⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Szalon
The devil's voice is sweet to hear.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Kedd Nov. 28, 2017 9:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York, New York
The Silence of the Lambs


Egy pillanatig sem aggódok azért amiért különválasztottak minket. Valahol még logikus is, hiszen miért is ne? Nem vagyok abban a pozícióban, hogy tárgyalni képes legyek, meglehet Ramiél nem is ezért hívott magával. Tudásommal segítettem őket az ideérkező úton, hogy mit is kell tudni a városról, azon lakóikról jelenleg.
Ugyanis nem ez az első alkalom, hogy itt járok. Vagyis ebben a szobában igen, s ezért is szűnik meg a tér és idő körülöttem. Mintha pár évszázadot visszarepülnék az időbe. Megelevenedik előttem a szalon régi fénye, szinte látni vélem azon embereket, kik egykor itt társalogtak, játszottak, táncoltak. Megvitatták a világot megváltó eseményeket. Egy-két fontos döntés is született.
Igen, régen ezen csatákat a szalonokba vívták meg. Felhajtott fejjel mosolygok csak az emlékképen, melyet legfeljebb csak én láthatok.
Az idő lassan telik, a falra akasztott svájci óra nem hazudtolja meg magát. A zord idő ellenére is oly tökéletes pontossággal kattog, mintha a Földön semmi sem változott volna. Tán készítője maga sem gondolta, hogy mi mindet képes kiállni. Kíváncsi tekintettel kutatom végig a nem is oly apró helység érdekességeit. Pillantásom meg is akad egy ékes noctulabiumon a polcon. Lépteim arra vezetem, az ütemes tikk-takk ritmusára.
Tikk-takk.
Óvatosan a kezembe veszem az aranyból készült tárgyat. Ujjamat óvatosan húzom végig a gondosan belemetszett vonalakon. A végtelenségbe merült gondolataimból azonban a férfi vadász hangja zökkent ki. Egy pillantig zavartan meredek magam elé, épp csak annyi ideig, amíg rájövök, hogy hol is vagyok. Szelíd mosollyal az arcomon fordulok a halandó felé.
- Bárki bárhogy is vélekedik, Atyámnak fontos a Föld. Eltávozásának oka rá tartozik, azonban az még nem ok a kialakult helyzetünkre, sajnos. A határok immár elmosódtak a régi rend visszaállítása érdekében érdekes kapcsolatok és szövetségesek születnek - felelem könnyed, nyugodt hangommal, majd visszapillantok a kezembe tartott tárgyra.
- Gyönyörű példány - kezdek bele magyarázni, csakhogy kissé oldjam a feszültséget mely a szalonba uralkodik. - 1568-ban készítették, tömör aranyból. Majd egy évig tartott gondos embereknek kimunkálni a belé vésett jeleket - simítok óvatosan újra végig ujjammal rajta. - Eredetileg azonban a firenzei múzeumba kellene lennie - oly sok más holmival együtt, mely már ott laposodik. Persze a Rockefellereknek a hasonló dolgok megszerzése sose okozott gondot - fejezem be az apró kis eszme futtattatásomat.

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Hétf. Nov. 27, 2017 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York, New York...
Ophilia & Ashtaroth & Alexander & Anabeth

N
éha kipillantok a szalon ablakán, mintha csupán azt próbálnám felmérni mekkora odakint a „vihar”, mikor lehet kimenni. Feszengek, mert ilyen sok ideig nem hogy démonnal, de másokkal sem voltam összezárva. Általában mindig elvonulok a tanóráim végén is és otthon is, vagy a kertben téblábolok, vagy a szobámba húzódok félre. Ezért meglehetősen nehéz felfognom a szituációt. Egy angyal egy démonnal és két vadásszal, ezt egyszerűen képtelenség feldolgozni. Úgy értem, mi van itt? Miért nem estünk még egymás torkának? Még a gondolatba is belerezzenek, hogy nekem itt és most küzdenem kelljen az életemért, vagy másokért. Ráadásul ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy információt gyűjtsünk, talán még erőlködnünk sem kéne annak kicsikarásáért. De mégis szerencsétlenül érzem magam, Mert amilyen kellemesen indult a felismerés, miszerint nephilim vagyok, olyan csúnyán folytatódik is. Az egyezség és most ez a „sarokba szorulás” megőrjít. Oly’ annyira, hogy észre sem veszem, hogy míg az ülőalkalmatosság felé figyeltem, egyenesen a démont bámulva, fennragadt a szemöldököm. Mint amit rendesen odaragasztottak.
Mély levegővételekkel sóhajtozok időnként. Majd mikor észlelem, hogy Alexander engem figyel, viszonozom ezt és felé pillantok szemeimet elszakítva az új és ismeretlen démoni szerzeményről. Amikor pedig elsétál mellőlem, toporgok. A szavakat keresem, de a „nos”-on és a „kezdjünk bele”-n kívül semmi sem szalad a nyelvemre, így nem nyitom szóra számat. Karba teszem kezeimet és fel-alá kezdek járkálni. Eszembe jutnak azok a horror és sci-fi filmek, melyekben a vadászok idegesen várnak a sötétben lapuló gonoszra. Szellemekre, démonokra és másokra. Kezükben puskával vagy fejszével. Nálam egyik sincs és nem érdekel kit kell megölnöm, vagy kit kéne. Íjam vállamon pihen arra várva, hogy megmarkoljam foglalatát és kifeszítve vegyem hasznát. De nem tervezek semmi ilyesmit, nem rendeznék vérfürdőt, különösképpen nem egy angyal jelenlétében. Régóta várom már, hogy találkozzak egy angyallal. Egy olyan teremtéssel, aki mindezt nem titkolja s rejti véka alá. Így természetes, hogy a legjobb benyomást szeretném letenni az asztalra. Akkor is, ha jól tudom ennek az angyalnak nem biztos, hogy nincs hátsó szándéka. Annak oka van, hogy mi, így négyen összekerültünk. Biztosra veszem, hogy mindannyiunknak van mondanivalója és tömérdek kérdése. 18 éven át velem élt egy angyal, de fogalmam sem volt róla és mostanáig is olyan, mintha nem is lenne. Számomra nem tudom minek számít az édesanyám. Angyal, ember, kitudja, nem is számít. Nem számít, mert továbbra is titkolja mindazt, amit egyértelműen tudnom kéne már.
Szemem sarkából figyelem Alexander-t, amint felém nyújt egy üveg ásványvizet. Alaposan megfigyelem azt, majd szóra erőltetem számat és felé nyúlok. - Nos, mivel elég kínos a csend, így legalább legyen okom hallgatni. - Szám jobb sarkában mintha mosoly mutatkozna, de hamar elillan és már teljes mértékben fapofával veszem el a vizet. Lecsavarom a kupakját és lassú mozdulatokkal öntöm a folyadékot a torkomon le. Jól esően hűsít és segít valamelyest ezáltal megnyugodnom.

✦✧✦

Alexander Payne
'Cause we're hot like hell
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
48

Utolsó Poszt Vas. Nov. 26, 2017 12:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York, New York...
Ashtaroth & Anabeth & Ophilia & Alexander
Zene: Battle Sirens • szószám: 363 • Credit:

A hátam tompán simul a bázis egyik talán legbarátságosabb szobájának hűvös, megkopott falához. Karjaim egymásba fonódva a mellkasom előtt állnak készen arra, hogy bármelyik pillanatban az övemen pihenő fegyverek közül válogassanak kedvükre, amennyiben a szükség úgy hozza. Amúgy teljesen mozdulatlan vagyok, egyetlen rezdülésem sem árulja el a kialakult helyzet okozta feszengésemet, de az arcom… Egyszerűen kontrollálhatatlanul ülnek ki rá a változatosabbnál változatosabb fintorok, amint a kanapén ücsörgő angyalra és démonra lavíroz a tekintetem. Volt egy rövid időszak a katasztrófasorozat második hulláma előtt, amikor képes voltam nyíltabban szemlélni a szárnyasokat, megérteni azt, hogy nem mindegyik egyforma, viszont amióta a szemeim láttára mészárolt le az egyik díszes példány egy ártatlan fiút a városunkban, valahogy nem tudok elnéző lenni velük szemben. Mindenesetre most kénytelen vagyok elviselni a társaságát egy démonéval karöltve, ami máskülönben elég röhejes egy eset. Mintha egy egér és egy macska, vagy tűz és víz próbálna megférkőzni egymás mellett. Kiráz tőlük a hideg is.
Miután kellően lefárasztottam arcizmaimat az állandó mozgatásukkal, egy alig hallható sóhaj kíséretében Anabethre emelem a pillantásomat. Ha itt lenne Kait, biztos gyanakodva és a fejében ezernyi összeesküvés elméletet szőve méregetné a Crusader lányt, szerencséjére azonban én nem vagyok ennyire elutasító a többi családdal szemben. Elegem van az állandó kakaskodásukból, örülök, hogy egyáltalán egyben vagyok még az elmúlt egy-két hét történései után. Még mindig kísértenek a démon szavai, amelyiknek sikerült a testembe férkőznie, és a temérdek sérülés sem gyógyul gyorsabban az elmémnél. Na de Anabeth… Kíváncsi lennék, neki mennyi kedve van bébicsőszt játszani az ellenségeink felett ahelyett, hogy a kamrába küldenénk őket kihallgatásra, vagy ami még jobb, mihamarabb végeznénk velük, mielőtt felfordulást okozhatnának a város törékeny, elméleti jellegű rendjében.
- Hogy vagy képes szövetségre lépni egy démonnal? - noha íriszeim még a vadásztársamon ülnek, a kérdésemet az angyalnak szegezem. Néhány pillanattal később persze a figyelmem is rá szegeződik.
Amíg válaszol, már amennyiben hajlandó szóba állni velünk, ellököm magamat a faltól, és az ajtó melletti bárszekrényhez lépek. Meglepő módon akad benne alkohol is, viszont ami jobban érdekel, az néhány kisebb üvegbe csomagolt víz. Kiszedek belőlük kettőt, majd gondosan visszazárva a szekrényt, Ana felé emelem az egyiket. Szemöldökeim enyhe megvonásával intézek néma kérdést felé arról, szeretné-e a részét, vagy inkább később inná meg?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Sometimes hunting is the only thing that makes sense

Hell or Heaven
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Admin
☩ Reagok :
129
☩ Keresett személy :

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 25, 2017 10:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Szalon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: