Vallató és kínzókamrák

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Vallató és kínzókamrák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 22, 2019 7:34 pm
Következő oldal


[quote="Natalie Rossmyra"]
Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 448 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Magam sem tudom, hogy merre jött, erre próbáltam választ találni azokkal a kérdésekkel, amit feltettem neki. Merről jöhetett? Ha maga sem tudja, hát én? A jelentés szerint az őrök sem nagyon tudták - ennyit az ébereségről. Gratulálok magunknak, még két ilyen és a város életét veszítjük el. Nagyszerű, gratulálok.
Lényegtelen is, hiszen ad támpontot.
- Az égen a nap merre járt, amikor megérkezett, amikor sétált? Maga mögött, előtt, mellett volt? - be kell jobban határolni, hogy merről jött. Az elmondása alapján követték és a veszély még közel lehet. Fel kell erre készülnünk. Bármi megtörténhet, nem lehetünk óvatlanok. S végképp nem lehet, hogy csak úgy elhiggyünk bármit és azt mondjuk: oh, nem fog történni semmi baj. Nem tudhatjuk.
- Vissza tudná idézné a hangot? - kérdezem óvatosan, kissé előre haladva. Nem lehetetlen, hogy démonkutyák voltak, vagy esetleg szimplán csak farkasok.
Az mégis meglep, hogy szólt az őröknek erről. S ennek ellenére beengedték? Persze, valahol érthető, én is így tennék, de a veszélyről szólniuk kellett volna. Nem csak a lány élete forog kockán, hanem egy egész városnyi ártatlané. Ez így…
Csendesen hallgatom a szavait, belsőmben érzem, ahogy elhiszem a szavait. Az ösztöneim azt súgják, hogy nem veszélyes, szánom őt. Ennek teret mégsem engedhetek. Az én megérzéseim itt most nem számítanak, még akkor sem, ha az esetek nagy többségében igazak azok.
Erre nem támaszkodhatok, ha döntenem kell a sorsa felől.
- Szóval stresszhelyzetben emlékszik - összegzem a szavait. Kegyetlen gondolatok jutnak eszembe. Hangot egyelőre mégsem adok neki, így is rémült, nem kell a szélsőséges ötleteimmel is még traktálni. Arra lesz később is időnk.
Remélhetőleg.
- Attól tartok sehol sem. Hacsak nem titkoltad el. Meglehet, hogy a városban éltél, bár arról tudnunk kellene, illegálisan nem tudod átlépni a falakat. Ha pedig a másik városból? - vonom fel az egyik vállamat esetlenül. Nem sokat tudok San Franciscoról, hogy ott mennyire tűrik meg a fajtáját. Kinézném belőle.
Az ajtó zárja hangosan kattan, ahogy elfordul benne a kulcs. A reteszek nyikorogva nyílnak ki és az előbbi vadász átnyújt egy plédet. Dohos, durva anyagú, de meleg.
Nem szólunk egymáshoz, csak átveszem és a lánynak nyújtom át.
- Ne fagyoskodjon - meleg mosoly költözik az arcomra, még ha csak egy pillanat erejéig, hogy tudja. Nincs igazán mitől tartania.
- Odakint nincs senkisem biztonságban. És a legkevésbé félni való a természettől és a vadállattól van. Démonok, angyalok, démonkutyák hemzsegnek mindenhol - tudatom a lánnyal. Ha valóban nem emlékszik semmire meglehet, hogy ezeket sem tudja, hogy mi ez. Kiderül mennyire szelektív a memóriája.
- Persze - ülök vissza vele szembe. A mappát kettőnk közé helyezem, alkarjaimat az asztal lapjára simítom, így tekintek reá. - Mit szeretnél tudni? - lássuk, hogy mit akar, megtudhatom vajon belőle, hogy ki is ő?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Laila Acker


Vallató és kínzókamrák ZdQ1UvA
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Vándorló
☩ Képességem :
Fluidokinézis
☩ Multi :
Freya Crusader
☩ Play by :
Freya Mavor
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 21, 2019 3:37 pm
Következő oldal





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
- Akkor nem délről jöttem...? - motyogtam. - Lehet, inkább kelet volt a délkelet, mint dél... Nem tudom!
Kezdtem kétségbeesni. Az elvesztett emlékeimbe nem kapaszkodhattam, így a mostani ép elmémbe kellett. De volt az egyáltalán? Nem tudtam semmit magamról. Nem kellett volna számítania annak, hogy dél vagy kelet, kihallgatóm arckifejezése mégis azt mutatta, hogy nagyon is lényeges.
- A semmi közepén jöttem... - motyogtam. De tényleg ott jöttem? A másik oldalt tenger lett volna, de annyira el voltam foglalva a városfal elérésével, hogy észre sem vettem?
Megpróbáltam mély levegőt venni, hogy lenyugtassam magam, és visszagondolni az estére. Azonban talán napok után a hideg cellában egyre kevésbé voltak pontosak az emlékeim.
- Nem tudom - ráztam meg a fejem, az ölembe bámulva. - Valami vadállatnak tűnt talán, de nem láttam őket, csak a hangjukat hallottam, ahogy közeledtek - feleltem kicsit kiábrándultan. Már a mostani emlékeimben sem bízhatok? Azok is itt fognak hagyni? - És igen, szóltam neki. Ezért engedtek be. Mert mondtam, hogy megöl a valami, ha nem teszik. Legalábbis gondolom. - Éreztem, hogy mennyire szaggatottan beszélek, de nem tudok tenni ellene. Nem álltak össze a gondolataim.
Hogy honnan tudtam a nevemet?
Rettegtem. Fáradt voltam. Az ájulás környékén álltam. Égtek a lábaim. Kezdett elmosódni a látásom. Fáztam. Melegem volt. Nem tudtam, hol vagyok. Egy ismeretlen helyen álltam, ismeretlen veszéllyel a hátam mögött. Azt hittem, ez lesz a megmenekülés. Erre az első ember, akivel találkoztam, fegyvert fogott rám, és követelte, hogy ki vagyok. Remegtem. Az izmaim kezdték feladni. És nem tudtam. Kétségbeestem, amiért ezt sem tudtam. A tudatalattim megpróbálta megvédeni magát, de ez csak veszélybe sodort.
Megráztam a fejem.
- Az őr fegyvert szegezett rám, a vadállatok egyre közeledtek, és megijedtem... - csuklott el a hangom. - A tudatalattim cselekedett, de az őr követelte a nevem, és nem tudom miért, de valahogy kimondtam, és nem is biztos, hogy ez a nevem, lehet, csak bepánikoltam, de az úgy tűnt, mint ha az lenne, és... - elhallgattam. Hangomon érződött a pánik.
A pánik, amiért nem tudtam, miért nem emlékszem semmire. Amiért nem tudom, hogy kerültem a fa alá, miért New York közelébe, és amiért azt sem tudom, mi vár most rám. Kiszáradt a szám, a szívem a torkomban dobogott. Visszaraktam a teát az asztalra. Szomjas voltam, most mégsem tudtam inni. Lenéztem, kezeim továbbra is remegtek. A stressztől. A megerőltetéstől.
Elképzelésem? Semmi emlékem sincs. Csak az érzelmeimre tudok hagyatkozni.
Gondolkodok, beletelik egy kis időbe, mire rekedtes hangon meg tudtam szólalni.
- Van olyan hely, ahol... eltűrnek... eltűrik, ami vagyok? - hangom remegett, ahogy feltettem a kérdést. - Biztos onnan jöttem. - Honnan máshonnan? - De amikor... magamhoz tértem... Nem volt ott senki, és semmi. Órákat tettem meg egyedül, hogy ideérjek. Nem követtek. Mégis... - elcsuklott a hangom, de igyekeztem folytatni. - Amikor felébredtem, valami megmagyarázhatatlan félelem fogott volna el. Mintha... nem lettem volna biztonságban...
Nem néztem fel. Próbáltam értelmet nyerni a saját gondolataimba.
- Kérdezhetek? A városról? - Pillantottam fel, kétségbeesve.
Talán... talán ha megtudok valamit... talán akkor lesz értelme... mindennek...
496 . @Natalie Rossmyra .



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




And now I'm all alone
in the dark of night


The moon is shining but
I can't see the light



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Vallató és kínzókamrák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 08, 2019 9:48 am
Következő oldal


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 404 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Fejemet enyhén oldalra hajtom, bal vállam irányába, ahogy hallgatom a lány szavait. Kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni közte és a legutóbb talált szerencsétlen lány között. Még ha csak egy pillanatra is, de elgondolkozom azon, vajon mi történne, ha összezárnám Reynával? A két lány, ki látszólag semmit sem tud a városról, a világról. Mégis miként élték így túl?
Belső ösztöneim mégsem jeleznek veszélyt személyét illetően. Még nem, noha eddigi működésükbe is kezdek kételkedni. Hiszen az angyal felől sem jeleztek különösebb veszélyt, pedig a pártfoglalása…
“Az lehet?”
Szemöldököm ívesen vonom fel a kérdése hallatán.
- Nem tudom, hogy lehet-e - letekintek újra a mappára, s gyorsan felnyitom. - A nyugati kapuknál jött be, ha délről jönne, végig kellett volna jönnie a Sandy Hook Bay mentén, esetleg az óceán mentén jött? - délről innen mi van? New Orleans. A hírek szerint ott tanyáznak a démonok. Mondott volna inkább keletet, megnyugtatóbb lenne. Fogaimat szorítva feszül meg arcomon a bőr.
Szemöldököm lágyan vonom össze, ahogy kiejti: nem emlékszem. Viszont a története továbbra sem olyan egyszerű, mint ahogy én azt eleinte hittem.
- Mi közeledett magához? A kapuőröknek jelezte ezt a veszélyt? - és meg is érkeztünk. Ismeretlen ember, aki semmit sem tud magáról, veszélyt kívánna hozni, még ha akaratán kívül is, a városra.
Nagyszerű. Lassan kezdem magam úgy érezni, mint egy menhely. Befogadunk akárkit, mert veszélyben érzi magát, mert nem szereti az előző városát, vagy mert semmit sem tud erről a nyavalyás városról, világról.
Megáll az eszem, mikor fordult ki önmagából ennyire New York?
Végül is… mikor kezdtem én egy angyallal…
- Ha nem emlékszik semmire, honnan tudja a saját nevét? - teszem fel az egyszerű, logikusnak tűnő kérdést. Újra csak kényelmesen hátradőlök és végignézek a lányon.
Szívem akaratlanul szorul össze. Hirtelen csapom az asztalra a mappát.
- A szentségit - székem hátrarúgva fordulok az ajtó irányába. Kezemet ökölbe szorítva csapok rá kettőt.
- Hoznátok egy plédet? - kiabálok ki az ajtó mellett állóknak. Léptek zaját mégsem hallom. - Jonathan - kezdek bele vészjósló hangon. Az utóbbi időben nem épp én vagyok a legkedvesebb személy a bázison, ezt ők is észrevehették már. A régi énem kezdene visszatérni?
Fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de ezzel már egyedül kell megbirkoznom. Léptek hangja veri fel a folyosó csendjét. Visszafordulok a lány felé, kényelmesen ülök le a székre. Még ha bűnös is, az ég szerelmére, ne előttem fagyjon már meg.
- Van elképzelése, hogy mit keresett odakint? Merre volt egykor? Egyáltalán ki követte? - záporoznak a kérdések, melyekre sejtem, hogy nem fogok választ találni. De ezt tőle kell hallanom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Laila Acker


Vallató és kínzókamrák ZdQ1UvA
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Vándorló
☩ Képességem :
Fluidokinézis
☩ Multi :
Freya Crusader
☩ Play by :
Freya Mavor
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 02, 2019 10:55 pm
Következő oldal





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
- Nem tudom, mióta vagyok itt, de talán még ott lehetnek a nyomaim, amerről jöttem, de... - gondolkodtam el.
Megpróbáltam visszagondolni az ébredésemre. A nap magasről sütött, talán dél lehetett. De merre ment le... Mintha... Keresztül haladt volna, tőlem jobbra, esetleg...?
- Talán... Délről? Délkeletről? Az lehet? Nem tudom, mennnyite tudok tájékozódni - tettem hozzá lassan.
Megemésztettem a dolgokat. Próbáltam mindent elraktározni. Mi az, amire emlékszem? Mi az, amire nem? Talán rá tudok majd jönni valamire. Talán tudok majd kérdezni.
Marta a bensőmet a kíváncsiság. Ezer és egy kérdésem lett volna, melyeket nem mondhattam ki. Mi az a nephilim? Mik azok a jelek a falakon? Kik tartanak fogva? Mire valók a falak? Meddig leszek itt? Mik az esélyeim? Kérdések, amik égettek belülről, de nem tehettem fel őket.
És persze, a megválaszolhatatlanok. Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hogy kerültem ide? Miért nem emlékszem semmire? Mi történt velem? Mi vagyok én? Mit keresek itt?
Tudtam, éreztem, most, hogy már talán napok óta ezen gondolkozom, tudtam, hogy kell valami nagyobb indoknak lenni, valami nagyobbnak, ami meg tudja magyarázni, mu történt velem, és miért.
Megráztam a fejem. Nem fogságból jöttem, nem azért rettegtem, mert fogva tartottak. Úgy éreztem, a felébredésemkor érzett félelmemnek teljesen más okai voltak.
- Nem emlékszem. Nem emlékszem semmire. Csak... Felébredtem az alatt a fa alatt, és tudtam, hogy el kell indulnom valamerre, nem maradhattam a semmi közepén. Így jutottam ide. Ha nem engednek be, az a valami, ami közeledett, biztosan megtámadott volna... - Mély lélegzetet vettem, a hangom elcsuklott, de még folytattam. - Minden, amit tudok, az rajtam van, és amit még elkoboztak tőlem. Ennyi - ráztam meg a fejem, és újfent keserűség fogott el.
Enyhén remegő kezekkel ismét megemeltem a teát, és kettőt kortyoltam, majd visszaengedtem. Nem akartam hirtelen elfogyasztani, lehettem akármilyen szomjas is. Úgy éreztem, mindennel elővigyázatosnak kell lennem. Elvégre, a létezésemért is kötél jár.
307 . @Natalie Rossmyra .



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




And now I'm all alone
in the dark of night


The moon is shining but
I can't see the light



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Vallató és kínzókamrák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 02, 2019 9:16 pm
Következő oldal


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 300 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Fél szemmel, félig lehunyt pillákkal figyelem csak, amiként elveszi a bögre meleg teát. Ahogy beszívom a pince dohos levegőjét elfog egyfajta rossz érzés. Szinte érzem, ahogy a penész lerakódik a tüdőmre, belülről hűl le a szervezetem percről, percre. És én még csak alig pár perce vagyok itt. A lány ujjai kékek lehetnek, ajkai is, a hidegtől. Nem kellemes a vadászok pincéjébe dekkolni, erre mégis szükség van.
A város védelmébe. Még ha sokszor nem is értek egyet a módszerekkel. Liberálisabbak a nézeteim, mint a legtöbb társamnak. Ez könnyedén betudható Dylannek, de immár Alexnak is.
A körülményeink nem a legideálisabbak, mégis jobban járt a szőke hajú leány, hogy ide került, nem pedig egy őrült porondmester karmai közé. Még belegondolni is szörnyű, hogy mivé lehetett volna, ha annak az őrült cirkuszába téved.
Nyugodtan szemlélem, észlelem, ahogy hirtelen kapja fel a fejét. A nyugodt, mégis érzelmektől mentes arckifejezésemmel találkozhat. Nem mutathatunk ki kegyelmet, kedvelést, alázatot, félelmet. Velük szemben egyáltalán nem.
Színtelen hangon beszélek hozzá, de eddig nem kapok rá választ. Nem, mert megvárja, amíg én befejezem.
Szavai ismerősek, túlságosan is. Deja vu érzés lesz úrrá rajtam. Ha az utcán találkozunk, ha kicselezi az őröket, meglehet, hogy vele is úgy bántam volna, mint Reynával.
- Merre volt ez az irány? Honnan jött? - kérdezem tovább, kényelmesen hátradőlve. Lábaim mégsem nyújtom ki az asztal alatt, hanem a székem alatt húzom össze őket. Kezeimet nyugodtan tartom a dosszié tetején, ujjaimat finoman fonom keresztbe.
- Nem éppen olyannak tűnik, mint aki a vadonban él, a ruhái, arckifejezése, túlságosan ismerős magának ezek a körülmények, amelyekben most van - láttam Reyna tekintetében, hogy mennyire megrémíti minden… Új. Őt nem. A bilincsek ellen sem zavartatta magát. - Nem fogságban volt odakint, akkor miért? - apróságok, melyekre oda kell figyelnünk. Nem vagyok egy Sherlock Holmes, de vannak dolgok, amelyekhez még én is értek, amelyeket még én is észreveszek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Laila Acker


Vallató és kínzókamrák ZdQ1UvA
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Vándorló
☩ Képességem :
Fluidokinézis
☩ Multi :
Freya Crusader
☩ Play by :
Freya Mavor
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 8:19 pm
Következő oldal





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
Az asztalról a csészére, és a benne lévő folyadékra csúszott a tekintetem, ahogy visszaengedtem a kezemet. Borzasztóan szomjas voltam, mégsem akartam még inni, hiába vonzott is a tea meleg színe.
Ahogy meghallottam a kérdést, egy pillanatra megakadt a levegőm; tekintetemet most az ölemben nyugvó, akaratom ellenére is remegő kezeimre fordítottam.
Hogy miért jöttem a városba?
Azt sem tudtam, hogy város. Egy folt volt csak, az egyetlen volt, ami nem mosódott bele a környezetébe. Az egyetlen folt, ami eltért a fáktól és a domboktól, az egyetlen folt, ami felé volt értelme elindulni.
Nem mérgezett. Mi történne? Mi más lehet benne? Ha meg akartak volna mérgezni, már a cellámban megtehették volna. Nem igazán volt vesztenivalóm azzal, ha beleiszom. Ha információt akarnak tőlem, márpedig kihallgatnak, akkor nem mérgeznek meg. Ha pedig valami más van benne, az sem számít. Nem is tudnék hazudni, akkor sem, ha szeretnék. Nincs elég emlékem hozzá.
Még egyszer megemeltem a kezeimet, és megfogtam a csészét, majd a kezembe vettem. A helyiségben lévő hőmérséklethez képest forrónak hatott, de ezt talán csak a kihűlt bőröm miatt éreztem így. Aprót kortyoltam bele, aztán leengedtem, a kellemes íz megnedvesítette a szám és a torkom, a csészét nem tettem vissza az asztalra, egyelőre az ölemben nyugtattam, de még nem is kortyoltam bele többet.
Mielőtt bármit is mondhattam volna, mielőtt rájöhettem volna, hogy mondjam el, ismét megszólalt.
Felkaptam a fejem. Tényleg igazam lehetett volna? Tényleg miattam, az ilyenek miatt vannak a falak? Tényleg a vesztembe rohantam, az volt az egyetlen lehetőségem, az a hely, ahol a létezésemet sem tűrik?
Éreztem, ahogy hatalmas gombóc nő a torkomba.
New York. Ízlelgettem a hely nevét, ám továbbra is ismeretlennek hangzott. A nevem azonnal bekattant, azonnal tudtam, hogy helyes, amit mondok, ám New York nem hangzott igaznak. Bár eddig is sejtettem, de így még inkább afelé hajlottam, hogy nem innen valósi vagyok, valahonnan messziről kerülhettem ide.
Miért pont New York?
- Ez volt az egyetlen irány, amerre el tudtam indulni. Másfelé csak fák voltak, meg dombok. Egyedül ezt a helyet láttam, ha nem akarok a fa alatt maradni - felelem halk, akadozó hangon.
344 . @Natalie Rossmyra .



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




And now I'm all alone
in the dark of night


The moon is shining but
I can't see the light



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Vallató és kínzókamrák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 8:01 pm
Következő oldal


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 323 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Ahogy bezáródik az ajtó mögöttem, hallom, hogy a zár kattan, hangja visszhangzik az apró szobába. Persze, zárjanak csak össze, ha bármi baj történik, csak velem történjen. Gyűlölöm ezt a munkát. A szoba mégis tele van rúnákkal, a bilincs, melyet használtak blokkolták a nephilim erejét.
Annyi évvel ezelőtt kértem Wallenberget, várjon, képesek leszünk elzárni a félvérek és nephilimek erejét. Nem hitt nekem, vagy csak nem volt rá kíváncsi. Rá két évvel megtörtént a csoda. Mégsem érzem, hogy szükségem lenne rá. Nem az a fajta vagyok, aki erővel rohan neki másoknak.
A bizalmat lassan kell kiépíteni. Így kapok majd információkat.
Ahogy a dossziét olvasom, szemem sarkából látom, hogy miként nyúl a csészéért, ám kezei megremegnek. Egy pillanatra a vékony ujjakra tekintek a csuklóra, mely hozzá tartozik. Majd, mint akit nem érdekel visszatekintek a dossziéra. Pszichológiai hadviselés. Sok mindennel nem láttak el. Magamba mélyen sóhajtok egyet.
- Miért jött a városunkba, Laila? - jön a következő kézenfekvő kérdés. Nyugodtan zárom be a mappát, két kezemet helyezem rá. Kényelmesen dőlök hátra a rozoga vasszéken. Kényelmetlen számos bordámat töri, sejhajomat is. A hideg a csontomig fog hatolni, mire itt végzek. Fejemmel a csészék felé bökök. - Igyon, nem mérgezett - húzódik apró mosolyra a szám.
A lányt figyelem. Minden rezdülését, szemének villanását, kezének mozdulatát. Arcának apró mimikáját, melyeket a legtöbb ember észre sem vesz. Szájának ívét, apró rezdülését. Szemeinek vörösségét. Kisírhatta a lelkét. Lehet, hogy őszinte, ám ennek nem hihetek most. A belső megérzéseimnek is hátat kell fordítanom.
- Mint tudja, a magafajta lényeket nem szívesen látják a falakon belül - kezdek bele nyugodtan. Ha nem tudja, hát akkor most megtudja. Szemlátomást nem idevalósi. - Vannak városok, ahol megtűrik magát, mifelénk a hasonló létezésért kötél jár. Miért pont New York? - még akkor is, ha nem tehet róla.
Alex, kérlek bocsáss meg. A kettős mérce nálam is megjelenik, hányni tudnék magamtól. Mégis a városunk védelmének érdekében tudnunk kell, hogy mennyire ártalmas. Mit akar. Mit tervez. Mik a szándékai. Alexet ismerem, tudom, hogy ő nem ártana nekünk.
De ez a lány?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Laila Acker


Vallató és kínzókamrák ZdQ1UvA
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Vándorló
☩ Képességem :
Fluidokinézis
☩ Multi :
Freya Crusader
☩ Play by :
Freya Mavor
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 7:42 pm
Következő oldal





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
A rémülettől könnyek szöktek a szemembe, de nem tiltakoztam. Ahogy lenéztem a saját kezeimre, olyan érzés volt, mintha valaki másét látnám. Éreztem, hogy miattam történt, ami történt, és hálás voltam, amiért mégis, biztonságos falak közé kerültem, de a gondolat, hogy nem értettem, hogyan csináltam, megrémített. Hirtelen elöntött az elmúlt órák kétségbeesése, és most kezdtem igazán érteni, igazán felfogni, hogy fogalmam sincs, merről jöttem, ki vagyok, miért vagyok itt. A szívem zakatolt, a lábam égetett, fogalmam sem volt, mekkora távot tettem meg futva, sétálva, botladozva az elmúlt órákban, mégsem lassíthattam, a fegyver felém mutatott, így nem volt ellenvetésem.
Eszemben sem volt tiltakozni. A nagy falak arra utaltak, hogy valami veszélyestől félnek, bár fogalmam sem volt, mi az, így értettem, miért teszik azt, amit. Akár én is lehetettem az a veszély, amitől a falak megvédik az embereket, és ha így is lett volna, fogalmam sem volt, és majd kiugrott a szívem a helyére a gondolataim miatt.
Nem fogtam fel, mi történik körülöttem. Nem tudtam, mit beszélnek, merre megyek, a földet bámultam, és csak igyekeztem kibírni a hátralévő utat. Egy ponton el is estem, úgy éreztem, onnan már nem kelek fel, mégis, muszáj volt, felállítottak, és mentünk tovább. Emlékszem a lépcsőkre, az őrökre, a fegyverekre, a csodálkozó hangokra, a felkiáltásokra, valakinek a kezére az államon, ahogy felemeli a fejem, hogy a szemembe nézzen, majd arrébb lökjön. Átvettek, már más vezetett, lefelé mentünk, és azt hittem, azonnal legurulok, de végül benyomtak valahova, egy üres cellába, és otthagytak.
Nem tudtam, mennyi ideje voltam ott. A közelben gyakran voltak őrök, bár hangokat nem igazán hallottam, valószínűleg voltak még rajtam kívül más rabok is. Amikor enni hoztak, próbáltam kérdezni, próbáltam megtudni, mi folyik itt, hol vagyok, de sosem válaszoltak, csak elfordultak, és belökték a tálcámat a cellámba, így pár alkalom után feladtam. Talán három nap telt el azóta, hogy behoztak, de az is lehet, csak egy nap, vagy akár egy hét, mikor ismét bejöttek hozzám, bilincset tettek a karomra, melyben olyan vékonynak tűnt, mintha bármelyik pillanatban elreccsenhetne mindkettő, és egy nem messze lévő terembe vezettek, ahol lenyomtak egy székre.
Az asztalra függesztettem a tekintetemet, és vártam. Kezdett teljesen elhagyni az időérzékem, így fogalmam sem volt, mennyit vártunk. A nehéz vas hidegnek érződött a combomra támasztva, ám bőröm már amúgy is teljesen kihűlt a termek hidegétől. A vékony harisnyám, bár valamennyire védett, nem tett sokat ez ellen, a farmerdzekimet, aminek a zsebében a késem is volt, még behozatalamkor elvették.
Összerezzentem, ahogy meghallottam a kilincset, és épp, hogy csak annyira fordítottam el a fejemet, hogy a szemem sarkából láthassam a belépőt.
Nephilimmel. Ízlelgettem a szót. Ismertem a szót. De nem emlékeztem. Az őrök szájából is hallottam korábban, meg még néhány embertől, akik a folyosó szélén beszélgettek, parancsot teljesítettek. Ha nem is tudtam, mit jelent, azt igen, miért aggatták rám. A víz miatt, mielőtt beengedtek volna.
Ahogy kattant a zár, és levették a bilincset, egy parányi kő esett le a szívemről, ám nem mozdultam. Összerezzentem, mikor a két másik elhagyta a cellát, ám továbbra sem néztem fel az asztal közepéről. Aprót bólintottam, egy pár centire megemeltem a kezeimet, mintha nyúlni akarnék a tea felé, azonban annyira remegtek, hogy inkább visszaejtettem őket az ölembe.
- Laila Acker - mondtam el ismét, amit korábban is.
Hangom reszelős, érződik rajta, hogy talán napok óta nem beszéltem. Akkor szólaltam meg utoljára, mikor felhagytam a kérdéseimmel, akármikor is volt az.
555 . @Natalie Rossmyra .



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




And now I'm all alone
in the dark of night


The moon is shining but
I can't see the light



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Vallató és kínzókamrák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 6:19 pm
Következő oldal


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 523 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
A vadászbázis pincerendszerében helyezkedik a rögtönzött börtönünk és vallató termeink. Akik itt megfordulnak ritkán távoznak saját lábaikon. Természetesen kivételek mindig is akadtak, hiszen nem mindenki… Nos angyal, vagy démon, ahogy mi azt elsőnek gondoltuk. Emberek vagyunk, hibázunk magunk is.
Komótosan haladok le a lépcsőkön, miután megkaptam a világ leghálásabb feladatát: hallgassak ki egy nephilimet. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire tartozik a leghőbb vágyaim közé. Habár a lány még mindig jobban jár velem, mint bármelyik más társammal, vagy épp Wallenberggel.
Odakint tombol a tavasz, a meleg levegő, az üde friss illatok, ám idelent ebből semmit sem lehet érzékelni. Az ódon épület falai megtartják a hideget. Szinte beleremeg a testem, mikor leérek a dohos pincébe. A penész lassan eggyé válnak a téglafalakkal, ahogy a víz lassan csöpög le róluk. Nem szeretek ide lejárni. Persze beleszólásom nincs ebbe sem. Teljesen megéri vadásznak állni, nem igaz? Úgy rendelkeznek az életed felett, ahogy nem szégyellnek. Persze a Tanács és azoknak a tagjai kivételek. A rohadt kettős mércét soha nem fogja tudni az emberiség levedleni. Azoknak a kölykei, vagy akár ők is, lényegében bármit megtehetnek büntetlenül. Irritál ez a fajta viselkedés, de találjátok ki. Ez ellen sem tehetek semmit.
Elengedem a gondolatot, amikor az egyik kihallgató elé érkezem. Bőrkabátom simul a karjaimra, hogy óvjon a hideg ellen. Talán a rabunk ilyet nem is kapott. Övembe vadászkés pihen puha bőrből készült tokjába. Kezemben egy tálca, rajta két forró teával. Úgy vélem, hogy erre szükségünk lesz. Másik kezembe egy sárga fedelű dosszié.
Ha minden igaz a lány, kiről semmit sem tudok, mellesleg, már idebent van. Két vadász nyitotta ki puritán pincebörtönének ódon ajtaját. Súlyos bilincseket helyeztek a csuklójára, ha együtt működik velük szó nélkül, ha nem. Majd idevezették. Bent várnak velük együtt.
Lassan nyomom le a vaskilincset, hogy belépjek a még hűvösebb terembe. Nem nagy, épp annyi hely van benne, hogy egy asztal elférjen benne, két végén egy-egy székkel. Amelyen a lány ül, mögötte már rögtön a fal. A doh és a penész illata itt csak még jobban érződik, orrom akaratlanul is elfintorodik. Az ajtóval szemben van pont az én székem, mögötte még van két méter hely. Nem kellemes hely, de nem is arra terveztük, hogy bárki is itt luxuskivitelben éljen.
Belépve kellemes mosolyt csillantok meg a szőke lány felé. Ha az asztal alatt is tartja a kezét, tudom, hogy bilincsek tartják fogva. Nem ez az első kihallgatásom.
- Engedjétek el és mehettek - intek a két férfinak. Feszes háttal állnak, kezüket hátratéve. Fegyelmezettek nem szóltak semmit a lányhoz, ha kérdezett is. Remek vadászok lettek az elmúlt évekbe. Most mégsem annyira engedelmesek. Rámpillantanak, mint akinek a szavait nem igazán hiszik el.
- Nyugi srácok, egy nephilimmel még képes vagyok elbánni baj esetén - vetek feléjük egy kedvesnek ható mosolyt. Vonakodva teszik meg, amit kérek. Elengedik a lányt, majd kimasíroznak a teremből.
A tálcát leteszem kettőnk közé.
- Forró tea, jót fog tenni - jelentem ki, kellemes hangon, a távolságtartás mégis érezhető belőle.
Leülök vele szemben, a dossziét az ölembe ejtem, úgy, hogy a hátoldala az asztal szélének támasztom. Könnyedén ütöm fel.
- Mi a neve? - kezdem a legegyszerűbb kérdéssel. Lassan kezd deja vu érzésem támadni. Annyi különböséggel, hogy most nem a városhatárban vagyok, hanem egy hideg teremben.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Vallató és kínzókamrák Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 13, 2018 4:28 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 02, 2017 11:21 am
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
Miután megteremtem neki az eszközöket, finoman figyelmeztet, hogy ezt ne nagyon mutogassam más vadászok előtt. Halványan elmosolyodom és mozdulatait figyelve válaszolok.
- Vadászok neveltek fel. A veteránok ismernek minket Darkbane-nel. Ők tudják, hogy a legjobb vadászok a személyes sérelmekből születnek.. hát, nekünk meg van a magunk személyes oka, amiért itt vagyunk és nem máshol. A fiatalabbak, vagy újoncok persze szoktak fenyegetőzni. Néha verekszünk is. De ez inkább csak felpezsdíti a vérem és a mindennapjaim, mint hogy zavarna. - vigyorodom el szavaim végén egy kicsit. Amikor elmondja, hogy azért gyomor kell ahhoz, hogy az ő munkáját nézzék, tanulják,  elmesélek neki egy régi esetet arról, amit láttam. Egyetért, miszerint terepen is meglehetősen durva dolgokkal találkozni, és hogy így még több elszántságot lehet szerezni egy ilyen vallatáshoz. Hogy felemelő élmény.
- Ha nem is ő volt a tettes, akkor is valamitől démonná vált. Valamihez kellett az alku. És ki tudja, mióta démon. Ki tudja, hány ember életét tette tönkre azóta. És hányét vette el. És még mennyiét fogja, ha teheti. Így tehát a tapasztaltak ellenére is megérdemlik a szenvedést. - mondom rezzenéstelenül. A pokolra kellett volna jutnia a lelküknek, hogy szenvedjenek. Ehelyett eladták azt, és egy olyan lénnyé formálódtak, amiben boldogan élhetnek, míg világ a világ. Nincs igazság ezen a földön. Gondolataim közben Dan már fel is vágta kis alanyának gyomrát. A vértől nem sokat látni, az ordítástól nem sokat hallani, de azért figyelek, amennyire csak lehet.

2, Kreativitás.
Sose ragadjunk le a megszokott dolgoknál.


Nem igazán tudom eldönteni amúgy, hogy mikor magyaráz nekem, és mikor a démonnak. Valószínűleg mind a kettőnknek, hiszen a kísérletezés és tanítás gondolata a démont is megrémítheti, ahogy engem is megtölthet tudással. Figyelem a vágásokat, és aztán az eszközt, amit Dan elővesz.
- Ezt te csináltad? - kérdezem a fura mechanizmusra pillantva. A démonra tekintek, de a szemében fájdalmon kívül csak daccal találkozom.
- Kis gyerekek vagytok csak, akik nagynak hiszik magukat. Semmit nem szedtek ki belőlem! - hörög a démon, én pedig érdeklődve nézek Danielre.
- Engem érdekel, hogyan működik ez a ketyere! - mutatok a kalitkára.
* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 29, 2017 3:52 pm
Következő oldal


Adéla &
Daniel
"Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan"

Egy pillanatra leteszem a tőrt, hogy nézzem a nő képességének kifejtését és csak hümmögök egyet.
- Ne nagyon mutogasd majd ezt a többi vadásznak is, nem túl bölcs dolog. Én bízom Drake döntésében, de sokan nem. De azért köszönöm. Mondom neki egy kedves mosoly kíséretében aztán már fordulok is vissza és folytatom a démon karjának felvágását. Amint megkapom a sót, tartom az ujjamat a szörny szemébe és az ordítása zene füleimnek.
- Ebben talán igazad van. Még felemelő érzés is látni ezeket az undorító lényeket szenvedni látni, főleg ha a terepen olyan dolgokkal találkozol, mint amiket az előbb említettél. Reagálok a mondataira és szépen lassan elkezdem felvágni az áldozatom gyomrát és amint elég hosszú vágást ejtettem, két másik tőrrel kifeszítem, hogy szabad rálátásom legyen a szerveire.
- Nem éppen, de a végére le se lehet majd lőni annyira kedvelni fogja a társalgást. Kuncogok halkan, majd az asztalra leterített fekete bőr kesztyűt felhúzom.
- Sóval és szenteltvízzel van átitatva s egy démoncsapda is van belerajzolva, hogy bilincs is legyen ha akarom. Ha ezzel csak a bőréhez hozzáérek eléggé nagy fájdalmat tudok okozni. Mutatom be a műveletet azon a részen, ahol még nincsen seb. Újból kínkeserves ordítás.
- Akkor képzeld el, hogy milyen érzés lehet ha közvetlenül hozzáérek egy szervhez. Nevetek halkan és egy picit megemelkedek és a szemeimmel kutatom, hogy mivel is kellene kezdeni.
- Ecc-pecc kimehetsz, holnapután bejöhetsz. Cérnára, cinegére ugorj démon a pengére, fuss! Az ujjam a gyomránál állt meg és egy picit elhúzom a számat. Rányomom az ujjam hegyét és az áldozatom teste megfeszül és remegni kezd a fájdalomtól.
- Következő lecke: A kreativitás. Nem szabad leragadni az alap eszközöknél. Kombinálni kell mindent ami lehetséges s oda mérni a csapást, ahol a legfájdalmasabb. A derekamra kötött övből előveszek egy kést és megsértem a gyomrát, hogy a saját sava marja szét a testét s gyorsan kiszedem a tartó pengéket, hogy még véletlenül se folyjon ki egy csepp sem. Hátat fordítok a lénynek, és egy lelakatolt szekrényhez lépek oda, és a zsebemben lévő kulccsal kinyitom. Egyetlen egy dolog van benne. Egy kisebb kalitka, s a belseje tele van pengékkel. Mindegyikre van valami írva. Só, szenteltvíz, szentolaj. Kiemelem a helyéről, majd visszasétálva leteszem az asztalra. Az alján van egy kis kötél, amit ha meghúzzák akkor teljesen összezárul és a pengék két oldalból nyomják szét egymást.
- Utoljára kérdezem meg, mielőtt ezt a kicsikét használom. Mennyien vagytok és kiket szálltatok meg?  

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 28, 2017 6:36 pm
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
A kedvére teszek. Tanulni akarok. Meglehetősen durva módszerekkel dolgozik, legalább is úgy hallottam, de nem baj. Ha nem nézik ki belőlem, annál jobb. Amikor megkérdezem, mit tehetek, míg itt vagyok, kér tőlem néhány tőrt. Egy gondolatomba kerül és már elő is kerül egy asztal, meg rajta néhány kés. Ezek változó méretűek, pengéjűek. Egyik kisebb, másik nagyobb, recés, vagy sima, van amelyiknek mindkét oldala éles, van amelyiknek csak az egyik. Van amelyik inkább egy konyhai vágókésre hasonlít, másik egy szikére. Felmerül néha bennem a kérdés, hogy a társaimat, mint vadászokat, mennyire zavarja félvérségem. Talán csak azért vagyok életben még, mert hasznos vagyok: épp, mint most.
- Sajnos csak addig maradnak itt ezek, míg én is. - válaszolom halkan, aztán figyelem a mestert, ahogy felvágja a démon karját. Eszembe jut egy kérdése, mi szerint merre kaptuk el, de arra már nem is emlékszem, hogy válaszoltam-e rá, nagyon leköt, amit csinál. Amikor a sót kéri, készséggel elmegyek érte, majd a kezébe adom. Ezután elmondja, hogy nem igazán volt tanítványa a brutalitása miatt, de végül is taníthat. Halványan elmosolyodom.
- Terepen is meglehetősen sok brutalitással találkozik az ember. Kiforgatott belű csecsemők fellógatva, és a többi... Mondjuk úgy, ha van gyomrom a démoni és néha angyali brutalitás látványához, bízom abban, hogy a tiédet is elviselem. - válaszolok neki félhangosan, hogy én is túlkiabáljam a démont. Ezután meg is kapom az első leckét:

1, Előkészítés.
Fokozatosan kell a fájdalmat felépíteni.


Bólintok, hogy megértettem, miközben újabb kérdést intéz a démonnak.
- ROHADJ MEG! - ordít a pokollény, én pedig félre biccentem a fejem.
- Nem egy beszédes fajta... - jegyzem meg. Valamiért száz százalékig biztos vagyok abban, hogy Daniel pont az ilyeneket szereti.
* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 26, 2017 4:48 pm
Következő oldal


Adéla &
Daniel
"Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan"

Miközben kibiztosítom a démonkát, elmosolyodom a kérdésemnek a válaszára miszerint maradna, ha lehet. Normális esetben nem nagyon engedném meg, hiszen nem nagyon szeretem mutogatni a praktikáimat, hiszen nem cirkuszba vagyunk viszont most az egyszer talán kivételt tehetek. Mostanában az egész közösségi életem egy nagy nulla, legalább végre nem csak magamban tudok majd beszélgetni.
- Ebből a tőrből kellene nekem néhány darab. Jó eszköz lehet, ha el akarok kapni egy ilyen undorító dolgot, mint ez az asztalon. Jobbak ezek élve, mint holtan. Információ szerzés fontos. Mondom halkan miközben húzom a mesterien egyenes vágást a démon karjába.
- Mennyien vagytok a városban? S kik azok akiket megszálltatok? Kérdezem a démontól, mire az csak köp egyet. Erre az arcomra varázsolódik a szokásos őrült mosolyom.
- Add nekem ide az asztalról a sót, légyszíves. Kérem a nőtől, és ha megkapom akkor az ujjammal egy picit belenyúlok, majd megkerülöm az asztalt s nemes egyszerűséggel a szemébe nyomom a sós ujjam hegyét.
- Még nem volt úgymond "tanítványom". Válaszolok most már a nőnek nevetve.
- Hiszen sokaknak nincs ehhez gyomra, hiszen eléggé brutális dolgokat szoktam elvégezni az alanyaimon. De ha ezt akarod, akkor megmutatom neked a dolgokat. Vonok vállat és egy picit kiabálok, hogy hallja a démon ordításától a hangomat. Kihúzom az ujjam, majd újra a szekrényhez sétálok és megtörlöm a kezemet. Egy teljesen emberi kést veszek elő, és visszalépek az áldozatomhoz.
- Mindennek a kulcsa az előkészítés. Nem kell egyből a legerősebb funkcióba kapcsolni. Szépen lassan kell felépíteni a kínzás folyamatát, mert akkor csak egyre több és több. Teljes erőből szúrom bele a hasába a pengét és elkezdem felfelé húzni a mellkasa felé majd elkezdem kifeszíteni a sebet, hogy táguljon és így szabad rálátásom legyen a szerveire.
- Biztos, hogy nem akarsz csicseregni?

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 24, 2017 6:32 pm
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
Hamar ajtót nyitottak, Daniel pedig beszállva a játékba, lelkesen fogadott engem is, meg a kis foglyot is. Félre áll az ajtóból, és viccelődik a kártyás fizetéssel, mire egy vigyor kíséretében behúzom magam mögött az ipsét. Ezután felemelte, és oda bent felrakta valami asztalra, és azonnal neki állt kiszíjazni. Kérdésére becsukom az ajtót. Tehát szívesen lát.
- Maradnék, ha nem gond. – mondom és kulcsra zárom az ajtót, majd közelebb lépve figyelem, miként húzza ki a tőrt a démonból.
- Köszönöm. Időszakosan bármit létrehozok neked, amit kérsz. – mondom kis mosollyal, majd a lerakott tőr azonnal köddé is válik. Szó szerint. Kezeimet összefogom a hátam mögött, és közelebb lépve átlesek Daniel válla felett, miközben ő az ébredező démonhoz beszél.
- Igazából reménykedtem abban, hogy elleshetek valamit a „Kínok mesterétől”. – szólalok meg halkan a válla mögött, mintha csak attól tartanék, hogy megtöröm a koncentrációját, miközben húzza azt a vonalat a démonban. A szenteltvízre serceg a bőre, és hamarosan fájdalmas nyögéseit is hallani lehet, ahogy érezni kezdi az égő érzést.
- Vagy ha ahhoz nincs energiád, akkor csak csendben megfigyelek. – eszem ágában sincs amúgy útban lenni, de úgy vagyok vele, hogy ha tudok nyomot olvasni, meg elfogni démonokat, akkor egyes helyzetekben egy jó vallató jól jöhet. A nővérem lusta ilyenekkel foglalkozni, s alapjáraton én is az volnék, de most ez egy kivételes nap. És remélhetőleg ígéretes is.
* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 23, 2017 10:03 pm
Következő oldal


Adéla &
Daniel
"Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan"

Szenvedés,
kín, sikolyok, ordítás, halál. A szemem előtt folyamatosan játszódnak le a történetek egyes alanyaimról, amikor azzal kísérleteztem, hogy egy démoni lelket milyen hosszú ideig kell kínozni, hogy megtörjenek. Hiszen tudjuk, hogy amikor emberből ilyen szörnyetegekké változtak akkor talán életük legnagyobb fájdalmát élték át azzal, hogy megcsonkították őket és a Pokol képére lettek formázva. Így hát jogosan fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vajon meglehet-e törni az ilyen lényeket? A válasz pedig az, hogy igen. Nagyon nehezen, rengeteg munkával, verejtékkel és vérrel. Tudjuk, hogy ez függ attól is, hogy milyen erős az aki, az asztalomon fekszik. Egy olyannal akinek nincs saját teste meglehet, de a következőnek egy nagy célt tűztem ki magam elé. Egy saját, eredeti testtel rendelkező feketeszeműt akarok magamnak. Viszont ez még nagyon a jövő kérdése, inkább most itt az a legnagyobb probléma, hogy kezdenek elvonási tüneteim lenni. Az utóbbi időkben teljesen nyugi volt így én meg lettem fosztva a kedvenc időtöltésemtől. De éppen ekkor hallom a lépteket, amik zene a füleimnek. Majd jön a kopogtatás én pedig már ugrok is, hogy nyissam az ajtót.
- Óóó, pont a favoritomat hoztad? Ejha, mindenki szeretne ilyen pizzafutárt. Kacsintok rá, és ellépek az ajtótól, hogy betudjon jönni ő és a kis áldozatom.
- Kártyával fizetnék, mostanában nem megy elég jól az üzlet. Kuncogom halkan, majd megfogom a démon grabancát és odahúzom az asztalhoz s egy mozdulattal feldobom rá. Körbejárom, s kiszíjazom a végtagjait. A bőrrétegbe ördögcsapda van karcolva, úgy ahogy a kínzóasztal köré is. Innen lehetetlen elszökni.
- Mész, maradsz? Pillantok hátra, Adélára majd kihúzom a démonból a fehér tőrt s hátrahagyom a vadásztársamnak.
- Szép alkotás, igazán hasznos kis eszköz. Végighúzom a körmömet a szörny mellkasán, mire ő csak felmorog amint újra eszméleténél van. Hátrafordulok és a kis szekrényemről leveszem az első hasznos darabot. Egy kés, ami át van itatva szenteltvízzel.
- Hol kaptad el? Kérdezem úgy tőle, hogy nem is nézek fel pusztán az áldozatomat lesem és a csuklójába belenyomom a fegyverem hegyét és szépen lassan húzni kezdek fel a válláig, hogy egy hosszú mély seb keletkezzen.
- Nagyon fogom ezt élvezni, madarkám.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 23, 2017 8:27 pm
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
Ütemes koppanás és valami folyamatos, halk, de magas nyikorgó hang tölti meg a folyosót. A lépteim hangja, és a földön húzott démon cipőjének súrlódása a padlón. A démon szívében egy általam kreált fehér tőr van, amely megakadályozza, hogy feléledjen. Persze, amint kihúzom belőle ezt a vackot, gyógyulni és ébredezni kezd majd, így ezzel várok. Bár valószínűleg nem én fogom ezt megtenni, hanem az, akinek viszem ezt a szépséges nőt: Daniel Frewen. Nem mondanám, hogy annyira ismerem őt, inkább csak futólag találkoztunk, épp ilyen alkalmakkor, amikor a nővéremmel leszállítottunk egy-kettő, vallatásra váró egyedet. Most Darkbane nélkül vagyok itt, ő elment inni, míg én leszállítom ezt a nyomorékot. Oda adhattuk volna más vadásznak, aki ide cipeli, de most kifejezetten én akartam ide jönni, még hozzá egy okból: kíváncsi vagyok. Tanulni szeretnék. Meg hát az se gond, ha az angyal lányának ismerősei is vannak.
A lépcsőn lesétálok a pincébe, a démon lábai, kezei meg teste is kopog a lépcsőkön. Aztán egy újabb folyosó és végül egy vastagabb, acél ajtó. Kopogok rajta, szinte visszhangzik a kongó ürességben.
- Pizzafutár. - szólok hangosabban és várok továbbra is. Ha ajtót nyitnak nekem, Danielre nézek és lendületesen kettőnk közé húzom a démont.
- Öt dollár lesz. - mosolygom haloványan. Ha Dan el is áll az útból, akkor behúzom neki a démont, vagy ha ő maga emeli fel és viszi be, nekem az is oké. Így vagy úgy, de besétálok a kamrába és körbe nézek. Úgy tűnik, nem volt mostanában ilyen vendége... biztos vágyhat már egy kis feszültség oldásra.

* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Vallató és kínzókamrák Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 23, 2017 7:57 pm
Következő oldal


Vallató és kínzókamrák Filename-rot-vault-3
Vallató és kínzókamrák 753640-torture_chamber


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3