Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Városszéli park
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Phanuel



☩ Reagok :
127
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Vas. Nov. 12, 2017 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽Brother, who need help

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 428 • Credit:

 


Amikor az ekkor még ismeretlen angyal nevemen szólított meglepődtem. Jobban megvizsgáltam a férfit és megismertem.
– Cassael, bátyám, téged is öröm számomra látni. Már vagy hatvan éve nem láttam színedet se. – mondtam és egy halvány mosolyt próbáltam az arcomra varázsolni, de sehogy se sikerült. Túl sok minden történt az eltelt időben. Feltűnhet neki, hogy kicsit melankolikus vagyok, hisz tőlem nem ezt lehetett megszokni.
Éppen ismét fel akartam szólítani az embereket a fegyverletételre, de egy felém repülő tör megszakította a még el se kezdődő beszédemet. A tőrt a páncélkesztyűs kezemmel elütöttem oldalra.
Cassael hangját hallottam meg a fejemben és arra kért, hogy ne végezzek a halandókkal.
~ Nem ígérek semmit – feleltem fivérem fejében.
Ekkor három ember nekem rontott a kezükben egy-egy angyalpengével. Én ekkor még fegyvertelenül kitértem a roham elöl. Az egyik férfi a fejem magasságába suhintott egyet, de én leguggoltam és kirúgtam a lábát. Innen odébb gurultam, majd felpattantam és vártam a további támadást. Az egyik férfit megakasztottam rohamában és kitekertem a kezéből a pengét, miközben torkon ragadtam.
Ekkor meghallottam A bőr felszakadását és megéreztem a friss vér szagát. A férfit, akit torkánál fogva emeltem fel, hozzávágtam a másik kettőhöz, miközben az egyik a másikat segítette fel. Mind a hárman a földön feküdtek már, mikor hátrafordultam és megláttam, hogy a testvérem mellkasából egy penge áll ki.
– Cassael! -ordítottam fájdalommal telt hangon és az egyik kardom már ki is repült a hüvelyéből, áthaladva a vadász torkán, aki leszúrta a fivérem. A kard hatalmas reccsenéssel és sercegéssel repült át a halandó torkán, szinte lefejezve azt. A másik vadászt, aki Cassaelnél állt, átszúrtam az elmémmel lebegtetett karddal.
A távol lévő kardom visszarántottam a kezembe, majd egy másik kardot húztam elő az övemből, elhelyezve azt a másik kezembe. A többi két kardot, ami a hátamon volt a levegőbe repítettem és a testem körül kezdtem forgatni.
A három vadász ekkorra már feltápászkodott a földről, óvatosan körbevettek és úgy rontottak nekem. A kezemben lévő kardokkal az előttem lévők ellen harcoltam, a maradék kettővel, meg hárítottam a hátsó ember ütéseit. Bár ekkorra már a hátam mögött lévő halandót láttam a szemem sarkából. A kezemben lévő kardokkal lefegyvereztem a két vadászt és a kardok markolatgombjával orron vágtam őket, amitől ők elájultak. A talpon lévő embert egyszerűen gyomron rúgtam, majd arcon ütöttem páncélos öklömmel.
Három életet vettem el, de nem érdekelt, hisz ők, amikor megfenyegették és leszúrták fivérem, elvesztették ártatlanságukat.
Csak akkor tűnt fel, hogy Cassael nem halt meg és ettől megkönnyebbültem.
Kicsit lihegve szólaltam meg, mikor fivéremhez értem.
– Cassael, úgy látom nem látnak szívesen. – mondom, miközben kihúztam a hátából a pengét. – Az én vendégszeretetemet se viszik túlzásba.




Cassael


☩ Reagok :
226
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


God seeks comrades and claims love
Phanuel & Cassael
Zene: Turn into Earth • Credit:

A kialakult helyzet cseppet sem kedvező, ámde koránt sem kilátástalan. A vadászok az őket fenyegető veszélyek ellen változatos utakon és módokon tanultak meg védekezni, illetve felfegyverkezni, noha huszonhat év elteltével, a fajtámmal szemben legfeljebb pecsétjeiket és a végünket jelentő pengéket tudják felmutatni. Nincs, ami megállíthatna óhajomban, amennyiben a tudatukba kívánnék férkőzni, s nem akad olyan rúna, amely a tisztánlátás képességével ruházná fel őket, ha éppenséggel a valóság ferdítése kapcsán próbálnék egér utat nyerni magamnak. Nyílt terepen a mágiámat gyengítő szimbólumaik hatástalanok, legföljebb száműzni tudnának, csakhogy nem akarnak. A tekintetükbe van vésve minden dühük irántam és vágyuk az életem kioltására, miért ontanák hát vérüket ideiglenes megoldásért?
Kívánnám őket tehát figyelmeztetni, ha már a vezetőjük haragját és az általa kiszabott büntetést nem félik, akkor gondolják át a közöttünk húzódó erőkülönbségeket, mielőtt azonban megfoganhatnának szavaim, újabb résztvevővel gyarapszik kicsiny összejövetelünk. Pillantásom érdeklődőn siklik az érdekemben felszólalóra, akit nem esik nehezemre felismerni. Egykoron minden teremtett angyal neve ott sorakozott szemhéjaim mögött, ám a Földön eltöltött napokkal egyre többük kopott ki az emlékezetemből. Nem úgy persze a szeráfoké, akiknek táborát magam is gyarapítom.
- Phanuel, fivérem… Örvendetes egy ismerős arcot viszontlátni - gyöngéd biccentéssel köszöntöm, talán még egy leheletnyi mosoly is felkapaszkodik ábrázatomra a jelenléte révén, végtére is rég nem találkoztam már egyetlen testvéremmel sem. Drake lekötötte minden figyelmemet, New Yorkban pedig, mióta kiszögelték a város falára Manakel, a pártatlan angyal testrészeit, nem sok társunk bukkant fel.
- Ne most álljatok neki traccspartizni, átkozott tollasok! - kiált ránk a csoport vezetője, és nyilvánvalóan megelégelve az erőviszonyok felmérését, tüstént nekem iramodik.
~Ne vedd életüket, amennyiben nem muszáj!~
Figyelmeztetem a szeráfot gondolatvilágom útján, majd kitérve a vadász támadása elől, kiverem a kezéből az angyalpengét. Itt mindenesetre nem állok meg, halántékára tapasztom mindkét oldalt a tenyereimet, majd szemeimet lehunyva próbálok a tudatába férkőzni. Elég pusztán a velem kapcsolatos emlékeit eltávolítanom, elvégre az összes megsemmisítése még számomra is jelentős kihívással bírna, másrészt nem szeretném védtelenül, újdonsült ártatlanságával és tudatlanságával visszaejteni ebbe a világba a halandót. Nem tart ez tovább mindösszesen egy fél percnél, ám ez elegendő idő arra, hogy röpke védtelenségemet kihasználandó, egy újabb társuk támadjon rám. Túl közel van, ráadásul el sem röpülhetnék, máskülönben a lendületének féktelensége okán a saját vezetőjüket szúrná mellkason. Phanuelre szegezem a tekintetemet, ki vélhetően a saját bajával van elfoglalva, révén, a maradék, s eddig bujdosó három vadász őt szemelik ki maguknak célpontul.
Nincs mit tenni, a nekem eső ember fegyvere kíméletlenül áthasítja a mellkasomat, én pedig felkészülve az elmúlásra, utoljára még letekintek a humanoid testemből kiálló pengére. Csakhogy az nem több mint egyszerű tőr.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Phanuel



☩ Reagok :
127
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 7:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽Brother, who need help

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 538 • Credit:

 


A sötét, kicsi, enyhén dohos szobámban ültem, miközben a páncélomat poroltam le és fényesítettem, rég volt már használatban. A vértem rengeteg csatát látott már, talán többet is, mint szeretett volna. Úgy érzem, nemsokára új harcban fog részt venni. A katasztrófák, a sok halál, a zaklatott emberek, angyalok és démonok erre kényszerítenek következtetni.
Amint lekezeltem a páncélom magamra öltöm. A tükör elé léptem és nem az a látvány fogadott, mint amit szerettem volna. A dicsőséges Atyaúristen erőteljes katonája helyett, egy csődtömeg tekintett vissza, aki nem ért semmit és még gyűlöli is önmagát.
 ~ Rémes dolgot tettem, nem maradhatok a városban! Kezet emeltem egy ártatlan fiúra, sőt, meg is öltem, de hála az égnek, az úr bizonyságot tett róla, hogy nem hagyott el minket és feltámasztotta a gyermeket. Vagyis azt hiszem ő volt az, másnak nincs akkora hatalma, hogy a halálból hozzon vissza valakit. A gyilkosság, amit elkövettem marta a szívem, de főként a körülményei. Az Atya tett volna engem próbára? Nem hiszem, hisz akkor nem tette volna jóvá a hibám. Mi más lehet képes beleférkőzni egy angyal elméjébe, rávéve őt ilyen tettekre? – tépelődök a tükör előtt állva, majd dühömben és elkeseredettségemben a páncélkesztyűs öklömmel bezúzom a tükröt. Elhatároztam magamban, hogy visszaszerzem a régi dicsőségem, talán még új csapatot is gyűjtök magam mellé.
Ezt követően leülök az ágyamra megélezni a fegyvereim.
Tervezem, hogy mit fogok tenni és hogyan. Isten üzenetét, mit a fülembe suttogott, nem értem, nem tudom megfejteni. Harcos vagyok, nem filozófus. San Fransiscoba fogok repülni és segítséget kérek a rejtvény megoldásában.
Felkészültem az indulásra. Négy kard volt nálam, kettő - kettő a két oldalamon. A páncélom tetejére egy durva, szövet köpenyt terítek, eltakarva vele a fegyvereim és a páncélom. A fejembe húztam a köpönyeg csuklyáját és kiléptem a lakásomból, majd bezártam az ajtót, lezárva életem egy fejezetét, de megnyitva egy újat. Huszonhat évet töltöttem a gyász ködében, de ahelyett, hogy segített volna, csak elgyengültem, elpuhultam és elvetette velem az elveim, mikre tán már nem is emlékszem mik voltak.

A mellékutakon, sikátorokban közlekedtem, ahol a hajléktalanokon és merev hullákon kívül más nem is volt. A páncél ellenére hangtalanul lépkedtem és, mint holmi kísértet szeltem az utcákat a lyukas városfal irányába.
Ismét láttam a pusztítást, melyet a katasztrófák okoztak. Kicsavart fák voltak még mindig az utakon, na meg egyéb törmelék.
A réshez vezető útvonalam, amit én terveztem és tökéletesen működött, keresztül vágott egy parkon.
A park nem volt nagy és fákkal volt beültetve, melyek nem szakadtak ki a földből, meglepetésemre. Nem lehetett a fáktól belátni a park közepébe, így felkészültem minden esetleges rajtaütésre.
A park bejáratához érve hangokra lettem figyelmes. Egy férfi hangja recsegett elég érdekes dolgokat. A mondatból, amit elcsíptem megtudtam, hogy a férfi egy a vadászok körül és egy testvéremet kíván megölni.
Ezt nem hagyhattam. A hang irányába kezdtem futni, majd hamarosan megláttam a kis csoportot. Két férfi állt az esetleges angyallal szemben, de a fák mögött is voltak még biztosan, hallottam a szívük hangját.
A csuklyám mögül mennydörgő, harcias hangon szóltam a vadászokhoz:
– Emberek, őrültek állj! Tegyétek le azokat a pengéket, most! Ne gyarapítsátok az értelmetlen halálok számát! – mondom és felkészülök lelkiekben a harcra, hisz esélytelenen, hogy az ilyen fanatikus emberek hallgassanak a józan észre. A fülem hallatára fenyegették meg egy testvéremet, ha nem kapitulálnak, megölöm őket.




Cassael


☩ Reagok :
226
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 4:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


God seeks comrades and claims love
Phanuel & Cassael
Zene: Turn into Earth • Credit:

Ó, Uram, mondd, még mindég a helyes ösvényt taposom? Tapostam valaha egyáltalán? Mikor váltam én ilyenné, kétségektől és önbecsmérléstől roskadozó, szánni való katonáddá? Miért nem bújsz végre elő, miért nem áldasz meg minket jóra terelgető útmutatásaiddal? Ezúttal nem pusztán önnön magunkkal kell elszámolnunk, nem csupán a Mennyet kell rendbe igazítanunk, s Gábriel ámokfutását megfékeznünk, hanem egy mindezeknél sokkalta súlyosabb problémával kéne egymagunk szembeszegülnünk. Hogyan lehetnénk minderre képesek, mikor huszonhat év alatt sem állt hatalmunkban helyretennünk az általunk okozott károkat? Őszintén nem tudom, cseppet sem… Kérlek, fohászkodom hozzád, mint jelentéktelen teremtményed a kétségbeesés végső küszöbén állva, térj vissza hozzánk, segítsd gyarló voltunkat.

Szemhéjaim komótosan emelkednek fel az ima végett, miközben emberi tüdőmből mély sóhaj andalog felfelé. Ugyanitt ültem pontosan egy esztendeje, ugyanezen padon reméltem bármiféle jelet egy halandó iránti elköteleződésem jóváhagyása érdekében, s noha az sosem érkezett el hozzám, képes voltam bízni. Töretlenül hittem abban, Drake megmentése eleve elrendeltetett küldetésem, vagy, hogy van még jövője ennek a világnak, az emberiségnek, a feltétlen szeretetnek; sziklaszilárd meggyőződésem volt az is, ha sikerül visszafoglalnunk a Mennyeket s a lovasok egyikével is elbánok, tán visszatér hozzánk a Mindenható. Ám az Úr otthona éppúgy kicsúszott a kezeink közül, mint Wallenberg és az őt belülről sanyargató démon, s mire feleszmélhettünk volna, az univerzumon elterpeszkedett a fojtogató sötétség.
Visszatértem New Yorkba, remélve, Drake vagy Mammon ugyanezen elhatározásra jutott, de legalábbis azért, hogy közös utunk kezdetének helyszínében némi megnyugvásra leljek. Csakhogy a katasztrófák által kikezdett, megrongálódott motel éppen az ellenkező érzéseket ülteti el bennem, újabb bizonyságául szolgál ugyanis annak; többé már nem lesz olyan semmi sem, mint mindennek előtte.

Realizálva, dolgom itt több már nincsen, kelletlenül felemelkedek a padról, afféle csodáért epekedve, melynek során a védencem nyomára bukkanhatok, amennyiben tovább pásztázom a város sanyarúan festő utcáit. Néhány lépésnél tovább mindenesetre nem jutok, három vadász jelenik meg a közelemben, és ha nem három irányból igyekeznének bekeríteni, különösebben nem foglalkoznék velük. Viszont árulkodó, körültekintő mozgásuk mellett a kezük ügyébe keveredő pengéik adhatják tanúbizonyságát; szándékaik cseppet sem békések. Nem különösebben sarkall mindez megilletődésre, Drake nincsen itt, hogy biztosíthatná a védelmemet, vadászai pedig soha nem szűntek meg gyűlölni az angyalokat. Tán most, hogy még az apokalipszis újabb hulláma is elérte őket, még több haragvás kavarog a lelkükben, amelyért nem is hibáztathatnám őket.
- Nem remélhettek győzelmet s egyúttal bűnbocsánatot a vezéretektől, amennyiben megtámadtok - figyelmeztetem őket viszonylag nyugodt, színtelen hangon. Napról napra egyre inkább kialszik bennem a fény, s nem tudom, valaha vissza tudom-e még szerezni… Abban azonban biztos vagyok, a hitemen esett csorba ellenére nem óhajtok ártatlan embereket bántani.
- Nincs már itt Wallenberg, hogy védje a seggedet, tollas! Nem kellett volna visszajönnöd - szólal meg az egyik, ám egyelőre nem támadnak. Vajon a bensőjükben bimbódzó kételyek, vagy holmi bonyodalmasabb terv oltárán várakoznak még?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Cassael


☩ Reagok :
226
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
9
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
8
Nephilim
3