Városszéli park

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 05, 2019 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1043 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze nem vagyunk egyformák, hihetünk másokba, bízhatunk másokba. Én szeretném hinni, hogy vár még ránk egy szebb világ, vagy ha ránk nem is a jövőre. Direkt nem mondom, hogy gyermekeinkre, mert tudom, hogy ez az eshetőség egyikünk esetében sem áll fenn. Zagar nem egy kapcsolatpárti - noha nem tudom, hogy vágyik-e rá, avagy sem. Én szerettem volna, volt idő, amikor mindennél jobban szerettem volna gyermeket, ám ezt a lehetőséget elvették tőlem. Ez mégsem jelenti, hogy ne akarnék másoknak szebb és jobb jövőt biztosítani. Bízok abban és igen, naivan hiszek is, hogy az angyalok egyszer, az arkok, belátják a hibájukat, képesek lesznek visszafordítani a lavinát. Ha valakiknek, akkor nekik sikerülhet. És ha emiatt bízok Luciferben? Erős túlzásnak tartom, mert nem bízok benne. Szívem szerint felnyársalnám, négy részre tépném a testét és a vár négy fokára tűzném ki. Oh, hogy ez nem az a történet. Akkor a város négy égtája felé. Nem szívlelek egy angyalt vagy démont sem, szó se essen róla. A belém nevelt ösztönöknek nehéz ellenállni. A szövetség most mégis fenn áll. És mint… hogy is fogalmazott a Tanács? Hivatalos Kapcsolattartó? A két város között ez lennék én, nekem kell a legnyitottabbnak lennem.
Mégis ha elmondaná aggályait még igazat is adnék neki. Vigyáznom kell, nem szabad az értékeimet elveszíteni és mindig szem előtt kell tartanom, hogy mi jó a városnak. Nem nekem, nem Drakenek, és még csak nem is Zagarnak, hanem a városnak.
És Alexnak?
Keserű nyál gyűlik össze számba.
- Azt mondják, hogy nem árt néha gyakorolni - vonom meg a vállamat. - Azt is mondják, hogy ha nem tesszük, idő előtt kiégünk - újra csak kelletlenül vonom meg a vállamat. Mit tudhatna bárki arról, hogy a pihenés nem éppen a mi reszortunk. - Bár szerintem idő előtt is fogunk meghalni, szóval lényegében mindegy, nem? - vigyorgok rá, mintha ez az egész nem lenne élet-halál kérdése. Valójában csak nem akarok mindent halálosan komolyan venni, elveszne az életből az az eszencia, ami miatt érdemes élni. Igen, emlékszem még, hogy érdemes, egyszer talán majd újra fel tudom idézni. Ám az sem mostanában lesz, az is biztos.
Inkább elviccelek mindent és teszek úgy, mintha komolytalan lennék.
- A Szent Gránátot impekre pazarolnád? - teszem szívem helyére kezemet teátrálisan, megdöbbenve, még a szám is tátva marad. - Hát annyi ideig őrizgetted, lenne szíved, ilyen senki lényekre elpazarolni? - hitetlenkedek tovább, majd ciccegve rázom meg a fejemet. - Inkább csinálok neked sóbombát, többet is érsz vele és még ha kutyák, démonok is vannak ott is többet ér - ajánlom fel neki, na nem mintha mestere lennék az ilyen fegyverek készítésének, ám Jamestől elég sokat tanultam az utóbbi időbe. Meg tudnám csinálni. Ha elég türelmes. Mr. Cross biztos hogy percek alatt összedobná neki, nekem meg kellene egy nap legalább, de hát… Senki sem profin kezdi, nem igaz?
- Mh, olyan kellene, aki a negyedben is lakik - egyezek bele. Törvényen kívüliek, mégis muszáj velük ilyen nehéz időkben is szövetségre lépni. Csak nem tudom, hogy kivel lehetne. Ki lehetne az. Onnan nem sok embert ismerek, főként nem megbízhatóakat.
Problémámra, csak legyintek, nem veszem magamra. Ami azt illeti én ezt be is láttam, pár másodperccel ezelőtt. Nem véletlenül ajánlottam neki, hogy keresek neki egy megbízható embert, aki többet ér terepen, mint én.
- Nem mondom, hogy én megmondtam, hogy ne vigyetek - vonom meg a vállamat. - De sose kell rám hallgatni, miért is kellene? Mihez értek én, nem? - nevetek rá, hangomban egy csepp sértődés sincsen, egyszerűen csak tények. Jó, tegyük hozzá, nem álltam le én sem vitatkozni Drakekel, hogy ne küldjön ki. Szóval ez valahol az én hibám is volt. Mégis túléltük, ennek pedig hálát tudok adni.
- Most megsértődnék, hogy hozzá hasonlítasz, de hát - vonom meg a vállam újra csak. - Túl sok időt töltök náluk, ki tudja, talán még a gondolkodásmódom is megváltozik - öltöm rá ki a nyelvemet. Persze akkor piros hó is fog esni, meg fehér hollót is többet fogunk látni, ezzel szívni mások vérét mégis remek.
Van egy réteg, ki nem igazán szívleli a Payne kurvát. Nekem most mégis vissza kell magam fogni. Még jobban, mint eddig, főként a bázison. Alex miatt.
- Eh, nem kiképzők vagyunk - ebben teljes mértékben egyet is értek vele. - Arra vannak alkalmasabbak, bár… régebben engem is edzettél. Neked még menne is, bár a módszereidtől elég sűrűn másztam falra - látom be. Nem voltam egy könnyű gyerek, ő sem volt könnyű eset. Szerintem még élvezték is a többiek, hogyha összeraktak mindent. Nosztalgiám közepette mégis hatalmas sóhaj hagyja el az ajkamat. Valahol azért hiányoznak ezek az idők. Nem is kicsit.
- Megjegyezném, hogy rengetegszer veszitek hasznát annak, hogy mindenről tudok - tekintek rá sokatmondóan, még mutatóujjamat is felemelem felé. Az, hogy meg fecsegek másoknak össze vissza? Tényleg? Nálam jobban senki sem tartja meg a titkokat, de ilyenkor adok hálát, hogy nem látok bele a fejébe. Mindenről tudok, de be kell látnia, hogy rólam alig tud valaki, valamit. Feltételeznek, mely veszélyes lehet és ezt hagyom is ennyiben. Ő meg enyhén szólva is a bizalmasom, miért ne mondanám el neki a fontosabb és lényegesebb dolgokat? Tudom, hogy benne megbízhatok.
Ebben teljes mértékben biztos vagyok.
- Kereslet-kínálat - emelem fel mindkét kezemet mintha a mérleg két oldalát próbálnám mutatni. Hol a jobb, hol a bal kerül magasabbra, mégis a két tenyerem egyvonalban marad. - Én tudok valamit, ami neked kell, nekem kell valami, amid neked van - naná, hogy megérdemlem. Nem csak ő pályázik Ed fejére, szóval ez egy teljesen nyereséges üzlet is lehetne.
De nem megyek utána, végignézem, ahogy kimegy, majd vissza, majd a konyhába sertepetél. Én pedig befejezem az alma maradékát. A csutkát, majd kinti komposztálóba viszem, még nem. Egyelőre jó lesz az asztal lapján is.
A halra mégis fintorgok, a szagra még a gyomrom is bukfencet ugrik.
- Köszönöm a kávé és az alma tökéletesen ellaktat úgy délutánig. Nincs étvágyam az utóbbi napokban - persze mert ahhoz mozogni is kellene, hogy legyen. Szóval ennek a gondolatát újra kukába dobom. Ám felállok és közelebb sétálok hozzá. Nem sokkal tőle - kb egy méterre - támaszkodom meg a pulton a csípőmmel. Várom, hogy a kávé megfőjön és figyelem, hogy mit akar enni. Nem győz meg a kinézete. Kezemet keresztbe fonom a mellkasomon.
- Mit akarsz csinálni Eddel? - teszem fel a kérdést gyanakvóan. Van okom rá, lássuk be.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
120
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 7:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Natalie
Sandán rá tekintek, de nem szakítom meg az eszmefuttatását. Igazából sz@rok bele hogy mi van a démonokkal, vagy az angyalokkal, vagy az összes elb@szott teremtménnyel. Addig jó, amíg egymást gyilkolásszák, annyival kevesebb hárul ránk. Ellenben ezzel a fene nagy szövetséggel minket is alaposan belekevertek, akartuk, vagy sem. Ugyebár mindig a Tanács dönt, tekintve hogy a Sötétség a nyakunkban liheg, szükségszerű volt, ezt én is beláttam. Kérdés hogy lépünk-e később valamit, vagy tovább lapogatjuk a hátát ezeknek a dögöknek? Nem szeretném. Előbb mártanék kést akármelyik hátába, vagy lőném fejbe orvul, sőt, kifejezetten örömmel jelentkeznék erre a feladatra, ha később úgy döntenek, hiszen rengeteg ember vére szárad a kezeiken. Nem kötelező kitartani emellett a szövetség mellett, ha már nem lesz szükség rá, még előnyt is kovácsolhatnánk belőle. Mert akárhogy nézem, most mi vagyunk hátrányban. Ezek meg élik a világukat, már ha van olyan nekik! Függetlenül a szövetség eredményességétől, akár rosszul sül el és veszni látszik minden, akár jól és mindenki visszatérhet a megszokott életéhez, nekünk ez lenne ésszerű döntés. Szóval nem, nem értek egyet vele, szerintem csak Lucifer neve és lénye jelent ezeknek valamiféle visszatartó erőt, de sokszor ez is kevés, ugyanakkor maga a Pokol Ura sem zavartatja magát miattunk, tapasztalhatóan! Máskülönben nem rohangálna ennyi démoni teremtmény egyik szektorunkban sem! Mondanék neki egy cifrát, de inkább magamban tartom, mert akármivel is hitegeti magát, nem igaz hogy ezt nem gondolta végig, meg amúgy sem neki szólna. Ő meg képes magára venni mindent!
- Az a szó hiányzik a fogalomtáramból.
Dünnyögöm neki a felvetésére, a megbízható alakok emlegetésén pedig elmerengek.
- Annyi imp, ami ott van tényleg napalmot követel. Még meg van a gránátom. Nagyon könnyű őket csapdába csalni és megölni. Noha nem elég mindhez, de a többit már játszva le lehet szerelni, golyóval.
Kezdem neki felsorolni amire jutottam, mert volt időm bőven ezen agyalni, meg mérgelődni egy sort. A tervem nem csak ennyiből áll, és nem egyedül akarok bemenni.
- Olyanra lenne szükségem, aki úgy ismeri azt a szektort, akár a tenyerét és nem olyan problémás, mint te!
Hiába a szép nézés, azért csak megkapta. Nem mondanám hogy hátráltatott, hiszen neki úgy jár az esze, ahogy senki másnak, noha nem arra mentünk, amerre én mondtam és így már sosem tudjuk meg annak mi lett volna a végkifejlete. Szóval az sem biztos hogy jobban jártunk volna. Én nem is hibáztatom. Marissa nyávogását hallva feláll az összes szőr a hátamon. Egyet felhorkanva csapom össze a tenyereimet gonoszkás vigyorral, miután befejezi.
- Ez annyira hiteles volt, mintha csak ő ülne itt!
És akkor még messze sem vagyok az igazságtól. Erre a nyávogásra meg nem vagyok kihegyezve, remélem nem akarja folytatni. Próbálok komolyságot az arcomra erőltetni, ez pont annyira fog kudarcba fulladni, amennyire ő kiakadhat az előbbi megjegyzésemen. De azért később még folytatom.
- Én már rég megmondtam nekik, hogy eszükbe se jussak kiképzőként, különben ott lövöm agyon a szerencsétlent! William-et csak azért vállaltam, mert én hoztam ide.
Jah, végül is részben az én saram. A sóhajtásából pedig arra tippelek, hogy az övéivel csak a baj van, szóval nem akarom ezt a témát tovább boncolgatni, mert még megpróbál párat a nyakamba varrni. T@kömnek se hiányzik ez! Most akarok felállni a kávé miatt, csakhogy szóba került Ed. A következő mondatán meg sem lepődöm.
- Pletykazsák.
Morgom neki foghegyről, miközben meglöki a vállamat. Ezt a tulajdonságát nem szeretem, mert aki pletykás, az mindenkit kibeszél a háta mögött. Mondjuk rólam nem tud olyasmit, amit később visszahallva dührohamba váltanék.
- Megérdemled?
Vágom rá pimaszul, szemöldökeim felfelé húzva a kávé utáni áhítozására. De aztán megkapom hogy fél óránk van, szóval biztosan tudja hol van. Úgyhogy felállok a fotelből.
- Jól van!
Amúgy is kapott volna, már előbb fel akartam állni és elmenni érte. Ki kell mennem a garázsba, ezért kis időre valóban elhagyom a házat, csak amíg előkotrom odakint a kávés dobozt.

Ha utánam jön, akkor odakint, ha nem, úgy visszatérve emelem felé a dobozt és annak tartalmát, hogy aztán a konyhának csúfolt, elkerített egyszemélyes helyiségben foglalatoskodjak vele. Közben megtalálom a hűtőben az olajos halam, felnyitom a dobozát, úgyhogy miután a kotyogó a rezsón és van kint egy kávéscsésze Natalie-nak, én most nekidőlök a mosogatónak, kerítek egy villát és azt eszem.
- Van még egy doboz ilyen, meg szárított hús, ha éhes vagy!
Fogalmam sincs evett-e valamit, vagy az az alma volt a reggelije, ami valljuk be, elég karcsú. Nekem meg most jutott eszembe enni!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 510 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Eeehh – felelek csak ennyit arra, hogy nem igazán bánná. Ebben ezúttal nem értük egyet, még akkor is ha egyébként én is vágyok rá. Viszont rengeteg nem várt következménye lehet, ami miatt meglehet, hogy nem lenne jó, ha őt megölnénk. – A démonok mohók és bármikor a másik hátába mártják a kést. Még ha olyan, amolyan is, még ha ő is teremtette őket, akkor is… Lucifer az egyetlen aki kordában tudná tartani az egész bagázst – vonom meg a vállamat. Az már más téma, hogy nem teszi meg. – De képzeld el, ha megölik, ki kerül a helyére? Olyan káosz és anarchia alakulni ott ki – sóhajtok egy mélyet. – Amivel rosszabbul is járhatunk, mint ami most van – és ez csak egy, a várható következmények közül. Számtalan más veszélyt is magába rejt.
Két rossz közül inkább választanám a kisebbet. Ugyanis hiszem, hogy ebből jó nem sülhet ki.
Ami viszont lényegesebb, az a motorja. Valahogy nem tudom elképzelni anélkül, még egy napig sem. De szerintem ő sem tudja magát elképzelni anélkül ezért is frucsállom, hogy nem ment még el érte.
Magyarázata mégis logikus, bólintok is rá.
- Ahogy látom, te sem unatkozol – sóhajtom el magam. – Te sem tudod, hogy hol a határod, mi? – nevetek kedvesen, nem számon kérően. Mégis ki lennék én, hogy ezt megtegyem? Tükörbe sem tudnék nézni utána. – Ha kell segítség, ne, ne nézz így, nem én megyek veled. De ismerek még megbízható alakokat, akik segítenek kihozni. Velem nem járnál jól újra csak – vonom meg a vállamat. Ettől függetlenül, ha hírt kapnék, hogy bajba van, én lennék az első, ki motorra, kocsiba pattanna és már mennék is érte. Ezt ő is tudja, de a legutóbbi kis kalandunk után, lássuk be, hogy legfeljebb csak hátráltatnám, ha újra gondba ütközne.
- Mondd csak, engem bosszant csak, hogy minden újoncot, a mi nyakunkba varrnak? Jaj, nem tudjuk ki ez, mit akar, foglalkozzatok velük ti! – nyávogom, vagyis inkább MArisa hangját próbálom imitálni, mert hát ez is tőle hangzott el. Ott van a Cartell liba, hát az is… A hajam ketté áll tőle, sokszor megértem, hogy Alex mit akart vele kapcsolatban mondani. Meg ott a nephilim lány, ki semmire sem emlékszik. Mély sóhaj szakad fel torkomból és inkább csak legyintek. Nem az én dolgom, vagyis az ő tanítványa nem. Elég nekem a sajátjaimat lepasszolni arra érdemlegesekre.
Ismerem én az ökölpacsit, csak éppen nem éreztem ezúttal szükségét a dolognak. Ellenben kérdésére csak vállammal lököm meg az ő vállát.
- Drágám, egyszer megtanulod, hogy én mindenkiről, mindig tudok, mindent, még akkor is ha látszólag nem vagyok ott sehol sem. Az egyetlen képességem, mely hasznos – látom be végül. A pletyka hatalmas úr, még a bázison is. Én pedig pontosan tudom, hogy kit kell kérdeznem ahhoz, ha információhoz szeretnék jutni. Ezért lehet, hogyha nem is láttam az elmúlt napokban, hetekben, nagyjából képben vagyok róla is. Csak a motorról csúsztam le. Az újoncáról nem.
- Szóval, amint megittam a kávét, mehetünk is – dőlök hátra kényelmesen, kezemet összekulcsolom a tarkómon. – De igyekezz, igazából fél óra múlva már ki kellene lépni az ajtón – már ha akarjuk látni Edet. Többet mégsem mondok el, ajkamon sejtelmes mosoly játszik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
120
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Natalie
Nem bánom, egy kicsit sem. Amikor felmegy a pumpa és kettőig sem látok, magam sem tudom sokszor hogy mit csinálok, szóval jobb volt ez így! A démon pofa elhangzása nem visz közelebb a megoldáshoz, ha azt nézzük, nekem még mindig démonibb pofám van teszem azt Lucifernél is! Akkor most kiről beszélünk? De aztán kapok egy részletesebb leírást is róla. Hm. Két szőkét láttam, az egyiknek csak a hátát, de annak volt kísérője, igen.
- Emlékszem.
Az egyetlen ami zavar ebben az ötletben, hogy tervei között szerepel belevinni az embereinket a susnyásba.
- Tudod, nem bánnám ha kiirtanák egymást! Mennyivel könnyebb lenne a vezetőik nélkül elűzni őket a Földünkről! De nem hiszem hogy sikerülne a fickónak véghez vinni a tervét.
Egy démon kevés ehhez, de még mi is. Reálisan nézve. Én csak az igazat mondom és nem érdekel, ha történetesen ő megkedvelte Lucifert. A lényünket nem a szavaink határozzák meg, hanem a tetteink, és Lucifer is bőven fent van a lista tetején, legyen akármilyen úri angyal vagy mifene, nem számít az semmit se! Tovább lendülünk a témáról hamar, a motorom hiánya láthatóan meglepi.
- Nem mentem. Nem tudtam. Megmozdulni se tudtam napokig!
Morgom neki szelíden, de azért bosszant a tudat. Jobban szeretem a motort, mint ezt a hangos furgont.
- Foglalkoznom kellett a kölkökkel is, már ott lakik nálunk Ruby. Az öreg csak a jó ég tudja megmondani, hogy napok óta min dolgozik, de bezárkózott a műhelyébe és csak enni és vécézni jön ki. Úgyhogy a testvérem most mindent az én nyakamba varr, amire nincs ideje.
Nem kifejezetten vagyok az a társasággal hosszan kitartó egyén, nem véletlenül élek külön házban és az ilyen közösség építés nem az én asztalom. De mivel rám számít és rám verte, muszáj vagyok!
- Nah meg ott van William is! Az új gyerek.
Összességében még így is el voltam foglalva, de most hogy jól vagyok, jöhetnek a kényesebb ügyek, mint a motorom, meg Ed. A kávéért tényleg nem kell messzire mennem! Sajnos nem ismeri az "ökölpacsit", úgyhogy közben visszahúzom a kezem. Majd egyszer be kell tanítanom neki, mint Freya-nak! Már majdnem felállok, amikor vigyorogva rám tekint és elhangzik az utolsó két mondata.
- Tudod, merre van?
Visszatekintek rá, látom azt a széles vigyorát. Neki több ideje lehetett arra hogy felkutassa azt a barmot.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 27, 2019 8:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 567 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Hát kihagytad ezt a remek és soha vissza nem térítendő lehetőséget? - nevetem halkan, kezeimet mégis karba fonom, mintha meg akarnám regulázni. Ó, eszem ágába sincs. Drake tudott róla, azt hittem, hogy hozzá is elért a hír, bár az is lehet, hogy nem gondolta valódinak a személyiségét. Hiszen ki hinné el bárkinek is a mai világban, ha úgy mutatkozna be, mint Lucifer? Az Ördög maga? A patás, a villásfarkú, szarvas lény?
Tény az utóbbi nem igaz, bár egy kicsit reménykedtem, legalább léptei nyomát kísérhették volna kátrányfoltok. Ejj, az ember csak vágyakozik és vágyakozik, elképzel valamit, és nem azt kapja, mit vár. Bár, ha elképzelni kellett volna, mindig Hádészként tekintettem az alvilág urára. A Stüx folyón átkelő holtakat kíséri a túlvilágba, egy istenség, ki csak munkáját végzi. Egy arkangyal, kinek ez a dolga. Igaz az ő esetükben ez a folyó a pokol bugyrai.
- Mh - melyik is volt az. - Démon pofája volt?  - kezdek ebbe bele, de ez nem nagy segítség az összesnek undormányos az arca, bár persze csak miután kiderül, hogy démon. - Mh, nem olyan magas, tán velem lehet egy szinten. Seszőke haja, pimasz arca, oh egy szőke macával volt az est legnagyobb részében, aki Freyaval is beszélgetett az elején, amikor odamentél hozzá! - figyeltem ám, kérem szépen. Még ha épp mással is voltam elfoglalva, szemem a pályán volt. Részben ezért is voltunk ott, hogy figyeljünk. Támadás esetén pedig a tettek mezejére lépkedjünk. Még szerencsénk volt, hogy ez nem történt meg. Tényleg nem tudom, hogy mit kezdtem volna egy talpig érő ruhába, fegyverek nélkül, azon túl, hogy magam elé lököm Lucifert, nesze harcolj, felkiáltással.
Szívem mégis egy másodpercig csalódott volt, hogy Samariel nem tette látogatását. Talán jobb is, ha tényleg közöttünk jártak Michael angyalai, akkor lehetséges, hogy tényleg gond lehetett volna, akkor nem úsztuk volna meg ennyivel, így még is csak jobb, hogy nem volt ott, noha megnéztem volna a fancsali képét, ahogy körbenéz a teremben.
Már csak magamba is jó szórakozok és halk kuncogás is elhagyja ajkaimat, de igyekszem azért Zagarra is odafigyelni.
Mintha ő sem lenne jó. Szociális érzékenységem mostanában nem a régi, vannak benne hibák, ezt most mégis észreveszem.
- Furgonnal jársz? Mi lett a motorral, nem mentél vissza? - kérdezem elhűlten. Ha tudtam volna, segítek neki, vagy legalább kerítek pár marcona, megbízható vadászt, aki visszamegy vele. Még ha ő nem is bízik meg bennük, az ítélőképességembe megteheti és hogy nem akarok neki rosszat. - Ha itt nem is a bázison megtalálsz, bármikor - kacsintok rá. Lényegében ott élek, a bázisnak, a városnak szentelem az életem. Mindjárt elhányom magam, saját magamtól, amilyen szánalmas tudok olykor lenni.
- Ha kerítesz kávét, még a lelkem is eladom neked - vigyorgok rá, még ha csak képletesen is, hiszen lelkem már egy angyalé. Képletesen, nekik nem tudom eladni, legfeljebb a lelki üdvöm. Magam sem tudom, hogy mibe vágtam ezzel a fejszémet, de Alex megérdemli. Alex bármit megérdemel, bármit megadnék neki, de ez egy másik történet.
- Egyébként nem kell messzire menned érte - dőlök hátra a kanapén, két kezemet a combomra simítva. - Szóval ne messzire menj kávéért - vigyorgok rá, mint aki tud valamit.
Mert tudok is. Nem csak az ő bögyében van benne Ed. Igyekeztem megfigyelni. Igaz nem sűrűn akadt rá pillanatom, titokzatos lett, egyszer próbáltam vele beszélgetni, hirtelenjében elzárkózott, aztán meg már arra lettem figyelmes, hogy ő keresett engem. Nem is értem az egészet, de betudom annak, hogy tipikus férfi viselkedés.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
120
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Natalie
- Én meg majdnem koccintottam vele.
Azt már nem teszem hozzá neki hogy nem öreg pasasokkal kéne táncolnia, esetünkben az Ördög nagyon koros. Érdeklődve figyelek rá, mégsem jön a várva várt csattanó. Aha! Tehát akkor megemlítette neki, ő meg majd csinál valamit. Hogyne! A helyében én is sz@rnék bele! Nem érdeke hogy itt rend legyen. A rend maga amúgy sem érdeke. Talán csak az bosszanthatja hogy a parancsa ellen mennek ezek a démonok, de nem hiszem hogy érnek annyit, hogy ezért maga az Ördög tegyen látogatást nálunk. Gondolom ránk bízza a piszkos munkát, ő meg mossa kezeit! Marissa emlegetésére megkapom a fenyítő szemöldök húzogatást, mondjuk amúgy sem akartam bele menni a témába, csak b@zdmegoltam egyet. Mert ez szégyen és gyalázat! Leginkább az a megdöbbentő benne, hogy a saját gyerekeinek az életével is játszott. Olyan, mintha köszönt volna a józan esze viszlátot annak érdekében, hogy megkaparinthassa a vezetői pozíciót.
- Igen, mondtad. Melyik volt az?
Vágom rá elgondolkodva, hátha láttam én is az este folyamán azt a démont. Talán még váltottam is vele néhány szót. Talán nem. Ez után akar elküldeni kávéért. Megint szájal velem, de most már ott kunkorodik az apró mosolya az arcán. A barát szóra elhúzom a számat és aprót bólintok igennel, azután meg a másik kijelentésére már nem tudom rávágni, hogy én lazán bevágom az ágyba is, ezen ne múljon! A kezeimbe temettem az arcom, csendben hallgatom őt és közben leesik, hogy így összekuporodva sem fáj már a hátam úgy. Még azért egy apró, tompa fájdalom felüti a fejét, de ez már nem vészes. Később hátradőlök a fotel támlájának, ő pedig helyet foglal mellett.
- Olyan a motorja hangja ennek a furgonnak, mint egy traktoré. Meg akartam nézni miért. De azért reméltem hogy itt megtalállak.
Oldalra fordulok és kinyújtom neki a bal kezem ökölbe szorítva.
- Ha kerítek neked kávét, cserébe segítesz megkeresni Ed-et?
Még válaszolnia sem kell rá, ha igen lenne, csak ad egy "ökölpacsit" és már indulhatunk is.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 765 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Még nem tudom érzékelni az indulatát, még ha nem is tudom, hogy minek szól, ám apró jelei ezeknek mindig is voltak. Mint a pár mély sóhajtás, melyet nem veszek észre, így még csak rákérdezni sem tudok, a beszélgetésünk folyik tovább, igyekszem magamból valami embert faragni, ahhoz, hogy neki tudjak indulni a napnak.
Szájának rágcsálása azonban már feltűnik, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok neki annál, hogy az alkatrészen gondolkozik, vagy agyban már rég nem itt van, hanem egy műhelybe.
Egyszerű válaszára csak egy kacsintást kap tőlem és ezzel tovább is lépünk a beszélgetésbe. A törölközőt visszateszem a helyére, a ráncokat kisimítom rajta, rend a lelke mindennek.
- Nem tesz semmit – tekintek rá újra, egyik kezemet a csípőmre teszem, hogy könnyebben tartsam meg magamat. Lábammal is keresztben állok. Azért nem vagyok annyira biztos, hogy állva tudok maradni. – Kicsit elterelte a figyelmemet, na meg képtelen vagyok elviselni a port – legyintek. – Drake lakását is én takarítom – vonom meg a vállamat könnyedén. Plusz egy lakás, már nem számít. Sok nővel ellentétben nem kapok dührohamot, ha valamit nem tesznek vissza a helyére, vagy ha por van, nem takarítanak, mocskot hagynak maguk után az emberek. Nagyobb problémáim is tudnak lenni, minthogy ezen akadjak le, így csak elpakolok utánuk, kitakarítok. Nem beszélve arról, tényleg, hogy rettentő módon kikapcsol, tényleg. Addig sem a bajokra koncentrálok, hanem, hogy az a fránya zsírfolt, mi az ördögért nem tud eltűnni az asztal lapjáról.
- Ő volt, ki megtáncoltatot. Igazi, gáláns Úri Angyal volt – vonogatom a szemöldökömet sokatmondóan. Visszakérdezésére csak határozottan bólintok, hogy naná, hogy a bálon, bár tovább is jutottunk, mint a büfékocsik. – Gondoltam kicsit kihasználom a lehetőséget és elmeséltem neki, hogy a szövetség ellenére egyre több a kósza démontámadás a városba – vonom meg a vállamat. Ha engem kérdezne bárki, nem tesz jót az így is gyenge lábakon álló szövetségnek a démonok ilyen mértékű jelenléte a városban. Remélem, hogy az ördög is így gondolja, aztán majd kiderül, hogy mennyire fogják magukat vissza a szurokszeműek.
Kifakadására, csak kezeimet emelem és lassan engedem le őket, jelezve, hogy nyugodjon meg.
- Vigyázz, mit mondasz és milyen témát akarsz boncolgatni – vonom fel a szemöldökömet. Legutóbb sem jártunk jól, mert belement a vadászcsaládok témájába. Tudjuk, hogy én is elfogult vagyok velük kapcsolatban. Egyetlen döntésük nyomán, de azért lássuk be, a legtöbb döntésben elég idióták. Főleg ebben. De tény. Rosszabbul is elsülhetett volna a bál, voltak ott olyan démonok, akik…
- Azt mondtam már, hogy megkeresett egy démon, azzal a szándékkal, hogy megölje Lucifert és amihez segítséget is kért? – lehet hogy az előző találkozásunk alkalmával már megemlítettem, de nem vagyok benne tökéletesen biztos. Érdekességnek mégis hasznos lehet. – Ez a figura is ott volt a bálon – jegyzem meg, mintegy mellékesen, hogy mégis honnan jutott eszembe. Igen, démonok jártak közöttünk és nem tudtuk megölni őket, bár… Khm, azokba a ruhákba nem is nagyon bánom. Nem nagyon tudtuk, tudtam hova rejteni a fegyveremet, ezt lássuk be.
- Barátnak? – teszem fel a kérdést, félve, arcomon mégis ott vibrál az a jól ismert mosoly. A rémálom utáni letargia kezd eltűnni, vagy legalább is képes vagyok már a gondtalanság látszatát kelteni, az örökké mosolygós, legtöbbször jókedvű vadász szerepét, amit elvárnak tőlem.
- De csak ha utána ágyba dugsz – vonogatom meg szemöldökömet újra csak kétértelműen. Habár nem félek, hogy ő félreérti. Sose teszi, igazi úriember ő is. Őt nem lehet ezzel zavarba hozni, pedig egyszer úgy megtenném, de úgy istenigazából!
Nem haragszom rá megjegyzése miatt, nem is értem, hogy miért temeti arcát kezébe.
- Neked semmiért sincs bocsánatot kérned – nevetem halkan. Neki nincs, ő semmi rosszat nem tett ellenem, soha. Legalább is nem olyat, ami ne lehetne megbocsájtható. A kés élével tartom meg az almát, miközben annak darabját a számba tolom. Mosolyom kedves, még ha fáradt is.
- Napokon belül kész lesz végre a lakásom. Ezt mondják vagyis, már elég régóta, de tán most már tényleg kész lesz. Azt már kibírom a bázison – ezzel is a tudtára adva, hogy igazából ez volt az első alkalom, hogy itt aludtam.
- Hazavágyok már én is – teszem még hozzá. Hiszen az volt Dylannel a közös otthonunk. Az volt az Ő otthona, ahova én csak beköltöztem, majd ott maradtam. Ő nyomtalanul lett az enyészeté, keze nyomát mégis minden bútor, minden terítő, minden ágytakaró magán hordja. Semmit sem dobtam ki, tettem el, tettem félre, mi az övé volt. Újra és újra feltépem a saját sebemet, nem engedem begyógyulni. Észre sem veszem, hogy mutatóujjam hegyével újra a gyűrűt forgatom gyűrűsujjamon körbe és körbe.
- Egyébként miért jöttél? – lököm el magam a pulttól, hogy leüljek mellé. – Tudok valamiben segíteni? – kérdezem tőle könnyedén. Ráérek ma, azt hiszem. Ha nem, sem tűnne fel senkinek sem, hogy épp hol vagyok.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
120
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Natalie
Mélyen egyetértek vele, úgyhogy ezt a történetet nagyon nem is kell ragozni. Kivétel Ed-et, de őt sem ragoznám, hanem ütném. A falhoz, mondjuk. Már ha előkerül. Csak gondolnom kell rá és már felmegy a pumpa, úgyhogy veszek néhány mély levegőt, közben a számat rágcsálom és megpróbálok odafigyelni rá.
- Rendben.
Nem lepődöm meg rajta hogy ennyire konyít hozzá, tekintve hogy sas szem kiszúrta a Rubicon-t, noha én is pontosan tudom ezeket a paramétereket.
- Én meg köszönöm neked a takarítást.
Majdnem elfelejtettem, pedig észrevettem. Mondjuk én nem mosolygok hozzá, én alapból nagyon ritkán mosolygok, inkább csak a vonásaim engednek fel közben. Felüti a fejét a nosztalgia, bár ne tennénk, szerintem őt sem érinti jól, hiszen amikor sokat lakott Payne-éknél, akkoriban volt az a cirkusz is, meg Dylan halála. Én pedig akkoriban voltam nagyon mélyponton. Nem kétlem hogy néha most is beengedik, főleg Alex miatt, de a légkör már biztosan teljesen más. Nálunk nem ez a helyzet, nálunk pont hogy jóra fordult minden, a testvérem is túljutott a holtpontján, ahogy én is és már nem mérgezi senki a levegőt. Inkább csak az a problémám vele hogy nagyon elfoglalt. Lucifer emlegetésére azért én is visszatérek a témához, és összenézek vele.
- Mikor beszéltél te Luciferrel?
Nah, még a végén beigazolódik a gyanum.
- A Bálon az italos pultnál?
Akkor mégsem volt futóbolond az illető, aki Luciferként mutatkozott be nekem? Hehe, én tök hülyének néztem! Bár még egyszer végig futtatva a gondolatot, ez nem is vicces. A Pokol Ura ott mászkált közöttünk.
- B@zdmeg! Marissa-nak nincs ki a négy kereke!
Hangosan csörög és csattan az az érme, de már leesett. Ez most megint felbosszantott egy kicsit. Utána meg ő vigyorog rám. Már egyből arra gondolok tudat alatt, hogy valamit akar. Hát, nem is tévedek.
- Kifutó fiúnak nézel?!
Horkanok fel, de nem engedem szóhoz jutni.
- Van kint egy lapát, leütlek vele és olyat alszol, hogy besz@rsz!
Bár ez már csak kekeckedés, és apró kifakadás a részemről, mert mostanában mindenkire rájár a rúd, én meg istápolhatom itt őket. Persze biztos most fog jól leszidni, ha nekiáll is, én közben leülök a fotelbe, a kezeim a térdeimre támasztom, a fejemet meg belehajtom a tenyereimbe. Én már megszoktam hogy nem számíthatok senki segítségére sosem, leszámítva a jobbik felem, már ha elérem és figyel rám.
- Bocsánat.
Jelentem neki ki, mielőtt még komolyan venné és bevágná a sértődöttet.
- Ez azt jelenti hogy itt maradsz a házban?
Feltekintek rá ismét egy pimasz szemráncolás kíséretében, mert amikor kint mondtam neki, olyan hevesen ellenkezett. Erre tessék, itt a kocsi, meg ő is. Nagyon, de nagyon makacs...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 606 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Örülök, hogy jobban vagy – ajkamon őszinte mosoly fut végig. Valóban így gondolom. Őszinték a szavaim és szívem mélyéből jönnek. – Tényleg, örülök, hogy csak ennyivel megúsztuk – mert lehetett volna rosszabb is, tudom. Azzal is tisztában vagyok – persze csak utólag – hogy velem sem lehetett könnyű odakint. Viszont a történteken nem tudunk mit változtatni, ami volt, az elmúlt.
Ezúttal egy boldogabb és felettébb jóízű nevetés szalad ki számon.
- Becssszó, hozzád sem fogok érni – emelem fel kezemet, védekezőleg, de a mosolyom, még ha a csak pár szívdobbanásnyi időre is, nem tűnik el arcomról. Utána azonban egyre fokozatosabban válok zordabbá, elzárkózottabbá. Ilyen időszakjaim is vannak, vagyis…
Ha belegondolok, akkor csak ilyen van. Vannak pillanatok, amikor jól érzem, a mosolyom őszinte, a boldogságom felhőtlen. Ezek azonban egyre kevesebbszer érnek utol, sokan mégsem láthatják rajtam, nem engedem. Másokkal szemben igyekszem gondtalannak, felszabadultnak mutatni magamat és lássuk be, elég jól megy ez az álca.
A mosoly eltűnik, a hideg víz egy kicsit jót tesz, felfrissít, kimossa ábrázatomról az álmot, elmémből képtelen, majd a nap eseményei ezt megteszik, gondolataimba vissza sem fognak térni, mindaddig, amíg el nem alszok. Majd akkor, bármilyen fáradt is leszek, kipattannak a szemeim és képtelen leszek az alvásra. Mert már rettegek tőle.
- Köszönöm – küldök felé egy hálás mosolyt, mielőtt még megtörölném az arcomat. – Megnéztem, belső hűtésű kell, és legalább 280mm, vagy annál kisebb, ne nagyobb – csak egy apróság még, ha segítségére lehetek ezzel. Lehet, hogy tudja magától is, hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mennyire ismeri az autó alkatrészeti, mechanikáját. Talán segítségére lehetek, talán teljesen feleslegesen jár a szám is.
- Oh, tényleg – jön a megvilágosodás hirtelenjébe, ezúttal már csak a bal kezemmel támaszkodom a kredencen, körmöm hegyével aprókat kopogtatok, valójában fel sem tűnik ez a mozdulat. – Mindig elfelejtem, pedig annyira nem elfelejthető – és ez általában akkor szokott az eszembe jutni, ha épp a Tanácsról fejtem ki a gyönyörű véleményemet. És így persze máris más szemmel látom a múltkori beszélgetésünk megjegyzéseit is. – Valahogy mindig furcsa, létidegen, ne érts félre – kezdek mentegetőzni az elején. – Lényegében már én is a Payneknél lakok, amennyit ott dekkolok – vonom meg a vállamat. Alex miatt volt időszak, amikor rengeteg időt töltöttem ott. A Payne kurva legnagyobb örömére, de sokat ellenem nem tudott már mit tenni, a fiával együtt megkapott engem is. Vagyis… Az ő tollvonása volt, mely megölte…
- Áh – nevetem el magamat, közben ki is fújom azt. – Az elmúlt… - itt egy pillanatra megállok, amíg megpróbálkozom elgondolkozni, hogy mióta is. – Jó hosszú ideje – maradok inkább ennyibe. – Az alvás luxus. És ahogy nő a stressz, ez annál rosszabb lesz – teszek kezemmel körkörös mozdulatot, az ördögi körre célozva. – Most elég gondunk, dolgunk van a város szinte teljes újraterverzésével, a démonok rajzása, habár Lucifer mintha tett volna egy kósza ígéretet, hogy visszafogja őket, de pfff… - jegyzek csak meg ennyit. Ha már a bálon táncba vitt, legalább ennyit sikerült belőle kisajtolni, noha érzem, hogy feleslegesen. – És megannyi apróság, majd lesz jobb is – nyugtatom, bár nem tudom, hogy engem, vagy őt. – Dylan halála után sem aludtam hónapokig, a rémálmok miatt meg már nem is mertem, aztán egyszer csak átestem a holtponton – vonom meg a vállamat, mint ami nem nagy dolog. Nem akarom, hogy annak érezze bárki is.
- De! És most itt felvértezlek eme nagyszerű feladatra – vigyorgok rá, miközben a konyha pultján lévő kosárhoz sétálok, amiből egy almát veszek ki. Másik kezembe kést ragadok, nem harapok bele, nem, nem. Csípőmet a pultnak döntöm és egy cikkelyt szelek magamnak, reggeli gyanánt. – Amíg nem múlik el, nem igazán kéne kimennem a városba, hivatalos formába – mosolygok rá. A múltkorihoz képest ez csak még rosszabb lesz. – Gondolom kávéd nincs, igaz? – próbálkozok egy gyenge kívánsággal, mely most mindennél jobban esne a szervezetemnek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
120
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Natalie
A sérüléséből felépülhetett, de akkor sem fest jól. Mégsem akarom a szőrszált hasogatni, meg közben ő engem kérdez.
- Két napig ki voltam ütve, nem tudtam mozogni annyira fájt, de most már jól vagyok. Csak ne akarj hátba veregetni!
Egy pillanatra elgondolkodom, mert az előbb a vadkan agyara sem fájt már úgy, szóval talán már az sem fájna úgy.
- Bár lehet most már azt is kibírom.
A kocsiban direkt vigyázzba ültem, hogy ne dőljön neki a hátam az ülésnek. A felületi sérüléseim mind begyógyultak, csak a fránya véraláfutások vannak még jelen. Mondjuk azok nélkül is sz@rul néz ki, de ez mellékes. Hümmögök egyet a tényre, mely szerint csak pár korty volt benne. Akkor lehet rosszul emlékeztem és én már megittam a javát. Nem tűnik kipihentnek, nem úgy kelt, mint aki egy jót aludt. Hallgatom a kocsi bütyköléséről szóló rövid beszámolóját és közben figyelem, miként támolyog a mosdótálhoz. Ó, ha kocsi bütykölésről van szó, nem tud olyant kérni, amit ne tudnék adni neki! Ezért is bólintok igennel, hunyorogva.
- Hozok neked!
Crusader nagypapa műhelye kész aranybánya. Elég csak megnézi azt az ősfurgont. Csoda hogy még gurul. Ezután kicsit elkalandozok, körbenézek a helyiségben, nem pakolászott, meg nem is hozott semmit, ellenben tisztaság van, nem látok port a szekrénypolcokon, de a kiaggatott trófeákon sem. A kérdésére fordulok vissza, hozzá.
- Ezt még akkor kértem, amikor...tudod.
Nem kell részleteznem a témát, mert hát amikor Crusader felsége még ott élt és rám is meg az öregre is fújt, én itt laktam sokáig.
- Most van saját házam, a birtokon.
Valaha vendégház volt Crusaderéknél, mára már az enyém és sokkal felszereltebb, mint ez a ház. Bár ettől függetlenül szeretek ide járni, ha egyedüllétre és csendre vágyom.
- Nem úgy nézel ki, mint aki kialudta magát.
Most már csak szóvá teszem, maximum leráz, megint.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 473 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
El kell telnie néhány lélegzetvételnyi időnek, amíg felfogom, hogy velem szembe áll. Vagyis ő áll, én még az ágy szélén ülök, legfeljebb készültem felállni. Nagyot nyelve tudatosítanom kell magamban, hogy nem akar ártani nekem, nem akar nekem rosszat, nem ezért van itt. Lényegében ő él itt. Ez az ő otthona. Az álom és az ébredés peremén mégis ingatag az emberi elme, nem feltétlenül tudom meghatározni, hogy mi tartozik a valóságba és mi az álomba.
Az is annyira valóságos volt.
Magyarázatára, hogy azóta nem járt itt, csak szemöldököm vonom össze, homlokom ráncokba végződik. Nem is igazán tudom még, hogy minek is szól a reakció, biztos nem annak, hogy itt van. Fejemet kissé megrázom, hüvelyk és mutatóujjammal simítok végig szemöldökömön, halántékomat masszírozom meg enyhén, hogy az éktelen fejfájás elmúljon.
- Csak pár zúzódás volt. Nagyobb volt a füstje, meg a lángja – vonom meg a vállamat. – Jég és túróborogatás jót tett neki, te hogy vagy? – nem érdeklődtem hogyléte után, mi tőle már szokatlan. Legalább is nem a háta mögött, nem másoktól. Szeretek tisztába lenni csapatunk épségével, meg amúgy is, a barátaim hogylétéről. Az utóbbi időben azonban mintha ezeket is elfelejteném. Fránya dolgokat tud művelni a kialvatlanság és a rendszeres fáradtság.
Nagyokat pislogva nézek rá, szinte érzem, hogy miként tudnék visszaaludni pillanatok alatt.
- Dehogy csak két korty volt az alján. Vagy három – rázom meg a fejemet, bár nem hiszem, hogy ez elég magyarázat. – Azt hittem, annyit tud segíteni, hogy jobban tudjak aludni. Tudod, az alkoholnak van az a jótékony, ámbár ártalmas mellékhatása, hogy rettentő jól tud mellette aludni az ember lánya – magyarázom neki, bár magam sem értem, hogy miért. Torkom köszörülöm meg, hiszen láthatja, hogy nem sok sikerrel jár. Mégsem érzem magam másnaposnak. Szomjasnak talán, a fejem nem emiatt fáj, akkor a fejem hátsó része lüktet, erősen, no meg a homlokom úgy, hogy ki akar szakadni. Most a tompa fájdalom inkább a halántékom irányából érződik.
- A kocsival. Gondoltam előbb kibütykölöm, aztán bocsájtom csak a döntőbíráság elé, hogy használhatom-e. Na meg Drake elé sem állok úgy, hogy nem pöpec – vonom meg a vállamat. Aztán végül csak lendületet veszek és felállok. Lassú és megfontolt léptekel indulok a mosdótálhoz. Könnyedén merítem bele a kezemet, a víz hűsítő hatása megteszi a kívánt hatást, egy picit felébredek és nem kellett volna. Az álom emlékképei kísértenek még, a fáradtság, mint ólomsúly nehezedik a vállamra, a gondok, gondolatok az elmémbe cikáznak.
Sóhajtva támaszkodom meg a kredenc szélén, fejemet lehajtom, kérdése eljut elmémig, hirtelen mégsem tudom, hogy mire érti.
- Nem tudsz olyan roncstelepet, ahol normális féktárcsát tudnék kibányászni? – nézek rá, majd egy törölközőt fogva törlöm meg arcomat. Karikáim lassan már az állam alá fognak érni, hajamat ezúttal gyorsan kötöm fel, jelenleg zavar, hogy arcomba lóg.
- Miért nem költözöl ide? – teszem fel hirtelen a kérdést. Békés, csendes ház, bárki szívesen élne itt, na nem tolakodni akarok, vagy magam bekérezkedni. Egyszerűen csak érdekel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
120
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Natalie
Szórakozottan beleszagolok az üvegbe, közben Natalie hangja töri meg a csendet. A sikításra összerezzenek, a felpattanásra meg hátra is lépkedek a fal irányába. Most mi van? Nem csináltam semmit! Tekintve hogy a vállam birizgálja egy vadkan fejéből kiálló agyar, így egyszer hátra fordulok, aztán megteszek egy lépést a kanapé irányába, mert idegesít. Nem veszem észre időben hogy Nat már kést ragadt és azzal akar nekem jönni, csak amikor a nevemet kérdezi. Mielőtt azonban a kezem ügyébe vehetném az esernyő tárolóból kikandikáló golfütőt, ő megáll. Úgy maradt.
- Igen?
Nincs jó bőrben. Talán még is csak én hoztam rá a frászt? Miután már nem szándékozik megkéselni, én is elvetem az ütő gondolatát. Különben is hülye ötlet, Natalie-ról van szó. Akármennyire is úgy fest most, mint a Sátán lánya. Biztos rosszat álmodott, én meg felzavartam a hangoskodásommal.
- Azóta nem jártam itt.
Kezdem neki, nemlegesen megrázva a fejemet. Elég nehéz valakit zavarni valahol, ha az ott sincs az adott helyen.
- Látom, rendbe jöttél.
Közelebb megyek megint az asztalhoz, visszarakom rá az üres üveget és érdeklődve tekintek rá.
- Ezt mind egyedül ittad meg?
Ha igen, akkor már mindent értek. Legalább is az állapotára való tekintettel. Annyira másnapos lehet, hogy örülhetek, ha azt tudja milyen évszázadot írunk.
- Mivel végeztél? Az itallal?
Jah, azt látom hogy végzett vele. De nem aludt tőle valami jól ezek szerint. Azért jó hogy itt találtam, még ha nem is százas most. Az elnézést elengedem a fülem mellett, az előbbiek fényében felesleges gesztus.
- Tudok valamiben segíteni?
Mondjuk felállni, elvinni haza, vagy megkeresni valamijét. Ki tudja mit dolgozott itt tegnap este italozás közben. Jól bealudt mindenesetre.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 357 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Újra Draket látom magam előtt. A helyszín és az időpont változik, mint mindig. Azonban eddig csak Dylan emléke kapcsán kínzott.
Most azonban Alex térdel előtte. Homlokához fegyvert fog, tekintete üres, szinte már szurokfekete, arca rezzenéstelen. Nem mutatkoznak rajta érzelmek. Hiába az ellenkezés, hiába futok feléjük, hiába kiabálok, nem hallják meg. Nem teszik, vagy ha mégis, fittyet sem hány a szavamra. Kérlelésemre, könyörgésemre.
Könnyáztatta arccal meredek legjobb barátomra, kinek szemében ott a rettegés, ahogy felnéz városunk vezetőjére. Hangos, nyikorgó hanggal húzza meg a ravaszt, ám még mindig vár. Indák fognak közre, nem tudom, hogy ki segít neki. Kezemben tartott késsel kaszabolom, s amint kiszabadulok pillanatok kérdése már, hogy ott legyek, eltoljam onnan Wallenberget, átöleljem legjobb barátomat. És mégsem.
Alex rám néz. Megvetően, még a vér is megfagy bennem.
Bízott bennem. Bízott és én elárultam, megígértem neki, hogy nem hagyom cserben, hogy nem fog vele semmi történi, csak azért, mert nephilim. Megígértem neki, most mégis itt térdel a hóhérja előtt, a város szélén. Drake felém fordul, ám feje nem áll meg, egy teljes fordulatot tesz, nyaka kicsavarodik. Szeméből giliszták másznak elő, orrából bogarak.
Kopogtatóan érinti a fegyver csövét Alex homlokához.
Kis hercegem még egyszer rám néz, egyszerűen ejti ki a nevem, kérdőn.
- Nat?
Sose hív így. Majd eltelik két másodperc és lövés dörren.
Én pedig sikoltva, a kanapéról rugóként felpattanva kelek fel. Saját hangom eljut elmémig, hallani mégsem hallom. Jobb lábamat felhúzom, míg a bajt behajlítva fektetem végig a fekvőhelyen. Remegő kézzel fogom meg a homlokom, könyököm térdemnek támasztom. Lihegve, zihálva próbálom kiűzni az álom emlékét is a fejemből.
Fel sem tűnik, hogy nem vagyok egyedül. Csak amikor látóteremben látom meg a mozgást. Jobb kezemet a párna alá csúsztatom, késem rántom elő, és már támadnék is…
- Zagar? – kérdezem rekedtesen, ahogy felé fordulok. Félig lekászáldótam már, támadni készültem. Az egyensúlyom mégis elvesztem, zavaros tekintettel nézek társamra. Torkomat halkan köszörülöm meg, remegő kezemből a párnára ejtem a kést.
- Elnézést – kezdek bele, már most a magyarázkodásba, szemöldököm enyhén összevonom. – Nem akartalak zavarni, csak már besötétedett este, mikor végezte – nagyot nyelve tekintek rá. Még túl zavaros minden. Mit keres itt? Mikor jött? Mikor szabadulok meg az álom keltette negatív érzésektől?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Zagar Berten


Városszéli park - Page 2 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
120
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to Natalie
Több nap is eltelt mióta újra ide evett a fene, de meg kell vallani nem volt mivel közlekednem, és sérülten semmi kedvem nem volt idáig elporoszkálni, hiszen ez a város másik felében van nekem, a házamtól. Időt kellett szánnom William-re is, mert ha csak úgy lógva hagyom több napra, azt hihetné hogy nem veszem komolyan. Ezen kívül kuncsorognom kellett egy kocsit a jobbik felemtől, aki nagy elfoglaltsága közepette azért hozzám vágta ennek az öreg furgonnak a kulcsát. A motorja hangja néha olyan, mint egy traktoré és a botkormánya sem csúszik olyan könnyedén, mint mondjuk az automata sebváltóké, de a lényeg hogy kaptam. Most már csak a motoromat kellene visszahozni és boldog lennék! Az útról letérek, tekintve hogy Natalie-nak felajánlottam a helyet az ő autója számára is parkolni, és ha az útban állok meg, akkor egyikünk sem fog elférni utána. Mert az ő autója is nagyobb, az enyémnek meg ráadásul van egy kisebb platója hátul. Persze ha élt a lehetőséggel, ha nem, akkor majd beállok vele a garázsba. De most letérek a földútról és behajtok vele a zöld füves gyepre, egészen egy nagyobb gesztenyefa tövéig. Ott az árnyékában megállok. Elhallgat a motor, kihúzom a kulcsot és kiszállok, az anyósülésről magamhoz veszem a nyílpuskámat. Az ajtaja is kisebb nyekergéssel csapódik be, mikor bevágom. Elindulok a garázs irányába, egyrészt mert onnan kellene a szerelő doboz, ami tele van szerszámokkal, másrészt mert kiváncsi vagyok, hogy a Rubicon bent áll-e. Nem látok mozgást. Odaérve felfelé tolom a fareteszt, aztán kinyitom az egyik szárnyát. A kocsi bent. Ez várható volt, mert amíg nem kérvényezi magának, addig simán elvehetik tőle. Én se örülnék neki, ha már ennyit tologattam, csak hogy elhozhassuk! Lerakom a fegyverem a kocsi mögötti állványok egyikére, azután a bőrmellényt is levedlem magamról, azt meg ráterítem. Natalie-val azóta sem találkoztam, ennek leginkább az az oka hogy két napig KO-val győzött a hátam, utána meg inkább William-el és Crusader-ékkel találkoztam. Mire eljutottam a munkáig és beszámolóig Drake-nek, akkor meg Natalie nem volt jelen. Tudom, hogy volt, előbb rendbe jött, mint én. Csak mindenki elvétve látta. Lehet hogy a házban van? Akár ott van, akár üresen áll, most megindulok kifelé, mert utóbbi esetben nem ártana legalább a verandát és a benti részt felsöpörni és lepókhálózni, mert ebben az esetben kerek egy hétig senki sem járt itt.
A ruházatom most csak az ujjatlan és szakadt sötétkék ingem, a sötétbarna hosszú nadrág, melynek az alját a fekete surranóra kötöztem kisebb madzagokkal. Valamint az övemen a vadászkéseim. Mikor felmegyek azon a pár lépcsőn, látom hogy a veranda az szokatlanul tiszta. Ha mást nem, a faleveleket ide hordja a szél, de most semmi sem díszíti a padlót. A tetejéről lelógó virág cserepében kutakodok, de nincs ott a kulcs. Ezen már nem kell sokat matekozni, kevés lehetőségből tudnék választani. Ha a furgon nem okozott elég nagy zajt, akkor most megpróbálkozom a kopogással is, de csak kettőt kopog rajta az ujjam perce, azután bemegyek. Az asztalon az üres Whiskey-s üvegem, a kanapén a horkoló Natalie, a pléd meg a szőnyegre dobva a kanapé mellett.
- Nat?
Próbálkozom félig suttogva, mert ha hangoskodnék, azzal biztos rá hoznám a frászt. Talán erre felébred. Én közben megállok a dohányzó asztalnál és felemelem az üres üvegem. Mondjuk még van néhány ital a szekrényben, nem is az a bajom vele hogy megitta. Nem kelt fel a furgonra, se a kopogásra nem reagált. Valami baja van? Beteg?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 22, 2019 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 716 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az elmúlt napokban előjött újra a rejtőzködhetnékem. Kerültem minden ismerősömet, mint a forró kását, még is ha kellett - szigorúan a munka miatt - mindig ott voltam. Rejtett képességem, leginkább csak mindig beletalálok a százas körbe, ha akar tőlem valaki, valamit. Ám ettől függetlenül? Mióta Zagarral visszajöttünk a kilences szektorból, azóta nem sűrűn látni. Betudható ez a számtalan sérülésnek, amit szereztünk. Ha így folytatom félő, hogy még azelőtt végleg meghalok, hogy a pokol újra kinyílna. Nincsenek vérmes illúzióim, tudom, hogy odavaló vagyok.
A társam által felkínált szolgáltatással mégsem éltem. Nem úgy, ahogy gondolta. Új járgányomat - kinek még nevet sem tudtam adni, szégyen és gyalázat - leparkoltam a háznál, mit említett. Ám nem aludtam ott. Minden nap visszabattyogtam szépen a bázisra. Azt mondják, hogy már csak pár nap és hazamehetek. Nem hiszek a munkásoknak, vitatkozni még sincs már sem erőm, időm, sem kedvem.
A nap lenyugvóban, amikor betérek a fészernek csúfolható garázsszerűségbe. Olajlámpással világítom meg az autó motorháztető részét. Kicseréltem rajta ezt-azt. Nem volt könnyű a roncstelepen hozzá hasonló járgányt találni, olyan alkatrészekkel, amik jó bele. Igaz, így is megoldottam, ám félő, hogy James két kezével fog megfojtani hamarosan.
Igazából nem nagyon bütykölöm már, csak teszek, veszek, igazgatok, törölgetek, elterelem figyelmem, kikapcsolok. Teljes mértékben mégsem tudok.
Az elmém sok mindenen kattog. Túl sok mindent szeretnék egyszerre átgondolni. Városunk védelmét, Alex kétségbeesett pillantását. Tudom, hogy legutóbb nem voltam a segítségére - de isten ments, hogy a családja közelébe menjek. S ott van Samariel is, ki... Igyekszem megnyugtatni magamat, hogy mindent csak Alexért teszek, torkomat mégis mély sóhaj hagyja el. S ahogy felnézek egy másik követi.
- Ne már - hajtom oldalra a fejemet, ugyanis odakint teljes mértékben besötétedett. Fel sem tűnt, ahogy eljárt felettem az idő, ám az ólomsúlyú fáradtság minden porcikámat átjárja. Kezem, lábam alig bírom emelni, szemeim folyamatosan csukódnak le. A kocsi hátsó üléséről kiveszem az odakészített könnyű, mégis durva tapintású plédet és a vállamra terítem.
Fejem enyhén megrázom. A lámpást a kezembe veszem, kitérek a fészerből. A reteszt gondosan zárom vissza, lépteimet pedig a ház irányába viszem. Odabent is gyújtok két lámpást - biztos, hogy van villany, ha mégis olyannyira kiesik a városból, hogy nem szívesen használom, takarékoskodok. Az asztalra teszem azt, amit a kezembe tartok.
Egy nagyobb fémlavort fogok a kezembe és mint egy zombi úgy császkálok ki a ház melletti kúthoz. Az életünk nem könnyű a városba, főként ha ilyen félreeső helyen próbál megélni az ember. A városi vezetékek nem érnek el ide, vagy csak korlátozottan. De sebaj, van kút. Még ha jéghideg vizet is ad. Arra tökéletes, hogy megmossam olajfoltos kezemet, arcomat. Ettől egy kicsit felfrissülök.
A következő adag vizet azonban már visszaviszem a lakásba. Friss, tiszta, jéghideg. Reggeli mosakodáshoz tökéletes is lesz.
A kredenc melletti állványra helyezem. Vagyis annak is a helyére, ahol a kör alakú kivágás van. Igyekszem a legkevesebb dolgot használni, hiszen Zagar kifejezte, mennyire nem szeretné, ha bármit is arrébb pakolnék. Ha itt is járt azóta, nyomomat nem fedezhette fel, ellenben a portalanságot igen. Mégis mindent ott talál, ahova tette. Takarítási mániám nem csak Drakenél kerít a hatalmába. Kezembe egy aluminium bögrét kapok.
Csend van. Lépteim zaját a kint ciripelő tücskök törik meg legfeljebb. Békés a bennem dúló háború ezt mégsem érzékeli.
Az asztalra helyezett italos üvegfelé tekintek. Leülök vele szembe és farkasszemet nézek vele. Hajamat órákkal ezelőtt felkötöttem, még most sem engedtem le. Szemeim alatt karikák jelzik, mennyire nem tudok aludni. Újra csak.
- Rossz társaság vagy - fejezem ki az üvegnek és felé nyúlok. A mozdulat félúton mégis megáll. Fáradt vagyok, rettentő módon. Mégis tudom, ha a megoldásom most ez lesz… Nem tudom, hogy később miként tudom megállni. A lejtőn csak egyszer kell elindulni, amíg pedig a józan eszem felülemelkedik.
Percek telnek el, a szemeim csukódnak, mégis rettegek az elalvástól. Ezernyi rémálom gyötör.
Végül csak megfogom az üveget, a bögrébe öntök…
A kanapéhoz sétálok vele. Talán ha eltompítja az elmémet kevésbé jönnek elő az álmok…
Talán.
Ebben a reményben húzom le, vonom magamra a takarót. Figyelek rá, hogy legfeljebb a kanapé szélén aludjak.
Könnyen alszom el, ám köszönet nincs benne.
Egész éjjel a rémálmok gyötörnek.
A kanapén ide-oda forgolódok, lerúgom magamról a plédet, valahol mellettem landol a kanapén. kezeimmel csapkodok, szemöldököm folytonos ráncolásban, fejemet jobbra, balra forgatom. Halk nyöszörgések hagyják el ajkamat.
A nap lassan ébred, túlbukik a horizonton én mégis képtelen vagyok felébredni. Csak futok álmomba, menekülök, mégsem találok kiutat…
Nincs innen kiút.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városszéli park - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 12:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Városszéli park - Page 2 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 06, 2018 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
Mosolyom szinte levakarhatatlanná válik, amikor meghallom a halk suttogásban adott választ. Tehát ennyi az egész. A város… Jelenleg azért nehézséget okozna tönkretenni egy egész várost. Nem mondom, hogy sokat, de mivel még nem próbáltam hasonlót szabadulásunk óta, így fogalmam sincs, pontosan mennyit. Eleve nem számít, hiszen eszem ágában sincs a földdel egyenlővé tenni egy újabb települést. Az angyalok épp eleget leromboltak már mostanra.
- Látod, nem is volt olyan nehéz válaszolni – mosolygok továbbra is.
Mi van ezekkel az emberekkel? Egyik értetlenebb, mint a másik. Azt sem értem, miért veszem még a fáradtságot arra, hogy válaszoljak ezekre az idióta kérdésekre. Ugyanez igaz mondjuk az angyalokra is. Az ő értelmi képességük is magasabb szinten állt néhány ezer évvel ezelőtt. Úgy tűnik, a kor az ő agyukra is rámegy, vagy a tény, hogy az Istennek hívott pszichiáter elhagyta a Mennynek nevezett diliházat. A betegek kiszabadultak, őrjöngeni kezdtek és az értelmesebbek lealacsonyodtak hozzájuk.
- Ezt egy szóval sem mondtam. Az azonban tény, hogy embereket nem áll szándékomban, amíg tudnak viselkedni a közelemben – tartok egy kisebb tájékoztatást.
Mintha egy gyereknek magyaráznék. Ó, valójában ez így is van. Tekintetemmel őt fürkészem. Valami van benne. Egyszerre gyáva és vakmerő, tehát lényegében ostoba, annak azonban oka van, hogy elém mert állni. Egy halandó pedig többnyire egyetlen ok miatt viselkedik így. Elveszített valakit. Olyat, aki fontos volt számára. Vagy egyszerűen túl sok halált látott élete során és tenni akar ellene, ez a suhanc azonban túl fiatal az utóbbihoz.
- Ki volt az? Az apád? Nem… inkább az anyád – gondolkodom hangosan – Őt ölték meg, nemde?
Kérdésem ellenére továbbra is mosoly csüng képemen. Fölényesen és magabiztosan, ahogy szokott. Most pedig, hogy vélhetően már nem fogja utamat állni, mert semmi értelme, akár mehetnék is. Az időm drága mostanság. Hamarosan az angyali tetemet is fel fogják fedezni, nekem pedig eszem ágában sincs magyarázkodni… újra. Ez is teljes időpazarlás volt.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 01, 2018 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- A város. - Egészen halkan, mondhatni csak suttogva felelek az ismeretlen nőnek, aki felől különös veszélyt érzek és éreztem. Személy szerint nem érvelhetek azzal, hogy női megérzés, de ha jobban belegondolok azzal sem, hogy megérzés. Hisz mi mást gondolnék azok után, ahogy végig néztem, hogyan végez egy angyallal. Ostobaság lenne nem veszélyesnek gondolni. Visszakanyarodva a lényegre, halkan felelek. Mintha titkot súgnék. Mintha azzal, hogy elárulom, kit féltek tőle, őket magukat is elárulnám és célponttá tenném. Mintha térképet nyújtanék át, vagy felhívnám a figyelmét arra, hogy ó itt egy város, arra van! Tudom, hogy butaság, de így érzem. Hisz megszoktam, hogy hallgatnom kell, ha pedig nem hallgatok, azzal elárulok valakit. Ám a következőkkel igencsak meglep a különös nő és a látszólagos magabiztosságom, amit gondolatban már egész szépen építeni kezdtem, újra meginog.
- M-Mi? - Tudom, tudom. Nem mi, hanem tessék. Egy futó homlokráncolás után összeszedem magam és pillanatok alatt értelmesebbé formálom a kérdésemet. - Nem akarsz bántani senkit? - Hogy is szokta a távoli bácsikám mondani… oh igen, máris más a leányzó fekvése. És most, hogy ezt megtudtam, egészen változni kezd gyermeki tekintetem. Kíváncsivá válik. Önzően kíváncsivá. Mintha lassan már a segítségem is kész lennék felajánlani bármihez, ha senkinek nem esik bántódása és cserébe… cserébe talán ő is segít nekem. Ha az ismeretlen lény idős és bölcs, talán azt is észre veheti fiatal szemeim mögött, amiről én magam még csak nem is tudok, hogy ott van. A távoli, véka alá rejtett, intenzív gyermeki harag. A tudásszomj, a dac. A kérdés már csak az, hogy életben hagy-e, itt hagy-e, vagy lát benne fantáziát.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kisa


Városszéli park - Page 2 3Pmg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Eiza Gonzalez
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
Véleményem szerint, kérdésem teljesen érthető volt. Túl sok mindent jelenthet ez az aprócska szó, főleg, ha egy gyermek szájából hangzik el. Ők sokszor még egészen kis dolgokra koncentrálnak, a nagyok helyett. Lehet, hogy ő más, ezt azonban nem tudhatom. Nyugodtan mosakodom tovább, majd kardom tisztítására is sort kerítek. Hangjából kiérzem az apró változást, mi szélesedésre készteti a mosolyomat. Tehát még csak tizenegy éves. Egy-két évvel ugyan, de idősebbnek néztem, valószínűleg azért, mert rám merte emelni azt a vacakot, amit az emberek fegyvernek hívnak. Azt az otromba kacatot, ami felváltotta a régmúlt gyönyörűbbnél-gyönyörűbb harci eszközeit, amikkel meg kellett tanulni bánni, ezekkel ellentétben. Ezzel elég célozni és meghúzni azt a ravaszt. Semmi egyediség, semmi stílus, ami megkülönböztetné a többitől, legfeljebb a méret és egyéb tulajdonságok. A lényegük viszont ugyanaz. Céloz és lő.
- Kik azok a mi? Az emberek? A vadászok? A családod? Kik miatt aggódsz, Kölyök? – teszem konkrétabbá a kérdést, hogy ő is megértse.
Ahogy végzek, visszateszem a fegyvert hátamra és megindulok felé. Pillantásom az oldalán csüngő kacatra siklik, majd vissza rá, miközben végtelenül mosolygok. Hogy ez milyen mosoly, azt nehéz lenne megmondani. Magabiztos, önelégült, lenéző… talán mind egyszerre, sokkal inkább biztos. Figyelmeztetését hallva hangos nevetésbe kezdek. Addig megyek, amíg pontosan elé nem érek, ott a kacaj is abbamarad.
- Be fogok. Pont úgy, ahogy hetek óta minden nap bejutok, hogy könyveket olvashassak a városi könyvtárban – árulom el terveim kis részét.
Az nem igaz, hogy állandóan azt csinálom, tartok kisebb szüneteket is, amik során többek között erőt gyűjtök, vagy épp emberektől szerzek kisebb-nagyobb információkat. Egy kis pondró nem fog engem ebben megakadályozni, akármilyen veszélyesnek titulált játékokkal hadonászik is. Még kettő sem, vagy több… Az emberek nem tehetnek nagy kárt bennem, esetleg felbosszanthatnak, saját kárukra. Most még kedves vagyok és barátságos, de bármikor megjöhet a kedvem egy véráldozatra, akár tömegesre is. Nem tartana sok időbe megfelelő mennyiségű alapanyagot összegyűjtenem hozzá, hogy aztán kilógathassam kivérzett tetemeiket valamelyik magasabbnak megmaradt épület ablakain. Olyan lenne, mint egy hatalmas, kőből tákolt karácsonyfa, élethű díszekkel. Sokkal szebb, mint amiket azok a szentimentális bolondok állítanának.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 29, 2018 10:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sokakat megbénít a félelem. Ebben igaza van. Különösen engem. Nem rég még egy szemetes mögött reszkettem, miközben úgy szorítottam magamhoz nagy rejtőzködésemben egy egyre csak hangosabban csipogó tárgyat, mintha az életem múlna rajta. Tulajdonképpen az is múlhatott volna. És az ellenkezőjét kellett volna tennem annak, amit ténylegesen tettem. Mindig ez van. Először ledermedek. Mintha még mindig abban a világban élnék, amikor anya szoknyája mögé bújhattam. És amikor az egyetlen következmény apa csalódott arckifejezése volt a teljesítményem illetően. De már egyedül vagyok. És tudom, hogy a dolgoknak változniuk kell. Hiába a New York-i vadászok szegényes próbálkozása a felügyeletemre.
- Kik azok a mi? - Ismétlem el az ismeretlen nő kérdését, egészen más tónusban, mint ahogy tőle érkezett. Gyermeki homlokomra felületes ráncok rajzolódnak. Néhány rövid méterről figyelem őt, de nem áll szándékomban túlzottan megközelíteni a patakot. Ahogy a fűbe ereszkedni sem. Csak állok itt légvonalban átlósan mögött, esetlenül két lábamon tartva a súlypontom, a taccsra vágott szerkezetem továbbra is magamhoz ölelve. De azt hiszem, egy újabb fázisba lépek át, mert most következik a felháborodás. Nem komolyan, de ha jól figyel, vagy jól ismeri az embereket, talán ő is felfedezhet egy halovány változást a hangomon. - Lehet, hogy alig vagyok tizenegy, de ne próbáld nekem bemesélni, hogy véletlenül keveredtél ide és nem tudod, kik azok a Mi. - Természetesen a New York-i vadászok. A New York-i emberek. Közte és köztük most egyedül én állok. Nem mintha ez bármit számítana mondjuk. De ha annyin múlna, az életem adnám értük. Rossz érzés fog el. Fél kezemmel elengedem a kütyümet, olyan érzés, mintha az anyai kezet engedném el. És lassan, a ruháim mentén ismét a fegyveremre csúsztatom. Nem mintha eddig is képes lettem volna használni. Nem fizikailag. Inkább mentálisan.
- Nem fogsz bejutni a városba. - Állítom, sőt figyelmeztetem nagy határozottsággal. Akkor is ha ez az állítólagos határozottság azzal párosul, hogy hallhatóan ideje jelképesen pelenkát cserélni… Soha nem reméltem még ennél jobban, hogy valaki - lehetőleg egy felnőtt vadász - hamarosan rám talál és megoldja helyettem a problémát.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3