Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Szalon Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 11:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 10:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


új nap, új arcok
────────────── ──────────────
@Ruby Crusader - 1160 szavacska
Egészen jól kapta össze magát, ez dicséretes, már nem érzi azokat a kis impulzusokat a másik felől annyira, a vész azonban nem múlt el. Nem azt mondja, hogy ez így oké, mert nehéz. Nehéz azt a sok mindent kitölteni sekélyes és kicsi dolgokkal, amikre az emberek szoktak és amire képesek. Vagy mi. Ez úgy néz ki az első ilyen, a lány elérte, hogy teljesen átadja magát a szerepnek, amit magára húzott. Mert valljuk be, a fejébe úgyse látott bele soha senki, ott lehetett minden szép emlék vagy piszkos gondolat. Most pedig nem tudja, mintha nyitott könyv lenne? Vagy csak paranoiás. Rémlik neki olyan régről, aki előtt nem volt titka, arca ott lebeg lelki szemei előtt és pillanatra a haragja is, ahogy érzett iránta. Nem, ez az ő helye. Nem lehet.
Marad a mosoly és a figyelem. Vagy épp minden más apróság. Hogy igazából talán ő kicsit toprongyos a viseletes, talán nem is az ő méreteire szabott ruháiban. No de sebaj, nem a divat a lényeg, hanem hogy fedje amit nem illik mutogatni csak egy csendes szobában. Nem, nem ebben.
- Nagyon fura, igen. Nagyon. Kicsit sok is, ha bevallhatom neked, de amúgy jó. Sose kaptam ennyi figyelmet és a történetem meg főleg nem. De nincs ebben semmi, egyszerűbb vagyok, mint hinnék – tárja szét a karjait tanácstalan, hogy hát vagy csalódás, vagy nem, ő ember. Papíron. Aztán igazából tényleg mindenki azt lát bele, amit akar. Ezt nem tudja megszabni, nem tudja elnyomni a fura és érdeklődő gondolatokat, tekinteteket, csak bebizonyítani tudja, hogy mégis mi a franc lenne abban különleges, hogy létezik, edz és tanul. Csak az, hogy halad, javul, ügyesebb lesz, mert azt tudja, hogy sokak szemében erre ő nem képes, nem hiszik el róla. Mókás lesz ledönteni a tévhiteket.
- Szegény, bele fog fájdulni a feje – de cinkos a vigyor, társra lelt, mintha tényleg a rossz gyerek lenne, aki a másikkal beszéli meg, hogy megrángatják azt a szakállat azért is, és ezredszerre teszik fel a „Miért, mi ez?” kérdéseket. Idegesítő fejhangon. Pedig nem kenyere bántani a férfit, sőt. Kedveli, a maga módján. És ez épp elég.
- Áhh, akkor semminek semmi értéke, csak van – bólint. A démonra nincs mit mondani, holtan csak üres héjak, mint a dió, a lényeg már nincs benne. A pénz meg... hát neki meg főleg nincs. Nem is érték, csak inkább érdekesség, mint valami régi kacat, amit ki lehetne állítani. Talán majd elszórja a tengernél vagy valami kútban, talán megtartja, fogalma sincs. Akad még pár kacatja, amikről szintén fogalma sincs mire jók, csak vannak. Pedig nem gyűjtögető, nem ebből a fajtából.
- Pokolkutya! Nem, nem, azért annyira nem akarod eldurvulni. Egyelőre jó így, aztán meglátjuk, mit találok. Az a legjobb, menni aztán majd beleakadni. Csak ne abba a dögbe. Szerintem senki nem örülne, ha én azzal villognék, hogy jaja, nem harap, a kezem csak játékból rágta le – neveti el magát, mélyen pedig azért mégiscsak tudja, hogy hát talán illene hozzá. De csak mélyen. A felszín megmarad tőle távol, ameddig lehet, mert ahogy Zagar is mondta, a város sok része el van fertőzve dolgokkal, tehát akaratlanul fog belefejelni majd ebbe. Ráér rajta gondolkodni, nagyon is, nem engedik ki terepre, csak sétálni, felügyelettel.
- Ó, akkor te ügyes vagy. Én is csak ilyen megsütöm a húst dolgokhoz értek, vagy nyersen, ha nincs idő vagyis ha nem volt és nem bírtam várni. De mindegy is, most meg... hát nem tudom, hogyan kell. Csak szerencsétlenkedek a lakásban is. Azt a nyulat viszont megkóstoltam volna, ritkán de fogtunk és nyami. Meg megkérdezem tőle, kereshetünk-e nyulat valamikor – bólogat. Nem mintha kéne, de valamit szeretnie kell enni is. Ez egész etikus, meg reális. Az meg ha lelövi valamivel, neki gyakorlás, tehát minden csak plusz. Lehet még meg is dicséri az ötletre.
- Én is, én is – bólogat, mosolyog. Tényleg, most már ő is, elvégre más ellen így még nem. Hát látnia, éreznie kell, milyen, mi lesz belőle. Egyedül megtehetik, kell majd harmadik is? Erről sincs fogalma, immáron az érmét forgatja az ujjai között.
- Nem? Nofene. Azt hittem legalább egy olyan... hamburgerre fussa – csóválja meg a fejét, pedig az finom dolog, még kényes ajkainak is. Finom ujjak fognak kezére, az ő ujjai hidegebbek, mint amúgy az átlag, nem nyirkos, nem síkos, csak hideg, mint akinek keringése már sosem lesz jobb. Aztán az érmére hajtogatja őket, apró, emberi gesztus. Rég volt, nagyon máshogy érintették és akaratlanul rázza ki a hideg. Főleg mert így, hogy megérinti, szinte érzi benne az erőt, a lány erejét, hogy zubog benne. Vagy csak képzeli?
- Neked is hozhat, nekem már van ilyen érmém, odaadom szívesen – néz rá, aztán olyan hirtelen kapja el a kezét, mintha égetné. Pedig nem, semmit sem csinál, de ha nem kell neki, hát nem erőlteti. Egyelőre fogdozza ujjai között, semmi több. - Miért bocsi? - nem érti. Hogy hozzáért? Ennyitől nem jajdul fel, nem fájt neki, hát mit szabadkozik? Ja igen, az emberek ilyenek. Nem tapiznak mindent össze csak úgy. Huh, oké, igen.
Aztán igazából mire bármit is mondhatna, épp veszi elő a mosolyát, a sors úgy gondolja, most leköpi őket. Hall valami reccsenést, repedést, mint a tó jege, aztán a lány eltűnik mellőle. Az érme, amit az előbb még fel akart ajánlani, a mélybe hullik, senki nem hallja hol koppan végül, min áll meg. Utána kapna, de már csak a levegőt markolják ujjai, nem volt gyors, ez jár azzal, ha kikapcsolja az érzékeit és lemegy a valódi emberbe. Marha jó, morgolódik egy sort, arca meglepedt és ijedt egyszerre. Előre van hajolva, kész arra, hogy odaguggol és felhúzza, de most az ő talpa alatt reped meg az út.
- Baszki... - csusszan ki száján a ritka szó, meg is tartaná is a szavát, de akkor is, ő neki most hősnek kell lenni. - Kapd el a kezem, kíhúzlak, elbír ez a szar! - ejj, hát micsoda mocsok lett ajkain. Nyújtózik, tényleg odatartja a kezét, csakhogy nem lett igaza. Egy kis darab törik le lába alatt, elég, hogy kirántsa az egyensúlyból és megbillenve ő kezdjen el kapálózni. Az a baj, hogy semmi puha nincs odalent, de ha navigálnia kellene, akkor balra kéne esnie, mert ott csak törmelék van, a lépcső már túl keménynek tűnik. Megkapaszkodik ő is, a parkolóóra, épp abba akarna még támaszt lelni, megint Ruby felé tekintve. De a sok-sok év ázás, beázás és karbantartás hiánya aztán megmutatkozik. Lábai alatt táncol minden, aztán tovább omlik, ő pedig hamarost megtudja, milyen a súlytalanság és a zuhanás, kiáltva esik a mélybe, szerencsétlenebbül, mint a lány, akinek biztos egyelőre a fogása. Csak egy egykori kábelt bír elkapni, tenyerét azonnal felszántja, mit bántja, egyelőre megfogja, egy pillanatra, de a tartó kiszakad a falból és újabb magasságot zuttyan. A hangok alapján nincs sok vissza, ő meg kapálózik, pedig nincs értelme. Letekint. Innen már talán nem halálos esni? Talán.
- Hozz segítséget ha fel tudsz mászni! - vagy nem, de a kábel sem biztosíték semmire. Alatta pedig ott egy másik, elfeledett világ. Ma még megtanul repülni, csak nem a kellemes módon.


//folytatás a metróalagútban >>


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

Csak nézem, hogy milyen bölcsen bólogat Will, van benne valami, mintha többet tudna, mint amennyit kinéznénk belőle. A gondolataiban járva is hasonló következtetést vontam le, csak ő jobban uralja azt is, mint mondjuk én. Nekem minden a nephilimről, szárnyakról meg ilyenekről szól ott is, szóval csak arról, amit nem akarok kimondani, de gondolatban jól esik azért.
Hát nem tudom, szerintem örül a család, hogy végre megkapott, mert hát a csalás hírneve és tehetsége mindenkiben ott van és így őket gyarapíthatom. tudod anyukám elszakított tőlük, most meg mégis velük élek. Persze mi piszkos motelszobában laktunk ott meg egy nagy szintes kertes ház van, egyszer eljöhetnél, biztos örülne Zagar is ha ott talál. *Legalább a látszat meglenne, hogy egyikük sem olyan magányos és elveszett.
- Fura, ha hirtelen mindenki rád figyel és tanulmányozni akar, pedig csak egy egyszerű halandó vagy, aki annyira átlagos mint mindenki, de ők mindenbe bele akarnak látni mást is, ami fura vagy idegen számukra. Elhúzom a számat, nem tudom meddig tudom titkolni én is a félvér mindenemet, meg hát ő sem egy átlagos ember van egy olyan érzésem.
- Ó tényleg, ő még élt mindenek előtt, lehet majd én is kifaggatom alkalomadtán. Anyám nem beszélt sokat róla, azt mondta, jobb ha nem álmodozok olyanról, ami már nem lehet. Komolyodjak meg, ez a való élet, ami kegyetlen és óvatosnak kell lennem. Hasznos tanács, de a véremmel nem bírok, annyira érdekel minden és persze vonzanak a tilos dolgok is.
- Én nem tudom, még csak holtan láttam démon által megszállt testet. Megvonom a vállam, de ha ő azt olvasta biztos úgy van, nekem is ez rémlik.
- Szerintem ennyi elég is, amúgy sincs nagy értéke a pénznek már. Ha valakinek meg van lakása, még jó, hogy megosztja másokkal, ha nem lakik ott. Nincs is nagyon mit beszélni róla, úgysem tud érdemben hozzá tenni, miért kapta meg William azt a lakást a tanácstól.
- Igén, én is akartam valamit, de lebeszélt Zagar, hogy ha vadász leszek, nem lesz időm rá, viszont neked még lesz rá időd, amíg belerázódsz az itteni világba. Nagyon szívesen segítenék vele néha, mindig is szerettem volna kutyát. Anya szerint csak a pokolkutya értelmes házi kedvenc, de az elég veszélyes dolog. Azt meg aztán meg sem enné senki sem. Mondjuk én amúgy sem szívesen eszek ilyeneket vagy ha mégis, jobb nem tudni, mi az a hús, ami elém került.
- Én tudok főzni és szeretek is, már elég régóta én főztem magunkra otthon, most meg olyan más ez, hiszen többen vagyunk más igényekkel és mindenki főz. Zagar egyszer csinált nyulat a kertben, nagyon finom volt, ő is jó ilyesmiben. Valahogy őt érzem a legközelebb magamhoz a Crusader lakban, olyan apafigura, akinek az idegeire mehetek, de amúgy nagyon kedvelem, de mondani neki nem fogom, mert nem hiszem, hogy kölcsönös lenne a dolog. Igaz a legtöbb időt is vele töltöm ott, mert a többiek a saját életritmusukból nem mozdulnak ki és nem férek bele az idejükbe. Nem is bánom, addig is nyugtom van.
- Már alig várom, hogy gyakoroljunk! Kicsit közelebb lépek Willhez, aki nem lép arrébb, szóval félsikernek elkönyvelem el magamban. De jó lenne végre már szerezni egy barátot. Megállunk egy parkolóóránál, ahol felvesz egy érmét én meg közelebb lépek és hajolok, hogy megnézhessem.
- Szerintem már akkor sem ért olyan sokat, hogy ehess belőle. Nevetek fel, mert a pénzekről tanultam és ott volt, körülbelül mi mennyibe került, de azért jó így élőben is látni ilyesmit.
- Tedd el, még szerencsét hozhat, te találtad. Megfogom a kezét és ráhajtom az ujjait az érmére, tényleg tartsa meg, nekem nem hiszem, hogy túl sok szerencsét hozna. Majd rá pár pillanatra el is kapom a kezem, nem akartam így letapizni, de valahogy csak úgy jött a dolog.
- Bocsi. Szabadkozom, majd ideje tovább indulni, csak hát pár lépés után az úttest úgy gondolta, hogy beomlik a lábam alatt és megijedek, szerencsére gyorsan kapcsolok és megkapaszkodom a járdaszegénybe, jó kis lyuk keletkezett és mögöttem haladt tovább az omlás. Will felé pillantok, mert az ő talpa alatt is megrepedt a talaj.
- Hátrálj vagy kapaszkodj meg valamibe! Nem tudom felhúzni magam és hát alattunk valaha mozgólépcső sor lehetett meg egy metró járat. Nem akarok lezúgni, mert elég mély és biztos eltörném valamim, még ha rúnát tudnék rajzolni is. Persze van egy megoldás, hogy megússzam, de nem akarom a szárnyaim felfedni. Megpróbálom magam feltornászni, amitől csak még jobban beszakadni látszik a dolog és csak lentebb kerültem. Hátrapillantok, hogy Will szerencsésebb helyzetben van e, mint én. Az élet mindig fontosabb mindennél és hát eléggé félek, szóval akaratlanul is érzem, ahogy bizsereg a hátam.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


új nap, új arcok
────────────── ──────────────
@Ruby Crusader - 949 szavacska
- Nem is kell mindent! Csak erőlteted és a fejed fájdul bele – mint a nagy bölcs, úgy bólogat, aztán pont ő az, aki imádja, ha mindent tud, meg ha van mit. Mindegyik fele, mindegy mit néznek. Azonban nem ismeri még hallásból sem a nőt, aki az ő anyja, így aztán nem tud érvelni sem egyik állítás mellett se érdemileg. Mindegy is, nem erre van most szükség, ilyenkor csak a megértésre.
- Ezt meg tudom érteni. Mármint... a második felét a dolognak, nekem is még nagyon furcsa és azért is szerettem volna minél előbb kint élni egy lakásban, mint a bázison mert... fura. De én mondjuk még annyira sem tudom az otthon fogalmát, szóval nekem mindenhogy furcsa és szokni kell. Deee igen, lehet jobb lenne pár menedék ilyen esetre, ha tényleg nem bírod, beszélj erről valakivel, hogy legalább valahol egy motelszoba, ahol szeretnél egy kis privát teret. Nem hiszem, hogy ebben amúgy lenne bármi kivetnivaló, mert... Mindenkinek kell – von aprón vállat, nem kell ebbe semmit sem belegondolni, akár jó egy kiadós sírásra, csendes olvasásra vagy merengésre. Ki tudja, lehet a titkához is jó lesz, amire célzott, aztán máris könnyebben megy vissza és él ott, vagy nem feszeng ezeken. Az emberek meg majd jönnek, újként nehéz, mindenre idő kell.
- Nem kifejezett nézés, csak így... néznek. Jobban, figyelnek és néha sikerül. Mintha keresnének valamit vagy nem tudom, csak nem szoktam meg, hogy néznek, akármiért jobban. De talán csak az a gond, hogy nem ismerem őket – persze, demonstrálja is Ruby, hogy ő is néz, azonban le nem akad, csak épp beszéd közben fixírozza a földet, mint akinek kínos erről beszélnie hangosan is. Amúgy nem zavarja, ki mit keres és talál rajta, nincsenek nagy különlegességek rajta, ami akadna, azt meg nem mutatja ugyebár. Csak egy szempár, a pofa és a többi tartozék. Most már nem olyan ágrólszakadt kinézete van, a városban jobban ügyel erre és mégsem túlzóan. Öltözete egyszerű, haja kicsit kócos, nem koszos és más nem is nagyon számít. Csak egy egyszerű kölyök ő, akinek nem sok jut, de azt megbecsüli. Bár a folyamatos szakadások a farmerjei szárán nem ezt mutatják, de nem tehet róla, van, amit eleve így kap. Vagy direkt van az rajta? Fogalma sincs, nem zárkózott fel az utolsó divatból.
- Színes volt és hangos. Meg tömeg. Zagar azt mondta, mindig sok ember volt a városokban, nem kihalt utca. Fura erre gondolni, most még ha mindenki ki is menne, akkor is lenne sok hely – már csak abból gondolja ezt, hogy mennyi utca van, még azokat is beleszámolva, amik romosak, kívül esnek a falakon, vagy épp le van zárva. Nemigen tudnák betölteni. Kár érte.
- Jó, aztán legközelebb összerakjuk a tudásunk – bólintva hagyja a dolgot akkor egyelőre annyiban, tényleg csak spekuláció maradna végül, az meg nem mindig visz semmire, elvégre nincs démon itt, akin ki lehetne próbálni. A börtönben tuti van, de oda nem mehet csak úgy.
- Az oké, de azt látni lehet, hogy már használhatatlan. Mármint, csak olvastam erről, mert még sosem láttam úgy démont, de ha mondjuk látom, hogy eleve le van harcolva, akkor igen, nincs mit menteni. De mégis, aztán ott van a lélek mellette, amely élhet még. Na mindegy, majd kiderül milyen is ez – engedi el ezt is, ő már csak szórakozásból is megtenné, meg tette is már, de az másik történet, azokról könnyebb lenne mesélni. Így meg marad a jelen, meg a tudatlanság.
- Mondtam, egy próbát megér! - szúrja közbe még mindig bátorítva, hogy ne ezen akadjon meg. - Ahh, nem tudom. Erről a fizetés dologról nekem senki semmit nem beszélt, szóval... Tudok adni hálát, kitartást meg mit tudom én még mit – nevet. Nem jegyzi meg, hogy akkor fizet természetben, mert azt félre lehet érteni, de ja. Akár abban.
- Ááááh... én ilyenben nem gondolkodok meg reménykedek. Viszont itt lehetne állatom akár, amit nem kell megenni – már ha azzal beszélgetni csakugyan nem lehet, nem zavarná és még jól is szórakozna. Bár tény, hogy a kutya-macska vonal mellett kellene maradnia, azoknak elég a kis hely is, de akár simán keresne kígyót is, csak épp az kicsit másképp mutat. Vagy akármi más. Pokolkutyát nem kíván, ebben biztos.
- Én meg amit kapok. De az is jó, nemigen tudok változatosan főzni – ez tény, hogy szegényes a tudása és simán rakott a másik városban tüzet a tűzhelyben is, mert úgy gondolta, az oda kell. Hát nem és azóta sem lett okosabb, hogyan kell azt a vacakot bekapcsolni, pedig ő tekergette.
- Persze, egy bábú nem üt vissza, más, ha akárki van ott és arra is kell reagálni. Ebben igazad van, teljesen más lesz az ellen, mint mondjuk ellened. Na majd meglátjuk! Ha megrázom magam, tudok figyelni, kint is volt mire, akár a kóbor kutyákra, hogy ne tépjék szét a lábam – közben körbetekint, merre fordult le, bár nem fontos, ha csak tényleg mennek előre. Aztán maga mellé pillant, ahogy közelebb lép, mintha kicsit tartana attól, mi ugorhat ki a törött üveg mögül. Csak aprót mosolyog, nem lép oldalra, hogy megint messzebb legyen, hanem előrepillant és halad tovább. Eddig nagyjából tudta, mit lát, most kicsit bizonytalan, de amellett, hogy csendes és üres környék, semmi nincs benne.
- Na ja. És lehetnék mondjuk... sima tanuló, akinek az írás meg a számolás a nagy gondja, vagy akármi. Meg hogy mit miből vegyek meg – nevet, tényleg nincs fogalma, ezek milyenek. Ha látta is, már szemén át. De Ruby sem élt akkor, így ketten képzelegnek. Megpaskolja menet közben a már rég álló parkolóórát, majd lehajol és felveszi az érmét, amelyet kiszúrt.
- Na, ebből meg ennénk valamit. Micsoda világ lenne! - noha a negyed dolláros érme nemigen érne sokat, erről fogalma sincs. Csak a másiknak nyújtja az érmét, neki ilyen már van.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 09, 2019 6:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

- Nem tudom. Sóhajtok, elvégre anya erős volt és soha senki nem tudott neki komolyabban ártani, mindig mindenre felkészült és a motel is tele volt mindig rúnákkal. A Crusader lak is tele van sajnos, van amit még én is kikerülök inkább, mert nem tudom, hogy mennyire hathat egy félvérre.
- Nem, mivel nem éreztem szükségesnek, pedig most nagyon jó lett volna, ha vannak barátaim, akiknél néha meghúzhatnám magam, mikor nincs kedvem hazamenni a Crusader lakba. Tudod kedvesek meg minden, de nem érzek otthonomnak a helyet, olyan, mintha egy betolakodó lennék, akinek mindenkihez igazodnia kell. Persze lehet csak némely gondolatok miatt érzem így, amiket kiolvasok a fejekből. Nem tudom mit tehetnék, hogy jól érezzem magam egy számomra idegen helyen, a családommal, akiket eddig nem is ismertem.
- Hogy néznek rád, hogy megakadsz? Fordulok felé, hiszen olyan helyes meg magas is, én elolvadnék tőle és fel sem tűnne, ha megakad a beszélgetés, legalábbis, amíg egymás szemébe nézünk. Persze mindez csak álom, mert soha nem lesz fiúm. Alacsony vagyok és el vagyok átkozva úgy érzem. Sose találom meg azt, akivel szorosabb kapcsolatba kerülhetnék, mások ebben a korban már rég túl vannak a testiségen, én meg hát nem.
- El sem tudom képzelni, milyen lehetett régen, de szívesebben élnék ott az biztos. Talán akkor lenne pasim is és normális lennék, nem féltenének ennyire, nem lennék félvér sem.
- Igen, talán ő jobban képben van, majd én is megkérdezek valakit erről. Nem gondolkoztam sosem a testről, elvégre az is elkezd meghalni a démonnal, legalábbis én így gondolom, de a fene tudja.
- Nos igen, ez kényes dolog, de a test lehet már nélküle rég elfoszlott volna, szóval felesleges lenne a démonűzés. Ismer módszereket erre, egyszer jó buli lenne kipróbálni, de hát ez nem szórakozás kérdése és nem is érdemli meg senki, hogy emiatt megszállja egy démon mondjuk.
- Szerintem az olyan lakás, amiért nem kell fizetni, mert a vadászok tulajdona és kiadják az itt tanulóknak és dolgozóknak. Lehet nekem is tudnának adni egyet, csak hát ha ott a család, akkor ugye miért is... Még nem tudja, hogy jó-e neki a családdal lenni vagy sem, annyira nem ismeri őket és valahogy nem is sikerült senkivel összebarátkoznia sem.
- Talán ha megtalálod azt a személyt, akivel megosztanád, akkor neki örülni fogsz majd, ha kitölti a jelenlétével a lakásodat. Megvonom a vállam, mert annyira nem szeretném, ha találna bárkit is, aki nem én vagyok. Talán jól ellennénk a két kis különc, aki nem ismer itt senkit annyira, a két ördögfióka. Ám hamar elengedem ezt az egészet, mert sajnos csak álmodozás, ami sose válik valóra.
- Az még jobb! Mondjuk én is csak azt eszem, amit találok, még nem vagyok ott régóta, nem tudom hogy ki jár el vásárolgatni meg ilyenek. Bár valahogy Zagar tűnik a futkározós kis küldöttnek, akivel mindent elintéztetnek, amire nincs idejük.
- Az biztos. Kicsit elmerengek a hasát figyelve, hát a jelek szerint nincs ott semmi felesleg, biztos elég izmos már most is. Én csak halott testeket érintettem meg láttam sajnos, ott nem annyira izgató a gondolat sem, mint egy élő embernél.
- Ugyan, ha fejben nem vagy ott nem baj, a gyakorlásnak az a lényege, hogy ezt is fejlesszük. Egyedül nem tudod gyakorolni a mire hogy reagálj gyorsan részt, még nekem is kellett hozzá társ, mert én is elég lassan kapcsoltam eleinte. Azt nem kötöm az orrára, hogy már tízévesen elkezdtünk anyával ezen dolgozni, mert lényegtelen és az a cél, hogy jobban érezze magát és érezze, hogy rám számíthat.
- Oh, hát én is éltem volna benne, de hát kár ilyenekről álmodozni. Akkor is voltak angyalok meg démonok, csak nem voltak ennyire hatalmon, mint most gondolom, érdekelne egy olyan világ, ahol nem úgy születsz meg, hogy harcolnod kell vagy meghalhatsz. Fura és elképzelhetetlen számomra, miközben elindulunk egy utcában, ahol üres kirakatok vannak és hát az idő múlásának a jelei.
- Igen, ez van. Sóhajtok és hagyom rá a dolgot. Kicsit közelebb lépek mellé, mert ez az elhagyatottnak tűnő rész lehetne kicsit ijesztő is. Persze nem az, csak érdekel miként reagál a közelségemre.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


új nap, új arcok
────────────── ──────────────
@Ruby Crusader - 1061 szavacska
- Nem azt mondtam, hogy gyáva. Hanem inkább azt, hogy lehet ez volt az egyetlen olyan megoldás, amellyel megóvhatott téged. Mármint, én nem tudok sokat erről, de láttam ilyet, hogy inkább hátramarad, csakhogy legyen esély – érzi a szúrósságot, de nem törődik vele, mert valóban nem az volt, hogy ő most így azt mondta, az az asszony gyenge volt és gyáva. De persze, lehet úgy hangzott és csak a saját fejében volt ott a valódi tartalma annak, amit közölni akart ezzel.
- Áhháá. Teljes figyelem. És nem is hiányoztak mondjuk a korodbeli emberek társaságnak? Mármint értem, hogy a barátnőd is volt, de más másokkal – még mutogat is mellé, mert legalább körülötte volt tömeg, olyanok, akik hasonlítottak hozzá, legalább abban, hogy egy dolgot tanultak, ő hiába akart volna ilyesmit, hát nemigen lehetett. Nem mintha ezzel keseregne – egy része más kontextusban hiányolta a tömeget -, csak nem érti, mire volt jó teljesen az, hogy elzárta. De emögött is biztos több van, mint amit ő jelenleg tud és lát is, más kérdés, hogy most mennyire szabadult el és ki, de nem úgy tűnik, mint aki menekülne vissza a kis világába. Nem baj, beszélgetni mindig jó, neki meg kell is, így aztán kellemeset a hasznossal, talán a másik most pótol egy kicsit, abból, amit nem engedtek neki. Ő maga meg... hát inkább tapasztal. Akármennyire is volt bezárva a lány, láthatóan még mindig ő van előnyben mégis, veszi könnyebben a dolgot és él vele egyszerűbben. Neki minden mintha nagy falat lenne elsőre és emiatt sutának tűnik, tudja ő, hogy minek gondolják, látni a tekintetekben, hogy a kis béna csodabogárnak, reményeket nem fűznek talán sokat hozzá. És ez így jó.
- De felkeltem... - szusszan egy aprót. - Mármint, már azzal, hogy idejöttem, tök sok a figyelem és kellemetlen volt elsőre. Szívesen beszélgetek, de látom ahogy néznek és akkor megakadok. Deee lazítok én, amikor egyedül gyakorolok, az is az – főleg, hogy eredménye is akad, nem remeg a kéz és nincs pillantás, amely miatt viszketne a bőre. Nem mondja, hogy teljes mértékben jobb úgy, de bizonyos esetekben igen. Vagy épp a lámpa mellett olvasni hajnalig, mintha attól félne, nem lesz ideje semmit sem befejezni és elfogy az ideje. Most a városban kicsit előtört belőle ez, mélyről, de szerencsére van mi lefoglalja a gondolatait.
- Mindenki izgalomra vágyik, még mostanság is. Bár úgy tudom, régen sokkal unalmasabb volt az élet és más munkával is telt, meg világban, ott aztán végképp nem lett volna türelem. Mondom, szerintem nemsokára meglesz az, akivel lesz összhang és akkor majd pihenni sem lesz időd, mentek mindenfelé! - mert hát Zagar is megy, mondta is neki, hogy nem csak a városhatárig tart a dolog így majd ő maga is megtapasztalja egyszer, ahogy a lány is, milyen is az. Na majd akkor visszatér erre, hogy mennyivel lett kényelmesebb és jobb az egész. Csak hát nincs türelme, ahogy mondta is, evvel meg igazából csak saját magának árt, bár megérti, neki sincs több, mármint, ott mélyen, tanulja csak, hogy milyen és hogyan kellene ezt jól kezelni. Vagy épp csak bírni addig, míg amit akar vagy ami tetszik neki, megtörténik. Mindegy is. Jobb, hogy másra térnek át.
- Áhh. Értem. Majd felhozom Zagar-nak, hátha ő jobban képben van vele – bár lehet, még akkor sem. Inkább csak amolyan apróság ez, ami felötlött benne viszont számára még nem létfontosságú dolog, nem kell egyet sem kiűznie senkiből sem, vagyis sosem tudhatja ezt igazán, de egyelőre nem erre mutat a mutató állása. - Végezni vele egyszerűbb, csak ugye, a test – bár tény, most mások a szabályok, mégis, ha már nem kötelező, minek kárt okozni ugyebár. Vagyis, ezt mondja a társadalom, így illik tenni és ez is illik ahhoz, ami ő. Máskor meg más számít.
- Nem tudom mennyire kell fizetnem, csak pár érmém van amiket találtam, de sose csináltam olyat – von aprón vállat, mondjuk itt a fizetség az, hogy el van kötelezve és tanul, később pedig majd teszi, amit mondanak neki. - Nekem jó így egyedül, sokáig voltam csoportban, mégis, jobban zavarna, ha valaki lenne velem, mintsem az, hogy nem szól senki, amikor belépek az ajtón. Szerintem csak az újdonság varázsa, lehet később majd zavarni fog – mint akinek minden mindegy, csak legyen valami, ami nem az, ami a múltat jellemzi. Nem nagy igényű, ezt már bemutatta, talán jó pont, legalább nincsenek olyan kérései, amelyektől égnek állnak a hajak. Könnyebb.
- Értem. Akkor majd elválik – lesz ami lesz alapon mást amúgy sem tud tenni, mint most akár. Van még mit csiszolni és más is, nem siettetné a dolgot annyira, mint amennyire illik.
- Kapok napi adagot, nem vásárolok – korrigálja a dolgot. Ellátmány, szállás, kicsit elkényeztetett helyzet vagy átlagos, fogalma sincs, kinek mi és mennyi jár. - Azok nem romlottak. Kint ettem olyat utolsónak – utal arra, amikor még bóklászott, nem valami városban tengette a napjait. Aztán lepillant magára, pontosabban a saját hasára és megböki azt, mint aki ellenőrizni akarja, mennyire került már oda bármi is vagy épp maradt olyan, mint volt.
- Eleget edzek, minden nap – engedi le a kezét és visszapillant rá. Nem úgy tűnik, hogy tényleg fenyegeti a dolog, így nem is húzza tovább a dolgot.
- Itt. Kint meg ami akad. Ha azzal könnyebb elérni a dolgot, leütik a fenébe és viszik. Ez még a jobbik eset – az ember ha úgy adódik, elvadul és akkor nincs mi visszafogja, olyan lesz mint egy vadállat és nincsenek gátak. Elkapja a hév és átteper mindenkit és mindenen, kerül bármibe. A családra csak bólogatni tud, a legjobb tényleg az, ha magáért teszi meg, nem egy névért. Könnyebb.
- Nem félek, csak tudom, hogy nem vagyok még ott, ahol fejben. De megoldhatjuk – sejti ő, hogy a pillantása mögött azért nem egy gyenge valaki rejlik, számít majd rá, rajta meg elfér pár folt, nem baj azonban, ha lassan már ő is okoz meglepetéseket. Aprókat.
- Az a legjobb – akkor nem gondolkodik és lépked tovább. Nem akarja a veszélyes terepet, csak sétál, nagyon sok utca van, sok olyan hellyel, ami üres és csak régi kornak állít emléket.
- Azért én kicsit éltem volna abban a világban, ahol nem volt ez a világvége más, csak mese – sóhajt egy aprót, amikor egy megfakult kirakat mellett halad el és amely már nem árul többé semmit sem, csak a port és a maradékot. Pókok szőtték be, aztán még azok is elfelejtették.
- De mindegy is. Ez jutott nekünk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 29, 2019 9:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

- Az én anyám nem olyan, hogy elmenekül a fenyegetőzéstől és magamra hagy, tűzbe menne értem, de kétlem, hogy ez történt. Válaszolok kicsit szúrósan, mert ezzel nem tudok együtt érezni, egy anyának a gyermeke az elsődleges, szóval nem tesz ilyesmit.
- Hát, lehetett volna mással is, de nem hagyott nagyon másokkal barátkozni, az iskolában meg nem ment, mivel ott mindig teljesíteni kellett, iskolán kívül meg senkivel sem találkozhattam, mert egyenest haza kellett mennem, ha nem értem volna haza időben a megszokott útvonalon, biztos elindult volna elém, ami azért kínosabb. Egy nagykorú lányért már ne az anyja jöjjön el az iskolába. Bár én elégedett voltam ezzel, mert ő volt a legjobb barátnőm is. Egy burokban nőttem fel ja, zárkózott voltam és tetszett is a dolog, talán azért esik kicsit jól ez a szabadság, azzal megyek és oda, ahová csak akarok. Néha kicsit bűntudatom van, hogy örülök ennek és kicsit önzőnek találom anyát, aki elzárt a családtól és még a barátok lehetőségétől is. Lehet ő sem talált megfelelő barátokat és velem pótolt mindent. Félt, hogy találok tőle jobb barátnőt és eltávolodunk, ami lehet nem lett volna rossz, de mivel ez a múlt és azon nem lehet változtatni, felesleges ott leragadnom.
- Ne aggódj, a lényeg, hogy tanulj meg lazítani vagy annak tűnni és senki figyelmét nem kelted fel majd túlzottan. Amúgy is ha valaki odamegy hozzád beszélgetni, nem gondolom, hogy meg fogsz csömörleni. Biztatom kicsit, nem olyan vészes a sok idegen közé besétálni, itt legalább biztonságban van, ott meg ki tudja ki lökte volna fel, hogy a támadóik Willen csámcsogjanak, amíg időt nyernek. A túlélőket valahogy így képzelem el odakint.
- Igen, az idő sok sebet begyógyít szokták is mondani. Türelmesnek lenni erény és sokan nem azok, még én sem. Persze, ha egy akció része, várok én napokat is megfigyelve egy helyet és kielemezve, de amúgy meg tűkön ülök, hogy mikor mehetek bevetésre és kivel... Csak előbb kellene az a kivel, mert olyannal küldenek csak ki, akivel van összhang általában. Megvakarom a fejem, de jó lenne már megismerkedni valakivel, aki nem kezdő és mehetnék vele terepre belátható időn belül.
- Ez egy jó kérdés, fogalmam sincs, de szerintem a tanács sem tudja. Ezért jobb bezárni a testbe és azzal együtt végezni vele, már ha ez lehetséges. Megvonom a vállam, tényleg csak tippelek, de mindig van valami megoldás. Persze vannak rossz érzéseim, mint nephilim a pokolra jutnék, de ha az zárva van, akkor mi lesz belőlem? Végleg befellegzem, amint eljön az idő? Inkább nem is gondok erre, ügyes vagyok és túlélek mindent.
- Általában az olyan lakásokért fizetni szoktak, nekem meg nincs keresetem, amíg nem kezdek el dolgozni, szóval addig nem költözhetek külön, meg hát jobb lenne valakivel összeköltözni, mint egyedül lenni... Én jobb kedvelem a társaságot. Mosolygok William felé, veheti tőlem célzásnak is, bár amilyen kis szerény, szerintem nem fog semmi olyasmire gondolni.
- Minden iskolában vannak vizsgák, de én nem ide jártam, lehet egy tesztbevetésen kell bizonyítanod és ennyi, de csak akkor visznek el ilyesmire, ha már felkészültnek éreznek és te is annak tartod magadat. Én azért simán az elitek közé szeretnék majd tartozni, szóval mindent meg is fogok tenni, hogy elérjem azt a szintet, de ezt most megtartom magamnak.
- Uh... Hát romlottat csak akkor eszel, ha nem figyelsz oda a bevásárlás után, hogy időben meg is edd, amit hazavittél. Meg a helytelen tárolástól, de csak van annyi tudása, hogy mit hová tegyen, hogy ne egyen romlottat.
- Csak nem, eddzél eleget és izmos leszel, nem kövér! Nevetem el magam, mert nem tudom milyen lehetett éhezni, de most mindig tud enni, amikor éhes, gondolom nem eszik túl sokat még így sem, de a szervezete meg fogja szokni és ha nem mozog mellette eleget, akkor tényleg hízni fog, kár lenne érte.
- Még szerencse! Az emberek amúgy is inkább szóban bántják meg a másikat, nem fizikai erővel, legalábbis itt. Nem tudom mi volt kint, de furán hangzik a harapás, elvégre nem is ugatna a főmukik.
- Hát igen, nem nagyon lehet változtatni ezen, bár nem is én akartam ebbe a családba születni, mégis elvárják, hogy teljesítsek. Amit amúgy magam miatt teszek meg, nem a családnevem miatt. Ezzel le is zárom a dolgot, majd az edzésre terelem a szót, jó lenne Willel gyakorolni, megnézhetném mennyire erős amúgy.
- Ugyan, nem arra mennek ki a gyakorlások, hogy legyőzzük a másikat, hanem, hogy tanuljunk és nem fog senki megalázni, nem kell félni, főleg nem tőlem. Angyalian pislogok felé hátratett kezekkel, mert belőlem tényleg senki nem nézi ki, milyen kicsi a borsó, de erős típus vagyok.
- Nem tudom, amerre a lábunk visz? Körülnézek, fogalmam sincs, hol vagyunk, itt nem sétálgattam még, de az utat megjegyzem azért, hogy visszafelé ne tévedjek vagy tévedjünk el.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 26, 2019 8:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


új nap, új arcok
────────────── ──────────────
@Ruby Crusader - 1109 szavacska
- Semmiség – zárja le a dolgot, hiszen már minden oldalról megkerülték a dolgot és nem kellene kifacsarni belőle mindent, hogy aztán végképp fájó pont legyen ismét. Meg hát, minek. Tenni nem tud ellene, ha csettint, senki sem támad fel. Azonban a lány nem engedi el a dolgot, mintha keresne valakit, aki fülel és figyel, majd aztán alsó hangon csúsztatja oda a lényeget, amely aztán tényleg tovább árnyalja ezt a történetet. Talán neki is megfordulna ilyen a fejében, de ő látta a testet, neki volt bizonyossága.
- Ó. Hát, így valóban kétségbe vonható, hogy mi lett vele. Vagy akár ő maga is elmehetett, valami okból. Megfenyegették vagy ilyesmi... Sosem tudni mi képes erre rávenni embereket, már ha igaz lenne ugye – nem akar ő nagyon ebbe belekeveredni, de még lehet logika abban, hogy akár élhet is, csak ilyen és olyan okból nincs itt. Aztán ott a másik fele az egésznek, hogy vége lett és nem lesz semmi szövevényesebb történet az egész mögött.
- Ja így már más. Azt hittem ő még képben van, de hát akkor... - húzza el a száját, nos igen, nem is lepi meg annyira, elvégre akkor nem itt lenne talán és nem így, bár ki tudja. Tehát akkor ez egy szövevényes dolog, érti ő. Apa nincs, anya sincs, a lány akar bizonyítani és nem az árva, szomorú szendét játszani. Valahol meg tudja érteni.
- Az anyákkal a közös titok szinte elengedhetetlen – persze, nem fogja elmondani, ezt tudta szinte elsőre is, azért az ilyenek nem így mennek, még neki sem. De akkor az azt jelenti, hogy a viszony bensőséges volt, ahol mindennek volt helye. Egy ilyen után persze, hogy fura az, ha idegenek meg tök már arcok közé kerülve kell boldogulnia, nem mintha amúgy lenne ideje mások miatt aggódni, úgy igazán, hiszen egyelőre a maga dolgait kellene rendeznie olyan szinten, hogy könnyedebbek legyenek és sikamlósak. Mivel ő is új, ráadásul gyakorlatlan, az ilyen alkalmakkor, mint ahogy most is beszélget vele, bizonyára sutának is tűnik, mert nemigen tudja, mit mondjon, ha olyan kerül elő. Mindegy is.
- Ó, jó. Bár biztos elfogják, ha meg is látom. Én még annyira az elején vagyok, hogy nemigen marad – vonja meg a vállát, neki eddig is jó volt így, igazából tovább nem is gondolta, nincs is hova, most lát először újabb arcot itt, mint maga, tehát, inkább ő lenne kíváncsi arra, ki a fene találja meg végül, vagy fordítva.
- Köszönöm – mosolyt húz fel, hogy nem mondja el neki, nem mintha olyan hatalmas dolog lenne, igazándiból semmiség. Még annál is kevesebb.
- Még soha nagyon hasonló helyen nem voltam. A táborokban lakóautók voltak maximum, vagy csak sátrak, de így, ilyen, hogy a könyveket nem eltüzeltük hanem olvastuk, nemigen. Meg... igazából ennyire sok ember, szóval... Vagyis nem ez volt az első, pontosabban San Francisco-ba keveredtem elsőnek és ott volt elsőnek minden fura. Nagyon – mintha kicsit szorongana, még a saját karját is megvakarja, mintha pótcselekvést keresne, bár ez inkább olyan, amire nem is figyel. Tény és való, annyi év, idő után valóban szokatlanul régi-új érzés volt a tömeg, holott amivel elsőnek találkozott, az a semmi, a csend és az emberek hiánya volt. Éles váltás, de belátta, a remeteélet sem való neki.
- Megpróbálom, megpróbálom. Csak néha meg úgy vagyok, hogy felkelek, egy kupac valamin, kint vagyok és hát ja... Semmi se változik. De azt mondta az egyik nő, nem tudom ki, hogy vélhetően elmúlik, ahogy telik az idő, csak az ösztöneim nem képesek aludni, amik eddig ugye a veszélyt figyelték – von vállat, aztán lapoz is, nem fontos, épp még mi kínozza és mit kell levetkőznie, hogy ne legyenek apróbb malőrök vagy gondok. Mindig lesznek, ezzel tisztában is van, csak más jellegük lesz. Arra csak aprót nevet, ahogy nem kér a patkányos élményéből, vagy épp akármelyikből, amit evett. Jó, hát akkor épp erre volt szükség, tudná, ha nem lett volna más lehetőség.
- Tudod min gondolkodtam tegnap este? Hogy ugye ki lehet őket űzni a testből, no de most hova mennek? Nincs alagsor... - fogalma sincs, ez mennyire publikus infó, elvileg tudott, mivel minden tollas borzalom is idelent bulizik a többi mellett, lehet a lány kimaradt belőle, de ha tényleg felkészült, akkor tudja, miről beszél. Tényleg érdekes gondolat, valóban rágta miatta a száját. Elenyészni nem fognak, no de akkor így semmit sem ér, csak az, hogy a test megmenekül, ha van értelme.
- Lehet. Majd meglátjuk – lesz még rá idő, hogy nézegesse a lehetőségeket. - Miért? Attól meg van, nem lehetsz független és olyan, aki egyedül él? - vonja fel szemöldökét, valóban nem érti. Nem kötelező, elvégre a tényleg közeliek nincsenek már, akkor meg? Nem kell egy kupacon lenniük, semmi sem kötelezi. Vagy de? Ki érti ezt...
- Kedvel? Óóó – apró mosoly, az, aki szégyellős, de azért örül ennek. Tehát akkor jól halad. - Jaj hagyjuk! Dehogy leszek elit, ennyire nem gondolok merészet. Nekem az is jó, ha simán leteszem a dolgokat és.... ööö... van vizsga is? Vagy valami, ami alapján döntenek? - erről még nem kérdezte a férfit sem, hogy mégis mi lesz az a pont, amikor már nem tanonc, mi lesz a menete. Nem most lesz, mégis, érdekli, mikorra érhetné el.
- Nemigen szoktam megfázni sem. Mondjuk, néha kihányom, ha valami nem jó, mert hát... ja, de ez legutolsónak is valami romlott dologtól volt, szóval valami olyasmi. Annyi koszt ettem már meg ilyenek, hogy meg se érzek semmit – persze, nem fog egy szál semmiben flangálni, mikor mások a havat nézik. De fura a hóra gondolni, hiszen időtlen idők óta nem látott olyat és nem taposott benne mezítláb. A hegyekig nehéz felmenni még így is, vagy épp az maradt ki neki. Nem emlékszik.
- Hát akkor csak azt mondta, kicsit zörögnek a csontjaim. De talán azért volt, mert akkorát estem mint a fene. Vagy nem tudom hogyan értette. Itt van mit enni mindig, szerintem lassan már kövér is leszek! - na ez sem fenyegeti, de lehet ebben a formában akár lelkes is. Bár, nem lenne ideje, amennyit mozog, többek között elég ellene.
- Tök véletlen volt, elkeveredtem, ő meg aztán egyszer csak ott volt. Nagyon kínos volt, de... élek. Nem harap! - bólogat, mintha tényleg attól kellene tartania. Csak akkor látta a férfit előtte, amikor még idegenként vizsgálták mindenre, utána pedig mi dolga lett volna vele. De itt mindenkibe bele lehet futni, amilyen nagy a hely, olyan kicsit.
- Szerintem az mindegy, kin mutatnak. Ha vétesz, mit számít kié vagy, megtörténik – ennyire nem köti a családhoz a dolgot, de tény, jobban figyelnek. Ez mindig így volt.
- Oké. Én meg akkor egyszer gyakorolni is megpróbálok. Addig kicsit rágyúrok, hogy ne legyek totál vesztes ellened – áll meg közben egy kereszteződésnél és körbetekint. - Merre?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 23, 2019 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

- Igen, örülök, hogy egyetértesz velem ebben. Mosolygok kicsit keserédesen, majd a végleg nyugodtan pihenhet résznél körbepillantok és utána halkabbra véve a hangerőm jegyzek még meg pár dolgot.
- Tudod, az, hogy nem került el a teste és nem mondanak semmi konkrétumot szerintem még jelentheti azt is, hogy valaki elvitte, akit úgy véltek, hogy megöli, de mi van ha még él? Teszem fel a költői kérdést és utána, mikor szoba kerül apukám, akkor megjelenik a kép, hogy mi van ha ő kapta el és ő vitte el, hogy megbüntesse, amiért rejtőzött előle?.
- Nem ismerem gyermek korom óta és sosem meséltek róla, szóval fogalmam sincs. Azt inkább nem teszi hozzá, hogy ha lenne, akkor valószínű nem kellene a Crusaderekkel laknia, akik nem a legközelebbi rokonjai és mondjuk ki, számára idegenek. Többet van Zagarral, mint a család többi részével, ami azért furcsa.
- Nekem anyával volt közös titkom csak, semmi más nincs, csak az az egy. Felkeltettem az érdeklődését, ami azért jó, mert talán később ha kölcsönös lesz az érzés, hogy megosztaná valakivel az egyik titkát, amit itt senki nem tud róla, akkor én ott lennék neki. Van, amikor jól jön egy társ, aki fedez. Én is erre vágyom, valakire aki tudja mi van és megvéd engem, ha úgy alakul.
- Lehet a keresés erős szó, de jobb odafigyelni és ha találsz valakit, akkor megragadni az alkalmat, mielőtt más elhappolja előled. Csak nem kellene ennyire másokra is erőltetni a keresést, főleg, aki még tanul. Én viszont már szinte bevetésre készen állok és muszáj valakit találnom. Annyira félek, hogy nem lesz társam és emiatt elmaradok a korombeliektől, akinek megvan a társuk.
- Ezt megértem, tényleg fura ez a hely annak, aki nem szokott ide járni, én is csak ritkán voltam itt, akkor is csak gyors látogatás volt. Nyugi, nem mondok el semmit Zagarnak, lakat a számon. Elhúzom a szám előtt az ujjam, és egy láthatatlan kulcsot is elfordítom, amit a hátam mögé dobok. Talán ilyen kis dolgokból tudja majd, hogy bennem bízhat.
- Nos, én már nem veszlek semmibe és Zagar sem, szóval ha mégis úgy éreznéd, gondolj ránk. A városi emberek gonoszak, nem tudják mi folyik odakinn és elképzelni sem tudjuk, milyen rossz lehet, szóval ha valaki nem értene meg vagy semmibe vesz, arra gondolj úgy, hogy ő veszít ezzel, te csak több leszel, mert nincs szükséged ilyen ismertségekre. Kedvesen mosolygok rá, mikor lenyugszik, nem szeretném, ha kellemetlen emlékek kísértenék, vannak helyette újak és jók, amikre ilyenkor gondolhat, hogy ne érezze magát rosszul.
- Oké, elhiszem! Fel teszem megadóan a kezeim, jobb nem tovább tárgyalni ezt a témát, mert kezd undi lenni és bár nem lennék rosszul, de a hideg futkos a hátamon tőle.  
- Igazad van, de nem tudsz mást tenni, csak harcolni és igyekezni, hogy mindig legyen nálad olyan cucc, amivel legalább egy kicsit árthatsz nekik, ha meg elbuksz, tudod, hogy mindent megtettél. Vonom meg a vállam, persze önként nem rohannék én sem senkihez, akit nem ismerek terepen amúgy sem, még ha szenved akkor sem.
- Igen, az meg egy darabig téged nem kísért, lehet nagyobb tudás után másként fogod látni a dolgokat élesben majd, mint ahogy azt eddig tapasztaltad. Fogalmam sincs milyen lehetett, de ha már fel tudja venni a harcot, csak bátrabb lesz és persze cselesebb, az egy fontos dolog.
- Bárcsak én is kaptam voltam egy saját lakást! Csak hát van családom, szóval az meg furán venné ki magát... Sóhajtok, de mindegy is, jó helyem van azért, csak meg kell ismernem őket és még jó is lehet.
- Igen, sokan meglepődtek már, hogy mikre vagyok képes, amit nem néztek ki belőlem. Mikor Zagar képbe kerül, úgy érzem nem hagyhatom, hogy úgy érezze a háta közepére sem kívánja őt a férfi.
- Kedvel téged, abban biztos vagyok, úgy beszélt rólad nekem, persze nem mondott túl sokat, csak hogy tanít, mert a tanács az ő gondjaira bízott. Lát benned valamit és ez jó. Igazi túlélő vagy, szóval biztos vagyok benne, hogy belőled is a legjobb vadász válhat, talán még elit is. Biztatom, mert merjen csak nagyot álmodni, annál szebb lesz, amikor azt el is éri majd.
- Az jó dolog! Akkor a te immunrendszered nagyon erős, én télen mindig megfázom legalább egyszer, pedig igyekszem mindig jól felöltözni és egészségesen enni. Válaszolok, majd végigmérem, mert nem értem miért akarják, hogy több kiló legyen? Annyira jó teste van neki is...
- Szerintem nem kell plusz kiló, bár az majd az izmokkal is jön, ha sokat edzel. Minden pasi bejön nekem arra kell rájönnöm, de hát nem tehetek róla, nőből vagyok és hát nincs túl nagy igényem.
- Hűha, mennyi fontos emberrel találkoztál már, én is nagyon szeretnék találkozni Drake Wallenberggel! Meg a többiekkel is, de gondolom idővel majd összejön a dolog. Azon, hogy mi a jobb, ismert családból származni vagy idegennek lenni, hát nekem megvan a döntésem.
- Szerintem jobb idegennek lenni, a család miatt többet várnak tőled és persze, ha csalódnak benned is komolyabb büntetésre számíthatsz, mert ki mással mutassanak példát, ha nem egy családtaggal? Nem tudom anyám miért ragaszkodott ennyire az elrejtésemhez, már a szárnyakon kívül, de azért megismerhettem volna a családomat, ha már vannak.
- Én szívesen tanulok veled, nem árt az ismétlés, szóval ha elakadsz, akkor nyugodtan keress fel. Ajánlom fel, jó lenne összebarátkozni valakivel és elég jól megvagyunk, legalábbis szerintem.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 4:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


új nap, új arcok
────────────── ──────────────
@Ruby Crusader - 1187 szavacska
- Ez hülyeség, mindenki úgy és azt tesz, ahogy neki kényelmes és kijön. Azért mert van egy séma, még nem kell olyannak lennie. Szerintem – nem mintha akkora tudósa lenne ennek az egésznek, de egész egyszerű. Mindenki más. - Az emlékek jó dolgok, azt nemigen veheti el senki sem. A többit meg majd kideríted és akkor végleg majd pihenhet – bólint egy aprót végül, igazából kár jobban körbeírni, hogy míg ő részvétet fejez ki, a lány nem zárta le és nem is dolgozta fel egészen a helyzetet. Ez az ő meccse, nem is próbálkozik meg belefolyni, így aztán el is engedi, ha addig még itt lesz, akkor a történet végére csak kíváncsi lesz, de érzi, nem mostanában fogja megkapni a válaszait.
- És apukád? Őt nem is kérdeztem, hogy viselte – csak később kapcsol, mindentől függetlenül esik le neki, hogy másik szülője még kell, hogy akadjon, persze, lehet már ő sincs, így megint csak belenyúlt, vagy egyszerűen neki mindig az anyuka számított csak. Fogalma sincs, csak egy újabb kérdés.
- Nem volt titkom előttük, ismertek baba korom óta egyesek. Csak... furák voltak – von vállat, nem is fontos ez az egész alapjába véve, de egy jó történetben mindig vannak részletek. - Titkod? Óóó akkor neked van! Kíváncsi lennék mi, de hát koránt sem kérem, hogy bízd rám, így nem is mondtam semmit. De érdekes, hogy neked van – ahha. Lapokat terít, cseles nagyon, cseles. Nem tudja nem észrevenni, hogy felfed valamit, amely érdekesebb, mint a kiben bízik meg dolog. De mosolyog csak, neki, William-nek nincs titka, az sem az, hogy milyen áron jutott ide, ő csak kicsit fura és még nagyon a kis buborékában él. Titkok. Az a lényegük, hogy azok maradjanak, nem? Mintha most csitult volna az a furcsaság felőle, igazándiból talán épp nagyon átlátszó volt ez, viszont ha most tapogatózna bárki, már élőbb környezetben találná magát. Leginkább a jelenben játszódik, mikor mi bukkan fel, amiről épp szó van. Egyelőre a hideg táj, amint a kabátra terelődik a téma, a hóra, amelyet felmelegítve meg is lehetett inni, vagy ahogy az ropogott talpuk alatt.
- Hű, már ilyen korán keresnem kéne? - pillant rá, eddig még csak ismerkedésről volt szó Zagar részéről, hogy tudjon és lásson minél többeket, azt nem mondta, hogy úgy is nézzen rájuk, hogy azzal fog majd a későbbiekben többet mozogni. Talán naivan arra hagyatkozott, hogy majd pont a kiképzőjével fog, de aztán rájön, hogy ő elit, vagy mi, nem hiszi, hogy sokat mozognak majd egy helyen. Lehet igaza van és kellene valakit találnia, de az még túl korai. Egyelőre tapasztalnia kell, meddig és hogyan nyújtózkodhat.
- Meglehet, igen... Csak... Most nemigen sikerül. Majd kinyitom a szemem, ha már mindenhol kényelmesen érzem magam. Ne mondd el Zagarnak, mert megint azzal jön, hogy csak egyedül akarok mindent, pedig nem is igaz – csak hát, ha már túlélőnek számít, azoknak nehéz bekapcsolódni a társadalomba, amivel letakarhatja, hogy valójában is tényleg ez folyik, egy integrálódás a hosszú magány után. Jobb is így.
- Amúgy nem is várom el, hogy mindenki kedveljen vagy bármi ilyesmi. Az amúgy is tök lehetetlen. Az is elég, ha nem vesznek úgy semmibe, mint eddig – süti le a szemeit, mint az elveszett fiú, aki kicsit figyelmet kíván majd, semmi többet. Nem akar legjobb, legnagyobb lenni, csak az, akit elismernek. Az érintésre odapillant, majd vissza arcára és mosolyt húz rá, olyat, mint amikor valaki meg is nyugszik a pár kedves szótól.
- Jó, nyugodt vagyok. Meglátjuk mit hoz a jövő – bólint végül egyet és egy nagy sóhajjal engedi el az egészet. A nagy kő a vállról legördülve és társai. Azok már amúgy se fontosak, a város sem, nem is gondolt rá nagyon, mióta eljött. Ment eddig is, nélküle is fog, nagy dolgokat nem tett.
- Aha. Hidd el, létezik az az éhség, amikor már nem nézel semmit sem, csak elkapod és örülsz neki. Annyira nem is vészes az íze... - látja, hogy megborzong és undorodik a gondolattól is, hogy akár csak megfognia kell, pedig aztán annyira nagy dolog nincs benne. Oké, amit társítottak hozzá, de már nincs olyan nagy városias közeg, hogy az összes csak a fertőt vigye magával. Azt inkább nem is említi, hogy amikor nem volt képes tüzet rakni, lement az nyersen is. A gyomra erős dolog, ebben biztos.
- Ó az a könnyebb, ha tudod mi árt neki. De még akkor sem biztos. Nem láttam még úgy démont, hogy tudtam róla, csak angyalokat messzebbről, azonban amiket itt olvastam, elegek, hogy jobban vigyázzak, mint alapból odakint tettem. Ott van az erejük, azzal meg puszta kézzel nehezen harcolsz – akaratlanul kúszik be elméjébe mégis a kellemes-kellemetlen élmény, amelyet mégis megélt csak épp nemigen kéne elővenni. Meg is rázza a fejét, elűzi a történteket, bár a hideg így is kirázza. Bah.. Nem csitri, hogy belegabalyodjon ilyenbe.
- Na mindegy is, élesben fog eldőlni minden úgyis, azt mondják – mikor máskor. Ugye függ attól is, hogy mit és hogyan alakít az ellenfél.
- Túl jó dolog, már azért sem adom ki a kezeim közül – bólogat egyetértve, hogy ha ez így működik, már ő is elkényelmesedett bizony. Aztán mégis a száját húzza, a megbélyegzésre.
- Hagyd őket a francba, akkor. Majd meglepődnek amikor rácáfolsz mindenre – legyint egyet, hogy igaz ő is kicsit abban élt, de mégis, ne adja át magát a lány se ennek. - Igen, kicsit az. De lehet ezért is értem meg jól, mert hasonló ez. Aztán meg ki tudja, lehet a háta közepére kíván – nem lát a fejébe, hogy mit vél róla a férfi, vagy épp mit nem. Ami majd alakul, eddig egészen jól áll, szóval nem lehet panasza.
- Na, azért simán tropára verhet! De oké, akkor majd egyszer bedobom magam, bár bevallom, nem vagy a legjobb. Még csak tanulom a legtöbb fogást – nem mintha tényleg félne ettől, az edzés nem vérre meg és ha elesik, legközelebb abból is tanul. Annyira nem a nulláról indul, valamiket eddig is ismert, csak nem használta ugye. Majd kiderül, ez is új dolog lenne, nem hülyeség letesztelni.
- Kibírok én minden nyavalyát. Nem szoktam hányni, meg nagyon beteg sem lenni, megszoktam a zord dolgokat. Gondolom ezért nem is nagyon erre figyeltek, hanem arra, hogy nem-e valami fekete szemű szépség vagyok-e, vagy tollas nyavalya. Azt mondták, kicsit lehetnék több kiló, de nem vészes, nekem ez volt az első ilyenem, meg amikor összevarrták a lábam. Ott nézett dolgokat az orvos – aztán néha meglepődött, de meg is oldotta hamar. Érdemtelen lett volna ott bármi, elég hamar lekezelték és nem volt galiba. Tovább lépkedve nagyjából megmutatja, merre lakik, innen nem látszik pontosan amúgy sem.
- Áhááá. Mondjuk érthető, állandóbb dolog kell. Én is azért említettem, hogy nekem jó itt is, de ha van egy üres hely akkor nekem az is jó. Aztán kaptam ezt. Többek szerint csak egy kopott lyuk, de szerintem szép – mert a semminél valóban több, ahhoz képest egy palota.
- Hát futólag Drake Wallenberg-et, Alexander Payne ééés Liam, de nem jegyeztem meg a vezetéknevét. Aztán meg párakat láttam már, többször is, vagy beszéltünk. Gondolom de többeket, már a családod miatt is. Nem tudom melyik jobb. Teljesen idegenként vagy ismert családból valakinek lenni. Még... kicsit helyre kell raknom a fogalomtáramat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 1:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

- Néha úgy érzem, hogy nem úgy gyászolom, ahogyan elvárnák tőlem. Nem érzem, hogy sajnálnia kellene bárkinek vagy hogy nehéz lenne feldolgozni, hogy ő már nincs. Olyan, mintha csak elutazott volna, csak tudom, hogy nem jön vissza, de mégis velem van az emlékekben. Bár a fejébe láthattam volna, mikor lement, hogy hová ment és persze az sem lett volna hátrány, ha megtudom, ki a franc az apukám. Valahogy megidézhetném, hogy elbeszélgessek vele, miért is nem volt mellettem, miért is nem akarta anya, hogy mellettem legyen.
- Rossz, mikor van egy titkod és amiatt azt hiszed, hogy hazudsz a körülötted lévőknek, mert elhallgatod előlük, remélem megtalálom azt, akiben megbízhatok és ha ilyen helyzet van, akkor rábízhatom a titkom majd.  Álmodozón fel is sóhajtok a végén a hatás kedvéért. Persze van benne egy kis célzás, hogy sejtem nincs rendben valami vele és hát bár törékeny dolog a bizalom, de talán más hasonló szerzettel meg is oszthatná idővel. Én szívesen megbíznék benne, de persze mivel a fejébe láthatok, így tudom mikor hazudik és mikor nem. De erre nem hagyatkozhatok, ahogy a születésnapomig sem tettem. Az emberek arcáról is le lehet olvasni sok mindent.
- Nos igen! Rossz belegondolni, hogy hamarosan jön a meleg kabátos idő is, pedig én nagyon szeretem a nyarat és a meleget.
- Nos, azt hiszem ezt nem látod jól. Egy társsal össze kell szokni és azt nem terepen fogod megtenni, szóval én a helyedben nem halogatnám a dolgot és már keresném a lehetőséget. Nem mindenkivel fogsz kijönni edzés közben, lehet tök jó barátok lesztek, ha beszélgetni kell, de az nem elég, hogy valaki mellett úgy harcolj, hogy szinte kiegészítetek egymást. Mindenki edz, tanul, olvas, hiszen fejlődni mindig van hová, én is ezt teszem, de ha eljutok odáig, hogy továbbléphetek, hát addigra jól jönne egy társ.
- Nyugi, most már más a helyzet és mindig van választásod. Nem őket mented meg, hanem akiket utána bántanának azok, amik rájuk támadnak.  Látom, hogy mennyire mély sebet hagyott ez a dolog, eléggé felszívja a dolgot, nem így képzeltem el a segítségem. Még az alkarját is megérintem, hogy nincs semmi baj, már nem ott van és nem velük és nem sok esélyt látok rá, hogy találkozzon velük.
- A kutya és macska még oké, de a patkány, hű. Kiráz a hideg is ennek hallatára, nagyon undorító, de lehet még mindig jobbak, mint a galambok. Nehezen tudom elképzelni, hogy sírt volna, de tény, eleinte én is elnéztem a hullákról, mert fura volt valakit úgy látni. Mára már meg sem kottyan.
- Nem rossz, ha valaki előre tervez, de tudnia kell változtatni és alkalmazkodni az új helyzetekhez. Részemről úgy vagyok vele, hogyha démont látok, tudjam mik ártanak neki és utána a környezete felmérve és a társaim képességeit mérlegelni kell hamar, hogy fussunk vagy kiálljunk ellene. Persze, én jobb szeretek harcolni, mint elfutni, bár élőben nem voltam még küldetésen, de ilyen előre lefuttatott szimulációkban mindig is jó voltam.  Ecsetelem neki, nem árt ha hall más nézőpontokat is, ezeken lehet elmélkedni később és átgondolni, hogy ez mennyivel jobb, mint másoké.
- Na igen, az ágy és a fürdő nagyon is jó dolog, nem szívesen mondanék le róla hosszabb ideig, teljesen elkényelmesedtem.  Belegondolva, hogy rozsdás kádba kell ki tudja miben fürdeni, hát fúj. Nagyon igénytelen nekem a kinti világ, nem szívesen maradnék ott hosszabb időre, de azét egy-két bevetés simán beleférne.
- Az jó, de idebent sajnos az alapján is ítélkeznek. Alacsony vagyok és lány, ennyi elég a legtöbbeknek, hogy gyengének találjanak. Megvonom a vállam, majd megtapasztalja, hogy miként működnek az emberek itt. Sokan ruha és külső alapján ítélkeznek, ahogy én is biztosan. Ha meglátnék egy helyes pasit, nem az lenne az első gondolatom, hogy mi van, ha démon.
- Az apám lehetne, bár kétlem, hogy ő gyerekekre vágyna, elég magának való típus. Biztos le fogom bácsizni Zagart még párszor, csak hogy morgolódjon egy sort a fejében, bár lehet megmondaná a magáét is. Kicsit a határait szeretném feszegetni, hogy tudjam meddig mehetek el nála pofátlanság terén.
- Ugyan, egy edzőtárs nem fog tropára verni, ha szeretnéd én szívesen gyakorlok veled valamikor, már ha nem félsz tőle, hogy egy lány elver. Viccelem el a végét, mert bár ügyes vagyok, nem az a célom, hogy jól ellássam a baját valakinek. Csak jól jönne a gyakorlás és persze végre nem nőkkel és lányokkal.
- Jaj, nem azért, csak nem árt megnézni, mennyire vagy egészséges, főleg a kinti világ után, mert itt még időben lehet kezelni mindent. Nálunk az iskolába volt ilyen éves ellenőrzés. Próbálom elterelni kicsit más irányba, hogy igazából az egy hasznos dolog, nem a veszettség miatt kellett volna leküldeni a laborba. Annyira nem tűnik másnak, de mégis ott motoszkál bennem, hogy valami nem stimmel vele, már a fejébe látás miatti információk után.
- Általában, akiket itt képeznek ki egyszerre kezdik el és szinte testvérekként nőnek fel, hamar kialakulnak a párok és hát nehéz beilleszkedni egy később csatlakozónak, főleg ha már felnőtt és más kiképzést kapott, mint az itteniek. Elhúzom a számat, nem igazán találom a helyem a világban. Egyik felemnek itt a helye, de a másiknak nincs. Hová is mehetnék máshová félangyalként csak úgy. Jó lenne tudni, élnek-e hasonló teremtmények valahol a városban.
- Már nem lakom ott és nem bérelhetem ki örök időkre a szobát sem, ahol laktam, szóval ezt kell megszoknom. Mutatok körbe, miközben kilépek elé és megpördülök a tengelyem körül.
- Ó, az jó környék, szerencsés vagy, néha úgy érzem én is inkább laknék egyedül, az a legnagyobb szabadság. Itt kint a levegőn sokkal jobban érzem magam, szinte kedvem lenne szárnyalni. Csak az túl veszélyes és persze nem tehetem meg.
- Na és kiket ismersz már itt Zagaron kívül? Én csak téged egyelőre meg a rokonaim.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 21, 2019 10:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


új nap, új arcok
────────────── ──────────────
@Ruby Crusader - 973 szavacska
- Óóó, tehát bonyolult az eset, értem, értem. És sajnálom. Így még nehezebb – elgondolkodtató, hogy valakinek ilyen rejtélyes módon ér véget az élete, ott valahogy nem tudsz nem arra gondolni, hogy több is van benne, mint amennyit lefestettek, érthető, hogy meg akarja nézni azokat az anyagokat, már ha létezik. Azt már sikerült meglátnia, hogy sok dolog titokban tud maradni, ha valaki nagyon úgy akarja, manapság pedig minden gyilkosság rákenhető arra, hogy valami természetfeletti végezte a munkát és akkor minden utálat marad ott, ahol. Bár, érdekes, hiszen van manapság gond a dologgal, a halállal, de, erre most nem is kell kitérni. Azt sem tudja, mikor történt, nem számolgatott utána.
- Én sem tudtam. Próbáltam azokban, akik velünk tartottak több ideje, de nem ugyanaz, nekik is megvolt az, akik vele tartottak vagy épp egyedül voltak, mert mindenkit elvesztettek. Nekem fogalmam sincs, léteznek-e egyáltalán rokonaim, vagy akárki, aki ilyesmi lehet, ebből a szempontból totál egyedül vagyok. Nem is kell mindenkiben bízni, azt ki kell érdemelni, ezt Zagar is mondta nekem – legfőképp azért, mert indokolt volt neki többször is a lelkére kötni, hogy jobb ha tanul és figyel ezen a téren is. A bizalom fura dolog, képlékeny és nehezebb olyannak, akinek nemigen volt. Ahogy neki is, bár nem mondhatná, hogy itt a bázison dúskál benne, legfőképp, mert nagyon új és nem is várja el, hogy bízzanak benne. Azért tennie kell.
- Nem, onnan csak a meleg kabátot. Biztos akad! Én ilyenben még nem gondolkodom, a tiltott zónák felé sem megyek, csak edzek, tanulok, olvasok, unalmas és hasznos dolgok – betáblázott napirendjébe azért sűrít sétákat, ki azonban ilyen módon nem megy oda, az, ami a várost körbeveszi, ismeretlen számára. Nem mintha félne, inkább maradjon minden akkorra, amikor eljön az ideje, mert azt tudja, hogy Zagar, meg a Tanács sem elásni fogja a városban, hanem hasznosítani, ahol tudja. Más nem, majd pont egy ilyen terepen, ahol a lány is bizonyítani akar. Aprót nevet csak arra, hogy nem tűnik olyan elveszettnek, mondjuk, már nem is az a cél. Most olyan, aki kezdi megtalálni a fonalat, amit követhet.
- Na fene! Pedig azt hittem, ha nagy szemekkel nézek, kicsit annak tűnök – csóválja meg a fejét és elvicceli a dolgot persze. Nem, már összébb szedte magát, már nem bicebóca, egész jól megy minden, ha azt nézi. - Nem akarok velük találkozni. Sőt, ha bajban vannak, segíteni sem, ha akkor nem érdekelte őket, mi van velem – komorodik el kicsit, mint a sértett gyerek, a bosszúálló típus példája. - Persze, ez sem igaz, mert mindenkinek segítenem kell. Talán fel sem ismernek majd, de ha igen, akkor majd pisloghatnak, hogy jéééé, ez mégse halt meg. Mégis képes volt rá, meg a többi – engedi el a morcosságot, meg azokat is, akikre igazából gondolt mélyen, nem fog most megint kilyukadni oda, mikor és hol érte hátrány. Megmutatja. Megmondja, igen. Így lesz.
- Figyelj, én azt ettem, amit találtam. Kutya, macska, patkány, meg se kottyan. Embert nem, ne érts félre, viszont láttam halottakat. Az elsőnél sírtam, az utolsónál már olyan volt, mintha mindig is ezt kellett volna néznem. Nem a halottak az ijesztőek – rázza meg a fejét. - Nem csak veszélyes ellenfelek, hanem okosak is. Nem tudom mennyire hasznos a futás, én inkább tanulok harcolni, meg mindent, ami ott jól jöhet. Aztán majd kiderül, felesleges előre kitalálnom egy mintát arra, hogy mi lesz, ha démonnal találkozom, mert úgyse jut az eszembe és úgyis tök már fog történni – húzza el kicsit a száját, de bizakodó. Jó lesz, és ha elhiszi, akkor igazzá is válik. Nem érti azonban, miért kíván számkivetett és nomád életmódot ahelyett, hogy volt ágya és háza, családja. Fura ez, de mindig az kell, ami nem lehet az övék, ez tény.
- Amióta van egy lakásom és egy saját kádam, amiben nem csak rozsda van, hanem víz is, azóta mindenkinek azt tudom mondani, ne akarja. Koszos dolog, kényelmetlen, amellett, hogy többnyire elég halálos. Inkább itt maradok a falak között! - de ha ő kövek között, meg bedőlt tetők alatt akar aludni, hát úgysem fogja senki visszafogni, tűnik olyan makacs lánynak, aki eléri, amit akar, így vagy úgy. Ha terepre megy, lesznek messzebb küldetések, ott majd kap belőle kicsit.
- Vele született... hát, van benne valami – hogy benne mi született, messze van ettől, de hasznosítható. Elválik, eddig Zagar nem tűnik csalódottnak. - Nem ítélek külső alapján, ezt odakint főleg megtanulod – bólogat, mert gyerekbőrbe is bújhat démon, egy ártatlan arc is lehet veszélyes és a többi. Főleg amit megérzett, épp elég volt, hogy ne ítéljen, így hát, ez a mondat a nap mondata is lehetne.
- Ő sem annyira öreg – bár nem tudja, pontosan mennyi az annyi, de nem ősz és halotthátú, így nem öreg.
- Óóóó... Értem. Az nem kellemes. Én csak az alap dolgokat tudtam, most, hogy mutogatnak nekem mindenfélét, kezdőnek érzem magam. Így én egyelőre csak a bábút merem megütni, az talán nem tesz tropára – nevet egyet, bár való igaz, az izgalom egy másik félben lenne, de neki egyelőre abból nem kell. Majd egyszer. Közben lépdelnek kifelé, szemöldöke mégis feljebb csusszan a kérdésre, így menet közben pillant rá.
- A laborba? Minek? Nem vagyok veszett meg ilyenek – értetlenkedik egy sort, bár fogalma sincs, valóban mire utal erre. Amit láttak a „felvételin” az elég volt mindenre, tiszta, és igazából, totál érdemelten tovább vizsgálódni, nem csinál semmi rosszat.
- Örülök ha jó, bár láttam, itt nem kor szerint vannak az emberek csoportosítva – vonja meg a vállát, nem is fontos, a kor csak egy szám a vadászoknál, úgy tűnik.
- Hogyhogy nem mehetsz vissza? Tönkrement? - penészes motelszoba jut eszébe, a vészes estén, amikor balhé volt, de ez bizonyára sokkal tisztább volt amúgy. Közben kinyitja neki az ajtót, hogy tényleg napfény és levegő érje őket, csak utána lépked ki és zárja vissza azt. Kezét felemelve mutat egy irányba az ujjával.
- Arra van egy ilyen sok lakásos épület. Abban kaptam helyet.



#idejevoltcserélni #köszönöm @Raiden ♥


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 11:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

- Nem tudom pontosan, nem sokat árultak el, küldetés közben meghalt ennyi árultak el, de a teste sem kerül elő, csak egy üres koporsót temettünk el, talán egyszer majd hozzáférek az anyagához és megtudom mi végzett vele. Válaszolom és persze úgy is gondolom, hogy majd utánanézek, mert engem nagyon is érdekel, mi végzett vele és ha megtudom, akkor biztos megbosszulom majd. Persze nyilván mindenkinek egyértelmű ez a tény, ezért sem árulják el, hiszen mi vagyok én anyámhoz képest még? Semmi jóformán.
- Rossz lehetett felnőtt nélkül maradni, én azt sem tudom, hogy mihez kezdjek, kiben bízzak vagy kiben nem kéne. Elég zavaros, mert attól, hogy valaki a rokonom, de még életemben nem beszéltem vele, nem fogok egyből megbízni benne. Ki kell derítenie, hogy miként reagálnának a nephilim létére, de ez nem olyan egyszerű dolog. Lehet akkor az apját sem emlegetnék fel, hogy megkeresik, ha tudnák, hogy egy angyalról van szó.
- Igyekszem, de most már terepen kellene bizonyítanom, oda meg elkélne egy társ, amit szintén nem akasztasz le egy fogadról. Próbálom kicsit elviccelni, de valójában ettől félek a legjobban. Zagar szerint edzhetnék Williammel, talán még társak is lehetnénk, de nem tudom mit gondol rólam, mert valahogy kezd olyan lenni, mint aki nem gondol semmire, mintha kikapcsolt volna és csak beszélgetnénk. Lehet kizárt volna az elméje legbelsőbb zugából? Nem tudom, de van benne valami különleges az biztos.
- Sajnálom, de nem tűnsz olyan elveszettnek, mint aki beletörődött a sorsába, ami viszont jó, mert így tudsz fejlődni és majd megmutathatod nekik, hogy mennyivel jobb lettél, már ha találkozol velük. Te mondhatnád nekik, hogy  jaj hagyd csak, már megcsináltam! Persze egy legyintéssel könnyen lehet terelni a témát, de jobb nem lesz, ezért megpróbálom kicsit pozitívan lezárni a dolgot. Egy kis bátorítás és önbizalomépítés mindig jól jön és jól esik mindenkinek.
- Sokan a belektől már lefagynak, vagy ha hullát látnak, nos én nem, mert boncoltam is már holtakat. A másik meg, hogy jaj démon vagy jaj angyal, igen veszélyes ellenfelek és igen, ott ha lefagysz az életedbe kerülhet, néha hasznos a futás és ha észnél vagy akkor csapdákat is tudsz magad után hagyni. Tényleg elég bátor vagyok, talán majd éles bevetés után ez megváltozik. Sokat álmodoztam már, hogy mire hogyan reagálnék, az elmém fel van készítve és a testem sem ijed meg olyan könnyen. Az egyetlen gondot az okozná, ha egy helyes pasi kikezdene velem, mert abban az izgatott állapotban elvesztem a fejem és a szárnyaim is könnyen előjönnek.
- Igazad van, rosszat sose kívánjunk magunknak, bár átélhetném valahogy, hogy milyen lehetett azoknak, akik nem így nőttek fel a biztonságos falak között. Érdekel erre mit reagál, mert hát van elképzelésem, milyen a kinti világ és nem biztos, hogy át akarnám élni, de ha tegyük fel tudom, hogy az csak egy emlék látomás, amit meg tudunk valósítani, akkor miért is ne?
- Igen, van akinek megvan ez a vele született vadász képesség, de ez is csak akkor derül ki, ha végre terepre megyek. Válaszolom, majd elnevetem magam, tényleg nem mindenkinek ez az első gondolata, mikor meglát, pedig nem vagyok ám annyira angyali.
- Kedves tőled,  mindenki ártatlannak tart, csak hát soha ne ítélj külső alapján, mert nem tudhatod mi van belül valójában! Emelem meg intő jellel az ujjam, nem tudom magára veszi-e de most jobban megpróbálok a fejébe látni. Lehet észre sem vettem és csak kijöttem a fejéből, nem tudom, talán most megint látok majd valamit.
- Amúgy nem tudom miért, lehet csak mert fiatalok vagyunk és azért mondja. Igazából nem csinált semmi rosszat, amikor elmentek a motelba, szóval tényleg nem érti a dolgot.
- Én iskolaelső voltam máshol és már nem találtam méltó ellenfelet magamnak, szóval egy kicsit megragadtam egy szinten, pedig úgy érzem, hogy van még hová fejlődnöm, de ahhoz nem ártana erősebb ellenfél, ami lehet odakint vár rám. Nem értem, hogy nem talált még senkit, aki nem csak eltűrné őt, hanem barátja lenne. Én mondjuk nagyon szívesen lógok vele, bár jó lenne tudni miféle és aszerint folytatni tovább. Lehetne egy közös titkunk, ami összeköt, de mégis barátok lennénk, akik nem árulják el egymást. Szép kis ábránd, ki is verem a fejemből, mert félek, ilyen nem létezik.
- Mármint csak megnézték vagy el is küldték laborba? Érdeklődöm, mert valami biztos nem stimmel vele és hát ha a vére jó, akkor lehet tud valami olyasmit, amit mi még nem és ha ő beszivárgott, akkor mások is be tudnak könnyedén.
- Remélem. Sóhajtok, nem hiszek benne annyira, pedig tudom, hogy ez nem jó hozzáállás, de az iskolában sem sikerült senkit sem találnom, miért pont itt sikerülne?
- Akkor nem vagy sokkal idősebb tőlem, tök jó! Eddig mindenki idősebb volt, akikkel találkoztam. Kivéve Freyát és Willt, de az mindegy is, elvégre ők rokonok.
- Nekem a motelszobám volt a kedvenc helyem, de most már oda nem mehetek vissza, szóval még keresem. Messze laksz innen? Érdeklődöm, kimászok a fejéből is, mert lehet csak túlgondoltam az egészet és csak félreértettem amit gondolt.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ új nap új arcok

Ruby & "William"
• szószám: 808 • Credit:

 
Egy kicsit csendben marad, bólintva, hogy igen. Veszteség mindig volt, van és lesz is, csak körbe kell nézni azokon, akik maradtak. Akik ebbe születtek, talán másképp ismerik meg, de a lényeg ugyanaz. A fájdalom ott mélyen, még ha le is van takarva.
- Sajnos. Mi... mi történt vele? - érdeklődik finoman, nem olyan hangsúllyal, hogy köteles elmondani. De úgy érzi, könnyedén beszél róla, nem lát könnyeket, remegést, hogy ez olyan rossz. Talán ez egy terápia neki, vagy másképp érzett eleve anyja iránt, ezt nem tudhatja. Csak beszélteti, abból meg sok minden derül ki. Persze, nem mondja azt, hogy totálisan semmisnek veszi, de a tapasztalatok mást mondanak, legtöbben ilyenkor már sírtak. De nem  is ismer mindenkit.
- Ugyan, ne köszönd! Ez a természetes ezek után – legyinti el, nem akarja, hogy hálálkodjon, hiszen nincs miért. Már az alap illem is hasonló kifejezést mutat, nincs ebben semmi különös, az empátia jó dolog. - Nem, nem. Sosem áll meg. Amikor apám lelépett, akkor én is megtorpantam, aztán mentem tovább. Igaz, a tömeg után, meg hát a kutyának számított egy taknyos, de nem akartam olyan csontváz lenni, amit a legtöbb házban láttunk, ha bementünk... - húzza el a száját, mert ebből is akad bőven, főleg ott, amit el is hagytak még melegében és nem rendezgették egy ideig sem. Látott olyat, ahol voltak sírok, tákolt keresztekkel, de élet már nem volt benne. - Na ja, eszetlenségből aztán kellemetlen marad csak. Bár itt szerintem nem leszel az, elvégre figyelnek is rád és mindig kicsivel jobb leszel. Nekem is ez jutott eszembe, amikor hallottam a dolgokról – ki ne akarna biztonságot, ételt és egy ágyat, amibe bedőlhet? Még ha előtte nem is ismerte, könnyen megszokhatja. Azok a rugók... Reméli, kitüntetett helye volt a feltalálójának, akárhova került.
- Bennem, csak azt mondták, olyan mélyen, hogy kár belém. Vagyis nem mondták, de éreztették. Fát akartam vágni, akkor inkább finoman elküldtek, hogy keressek apró gallyakat a gyújtóshoz. Ételt kerestem, mászni akartam és ja. Mindig a: jaj hagyd csak. Pedig... na mindegy is – legyint egyet. Elnyomás. Mert ők a jobbak. Aztán már azért is volt, hogy magába tömte amit talált és csak az övé volt. Dacból. A kamaszok ilyenek, nem?
- Ne mondj ilyet! Lefagyni bármikor lehet. Mármint nem becsüllek le, csak inkább arra is legyen vészterv vagy épp valaki, aki ott van melletted. De ja, amúgy szerintem is simán menni fog neked, talán még az előbbiekre is rácáfolsz és akkor majd jöhet az, hogy te bizony megmondtad – villant egy mosolyt felé, hiszen ki tudja, tényleg milyen pontosan. Különleges, ez biztos, de tényleg olyan bátor? Jó kérdés. Amúgy sincs kint sok gyomorforgató dolog, egész békés. Általában. Aztán kinek mi, valaki a férgektől is kiakad. Pedig akkor nem is láttak férgeket sebben nyüzsögni. Na az...
- Nem jó. Nem irigykedem, azt elnőttem már és nem is tudtam sokáig, hogy van jobb is, mint amit én láttam – von vállat, elvégre nem tudhatta, ha kint volt. Gyalog, tömegesen nehezebb a mozgás, kisebbek a távok, az autók meg hát rohadtak tovább. Maradt az. - Szerintem vadászként meglesz kicsit az érzés, mert úgymond ha gond van, akkor azonnal kell menni és az ugye nincs előre eltervezve, mint egy gyakorlat – nyugtatja meg a kedélyeket, hogy hasonlót fog kapni, ha nem is biztosan azt. Persze, ez még odébb és nem is ugyanaz, de elvileg elégnek kell lennie.
- Ördögfióka? Ugyan miért? Az utolsó dolog, ami eszembe jut rólad – pillant rá ismét jobban, hogy mégis hol látja ezt, de aztán persze, Zagar másképp látja az embereket és másképp gondolkodik. Így talán neki az simán elmegy annak, ami másnak mondjuk aranyos. De az igaz, hogy ártatlannak néz ki, de mint tudjuk, az nem minden.
- Ohh, hogy ilyen friss a dolog. Értem, értem – bólogat, hát így nincs sok dolog, ami még kialakult. Nem tudja amúgy sem, mennyire állandó. - Mmmm.. nem tudom. Én nem akarok már védett lenni, hanem az erősebb, kerül amibe kerül. Sokat voltam így, megtűrt vagy csak valami. Így inkább nem kockáztatok – hisz ki tudja, mi van a másik oldal végén. Lehet rosszabb, mint aminek lefesti és amit vágyik. Azonban ez az ő élete, ő dönti el, mit és kit enged be.
- Nem, valóban nem. Engem is átvizsgáltak mindenre, ami létezik. Még a vérem is megnézték – borzong meg kicsit, a tenyerét érő vágás már aligha látszik, a lényeg az volt, hogy mit látnak, a vöröslő tengert odabentről. - Biztosan lesz társad, aki még ha ember is, megfelel a dolgoknak – a tapasztaltabbakra ez már igaz, így nem is kell nagyon keresnie. Aztán beleegyezve indulnak kifelé, a szabadba, jobb is alapon. Idebent nyirkos kicsit a levegő.
- 24 után, próbálom jól számolgatni. Nehezebb követni odakint a heteket – lépked mellette, kifelé haladva, a friss levegő felé. A könyv marad, így csak ketten vágynak a frissre.
- Aaaa... lakásom? Nem tudom, még annyira nem jártam körbe. És neked?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

Különös gondolatokat látok William fejében, amivel jobbnak látom nem foglalkozni, talán később értelmet nyer, miért akar éhes meg szomjas lenni és ilyenek.
- Szomorú, de ilyen az élet. Megvonom a vállam, de azért érezhető, hogy ez a veszteség számomra nagyobb, mint azoknak, akiknek vannak még testvérei vagy apukája. Az, hogy nem lehet gyereke, viszont érdekesebbé teszi a dolgot, már Ruby számára. Apró kis információmorzsa, amivel már kezdhet valamit.
- Köszönöm, jól esik, hogy így gondolod, igyekszem erős maradni, mert az élet nem állt meg számomra. Igaz új ajtók nyíltak meg, de eszetlenül nem futnék be egyiken sem, csak mert most már megtehetem. Válaszolok és igyekszem boldog maradni a kissé kellemetlen téma után, amit magam hoztam fel, elég ostoba módon.
- Hiszen még csak most tanulsz vadásszá válni, de eddig is túléltél valahogyan, szóval a túlélés gondolom benned van valahol. Én már szinte mindent tudok, csak terepre kellene kijutnom, hogy bizonyíthassak, lefagyni nem fogok az biztos, kevés olyan dolog van, ami felforgatná a gyomrom. Mosolyodom el, inkább nem részletezem, hogy boncolást is tanultam, szóval a belsőségek és a vér nem taszít engem, sőt néha még érdekes is. A sérülésekből annyi mindenre rá lehet jönni.
- Nem lehetett könnyű életed, nekem a kényelmem úgymond mindig megvolt, de azért néha úgy érzem átéltem volna, milyen lehet úgy élni, hogy ugrása kész vagy. Érdekes meglátás, mintha csak be lenne programozva mit csináljon, bár ilyen az élet az embereknél. Minden el van tervezve és úgy mennek a dolgukra általában.
- Én biztos fogom neki mondani a bácsit, de csak mert ördögfiókának tart, pedig szerintem ha bárki is rám néz, inkább néznek ártatlannak és jónak. De hát a becenevekhez fel kell nőni és alkalmazkodni kell, rajtam nem múlik. El is mosolyodom szélesen, mert az idegeire megyek ezzel biztosan és a gondolatai is mindig viccesek olyankor.
- Nem tudok nyilatkozni, pár napja vagyok náluk és ritkán futok össze vele, mert javarészt a szobámban vagyok vagy az edzőteremben. Vonom meg a vállam, annyira kerülök mindenkit, amennyire lehet, hogy a titkom még véletlen se derüljön ki.
- Ugyan, ha jóban vagy vele, pont az a jó, hogy ő veszélyes és ezáltal te védettebb vagy. Amúgy meg, amíg nem derül ki, hogy valaki nem az, aminek mutatja magát, addig minek aggódni, hogy ki mit gondolna? Ha megismerik és megszeretik biztos nem fogják kidobni szerintem. Nem tetszik, hogy gondolatban gyanakszik rám, de nem érzem gyanúsnak, ha kicsit jobban megmagyarázom neki ezt a kis dolgot.
- Ugye a nagy vadászoknak vannak társai, szóval az egyetlen esélyem, hogy kifogok valakit, aki erősebb tőlem és megvéd ha úgy van, cserébe meg fedezhetem őt. Persze ez csak az én beteges álmom, mert úgysem engednek be ide senki olyat. Sóhajtok kicsit lemondóan, mintha tényleg elszomorítana a dolog. Megpróbálom vele érzékeltetni, hogy én mennyire örülnék valakinek, ami más és nem csak egy ember.
- Akkor elég jó összhangban vagytok, az jó. Hagyom annyiban a dolgot, ha nem akar róla beszélni, hát nem kell. Azonban a kérdésemre nem felelt, amit én bármennyire is szeretné, hogy ne vegyem észre, de feltűnt nekem és nem vagyok az a fajta, aki könnyen feladja.
- Menjünk ki, egy kis frissebb levegő sosem árt. Átveszem a könyvet, majd kifelé menet leteszem oda, ahonnan elvettem, nem szándékoztam magammal vinni, máskor is tudom nézegetni.
- Szóval eléggé belemerültél a rúnákba, de most hogy nem oda figyelsz, mondd hány éves is vagy? Nálatok fiúknál nehéz belőni az ilyesmit. Mosolygok kedvesen rá és persze remélem, hogy megtudok többet is, mint amit hazudik. Egy harminc éves nem érzi magát vénségnek és annyi helyen sem gondolnám, hogy járt, mint amit felidézett.
- Van kedvenc helyed kint az épület körül? Valami kis átlagos kérdés, de talán hasznos lehet, ha ismét a nyomára szeretnék bukkanni valami miatt.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 8:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ új nap új arcok

Ruby & "William"
• szószám: 666 • Credit:

 
És akkor teljesen általános dolgokra vinni mindent. Éhes, ezt tukmálja elméjébe és kissé szomjas. Fáj a válla és hasonlók. Aztán meg ő, ahogy kitölti a figyelmét és ahogy fordítja rá a sajátját. Ha ő így, akkor maga is. Egy sunyi dög, ezt nem kell gondolni, ez tény, ha ismerné bárki. De itt ő William, aki lelkes és akinek vágya, hogy vadász lehessen és jobbá tegye a világot és aki csendben szenvedő fél, mert mindig egyedül volt, mióta családja eltűnt vagy épp meghalt.
- Áhh! Értem. Az én anyám már régen meghalt, nem tudom, ő engedné-e, hogy ilyeneket műveljek – abban biztos, hogy nem. Senki nem akarná ezt még talán most sem a gyerekének. Neki nincs, nem tudhatja. Soha nem is lesz, ez már csak ilyen. - Részvétem amúgy, nem akartam tapintatlan lenni. De milyen erős vagy, hogy máris erre koncentrálsz! Biztos nagyon büszke lenne – bólogat párat, hogy megerősítse benne.
- Egeeen... tudom milyen. Engem se engednek ki és nem is nagyon visznek. Talán komolyan sem vesznek, ahogy mondjuk téged sem. De ne aggódj, kicsi idő, bizonyítasz és kapkodnak majd érted, meg minden. Én már sétáltam ameddig el lehet menni, a környéktől égnek áll a hátamon a szőr, de közben meg kíváncsi vagyok, milyen – amerről jött, ott ennyire nem volt nagy mozgás, érthető, itt van élet, emberek, ezek is ideszoktak. Vagy a csapás, ami érte a várost, az hozta igazán magával. Fene se tudja, mikor és hogyan, a lényeg vadász-szemmel, hogy eltakarodjon minden ilyen innen. Elvonatkoztat magáról, a kellemetlen érzéstől, a város azon pontjaira gondol, ahol járt és ami szomszédos a lezárt területekkel. Nem ment be, csak bekukucskált, de mint tudjuk, látványra minden békés, ha bement volna, lehet nem lennének kedves emlékei.
- Sokáig nem volt rá alkalmam. Tudod, amikor mindig menni kell, kint kellemetlenebb úgy aludni, hogy közben légy ugrásra készen – húzza el a száját és a fejét rázza. Figyelni, figyelni, pár óra pihenés, minden kezdődik előröl. Mint egy rossz, beakadt lemez, gyilkos muzsikával a háttérben. Most meg amire van idő, van ismét napirend, de nem kellemetlen.
- Óóóó! Hogy így! - rémlik neki, hogy miféle ismertetőt kapott a családról még az első edzés előtt, hogy nagyjából be tudja határolni a dolgokat. Áhhá. Hogy innen fúj a szél, ezért volt óvva és ezért van most itt. A másik végleg, míg ő betolakodott, a lány beleszületett.
- Zagar bácsi? Hú, ha ezt mondanám neki, leharapná a fejem, érzem – nevetni kezd, ahogy elképzeli, odafagyna arra az arca minden ami csak létezik. Nem, nem húzogat bajszot. - És milyen? Mármint együtt élni vele – neki csak az edzések alatt jut közös idő, bár nem hiszi, hogy olyan vészes lehet, maximum azt tudja elképzelni, ahogy rámorrannak, ha mezítláb mászkál mindenhová. De hát ő maga egyedül él, megtagadhatja a zoknit és a korai villanyoltást is.
- De nem veszélyes? Mármint a félvérek, meg az, hogy vele. A többiek nem örülnének és nem annyira legális dolog ez – ráncolja a homlokát, ó, mire megy itt ki a játék? Nem tudja. Kikapcsol, most azon kattog, miért akar ennyire valójában félvért, vagy akármit. Mit rejt? Talán ő maga is az? Meglehet, az sok mindent magyarázna. - Mindegy is, azért kérlek óvatosan, ki tudja, ha találsz is, mit akar valójában! - inti óva, hiszen a félvérek nem mindig békések. Aztán ennyi elég is, a többi az ő döntése és szerencséje, hogy kit és mikor talál. Ugye?
- Nem éppen, de nem is gáz. Ő így jó, én beszélek közben helyette is, de szerintem ezt már megtanulta. Mindegy, elég kalandos és hirtelen jelentem meg, bevallom – von vállat, elvégre nem minden nap ugrik senki nyakába egy újonc. Persze, ehhez kellett a szerencse, amire csak akkor jött rá, amikor lábadozás közben beszélgettek. Közben persze lapozgatja a könyvet is, elnézi a feltöltő, erősítő rúnákat, vagy épp azokat, amikkel viccesebb dolgokat lehet művelni. Akaratlan mosolyog egyet, aztán rápillantva csukja össze a könyvet.
- De, menjünk csak. Kint vagy itt bent? - áll fel és nyújtja vissza  könyvet, elvégre nem tudja, vinni akarja, vagy épp nem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 09, 2019 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok  • Credit:

Érez engem, vagyis a mágiámat, szóval most már biztos, hogy nem ember, de ha nem az, akkor mi lehet? Mivel azt nem tudja, hogy a fejében vájkálok, legalábbis csak remélem, hogy így van, ezért nem szállok még ki onnan. Felkeltettem az érdeklődését és persze ezt ki is kell használnom, elvégre nem sok férfit érdeklek.
- Húsz vagyok és vélhetően anyám nem engedte, hogy kivigyenek, de most, hogy meghalt, nincs ami megakadályoz, csak az, hogy még nincs tapasztalatom terepről. Már alig várom, hogy kimehessek, de ahhoz még társat kellene találnom, ami nem olyan könnyű. Tudod senki sem szeret mondjuk úgy zöldfülűekkel kimenni éles bevetésre. A gondolataiba meredve kicsit elveszem a tekintetem róla és a fotelom karfáját kezdem el az ujjaimmal simogatni. Milyen korban volt még, amikor a nőket nem engedték harcolni? Jó régen. Arra gyanakodnék, hogy démon, de Zagarnak csak feltűnt volna, ha az lenne és nem hozta volna ide. Vajon tudja, hogy William nem az, aminek mindenki hiszi? Biztos vagyok benne, hogy titkolja ki és mi is valójában.
- Irigyellek, hogy csak úgy el tudsz szundikálni, én örülök, ha este időben elalszom és másnap időben ébredek. Mosolyodom el kedvesen és a fülem mögé hajtok egy kósza tincset.
- Igen, anyám Crusader, szóval most egy helyen lakok Zagar bácsival. Valahogy olyan jó kiejteni a neve mögött azt, hogy bácsi, ezért biztos megszólna, ha itt lenne. Megpróbálom terelni a témát olyasmire, amitől okosabb lehetek, elvégre sok ártatlan kérdés van, amit feltehetek és ki tudja, valamelyik a végén még megmutatja, hogy ki is ő valójában. Kíváncsi vagyok rá, bár tudom, hogy a tűzzel játszom lehet, de akkor is.
- Igen, félvér meg ilyenekre gondolok, elvégre gondolj bele, nem mindenki mondhatja el, hogy a társa más fajú. Úgy érzem jobban kijövök másokkal, mint az emberekkel néha, hiába tartozom közéjük. Megcsóválom a fejem is hozzá és sóhajtok egy halványat, miközben William szemeibe nézek.
- Zagar típusú vadászokból nincs sok, nem hiába küldik őt meg Natot a legveszélyesebb feladatokra. Kétlem, hogy velük mehetnénk valaha is, hacsak nincs valami nagyon szuper titkos képességünk, amit kétlek. Felnevetek a dolgon, mert elég viccesnek tartom. Persze tudom, hogy érzi, hogy nem vagyok egyszerű ember, de akkor is annak kell adnom magam. Annyi előnyöm van, hogy ő valószínű nem lát az én fejembe. Amikor megkérdezem honnan jött, rengeteg romos város képe jelenik meg, nem is gondoltam volna, hogy ennyi helyet be lehet járni.
- Nem azt nem mesélte, nem beszélgettünk valami sokat és nem is az a bőbeszédű ugye. Én is a combja felé nézek, de szerencsére nincs semmi baja, csak egy emlékkép lehetett.
- Te hány éves vagy? Ha már én elárultam, akkor most már kíváncsi vagyok a tiédre is. Azt hogy honnan jött elengedem, de talán ha megtudom hány éves valójában, akkor utánanézhetnék, mi is ő. Valami rosszabbra tippelnék, mint egy démon, de a végén még az is meglehet, hogy csak egy félvérrel van dolgom.
- Nincs kedved sétálni egyet velem William? Felállok a fotelból és onnan nézem őt, jobb szeretek mozogni, az felélénkít és persze a koncentrálás is jobban megy, hogy a fejében maradjak.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 09, 2019 7:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ új nap új arcok

Ruby & "William"
• szószám: 508 • Credit:

 
Érzi. Szinte meg lehet tapintani, még ha nem akaratosan is, de megtörténik. Érzi őt, pontosabban ami belőle árad. De ennek nem adja jelét, elsőnek ő sem fogta fel, olyan régen tapogatózott ilyen formában, hogy lassan elszokott tőle. Úgy néz ki, hiba volt. De mindegy, egy kis módosítás. Őt fürkészi, a szőke tincseket, az ártatlan arcokat. Mit rejt még vajon? Kíváncsi, ha valóban jó a sejtése, akkor azt érzi majd a másik, hogy kíváncsi, tudna akar róla.
- Há... tudom, hölgytől ilyet nem illik, de hány éves vagy? Vélhetően azért nem vittek még ki. Még engem sem engednek, vagy nem tudom, viszont én nem olyan régen érkeztem ugye. De legalább van rajtam kívül is olyan, aki tanonc, vagy hogy nevezitek pontosan – bizonyára féltik, vagy ügyetlen, de egyiket sem tudja pontosra, így bármi lehet, rengeteg okkal. Az mondjuk biztosan nem, hogy mert nő, mert az manapság már nem olyan ok, amely miatt mehet a kispadra ücsörögni. Mindenkire ugyanúgy szükség van ez tény, másképp ő sem lehetne itt, bizonyára csak az kizáró ok, ha valaki halott, vak, vagy járásképtelen. Érdekes megoldások, mindenesetre, neki még mindig túl szokatlan.
- Nyugodtan, éjjel kell aludni. Lehet amúgy is dolgom lenne és legalább nem kések el – aztán Zagar végképp harapós kedvében lesz. Ki tudja, hogy miért lesz, ha lesz, nem akarja nagyon kihozni a sodrából, nincs kedve ezekhez a körökhöz, de nem fogja megúszni. A zsigereiben érzi.
- Óóóó! Olyan korán? Akkor te bizonyára vadászcsaládba születtél bele – dől előrébb, ezzel sok mindent megmagyarázott. Csak ott tudja elképzelni, hogy ilyen korán kapcsolatba került ezekkel. Vagy persze, találhatták is csecsemőként és ők nevelték, de az majdnem ugyan az. Érdekes, így már érdekesebb valóban. Ő csak az utcáról jött, befogadott valaki, de neki tényleg az életét jelenti.
- Ha olyan rég rajzolgatod, akkor biztosan nem – még mindig néha megérzi az egészet és aprót sóhajt, leginkább úgy, mint aki még kicsit kómás. Nyújtózkodik is mellé, aztán karjait leeresztve pillant vissza rá.
- Nem egyszerű ember...? Azaz félvér meg ilyenek? - ó, úgy néz ki, most jön az érdekesebb téma. Persze, továbbra is marad a kíváncsiság medrében. Eléggé. - És miért nem jó erre egy ember? Zagar is az és rengeteg dolgot tud, ott vannak a fegyverek, a tudás meg minden. Gondolom mások is, így nem értem. Elvégre, erre nemigen vannak. Vagy tévedek? - miért ne. Ha ő is más módszerekkel, akkor maga is, de nem idiótán. Fejében most ezernyi miért?, majd aztán betölti a romos városok képe, amiket valaha látott. Mivel termékeny volt, ment eleget.
- Vacak. Folyamatosan mozgásban voltunk, ha nem, akkor meg boldogultunk, ahogy tudtunk. Igazából nem tudom megmondani pontosan hol, gyerek voltam mikor felfogtam már, hogy mi van, aztán meg nem mindig láttunk táblákat. De ővele San Francisco-ban találkoztam. Azt is mesélte, hogyan? - gondol vissza az ominózus ugrásra, akaratlan a felhasadt combjára fogva. Nem fáj már, de néha szinte érzi, hogy bizsereg. Mindegy is azonban, nem kérdez többet, csupán a könyvért nyúl és kinyitja azt. Lassan lapozgat, ráérősen elidőzik a rúnákon, de közben figyel is rá.
- Igen, ezek a hasznosabbak.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ruby Crusader


Szalon 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
Ügyesen bánok a fegyverekkel
Szalon D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ruby Athan
Új nap Új arcok • Credit:

Csak bólintok a remekre, tényleg az, bár elég furcsák a gondolatai, fogalmam sincs mire gondol, elvégre teljesen fiatalnak tűnik és a zsémbes vénséget másokra szokták használni. Persze lehet ez ilyen öregedési pánik és nem tudja kezelni.
- Még nem gondolom, de majd az leszel, én egész életemben tanultam, de még nem voltam éles bevetésen, csak remélem, hogy hasznos tagja leszek a csapatnak, már ha bekerülök. Ha nem, hát nem fogok sírni, majd megoldom máshogyan, hogy kijuthassak terepre, elvégre biztos lehet barátkozni másokkal is, akik kijárna mondjuk tilalom ellenére is kicsit a veszéllyel játszva. A kézfogás után úgy fest a mágiája elárulta, de ember azt nem érezheti meg. Kicsit izgatottabb leszek egyből, hogy mifélével van dolgom. talán megtudhatok többet is, csak jól kell csűrni csavarni a kérdéseket.
- Szeretnéd ha felkeltenélek? Érdeklődöm, mert általában ha valaki alszik, elsunnyogok mellette, nem felkeltem, de ahogy a gondolataiba belenézek úgy fest, hogy valamiért jó arcnak akar tűnni, ami azt jelenti megjátssza magát. milyen lehet valójában akkor?
- Ismerem mindegyiket többnyire, de nem árt átnézni őket időnként és leellenőrizni, hogy tényleg megy-e. Még olvasni sem tudtam, de már ezeket tanultam és rajzolgattam papírra. Elmosolyodom a kedves emléken, amikor ketten voltunk a világ ellen anyámmal, milyen szép is volt.
- Reméljük nem megy szét a fejem tőlük! Nevetek fel és egyre jobban érdekel, hogy miféle lehet, hogy ismeri a tiltott dolgokat, amiről hallgatni akar mint a sír.
- Nekem nincs mentorom, kicsit azért vagyok ilyen elveszett itt talán, néha abban reménykedem, hogy találkozok valakivel, aki nem egy egyszerű ember, aki a társam lesz és mellette felemelkedhetek és kitűnhetek majd. Nem tudom rá fog-e harapni, de próba szerencse és lassan ki kellene már másznom a fejéből, de így sokkal könnyebb tényleges információkat megtudni.
- Mesélte, hogy másfelé voltál és ő hozott ide, előtte milyen életed volt és hol? Egész ártatlan kérdés, de mégis ilyenkor mindenki az otthonára gondol általában, még ha elmondani nem is fogja.
- Tessék. Átnyújtom a könyvet, nézegesse csak tőlem, nekem nem sok újdonság van benne.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Szalon Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 02, 2019 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ új nap új arcok

Ruby & "William"
• szószám: 466 • Credit:

 
- Remek! - mert nem lenne okos dolog mindenkit magára haragítania, akár érdekli, akár nem. Akármennyire is furcsa tény, hogy egyre többet és többeket ismer meg és jegyez meg valahol elméjében, kezd kicsit ismét olyan lenni minden, mint régen. Megy ez neki, nem kell mindig lélekben zsémbes vénségnek lennie, úgy néz ki. Vagy csak kicsit. A tekintetben nem lel furát, ahogy elsőre azzal sem, hogy akaratán kívül kutatnak fejében, egyelőre nem vél ilyesmit, ugyanolyan emberlánynak tekinti őt, mint akármelyiket, hiszen Zagar is mondta, a legtöbben azok, persze, tudjuk, a statisztika mindig is csalt.
- Igazándiból én még nemigen számítok vadásznak, de na. Jó ha látsz valakit, értem én. Sok a dolog – bólogat, mert hát ez köztudott, itt mindenki csinálja a dolgát, nem lébecolnak, nagyok őt sem, csak szünetek vannak egyik-másik fajta oktatás között. Kicsit valóban zsúfolt ez számára, fene se gondolt rá, majd lesz valami. Egyelőre legalább esténként szabad, olyankor nem kell elszámolnia semmivel sem. Kivéve ha meglepik. Ez nagyon nagy divat erre.
A rövid kézfogásba ő sem ad erőt, mert nem csontokat akar ropogtatni, így aztán ahogy elengedi, ujjai biztosan működőképesek.
És akkor egy apró pillanatra érzi csak meg. Gerincén fut végig fel, tarkóját bizsergető érzés jön felőle. Igen, érzékeny a mágiára, de ez egész gyengéd, egyelőre nem is tudja behatárolni jobban, mint valami kósza, rossz érzést. Homlokra haloványan ráncolódik, hunyorogva pillant rá, de hamar el is tünteti. Ha sejt is valamit, elveti. Biztos hogy nem, talán van az épületben olyasvalaki, aki bír valamivel és az cirógatta meg. Mindenesetre ezen még nem töri a fejét, elengedi a gondolatot, de kissé libabőrös marad.
- Akkor jó. Máskor is gyere, ha mondjuk annyira kifáradok, hogy itt alszom sunyiban – nem mintha tervezné, de a megnyugtatás jó módszer, ha könnyen kezelhetőnek adja el magát. Igaz, kicsit billentette a mérleg oldalát a rosszabbik félre, és inkább szánni kell néha, de így egyelőre legalább minden oké. Vagy ki tudja. A könyvre pillant ismét, így már láthatóan jobban köti le.
- Ó, a rúnák! Azokat tanulmányozom otthon én is, vagy itt. Egész jól mennek. És neked? - érdeklődve tekint vissza rá. Ugyan már neki másabb rutin van ujjaiban, itt bizony a kezdőlépcsőn kell állnia.
- Vannak, ami könyvet kikölcsönöztem innen, akad benne pár, amit inkább ki sem mondok. De mindegy is, eleget fogunk megtanulni így is, szét fog menni a fejed a végére, mire megérted – bólogat, hogy mennyire biztos ő ebben, bár ami tiltott, az neki vagy ismert, vagy nagyon tetszik. Csak erről hallgat, mint a sír. Minek a bonyodalom.
- Nem, nem keversz össze. Tényleg ő a mentorom. Neked más? - vakarja meg a tarkóját. Aztán megérti, kicsi sejtése akad. Lehunyt szemekkel szusszan, ismét érzi azt a valamit. A fejét csóválja és a háttámlának dől.
Vékony a határ ahhoz, hogy itt most bármit tegyen.
- Megmutatod a könyvet?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3