⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Szalon
The devil's voice is sweet to hear.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Yesterday at 5:54 pm
Következő oldal


New York, New York
The Silence of the Lambs


Halk, apró sóhaj hagyná el ajkamat a jelenet láttán. A két civakodó fél, s a fiú még csak nem is sejti, hogy ezzel a démon kedvében jár. Hiszen ezekből is táplálkoznak a negatív érzelmekből, hullámokból. Provokálják őket és ahelyett, hogy nyugodt maradna, felveszi a láthatatlan kesztyűt, melyet elé dobnak.
Mégsem teszem eme apró mozzanatot. Inkább csak félrehajtott fejjel figyelem, miként civakodnak, majd aztán újra a kezembe kerülő tárgyra réved tekintetem. Annak tanulmányozása jobban leköt. Az apró jelek között énoki szavakra bukkanok. Szinte érthetetlennek tűnnek. Egyelőre. Olykor én is visszacsatlakozom a beszélgetésbe.
Úgy tűnik, hogy a fiú lassan kezdi belátni ama helyzetet, hogy ők sem maradnak örökké itt. Hiába hallhatatlanok most, egyedül nem nézhetnek szembe a Sötétséggel. Bármennyire is erős és strapabíró népek, Atyánk nélkül elveszettek, akárcsak mi.
Apró, szelíd mosoly fut végig arcomon, miután az apró viziót megmutattam számára. Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de látnia kell, hogy mivé fajul világunk. Látnia kell, amit én is láttam nem is olyan régen. Szívembe újra a régi érzés mar, melyet utoljára a parkba éreztem.
Az ajtó nyitására újra csak a kezembe lévő tárgyra tekintek. S hirtelen összeáll a kép. Szinte azonnal sikítani támadna kedvem és egy helyben toporzékolni. ~Ramiél!~ sikítom hirtelen az ark nevét régen visszanyert hangomon, mely egyszerre kölcsönöz izgatottságot és örömöt. ~Megvan! Megfejtettem! Itt van a házban!~ izgatottság lesz úrrá rajtam, ám a kívülállók számára, csak szememben pulzáló fények árulkodnak csak.
A fiú hangjára kapom újra fel a fejemet és kedves mosolyom újra az arcomon van. Megtaláltam.
- Urunk segítse utadat - felelem neki, noha sejtem, hogy nem megy oly messzire. A segítség azonban jól jöhet számára is. S az Ő ereje mindenkor vele is lesz, ahogy mindig is így volt minden embernél. Kivéve, ki eladta lelkét a démonoknak, de ez tartozzon…
Épp az előbb említett démon felé fordulnék, amikor hirtelen körbevesz újra a sötétség. Bármerre is tekintek lüktető hullámok vesznek körbe és apró teretmények és egy pillanatra, egy… Nehezen tudom kivenni a szürkületi fényben, de amint sikerülne rögtön eltűnik. A hullámok, mintha engem is löknének, megszédülök a forgatagtól, s amikor már azt hinném, hogy nem bírnám tovább. Hirtelen marad abba.
Tehetetlenül huppanok le egy székbe, s kótyagos fejem enyhén rázom meg. Ez mi lehetett? Zephyr utóhatása, vagy... teljesen más? Mi volt az a doboz?
- Astharoth, igaz? Honnan ismerős a neved? - kezdek bele könnyed csevelybe, amíg várjuk, hogy valaki betévedjen hozzánk.

Isten
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Az elsők
☩ Reagok :
26

Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 12:58 pm
Következő oldal


Isteni kinyilatkoztatás

Ashtaroth elméjét átveszi a sötétség. Egy felsőbb hatalom sötét víziója kezd kirajzolódni a közeli falon. Fekete árnyék kúszik lassú folyamán fel-le, s amikor mind a ketten oda figyelnek már, az árnyék darabjaira foszlik. Különféle alakokat ölt, először vad hullámok tornyosulnak egy város hatalmas épületeire, majd tűz emészti fel az erdőket, de amit a legtovább láttatni enged, az valakinek a karja, amint éppen átnyúl valamin. Hogy az víz, beton, vagy egyéb földi anyag, azt nehéz kivenni. De annyi bizonyos hogy az alak fél karja eltűnik az anyagban. Az anyagot keretező domborulaton Lucifer jele villan fel röpke ideig. Ezután az árnyék amilyen hirtelen képződött, olyan hirtelen válik köddé, így a démon ismét a jelenben találhatja magát.

Ophilia is hasonló képzavarba kerül, de neki az elméjében játszódnak le a képek gyors egymás utánban. Egybefüggő anyag ritmusos mozgásának kellős közepén találja magát, amolyan szürkületi sötétség veszi körbe. Különböző színű, formájú és méretű halak cikáznak körülötte, de maga az anyag háborog, ide oda löki hullámaival a benne haladó testeket, kosznak tűnő üledék kavarog mindenfelé, s vele együtt egy tárgy aprócska, kerek, lukas teteje. Semmi több, ennyit láthat belőle csupán, aztán ismét elnyeli a forgatag. Ezután a képsorok megszűnnek, az angyalunk pedig hirtelen visszatér a jelenbe.

Alexander Payne
'Cause we're hot like hell
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
41
☩ Keresett személy :

Utolsó Poszt Vas. Jan. 14, 2018 6:22 pm
Következő oldal


New York, New York...
Ashtaroth & Anabeth & Ophilia & Alexander
Zene: Loud(y) • szószám: 480 • Credit:

Az angyal bocsánatkérését hallva leheletnyire összehúzom a szemeimet, ugyanis nem tudom eldönteni, hogy most szórakozik-e velem, vagy komolyan gondolja a megbánást? Szerencséjére ebben a csatában az elfogadóbb és nyitottabb oldalam diadalmaskodik, persze egy szigorú biccentésnél többet nem reagálok a fajtájától szokatlan megnyilvánulásra. A démon szavait követően még ez a minimális engedékenységem is szertefoszlik, talán azért, mert a társalgásaim úgy kilencven százalékában én szoktam lenni a kioktató fél, és mert a fennmaradó tízben sem fogom elviselni azt, hogy egy démon okítson engem fennhangon. Nekem legalábbis annak tűnik.
- Látom nem figyeltél eléggé. Nyilván nem akarom látni a fajtádat az utcáinkon, de ha szövetségre lépünk, én sem vagyok olyan naiv, hogy elhiggyem, ezt majd a jelenlétetek nélkül meg is fogjuk úszni. Szóval ha esetleg, kiemelném, esetleg! arra kerülne a sor a másik szobában, hogy szövetségre lépünk veletek, az engedetlen démonjaitok problémáját nektek kell megoldani - közlöm, noha a továbbiakat hallva úgy vélem, ezzel egy véleményen vagyunk. Még mindig nem tetszik a tudat, hogy egy pokolfajzattal egy nevezőre kerüljek, de attól tartok itt amúgy sem lesz más választásunk. Vajon Wallenberg belemenne ebbe, ha itt lenne?
Jó kérdés, azonban válaszok helyett valami egészen mást kapok. A szoba megszokott, kopott és rendezetlen formái hirtelen egészen másba alakulnak át, és miután rádöbbenek arra, hogy valószínűleg nem a valóságot látom épp, sem tudok elvonatkoztatni könnyen a látványtól. Vajon megint az elmém játszik velem, mint amikor a kőhöz értem néhány hónapja? Nem, akkor Kait is eltűnt mellőlem, most viszont a démon és az angyal is jelen vannak. A szőke lány műve volna? Vélhetően, hiszen éppen a felállását követően változott meg minden, igaz, ettől függetlenül ugyanaz a gyomorgörcs kerít a hatalmába, mint mikor a Pokol vidékei vetültek lelki szemeim elé.
Számat megnyalva, és egy moderált nyelést követően csendben hallgatom Ophiliát, majd a démont, aki ráerősít az angyal szavaira. Meg kell hagyni, a várost körbeölelő védelem egészen csábító ajánlat, ám annak ellenére, milyen szenvedélyesen nyitottam vitát a megállapodásról, nem az én kezemben nyugszik a tárgyalás kimenetele.
- Ez már inkább hangzik egy ajánlatnak. A városunk ideiglenes vezetője sem fogja beérni kevesebbel - biccentek feléjük, mielőtt azonban folytathatnám a mondanivalómat, hirtelen kinyílik a szoba ajtaja, és az egyik újonc lép be rajta. Kérdéses persze, kit nevezünk újoncnak, mióta ekkora veszteségek érték a városunkat, sietősen be kellett vetni a kiképzés végéhez közeledőket pótlás gyanánt, máskülönben én sem lehetnék itt. Avagy remélem, hogy nem a nevem és anya befolyása tehet a feljebb kerülésemről.
- A központiban várnak, addig én itt maradok - szólal meg a fiatal lány. Vetek egy pillantást a természetfelettiek táborát gyarapítókra, akiknek nem szívesen hagynék a társaságában egy tinédzsert, annak ellenére sem, hogy az erejüket gazdagon tompítják az épületet behálózó pecsétek és rúnák. Még sincsen más választásom, bíznom kell abban, hogy a vadászvér kellő biztosíték az épségben maradásához, illetve Anabeth jelenléte.
- Még folytatjuk - nyögöm ki amolyan búcsúzás gyanánt a két nőnek, aztán hátrahagyva a társaimat, átsétálok az irányítóterembe.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Sometimes hunting is the only thing that makes sense

Ashtaroth
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
271

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 04, 2018 8:16 pm
Következő oldal



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Kissé felvonom a fél szemöldökömet a fiú szavain. Láthatóan bele gabalyodott a gondolataiba, mert logikai gikszer van bennük.
- Azt akarod, hogy ne legyünk az utcáitokon, nem? Akkor nektek kell elfognotok őket. Nem akarhatod egyszerre azt is, hogy itt legyünk, meg hogy ne legyünk itt. Vagy egyik, vagy másik. Az árulók nem fognak a kardunk alá sétálni, csak azért, mert oda üzenünk nekik, hogy jöjjenek haza. Ami meg a "biztosítékot" illeti... Mi démonok sose hajtottunk az emberek kihalására. Szarul hangzik, de ti vagytok a mi erőforrásaink is, ha kicsiben nézzük a dolgokat. Nem lenne értelme kiirtani titeket. Nincs értelme annak, hogy több életet vegyünk el. Ezért is adta paracsba Lucifer, hogy védelmezzünk titeket a Gabriel fanatikusok ellen. Sok démon jobban utálja az angyalokat, mint titeket, így a figyelmünk főleg az angyali sereg azon részére irányul. Most még is, velük is szövetkezünk, mert szükséges. - mondom, aztán neki döntöm derekamat a szekrénynek.
- Számunkra a szövetség annyit jelent, hogy megosztjuk, amink van. Épületeket építhetünk vissza, fegyvereket adhatunk, embereket, angyalokat készíthetünk fel, vagy adhatunk felszerelése a harcokra. A mágiánk ugyan gyengült, de még mindig működik, így erősebbé válhattok. Ezt később persze gondolom felhasználnátok ellenünk, mert ilyen az emberi nép, de hosszútávon ez éri meg. Nem érdekelnek minket az apró veszteségek. San Francisco velünk van, a többi város pedig kihalt. - mondom, de közben Ophilia már meg is mutatja, mi lesz, ha Amara kifejti erejét a világra. A látvány engem egyáltalán nem renget meg, ahogy a hirtelen történő illúzió sem. Még akkor is nyugodtan támaszkodom, mikor látszólag eltűnik körülöttünk minden, a szekrény, a falak, a tető, a padló. Jeges nyugalommal figyelem a kopár tájat, majd azt is, ahogy minden vissza alakul.
- Ahogy Ophilia is mondja: ez a város egy bástya. Egy tökéletes hely, hogy megalkossuk az előnyünket és elkezdjük a harcot Amara ellen. Ha sikerülne megtalálni Istent, vagy néhány ereklyét a világban, azzal felkelthetnénk a Sötétség figyelmét. - mondom, mielőtt bele iszok a poharamba.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 23, 2017 9:13 pm
Következő oldal


New York, New York
The Silence of the Lambs


- Nem is angyaloknak mondta - felelem barátságos mosollyal arcomon. Nem veszem magamra hangnemét, rideg stílusát. Lényegében őhozzá hasonló angyalok között léteztem eddig. S ismerem az embereket annyira, hogy előbb utóbb felengednek. A végtelenségig nem tudják a maszkot az arcuk elé tartani. Előbb utóbb megtörnek, ha akarnak, ha nem. Egykor ez a város tele volt élettel, ennek halvány nyomát sem viseli. Tekintetem akaratlanul is a másik lány felé vándorol, ki szótlanul áll közöttünk. Vajon min törheti a fejét?
- Ami egy igen sajnálatos esemény. Ha számít valamit, akkor fogadd őszinte bocsánat kérésemet… - tekintek őszintén, komolyan a férfira. Nem tudom, hogy jelent-e neki valamit, tőlem. De nem hinném, hogy eddig akár egy angyal is megtette volna ezt. - Bocsánat.
Mindezek után azonban csendben maradok, hagyva, hogy a démon vigye tovább a szót. A kezembe tartott tárgyat figyelem. Egyik kezem óvatosan csúszik egy kanapé háttámlájának tetejére, hogy aztán csípőmmel támaszkodjak meg rajta.
Az apró jelek. Nem, ezek nem ősi főníciai írások. Énoki és nem is oly régi dialektus. Szemöldököm egy pillanatra összevonom. A csillagok képe és a mellé vésett apró megjegyzések. Csillagneveknek olvasták egykoron.
Talán tovább is tanulmányoznám, ha a fiú hangja nem hozna vissza a tudatba. Biztosíték? Persze gyakorlatiasak, én pedig naiv vagyok. A véleményem meg lenne, mégsem adok hangot. Jelenleg a teljes összhangot kell képviselnünk.
- A végét? - emelem rá homlokom ráncolva a tekintetem. Elemelkedek a kanapéről, a helység pedig hirtelen átváltozik egy békés rétté. Apró trükk, sok energiát nem vesz el. A nap süt, a madarak csiripelnek, a szél kellemes cirógatja bőrünket. Aztán jön egy fekete fuvallat. A madarak holtan hullanak alá az égből, a fák elvesztik fényüket, megkopaszodnak, majd megrohadnak. A fű megsárgul. Majd egy másik kép. New York, a magasból, a lábunk alatt. Egy szempillantás és a hatalmas épületek a semmivé válnak egyenlővé, semmit sem hagyva maguk után. Nincs tűz, nincs riadalom, nincs jajveszékelés. Nincs semmi, csak a vég. A végtelen, üres vég. - A Sötétség egy, az Istennel egyenrangú lény. A testvére - szólalok meg újra a képi vetítés után, a szoba kellemes bútorzata közé visszatérve. - Hatalma meghaladja mindannyiunkét, veszélye nem csak a természetfelettit fenyegeti. Isten egy nap alatt teremtette meg az embert. A Sötétségnek ennyi nap kell, hogy végleg a semmivé tegye egyenlővé művét. Egyelőre még sem teszi, nem tudni, hogy miért. De addig kell kihasználni helyzeti előnyünket - húzom ki magam, aztán egy apró sóhajtás után újra visszaköltözik a mosoly az arcomra. Nem állt szándékomban megijeszteni az ifjút, fiatalsága és kijelentése mégis erre a lépésre kényszerített. A vége itt már a Föld végét jelenti.
- Nem kérünk sokat, csak hogy tartsátok nyitva a szemetek, kölcsönösen álljunk egymás rendelkezésére. New York egy ősi város, ahogy mondtad rengeteg ősi erő rejtőzködik itt. Elfelejtetettéket a történetét, a múltat, pedig oly erők lapulnak meg itt, melyekről álmodni sem mernétek. Szent földre építették a várost, az alapítók tudták ezt - aztán nagy levegőt véve mégsem folytatom, hanem a fiút nézem. - A Sötétség bárhol lecsaphat, ha itt teszi meg, sikeresebben tudnánk ellenállni, ha tudnánk róla - felelem végül. Készleteinek felélésén halkan, lehajtott fejjel kuncogok. Vidámság költözik arcomra, melyet igyekszem leplezni. Nem hinném, hogy bármelyikünknek is létszüksége lenne eme készletek felélése, persze elsősorban nem is a természetfelettire gondolt.
- Van egy ősi csapda, mely az egész város köré felróva jelezné számotokra, ha a határokat átlépné a természetfeletti. Számokat tudna mondani és a helyet, ahol ezt átlépte. Fajtáját és erejét képtelen megmondani, ahogy úti célját is. Mégis tudomást szerezhetnétek róla. Biztosítéknak ezt tudom felajánlani - hajtom enyhén oldalra a fejemet. Persze azt nem teszem hozzá, hogy ehhez nem hogy alfába, de egyenesen omegába le kell mennem, hogy eme pecsétet, csapda minden elemére emlékezhessek. Egy apró hiba és az végzetes lehet, de talán menne. Nem, nem talán. Menne.
Végső kérdésemre jövő választ csak egy ártatlan mosollyal övezett bólintással honorálom az ifjú irányába.

Alexander Payne
'Cause we're hot like hell
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
41
☩ Keresett személy :

Utolsó Poszt Vas. Dec. 17, 2017 3:32 pm
Következő oldal


New York, New York...
Ashtaroth & Anabeth & Ophilia & Alexander
Zene: Loud(y) • szószám: 615 • Credit:

- Egy angyal szájából nem hangzik túlzottan hitelesnek - reagálom le az idézetet egy kevésbé barátságos szájhúzással, hűen kitartva a new yorki vadászok messze híres vendégszeretete mellett. Ami kimerül abban, hogy nincs. Persze tudom, hogy nem kellene ilyen ellenségesnek lennem, elvégre az utóbbi időben éppen én voltam az a családunkban, aki mélyen ellenezte a megrögzött, szűk látókörű hozzáállásunkat a természetfelettihez, ám az elmúlt hetekben tapasztaltak segítettek abban, hogy benőjön a fejem lágya, és olyannak lássam a világot, amilyen. Nem hagyom magamat bedőlni az angyal ékesszólásának, sem pedig a lágy, kedves mosolyának.
- Tőlünk függne? Nekem eléggé úgy tűnik, hogy az elmúlt huszonhat év éppen arról szól, hogy az emberek léte függ az angyaloktól és démonoktól - vetem a szemére kíméletlenül, hiába képviseli a halandókat segítő szárnyasok táborát. Úgy hiszem, a városunk azért tartott ki eddig, mert képesek voltunk megállni, hogy bármelyik oldallal is lepaktáljunk. A saját lábunkon állunk a saját törvényeink szerint, miért engednénk éppen most a nyomásnak?
- Hogyan biztosíthatnál erről? - teszem fel az újabb, aranyat érő kérdést, miután letudtuk a bemutatkozást övező formalitásokat, legalábbis a többség, hiszen Anabeth továbbra sem kapcsolódik be a társalgásba. Jól is teszi, kell egy hidegfejű megfigyelő a szobába, ugyanis én egyre hevesebben bonyolódok bele ebbe az egész tárgyalásnak csúfolt cirkuszba. Úgy fest a démon is eddig bírta, akinek neve sokatmondóan visszhangzik a koponyámban. Ha minden igaz, ő volt az nemrég, aki unalmában banzájt csapott San Francisco városában, halált és pusztulást hagyva maga után. Az ottaniaknak teljesen elment a józan eszük, hogy mindezek után éppen őt hurcolják magukkal ideiglenes békéről csacsogni? Hát úgy tűnik… Mindenesetre itt van, és végighallgatom őt is, titokban viszolyogva magamtól, amiért nagyobb egyetértést lelek a szavaiban, mint az angyaléban. Nagyobbat, de nem teljeset.
- Az emberek gyakorlatias népség, akik addig nem mennek bele semmibe, amíg nem kapnak biztosítékot. Az itteni vadászok nem azért éltek túl, mert megelégedtek a kevésbé rosszal - fonom karba a kezeimet, kimérten figyelve, ahogy a saját, fémes kezét méregeti. Természetesen az irattárosként bemutatkozottról sem feledkezem meg, a szemem sarkából minden rezdülését nyomon követem, ám egyelőre a démon az, aki a koncentrációm nagy részét leköti a meggyőzésünkre tett kísérleteivel.
- Ez mind szép és jó, de hogyan képzeltétek ezt a szövetséget? Jelenleg a város helyrehozása és megtisztítása a legnagyobb problémánk, honnét adnánk erőforrást az elképzeléseitekhez? Nehéz elképzelnem, mitől lenne erősebb a szövetségetek egy újabb várossal, ha ti magatok sem tudtok mit kezdeni a Fekete Füst fenyegetéseivel - tekintek rájuk felváltva, várva egy épkézláb alkut, ami nem a sarokba szorításunkról vagy a tündérmesékről szól. - Vannak még városok a világban, mi akár hátra is dőlhetünk, kivárva a végét - tisztában vagyok vele, hogy ez nem fog megtörténni, elvégre vadászok vagyunk, harcosok, akik az utolsó légvételükig küzdeni fognak, csupán az a kérdés, milyen úton és módokon. A látszat ellenére nem ellenzem olyan mértékben ezt az esetleges szövetséget, de ha valóban meg akarnak állapodni velünk, a szép vagy éppen fenyegető szavaknál komolyabb biztosíték kell arra, hogyha megoldódik mindez, nem csapnak le ránk megtorolva mindazt, amit a fajtáikkal műveltünk.
- Nyugodtan összefogdoshatjuk őket… - ismétlem el a kijelentését az orrom alatt, hitetlenül sutyorogva. - Tehát szövetséget ajánltok, viszont ezt a problémát is oldjuk meg magunk? - elgondolkodást mímelve hümmentek egyet, végigvezetve pillantásomat a plafon repedezett, megviselt valóján. - Egyre csábítóbb ez a szövetség - nézek vissza rá, egyik szemöldökömet a homlokom közepére emelve, amint feltűnik az önkiszolgáló műsora. - És persze nyugodtan éljétek fel a készleteinket is, mintha vendégek lennétek itt, vagy ilyesmi - jegyzem meg szarkasztikusan, amibe olyan mélyen elmerültem, hogy egészen váratlanul ér az angyal teljesen ártalmatlan, a tárgytól messze eltérő kérdése.
- Fogalmam sincs mikor épült, de a kincsek mellett biztosíthatlak róla titeket, hogy tele van csapdákkal is - jelentem ki fapofával.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Sometimes hunting is the only thing that makes sense

Ashtaroth
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
271

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 09, 2017 6:53 pm
Következő oldal



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Csendesen hallgatom az angyal és a vadász beszélgetését. Túl sok hozzáfűznivalóm nincsen ezekhez a mondatokhoz, bár azért kezdünk immár érdekesebb vizekre evezni, amikor a vadász felteszi a nagy kérdést, hogy még is miért bízna bennünk, továbbá a démonok hemzsegnek az utcákon.
- A nevem Ashtaroth. - mutatkozom be én is. Tekintetem az ablakra szegem. Most mozdulok meg először hosszú percek óta, és lépek oda, pillantásom tárgyához. Kezeimet összefogom hátam mögött, tartásom szál egyenes, katonás, lovaglócsizmám halkan kopog a fapadlón. Az angyal ismét szépen összefoglalja a lényeget, bár a kérésén majdnem felhorkanok. Végül hang nélkül, kis szusszanással, aprón megcsóválom a fejemet.
- Naiv vagy, ha azt hiszed, hogy az emberek bele mennek a békébe, csak azért, mert azt kérted tőlük. - mondom az angyalnak, úgy fürkészve az utcát, mintha csak átláthatnék az épületeken, és láthatnám, hány démon kószál most az utcákon.
- Az emberek gyakorlatias népség. Addig nem mennek bele semmibe, amíg nem bizonyosodnak meg arról, hogy anélkül maguk alatt vágják a fát. - mondom, kissé oldalra fordítva a fejem pillantok a beszédesebb vadász felé.
- Ophilianak igaza van. Mi is mindig itt leszünk, amíg ti is. A dolgunk az, hogy titeket szelektáljunk. Hogy bűnbe csábítsunk, vagy éppen eltereljünk a rossz útról. Ha újra helyre áll a világ, számíthatsz arra, hogy a régi küzdelem is visszatér. - mondom, majd szigorú, hideg kék pillantásomat visszaszegezem az ablakra.
- Visszatérve a jelenre: az angyalok és a démonok mindenképpen szövetségesek lesznek. Erről Lucifer gondoskodik. Az emberek pedig eldönthetik, hogy csatlakoznak, vagy ahogy mondtam már, maguk alatt vágják a fát. - mondom kissé elmerengve, fém karomat felemelve, megszemlélve, ujjaim ökölbe szorítva és kinyitva, megnézve, mennyire működik jelenleg. Fáradok a viselésétől. Visszateszem a hátam mögé és feléjük fordulok. Komoly, idegen ábrázattal nézek egyenesen a fiúra.
- Túl sok okotok nincs nemet mondani, te is tudod. Ezt a várost is ellepte a "Fekete Füst", és te pontosan tudod, és érzékeled ennek igen csak szörnyű mellékhatásait. - mondom, miközben lassú léptekkel megindulok felé.
- Emberek térnek vissza a halálból, őrülnek meg, vad pokolkutyák és kártékony impek lepték el a városokat, démonok és angyalok szorultak ki síkjaikról. Tudom, hogy az emberek csak a saját kényelmükig veszik figyelembe a dolgokat. - mondom megállva előttük és áthatóak a szemükbe nézek, hideg aurám próbálom visszafojtani, hogy ne legyek fenyegető.
- Ez esetben kénytelen leszel belegondolni abba, hogy ez a pusztulás a természetfelettin, angyalokon és démonokon is túlmutat. Hogy ha nem a te generációdban fog a Föld és vele MINDEN elpusztulni, akkor a következőben. - mondom és nemes egyszerűséggel ellépek mellette a bárszekrényhez, hogy kiszolgáljam magam az egyik régi italból. Amíg ezzel foglalatoskodom, újabb szavakat intézek mindannyiójukhoz.
- Amúgy a Sátán visszahívta szinte az összes démont New Orleansba. Néhány vadonbeli egységet kivéve. Szóval azok, akik még is errefelé ténferegnek engedély nélkül, nektek ártva és kárt okozva, azok árulóknak minősülnek. Tehát az ilyeneket nyugodtan összefogdoshatjátok. - mondom, és ismét feléjük fordulva az ajkamhoz emelem a poharat.
- Hogy a befogások után ti, vagy mi öljük meg őket, az már nem számít. Persze csak ha visszaáll a rend. - mondom, és végül kortyolok egyet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 8:50 am
Következő oldal


New York, New York
The Silence of the Lambs


A szekrény előtt állva nyugodtan szemlélem annak tartalmát. Fejemet enyhén félrehajtva olvasom el a viseltes, poros könyvek gerincét. A fejedelem, A szabadságról, Az állam. Ajkam akaratlanul is mosolyra húzódik. Régen volt már, hogy valaki eme könyveket olvasta volna, pedig mily sok igazság lapul ezen könyvekben. Meglehet, hogy jelenlegi helyzetünk sem alakult volna így.
Emlékszem azon időkre, amikor a felső rétegnek kötelessége volt ismernie kortársai írásait, szükséges volt gondolkozniuk, folyamatosan okítania magukat… Kicsit eltértem a tárgytól, s a fiú szavai zökkentenek ki újra csak.
- Két dolog van, amin az embernek nem érdemes mérgelődnie. Az egyik, amin tud változtatni, a másik, amin nem - felelem, ahogy mosolyogva felé fordulok. - Platón - mutatok az egyik könyvre, rövidke idézetem megmagyarázása végett. Mégis úgy vélem, hogy eme szituációhoz teljesen illik. - Szép gyűjtemény - jegyzem meg a könyvekre, miközben másik kezembe továbbra is tartom az arany tárgyat.
A többiek úgy tűnik inkább passzív félként viselkednek a beszélgetésbe, de ezzel nincs is semmi gond. Nem tartom magam oly nagy szellemnek,aki képes lenne másokat meggyőzni. Nem is ez a szándékom.
- A Föld ellensége most közös. A Sötétség senkire sincs jó hatással. Védekeznünk kell ellene, de egyedül képtelenek vagyunk. Az emberek most oly hatalommal kerülnek szembe mellyel nem találkoztak még. Hozzáállásotok hozzánk természetes reakció, nem vitatom el jogosságát - felelem nyugodt hangon, mosolyogva.
Nem szándékom, hogy viszályt szítsak a felek között feldühítsem őket. Szavaim pedig igazak. Valóban megértem őket. Gabriel vadászik rájuk, ezen fiataloknak az ettől való félelembe kellett felnőniük. S a félelem gyűlöletet szül.
- A világ az egyensúly megtartásáról szól. Amíg éltek Ti emberek, addig törvényszerűen lesznek angyalok és démonok. A két véglet, mely között ti álltok. Ti, Atyánk legkedveltebb teremtményei. Létünk tőletek függ - de a Sötétség legyőzésével még nem történik meg a nagy győzelem. Gabrielt és Mihályt is észhez kellene téríteni. Egyre erősebb bennem az a meggyőződés, hogy Atyánk azért nem tér vissza, mert fiai letértek a helyes ösvényről. Ha visszatérnének, ő is visszatérne, uralkodna királyságán.
Lágy mosolyom szélesebbé válik kérdése hallatán. A tudás hatalom és nagy úr. Az embereknek viselniük kellene eme tulajdonságot.
- Az apró barázdák, gondosan lettek elkészítve. A kezdetleges nagyítók segítségével sem tudták mindig tökéletesen megalkotni, no meg mivel ez a csillagok vizsgálatára szolgál, készítője minden éjjel az eget kémlelte, hogy pontos mását adja vissza annak - felelem higgadt lelkesedéssel.
Letekintve a kezembe újra végigsimítok a faragásokon. Míg tekintetem meg nem akad az egyiken. Elmélázó tekintetem hirtelen kapom fel.
- Örülök a találkozásnak Alexander Payne. Az én nevem Ophilia, a Menny Irattárosa vagyok - mutatkozom be, majd pedig a kanapén ülő démon felé fordulok - Ő pedig… - mutatok felé, hisz nevét nem tudom, vagy ha be is mutatkozott nekünk én nem hallottam ezt. Meglehet, hogy nem is a valódi nevén tette ezt. Lényegtelen. Más miatt vagyunk itt, jól mondja a fiú.
- Biztosíthatlak róla, hogy nem áll szándékunkban ártani nektek. Végső célunk egy. Arra kérnénk hát, hogy a jelenlegi viszálykodást tegyük félre, kérjük, hogy legyetek belátóak, s ha csak egy pillanatra is, de söpörjük félre nézeteltéréseinket. Félő, hogy enélkül a Föld… - mondatom inkább nem fejezem be, vélhető, hogy amúgy is sejtik, hogy mire gondolok. Engedem, hogy ki nem mondott szavaim ott lebegjenek fejünk fölött.
Lassan körbefordulva a szobába csodálom meg az épület tulajdonságait.
- Ha jól sejtem, ez a ház a polgárháború idején épült, igaz? - emelem kedélyes tekintetem a fiúra. - Stratégiailag remek épületet választottak a főhadiszállásukra. Masszív épület, mely tele van a múlt kincseivel és erejével.

Alexander Payne
'Cause we're hot like hell
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
41
☩ Keresett személy :

Utolsó Poszt Pént. Dec. 01, 2017 11:48 pm
Következő oldal


New York, New York...
Ashtaroth & Anabeth & Ophilia & Alexander
Zene: Battle Sirens • szószám: 294 • Credit:

Anabeth megjegyzésére megengedek magamnak egy halovány mosolyt, ám a vendégeink jelenlétében nem vagyok hajlandó túlzottan felengedni. Már az ivással is megkockáztatok egy váratlan támadást, igaz, a nyugalmam iránti vágyam - amelyet a vízzel igyekszem elérni - erőteljesebbnek bizonyul a zsigereimbe ivódott gyanakvásomnál. Nem sokáig persze. Ahogy az angyal elkezd sétálni a helyiségben, ismét minden porcikámmal arra összpontosítok, hogy figyelemmel tartsam a démont és az égi teremtményt.
- Szóval azt remélitek, hogy ezúttal mi fogunk csatlakozni a torz szövetségetekhez? - vonom meg a szemöldökeimet, miközben félreteszem a vizet az egyik kisasztalra, és újfent karba fonom a kezeimet a mellkasom előtt. - Meg ne haragudjatok, de mi garantálja, hogy a nagy győzelem után nem kezdik el a démonok és az angyalok a mieinket tizedelni? A fekete szeműek ahhoz képest, hogy San Francisco mellett állnak, hemzsegnek az utcáinkon - ha már tárgyalni jöttek, akkor tárgyaljunk, legalább én is kiadhatom a felesleges gőzt. Noha be kell látnom, eléggé meglep, amikor az angyal a kezébe emelt, számomra ismeretlen tárgyról kezd beszélni. Hiába, a tudás iránti szomjam nem ismer határokat, így bár leplezetten, de figyelek minden szavára, bárhol is legyen az a Firenze, és legyenek bárkik azok a… Rocke… Ők.
- Egy évig…? - bukik ki belőlem, ahogy a döbbenetem újabb hullámát éli meg. Nem semmi, mennyi ideje volt a régi embereknek, hogy ilyen látszólag semmirekellő tárgyakra pazarolták az értékes perceiket. - Akarom mondani, van ennél fontosabb megbeszélni valónk is. Ha már kénytelenek vagyunk egy levegőt szívni, akár be is mutatkozhatnátok. A nevem Alexander Payne - Anabethet csupán azért nem mutatom be, mert nem vagyok benne biztos, hogy ki szeretné-e adni a nevét, tehát a döntést rá hagyom. Közben végigfuttatom a tekintetemet a társulaton, immáron többedszerre, és be kell látnom, kevésbé zavar az angyal nyughatatlansága, mint a démon kimért némasága.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Sometimes hunting is the only thing that makes sense

Ashtaroth
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
271

Utolsó Poszt Kedd Nov. 28, 2017 5:12 pm
Következő oldal



BárányoK & Ashtaroth
❝ ...Ingens telum necessitas... ❞
Roppant fegyver a szükség. Ez így van most is, amikor mindenkinek együtt dolgoznia, hogy túl éljünk. Persze ilyenkor ellenségek kerülnek egymás mellé, ami néha aggodalomra is okot adhat. De most nem csak egy ország van veszélyben, hanem annál sokkal több. Ilyenkor még a démonok is kényszer-szövetségre lépnek az angyalokkal, mint most is. Lucifert képviselve indultam el San Franciscoból New Yorkba. Az úton végig csendben voltam, nem is bírtam volna megszólalni, ha akarok se, mert a mellettem haladó angyalnő szája folyamatosan be nem állt. Annyi okosságot hordott össze meg vissza, mindenről, amire csak asszociálni tudott az előző témájáról, hogy egy könyvtárat meglehetne vele tölteni. A felét persze tudtam a dolgoknak, a másik fele pedig nem érdekelt. Kissé idegesen lovagoltam Iumentumon, még ha ez nem is ült ki az arcomra, amely az Ő távozása óta olyan, akár a márvány. Egy mosoly nem sok, de annyi se került rám. Kivételesen nem a páncél volt rajtam. Az igazság az, hogy nem is bírnám viselni jelenleg a nagy súlyt. Mióta a sötétség elszabadult, a Pokol kapui pedig bezárultak, legyengültem. A fémkaromat is nehezen hordom, ha éppen nem valami fontosat csinálok, akkor le is veszem. Ez az esemény elég fontos ahhoz, hogy rajtam legyen, főleg, hogy nem bízom az emberekben. Rettentő buta népség, így nem csodálkoznék, ha kihasználnák az alkalmat egy rajtaütésre.
A szalonban némán üldögélek. Kardomat Iumentumon hagytam, de nem zavar, mert a jobb karom is épp elég veszélyes tud lenni, ha valaki túl közel merészkedik. Mondjuk úgy, megtudom magam védeni, ha kell. Kissé zavar, hogy engem kint hagytak a tárgyalásról, de megbékélek a gondolattal. Az ark tudja, hogy a természetfelettieknek és az embereknek össze kell dolgozniuk. Legalább is remélem, hogy elég bölcs ahhoz, hogy ezt megpróbálja nekik is kifejteni. A percek telnek, az óra kattogását szinte meg se hallom. Ellenben a vadászlány bámulása feltűnik, s egy perc után ráemelem kék pillantásomat, kifejezéstelen arccal. Szinte pislogás nélkül bámulok vissza, egészen addig, míg mozgolódás nem támad. A lány társa türelmetlen. Látom mozgó ujjain, feszülő izmain, hogy kész arra, hogy bármikor az övére nyúljon fegyveréért. Őt jobban kedvelem. Sokkal őszintébb a fintorgásával együtt, mint a lány, aki eddig talán furán udvarias volt. A kérdést követve a fiúra pillantok és ismét eszembe jut, hogy a világ 80%-a mennyire rosszul látja az angyal-démon ellentétek. Még maguk a démonok és angyalok is. Ami egészen addig nem baj, amíg ilyen helyzet elő nem áll. Szerencsére az angyal szépen, pár szóban összefoglalja a helyzetet, aztán...
Istenem ne, megint elkezdte... Az angyal játékszerére, és újabb okosságaira mély levegőt veszek, és csendben az orromon fújom ki. Azonban továbbra sincs semmilyen hozzáfűzni valóm mondandójához. Se Istennel és a szövetséggel kapcsolatban, sem a mütyürrel kapcsolatban.

-



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Kedd Nov. 28, 2017 9:56 am
Következő oldal


New York, New York
The Silence of the Lambs


Egy pillanatig sem aggódok azért amiért különválasztottak minket. Valahol még logikus is, hiszen miért is ne? Nem vagyok abban a pozícióban, hogy tárgyalni képes legyek, meglehet Ramiél nem is ezért hívott magával. Tudásommal segítettem őket az ideérkező úton, hogy mit is kell tudni a városról, azon lakóikról jelenleg.
Ugyanis nem ez az első alkalom, hogy itt járok. Vagyis ebben a szobában igen, s ezért is szűnik meg a tér és idő körülöttem. Mintha pár évszázadot visszarepülnék az időbe. Megelevenedik előttem a szalon régi fénye, szinte látni vélem azon embereket, kik egykor itt társalogtak, játszottak, táncoltak. Megvitatták a világot megváltó eseményeket. Egy-két fontos döntés is született.
Igen, régen ezen csatákat a szalonokba vívták meg. Felhajtott fejjel mosolygok csak az emlékképen, melyet legfeljebb csak én láthatok.
Az idő lassan telik, a falra akasztott svájci óra nem hazudtolja meg magát. A zord idő ellenére is oly tökéletes pontossággal kattog, mintha a Földön semmi sem változott volna. Tán készítője maga sem gondolta, hogy mi mindet képes kiállni. Kíváncsi tekintettel kutatom végig a nem is oly apró helység érdekességeit. Pillantásom meg is akad egy ékes noctulabiumon a polcon. Lépteim arra vezetem, az ütemes tikk-takk ritmusára.
Tikk-takk.
Óvatosan a kezembe veszem az aranyból készült tárgyat. Ujjamat óvatosan húzom végig a gondosan belemetszett vonalakon. A végtelenségbe merült gondolataimból azonban a férfi vadász hangja zökkent ki. Egy pillantig zavartan meredek magam elé, épp csak annyi ideig, amíg rájövök, hogy hol is vagyok. Szelíd mosollyal az arcomon fordulok a halandó felé.
- Bárki bárhogy is vélekedik, Atyámnak fontos a Föld. Eltávozásának oka rá tartozik, azonban az még nem ok a kialakult helyzetünkre, sajnos. A határok immár elmosódtak a régi rend visszaállítása érdekében érdekes kapcsolatok és szövetségesek születnek - felelem könnyed, nyugodt hangommal, majd visszapillantok a kezembe tartott tárgyra.
- Gyönyörű példány - kezdek bele magyarázni, csakhogy kissé oldjam a feszültséget mely a szalonba uralkodik. - 1568-ban készítették, tömör aranyból. Majd egy évig tartott gondos embereknek kimunkálni a belé vésett jeleket - simítok óvatosan újra végig ujjammal rajta. - Eredetileg azonban a firenzei múzeumba kellene lennie - oly sok más holmival együtt, mely már ott laposodik. Persze a Rockefellereknek a hasonló dolgok megszerzése sose okozott gondot - fejezem be az apró kis eszme futtattatásomat.

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Hétf. Nov. 27, 2017 8:02 pm
Következő oldal


New York, New York...
Ophilia & Ashtaroth & Alexander & Anabeth

N
éha kipillantok a szalon ablakán, mintha csupán azt próbálnám felmérni mekkora odakint a „vihar”, mikor lehet kimenni. Feszengek, mert ilyen sok ideig nem hogy démonnal, de másokkal sem voltam összezárva. Általában mindig elvonulok a tanóráim végén is és otthon is, vagy a kertben téblábolok, vagy a szobámba húzódok félre. Ezért meglehetősen nehéz felfognom a szituációt. Egy angyal egy démonnal és két vadásszal, ezt egyszerűen képtelenség feldolgozni. Úgy értem, mi van itt? Miért nem estünk még egymás torkának? Még a gondolatba is belerezzenek, hogy nekem itt és most küzdenem kelljen az életemért, vagy másokért. Ráadásul ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy információt gyűjtsünk, talán még erőlködnünk sem kéne annak kicsikarásáért. De mégis szerencsétlenül érzem magam, Mert amilyen kellemesen indult a felismerés, miszerint nephilim vagyok, olyan csúnyán folytatódik is. Az egyezség és most ez a „sarokba szorulás” megőrjít. Oly’ annyira, hogy észre sem veszem, hogy míg az ülőalkalmatosság felé figyeltem, egyenesen a démont bámulva, fennragadt a szemöldököm. Mint amit rendesen odaragasztottak.
Mély levegővételekkel sóhajtozok időnként. Majd mikor észlelem, hogy Alexander engem figyel, viszonozom ezt és felé pillantok szemeimet elszakítva az új és ismeretlen démoni szerzeményről. Amikor pedig elsétál mellőlem, toporgok. A szavakat keresem, de a „nos”-on és a „kezdjünk bele”-n kívül semmi sem szalad a nyelvemre, így nem nyitom szóra számat. Karba teszem kezeimet és fel-alá kezdek járkálni. Eszembe jutnak azok a horror és sci-fi filmek, melyekben a vadászok idegesen várnak a sötétben lapuló gonoszra. Szellemekre, démonokra és másokra. Kezükben puskával vagy fejszével. Nálam egyik sincs és nem érdekel kit kell megölnöm, vagy kit kéne. Íjam vállamon pihen arra várva, hogy megmarkoljam foglalatát és kifeszítve vegyem hasznát. De nem tervezek semmi ilyesmit, nem rendeznék vérfürdőt, különösképpen nem egy angyal jelenlétében. Régóta várom már, hogy találkozzak egy angyallal. Egy olyan teremtéssel, aki mindezt nem titkolja s rejti véka alá. Így természetes, hogy a legjobb benyomást szeretném letenni az asztalra. Akkor is, ha jól tudom ennek az angyalnak nem biztos, hogy nincs hátsó szándéka. Annak oka van, hogy mi, így négyen összekerültünk. Biztosra veszem, hogy mindannyiunknak van mondanivalója és tömérdek kérdése. 18 éven át velem élt egy angyal, de fogalmam sem volt róla és mostanáig is olyan, mintha nem is lenne. Számomra nem tudom minek számít az édesanyám. Angyal, ember, kitudja, nem is számít. Nem számít, mert továbbra is titkolja mindazt, amit egyértelműen tudnom kéne már.
Szemem sarkából figyelem Alexander-t, amint felém nyújt egy üveg ásványvizet. Alaposan megfigyelem azt, majd szóra erőltetem számat és felé nyúlok. - Nos, mivel elég kínos a csend, így legalább legyen okom hallgatni. - Szám jobb sarkában mintha mosoly mutatkozna, de hamar elillan és már teljes mértékben fapofával veszem el a vizet. Lecsavarom a kupakját és lassú mozdulatokkal öntöm a folyadékot a torkomon le. Jól esően hűsít és segít valamelyest ezáltal megnyugodnom.

✦✧✦

Alexander Payne
'Cause we're hot like hell
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
41
☩ Keresett személy :

Utolsó Poszt Vas. Nov. 26, 2017 12:48 am
Következő oldal


New York, New York...
Ashtaroth & Anabeth & Ophilia & Alexander
Zene: Battle Sirens • szószám: 363 • Credit:

A hátam tompán simul a bázis egyik talán legbarátságosabb szobájának hűvös, megkopott falához. Karjaim egymásba fonódva a mellkasom előtt állnak készen arra, hogy bármelyik pillanatban az övemen pihenő fegyverek közül válogassanak kedvükre, amennyiben a szükség úgy hozza. Amúgy teljesen mozdulatlan vagyok, egyetlen rezdülésem sem árulja el a kialakult helyzet okozta feszengésemet, de az arcom… Egyszerűen kontrollálhatatlanul ülnek ki rá a változatosabbnál változatosabb fintorok, amint a kanapén ücsörgő angyalra és démonra lavíroz a tekintetem. Volt egy rövid időszak a katasztrófasorozat második hulláma előtt, amikor képes voltam nyíltabban szemlélni a szárnyasokat, megérteni azt, hogy nem mindegyik egyforma, viszont amióta a szemeim láttára mészárolt le az egyik díszes példány egy ártatlan fiút a városunkban, valahogy nem tudok elnéző lenni velük szemben. Mindenesetre most kénytelen vagyok elviselni a társaságát egy démonéval karöltve, ami máskülönben elég röhejes egy eset. Mintha egy egér és egy macska, vagy tűz és víz próbálna megférkőzni egymás mellett. Kiráz tőlük a hideg is.
Miután kellően lefárasztottam arcizmaimat az állandó mozgatásukkal, egy alig hallható sóhaj kíséretében Anabethre emelem a pillantásomat. Ha itt lenne Kait, biztos gyanakodva és a fejében ezernyi összeesküvés elméletet szőve méregetné a Crusader lányt, szerencséjére azonban én nem vagyok ennyire elutasító a többi családdal szemben. Elegem van az állandó kakaskodásukból, örülök, hogy egyáltalán egyben vagyok még az elmúlt egy-két hét történései után. Még mindig kísértenek a démon szavai, amelyiknek sikerült a testembe férkőznie, és a temérdek sérülés sem gyógyul gyorsabban az elmémnél. Na de Anabeth… Kíváncsi lennék, neki mennyi kedve van bébicsőszt játszani az ellenségeink felett ahelyett, hogy a kamrába küldenénk őket kihallgatásra, vagy ami még jobb, mihamarabb végeznénk velük, mielőtt felfordulást okozhatnának a város törékeny, elméleti jellegű rendjében.
- Hogy vagy képes szövetségre lépni egy démonnal? - noha íriszeim még a vadásztársamon ülnek, a kérdésemet az angyalnak szegezem. Néhány pillanattal később persze a figyelmem is rá szegeződik.
Amíg válaszol, már amennyiben hajlandó szóba állni velünk, ellököm magamat a faltól, és az ajtó melletti bárszekrényhez lépek. Meglepő módon akad benne alkohol is, viszont ami jobban érdekel, az néhány kisebb üvegbe csomagolt víz. Kiszedek belőlük kettőt, majd gondosan visszazárva a szekrényt, Ana felé emelem az egyiket. Szemöldökeim enyhe megvonásával intézek néma kérdést felé arról, szeretné-e a részét, vagy inkább később inná meg?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Sometimes hunting is the only thing that makes sense

Hell or Heaven
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Admin
☩ Reagok :
122
☩ Keresett személy :

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 25, 2017 10:22 pm
Következő oldal


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Szalon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: