Városszéli park

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 12:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 809 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az a logikus, hogy nem logikusan cselekdett? Ebben mégis hol a logika, hol van a ráció? Újra csak összevont szemöldökömmel találhatja magát szembe, értetlen arckifejezésemmel. Ezt valahogy nem tudom ma megemészteni, de később sem, hiába telnek el a pillanatok.
- Sajnálom, nekem ehhez túl reggel van – vallom be, hatalmasra tágult pupillákkal. – Hasonló beszélgetésekre a nap második szakaszába kérj fel – rázom meg a fejemet. Akkor talán jobb indokot is kitalálhatnék, hogy miért agyament ötlet, teljesen, hogy Ednek menjünk. De persze nem ágállok ellene. Ő a főnök én csak vezetem, onnantól, azt csinál, amit szeretne.
Nagyfiú, tudja, hogy mit csinál és hogy minek mi a következménye.
Majd ő is kétkedve néz, ám én csak a vállamat vonogatom meg. A legtöbb csínybe benne vagyok, pontosan jól tudja, de az anélkülibe, ahol nem tudja a másik maradéktalanul megvédeni magát, hogy nem látnánk az igazságot? Ez az, ami még mindig nem fekszik.
Nem tudhatjuk, hogy bűnös-e vagy sem. Amíg pedig be nem bizonyosodik róla, legfeljebb csak pikkelek rá. Átéltem már milyen, amikor olyanért ártanak neked, amit meg sem tették. Ártatlan emberek életébe kerülhet. Én nem leszek az. Ezért akarom előbb kideríteni, hogy mi történik és ha nincs igazunk, akkor féken tartsam.
De erről még nem kell tudnia.
Kint pedig türelmesen várok, ám amikor meglátom teljes menetfelszerelésbe, csak szemöldököm vonom fel és nevetek rajta. Persze, hogy túlkapja már megint és halálosan komolynak hiszi magát. Ajkaimat préselem, úgy nyelem le a vigyorom, mosolygásom.
- Akkor mutatom az utat – fogom két kézre a bögrét. A magam részéről egyetlen fegyverem a csípős nyelvem jelenleg. Az idő egyre melegebbé válik, nincs szükség még pulóverre, bár mégis jól esne. Ám a kávé is megteszi a hatását, majd felvázolom a tervet.
Ami naná, hogy nem tetszik neki!
Kérdésére mégis elsóhajtom magam.
- Ha tényleg igazunk van és ha tényleg sántikál valamibe, akkor ő is követ minket, vagy csak engem. Amiből azt látja, hogy a bázisról idejövök, a kocsit szerelni, reggel pedig itt kezdek, igaz a köztes időszakot nem tudhatja, hogy visszatérek a bázisra. Mivel felajánlottad, hogy itt lakhatok, ezt más is tudhatja. Mi furcsa van ebben? Elvileg barátok vagyunk, ez normális is lehetne, ne lásd mindenben az ördögöt. Ne légy ennyire paranoiás, Zagar – vonom össze a szemöldököm. Miért mondtam el? Ő ajánlotta fel, el is fogadhattam volna. Akkor meg mi lenne? Persze, sejtem. Az én hibám lenne az is. Túlgondolja a dolgokat. Totálisan túlgondolja őket. Egy idő után nem fog tudni józanul gondolkodni és minden bokorban az ellenséget fogja látni. Csak megrázom a fejemet, megadóan. Nem fogok vele vitatkozni.
- Most meg hova mész? – állok meg, ahogy irányt vált. Sóhaj szakad fel a torkomból. Tekintetem az ég irányába fordítom. – Isten, ha még létezel és nem léceltél le. Ha még hallasz. Kérlek. Nagyon kérlek. Adj erőt – imádkozok az egyetlenhez, ki nem érdemli meg. Fejemet visszafordítom és az ajkamhoz emelem a bögrét.
Végül csak sóhajtva kezdem el követni, tán sietősebben. Vele ellentétben mégsem kap el a frász, a nyugalom átjár, szokatlanul. Nincs miért tartanunk.
S ahogy halad, az erdő melletti parknál, ahonnan a városba lehet bejutni egy alak tűnik fel. Hosszú mackóruhát visel, trikóval. Nadrágjának szélére egy walkeman van csatolva, fülét fejhallgató díszíti. Izzadtságcseppek csillannak meg a nap fényében rajta. Bár innen nem lehet látni, de képzelem, hogy mellkasa fel-alá járkál, hiszen nem itt kezdi a futást, itt csak befejezi. Kérdés, hogy azért, hogy kukkoljon, vagy más dolog miatt.
- Kerüld meg – nem tekintek Zagarra, mert ha sikerült elbújnia, nem akarjuk, hogy észre vegye. – Fedezz, vagy… bármi, adj két percet – s ezzel elindulok a futó férfi irányába. Ed felé. Arcomon vidám mosoly kúszik, mintha nem arra készülnénk, hogy az életét vegyük. Egyik kezemmel elengedem a bögrét és vidáman intek neki. Hatvan méterre lehet, amikor kiszúr, irányt vált. Egymás felé megyünk, igaz ő kocogva én sétálva.
- Újabb reggeli kocogás? – fogadom, vidám mosollyal az ajkamon és csak remélem, hogy nem most fogja szíven, fejbe lőni Zagar.
- Neked is fel kellene zárkóznod – áll meg, kissé lihegve előttem, kezeit csípőjére teszi.
- Nincs ez neked kicsit messze az otthontól? – teszem fel könnyedén a kérdést, mintha nem minden nap ezt firtatnám tőle. Zavart nevetés szakad fel a torkából, homlokából kisepri az izzadtság cseppeket. Nem néz rám. Nem tekint a szemembe. Államat, vállamat nézi.
Valami nincs rendben.
- Minél messzebb, annál jobb – vakarja meg halántékát. Majd körbe néz. – Egyedül vagy, már megint?
- Mint mindig – felelem könnyedén. – Ne aggódj, nagy lány vagyok, tudok magamra vigyázni – kacsintok rá és erre visszakapja rám a tekintetét. Ezúttal a szemembe néz, melyben nincs ott az eddigi kedveskedés, csipkelődés. Hetekig dolgoztunk egymás mellett, de most mintha egy teljesen másik férfi állna előttem.
- Ed… - kezdek bele, de a szemei. Kezei ökölbe szorulnak és ha nem kapok segítséget, úgy az első suhintása elől még ki tudok térni, ki tudok fordulni. Ha Zagar nem jelenik meg, csak füttyentek egyet, és igyekszem a kávé kilötyögése nélkül a hátába kerülni, legalább annyira, hogy térdhajlatába rúghassak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem értem az érzelmi kifakadását, de tekintve hogy érti mire utaltam az előbb, én csak bólintok neki igennel. Nah, pont ezt mondtam! Noah aggódott miattunk, ellenben Ed-nek színét sem láttam. Még nem tudom hova lyukadunk ki megint, de kezd idegesíteni az értetlenkedése.
- Ezt szeretném én is tudni!
Vágom rá a kérdésére, gondolom ő is tudni akarja. Ám a továbbiak mentén komótosan résnyire szűkülnek a szemeim. Most az egyszer egyetértek vele.
- Az a logika benne, hogy nem cselekedett logikusan.
De tapasztalhatóan két külön verset szavalunk, már megint. Veszek egy mély levegőt, csak nyugalom, durva lenne ha már az elején üvöltöznénk megint! Igazából fogalmam sincs mire utalgat Natalie, fel nem fogom ép ésszel. Erre varrjon valaki gombot! Megsajnálta Ed-et? Nah ne vicceljen már! Kétkedve pislogok rá, mikor azt mondja nincs ellenére a tanító célzatú verés. Könyörgöm! Ki a f@sz akarja bármire is tanítani? El akarom kapni és kikérdezni. Ő nem? Kifelé mindössze egy hangosabb morgás hallatszik, miközben elfordulok tőle. Egy ideig a kávéval babrál, és csak később tér vissza a képbe az arca, mikor elkezdünk Drake-ről beszélni. Aztán hamar megindul kifelé, én meg megyek utána. Ha tudnám mit haluzik össze az útvonalamról, akkor megkérdezném jól van-e, de így csupán visszasietek a garázsból, vetek egy pillantás a furgonra, ami több száz méterre áll innen, egy fa alatt, s miközben a nyílpuska pántját átvetem a fejem felett, máris kapom a dorgáló szózatot.
- Nat, ne idegesíts fel!
Ezt már egy fokkal hangosabban morgom, mert egyre cifrább gondolatok szaladnak végig az agyán és ennek még hangot is ad! A fegyverem a hátamon. Már csak a merrét és hogyant kéne tudni, amit hamar megtudok. Elhűlő arccal hallgatom hogy mivel is foglalatoskodott néhány napja. Most már el kell számolnom háromig, hogy ne üvöltsem le a fejét érte! Általában tudja mit csinál, de ez azért nagyon meredek! A számat rágcsálva igyekszem nem közbevágni a tervének részletezésébe, ami valljuk be, túl egyszerű.
- Nekem ez az egész bűzlik.
Nem állok meg, de most már nem is tudom hova sietünk. A vesztünkbe?
- Miért mondtad el neki? És ha kifigyeltek minket?
Menet közben sem kezdem el feltűnően pásztázni a környéket, de a hallottak alapján egyre rosszabb megérzés kezd feltüremkedni a gyomromból. F@szom! Gyorsan közeledünk a furgonom távolságába, noha az nem az úton van, mert nem akartam útba állni vele Natalie-nak. De most egyet gondolva arra veszem az irányt.
- Gondold át még egyszer ezt a tervet, kérlek!
Végig jutottak az agyamon a puszta tények, hogy itt vagyunk ketten az Isten háta mögött, igaz nálam van fegyver, de mivel Natalie elmondta Ed-nek hogy itt van, így mégis mi tartaná vissza attól, hogy befejezze, amit elkezdett? És most hogy én is itt vagyok, már minden adott egy leszámoláshoz. Bőven volt ideje arra hogy akár másokat is beszervezzen, hiszen tudjuk, rések vannak az embereink között. Hát, most vagy Natalie-nak van igaza, és üldözési mániám van magas fokon, bár ez volna a jobbik eshetőség, mert akkor nem fog történni semmi rossz sem velünk. Vagy nekem, de akkor kezdhetünk imádkozni! A furgon szimpatikus, tekintve hogy kijöttünk a házból, könnyű célpontokká váltunk, még egy kevésbé gyakorlott, de távolsági fegyverhez értő személy is simán lelőhetne most minket, egy olyan, mint Ed például. Megbújva a fák közt röhögve leszedhet minket. Szóval ha eljutunk a furgonig, akkor megúszhatjuk. Ott fedezéket nyerhetünk! Próbálom Natalie-t is gyorsabb lépésekre ösztökélni, de leginkább abban reménykedek hogy leesett neki és elkezd szaladni, mert az volna a legjobb. A hirtelen váltás megzavarhatja, eltévesztheti és tudni fogjuk melyik irányban húzta meg magát. Nem mondanám hogy a pánik jó barátom, mert sosem pánikolok, azonban most elkapott a frász. Ezért is próbálok sunyin körbetekinteni a fák mentén. Gyakorlatilag körbevesznek minket! Jó, mondjuk Ed kifejezetten rosszul céloz, amennyire ismerem, ha csak nem hozott magával társakat, viszont a jelenlegi körülmények neki kedveznek. Hiába próbálom kiszúrni, elvileg a távcső megcsillanhat, ha nem gondolt erre és nappal szembe helyezkedett, de nem kellene itt sokáig vacakolnunk, mert a vakszerencsének köszönhető hogy nem tette még meg eddig.
- Mi lesz? Szaladunk?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 814 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Pedig ha tudná, hogy egyébként semmi hazugságot nem mondtam neki. A heti húsadagom adom a kölyöknek, mert elvesztettem egy fogadást. Talán nem hiszi el, hogy ittasan az ember nem feltétlen élete legjobb döntéseit hozza, sőt mi több. A lehető legrosszabbakat. Bár ez épp nem volt az. Bár tény és való, hogy nem mindent mondok el neki azzal az estével kapcsoaltban, vagy úgy alapból Alexszal kapcsolatban. Nem akarom, hogy tudjon róla. Nem akarom, hogy bárki is tudja, hiszen ezt kérte tőlem. Ezen túl pedig tényleg igazat mondok, de ha tudnám, hogy nem hisz nekem, talán nem hagynám ennyiben.
- Ó, és amikor Noah becsalt minket, akaratán kívül egy angyalcsapdába? Ott is majdnem meghaltunk, ott hetekig feküdtünk betegágyon - mutatok rá a nyilvánvaló tényre. - Mégsem akartuk a vérét venni, mert hibák becsúszhatnak, de értem - emelem fel kezemet, mielőtt még újra a nyakam venné, mielőtt újra kiabálásba fajulna a beszélgetés. Bár a magam részéről a hangom nyugodt. - Itt direktben volt a térkép hibás, nem téves információt kaptunk tőle, szájhagyomány útján - egyezek bele. Én is pipa vagyok rá, nem is kicsit. Nem sok kellett valóban, hogy ott hagyjuk a fogunkat és bármit megtennék, hogy… jó Zagar esetében lehet nincs benne a bármit, de szinte bármit. Értékesebb tagja a társadalmunknak. Harc esetén jobban hasznát veszik, mint nekem, és ez tény és ezzel nem szabadna vitatkoznia senkinek sem.
Mégsem akarom a nyakát szegni, nem. Én is követtem el az elmúlt hónapokban hibákat. Súlyosabbakat.
- Mégis mi oka lenne arra, hogy ki akarjon minket csinálni? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést, nevetésem is erről árulkodik, nem feltétlen őszinte, de tényleg nem hiszek benne. Ezek még nekem is meredek elméletek, pedig tudhatná, hogy az összeesküvésekben páratlan vagyok. - Évek óta társak vagyunk, még a félvérháborút is végigharcolta az oldalunkon. Ott van mindenhol, védi a várost, miért akarna, pont a sajátjainak ártani. Egyet is értenék veled mindenben, ha ennek a logikáját látnám, de… - mindkét vállamat felvonom, jelezve neki, hogy még mindig nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy bűnös. Hogy direkt csinálta.
- Persze a tanító célzatú verések ellen sose voltam - látom be, szóval remélem, hogy ezzel le is zárjuk a vitát, egyszerűen csak nem értem. És én épp az a személy vagyok, aki meg akarja érteni a dolgokat, mögé látni. Mi az indíték, miért csinálja. Belátom, hogy furcsán viselkedik, de ez még nem ok, hogy meg akarjon minket ölni.
A kávét mégis lassabban iszom, tudom, hogy lassabban is fog hatni. Igazából most kellene lefeküdnöm még egy húsz percre, mert annyi idő amíg a kávé hat és annyi idő, amíg nem kerülök a REM fázisba, szóval igazán kipihenten tudnék ébredni és még energiám is lenne. Ebbéli terveimről mégis leteszek, hiszen ahogy megkapom a kérdést hirtelen köpni-nyelni sem tudok.
S ahogy sejtettem. Amint őszintén felelek, amint nem hülyéskedem el, akkor is szűkszavú választ kapok. Pasi ő is. Tudnám, hogy akkor miért kérdezte? Sóhajtva engedem el a témát, habár a keserű gombóc ott van a torkomba, a gyomromba.
Alex miatt az utóbbi napokban nem is nagyon gondoltam Drake-re. Most meg? Zavartan tekintek a férfira, fejemet is megrázom, hogy kiűzzem elmémből főnökünket, ki nem más, mint a Főnökünk. Igyekeztem úgy viselkedni az elmúlt időszakban, hogy tartsam magam ahhoz, hogy nincs közöttünk több. Nem a barátom, csak a főnököm, de képtelen vagyok így viselkedni.
Még egy pillanatra visszafordulok még, hogy a bögrét teletöltsem kávéval. Hosszú napunk lesz és nem én fogok verekedni. Így mire kijutok a lakásból, addigra Zagar már a kocsijához sétál. A feljárón türelmesen megvárom, de amint látom, hogy mit vesz elő.
- Na jó, ez az ért enyhén túlzás, nem gondolod? - vonom fel az egyik szemöldököm. - Nyílpuska? Mit akarsz a torkán átlőni? - kérdezem kétkedőn. Azért túlzásokba ne essünk, ám ha marad nála, akkor csak vállam vonom és elindulok társaságába a park egy kicsit közkedveltebb, ilyenkor mégis néptelenebb irányába.
- Ó, hogyne. Ed drágánk minden reggel pontban nyolc és fél tíz között itt szokot futni. Nem, nem kiszámítható, viszont! - fordulok felé, és pár táncos lépés után már kényelmesen is sétálok az úttal háttal, Zagarral szembe, két kezem között az aluminium bögrét fogom. - Ha azt hinnéd, hogy nem számít rám, akkor tévedsz, ugyanis, az elmúlt két hétben, minden nap kiijöttem ide egy flakon kávéval és csak ültem és úgy tettem, mintha néznék ki a fejemből. Néha még könyvet is hoztam, hogy elhiggye, hogy tényleg nem miatta vagyok itt, sőt! Még azt is elmondtam neki, hogy egy ideig itt dekkolok - állammal a faház felé bökök. Így biztos, hogy nem leszek gyanús. - Nem hinném, hogy számít arra, amit kapni fog. Szóval a terv. Leülünk, megvárjuk, míg elhalad mellettünk és mehetsz, levadászhatod - vagy amit szeretne csinálni vele. Ezúttal én tényleg csak nézelődő leszek. Iszom a kis kávémat és engedem, hogy az események, és legfőképp Zagar sodorjon az árral. Bár még van pár perc, amíg az adott helyre érünk, szóval még elém tárhatja, hogy mit szeretne tenni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 10:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem látom az összefüggést a dartsban, meg hogy azóta nem eszik mióta elvesztette a fogadást. Az csak egy játék. Ha csak Alex olyant nem csinált, amitől elment a kedve az élettől is. Biztos vagyok benne hogy nem! Inkább csak bedobott nekem valami olcsó történetet, hogy addig se erről beszéljünk. Jól van! Amikor viszont elkezdi védeni azt az Ed-et, muszáj vagyok kimondani a feltörekvő gondolataimat.
- Hanyagul?! Így végzem a munkám, ha például lehagyok pár házat a térképről. De amikor szó szerint átrendeződik minden, ami a rajta szerepelt eredetileg, az már szándékos!
Hiába, csak nem hagyja ennyiben. Felemelem a kezeimet kérdően magam előtt, mert megint nem értem. Most miért akarja védeni?
- Majdnem meghaltunk! A francos térképe miatt! Hasonló sem történt még soha eddig!
Nem volt rá precedens, és itt megint a térképen van a hangsúly és Ed állítólagos felderítésén. Régóta benne van a sűrűjében ahhoz, hogy tapasztalt vadászként ne kövessen el ilyen hibát. Felderítésre amúgy sem küldenek ki zöldfülűeket, pont ezért! Egy olyannak maga a folyamat is halálos lenne, nem csak a hibázásai taszítanának másokat is ugyanebbe a sorsba. És akkor még ott van a tény, hogy ő maga rakta Drake asztalára. Vagy a kezébe, a fene sem tudja. De ő volt!
- Ha nem a hamis térképe miatt kerültünk volna veszélybe, azt mondanám igazad van. De pontosan amiatt kerültünk veszélybe, nem beszélve a csak úgy ott termő démonokról! Vártak minket. Úgyhogy ne haragudj, de nem osztom a véleményed! Szerintem Ed nyakig benne van!
Mondom én hogy zizis, most meg már a kávét fogyasztja. Nem tudok vele együtt hahotázni, mert nincs meg az alap hangulatom hozzá. Bosszant az egész. Végül is miatta kényszerültem kispadra, ha lehet így megfogalmazni. Akadályoztatva voltam a munkámban, meg mindenben és nem, akkor sem nevettem, mert fájt minden porcikám. Szóval mérges vagyok, igen! Nem értem Nat hogy tud ezen nevetni, hiszen ő is csúnyán lesérült! Agyára ment a fáradtság! Így miután feltettem a kérdést, mely már egy ideje itt bujkált a nyelvemen, meglep hogy még is válaszol rá, őszintén. Ismerősen cseng a mindenki kerül mindenkit gyakorlat, amióta visszajött, én is kerülöm, de ő is engem. Elmerengve hallgatom csendben a bőre sikerült beszámolót, azt hiszem az csak pozitív, ha próbálja rendbe tenni az elb@szódott dolgokat.
- Értem.
Nem tudok rá mást reagálni. Fogalmam sincs miként lehetne ezen segíteni, de az biztos hogy én nem szereplek benne. Nem vagyunk olyan bensőséges kapcsolatban Drake-el hogy én kérjem számon, noha megfordult a fejemben, de még tudom hol a helyem. Hát nem ott! És nagyon pocsék is vagyok az ilyesmikben. Ha Natalie-nak vagy Cam-nek nem megy, akkor nem tudom kinek menne. Nem is akarok rá ötleteket prezentálni. Látom a szomorú tekintetét, őt is megviseli ez.
- Oké. Menjünk!
Megvonom én is a vállam és megindulok utána. Odakint teszek egy kitérőt a garázsig, a mellényemért és a nyílpuskáért, ezek társaságában csatlakozom vissza Natalie-hoz. Nálam vannak a kések is, úgyhogy minden adott egy hangulatos belezéshez!
- Elárulod merre megyünk?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 888 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Csodálatos, egyszeri és megismételhetetlen filmötletem nem arat kirobbanó sikereket. Sőt, igazán semmilyet sem arat, így csak egy sóhaj keretében engedem is el a témát, hogy aztán áttérjünk másra, majd még másikra. Most, jelen pillanatban úgy érzem, hogy Zagar mellett meg tudok maradni a felszínen. A témákat csak érintjük, nem igazán megyünk bele, ez pedig jelen pillanatban jót tesz a lelkemnek. Sőt mi több. Egyenesen felüdüléssel tölt el, kezdek magamhoz és önmagamhoz térni.
- Azt hiszem legalább részegen le tudom győzni Dartsba – vonom meg a vállamat. – Nem jött össze, noha arra sem igazán emlékszem, hogy miként ért véget az este. Az egyik pillanatban még dobtam neki a tűket, a Cartell lányról beszélgettünk, majd képszakadás. De bezzeg a hamburgereket azt behajtja rajtam – bólintok egyet, mint aki igen is nagyon sajnálja ezt az egészet. Valójában nem annyira, az utóbbi időben nem emésztek meg annyi energiát, hogy szükségem legyen rá. Amit pedig igen, azt a gyümölcsökből, zöldségekből, kávékból is megkapom. Addig meg másra szükségem sincsen.
- És mégis mit tudunk, Zagar? – kérdezek vissza, valójában őszintén. – Feltételezésünk van, semmi több, bizonyítékaink alig, most az, hogy hanyagul végezte el a munkáját? Nem ő lenne az elmúlt időszakba sem az első sem a második – ennyi erővel utánam is jöhetnének, mert hagytam, hogy Tom meghalljon. Ami azt illeti még jogosan pampoghatnának ezért. Hibát, hibákra halmozunk az utóbbi hónapokba, ne áltassa ő sem magát. Bár tény, hogy a magam hibájáról nem sokat beszéltem és fogalmam sincs, hogy szólt-e róla a fáma. Nem hinném, mert rá egy nappal tért vissza Drake ez pedig nagyobb visszhangot keltett, minthogy véletlenül meghalt mellettem egy újonc. Sovány vígasz, hogy végül feltámadt, mégis…
- Még csak gyanúsan vagy furcsán sem viselkedik. Másokkal. Bár Alex mesélte, hogy őt is otthagyta a szolgálat alatt – jó, gyanús, de ez még nem ok arra, hogy szétverjük a fejét. Persze nem is akarom lebeszélni, csak a lényegre szeretnék rámutatni: egyelőre nem tudunk semmiről. Nem tudunk semmit, nem tudjuk, hogy direkt csinálta-e.
Amíg be nem bizonyosodik, hogy bűnös, hihetek az ártatlanságában, nem igaz? Dylanében sem hitt senki. Szembeköpném magamat, ha most fordulnék ezzel teljesen szembe.
A kávé azonban elkészül, én pedig leveszek két csészét, ám félúton korrigálom a mennyiséget.
- Mondanám, hogy nem tudod, hogy mi a jó – a reggeli friss kávénál alig van bármi. Ami életben tartja a még éppen hogy egyben lévő csontjaimat, szinte hídként funkcionál az élet és a valóság között. Mégis ugyanannyi adagot öntök ki magamnak, mintha két poharat szedtem volna le.
De még ezzel is sikerül teljesen leforrázni a nyelvemet.
Ki-be öltögetem azt, a fogammal próbálom az érzéketlenséget lekaparni, mit ne mondjak, vajmi kevés sikerrel.
- Ritkán, de vannak dolgok, amikben egyet értünk. Azt hiszem, hogy javuló tendenciát mutat a kapcsolatunk – nevetem el magamat vidáman, miközben még egy cikkelyt kapok a számba. Gyors rágcsálás közbe kapom az újabb kérdést. Itt pedig a maradék alma meg is áll, csak hagyom, hogy leve szétterüljön nyelvemen, bár az ízét nem érzem. Két rágás után nyelem le.
- Nem vagyok a toppon az utóbbi hónapokban – vonom meg a vállam a kérdésére, hogy miért nem mondtam nemet. – Kihagy az agyam. Úgy értem szó szerint, vannak naprészek, melyek totál kiesnek és fogalmam sincs, hogy mit csináltam akkor – de ezt is csak a fáradtság számlájára írom. Mégsem tudok pihenni, képtelen vagyok rá. Hajt valami, elemi erő, nem tudom, hogy mi. Úgy érzem, hogy baj közeleg, az esőfelhők gyülekeznek és nem pihenhetek. A tudat nem enged.
- Semmi. Őszintén, nincs semmi és ennél behatóbban nem is tudnék mesélni most a kettőnk közötti kapcsolatról – vallom meg őszintén. – Mióta visszajött, mióta elmondta, hogy mi történt nem igazán beszélgettünk, bevallom kerülöm, de azt hiszem, hogy Ő is, nem csak engem, mindenkit. Nem alszik, nem eszik, azt legalább is alig. Nem jár haza, egész nap bent ül az irodájába, próbálja helyre hozni, amit elrontott. Ezt is csak onnan tudom, mert én takarítok rájuk, Abigail meg folyamatosan nyaggat, hogy vigyek levest Drakenek. Nem egyszer találtam már, hogy az asztalán alszik – vonom meg a vállamat. – Problémákról nem beszélünk, pasiból van ő is – legyintek. – Valahogy nem szerettek arról beszélni, ami bennetek zajlik, de megviseli, mi történt vele. Tagadhatja, játszhatja az indián törzsfőnököt, de megviseli, lelkére ül és lassan fel fogja emészteni és fogalmam sincs, hogy miként segítsek rajta – agresszív. Láttam a cirkuszba, hogy mit művelt le. Feszült volt a bálon is, ezt ő is láthatta. Az egész…
Nem ő az, de csodálkozik bárki is érte? Engem csak fél percre szállt meg egy démon és hetekig rémálmaim voltak tőle. Akkor Ő? Persze soha nem fogja azt mondani, hogy nem bírja, hogy elég volt. Annál több a felelősségérzete. Bízok benne, mint vezető bízok benne, tudom, hogy ő a lehető legjobb a városnak, még így is. Bármi is fog történni mellette leszek, ott fogok állni. Mégis… Nem tudok elmenni amellett, hogy nem szólt, hogy nem bízott meg bennünk annyira, hogy el tudjuk fogadni a döntését. Még ha szájhúzva, de akkor is. Tekintetem a beszéd közbe szomorúsággal, bánattal telik meg. Vállamat mégis megvonom a végén.
- Menjünk – jelentem ki halkan, elnézek mellette. Nem akar erről ő sem majd beszélni, hisz pasiból van. A gödörbe ezért sem másznék vissza. Igaza volt Alexnak, hogy szüksége van ránk. Félre kell tennem az érzéseimet. Nem csak Drake miatt. Alex miatt is. Nem engedhetek neki.
A bögrével a kezembe indulok ki a házból. Ó, én ezt itthon nem hagyom. Én csak beszélni fogok, közbe kényelmesen tudok majd kávézni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
- Milyen fogadás volt az? Miről szólt?
Abba már inkább bele sem kezdek hogy a halban olyan vitamin van, ami jót tesz neki, míg a gyümölcs kicsinálja, mindenhogyan. De legyen így! Legutoljára akkor ettem gyümölcsöt, amikor tényleg semmi mást nem tudtunk enni. És ő hozott magának egy egész kosárral! Megvonom a vállam és bólintok igennel, mert oké, tőlem azzal mérgezi magát, amivel akarja, tekintve hogy én is ugyanezt teszem! Nem nekem kellene papolni! Ha meg kidől, akkor meg bedobom a kanapéra azt ott kialussza magát. Senki sem fogja zavarni! És egyből megoldódnak az alvási problémái is.
- Natalie, ez nem vicc! Fegyver van nála, veszélyes, főleg hogy tudja hogy mi tudjuk!
Nem hiszem hogy olyan könnyű lenne becserkészni Ed-et, ő is vadász, meg van a magához való esze, és nem fogja hagyni hogy olyan egyszerűen agyon verjem.
- Ha nem akart volna rosszat, akkor Drake-nek korrekt munkát ad át és a mi küldetésünk sikerrel zárult volna!
Nekem ez a véleményem, nem fog meggyőzni az ellenkezőjéről, hogy nem akart rosszat, dehogynem akart! Összenézünk, tudom hogy tudja, de közben elkezd hangokat kiadni a kotyogó. Kievickélek a konyhából, helyet adva neki, mert egyből ugrik is. Kiszolgálhattam volna én is, de látom rajta hogy nem bír magával. Szóval akkor most következik a koffein dózis, és jaj nekem! Már így is zizi!
- Köszönöm, én nem kérek!
Látva hogy két bögrét szed le, gyorsan lebeszélem róla. Sosem iszom kávét. Viszont egy spangli tök jól esne, de nincs egy szálam se. Elég nehéz manapság dohányhoz jutni! A sziszegése tudatja velem hogy mohó volt, persze közben megint a hülyéskedésen jár az agya.
- Nekem ez a munkafelosztás tökéletesen megfelel!
Válaszolom kicsit később, egy kacsintás keretében a pult mögül, mert ha ő kérdez, akkor sokáig verhetem Ed-et. Reméljük olyan válaszokat ad, amik inkább az igazság felé hajlanak. Utána csendben figyelem, ha szóhoz tudok jutni, akkor visszaköszön az előbb felmerült kérdés.
- Miért nem mondtál nemet? Mi van most közted meg Drake között?
És nem a szerelmi életére vagyok kíváncsi, remélem nem érti félre. Nekem is megrendült a bizalmam Drake-ben, miután kiderült az egész történés a démonnal, más kérdés hogy rajtam ezt senki sem látja. Jelét sem mutatom, mert van egy olyan mondás, mely szerint tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet! Fogalmam sincs mi zajlott köztük pontosan, hogy a démon visszafordíthatatlan változást idézet elő benne, vagy pedig Drake tényleg csak a városra gondolt és kordában akarta tartani, azonban kudarcot vallott. Szeretném az utóbbit inkább, de még csak most jött vissza. Idővel és a tettei alapján kiderül melyik változat él. Én biztos nem fogok beszélgetni vele erről! Viszont Natalie megítélése érdekel, már ha elmondja és nem fogja megint elviccelni!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 8:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 850 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Kikerekedett szemekkel tekintek szállásadómra, ám ez nem zavar meg abban, hogy kényelmesen folytassam az elkezdett gondolat menetét. A végére mégsem tudom megállni, hogy ne szúrjak oda.
- Bagoly mondja… - épp mi vehetnénk példát azokról, akik olyan jól tudnak pihenni. Vagy semmit tenni. Vagy épp semmit sem csinálni, csak ülni és várni, hogy az a híres és hírhedt sült galamb csak úgy berepüljön abba a szájba. Mindig is dolgos voltam, sosem tudtam nyugton maradni, igaz ennyire sem vittem túlzásba, ahogy az utóbbi hónapokban teszem. Mégis ha csak egy fél pillanatra megállnék, úgy érzem, hogy megroppannék, összezúznának a viharfelhők, mely a fejem felett gyülekeznek.
És jobban félek attól, hogy nem tudnék újra talpra állni, minthogy a végkimerültségig hajszoljam magam.
- Nem a lustaságtól, hanem az örökös munkától - vonom össze a szemöldököm mégis. Ennyire érthetetlenül magyarázok? Végül is. Nem aludtam túl jól, fáradt vagyok, ami szinte elviselhetetlen, bár ennél azért van rosszabb is. Nagyokat pislogok, hogy ne engedjek a késztetésnek, a visszaalvásnak. Egy ásítást mégis sikerül elnyomnom. Mindennek a fejébe viszont még kávét sem ittam. Szörnyű egy világ. Kegyetlen.
- Nem kell, elég ha Noahval felszenteled, még ha jókedvében találod össze is ad titket, ásó, kapa nagyharang és elkezdődhet kalandos életetek - öltöm ki rá játékosan a nyelvemet, majd fejem felemel a fejem fölé és szivárvány alakban húzok egy láthatatlan csíkot. - Zagar és a Szent Gránát végtelen történetei. Első rész, az átkozott Impek: megölni őket, vagy nem megölni őket - vázolom fel a legújabb filmötletemet. Esküszöm, hogyha nem ebben a világban élnénk, még tökéletes szövegíró lennék, vagy legalább az alapötleteket meg tudnám adni, rengeteg filmnek. Itt azonban megállok az ötletben és Zagarra nézek, majd csak legyintek. - A többit majd kitaláljuk, de ha befut a film kérek részesedést - vigyorgok rá pimaszul, kezeimet mégis úgy fonom keresztbe, mintha ebből a kitalált dologból valóban nem akarnék engedni.
Nem fogom soha, senkinek sem engedni, hogy a szürkén, feketén, humortalanul lássam a világot. Inkább elpoénkodok mindent, ha ezzel mások arcára tudnék egy parányi mosolyt is csalni. Lássuk be, Zagar eléggé… Kemény falat.
De néha sikerül. Ritkán, néha, de sikerül. Ilyenkor mindig egy csepp diadalt érzek szívembe. Lelkembe. Lássuk be, hogy ez tényleg nagy dolog.
Nem sértődök meg igazán, valóban azon, hogy pletykásnak tart. Ha így van, tartson. Már rég túlléptem azon a tini szokáson, hogy meg akarjak felelni másoknak. Hogy elfogadjanak, hogy szeressenek és ezért mindent megtenni, az ő értékrendjük szerint, hogy az jó is legyen.
Már rég nem vagyok erre képes, nem is akarok. Ez vagyok én, ilyen. Minden hibámról, jó tulajdonságomról tud. Legalább is a nagy részéről. Ha nem fog így elfogadni, csak megvonom a vállamat. Én nem érzem úgy - nem mindig - hogy hibás ember lennék. A magam módján mindent megteszek, mi tőlem telhető a város védelméért. Eszközeim mások, mint az övék, de elsősorban nem is harcos lennék.
- Látod? - vigyorgok rá. - Működik - nevetem még utána, mielőtt még kimenne a házból.
Majd visszatérne, én pedig már a reggelim elfogyasztottam.
- Hálás vagyok. Tényleg! - teszem szívem helyére a kezemet. - De már gondoskodtam az étkezéseimről - bökök fejemmel a gyümölcsökkel és zöldségekkel teli kosár felé. Van abban minden, amitől egy húsevő kirohanna a világba.
- Mióta elvesztettem Alex ellen egy fogadást - nevetem, fejemet könnyedén megrázom. - Egyébként az utóbbi időben nem vagyok éhes. Túlzottan. Keveset alszok, kevesek mozgok, kevés energiát fogyasztok, ellenben szükségem van a vitaminra - mi köztudott, hogy a gyümölcsökben több van, mint a húsban. Bár akkor is, az a hal. Valami undorító. Persze jobb napjaimon nem tűnne annak, most mégis az.
A kávé illata pedig lassan betölti az egész teret.
- Várj! Ugye, nem a maratont akarod velem lefuttatni? - tekintek rá hatalmas szemekkel. - Ennyire azért nem lesz megerőltető megtalálni Edet, csak sétálni kell - hübbögök, hápogok, tátogok. Egyéb esetben, meg, na jó, lássa kivel van dolga, kiveszek még egy almát, azt is cikkelyekre vágom, úgy kényelmesebb enni.
- Elpazarolnád? Ezer darabból is feltámadna - közlöm vele egy nagyobb falat után. Sejtem, mit tervez csinálni, mégis félrehajtott fejjel tekintek rá. Szinte már rosszallóan. - Lehet, hogy nem akart semmi rosszat, de persze - emelem fel kezeimet beleegyezően. - Egy kis ráijesztés nem árthat neki, az utóbbi időben elég furcsa, főleg mióta Alexszal volt egy őrjáraton - vonom meg a vállamat. Nem értem én ezeket a férfiakat. De elismerem, hogy fordítva is igaz.
Hiába néz rám sandán, csak vállamat vonogatom. Én mégsem fogom megállítani semmiben. Már-már tökéletes kihallgató páros lehetnénk. Ő a rossz zsaru, én a jó. Ő üt, én beszélget. A kávé azonban halkan kezd el fütyörészni, egyre élesebb hangon. Ha nem veszi le, vagy ha nem nyúl érte rögtön, akkor megteszem én, nincs szükség arra, hogy kiszolgáljon, magam is ki tudom. Ennek ellenére két aluminium bögrét veszek le a polcról és öntöm két felé a kávét. Legfeljebb nem kéri.
Ami engem illet pedig, feketén, üresen iszom. Így jobban hat.
- Szóval te ütöd, én meg kérdezek - vigyorgok a bögre pereme felett rá, ahogy a forró nedű végigégeti a szám belsejét, a torkom és a gyomrom is. Halkan szisszenek csak fel, valamiért érzem, hogy többé ízeket nem igazán fogok érezni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
- Az sosem árt.
Vágok bele a szavába, de csupán egy röpke pillanatra, úgyhogy folytatni tudja. Az egész mondanivalója groteszk, de mellé vigyorog. Ezzel mintha csak azt mondta volna, hogy ő azért nem gyakorol, mert meg akar halni minél hamarabb. Hm.
- A lustulástól nem fogsz kiégni! Attól csak magadra szedsz pár kilót.
Nem vigyorgok hozzá, de akkor már vegyük poénra. Ne legyek bunkó, inkább nem mondtam hogy nagy koffert nehéz emelgetni! Ez a veszély nem fenyegeti láthatóan, most is csak egy almát majszol. Tudom mi történt vele a múltban, noha nem részletesen, de ezért sem akarok belemélyülni a témába. A múltbéli sebek fájnak anélkül is, hogy feltépnénk őket. Igyekszik terelni a témát az én gránátom felé. A sóbomba mint olyan, fogalmam sincs milyen. Még nem használtam olyat.
- Rakjam inkább vitrinbe?
Hátha valaki felrobbantja vele magát, naná! Sóbomba! Még ízlelgetem a szót egy kicsit magamban. Hogy miket ki nem találnak!
- Amióta nálam van ez, ki-be ki-be vándorol a garázsból a zsebembe, a zsebemből a garázsba. Most már azért sem fogom nélkülözni!
Morgom szelíden, de remélem érti, elvégre lehet pont akkor fog kelleni, amikor nem viszem magammal. Mindig így sz@pja be az ember, inkább előrelátó leszek! Túllendülünk a többi témára. Nem egészen értem hogy kit akar meggyőzni arról hogy ő nem jó semmire a terepen, vagy miért szajkózta ezt odakint is nekem? De amikor megkérdezi nevetve hogy mihez ért ő, ott végképp elvesztem azt a kevés fonalat is. Hát pont azért kellett vinnem, mert én hangyányit sem értek a pecsétekhez meg a rúnákhoz! És ezt még meg is beszéltük ott, útközben. Bár már ott is hisztizett, szóval egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nem akart jönni. De mégis jött, mert Drake utasította! Ő meg nem mondott nemet! Lenne ezzel kapcsolatban egy nagyon is fontos kérdésem, de most nem bököm ki, inkább rágcsálom a szám és figyelek. Aztán el is felejtem, mert már ott járunk, hogy pletykazsáknak neveztem. Amire ő kis híján megint rám nyújtja a nyelvét. Akkor állok fel a fotelből amikor a kereslet kínálat szemléltetése zajlik. Elhülyéskedik. Jól van. Néha elgondolkodom azon hogy ez kifejezetten nekem van, vagy mással is produkálni szokta ugyanígy? De legalább nem olyan búval bélelt.
- Jah, te kávét kerestél, én megkínáltalak vele.
Vonom meg a vállaimat erre, hogy aztán gyorsan elhagyjam a terepet.

Amikor visszaérek, az alma csutka ott díszeleg az asztalon, ő még mindig ül, de most éppen csendben van, én meg felmutatom neki a kávés dobozt, aztán pár perc és már rotyog a főzőlapon. Eszem a halamat, megkínálom őt is, de a fintorból már látom hogy ez nem az ő fogára való. Mivel ide jött és a hűtőt bámulja, akkor gondolom a húst sem kéri.
- Sajnos más nincs.
Az hogy az alma ellakatja délutánig, erős kifejezés, nézek is egyet rá.
- Takarékos üzemmódban nyomod? Mióta és miért?
Van egy olyan érzésem hogy ebbe sem fog belemenni ahogy azt várnám, mert akkor legalább meg tudnám dorgálni.
- Ha csak egy almát ettél, akkor egyél még a kosárból mielőtt megiszod a kávét! Nem szeretném hogy rosszul legyél itt nekem!
Amúgy szerintem még az is rossz kombináció, mert a gyümölcs tele van cukorral, a kávé meg koffeinnel a kettő együtt egy olyan zizis Nat-ot hoz ki belőle, ami már üt! Itt fog pörögni, mint a mérgezett egér és az agyamra menni, amíg ki nem kopik belőle ez a nagy adag dózis! Utána meg félő hogy beájul! Ó, izgis nap elé nézünk megint! Ha csak rá nem szánja magát a sózott, szárított húsra. Még bekanalazom a maradék halat, aztán a doboz a kukában végzi, a mosogató alatt, a villa meg benne a kagylóban. A kérdését gyanakvó tekintete övezi, persze.
- Eljátszottam a gondolattal hogy elhasználom rá a gránátot és végig nézem miként válik fasírt belőle! Csak te az előbb lebeszéltél róla és igazad van, nem kellene ilyen sz@r alakokra pazarolni!
Valószínűbb hogy olyan szinten elborul az agyam, ha meglátom, hogy azzal fogom verni, ami éppen a kezem ügyébe kerül ott a helyszínen. Nat már ismer. Hát mit fogok vele csinálni? Megverem, mint szódás a lovát! Úgy megszívatott minket, hogy ez a minimum! Sandán rá tekintek oldalról, mert tudom hogy ő meg válaszokat akar, amiket ugyanúgy én is, de mindketten tudjuk hogy én nem fogok vele leülni "beszélgetni", nem menne.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 05, 2019 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1043 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze nem vagyunk egyformák, hihetünk másokba, bízhatunk másokba. Én szeretném hinni, hogy vár még ránk egy szebb világ, vagy ha ránk nem is a jövőre. Direkt nem mondom, hogy gyermekeinkre, mert tudom, hogy ez az eshetőség egyikünk esetében sem áll fenn. Zagar nem egy kapcsolatpárti - noha nem tudom, hogy vágyik-e rá, avagy sem. Én szerettem volna, volt idő, amikor mindennél jobban szerettem volna gyermeket, ám ezt a lehetőséget elvették tőlem. Ez mégsem jelenti, hogy ne akarnék másoknak szebb és jobb jövőt biztosítani. Bízok abban és igen, naivan hiszek is, hogy az angyalok egyszer, az arkok, belátják a hibájukat, képesek lesznek visszafordítani a lavinát. Ha valakiknek, akkor nekik sikerülhet. És ha emiatt bízok Luciferben? Erős túlzásnak tartom, mert nem bízok benne. Szívem szerint felnyársalnám, négy részre tépném a testét és a vár négy fokára tűzném ki. Oh, hogy ez nem az a történet. Akkor a város négy égtája felé. Nem szívlelek egy angyalt vagy démont sem, szó se essen róla. A belém nevelt ösztönöknek nehéz ellenállni. A szövetség most mégis fenn áll. És mint… hogy is fogalmazott a Tanács? Hivatalos Kapcsolattartó? A két város között ez lennék én, nekem kell a legnyitottabbnak lennem.
Mégis ha elmondaná aggályait még igazat is adnék neki. Vigyáznom kell, nem szabad az értékeimet elveszíteni és mindig szem előtt kell tartanom, hogy mi jó a városnak. Nem nekem, nem Drakenek, és még csak nem is Zagarnak, hanem a városnak.
És Alexnak?
Keserű nyál gyűlik össze számba.
- Azt mondják, hogy nem árt néha gyakorolni - vonom meg a vállamat. - Azt is mondják, hogy ha nem tesszük, idő előtt kiégünk - újra csak kelletlenül vonom meg a vállamat. Mit tudhatna bárki arról, hogy a pihenés nem éppen a mi reszortunk. - Bár szerintem idő előtt is fogunk meghalni, szóval lényegében mindegy, nem? - vigyorgok rá, mintha ez az egész nem lenne élet-halál kérdése. Valójában csak nem akarok mindent halálosan komolyan venni, elveszne az életből az az eszencia, ami miatt érdemes élni. Igen, emlékszem még, hogy érdemes, egyszer talán majd újra fel tudom idézni. Ám az sem mostanában lesz, az is biztos.
Inkább elviccelek mindent és teszek úgy, mintha komolytalan lennék.
- A Szent Gránátot impekre pazarolnád? - teszem szívem helyére kezemet teátrálisan, megdöbbenve, még a szám is tátva marad. - Hát annyi ideig őrizgetted, lenne szíved, ilyen senki lényekre elpazarolni? - hitetlenkedek tovább, majd ciccegve rázom meg a fejemet. - Inkább csinálok neked sóbombát, többet is érsz vele és még ha kutyák, démonok is vannak ott is többet ér - ajánlom fel neki, na nem mintha mestere lennék az ilyen fegyverek készítésének, ám Jamestől elég sokat tanultam az utóbbi időbe. Meg tudnám csinálni. Ha elég türelmes. Mr. Cross biztos hogy percek alatt összedobná neki, nekem meg kellene egy nap legalább, de hát… Senki sem profin kezdi, nem igaz?
- Mh, olyan kellene, aki a negyedben is lakik - egyezek bele. Törvényen kívüliek, mégis muszáj velük ilyen nehéz időkben is szövetségre lépni. Csak nem tudom, hogy kivel lehetne. Ki lehetne az. Onnan nem sok embert ismerek, főként nem megbízhatóakat.
Problémámra, csak legyintek, nem veszem magamra. Ami azt illeti én ezt be is láttam, pár másodperccel ezelőtt. Nem véletlenül ajánlottam neki, hogy keresek neki egy megbízható embert, aki többet ér terepen, mint én.
- Nem mondom, hogy én megmondtam, hogy ne vigyetek - vonom meg a vállamat. - De sose kell rám hallgatni, miért is kellene? Mihez értek én, nem? - nevetek rá, hangomban egy csepp sértődés sincsen, egyszerűen csak tények. Jó, tegyük hozzá, nem álltam le én sem vitatkozni Drakekel, hogy ne küldjön ki. Szóval ez valahol az én hibám is volt. Mégis túléltük, ennek pedig hálát tudok adni.
- Most megsértődnék, hogy hozzá hasonlítasz, de hát - vonom meg a vállam újra csak. - Túl sok időt töltök náluk, ki tudja, talán még a gondolkodásmódom is megváltozik - öltöm rá ki a nyelvemet. Persze akkor piros hó is fog esni, meg fehér hollót is többet fogunk látni, ezzel szívni mások vérét mégis remek.
Van egy réteg, ki nem igazán szívleli a Payne kurvát. Nekem most mégis vissza kell magam fogni. Még jobban, mint eddig, főként a bázison. Alex miatt.
- Eh, nem kiképzők vagyunk - ebben teljes mértékben egyet is értek vele. - Arra vannak alkalmasabbak, bár… régebben engem is edzettél. Neked még menne is, bár a módszereidtől elég sűrűn másztam falra - látom be. Nem voltam egy könnyű gyerek, ő sem volt könnyű eset. Szerintem még élvezték is a többiek, hogyha összeraktak mindent. Nosztalgiám közepette mégis hatalmas sóhaj hagyja el az ajkamat. Valahol azért hiányoznak ezek az idők. Nem is kicsit.
- Megjegyezném, hogy rengetegszer veszitek hasznát annak, hogy mindenről tudok - tekintek rá sokatmondóan, még mutatóujjamat is felemelem felé. Az, hogy meg fecsegek másoknak össze vissza? Tényleg? Nálam jobban senki sem tartja meg a titkokat, de ilyenkor adok hálát, hogy nem látok bele a fejébe. Mindenről tudok, de be kell látnia, hogy rólam alig tud valaki, valamit. Feltételeznek, mely veszélyes lehet és ezt hagyom is ennyiben. Ő meg enyhén szólva is a bizalmasom, miért ne mondanám el neki a fontosabb és lényegesebb dolgokat? Tudom, hogy benne megbízhatok.
Ebben teljes mértékben biztos vagyok.
- Kereslet-kínálat - emelem fel mindkét kezemet mintha a mérleg két oldalát próbálnám mutatni. Hol a jobb, hol a bal kerül magasabbra, mégis a két tenyerem egyvonalban marad. - Én tudok valamit, ami neked kell, nekem kell valami, amid neked van - naná, hogy megérdemlem. Nem csak ő pályázik Ed fejére, szóval ez egy teljesen nyereséges üzlet is lehetne.
De nem megyek utána, végignézem, ahogy kimegy, majd vissza, majd a konyhába sertepetél. Én pedig befejezem az alma maradékát. A csutkát, majd kinti komposztálóba viszem, még nem. Egyelőre jó lesz az asztal lapján is.
A halra mégis fintorgok, a szagra még a gyomrom is bukfencet ugrik.
- Köszönöm a kávé és az alma tökéletesen ellaktat úgy délutánig. Nincs étvágyam az utóbbi napokban - persze mert ahhoz mozogni is kellene, hogy legyen. Szóval ennek a gondolatát újra kukába dobom. Ám felállok és közelebb sétálok hozzá. Nem sokkal tőle - kb egy méterre - támaszkodom meg a pulton a csípőmmel. Várom, hogy a kávé megfőjön és figyelem, hogy mit akar enni. Nem győz meg a kinézete. Kezemet keresztbe fonom a mellkasomon.
- Mit akarsz csinálni Eddel? - teszem fel a kérdést gyanakvóan. Van okom rá, lássuk be.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 7:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Sandán rá tekintek, de nem szakítom meg az eszmefuttatását. Igazából sz@rok bele hogy mi van a démonokkal, vagy az angyalokkal, vagy az összes elb@szott teremtménnyel. Addig jó, amíg egymást gyilkolásszák, annyival kevesebb hárul ránk. Ellenben ezzel a fene nagy szövetséggel minket is alaposan belekevertek, akartuk, vagy sem. Ugyebár mindig a Tanács dönt, tekintve hogy a Sötétség a nyakunkban liheg, szükségszerű volt, ezt én is beláttam. Kérdés hogy lépünk-e később valamit, vagy tovább lapogatjuk a hátát ezeknek a dögöknek? Nem szeretném. Előbb mártanék kést akármelyik hátába, vagy lőném fejbe orvul, sőt, kifejezetten örömmel jelentkeznék erre a feladatra, ha később úgy döntenek, hiszen rengeteg ember vére szárad a kezeiken. Nem kötelező kitartani emellett a szövetség mellett, ha már nem lesz szükség rá, még előnyt is kovácsolhatnánk belőle. Mert akárhogy nézem, most mi vagyunk hátrányban. Ezek meg élik a világukat, már ha van olyan nekik! Függetlenül a szövetség eredményességétől, akár rosszul sül el és veszni látszik minden, akár jól és mindenki visszatérhet a megszokott életéhez, nekünk ez lenne ésszerű döntés. Szóval nem, nem értek egyet vele, szerintem csak Lucifer neve és lénye jelent ezeknek valamiféle visszatartó erőt, de sokszor ez is kevés, ugyanakkor maga a Pokol Ura sem zavartatja magát miattunk, tapasztalhatóan! Máskülönben nem rohangálna ennyi démoni teremtmény egyik szektorunkban sem! Mondanék neki egy cifrát, de inkább magamban tartom, mert akármivel is hitegeti magát, nem igaz hogy ezt nem gondolta végig, meg amúgy sem neki szólna. Ő meg képes magára venni mindent!
- Az a szó hiányzik a fogalomtáramból.
Dünnyögöm neki a felvetésére, a megbízható alakok emlegetésén pedig elmerengek.
- Annyi imp, ami ott van tényleg napalmot követel. Még meg van a gránátom. Nagyon könnyű őket csapdába csalni és megölni. Noha nem elég mindhez, de a többit már játszva le lehet szerelni, golyóval.
Kezdem neki felsorolni amire jutottam, mert volt időm bőven ezen agyalni, meg mérgelődni egy sort. A tervem nem csak ennyiből áll, és nem egyedül akarok bemenni.
- Olyanra lenne szükségem, aki úgy ismeri azt a szektort, akár a tenyerét és nem olyan problémás, mint te!
Hiába a szép nézés, azért csak megkapta. Nem mondanám hogy hátráltatott, hiszen neki úgy jár az esze, ahogy senki másnak, noha nem arra mentünk, amerre én mondtam és így már sosem tudjuk meg annak mi lett volna a végkifejlete. Szóval az sem biztos hogy jobban jártunk volna. Én nem is hibáztatom. Marissa nyávogását hallva feláll az összes szőr a hátamon. Egyet felhorkanva csapom össze a tenyereimet gonoszkás vigyorral, miután befejezi.
- Ez annyira hiteles volt, mintha csak ő ülne itt!
És akkor még messze sem vagyok az igazságtól. Erre a nyávogásra meg nem vagyok kihegyezve, remélem nem akarja folytatni. Próbálok komolyságot az arcomra erőltetni, ez pont annyira fog kudarcba fulladni, amennyire ő kiakadhat az előbbi megjegyzésemen. De azért később még folytatom.
- Én már rég megmondtam nekik, hogy eszükbe se jussak kiképzőként, különben ott lövöm agyon a szerencsétlent! William-et csak azért vállaltam, mert én hoztam ide.
Jah, végül is részben az én saram. A sóhajtásából pedig arra tippelek, hogy az övéivel csak a baj van, szóval nem akarom ezt a témát tovább boncolgatni, mert még megpróbál párat a nyakamba varrni. T@kömnek se hiányzik ez! Most akarok felállni a kávé miatt, csakhogy szóba került Ed. A következő mondatán meg sem lepődöm.
- Pletykazsák.
Morgom neki foghegyről, miközben meglöki a vállamat. Ezt a tulajdonságát nem szeretem, mert aki pletykás, az mindenkit kibeszél a háta mögött. Mondjuk rólam nem tud olyasmit, amit később visszahallva dührohamba váltanék.
- Megérdemled?
Vágom rá pimaszul, szemöldökeim felfelé húzva a kávé utáni áhítozására. De aztán megkapom hogy fél óránk van, szóval biztosan tudja hol van. Úgyhogy felállok a fotelből.
- Jól van!
Amúgy is kapott volna, már előbb fel akartam állni és elmenni érte. Ki kell mennem a garázsba, ezért kis időre valóban elhagyom a házat, csak amíg előkotrom odakint a kávés dobozt.

Ha utánam jön, akkor odakint, ha nem, úgy visszatérve emelem felé a dobozt és annak tartalmát, hogy aztán a konyhának csúfolt, elkerített egyszemélyes helyiségben foglalatoskodjak vele. Közben megtalálom a hűtőben az olajos halam, felnyitom a dobozát, úgyhogy miután a kotyogó a rezsón és van kint egy kávéscsésze Natalie-nak, én most nekidőlök a mosogatónak, kerítek egy villát és azt eszem.
- Van még egy doboz ilyen, meg szárított hús, ha éhes vagy!
Fogalmam sincs evett-e valamit, vagy az az alma volt a reggelije, ami valljuk be, elég karcsú. Nekem meg most jutott eszembe enni!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 510 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Eeehh – felelek csak ennyit arra, hogy nem igazán bánná. Ebben ezúttal nem értük egyet, még akkor is ha egyébként én is vágyok rá. Viszont rengeteg nem várt következménye lehet, ami miatt meglehet, hogy nem lenne jó, ha őt megölnénk. – A démonok mohók és bármikor a másik hátába mártják a kést. Még ha olyan, amolyan is, még ha ő is teremtette őket, akkor is… Lucifer az egyetlen aki kordában tudná tartani az egész bagázst – vonom meg a vállamat. Az már más téma, hogy nem teszi meg. – De képzeld el, ha megölik, ki kerül a helyére? Olyan káosz és anarchia alakulni ott ki – sóhajtok egy mélyet. – Amivel rosszabbul is járhatunk, mint ami most van – és ez csak egy, a várható következmények közül. Számtalan más veszélyt is magába rejt.
Két rossz közül inkább választanám a kisebbet. Ugyanis hiszem, hogy ebből jó nem sülhet ki.
Ami viszont lényegesebb, az a motorja. Valahogy nem tudom elképzelni anélkül, még egy napig sem. De szerintem ő sem tudja magát elképzelni anélkül ezért is frucsállom, hogy nem ment még el érte.
Magyarázata mégis logikus, bólintok is rá.
- Ahogy látom, te sem unatkozol – sóhajtom el magam. – Te sem tudod, hogy hol a határod, mi? – nevetek kedvesen, nem számon kérően. Mégis ki lennék én, hogy ezt megtegyem? Tükörbe sem tudnék nézni utána. – Ha kell segítség, ne, ne nézz így, nem én megyek veled. De ismerek még megbízható alakokat, akik segítenek kihozni. Velem nem járnál jól újra csak – vonom meg a vállamat. Ettől függetlenül, ha hírt kapnék, hogy bajba van, én lennék az első, ki motorra, kocsiba pattanna és már mennék is érte. Ezt ő is tudja, de a legutóbbi kis kalandunk után, lássuk be, hogy legfeljebb csak hátráltatnám, ha újra gondba ütközne.
- Mondd csak, engem bosszant csak, hogy minden újoncot, a mi nyakunkba varrnak? Jaj, nem tudjuk ki ez, mit akar, foglalkozzatok velük ti! – nyávogom, vagyis inkább MArisa hangját próbálom imitálni, mert hát ez is tőle hangzott el. Ott van a Cartell liba, hát az is… A hajam ketté áll tőle, sokszor megértem, hogy Alex mit akart vele kapcsolatban mondani. Meg ott a nephilim lány, ki semmire sem emlékszik. Mély sóhaj szakad fel torkomból és inkább csak legyintek. Nem az én dolgom, vagyis az ő tanítványa nem. Elég nekem a sajátjaimat lepasszolni arra érdemlegesekre.
Ismerem én az ökölpacsit, csak éppen nem éreztem ezúttal szükségét a dolognak. Ellenben kérdésére csak vállammal lököm meg az ő vállát.
- Drágám, egyszer megtanulod, hogy én mindenkiről, mindig tudok, mindent, még akkor is ha látszólag nem vagyok ott sehol sem. Az egyetlen képességem, mely hasznos – látom be végül. A pletyka hatalmas úr, még a bázison is. Én pedig pontosan tudom, hogy kit kell kérdeznem ahhoz, ha információhoz szeretnék jutni. Ezért lehet, hogyha nem is láttam az elmúlt napokban, hetekben, nagyjából képben vagyok róla is. Csak a motorról csúsztam le. Az újoncáról nem.
- Szóval, amint megittam a kávét, mehetünk is – dőlök hátra kényelmesen, kezemet összekulcsolom a tarkómon. – De igyekezz, igazából fél óra múlva már ki kellene lépni az ajtón – már ha akarjuk látni Edet. Többet mégsem mondok el, ajkamon sejtelmes mosoly játszik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem bánom, egy kicsit sem. Amikor felmegy a pumpa és kettőig sem látok, magam sem tudom sokszor hogy mit csinálok, szóval jobb volt ez így! A démon pofa elhangzása nem visz közelebb a megoldáshoz, ha azt nézzük, nekem még mindig démonibb pofám van teszem azt Lucifernél is! Akkor most kiről beszélünk? De aztán kapok egy részletesebb leírást is róla. Hm. Két szőkét láttam, az egyiknek csak a hátát, de annak volt kísérője, igen.
- Emlékszem.
Az egyetlen ami zavar ebben az ötletben, hogy tervei között szerepel belevinni az embereinket a susnyásba.
- Tudod, nem bánnám ha kiirtanák egymást! Mennyivel könnyebb lenne a vezetőik nélkül elűzni őket a Földünkről! De nem hiszem hogy sikerülne a fickónak véghez vinni a tervét.
Egy démon kevés ehhez, de még mi is. Reálisan nézve. Én csak az igazat mondom és nem érdekel, ha történetesen ő megkedvelte Lucifert. A lényünket nem a szavaink határozzák meg, hanem a tetteink, és Lucifer is bőven fent van a lista tetején, legyen akármilyen úri angyal vagy mifene, nem számít az semmit se! Tovább lendülünk a témáról hamar, a motorom hiánya láthatóan meglepi.
- Nem mentem. Nem tudtam. Megmozdulni se tudtam napokig!
Morgom neki szelíden, de azért bosszant a tudat. Jobban szeretem a motort, mint ezt a hangos furgont.
- Foglalkoznom kellett a kölkökkel is, már ott lakik nálunk Ruby. Az öreg csak a jó ég tudja megmondani, hogy napok óta min dolgozik, de bezárkózott a műhelyébe és csak enni és vécézni jön ki. Úgyhogy a testvérem most mindent az én nyakamba varr, amire nincs ideje.
Nem kifejezetten vagyok az a társasággal hosszan kitartó egyén, nem véletlenül élek külön házban és az ilyen közösség építés nem az én asztalom. De mivel rám számít és rám verte, muszáj vagyok!
- Nah meg ott van William is! Az új gyerek.
Összességében még így is el voltam foglalva, de most hogy jól vagyok, jöhetnek a kényesebb ügyek, mint a motorom, meg Ed. A kávéért tényleg nem kell messzire mennem! Sajnos nem ismeri az "ökölpacsit", úgyhogy közben visszahúzom a kezem. Majd egyszer be kell tanítanom neki, mint Freya-nak! Már majdnem felállok, amikor vigyorogva rám tekint és elhangzik az utolsó két mondata.
- Tudod, merre van?
Visszatekintek rá, látom azt a széles vigyorát. Neki több ideje lehetett arra hogy felkutassa azt a barmot.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 27, 2019 8:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 567 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Hát kihagytad ezt a remek és soha vissza nem térítendő lehetőséget? - nevetem halkan, kezeimet mégis karba fonom, mintha meg akarnám regulázni. Ó, eszem ágába sincs. Drake tudott róla, azt hittem, hogy hozzá is elért a hír, bár az is lehet, hogy nem gondolta valódinak a személyiségét. Hiszen ki hinné el bárkinek is a mai világban, ha úgy mutatkozna be, mint Lucifer? Az Ördög maga? A patás, a villásfarkú, szarvas lény?
Tény az utóbbi nem igaz, bár egy kicsit reménykedtem, legalább léptei nyomát kísérhették volna kátrányfoltok. Ejj, az ember csak vágyakozik és vágyakozik, elképzel valamit, és nem azt kapja, mit vár. Bár, ha elképzelni kellett volna, mindig Hádészként tekintettem az alvilág urára. A Stüx folyón átkelő holtakat kíséri a túlvilágba, egy istenség, ki csak munkáját végzi. Egy arkangyal, kinek ez a dolga. Igaz az ő esetükben ez a folyó a pokol bugyrai.
- Mh - melyik is volt az. - Démon pofája volt?  - kezdek ebbe bele, de ez nem nagy segítség az összesnek undormányos az arca, bár persze csak miután kiderül, hogy démon. - Mh, nem olyan magas, tán velem lehet egy szinten. Seszőke haja, pimasz arca, oh egy szőke macával volt az est legnagyobb részében, aki Freyaval is beszélgetett az elején, amikor odamentél hozzá! - figyeltem ám, kérem szépen. Még ha épp mással is voltam elfoglalva, szemem a pályán volt. Részben ezért is voltunk ott, hogy figyeljünk. Támadás esetén pedig a tettek mezejére lépkedjünk. Még szerencsénk volt, hogy ez nem történt meg. Tényleg nem tudom, hogy mit kezdtem volna egy talpig érő ruhába, fegyverek nélkül, azon túl, hogy magam elé lököm Lucifert, nesze harcolj, felkiáltással.
Szívem mégis egy másodpercig csalódott volt, hogy Samariel nem tette látogatását. Talán jobb is, ha tényleg közöttünk jártak Michael angyalai, akkor lehetséges, hogy tényleg gond lehetett volna, akkor nem úsztuk volna meg ennyivel, így még is csak jobb, hogy nem volt ott, noha megnéztem volna a fancsali képét, ahogy körbenéz a teremben.
Már csak magamba is jó szórakozok és halk kuncogás is elhagyja ajkaimat, de igyekszem azért Zagarra is odafigyelni.
Mintha ő sem lenne jó. Szociális érzékenységem mostanában nem a régi, vannak benne hibák, ezt most mégis észreveszem.
- Furgonnal jársz? Mi lett a motorral, nem mentél vissza? - kérdezem elhűlten. Ha tudtam volna, segítek neki, vagy legalább kerítek pár marcona, megbízható vadászt, aki visszamegy vele. Még ha ő nem is bízik meg bennük, az ítélőképességembe megteheti és hogy nem akarok neki rosszat. - Ha itt nem is a bázison megtalálsz, bármikor - kacsintok rá. Lényegében ott élek, a bázisnak, a városnak szentelem az életem. Mindjárt elhányom magam, saját magamtól, amilyen szánalmas tudok olykor lenni.
- Ha kerítesz kávét, még a lelkem is eladom neked - vigyorgok rá, még ha csak képletesen is, hiszen lelkem már egy angyalé. Képletesen, nekik nem tudom eladni, legfeljebb a lelki üdvöm. Magam sem tudom, hogy mibe vágtam ezzel a fejszémet, de Alex megérdemli. Alex bármit megérdemel, bármit megadnék neki, de ez egy másik történet.
- Egyébként nem kell messzire menned érte - dőlök hátra a kanapén, két kezemet a combomra simítva. - Szóval ne messzire menj kávéért - vigyorgok rá, mint aki tud valamit.
Mert tudok is. Nem csak az ő bögyében van benne Ed. Igyekeztem megfigyelni. Igaz nem sűrűn akadt rá pillanatom, titokzatos lett, egyszer próbáltam vele beszélgetni, hirtelenjében elzárkózott, aztán meg már arra lettem figyelmes, hogy ő keresett engem. Nem is értem az egészet, de betudom annak, hogy tipikus férfi viselkedés.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
- Én meg majdnem koccintottam vele.
Azt már nem teszem hozzá neki hogy nem öreg pasasokkal kéne táncolnia, esetünkben az Ördög nagyon koros. Érdeklődve figyelek rá, mégsem jön a várva várt csattanó. Aha! Tehát akkor megemlítette neki, ő meg majd csinál valamit. Hogyne! A helyében én is sz@rnék bele! Nem érdeke hogy itt rend legyen. A rend maga amúgy sem érdeke. Talán csak az bosszanthatja hogy a parancsa ellen mennek ezek a démonok, de nem hiszem hogy érnek annyit, hogy ezért maga az Ördög tegyen látogatást nálunk. Gondolom ránk bízza a piszkos munkát, ő meg mossa kezeit! Marissa emlegetésére megkapom a fenyítő szemöldök húzogatást, mondjuk amúgy sem akartam bele menni a témába, csak b@zdmegoltam egyet. Mert ez szégyen és gyalázat! Leginkább az a megdöbbentő benne, hogy a saját gyerekeinek az életével is játszott. Olyan, mintha köszönt volna a józan esze viszlátot annak érdekében, hogy megkaparinthassa a vezetői pozíciót.
- Igen, mondtad. Melyik volt az?
Vágom rá elgondolkodva, hátha láttam én is az este folyamán azt a démont. Talán még váltottam is vele néhány szót. Talán nem. Ez után akar elküldeni kávéért. Megint szájal velem, de most már ott kunkorodik az apró mosolya az arcán. A barát szóra elhúzom a számat és aprót bólintok igennel, azután meg a másik kijelentésére már nem tudom rávágni, hogy én lazán bevágom az ágyba is, ezen ne múljon! A kezeimbe temettem az arcom, csendben hallgatom őt és közben leesik, hogy így összekuporodva sem fáj már a hátam úgy. Még azért egy apró, tompa fájdalom felüti a fejét, de ez már nem vészes. Később hátradőlök a fotel támlájának, ő pedig helyet foglal mellett.
- Olyan a motorja hangja ennek a furgonnak, mint egy traktoré. Meg akartam nézni miért. De azért reméltem hogy itt megtalállak.
Oldalra fordulok és kinyújtom neki a bal kezem ökölbe szorítva.
- Ha kerítek neked kávét, cserébe segítesz megkeresni Ed-et?
Még válaszolnia sem kell rá, ha igen lenne, csak ad egy "ökölpacsit" és már indulhatunk is.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 765 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Még nem tudom érzékelni az indulatát, még ha nem is tudom, hogy minek szól, ám apró jelei ezeknek mindig is voltak. Mint a pár mély sóhajtás, melyet nem veszek észre, így még csak rákérdezni sem tudok, a beszélgetésünk folyik tovább, igyekszem magamból valami embert faragni, ahhoz, hogy neki tudjak indulni a napnak.
Szájának rágcsálása azonban már feltűnik, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok neki annál, hogy az alkatrészen gondolkozik, vagy agyban már rég nem itt van, hanem egy műhelybe.
Egyszerű válaszára csak egy kacsintást kap tőlem és ezzel tovább is lépünk a beszélgetésbe. A törölközőt visszateszem a helyére, a ráncokat kisimítom rajta, rend a lelke mindennek.
- Nem tesz semmit – tekintek rá újra, egyik kezemet a csípőmre teszem, hogy könnyebben tartsam meg magamat. Lábammal is keresztben állok. Azért nem vagyok annyira biztos, hogy állva tudok maradni. – Kicsit elterelte a figyelmemet, na meg képtelen vagyok elviselni a port – legyintek. – Drake lakását is én takarítom – vonom meg a vállamat könnyedén. Plusz egy lakás, már nem számít. Sok nővel ellentétben nem kapok dührohamot, ha valamit nem tesznek vissza a helyére, vagy ha por van, nem takarítanak, mocskot hagynak maguk után az emberek. Nagyobb problémáim is tudnak lenni, minthogy ezen akadjak le, így csak elpakolok utánuk, kitakarítok. Nem beszélve arról, tényleg, hogy rettentő módon kikapcsol, tényleg. Addig sem a bajokra koncentrálok, hanem, hogy az a fránya zsírfolt, mi az ördögért nem tud eltűnni az asztal lapjáról.
- Ő volt, ki megtáncoltatot. Igazi, gáláns Úri Angyal volt – vonogatom a szemöldökömet sokatmondóan. Visszakérdezésére csak határozottan bólintok, hogy naná, hogy a bálon, bár tovább is jutottunk, mint a büfékocsik. – Gondoltam kicsit kihasználom a lehetőséget és elmeséltem neki, hogy a szövetség ellenére egyre több a kósza démontámadás a városba – vonom meg a vállamat. Ha engem kérdezne bárki, nem tesz jót az így is gyenge lábakon álló szövetségnek a démonok ilyen mértékű jelenléte a városban. Remélem, hogy az ördög is így gondolja, aztán majd kiderül, hogy mennyire fogják magukat vissza a szurokszeműek.
Kifakadására, csak kezeimet emelem és lassan engedem le őket, jelezve, hogy nyugodjon meg.
- Vigyázz, mit mondasz és milyen témát akarsz boncolgatni – vonom fel a szemöldökömet. Legutóbb sem jártunk jól, mert belement a vadászcsaládok témájába. Tudjuk, hogy én is elfogult vagyok velük kapcsolatban. Egyetlen döntésük nyomán, de azért lássuk be, a legtöbb döntésben elég idióták. Főleg ebben. De tény. Rosszabbul is elsülhetett volna a bál, voltak ott olyan démonok, akik…
- Azt mondtam már, hogy megkeresett egy démon, azzal a szándékkal, hogy megölje Lucifert és amihez segítséget is kért? – lehet hogy az előző találkozásunk alkalmával már megemlítettem, de nem vagyok benne tökéletesen biztos. Érdekességnek mégis hasznos lehet. – Ez a figura is ott volt a bálon – jegyzem meg, mintegy mellékesen, hogy mégis honnan jutott eszembe. Igen, démonok jártak közöttünk és nem tudtuk megölni őket, bár… Khm, azokba a ruhákba nem is nagyon bánom. Nem nagyon tudtuk, tudtam hova rejteni a fegyveremet, ezt lássuk be.
- Barátnak? – teszem fel a kérdést, félve, arcomon mégis ott vibrál az a jól ismert mosoly. A rémálom utáni letargia kezd eltűnni, vagy legalább is képes vagyok már a gondtalanság látszatát kelteni, az örökké mosolygós, legtöbbször jókedvű vadász szerepét, amit elvárnak tőlem.
- De csak ha utána ágyba dugsz – vonogatom meg szemöldökömet újra csak kétértelműen. Habár nem félek, hogy ő félreérti. Sose teszi, igazi úriember ő is. Őt nem lehet ezzel zavarba hozni, pedig egyszer úgy megtenném, de úgy istenigazából!
Nem haragszom rá megjegyzése miatt, nem is értem, hogy miért temeti arcát kezébe.
- Neked semmiért sincs bocsánatot kérned – nevetem halkan. Neki nincs, ő semmi rosszat nem tett ellenem, soha. Legalább is nem olyat, ami ne lehetne megbocsájtható. A kés élével tartom meg az almát, miközben annak darabját a számba tolom. Mosolyom kedves, még ha fáradt is.
- Napokon belül kész lesz végre a lakásom. Ezt mondják vagyis, már elég régóta, de tán most már tényleg kész lesz. Azt már kibírom a bázison – ezzel is a tudtára adva, hogy igazából ez volt az első alkalom, hogy itt aludtam.
- Hazavágyok már én is – teszem még hozzá. Hiszen az volt Dylannel a közös otthonunk. Az volt az Ő otthona, ahova én csak beköltöztem, majd ott maradtam. Ő nyomtalanul lett az enyészeté, keze nyomát mégis minden bútor, minden terítő, minden ágytakaró magán hordja. Semmit sem dobtam ki, tettem el, tettem félre, mi az övé volt. Újra és újra feltépem a saját sebemet, nem engedem begyógyulni. Észre sem veszem, hogy mutatóujjam hegyével újra a gyűrűt forgatom gyűrűsujjamon körbe és körbe.
- Egyébként miért jöttél? – lököm el magam a pulttól, hogy leüljek mellé. – Tudok valamiben segíteni? – kérdezem tőle könnyedén. Ráérek ma, azt hiszem. Ha nem, sem tűnne fel senkinek sem, hogy épp hol vagyok.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Mélyen egyetértek vele, úgyhogy ezt a történetet nagyon nem is kell ragozni. Kivétel Ed-et, de őt sem ragoznám, hanem ütném. A falhoz, mondjuk. Már ha előkerül. Csak gondolnom kell rá és már felmegy a pumpa, úgyhogy veszek néhány mély levegőt, közben a számat rágcsálom és megpróbálok odafigyelni rá.
- Rendben.
Nem lepődöm meg rajta hogy ennyire konyít hozzá, tekintve hogy sas szem kiszúrta a Rubicon-t, noha én is pontosan tudom ezeket a paramétereket.
- Én meg köszönöm neked a takarítást.
Majdnem elfelejtettem, pedig észrevettem. Mondjuk én nem mosolygok hozzá, én alapból nagyon ritkán mosolygok, inkább csak a vonásaim engednek fel közben. Felüti a fejét a nosztalgia, bár ne tennénk, szerintem őt sem érinti jól, hiszen amikor sokat lakott Payne-éknél, akkoriban volt az a cirkusz is, meg Dylan halála. Én pedig akkoriban voltam nagyon mélyponton. Nem kétlem hogy néha most is beengedik, főleg Alex miatt, de a légkör már biztosan teljesen más. Nálunk nem ez a helyzet, nálunk pont hogy jóra fordult minden, a testvérem is túljutott a holtpontján, ahogy én is és már nem mérgezi senki a levegőt. Inkább csak az a problémám vele hogy nagyon elfoglalt. Lucifer emlegetésére azért én is visszatérek a témához, és összenézek vele.
- Mikor beszéltél te Luciferrel?
Nah, még a végén beigazolódik a gyanum.
- A Bálon az italos pultnál?
Akkor mégsem volt futóbolond az illető, aki Luciferként mutatkozott be nekem? Hehe, én tök hülyének néztem! Bár még egyszer végig futtatva a gondolatot, ez nem is vicces. A Pokol Ura ott mászkált közöttünk.
- B@zdmeg! Marissa-nak nincs ki a négy kereke!
Hangosan csörög és csattan az az érme, de már leesett. Ez most megint felbosszantott egy kicsit. Utána meg ő vigyorog rám. Már egyből arra gondolok tudat alatt, hogy valamit akar. Hát, nem is tévedek.
- Kifutó fiúnak nézel?!
Horkanok fel, de nem engedem szóhoz jutni.
- Van kint egy lapát, leütlek vele és olyat alszol, hogy besz@rsz!
Bár ez már csak kekeckedés, és apró kifakadás a részemről, mert mostanában mindenkire rájár a rúd, én meg istápolhatom itt őket. Persze biztos most fog jól leszidni, ha nekiáll is, én közben leülök a fotelbe, a kezeim a térdeimre támasztom, a fejemet meg belehajtom a tenyereimbe. Én már megszoktam hogy nem számíthatok senki segítségére sosem, leszámítva a jobbik felem, már ha elérem és figyel rám.
- Bocsánat.
Jelentem neki ki, mielőtt még komolyan venné és bevágná a sértődöttet.
- Ez azt jelenti hogy itt maradsz a házban?
Feltekintek rá ismét egy pimasz szemráncolás kíséretében, mert amikor kint mondtam neki, olyan hevesen ellenkezett. Erre tessék, itt a kocsi, meg ő is. Nagyon, de nagyon makacs...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 606 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Örülök, hogy jobban vagy – ajkamon őszinte mosoly fut végig. Valóban így gondolom. Őszinték a szavaim és szívem mélyéből jönnek. – Tényleg, örülök, hogy csak ennyivel megúsztuk – mert lehetett volna rosszabb is, tudom. Azzal is tisztában vagyok – persze csak utólag – hogy velem sem lehetett könnyű odakint. Viszont a történteken nem tudunk mit változtatni, ami volt, az elmúlt.
Ezúttal egy boldogabb és felettébb jóízű nevetés szalad ki számon.
- Becssszó, hozzád sem fogok érni – emelem fel kezemet, védekezőleg, de a mosolyom, még ha a csak pár szívdobbanásnyi időre is, nem tűnik el arcomról. Utána azonban egyre fokozatosabban válok zordabbá, elzárkózottabbá. Ilyen időszakjaim is vannak, vagyis…
Ha belegondolok, akkor csak ilyen van. Vannak pillanatok, amikor jól érzem, a mosolyom őszinte, a boldogságom felhőtlen. Ezek azonban egyre kevesebbszer érnek utol, sokan mégsem láthatják rajtam, nem engedem. Másokkal szemben igyekszem gondtalannak, felszabadultnak mutatni magamat és lássuk be, elég jól megy ez az álca.
A mosoly eltűnik, a hideg víz egy kicsit jót tesz, felfrissít, kimossa ábrázatomról az álmot, elmémből képtelen, majd a nap eseményei ezt megteszik, gondolataimba vissza sem fognak térni, mindaddig, amíg el nem alszok. Majd akkor, bármilyen fáradt is leszek, kipattannak a szemeim és képtelen leszek az alvásra. Mert már rettegek tőle.
- Köszönöm – küldök felé egy hálás mosolyt, mielőtt még megtörölném az arcomat. – Megnéztem, belső hűtésű kell, és legalább 280mm, vagy annál kisebb, ne nagyobb – csak egy apróság még, ha segítségére lehetek ezzel. Lehet, hogy tudja magától is, hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mennyire ismeri az autó alkatrészeti, mechanikáját. Talán segítségére lehetek, talán teljesen feleslegesen jár a szám is.
- Oh, tényleg – jön a megvilágosodás hirtelenjébe, ezúttal már csak a bal kezemmel támaszkodom a kredencen, körmöm hegyével aprókat kopogtatok, valójában fel sem tűnik ez a mozdulat. – Mindig elfelejtem, pedig annyira nem elfelejthető – és ez általában akkor szokott az eszembe jutni, ha épp a Tanácsról fejtem ki a gyönyörű véleményemet. És így persze máris más szemmel látom a múltkori beszélgetésünk megjegyzéseit is. – Valahogy mindig furcsa, létidegen, ne érts félre – kezdek mentegetőzni az elején. – Lényegében már én is a Payneknél lakok, amennyit ott dekkolok – vonom meg a vállamat. Alex miatt volt időszak, amikor rengeteg időt töltöttem ott. A Payne kurva legnagyobb örömére, de sokat ellenem nem tudott már mit tenni, a fiával együtt megkapott engem is. Vagyis… Az ő tollvonása volt, mely megölte…
- Áh – nevetem el magamat, közben ki is fújom azt. – Az elmúlt… - itt egy pillanatra megállok, amíg megpróbálkozom elgondolkozni, hogy mióta is. – Jó hosszú ideje – maradok inkább ennyibe. – Az alvás luxus. És ahogy nő a stressz, ez annál rosszabb lesz – teszek kezemmel körkörös mozdulatot, az ördögi körre célozva. – Most elég gondunk, dolgunk van a város szinte teljes újraterverzésével, a démonok rajzása, habár Lucifer mintha tett volna egy kósza ígéretet, hogy visszafogja őket, de pfff… - jegyzek csak meg ennyit. Ha már a bálon táncba vitt, legalább ennyit sikerült belőle kisajtolni, noha érzem, hogy feleslegesen. – És megannyi apróság, majd lesz jobb is – nyugtatom, bár nem tudom, hogy engem, vagy őt. – Dylan halála után sem aludtam hónapokig, a rémálmok miatt meg már nem is mertem, aztán egyszer csak átestem a holtponton – vonom meg a vállamat, mint ami nem nagy dolog. Nem akarom, hogy annak érezze bárki is.
- De! És most itt felvértezlek eme nagyszerű feladatra – vigyorgok rá, miközben a konyha pultján lévő kosárhoz sétálok, amiből egy almát veszek ki. Másik kezembe kést ragadok, nem harapok bele, nem, nem. Csípőmet a pultnak döntöm és egy cikkelyt szelek magamnak, reggeli gyanánt. – Amíg nem múlik el, nem igazán kéne kimennem a városba, hivatalos formába – mosolygok rá. A múltkorihoz képest ez csak még rosszabb lesz. – Gondolom kávéd nincs, igaz? – próbálkozok egy gyenge kívánsággal, mely most mindennél jobban esne a szervezetemnek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
A sérüléséből felépülhetett, de akkor sem fest jól. Mégsem akarom a szőrszált hasogatni, meg közben ő engem kérdez.
- Két napig ki voltam ütve, nem tudtam mozogni annyira fájt, de most már jól vagyok. Csak ne akarj hátba veregetni!
Egy pillanatra elgondolkodom, mert az előbb a vadkan agyara sem fájt már úgy, szóval talán már az sem fájna úgy.
- Bár lehet most már azt is kibírom.
A kocsiban direkt vigyázzba ültem, hogy ne dőljön neki a hátam az ülésnek. A felületi sérüléseim mind begyógyultak, csak a fránya véraláfutások vannak még jelen. Mondjuk azok nélkül is sz@rul néz ki, de ez mellékes. Hümmögök egyet a tényre, mely szerint csak pár korty volt benne. Akkor lehet rosszul emlékeztem és én már megittam a javát. Nem tűnik kipihentnek, nem úgy kelt, mint aki egy jót aludt. Hallgatom a kocsi bütyköléséről szóló rövid beszámolóját és közben figyelem, miként támolyog a mosdótálhoz. Ó, ha kocsi bütykölésről van szó, nem tud olyant kérni, amit ne tudnék adni neki! Ezért is bólintok igennel, hunyorogva.
- Hozok neked!
Crusader nagypapa műhelye kész aranybánya. Elég csak megnézi azt az ősfurgont. Csoda hogy még gurul. Ezután kicsit elkalandozok, körbenézek a helyiségben, nem pakolászott, meg nem is hozott semmit, ellenben tisztaság van, nem látok port a szekrénypolcokon, de a kiaggatott trófeákon sem. A kérdésére fordulok vissza, hozzá.
- Ezt még akkor kértem, amikor...tudod.
Nem kell részleteznem a témát, mert hát amikor Crusader felsége még ott élt és rám is meg az öregre is fújt, én itt laktam sokáig.
- Most van saját házam, a birtokon.
Valaha vendégház volt Crusaderéknél, mára már az enyém és sokkal felszereltebb, mint ez a ház. Bár ettől függetlenül szeretek ide járni, ha egyedüllétre és csendre vágyom.
- Nem úgy nézel ki, mint aki kialudta magát.
Most már csak szóvá teszem, maximum leráz, megint.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 473 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
El kell telnie néhány lélegzetvételnyi időnek, amíg felfogom, hogy velem szembe áll. Vagyis ő áll, én még az ágy szélén ülök, legfeljebb készültem felállni. Nagyot nyelve tudatosítanom kell magamban, hogy nem akar ártani nekem, nem akar nekem rosszat, nem ezért van itt. Lényegében ő él itt. Ez az ő otthona. Az álom és az ébredés peremén mégis ingatag az emberi elme, nem feltétlenül tudom meghatározni, hogy mi tartozik a valóságba és mi az álomba.
Az is annyira valóságos volt.
Magyarázatára, hogy azóta nem járt itt, csak szemöldököm vonom össze, homlokom ráncokba végződik. Nem is igazán tudom még, hogy minek is szól a reakció, biztos nem annak, hogy itt van. Fejemet kissé megrázom, hüvelyk és mutatóujjammal simítok végig szemöldökömön, halántékomat masszírozom meg enyhén, hogy az éktelen fejfájás elmúljon.
- Csak pár zúzódás volt. Nagyobb volt a füstje, meg a lángja – vonom meg a vállamat. – Jég és túróborogatás jót tett neki, te hogy vagy? – nem érdeklődtem hogyléte után, mi tőle már szokatlan. Legalább is nem a háta mögött, nem másoktól. Szeretek tisztába lenni csapatunk épségével, meg amúgy is, a barátaim hogylétéről. Az utóbbi időben azonban mintha ezeket is elfelejteném. Fránya dolgokat tud művelni a kialvatlanság és a rendszeres fáradtság.
Nagyokat pislogva nézek rá, szinte érzem, hogy miként tudnék visszaaludni pillanatok alatt.
- Dehogy csak két korty volt az alján. Vagy három – rázom meg a fejemet, bár nem hiszem, hogy ez elég magyarázat. – Azt hittem, annyit tud segíteni, hogy jobban tudjak aludni. Tudod, az alkoholnak van az a jótékony, ámbár ártalmas mellékhatása, hogy rettentő jól tud mellette aludni az ember lánya – magyarázom neki, bár magam sem értem, hogy miért. Torkom köszörülöm meg, hiszen láthatja, hogy nem sok sikerrel jár. Mégsem érzem magam másnaposnak. Szomjasnak talán, a fejem nem emiatt fáj, akkor a fejem hátsó része lüktet, erősen, no meg a homlokom úgy, hogy ki akar szakadni. Most a tompa fájdalom inkább a halántékom irányából érződik.
- A kocsival. Gondoltam előbb kibütykölöm, aztán bocsájtom csak a döntőbíráság elé, hogy használhatom-e. Na meg Drake elé sem állok úgy, hogy nem pöpec – vonom meg a vállamat. Aztán végül csak lendületet veszek és felállok. Lassú és megfontolt léptekel indulok a mosdótálhoz. Könnyedén merítem bele a kezemet, a víz hűsítő hatása megteszi a kívánt hatást, egy picit felébredek és nem kellett volna. Az álom emlékképei kísértenek még, a fáradtság, mint ólomsúly nehezedik a vállamra, a gondok, gondolatok az elmémbe cikáznak.
Sóhajtva támaszkodom meg a kredenc szélén, fejemet lehajtom, kérdése eljut elmémig, hirtelen mégsem tudom, hogy mire érti.
- Nem tudsz olyan roncstelepet, ahol normális féktárcsát tudnék kibányászni? – nézek rá, majd egy törölközőt fogva törlöm meg arcomat. Karikáim lassan már az állam alá fognak érni, hajamat ezúttal gyorsan kötöm fel, jelenleg zavar, hogy arcomba lóg.
- Miért nem költözöl ide? – teszem fel hirtelen a kérdést. Békés, csendes ház, bárki szívesen élne itt, na nem tolakodni akarok, vagy magam bekérezkedni. Egyszerűen csak érdekel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
167
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Szórakozottan beleszagolok az üvegbe, közben Natalie hangja töri meg a csendet. A sikításra összerezzenek, a felpattanásra meg hátra is lépkedek a fal irányába. Most mi van? Nem csináltam semmit! Tekintve hogy a vállam birizgálja egy vadkan fejéből kiálló agyar, így egyszer hátra fordulok, aztán megteszek egy lépést a kanapé irányába, mert idegesít. Nem veszem észre időben hogy Nat már kést ragadt és azzal akar nekem jönni, csak amikor a nevemet kérdezi. Mielőtt azonban a kezem ügyébe vehetném az esernyő tárolóból kikandikáló golfütőt, ő megáll. Úgy maradt.
- Igen?
Nincs jó bőrben. Talán még is csak én hoztam rá a frászt? Miután már nem szándékozik megkéselni, én is elvetem az ütő gondolatát. Különben is hülye ötlet, Natalie-ról van szó. Akármennyire is úgy fest most, mint a Sátán lánya. Biztos rosszat álmodott, én meg felzavartam a hangoskodásommal.
- Azóta nem jártam itt.
Kezdem neki, nemlegesen megrázva a fejemet. Elég nehéz valakit zavarni valahol, ha az ott sincs az adott helyen.
- Látom, rendbe jöttél.
Közelebb megyek megint az asztalhoz, visszarakom rá az üres üveget és érdeklődve tekintek rá.
- Ezt mind egyedül ittad meg?
Ha igen, akkor már mindent értek. Legalább is az állapotára való tekintettel. Annyira másnapos lehet, hogy örülhetek, ha azt tudja milyen évszázadot írunk.
- Mivel végeztél? Az itallal?
Jah, azt látom hogy végzett vele. De nem aludt tőle valami jól ezek szerint. Azért jó hogy itt találtam, még ha nem is százas most. Az elnézést elengedem a fülem mellett, az előbbiek fényében felesleges gesztus.
- Tudok valamiben segíteni?
Mondjuk felállni, elvinni haza, vagy megkeresni valamijét. Ki tudja mit dolgozott itt tegnap este italozás közben. Jól bealudt mindenesetre.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3