Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Vallató és kínzókamrák
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Pént. Ápr. 13, 2018 4:28 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Szomb. Dec. 02, 2017 11:21 am
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
Miután megteremtem neki az eszközöket, finoman figyelmeztet, hogy ezt ne nagyon mutogassam más vadászok előtt. Halványan elmosolyodom és mozdulatait figyelve válaszolok.
- Vadászok neveltek fel. A veteránok ismernek minket Darkbane-nel. Ők tudják, hogy a legjobb vadászok a személyes sérelmekből születnek.. hát, nekünk meg van a magunk személyes oka, amiért itt vagyunk és nem máshol. A fiatalabbak, vagy újoncok persze szoktak fenyegetőzni. Néha verekszünk is. De ez inkább csak felpezsdíti a vérem és a mindennapjaim, mint hogy zavarna. - vigyorodom el szavaim végén egy kicsit. Amikor elmondja, hogy azért gyomor kell ahhoz, hogy az ő munkáját nézzék, tanulják,  elmesélek neki egy régi esetet arról, amit láttam. Egyetért, miszerint terepen is meglehetősen durva dolgokkal találkozni, és hogy így még több elszántságot lehet szerezni egy ilyen vallatáshoz. Hogy felemelő élmény.
- Ha nem is ő volt a tettes, akkor is valamitől démonná vált. Valamihez kellett az alku. És ki tudja, mióta démon. Ki tudja, hány ember életét tette tönkre azóta. És hányét vette el. És még mennyiét fogja, ha teheti. Így tehát a tapasztaltak ellenére is megérdemlik a szenvedést. - mondom rezzenéstelenül. A pokolra kellett volna jutnia a lelküknek, hogy szenvedjenek. Ehelyett eladták azt, és egy olyan lénnyé formálódtak, amiben boldogan élhetnek, míg világ a világ. Nincs igazság ezen a földön. Gondolataim közben Dan már fel is vágta kis alanyának gyomrát. A vértől nem sokat látni, az ordítástól nem sokat hallani, de azért figyelek, amennyire csak lehet.

2, Kreativitás.
Sose ragadjunk le a megszokott dolgoknál.


Nem igazán tudom eldönteni amúgy, hogy mikor magyaráz nekem, és mikor a démonnak. Valószínűleg mind a kettőnknek, hiszen a kísérletezés és tanítás gondolata a démont is megrémítheti, ahogy engem is megtölthet tudással. Figyelem a vágásokat, és aztán az eszközt, amit Dan elővesz.
- Ezt te csináltad? - kérdezem a fura mechanizmusra pillantva. A démonra tekintek, de a szemében fájdalmon kívül csak daccal találkozom.
- Kis gyerekek vagytok csak, akik nagynak hiszik magukat. Semmit nem szedtek ki belőlem! - hörög a démon, én pedig érdeklődve nézek Danielre.
- Engem érdekel, hogyan működik ez a ketyere! - mutatok a kalitkára.
* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Szer. Nov. 29, 2017 3:52 pm
Következő oldal


Adéla &
Daniel
"Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan"

Egy pillanatra leteszem a tőrt, hogy nézzem a nő képességének kifejtését és csak hümmögök egyet.
- Ne nagyon mutogasd majd ezt a többi vadásznak is, nem túl bölcs dolog. Én bízom Drake döntésében, de sokan nem. De azért köszönöm. Mondom neki egy kedves mosoly kíséretében aztán már fordulok is vissza és folytatom a démon karjának felvágását. Amint megkapom a sót, tartom az ujjamat a szörny szemébe és az ordítása zene füleimnek.
- Ebben talán igazad van. Még felemelő érzés is látni ezeket az undorító lényeket szenvedni látni, főleg ha a terepen olyan dolgokkal találkozol, mint amiket az előbb említettél. Reagálok a mondataira és szépen lassan elkezdem felvágni az áldozatom gyomrát és amint elég hosszú vágást ejtettem, két másik tőrrel kifeszítem, hogy szabad rálátásom legyen a szerveire.
- Nem éppen, de a végére le se lehet majd lőni annyira kedvelni fogja a társalgást. Kuncogok halkan, majd az asztalra leterített fekete bőr kesztyűt felhúzom.
- Sóval és szenteltvízzel van átitatva s egy démoncsapda is van belerajzolva, hogy bilincs is legyen ha akarom. Ha ezzel csak a bőréhez hozzáérek eléggé nagy fájdalmat tudok okozni. Mutatom be a műveletet azon a részen, ahol még nincsen seb. Újból kínkeserves ordítás.
- Akkor képzeld el, hogy milyen érzés lehet ha közvetlenül hozzáérek egy szervhez. Nevetek halkan és egy picit megemelkedek és a szemeimmel kutatom, hogy mivel is kellene kezdeni.
- Ecc-pecc kimehetsz, holnapután bejöhetsz. Cérnára, cinegére ugorj démon a pengére, fuss! Az ujjam a gyomránál állt meg és egy picit elhúzom a számat. Rányomom az ujjam hegyét és az áldozatom teste megfeszül és remegni kezd a fájdalomtól.
- Következő lecke: A kreativitás. Nem szabad leragadni az alap eszközöknél. Kombinálni kell mindent ami lehetséges s oda mérni a csapást, ahol a legfájdalmasabb. A derekamra kötött övből előveszek egy kést és megsértem a gyomrát, hogy a saját sava marja szét a testét s gyorsan kiszedem a tartó pengéket, hogy még véletlenül se folyjon ki egy csepp sem. Hátat fordítok a lénynek, és egy lelakatolt szekrényhez lépek oda, és a zsebemben lévő kulccsal kinyitom. Egyetlen egy dolog van benne. Egy kisebb kalitka, s a belseje tele van pengékkel. Mindegyikre van valami írva. Só, szenteltvíz, szentolaj. Kiemelem a helyéről, majd visszasétálva leteszem az asztalra. Az alján van egy kis kötél, amit ha meghúzzák akkor teljesen összezárul és a pengék két oldalból nyomják szét egymást.
- Utoljára kérdezem meg, mielőtt ezt a kicsikét használom. Mennyien vagytok és kiket szálltatok meg?  



Utolsó Poszt Kedd Nov. 28, 2017 6:36 pm
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
A kedvére teszek. Tanulni akarok. Meglehetősen durva módszerekkel dolgozik, legalább is úgy hallottam, de nem baj. Ha nem nézik ki belőlem, annál jobb. Amikor megkérdezem, mit tehetek, míg itt vagyok, kér tőlem néhány tőrt. Egy gondolatomba kerül és már elő is kerül egy asztal, meg rajta néhány kés. Ezek változó méretűek, pengéjűek. Egyik kisebb, másik nagyobb, recés, vagy sima, van amelyiknek mindkét oldala éles, van amelyiknek csak az egyik. Van amelyik inkább egy konyhai vágókésre hasonlít, másik egy szikére. Felmerül néha bennem a kérdés, hogy a társaimat, mint vadászokat, mennyire zavarja félvérségem. Talán csak azért vagyok életben még, mert hasznos vagyok: épp, mint most.
- Sajnos csak addig maradnak itt ezek, míg én is. - válaszolom halkan, aztán figyelem a mestert, ahogy felvágja a démon karját. Eszembe jut egy kérdése, mi szerint merre kaptuk el, de arra már nem is emlékszem, hogy válaszoltam-e rá, nagyon leköt, amit csinál. Amikor a sót kéri, készséggel elmegyek érte, majd a kezébe adom. Ezután elmondja, hogy nem igazán volt tanítványa a brutalitása miatt, de végül is taníthat. Halványan elmosolyodom.
- Terepen is meglehetősen sok brutalitással találkozik az ember. Kiforgatott belű csecsemők fellógatva, és a többi... Mondjuk úgy, ha van gyomrom a démoni és néha angyali brutalitás látványához, bízom abban, hogy a tiédet is elviselem. - válaszolok neki félhangosan, hogy én is túlkiabáljam a démont. Ezután meg is kapom az első leckét:

1, Előkészítés.
Fokozatosan kell a fájdalmat felépíteni.


Bólintok, hogy megértettem, miközben újabb kérdést intéz a démonnak.
- ROHADJ MEG! - ordít a pokollény, én pedig félre biccentem a fejem.
- Nem egy beszédes fajta... - jegyzem meg. Valamiért száz százalékig biztos vagyok abban, hogy Daniel pont az ilyeneket szereti.
* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Vas. Nov. 26, 2017 4:48 pm
Következő oldal


Adéla &
Daniel
"Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan"

Miközben kibiztosítom a démonkát, elmosolyodom a kérdésemnek a válaszára miszerint maradna, ha lehet. Normális esetben nem nagyon engedném meg, hiszen nem nagyon szeretem mutogatni a praktikáimat, hiszen nem cirkuszba vagyunk viszont most az egyszer talán kivételt tehetek. Mostanában az egész közösségi életem egy nagy nulla, legalább végre nem csak magamban tudok majd beszélgetni.
- Ebből a tőrből kellene nekem néhány darab. Jó eszköz lehet, ha el akarok kapni egy ilyen undorító dolgot, mint ez az asztalon. Jobbak ezek élve, mint holtan. Információ szerzés fontos. Mondom halkan miközben húzom a mesterien egyenes vágást a démon karjába.
- Mennyien vagytok a városban? S kik azok akiket megszálltatok? Kérdezem a démontól, mire az csak köp egyet. Erre az arcomra varázsolódik a szokásos őrült mosolyom.
- Add nekem ide az asztalról a sót, légyszíves. Kérem a nőtől, és ha megkapom akkor az ujjammal egy picit belenyúlok, majd megkerülöm az asztalt s nemes egyszerűséggel a szemébe nyomom a sós ujjam hegyét.
- Még nem volt úgymond "tanítványom". Válaszolok most már a nőnek nevetve.
- Hiszen sokaknak nincs ehhez gyomra, hiszen eléggé brutális dolgokat szoktam elvégezni az alanyaimon. De ha ezt akarod, akkor megmutatom neked a dolgokat. Vonok vállat és egy picit kiabálok, hogy hallja a démon ordításától a hangomat. Kihúzom az ujjam, majd újra a szekrényhez sétálok és megtörlöm a kezemet. Egy teljesen emberi kést veszek elő, és visszalépek az áldozatomhoz.
- Mindennek a kulcsa az előkészítés. Nem kell egyből a legerősebb funkcióba kapcsolni. Szépen lassan kell felépíteni a kínzás folyamatát, mert akkor csak egyre több és több. Teljes erőből szúrom bele a hasába a pengét és elkezdem felfelé húzni a mellkasa felé majd elkezdem kifeszíteni a sebet, hogy táguljon és így szabad rálátásom legyen a szerveire.
- Biztos, hogy nem akarsz csicseregni?



Utolsó Poszt Pént. Nov. 24, 2017 6:32 pm
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
Hamar ajtót nyitottak, Daniel pedig beszállva a játékba, lelkesen fogadott engem is, meg a kis foglyot is. Félre áll az ajtóból, és viccelődik a kártyás fizetéssel, mire egy vigyor kíséretében behúzom magam mögött az ipsét. Ezután felemelte, és oda bent felrakta valami asztalra, és azonnal neki állt kiszíjazni. Kérdésére becsukom az ajtót. Tehát szívesen lát.
- Maradnék, ha nem gond. – mondom és kulcsra zárom az ajtót, majd közelebb lépve figyelem, miként húzza ki a tőrt a démonból.
- Köszönöm. Időszakosan bármit létrehozok neked, amit kérsz. – mondom kis mosollyal, majd a lerakott tőr azonnal köddé is válik. Szó szerint. Kezeimet összefogom a hátam mögött, és közelebb lépve átlesek Daniel válla felett, miközben ő az ébredező démonhoz beszél.
- Igazából reménykedtem abban, hogy elleshetek valamit a „Kínok mesterétől”. – szólalok meg halkan a válla mögött, mintha csak attól tartanék, hogy megtöröm a koncentrációját, miközben húzza azt a vonalat a démonban. A szenteltvízre serceg a bőre, és hamarosan fájdalmas nyögéseit is hallani lehet, ahogy érezni kezdi az égő érzést.
- Vagy ha ahhoz nincs energiád, akkor csak csendben megfigyelek. – eszem ágában sincs amúgy útban lenni, de úgy vagyok vele, hogy ha tudok nyomot olvasni, meg elfogni démonokat, akkor egyes helyzetekben egy jó vallató jól jöhet. A nővérem lusta ilyenekkel foglalkozni, s alapjáraton én is az volnék, de most ez egy kivételes nap. És remélhetőleg ígéretes is.
* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit


Utolsó Poszt Csüt. Nov. 23, 2017 10:03 pm
Következő oldal


Adéla &
Daniel
"Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan"

Szenvedés,
kín, sikolyok, ordítás, halál. A szemem előtt folyamatosan játszódnak le a történetek egyes alanyaimról, amikor azzal kísérleteztem, hogy egy démoni lelket milyen hosszú ideig kell kínozni, hogy megtörjenek. Hiszen tudjuk, hogy amikor emberből ilyen szörnyetegekké változtak akkor talán életük legnagyobb fájdalmát élték át azzal, hogy megcsonkították őket és a Pokol képére lettek formázva. Így hát jogosan fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vajon meglehet-e törni az ilyen lényeket? A válasz pedig az, hogy igen. Nagyon nehezen, rengeteg munkával, verejtékkel és vérrel. Tudjuk, hogy ez függ attól is, hogy milyen erős az aki, az asztalomon fekszik. Egy olyannal akinek nincs saját teste meglehet, de a következőnek egy nagy célt tűztem ki magam elé. Egy saját, eredeti testtel rendelkező feketeszeműt akarok magamnak. Viszont ez még nagyon a jövő kérdése, inkább most itt az a legnagyobb probléma, hogy kezdenek elvonási tüneteim lenni. Az utóbbi időkben teljesen nyugi volt így én meg lettem fosztva a kedvenc időtöltésemtől. De éppen ekkor hallom a lépteket, amik zene a füleimnek. Majd jön a kopogtatás én pedig már ugrok is, hogy nyissam az ajtót.
- Óóó, pont a favoritomat hoztad? Ejha, mindenki szeretne ilyen pizzafutárt. Kacsintok rá, és ellépek az ajtótól, hogy betudjon jönni ő és a kis áldozatom.
- Kártyával fizetnék, mostanában nem megy elég jól az üzlet. Kuncogom halkan, majd megfogom a démon grabancát és odahúzom az asztalhoz s egy mozdulattal feldobom rá. Körbejárom, s kiszíjazom a végtagjait. A bőrrétegbe ördögcsapda van karcolva, úgy ahogy a kínzóasztal köré is. Innen lehetetlen elszökni.
- Mész, maradsz? Pillantok hátra, Adélára majd kihúzom a démonból a fehér tőrt s hátrahagyom a vadásztársamnak.
- Szép alkotás, igazán hasznos kis eszköz. Végighúzom a körmömet a szörny mellkasán, mire ő csak felmorog amint újra eszméleténél van. Hátrafordulok és a kis szekrényemről leveszem az első hasznos darabot. Egy kés, ami át van itatva szenteltvízzel.
- Hol kaptad el? Kérdezem úgy tőle, hogy nem is nézek fel pusztán az áldozatomat lesem és a csuklójába belenyomom a fegyverem hegyét és szépen lassan húzni kezdek fel a válláig, hogy egy hosszú mély seb keletkezzen.
- Nagyon fogom ezt élvezni, madarkám.



Utolsó Poszt Csüt. Nov. 23, 2017 8:27 pm
Következő oldal



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
Ütemes koppanás és valami folyamatos, halk, de magas nyikorgó hang tölti meg a folyosót. A lépteim hangja, és a földön húzott démon cipőjének súrlódása a padlón. A démon szívében egy általam kreált fehér tőr van, amely megakadályozza, hogy feléledjen. Persze, amint kihúzom belőle ezt a vackot, gyógyulni és ébredezni kezd majd, így ezzel várok. Bár valószínűleg nem én fogom ezt megtenni, hanem az, akinek viszem ezt a szépséges nőt: Daniel Frewen. Nem mondanám, hogy annyira ismerem őt, inkább csak futólag találkoztunk, épp ilyen alkalmakkor, amikor a nővéremmel leszállítottunk egy-kettő, vallatásra váró egyedet. Most Darkbane nélkül vagyok itt, ő elment inni, míg én leszállítom ezt a nyomorékot. Oda adhattuk volna más vadásznak, aki ide cipeli, de most kifejezetten én akartam ide jönni, még hozzá egy okból: kíváncsi vagyok. Tanulni szeretnék. Meg hát az se gond, ha az angyal lányának ismerősei is vannak.
A lépcsőn lesétálok a pincébe, a démon lábai, kezei meg teste is kopog a lépcsőkön. Aztán egy újabb folyosó és végül egy vastagabb, acél ajtó. Kopogok rajta, szinte visszhangzik a kongó ürességben.
- Pizzafutár. - szólok hangosabban és várok továbbra is. Ha ajtót nyitnak nekem, Danielre nézek és lendületesen kettőnk közé húzom a démont.
- Öt dollár lesz. - mosolygom haloványan. Ha Dan el is áll az útból, akkor behúzom neki a démont, vagy ha ő maga emeli fel és viszi be, nekem az is oké. Így vagy úgy, de besétálok a kamrába és körbe nézek. Úgy tűnik, nem volt mostanában ilyen vendége... biztos vágyhat már egy kis feszültség oldásra.

* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 23, 2017 7:57 pm
Következő oldal





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2