Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Róma, Colosseum
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
511
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:43 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
484
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Dec. 01, 2017 8:44 am
Következő oldal


Anutem & Ophilia
A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz


Fejem hasonlóan hajtom félre, akár ő. Mintha egymás tükörképei lennénk így. Annyi különbséggel, hogy az emberek más nembe sorolnak minket. Mi meg más kasztba.
- Atyánk nem táplálta belénk az érzelmeket, épp azért, hogy parancsait megkérdőjelezés nélkül hajtsuk végre. Nem, nem hinném, hogy ezelőtt bárkiben lett volna bármilyen… Érzelem, maradjunk akkor ennél a kifejezésnél.  Tény, hogy a Sötétség mindannyiunkra hatással van. De Atyánk iránti hűségünk miatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy érezni véljünk - ugyanis kitartok az álláspontom mellett: nem érzünk. Megtanulunk, s azok, kik sokáig élnek emberek közelében, kik huzamosabb ideig ki vannak téve a mindennapi érzelmek megfigyelésének és hatásának is, az előbb utóbb átveszi ezeket. Én is, magamon is látom, mégsem hiszem, hogy érzenék. Megtanulhatunk, reflexszerűvé válhat, azonban ez nem valóságos.
Tekintetem az egyre közelebb lépő harcosra emelem.
- Egy harcos nem attól lesz harcos, hogy mily… ha jól sejtem azt kívánod mondani, hogy számodra nem volt harcoshoz méltó az a cselekedet? Mert nem volt benne kihívás? Azon a gyermekek, kiket akkor megöltetek félvér gyermekek voltak. Az egyiptomi embereket abban az időben rengeteg démon szállt meg. Atyánk nem akarta, hogy sokan tudjátok ezt. Ha haragból, dühből forgatja kardját egy harcos az nem más, mint szimpla erőszak. Mi a jó képviselőinek kellene lennünk - s lám, újabb bizonysága, hogy elméletben mennyire is ott vagyok a pályán, s…
Mh, nem várt fejlemény, amikor átkarol. Egy halk Oh kicsusszan a számon, majd egyre elkerekedőbb szemekkel hallgatom szavait, s tán neveletlenség, de a végén is mintha egy kissé elnevetném magam. Halkan, s amúgy sem sokáig, hiszen még különösebb dolgot tesz.
Csókját nem tudom viszonozni, nevethetnékem lassan a tetőfokára hág. Kezeimet a férfi mellkasára csúsztatva próbálom eltolni magamtól.
- A megerőszakolás pszichológiája az embereknél igen egyszerű. A férfiak többnyire azért hajtják végre, hogy a nő felett átvegyék a hatalmat, megalázzák. Nem csak testi, hanem lelki terrorba is tartsák őket. A megaláztatás érzésével azonban nehéz együtt élni, sokat képtelenek is. Csakhogy, itt a bökkenő. Azt mondod, hogy letéped ruháim és magadévá teszel? - újra elnevetem magam. - Az emberek egyik kedvenc, de igen találó fogalma velünk kapcsolatban a nemtelenség. Bennünk nincs szégyenérzet. Ha meztelenül is állnánk egymással szemben, sem jelentene semmit, ruháinkkal csak felvesszük az emberek évezredek alatt kialakult szokását - nevetek továbbra is képtelenségén. Habár még mindig ez lehetne az egyik legkegyesebb, mely az utóbbi időben történt velem. Na jó, nem vicces, sokan tényleg túl sokáig élünk az emberek között, hogy tán úgy is véljünk gondolkodni. Oh, szép világ, mi lesz veled, ha visszaállsz régi kerékvágásba.
A dolgok azonban gyorsan változnak körülöttünk.
- Mi? Hogy? - értetlenkedek egy pillanatig, majd látva, ahogy előhúzza a kardját. - Oh, hogy ezt komolyan gondoltad - lehelem elhalóan, majd a sújtó kardtól függően mozdulok el. Ha vízszintesen vág, akkor egyszerűen csak lehajolok, de ha függőlegesen, akkor kitérek jobbra. Azonban ha átlósan, akkor csak szép lassan lépdelek hátra, amíg egy idő után - gondolom - el nem esek egy kőben. Vagy egy kő hirtelen rá nem zuhan kardját tartó kezére. Tényleg!
Ez jó ötlet, már csak keresnem kellene…



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Csüt. Nov. 30, 2017 6:01 pm
Következő oldal


Elvigyorodom. Szegény szegény teremtés. Félre billentem a fejem és úgy nézek a szemeibe.
- Biztos vagy benne? Nincs olyan a teremtésben, akit ne érintett volna meg Amara sötétsége. Te is és én is változtunk. Bárhogy is mondod, hogy az érzésekhez lélek is kell, én már biztosan érzek. A szívem meg telt vágyakkal és álmokkal. Némelyik sötét és csodálkozom kitől való. Vajon Amara plántálta belém vagy mindig is bennem voltak csak nem vettem észre őket? – Mondom és közelebb lépek hozzá. Alaposan végig mérem az alkatát. Majd megint közelebb lépek hozzá. Nem sok választ el minket. – Emlékszem mikor atyánk parancsára elsőszülött gyermekeket gyilkoltam Egyiptom földjén. Sosem jutott eszembe azóta, elvégre egy isteni parancs volt, mi pedig végre hajtottuk kérdés és érzelmek nélkül az angyal társaimmal. Ma pedig érzéseim vannak ha eszembe jut. Düh és harag. Nem nem azért mert ártatlan embereket kellett ölni. Nem különböznek ők egy angyal számára semmiben sem egy oroszlántól. Hanem azért vagyok haragos mert nem volt semmi kihívás és harcoshoz méltó a dologban. – Mondom és át karolva a derekát magamhoz szorítom őt.
- Tanítalak. De nem fogsz neki örülni. Támadni foglak, és meg próbálom letépni a ruhádat. Az összeset. Amint ez meg van a magamévá teszlek. Akár bele egyezel akár nem. – mondom neki, és bizony keményen a fenekébe markolok. – Remélem ez kellő motivációt ad majd neked, hogy egy pillanatra se fogd vissza magad, és úgy forgasd a pengédet, mintha az életed múlna rajta. – Mondom és további biztatás gyanánt egy csókot próbálok neki adni. Ha hagyja magát akkor ki élvezem az ajkainak minden érintését, ha ellenkezik és nem hagyja magát akkor el engedem és el lépek tőle. – Napnyugtáig kell kitartanod. (vagy nap keltéig attól függ nappal vagy éjszaka van-e) – Mondom neki és el hátrálva tőle előrántom lángoló angyali kardomat. – Első lecke! Ha az ellenfél erősebb nálad akkor menekülj! – Mondom és felé sújtok a kardommal.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
484
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 23, 2017 8:38 am
Következő oldal


Anutem & Ophilia
A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz


Mosolyogva hajtom le a fejem. Szabadkoznék, de eme tett még mindig furcsa számomra. Habár az emberek ezt így szokták meg, és igyekszem minél jobban elvegyülni közöttük. Talán most a legszerencsétlenebb felfedni előttük valódi kilétünk. S megfigyeltem, hogy ők kedvelik az ily tetteket, csakhogy megmagyarázzanak vele dol…
S még folytatnám is gondolatom, ha nem arra figyelnék fel, hogy közelebb lépve hozzám átölel.
- Oh… - szalad ki a számon. Kezeimet tehetetlenül emelem fel. Most mit is kellene tennem? Kezeimmel viszonoznám gesztusát mire elenged.
Ezt most megúsztam. Vagy nem? Ilyenkor mi van?
Csendben hallgatom szavait, hol mosolyogva, hol a földet figyelve. Néha tekintetem elréved egy-egy erre röppenő madárra. Emlékeimbe elmerengek a nevek hallatán. Egyiknél másiknál halk kuncogás is elhagyja ajkaimat. Érintésére azonban megrezzenek.
- Igen, tudom az elméletet. Pontosan tudom, hogy mit kellene tenni, végignéztem, leírtam mindent. De lásd be, hogy ez vajmi kevés, ha nincs hozzá tapasztalat. Bármikor, amikor… - aztán csak nagyot nyelve nem folytatom. - Ha most megtámadnál csak hagynám neked. Nem tudnék védekezni, nem ismerem a mozdulatokat a karomban, a testemben. Ez nem feltétlen olyan, amit csak elmélet alapján meg lehet tanulni. Ebben az esetben a gyakorlat sokkal többet számít, mint az elmélet. Olyan ez… mintha elméletben pontosan tudnád, miként készül egy kard. Azonban magadtól meg tudnád csinálni? Egyedül? - kérdem furcsa hasonlatommal egyetemben. Fejemet gyengéden rázom meg. - Félre ne érts. Nem áll szándékomban ártani testvéreimnek, sem pedig senki másnak.
Mellkasomra helyezett tenyerére lepillantva egy pillanatra elmosolyodom.
- Nem emberek vagyunk - tudatom vele, melyet manapság a legtöbben elfelejtettek. - Azt mondod, hogy szívemben kellene éreznem? - húzom el ajkaimat. - Csak hogy nekünk nincsenek érzéseink. Mindent mit annak gondolunk, csak érezni véljük. Atyánk nem véletlenül teremtett minket ilyennek. Az érzésekhez lélek is párosul, de mi ilyennel nem rendelkezünk. Ezt sose felejtsd el. Jelenleg rá vagyunk kényszerítve, hogy a Földön éljünk, de nem ez a mi otthonunk, nem ez a mi közegünk - hajtom le aztán fejem. Meglehet szavaim nyersek, de őszinték. Talán ezen kellene változtatnom, nem pedig… - Az angyalok régebb óta forgatják a kardot - hajtom enyhén oldalra a fejemet mielőtt szavaimat félreértené. - A felsorolt hadvezéreid sokszor kaptak hol angyali, hol démoni segítséget. Ezért is kérem egy testvérem segítségét nem pedig egy emberét - meg ugyan kiét? Ők is el vannak foglalva saját maguk bajával jelenleg. Habár mindig el is voltak, ez egy olyan emberi tulajdonság, mely a szabad akarattal jár. Az önzőség.
- A Sötétség próbára tesz minket, de én nem vagyok hajlandó behódolni nekem. Hitem megingatatlan, amíg élek hinni fogunk Atyánkban, s abban, hogy neki is vannak döntései, melyek ha nem is tetszenek el kell fogadnunk.

Heroes§§ szószám 434 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Szer. Nov. 22, 2017 4:53 pm
Következő oldal


- Biztos rossz statisztikákat néztem. - Vonom meg a szárnyaimat egykedvűen arra, ahogy ki javít mennyien is éltek az emberek. Viszont a tudása elgondolkoztat. El is raktározok a fejemben egy két kérdést, hogy feltegyem neki később. Majd meg is oldódik a rejtély. A fő mennyei bürokrata. Ha nem tévedek talán sosem hagyta el a mennyek országát. Most pedig a mennyek ki löktek magukból mindenkit. Gondolom nagyon nehéz lehet most neki. Oda lépek hozzá és ha nem tiltakozik meg ölelem testvérien. Majd a karjaimból ki engedve el lépek tőle és komoran a szemébe nézek.
- Olyat kértél tőlem amiben te sokkal jobb vagy mint én csak nem ismerted még fel ezen képességed. – Mondom neki biztatóan. – Ha nem tévedek te ismered az emberi történelmet, úgy ahogy talán csak a teremtő. – Jegyzem meg és végig simítok az arcán, az ujjam hegyével.
- Az emberek az évezredek alatt egy dolgot biztosan a tökélyre fejlesztettek, még pedig a háborút. Te pedig kedves az emberiség összes hadvezérét ismered. Jobban is mint azok saját magukat. Mindent tudsz a hadászatról, és a kis és nagy csapatos taktikáról, mert tudod amit ezek az emberek tudtak. Most pedig már Amara jóvoltából érezzük is azt ami őket hajtotta. – Majd a mellkasa közepére bökök neki a mutató ujjammal a szívtájékára. Nem erősen csak gyengéden.
- Nézz a szívedbe, és rá jössz, nem csak a hadvezéreket ismered, hanem a hadvezérek katonáit is. Szun-Ce, Rommel, Hanibal, Napóleon, Oba Nobunaga. Mind semmik lennének a katonáik nélkül. A harcosok akik a harcmezők tapasztalatait finomították folyamatosan. Tudod pontosan, hogy forgatta a rapirját az olasz Capo Ferro mester. Hogyan harcolt két kézzel a Japán Miyamató Muszashi. Tudod a görögök birkózó technikáit, vagy a kínai kungfu-t. Minden tudás a fejedben van. – Mondom és a tenyerem a mellei közé simítva a szívére teszem. – Nem a tudással van gondod. Hanem nem rendelkezel egy harcos szívével. Az egyedüli amit én meg taníthatok neked, hogy ezt a tudást használni is akard, mint egy ember.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
484
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Nov. 22, 2017 9:23 am
Következő oldal


Anutem & Ophilia
A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz


Ajkaim vidám mosolyra kunkorodnak a szegletekben feltevését hallva. Nem, azt nem főzte bele, de ezt már felesleges is megemlíteni. Csak felesleges szócséplés lenne. Mindazonáltal nem tudok, csak igazat adni - avagy elhinni - a férfinak szavait. Sose ettem még emberi étket, nincs rá túl nagy szükségünk. Most meg oly kevés van, nem tudnám előlük elvenni ezt…
- Évtized - javítom ki akaratlanul is gyorsan. Végül csak nagy levegőt veszek, mielőtt folytatnám. - Reméljük, hogy csak évtizedek és Atyánk hamarosan hazatér. Vagy a két testvér belátásra tér - tekintek le egy pillanatra saruba bújtatott lábamra, szemöldököm felvonva. Az utolsó mondatot, már inkább csak magamnak jegyzem meg.
- Kicsit túlszámoltad. Pontosabban 5 330 943 460 fő élt azon a napon, amikor Gabriel úgy döntött, ahogy. Beleszámítva az abban a pillanatban meghaltakat és születetteket is - ha már az emberiség történetének lejegyzője vagyok, illik tudnom a Föld pontos lakosságát napra pontosan, bármely korszakban. Nem csak a nagy hadvezérek, tudósok, angyalok életét jegyeztem le… Az apró emberek életei is ugyanúgy fontosak a bolygó alakításában - Ma már alig pár millióan maradtak - kalandozok el újra eredeti terveimtől, melybe ő rángat vissza, válaszolva fel nem tett kérdésemre.
Szemöldökömet csak összevonom most azonban.
- A teremtés Atyánk dolga. Úgy értem nekünk nincs jogunk az ő szerepét játszani és új fajokat létrehozni, az engedélye nélkül. Ha a Föld sorsát úgy határozza meg, hogy el kell pusztulnia végül, akkor azt is el kell fogadni - kezdek bele, de úgy érzem, hogy ez nem az a politika amivel most megnyerem magamnak a harcost. Félbehagyva mondandóm megadóan megrázom a fejem. Inkább rátérek arra, amiért idehívtam.
- Mint már rájöhettél nem vagyok egy katona alkat. Mellesleg a nevem Ophilia, egykoron a Mennyek irattárának az őrzője voltam - aztán csak legyintek. Most csak egy dologra szabad koncentrálnom. - Az erőmet nem sokszor kellett használnom, azt is csak minimálisan. S mióta a Sötétség ellepte a Földet az a kevés erőm is gyengült. Te vagy az egyik legjobb hadvezér az ipharemek közül. Az egységeidet precízen képezeted ki mindig is. Szeretném a segítséged kérni. Szeretném ha megtanítanál miként védjem meg magam tőletek. Harcosoktól - bököm ki végül nehezen. No nem az esik nehezemre, hogy segítségek kérjek… Hanem amiért. Eddig a pillanatig hittem abban, hogy testvér nem tudna ártani testvérnek, minden ami történt csak egy rossz álom, egy kósza képzelet, átmenet csupán.

Heroes§§ szószám 390§§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Kedd Nov. 21, 2017 6:11 pm
Következő oldal


A történetére a szakácsnőről nem igazán reagálok. Elvégre angyalként ha úgy nézem ezek a felsorolt állatok nekem ugyan olyanok, mint a tehén vagy a malac. vagy akár az ember. Amennyi embert megöltem már isteni parancsra az alapján, tényleg egyszintre tudom őket helyezni a szúnyogokkal.
- Attól még finom volt, hogy belefőzte még a szűzlányok hónaljszőrét is. –Jegyzem meg hiszen ami finom az finom.
Amire inkább felvonom a szemem az az, hogy a segítségemet kéri. Egészen ledöbbent a dolog.
Ma már nem divat más angyal segítségét kérni.
- A helyszínnel nincs semmi probléma. Elfeledve sincs. Hiszen a teremtő nem feledheti a saját teremtését. Mondjuk inkább úgy, hogy most kevésbé forgalmas a környék még pár évtizedig. Ha nem évszázadig. – Majd körül nézve a romokon elvigyorodok. – Elvégre Noé óta nem telt el sok idő és mégis a sok háború és betegség ellenére hip hopp 11 miliárdnyian lettek, mikor is kitört a balhé. – mondom neki majd közelebb lépek hozzá és az aggodalomtól csillogó szemekbe nézek.
- Nem ígérem, hogy segítek. De rád szánom az időm és meg hallgatlak. Szavaidtól függ és a kérdéseimre adott válaszaidtól, hogy fogok-e neked segíteni. Mostanában kezdek logisztikai terveket csinálni az emberiség kihalására, és a pótlásukra Rovar emberekkel. Talán a kaptár társadalom eredményesebb lesz majd. – Vonom meg a vállam, noha az utolsó pár mondatom nem gondolom komolyan. Helyette azon pörög az agyam, vajon ő kinek az oldalán áll, és kinek lehet a sakkfigurája a nagy játszmában.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
484
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 16, 2017 8:15 am
Következő oldal


Anutem & Ophilia
A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz


Megkönnyebbült sóhajt hallatok, amikor látom, hogy idézésem sikerült. Magam sem gondoltam volna. Az elméletét ugyanis tudtam, de hogy ez működik-e még. Abban nem voltam teljesen biztos. Sosem… kellett még senkit sem megidéznem, szerencsémre. Igazából azt sem tudom, hogy most mi vett rá erre. Vagyis de.
Kissé félrehajtott fejjel figyelem, ahogy rám tekint. Halvány mosollyal honorálom tettét, ám a szemeiben látom, hogy nem ismer fel. Nem ő lenne az első. Néha kissé furcsának tűnhet, hogy mindenkit úgy kezelek, mintha már ősidők óta ismerném - ami valljuk be így is van - de az alanyoknak fogalmuk sincs az én kilétemről.
Egy kérdés ott motoszkál a fejembe: ő járt már az irattáramba? S a válasz a meglepőbb: nem emlékszem.
- Oh ne… - suttogom halkan, pont akkor, amikor a harcos egy kőhalmon foglal helyet. Észleltem már nem egy testvéremnél, hogy amint a materiális világba jött az emlékei elkezdtek elkopni, de nem hittem volna, hogy ez velem is megeshet. Na jó, ha ennek vége le kell mennem alfába. Nincs más választásom. Tudásom nem fogom feladni.
Gondolataimból Anutem hangja zökkent ki. Zavartan tekintek rá.
- Amikor elkezdett dolgozni a környék tele volt kószáló állatokkal. Majd azok szépen elkezdtek fogyatkozni - idézem magam elé a régi képet, melyet fentről szemléltem. Heuréka! Nem mindent felejtettem el! - A bolognai ragujáért sorban álltak a népek, egyszerűen képtelenek voltak rájönni, még a mesterszakácsok is, hogy mitől olyan finom a hús. Pedig nem egyebet használt hozzá, mint patkányt, macskát, néha még kóborló kutyákat is. Egeret, madarat, bármit képes volt felhasználni, aminek volt némi húsa. Ki tudja, talán egyszer embereket is kipróbálta volna - vonom meg a vállam, hangom tárgyilagos. Ezek csak tények. Ebből azonban levonhatja, hogy… ha mást nem a helyet ismerem. Meg még őt is.
Szembefordulva vele, kezeimet összekulcsolom magam előtt. Kósza szellő játszik hajammal, de ez most nem tud kizökkenteni.
- A segítségedet szeretném kérni. Sajnálom, hogy ily messzire rángattalak, de a világ eme része feledésbe merült - térek a tárgyra tüstént, hogy miért is idéztem meg testvéremet. Arcomról eltűnik a vibráló mosoly, izmaim megfeszülnek, s egy újabb különös érzés jár át. Furcsa, ilyen meg sem történhetne velünk… az érzelem. A félelem, harag, riadalom, feszültség számunkra idegennek kellene lennie. Tenyerem most mégis izzad, gyomromban mintha ezernyi pillangó lejtene táncot.
Szavaimat most mégsem folytatom, szemlélem korábbi mondatomra miként reagál. Lehet, hogy baklövést követek el? Attól még meg kell próbálnom.

Heroes§§ szószám 390§§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Szer. Nov. 15, 2017 5:44 pm
Következő oldal



Olyan történik velem ami földre jövetelem óta nem sokszor. Megidéznek. A dolog olyan pofon egyszerű, hogy nem is értem miért nem idézget senki más angyalokat. Mármint ha logikusan végig gondoljuk az angyalok ki irtották az emberiség nagyját. Az emberek tuti nem akarnának meg idézni minket. A démonok is köpnek ránk, néha szó szerint. A többi természet feletti apánk hátára sem kíván minket, mert beképzelt bunkóknak tartanak. Azonban nem értem még mindig. Miért nem idéz angyalokat senki? Ebben a mai világban ez az egy biztos módja lenne annak, hogy angyalokat öljünk. Fel állítasz egy csapdát, megidézed a szárnyas célpontodat, és amint megjelenik BAMM. Zárul a kelepce és a mennyei szárnyas szárnya szegetten extra szellőző nyílással a homlokán távozik a teremtésből. Olyan egyszerű. Persze a csapdákra lehet készülni. De abban is biztos vagyok, hogy ez az ötlet csak nekem jutott eszembe. Nekem is csak mondhatni foglalkozási ártalom, hiszen csak a mennyei seregek egyik tábornoka lennék, vagy voltam. vagy vagyok. A franc sem tudja mi most a jogállásom a politika miatt. Minden esetre szim szim szaladin egyik lábam itt a másik ott és hopp.
A colosseum.
Nohát milyen dramatikus egy helyszínre lettem idézve. De legalább nem a sivatag közepére a nagy piramis tetejére. Meglátom a megidézőmet is. Egy szőke angyal lány. Nagyot nyújtózok a szárnyaimmal, majd kényelmesen helyet foglalok az egyik kőhalmon amin régen a barbárok ültek miközben a keresztényeket az oroszlánok elé vetették. Még mindig az angyali angyal lányt figyelem. Gondolkozom, hogy türelmetlen pöcs módjára sürgetően választ követeljek tőle miért idézet meg, vagy pedig várjak türelmesen. Vagyok aki vagyok szóval most próbálok nem túl tapló lenni.
- Tudod ebből a városból igán a jóféle olasz Pasta hiányzik. Paradicsomos szósszal. Sajnálom, hogy már nincs meg az a sarki kajálda. A Vatikánba menet régen mindig megálltam ott. Maria istenien csinálta a pennét.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
484
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Nov. 14, 2017 3:12 pm
Következő oldal


Anuthem & Ophilia
A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz


Talpam alatt megcsikordulnak a kaviccsá porladt törmelék. Nem zavartat a szokatlan hanghatás. Tekintetem lassan körbejárja az egykori hatalmas épületet.
Róma.
Senki sem gondolta volna, hogy a több évezrede fent álló birodalom, város egykoron eltűnik a süllyesztőben. Emberek nélkül a várost visszafoglalta a növényzet. Bármerre is tekintek mindenhol a zölden burjánzó fák, bokrok, virágok fogadnak. Közöttük bújnak meg a túlélő leleményes állatok. Madarak ádáz harcot vívnak a lombok szintjén, hangjuk engem bűvölnek. Ajkaimra halvány mosoly kerekedik.
Megfelelő karbantartás nélkül az épületek elvesztik egyensúlyukat, átadják magukat a tehetetlenségnek. Talpamat remegés rázza meg. A város északi részén égig nyúló porfelhő kapaszkodik fel. Egy újabb épület csak.
Az ókorban épült kolosszális építmény azonban még tartja magát. Habár a flóra őt sem kímélte. Repedéseibe beette magát az akác, az inda, a borostyán. Gyökerük könyörtelenül tör utat. Lépteim mégis lassan az egykori lejáró felé vezet.
Minden oly békés itt, oly csendes. Idáig nem jut el testvéreim csatározásai. Amerikában vívják háborújokat a démonokkal a Sötétséggel és persze egymással is. Látó és életkörük beszűkült, nem képesek annál a két-háro, városnál tovább látni. Pedig a világ tágas, ezt pont nekünk kellene tudnunk.
Ezért is vagyok itt.
Átlépve egy gyökeret megállok a kolosszeum közepén. Nagy levegőt véve hunyom le szemeimet.
- Anutem - ejtem ki a harcos nevét. Mégis ki gondolná, hogy itt vagyok? S hogy ide kívánok idézni valakit? Társaink eszébe sem jut, hogy elhagyják a kontinenst. S ezt kell kihasználnom jelen pillanatban.
Túl sok idő telt el azóta, hogy leérkeztem. Túl sokan használtak már ki.
Várok pár pillanatot, ám nem történik semmi. Hát persze, így mit sem ér az egész. Felkapva egy fadarabot ékes énoki szavakat írok egy körbe. Majd megállva előtte újra kiejtem testvérem nevét, határozottabban.
- Anutem - tán ő nem ismer engem, tán azt sem tudja, hogy ki vagyok, hogy ki hívja. Én annál jobban ismerem. Tudom, hogy nem esett áldozatul testvéreim harcának. Reményeim belé vetem, hogy szívét nem fertőzte még meg a sötétség. Szükségem van a segítségére.

Heroes§§ szószám 323 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
484
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Nov. 14, 2017 3:07 pm
Következő oldal



Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2