Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Központi irányítóterem
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 10:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 29, 2018 1:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


New York New York

Unom már ezt az egész megbeszélést. Bármit mondok rossz néven veszi, a negítav dolgokat hozza ki belőle. Ha a kezdetetktől fogva foglalkoztam volna ezzel a témával egyértelműen többet értenék hozzá, de egyáltalán nem izgat ez a politika. Fayenek is nehezen sikerült erre rávennie. És ciki vagy sem, de végül tényleg azért mentem bele, mert így kiszabadulhattam a "börtönömből".
Nem tudom, hogy az angyalok mit terveznek. Nem avattak be a dologba, ami igaz megnehezíti a dolgom, de most mit tudok tenni? Nem az én feladatom elintézni ezt az egészet. Gondolom azért küldtek embereket is, hogy a bizalmat megőrizzük.
-Azt gondolod, hogy ez egy napos program lesz? Először azt kellett tisztáznunk, hogy egyáltalán benne vagytok e. No mindegy...-Nem nem akarom tovább boncolgatni ezt. Mindenkinek a töke tele van ezzel. Panaszkodni, hisztizni azt tudnak, megkérdőjeleznia másikat, de normális ötletet eddig senki sem hozott fel. Tényleg pusztulásra van ítélve az emberiség.
-Elég naiv vagy meg kell mondanom. Az emberek megbolondulnak, ha hatalom kerül a kezükbe. Valahol érthető, hogy próbálják ezt titokban csinálni. Az ember alapvetően önző lény, szegényes időkben meg még inkább. Szerinted, ha szétkürtölték volna a tervüket nem lennének idióták, akik maguk akarnák megkeresni? Honnan tudod, hogy milyen hatalommal bír az az eszköz, amit elvileg keresnek? Mi van, ha egy ostoba ember még nagyobb pusztítást csinálna vele?... Mindegy is. Gondold azt, amit szeretnél. Mindenkinek megvan a maga véleménye. Természetesen abban igazad van, hogy jó lett volna, ha előbb leülünk és megbeszéljük, hogy mit is akarunk pontosan itt.-Valahol tényleg igaza van, de nem kell rögtön a rosszra gondolni. Nem csak New York szenved. San Francisco is ugyanolyan bajban van, de az már nem érdekli őket.
-Rendben menjünk!-Én innentől kezdve nem igen szeretnék megszólalni. Úgy is az angyalok fognak tudni kommunikálni. Nem hiszem, hogy hasznomat vennék, de megígértem Fayenek, hogy végig itt leszek. Nem mintha bárkit is érdekelne ez. Követem őt, mert fogalmam sincs merre kell menni.



avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Matthew Daddario

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 15, 2018 9:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York...
Amber & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 381 • Credit:

Ha nem lennék olyan jó az érzelmeim elkendőzésében, most biztosan változatos formákat öltene az ábrázatom Amber vallomását hallván. Azért vállalkozott, mert túrázni akart egyet a nagyvilágban? És nem ért a politikához sem? Szó se róla, engem sem erre neveltek elsősorban, de a vezető vadászcsaládok gyerekeként akkor is ragadt rám valami anyámtól és a bátyámtól, ha nem akartam, volt így oka arra Danielnek, hogy engem küldjön ide maga helyett. Viszont egy lány, aki egyértelműen nem konyít az egészhez? Megmagyarázza, miért nem jutottunk eddig egyről a kettőre, és még inkább alátámasztja a feltevésemet, miszerint ez a delegáció nem a segítségünkért jött, csupán elterelni a figyelmünket, amíg az általuk támogatott városok és a saját javukra kirabolnak minket. Remek, egyszerűen csak… remek. Bárcsak itt lenne Dom, ő biztosan könnyebben lerendezné ezt a fesztivált.
- Mint már mondtam, a szövetség nem kérdés, ebben nyilván benne foglaltatik, hogy az általatok küldött démonokkal és angyalokkal összedolgozzunk - felelem, nem gyúrva tovább a tésztát, amit lassan egy órája nyúzunk.
- Azt akarod mondani, hogy azért jöttetek idáig, ráadásul ennyien, hogy egy szimpla igent kapjatok tőlünk? - nem, nem tudom tovább magamban tartani a megdöbbenésemet. Ez az egész úgy bűzlik, ahogy van, és úgy érzem, minél több időt pazarolok a beavatatlan Cartelle lány eltereléseire, annál inkább aláásom a vadászközösségünk érdekeit. - Nem izgat, hogyan intézik a dolgaikat, ha annyira meg akarnak menteni minket, akkor igazodniuk kell, és nem elhallgatni, hogy valami fontos tárgy van a birtokunkban. Még szép, hogy segítenénk, ha esetleg elmondták volna. Téged talán nem érdekel, mert nem a te városodat tervezik alattomban kipakolni - eddig szimpatizáltam Amberrel, sőt, továbbra sincs gondom vele, azonban a naivitásával nem tudok azonosulni. Ez itt New York, ahol minden pillanatban arra készülnek az emberek, mikor szúrják őket hátba, és most elég határozottan érzem a lapockáim közé fúródni azt a bizonyos tőrt.
- Rákérdezünk, utána ha szeretnéd még látni a várost, neked szívesen megmutatjuk, de amíg nem derül ki, mi folyik itt pontosan, nem hagyhatja el senki a bázist - osztom meg vele a végső döntésemet, majd öblös léptekkel átszelve a szobát, kitárom a helyiség ajtaját. A kint őrt állókat is értesítem a határozatról, akik közül páran mennek is tovább terjeszteni a döntést.
- Kövess, visszamegyünk a Szalonba - tekintek vissza a lányra, és amennyiben társul hozzám, elindulunk az egyel alattunk fekvő szintre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



hunting is the only thing that makes sense

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 05, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


New York New York

Kellő türelemmel hallgatom őt végig, ahogyan ő is tette, Megadom neki ezt a tiszteletet, hisz nem háborúzni jöttünk ide. Mindannyiunkban ott van a makacsság és mindannyiunk a saját véleményünket védelmezzük. Ezért lesznek félreértések, megbántódások. Mondjuk az angyaloknál elvileg ennek máshogy kéne működnie, de a jelek szerint Ramiél már sokat tanult az érzelmekről az emberektől. Sok mindenben nem értek vele egyet. Az, hogy az angyalok valami tárgyakat keresnek, amiről nem tudtam egyáltalán nem érdekel. Oké mondhatta volna Ramiél, hogy ne érjen meglepetésként a dolog, de úgy vélem nem rám tartozik az.
Szerintem ideje túllépni a sértődöttségen, így erre a részre inkább már nem is reagálok. Komolyan mondom rosszabbak, mint a hisztik nők.
-Első sorban azt kell megtudtunk, hogy számíthatunk-e a segítségetekre. Bevallom őszintén én ez idáig messziről elkerültem a politikát… Most is leginkább csak azért vállaltam el, hogy kimozduljak végre a város fogságából. De ennek ellenére próbálom jól elvégezni a feladatom. Tudnunk kell, hogy tudnátok e együtt működni az angyalokkal és akár démonokkal is. Én sem örülök annak, hogy itt vannak. Hisz az egyiküknek köszönhető az, hogy ide kerültünk, de valljuk be őszintén az emberiség a legnagyobb hibás. Ha nem lettünk volna ennyire önzőek és kapzsik hidd el most nem itt tartanánk… De ez egy másik téma… -Rázom meg a fejem. Kicsit elkalandoztam azt hiszem és lehet, hogy nem pont egy ilyen szöveggel fogom meggyőzni őt, hogy igen is érdemes lenne összefogni erőinket, tudásunkat.
-Szerintem a konkrét tervek már egy következő lépcsősor. Természetesen abban igazad van, hogy le kell ülni megbeszélni, de ahhoz én kevés vagyok. Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem akarnak nekünk segíteni. Ha szarnának az emberekre most nem lennének itt. Hagyták volna Gabrielt és csapatát tovább pusztítani a Földet. Nem kellene segíteniük nekünk… Ők mégis úgy érzik, hogy de… Lehet, hogy nem a legjobb módon csinálják, de azt hiszem tényleg kénytelenek vagyunk elfogadni ezt a helyzetet. Mert hiszem azt, hogy egyszer újra egy olyan csodás életünk lehet, mint korábban, ha nem csodásabb… Nah meg ennyivel tartozunk a Földnek is!-Igen megszólalt kicsit az állatbarát, természetbarát énem is, hisz elég nagy károkat tettünk abban is. Ezért sem tudok teljes mértékben azonosulni Michael elvével.
-Nem tudom miért nem beszélt nekünk, nekem ezekről a tárgyakról, de nem is érdekel. Igen biztosan tudnátok segíteni megtalálni őket, de kérdés akartok e segíteni nekik? Én is szívesen megnézném magamnak a várost. Nagyon érdekel, hogy hogy néz ki, mi a helyzet nálatok. De el kell viselnetek egymást, még ha ez nehéz is lesz.-Én nem védeni akarom az angyalokat, csak reálisan próbálok gondolkozni. Lehet, hogy a saját érdekeik is benne van ebben az egészben, de ha e mellett minket is meg tudnak védeni, akkor legyen…
-Örülnék neki, ha megmutatnád a várost, de nem fogom kérdőre vonni őket. Engem mondjuk kezdenek érdekelni ezek a tárgyak, hogy mégis mik ezek. Arról szívesen megkérdezem őket, de nem hiszem azt, hogy rosszat akarnak nekünk… Már rég elpusztíthattak volna minket, ha úgy akarják.-Így ha benne van a dologba tőlem indulhatunk is.


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Matthew Daddario

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 17, 2018 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York...
Amber & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 473 • Credit:

Mihelyst kiviharzik az ark az újabb színpadi előadását követően, visszaülök a helyemre, és karba tett kezekkel figyelem még néhány pillanatig az ajtót. Sosem fogom megérteni őket, ő állt neki szidni a fajtámat, idiótának és ostobának bélyegezve minket, miközben örülhetne, hogy egyáltalán hajlandóak voltunk engedni a városba lépését. Ha valóban olyannyira kellünk a Sötétség legyőzéséhez nekik, mint Ophilia a másik szobában ecsetelte, úgy Amber mellé is az angyalnőhöz hasonló diplomáciai érzékkel rendelkezőt kellett volna kijelölniük, nem egy hisztikirálynőt. Sebaj, bizton veszem, hogy a tollas szarkavarása nélkül emberekhez méltóan beszélhetjük meg a lánnyal az egész helyzetet.
Nos… tévedni is emberi dolog. Egyik szemöldökömet felvonva figyelem, ahogy fellelkesülve a szobában terjengő káoszon, maga is felkel a helyéről, majd a kioktatásomba kezd. Remek, megsértettem az angyal barátját, és most ő sem hajlandó odafigyelni az érdemi mondanivalóimra. Ettől függetlenül őt türelmesen végighallgatom, vele az égvilágon semmi bajom nincsen, még akkor sem, ha odaát San Franciscoban a szárnyasokkal közösködnek.
- Kérlek, ne vedd magadra mindazt, amit az angyalnak mondtam, de beláthatod magad is, hogy ő sem éppen békességgel fordult hozzám. Az imént számos felvetést adtam a tudtotokra, sokadjára is megkérdeztem, mire volna szüksége a városotoknak cserébe, ha ti is segítetek ideiglenesen megoldani New York problémáit. Erre sem az ark, se te nem feleltél, márpedig ez lenne a tárgyalás lényege - világítok rá arra, hogy tulajdonképpen nem én döntök itt érzelmi alapon. Amennyiben az érzelmeim vezérelnének, abban a pillanatban levadásztam volna, de legalábbis bezártam volna őket, amint átlépték a határainkat.
- Rég elhatároztam a válaszomat? - újból a magasba szökken az egyik szemöldököm. - Azzal kezdtem, hogy Daniel döntését vegyétek biztosnak, ha ő szövetkezni akar, szövetkezzünk. De akkor dolgozni is kéne, terveket és célkitűzéseket megfogalmazni, és megbeszélni, miből álljon a konkrét szövetség a városaink között. Ramiél barátod bőszen elhallgatta előled is ezeknek a tárgyaknak a létezését, miközben ebben mi is a segítségetekre lehetnénk. Így már érthető, miért kerülte a konkrét megbeszélést - újfent felkelek a székemből, ám úgy érzem, ezúttal véglegesen.
- Ne érts félre, engem nem az érzelmeim vezérelnek. Nem is akarlak megvezetni, de nyilvánvaló, hogy őt nem érdekli az emberek közötti összefogás, és nem akarja, hogy az ügyükbe ártsuk magunkat. Ezért nem szólt, ezért van itt a másik kettő is. Ha ez az emberekről szólna, nem állna a delegációtok háromnegyede természetfelettiekből. Amber, téged félrevezettek, és azt hiszem, itt akarnak kutakodni, a városunkban. Ophilia szerint elfeledett erők lapulnak a területen, egyértelmű ezek után, hogy mire gondolt - tekintek magam elé az asztalra egy momentumra, némán és kifejezések nélkül bosszankodva magamban, amiért nem képesek levetkőzni magukról az alapvető jellemvonásaikat. Lenéznek minket, semmibe veszik a létezésünket, és azt hiszik, hogy teljesen idióták vagyunk, aminek köszönhetően kijátszhatnak minket az orrunk előtt. Na persze.
- Nevezhetsz ostobának és védheted tovább az angyalt, de ha válaszokat akarsz kapni, úgy azt tanácsolom, vonjuk őket kérdőre - vezetem fel pillantásomat a lányra, türelmesen várva a válaszára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



hunting is the only thing that makes sense

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 12, 2018 11:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


New York New York

Lesütöm tekintetem Ramiél kérdésére és úgy bólintok egyet. Igen akkor volt, sajnos… Meg akart védeni, de megölték… Miattam. Ha nem lettem volna olyan makacs… Mondjuk a mai napig nem értem, hogy ő miért halt meg én meg nem… De ezt nem most fogjuk megbeszélni.
-Én sajnálom!-Hisz ő veszített el valakit. Igen borzalmas dolog volt átélni, de sokkal rosszabb lehet elveszíteni azt, aki fontos a számodra.
Hallgatom a fiú kitörését. Meglepetten pislogok rá, majd Ramiélra. Bevallom őszintén kezdem feladni ezt az egész tárgyalást. Én erőt tudtam venni magamon ahhoz, hogy félre tegyem a saját érzelmeimet… De a jelek szerint ők erre képtelenek. Segíteni szeretnénk és segítséget kérünk tőlük erre meg csak támadást kapunk. Oké aláírom lehet mi sem fogalmaztunk a legjobban. Senki sem tökéletes, az arkok sem, de merem kijelenteni, hogy Isten sem.
Mikor Ramiél kijelenti, hogy elmegy kikerekednek szemeim. Ezt most ugye nem gondolja komolyan? Most tényleg magamra hagy? Most már én is felállok, úgy pillantok ő rá kérően, de nem érek semmit vele. A belső hangra csak egy újabb bólintás, majd már el is tűnik. Egy fáradt sóhaj szökik ki belőlem, majd hosszú csend után ismét a srácra pillantok.
-Szerintem te sem akarod ezt hosszabbra húzni. Nagyon jól tudod, hogy nincs helye a saját érzelmeknek. Bajban vagyunk, iszonyatosan nagy bajban. Csak ők tudnak nekünk segíteni, de hogy tudnánk velük együttműködni, ha még egymással sem tudunk? Egy farkas mikor a legerősebb? Mikor a falkával van, nem magányosan. Nem az angyaloknak van szükségük ránk, hanem fordítva. Harcolhatunk külön-külön is, de azzal szerintem nem járnánk sikerrel. Magam sem tudom, hogyan tudnánk megoldani a dolgokat, hogyan tudnánk összefogni, hiszen messze vagyunk egymástól és nem várhatjuk el egyik várostól sem, hogy cuccoljon át a másikba, de felkészülhetünk közösen a bajra.-Egy pillanatra megállok és csak a tekintetét fürkészem.
-Tudod mit? Nem fogom tovább fecsérelni a szót. Ha te már rég elhatároztad, hogy mi lesz a válaszod, akkor bármit csinálhatok, nem fogsz változtatni rajta. Nincs kedvem még órákig itt üldögélni és győzködni titeket. Vagy megértitek és látjátok, vagy sem… Én nem tudom milyen tárgyakról van szó, de ha azok segíthetnek rajtunk, akkor én is bele adok mindent, hogy megtaláljuk őket. Bármi is az amivel szemben állunk le kell őt győzni…-És ezzel le is zártam a dolgot. Nem mondom azt, hogy most azonnal bólintson rá, de már az is nagy előre lépés lenne, ha annyit mondana, hogy még átgondolja.


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szer. Feb. 07, 2018 7:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
A nevem hallatán Amber felé fordulok, összenézünk és teljesen biztos vagyok abban, hogy azt akarja ne vetítsem ki a Payne vadászunkra a dühömet. Én is ezen vagyok, szóval aprót bólintok neki, aztán visszafordulok. Szomorúan hallom miként tapasztalta meg a halhatatlanságot a saját bőrén, és amikor szóba kerül Gabriel, halovány érzés dereng bennem.
- Ez akkor volt, mikor meghalt a húgom, Raguel?
Inkább csak megerősítést várok, nem hibáztatom semmiért. Ezek szerint Gabriel is jelen volt és beelőzte Sariel-t, akiért az életét áldozta Raguel, hogy kimentse a sötétség fogságából. És ennek részben Amber itta meg a levét, mert a bátyám megölte.
- Sajnálom.
Komoran meredek lefelé a földre ezután. Fojtogató érzés kerít a hatalmába, emlékek verődnek fel az elmém legmélyebb rétegeiből, és nem akarom, hogy akármelyikük is lássa ezt rajtam, így csak a repedéseket figyelem a padlón. Kisvártatva megszólal a vadászunk. Sajnos az emlegetett Paynenk nem igazán fogta fel a mondandóm tartalmi részét, inkább ki ha én nem stílusban közli velem, hogy elmehetek a búsba. Mély sértődöttség és talán irigység sugárzik a szavai mögül. Bár erre nem fogadnék. Viszont egyértelművé tette a számomra, hogy teljesen felesleges többet mondanom neki, mert nem lát tovább az orránál. Csak reménykedhetek benne hogy azért némi információ megragadt a fejében Amarah-ra vonatkozólag és nem fog eltűnni az emlékei közt.
- Amarah elzárta az otthonainkat, így ti képtelenek vagytok tovább lépni, ezzel együtt meghalni. Átélni ezt, akár többször is, tudom, kemény próba elé állít mindenkit. Mi pedig jelenleg a Földre szorultunk, ahogy a démonok is.
Azt már nem tudom szó nélkül hagyni, amikor megpróbál beskatujázni. Úgyhogy némi késéssel ugyan, de felszólalok.
- Igen, de sem én, sem Mihály nem vagyunk köztük! Ha nem lennének ellenérdekek a fajtám között, ti emberek már valóban kihaltatok volna! A bátyám nevében nem beszélhetek, de a magaméban igen, és csak hogy megértsd...nincs szükségünk rátok. Mindegyikünk a maga felfogásában úgy gondolja, Atyánk akaratát képviseli, és én meg akarom őrizni, amit teremtett. Próbálunk megvédeni titeket, igyekszünk megvédeni az otthonaitokat, a Földet, de az erőnk nekünk is véges! A mai napon csupán azért jöttem ide, hogy segítsem a szövetséget a fajtátok között. Szemmel láthatóan ez nem megy, úgyhogy valóban távozom. Köszönöm.
Abból, amiket az előbb hozzám vágott, úgy gondolom nem figyelt, csupán a tárgy keresése ragadt meg az elméjében, hiába mondtam neki hogy rájuk fecséreljük az időnket. És most meg ismételnem kell önmagam.
- Ő is csupán egy követ, mint mindegyikünk. Nem értem miért lettünk külön választva, tekintve hogy békével jöttünk és egyikünk sem akart a városotokban vért ontani. Nincs okunk rá.
Nem mondok neki többet, higgyen amit akar. Odaát talán több hasznomat veszik és Amber-re is tudok vigyázni, ha bajba kerülne. Most hogy eszembe jut, az ajtó felé menetelve még egyszer felcsendül a hangom a fejében. ~Ha kellek, akkor gondolj rám és mondd ki a nevem! Jönni fogok!~ Ki tudja miként fog reagálni Payne a további tárgyalások során. Bár Amber-nek egyedül több esélye lesz szót érteni vele. Megfogom a kilincset és kilépek az ajtón, magára hagyva az embereinket a tárgyalóban.

avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Matthew Daddario

Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York...
Amber & Ramiél & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 574 • Credit:

Összehúzott szemhéjaim mögül figyelem a felém közelítő angyalt, s bár egy mihaszna tőrnél több nincsen nálam - elvégre tárgyalni vagyunk ebben a szobában, nem pedig harcolni -, minden idegszálammal arra koncentrálok, hogyan térjek ki az esetleges csapása elől, majd miképpen viszonozzam azt. Amíg meg nem áll, az izmaim megfeszülnek, ujjaim ökölbe szorulnak. Vajon van róla fogalma, milyen érzés itt tudni őt és a társait? Elviselni az ostromlásukat, a pofátlanságukat? Vajon ők mit szólnának, ha a magasságos Mennyüket foglalnánk el, mi emberek? Szívesen lerohamoznám kérdéseimmel viszonozva kifakadását, ám az érzelmeim elzárásában mindig is kitűnően jeleskedtem. Igaz, amikor újabb víziókat kell átélnem, megbánom szelíd döntésemet. Gyűlölöm, ahogy szórakoznak a fejünkkel, ahogyan képesek a tudatunkba férkőzni minden előzetes engedély nélkül, így hát vegyes érzésekkel tekintem végig az emlékeit. Megviselnek, de végül megacélozom magamat, és egy diszkrét nyeléssel leküzdöm magamban a Sötétség fojtogatásának érzetét.
Kioktatása nem ér véget persze ennyivel, felvont szemöldökökkel hallgatom a hisztériát. Így akarnak leküzdeni valami náluk sokkal erősebbet? Toporzékolva és a leendő szövetségeseiket inzultálva? Azt kell mondjam, még a démon pofátlan előadása is meggyőzőbb volt odaát.
- Szerinted mi csak a leomló vakolatot tapasztaltuk itt? Magam is küzdöttem a veszett fajtáddal, a megerősödött démonokkal meg olyan pokoli lényekkel, amit senki fiának nem kellene látnia. De tegyük félre ezt, inkább felteszem a kérdést, amit a többieknek is. Ha szerintetek semmit nem érnek az eszközeink, akkor mivel tudnánk a segítségetekre lenni? - pillantok felváltva hol az arkra, hol a jóvalta barátságosabb lányra, bár olykor az ő ábrázatán is elkapom a türelmetlenséget. - Meglátásom szerint az a pecsét segíthet, ha Amara átlépné a határainkat, hiszen úgy a megfelelő előkészületek mellett várhatnánk egy csapdával. Ahhoz kétség sem férhet, hogy ehhez a miénknél nagyobb tudás kell - fordítom vissza tekintetemet az asztalon ücsörgő angyalra, remélve, hogy az elméjét uraló düh ellenére képes befogadni a mi álláspontunkat is. Konkrét tervek és eszközök nélkül ölelkezhetünk barátilag, de ugyanúgy el leszünk tiporva. Mi ezt, itt New Yorkban, kizárólag a saját emberi erőnkre és tudásunkra hagyatkozva megtanultuk alaposan, amiatt nem hibáztathatom őket, hogy számukra ez nem alapvetés.
Amber története máskülönben elszomorít és elborzaszt, a saját szemeimmel is láttam, hogyan tért vissza egy fiú a halálból, de a saját bőrünkön tapasztalni ezt… Szörnyű lehet. Igyekezetéért mindenesetre hálás vagyok.
- Ha van mód a természetfelettiek szűrésére, de legalábbis arra, hogy ne jelentsenek ránk veszélyt, nincs szükség építkezésre sem. Ha nem kell odakintre koncentrálnunk, koncentrálhatunk a közös ellenségre. Egyedül azt nem mondtátok még, mire van konkrétan szükségetek tőlünk - érdeklődöm meg, mielőtt azonban még azt hihetném, hogy sínre kerültünk, Ramiél barátunk újabb kioktatást iktat a beszélgetésünkbe.
Ezen a ponton már én sem tudok higgadt maradni, nyugodt ücsörgés helyett felkelek a székemről a minket ért inzultusoknak és lekicsinylésnek hála. Úgy gondolja, ettől majd nagyobb hajlandóságunk lesz a szövetségre?
- Sok angyalnak mi sem vagyunk többek, csak levadászandó állatok… - szűröm a fogaim között, miként az asztalra tenyerelek. - A fajtánk pedig közel kihalt a tiédnek köszönhetően, szóval ha annyira kellünk, örülj, hogy beengedtünk ide egyáltalán. Ti tárgyak után kutatnátok, mi mentenénk, ami menthető, ahogyan Daniel is teszi most egy démonhordával szemben. Mégis itt vagyunk tárgyalni, szóval tanácsolom, hogy a többiek társaságában próbálj lehiggadni - bökök fejemmel az ajtó irányába, amelynek túloldalán néhány újonc majd eligazítja a Szalonba. Csakhogy alig, hogy kimondom ezt, bevillan valami az elmémbe. Tárgyak… Firenze, Ophilia, meg a kimondhatatlan nevű család… - Várj… A másik angyal ezért van itt? A tárgyak miatt? - vonom fel az egyik szemöldökömet, igyekezve a lehető legjobban elkendőzni megrökönyödésemet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



hunting is the only thing that makes sense

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Szer. Jan. 31, 2018 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


New York New York

Természetes, hogy semmi kedvem újra elmondani mindent. Sosem voltam híres a türelmemről. Egyszer már elmondtam, hogy mit szeretnék, erre újra el kell mondanom egy másik idegennek? Miért nem beszélték meg egymás között a dolgokat? Miért nem mondta el, hogy meddig jutottunk és mi a célja…. A mi időnket pazarolják ezzel.
Szavaira éppen reagálnék, mikor Ramiél megelőz engem. Örülök neki, hogy ő is megosztja velünk a gondolatait. Kell a segítség, nem hiába jött velem. Mondjuk igaz én sem tudom, hogy pontosan mi folyik itt. Mi az, ami végig söpört a világunkon.
Ramil emlékeit látva eszembe jut az az nap, mikor a testvérei engem támadtak meg és Gabriel megpróbált megölni, de valamiért… valamiért vissza tértem. Valami nem engedett elmenni. Neki sem lehetett egy egyszerű napja akkor. A képek nem valami vidámak., de valóban jól látható az az erő, amit képvisel az a valami.
Szerencsére nem velem foglalkozik, így kicsit elfordulva tőlük próbálom magam összeszedni. Majd miután a könnyeket is letöröltem megfogom a bögrém és iszom a már langyos teából. Természetesen mind e közben hallgatom Ramiél beszámolóját Amarah-ról.
Nem tudtam, hogy közben tárgyakat is keresünk. Erről vajon miért nem meséltek nekem?
Érzem rajta, hogy egyre feszültebbé válik. Mondjuk teljesen megértem őt és igaza van. Az lenne a normális, ha nem kellene őket győzködnünk. Most kellene a makacsságukat félre dobniuk és összefogni. Mert egyedül semmire se mennek, ahogyan mi sem.

-Ramiél!-Ha rám néz mélyen a szemeibe nézek. Láthatja, érezheti a nyugalmamat. Talán az kicsit segíthet neki lenyugodni. Nem akarunk ellenségeket szerezni. Pont azt szeretnénk elérni, hogy együttműködjenek velünk, de ha leharapja a fejét a srácnak, azzal csak rossz pontot szerezne.
-Egyetértek vele. Te is láttad, hogy mire képes… És ha már itt tartunk nekem sem volt egy egyszerű nap Az a nap. Láttam, ahogy egy ark elméjét teljesen elsötétíti. Nekem támadt, látszott a tekintetében, hogy semmi mást nem akar, csak ölni… Két testvére is meg akarta állítani őt. Még Gabriel is… De aztán a nagy számnak köszönhetően Gabriel végzett velem… Meghaltam, de feléledtem… Mintha valami vissza rántott volna. A lelkem nem tudott úgymond eltávozni. Láttam magam, ahogy fekszem holtan… Láttam az arkangyalokat…. a harcukat, majd ismét éltem. Persze sok ember erről álmodik, halhatatlanság… De nem tudom… Szerintem valami nagyon nincs rendben és ennél csak rosszabb dolgok jöhetnek.-Mesélem el én is őszintén a tapasztalataimat. Mondjuk nem szerettem volna, de Ramiél erőt adott hozzá.
-Figyelj annyit tudok felajánlani, hogy segítünk nektek valamilyen szinten helyre hozni a károkat. Sajnos arra nincs időnk, hogy mindent felépítsünk, megjavítsunk, de a lényegi dolgok helyrehozásában segíthetünk… Persze angyali és akár démoni erővel egyaránt. De csak akkor, ha utána közös erővel foglalkozhatunk azzal, ami el akar minket pusztítatni.-Kész megtettem a végső ajánlatomat és ha ez nem tetszik neki, akkor azt hiszem itt le is zárhatjuk a megbeszélést.


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Hétf. Jan. 29, 2018 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York

Amber szavai tán azért nem teljesen hitelesek, mert fogalma sincs róla, valójában mivel kell szembenéznünk. A Payne vadászunk tekintetét végig a hátamban érzem, úgy tekintek ki az ablakon a most romos város kis részletét figyelve. Mázli, mert ekkor szólal meg Ophilia hangja is a fejemben, amire összerezzenek, néha elég zavaró tud lenni, amikor így több csatornán megy a diskurzus. Közben Amber próbálja ugyanazt elmondani a vadásznak, mint előtte Danielnek, de hallhatóan most rövidre fogja. Szerintem már neki is kezd elege lenni ebből a cirkuszból. Mivel háttal állok nekik, jó eséllyel nem tűnt fel senkinek az apró rezdülésem, még úgy sem hogy a vadász nagyon engem figyel, pedig inkább Amberre kellene figyelnie. ~Ophilia! Hol vagytok most? És melyik házban?~ Teszem fel a kérdésem Ophiliának, és amíg megkapom a választ, elmerengek a beszélgetésükön, főleg a most Payne által tett kijelentéseken és kérdéseken. ~Mi még tárgyalunk, de ha tudom, megkérem őket hogy vezessenek körbe! Ha pedig nem hajlandóak rá, úgy igyekszem csatlakozni hozzátok! Kérlek, várj meg!~ Ezt még Ophiliának címzem, a nekem adott válasza után. Azt hiszem, mivel olyan tárgyat keresünk, amivel meg lehet állítani a sötétséget, merőben veszélyes vállalkozás, és jobb lenne, ha Ashtaroth-on kívül én is ott lennék. Nem bízom benne és féltem Ophiliát. Kicsit várok, de ezután megfordulok és ugyan azzal a lassú mozgással indulok Payne felé.
- Pontosan értem mire szeretnél kilyukadni, botor halandó! Tudod-e valójában ki az ellenséged most? Azt hiszed pár kósza pecsét megvéd tőle? Rá nem hatnak a pecsétek, nem hat rá sem a démoni, sem az angyali mágia!
Megállok közvetlen mellette, bár némi hely azért még van köztünk, mert nem a nyakára akartam menni, csupán teljesen szembe helyezkedni vele. Aztán komótosan lerakom a hátsóm az asztal tetejére, így elé ülve. A szárnyaim láthatatlanná teszem, akkor Amber-t sem takarom ki előle, nem lesznek útban. Akár egy ember, úgy ülök itt.
- Engedjétek meg, hogy megmutassam!
Rezzenéstelen arccal kutatom a tekintetét, de a kérésem Amber-nek is szól, elvégre őt bízták meg azzal hogy minden tudását latba véve nyélbe üsse a szövetséget, mely az emberek jövőjét hivatott szolgálni. Persze nem várok túl sokat a válaszukra. Emlékezetem mélyéről előásom az estét, mikor Ophiliával a parkban voltunk és Zephyr nekünk támadt. De nem csak azt az apró részletet, hanem az egészet, mikor a parkban belebotlottam, mikor az ember férfi rá támadt, aztán mivel sem szép szó, sem testi fenyítés nem térítette észhez, én fogtam és megkötöztem. Aztán elindultunk az őrsre, hogy ott leadjuk. Aztán a hezitálás az ajtóban, majd a borzalom odabent, míg végül Zephyr maga is felbukkan. Dulakodtunk, Ophiliára támadt, majd rám is, a hátborzongató sikoltása, a szemei, a megváltozott lénye, az ereje, hogy képes volt még egy arkot is megsebezni, holott csupán alárendelt angyal hozzám képest. Aztán amit akkor láttam, mikor beszívtam a fekete füstöt és a sötétség megkörnyékezett, még ezt is előkotrom a tudatom legmélyéről. Az érzést, mely akkor fojtogatott, a hang, Amarah hangja, mely szólított. Aztán a zuhanás, a szárnyam törése, a fájdalom, aztán Ophilia zuhanása amikor rám esett, majd végül az is, amikor Ophilia-nak sikerül csapdába ejtenie a saját vérével. Ezeket mind lejátszom az ő fejükben is, tudom, van olyan rész, ami nem lesz kellemes a számukra. Mikor befejezem és minden kép lejátszódott, a kezeimet összefonom a mellkasomon és érdeklődve figyelem továbbra is Payne arcát.
- A neve Amarah. Atyánk testvére. Valaha elzárták a pokol legmélyebb bugyrai közt, tudom, mert én is ott voltam, ahogy a lovasok és Atyánk is. Az ereje vetekszik az övével. Évezredek óta bezárva volt, maga Lucifer óvta titkát, de valahogy most még is kiszabadult. Magam sem tudom még miként, csak sejtésem van róla hogy talán valamelyik démon keze lehet a dologban, vagy pedig Atyánk eltűnése, esetleg mind a kettő. Akárhogy is történt megtörtént, a pusztítás az ő műve, ahogy a fekete köd is. Láthattad, az embereket is a hatalma alá tudja vonni, ahogy az angyalokat és az arkokat is. Zephyr például csak egy egyszerű angyal, még is a sötétség oltalma alatt megsokszorozódott az ereje. El tudod képzelni mi lenne, ha egy arkkal történne meg ugyanez? És ha többel? Komolyan azt hiszed, a mérgeitek, a csapdáitok, a rúnáitok, vagy az anyagi fegyvereitek megállítanák? Az egyetlen célja hogy elpusztítson mindent, mit Atyánk teremtett. Titeket, embereket, minket, a démonokat, a Földet. Mindent. Most is a pecséttel szeretnél bohóckodni odakint, ami mellesleg az én meglátásom szerint csupán azt tartaná távol a várostól, aki esetleg még később csatlakozna és menedékért cserébe az erejét bocsátaná a segítségetekre, szóval biztosan ez lenne az egyetlen szempont?
Komolyan tekintek rá, kíváncsi vagyok mit reagál erre az egészre, amit látott és hallott. Vajon most is felkészületlennek ítéli Ophiliát? Vajon felfogta hogy a városból porszem sem marad, ha a sötétség megint pusztításba kezd? Kis ideig csendben figyelem, hagyok neki időt, aztán folytatom.
- Amarah ereje napról napra nő. Addig tudjuk megállítani Atyánk nélkül, amíg teljesen vissza nem nyeri, mert akkor nekünk végünk, mindennek vége lesz. Isten nélkül egyedül a tőle származó tárgyak képesek a segítségünkre lenni, valamint a lovasok és Ophilia, aki a kezdetek óta figyelte az emberiséget és lejegyzetelt mindent, amit látott, egyedül ő tudja merre találhatunk ilyen tárgyakat. De ahelyett hogy ezeket keresnénk, képzeld, arra pazaroljuk az időnket, hogy a magadhoz hasonló tiszteletlen, pökhendi embereket, akik úgy beszélnek egy angyalról, mintha csak egy levadászandó állat lenne, kisegítsük szorult helyzetéből. Tudod, San Francisco is hasonló károkat szenvedett el, ahogy úgy sejtem a világon fellelhető összes város. Mit gondolsz erről?
Most befejezem, mert érzem, elhatalmasodott rajtam a harag és azt tudom, ilyen helyzetekben nem jó tanácsadó. Még olyan mederbe terelné a beszélgetést, ami nem lenne jó senkinek sem. Csendben figyelem őt és várom a válaszait. Fejtse csak ki az ő meglátásait a kialakult helyzetről, ezért vagyunk itt. Részben. De legalább addig én is megbékélek.

avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Matthew Daddario

Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 7:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York...
Amber & Ramiél & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 303 • Credit:

Összevont szemöldökökkel kísérem végig tekintetemmel a férfi mozgását, aki Ramiélként mutatkozik be nekem. Nagyszerű, egy arkangyalt is a nyakunkra küldtek. Az asztalon pihenő, egymásba kulcsolt ujjaim leheletnyire megfeszülnek, hiszen hiába az épületet védő számos rúna és pecsét, a szalonban egy lovassal, itt pedig egy arkkal nem sokat kezdhetnénk, amennyiben kedvük szottyanna randalírozni. Szomorú, volt idő, amikor távolságtartó csodálattal töltött volna el egy ilyen ősi, mennyei lény jelenléte, most azonban nem érzek többet, csupán megvetést.
Egyébként keveset értek meg a rövid összefoglalójából, ám kérdések helyett Amberre vetem a pillantásomat, tőle várva bővebb kifejtést a korábban elhangzottakról. Természetesen nem hagyom figyelmen kívül az arkangyalt sem, amatőr hiba lenne megfeledkezni a teremben önkényesen járkáló lényről.
- Értem - felelek első körben, összegezve magamban a hallottakat. Jól hangzó, üres szavak, amikre csak egy bolond bólintana igent, szóval itt is szükség lesz némi noszogatásra egy rendes alku és szövetség megkötésére. - A társaitok démoni és angyali erőforrásokat ígértek, az angyal egy konkrét pecsétet is a város köré, amely jelezné számunkra, ha természetfeletti lépte át a határainkat - ismét Ramiélre fordítom szemeimet, kutatva arcán, vajon mennyi igazság lapult Ophilia ígéretében.
- Ezek szerint Daniel hajlott a szövetségre, a döntését pedig nem szeretném megkérdőjelezni. Viszont konkrétumokra van szükségünk, a városunknak meg kell érnie, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben más felé forduljon a vadászaink figyelme - gondolom idefelé jövet maguk is tapasztalták a temérdek kárt mind az épületeinkben, mind a falainkon. Ezeket nem két nap lesz helyreállítani, s addig is démonok, egyéb veszélyforrások leselkednek ránk.
- Hallottam a szalonban, a nagyobb jó érdekében áldozatokat kell hoznunk és száj húzva szövetségeket kötnünk, csakhogy mi értelme, ha közben az enyészettel lesz egyenlő a városunk? Remélem értitek, mire szeretnék kilyukadni - felváltva figyelem őket, de leginkább Ambertől várok megértést. Hozzánk hasonló emberként talán átérzi, a természetfelettiek óvása nélkül számunkra cseppet sem egyszerű hangzatos szavakkal dobálóznunk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



hunting is the only thing that makes sense

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 25, 2018 11:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


New York New York

Az újabb kérdést hallva bocsánatkérően pillantok az arkra.
-Majd megbeszéljük!-Válaszolom Ramiélnek. Nem akarom az idegen előtt ezt kivesézni. Mondjuk vele még semmi bajom, de egyik testvérével nagyon is. No mindegy, vagy megérti vagy nem.
Próbálom összeszedni a gondolataimat, rendesen megfogalmazni és megosztani vele. Nehéz, nagyon is nehéz. Ez Faye feladata lenne. Neki ehhez már van tapasztalata. Nekem ez az első ilyen megbeszélésem. Ennek ellenére is úgy érzem, hogy sikerrel járhatunk, hogy bele fognak menni a dologba.
Várom is a válaszát, de helyette csak feláll és távozik. Értetlenül pislogunk egymásra Ramiéllel. Nekem sem tetszik a kialakult helyzet. Most még idegesebb lettem tőle. Csupa rossz dolgok jutnak az eszembe. Ez az egész csak egy átverés és esze águkban sem volt elfogadni az ajánlatunkat.
Én nem állok fel az asztaltól, csak idegesen kezdek el dobolni rajt az ujjaimmal. Szerencsére nem vératnak meg sokáig. Egy idegen fickó lép be az ajtón, aki már közli is velünk, hogy Danielnek dolga akadt. Kissé meglepődöm rajta. Mégis mi fontosabb dolga lehet ennél? Mégis csak az emberiség jövőjéről van szó.
És még én izgultam azon, hogy nem vesznek majd komolyan… Pedig ezek után őket lesz nehéz annak venni.
-Amber!-Mutatkozom be én is, majd egy sóhaj szökik ki ajkaim közül, mikor megkéri, hogy vázoljuk fel, hogy hol is tartottunk. Ramiél szavaira bólintok egyet. Végül is ez volt a lényeg.
-Igen valahogy így. Szeretnénk összefogni veletek. Úgy hisszük, hogy az egységben az erő. Szóval angyalokkal, démonokkal együtt kellene együttműködnünk. Nélkülük nem hiszem, hogy sikerülne legyőznünk azt, ami vár ránk. Tudom nem a legjobb dolog, de sajnos ez van.-Rántom meg a vállam.


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Hétf. Jan. 15, 2018 6:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York

- Nem haragszom, ugyanakkor nem is értem.
Jelentem ki hivatalos hangnemben, elvégre fogalmam sincs mi a baja velem. Bár ez nem is a legjobb időpont megtudni. Valami választ azért kaptunk. Csendben maradok, hiszen a további mondanivalóját Danielnek intézi, amivel mondjuk úgy egyetértek, meg nem is. Mielőtt azonban felhozhatnám az érveimet, ez a Daniel hirtelen feláll. Aztán követi őt az öreg és ukmukfukk minden szó nélkül elindulnak kifelé. Kérdőn tekintek először Amber-re, aztán meg pislogok utánuk. Mivel megszakadt a tárgyalás, én fogom magam és felállok. Csak tudnám mi ez a mászkálás, még szép hogy némi gyanú költözik az elmémbe. Semmi kedvem közben ott üldögélni. Lassú léptekkel kerülöm meg az asztalt, fensőbbséges, szálegyenes pózban masírozva, de közben a tekintetem le nem veszem az ajtóról. Ketten kimennek, egy bejön, de előtte még valamit sugdolóznak. Aztán egy újabb kölyök képű jelenik meg előttünk. Ajvé! A magát Alexandernek nevező közli velünk hogy ennek a Danielnek sürgős ügye akadt, természetesen tárgyalás közben és mennie kellett az öreggel együtt. Maradt ő nekünk, ajándékba.
- Ramiél.
Aprót fejet hajtok a bemutatkozásra, immáron saját magam reagálva rá, de nem ülök vissza. Lassan teljesen elhagyom az asztalt, az ablak felé lépkedem. Számomra ez a forgalom azt jelenti, hogy megint csak nem vették komolyan a helyzet súlyosságát. Azt hiszik mindent kézben tarthatnak, irányíthatnak. Cöh! Tudatlan emberek! Valahol bosszantó, valahol mulattat egy icipicit. Mert hát ilyenek...mindig is ilyenek voltak és ilyenek is maradnak.
- Nos, ott tartottunk hogy fogjunk össze, mentsük meg az otthonunkat. Én meg beszéljek az angyalokkal. Kihagytam valamit?
Először Alexandernek magyarázok, aztán a kérdést már Amber-nek teszem fel. Én beszéljek az angyal társaimmal..húha..szerintem ha még egyszer Gabriel elé állok, saját kezűleg akar majd megfojtani, de próbálkozni lehet. Úgy is rég volt már, mikor fivéreimmel vállt vállnak vetve harcoltunk húgunk szabadulásáért. Azt hiszem néhány pofont megér a dolog. Lenne még mit mondanom, amit eredetileg a Daniel nevűnek intéztem volna, ám közben Amber kénytelen lesz még egyszer elmondani, amit már elmondott annak a jómadárnak. Kellemetlen, de ez a helyzet. Úgyhogy türelmesen kivárom a soromat. Odaérve az ablakhoz, kis időre hátat fordítok a párosnak és kitekintek rajta.

avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
111
☩ Play by :
Matthew Daddario

Utolsó Poszt Vas. Jan. 14, 2018 8:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York...
Amber & Ramiél & Alexander
Zene: The Fugitive Kind • szószám: 356 • Credit:

Az irányítóterem ajtaján kopogtatva eltűnődök, vajon miért kérettek ide. Talán már is egyezésre jutottak Frewenék, és el kell valahova kísérnem a delegáció tagjait? Vagy épp ellenkezőleg, és szükségük van néhány szabad kézre a kipaterolásukhoz? Addig nem tudom meg, amíg valaki ajtót nem nyit, kész szerencse tehát, hogy nem várakoztatnak meg vele, mert bizony hamar el tud uralkodni rajtam a stressz a leghaloványabb látható jelek nélkül is. Daniel lép ki az ajtón, aki tudatja velem, hogy fontos ügyben kell intézkednie máshol, Haroldot pedig a szalonba küldi az angyalhoz és a démonhoz, révén, több emberünk jelenleg nincsen a tárgyalások lebonyolítására. Jó kérdés, hogy miért éppen Harold megy, és honnét veszik, hogy én alkalmas leszek a fő tárgyalás lebonyolítására, de aztán eszembe jut az öreg, meg a végtelen meséi, illetve a tény, a nevem az alapító családok egyikéhez tartozik, szóval onnantól kezdve nincs több kérdésem a vezetőnk utasításaival kapcsolatban.
Felkészülve az újabb rémálomra, belépek az ajtón, majd miután Danielék távoztak, helyet foglalok az asztalnál. Jobban örülnék, ha az idős bölcs velem maradna segíteni, azonban az utóbbi időben semmi sem képezi kívánság műsor tárgyát, be kell érnem magammal és a reménnyel, képes leszek józan ítéletet hozni, vagy tartani a frontot, amíg vissza nem tér Frewen. Tekintetemet a szemben ülőkre emelem, sietősen végigmérve küllemüket. Amennyiben jól tudom, a lány legalább ember, San Francisco vezetőjének valamiféle rokona, szóval már is nagyobb a nyugalmam, mint a másik kettő társaságában.
- Alexander Payne a nevem, amíg Daniel a sürgős ügyeit intézi, én fogok veletek tárgyalni. Az imént a másik két követnél voltam, talán nem is baj, ha egyeztetésre jutnak a feltételek, ugyanis nem voltak túlzottan felkészültek - jelentem ki mindenféle kertelés nélkül, bár azt hiszem, ez nem lepheti meg őket az ideiglenes vezetőnk után. Ő sem híve a lényeg rejtegetésének, ez amolyan vadászvonás. A hozzáállását tekintve már nem tudnám megsaccolni, mit tapasztalhattak. Talán itt nem volt olyan feszült a légkör a lány miatt, elvégre még én is szívesebben hajlok egyezkedésre egy ember jelenlétében, mint egy démonéban és egy angyaléban. - El tudnátok mondani, miről volt szó eddig? Csak hogy ne kelljen az elejéről kezdenünk - ajánlkozok fel, természetesen azután, hogy ők maguk is bemutatkoztak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



hunting is the only thing that makes sense

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Pént. Dec. 22, 2017 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


New York New York

Az újabb kérdést hallva bocsánatkérően pillantok az arkra.
-Ne haragudj Ramiél.-Igaz őt még nem ismerem és nem is lenne szabad általánosítani. Raffaellel is megvagyunk, vagyis ő normálisabb, mint Michael, bár már régen láttam… De az a múltkori eset, akkor is sok volt nekem.
-Öhm erre most inkább nem válaszolnék. Személyes dolog és amint mondtam azt próbálnám félre tenni.-Nem fogom neki elmesélni azt az esetet Gabriellel és a másik kettővel. Egy nagy levegőt veszek és folytatom.
-Nehéz lehet bennük megbízni, de tudtommal nem csak Michaelnek, de minden angyalnak érdeke lenne legyőzni ezt a valamit… Sőt azt is hallottam, hogy a démonok is segítenének nekünk. Nem tudnak hova menni, nem tudnak visszatérni az „otthonukba”. Nekik sem kényelmes ez a helyzet… Fura dolgok történnek most a világon. Emberek bukkantak elő a semmiből és akinek meg kellene halnia nem hal meg.-Itt egy pillanatra elhallgat. Azóta sem érti, hogy pontosan mi történhetett akkor.
-Szóval szerintem igen. Szabadon mászkálhatnának, természetesen azért lennének szabályok, hisz azok mindig kellenek. Különben is már most is szabad bejárásuk van. Én legalább is nem tudok megkülönböztetni egy démont, vagy angyalt egy halandótól.-Pillantok körbe. Lehet, hogy ők sem sima emberek.
-Hogy milyen következményei lennének? Biztosan nem lesz egy könnyű menet. Biztosan lesznek áldozatok és az emberi történelmet figyelembe véve lázadások is. Talán először meg kéne próbálni megnyugtatni az embereket és utána összegyűjteni azokat, akik tudnak is tenni valamit. Nem politikusokra gondolok, hanem olyanokra, akik érdemben is hozzá tudnának tenni. Ramiél ismeri az angyalokat tudna velük tárgyalni. Ti a vadászokat tudnátok összehívni. Fogjunk össze és mentsük meg az otthonunkat.-Ennél többet már tényleg nem tudok mondani. Ha ez sem elég neki, akkor az arkra bízom a dolgot. Ennél lelkesebben nem fogok tudni beszélni. Már így is túl soknak tartom magam.


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Dec. 17, 2017 10:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York

Az öregember csendben issza a teáját, úgy vélem ő is eljutott arra a pontra, amire én. Egyszer feléje tekintek, aztán vissza a szószólókra. Amber kifakadására felkúszik a szemöldököm. Nem rosszallóan, hanem csodálkozóan, és magam elé hápogok, persze hang nem jön ki belőlem. Nem is tudom mit kellene erre mondani. Azt hittem mivel Mihály állandóan náluk lebzsel, hogy számára ez a világ legtermészetesebb dolga. Oké. Tévedtem. Mikor Daniel-el összetalálkozik a tekintetünk, már nem hápogok, először megvonom a vállam, majd amikor elhangzanak az ő szavai, egyetértően bólintok és Amberre tekintek. Van saját véleményem, de egyenlőre megtartom magamnak. Egyébként meg én is kíváncsi vagyok. Miért nem? Ez volt a kérdés. Úgyhogy kínosan ügyelek arra, ne szakítsam meg a párost, jussunk el A-ból B pontba. Végül is mit várt? Azért jöttem, mert mi őket védjük, a magam felfogásában Isten, azaz atyánk teremtményeit védjük a pusztulástól. Gabriel tetteiből kiindulva nekik is világos, ha akarnánk nem kerülne semmibe félre állni az útból, vagy beállni mellé a sorba, de nem tettük. Mi a fenét kéne még bizonyítanunk és hogyan?


Utolsó Poszt Szomb. Dec. 09, 2017 12:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
"„Minden igazságtalanság, követtessék az el egyeseken vagy nemzeteken, megbosszulja magát"

Egy halvány mosoly ül ki az arcomra a lány reakciója miatt, hisz ő is ugyanúgy tartja velem a szemkontaktust. Ügyes, jól felkészült erre a beszélgetésre. Belekortyolok a teámba, miközben hallgatom a Herold történetét és játékát.
- Mi pedig ezt az elázást szeretnénk elkerülni. Reagálok a szavaira, és szép csendben hallgatom Amber mondandóját, érvelését. Igen, tudom, hogy igaza van hiszen ez egy olyan hatalom amit mi emberek egyedül nem tudunk leverni, kellenek a szövetségesek viszont a kérdésemre nem igazán kaptam egyenes választ. Hiszen a következmények fontosak, sőt döntő válasz ebben a szituációban.
- Azt lehet tudni, hogy miért nem? Hiszen most is egy ark jelenlétében érkeztél. Előre dőlök most egy picit a székembe és a tekintetemet Ramiélre vezetem, majd vissza a lányra.
- Teljesen igazad van, ezt elismerem. De nem hallottam választ a kérdésemre, mintha megpróbáltad volna megkerülni ezt. Ez az egy dolog van, amire kíváncsi vagyok. S ha a válasz számomra kielégítő lesz, akkor igent mondok.


avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Szer. Dec. 06, 2017 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


New York New York

Sokat gondolkoztam útközben azon, hogy mit is kellene mondanom, mivel kellene érvelnem ahhoz, hogy belemenjenek a dologba… De aztán arra jöttem rá, hogy ők is csak emberek, ők is élni akarnak, így miért ne mennének bele a dologba? Külön-külön nem fog sikerülni, hisz erősebb hatalommal állunk szembe, de ha összefogunk, hiszem, hogy végre olyan életünk lehet, mint régebben volt.
Szeretnék abban a világban élni, bár tudom az sem volt tökéletes és annak is megvoltak a maga hibái, de mégis olyan csábítónak tűnik nekem.
A tea nagyon is jól esik. Ha ez volt az utolsó teám, akkor így jártam. Egyszer már elhagytam ezt a Földet… Másodjára könnyebb lesz. Fayenek nem is meséltem arról a napról. Ha elmondtam volna neki az ágyhoz bilincselne életem végéig.
Én sem emelem le róla szemeimet. Mindvégig állom a tekintetét. Tudom, hogy ez nagyon is fontos ilyen tárgyalásokkor. Ha egy pillanatra is meglátja benned a gyengeséget, a félelmet akkor bukta az egésznek.
Végig hallgatom az ő kérdéseit. Eh… Már csak ez hiányzott. Hogy ÉN érveljek az angyalok mellett?? Ez komoly? Azt hiszem inkább haza is indulhatnánk. Én nem fogok áradozni róluk… Előbb dobom oda magam Gabrielnek…megint…
Mielőtt bármit is mondhatnék az idős úr szólal meg. Megráncolom homlokom szavaira. Nem értek egyet vele. Nagyon nem.
-Én hiszek abban, hogy közösen megoldhatjuk ezt a problémát és végre lesz esélyünk egy jobb életet felépíteni.-Mondom teljesen komolyan az idősebb férfinak, majd visszanézek a másikra.
-Őszinte leszek! Én nem szívlelem az angyalokat, főleg nem az arkokat, ami sok szempontból egy vicc… De mindegy is. Félre kell tennem az érzelmeimet, mert most nem csak rólam van szó, hanem az emberekről, a világunkról, a bolygóról. Egyedül mi halandók nem leszünk képesek harcolni az ellen, ami eljött. Nem ismerjük mi ez… Vagy legalább is én nem tudom, hogy mi történik, csak azt tudom, hogy meg kell állítani, mert ha nem akkor szerintem rövid időn belül nem lesz élet ezen a Földön. Nem kell őket szívlelni, de valóban segítenének nekünk. Ezért is jött el Ramiél. Sok angyal él közöttünk, ahogy démonok is. Hallottam olyan pletykákat is, hogy sok démon is segítene nekünk… Ilyen hatalmak mellett lenne esélyünk, de csak akkor, ha összefogunk és kitalálunk egy jó stratégiát.-Na jó, ha tovább pofázok, akkor a végén magamat fogom leütni. Minek is jöttem el ide?... Kimozdulni igen… Mi lenne, ha elmennénk megnézni a várost? Talán, majd ha jutottunk valamire.


Öltözet ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Hétf. Dec. 04, 2017 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York

Amber kezdése elégedettséggel tölt el. Nem kertel, rátér a lényegre. A sunyi képű vadász már annál inkább nem. Játék. Igen, a legtöbb ember hajlamos játéknak felfogni mindent, amíg saját maga meg nem tapasztalja mit is jelent igazából a játéknak hitt dolog. Lefelé konyul a szám széle közben, de aztán az öregemberre tekintek. Főleg azért, mert belekezd egy történetbe. Miután eljutunk a végéhez, rádöbbenek, hogy ez a hasonlat nem kifejezetten ide való, hiszen azt sugallja, hogyha összefognak, akkor is megáznak, ha sietnek, akkor is, vagyis a végzet elkerülhetetlen, pedig ez nem ilyen egyszerű. Ha csak nem az a szándékuk, hogy egyedül mennek a világ ellenében, ami valljuk be hősiesen hangzik, de amúgy meg nagyon satnya elképzelés. Magam elé tekintek, aztán vissza Amber és Daniel párosára. Remélem nem befolyásolta őket ez a történet. Egyébként Amber elég alázatosan fogalmazott, elvégre ez a szövetség mindenkinek csak jót tenne. Az meg egyéni szoc. probléma hogy a vadászok közt a legtöbben nem tudják elviselni a természetfelettiek közelségét. Valójában hemzseg a városuk a természetfelettiektől. Még nagyon az elején vannak ennek a beszélgetésnek, nem látom szükségét beleszólni. Csendben figyelem és hallgatom a kettőst, lássuk meddig jutnak el.

avatar



☩ Reagok :
183
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Vas. Dec. 03, 2017 12:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York, New York
Daniel & Abaddon & Ramiél & Amber
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

Invitálásunk végül célt ér, a páros helyet foglal. Amber Cartelle és Ramiél, ez a két név mely elhangzik a leány szájából. Ambert felismerem, volt már szerencsém hozzá a kertvárosban. Jótét lélek, tiszta szívű, értékes darab a jövőre nézve. A fickót nem ismerem, nem volt még szerencsém hozzá. De ami késik ugye...
Arcom felderül amint a lány örömmel fogadja a forró tea szervírozását. Boldogan töltök is neki, dúdolgatva magamban. Egy biztató mosollyal zárom le végül amint a csésze megtelt. - Csak bátran csak bátran. - Teszem hozzá majd Ramiél kérdésére kopasz kobakom vakargatom meg, ezután szakállamon simítok végig elgondolkodón. - Ilyesmivel sajnos nem szolgálhatok, de ahogy néztem elég borús odakint, előfordulhat, hogy még is meg lesz a kívánságod! - Jelentem ki nagy büszkén, hogy még is tudtam segíteni ezen a kérésen is. No persze nyilván nem az égből jövő fénycsóvára gondolt, de hát ezt mit tudhatná egy magam fajta - jelenleg - bohókás vénember. Miután mindenki elhelyezkedett neki látnak a szócséplésnek. Egy korty a teából míg Amber válaszol. Elismerően bólintok szavaira, igaza van. A jelenleg a világ kifordult magából, angyal, démon, ember, most éppen mind egy cipőben járunk. Daniel válasza szintén jogos az ő szemszögükből. Pillanatnyi feszült csend, de persze én sem vagyok rest. - Tán egy kis muzsika jó hatással lenne a beszélgetésre, nemde? - Meg sem várva válaszukat hátratolva székem felegyenesedek s a kis komód mellett magányosan ácsorgó baglama gitárt veszem magamhoz és rá is zendítek, egy kellemes, nyugodt, halk kis dalocskára. Néhány pendítés után feltekintek a társaságra. - 1 ember lehet erős, de 2 mindig erősebb. Bölcs gondolat Amber Cartelle. - Jegyzem meg majd folytatom is. - Hajdanán egy Szamuráj éppen két falu közt haladt az úton, feltekintve az égre szürke felhőket látott gyülekezni. Úgy döntött megszaporázza a lépteit, hogy elérjen a következő faluig mielőtt elázna. Az eső még menet közben rázendített. A ruhája, a haja, mind nedves lett. Mindegy mennyire sietett az eső akkor is elérte. - Játszom tovább a dalocskát fejemet enyhén mozgatva jobbra - balra. Daniel szavaira utalok, feltételezése jogos, de nem látunk a jövőbe, hogy mi lesz holnap, avagy a következő pillanatban, ki tudja? Futhatunk előle, attól még bekövetkezik ha úgy akarja. A továbbiakban kíváncsian várom mi lesz a delegáció reakciója első sorban Daniel szavaira.


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2