Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Szalon
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 10:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 08, 2018 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
A kérdésemre Abaddonnal kapcsolatban nem kapok választ, ami egy erős fekete pont. Ha tudnák, amit én tudok, közlékenyebbek lennének, de ezk olyan információk, amiket nem feltétlen osztanék meg az ellenfeleimmel, akik ellenségként tekintenek rám. Ramiél szavaira értetlen arckifejezés terül el a fejemen.
- Lucifer az egyetlen arkangyal, aki képes a puszta levegőből életet teremteni. Fénye máig bevilágítja a Pokol legmélyebb bugyrait, és habár már nem csövel oda fent, ugyan úgy az egyik legerősebb arkangyalok egyike. Mit gondolsz, tud segíteni? - teszem fel kissé gúnyos hangnemben a kérdést. Hogy mennyit, arról fogalmam sincs, azonban még mindig ő a szürke zóna, amire szükségünk van. Mit nem látnak ezen? Ha ennek az egésznek vége, tegyük fel, és Amarat sikerül félre tenni az útból, de a tárgy megmarad, és tegyük fel, némi hatalom is marad benne, akkor az könnyen konfliktus forrás lehet... Ami nem zavarna, ha az emberek között szítana bajokat, de a világ rendje megint megfog borulni, ha csak úgy egymásnak esünk ilyen tárgyak miatt rinyálva. A szavaimat amúgy Ophilia sipítozása követ, amelyre összehúzom a szemöldökömet. Ebbe meg mi a fene ütött..? Szinte pánikrohamot kap attól a gondolattól, hogy az a dolog nála legyen.
- Az előbb igen könnyen mutattál még nekem is élethű illúziókat. Nem lesz gond, el fogod tudni rejteni magadat. - nem értem, hirtelen mire fel ez a pánik. Ramiélben nem igazán bízom, tekintve, hogy az első perctől kezdve ellenszenves. Az ark végül indulásra ösztönöz minket, aminek nem vagyok ellene. Egyszer már magam is megpróbáltam elindulni. Ramiél félre áll az útból, s habár Ophilia tudja, merre kell mennünk, én akkor is elmegyek a fegyveremért. Megvárni kénytelenek, szóval teljesen nyugodtan lépek előre, megyek a folyosón végig, a nagy előtérbe, ahol kilépve a kapun oda sétálok hátasomhoz, és a nyeregtáska oldalára rögzített fegyverért nyúlok. Bízom abban, hogy Ramiél fedez a kis képességeivel, de ha nem, akkor is megoldom. Ezután lépek csak vissza hozzájuk, és nézek Ophiliara.
- Indulhatunk.


avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 05, 2018 11:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
Megértem a Háború kétkedését, hihetetlen hogy pont mi tudunk erről, míg ő nem. Pech! Ophilia beszél helyettem is, úgyhogy csendben figyelek, a magyarázatára megvonom a vállam, de igazából annyira érdekel ez az egész rész, mint egy vakot a néma film. Nekünk sürgősen el kellene mennünk a tárgyért, bár ahogy elnézem kellemesebb itt cseverészni. Mi több, feltételt szab nekünk.
- Hol van most Lucifer? És tud bármit is kezdeni az ereklyével, vagy csak el akarod neki vinni mutatóba?
Ennyi a kérdésem. Tőlem húzhatjuk az időt, csak akkor annak legyen haszna is, mert a hatalmi játékuknak nem most van itt az ideje. Egykedvűségemből aztán Ophilia ráz fel, aki hevesen tiltakozni kezd az ötlet ellenében. Egyenlőre nem értem az okát, de tekintve hogy még a fejemben is ezt skandálja, kezdem komolyan venni. Először csak magam elé hápogok, mert mondanék neki néhány dolgot erre, de láthatóan felizgatta a dolog, közben meg Ashtaroth is beszél. ~Miért nem?~ Ophilia nem harcos angyal, de nem látom akadályát ennek, hiszen ha bajba kerül, még én is ki tudom segíteni. Akkor miért érzi úgy hogy nála nincs biztonságban az ereklye? Éppen annyira fordulok, hogy a drága angyal is képben legyen, aztán Ophiliáról Ashtaroth-ra kúszik a tekintetem, majd vice versa legalább ötször, persze lassabb kivitelezésben és közben azon gondolkodom, hogy meddig fogjuk még itt húzni az időt. Valahol sértő hogy Ashtaroth azt hiszi hátba szúrnám, elvégre ő a pokol szolgája, nem én. Ó, nem! Nekem erre nincs szükségem!
- Én amondó vagyok hogy menjünk! Ha muszáj, akkor elviszem én a bátyámnak az ereklyét, de csak akkor, ha ezzel valóban elősegíti az ügyünket. Mert ha nem, úgy Ophilia is fel tudja használni Amarah ellen!
Jelentem ki és elindulok az ajtóhoz, megfogom a kilincset, közben ráhangolódok a képességemre, mely az ajtónál található emberek érzékeit hivatott megtéveszteni, így azt hiszik, nem történik semmi és simán kimehetünk innen. Persze nem én megyek előre, amint kinyílt az ajtó előre engedem a két társam, bár azt hiszem Ophiliának kellene elől menni, javarészt ő tudja merre haladjunk.
- Mindent a szemnek, semmit a kéznek!
Ezt Ashtaroth-nak mondom, mielőtt eszébe jutna levágni a botor halandókat, hiszen semmi szükség erre. Azt sem fogják érzékelni, amikor elhaladunk mellettük. De ha még is érzékelnének valami csoda folytán, könnyűszerrel ártalmatlaníthatjuk őket vérengzés nélkül.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Márc. 02, 2018 8:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


Enyhe szórakozással ér fel, hogy a két nagy személyiség miként acsarkodnak egymáson. Jó, csak az egyik fejezi ki valódi érzéseit, a másik olyan mint egy sziklafal. Arcán semmilyen mimika nem látszódik. Még akkor sem, amikor én veszem át a szót. Nem tekint rám, de nem is zavar. Meglehet, hogy nagyobb veszélyt érez Ramiél felől, mint felőlem. S talán ebben van némi ráció, mit se mondjak.
Nekem legfeljebb csak annyi bajom lehet vele, hogy lovas. S ha eggyel már találkozol, hajlamos vagy azt hinni, hogy a többi is ilyen. Ezért is tartom meg tőle a tisztes távolságot, mégis ajkam szegletében ott vibrál a jókedv mosolya.
Szélesre pedig akkor húzom őket, amikor közös ismerősünk nevét ejtem ki. Vannak dolgok, melyekre ő sem számított, melyekről még neki sincs tudomása, s ez nem véletlen.
Valahogy mindig jól esik, amikor tapasztalhatom azon reakciókat, amikor oly dolgokat ejtek ki ajkamon, melyekről tudomásuk sem volt.
Mégis a győzködés könnyű volt. De ami utána jön? A jókedv szikrája csillan meg szemembe, fejem lehajtva kuncogok újra csak. Régen volt már, hogy ilyen jól éreztem volna magamat.
- Mint már említettem a Menny irattárosa vagyok. Atyánk oly képességgel áldott meg, melyek keveseknek adatott meg. Az emberek teremtése óta minden, mi a Földön történt én láttam és hallottam. Feladatom az emberiség valódi történetének lejegyzetelése. Soha, semmi nem kerülte el a figyelmem, mi a felszínen zajlott - ebből talán levonja ama következtetést, hogy a pokolra figyelmem nem fókuszálhatott. - Okkal nem tudtál róla - jegyzem meg tömören, több információt mégsem adnék ki. Habár nem sikerült találkoznom a démonnal, élénken él emlékezetemben az alig párezer éve történt események.
- Ez részemről egyértelmű és tiszteletben is tartom - bólintok rá. Egymás hátát védenünk kell, még ha egy démonról is van szó. Nincs okom keresztbe tenni neki, amikor ő segít nekünk. S nem hinném, hogy Ramiél is máshogy érezne.
Megkönnyebbült sóhajt hallatok a végére. Ramiélnek igaza van. Nekünk van csak esélyünk elhozni és…
Miiiiiih?
- Hogy? - kapom a lovasra ijedt tekintetem, majd az Arkra. Igaz a férfi háttal áll nekem, nem láthatja mily kétségbeesett lettem eme röpke… kitételt hallva. - Ez a lehető legrosszabb ötlet - rázom meg a fejemet tiltakozás gyanánt. - Nálam van a lehető legnagyobb veszélyben az ereklye. Gyenge vagyok, még önmagamat sem tudom megvédeni, nemhogy ezt! - hallatok egy kis nyűszítést is. Kezem akaratlanul is mellkasomra vándorol. Szívem nem dobog, nem érzek a helyén semmit. A Sötétség elvette ezt, így… Nem, nem lehet nálam az egyetlen dolog, mely meggyengítheti.
- Ne, ne, ne, ne… - tiltakozok továbbra is. - Ramiél könnyedén félreteszi az ellenszenvét, hiszen ő is tudja, hogy a világ egyensúlyának fenntartásához szükség van rátok is, ahogy ránk is - próbálok mindent bevetni, hogy ne rám háruljon a feladat. ~Nálam nincs biztonságban, én nem tudok rá vigyázni, Ramiél~ győzködöm az arkot is, kettőnk között.  



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 01, 2018 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Szinte már szánalmasnak hatott, hogy az ark nem tudott egy épkézláb mondatot kinyögni a száján. Démon vagyok, ő meg angyal. És akkor? Egy ilyen magas rangban lévő hogy nem tudja az egyértelműt? Hogy mi azért állunk ellentételes oldalakon, mert Apucikája úgy akarta, hogy mi legyünk azok, akik szelektálnak. Nem azért, mert gyűlöljük egymást. Nekem legalább is nincs okom gyűlölni őt. Nem tett ellenem semmit. Tudtommal én sem tettem még keresztbe sehogy a két angyalnak. Még is úgy csinálnak, mintha egy szemétdombról összekapart, szarházi rangtalan kis senki lennék. Na ők tényleg fűbe fába belekötnek, és annyi kárt tesznek, amennyit nem szégyellnek. Ők néha ránk is károsak.
Nem szakítom meg a szemezést, noha az én rezignált arckifejezésem egy pillanatra sem változik, még akkor sem, amikor Ophilia beszélni kezd. Figyelek rá, még ha nem is nézek oda, egészen addig, amíg ki nem mondd egy nevet. Amint kimondja, hogy Abaddon, azonnal rá kapom a pillantásom, szinte meg is villan. És ezután kiejti a száján, hogy isteni tárgy... Mintha légvédelmi sziréna szólalna meg a fejemben... azok után, amennyi furcsa, kétes dolgot megtudtam és tapasztaltam Abaddontól.... még is hogy a francba került hozzá egy ilyen tárgy? Miért nem szólt róla? Miért helyezte itt el? Mi kapcsolta össze őt az emberekkel? Ezek ketten honnan tudnak erről? A komor arckifejezés egyszerre változik vészjóslóan sötétté.
- Tisztáznunk kell pár dolgot, mielőtt elindulunk. - mert igen, az kétségtelen hogy elindulunk. Megyek velük, ez már el van döntve. Azonban jobb most helyre tenni pár dolgot, mint vészhelyzetben marakodni.
- Először is, honnan tudtok az ereklyéről? És semmi szarozás. Tudnom kell, hogy ti ketten honnan tudtok meg ilyen dolgokat, ha én magam sem tudtam róla. Másodszor, fegyverszünet van. Bárhova megyünk, magunkra leszünk utalva. Én megvédelek titeket, ahogy tőlem telik, de ennek fordítottját is elvárom. Nincs hátba szúrás, csapdába lökés. - két fontos dolog, de egyáltalán nem a legfontosabbak. A legfontosabb még csak most jön...
- És végül a legfontosabb dolog: akkor vagyok hajlandó segíteni, ha ezután Ophilia - emelem ki a nő nevét, és nyomatékosítva ezt rá nézek.
- elviszi az ereklyét Luciferhez. - úgy érzem, ezzel a kitétellel lesznek gondok, mert sokan úgy néznek a Sátánra, mint magára a gonoszra. Azonban tapasztalva az évek alatt a személyiségét, szolgálva őt, látva miket csinál és miként csinál, csak egy alázatos, megfelelési kényszeres, bár vívódó gyereket látok benne.
- Lucifer az egyetlen szürke zóna angyalok és démonok között. Az arkokhoz tartozik, így jól ismeritek, de mindeközben a mi teremtőnk. Egyszerre jár mindkét oldalon. De mivel Ramiél láthatóan képtelen félretenni ellenszenvét velünk kapcsolatban, ezért a tárgy elvitelét csak is Ophiliára bíznám. - nem, fel sem ötlik bennem a gondolat, hogy én vigyem el a tárgyat. Ennek több oka is van, ha rákérdeznek, úgy is kifejtem. Egyelőre azonban csak lerakom a poharat és elindulok kifelé. Ha csapdák, akkor lehetnek ott akár démoni vadak is. Ahhoz pedig kellhet a kardom.


avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szer. Feb. 28, 2018 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
Ashtaroth segítsége nem bizalom kérdése, jól tudom. Szükség állapot van. Még is nehezemre esik kimondani, nem is megy, helyette utasítgatom, bár úgy tűnik ez is célt ért, mert a Háború, bár komoran tekint vissza rám, nem veszi zokon, sőt, meglepett csillogást vélek észrevenni a szúrós szemeiben. Én is komoran bámulok rá, még gondolkodom, de az is lehet lefagytam. Már szólásra nyitom a számat, amikor Ophilia megszólal, szóval ezzel is hamar felhagyok. Nos, nagyjából elmondja neki az ereklyét, a hivatott végzetét, meg hogy itt van a házban. Én közben bőszen bólogatok rá, én is ezt akartam mondani.
- Függetlenül attól, mire jutnak az emberek a tárgyalóban, nekünk kell megszereznünk ezt az ereklyét. Muszáj. Ophilia szerint Abaddon is ellátta csapdákkal a helyet, és úgy hiszem te jobban ismered nálunk, ahogy a démoni csapdákat is csak te tudod aktiválni. Úgyhogy menjünk...így hárman!
Még mindig ott állok Ashtaroth-al szemben, várok a válaszára, vagy akármijére. Nincs szükség további érvekre, ajánlatokra, a Sötétség ellenében ez lehet az egyetlen fegyverünk és ha ezt belátja, akkor jönni fog. Itt most nem bizalomról, hűségről meg egyéb magasztos ideákról van szó, csupán arról, hogy elmegyünk és az életünket is kockára téve megszerezzük.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Feb. 27, 2018 8:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


Vidám mosoly vibrál ajkaim szegletébe, látva Ramiélt. Nem tehetek róla a férfi közelébe mindig jó kedvem támad. Belső haragom, viharom megnyugszik. Meglehet, hogy arki valója váltja ki belőlem eme érzést. Azonban más arknál ezt nem éreztem.
Fejemet enyhén félrehajtva tartva hallgatom szavait. Szelíd mosolyom nem tűnik el arcomról, optimizmusom úgy érzem, hogy a fellegekben jár.
- Ha már nem acsarkodnak az is sikernek számít - arról nem is beszélve, hogyha ebből valamiféle szövetség alakulna ki közöttük. Nehéz a new yorki emberek fejével beszélni. Csökönyösek, de ez teljesen érthető. Gondoljunk csak bele az ő helyzetükbe. Azokkal kellene szövetségre lépni, kikkel az elmúlt negyed évszázadban harcban álltak? Gyarló az emberi nép, kevesen képesek oly bölcs döntésekre, hogy átlépjen sérelmeiken. Ezért sem lehet őket hibáztatni. Eme tökéletlenségük miatt a legtökéletesebbek Atyánk szemébe.
- Ezzel tisztában vagyok. Viszont az ifjú fiatalember nem tudja még mily veszélyt is jelent ránk nézve a Sötétség. Jobban aggódik amiatt, hogyha ennek vége szakad, akkor Gabriel újra az emberek vérére fog szomjazni - s lássuk be, erre több esély is van. - Nem beszélve a démoni fenyegetettségtől. Számukra ez a legfontosabb. Emberek, nem értem őket, és mégis meg kell értenem döntésük okát - fejtem ki. Amarát nem fogja kiszűrni, ezzel tisztában vagyok. Számukra nem is arra van szükség, hogy őt behatárolják. Nem látják a fától az erdőt, s nehéz őket meggyőzni bármiről is.
Ez nem is áll szándékomban jelenleg.
Ramiél hangjára enyhén összerázom magamat, a kezembe tartott arany szerkezetet szorítva tekintek rá. ~Nem is tudom… Azért…~ kétségeim vannak a nő személyét illetően. A legutóbbi lovassal való találkozásom, hogy is mondjam… Nem sikerült épp fényesen.
Ha csak feleannyira oly álnok ez a nő, mint ő, és feleannyira oly kegyetlen és képmutató, akkor okom van arra, hogy ne bízzak benne. S ne osszam meg vele titkunkat. Mégis csak egy… démon. Még ha Ramiél azt is hiszi, hogy bízok mindegyikbe, csak azért mert egybe képes voltam, akkor téved.
Viszont ama tény nem elhanyagolható, hogy ismerheti az előttünk álló csapdák néhány részét.
Visszatartanám, tiltakoznék, hogy ne tegye, de addigra már a lovas előtt áll. Arca enyhe fintorba fordul, én pedig képtelen vagyok megállni.
Fejem lehajtva halkan kuncogom el magamat. Továbbra is mulatságos, hogy miként képes egy démon egyszerű léte ily undort kiváltani egy egyébként jóval magasabb életformából. Szórakozásomnak azonban nincs vége, hiszen ez a kijelentés…
Halk nevetésszerű nyöszörgés tör fel belőlem, ajkaimat harapdálva nyelem el kitörni készülő nevetésemet.
Lám, emberiség. Itt van az a történelmi pillanat, ahol egy ark és egy lovas szövetséget köt egymással. Nem egy asztal két végében, tárgyalások ezreinek végkimenetelként, hanem, csak így. Összezárva, italukat szorongatva, egymással szemezve. Egyik arcán undorral a másikén végtelen komorsággal.
- Mennyire ismered Abaddon agyafúrt csapdáit? - kezdek bele a magyarázkodásba, hiszen úgy tűnik, Ramiélnek szüksége van erre. Szemmel láthatóan nem a tárgyalások mestere, én pedig számosat végigkövettem a mennyből. Lássuk mennyire tudom őket alkalmazni. - Van egy fegyver, egy isteni tárgy, melyek az emberek birtokolnak. Pontosabban itt a ház alatt húzódó katakombarendszerben. Erről ők mit sem tudnak, viszont vélhetőleg nem csak az emberek rejtett csapdáitól kell tartanunk, hanem a Pusztításétól is - bővebben egyelőre nem fejteném ki, hogy mi köze van ehhez az említett démonunknak. Elégedjen meg ennyivel, majd ha valamire kíváncsi megkérdezi. - Ez a tárgy segíthet, hogy legyőzzük a Sötétséget - teszem még hozzá, hátha ezzel belátásra téríthető a nő is.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 17, 2018 1:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Valami történt, amit nem éreztem magamhoz közel. De angyalinak sem. Valahogy más volt, mint mi, és zavart. Nem gondoltam volna, hogy egy felsőbb hatalom próbál jelezni nekem valamit, de lehet, hogy még is? És ha igen, akkor csak én láttam? Rá kérdeztem Ophiliánál, de a legbugyutább választ kaptam, amire egyáltalán nem számítottam az ő szájából. Arcom nem sokban változott a szokásos komorságtól, de tekintetem azt sugározta: "Most komolyan...?" Nyilván felismertem az ő hatalmát. De lehet, hogy ő ezek szerint semmit sem látott, mert arra asszociált volna. Csak halkan sóhajtok és a képeken merengve iszom az italomba, amikor Ramiél betér. Figyelem, ahogy ő is italért nyúl, Ophiliához intéz pár szót. Ám amikor elém lép és láthatóan bele kezdene valamibe, abba hagyom a támaszkodást és kihúzom a hátamat. Nőhöz képest magas vagyok, a kétszázat azért nem verem, de így nem nehéz tartani vele a szemkontaktust. Látom az undort az arcán, azt, hogy elbizonytalanodik. Az én arcom kifejezéstelen marad. Láthatóan engem baromira nem zavar egyik angyal jelenléte sem. Miért is zavarna? Ha Háború van, akkor az ő kezük is benne van. A gépezet részei, akár csak én, vagy az emberek, démonok. Számomra ők eszközök is, és ellenfelek. Ezt fontos kiemelnem: ellenfelek. Nem ellenségek. Ez a mostani helyzetben látszódik meg a legjobban. Ki nem állhatom azokat a buta, ostoba férgeket, legyen az démon, vagy angyal, akik azt hiszik, azért élünk, mert a másikat kell ölnünk. A világ legnagyobb hülyesége. Fogaskerekek vagyunk egy szelektáló gépezetben. Az emberek életében. Azért jöttem létre, hogy háborúkat szítsak az emberek között. Hogy kiderüljön, ki alkalmas a Mennybe jutásra. Erre törekednek az angyalok is. Ez egy sakkjátszma, nem pedig háború. Sajnos. Pedig én élvezném a legjobban, ha háború lenne.
A férfi szavaira kissé ráncolni kezdem a homlokomat.
- Bővebben? Még is hova mennék veletek? - kérdezem szokásos komor hangomon. Nem szeretem, ha csak úgy ugráltatnak, azt nem sokat tehetik meg velem. Most azonban eltekintek a sértéstől, hogy szinte rám parancsol. Sokkal jobban érdekel, hogy mit akarnak tőlem.


avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 17, 2018 11:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
Gondterhelten ráncolom a homlokom Ophilia azon kijelentésére hogy nem avatta be a lovasunkat. Pedig kellene, a történtek és az elhangzottak fényében. Bár most úgy vagyok, igyunk egyet, látva Ashtaroth poharát, én is bátran meghúzom a rumos üveget.
- A siker pusztán megítélés kérdése.
Szerintem az már siker hogy bejutottunk a városba, szegény Amber próbálja jobb belátásra téríteni ezeket a vadászokat, de számomra a kimenetele a tárgyalásnak két esélyes. Gyorsan válaszolom neki ezt, miután lenyeltem a rumot, húzok még egyet az üvegből, majd az ismét az asztalon végzi az az üveg. Már megint a pecséteknél kötünk ki.
- Szóval te említetted meg Payne-nek. Őszintén? Azok a pecsétek sok mindent megállíthatnak, de Őt nem. Könnyedén kijátssza, amíg mi azzal szórakozunk hogy leellenőrizzük a rajta áthaladó angyalokat, vagy démonokat. Úgy gondolom csak az időnket pazarolnánk rá.
Gondolja csak végig. Néhány menekült angyal, vagy démon még is meggondolja magát és áthalad rajta, a zűrzavar pedig még inkább előny lenne Amarah-nak. Annyira nem tartom hasznosnak azokat a pecséteket. Meg van az előnyük, nem vitatom, de nagyobb a hátrányuk ha taktikai elgondolással közelítjük meg a dolgokat. Egyszer Ashtaroth-ra kúszik a tekintetem, majd vissza Ophiliára. ~Be kell avatnunk! Szükségünk van rá!~ Miután kiderült, hogy itt van a házban a mag, és többféle csapda veheti körbe, a Háború jelenléte már szükséglet, nem pusztán szövetség. Csak ő tudja aktiválni a démoni csapdákat, a módszert meg kieszeljük együtt, közösen. Én az angyaliakat, ő a démoniakat, Ophilia meg kitalálja miként jutunk be a ládához. ~Ha te nem, akkor én!~ Harsan fel ismét a hangom a drága angyal fejében, aztán egyet gondolva Háború elé lépek, már beszédre nyitva a számat, magam elé emelve a jobb kezem mutató ujját, felfelé. Aztán rám fagy a dolog, mert most realizálódik hogy egy pokolbéli szörnyeteggel akarok beszélni. Ó, Atyám, hová süllyedtem! Az egészből kifelé annyi látszik hogy az ujjam először lefelé halad, már már magam mellé eresztve a kezem, apró, torz fintorral konstatálva a dolgot, aztán erőt véve magamon, megint felfelé szökik.
- Te velünk jössz!
Kezdem, és reménykedek hogy Ophilia besegít.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Feb. 14, 2018 2:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


- Oh - csúszik ki az apró meglepettség az ajkaimon. Hol voltam az elmúlt napokban, hogy efelett a tény felett elsiklottam? Bárhogy is figyelem a nőt, korán sem tűnik olyannyira ördöginek, mint idősebbik testvére, inkább… A testtartása… De ez lehetséges lenne? Megtört lenne? Vagy ez mind  az álca része? Csak megjátszaná magát, mint Belial? - Lassan több lovast sikerül akaratlanul is megismernem, mint arkangyalt - jegyzem meg újra a fal felé fordulva.
A polcokat vizslatva figyelem, hogy mily könyveket gyűjtött össze egykoron a család. Csupa klasszikus. Viszont érdekes elrendezési sorrendben. Szemeimet összeszűkítve olvasom a korszaktól, de még csak stílustól függetlenül összeválogatott bőrkötéses példányokat. Hogy mi ezen a fura? Egy magára valamit is adó család, erre az apróságra odafigyel.
- Oh, sajnálom - fordulok szelíd mosollyal a nő felé. Igaz arcomon egyelőre az sem látszódik, hogy sajnálnám. - Az én voltam. Gondoltam a fiú gyorsabban megérti, hogy mi történik a világgal, ha bemutatom számára, hogy mivel is állunk szembe. Sajnos a Föld egyetlen pontja sincs biztonságba a Sötétségtől - hajtom le a fejemet.
Mi a fejembe lejátszódott… Arra nem kívánok gondolni. Az elmém az utóbbi időben egyre többször játszik velem. Sokszor nem tudom, hogy mi a valós és mi nem az. Kérdését mégis úgy fogom fel, hogy az Alexander fiúnak tett bemutatóra gondol.
- Ramiel! - lelkesülök fel, ahogy meglátom az ajtón belépő arkot. S ezzel egy időben jövök rá, hogy mit is felejtettem el. Válaszolni neki. ~Neki semmit sem mondtam, senki sem tud semmit~ mosolygok rá, figyelve, hogy miként lépdel az italos pulthoz. Fejem enyhén félrehajtom.
- Remélem, hogy sikerrel járnak - bizakodom a két halandóban. Talán nem csökönyösek és belátják, hogy az együttműködés a legcélravezetőbb módszer. - Apropó te még emlékszel a városokat védő pecsétekre? - húzom be enyhén nyakamat… Ha már ilyet ígértem, érdemes lenne előbányászni elmém rejtekéből ezeket. De bízom abban, hogy az ark emlékszik rá. Így talán könnyebb lenne. - Szükség van a város védelmére, s beleegyezett, hogyha tudják, hogy mikor lépi át a határukat természetfeletti lény, könnyebben tudnának harcolni ellenük. No meg, talán a Sötétség jelenlétére és könnyebben fény derülhetne - magyarázom, hogy én mit is ajánlottam az embereknek segítségükért cserébe. Nem hinném, hogy ez túl nagy ár lenne érte. ~Itt van a házban. Vagyis jobban mondva a ház alatt. Egy katakombarendszer. Csapdákkal teli, szóval nem veszélytelen, ha jól rémlik számos angyal- és démonvédő rúnával látták el. De ha lenne időm, át tudnám gondolni, hogy miként is tudunk bejutni a famagot tartalmazó ládához. Az biztos, hogy a pusztítás jelenlétére számítanunk kell majd.~ ha egyszer már ő az őrzője nem igaz? Biztos vagyok benne, hogy néhány plusz csapdával ellátta a helyet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Kedd Feb. 13, 2018 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Furcsa és sötét vízió takarja el előlem a világot. Nem olyan, mint az angyalé. Nem olyan, mint a démonoké. Ez teljesen más. Homlokomat ráncolva figyelem a jelenést, bár sokat nem értek belőle. Egy másik katasztrófa előjelei? Aztán ahogy megjelent, úgy el is tűnik, de engem jobban zavar ez a dolog, semmint egyszerűen túl lépjek rajta. Gondolataimban újra meg újra lejátszom, egészen addig, míg az angyal ki nem zökkent kérdésével.
- A második lovas vagyok. - felelem egyszerűen, egyszeri alkalommal töltött poharamba pillantva. Büszkének kéne lennem a rangomra, de mostanában inkább csak átokként hordom magamon.
- Te láttál bármi furcsát az előbb...? - kérdezem rá pillantva. Épp ekkor tér be a terembe az ark. Gyorsan összefoglalja a számomra hasztalan információkat, miközben közelebb lép és válogat magának az italokból. S lám, a kísértés, a falánkság...
Mivel kérdésével inkább Ophilia felé fordul, én inkább csendben maradok, ahogy eddig is. A lány úgy is izgatottnak tűnik, a környezetből ítélve is, meg arcát látva is. Úgy se állna be a szája, szóval legalább lesz oka használni.


avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Pént. Feb. 09, 2018 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
Egy ideig eltart, amíg átkísérnek a szalonba, hűvös nyugalommal követem az előttem haladó vadászt, magamban jót mulatva rajta. Ha akárcsak én, vagy a lovas odabent rendetlenkedni óhajtana, felrúgva a szabályaikat, nem hiszem hogy bármit is képesek lennének ez ellen tenni. Még is arra pazarolják az időt, hogy ilyen apróságokkal foglalkozzanak, mint hogy engem átkísérjenek és az előttem haladó muksó nagyon komolyan veszi a feladatát fiatal kora ellenére. Mindenesetre megköszönöm neki a fáradozását mikor megállunk, majd látva a mosolyát, úgy gondolom ennyiben kimerült az utálkozás, szóval csendben benyitok és belépkedek, magam után zárva az ajtót. Megállok ott, körbetekintek a helyiségben, meglátom a lovasunkat egy szekrénynél, magában iszogat, Ophilia meg tőle kicsit távolabb. Ezek szerint nem történt semmi, Ophilia jól van, a lovasunk is, nem mintha ez engem érdekelne, de valamiért rajta akad meg a tekintetem, mert jól esne nekem is egy ital. Ami a teremben történt, arra már inni kellene valami erőset. Nah jó, szedjük össze magunkat. Megindulok én is a szekrény felé.
- Amber Cartelle a tárgyalóban maradt Payne-vel, megpróbálnak dűlőre jutni. Mondtam neki ha bajba kerül, akkor idézzen meg, de az is meglehet hogy erre nem fog sor kerülni. Úgyhogy most van időnk. Mire jutottatok?
Mind a kettőjükhöz beszélek, közben elhaladok Ophilia mellett és én is valahol a szekrény környékénél kötök ki, szemügyre véve az ital felhozatalt. Egyesével emelgetem az üveget, szórakozottan tekintve hol Ashtaroth-ra, hol az üvegekre. Szerintem ő már elég jól haladt az italozással, ez is egy eredmény. Azt hiszem Ophilia lesz az, aki megint válaszolni fog, úgyhogy percnyi késéssel megfordulok felé, kezemben egy üveg rummal. Kíváncsi vagyok mire jutott, tekintve hogy a hangja szinte már sikított a fejemben, mikor az üzenetét küldte. Érdeklődve tekintek rá.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Hétf. Jan. 22, 2018 5:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


Halk, apró sóhaj hagyná el ajkamat a jelenet láttán. A két civakodó fél, s a fiú még csak nem is sejti, hogy ezzel a démon kedvében jár. Hiszen ezekből is táplálkoznak a negatív érzelmekből, hullámokból. Provokálják őket és ahelyett, hogy nyugodt maradna, felveszi a láthatatlan kesztyűt, melyet elé dobnak.
Mégsem teszem eme apró mozzanatot. Inkább csak félrehajtott fejjel figyelem, miként civakodnak, majd aztán újra a kezembe kerülő tárgyra réved tekintetem. Annak tanulmányozása jobban leköt. Az apró jelek között énoki szavakra bukkanok. Szinte érthetetlennek tűnnek. Egyelőre. Olykor én is visszacsatlakozom a beszélgetésbe.
Úgy tűnik, hogy a fiú lassan kezdi belátni ama helyzetet, hogy ők sem maradnak örökké itt. Hiába hallhatatlanok most, egyedül nem nézhetnek szembe a Sötétséggel. Bármennyire is erős és strapabíró népek, Atyánk nélkül elveszettek, akárcsak mi.
Apró, szelíd mosoly fut végig arcomon, miután az apró viziót megmutattam számára. Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de látnia kell, hogy mivé fajul világunk. Látnia kell, amit én is láttam nem is olyan régen. Szívembe újra a régi érzés mar, melyet utoljára a parkba éreztem.
Az ajtó nyitására újra csak a kezembe lévő tárgyra tekintek. S hirtelen összeáll a kép. Szinte azonnal sikítani támadna kedvem és egy helyben toporzékolni. ~Ramiél!~ sikítom hirtelen az ark nevét régen visszanyert hangomon, mely egyszerre kölcsönöz izgatottságot és örömöt. ~Megvan! Megfejtettem! Itt van a házban!~ izgatottság lesz úrrá rajtam, ám a kívülállók számára, csak szememben pulzáló fények árulkodnak csak.
A fiú hangjára kapom újra fel a fejemet és kedves mosolyom újra az arcomon van. Megtaláltam.
- Urunk segítse utadat - felelem neki, noha sejtem, hogy nem megy oly messzire. A segítség azonban jól jöhet számára is. S az Ő ereje mindenkor vele is lesz, ahogy mindig is így volt minden embernél. Kivéve, ki eladta lelkét a démonoknak, de ez tartozzon…
Épp az előbb említett démon felé fordulnék, amikor hirtelen körbevesz újra a sötétség. Bármerre is tekintek lüktető hullámok vesznek körbe és apró teretmények és egy pillanatra, egy… Nehezen tudom kivenni a szürkületi fényben, de amint sikerülne rögtön eltűnik. A hullámok, mintha engem is löknének, megszédülök a forgatagtól, s amikor már azt hinném, hogy nem bírnám tovább. Hirtelen marad abba.
Tehetetlenül huppanok le egy székbe, s kótyagos fejem enyhén rázom meg. Ez mi lehetett? Zephyr utóhatása, vagy... teljesen más? Mi volt az a doboz?
- Astharoth, igaz? Honnan ismerős a neved? - kezdek bele könnyed csevelybe, amíg várjuk, hogy valaki betévedjen hozzánk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
46
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 12:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Isteni kinyilatkoztatás

Ashtaroth elméjét átveszi a sötétség. Egy felsőbb hatalom sötét víziója kezd kirajzolódni a közeli falon. Fekete árnyék kúszik lassú folyamán fel-le, s amikor mind a ketten oda figyelnek már, az árnyék darabjaira foszlik. Különféle alakokat ölt, először vad hullámok tornyosulnak egy város hatalmas épületeire, majd tűz emészti fel az erdőket, de amit a legtovább láttatni enged, az valakinek a karja, amint éppen átnyúl valamin. Hogy az víz, beton, vagy egyéb földi anyag, azt nehéz kivenni. De annyi bizonyos hogy az alak fél karja eltűnik az anyagban. Az anyagot keretező domborulaton Lucifer jele villan fel röpke ideig. Ezután az árnyék amilyen hirtelen képződött, olyan hirtelen válik köddé, így a démon ismét a jelenben találhatja magát.

Ophilia is hasonló képzavarba kerül, de neki az elméjében játszódnak le a képek gyors egymás utánban. Egybefüggő anyag ritmusos mozgásának kellős közepén találja magát, amolyan szürkületi sötétség veszi körbe. Különböző színű, formájú és méretű halak cikáznak körülötte, de maga az anyag háborog, ide oda löki hullámaival a benne haladó testeket, kosznak tűnő üledék kavarog mindenfelé, s vele együtt egy tárgy aprócska, kerek, lukas teteje. Semmi több, ennyit láthat belőle csupán, aztán ismét elnyeli a forgatag. Ezután a képsorok megszűnnek, az angyalunk pedig hirtelen visszatér a jelenbe.

avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Matthew Daddario

Utolsó Poszt Vas. Jan. 14, 2018 6:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York...
Ashtaroth & Anabeth & Ophilia & Alexander
Zene: Loud(y) • szószám: 480 • Credit:

Az angyal bocsánatkérését hallva leheletnyire összehúzom a szemeimet, ugyanis nem tudom eldönteni, hogy most szórakozik-e velem, vagy komolyan gondolja a megbánást? Szerencséjére ebben a csatában az elfogadóbb és nyitottabb oldalam diadalmaskodik, persze egy szigorú biccentésnél többet nem reagálok a fajtájától szokatlan megnyilvánulásra. A démon szavait követően még ez a minimális engedékenységem is szertefoszlik, talán azért, mert a társalgásaim úgy kilencven százalékában én szoktam lenni a kioktató fél, és mert a fennmaradó tízben sem fogom elviselni azt, hogy egy démon okítson engem fennhangon. Nekem legalábbis annak tűnik.
- Látom nem figyeltél eléggé. Nyilván nem akarom látni a fajtádat az utcáinkon, de ha szövetségre lépünk, én sem vagyok olyan naiv, hogy elhiggyem, ezt majd a jelenlétetek nélkül meg is fogjuk úszni. Szóval ha esetleg, kiemelném, esetleg! arra kerülne a sor a másik szobában, hogy szövetségre lépünk veletek, az engedetlen démonjaitok problémáját nektek kell megoldani - közlöm, noha a továbbiakat hallva úgy vélem, ezzel egy véleményen vagyunk. Még mindig nem tetszik a tudat, hogy egy pokolfajzattal egy nevezőre kerüljek, de attól tartok itt amúgy sem lesz más választásunk. Vajon Wallenberg belemenne ebbe, ha itt lenne?
Jó kérdés, azonban válaszok helyett valami egészen mást kapok. A szoba megszokott, kopott és rendezetlen formái hirtelen egészen másba alakulnak át, és miután rádöbbenek arra, hogy valószínűleg nem a valóságot látom épp, sem tudok elvonatkoztatni könnyen a látványtól. Vajon megint az elmém játszik velem, mint amikor a kőhöz értem néhány hónapja? Nem, akkor Kait is eltűnt mellőlem, most viszont a démon és az angyal is jelen vannak. A szőke lány műve volna? Vélhetően, hiszen éppen a felállását követően változott meg minden, igaz, ettől függetlenül ugyanaz a gyomorgörcs kerít a hatalmába, mint mikor a Pokol vidékei vetültek lelki szemeim elé.
Számat megnyalva, és egy moderált nyelést követően csendben hallgatom Ophiliát, majd a démont, aki ráerősít az angyal szavaira. Meg kell hagyni, a várost körbeölelő védelem egészen csábító ajánlat, ám annak ellenére, milyen szenvedélyesen nyitottam vitát a megállapodásról, nem az én kezemben nyugszik a tárgyalás kimenetele.
- Ez már inkább hangzik egy ajánlatnak. A városunk ideiglenes vezetője sem fogja beérni kevesebbel - biccentek feléjük, mielőtt azonban folytathatnám a mondanivalómat, hirtelen kinyílik a szoba ajtaja, és az egyik újonc lép be rajta. Kérdéses persze, kit nevezünk újoncnak, mióta ekkora veszteségek érték a városunkat, sietősen be kellett vetni a kiképzés végéhez közeledőket pótlás gyanánt, máskülönben én sem lehetnék itt. Avagy remélem, hogy nem a nevem és anya befolyása tehet a feljebb kerülésemről.
- A központiban várnak, addig én itt maradok - szólal meg a fiatal lány. Vetek egy pillantást a természetfelettiek táborát gyarapítókra, akiknek nem szívesen hagynék a társaságában egy tinédzsert, annak ellenére sem, hogy az erejüket gazdagon tompítják az épületet behálózó pecsétek és rúnák. Még sincsen más választásom, bíznom kell abban, hogy a vadászvér kellő biztosíték az épségben maradásához, illetve Anabeth jelenléte.
- Még folytatjuk - nyögöm ki amolyan búcsúzás gyanánt a két nőnek, aztán hátrahagyva a társaimat, átsétálok az irányítóterembe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



hunting is the only thing that makes sense

avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 04, 2018 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Kissé felvonom a fél szemöldökömet a fiú szavain. Láthatóan bele gabalyodott a gondolataiba, mert logikai gikszer van bennük.
- Azt akarod, hogy ne legyünk az utcáitokon, nem? Akkor nektek kell elfognotok őket. Nem akarhatod egyszerre azt is, hogy itt legyünk, meg hogy ne legyünk itt. Vagy egyik, vagy másik. Az árulók nem fognak a kardunk alá sétálni, csak azért, mert oda üzenünk nekik, hogy jöjjenek haza. Ami meg a "biztosítékot" illeti... Mi démonok sose hajtottunk az emberek kihalására. Szarul hangzik, de ti vagytok a mi erőforrásaink is, ha kicsiben nézzük a dolgokat. Nem lenne értelme kiirtani titeket. Nincs értelme annak, hogy több életet vegyünk el. Ezért is adta paracsba Lucifer, hogy védelmezzünk titeket a Gabriel fanatikusok ellen. Sok démon jobban utálja az angyalokat, mint titeket, így a figyelmünk főleg az angyali sereg azon részére irányul. Most még is, velük is szövetkezünk, mert szükséges. - mondom, aztán neki döntöm derekamat a szekrénynek.
- Számunkra a szövetség annyit jelent, hogy megosztjuk, amink van. Épületeket építhetünk vissza, fegyvereket adhatunk, embereket, angyalokat készíthetünk fel, vagy adhatunk felszerelése a harcokra. A mágiánk ugyan gyengült, de még mindig működik, így erősebbé válhattok. Ezt később persze gondolom felhasználnátok ellenünk, mert ilyen az emberi nép, de hosszútávon ez éri meg. Nem érdekelnek minket az apró veszteségek. San Francisco velünk van, a többi város pedig kihalt. - mondom, de közben Ophilia már meg is mutatja, mi lesz, ha Amara kifejti erejét a világra. A látvány engem egyáltalán nem renget meg, ahogy a hirtelen történő illúzió sem. Még akkor is nyugodtan támaszkodom, mikor látszólag eltűnik körülöttünk minden, a szekrény, a falak, a tető, a padló. Jeges nyugalommal figyelem a kopár tájat, majd azt is, ahogy minden vissza alakul.
- Ahogy Ophilia is mondja: ez a város egy bástya. Egy tökéletes hely, hogy megalkossuk az előnyünket és elkezdjük a harcot Amara ellen. Ha sikerülne megtalálni Istent, vagy néhány ereklyét a világban, azzal felkelthetnénk a Sötétség figyelmét. - mondom, mielőtt bele iszok a poharamba.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 23, 2017 9:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


- Nem is angyaloknak mondta - felelem barátságos mosollyal arcomon. Nem veszem magamra hangnemét, rideg stílusát. Lényegében őhozzá hasonló angyalok között léteztem eddig. S ismerem az embereket annyira, hogy előbb utóbb felengednek. A végtelenségig nem tudják a maszkot az arcuk elé tartani. Előbb utóbb megtörnek, ha akarnak, ha nem. Egykor ez a város tele volt élettel, ennek halvány nyomát sem viseli. Tekintetem akaratlanul is a másik lány felé vándorol, ki szótlanul áll közöttünk. Vajon min törheti a fejét?
- Ami egy igen sajnálatos esemény. Ha számít valamit, akkor fogadd őszinte bocsánat kérésemet… - tekintek őszintén, komolyan a férfira. Nem tudom, hogy jelent-e neki valamit, tőlem. De nem hinném, hogy eddig akár egy angyal is megtette volna ezt. - Bocsánat.
Mindezek után azonban csendben maradok, hagyva, hogy a démon vigye tovább a szót. A kezembe tartott tárgyat figyelem. Egyik kezem óvatosan csúszik egy kanapé háttámlájának tetejére, hogy aztán csípőmmel támaszkodjak meg rajta.
Az apró jelek. Nem, ezek nem ősi főníciai írások. Énoki és nem is oly régi dialektus. Szemöldököm egy pillanatra összevonom. A csillagok képe és a mellé vésett apró megjegyzések. Csillagneveknek olvasták egykoron.
Talán tovább is tanulmányoznám, ha a fiú hangja nem hozna vissza a tudatba. Biztosíték? Persze gyakorlatiasak, én pedig naiv vagyok. A véleményem meg lenne, mégsem adok hangot. Jelenleg a teljes összhangot kell képviselnünk.
- A végét? - emelem rá homlokom ráncolva a tekintetem. Elemelkedek a kanapéről, a helység pedig hirtelen átváltozik egy békés rétté. Apró trükk, sok energiát nem vesz el. A nap süt, a madarak csiripelnek, a szél kellemes cirógatja bőrünket. Aztán jön egy fekete fuvallat. A madarak holtan hullanak alá az égből, a fák elvesztik fényüket, megkopaszodnak, majd megrohadnak. A fű megsárgul. Majd egy másik kép. New York, a magasból, a lábunk alatt. Egy szempillantás és a hatalmas épületek a semmivé válnak egyenlővé, semmit sem hagyva maguk után. Nincs tűz, nincs riadalom, nincs jajveszékelés. Nincs semmi, csak a vég. A végtelen, üres vég. - A Sötétség egy, az Istennel egyenrangú lény. A testvére - szólalok meg újra a képi vetítés után, a szoba kellemes bútorzata közé visszatérve. - Hatalma meghaladja mindannyiunkét, veszélye nem csak a természetfelettit fenyegeti. Isten egy nap alatt teremtette meg az embert. A Sötétségnek ennyi nap kell, hogy végleg a semmivé tegye egyenlővé művét. Egyelőre még sem teszi, nem tudni, hogy miért. De addig kell kihasználni helyzeti előnyünket - húzom ki magam, aztán egy apró sóhajtás után újra visszaköltözik a mosoly az arcomra. Nem állt szándékomban megijeszteni az ifjút, fiatalsága és kijelentése mégis erre a lépésre kényszerített. A vége itt már a Föld végét jelenti.
- Nem kérünk sokat, csak hogy tartsátok nyitva a szemetek, kölcsönösen álljunk egymás rendelkezésére. New York egy ősi város, ahogy mondtad rengeteg ősi erő rejtőzködik itt. Elfelejtetettéket a történetét, a múltat, pedig oly erők lapulnak meg itt, melyekről álmodni sem mernétek. Szent földre építették a várost, az alapítók tudták ezt - aztán nagy levegőt véve mégsem folytatom, hanem a fiút nézem. - A Sötétség bárhol lecsaphat, ha itt teszi meg, sikeresebben tudnánk ellenállni, ha tudnánk róla - felelem végül. Készleteinek felélésén halkan, lehajtott fejjel kuncogok. Vidámság költözik arcomra, melyet igyekszem leplezni. Nem hinném, hogy bármelyikünknek is létszüksége lenne eme készletek felélése, persze elsősorban nem is a természetfelettire gondolt.
- Van egy ősi csapda, mely az egész város köré felróva jelezné számotokra, ha a határokat átlépné a természetfeletti. Számokat tudna mondani és a helyet, ahol ezt átlépte. Fajtáját és erejét képtelen megmondani, ahogy úti célját is. Mégis tudomást szerezhetnétek róla. Biztosítéknak ezt tudom felajánlani - hajtom enyhén oldalra a fejemet. Persze azt nem teszem hozzá, hogy ehhez nem hogy alfába, de egyenesen omegába le kell mennem, hogy eme pecsétet, csapda minden elemére emlékezhessek. Egy apró hiba és az végzetes lehet, de talán menne. Nem, nem talán. Menne.
Végső kérdésemre jövő választ csak egy ártatlan mosollyal övezett bólintással honorálom az ifjú irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Matthew Daddario

Utolsó Poszt Vas. Dec. 17, 2017 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York...
Ashtaroth & Anabeth & Ophilia & Alexander
Zene: Loud(y) • szószám: 615 • Credit:

- Egy angyal szájából nem hangzik túlzottan hitelesnek - reagálom le az idézetet egy kevésbé barátságos szájhúzással, hűen kitartva a new yorki vadászok messze híres vendégszeretete mellett. Ami kimerül abban, hogy nincs. Persze tudom, hogy nem kellene ilyen ellenségesnek lennem, elvégre az utóbbi időben éppen én voltam az a családunkban, aki mélyen ellenezte a megrögzött, szűk látókörű hozzáállásunkat a természetfelettihez, ám az elmúlt hetekben tapasztaltak segítettek abban, hogy benőjön a fejem lágya, és olyannak lássam a világot, amilyen. Nem hagyom magamat bedőlni az angyal ékesszólásának, sem pedig a lágy, kedves mosolyának.
- Tőlünk függne? Nekem eléggé úgy tűnik, hogy az elmúlt huszonhat év éppen arról szól, hogy az emberek léte függ az angyaloktól és démonoktól - vetem a szemére kíméletlenül, hiába képviseli a halandókat segítő szárnyasok táborát. Úgy hiszem, a városunk azért tartott ki eddig, mert képesek voltunk megállni, hogy bármelyik oldallal is lepaktáljunk. A saját lábunkon állunk a saját törvényeink szerint, miért engednénk éppen most a nyomásnak?
- Hogyan biztosíthatnál erről? - teszem fel az újabb, aranyat érő kérdést, miután letudtuk a bemutatkozást övező formalitásokat, legalábbis a többség, hiszen Anabeth továbbra sem kapcsolódik be a társalgásba. Jól is teszi, kell egy hidegfejű megfigyelő a szobába, ugyanis én egyre hevesebben bonyolódok bele ebbe az egész tárgyalásnak csúfolt cirkuszba. Úgy fest a démon is eddig bírta, akinek neve sokatmondóan visszhangzik a koponyámban. Ha minden igaz, ő volt az nemrég, aki unalmában banzájt csapott San Francisco városában, halált és pusztulást hagyva maga után. Az ottaniaknak teljesen elment a józan eszük, hogy mindezek után éppen őt hurcolják magukkal ideiglenes békéről csacsogni? Hát úgy tűnik… Mindenesetre itt van, és végighallgatom őt is, titokban viszolyogva magamtól, amiért nagyobb egyetértést lelek a szavaiban, mint az angyaléban. Nagyobbat, de nem teljeset.
- Az emberek gyakorlatias népség, akik addig nem mennek bele semmibe, amíg nem kapnak biztosítékot. Az itteni vadászok nem azért éltek túl, mert megelégedtek a kevésbé rosszal - fonom karba a kezeimet, kimérten figyelve, ahogy a saját, fémes kezét méregeti. Természetesen az irattárosként bemutatkozottról sem feledkezem meg, a szemem sarkából minden rezdülését nyomon követem, ám egyelőre a démon az, aki a koncentrációm nagy részét leköti a meggyőzésünkre tett kísérleteivel.
- Ez mind szép és jó, de hogyan képzeltétek ezt a szövetséget? Jelenleg a város helyrehozása és megtisztítása a legnagyobb problémánk, honnét adnánk erőforrást az elképzeléseitekhez? Nehéz elképzelnem, mitől lenne erősebb a szövetségetek egy újabb várossal, ha ti magatok sem tudtok mit kezdeni a Fekete Füst fenyegetéseivel - tekintek rájuk felváltva, várva egy épkézláb alkut, ami nem a sarokba szorításunkról vagy a tündérmesékről szól. - Vannak még városok a világban, mi akár hátra is dőlhetünk, kivárva a végét - tisztában vagyok vele, hogy ez nem fog megtörténni, elvégre vadászok vagyunk, harcosok, akik az utolsó légvételükig küzdeni fognak, csupán az a kérdés, milyen úton és módokon. A látszat ellenére nem ellenzem olyan mértékben ezt az esetleges szövetséget, de ha valóban meg akarnak állapodni velünk, a szép vagy éppen fenyegető szavaknál komolyabb biztosíték kell arra, hogyha megoldódik mindez, nem csapnak le ránk megtorolva mindazt, amit a fajtáikkal műveltünk.
- Nyugodtan összefogdoshatjuk őket… - ismétlem el a kijelentését az orrom alatt, hitetlenül sutyorogva. - Tehát szövetséget ajánltok, viszont ezt a problémát is oldjuk meg magunk? - elgondolkodást mímelve hümmentek egyet, végigvezetve pillantásomat a plafon repedezett, megviselt valóján. - Egyre csábítóbb ez a szövetség - nézek vissza rá, egyik szemöldökömet a homlokom közepére emelve, amint feltűnik az önkiszolgáló műsora. - És persze nyugodtan éljétek fel a készleteinket is, mintha vendégek lennétek itt, vagy ilyesmi - jegyzem meg szarkasztikusan, amibe olyan mélyen elmerültem, hogy egészen váratlanul ér az angyal teljesen ártalmatlan, a tárgytól messze eltérő kérdése.
- Fogalmam sincs mikor épült, de a kincsek mellett biztosíthatlak róla titeket, hogy tele van csapdákkal is - jelentem ki fapofával.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



hunting is the only thing that makes sense

avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 09, 2017 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Csendesen hallgatom az angyal és a vadász beszélgetését. Túl sok hozzáfűznivalóm nincsen ezekhez a mondatokhoz, bár azért kezdünk immár érdekesebb vizekre evezni, amikor a vadász felteszi a nagy kérdést, hogy még is miért bízna bennünk, továbbá a démonok hemzsegnek az utcákon.
- A nevem Ashtaroth. - mutatkozom be én is. Tekintetem az ablakra szegem. Most mozdulok meg először hosszú percek óta, és lépek oda, pillantásom tárgyához. Kezeimet összefogom hátam mögött, tartásom szál egyenes, katonás, lovaglócsizmám halkan kopog a fapadlón. Az angyal ismét szépen összefoglalja a lényeget, bár a kérésén majdnem felhorkanok. Végül hang nélkül, kis szusszanással, aprón megcsóválom a fejemet.
- Naiv vagy, ha azt hiszed, hogy az emberek bele mennek a békébe, csak azért, mert azt kérted tőlük. - mondom az angyalnak, úgy fürkészve az utcát, mintha csak átláthatnék az épületeken, és láthatnám, hány démon kószál most az utcákon.
- Az emberek gyakorlatias népség. Addig nem mennek bele semmibe, amíg nem bizonyosodnak meg arról, hogy anélkül maguk alatt vágják a fát. - mondom, kissé oldalra fordítva a fejem pillantok a beszédesebb vadász felé.
- Ophilianak igaza van. Mi is mindig itt leszünk, amíg ti is. A dolgunk az, hogy titeket szelektáljunk. Hogy bűnbe csábítsunk, vagy éppen eltereljünk a rossz útról. Ha újra helyre áll a világ, számíthatsz arra, hogy a régi küzdelem is visszatér. - mondom, majd szigorú, hideg kék pillantásomat visszaszegezem az ablakra.
- Visszatérve a jelenre: az angyalok és a démonok mindenképpen szövetségesek lesznek. Erről Lucifer gondoskodik. Az emberek pedig eldönthetik, hogy csatlakoznak, vagy ahogy mondtam már, maguk alatt vágják a fát. - mondom kissé elmerengve, fém karomat felemelve, megszemlélve, ujjaim ökölbe szorítva és kinyitva, megnézve, mennyire működik jelenleg. Fáradok a viselésétől. Visszateszem a hátam mögé és feléjük fordulok. Komoly, idegen ábrázattal nézek egyenesen a fiúra.
- Túl sok okotok nincs nemet mondani, te is tudod. Ezt a várost is ellepte a "Fekete Füst", és te pontosan tudod, és érzékeled ennek igen csak szörnyű mellékhatásait. - mondom, miközben lassú léptekkel megindulok felé.
- Emberek térnek vissza a halálból, őrülnek meg, vad pokolkutyák és kártékony impek lepték el a városokat, démonok és angyalok szorultak ki síkjaikról. Tudom, hogy az emberek csak a saját kényelmükig veszik figyelembe a dolgokat. - mondom megállva előttük és áthatóak a szemükbe nézek, hideg aurám próbálom visszafojtani, hogy ne legyek fenyegető.
- Ez esetben kénytelen leszel belegondolni abba, hogy ez a pusztulás a természetfelettin, angyalokon és démonokon is túlmutat. Hogy ha nem a te generációdban fog a Föld és vele MINDEN elpusztulni, akkor a következőben. - mondom és nemes egyszerűséggel ellépek mellette a bárszekrényhez, hogy kiszolgáljam magam az egyik régi italból. Amíg ezzel foglalatoskodom, újabb szavakat intézek mindannyiójukhoz.
- Amúgy a Sátán visszahívta szinte az összes démont New Orleansba. Néhány vadonbeli egységet kivéve. Szóval azok, akik még is errefelé ténferegnek engedély nélkül, nektek ártva és kárt okozva, azok árulóknak minősülnek. Tehát az ilyeneket nyugodtan összefogdoshatjátok. - mondom, és ismét feléjük fordulva az ajkamhoz emelem a poharat.
- Hogy a befogások után ti, vagy mi öljük meg őket, az már nem számít. Persze csak ha visszaáll a rend. - mondom, és végül kortyolok egyet.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 8:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
The Silence of the Lambs


A szekrény előtt állva nyugodtan szemlélem annak tartalmát. Fejemet enyhén félrehajtva olvasom el a viseltes, poros könyvek gerincét. A fejedelem, A szabadságról, Az állam. Ajkam akaratlanul is mosolyra húzódik. Régen volt már, hogy valaki eme könyveket olvasta volna, pedig mily sok igazság lapul ezen könyvekben. Meglehet, hogy jelenlegi helyzetünk sem alakult volna így.
Emlékszem azon időkre, amikor a felső rétegnek kötelessége volt ismernie kortársai írásait, szükséges volt gondolkozniuk, folyamatosan okítania magukat… Kicsit eltértem a tárgytól, s a fiú szavai zökkentenek ki újra csak.
- Két dolog van, amin az embernek nem érdemes mérgelődnie. Az egyik, amin tud változtatni, a másik, amin nem - felelem, ahogy mosolyogva felé fordulok. - Platón - mutatok az egyik könyvre, rövidke idézetem megmagyarázása végett. Mégis úgy vélem, hogy eme szituációhoz teljesen illik. - Szép gyűjtemény - jegyzem meg a könyvekre, miközben másik kezembe továbbra is tartom az arany tárgyat.
A többiek úgy tűnik inkább passzív félként viselkednek a beszélgetésbe, de ezzel nincs is semmi gond. Nem tartom magam oly nagy szellemnek,aki képes lenne másokat meggyőzni. Nem is ez a szándékom.
- A Föld ellensége most közös. A Sötétség senkire sincs jó hatással. Védekeznünk kell ellene, de egyedül képtelenek vagyunk. Az emberek most oly hatalommal kerülnek szembe mellyel nem találkoztak még. Hozzáállásotok hozzánk természetes reakció, nem vitatom el jogosságát - felelem nyugodt hangon, mosolyogva.
Nem szándékom, hogy viszályt szítsak a felek között feldühítsem őket. Szavaim pedig igazak. Valóban megértem őket. Gabriel vadászik rájuk, ezen fiataloknak az ettől való félelembe kellett felnőniük. S a félelem gyűlöletet szül.
- A világ az egyensúly megtartásáról szól. Amíg éltek Ti emberek, addig törvényszerűen lesznek angyalok és démonok. A két véglet, mely között ti álltok. Ti, Atyánk legkedveltebb teremtményei. Létünk tőletek függ - de a Sötétség legyőzésével még nem történik meg a nagy győzelem. Gabrielt és Mihályt is észhez kellene téríteni. Egyre erősebb bennem az a meggyőződés, hogy Atyánk azért nem tér vissza, mert fiai letértek a helyes ösvényről. Ha visszatérnének, ő is visszatérne, uralkodna királyságán.
Lágy mosolyom szélesebbé válik kérdése hallatán. A tudás hatalom és nagy úr. Az embereknek viselniük kellene eme tulajdonságot.
- Az apró barázdák, gondosan lettek elkészítve. A kezdetleges nagyítók segítségével sem tudták mindig tökéletesen megalkotni, no meg mivel ez a csillagok vizsgálatára szolgál, készítője minden éjjel az eget kémlelte, hogy pontos mását adja vissza annak - felelem higgadt lelkesedéssel.
Letekintve a kezembe újra végigsimítok a faragásokon. Míg tekintetem meg nem akad az egyiken. Elmélázó tekintetem hirtelen kapom fel.
- Örülök a találkozásnak Alexander Payne. Az én nevem Ophilia, a Menny Irattárosa vagyok - mutatkozom be, majd pedig a kanapén ülő démon felé fordulok - Ő pedig… - mutatok felé, hisz nevét nem tudom, vagy ha be is mutatkozott nekünk én nem hallottam ezt. Meglehet, hogy nem is a valódi nevén tette ezt. Lényegtelen. Más miatt vagyunk itt, jól mondja a fiú.
- Biztosíthatlak róla, hogy nem áll szándékunkban ártani nektek. Végső célunk egy. Arra kérnénk hát, hogy a jelenlegi viszálykodást tegyük félre, kérjük, hogy legyetek belátóak, s ha csak egy pillanatra is, de söpörjük félre nézeteltéréseinket. Félő, hogy enélkül a Föld… - mondatom inkább nem fejezem be, vélhető, hogy amúgy is sejtik, hogy mire gondolok. Engedem, hogy ki nem mondott szavaim ott lebegjenek fejünk fölött.
Lassan körbefordulva a szobába csodálom meg az épület tulajdonságait.
- Ha jól sejtem, ez a ház a polgárháború idején épült, igaz? - emelem kedélyes tekintetem a fiúra. - Stratégiailag remek épületet választottak a főhadiszállásukra. Masszív épület, mely tele van a múlt kincseivel és erejével.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2