Városszéli park

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 11:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hát persze, miért is gondoltam volna, akár egy pillanatra is, hogy támogatni fog, vagy legalább őszintén elmondja a véleményem. Jobb szemöldököm csak egy pillanatra szalad fel a homlokom tetejére, majd már hullik is alá, egy mélyről jövő sóhaj kíséretében.
Erről ennyit. Na nem mintha saját szakállamra nem dolgoznék, de lássuk már be. A mostani állapot nem jó, senkinek sem.
Kérdésére mégis felhorkanok.
- És akkor üljünk ölbe tett kézzel, amíg ők semmit sem csinálnak és istennek az a valami idióta tesója, meg majd elpusztít mindent? Tudtad, hogy zombi emberek járkálnak a városba? – nem hiszem, hogy említettem volna neki. – Vagy feltűnt, hogy azóta a különös fekete füst óta mindenki sokkal aggresszívabb? – és itt most amúgy Ed felé bökök is állammal. – Ha ahhoz elég jó voltam, hogy San Francisco követeivel tárgyaljak… - a mondatomat mégsem fejezem be. Nem vagyok elég jó, hogy a Pokol urával is megtegyem, mégis mit tudnék neki adni?
Egyébként is csak egy kósza ötlet volt, semmi több. El is engedném, ám most ő folytatja én meg feszülten figyelem. Minden egyes mondatát, szavát, közben arcát fürkészem.
- Valamiért, hónapokkal ezelőtt eljöttek, tárgyaltak, Alex ott volt, ő képviselte a várost – húzom fel a vállamat. – És ők jöttek, ők akartak valamit és köztük volt egy démon is – biztos van valami, amit fel tudnánk nekik ajánlani. Csak tudnunk kellene, hogy mi és onnantól lehetne alkudozni.
- Előbb dolgoznunk kellene azon, hogy miként tudunk jól együtt dolgozni – fonom keresztbe a karomat, mint aki el akarná viccelni ezt az egészet. Holott eszem ágába sincs. Egyszerűen csak minden körvonalazódik a fejembe, próbálom kitalálni, hogy mi legyen, hogyan legyen. A város az első, ezzel tisztában vagyok. Jogköröm sokmindenhez nincsen. De tennünk kell valamit.
Valakinek, most már muszáj lesz megtennie.
Az elmenetelünk mégsem annyira egyszerű. Legalábbis nem tűnik annak, amíg észbe nem kap. Hálás mosolyt küldök felé, miközben a kulcsot dobja. Két kézzel kapom el, tenyereim közé zárom azt és úgy őrzöm ott, amíg a járgányhoz nem érek, mintha az életem múlna rajta.
Ami azt illeti az is múlik.
Így hát gyorsan, ahogy csak tudok, vissza is térek hozzá. Csak beállítom az ülést – mert naná, hogy hosszabb a lába, az enyémnél. A tükröket, mert nyilván ő is más merre néz, de ezt mind útközben, mert hát haladnunk is kellene.
És ez a változás nem tett annyira jót a kiszállásomnak. Már csak az kellett volna, hogy felbukjak a kilógó övbe és még hanyat is zuhanjak.
Ám ez még így is szerencsésnek bizonyult. A medálom világítani kezd az óvatlan szó, meg kicsúszik az ajkaimon.
Visszakérdezésére rögtön magyarázok is. Az ő agya pedig most gyorsabban jár – számlámhoz legyen írva a kávéból három kortyot tudtam inni és még mindig az álmom hatása alatt vagyok, vagyis rohadtul fáradt vagyok és az elmém is az. Ő hamarabb gondolkodik ezúttal.
- Ööööhm, oké! – helyeslek, de lélekben már rég nem itt vagyok. Hanem valahol távol, egy messzi galaxisban, ahol épp a rúnák pecsétekké alakulnak át a fejembe. Amilyen gyorsan csak tudom összeszedem a holmimat, és az ellenkező oldal ajtaját nyitom fel, ahogy ő beteszi Edet. A táskámba túrva szemceruzát húzok elő, izzadt, meztelen alkarja alá nyúlok és szorosan tartom meg.
Pár rúna, egy kör.
- Ez blokkolja a képességét. Még Dylan… éltében kísérleteztünk vele – fel sem tűnik, hogy hangom egy pillanatra megcsuklik. – Ha magához is tér, nem fog tudni mágiát használni ellenünk – emelem tekintetem Zagarra ki vélhetőleg még az ajtóban áll. Na igen, ez az a rúna, amit nem igazán osztottam még meg senkivel. Túl fájó volt, túl sokáig.
Azt hiszem, hogy kezdek túllépni rajta, így végleg.
- Csapdát nincs időm és nincs is helyem alá rakni, valójában a kocsi kasznijára kellene – adok neki egy tippet, ha majd későbbiekben szeretné igénybe venni a szolgáltatásaimat.
Majd kimászok, becsapom az ajtót és beülök a kormány mögé. Gyorsan, precízen, de azért rutinosan farolok ki, fordulok meg. A kormány kereke csak körbe, körbe jár, majd a végzetes pontnál elengedem, hagyom, hogy visszaálljon a helyére.
- Mi az? – nézek rá fél szemmel, majd félig hátra is fordítom a fejem Edre. Jobb kezemmel nyúlok hátra, veszem előre a táskámat, az pedig Zagar ölébe ejtem. – Keresd meg légyszi a láncom, valahol a tetején van – kérem tőle, majd elindulunk a város felé, a bázis felé. Majd megállok.
- Akarjuk, hogy mások is lássák? Ne menjünk inkább templomba? – ördögűzéshez az dukál. Na meg, jó lenne, ha lenne egy papunk is, ahhoz meg templom kellene. Noaht fogalmam sincs, hogy hol van, napok, vagy hetek óta alig láttam.
- Meghallgattad? – utalok a diktafonra. Kíváncsi lennék, hogy miért volt nála, mert az elején nem vettem el tőle.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Már szinte vártam mikor veti fel az ötletet. Így aztán megvonom a vállam.
- Azt csinálsz, amit akarsz.
Köpök még egyet a földre, ami nem neki vagy Ed-nek szól, csak még éreztem a sós vér ízét a számban. Közben ő jön a miérttel. Most már kénytelen vagyok reagálni rá, mert egyértelműen kihangsúlyozta hogy számít a véleményemre.
- Kérdés mennyire fogják zokon venni hogy helyettük és a nevükben ülsz le tárgyalni a Pokol urával? Azon kívül mit tudnál neki ajánlani cserébe? Mert ami nekik kell, azt általában elveszik, vagy így, vagy úgy.
Látom az arcán, a tekintetén azt a tenni akarást, amitől teljesen biztos vagyok benne hogy ebben most egyetértünk. Igen, túlmutat rajtunk. Marissa meg azt hiszi, hogy ő az idomár a cirkuszban, aztán csak pislogni fog, amikor leharapja a kezét az oroszlán! Elgondolkodva rágcsálom a számat, de a fejem fájása nem engedi szabadjára az ötleteket.
- Mindenesetre ha úgy döntesz, akkor kíséret nélkül eszedbe se jusson elmenni!
Magamra mutatok közben, nem azért mert érdekelne mit cseverésznek ott, sőt, valószínűleg be sem teszem oda a lábamat, hanem kintről bebiztosítom a terepet. Majd bevisz magával még másokat testőrnek, én meg leszek az utolsó pont, mint mindig. A lényeg hogy Natalie egyben és épségben jöjjön haza, velünk! Aztán meg hogy itthon ki kire fog fegyvert emiatt, az megint egy másik történet. Szerintem ő is tudja, hogy nincs értelme bevonnia se Drake-t, se a Tanácsot. Előbbit azért nem, mert amilyen szabály követő mostanában, biztosan ellenezné, nah meg ha tud róla, úgy őt is belekeveri megint. Utóbbiakat meg azért nem, mert ott egyértelműen bele sem mennének. Ez már csak ilyen egyirányú utca: elől behajtasz, hátul meg angolosan távozol. Nah, de most hogy ezt így megvitattuk, akkor el kellene cipelni Ed-et! Teljesen kiment a fejemből a féktárcsa, pedig pont tőlem kért egyet, én meg mondtam hogy hozok neki. Ajh! Elkezdek a zsebemben kutatni a kulcs után.
- Jól van.
Morgom neki foghegyről közben, majd a kocsi kulcsot kihúzva a zsebemből egy laza csuklómozdulattal hajítom feléje, ívesen felfelé. Remélem elég éber, és nem találja arcon, mert akkor azért is itt fog szívózni velem.

Amíg ő oda van, én először leguggolok Ed mellé és átkutatom a ruháját. Fegyver valóban nincs nála, de a mackója hátsó zsebében találok egy diktafont. Ez most az én zsebemben köt ki, utána pedig leülök a padra, még mindig a fejemet fogva. Mire Natalie visszaér, már eláll a vérzés, én pedig Ed-hez lépve a hónalja alá karolok és felemelem annyira, hogy a kocsiig el tudjam vonszolni. Ő közben szó szerint kizubog a kocsiból, hallom a táskáját és a belőle kiömlő cuccokat koppanni a földön. Fasza! Pont elhaladok a bugyi meg a mindenféle kencefice közelében, és csak nézek egyet lefelé! Amúgy jobb nem tudni mit rejt egy női táska. Mennék is tovább, de aztán a jajgatása megállít. Már valahol a kocsi orránál vagyok, éppen kerültem volna meg.
- Mi van?
A medálra kúszik lefelé a tekintetem. Mikor elmondja miért világít, csak megrázom a fejem nemlegesen.
- Beültetem és odakötözöm a kezét a kapaszkodóhoz! Te meg rajzolj egy csapdát gyorsan!
Sietősebben vonszolom tovább Ed barátunkat a kocsi hátsó ajtajáig, ott aztán begyömöszkölöm az ülésre. Bármikor felébredhet, úgyhogy remélem Natalie feltalálja magát. Semmit sem érnénk vele, ha nem lesz meg a csapda. A kesztyűtartóban megtalálom a bilincset, ezzel rögzítem Ed-et a kapaszkodóhoz. Nyitva hagyom az ajtót, mert a csapdát alá kell helyezni, vagy rajzolni.
- Siess!
Arrébb állok, helyet hagyva Natalie-nak. Amint kész a csapda, beszállhatunk a furgonba, én az anyósülésre fészkelem be magam, bevágom az ajtót, a lábaimat pedig a műszerfalra vetem. Így amolyan félig fekvő helyzetben legalább nekidőlhetek a támlának, a jobb kezem pedig a homlokomra teszem.
- Ezt a zsebében találtam!
Nyújtom oda neki a diktafont, amikor már ő is beült.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Faszom sem akar okosabbnak tűnni! Fú, de jó, hogy nem látok bele a fejébe, mert most egy újabb ordító háborúba kezdhetnénk mi ketten, ám az apró pattogásaim nem maradnak el. Mérhetetlen a düh, mely körbejár és ha hozzávesszük, hogy a nem alvásom miatt az idegeim tropára mentek, akkor várható, hogy előbb utóbb robbanni fogok.
Nem akarok okosabb lenni, a világon nem vágyok semminél jobban, mint arra, hogy ne kelljen annak lennem. De amikor hozzájuk hasonlóval vagyok körbevéve, akkor kénytelen vagyok nekem gondolkodni, ezt várják el tőlem.
Ezúttal Zagar mégis jó érzékkel tudja, hogy mikor maradjon csendbe, vagy éppen mit is mondjon. Vagy épp ne mondjon semmit. A csend egyébként csak olaj a tűzre, ám most mégis próbálok úrrá lenni. Veszek pár mély levegőt, hosszan bent tartom és lassan fújom ki.
- Tudnám, ki volt az a marha, aki kitalálta, hogy ez működik – mert amúgy semmit sem használ és még annyit sem. Sőt mi több! Ujjaimat ökölbe zárom, a feszültséget megpróbálom kirázni belőlük, lábamból, s amikor újra a pokol ura kerül szóba elgondolkodtatóan tekintek rá.
- Mit szólnál hozzá, ha leülnék vele tárgyalni? – bukik ki ajkaim közül hirtelen a kérdés. Majd mielőtt még mellre szívná, kezeimet felemelem – inkább védekezek előre. – Komolyan mondom. És őszintén érdekel a véleményed. Előbb-utóbb, el kell simítanunk a szálakat, legalább is, amíg akaratlanul is rájuk vagyunk hagyatkozva – és gondolok itt a némberre, aki bezárt mindent és ami miatt minden jöttment a földünkre jött, hogy az életünket nehezítse meg. Meglehet, hogy őrült ötlet és igazából még csak semmi jogom sincs hozzá, főleg nem a város nevében beszélni.
De senki más sem teszi meg értünk. Fel kell emelnünk a hangukat, vagy legalább cselekednünk és nem csak báboknak lennünk.
- Lehet, hogy az övé – vonom meg a vállam. – De lásd be, hogy ez kezd túltenni rajtunk, egy ponton túl mi fogunk a fűbe harapni – vonom fel mindkét szemöldököm. Mondanám, hogy a végtelenségig nem harcolhatunk, de harcosok vagyunk, vadászok, ez a dolgunk. Viszont ha túlhajszoljuk magunkat, abból jó semmi sem fog kiszülni, ebben biztos vagyok.
De azért haladunk előre, s amikor felteszi a kérdést, akaratlanul is felvonódik szemöldököm.
- Persze, amibe épp most kértem féktácsát, de az ördög táncát is járhatjuk vele – felelem zsigerből és tudom, hogy ez megint egy rossz húzás volt. – Mehetnénk a tieddel? – pislogok rá szépen, még mosolygok is hozzá! Lássa ám, hogy kivel van dolga. S ha megkapom a kulcsokat, könnyedén kapom el és már fordulok is.
Nem kívánok sokáig maradni. Csak visszaszaladok a házba, felveszem a táskámat és már megyek is a rozoga járgányhoz, hogy kinyissam és behuppanjak az ülésre. A táska az ülembe pihen még. Pillanatok kérdése csak és beröffentem a járgányt és előbb kitolatok, majd egy szép félkört leírva fordulok meg vele, hogy ezután szempillantás alatt vissza is térjek Zagarhoz.
A kocsiból lendülettel szállok ki és nyilván elfelejtem, hogy eddig az ölembe volt a táskám, szóval ahogy kiszállok úgy esik ki az ölemből és borul ki. A tegnapi ruhám, a bugyim, egy rúzs, szemceruza, egy fél pár zokni és a nyakláncom, rajta a tűzkő medállal. Mely halványan kezd el fényleni.
Persze ezt nem látom, hiszen zsörtölődve nyúlok a táska száráért és próbálok bele mindent visszahajítani. A láncért nyúlva látom csak meg…
- Ajaj – kezdek bele és óvatos lépést teszek hátrébb Edtől. – Azt hiszem, hogy baj van – mutatok a földön, még ájultan fekvő férfi felé. – Az a lánc akkor kezd el világítani, ha természetfeletti van a közelben. És remélem, hogy nem téged szállt meg egy démon… - kezdek bele és tekintek fel Zagarra. Mozdulatomba állok meg.
Már most utálom ezt a napot.
- Zárka helyett, ördögűzés – tényleg bajba van szegény pára. Én meg majd megöltem. Jó, lelkem ismeretével nem most fogok törődni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Egy ideig szemezünk. A mérhetetlen dühön kívül mást nem tudok leolvasni az arcáról és ha ez tartósan így marad, akkor akár kezdhetem is megásni a sírt Ed-nek. Ó, tudom, meghalni nem tud! De aztán dadogni kezd, a kifakadásából pedig úgy veszem ki mégis csak átgondolta. A kérdése az viszont üti a logikus érveléseimet, meg azt is, amilyennek mutatja magát a külvilág felé. Majdnem rávágom hogy "Te akarsz mindig okosabbnak tűnni!", aztán az egészből egy apró horkanás kerekedik, mellé a vállrándítás társasága. Nem, nem! Valótlant mondanék én is ezzel, mert tényleg sokszor okosabb mindenkinél, és nem azért, mert annak akar tűnni. A semmiből kiinduló veszekedést meghagynám annak, aki rá van hangolva! Zsibog a fejem, így inkább az ingem ujját babrálom, letörlöm vele az arcomat, és odaszorítom a sebemhez. A szabad kezemmel lehajolok a nyílpuskámért, amit hanyagul a földre engedtem, amikor Ed-et igyekeztem leszedni Natalie-ról. A nyilam már megint kiesett belőle és kettétört. A pántjával a vállamra veszem, közben Nat is kotorászik a bögre után.
- Ultimátum, az kéne!
Vágom rá zsigerből, ha már ez a fene nagy szövetségesdi megköttetett. Esetleg kiegészíthetnék a démonok eltakarodásával és kitiltásával, kipucolhatnák az elzárt szektorainkat. Ő meg úgy beszél Luciferről, mintha épületes barátok lennének, pedig csak a bálon ismerkedett össze vele. Visszafordulok hozzá.
- Miből gondolod hogy ez nem az ő műve? Ismered a mondást: messziről jött ember azt mond, amit csak akar!
Szerintem ő sem bízik meg benne, sem a szavában, csak az Ördögünknek sikerült pozitívabb képet alkotnia Natalie előtt magáról, mint amilyen sz@r helyzetben vagyunk mi. Amellett nagyobb részben Amara műve, nem igaz? Szóval lehetne ujjal mutogatni! Ed-hez lépek, és közvetlenül mellette állok meg.
- A te kocsidat?
Valóban úgy voltam vele hogy elcipelem az autóig, a házig tutira nem. Hunyorgok rá egy ideig, a kezem még mindig az ingem anyagát tapasztja a vérző sebre. Csak azért kérdezem, mert akkor majd visszafelé is kuncsorognom kell idáig, tekintve hogy ebben az esetben az én furgonom itt marad és rajta kívül nincs más járgányom jelenleg.
- Itt maradok.
Nekem is jobb lesz így. Ha az enyémért akar menni, akkor feléje dobom a kocsi kulcsot, ha az övéért, akkor meg maradok itt, amíg visszaér.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 8:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 448 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Különös szimbiózisban élünk Zagarral. Vagy miként is fogalmazzam ezt meg? Amíg ő ideges, addig én vagyok nyugodt - a mai napon legalább is ez jellemző ránk - s amíg ő megnyugodott, bennem úgy kezd felmenni a pumpa, mint most, is miközben próbálom lehámozni magamról ezt a nyomorult kis senkiházi kis…
Fú, hát erre szavak sincsenek, legszívesebben csak mondanám a magamét, de még csak a szavak sem jönnek a számra, annyira fel vagyok háborodva. Mármint őszintén, ilyen ideges én nem tudom, hogy mikor voltam utoljára, mely ennyire mélyről jön. Nem, a kilences szektorban sem voltam ennyire felpaprikázva semmin sem. Ez, ez, ez, egyszerűen.
És még Zagar is közhelyekkel - vagy inkább semmivel - dobálózik. Emelem a kezem, hogy hozzávágjak valamit, de semmi sincs a kezem ügyébe. Még a bögréje is felborult, a kávé kifolyt belőle. Szóval csak úgy állok előtte, mint egy túlpörgött hörcsög. Felfújt arccal, fújtató, csücsörítő ajkakkal, villámokat szóró tekintettel. Komolyan, ha szemmel néha ölni lehetne…
Zagar tán még élne - de ebben sem hiszek. Azt hiszem, hogy a vadászbázis 99%át már rég megöltem volna. Az az egy százalék meg én vagyok. Meg tán Alex. Lássuk be, hogy hozzá sose nyúlnék úgy igazán.
Keresnék neki zsebkendőt, hogy letörölje a vért, de nincs nálam egy sem. Kötött felsőm ujja meg már így is véres, hála Ed szétvert szájából kijött nyálának.
- Ne, ne, ne gyere itt nekem a logikus érveléseiddel! - figyelmeztetem, de már rögtön veszek is nagy levegőt és ki is fújom azt. Szemeimet lehunyom, próbálok magamra nyugalmat erőltetni. - Miért mindig én legyek az okosabb? - dünnyögöm. Bezzeg ő meg kiadhatta magából a haragját és szétverhette a képét, annak ellenére, hogy mondtam neki korábban, hogy nem kellene. Jó, nem is mondtam neki, hogy ne is tegye igazán, de fúúú.
Most még mérges vagyok. Idegesen túrok bele a hajamba. Ha hozzávesszük, hogy semmit sem aludtam és abból is inkább felriadtam, mint felébredtem és még ez is. Kezdek nagyon, nagyon, nagyon kimerülni.
- Megölöm Lucifert - de tényleg. Annak ellenére, hogy mit mondott. A démonok itt kóricálnak. - Soha, ennyi démon nem volt, mióta a pokol bezárult a városba - dünnyögöm, majd idegesen veszem fel a bögrét. Az idegeim már tropára mentek, érzem hogy az indulataim nem csillapodnak, kiadni mégsem tudom magamból. Így marad az elrejtése.
- Itt maradsz, amíg idehozom a kocsit, vagy vissza kívánjuk cipelni a házba? - fintorgok a kérdés végén. Semmi kedvem cipelni és ahogy végig tekintek Zagaron - mert végig tekintek rajta! - nem úgy néz ki, mint aki cipelni is tudna bárkit is. Bár… Ha belőle indulok ki, a hős, az erős, aki sose gyenge, akinek mindig meg kell mutatnia, hogy bármire képes, simán vállára kapja, még ha mindjárt bele is döglik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem számítottam rá hogy Ed-et rásegítem Natalie-ra az ütéssel, de amikor éppen kifelé vakarja magát elég viccesen néz ki. A rúgása elől nem tudok kitérni, oldalról éri a combomat, miközben Ed izmos testétől igyekszem megszabadítani.
- Nyugalom! Mindjárt leszedem rólad!
Vakkantom rá erre, mert igazán befejezhetné a kapálózást, van rajtam elég véraláfutás, nem szorulok még az ő ütéseire! Így a sorban állásra most eszembe jutott, Ed sorba állt, azonnal elsőnek! De érzékelhetően nem örült a poénnak, és megértem ha nem szeretné ragozni. Nyújtom a kezemet neki, miután kiszabadult, de inkább ott bosszankodik, mint egy méregzsák.
- Látod!
Nem igazán akarok én ebbe belefolyni, nem adom alá a lovat sem, mert szerintem Ed-nek ebben a helyzetben segítségre van szüksége. Mérges is vagyok rá még mindig, tekintve hogy vérzek, elszakította az ingem, és majdnem meghaltunk, meg még Natale-t is fojtogatta itt. De azért vegyük számításba, hogy annyira beszámítható, mint amikor én nekiugrottam, szóval semennyire, de nála ez tartós! Natalie elfogadja a kezem, feláll. Én az arcomat érintem meg, mert még mindig folyik a vérem és nem az orromból. Azt hiszem felrepedt a szemöldököm, tapintásra biztosan. Nem sokáig tetvészkedhetek mégse, mert Natalie szó szerint megtiltja hogy én Ed-et a börtönbe zárjam. Ajaj! Nem tetszik ez a hangnem, meg azt sem amit tenni szeretne! Beelőz és közém meg közé áll, mi több, belerúg egyet. Most meg itt pattog nekem.
- Minden jogod meg van hozzá. Én is dühös vagyok rá! De már nem érzek késztetést arra hogy megverjek és megkínozzak egy beteg embert! Gondolj bele! Én még azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik démon felerősítette ezeket az érzéseit, csak hogy teljesen megőrüljön.
Nem ez lenne az első eset. Komolyan tekintek rá, mert nem tudom elképzelni hogy képes lenne mindezek tudatában becipelni a házba és halálra kínozni, meg verni.
- Vigyük be a börtönbe.
Jobb ötletem nincs. Rács mögött kell tartani, meg orvos kell neki, szerintem. Remélem nem akarja a saját igazát szajkózni, igen, van amiben igaza van. Megvonom a vállaim tanácstalanul, szerintem ez volna a helyes, de ha ő továbbra is pusztítani akar, akkor nem fogok az útjába állni. Mármint azért erre Ed is rászolgált! Kérdőn tekintek rá. Akkor most mi legyen? Tényleg neki akar állni ott a házban? Nem csak a méreg beszél belőle?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 9:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 525 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze a válasz egyszerű és egyértelmű, nem is ezzel van a baj.
- Álljon sorba – vetem csak oda, részben Zagarnak, részben neki is. Mintha ő lenne az első, aki belém zúg, mégis mások képesek megérteni a nem jelentését. Ő is aranyos volt, hogy elhívott randira, de azon túl, hogy még csak nem is az esetem, nos hát… a komoly kapcsolatok nem az én melegágyam. Régen az volt, egyetlen egy emberrel képes lettem volna végig csinálni. Dylan óta mégis irtózom még csak a gondolattól is.
Az ég szerelmére, még a mai napig viselem a jegygyűrűt, amit tőle kaptam. Még a mai napig nem vagyok igazán túl rajta, pedig hét retkes év telt el az egész óta. Emiatt részben dühös vagyok azért magamra. Idegesen csavargatom az ujjamon a gyűrűt, ám ami ezután következik, az még nekem is sok, hiszen nekem esik. Még ha puszta kézzel is.
Ököllel ütné az arcomat, próbálja lenyomni a karom, miközben fojtogat – nem, erre mégsem gerjedek – de nem megy neki.
Még most sem igazán tudom felfogni a helyzetet. Hiszen soha semmi komolyabb jelét nem adta, hogy érdeklődne utánam, meg amúgy is. Még ha Zagarra azt is hiszi – noha nevetséges – hogy van is köztünk valami, még érthető is. Az utóbbi napokban az ő háza körül látott, könnyű kombinálni.
Közben emeli a kezét, mellyel nem fojtogat, hogy újra lesújtsom rám. Nehezn, de sikerül a fejemet félre rántom, két centivel, épp annyira, hogy ne engem találjon el, én meg úgy döntöttem, hogy engedek neki, a lendületének, melyet fel akarnék ellene használni, ám szükség nincs rá.
Valaki fejbe veri a test meg rám nehezedik. Élettelenül.
Halkan nyögök fel alatta.
- Komolyan, még egyszer valaki… - kezdek bele újra csak rekedtes hangon. Alig bírok beszélni, a levegőt szinte kapkodom, nyelem, nyitott szájon keresztül. Tüdőm ég, ahogy a torkomat már alig szorító ujjak is bizseregnek. Csillagokat látok szemem előtt, a felhőtlen égen az egész csillagrendszer megjelenik. – fojtogatni mer… megölöm – csikordulnak meg a fogaim. Végre elmúltak a démoni fojtogatás nyomai, most kezdhetem előlről az egészet. Hülyének néznek, hogy nyáron sálba rohangálok, hatvan fokba.
- Zagar én megfojtalak – fenyegetem, ha még egyszer ilyen ragaszkodó szerelemről fog nekem itt pofázni. Érzem, hogy kezdem magam felhúzni. A lábammal még felé is rúgok, mielőtt legördíteném magamról az élettelen – vagy legalább is eszméletlen testet.
- Nem! – hörgöm. – Rohadtul nem vagyok jól, mégis… - veszek egy nagy levegőt, hogy belekezdjek a nem rövid mondandómba. – Hát ez normális!!!????? – teszem fel a költői kérdést, teljes jogossággal felháborodva. – Mármint… komolyan!? Ez az indok? EZ!? – nézek elképedve Zagarra. Sok hülyeséget láttunk már, de ez?
Mert lepattintottam? Mármint még ha csak bennem okozna kárt, leszarnám. Ám így?
Engedem, hogy Zagar segítsen felállni, de eszem ágába sincs leülni.
- Ó, te nem viszed ezt a szerencsétlent sehova! Én megölöm, én kiverek belőle minden szuszt – lépek oda hozzá és nem érdekel, hogy mennyire gyengének, vagy alantasnak tűnik, bordáiba rúgok.
Ideges vagyok. Nem is kicsit. – Visszavisszük a házba és én a szuszt is kiverem belőle – fordulok harciasan Zagarral szembe. Most felspanolt, nem ő. Ed. - Plusz a mi szavunk az övével szembe és senki sem fogja elhinni, hogy az egyik legjobb stratégia direkt kiszúr velünk - vonom meg a vállamat. Elitek vagyunk, mert rohadt jó harcosok vagyunk. De azért Wallenberg miatt nem sokat szívlelnek minket, ezt lássuk be.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 10:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Amikor ilyen dühösen ütök valakit, akkor nincs más a képben, s bár most abbahagytam és csak pislogok magam elé a véremet törölve az orrom alól, de ugyanígy Natalie szavai sem jutnak el hozzám. Minden zavaros és összefolyik, csak akkor tisztul, amikor már úgy ahogy magamhoz tértem. Szóval sikerül visszarázódnom a beszélgetésbe és rögtön le is üvöltöm Ed fejét. Mert miért ne! A kés az orra előtt vészjósló magasságban, az ember ilyenkor kétszer is meggondolja mit mondjon, de ennek láthatóan elgurult a gyógyszere. Érzem, kezdi felb@szni megint az agyam, ám mielőtt nekem is köszönne a józan eszem, olyan szavak hagyják el a száját, hogy egyből teljes fordulatot vesz a történet. Még a trikóját szorongatom, de a kés lassan eltávolodik tőle. Aha! Így kezd minden értelmet nyerni. Megmagyarázza miért nem lesett ránk orrvlövész a fák között, meg hogy miért nincs itt nála fegyver. B@zdmeg! A trikóját is elengedem. Natalie kérdésére oldalra tekintek rá, közben elrakom a vadászkésem vissza a helyére.
- Beléd zúgott!
Morgom neki morcosan, igen, az vagyok, mert ez a baromarcú még engem is, meg a Payne kölköt is belekeverte, sőt, valószínűleg mindenkit, aki beszélni merészelt Natalie-val. Mondjuk azért a rögeszme nem összekeverendő a szeretettel, Ed-nek meg azt hiszem komoly mentális problémái lehetnek, főleg egy ilyen verés után. Orvos kell neki, rögtön kettő is! Előredőlök, mert fel akarok állni, aztán csak arra eszmélek hogy hirtelen felfelé hajol és belefejel a homlokomba. Így leszállni sikerül ugyan róla, de nem úgy, ahogy eredetileg terveztem! Pillanatokig sötét a kép, én hátrafelé zubogok, háttal a földre, Ed meg érzékelhetően felállt. Igyekszem összekaparni magam, bár Natalie-t nem kell félteni, csak nem öli meg itt pár másodperc alatt. Ebben addig jutok hogy a homlokomra fogva, szédelegve felülök és feléjük nézek. Olyan mintha fojtogatná. Az ujjaimon vér csordogál alá, érzem az arcomon is folyni. De legalább a köpködését letörlöm. A késeimet nehezen vehette volna el a surranóból, nem ott hordom őket és még a nadrágom szára is rá van kötve, szóval puszta kézzel esett megint Natalie-nak. Ejj, ebből elég volt mára! Felállok és amíg ők ott dulakodnak, a nyílpuskámért megyek. Felveszem a földről és mikor megfordulok, fordítok egyet rajta, így amikor ismét a dulakodó pároshoz érek, a kezemben a másik végével Ed-hez közelítek és jól halántékon csapom vele, hogy menten összeesik. Ügyelek arra, hogy ne olyan erővel, hogy betörjön a koponyája.
- Nah, ezt nevezik ragaszkodó szeretetnek!
Szinte levakarhatatlan. Tekitve hogy Ed kiiktatva legalább egy órára, Natalie-val foglalkozom inkább.
- Jól vagy?
Ha nagyon rottyon van segítek neki eljutni a padig, ha nem, úgy nem szorul senki támogatására. Valamivel később a vállamra csapom a fegyverem, és visszafelé indulok, Ed-hez.
- Elviszem a börtönbe, bevágom egy cellába!
A kulcsot meg el kéne hajítani jó messzire, bár ezt már nem teszem hozzá. Meglehet nem ennyire egyszerű a történet, de úgy az később kiderül, ott még kihallgatják.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 525 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem ijedek meg Zagar viselkedésétől, a dühtől, mely benne tombol, melyet kiad. Régi ismerősöm eme düh, de régről ismerem a férfit is. Nem ez az első eset, hogy enged érzéseinek és hagyja, hogy azok irányítsák. Valójában nem is különbözünk annyira egymástól. Csak amíg ő az évek alatt folyamatosan megkeseredett, én még küzdök ez ellen. Bennem még él némi hit az emberiség mellett, hogy nem vagyunk olyan állatok, amilyeneknek mondanak minket az angyalok és a démonok. Ezért sem akarok hinni annak, hogy Ed szándékosan ártana nekünk.
Az alatta elterülő és küzdő férfi azonban nem látta még ebben az állapotban az elitek vadászát. Hallani tán hallotta már, hogy mennyire forróvérű tud lenni, de mindez csak mese volt, nem igaz? Az ember bízik abban, hogy amikor ilyeneket hall, akkor ez mind nem igaz, vagy legfeljebb a természetfelettiek irányába mutatkozik meg.
Nem pedig egy embertársa irányába.
Figyelem, hogy miként reped fel szemöldökén a bőr, szeme miként dagad fel. Figyelem, hogy folyik vére végig az arcán, miként kapaszkodik körmeivel Zagar karjába, miként küzd ellenne.
Fáradt sóhajt engedek ki magamból, mielőtt közbeszólnék.
S csodák csodájára, legnagyobb meglepetésemre társam első érintésre, szó nélkül is érti, hogy mit szeretnék. Ennek örömére szívesen körbeugrálnám a parkot, mégsem teszek.
- Nocsak, már félszavakból is értesz! – teszem szívemre a kezemet. Szinte meghatódom tőle, bár érzem, hogy egyik férfi sem igazán értékeli a humoromat, de magasról is teszek rá. Erre most mindenképp szükségem van jelen pillanatomban.
Ám sokra mégsem megyek egyikkel sem. Hova lett a magas karizmám, hogy mindenki megnyíl nekem? Ez nem az a műsor, mi? De persze ha más, akkor Zagar nem hagyja annyiba, igyekszik. Legalább a kedvemre tenni és nem egyből megölni.
- Na látod, hogy tudsz te faggatni is, ütés helyett – vigyorgok rá, próbálom oldani a feszültséget, vagy éppen fokozni azt? Az legyen a jövő zenéje, hiszen még én sem tudom. Eden múlik minden, de úgy tűnik, hogy ő totál elveszett.
Gyűlölettel átitott tekintettel néz dacosan farkasszemet Zagarral. Arcizmai megfeszülnek, grimaszba torzul, megvető pillantással méri végig.
- Ha nem lehet az enyém, akkor senkié sem, te seggfej! – ordibálja torka szakadtából Zagar képébe, még a nyála is fröcsög, de nagyon figyelni erre sem tudok, hiszen totál ledöbbenek. Hogy… mi is van? A folyamatosan lábgombával küzdő és folyamatosan vinnyogó, panaszkodó Ed, belém lenne zúgva? Jó, ez nem újdonság, mármint tényleg. Csak nézzetek rám, de…
Csak értetlenül pislogok.
- Te, Zagar, miről beszél? – kérdezem tőle halkan, mégsem fordulok felé. Kettőnk közül nekem van kifinomult szociális érzékem, ám ez még nekem is sok. S ennyi is elég volt, hogy újra magamra vonjam a figyelmemet. Meglepően nyugodt.
- De ez a szuka, inkább egy kölyökkel, azzal a nyomorult Paynenel kavar!!! Mindent elmondott! Ezért hajtottál el igaz? Most meg ezzel! - néz újra csak Zagarra, undorral, majd újra vissza rám. - Kavarsz mi? Mindegy, csak fasz legyen, mi? – s amíg nem figyel, vagy épp lenyugszik Zagar fejeli le, kitépi magát a fogságából, hogy nekem essen. S közben ha sikerül, akkor megszerzi Zagar kését is, a csizmájából – már ha ott látta, hogy tárolja. Vérző fejjel, melytől nem lát semmit, ugrik nekem, én pedig igyekszem kikerülni, félig mégis letarol, maga alá gyűr. Késsel vág az arcom irányába, alkarommal próbálok ellenállni a csuklójának.
- Mi a f… - kezdenék bele, ám másik kezével a torkomat szorongatja.
Baszki ez tényleg meg akar ölni. Engem!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Dulakodunk, én a trikóját ragadtam meg jobb kézzel, a ballal az arcát ütöm, észre sem veszem hogy Natalie-nak arrébb kell tessékelnie a fegyverem, mert különben elvenné, bár egy idő után beszélni sem fog tudni, nem hogy fegyverek után kapkodni. Ezt ő is érzi, ezért üvölt, én pedig már két kézzel ütöm. Kétségbeesésében az ingembe kapaszkodik, fogást keres, ezzel leszakít pár gombot róla. Nekem a kezem ügyébe kerül a késem, de odáig nem jutok el hogy bele is vágjam, mert Natalie keze megakasztja az enyémet a karomnál, aztán megint megy a szájtépés. Egy darabig nem jut el hozzám. Ketten beszélgetnek, én pedig Ed fölé magasodva szaporán szuszogok, érzem az orromból kifolyó vért, dulakodás közben sikerült megütnie, ezért most odaérintem az ujjam. Jól szétvertem a bal kézfejem, de a jobb sem panaszkodhat, amiért nem fáj egyik sem, mert ilyenkor el se jut a tudatomig mit csinálok, csak csinálom, ösztönből. Így Ed kuláját is csak most törlöm le, helyette ott hagyok egy kis vércsíkot a sajátomból. Aztán ahogy az lenni szokott a kezem a gatyámba törlöm. Közben kezd tisztulni a kép. Napok óta a gondolataim Ed körül jártak, hogy miért tette, amit tett, meg hogy egyáltalán ő volt-e, tekintve hogy Natalie az ellenkezőjét bizonygatta, de aztán a méreg győzött. Nagyon dühös voltam rá, és most a hirtelen felindulással kidühöngtem magamat. Akkor térek vissza a beszélgetésbe, amikor lekulázza Natalie-t. De igazából már elfogyott a lendület és most kezdem érezni a fájdalmat, bár mivel még mindig az egyikben a vadászkésem szorongatom, így nagy baj nem lehet. Csak horzsolások, majd begyógyulnak. Köpök egyet én is oldalra. Mivel enyém a terep, fenyegetően felemelem a kést, mintha csak tényleg bele akarnám vágni, csak aztán Natalie megint leállít. A kérésére összeráncolom a szemöldököm és rá tekintek, mintha csak azt kérdezném: Hogy? Ed válasz reakciója is egyértelmű, bár az orrhangon visítása nagyon nem hiányzott.
- Ha nem?!
Csoda hogy még tud beszélni, és most a feltételes mondata feltételezéseket szül. Remélem befejezi ezt a ha nem-et.
- Mi lesz ha nem?!
Üvöltöm rá morcosan, közben megint megragadom a trikóját, a kés baljós árnyként lebeg az orra előtt ígérve az eljövendőt. Ajánlom hogy beszéljen!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 03, 2019 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 632 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Zagar kemény hangja megteszi a hatást, muszáj is valakinek most erősnek lennie, ugyanis az én arcomról a totális döbbenetet tudja leolvasni. Fogalmam sincs, hogy ki ez a fickó, aki előttünk térdel felemelt karokkal, akinek a tekintetet villámokat szór. Hol Zagarra, hol Edre tekintek, végül az utóbbin állapodik meg a tekintetem.
Egy halk torokköszörülés után mosolyt erőltetek az arcomra. Zagart igyekszem nyugalomra inteni, ha máshogy nem, a tekintetemmel. Csak a végső esetbe akarnék erőszakhoz folyamodni.
De sokáig nem jutunk, mert már neki is esik én pedig sóhajtva nyugtázom az eseményeket. Megkerülöm Zagart és a fegyvert arrébb lököm a lábammal, ugyanis Ed keze arra kapálózik. Azt is félrerúgom, csak hogy értse a jelzést.
- Ne tedd kérlek ezt sokkal nehezebbé – tekintek rá barátilag, melegen. Ám ekkor a tekintete csak még jobban elsötétül. Barna íriszeiben mélyről jövő gyűlölet sugárzik, az a fajta pusztító, mellyel eddig még csak egyszer találkoztam. Hét éve, a tükörbe, amikor belenéztem. Ajkaim elnyúlnak.
- Inkább döglök meg – köp egyet Zagar arcába és megpróbálja kihasználni a helyzetet. Mivel az már fegyvertelen kezét emeli, egy jobb horgosra, testsúlyát is hátra helyezi, a fenekére, hogy lábait kihúzhassa alóla és amíg lendületben van kihasználhassa és a háta mögé lökhessen Zagart.
Egyelőre nem szólok bele, hiszen vélhetőleg Zagar sem tehetetlen és már püföli is.
Amikor már túl messzire menne állok oda mellé és kezem óvatosan a vállára teszem, mégis vigyázok, nehogy nekem támadjon, vagy épp annak vegye.
- Várj még – kérem tőle is, hangomat nem emelem fel, nem úgy, mint ők. Ők üvöltenek, amivel nem tudok most egyet érteni. Ekkor kiált Ed is segítségért.
A bögrémet továbbra is ölelve, guggolok le a vérző mellé, remélve, hogy most egy picit lenyugodott Zagar, ha nem, akkor kénytelen leszek letépni róla, de ezt sem tenném meg. Még nem.
De ha lenyugszik, akkor leguggolok mellé.
- Az általad készült térképpel mentünk be a kilences körzetbe és majdnem otthagytuk a fogunkat. Tudod, hogy milyen forrófejű Zagar, nem szereti, ha majdnem elpatkol – húzom el a számat, szinte már együttérző is vagyok. De csak amíg vissza nem gondolok az akkori percekre, a haláltusánkra, hogy azt hittük, nem fogunk élve kijutni onnan. Még mindig nem tudom, hogy miként sikerült.
- Csak kérdezni akarunk, ám ha nem válaszolsz… - folytatnám, de ekkor egy véres dzsuvát én kapok az arcomba és a kávémba. Szemeimet szorosan lehunyom, undorodva húzom le pullóverem ujját a kezemre és törlöm le ezzel.
- Tied a pálya – sóhajtom el magam és felállok. Elsétálok mellettük és egy három méterre arrébb lévő padra ülök le. – Feltámad, biztos lehetsz benne – az emlékek súlyosak, amik akkor Tedet érték. Ebben biztos lehet, hogy feltámad, kérdés, hogy meg tudja-e lépni Zagar, avagy sem.
- Várj! – fordulok vissza és visszállok melléjük. A kávémnak már lőttek, le is teszem magam mellé és ha Zagar már ütné, akkor megállítom a karjánál fogva. – Mondd, hogy nem direkt volt. Mondd hogy csak véletlenül rossz térképet adtál, régebbit és nem akartál minket csapdába csalni – kérem, már szinte esendek neki. Az arca fájdalmas fintorba fordul.
- Van neked fogalmad, hogy milyen melletted dolgozni, miközben olyan vak vagy mindenre? Meg kellett volna döglened! – szemeim elkerekednek. – Meg kell döglened, ha nem… ha nem… - ajkaim elnyúlnak. Köpni-nyelni nem tudok. Zavartan tekintek Zagarra. Neki lett volna igaza?
Ennyire félreismertem volna valakit, megint?  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Felbosszantott oroszlánként meredek Ed-re vicsorogva, farkasszemet nézünk. Elkezdi felrakni a kezét, de amikor Natalie hangja felcsendül, mintha konokság suhanna végig az ábrázatán. Visszafordul, valamennyire le is térdel, de aztán egyet gondolva pattanna. Nem húzom meg a ravaszt, mert ha nekiállnak kalimpálni, még a végén Natalie-t találom el. Ez csak egy ébresztő volt neki, ám láthatóan le se sz@rja. Egyre inkább megy fel a pumpa bennem, főleg, amikor káromkodni kezd.
- Vigyázz a szádra!
Csodálom hogy nem lett komolyabb baja, mert egy ilyen rúgás bizony könnyen az életébe kerülhet bárkinek. Nyilván Nat tudja mit csinál, így csak egy kis dorgálás kerekedett belőle. Ő kérdezgeti, én pedig egyre inkább azon vagyok hogy nekiugrok és megverem. Amiért mégis tűrtőztetem magam, az Natalie, éppen hozzá beszél, kérdezgeti. Ha továbbra is így folytatja, akkor viszont nem sokáig bírom. Idegesít a pasas viselkedése, de leginkább az, amit tett, így ha Nat rám is néz, én inkább csak Ed-et figyelem. Akkor pattan el a cérna, amikor a vérző orrából a szájába folyt cuccot köpi ki a földre és megint káromkodni kezd. Nekem se kell több. Elengedem a fegyverem, az kisebb koppanással kerül a földre és nekiugrok Ed-nek. Egy lépéssel az oldalára kerülve rántom fel a földről.
- A halálnál vannak rosszabb dolgok is, nem igaz?!
Üvöltöm torkom szakadtából és már lendül is a jobb egyenes, aztán a bal, aztán gyors egymásutánban még pár ilyen kör, úgyhogy nagyon gyorsan a földre kerül. Az arca csupa vér, felszakadt szemöldök, berepedt száj, az arccsontja reccsenéséből következhet, hogy eltört neki. A fene tudja. Engem nem is érdekel. Mint aki se lát se hall, föléje magasodva még a földön is megsorozom, aztán előkerül az egyik kés.
- Lássuk, ha kibelezlek így térsz-e vissza!
Egyébként is tesztelni kellene ezt a meghalás-feltámadás dolgot, itt az élő alany. Nem is gondolkozom azon hogy bármit kérdezzek tőle, ő meg látva az elborult fejemet, kétségbeesetten segítségért kiált.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 632 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze megint nem értünk egyet. Ám amíg a többiek is nagy részben velünk voltak, vagy legalább Drake irányított minket ezek a különbözőségek nem igazán ütöttek ki rajtunk. Amióta magunkra vagyunk utalva, na meg, amióta kettesbe ténykedünk, kajakra egymás agyára mászunk. Tényleg próbálok visszaemlékezni, hogy mindig ilyen volt-e a kapcsolatunk, mert ha nem, akkor valahol nagyon félrecsúszott velem valami.
Ó, vele nem. Ő mindig is ilyen volt, nincs ezzel mit tenni.
Sétálok én utána, ám vele ellentétben bennem tényleg nincs semmi rossz érzés. Napok teltek el azóta – vagy hetek? Már nem is számolom. Ha nagyon akart volna ártani nekem már rég megtette volna, amikor egyedül vagyok. Ha a házba is járt volna, annak nyomait is észrevettem volna, de ez sem történt meg. A paranoiája most nem ragad annyira, mint legutóbb a kilences körzetben.
Nem érzem magam felelőtlennek, legalább is nem a társaim iránt. Ő már rég árkon bokron át jár, amikor Ed feltűnik. Az ő életét nem veszélyeztetem, soha nem is tettem. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy ki meddig megy el a másikkal szembe.
Ed pedig szemtől-szembe nem megy nekem, legalább is nem úgy, ahogy Zagar gondolja. Mégis kit tudna beszervezni két elit ellen? Az ő esze sem ment el, ahogy másé sem. Tudja, hogyha megtudjuk, hogy direkt rontotta el a térképet jelenteni fogjuk – én legalább is.
- Csak most az egyszer bízz bennem – kérem tőle, mégsem tekintek rá. Szám sarkából beszélek hozzá. Legutóbb nem igen hagyta rám a dolgot, hogy is végeztük. Mint az idióták úgy viselkedtünk akkor. Most is csak ennyit kérek. Nem vagyok meggondolatlan, pontosan tudom, hogy mit teszek, mit csinálok, főként amikor széles, vidám mosollyal az ajkamon sétálok Ed felé. Arcomon nincs harag, hangomban nincs indulat, mintha nem az ő felnégyelését terveztük volna alig pár perce.
Az álarc, melyet az elmúlt években fejlesztettem tökélyre. Hogy soha, senki ne láthassa, hogy mit is élek át magamba. A páncél, mely mögé senki sem bújhat. Többé már nem.
A beszélgetés alatt, viszont nem önmaga a férfi. Nem tudom, hogy játszódhat le benne, de nem engedhetek neki sok teret.
Most elhiszem, hogy ártani akar nekem, de ez nem előre tervezett cselekedet. Hirtelen haragból. Ellépek mellette, kávé kilötyög, alig két cseppje a mutatóujjamra, égeti a bőrömet. Mégsem foglalkozom vele. A térde felé rúgok, ő pedig a földön végzi és már áll is fel. Újra támadna.  
Zagar hangja csattan.
A férfi megáll egy pillanatra hátrafordul a fegyvert rá szegező Zagar irányába.
- Én a helyedben hallgatnék rá – húzom el számat, csak hogy ne gondolja, viccelünk. Az ujjamról lecuppantom a kávé maradékát, arcom pedig eltemetem a pohárba.
Vonakodik megtenni, mégis lassan emeli fel a kezét és először csak féltérdre ereszkedik.
Trükközik a szentem, így hogy közém és Zagar közé került. Persze, hogy kit támadna meg? A gyengébbet.
Lendülne, ám én is emelem a lábam. Egyelőre nem akarom bántani, így csak finoman rúgom orrba, cipőm hegyével, jelzésértékűen, hogy viselkedjen. Nem hiába vagyok én sem elit.
- Hülye ribanc! – tántorodik hátra és inkább tényleg letérdel. Szemeim kikerekednek.
- Na de, kérem!? – háborodik fel, mely nem teljesen megjátszott. – Annyi közös éjszakázás után, hát ezt érdemlem? – kezdem érezni, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Az én irányomba. Szemei szikrákat, villámokat hánynak. Szinte látni lehet, ahogy izmai megfeszülnek, ugrásra készek. Mintha engem akarna és ebben igazán jó érzékem van. Legalább is, hogy ezt kiérezzem.
- Mit ártottam neked? – kérdezem tőle, majd Zagarra tekintek. Láthatja rajtam, hogy az érzéseimmel dúlok még mindig. Egyszerre nem akarok hinni a szememnek mégis elhiszem az egészet. – Csak pár kérdést akarunk feltenni neked – kezdek bele. Én legalább is kérdezni fogok.
Zagar nem.
- És kérlek ne ellenkezz…
- Miért mit csináltok, megöltök? – köp ki magam mellé? Ajkaim elnyílnak, mégis mit válaszoljak erre? A habozásomat látja. – Rohadt Wallenberg kutyák, azt hiszitek, hogy bármit megúszhattok, mi? – kezd őrjöngésbe és most mintha nem érdekelné, hogy Zagar áll mögötte, újra feláll.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Már a szívem dobogása az agyamban lüktet, ő meg azt magyarázza meg, amit én az előbb végig gondoltam. Közben én igyekszem nem feltűnően forogni és sasolni a környéket, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább nehéz ez. Főleg, amikor látom a halál nyugodt arcát. Én meg már lopakodó üzemmódba kapcsolnék. De nem lehet! Persze elindulok előre a kocsi felé, ő meg jön utánam, láthatóan a kávét nem ereszti, és nem is akar szaladni. Megfordulok menet közben és azért rimánkodok hogy taknyoljak el, akkor legalább ha le is akarnak lőni, elvétik. Remélem. Vagy lőjenek le engem előbb, mert ezt az idegőrlő mászkálást nem fogom bírni sokáig.
- Nat, gyere már!
Hadonászok a kezemmel kettőt, csak neki, mert lemaradt egy kicsit. Nah, tessék, ide lőjetek! Nem sikerül eltaknyolni, még direktben sem, mert egy nyomorult bucka sincs a fűben, én meg azért túl tapasztalt és edzett vagyok ahhoz, hogy csak úgy két ballábas ütemben hátra essek. Szinte már várom a hangot. A puska dörrenését. De semmi sem történik! Miután mind a ketten eljutunk a furgon hátáig, majd a kocsi mellé érünk párhuzamosan, kezdem sejteni hogy tényleg túlreagáltam ezt. A múltban annyi képtelen helyzet elért, eszement vérengzések, leszámolások, árulások, hogy valóban egyből a legrosszabb eshetőségekre gondolok. Tehát Ed rettentően amatőr. Nekem meg sem fordul a fejemben hogy ártatlan lenne, az az opció nem él. Ha én lennék ő, akkor már két hulla feküdne a fűben, valahol a ház és a kocsi közötti távolság vonalában. Mondjuk ettől még megfigyelhette Natalie-t. Viszont már biztos hogy senki sem várt ránk, és nem fog lelőni, hiszen lett volna rá kismillió alkalma az előbb. Fújtatok párat, kiengedve a gőzt és előrébb érve haladok tovább, amerre Natalie mondta. Ő meg jön mögöttem a kávés poharával, nyugodtan, mintha csak reggelizni mennénk. Mérges vagyok rá, mert az előbbiek tükrében, az hogy ő ennyire magabiztos és abban a hitben ringatja magát hogy minden úgy történik, ahogy azt ő elgondolta, akár a vesztünket is okozhatta volna. Ennyire pedig senki sem lehet felelőtlen a társai irányába. Még akkor is, ha tapasztalhatóan eddig neki lett igaza. Nem is figyelek rá, bár remélem jön mögöttem, mert ebben a hülye helyzetben nem volna szerencsés elhagyni egymást. Magam elé emelem a fegyverem és a távcsövébe tekintve pásztázom a környéket. A fehér trikóban rohangáló Ed-et így könnyű kiszúrni. Ösztönösen leguggolok és célra tartom a fegyverem, noha innen kilőni művészet lenne, főleg mert mozgás közben kitakarják a fák. Natalie meg nekem duruzsol.
- Mi van?!
Morgom neki foghegyről, mert ezt az elképzelését végképp nem értem. De ő már el is indul Ed irányába. F@szom! Ennyire nem lehet meggondolatlan! És ha van Ed-nek is társasága? Vannak húszan? Ő meg odasétál csak így, kávéval a kezében, fegyver nélkül. Mivel elindult, így én is elindulok az ellenkező irányba, bevetve magam a fák közé, hogy véletlen se lásson meg. Egyébként meg ha vannak társai, akkor tökre mindegy lesz. Ez esetben úgy is engem akarnak majd először lekapcsolni, és akkor legalább kiderül hányan vannak. Megteszek egy nagyobb félkört, tekintve hogy Natalie sétál, Ed meg mellette kocog, nem nehéz őket beelőzni, még így kerülővel sem. De aztán meg is állnak. Úgyhogy hamar kivitelezem Nat kérését, mind a ketten oldalvást állnak nekem. Fogalmam sincs miről beszélgetnek, viszont azt látom hogy Ed mintha bunyózni akarna.
- Öregem, ezt a barmot!
Morgom magam elé fújtatva, a célkeresztben követve a fejleményeket. Nem szegezett Natalie-ra fegyvert, inkább csak ököllel támadna. Nincsenek társai, különben már a hátamban lenne a fegyver, vagy én szúrtam volna ki őket. Olyan ez, mint egy olcsó ponyvaregény. Várok még egy kicsit, mert két percet kért tőlem, ami még nem telt le, és még mindig Ed van a célkeresztben. Azonban Nat nekem fütyül. Verekedés bontakozik ki, közben én rohanni kezdek, az utam egy kisebb ívet ír le, Ed háta mögött rontok ki a fák közül.
- Elég volt! Térdelj le és kulcsold a kezeidet a tarkód mögé!
Üvöltök rá egyből idegesen és ajánlom neki hogy tegye, amit mondok! Egy nyílhegy rá szegeződik. Kedvem lenne agyonverni, de ez most egy tiszta helyzet, így nem futunk felesleges köröket. Nat meg ihatja tovább a kávéját.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 12:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 809 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az a logikus, hogy nem logikusan cselekdett? Ebben mégis hol a logika, hol van a ráció? Újra csak összevont szemöldökömmel találhatja magát szembe, értetlen arckifejezésemmel. Ezt valahogy nem tudom ma megemészteni, de később sem, hiába telnek el a pillanatok.
- Sajnálom, nekem ehhez túl reggel van – vallom be, hatalmasra tágult pupillákkal. – Hasonló beszélgetésekre a nap második szakaszába kérj fel – rázom meg a fejemet. Akkor talán jobb indokot is kitalálhatnék, hogy miért agyament ötlet, teljesen, hogy Ednek menjünk. De persze nem ágállok ellene. Ő a főnök én csak vezetem, onnantól, azt csinál, amit szeretne.
Nagyfiú, tudja, hogy mit csinál és hogy minek mi a következménye.
Majd ő is kétkedve néz, ám én csak a vállamat vonogatom meg. A legtöbb csínybe benne vagyok, pontosan jól tudja, de az anélkülibe, ahol nem tudja a másik maradéktalanul megvédeni magát, hogy nem látnánk az igazságot? Ez az, ami még mindig nem fekszik.
Nem tudhatjuk, hogy bűnös-e vagy sem. Amíg pedig be nem bizonyosodik róla, legfeljebb csak pikkelek rá. Átéltem már milyen, amikor olyanért ártanak neked, amit meg sem tették. Ártatlan emberek életébe kerülhet. Én nem leszek az. Ezért akarom előbb kideríteni, hogy mi történik és ha nincs igazunk, akkor féken tartsam.
De erről még nem kell tudnia.
Kint pedig türelmesen várok, ám amikor meglátom teljes menetfelszerelésbe, csak szemöldököm vonom fel és nevetek rajta. Persze, hogy túlkapja már megint és halálosan komolynak hiszi magát. Ajkaimat préselem, úgy nyelem le a vigyorom, mosolygásom.
- Akkor mutatom az utat – fogom két kézre a bögrét. A magam részéről egyetlen fegyverem a csípős nyelvem jelenleg. Az idő egyre melegebbé válik, nincs szükség még pulóverre, bár mégis jól esne. Ám a kávé is megteszi a hatását, majd felvázolom a tervet.
Ami naná, hogy nem tetszik neki!
Kérdésére mégis elsóhajtom magam.
- Ha tényleg igazunk van és ha tényleg sántikál valamibe, akkor ő is követ minket, vagy csak engem. Amiből azt látja, hogy a bázisról idejövök, a kocsit szerelni, reggel pedig itt kezdek, igaz a köztes időszakot nem tudhatja, hogy visszatérek a bázisra. Mivel felajánlottad, hogy itt lakhatok, ezt más is tudhatja. Mi furcsa van ebben? Elvileg barátok vagyunk, ez normális is lehetne, ne lásd mindenben az ördögöt. Ne légy ennyire paranoiás, Zagar – vonom össze a szemöldököm. Miért mondtam el? Ő ajánlotta fel, el is fogadhattam volna. Akkor meg mi lenne? Persze, sejtem. Az én hibám lenne az is. Túlgondolja a dolgokat. Totálisan túlgondolja őket. Egy idő után nem fog tudni józanul gondolkodni és minden bokorban az ellenséget fogja látni. Csak megrázom a fejemet, megadóan. Nem fogok vele vitatkozni.
- Most meg hova mész? – állok meg, ahogy irányt vált. Sóhaj szakad fel a torkomból. Tekintetem az ég irányába fordítom. – Isten, ha még létezel és nem léceltél le. Ha még hallasz. Kérlek. Nagyon kérlek. Adj erőt – imádkozok az egyetlenhez, ki nem érdemli meg. Fejemet visszafordítom és az ajkamhoz emelem a bögrét.
Végül csak sóhajtva kezdem el követni, tán sietősebben. Vele ellentétben mégsem kap el a frász, a nyugalom átjár, szokatlanul. Nincs miért tartanunk.
S ahogy halad, az erdő melletti parknál, ahonnan a városba lehet bejutni egy alak tűnik fel. Hosszú mackóruhát visel, trikóval. Nadrágjának szélére egy walkeman van csatolva, fülét fejhallgató díszíti. Izzadtságcseppek csillannak meg a nap fényében rajta. Bár innen nem lehet látni, de képzelem, hogy mellkasa fel-alá járkál, hiszen nem itt kezdi a futást, itt csak befejezi. Kérdés, hogy azért, hogy kukkoljon, vagy más dolog miatt.
- Kerüld meg – nem tekintek Zagarra, mert ha sikerült elbújnia, nem akarjuk, hogy észre vegye. – Fedezz, vagy… bármi, adj két percet – s ezzel elindulok a futó férfi irányába. Ed felé. Arcomon vidám mosoly kúszik, mintha nem arra készülnénk, hogy az életét vegyük. Egyik kezemmel elengedem a bögrét és vidáman intek neki. Hatvan méterre lehet, amikor kiszúr, irányt vált. Egymás felé megyünk, igaz ő kocogva én sétálva.
- Újabb reggeli kocogás? – fogadom, vidám mosollyal az ajkamon és csak remélem, hogy nem most fogja szíven, fejbe lőni Zagar.
- Neked is fel kellene zárkóznod – áll meg, kissé lihegve előttem, kezeit csípőjére teszi.
- Nincs ez neked kicsit messze az otthontól? – teszem fel könnyedén a kérdést, mintha nem minden nap ezt firtatnám tőle. Zavart nevetés szakad fel a torkából, homlokából kisepri az izzadtság cseppeket. Nem néz rám. Nem tekint a szemembe. Államat, vállamat nézi.
Valami nincs rendben.
- Minél messzebb, annál jobb – vakarja meg halántékát. Majd körbe néz. – Egyedül vagy, már megint?
- Mint mindig – felelem könnyedén. – Ne aggódj, nagy lány vagyok, tudok magamra vigyázni – kacsintok rá és erre visszakapja rám a tekintetét. Ezúttal a szemembe néz, melyben nincs ott az eddigi kedveskedés, csipkelődés. Hetekig dolgoztunk egymás mellett, de most mintha egy teljesen másik férfi állna előttem.
- Ed… - kezdek bele, de a szemei. Kezei ökölbe szorulnak és ha nem kapok segítséget, úgy az első suhintása elől még ki tudok térni, ki tudok fordulni. Ha Zagar nem jelenik meg, csak füttyentek egyet, és igyekszem a kávé kilötyögése nélkül a hátába kerülni, legalább annyira, hogy térdhajlatába rúghassak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem értem az érzelmi kifakadását, de tekintve hogy érti mire utaltam az előbb, én csak bólintok neki igennel. Nah, pont ezt mondtam! Noah aggódott miattunk, ellenben Ed-nek színét sem láttam. Még nem tudom hova lyukadunk ki megint, de kezd idegesíteni az értetlenkedése.
- Ezt szeretném én is tudni!
Vágom rá a kérdésére, gondolom ő is tudni akarja. Ám a továbbiak mentén komótosan résnyire szűkülnek a szemeim. Most az egyszer egyetértek vele.
- Az a logika benne, hogy nem cselekedett logikusan.
De tapasztalhatóan két külön verset szavalunk, már megint. Veszek egy mély levegőt, csak nyugalom, durva lenne ha már az elején üvöltöznénk megint! Igazából fogalmam sincs mire utalgat Natalie, fel nem fogom ép ésszel. Erre varrjon valaki gombot! Megsajnálta Ed-et? Nah ne vicceljen már! Kétkedve pislogok rá, mikor azt mondja nincs ellenére a tanító célzatú verés. Könyörgöm! Ki a f@sz akarja bármire is tanítani? El akarom kapni és kikérdezni. Ő nem? Kifelé mindössze egy hangosabb morgás hallatszik, miközben elfordulok tőle. Egy ideig a kávéval babrál, és csak később tér vissza a képbe az arca, mikor elkezdünk Drake-ről beszélni. Aztán hamar megindul kifelé, én meg megyek utána. Ha tudnám mit haluzik össze az útvonalamról, akkor megkérdezném jól van-e, de így csupán visszasietek a garázsból, vetek egy pillantás a furgonra, ami több száz méterre áll innen, egy fa alatt, s miközben a nyílpuska pántját átvetem a fejem felett, máris kapom a dorgáló szózatot.
- Nat, ne idegesíts fel!
Ezt már egy fokkal hangosabban morgom, mert egyre cifrább gondolatok szaladnak végig az agyán és ennek még hangot is ad! A fegyverem a hátamon. Már csak a merrét és hogyant kéne tudni, amit hamar megtudok. Elhűlő arccal hallgatom hogy mivel is foglalatoskodott néhány napja. Most már el kell számolnom háromig, hogy ne üvöltsem le a fejét érte! Általában tudja mit csinál, de ez azért nagyon meredek! A számat rágcsálva igyekszem nem közbevágni a tervének részletezésébe, ami valljuk be, túl egyszerű.
- Nekem ez az egész bűzlik.
Nem állok meg, de most már nem is tudom hova sietünk. A vesztünkbe?
- Miért mondtad el neki? És ha kifigyeltek minket?
Menet közben sem kezdem el feltűnően pásztázni a környéket, de a hallottak alapján egyre rosszabb megérzés kezd feltüremkedni a gyomromból. F@szom! Gyorsan közeledünk a furgonom távolságába, noha az nem az úton van, mert nem akartam útba állni vele Natalie-nak. De most egyet gondolva arra veszem az irányt.
- Gondold át még egyszer ezt a tervet, kérlek!
Végig jutottak az agyamon a puszta tények, hogy itt vagyunk ketten az Isten háta mögött, igaz nálam van fegyver, de mivel Natalie elmondta Ed-nek hogy itt van, így mégis mi tartaná vissza attól, hogy befejezze, amit elkezdett? És most hogy én is itt vagyok, már minden adott egy leszámoláshoz. Bőven volt ideje arra hogy akár másokat is beszervezzen, hiszen tudjuk, rések vannak az embereink között. Hát, most vagy Natalie-nak van igaza, és üldözési mániám van magas fokon, bár ez volna a jobbik eshetőség, mert akkor nem fog történni semmi rossz sem velünk. Vagy nekem, de akkor kezdhetünk imádkozni! A furgon szimpatikus, tekintve hogy kijöttünk a házból, könnyű célpontokká váltunk, még egy kevésbé gyakorlott, de távolsági fegyverhez értő személy is simán lelőhetne most minket, egy olyan, mint Ed például. Megbújva a fák közt röhögve leszedhet minket. Szóval ha eljutunk a furgonig, akkor megúszhatjuk. Ott fedezéket nyerhetünk! Próbálom Natalie-t is gyorsabb lépésekre ösztökélni, de leginkább abban reménykedek hogy leesett neki és elkezd szaladni, mert az volna a legjobb. A hirtelen váltás megzavarhatja, eltévesztheti és tudni fogjuk melyik irányban húzta meg magát. Nem mondanám hogy a pánik jó barátom, mert sosem pánikolok, azonban most elkapott a frász. Ezért is próbálok sunyin körbetekinteni a fák mentén. Gyakorlatilag körbevesznek minket! Jó, mondjuk Ed kifejezetten rosszul céloz, amennyire ismerem, ha csak nem hozott magával társakat, viszont a jelenlegi körülmények neki kedveznek. Hiába próbálom kiszúrni, elvileg a távcső megcsillanhat, ha nem gondolt erre és nappal szembe helyezkedett, de nem kellene itt sokáig vacakolnunk, mert a vakszerencsének köszönhető hogy nem tette még meg eddig.
- Mi lesz? Szaladunk?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 814 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Pedig ha tudná, hogy egyébként semmi hazugságot nem mondtam neki. A heti húsadagom adom a kölyöknek, mert elvesztettem egy fogadást. Talán nem hiszi el, hogy ittasan az ember nem feltétlen élete legjobb döntéseit hozza, sőt mi több. A lehető legrosszabbakat. Bár ez épp nem volt az. Bár tény és való, hogy nem mindent mondok el neki azzal az estével kapcsoaltban, vagy úgy alapból Alexszal kapcsolatban. Nem akarom, hogy tudjon róla. Nem akarom, hogy bárki is tudja, hiszen ezt kérte tőlem. Ezen túl pedig tényleg igazat mondok, de ha tudnám, hogy nem hisz nekem, talán nem hagynám ennyiben.
- Ó, és amikor Noah becsalt minket, akaratán kívül egy angyalcsapdába? Ott is majdnem meghaltunk, ott hetekig feküdtünk betegágyon - mutatok rá a nyilvánvaló tényre. - Mégsem akartuk a vérét venni, mert hibák becsúszhatnak, de értem - emelem fel kezemet, mielőtt még újra a nyakam venné, mielőtt újra kiabálásba fajulna a beszélgetés. Bár a magam részéről a hangom nyugodt. - Itt direktben volt a térkép hibás, nem téves információt kaptunk tőle, szájhagyomány útján - egyezek bele. Én is pipa vagyok rá, nem is kicsit. Nem sok kellett valóban, hogy ott hagyjuk a fogunkat és bármit megtennék, hogy… jó Zagar esetében lehet nincs benne a bármit, de szinte bármit. Értékesebb tagja a társadalmunknak. Harc esetén jobban hasznát veszik, mint nekem, és ez tény és ezzel nem szabadna vitatkoznia senkinek sem.
Mégsem akarom a nyakát szegni, nem. Én is követtem el az elmúlt hónapokban hibákat. Súlyosabbakat.
- Mégis mi oka lenne arra, hogy ki akarjon minket csinálni? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést, nevetésem is erről árulkodik, nem feltétlen őszinte, de tényleg nem hiszek benne. Ezek még nekem is meredek elméletek, pedig tudhatná, hogy az összeesküvésekben páratlan vagyok. - Évek óta társak vagyunk, még a félvérháborút is végigharcolta az oldalunkon. Ott van mindenhol, védi a várost, miért akarna, pont a sajátjainak ártani. Egyet is értenék veled mindenben, ha ennek a logikáját látnám, de… - mindkét vállamat felvonom, jelezve neki, hogy még mindig nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy bűnös. Hogy direkt csinálta.
- Persze a tanító célzatú verések ellen sose voltam - látom be, szóval remélem, hogy ezzel le is zárjuk a vitát, egyszerűen csak nem értem. És én épp az a személy vagyok, aki meg akarja érteni a dolgokat, mögé látni. Mi az indíték, miért csinálja. Belátom, hogy furcsán viselkedik, de ez még nem ok, hogy meg akarjon minket ölni.
A kávét mégis lassabban iszom, tudom, hogy lassabban is fog hatni. Igazából most kellene lefeküdnöm még egy húsz percre, mert annyi idő amíg a kávé hat és annyi idő, amíg nem kerülök a REM fázisba, szóval igazán kipihenten tudnék ébredni és még energiám is lenne. Ebbéli terveimről mégis leteszek, hiszen ahogy megkapom a kérdést hirtelen köpni-nyelni sem tudok.
S ahogy sejtettem. Amint őszintén felelek, amint nem hülyéskedem el, akkor is szűkszavú választ kapok. Pasi ő is. Tudnám, hogy akkor miért kérdezte? Sóhajtva engedem el a témát, habár a keserű gombóc ott van a torkomba, a gyomromba.
Alex miatt az utóbbi napokban nem is nagyon gondoltam Drake-re. Most meg? Zavartan tekintek a férfira, fejemet is megrázom, hogy kiűzzem elmémből főnökünket, ki nem más, mint a Főnökünk. Igyekeztem úgy viselkedni az elmúlt időszakban, hogy tartsam magam ahhoz, hogy nincs közöttünk több. Nem a barátom, csak a főnököm, de képtelen vagyok így viselkedni.
Még egy pillanatra visszafordulok még, hogy a bögrét teletöltsem kávéval. Hosszú napunk lesz és nem én fogok verekedni. Így mire kijutok a lakásból, addigra Zagar már a kocsijához sétál. A feljárón türelmesen megvárom, de amint látom, hogy mit vesz elő.
- Na jó, ez az ért enyhén túlzás, nem gondolod? - vonom fel az egyik szemöldököm. - Nyílpuska? Mit akarsz a torkán átlőni? - kérdezem kétkedőn. Azért túlzásokba ne essünk, ám ha marad nála, akkor csak vállam vonom és elindulok társaságába a park egy kicsit közkedveltebb, ilyenkor mégis néptelenebb irányába.
- Ó, hogyne. Ed drágánk minden reggel pontban nyolc és fél tíz között itt szokot futni. Nem, nem kiszámítható, viszont! - fordulok felé, és pár táncos lépés után már kényelmesen is sétálok az úttal háttal, Zagarral szembe, két kezem között az aluminium bögrét fogom. - Ha azt hinnéd, hogy nem számít rám, akkor tévedsz, ugyanis, az elmúlt két hétben, minden nap kiijöttem ide egy flakon kávéval és csak ültem és úgy tettem, mintha néznék ki a fejemből. Néha még könyvet is hoztam, hogy elhiggye, hogy tényleg nem miatta vagyok itt, sőt! Még azt is elmondtam neki, hogy egy ideig itt dekkolok - állammal a faház felé bökök. Így biztos, hogy nem leszek gyanús. - Nem hinném, hogy számít arra, amit kapni fog. Szóval a terv. Leülünk, megvárjuk, míg elhalad mellettünk és mehetsz, levadászhatod - vagy amit szeretne csinálni vele. Ezúttal én tényleg csak nézelődő leszek. Iszom a kis kávémat és engedem, hogy az események, és legfőképp Zagar sodorjon az árral. Bár még van pár perc, amíg az adott helyre érünk, szóval még elém tárhatja, hogy mit szeretne tenni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 10:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem látom az összefüggést a dartsban, meg hogy azóta nem eszik mióta elvesztette a fogadást. Az csak egy játék. Ha csak Alex olyant nem csinált, amitől elment a kedve az élettől is. Biztos vagyok benne hogy nem! Inkább csak bedobott nekem valami olcsó történetet, hogy addig se erről beszéljünk. Jól van! Amikor viszont elkezdi védeni azt az Ed-et, muszáj vagyok kimondani a feltörekvő gondolataimat.
- Hanyagul?! Így végzem a munkám, ha például lehagyok pár házat a térképről. De amikor szó szerint átrendeződik minden, ami a rajta szerepelt eredetileg, az már szándékos!
Hiába, csak nem hagyja ennyiben. Felemelem a kezeimet kérdően magam előtt, mert megint nem értem. Most miért akarja védeni?
- Majdnem meghaltunk! A francos térképe miatt! Hasonló sem történt még soha eddig!
Nem volt rá precedens, és itt megint a térképen van a hangsúly és Ed állítólagos felderítésén. Régóta benne van a sűrűjében ahhoz, hogy tapasztalt vadászként ne kövessen el ilyen hibát. Felderítésre amúgy sem küldenek ki zöldfülűeket, pont ezért! Egy olyannak maga a folyamat is halálos lenne, nem csak a hibázásai taszítanának másokat is ugyanebbe a sorsba. És akkor még ott van a tény, hogy ő maga rakta Drake asztalára. Vagy a kezébe, a fene sem tudja. De ő volt!
- Ha nem a hamis térképe miatt kerültünk volna veszélybe, azt mondanám igazad van. De pontosan amiatt kerültünk veszélybe, nem beszélve a csak úgy ott termő démonokról! Vártak minket. Úgyhogy ne haragudj, de nem osztom a véleményed! Szerintem Ed nyakig benne van!
Mondom én hogy zizis, most meg már a kávét fogyasztja. Nem tudok vele együtt hahotázni, mert nincs meg az alap hangulatom hozzá. Bosszant az egész. Végül is miatta kényszerültem kispadra, ha lehet így megfogalmazni. Akadályoztatva voltam a munkámban, meg mindenben és nem, akkor sem nevettem, mert fájt minden porcikám. Szóval mérges vagyok, igen! Nem értem Nat hogy tud ezen nevetni, hiszen ő is csúnyán lesérült! Agyára ment a fáradtság! Így miután feltettem a kérdést, mely már egy ideje itt bujkált a nyelvemen, meglep hogy még is válaszol rá, őszintén. Ismerősen cseng a mindenki kerül mindenkit gyakorlat, amióta visszajött, én is kerülöm, de ő is engem. Elmerengve hallgatom csendben a bőre sikerült beszámolót, azt hiszem az csak pozitív, ha próbálja rendbe tenni az elb@szódott dolgokat.
- Értem.
Nem tudok rá mást reagálni. Fogalmam sincs miként lehetne ezen segíteni, de az biztos hogy én nem szereplek benne. Nem vagyunk olyan bensőséges kapcsolatban Drake-el hogy én kérjem számon, noha megfordult a fejemben, de még tudom hol a helyem. Hát nem ott! És nagyon pocsék is vagyok az ilyesmikben. Ha Natalie-nak vagy Cam-nek nem megy, akkor nem tudom kinek menne. Nem is akarok rá ötleteket prezentálni. Látom a szomorú tekintetét, őt is megviseli ez.
- Oké. Menjünk!
Megvonom én is a vállam és megindulok utána. Odakint teszek egy kitérőt a garázsig, a mellényemért és a nyílpuskáért, ezek társaságában csatlakozom vissza Natalie-hoz. Nálam vannak a kések is, úgyhogy minden adott egy hangulatos belezéshez!
- Elárulod merre megyünk?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 888 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Csodálatos, egyszeri és megismételhetetlen filmötletem nem arat kirobbanó sikereket. Sőt, igazán semmilyet sem arat, így csak egy sóhaj keretében engedem is el a témát, hogy aztán áttérjünk másra, majd még másikra. Most, jelen pillanatban úgy érzem, hogy Zagar mellett meg tudok maradni a felszínen. A témákat csak érintjük, nem igazán megyünk bele, ez pedig jelen pillanatban jót tesz a lelkemnek. Sőt mi több. Egyenesen felüdüléssel tölt el, kezdek magamhoz és önmagamhoz térni.
- Azt hiszem legalább részegen le tudom győzni Dartsba – vonom meg a vállamat. – Nem jött össze, noha arra sem igazán emlékszem, hogy miként ért véget az este. Az egyik pillanatban még dobtam neki a tűket, a Cartell lányról beszélgettünk, majd képszakadás. De bezzeg a hamburgereket azt behajtja rajtam – bólintok egyet, mint aki igen is nagyon sajnálja ezt az egészet. Valójában nem annyira, az utóbbi időben nem emésztek meg annyi energiát, hogy szükségem legyen rá. Amit pedig igen, azt a gyümölcsökből, zöldségekből, kávékból is megkapom. Addig meg másra szükségem sincsen.
- És mégis mit tudunk, Zagar? – kérdezek vissza, valójában őszintén. – Feltételezésünk van, semmi több, bizonyítékaink alig, most az, hogy hanyagul végezte el a munkáját? Nem ő lenne az elmúlt időszakba sem az első sem a második – ennyi erővel utánam is jöhetnének, mert hagytam, hogy Tom meghalljon. Ami azt illeti még jogosan pampoghatnának ezért. Hibát, hibákra halmozunk az utóbbi hónapokba, ne áltassa ő sem magát. Bár tény, hogy a magam hibájáról nem sokat beszéltem és fogalmam sincs, hogy szólt-e róla a fáma. Nem hinném, mert rá egy nappal tért vissza Drake ez pedig nagyobb visszhangot keltett, minthogy véletlenül meghalt mellettem egy újonc. Sovány vígasz, hogy végül feltámadt, mégis…
- Még csak gyanúsan vagy furcsán sem viselkedik. Másokkal. Bár Alex mesélte, hogy őt is otthagyta a szolgálat alatt – jó, gyanús, de ez még nem ok arra, hogy szétverjük a fejét. Persze nem is akarom lebeszélni, csak a lényegre szeretnék rámutatni: egyelőre nem tudunk semmiről. Nem tudunk semmit, nem tudjuk, hogy direkt csinálta-e.
Amíg be nem bizonyosodik, hogy bűnös, hihetek az ártatlanságában, nem igaz? Dylanében sem hitt senki. Szembeköpném magamat, ha most fordulnék ezzel teljesen szembe.
A kávé azonban elkészül, én pedig leveszek két csészét, ám félúton korrigálom a mennyiséget.
- Mondanám, hogy nem tudod, hogy mi a jó – a reggeli friss kávénál alig van bármi. Ami életben tartja a még éppen hogy egyben lévő csontjaimat, szinte hídként funkcionál az élet és a valóság között. Mégis ugyanannyi adagot öntök ki magamnak, mintha két poharat szedtem volna le.
De még ezzel is sikerül teljesen leforrázni a nyelvemet.
Ki-be öltögetem azt, a fogammal próbálom az érzéketlenséget lekaparni, mit ne mondjak, vajmi kevés sikerrel.
- Ritkán, de vannak dolgok, amikben egyet értünk. Azt hiszem, hogy javuló tendenciát mutat a kapcsolatunk – nevetem el magamat vidáman, miközben még egy cikkelyt kapok a számba. Gyors rágcsálás közbe kapom az újabb kérdést. Itt pedig a maradék alma meg is áll, csak hagyom, hogy leve szétterüljön nyelvemen, bár az ízét nem érzem. Két rágás után nyelem le.
- Nem vagyok a toppon az utóbbi hónapokban – vonom meg a vállam a kérdésére, hogy miért nem mondtam nemet. – Kihagy az agyam. Úgy értem szó szerint, vannak naprészek, melyek totál kiesnek és fogalmam sincs, hogy mit csináltam akkor – de ezt is csak a fáradtság számlájára írom. Mégsem tudok pihenni, képtelen vagyok rá. Hajt valami, elemi erő, nem tudom, hogy mi. Úgy érzem, hogy baj közeleg, az esőfelhők gyülekeznek és nem pihenhetek. A tudat nem enged.
- Semmi. Őszintén, nincs semmi és ennél behatóbban nem is tudnék mesélni most a kettőnk közötti kapcsolatról – vallom meg őszintén. – Mióta visszajött, mióta elmondta, hogy mi történt nem igazán beszélgettünk, bevallom kerülöm, de azt hiszem, hogy Ő is, nem csak engem, mindenkit. Nem alszik, nem eszik, azt legalább is alig. Nem jár haza, egész nap bent ül az irodájába, próbálja helyre hozni, amit elrontott. Ezt is csak onnan tudom, mert én takarítok rájuk, Abigail meg folyamatosan nyaggat, hogy vigyek levest Drakenek. Nem egyszer találtam már, hogy az asztalán alszik – vonom meg a vállamat. – Problémákról nem beszélünk, pasiból van ő is – legyintek. – Valahogy nem szerettek arról beszélni, ami bennetek zajlik, de megviseli, mi történt vele. Tagadhatja, játszhatja az indián törzsfőnököt, de megviseli, lelkére ül és lassan fel fogja emészteni és fogalmam sincs, hogy miként segítsek rajta – agresszív. Láttam a cirkuszba, hogy mit művelt le. Feszült volt a bálon is, ezt ő is láthatta. Az egész…
Nem ő az, de csodálkozik bárki is érte? Engem csak fél percre szállt meg egy démon és hetekig rémálmaim voltak tőle. Akkor Ő? Persze soha nem fogja azt mondani, hogy nem bírja, hogy elég volt. Annál több a felelősségérzete. Bízok benne, mint vezető bízok benne, tudom, hogy ő a lehető legjobb a városnak, még így is. Bármi is fog történni mellette leszek, ott fogok állni. Mégis… Nem tudok elmenni amellett, hogy nem szólt, hogy nem bízott meg bennünk annyira, hogy el tudjuk fogadni a döntését. Még ha szájhúzva, de akkor is. Tekintetem a beszéd közbe szomorúsággal, bánattal telik meg. Vállamat mégis megvonom a végén.
- Menjünk – jelentem ki halkan, elnézek mellette. Nem akar erről ő sem majd beszélni, hisz pasiból van. A gödörbe ezért sem másznék vissza. Igaza volt Alexnak, hogy szüksége van ránk. Félre kell tennem az érzéseimet. Nem csak Drake miatt. Alex miatt is. Nem engedhetek neki.
A bögrével a kezembe indulok ki a házból. Ó, én ezt itthon nem hagyom. Én csak beszélni fogok, közbe kényelmesen tudok majd kávézni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
121
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
- Milyen fogadás volt az? Miről szólt?
Abba már inkább bele sem kezdek hogy a halban olyan vitamin van, ami jót tesz neki, míg a gyümölcs kicsinálja, mindenhogyan. De legyen így! Legutoljára akkor ettem gyümölcsöt, amikor tényleg semmi mást nem tudtunk enni. És ő hozott magának egy egész kosárral! Megvonom a vállam és bólintok igennel, mert oké, tőlem azzal mérgezi magát, amivel akarja, tekintve hogy én is ugyanezt teszem! Nem nekem kellene papolni! Ha meg kidől, akkor meg bedobom a kanapéra azt ott kialussza magát. Senki sem fogja zavarni! És egyből megoldódnak az alvási problémái is.
- Natalie, ez nem vicc! Fegyver van nála, veszélyes, főleg hogy tudja hogy mi tudjuk!
Nem hiszem hogy olyan könnyű lenne becserkészni Ed-et, ő is vadász, meg van a magához való esze, és nem fogja hagyni hogy olyan egyszerűen agyon verjem.
- Ha nem akart volna rosszat, akkor Drake-nek korrekt munkát ad át és a mi küldetésünk sikerrel zárult volna!
Nekem ez a véleményem, nem fog meggyőzni az ellenkezőjéről, hogy nem akart rosszat, dehogynem akart! Összenézünk, tudom hogy tudja, de közben elkezd hangokat kiadni a kotyogó. Kievickélek a konyhából, helyet adva neki, mert egyből ugrik is. Kiszolgálhattam volna én is, de látom rajta hogy nem bír magával. Szóval akkor most következik a koffein dózis, és jaj nekem! Már így is zizi!
- Köszönöm, én nem kérek!
Látva hogy két bögrét szed le, gyorsan lebeszélem róla. Sosem iszom kávét. Viszont egy spangli tök jól esne, de nincs egy szálam se. Elég nehéz manapság dohányhoz jutni! A sziszegése tudatja velem hogy mohó volt, persze közben megint a hülyéskedésen jár az agya.
- Nekem ez a munkafelosztás tökéletesen megfelel!
Válaszolom kicsit később, egy kacsintás keretében a pult mögül, mert ha ő kérdez, akkor sokáig verhetem Ed-et. Reméljük olyan válaszokat ad, amik inkább az igazság felé hajlanak. Utána csendben figyelem, ha szóhoz tudok jutni, akkor visszaköszön az előbb felmerült kérdés.
- Miért nem mondtál nemet? Mi van most közted meg Drake között?
És nem a szerelmi életére vagyok kíváncsi, remélem nem érti félre. Nekem is megrendült a bizalmam Drake-ben, miután kiderült az egész történés a démonnal, más kérdés hogy rajtam ezt senki sem látja. Jelét sem mutatom, mert van egy olyan mondás, mely szerint tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet! Fogalmam sincs mi zajlott köztük pontosan, hogy a démon visszafordíthatatlan változást idézet elő benne, vagy pedig Drake tényleg csak a városra gondolt és kordában akarta tartani, azonban kudarcot vallott. Szeretném az utóbbit inkább, de még csak most jött vissza. Idővel és a tettei alapján kiderül melyik változat él. Én biztos nem fogok beszélgetni vele erről! Viszont Natalie megítélése érdekel, már ha elmondja és nem fogja megint elviccelni!
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3