változni. Az elején az egész menny a családom volt, atyánk és a többi angyal is, főleg Raiden, de bukásom után.. Gabriel és a bukott angyalok voltak, akikkel úgy éreztem magam, mintha a családom lennének.

Mi a beosztásod - Ha lehet ezt mondani Gabrielt próbálom mindenben támogatni,
próbálok a támasza lenni.

Melyik oldalon állsz? -Ha mostanra nem is lenne egyértelmű, Gabriel álláspontja mellett köteleződtem el, ennek megfelelően, ha harcra kerül sor, mellette fogok állni.

Városod - Las Vegas

Szakadár infó - -

Porhüvelyem neve - -
Emilia Clarke
Raiden
Rangom
Bukott Angyal
Muffin
19

Karakter képességeinek leírása
Amíg nem váltam bukott angyallá, addig nekem is ugyanazon angyali képességeim voltak, mint a többieknek, de bűnt követtem el. Büntetésem szárnyaim levágása, angyali erőim elvétele és az örök lét büntetése. Eleinte nagyon nehéz volt megszokni a szárnyaim és képességeim hiányait. Mindennapjaimmá váltak, teljesen természetesnek tűntek, de meg kellett szoknom, hogy már soha többet nem repülhetek, hogy soha többet nem használhatom a régi erőimet.. De ezt vállaltam és viselem a következményeket.




Minden történet rejthet titkokat
Az elme sok módon képzelheti el a visszaemlékezést. Egyesek csak egyszerűen felelevenítik az emlékeket és átélik, mások pedig nem vizualizálják, csak tartalmilag őrzik az emlékeket. Anahita ebben különleges, számára az emlékek egy folyó, melyek telis-tele vannak képekkel, mely egy adott emlékből megörökített pillanat. A visszaemlékezés számára egyfajta rituálé, szemét lehunyva próbálja elképzelni magát egy csónakba ülve ringatózva emlékeinek folyójában ülve felidézni a régmúlt történéseit.
Most is éppen ezt történik, egy csónakban ülve a vízen ringatózva pillant fel a csillagos égre. Amikor felpillant talán akarva vagy akaratlanul is feldereng előtte Raiden képe, ő testesíti meg mindazt, amiről lemondott az elvei érdekében. Talán ösztönöznie kéne, de szíve mindig kissé összeszorul, mikor rá gondol, így most fejét megrázva próbál szabadulni tőle, kevés sikerrel. Közvetlenül a mellette lévő vízben képek tömkelege úszik el mellette. Egy emléket keres, egy olyan emléket, mely enyhít szívében keletkezett kétségen. Mindig is tudta, hogy mit akar, mindig is ész érvekkel indokolta cselekedeteit, most mégis megingott a hite, hogy valóban érdemes volt e Gabrielt választani. Maga is tudja, hogy az emberek romlottak, hogy egymás ellen fordultak, egymást gyilkolják vagy éppen más módon teszik tönkre a másikat. Lelkükben eluralkodott a sötétség, az eleinte lelkükben megjelenő pici sötét pöttyök mára már nagy foltokká nőttek. Anahita erősen koncentrál, próbál az emberekkel kapcsolatos emlékekre koncentrálni. Egy erősebb szellő fut végig a víztükrön, így egyes képeket messze sodor, míg másikakat közelebb a csónakhoz.
Kissé vonakodva, azonban kiemeli a vízből az első képet. Megnézi a képet, majd ismét lehunyva a szemét külső szemlélőként éli át a már megélt pillanatokat. Egy játszótér mellett sétált éppen el. A gyermekek vidáman kacarászva játszanak, szaladgálnak, fogócskáznak vagy bújócskáznak, míg a szüleik a padon társalognak. Egy átlagos jelenet és ha az ember nem is figyeli meg jobban mi is történik, akkor észre sem veszi a dolgokat, csak átsiklik felette, de Anahita mindig is jó megfigyelő volt, talán túl jó is. A két nő beszélgetésére figyelt fel.
- Olyan jó neked, hogy a férjeddel elutaztatok abba a csodás hotelbe. - mondja a nő és már messziről kihallatszik a hangjából az irigység, de nem az az átlagos, még a teste is azt sugallja, hogy a nő életét szeretné élni.
- George mindent megad nekem, tőle kaptam ezt a csodaszép gyöngynyakláncot is. - dicsekedik a nő. Talán direkt próbálta incselni a barátnőjét. Jobban megpillantva a nő haja csillog, nagyon divatosnak és drágának tűnik a ruha, amit visel, Anahitának kétsége sem támadt azzal kapcsolatban, hogy ez a nő nagyon hiú.
Szemét kinyitva kiszakad az emlékből, visszarakja a vízre a képet és egy másik után kutat. Csalódott, nem sikerült elsőre megtalálni azt az emléket, ami miatt megutálta ő maga is az embereket. Jelenleg három arra úszó kép között vacillál, hogy melyiket válassza. Alaposan átgondolja, szinte mindent alaposan átgondol, mérlegel majd csak azután hozza meg a döntését, végül a középsőt választva kihúzza a második képet. Szemét lehunyva már belecsöppen az emlékbe. Este van, az ég tiszta és tele van csillagokkal, aznap este különösen fényesek voltak, mindig ámulattal lesett fel az égre Anahita, csodálta a sötétségben felvillanó apró kis pöttyöket, de most nem ez a fontos. A külvárosban vagyunk, a környéken csak családi házak vannak. Van egy igen nagy ház, csodálatos barokkos stílusban épült, látszik az igényesség, az elegancia, ami talán a szemnek sértő giccsbe lett burkolva. Egy sötét alak áll a kerítés másik oldalán, azt várja, hogy minden szoba elsötétedjen.
Tíz perccel később, amikor kialudt az utolsó lámpa is a férfi mozgásba lendült, átmászott a kerítésen és két nagy kannából elkezdte locsolni a házat. A benzin jellegzetes szaga csaphatta meg bárki orrát, aki a közelében lett volna, de egyedül volt a férfi, legalábbis ő ezt hitte. Amikor mindkét kanna kiürült furcsa és egyben vérfagyasztó mosoly terült szét az arcán, ha bárki látta volna biztosan ereibe szökött volna a jeges félelem.. - Megvetted olcsón, majd eladtad a házam.. kárpótolhatna, hogy megbasztam a feleséged, de ez nem elég.. - mormolja az orra alatt, majd meggyújt egy gyufát és elengedi. Talán nem is kéne levezetnem, hogy mi történik, amikor a benzin meggyullad, hamar felcsaptak a lángok és az eddig tiszta és szép eget a füst árnyékolta be..
A szeme csak úgy kipattan. Ez sem az, még mindig nem sikerült megtalálnia azt az emléket, ami elhozta számára a változást, ami miatt oly sok mindenről lemondott. Jobb oldaláról átfordult a balra, majd onnan kapott ki véletlenszerűen egy képet, szemhéjait leengedve lépett át az emlékébe. Ez az! Ez lesz a megfelelő emlék. Fertőtlenítő jellegzetes szaga csapja meg az orrunkat, talán az egyik legsterilebb helyen vagyunk, a kórházban. Sosem érette Anahita, hogy miért jár mindig megnézni az újszülött csecsemőket vagy csak magának sem akarta bevallani, hogy mindennél jobban szeretett volna egy gyermeket szerelmétől. Köztudott, hogy két angyalnak nem születhet utódja, így ez egy olyan kiolthatatlan vágy volt, mely bukása után méreggé vált, melyre nem volt ellenszer. Talán csak enyhíteni lehetett a fájdalmon, ha mások babáját nézve betelik a látvánnyal. Meg volt a lehetősége, hogy gyermeket vállaljon, hisz úgy nézett ki, mint akárki más, de hogyan nevelhetne fel egy gyermeket, egy embert? Tudja, hogy mi válna belőle, hogy milyen lénnyé lenne..
Nem rég hoztak be egy nagyon aprócska kisbabát, de az arcáról olyan ártatlanság sugárzott, ami még Anahitát is megérintette. Ez az aprócska kisbaba kék rugdalózott viselt, fiúcska volt. Nézte a kisbabát, megbabonázva bámulta és mikor a pillantásuk összeakadt, talán egyetlen pillanatra mosoly vélt felismerni a baba arcán. Egy nő lépett be, elég gyanúsan is viselkedett, arca mintha egy kissé elborult volna. Valamiért aggodalom támadt Anahita szívében, talán előre érezte, hogy valami baj fog történni, azonnal szaladt is -hiába tett magának ígéretet, hogy egyetlen embert sem ment meg, még ha az egy csecsemő is- a terembe. Tudta, hogy oda nem szabad belépni, hogy ebből még gond lesz, de jelenleg nem foglalkozott a következményekkel, ez egyszer nem gondolkodott a cselekvés előtt, de mire beért a baba.. A nő két keze között fogta az apró kis nyakát, a kisfiú izmai elernyedtek, szeme üres volt és élettelen.
- Te megölted. - mondja halkan Anahita, miközben egyetlen kósza könnycsepp kúszik le az arcán.
- Mit számít? Majd szülök egy egészségesebbet. - mondja a nő egy vállrándítás közepette, majd elengedi a baba nyakát és a kis teste élettelenül csattan a padlón.
- Ő a te gyermeked volt! - Anahita szeméből eltűntek az érzelmek, a csecsemő okozta gyengédség eltűnt, helyébe pusztító harag lépett, olyan harag, mely mindent elnyomott, minden mást.
- Nem érdekel. - feleli a másik olyan könnyedséggel, mintha csak azt jelentette volna be, hogy esik az eső. Elindul a kijárat felé, egyenesen Anahita mellé.
- Gabrielnek igaza van, nem érdemelitek meg, hogy élhessetek. - mielőtt a nő még csak rácsodálkozhatott volna az előbb elhangzott szavakra, Anahita a nőt két oldalára tette a kezét, majd egy erős, gyors és határozott mozdulattal kitörte a nő nyakát. 
Zihálva nyitja ki a szemét. Bármit lehetett volna mondani rá, bármit, de azt hogy valaha ki fog oltani egy emberi életet, azt nem. Éppúgy, ahogyan az emberek lelkében a gonoszság apró pöttyei foltokká váltak, Anahita is így járt, de egy valami.. egyetlen egy rövid emlék képes volt felkelteni benne a kételkedés csiráját.. Már csak egyetlen kép volt a folyón, minden egyes alkalommal, amikor újrakeresi ezt az emléket, vele együtt megjelenik ez is. Kiemeli a vízből, majd lehunyja a szemét.
- Szeretlek Anahita. - a férfi hangja gyengéd, lágy, még annak ellenére is, hogy elég mély baritonon csengenek a szavai. És amikor Anahita kinyitja a szemét, Raiden óvó karjai közt találja magát.
Ha van benne valami jó, ha van még Anahitában megmenthető dolog, akkor azt csakis Raiden tudja megmenti, ő az egyetlen egy lény a világon, aki képes a legmélyebb sötétségből is kimenteni a lányt.




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Ophilia
Today at 6:52 am
☽ Don's Place




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/4
Leviatánok
8/4
Angyal
2
Démon
9
Bukott Angyal
1
Ember
6
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
6
Nephilim
3