Edző részleg

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
- A rúnák tanulásához muszáj lesz bemenned az órákra, a többiekkel.
Lenne még egy opció, ha felkeresi az öreg Crusader-t, de csak azért sem mondom neki, mert szerintem rá is ráférne pár közös program a többi vadásszal. Főleg a maga korabeliekkel. Miután rátérek a fegyver használatára, hevesen okézni kezd. Mintha le akarna rázni. Nem szeretem az ilyesmit, pláne ha nekem kell vele foglalkoznom, és én sem jókedvemből teszem. De aztán látom miként biztosítja ki a fegyvert. Hm. Tévedtem. Állítgatja távolságot és amíg még nem kezd el ismét lőni, gyorsan válaszolok neki.
- Hozok vizet. Addig folytasd!
Távozás közben még hallom a felszólalását. Azon gondolkodom hogy most a sikertelenség szólt belőle, vagy tényleg ennyire gyűlölni kezdte azt a coltot? Nem kell messzire mennem, néhány fordulóval arrébb van egy kantinszerű helyiség, leginkább pihenésre, de enni is szoktunk itt. Innen hozok vizet, egy palack neki, egy palack nekem. Mire visszaérek, már a céltáblát nézegeti.
- Tessék!
A kezébe nyomom a vizet, én pedig a kapcsolóhoz megyek. Közelebb jön a tábla.
- Nem! De most csúnyán vérzik!
Mutogatok neki a bábú több pontjára is, kezdve a bal szélével, ahol ott éktelenkedik egy lyuk. A feje tetejénél is félig a szélét súrolta a golyó. Mind a két kezénél egymás alá sikerült betalálnia, ugyanez a hasánál.
- Egy ember ettől már meg tud halni. A természetfelettieket csak felcukkolják az ilyen találatok.
Leszedem a táblát a helyéről, hátra dobom és rakok fel egy másikat neki.
- A colttal pontosan kell céloznod és megöli. A többi fegyverrel csak azért, hogy lassíthasd őket. De megölni vagy az angyalpenge tudja, vagy az angyalpengéből készült golyók képesek. Azokból meg kevés van.
Felkerült az új tábla a helyére, ellépek a kapcsolótól és a palackom kupakját tekergetem.
- Meg kell tanulnod pontosan lőni vele, pupák!
Meghúzom az üveget, azután intek neki magam felé, mert látom kiürült a tár.
- Ebbe csak a 9 mm-es golyók jók.
Elveszek egy dobozzal és felé is fordítom hogy lássa. Azután kiszedem az üres tárat, egyesével belepakolom a golyókat, majd vissza tolom be és magától visszaugrik a teteje.
- Remélem megjegyzed, mert ha rossz golyókat pakolsz bele, akkor jobb esetben el sem sül, rosszabb esetben pedig megsebzed magad vele.
A legjobb megoldás, ha megjegyzi a doboz kinézetét, azt nem tévesztheti el. Rá van írva, olvasni meg csak tud. Amint ezt így memorizálta, vissza is térhetünk a fülkéhez.
- Mondd, működtél már csapatban? Tudod mit jelent az hogy bajtárs?
Mielőtt még nekiállna megint, ez már kikívánkozott belőlem. Ezt még meg kell beszélnünk, tekintve hogy én nem leszek mindig vele és amíg egyedül ismerkedik a környezettel, esélyes hogy csomószor beosztják olyan helyekre, ahol többen lesznek. Mint azt már előbb megállapítottam, William veszélyes a maga morbid módján, hát elém is csak úgy kiugrott egyet gondolva! Igaz, megígérte hogy többet nem ugrál, és a többi? Még egy szájtépést megér, aztán folytathatja a gyakorlást.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 2:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 784 • Credit:

 
Mozognak az ajkai, formálják az “öld meg” és “démoncsapda” szavakat, ahogy elismétli némán, mint aki nem hinne a “parancsnak”.  
- Előbb azt hiszem nem árt, ha tudom, milyen a démoncsapda, azt hiszem. Ha végeztünk mára itt, belebújok egy könyvbe - mintha ezt magának meg a szorgalmának ígérné meg, az ember, aki menekül, inkább futni tud az első komolyabbig, hogy tényleg ráhagyja a dolgot, a város meg addig elrejti jól azt, akit eddig is, ha ők nem vették észre, akkor nem pont az ő szemeinek kell ráböknie, épp ki a hunyó. Meg, ha kárt nem okoz... érti ő azonban azt, hogy nem tolerálják még akkor sem, kell, kellene egy sziget csak az embereknek, ahol valamelyest biztonságosabb, mint egy vegyes városban és mégis, ez technikailag kivitelezhetetlen, már csak a számokat tekintve, mennyien érkeztek fentről és lentről. Nem tudja, hogy most azok vannak fölényben és az emberiség száma eltörpül mellette, vagy épp megugrott, lépten-nyomon kellemetlen aurákba lehet botlani, még ha nem is direkt keresi.
- Ilyen nagy? Igen, ennyire sosem volt baj – pillant le a lábára, oda, ahol a vágás pihen. - Eltört már a karom, az ujjaim nem is egyszer, de inkább karcolások meg nagy és ronda kék foltok sikerültek. Vagy hányás, rengeteg hányás, a romlott étel néha jól néz ki - vagy hát fogalma sincs, hogy mennyire halálos most az élet a falaktól kicsit távol, mármint abban a mértékben, hogy számolni kellene, mikor és melyik tag sérült le jobban. A maga nagy baját, az angyal támadását London előtt nehezebben viselte, kívül és belül is sajgó pont volt minden, nehéz szemhéjakkal és lüktető fejjel. Először érzett ilyesmit, szembesült vele, így mikor bőre szétnyílt a vágás mentén, tudta, hogy kell másképp eladnia. Mégsem volt kellemes élmény.  
Aztán valahogy mégis úgy hitte, kardozni meg lándzsázni elég lesz, nem hallott mindent teljesen, lekötötte az, ami számára használhatóbb, így aztán a teljes repertoár ereje rémisztő kissé. Összeszedhettek mindent, amit csak legyártottak valaha, jól tudta, gyorsan és pontosan reagáltak annak idején a változásra és hogy a kincseskamra durvább részébe keveredett. Több fém, már észre sem veszi.
- Oké, oké, oké, oké. Én ezeket értem - bólogat, bár sehogy sem tetszik a fogása a dolognak, sőt mi több, az sem, hogy ezt egy kézzel kellene majd valamikor lóbálnia. Meg úgy, minden más. A lövés rosszabb, mint várta. Amikor kint hallotta elsőre, akkor jobban eloszlott minden, idebent meg a szag és a zaj, ahogy jobban eléri, a második után már javában cseng a füle, oda is nyúl, hogy megdörzsölje kicsit, állkapcsát mozgatja át, aztán észbe kap, és gyorsan a pöcköt kapcsolja abba az állásba, hogy tényleg ne lőjön senkit pofán. Pont jókor, ha már szünet van.  
- Van itt valahol víz? Szomjan veszek – szusszan egyet, belenyomná a fejét egy vödörbe is szívesen, ha attól kellemesebb lesz a hangja ennek a vacaknak. Míg a táblát igazítja, ő addig átmozgatja az ujjait, ki- és behajlítva tűnteti el a zsibbadást, vállait leeresztve váltana inkább vissza az előző fegyverre, 150 vagy 50 méter, ez nem az ő műfaja. Ahhoz túl maradi és... finnyás?  
- Azt se bánom, ha ebben utolsó leszek – nevet, mintha verseny lenne, de ez inkább arra, hogy kiemeli, neki elég ennyi is. Nem bánja, most valóban nem, mintha tényleg kikapcsolta volna magában a leviatánt, elengedte volna magát és kezdené ezt az egészet szórakozásként felfogni, valóban hasznos gyakorlásnak. Anyja bizonyára most forog a sírjában, még ha lenne neki, de mivel testvérei mellett a múltban és a nemrég történtek közben sem tudta elengedni magát, kifújni, úgy néz ki, csak egy hely kellett ahhoz, ahol furcsa lehet a nyolcak közül, ismét. Minden volt eddig, intenzíven, így nem csoda, hogy sikerült átszellemülnie, széken ülve, egymással szemben nehezebb volt. Egy nagyobb levegővel fújja ki aztán magát, ebben tényleg igaza volt, jobban látja, mit kellene eltalálnia, és nyelvét ugyan nem dugja ki, egyik szemét még megszokásból zárja le, hátha ezzel jobbat ér el, mint eddig. Persze, most sem kellemesebb, miután a pöcköt visszapattintja a jó állásba, elsüti ismét, majd kis szünettel megint, és az elsőt valóban félrehordta a fegyver - ámbár korántsem olyan távval, mint az előzőt, a második már valami nyomot hagy a lapon, igaz, nem azt a területet, amely kívánt lenne. Mordul egyet, inkább magának, nem akkora agytorna ez, de most már végképp nem fog hallani semmit. És végül aztán, mire kipuffogta magát, szorosabban tartva a fegyverét, a szélső pontokból sikerül is eltalálni egyet. Még magát is meglepi, ahogy a lapon ott a helye, vagy épp nem, folytatja, elvégre a lándzsát sem kellett letennie, csak eközben nem tud beszélni semennyit sem, végül úgy az állítja meg, hogy a tár kiürül és a ravaszt meghúzva csak kattan egyet, hogy a mókából ennyi volt. Nagy sóhajjal ereszti le a kezeit, baljában tartva meg azt és a lőlapot figyeli.
- Megöltem?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 30, 2019 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
- Igen, lehetnek. Ha találsz olyant, akkor öld meg, vagy fogd el démoncsapdával! Amíg tanonc vagy, jobb ha helyette szólsz valamelyikünknek és majd mi elintézzük!
A kérdései ráébresztenek, hogy nem elég csak a szabályokat lefektetni neki. Tekintve hogy csomó emberrel fog együtt élni, és láthatóan nem szokott hozzá, néhány hasznos útmutatást még muszáj leszek elmondani neki. Nagyon úgy tűnik ő volt a felesleges kerék az előző csoportjában, sejteni vélem miért.
- Amikor körbevezetnek, a gyengélkedőt is megnézitek. Ez az első komolyabb sérülésed?
Olyan lazán vakarta, hogy a kérdés adta magát. Ha igen, nos, akkor ebben is marha mázlista, mert engem már kisebb koromban cikkcakkosra vert az apám, és amióta a szárnyasok a nyakunkba hulltak, csak még rosszabb dolgok történtek velem, többször azt hittem ott döglök meg, de aztán még is túléltem.
Enyhe pánik kezd kirajzolódni az arcára, amikor már bent a lőfegyvereket mutogatom neki, akkor meg még inkább, miután a kezében fogja.
- Mint mondtam, visszalök! Ki kell tapasztalnod. Ha már tudod mekkorát lök és hogyan tudod tartani úgy, hogy ne essen ki a kezedből, akkor megfoghatod egy kézzel is. Addig nem!
A célzási technikája tiszta kandi kamera, még a nyelvét is kidugja, engem meg majdnem elkap a nevetés, de aztán amikor a lőtér fele fordulok, inkább csak apró morgás lesz belőle. Szinte biztos hogy mellé fog lőni, tekintve hogy az előbb a kapcsolóval játszott és találomra ott maradt vagy 150 méteren az a fránya céltábla. Áh, az újdonság varázsa. Túl sok volt az infó egyszerre és nem figyelt eléggé rám. Elhangzik az első lövés, azután a mondata. Majd kis tétovázás és újabb lövés dörren. Kár hogy sz@r helyen van a céltábla.
- Állj! Szünet!
Szakítom félbe, mielőtt még egyet lőhetne, azután a kapcsolóhoz lépek. Közelebb hozom a céltáblát, magunk elé, csak hogy lássa, tényleg még a szélét sem találta el.
- Ehhez a fegyverhez és főleg neked így kezdésre elég az ötven méter.
Nem dorgálom meg, bár a hangnem érezteti vele, hogy igen, kicsit idióta voltál fiam! Vagy inkább merész? Hm. Nézőpont kérdése. Csak engem ne lőjön le! Helyet adok neki, hadd állítsa be magának azt a távolságot, úgyhogy kifelé hátrálok tőle. Kicsivel mögötte figyelem mit hoz össze most a következő lövésekkel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 1074 • Credit:

 
-  És amúgy... emberbőrbe bújt démonok. A városban lehetnek, vagy...? - érdeklődik, mennyire képesek kiszűrni azt, ide ki teszi be a lábát - rajta kívül, bár őt, ha valaki ki akarná űzni, nemigen járna semmivel, így aztán csak egy kellemetlen bocsánatkérés alakulna belőle. - Talán, nekem sincs jobb ötletem arra, miért vannak ott. Vagy hát, nem hiszem, hogy nagyon szükségük lenne az emberek közelségére. Remélem sikerül kipucolni, már nem azért, hogy jól bejárhassam, csak azért... pokolkutyák... még a földiek sem a legjobbak, ha vadak. Kellemetlen lenne az elől futni – mert hát minek ugorna neki, azok a vásott dögök a pokol mélyén rohadhatnának és mégsem teszik, ehelyett borsot törnek mindenki orra alá. Nem mintha neki igen, de ha már itt van, akkor végtére is, neki is számít, hogy kiknek a vonyítását kell hallgatni, miközben leoltja a villanyt. Drake tervére nem kap rá, egyelőre, bólintással jelzi ezt is, de tudja, nem fog komolyabb választ kapni, meg hát nincs is egészen, de ahhoz túl friss, ha most mindent ilyen könnyen a nyakába öntenének, az igen nagy könnyelműség lenne felőlük, mert emberek között is akad olyan, aki démoni érdekeket szolgálhat és nem tanácsos a napi időjárásnál többet közölni vele. Most lehetne mondhatni, hogy Zagar még jól is járt, ő aztán nem köpköd egyik démon felé sem semmit, a tudatlan újonc forma elég jól lefed mindent, továbbra is. A Sötétség ténye sehogy sem kellemesebb, még mástól hallva sem, áttúrja az elméje mélyén pihenő emlékeket és vakarja elméje falait, azonban a hasonlat maga... Elsőnek csak pislog egy sort, majd aztán lassan leesve neveti el magát, miközben a másik vigyorogni igyekszik. Oké, megy ez kiabálás és kiátkozás nélkül is, egész könnyedén.
- Jó hasonlat... - mert épp annyira kellemes mintha valóban az történne. Csak itt nem a szag a halálos, hanem maga az egész minden. Mindenkire. A vigyor elmúlik, a szavak komolyabbak, az ő nevetése is már csak apránként csapódik vissza a falakról, majd teljesen elhalva hagyja, hogy a teret csak a másik hangja töltse ki. Aprót sóhajt.  
- Hát még a városon kívül... Régebben sem volt könnyebb, de valahogy még sikerült, mert hát akkor nem állnék itt. Most már értem, miért igyekeztek a többiek védettebb helyre és miért lógtam ki onnan. Eldobható feleslegként csak hátráltattam őket, így hát... A többi már történelem. Nem akarok elveszni – se így, se úgy, elvégre, most még talán mindannyiuk, testvéreit értve, jobban veszélynek vannak kitéve, mindenki a maga módján fogja keresni a kulcsot a győzelemhez, vagy csak ahhoz, ami a biztonságot jelenti. Nem lehet azt mondani, hogy itt majd ők megvédhetik, az elég balga és könnyű felfogás lenne, őrültség, még tőle is. Senki nem fogja tudni megvédeni akkor, amikor eljön a vég pillanata, csak saját maga. Mindegy is. Egyelőre fókuszál a jelenre, addig sem ráncolódik a homloka amiatt, amik történtek.
Ennyi szabályt azonban könnyű megjegyezni, így akár örülhet is, rátérni a más témára könnyebb, mint közben azon agyalni újra és újra, hogy mi maradt még ki. Bár nem okosította ki, hogy milyen fajta volt az, amelyet felvázolt, talán nem is lényeges. Neki sosem volt, nem ismeri és talán ez az egyik a kevés dolog közül, ami nem keltette fel a figyelmét, vagdalkozhatna azzal, hogy barbár dolog, mégis, az emberek ezekkel a fegyverekkel vitték sokra és viszik is, talán erre is érdemes lesz figyelni kicsit. Lépkedve utána, maguk mögött hagyva a bábut és a korábbi fegyverét, amellyel már olyan jól összebarátkozott. És tényleg komolyan gondolja a dolgot, ő meg... hát, ez most mindenképp komikus lesz, annyi biztos. Inkább vakar még egyet.
- Tudom én, de sosem fogom megszokni, akárhány sebem lesz – szusszanva húzza el onnan a kezét. Ezt is kipróbálta, nem kíván még több mély sebet magára, elvégre, idebent lassabban is gyógyul, ami csak jól jön, de nincs hozzászokva ezekhez a bonyodalmakhoz. - Jaj, csak azt ne. Felkeresem akkor, merre találom? - érdeklődve áll meg, mert hát valahol kell lennie az orvosnak, ha azokat a vacakokat tényleg ő szedi ki, akkor nem kell neki ügyetlenkednie vele. Megpróbálta már pár napja, talán a seb bal oldalán ezért is érzékenyebb, de hát nem mondta neki senki sem, hogy a hülyék ne akarják csak úgy azt onnan kihúzni. Mindig tanul valamit, ezek szerint a saját kárán is. Inkább zsebre dugja a kezét, onnan nem éri el könnyen menet közben, mert most még termet is váltanak. A folyosón körbe tekintve csak az ajtókat vizslatja végig, végül betér ő is abba a terembe, ahol már közel sem az eddig látott dolgok fogadják. Egyelőre leragad a polcoknál, kissé eltátott ajkakkal figyeli a felhozatalt és hát... neki mind egyforma – kicsi, nagy, bazi nagy – biztos van benne trükk is. Végül, elengedve a késztetést, hogy azt a marhanagyot vegye le tapogatni, csak egy töltényt fog ujjai közé, tapogatja meg, majd teszi vissza, amikor Zagar kiválasztja, hogy mit kéne a saját ujjai közé fognia. És komolyan.
- Nem tudom, egyáltalán ellátok-e addig! - hunyorog, mintha gond lenne a szemével, pedig nincs, de hát, ellőni addig, csak pazarlás lenne. Ez is az lesz, de ha kell akkor... Mégis, mint a gyerek, csak azért is elforgatja a kapcsolót, neki még ez is újdonság, de nem kalandozik sokat el.  
- Akkor ne vegyem fel, gondolom – logikus, elég kényelmetlennek is tűnik, már csak tapintásra, ahogy hozzáér a kipárnázott részhez, aztán ott is hagyja. A nemrég elhagyott polchoz tér vissza végül, viszonylag hamar, nem várakoztatja meg és tekintete a kezében pihenő darabra terelődik.  
- Hű... Félrehord, meg colt. Oké, a lándzsa könnyebb volt! - pánikol be kissé, amikor a kezébe is nyomja azt, és először úgy tartja, mintha üvegből lenne. Aztán merszet húz magára, kipróbálja a kis pöcköt, fúj egyet. a táblák felé fordulva emeli fel végül a kezeit, próbálva egyenesben tartva, de sehogy sem kényelmes. Adj a kígyó kezébe pisztolyt...
- Miért, pofán is lehetne lőnöm magam...? - mintha mindjárt eldobná a francba, úgy pillant rá, majd megcsóválja fejét és ujjait erősen fonja rá a markolatra. Fél szemét lehunyva, nyelve hegyét kissé kidugva céloz be egy bábut, majd aztán miután kiszerencsétlenkedte a pöcköt, elsüti. Még abban a pillanatba kiált fel, füle kicsit cseng, keze zsibbad. Fogalma sincs, mit talált el, de valószínű, hogy a falat és nemhogy félrehord, le akarja szakítani az ujjait.  
- Úgy érzem magam, mint egy idióta - nem is festhet másképp, miközben eltartja magától, változatlan két kézzel fogva, majd mivel gyakorlás, így vélhetően nem elég csak így egyszer meglegyinteni mesterlövész tehetségét. Kicsit közelebb áll, úgy nézi be mit is akarna, majd újra meghúzza a ravaszt, de most meg sem mukkan közben. Ez nem a jó játék.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 12:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
- Pokolkutyák, impek, és talán megszállt emberi testbe bújt démonok.
Fejezem be helyette. Ő neki ezekről még sokat kell tanulnia.
- Szerintem a 10.-es szektorból szöktek át oda, mert ez a kettő szektor egymás mellett van. Fogalmam sincs mit csinálnak ott, talán a szeméthegyek jó rejtekhelyül szolgálnak. A lakosságot kimenekítették, de sokan odavesztek. Nemrég felderítették a környéket, rajzoltak egy használható térképet, úgyhogy Drake most egy terven dolgozik. Holnap közli mit akar.
Vannak sejtéseim, de nem szeretném ezeket most felvezetni neki. Mintha a fekete füst aggasztaná, amin nem csodálkozom.
- Állítólag a sötétség felemelkedik. Az én felfogásomban a sz@r kimászott a csatornából és most igyekszik beteríteni minket.
Villantok neki egy nagyon kretén mosolyt erre, ami inkább valami vicsorba torzuló fintorként érvényesül, igen, én így fogom fel. Jah, persze nem ártana értelmes választ is adni neki, úgyhogy gyorsan kapcsolva folytatom.
- Olyan időket élünk, William, amiben az ember csak egy eszköz. Sehol sem vagyunk biztonságban, még itt sem. És nagyon sebezhetőek vagyunk. Muszáj figyelned, tanulnod és erősödnöd, vagy elveszel, mint sokan mások!
Nah, ez egy fokkal értelmesebb válasz volt. Még a végén azzal fognak gyanúsítani, hogy hülyeségekre tanítom. Olyan érzésem van, hogy a figyeléssel, meg a tanulással nem lesz gondja, és hogyha ilyen hévvel vagdalkozik a lándzsájával, akkor erősödni is fog. Úgyhogy ez több szót már nem érdemel.
- Csak ezek vannak.
Jelentem ki egyszerűen a kérdésére, ami a szabályokat illeti. Azután rátérünk a milyen lőfegyvert használt témára, nekem az elmondása alapján úgy tűnik, hogy valaki a kezébe nyomott egy házilag megbarkácsolt vadászpuskát. Nos, arra nyúlra lőni értelmetlen is lenne. Mert ha eltalálja sem sok hús marad rajta, amit megenni lehetne, már ha nem viszi le a kezét a cucc, mert az ilyen házilag barkácsolt lőfegyverek veszélyesek. Vagy megszívatták, vagy szórakozni akartak, azt még el tudom képzelni. De akkor marha nagy mázlija volt! Bár ezt az infót most megtartom magamnak. Megindultam, ő meg mintha kissé meg lenne szeppenve, de azért biceg utánam. Elmosolyodom a viszketésre, meg ahogy vakarózik.
- Azért viszket, mert gyógyul! Látogasd meg az itteni orvost, amúgy is lassan ki kell majd szednie a varratokat! És óvatosan vakard! Ha felszakad, akkor megint vérezni fogsz és újra össze kell varrni.
Jah, jó buli a vakarózás, csak az ő esetében nem kellene erőltetnie, ahhoz mély volt az a seb. Ezért is figyelmeztetem. Jobb lenne ha meggyógyulna és nem sérülne le még egy hétre. Miközben megyünk és beszélek hozzá, a karom is felmutatom neki, kicsit feléje fordítva. Még vannak rajta sárgás véraláfutások és végig elszórtan hegek. Szóval nekem is viszket, csak én nem vakarom. Az oldalamon húzódó nagyobb véraláfutásokat inkább nem mutogatom, mert nem csak a karomat húztam végig a flaszteron. Kimegyünk a külső terembe, majd onnan a keskeny folyosóra és egy teremmel odébb nyitunk be a következő gyakorlóba. Itt az elején végig fal húzódik, számszerűen tíz tégla alakú nyílással, ahová be lehet állni. Mi a harmadikig megyünk, ott megállok. A hátunk mögött vannak a fegyvertároló polcok, tele a William számára ismeretlen lőfegyverekkel és a hozzájuk tartozó golyókkal. Ha pedig betekint a gyakorló részre, az tele van céltáblákkal, amik egy tartókon lógnak, a tartók pedig kötelekre vannak rögzítve.
- Ezzel a kapcsolóval tudod állítani, hogy milyen távolságban legyen a tábla. A maximum az négyszáz méter, de így kezdésre ne erőltessük azt!
Mutatom neki a fülkénk jobb oldalán található kis, fekete kapcsolót. A kezem aztán a nem sokkal mellette fellógatott fülvédőkre vándorol.
- Ezek pedig megvédik a füled a zajoktól. Néha jó, ha sokan vagytok bent, mert akkor nagy a hangzavar. De egyébként felesleges. A küldetéseken sem lesz nálad ilyen, jobb ha hozzászoksz a fegyverdörrenés hangjához.
Megvárom, amíg kijátssza magát vele, aztán a polcok felé invitálom és leemelek neki egy kisebb, kézi lőfegyvert.
- Ez egy 1911-es, 9 miliméteres, félautómata colt. Nem mondanám túl pontosnak, félrehord. Úgyhogy az első leckéd kitapasztalni merre hord és úgy eltalálni később a táblán a körök közepét, amik a létfontosságú pontokat jelölik. Ezzel a pöcökkel tudod élesíteni, ha látod a piros pöttyöt, akkor lövésre kész. Ha nem, akkor pedig nem fogod magad lábon lőni vele.
Megmutatom neki a biztosító szegecset és a működését. Kihúzom a tárat, aztán vissza tolom, majd a kezébe nyomom a fegyvert.
- Először két kézzel fogd meg, mert visszalök és nem akarom hogy pofán lődd itt magad!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 5:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 980 • Credit:

 
- Szemetet – ismétli meg, inkább magának, persze, ha csak annyi lenne a dolog, kételkedne, mert a szemét, a lom, teljesen felesleges lenne elzárni, az nem esz meg senkit. Aztán persze a főbb ok is napvilágot lát, amelyre úgy bólint fel, mint aki most világosodott meg a világmindenségről, hát így már valóban könnyebb lezárva tartani, mintsem beengedni oda mindenkit, aztán ki tudja, mi lesz velük. - Miféle lények? Vannak a démonok, meg... ahh, elfelejtettem még mik... - mordul fel, mintha amúgy tényleg a választ keresné, sejti, miféle lények lehetnek azok. A pokol vérebei, szörnyetegek, amikkel nem lehet tárgyalni, amikkel nem lehet beszélni, mert nemigen értik meg, csak azt, amikor valaki torkát feltépve fürdenek a vérükben. - Rendben van. Addig meg majd gyakorolok – bólogat, hogy nem fog utánuk szaglászni, hogy itt fog maradni és addig is elfoglalja magát a lándzsával, vagy valami könyvvel, hacsaknem megbíz valakit, hogy addig folytassa az oktatás egy kis szeletét. Persze, majd lesz valami, nem fog ezen kattogni, csupán érdeklődik, ez valódi, a beköltöző dögök kellemetlenek is lehetnek, mint az egerek, patkányok, mikor kirágták a takarmányos zsákot, vagy minden mást, ha beszivárognak a városba, akkor ritka rossz napok várnak mindenkire. A lándzsára is figyel, elvégre ezt már macerásabb elejteni, nem mondhatja viszont, hogy néha nem koccan a földnek, vagy a bábú tartójának, továbbra sem viszi túlzásba, hol lassabb, pontatlanabb, úgyis a szavakra figyel jobban, nem tudja teljesen komolyan venni, hogy nincs tétje. Ezt is meg kell szokni, nagyon is, nagyon sok ilyen délutánt sejt a jövőben és a fokozatosságot az elején meg kell tartani, aztán már eleve csak javulni fog. Kíváncsi lesz, hogy amikor majd egyszer, egy éles esetben valamelyik testvére előtt csillogtathatja meg a tudását, azok hogy fognak tekinteni rá, hiszen tudják, hogy nem a harcos fajta. És lám, majd amikor megpördül a kezében a penge, vagy olyan pontossággal csap le, hogy milliméter pontos, akkor majd belátják, hogy tényleg változott, hogy tényleg veszélyesebb és talán akkor majd nem mindig a sor végén kullogva képzelik el. Egy picit ez a bizonyítási vágy is mozgatórugója ennek az egésznek, de lényegében, most egyre önzőbb. Ideje volt.
- A fekete füst... - szusszan egyet, levegőért kap aprón, majd nagyobb sóhajjal hagyja abba a kissé zihálást. - Ott is volt, a másik városban. Én csak azt láttam már, mi maradt utána de... szörnyű. Erre mondtam, hogy éreztem szinte a rosszat és el akartam jönni. Ti biztosra tudjátok, mi volt ez, nem? Mindenki csak találgat, hogy az angyalok, maga isten, vagy... vagy csak a természet akar eltörölni minket végleg. Az emberek sok hülyeséget beszélnek – csóválja meg a fejét, mert persze tisztában van azzal, hogy mi, pontosabban ki miatt söpört végig, és az valóban igaz, hogy szinte riasztó volt a légkör utána, még annyi idővel is. Elképesztő erő, még azokat is zsigerben szorongat meg, akik az emberek felett állnak úgymond, akik ősik és még ősibbek. Ettől talán mindenki hátán feláll a szőr, többek közt neki is. Elég volt csak a közelében lenni, mélyen, legbelül, a hústömeg alatt reszketett, ott, ahol az igazi valója szunnyadt, a feketeség, és hiába ennyi rokonság, hogy feketék és sötétek odabent, közelében sem lehetne sosem. Elmereng kicsit, mellé is megy, majd megrázza a fejét és kisöpri onnan azt és a jelenbe kapaszkodik. Ha csak egy kicsit segít magán, vagy a világon ezzel...
Elmosolyodik, de ez inkább annak az öröme, hogy nem kell tökéletesnek lennie. Egykor az volt, egy ilyen kijelentés után köpködött volna, most azonban gyengébb, másabb lett ő is, itt egyelőre, ebben nem kell kutatnia a legjobbat. Fókuszálhat az erő megerősítésére, akár olyan praktikákkal, amik külsősnek számítanak.
- Csak ezek vannak, vagy van még valami, ami... komolyabb? - ráncolja a homlokát, talán nincs semmi más, talán van valami mögöttes tartalom, amelyet még jobban meg kell jegyeznie. Persze, sejti, hogy hiába utál majd egy embert, nem ütheti agyon és lőheti le, de hát ez, náluk ez amúgy is normális, egymás között nem ölnek, de amikor beütött a világvége először, szinte látja maga előtt, hogy ember embernek volt farkasa. Beáldozták a gyengéket biztosan. Közben természetesen folytatja tovább, talán már nem akkora hévvel, de nem is gép, hogy folyamatosan kerregjen. Víz. Hideg, hűvös vízre vágyik, egy adagot leönteni a torkán, a másikba beleülni és lazulni. De nem lát semmit, amiből itt víz jönne.
- Öhm... - engedi le a karját, és a saját vállának támasztja a lándzsát, de csak azért, hogy két keze szabad legyen. - Olyan... hosszabb volt a csöve, kábé ekkora – mutatja a kezével, rövidebb, mint talán egy igazi puska, de nem ért ezekhez, ez nagyon úgy neki. Lándzsa, kard, tőr? Ismerős barátok, no de a lőfegyverek... Talán ha íjat kellene magyarázni, de még az is, ami nála van, túl sok és fura neki. - Nyúlra kellett volna lőnöm, de elsült előbb és csak egy fát találtam el – puszta véletlen volt hogy megtalálta az elhagyott fegyvert, és hogy valakik voltak ott, hogy lássák, takarítottak éppen a másik városban, a lövés viszont valóban falsba ment, nem ért ehhez, így inkább a lándzsára fog, hogy folytassa, de mire tehetne bármit is, máshogy dönt. Szemöldökét felvonja, inkább arra, hogy máris ideértek, hogy az a hangos és bűzös valamit kell használnia. Talán a riadt tekintete, az őzikeszemek most valódiak.
- Mi? - bukik ki belőle, erősebben szorítva a lándzsát, majd mivel nem viccel és nem akarja, hogy megint kiabáljon és rajzszakkört hozzon fel, a lándzsát a bábúnak támasztja, majd megindul után. Hű... - Megyek, megyek! - nem biztos, hogy jó ötlet ez, de nem fog tiltakozni hangosan. Akkor tényleg elküldi és azt nem akarja, ennyire az elején még kínos is lenne, akkor joggal röhöghetne mindenki más.
- Nem figyeltem rá, de már nem fáj annyira. Csak húzódik. És... atyaég, viszket, nagyon viszket... - oda is nyúl, meg is vakarja az anyagon keresztül, aztán halad. Nagy levegő, kíváncsi lesz, mivel kell lőnie. Lehet csak az íjjal, az épp elég is lesz. - A te kezed is rendbe jött, ahogy látom.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 6:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
Nagyon el van azzal a lándzsával, nem tudom tényleg eljutott-e a tudatáig amiket mondtam, pedig jó lenne. Sajna nem minden megy elsőre..nekem se. De mivel kis fáziskéséssel visszakérdez, akkor bízhatok benne hogy tényleg figyelt?
- A 9-esben tároljuk a szemetet. Bár mostanában annyira el van kanászodva az a szektor, hogy veszélyesnek nyilvánították. Tele van pokolbéli lényekkel. Natalie-val ki fogunk menni oda. Amint visszatértünk, akkor többet is tudok mondani neked az ottani körülményekről.
Miért ne? Elvégre most már ő is ide tartozik, jó ha tudja, illetve az csak jó ha tudni akarja, mert akkor tudom hogy foglalkoztatja és nem sz@rik rá úgy, mint egyesek. Csendben hallgatom miként ismételgeti a neveket, nah, azzal sokra nem megy, mert fejeket is kéne társítania hozzájuk. Szépen lassan úgy is mindenkit megismer, itt elég nehéz elbújni a nagyérdemű elől. Ahhoz kicsi ez a bázis. Bólintok neki egyet igennel. Igen, jó lesz ha a neveket megjegyzed!
- A lezárt szektorok a fekete füstöt követő pusztításkor kerültek lezárásra, mert áttörtek a falaik. Ki kellene javítanunk őket, de amióta ez megtörtént, még egyikünk sem járt egyikben sem. Ezekben védtelenek vagyunk mindennel szemben, először az összes felderítésre szorul, azután tudunk csak konkrét tervvel előállni a megtisztításukra. Addig nem tudnak kimenni a munkások sem dolgozni a falakon.
Nah jó, pozitívan kell csalódnom benne, mert figyel, annak ellenére hogy a lándzsa végével ügyeskedik. Egyértelműen úgy tűnik, ez jobb választás volt a számára, én is úgy látom, főleg amikor olyan mozdulatsort is beletesz, amit nem mutattam az előbb. Sokkal hatékonyabb vele, mint az előbbi karddal.
- Nem kértem, hogy tökéletes legyél!
Óh, boy, nézz csak rám, aztán magadra! Mind a ketten külön ketreceket kapnánk az állatkertben saját kifutóval! Persze ezt nem mondom ki, csak hozzá gondolom. Még hozzá kell szoknom ehhez a Hello Kitty atmoszférához ami belőle árad, meg a mozdulataiból, de leginkább a beszédéből. Szinte hozzá képzelem az örömteli ugrabugrálást a "Szuper" felszólalásához. Mondjuk nem idegesít, de annyira annyira elhagyhatná ezt. És mentségére legyen szólva, nagyon intelligensnek vélem. Áh, még is csak megvan az a fókusz, a probléma abban rejlik, hogy nem a megfelelő pontokra használja.
- Csak a szabályokat tartsd be!
Muszáj vagyok még egyszer kihangsúlyozni. Drake-el együtt a guillotine alá kerültünk. Nem látom értelmét beavatni ebbe az egész kesze-kusza politikai csatározásba, főleg, mert a javát én sem értem, de odáig stimmt, hogy elég egy nagyobb hiba és fellógatnak minket. Kiborulhat a bili egy újonc miatt is, akit történetesen én egyengetek a vadász élet göröngyös útján előre. Azt tudom, el kell neki magyaráznom, de majd akkor, amikor már jobban átlátja a nagy egészet. Ahhoz pedig el kell telnie több időnek. Körbeérek, ő hangot ad a véleményemnek. Aztán közli velem hogy egyszer lőtt egy puskával.
- Milyen puska volt az? És mire lőttél vele?
Ösztönszerűen kérdezek vissza. A kérdésére pedig intek egyet, nemmel. Nem fog lustálkodni, az biztos. De most már érdekel mivel lőtt. Igazából nagyon kevés az olyan vadász, aki pontosan céloz. Szerintem engem meg a nagyra nőtt Payne fiút leszámítva senki. A többség a golyószórót részesíti előnyben, mert a sok golyóból egy betalál, ugye! Azzal nem kell pontosan célozni. Valamivel pontosabban kell a kézifegyverekkel, de az is változó. Viszont a nyílpuskával meg az íjjal lőni, az már sokkal összeszedettebb koncentrációt és képességeket igényel. Ugyanígy a sniper, vagy a vadász puska. Bár ezeken van célkereszt, de akkor is rengeteg mindentől függ betalál-e egy távoli lövés. Esze az éppenséggel lenne hozzá. Egy próbát megér!
- Hagyd itt a lándzsát! Átmegyünk a lőterembe!
Megfordulok és a nyílpuskámért megyek, aztán várok hogy ő is elinduljon utánam, még ha lassabban is.
- Hogy van a lábad?
Kérdezem tőle a combjára mutatva, amikor a közelembe ér.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 10:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 959 • Credit:

 
Nagyon vékony jégen táncol abban a pillanatban, még jó hogy elharapta a mondat végét. Igen, ez a tipikus feleselés lenne, bár ő sose gyakorolt olyat anyjával, speciális helyzet volt, viszont sejti, hogy valami ilyesmi lett volna, egy fülessel társítva. Azt ugyan nem kap, a tekintet azonban épp elég, mintha az arca eleve erre a ronda nézésre lenne beállítva, kitalálva, végtére is, nem süllyed el tőle, néztek már rá rondábban is, főleg ha az illető arca igencsak meg volt nyúzva. De itt nincs nyúzás, lenyeli az egészet és megadja magát, értelmetlen tovább és jobban elvágnia magát.
- Szuper – jegyzi meg halkan, a könyvekkel nem is akar nem jóban lenni, ha már ma mindent kicsit elront, majd olvas olyanokat is máshonnan, amiből okosabb szavak ülnek a szájába és hogy ne kelljen néha elgondolkodnia, milyen egy jó válasz. Talán előbb megy mint a jó ütés vagy időzítés, bár tény, a bábú nem fog elmozdulni, szaladni vagy visszaütni, így ennek persze egyelőre sok előnye nincs, viszont kétségkívül jobban hozzá fog szokni, hogy van valami a kezében, nem csak int és ledől a csatamező. Végtelennek tűnő időnek érzi azt, amióta elkezdte a gyakorlást, bár talán a beszélgetés hullámzása az, ami még rá is segít, a beálló csendek, amikor bizonyára azt figyeli hogyan reagál a szavakra, vagy hogyan mozdul. Kicsit érződik a nosztalgia benne, amikor mellette volt ember és amikor ő figyelte, hogy mindent ügyesen csinál-e, vagy valami újat alkot, csak épp használhatót nem. Erre mosolyog igazából, aztán kapcsol, túl régi és poros emlék, el kell zárni egyelőre ezeket és újakat gyűjteni. Ha tényleg nem figyel, akkor biztos seggbe lesz rúgva és biztosan kívül találja magát, betörni ide aztán kész rémálom, egyszerűbb lesz a hosszabb út, és a több munka. A válla kellemeset roppan a következő mozdulatnál, talán már tényleg kellett neki a mozgás, vagy épp túl sok, rosszat nem érez, mivel erőt nem használ, az egész jó szinten áll, ha kellene, bár tény, ha napestig kell ezt művelnie, hozzá fog nyúlni kicsit, hogy jobban bírja. Vagy nem, majd kiderül.
- Sejtettem – csóválja meg a fejét, hogy milyen választ kapott volna, bár a mögöttes tartalmat nem ismeri, miért is ismerné, a középkorban nemigen létezett, most meg egyelőre nem kapott belőle. Nem jelentős, a lényeg már megvolt. - Áhh. Nem tervezek mindenki elé kiugrani, akármennyire vagány. Maradok a gyalogolásnál vagy a futásnál, ügyelve, hogy semmi ne keresztezze az utat – bólint, hogy érti, érzi, hogy tényleg ki is törhette volna a nyakát. Kellemetlen lett volna, akkor bizonyára egyik másiknak sem lett volna kedve foglalkozni vele, sőt mi több, kényelmetlenebb látogatást tett volna bizonyára, szerencse, erre sosem kap választ.
És figyel. Bólintva veszi ismét és bár egy pillanatra megáll, mert így érti a figyelést, hamar kap rá választ, hogy ez most nem olyan. Így folytatja. Hagyja, hogy a lándzsa nyele könnyebben simuljon tenyerébe, a kissé síkos bőrön talán jobban csúszik, de erősebben fog rá, amikor épp lesújt. Közben fülel, elméjét elcsendesítette, bár ez nem készpénz arra, hogy mindent meg bír közben jegyezni. Lesz elég infó ott, úgy érzi.
- Lezárt szektorok, és kilences. Azt lehet tudni, mi van ott? - érdeklődik, miközben rápillant kicsit ismételve, persze csak azt mutatva, tényleg figyel. Aztán megy minden tovább, az oldalról elkapás még mindig nem a kedvence, ha szúrni kell, az ezzel már jobb, elvégre, van mit fogni. Bár tény, néha tényleg úgy tartja két kézben, mint egy egyszerű furkóst, néha nem is kell tovább csicsázni, van, amikor ez lesz majd a leghasznosabb. - Drake, Tanács, Natalie. Megjegyzem – bár a nevekkel nehezebb, de egyelőre nincs sok, bár arcokat nem tud hozzárendelni, felőle bárki lehet bármelyik, a tanács is, ha most jönnének vele szembe, nem lenne előrébb. Nem hiszi, hogy több vadászt érdekelne az ittléte és ki akarná vinni, az újakat nemigen akarja sose senki, mégis, igaza van, fel kell rá készülni, de majd akkor marad a seggén. Ha megy valahova, úgyis egyedül teszi és „civilben”.
- Rendben. Ez mind nagyon szuper, a kaja főleg, nem tudom mikor ettem már úgy... rendesen – soha, de hát na, ez igaz lehet William-re is, tényleg kíváncsi arra az ételre és ellátásra, persze lelkesedése is mutatkozik, mintha tényleg ezek lennének a hab a tortán, de hát a kutyát is étellel lehet elsőnek odaszoktatni. Fogalma sincs, mi az a többi, amit majd be kell szereznie, nemigen van mivel fizetni, azzal meg nem fizethet, hogy bottal kergeti el az impeket a háztól, bár, bizonyára mókás lenne.
- Nem fogok, bár hazudnék, ha mindent tökéletesnek mondanék, viszont odafigyelek. Ígérem – mintha tényleg a falhoz kenéstől tartana, úgy bólint, mint akit most megreguláznak, holnapra viszont kicsit elfelejti. De az emberi szeszély már csak ilyen, a kíváncsiság minden szempontból és hogy szeret ott lenni, ahol csak lehet. Bár a szálláson könyveket bújva a légynek sem fog ártani, nem tervezi ezzel tölteni az örökkévalóságig. De majd kialakul, egyelőre nemigen van ismeretségi köre sem. Közben persze mozdul, kicsit lassabban, mint aki fárad, a sok forgásba és csapásba belefásulva alacsonyabbra emeli a kezét, majd megint magasabbra, épp mikor és hogy jön ki. Aztán a kérdésre megengedi magának a szusszanást, a fegyver végét leengedve tartja maga mellett azt, miközben felé fordul.
- Könnyebb, mármint a kéznek, forgatni kicsit macerásabb, de több dolgot tudok tenni vele, vagy legalábbis, ezt érzem. Nem tudom, hogy ez e az a nekem való, de ha szabad, egyelőre erre tenném le a voksom – szusszan egyet, zilált tincseit reflexszerűen tűri hátra és hát úgy gondolja, folytatni kellene. De aztán, nem bírja megállni. - Egyszer, még a régi helyen lőttem egy... puskával? Mindegy igazából, csak megjegyeztem - nem mintha arra akarna rátérni, az túl hangos volt neki és nagyot ütött, csupán érdeklődik, lehet fel is van akasztva oda távolabb, de egyelőre a figyelme az itteni koncentrálódik. Aztán megemelve a lándzsát, a bábú mellkasának közepébe szúr vele.
- Folytassam?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 8:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
Amikor kiejti a rúnákat a száján, nagyon csúnyán tekintek vissza rá. Ne, ne folytasd! Bár nem mondom ki, de nem is folytatja. Legalább nem olyan értetlen, mint egyesek. Ami azt illeti, hamar kirajzolódik a kíváncsi természete. Vág az esze is, mert mérlegelte, amit az előbb mondtam neki és már ki is mondja hogy nem akarta.
- Az jó. Vannak feljegyzések, amikből tanulhatsz.
Letudom most már ennyivel. Kezd kirajzolódni a William a számomra, mármint teljesen biztos hogy fing fogalma sincs arról hogyan kellene társalognia, amiért nem is ítélem el, de akkor ebből következik hogy valószínűleg a többiekkel sem fog kijönni olyan könnyen. Ezért sem ítélhető el senki, meg kell tanulnia. Bár nem biztos hogy messzemenőkig sikerül, hiszen nekem sem megy túl jól. Láthatóan magának való, kissé elvarázsolt, viszont megvan az előnye velem szemben, ez a viselkedés, a beszéd és az arca. Idővel talán elhagyja, vagy kiderül hogy tényleg ilyen. Mókásnak hat a hajába túrása, legalább tudom hogy figyelt. Felfogta amit mondtam, megértette. Helyes!
- A motor köszöni, jól van.
Nem tudok nem felnevetni a hülyeségén, miközben mutogat. Hát, van igazság a szavai mögött.
- Igen...felmutattam volna a középső ujjam neked, de azért lásd be, így hogy elém ugrottál, ez túlságosan vagány húzás volt. Veszélyeztetted a saját és az én életemet is. Ilyet többet ne csinálj!
Valahol megértem. Menekülni akart, én voltam az a pont amibe kapaszkodhatott és gondolom feltett mindent egy lapra. A b@rom állatja! Egy apró kis szilánk előkaparva a veszélyesebbik énjéből. Bár ettől függetlenül ez megint csak letolás a részemről, a hangnem is olyan. Dehogy adok neki dicséretet, azért, mert majdnem meghaltunk! A csendszünetben is felfedezni vélem a vad Williem-et, mert szépen szólva sem finomkodik a szavaim után azzal a pengével. Szóval mégsem olyan "nebáncsvirág"! Bár nem válaszol, nem szól semmit és ezt hirtelen nem tudom hova tenni. Az agytekervények most fordulnak arra a pontra hogy feldolgozzák a kijelentésemet? Vezessem ki? Ne kelljen! Már kezdtem megkedvelni, de tényleg, mert van benne vér! Mire odaérek a lándzsával, találkozik a tekintetünk és kimondja amit hallani akartam. Nem a szó győz meg, inkább az a konok tekintet. Így aztán folytatjuk.
- Jobb lesz, ha figyelsz!
De nem engedem meg neki hogy abbahagyja a gyakorlást a lándzsával, ha közben leáll, akkor intek neki hogy folytassa csak tovább. Nem állunk le!
- New York szektorokra van osztva. A lezárt szektorokba és a 9.-esbe nem mehetsz be, amíg újonc vagy, addig kísérettel sem. Drake Wallenberg és a Tanács tagjai, akik a vadász családok fejei is egyben, nos, ők a feletteseid. Valamint Natalie Rossmyra-ra jobb, ha szintén így tekintesz.
Muszáj vagyok Natalie-t belevenni, mert mostanában nagyon hisztis. Nem kell hogy magára haragítsa valamivel.
- A többi vadász nem az. Ha valamelyik b@rom azt mondja hogy küldetésre mentek, akkor nem mész vele. Csak azt csinálhatod, amit a feletteseidtől kapsz utasításként! Velem jöhetsz, amíg a mentorod vagyok. Eddig világos?
Közben azért én is követem a mozdulatait, mintha jobban tetszene neki a lándzsa. Hm. De még nem értünk a végére. Kis szünet után folytatom.
- A vadászbázison élünk. Kapni fogsz szállást, ruhákat, ételt, minden alap felszerelést ami ahhoz kell, hogy élj. A többit magadnak kell beszerezned. Körbe fognak vezetni, megmutatják merre szabad a járás és merre nem. Ahová nem szabad betenned a lábad, oda ne is tedd be! Még véletlenül se!
Kihangsúlyozom, mert ez vér komoly. Az egyik legfontosabb, hogy ne csatangoljon és ne keverje magát bajba.
- Jelenleg én felelek érted, ami azt jelenti, hogy ha hülyeséget csinálsz, akkor engem is megrángatnak! És esküszöm, ha olyat teszel ami nekem sem tetszik, én felkenlek a falra!
Miért is gondolom hogy fog olyant tenni? Mert fog. Még szép hogy fog, fiatalság, bolondság. Néha belegondolok mi lett volna, ha engem is ki kellett volna képezni és most kezdenék...jaj annak a mentornak rövid élete lenne. Megint csúnyán nézek rá, remélem ha nem is ért egyet velem, legalább betojik tőlem. Hátha ez visszatartja. Megint kis csendszünet a részemről, megvárom a reakcióját erről, aztán valamivel közelebb megyek hozzá, még úgy hogy ne kerüljek a fegyver hatótávolságába.
- Milyennek érzed a kardhoz képest?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 1000 • Credit:

 
- Hogy nem akarok megfulladni pár méter után, a gyorsaság változó. Jól bírom, az a lényeg – egészíti ki, úgy néz ki, ez tényleg fontosabb, mintsem hogy mászik fel a fára, de tény, a futást bírja, de reméli, nem kell városok között futva közlekednie, vagy valami ilyesmi. Nincs tudatában, mifélékkel edzették magukat, de csak nem tűnne ki az, ha ő néha-néha átmozgatja a lábait. Vagy majd megkérdi, most épp még mindig a bábú és a kard köti le, meg persze a megrökönyödése, nem mintha annyira rossznak érezte amit mondott, de ezek szerint mellé is nyúlt. No igen, minden szempontból tanuló szakaszban van, biztosan lesz még pár nyelvbotlása, vagy bármi egyéb. Meglepve pislog végül rá, pedig egy pillanatra majdnem elvesztette a kontrollt ahogy itt nekiállt emelt hangon szónokolni. Nem történik semmi, odabent nyomja el csírájában a dolgot, pislogása változatlan, nagy levegőt vesz, még a mozdulatban is megállt. Hát igen, tudta, hogy nem lesz egyszerű és úgy néz ki, nem is az egyszerű embert sikerült kifognia. Tény, valakire mindenhogy hatni kell, egy eddig kényelmesen erőt használó valakin pedig talán ez lesz a hatás arra, hogy jobb legyen. Fújtat egyet.
- Nem, nem gondolok ilyet. Bár láttam már rúnákat... - de nem fejezi be, hogy lényegében az lehetne rajzszakkör, inkább nem önt olajat a tűzre. Kicsit kihúzza magát, nem azt akarja mutatni, hogy elbőgi magát minden hangosabb szóra, elvégre, könnyeit nem látta sosem még maga sem, úgy érzi, azt nem kell most elővenni és talán máskor sem. Aki így nő fel, az bizonyára mindent lát, szóval, ennyit keményedni lehetett az embereknek is.
- Nem akartam – szusszan még mindig. - Tudok olvasni is, tudok úgy is tanulni – hátha ez is érdekesebb, bár azt nem teszi hozzá, hogy milyen nyelveken képes rá, majd elbíbelődik a fordítások látszatával és azzal, hogy ezt gyorsan tanulja meg. Majd jobban odafigyel, a szavaira is, és akkor nem támad kedve megint kikelni magából és akkor ő sem akar kijönni a szerepéből. Akaratlan bukkan ki belőle, még mindig úgy tekint magára, ahogy, bár tény, Seth talán már feltépte volna a fazon torkát egy ilyen miatt, ő azonban nem tesz mást, csak újabb mozdulatokat. Ha épp nem szúr vagy vág, a csuklóját forgatja, mintha szoktatná a súlyhoz az ízületeket, keresné a jó fogást és tartást. Persze, semmi vagánykodás, mint ahogy az angyalpengével szokta normál napjain, csak az alapok. Ha mozgásban marad, akkor legalább ő is látja, hogy William bizony akarja, csak épp nem tudja szépen kifejezni magát. Tény, ha csendben van, neki az jobban megy, nagyon sok időt volt csendben, elszokott az ügyes társalgástól az emberekkel. Nagy levegő, tovább. Szavaira elsőként csak bólint, kicsit szusszanva áll meg, majd homlokát ráncolja a hajas megszólalásra. Akaratlan nyúl oda, holott nem érdeke, hogy tökéletesen álljon, mégis, érti a hasonlatot. Kis idő kell neki, de megérti.
- Valahogy úgy.. valahogy – kicsit halkabb, mint aki meg lenne illetődve az előbbiek után, pedig csak nem jut rá okosabb az eszébe. Rutin, gyakorlat, sima ügy. Mintha csak a mostani erejéhez kellene fizikailag is hozzászoknia. - Értem – veszi végül röviden fel a dolgot, majd odafigyel, és a többi. Tény, lehetne minden egyszerűbb.
Nincs megállás, nem hitte, hogy öt perc lesz az egész amúgy sem, így aztán ahelyett, hogy a sarokba vágná azt a vacakot és felkapná a vizet azon, mennyire nyomják épp le, vagy el, ráhagyja. Williamnek kell, ő maximum nem figyel. Nem úgy.
- Mi? - kapja fel a fejét, majd most megenged magának egy apró nevetést. Már az öngyilkosságra. Az emberek amúgy sem képesek rá, nem? De ez a legabszurdabb kép lenne még erre az arcára is. - Jaj dehogy, dehogy is. Viszont ha ott állok és integetek, nem hiszem hogy, mármint... ha ekkora melleim lennének meg ekkora szoknyám, még megérteném – mutogat, mert hát na, visszaintett volna sejtése szerint, annak a vadállat gépnek a hangjától meg nem hallott volna semmit. - Drasztikus módszer, viszont bevált. Még egyszer ne haragudj, meg a vasszörnyetegedért se – bár kicsit sem érdekli az a gép, nemigen jött be neki, de talán azért nem, mert kellemetlenebbül találkozott vele, mint illene. Túlélte, túléli, viszont nem fog magának is kajtatni egyet. Viszont az autók... Azok már kényelmesebbek. Aztán vissza is tér, hajtja magát tovább, persze, megint fennakad, megint melléfogott. Erre már nem pislog, csak egy erősebbet szúr a bábuba, akaratlan engedte el végül magát és ha már itt van ez a szerencsétlen, akkor neki lehet adni bármennyit. A következő pár csapása is erősebb, észre sem veszi, mire lefékezi magát, hát majd kiderül, minek könyveli el. Kezét leeresztve liheg kicsit és néz utána. Meg nem szólal, a hallgatása a tiltakozás az ellen, hogy ő nem megy innen sehova. Ilyen könnyen nem. Engedelmesen lép félre, amint meglátja, mire készül. Elsőnek azt hitte, feladta a kiképzést, végül pedig csak újat választ. Érdeklődve figyel, kardot leengedve áll meg, végül gyorsan az egyik tartóra teszi ideiglenesen, hogy jobban rálásson arra, ahogy használja. Ilyesmit már forgatott, bár az rég volt és színarany, a súlya így még csak könnyebb, persze, nem kényelmesedhet el. Akkor is más volt, most is.
- Akarom csinálni – jegyzi meg jó nagy késéssel, miközben elveszi a fegyvert és elsőnek a fogást és a súlyát teszteli. Nem csak szúrni, hanem a többi részét is felhasználni. Elvégre, botot mindenki foghat a kezében, a nomád megoldás is sok ilyet szül. Ezzel már kicsit bátrabb, enged, noha semennyire sem képes olyan jól forgatni, mint akik tényleg éveket öltek ebbe bele. Ha tudja ezt akkor, a gladiátorokkal edz, nem pedig... Szóval jobbra ütés, balra, középre. Menni fog ez. Többet kell mozogni, többet ad bele, cipője aprót nyikkan, ahogy épp vált. De még így is üt luftot, vagy épp pattan vissza jobban a dolog. De akkor lássa is, hogy tényleg nem fog innen elmenni.
- Azt érzem... a szabályok lesz a nehezebb része... - szusszan egyet, mert hát ha valaki addig egyedül boldogult, akkor alkalmazkodni több időbe telik. Már mindegy kiét kell megszoknia, itt viszont borítékolható volt, mégis kíváncsi, mifélék elé állítják. Viszont, addig nem áll le, amíg nem kezdi sorolni. Ez a lándzsa dolog jobban tetszik neki.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 12:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
- Mit értesz "jól futás" alatt?
Muszáj vagyok visszakérdezni, nem árt tisztázni. Ennyi erővel én is hangoztathatnám magamról, hogy jól főzök, csak mert tudom hogy kell, pedig aztán baromira nem igaz rám. Főleg amikor az erdőben a szárított vadhúst nyammogom, vagy a kígyó húsát sütögetem magamnak, vagy gilisztákat eszem. William infantilis viselkedése egy kissé aggaszt. Nézzük a többieket, még Freya is megenné reggelire, pedig ő fiatalabb nála és talán az egyik legkevésbé kemény fiatal hölgy a csapatban. Ő meg odaállítana nekik "Hello Kitty" monológban. Eltűnődöm azon hogy ez most csak nekem szól és valamiféle védelmi mechanika nála, vagy tényleg ilyen..hogy is mondjam..."nebáncsvirág"? Teljesen biztos vagyok benne hogy nem, különben hogy maradhatott volna életben egy számára idegenekből álló csoportban. Valahogy ki kéne ugrasztani az igazi énjét az álarca mögül. Egy kicsit kiakadok a "csinálok ezt-azt" felszólalásán.
- Mit gondolsz, rajzszakkörön vagy itt?!
Aztán eszembe jut, lehet csak meg van illetődve és ez most erős rákontrázás volt, még ha nem is káromkodtam.
- Figyelj! Nem ezt-azt csinálsz, hanem gyakorolsz, edzel és tanulsz. Ha még egszer azt mondod nekem hogy ezt-azt csinálsz, kihajítalak a teremből!
Ez most kikívánkozott belőlem. Ha már nekem kell vele foglalkoznom, akkor jobb lesz, ha tovább növeszti a golyóit. Hátha megcsillant valamit a veszélyesebbik feléből idő közben. Bár nem szándékozom megerőszakolni, mert az se lenne jó, de nem bánnám ha kicsit levetkőzné ezt az elhanyagolható viselkedést és beszédet. Viszont ő sem kapott választ a kérdésére ezzel, úgyhogy folytatom.
- Kell az erőnlét, kell hogy kitapasztald a fegyvered, hogy tudd mit csinálsz vele, amikor használnod kell! Most is vannak rutinjaid, igaz? Gondolom már csukott szemel is befésülöd a hajadat, ez zsigerből megy, nem? Ezt kell elérned a fegyvereddel is és a testeddel.
Mondjuk a kinézetével semmi bajom, lehetne rajta több izom, de idővel azt is felszedi magára. Ebből már csak megérti, miért emlegettem a rutint. Ha nem gyakorol, ha nem edz, akkor férges marad.
Később túlesünk a bemutatkozáson. A története, amit magáról mesél nagyon életszagú, szóval nem találok benne ellentmondást, elhiszem neki hogy tényleg ezek történtek eddig vele. Nekem úgy tűnik, ez a kard nem rossz választás. Persze nem nekem kell eldöntenem, hogy mivel akar tanulni, hanem neki, de nem árt, ha tényleg kipróbál többféle fegyvert és nem ragad le egynél.
- Fogalmam sincs. Velem semmi sem normális!
Vonom meg a vállam tanácstalanul, mert nem fogom tudni neki felvázolni, milyen lehetett normálisnak lenni. Halad tovább, most hogy tudja Drake a vezető, amire bólintok is neki egy igennel, rátér egy szomorú témára.
- Nah látod! Pont ezért kell gyakorolnod!
Ha már ilyen szépen megfogalmazta. Annál borúsabban hallgatom végig a vallomását. Vagy úgy, szóval szándékosan ugrott ki elém.
- Mondd, hogy nem akartál öngyilkos lenni!
Az elmondása alapján nem, de kikívánkozott ez is belőlem. Más sem hiányzik, mint egy notórius öngyilkos jelölt a csapatba.
- Heh?! Ezt akarni kell, nem megpróbálni! Ha nem akarod, akkor most takarodj ki innen!
Mivel amikor bejöttem, olyan lelkes volt, valahogy nem hiszem hogy most megrettenne tőlem vagy a szavaimtól, de mindenesetre várok. Hátha még is inába száll a bátorsága. Ha nem, úgy egy hosszabb és nyomasztóbb csendszünet után elindulok a fegyvertartó irányába. Leállítom, ha éppen folytatná a gyakorlást. Azután leveszek egy lándzsát. William-nek problémája van a fókusszal, talán lehet hogy ezzel sokkal könnyebb lesz. Vagy nem. Ezzel a kezemben sétálok oda hozzá.
- Most nézzük meg ezt.
Távolabb kell állnom a bábútól, mint előtte a karddal, azután ismét bemutatok neki néhány alap támadást vele. A bal lábam elől, kisebb haránt terpesz állásban fogom a nyelét, a bal kezemmel előrébb. Először egy alulról -jobbról balra- felfelé indított ütést mérek a bábú közepére a nyelével, a jobb kezemben engedem siklani. Majd hátra felé húzom, kicsit felfelé emelve és a bábú fejére mérek egy ütést, azt már a fémes felével, a lapjával. Utána csak jobb oldalra lendül a nyele a ballal engedem haladni, jó nagyott csattan oldalról a fején.
- Tessék.
Ennyi volt, átadom a stafétabotot William-nek, én pedig megint távolabb megyek tőle, ismét neki oldalvást helyezkedve, a fegyvertartó környékénél.
- Itt az ideje hogy elmondjam a szabályokat!
Persze nem kezdek bele rögtön, kíváncsi vagyok mennyire b@sztam fel az agyát, remeg-e a keze vagy hasonlóak. Meg ugye, egyáltalán figyel-e, vagy megint el van varázsolva az új fegyverrel?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 983 • Credit:

 
Mintha kicsit megborzongana annak hallatán, mit is tart az ujjai között, aprót ráz a fején, persze, minden csak a látszat. Igazából, már ez is érdekesebb, mint amire számított. A pletykák igazak, van itt minden, csak tudni kell keresni. De ez ráér, túl feltűnő lenne ha valami eltűnne ilyen hamar, meg ő is és nem tudja még, mennyire tudnak elbánni a vadászok vele, mennyire vannak felszerelkezve. Vissza is fogja magát és igazából menni sem akar. Nincs más dolga.
- Akkor jobb, ha még egy darabig nem fogdosom – bólint pár aprót, mintha épp magát akarná meggyőzni róla és valóban, még mindig ott a pont, hogy nem jó közelharcos, ha már erre szánja magát, minden hasznot kifacsar belőle. Kerül amibe kerül, hisz tudjuk, mindennek ára van. Vagy lesz. Aztán sóhajt egy nagyot, olyat, mint akiről a világ gondja hullik le ebben a szent pillanatban. Mintha félt volna a tereptől és hát ha William fejével kell gondolkodnia, az bizony félne, tartana ilyesmitől. Bele kell még szoknia, reméli, nem sül fel vele, eleget bámulta az embereket a másik városban, mert hát a régi szokások, amiket ismer és ismert, elég elavultak lennének.
- Ennek... örülök – mert ez a jó, hiszen ki vinne tapasztalatlan embert magával? Vagy itt ez a szokás? Bele a mély vízbe, ha fennmarad, akkor lehet kezdeni vele valamit, ha elsüllyed, hát, akkor egy kolonccal kevesebb. Kőkori módszer lenne, ha a teljes fényében lenne a világ, talán hasznos is, de manapság ha nem is halandó a lakosság, nem látott tömegeket állni az ajtóban, hogy jelentkezzenek. Követi hát, ez nem a mély víz, csak egy medence, ő meg kiválóan úszik, de majd kapál párat, hogy ne tűnjön ki. Csendben hallgatja őt, aprót még vigyorog is a pucér megjegyzésre, végtére is, igaz. A mágiája nélkül bizony úgy áll ott, fegyver nélkül meg még a bőre is le van nyúzva, semmit sem érne, ha egyszer úgy adódik, hogy kimerül és mégis tenni kell tovább. Átforgatja a csuklóját üresben, mintha fájna, pedig csak erősít.
- Értem. Tehát ha gyakorolok valamelyik fegyverrel meg csinálok még ezt-azt, akkor az lehet a rutinom. Egész jól futok, az számít? Meg hamar felmászok dolgokra – menekülésnél biztos hasznos lenne, de nem az a cél, hanem a haladás, ha ezekkel megvan akkor másra kellene koncentrálni. Talán megtanulhatna pár ütést, az angyallal is múltkor mit szenvedett, talán vannak jobb taktikák annál, amit ő csapkodás mintájára művelt le. Bár ellenük kevesebbet ér, aki ereje teljében van, könnyen fordít ki karokat tőből és a többi, hát majd kioktatja valaki, nem matekozik tovább, tekintete ide-oda cikázik, mindaddig, míg a mai bemutatkozó főbb pontjához nem ér.
Nem gondolkodik, csak imitálja amit az előbb látott. Nincs tétje, talán van ebben is valami, hogy nem veszi komolyan, mintha csak azért tenné, mert muszáj, közben viszont halálosan unatkozik. Tény, hogy valahol bosszantja, mert ereje teljében nem kellett megmozgatnia tagjait, másrészt viszont egyre jobban érdekli a dolog, a kezdeti hirtelen döntés és lelkesedés után. A kis baki után folytatja is, mintha csak ezen múlna az élete, talán szegény bábú kap egy arcot is a fejében, akinek szánná az egészet, így néha erősebben is csap, meginog az a szerencsétlen áldozat, de ezt könnyen be lehet tudni a hévnek is. A kard még egyszer a földön landol, akkor, amikor ismét a szavakra figyel, felpattanva csattan először a kezén, de nem sérti fel, csupán a lüktető pont emlékezteti, hogy jobban kell tartania. Meg sem áll most viszont, tartást vált és egyben kezet is, a jobb egyelőre talán mégse a legjobb választás, a ballal próbálkozik, talán egy fokkal fényesebben.
- Milyen volt a normális? A tiéd? - mert sehogy sem ismeri, milyen volt vajon, amikor nem kellett a sarkon beforduló angyalok és démonok egyike miatt aggódni. Kényelmesebb lenne talán, ha oda érkeznek, az élet csúcsára, hiába van meg minden kornak a szépsége, mindig egy kicsit többet kell akarni ugyebár. Aztán megint fordul, kicsit kapkod a levegő után, bár szándékosan, amúgy egészen élvezi ezt a kis pengetáncot, ellépeget, vagy épp egy helyben áll. - Drake Wallenberg. Ő a vezető, értem – bólogat, pillanatra megállva, mint aki sorjában tárolja el az információkat. - Szerencséd van ezzel a sok évvel, én sose hittem abban, hogy leszek valaha annyi. Talán majd most – von aprón vállat, majd emeli a kezét, szusszanva fújja ki magát és oldalról csap le a bábúra, ez is még a másolás margójára írva, semmi újat nem vett elő, nagyon nincs is, aztán az ütés megáll a levegőben a kérdés hallatán. Ekkor pillant fel rá, eddig a bábot és a saját kezét figyelte, de most megkeresi a tekintete a másikét. És talán csak most nyúl igazán bele abba, amit mutatni akar. Kezét leeresztve süti le a tekintetét, mintha más fókuszpontot keresne, majd aprón vállat von, mintha nem is lenne rá válasz. Hezitál, gyermeteg módon böki meg a bábot, aztán ismét felemelve az állát, belekezd.
- Az a város... Nem tetszett elsőre sem, olyan... Rossz érzésem volt. Aztán meséltek valami... viharról, meg hogy lecsapott. Nem lett tőle jobb. Tudom, hogy van valami nagy és rossz, nem voltam süket, hallottam dolgokat, bár felét se értem. Végtére is, úgysincs senkim, gondoltam, elindulok ameddig jutok, hátha én is elérek valami világvége mentes helyet – engedi le a kezét ismét, majd aztán szórakozottan csóvál fejet, magán mulatva. - Tudom, hülye indok. Ha nem megyek neked, akkor most már valahol máshol szaladnék, fogalmam sincs. Rád akaszkodtam, aztán gondoltam, miért ne? Hátha visszaadok azoknak kicsit, akik miatt én nem tudom milyen a normális. Bár azt se tudom mit beszélek most, csak megköszönni tudom, hogy nem hajtottál el. Lehet hirtelen öltet volt és pocsék leszek, de... megpróbálom – pillant ismét rá, ennél jobbat nem tud előszedni, a valódi indok számítóbb, mint az, hogy a szavai mögé oda lehet képzelni, hogy William a rendes szállás, étel és a tiszta ruhák kényelme miatt is küzd inkább, mintsem még egy éjjelt valahol kint aludjon. Azt máshol is megkaphatná. Végül felemeli a gyakorlókardot, és mintha mi sem hangzott volna el, folytatja.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
Tudom hogy nem tudta, nem is hibáztatom. Szólhattam volna neki előre, valahogy mégis így sokkal érdekesebb az egész.
- Angyalpengéből készült.
Jelentem ki rezzenéstelen arccal, miközben visszateszi a helyére. Azon már meglepődöm hogy a gyakorlófegyvert átvéve tőlem, le akar szúrni vele valakit. Mondjuk ez az arcomra nem íródik ki, a kérdésre mégis rá tekintek egy röpke ideig eltűnődve. Nem is tudom. Van benne valami veszélyes, a tekintetében. De ha vissza gondolok arra a napra, amikor a motor elé ugrott..hm. Rendre rácáfol erre az infantilis viselkedése és beszéde.
- Ma nem.
Szolid válasszal élek. Terveztem, azonban sérülten nem jó buli, főleg ha utána nekem kell a szálláshelyére vinnem, mert esetlegesen lesérül annyira. Jobb ez így. Közben elindultam belfelé a másik terembe. Kis fáziskéséssel esik le neki, amit az előbb mondtam.
- Mindenkinek van egy napi rutinja. Neked is ki kell alakítanod a sajátodat. És amikor már elérsz arra pontra, hogyha nincs nálad teszem azt az a kard, akkor egy szál f@szban érzed magadat, nos, akkor mondhatjuk hogy készen állsz.
Valamiért mindig mindenkinek a gyengeség jut az eszébe az edzés emlegetése kapcsán. A rohadékoknak meg nincs szüksége rá! Nem folytatom, mert egyértelműen nem a gyakorló karddal kell majd terepre mennie. Még az se biztos hogy a kard, mint fegyver neki való. És ha megtalálta a neki valót, azzal meg orrvérzésig gyakorolnia kell. És még utána is, hiszen ez berögződik a tudatalattiba és a reflexek is jobban működnek. Idővel meg úgy is több fegyverrel fog bíbelődni, nem eggyel.
Beérünk a terembe, megmutattam neki az első pár mozdulatot, most kiderül figyelt-e. Közben én is követem a mozdulatait, türelmesen végig hallgatom a bemutatkozását. Egy ideig a jobb kezemben lógatom lefelé a nyílpuskám, később már az egyik fegyvertartó tetején pihen, én pedig a mellkasomon keresztbe font karokkal teszek egy félkört körülötte, míg szembe nem kerülök vele a bábú mögötti részen. Már értem miért tűnik veszélyesnek. Ha valaki, akkor én aztán tudom milyen az elb@szott gyerekkor. Amikor nincs is gyerekkorod. Sosem kapsz ajándékot, pónit, vagy hintalovat, sosincs születésnapod, egy kedves szó, vagy gesztus nem jut el hozzád, mondjuk őt az elmondása alapján legalább nem ruházta meg rendszeresen a nevelőapja. De aki senki védelmére nem számíthat, senkiben sem bízhat, az vagy elpusztul, vagy megtanulja megvédeni magát. Ó, hát innen fúj a szél! Ezért olyan kiforratlan az egyénisége, és ezért tűnik olyan gyermetegnek.
- Tovább!
Intek neki a kezemmel, miután bocsánatot kér az ügyetlenkedéséért. Engem nem zavar. Bár azt már most látom, hogy a fókusz érzéke és az összpontosítása erősen javításra szorul. Beszéd közben nagyon kileng az a penge és kiszámíthatatlanul csapkod vele. A kérdése jogos. Rajtam a sor.
- A fiatalabb társaink ebbe születnek bele, úgyhogy igen. Az én korosztályomban változó. Sokuknak normális élete volt, mielőtt a természetfelettiek a világunkra szabadultak volna.
Igazából fogalmam sincs milyen érzés lehetett hirtelen egy teljesen más világban találniuk magukat, tekintve hogy nekem eleve hasonlóan sz@r életem volt. És így még alkalmazkodnom sem kellett a spártai körülményekhez. Hozzá voltam szokva.
- De hogy korrekt legyek, én is bemutatkozom neked. Zagar Berten a teljes nevem, pár hét múlva leszek 45 éves. Régóta itt élek. Családomnak tekintem a Crusader-eket és Drake Wallenberg mellé szegődtem egy jó ideje már, az ő csapatába tartozom.
Ebben nem vagyok jó, úgyhogy fogalmam sincs mit kellene még neki mondanom, inkább elcsendesedve várom, talán lesz még kérdése felőlem. Kicsit később teszem fel neki a sajátomat.
- Miért akartál annyira ide jönni? Vadász lenni?
San Fransico-nak is vannak katonái, rendfentartói, sőt, vadászai is.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 944 • Credit:

 
Tekintete megkeresi a másikat, az arckifejezést, amit kiválthatott a hirtelen választása. Bár annyira rosszat mégsem tett, elvégre nem élesben megy az egész, nem életek fognak rajta múlni, hogy ő most mivel hadonászik egy zárt szobában. Vagy mégis? Egyelőre ez is az újdonság varázsa, nem tudja megtippelni, meddig tart az időszak, amíg nem eresztik szélnek, bár meg kell vallania, idebentre véli a dolgok lényegét, felesleges kifele rohannia. A fegyvert kitartóan fogja, heggyel lefelé, mintha csak fülében csengene, hogy éles tárggyal ne hadonásszon, majd a vállán pihenő kezet érzi meg.
- Ó, hát ezt nem tudtam – pillant le, mint aki megérti, hogy nem kaphatja meg, de azért szeretné, végül mégis enged a „nyomásnak” és visszateszi a helyére, óvatosan, mintha üvegből lenne. Úgy gondolja, hogy aki új ebben a világban, az így bánna a dolgokkal, elvégre, el kell adni, hogy neki nemigen volt ilyesmi a kezében, azt már nem is kell végiggondolnia, hogy van egy sajátja, azt senki nem akarta eddig kitiltani a kezéből. De, ezek most új szabályok. Aztán persze nem marad utánpótlás nélkül, hasonlót emel fel és nyújt felé, így nem aggódik, bátrabban veszi el, mint az előbb a másikat és megemelve nézegeti. Egyszerű, kicsit faék, vélhetően sok mindent nem tudna megsebezni vele. Kezét leengedve fordítja megint lefelé, figyel rá és bólint aprókat.
- Akkor gondolom nem kell majd kimenni és... keresni valamit, amit le kell szúrni – piszkálja a markolatot, egy percig sem várta, hogy ilyesmiben lesz része, inkább veszi elő azt, mintha lámpalázas lenne még ettől is, mégis várva vártan azt, miben lesz majd része. Tény, hogy semmi sincs azonnal, neki meg most nem úgy kell viselkednie, ahogy egy ősrégi darab tenné, így aztán tovább figyeli őt csendben, mintha a parancsokat kapná épp kézhez, ki tudja, lehet aztán tényleg lelkes vadász válik belőle kicsit, elvégre, a vér már a kezéhez tapadt párszor, legalább lesz mivel elfoglalni magát a két világvége között.
- Többet is ki kell próbálnom? Ohh, oké. Menni fog – bólogat, bár sejtése sincs, hogy a mostani darabon kívül mi az, ami még elnyerheti a tetszését. Talán majd az ütő? Ki tudja. - Hű, még terv is. Nem hittem elsőre, hogy ennyire komolyan le van bontva minden, vagy csak én vagyok túl... gyenge vadászhoz képest? - néz végig magán, sosem volt egy izomkolosszus, nem úgy lett kifaragva egyszerűen, talán erre céloz, talán mindenkit jól megedzenek, hogy aztán bírja a futást vagy épp azt, ha valaki nekiront. Mégsem tiltakozik, kis fáziskéséssel indul meg utána, fegyverrel a kezében, lábát még mindig kevésbé erőltetve biceg át a termen, menet közben nézve meg a dolgokat, hátha kap ihletet, mivel kellene még kezdenie, aztán végül már nyakát nyújtogatva leseget be a másik helyre, ahol hirtelen első pillantásra azt hiszi, többen is állnak, de hamar leesik neki, hogy csak bábok, nem fognak semerre sem szaladni, nem kell küzdeni velük. Jogos, nem lehet egy pincényi démonnal kezdeni. Arcára meglepettséget húz, ahogy befele bámul, majd megállva nyújtja a fegyvert és egy aprót hátrébb lépve figyeli, ahogy forgatja. Szemöldöke megemelkedik, ugye még mindig a mágia gyermeke és hiába a sok idő, ha anno csak az ujjaival kellett csettintgetnie, ebben talán testvérei közül nem is egy lenne ügyesebb, de ők nincsenek itt, nem is kell rájuk gondolni, csak magára, végre lehet önző, egyedül, talán ez a legújabb dolog a sok idő után és ez az, ami még túl fura.
- Gyors vagy – rázza meg a fejét, mintha nem tudta volna követni minden mozzanatát, kicsit igaz is, elkalandozott, de a lényeget látta. Nos, ennyire még nem forgatta sosem az angyalpengét, elvéve ő ugyan a jobb kezében tartja, úgy véli, az átlag amúgy is jobbkezes volt, így neki is ez lenne a kényelmes. De sejti, hogy aki tényleg komolyan űzi ezt, annak mind a kettő keze számít. Aztán egyelőre csak csuklóból forgat, igyekszik azokat a szögeket megtalálni, amelyek hasonlítottak ahhoz, amit az előbb produkált. Nem akar tökéletes lenni, nem is szabad. Végül hasonló pályán kezdi meg a „támadást”, bár amaz fordítva volt, így kerít bele kanyart, vagy épp valami sajátos mozdulatot, mindenképp amatőr és az övé. Majd lesz jobb is, ha engedi már magának.
- Simmons. A teljes William Simmons. A mamámat hívták így, utána kaptam, bár nincsen róla semmi írásom – engedi le a kezét, kicsit vált a tartáson és a helyzeten, majd becélozza a bábút és újra forgatja a pengét, közben figyel a kérdésekre is. Csak a válaszok közben lassul be, kettőt dolgot egyszerre nehezebben. - Volt családom, vagyis... Anyám már régebben meghalt, mikor lett volna testvérem, a férfi, aki meg elviekben az apám, egyik nap fogta magát egy csoporttal és elindultak északra. Azt mondták nekik, hogy ott nincs világvége és ő bevette. Szerintem megették vagy valami ilyesmi... Ó basszus – csúszik meg a keze és a penge csilingelve hull a földre, ahogy elvéti a vágást és ahogy megakadt a bábúban. Lehajolva már veszi is fel, és visszaveszi az alapállását. - Bocsi. Szóval... sosem voltak úgy együtt, így nem kerestem őt. Egy kisebb csoporttal éltünk, a kicsi városokban, sosem sokat egy helyen mert mindig féltek, hogy utolérnek minket. Egyszer éltünk csatornában is... - húzza el a száját. Elég mesét hallott még San Franciscoban, neki meg volt ideje gondolkodni egyen, főleg akkor, amikor a lábával pihent, vagy épp most improvizál, a lényeg, hogy nem kell bonyolult, az élet manapság egyszerű. - A városba nem olyan rég értünk el, akkor ment minden amerre akart, mert akik végül vigyáztak rám, csináltak saját gyereket én meg így, tudod, kolonc voltam csak, de egyedül nem sok értelmem volt – von aprón vállat, aztán kapcsol hogy megállt mindenben, így újrakezdi a mozzanatokat. - Jaj.. igen. 24 múltam, ha jól számolom – bök egyet, határozottabban. - Te... vagy ti... mindig ezt csináltátok? Vadásztatok egész életetekben?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 7:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
Az ujoncom arcán tanácstalanságot vélek felfedezni, bár a töretlen lelkesedése az igazán példa értékű. Figyelem a mozgását, látom hogy még biceg, némi ügyetlenkedés is befigyel. Gondolkodtam rajta hogy kimenjünk, de azt hiszem az első napján nem kellene ezt erőltetni, főleg így, sérülten. Ráadásul ő nem itt nevelkedett, hátrányban van mindenkivel szemben és mindazt, amit a többiekbe belesulykoltak már gyerekkoruk óta, nekem most a szájába kell rágnom, hogy megértse. Szóval nagyon nagyon az elején kezdünk. Ellököm magam az ajtófélfától, elindulok befelé hozzá, ekkor még az ütőkkel szórakozik. Őrült választásnak tűnik, bár mikor odaérek, már sokkal másabb fegyver akad meg a kezében. Hehe, meg kell hagyni ez azért belevalóságról árulkodik! Egyből az angyalpengéből készült egykezes kardot ragadja meg. Ráérősen a vállára teszem a kezét, mikor odaérek.
- Ezeket az újoncok nem kapják meg.
Jelentem ki egyszerűen, bólintok neki egyet a fegyvertartó irányába, legyen szíves vissza rakni. Azután valami hasonlót veszek fel a másik oldalról, ahol a normál fegyverek vannak. Mondjuk ez is éles, remélem nem fogja felszántani magát vele. De persze nincs cukorból, végül is a karambolt is túlélte. Remélem tanult belőle és többet mozgó jármű elé nem ugrabugrál. A fegyvert a kezébe adom -a markolata felé néz-, egy kicsit várok amíg a súlyát, a fogását ízlelgeti, suhint vele egyet kettőt.
- A mai napunk nagyon egyszerű lesz.
Kezdem egy kissé szárazon. Jah, szeretnék róla többet megtudni, ha már a nyakamba varrták. És úgy nem mehet a többiek közé sem, hogy nincs tisztában az elvárásokkal.
- Mesélsz magadról, én is mesélek magamról. Elmondom a szabályokat, megnézzük melyik fegyver lenne a neked való, ezért most gyakorolni is fogsz velük és akkor kiderül. Azután megvitatjuk az edzés terved.
Lehet hogy nem ezt várta, lehet hogy a lelkesedéséből fakadóan már kommandózni menne a terepre, de sajnos, néhány hétig biztosan nem fog megtörténni ez. Elindulok a terem másik végébe, ahol ismét egy nyitott kétajtós szárnyon keresztül egy újabb részhez érhetünk.
- Gyere!
Amint közelebb érünk, már látni fogja hogy odabent gyakorló bábuk, bokszzsákok, meg egyéb nyalánkságok vannak elrendezve. Keresztül megyek a kapun, át a másik terembe, ott a terem átellenes felében, valahol a bal saroknál megállok. Ezeken a bábukon szoktak karddal, tőrrel, dárdával, meg egyéb szúró- és vágó fegyverekkel gyakorolni. Igaz, ezek csak bábuk, de mivel ő meg újonc, nem lenne jó egyből egy partnerre szabadítani, mert vagy abban, vagy saját magában tesz kárt. Megvárom, amíg ide biceg.
- Kérem egy kicsit!
A fegyverre bólintok a kezében, és ha odaadja, akkor néhány alap vágást igyekszek neki bemutatni. Ezt fogja gyakorolni miközben beszélgetünk. Általában soha senki nem másolja le ugyanúgy elsőre. A kérdés hogy mit lát még bele? Nem az a cél hogy szétvagdalja a bábút, hanem hogy figyeljen a kezének mozgatására hogyan és miként vezeti azt a pengét. Ó, ezt azonban nem kötöm az orrára! Ebből hamar ki fog derülni az is, ha ez a fegyver nem neki való. Szóval, amint odaadta a kardot, a bal kezembe fogom és egy fentről lefelé, jobbról balra rézsútos vágással kezdek, majd ugyanez tükörképben, azután arról az oldalról, amiben végződött az előző vágás egy egyenes vágás lendül visszakézből, végül a kezemet hátrafelé húzom és egy szúrásban zárul előrefelé a gyakorlat, nekem mellmagasságban.
- Parancsolj!
A fegyver rövid úton visszakerül hozzá. Mindjárt kiderül hogy figyelt-e, vagy sem, ha nem akkor épp valami hülyeséget fog rögtönözni, de eszemben sincs leállítani.
- William. Mi a teljes neved? Hány éves vagy? Honnan jöttél? Van családod?
Távolabb cövekelek le tőle, próbálok neki oldalt helyezkedni, hogy ne zavarja a jelenlétem abban, amit éppen művel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 9:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 602 • Credit:

 
Kissé még bicegve, de töretlen lelkesedéssel közlekedik, egyenesen a gyakorlóterem felé. Ugyan a bicegésre már nem lenne oka, most mégsem adott rá energiát, hogy a seb minél előbb összehúzódjon, sőt mi több, túl van élete első varrásán is és meg kell mondania, rettentő különös élmény volt. Egyszerre volt benne érdekes és taszító is, a lassúság, az, ahogy a tű a húsba mart, jól viselte, még talán a sápadtsága is igazi volt, csak arra tartotta a mágiát, hogy a vér kellően emberi színben pompázzon, aztán szerencsére kapott új ruhákat, amazokat meg elégették már régen. Bár, kissé meglepte a felcsert azzal, hogy nagyra nyílt szemekkel bámulta végig, ájulásmentesen, legközelebb majd ilyenekre is ügyel, most inkább tényleg csak kíváncsi volt, no meg tapasztalatlan.  Sosem látták el így. Sebvarrás, komolyan. Aztán még a sebhelyre is ügyelhet. Kellett ez neki? Kellett. Mindez történt akkor, amikor már egy ideje azon dolgozott, hogy San Francisco városában meglelje azt, ami hasznosabb lenne a kavicsok és romok bámulásánál és aztán minden az ölébe hullott, úgymond. A gépszörnyeteg zúgása még mindig fülében döngicsél, akkor viszont kellemetlenebbül szemlélhette meg, utolsónak akkor látott ilyesmit, amikor a roncs kibelezve feküdt  az út szélén, mert a városban sem nagyon robogott senki sosem, aztán tessék, mire feleszmél, az első közúti balesetén is túl van. Csupa izgalom is lehetne, de emez élmény kellemetlenebb volt, mintha az angyal rohanta volna le megint, amelyik úgy elbánt vele a családi találkozó előtt. Az is fájt ennyire. Viszont, minden egyes sajgó sejtet megérte a végeredmény, hiszen nem másba futott bele, mint a vadászok egyikébe, akikről ha sokat nem is, de eleget már hallott kintléte óta, talán a fertőtlenítő bukéjának bódító hatása, talán saját merülő mágiája mondatta azt, amit, hogy ideje kilépni a semmi árnyékából, hátrahagyni a többi kígyót és új utakat keresni. És mint a lelkes kis fanboy, már le is csapott.
Azóta pedig csak bámul és ámul. Egészen megszokta már San Francisco-t, ugyan mindig talált valami újat, most aztán csupa ilyenbe fut csak bele. Amit eddig csak kívülről látott, most itt van előtte és az arcán pihenő kíváncsiság, érdeklődés vagy épp meglepődés mind valódi, tessék, nem is hazudik ő nagyot, csupán nevet húzott anyja által olyan jámborra faragott arcára és más köntösbe bújt. A póló és a farmer talán kicsit lóg rajta, de nem koszolja be semmi és senki vére, a bakancs viszont tökéletesen illeszkedik lábára, bár meg kell mondania, rettentően idegesíti. Mezítláb azonban feltűnő lenne, most tanul mindent, lopva lesi el a gesztusokat, kicsit elkopott ez a ládában, de egészen jól halad. Türelmesen hagyta a vizsgálódást, csalt, pókerarcot kitartva pedig nyert. All-in.
- Egy pillanat! - szól hátra Zagar felé, megállva a terem közepén elsőnek most valahogy még kicsinek is érzi magát. Van itt minden, amit csak kívánhat, vagy amit még nem is ismer, kések, ütő, vágó és vérre szomjazó eszközök, ha hivatalos akar lenni, ezek ellene is készülhettek volna, ha Isten nem végez jó munkát, így biztos kézzel tapogatja végig párat, első sorban késeket piszkál, egy ütőt is felemel és megsuhintja a kezében. De aztán tanácstalanságot húz arcára, visszateszi és fel-alá téblábol kicsit. Valójában minden ki akar próbálni, mivel mindig is mágiát használt életében, a közelharc még nem a legjobb oldala, tessék, ismét nem hazudik oly nagyot, szüksége van a továbbképzésre. Ezért is lép végül egy ismeretesebb fegyver felé, bár az is izgalmasnak néz ki, amit Zagar a kezében tart. Majd később. Most mégis, az angyalpengéhez hasonló fegyvert emeli fel, és mint valami gyerek, aki elsőnek meri elvenni apu sörét, felé fordul.
- Ez... azt hiszem. Fogalmam sincs, hogy azok ott – mutat a komolyabb arzenál irányába – mire valók... - ezt meg tudja. A hegyes vége szúr, ugye?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Edző részleg    - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Edző részleg    - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Athan (William)
A gyakorlóterem bejáratában állok, hátamat neki támasztva a jobb ajtófélfának ráérősen figyelek William felé. Ruházatom a szoksásos ujjatlan, fekete ingem, aminek a széleit már jó régen leszakítottam és rojtokba rendeződött, felette az ujjatlan bőrmellény, a fekete vászonnadrágom, ami térdtől lefelé szellőzik, és a vége rá van kötözve az elmaradhatatlan, fekete surranó szárára. Őt már betereltem előre, tekintve hogy megnyertem magamnak, mint újoncot. Egy hete volt, amikor San Francisco-ban töltöttem egy délutánt, az ember nem is gondolná hogy már nincs szembe forgalom, nem érheti karambol. Hát de! Szerencsém hogy nem mentem gyorsan. Én akkorát estem a motorról, mint a ház, végig húzva a flazúrt a bal karomon könyöktől a csuklómig, még a bőrkabátom ujja is frankón lyukas lett és folyt a vérem. William-et pedig oldalról elkapta a motor széle és a sárvédő felsértette a combját. Neki is folyt a vére. Összekapartuk a golyóinkat a betonról és egy magát gyógyítónak mondó szerzet ellátott minket. William-nek össze kellett varrni a sebét, az enyémre elég volt a jód. Kénytelen voltam egy éjszakát ott tölteni, ez a finom sütemény meg levakarhatatlanul jönni akart velem, miután megtudta hogy New York-i vadász vagyok. Nem mondanám hogy bízok benne, de mivel a törés teszt megvolt és az itteniek tesztjén is átment, fogalmazzunk úgy hogy inkább abban bízok, hogy a mieink nem tévednek. Mert William-et nem ismerem, még most sem. Ráadásul a lába miatt pihennie kellett, ez az első napja. De minden újonc jól jön.
- Válassz magadnak egy fegyvert!
Jelentőségteljesen tekintek rá, pedig sz@rt sem jelent az első választás. Simán a kezébe kerülhet olyan fegyver, amit aztán nem tud használni. Ez amolyan bevezető, majd később kiderül mi lenne jó neki, a képességei függvényében. Közben a bal kezemben tartott nyílpuskára terelődik egy röpke ideig a figyelmem. Meglepődnék, ha hasonlót választana. A flazúr már csak nyomokban észrevehető. A teremben van mindenféle fegyver, sőt, még pajzsok is. Érdekel mit választ, az megoszt egy kis titkot az adott egyén jelleméről.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Edző részleg    - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
739
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 12, 2018 10:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Edző részleg    - Page 2 Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Edző részleg    - Page 2 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Edző részleg    - Page 2 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 11, 2017 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tudnod kell
Daniel xXx Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


El kerekedik szemem. Félek tőle, hogy miért? Mert tapasztaltabb, és bármikor lenyom engem. Főleg, hogy kínzások mestere, para a csávó. Nem tudom, hogy reagálna a hírre még én se fogtam fel. Felül kerekedem, de a női zavarom megzavar. Hirtelen lábaival összekulcsolja a derekamés át fordít.
Na ez az erről beszélek.  Gondolataim nincsenek a helyükön, hiszen Alex mondata kavarog ott benn. Tudnia kell, de félő, hogy nem vissz magával, hogy nem enged el, tudván, hogy tapasztalatlan vagyok.

- Sajálom. -Süttöm le a szemem, majd vissza pillantok.
- Igazad van, de Drake... - Suttogom. Lesütöm a szemem, majd újra igyekszem a bozontom össze kapni, hajgumit leszedem az össze vissza álló hajzuhatagomról, s össze gumizom újra azt.
- Alex mondott valamit... - mondom.
- Drake azért ment el, mert egy lovas költözött belé, Mammon. Ez mindent meg magyarázna, olyan furcsán viselkedett. - Fejezem be a mondatot és kémlelem a férfi arcát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 30, 2017 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Kaitlyn &
Daniel
"A tested jobban elárul téged, mint gondolnád."

A teher ami most a vállamat nyomja az óriási és félek, hogy nem leszek elég erős ahhoz, hogy elbírjam. Ideiglenes úgymond átvettem Drake helyét s ez nagyon sok cécóval jár. Sokkal inkább lennék az, aki eddig is és csak az egyetlen gondom az lenne, hogy mikor viszem el kimosatni a ruhámat. Így pedig döntenem kell dolgokba, amik nagyban befolyásolják a város működését. Soha nem voltam az a nagyon beszédes fickó, jobban szerettem árnyékban maradni, de most ezt a jó szokásomat nem tarthatom meg. Azt kell mutatnom, hogy magabiztos vagyok mert hát kitől mástól várhatnák ezekben a magabiztosság forrását, mint tőlem?
- Harc közben is tudsz beszélni, nem? Biztos nem lehet annyira fontos. Ha már megzavartál a bázis eszközeinek leltárában. Füllentek egyet, hogy megmaradjon azaz álcám, hogy minden pillanatban dolgozom. Jó, igen. Lustálkodtam egy picit, de hát mindenkinek ki jár.
Nem várom meg, hogy befejezze a mondatot már lépek is oda és kigáncsolom, hogy felé kerekedjek. Elmosolyodom és hagyok neki egy gyenge pontot az oldalamon, ahol át tud engem forgatni alulra. Ez sikerült is, és most ő van felettem. Kíváncsi vagyok, hogyan viselkedik.
- Nem ajánlatos ennyire kimutatni a gyengeségünket. Hirtelen fogom meg a kezét és húzom magam felé, hogy a lábaimat összekulcsoljam a dereka körül és így forgassam most én őt át. Feltápászkodok a földről aztán pedig a kezemet nyújtom felé, hogy segítsek neki felállni.
- Ejjej, nem akarok atyáskodni feletted de egy kicsivel több időt fordíthatnál magadra is. Mert így csak lankad a figyelmed. Sóhajtok egyet, majd egy kicsit hátrébb sétálok és zsebre dugom a kezeimet.
- Miről akartál velem beszélni?

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3