Városszéli park

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városszéli park Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
740
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 01, 2019 10:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 01, 2019 10:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Majdnem megkérdezem hogy mit nem ivott, mert a márkát nem ismerem, de vegyük úgy hogy nem ivott elég alkoholt hozzá. Nem értem a kettő hogy függ össze, mindenesetre megrázom a fejemet, mellé a kezeimmel nyugalomra intem.
- Az öreg megoldja.
Rá nagyon sokan felnéznek, még ha nem is vezető, sőt, gyakorlatilag már visszavonult. Mégis minden baromsággal megtalálom. Már előre látom most is mit fog a fejemhez vágni, mikor meglátja a sérüléseimet. Nem fog tetszeni, azt tudom. Nem is azért megyek. Közben túltárgyaljuk a tetoválást, a kelleténél én is közlékenyebb voltam, most meg a fene kotorászást figyelem a táskában. Kicsit el is bambulok, rajta keresztül kitekintek az ablakon, a fejem meg a támlának hajtom. A palack víz és a zsebkendő látványára azért összeszaladnak a szemöldökeim, végül csak kiderül hogy úgy nézek ki, amit nem bír elviselni. Azért szemtelenkedik közben.
- Kösz.
Elveszem tőle morogva, de valahol ez segítség, úgyhogy szófogadóan körbe törlöm az arcomat. A sziszegésem pedig a mégis a sebbe belefolyt adag miatt történik. Közben haladunk, még pár kanyar és több sóhaj kíséretében megtárgyaljuk a lehetőségeket. A kérdésemre adott válasza meglep, mert nagyon részletes, és amikor odaérünk a végére, akaratlanul felhorkanok.
- Téged is megszállt egy? Ha! Azért varrattad magadra.
Megálltunk. Gyorsan lepakolom magam mellé az ülésre a vizet meg a zsebkendőt, azután ki is szállok a kocsiból. Nem tudom mit mondjak még neki az előbbi témával kapcsolatban, jó lenne tudni mi a fenét csinált, de ha itt nekiállunk beszélgetni, meg veszekedni, akkor Ed sosem megy be. Szóval én csak csendben hátramegyek, kinyitom az ajtót. A kezemmel legyezek egyet Ed arca előtt, de a szuszogásán kívül nem történik semmi. Talán nem olyan erős démon szállta meg. Ez zakó! Leoldom a kapaszkodóról és a kezeit inkább a háta mögé kötözöm, azután kiráncigálom a kocsiból és a hátamra veszem. Sietnünk kell, így a már izgatott Natalie felé veszem az irányt és együtt megindulunk a vészkijáraton befelé. Nem mondanám hogy rohamléptekben, mert én leginkább csak kullogok utána Ed-el a vállamon, és ha az ellenőrzési pontnál meg is állítanak minket, inkább ráhagyom Natalie-ra a beszédet. Csak két őr, ő meg azt mond, amit akar. Amint tovább engednek minket, megyek utána, egészen addig, amíg az egyik üres cellához el nem érünk. Itt Ed hamar az ágyon végzi, a zsinórokat elvágom a késemmel a kezéről, mert a démon itt már amúgy is csapdában van, főleg, ha még rá is zárjuk az ajtót.
- Tiéd a terep!
Már megint ökölpacsira emeltem a kezem, és lehet megint viszonzatlanul, de annyira nem is érdekel ez a része. Arrafelé indulok vissza, amerről bejöttünk. Nem a kocsi miatt, mert gyalog megyek. Ha már nem láttak bejönni, akkor kifelé se lássanak. Natalie pedig egy időre kettesben marad Ed-el.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 10:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 626 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm enyhén felvonom, fejemet pedig félrehajtom. Szavaival csak egyet érteni tudok, mégis…
- Azt hiszem, ahhoz nem ittam még elég danoninót, hogy szabályba foglaljam, vagy kötelezővé tegyem. Nem hiszem, hogy hallgatna rám a sok csürhe, szóval marad a közlemény a részemről, csak ennyit tudok tenni – vonom fel végül a vállamat. Ez az egyetlen, amivel elő tudok számára állni, vagy mások számára.
Nem állítom, hogy nem vagyok megosztó személyiség, mert az vagyok. Csak éppen sokszor nem értem, hogy miért nem értik meg, hogy igazából én csak jót szeretnék nekik. Nem akarom senki halálát, de ahhoz sajnos túl messzire is el kell mennünk. Mennem.
- Én sem tetettem magamra sokáig – vonom fel a vállamat. – A fekete füstig, a pokol bezártáig, kordába tudtuk tartani őket. Most változott meg minden. De remélem, hogy fogunk tudni tenni ellene valamit – fordulok Zagar felé és egy meleg mosolyt küldök felé. Hátrafordulok újra csak és az alvó, ájult Edet nézem. Elhúzom újra a szám és megint a táskába kotorászok.
Ha akkor engem sem száll meg… Ha nincs ott az angyal. Nagyot nyelek. Bele sem merek gondolni, hogy mi történhetett volna. Járhattam volna pont úgy, mint Ed. A pulovóeren keresztül vakarom meg a karomat, ott ahol a frissen rám tetovált pecsét szerepel. Majd tovább kutatok a táskába. Egy vászonzsebkendőt kerítek elő és egy palack vizet.
- Sajnálom, csak sós víz van nálam – nyújtom át neki. Egy idő után már fel sem tűnik az embernek, ha épp azt is issza. Egyfajta megszokatása ez a szervezetemnek. Így legalább tudnám, ha megszállna egy démon, ha esetleg nem érzékelném, ha sunyi lenne és el akarna bújni. Nem tudom, hogy képes lenne rá, egyszerűen csak kezdek túl paranoiás lenni. – De ezzel le tudod mosni a vért, legalább, hogy ne kapjunk szívinfarktust, ha rád nézünk – vigyorgok rá szemtelenül, habár a helyzetünk nem igazán indokolja ezt.
- Okés – egyezek bele. – Nem kell, egyedül is el tudom intézni, vagy nem. Majd küldetek valakivel papért, nem hagynám egyedül, ki tudja, hogy mit tenne magával, ha rájönne a benne lakozó démon, hogy csapdába esett – húzom el a szám, egy utolsó pillantást vetek is még rá, mielőtt beindítanám a motort. Mert ezek szerint döcögünk vissza a bázis felé.
Minden egyes kanyarnál, minden egyes utcasaroknál egyre mélyebbről jövő sóhajok szakadnak fel a torkomból. S a beszélgetésünk sem olyan fesztelen már, mint pár perccel ezelőtt.
Egyikünk sem. Újra csak mély levegőt veszek a levegőt pedig lassan fújom ki, ahogy a bázis felé közelítünk, mégsem állok meg előtte. Elkanyarodok jobbra, majd balra és újra jobbra. Minél jobban megkívánom közelíteni a hátsó bejáratát. Nem akarom mások szeme láttára bevonszolni.
- Valószínű – fordulok félig Zagar felé. – Vagyis igen. Olyan, mintha kívülről szemlélnéd, hogy mit csinálsz. Tiltakozol, az elméd, a hangod tiltakozik minden mozdulat ellen, mégsem tudsz semmit sem tenni ellene – vonom fel az egyik vállamat, mint aki tapasztalatból beszél. S mire erre rájövök… Megköszörülöm a torkomat.
- De lehet, hogy függ attól is, hogy ki szállta meg és miért – tekerem a láncot mutatóujjam köré, miközben megállunk a bejárat mögött.
- Gyorsan vigyük be – pattanok ki a kocsiból, mielőtt még faggatózni támadna kedve. Na, ehhez a beszélgetéshez, most egyáltalán nincs kedvem. Nem is tudom, hogy kivel beszélhetnék erről, hogy őszinte legyek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Odaadom neki a táskát, ő meg kotor benne, viszonylag hamar megtalálja a láncát. Én addig a véres kézfejemen szörnyülködöm. Az alsó ujjperceimnél mindkét kezemen felszakadt a bőr, a homlokomon éktelenkedő sebről ne is beszéljünk. És az a múlni nem akaró enyhe szédülés olyan, mintha már ittas lennék. Sosem érte meg szétverni senkit sem, mégis mindig meglépem.
- Én is erre gondoltam.
Jegyzem meg miután befejezte a gondolatmenetét.
- Mostanra már mindenkin rajta kellene lennie. Egyszer az öreg azt mondta nekem, minket azért nem szállhattak meg régen, mert mindegyikünk makacs, mint az öszvér. De azért erre alapozni nem érdemes.
Én még most sem vagyok ebbe biztos, talán csak mázlink volt. De mind a hármunkon van ilyen már vagy húsz éve.
- Szabályba kéne foglalni, nem közleménybe. De megértem hogy a célnak most ez a legkézenfekvőbb.
Mielőtt ezt is kötekedésnek veszi, gyorsan pontot tettem a végére. Már azt is tudom ki fogja ezt a közleményt intézni, mert nekem semmi kedvem ott szédelegni velük, amíg a papra várunk. Közben szépen levezeti az útvonalat, ami már az én fejemben is átszaladt.
- Jól van. Becipeljük. Utána én megkeresem az öreget. Ő el tudja intézni nekünk a közleményt, meg engem is. Ne haragudj, de nem akarok így ott várni veled. Mire a pap megérkezik, addigra én is visszatérek.
Noha az orvosi sokkal közelebb van, mint a haza, de engem oda csak bevinni lehet, ájultan maximum, mert magamtól be nem megyek. Szóval csak az öreg az egyetlen opció, vagy a testvérem, de utóbbi nem lenne jó ötlet, Ed miatt. És jobb is, így nem kell azzal a közleménnyel vacakolni! Meglep hogy nem akarja rögtön meghallgatni Ed diktafonját, általában mindig mindent azonnal tudni akar. Ha nem, hát nem. Megint a plafont bámulom, miközben elindulunk, immáron a bázis irányába. Nem tudom hogy akarok-e erre válaszolni, mármint hogy ki mire számított.
- Egyikünk se.
Vágom rá mégis. Bár úgy sejtem nekik lesz egy hosszabb beszélgetésük. A démonok csak felerősítik, ami az emberben benne van, úgyhogy szerintem Ed magától bele van zúgva Natalie-ba. Valószínűleg nem ennyire durván, mint amit a démonnak sikerült kihoznia belőle.
- Emlékezni fog rá miket művelt? Miután újra önmaga lesz.
Nem tudom milyen ez, engem sosem szállt meg egyik rohadék sem. De ha a válasz igen, úgy Ed nehéz napok elé néz.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 27, 2019 9:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 626 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Felcsattanására nagy levegőt veszek és most csak dacosan nézek rá.
- Tudod – kezdek bele, nyugodtan. – Néha el kellene járnunk párterápiára, és most komolyan mondom! Folyamatosan félreértjük egymást! – mutatok rá mutatóujjammal, ajkaimat összepréselem. Inkább nem reagálok durvábban, de ezt meg őszintén gondolom. Most hogy belegondolok eddig még sose dolgoztunk nagyon kettesbe. Vagyis mindig csak csapatszinten és amit mondott Drake, azt elfogadtuk. Legfeljebb én kérdőjeleztem meg, heves vitáink meg csak köztem és közte zajlottak le, a többiek legfeljebb végignézték.
Zagarral a kommunikáció… Nem egyszerű.
- Az a füst tett velük valamit – ráz ki a hideg, ahogy visszaemlékszem rájuk. Az őrjöngésükre, ahogy fáradhatatlanul támadnak. – Viszont a fejlevágáson kívül nem használ nekik semmi – húzom el a számat. – Nem igazán emberek, mert a fájdalomra sem reagálnak, de arra sem, ha szíven lövöd őket, nem emberek, már nem – de nem is holtak, így a legegyszerűbb, amit kitalálhatok, az az, hogy zombik. Ez áll hozzájuk a legközelebb. Újra csak kiráz a hideg.  
- Oké, oké! – emelem fel kezemet védekezőleg, mielőtt újra csak félreértene valamit. Persze legyen ez is az én hibám, de legyen, nem szólok róla senkinek. Nem tudom, hogy miről és mégis kinek, de nem fogok szólni.
Senkinek, semmiről, semmit és akkor az úgy mindenkinek jó lesz. Inkább csak elkapom a kulcsot és már itt sem vagyok. Az a pár perc, amíg visszaérek, úgy érzem, hogy kell mindkettőnknek ez az idő, hogy lenyugodjunk.  Maradtam volna még félholt és fáradt és akkor nincs ez. Én sem értenék meg semmit, így félre sem, egyikünknek sem lenne semmi baja.
Majd újra eszembe jut az álmom. Fejemet könnyedén megrázom.
Vissza ne mássz a gödörbe!

Valójában fel sem tűnik, hogy Dylant említem, ez a tény, hogy az erőt elnyomjuk, annyira természetes, ahogy az eredete is. A fájdalom a név kiejtése után, mégis tompa. Tompább, mint eddig, amiért most rosszul érzem magam. Ügyes vagy, Natalie, rajtad is kiigazodni. Csak sóhajtva csapom be a hátsó ajtót és szállok be a kormány mögé.
Egyszerű kérésem van felé, de nem teszi meg, csak szemem sarkából tekintek rá, de aztán már vissza is az útra. Az ablakot magam mellett letekerem, hogy a reggeli friss levegőt beengedjem az utastérbe. Könyököm a párkányra teszem, a szél fújta hajamat a fülem mögé kényszerítem. Kell ez a csípős levegő még, hogy felébredjek.
Viszont még mindig nem adja, amit kérek, így a park szélénél megállok az út szélére hajtom a kocsit. S mintha csak erre várt volna!
Csak egy sóhaj szakad fel a torkomból.
- Köszi – s ebben az egy szóba nincs semmi gúny, semmi irónia. Gyorsan kihalászom belőle a láncot, és a nyakamba akasztom. Még mindig erejének teljébe világít. Fejemet hátrafordítom, hogy az embertestbe zárt démonra tekinthessek. Elhúzom a számat.
- Oké, csak úgy vigyük is be, hogy ne lássák sokan. Nincs szükségünk most pánikra, hogy Drake után, egy másik vadászt is megszállt egy démon – tekintek Zagarra. – Meg ki kellene adni egy közleményt, hogy mindenki varrassa magára a démonmegszállás elleni pecsétet – rázom meg a fejemet, ahogy visszafordulok előre. Még csak az kellene, hogy tömegesen mondjanak fel, mert a pánik felütné a fejét.
- Jó a börtön, csak akkor a pincerendszeren keresztül vigyük be, tudod az épület hátuljánál van egy vészkijárat, amit senki sem használ, tényleg nem szívesen vonszolnám végig a csarnokon keresztül, a folyosókon – húzom el a számat. Tudom, macera. Tudom, hogy túlbonyolítom, még be is látom, még ha csak magamba is, de belátom. De jobb az elővigyázatosság.
Elveszem tőle a diktafont, egy ideig figyelem, nézem, majd csak beleejtem a táskába, amit meg kettőnk közé ejtek.
- Majd később foglalkozzunk vele, most túl sok lenne, még az is, így is zsong már a fejem – persze képletesen, ha valamire, akkor erre nem számítottam. A kulcsot újra elfordítom, kihajtok az útra és egyenesen a bázis irányába indulok. – Bevallom, ha valamire, akkor erre nem számítottam – intek fejemmel Ed irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
- Nem ezt mondtam!
Vágom rá a kifakadására, mert ő tényleg, de tényleg mindent kifordít, akármit mondok neki. Semmi kedvem ölbe tett kézzel ücsörögni, az nem az én műfajom. Várnom kell, mert folytatja tovább, én pedig igennel bólintok a többire.
- Nem nevezném őket zombiknak. Nem rohadnak és nincs hullaszaguk sem. Szerintem ők még élnek, csak nem önmaguk.
Mintha csak megszállták volna őket, noha tudom, semmi köze ehhez a démonoknak. Feltehetőleg élnek és ebből kiindulva talán vissza lehet fordítani a folyamatot. Persze az agresszív viselkedésre nem reagálok, mert nekem még a fekete füst sem kell hozzá, úgyhogy hatalmas nem lenne rá a válaszom, azt meg nem díjazná. Egyébként is, mikor kellett nekünk embereknek indok egy kiadós csetepatéra? Generáljuk mi azt magunknak, nem igaz? Amennyi idióta rohangál a városban! És ebbe beleérthetjük a természetfelettieket is, sőt! De nem folytatom a levezetést, elrakom az elmém egy zárt fiókjába. Ez most nem érdekes. A további szavaiból megint csak kiderül, hogy nagyon félreértette, amit mondtam. Most már felment a pumpa!
- Nem, Natalie! Úgy értettem, hogy ne szólj róla nekik!
Kezdek kiakadni tőle. Nem hiszem el, hogy minden egyes szóra valami teljesen mást képzel oda! Nemtetszésemnek a kezem lendülete ad hangot és teszek egy félfordulatot. Nah, szerintem ennyi beszéd elég is volt Natalie-val mára! Bár hiába minden igyekezet, a kulcsot oda kell adnom neki. De legalább addig csend van, amíg visszaérkezik a furgonnal.

Mehetnékem van, ezért is húzom fenemód Ed-et magam előtt és még azzal sem foglalkozom, hogy mit önt ki a földre a táskájából. Szerencsétlenkedik egy sort, ahogy én is, ennek ellenére Ed hamar a kapaszkodóhoz lesz rögzítve. Még az ajtóban állok, amikor rárajzolja a jeleket. Most először hallom beszélni Dylan-ről. Felejtsük el a Dylan témát! Csak kicsúszott a száján, láthatóan még mindig megviseli. Bólintok egyet az elhangzottakra, aztán Ed-re csapom az én oldalamon az ajtót. Még az is lehet van a kaszni alá rajzolva csapda, de nem tudom, mert nem néztem meg. Most pedig nem kellene itt tetvészkedni, úgyhogy be is szállok a kocsiba. Mindketten helyet foglalunk, ő elindítja a motort, én meg inkább a kocsi plafonját bámulom teljesen nyugalomban. Egy kicsit kótyagos a fejem, hát még a hülyeségeit hallgatva! Kifarol, mint a vadbarom, amire azért oldalra sandítok. Remélem nem hagyjuk el a kocsi felnijét útközben. Visszatér a megnyugtató, ámde koszos plafon látványa, aztán hirtelen összerezzenek. Úgy odavágja nekem a táskáját, mintha mindig is ezt kellene csinálnom. Ugyan szépen kért rá, én hosszú ideig, mintha egy mumust bámulnék, csak pislogok a táskára. Semmi kedvem belenyúlni! Keresgélni meg főleg nem akarok benne! Gondoljon akármit is erről, lesz@rom! Azt is, ha hangot ad neki! Úgyhogy még jól is jön, amikor megállunk. Én nemes egyszerűséggel visszaadom neki a táskát. Vele ellentétben csak átcsúszik az ő ölébe.
- Parancsolj!
A kérdése még pihen. Nálam az ördögűzés úgy néz ki, hogy megölöm azt akit megszállt, azt jó nagyot! Az eredetihez meg minden kell, ami elhangzott. De mennyire rühellek templomba járni! Elhúzom a számat. Gondoljuk végig!
- Talán még is csak jobb lenne a börtön. Minden egyes cella alapköve le van festve csapdákkal. Ott csak kevesen látják, ha látják és jobban őrzött terület!
Az ördögűzés nem mindig sikeres, és egy publikus helyen, mint a templom, boldog boldogtalan rajta köszörülné a nyelvét. Amellett szerintem veszélynek lenne kitéve a gyülekezet. Nem mindenkire van felvarrva a megszállás elleni rúna. Bár én mindig is azon a véleményen voltam, hogy akik a templomba járnak, azok nem jó emberek, így nem kell őket megszállni. Maguktól vállnak démonokká. Általánosságban tízből egy vágyik áhítatosságra, az összes többi csak azért jár oda, hogy lássák ott volt. Azt ki tudja milyen bűnöket takargat valójában! Úgy gondolom Ed-nek is jót tenne, ha rajtunk kívül már nem tudna senki erről, csak akivel megosztjuk. Most ismét oldalra fordulok, Natalie-ra tekintek kérdőn, megvonva a vállamat.
- Mit mondasz? Börtön? Templom?
A kérdése amúgy is úgy hangzott, mint egy korhatáros pornóforgatás előkészülete. Fel kellett volna venni a diktafonra és tutira mindenki félreértené, akinek lejátszuk! Apropó, a diktafont neki nyújtom.
- Nem.
Eszembe sem jutott meghallgatni. Nem sok lehetőség adódik. Vagy Natalie beszélgetései lesznek rajta, vagy a démonnal folytatott diskurzusai, vagy pedig magányos pillanataiban felvette az emlékezéseit. Egyik sem kecsegtető a számomra. Ám ha lenyomja a gombot, akkor véget ér a találgatás!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 11:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hát persze, miért is gondoltam volna, akár egy pillanatra is, hogy támogatni fog, vagy legalább őszintén elmondja a véleményem. Jobb szemöldököm csak egy pillanatra szalad fel a homlokom tetejére, majd már hullik is alá, egy mélyről jövő sóhaj kíséretében.
Erről ennyit. Na nem mintha saját szakállamra nem dolgoznék, de lássuk már be. A mostani állapot nem jó, senkinek sem.
Kérdésére mégis felhorkanok.
- És akkor üljünk ölbe tett kézzel, amíg ők semmit sem csinálnak és istennek az a valami idióta tesója, meg majd elpusztít mindent? Tudtad, hogy zombi emberek járkálnak a városba? – nem hiszem, hogy említettem volna neki. – Vagy feltűnt, hogy azóta a különös fekete füst óta mindenki sokkal aggresszívabb? – és itt most amúgy Ed felé bökök is állammal. – Ha ahhoz elég jó voltam, hogy San Francisco követeivel tárgyaljak… - a mondatomat mégsem fejezem be. Nem vagyok elég jó, hogy a Pokol urával is megtegyem, mégis mit tudnék neki adni?
Egyébként is csak egy kósza ötlet volt, semmi több. El is engedném, ám most ő folytatja én meg feszülten figyelem. Minden egyes mondatát, szavát, közben arcát fürkészem.
- Valamiért, hónapokkal ezelőtt eljöttek, tárgyaltak, Alex ott volt, ő képviselte a várost – húzom fel a vállamat. – És ők jöttek, ők akartak valamit és köztük volt egy démon is – biztos van valami, amit fel tudnánk nekik ajánlani. Csak tudnunk kellene, hogy mi és onnantól lehetne alkudozni.
- Előbb dolgoznunk kellene azon, hogy miként tudunk jól együtt dolgozni – fonom keresztbe a karomat, mint aki el akarná viccelni ezt az egészet. Holott eszem ágába sincs. Egyszerűen csak minden körvonalazódik a fejembe, próbálom kitalálni, hogy mi legyen, hogyan legyen. A város az első, ezzel tisztában vagyok. Jogköröm sokmindenhez nincsen. De tennünk kell valamit.
Valakinek, most már muszáj lesz megtennie.
Az elmenetelünk mégsem annyira egyszerű. Legalábbis nem tűnik annak, amíg észbe nem kap. Hálás mosolyt küldök felé, miközben a kulcsot dobja. Két kézzel kapom el, tenyereim közé zárom azt és úgy őrzöm ott, amíg a járgányhoz nem érek, mintha az életem múlna rajta.
Ami azt illeti az is múlik.
Így hát gyorsan, ahogy csak tudok, vissza is térek hozzá. Csak beállítom az ülést – mert naná, hogy hosszabb a lába, az enyémnél. A tükröket, mert nyilván ő is más merre néz, de ezt mind útközben, mert hát haladnunk is kellene.
És ez a változás nem tett annyira jót a kiszállásomnak. Már csak az kellett volna, hogy felbukjak a kilógó övbe és még hanyat is zuhanjak.
Ám ez még így is szerencsésnek bizonyult. A medálom világítani kezd az óvatlan szó, meg kicsúszik az ajkaimon.
Visszakérdezésére rögtön magyarázok is. Az ő agya pedig most gyorsabban jár – számlámhoz legyen írva a kávéból három kortyot tudtam inni és még mindig az álmom hatása alatt vagyok, vagyis rohadtul fáradt vagyok és az elmém is az. Ő hamarabb gondolkodik ezúttal.
- Ööööhm, oké! – helyeslek, de lélekben már rég nem itt vagyok. Hanem valahol távol, egy messzi galaxisban, ahol épp a rúnák pecsétekké alakulnak át a fejembe. Amilyen gyorsan csak tudom összeszedem a holmimat, és az ellenkező oldal ajtaját nyitom fel, ahogy ő beteszi Edet. A táskámba túrva szemceruzát húzok elő, izzadt, meztelen alkarja alá nyúlok és szorosan tartom meg.
Pár rúna, egy kör.
- Ez blokkolja a képességét. Még Dylan… éltében kísérleteztünk vele – fel sem tűnik, hogy hangom egy pillanatra megcsuklik. – Ha magához is tér, nem fog tudni mágiát használni ellenünk – emelem tekintetem Zagarra ki vélhetőleg még az ajtóban áll. Na igen, ez az a rúna, amit nem igazán osztottam még meg senkivel. Túl fájó volt, túl sokáig.
Azt hiszem, hogy kezdek túllépni rajta, így végleg.
- Csapdát nincs időm és nincs is helyem alá rakni, valójában a kocsi kasznijára kellene – adok neki egy tippet, ha majd későbbiekben szeretné igénybe venni a szolgáltatásaimat.
Majd kimászok, becsapom az ajtót és beülök a kormány mögé. Gyorsan, precízen, de azért rutinosan farolok ki, fordulok meg. A kormány kereke csak körbe, körbe jár, majd a végzetes pontnál elengedem, hagyom, hogy visszaálljon a helyére.
- Mi az? – nézek rá fél szemmel, majd félig hátra is fordítom a fejem Edre. Jobb kezemmel nyúlok hátra, veszem előre a táskámat, az pedig Zagar ölébe ejtem. – Keresd meg légyszi a láncom, valahol a tetején van – kérem tőle, majd elindulunk a város felé, a bázis felé. Majd megállok.
- Akarjuk, hogy mások is lássák? Ne menjünk inkább templomba? – ördögűzéshez az dukál. Na meg, jó lenne, ha lenne egy papunk is, ahhoz meg templom kellene. Noaht fogalmam sincs, hogy hol van, napok, vagy hetek óta alig láttam.
- Meghallgattad? – utalok a diktafonra. Kíváncsi lennék, hogy miért volt nála, mert az elején nem vettem el tőle.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Már szinte vártam mikor veti fel az ötletet. Így aztán megvonom a vállam.
- Azt csinálsz, amit akarsz.
Köpök még egyet a földre, ami nem neki vagy Ed-nek szól, csak még éreztem a sós vér ízét a számban. Közben ő jön a miérttel. Most már kénytelen vagyok reagálni rá, mert egyértelműen kihangsúlyozta hogy számít a véleményemre.
- Kérdés mennyire fogják zokon venni hogy helyettük és a nevükben ülsz le tárgyalni a Pokol urával? Azon kívül mit tudnál neki ajánlani cserébe? Mert ami nekik kell, azt általában elveszik, vagy így, vagy úgy.
Látom az arcán, a tekintetén azt a tenni akarást, amitől teljesen biztos vagyok benne hogy ebben most egyetértünk. Igen, túlmutat rajtunk. Marissa meg azt hiszi, hogy ő az idomár a cirkuszban, aztán csak pislogni fog, amikor leharapja a kezét az oroszlán! Elgondolkodva rágcsálom a számat, de a fejem fájása nem engedi szabadjára az ötleteket.
- Mindenesetre ha úgy döntesz, akkor kíséret nélkül eszedbe se jusson elmenni!
Magamra mutatok közben, nem azért mert érdekelne mit cseverésznek ott, sőt, valószínűleg be sem teszem oda a lábamat, hanem kintről bebiztosítom a terepet. Majd bevisz magával még másokat testőrnek, én meg leszek az utolsó pont, mint mindig. A lényeg hogy Natalie egyben és épségben jöjjön haza, velünk! Aztán meg hogy itthon ki kire fog fegyvert emiatt, az megint egy másik történet. Szerintem ő is tudja, hogy nincs értelme bevonnia se Drake-t, se a Tanácsot. Előbbit azért nem, mert amilyen szabály követő mostanában, biztosan ellenezné, nah meg ha tud róla, úgy őt is belekeveri megint. Utóbbiakat meg azért nem, mert ott egyértelműen bele sem mennének. Ez már csak ilyen egyirányú utca: elől behajtasz, hátul meg angolosan távozol. Nah, de most hogy ezt így megvitattuk, akkor el kellene cipelni Ed-et! Teljesen kiment a fejemből a féktárcsa, pedig pont tőlem kért egyet, én meg mondtam hogy hozok neki. Ajh! Elkezdek a zsebemben kutatni a kulcs után.
- Jól van.
Morgom neki foghegyről közben, majd a kocsi kulcsot kihúzva a zsebemből egy laza csuklómozdulattal hajítom feléje, ívesen felfelé. Remélem elég éber, és nem találja arcon, mert akkor azért is itt fog szívózni velem.

Amíg ő oda van, én először leguggolok Ed mellé és átkutatom a ruháját. Fegyver valóban nincs nála, de a mackója hátsó zsebében találok egy diktafont. Ez most az én zsebemben köt ki, utána pedig leülök a padra, még mindig a fejemet fogva. Mire Natalie visszaér, már eláll a vérzés, én pedig Ed-hez lépve a hónalja alá karolok és felemelem annyira, hogy a kocsiig el tudjam vonszolni. Ő közben szó szerint kizubog a kocsiból, hallom a táskáját és a belőle kiömlő cuccokat koppanni a földön. Fasza! Pont elhaladok a bugyi meg a mindenféle kencefice közelében, és csak nézek egyet lefelé! Amúgy jobb nem tudni mit rejt egy női táska. Mennék is tovább, de aztán a jajgatása megállít. Már valahol a kocsi orránál vagyok, éppen kerültem volna meg.
- Mi van?
A medálra kúszik lefelé a tekintetem. Mikor elmondja miért világít, csak megrázom a fejem nemlegesen.
- Beültetem és odakötözöm a kezét a kapaszkodóhoz! Te meg rajzolj egy csapdát gyorsan!
Sietősebben vonszolom tovább Ed barátunkat a kocsi hátsó ajtajáig, ott aztán begyömöszkölöm az ülésre. Bármikor felébredhet, úgyhogy remélem Natalie feltalálja magát. Semmit sem érnénk vele, ha nem lesz meg a csapda. A kesztyűtartóban megtalálom a bilincset, ezzel rögzítem Ed-et a kapaszkodóhoz. Nyitva hagyom az ajtót, mert a csapdát alá kell helyezni, vagy rajzolni.
- Siess!
Arrébb állok, helyet hagyva Natalie-nak. Amint kész a csapda, beszállhatunk a furgonba, én az anyósülésre fészkelem be magam, bevágom az ajtót, a lábaimat pedig a műszerfalra vetem. Így amolyan félig fekvő helyzetben legalább nekidőlhetek a támlának, a jobb kezem pedig a homlokomra teszem.
- Ezt a zsebében találtam!
Nyújtom oda neki a diktafont, amikor már ő is beült.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Faszom sem akar okosabbnak tűnni! Fú, de jó, hogy nem látok bele a fejébe, mert most egy újabb ordító háborúba kezdhetnénk mi ketten, ám az apró pattogásaim nem maradnak el. Mérhetetlen a düh, mely körbejár és ha hozzávesszük, hogy a nem alvásom miatt az idegeim tropára mentek, akkor várható, hogy előbb utóbb robbanni fogok.
Nem akarok okosabb lenni, a világon nem vágyok semminél jobban, mint arra, hogy ne kelljen annak lennem. De amikor hozzájuk hasonlóval vagyok körbevéve, akkor kénytelen vagyok nekem gondolkodni, ezt várják el tőlem.
Ezúttal Zagar mégis jó érzékkel tudja, hogy mikor maradjon csendbe, vagy éppen mit is mondjon. Vagy épp ne mondjon semmit. A csend egyébként csak olaj a tűzre, ám most mégis próbálok úrrá lenni. Veszek pár mély levegőt, hosszan bent tartom és lassan fújom ki.
- Tudnám, ki volt az a marha, aki kitalálta, hogy ez működik – mert amúgy semmit sem használ és még annyit sem. Sőt mi több! Ujjaimat ökölbe zárom, a feszültséget megpróbálom kirázni belőlük, lábamból, s amikor újra a pokol ura kerül szóba elgondolkodtatóan tekintek rá.
- Mit szólnál hozzá, ha leülnék vele tárgyalni? – bukik ki ajkaim közül hirtelen a kérdés. Majd mielőtt még mellre szívná, kezeimet felemelem – inkább védekezek előre. – Komolyan mondom. És őszintén érdekel a véleményed. Előbb-utóbb, el kell simítanunk a szálakat, legalább is, amíg akaratlanul is rájuk vagyunk hagyatkozva – és gondolok itt a némberre, aki bezárt mindent és ami miatt minden jöttment a földünkre jött, hogy az életünket nehezítse meg. Meglehet, hogy őrült ötlet és igazából még csak semmi jogom sincs hozzá, főleg nem a város nevében beszélni.
De senki más sem teszi meg értünk. Fel kell emelnünk a hangukat, vagy legalább cselekednünk és nem csak báboknak lennünk.
- Lehet, hogy az övé – vonom meg a vállam. – De lásd be, hogy ez kezd túltenni rajtunk, egy ponton túl mi fogunk a fűbe harapni – vonom fel mindkét szemöldököm. Mondanám, hogy a végtelenségig nem harcolhatunk, de harcosok vagyunk, vadászok, ez a dolgunk. Viszont ha túlhajszoljuk magunkat, abból jó semmi sem fog kiszülni, ebben biztos vagyok.
De azért haladunk előre, s amikor felteszi a kérdést, akaratlanul is felvonódik szemöldököm.
- Persze, amibe épp most kértem féktácsát, de az ördög táncát is járhatjuk vele – felelem zsigerből és tudom, hogy ez megint egy rossz húzás volt. – Mehetnénk a tieddel? – pislogok rá szépen, még mosolygok is hozzá! Lássa ám, hogy kivel van dolga. S ha megkapom a kulcsokat, könnyedén kapom el és már fordulok is.
Nem kívánok sokáig maradni. Csak visszaszaladok a házba, felveszem a táskámat és már megyek is a rozoga járgányhoz, hogy kinyissam és behuppanjak az ülésre. A táska az ülembe pihen még. Pillanatok kérdése csak és beröffentem a járgányt és előbb kitolatok, majd egy szép félkört leírva fordulok meg vele, hogy ezután szempillantás alatt vissza is térjek Zagarhoz.
A kocsiból lendülettel szállok ki és nyilván elfelejtem, hogy eddig az ölembe volt a táskám, szóval ahogy kiszállok úgy esik ki az ölemből és borul ki. A tegnapi ruhám, a bugyim, egy rúzs, szemceruza, egy fél pár zokni és a nyakláncom, rajta a tűzkő medállal. Mely halványan kezd el fényleni.
Persze ezt nem látom, hiszen zsörtölődve nyúlok a táska száráért és próbálok bele mindent visszahajítani. A láncért nyúlva látom csak meg…
- Ajaj – kezdek bele és óvatos lépést teszek hátrébb Edtől. – Azt hiszem, hogy baj van – mutatok a földön, még ájultan fekvő férfi felé. – Az a lánc akkor kezd el világítani, ha természetfeletti van a közelben. És remélem, hogy nem téged szállt meg egy démon… - kezdek bele és tekintek fel Zagarra. Mozdulatomba állok meg.
Már most utálom ezt a napot.
- Zárka helyett, ördögűzés – tényleg bajba van szegény pára. Én meg majd megöltem. Jó, lelkem ismeretével nem most fogok törődni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Egy ideig szemezünk. A mérhetetlen dühön kívül mást nem tudok leolvasni az arcáról és ha ez tartósan így marad, akkor akár kezdhetem is megásni a sírt Ed-nek. Ó, tudom, meghalni nem tud! De aztán dadogni kezd, a kifakadásából pedig úgy veszem ki mégis csak átgondolta. A kérdése az viszont üti a logikus érveléseimet, meg azt is, amilyennek mutatja magát a külvilág felé. Majdnem rávágom hogy "Te akarsz mindig okosabbnak tűnni!", aztán az egészből egy apró horkanás kerekedik, mellé a vállrándítás társasága. Nem, nem! Valótlant mondanék én is ezzel, mert tényleg sokszor okosabb mindenkinél, és nem azért, mert annak akar tűnni. A semmiből kiinduló veszekedést meghagynám annak, aki rá van hangolva! Zsibog a fejem, így inkább az ingem ujját babrálom, letörlöm vele az arcomat, és odaszorítom a sebemhez. A szabad kezemmel lehajolok a nyílpuskámért, amit hanyagul a földre engedtem, amikor Ed-et igyekeztem leszedni Natalie-ról. A nyilam már megint kiesett belőle és kettétört. A pántjával a vállamra veszem, közben Nat is kotorászik a bögre után.
- Ultimátum, az kéne!
Vágom rá zsigerből, ha már ez a fene nagy szövetségesdi megköttetett. Esetleg kiegészíthetnék a démonok eltakarodásával és kitiltásával, kipucolhatnák az elzárt szektorainkat. Ő meg úgy beszél Luciferről, mintha épületes barátok lennének, pedig csak a bálon ismerkedett össze vele. Visszafordulok hozzá.
- Miből gondolod hogy ez nem az ő műve? Ismered a mondást: messziről jött ember azt mond, amit csak akar!
Szerintem ő sem bízik meg benne, sem a szavában, csak az Ördögünknek sikerült pozitívabb képet alkotnia Natalie előtt magáról, mint amilyen sz@r helyzetben vagyunk mi. Amellett nagyobb részben Amara műve, nem igaz? Szóval lehetne ujjal mutogatni! Ed-hez lépek, és közvetlenül mellette állok meg.
- A te kocsidat?
Valóban úgy voltam vele hogy elcipelem az autóig, a házig tutira nem. Hunyorgok rá egy ideig, a kezem még mindig az ingem anyagát tapasztja a vérző sebre. Csak azért kérdezem, mert akkor majd visszafelé is kuncsorognom kell idáig, tekintve hogy ebben az esetben az én furgonom itt marad és rajta kívül nincs más járgányom jelenleg.
- Itt maradok.
Nekem is jobb lesz így. Ha az enyémért akar menni, akkor feléje dobom a kocsi kulcsot, ha az övéért, akkor meg maradok itt, amíg visszaér.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 8:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 448 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Különös szimbiózisban élünk Zagarral. Vagy miként is fogalmazzam ezt meg? Amíg ő ideges, addig én vagyok nyugodt - a mai napon legalább is ez jellemző ránk - s amíg ő megnyugodott, bennem úgy kezd felmenni a pumpa, mint most, is miközben próbálom lehámozni magamról ezt a nyomorult kis senkiházi kis…
Fú, hát erre szavak sincsenek, legszívesebben csak mondanám a magamét, de még csak a szavak sem jönnek a számra, annyira fel vagyok háborodva. Mármint őszintén, ilyen ideges én nem tudom, hogy mikor voltam utoljára, mely ennyire mélyről jön. Nem, a kilences szektorban sem voltam ennyire felpaprikázva semmin sem. Ez, ez, ez, egyszerűen.
És még Zagar is közhelyekkel - vagy inkább semmivel - dobálózik. Emelem a kezem, hogy hozzávágjak valamit, de semmi sincs a kezem ügyébe. Még a bögréje is felborult, a kávé kifolyt belőle. Szóval csak úgy állok előtte, mint egy túlpörgött hörcsög. Felfújt arccal, fújtató, csücsörítő ajkakkal, villámokat szóró tekintettel. Komolyan, ha szemmel néha ölni lehetne…
Zagar tán még élne - de ebben sem hiszek. Azt hiszem, hogy a vadászbázis 99%át már rég megöltem volna. Az az egy százalék meg én vagyok. Meg tán Alex. Lássuk be, hogy hozzá sose nyúlnék úgy igazán.
Keresnék neki zsebkendőt, hogy letörölje a vért, de nincs nálam egy sem. Kötött felsőm ujja meg már így is véres, hála Ed szétvert szájából kijött nyálának.
- Ne, ne, ne gyere itt nekem a logikus érveléseiddel! - figyelmeztetem, de már rögtön veszek is nagy levegőt és ki is fújom azt. Szemeimet lehunyom, próbálok magamra nyugalmat erőltetni. - Miért mindig én legyek az okosabb? - dünnyögöm. Bezzeg ő meg kiadhatta magából a haragját és szétverhette a képét, annak ellenére, hogy mondtam neki korábban, hogy nem kellene. Jó, nem is mondtam neki, hogy ne is tegye igazán, de fúúú.
Most még mérges vagyok. Idegesen túrok bele a hajamba. Ha hozzávesszük, hogy semmit sem aludtam és abból is inkább felriadtam, mint felébredtem és még ez is. Kezdek nagyon, nagyon, nagyon kimerülni.
- Megölöm Lucifert - de tényleg. Annak ellenére, hogy mit mondott. A démonok itt kóricálnak. - Soha, ennyi démon nem volt, mióta a pokol bezárult a városba - dünnyögöm, majd idegesen veszem fel a bögrét. Az idegeim már tropára mentek, érzem hogy az indulataim nem csillapodnak, kiadni mégsem tudom magamból. Így marad az elrejtése.
- Itt maradsz, amíg idehozom a kocsit, vagy vissza kívánjuk cipelni a házba? - fintorgok a kérdés végén. Semmi kedvem cipelni és ahogy végig tekintek Zagaron - mert végig tekintek rajta! - nem úgy néz ki, mint aki cipelni is tudna bárkit is. Bár… Ha belőle indulok ki, a hős, az erős, aki sose gyenge, akinek mindig meg kell mutatnia, hogy bármire képes, simán vállára kapja, még ha mindjárt bele is döglik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Nem számítottam rá hogy Ed-et rásegítem Natalie-ra az ütéssel, de amikor éppen kifelé vakarja magát elég viccesen néz ki. A rúgása elől nem tudok kitérni, oldalról éri a combomat, miközben Ed izmos testétől igyekszem megszabadítani.
- Nyugalom! Mindjárt leszedem rólad!
Vakkantom rá erre, mert igazán befejezhetné a kapálózást, van rajtam elég véraláfutás, nem szorulok még az ő ütéseire! Így a sorban állásra most eszembe jutott, Ed sorba állt, azonnal elsőnek! De érzékelhetően nem örült a poénnak, és megértem ha nem szeretné ragozni. Nyújtom a kezemet neki, miután kiszabadult, de inkább ott bosszankodik, mint egy méregzsák.
- Látod!
Nem igazán akarok én ebbe belefolyni, nem adom alá a lovat sem, mert szerintem Ed-nek ebben a helyzetben segítségre van szüksége. Mérges is vagyok rá még mindig, tekintve hogy vérzek, elszakította az ingem, és majdnem meghaltunk, meg még Natale-t is fojtogatta itt. De azért vegyük számításba, hogy annyira beszámítható, mint amikor én nekiugrottam, szóval semennyire, de nála ez tartós! Natalie elfogadja a kezem, feláll. Én az arcomat érintem meg, mert még mindig folyik a vérem és nem az orromból. Azt hiszem felrepedt a szemöldököm, tapintásra biztosan. Nem sokáig tetvészkedhetek mégse, mert Natalie szó szerint megtiltja hogy én Ed-et a börtönbe zárjam. Ajaj! Nem tetszik ez a hangnem, meg azt sem amit tenni szeretne! Beelőz és közém meg közé áll, mi több, belerúg egyet. Most meg itt pattog nekem.
- Minden jogod meg van hozzá. Én is dühös vagyok rá! De már nem érzek késztetést arra hogy megverjek és megkínozzak egy beteg embert! Gondolj bele! Én még azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik démon felerősítette ezeket az érzéseit, csak hogy teljesen megőrüljön.
Nem ez lenne az első eset. Komolyan tekintek rá, mert nem tudom elképzelni hogy képes lenne mindezek tudatában becipelni a házba és halálra kínozni, meg verni.
- Vigyük be a börtönbe.
Jobb ötletem nincs. Rács mögött kell tartani, meg orvos kell neki, szerintem. Remélem nem akarja a saját igazát szajkózni, igen, van amiben igaza van. Megvonom a vállaim tanácstalanul, szerintem ez volna a helyes, de ha ő továbbra is pusztítani akar, akkor nem fogok az útjába állni. Mármint azért erre Ed is rászolgált! Kérdőn tekintek rá. Akkor most mi legyen? Tényleg neki akar állni ott a házban? Nem csak a méreg beszél belőle?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 9:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 525 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze a válasz egyszerű és egyértelmű, nem is ezzel van a baj.
- Álljon sorba – vetem csak oda, részben Zagarnak, részben neki is. Mintha ő lenne az első, aki belém zúg, mégis mások képesek megérteni a nem jelentését. Ő is aranyos volt, hogy elhívott randira, de azon túl, hogy még csak nem is az esetem, nos hát… a komoly kapcsolatok nem az én melegágyam. Régen az volt, egyetlen egy emberrel képes lettem volna végig csinálni. Dylan óta mégis irtózom még csak a gondolattól is.
Az ég szerelmére, még a mai napig viselem a jegygyűrűt, amit tőle kaptam. Még a mai napig nem vagyok igazán túl rajta, pedig hét retkes év telt el az egész óta. Emiatt részben dühös vagyok azért magamra. Idegesen csavargatom az ujjamon a gyűrűt, ám ami ezután következik, az még nekem is sok, hiszen nekem esik. Még ha puszta kézzel is.
Ököllel ütné az arcomat, próbálja lenyomni a karom, miközben fojtogat – nem, erre mégsem gerjedek – de nem megy neki.
Még most sem igazán tudom felfogni a helyzetet. Hiszen soha semmi komolyabb jelét nem adta, hogy érdeklődne utánam, meg amúgy is. Még ha Zagarra azt is hiszi – noha nevetséges – hogy van is köztünk valami, még érthető is. Az utóbbi napokban az ő háza körül látott, könnyű kombinálni.
Közben emeli a kezét, mellyel nem fojtogat, hogy újra lesújtsom rám. Nehezn, de sikerül a fejemet félre rántom, két centivel, épp annyira, hogy ne engem találjon el, én meg úgy döntöttem, hogy engedek neki, a lendületének, melyet fel akarnék ellene használni, ám szükség nincs rá.
Valaki fejbe veri a test meg rám nehezedik. Élettelenül.
Halkan nyögök fel alatta.
- Komolyan, még egyszer valaki… - kezdek bele újra csak rekedtes hangon. Alig bírok beszélni, a levegőt szinte kapkodom, nyelem, nyitott szájon keresztül. Tüdőm ég, ahogy a torkomat már alig szorító ujjak is bizseregnek. Csillagokat látok szemem előtt, a felhőtlen égen az egész csillagrendszer megjelenik. – fojtogatni mer… megölöm – csikordulnak meg a fogaim. Végre elmúltak a démoni fojtogatás nyomai, most kezdhetem előlről az egészet. Hülyének néznek, hogy nyáron sálba rohangálok, hatvan fokba.
- Zagar én megfojtalak – fenyegetem, ha még egyszer ilyen ragaszkodó szerelemről fog nekem itt pofázni. Érzem, hogy kezdem magam felhúzni. A lábammal még felé is rúgok, mielőtt legördíteném magamról az élettelen – vagy legalább is eszméletlen testet.
- Nem! – hörgöm. – Rohadtul nem vagyok jól, mégis… - veszek egy nagy levegőt, hogy belekezdjek a nem rövid mondandómba. – Hát ez normális!!!????? – teszem fel a költői kérdést, teljes jogossággal felháborodva. – Mármint… komolyan!? Ez az indok? EZ!? – nézek elképedve Zagarra. Sok hülyeséget láttunk már, de ez?
Mert lepattintottam? Mármint még ha csak bennem okozna kárt, leszarnám. Ám így?
Engedem, hogy Zagar segítsen felállni, de eszem ágába sincs leülni.
- Ó, te nem viszed ezt a szerencsétlent sehova! Én megölöm, én kiverek belőle minden szuszt – lépek oda hozzá és nem érdekel, hogy mennyire gyengének, vagy alantasnak tűnik, bordáiba rúgok.
Ideges vagyok. Nem is kicsit. – Visszavisszük a házba és én a szuszt is kiverem belőle – fordulok harciasan Zagarral szembe. Most felspanolt, nem ő. Ed. - Plusz a mi szavunk az övével szembe és senki sem fogja elhinni, hogy az egyik legjobb stratégia direkt kiszúr velünk - vonom meg a vállamat. Elitek vagyunk, mert rohadt jó harcosok vagyunk. De azért Wallenberg miatt nem sokat szívlelnek minket, ezt lássuk be.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 10:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Amikor ilyen dühösen ütök valakit, akkor nincs más a képben, s bár most abbahagytam és csak pislogok magam elé a véremet törölve az orrom alól, de ugyanígy Natalie szavai sem jutnak el hozzám. Minden zavaros és összefolyik, csak akkor tisztul, amikor már úgy ahogy magamhoz tértem. Szóval sikerül visszarázódnom a beszélgetésbe és rögtön le is üvöltöm Ed fejét. Mert miért ne! A kés az orra előtt vészjósló magasságban, az ember ilyenkor kétszer is meggondolja mit mondjon, de ennek láthatóan elgurult a gyógyszere. Érzem, kezdi felb@szni megint az agyam, ám mielőtt nekem is köszönne a józan eszem, olyan szavak hagyják el a száját, hogy egyből teljes fordulatot vesz a történet. Még a trikóját szorongatom, de a kés lassan eltávolodik tőle. Aha! Így kezd minden értelmet nyerni. Megmagyarázza miért nem lesett ránk orrvlövész a fák között, meg hogy miért nincs itt nála fegyver. B@zdmeg! A trikóját is elengedem. Natalie kérdésére oldalra tekintek rá, közben elrakom a vadászkésem vissza a helyére.
- Beléd zúgott!
Morgom neki morcosan, igen, az vagyok, mert ez a baromarcú még engem is, meg a Payne kölköt is belekeverte, sőt, valószínűleg mindenkit, aki beszélni merészelt Natalie-val. Mondjuk azért a rögeszme nem összekeverendő a szeretettel, Ed-nek meg azt hiszem komoly mentális problémái lehetnek, főleg egy ilyen verés után. Orvos kell neki, rögtön kettő is! Előredőlök, mert fel akarok állni, aztán csak arra eszmélek hogy hirtelen felfelé hajol és belefejel a homlokomba. Így leszállni sikerül ugyan róla, de nem úgy, ahogy eredetileg terveztem! Pillanatokig sötét a kép, én hátrafelé zubogok, háttal a földre, Ed meg érzékelhetően felállt. Igyekszem összekaparni magam, bár Natalie-t nem kell félteni, csak nem öli meg itt pár másodperc alatt. Ebben addig jutok hogy a homlokomra fogva, szédelegve felülök és feléjük nézek. Olyan mintha fojtogatná. Az ujjaimon vér csordogál alá, érzem az arcomon is folyni. De legalább a köpködését letörlöm. A késeimet nehezen vehette volna el a surranóból, nem ott hordom őket és még a nadrágom szára is rá van kötve, szóval puszta kézzel esett megint Natalie-nak. Ejj, ebből elég volt mára! Felállok és amíg ők ott dulakodnak, a nyílpuskámért megyek. Felveszem a földről és mikor megfordulok, fordítok egyet rajta, így amikor ismét a dulakodó pároshoz érek, a kezemben a másik végével Ed-hez közelítek és jól halántékon csapom vele, hogy menten összeesik. Ügyelek arra, hogy ne olyan erővel, hogy betörjön a koponyája.
- Nah, ezt nevezik ragaszkodó szeretetnek!
Szinte levakarhatatlan. Tekitve hogy Ed kiiktatva legalább egy órára, Natalie-val foglalkozom inkább.
- Jól vagy?
Ha nagyon rottyon van segítek neki eljutni a padig, ha nem, úgy nem szorul senki támogatására. Valamivel később a vállamra csapom a fegyverem, és visszafelé indulok, Ed-hez.
- Elviszem a börtönbe, bevágom egy cellába!
A kulcsot meg el kéne hajítani jó messzire, bár ezt már nem teszem hozzá. Meglehet nem ennyire egyszerű a történet, de úgy az később kiderül, ott még kihallgatják.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 525 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem ijedek meg Zagar viselkedésétől, a dühtől, mely benne tombol, melyet kiad. Régi ismerősöm eme düh, de régről ismerem a férfit is. Nem ez az első eset, hogy enged érzéseinek és hagyja, hogy azok irányítsák. Valójában nem is különbözünk annyira egymástól. Csak amíg ő az évek alatt folyamatosan megkeseredett, én még küzdök ez ellen. Bennem még él némi hit az emberiség mellett, hogy nem vagyunk olyan állatok, amilyeneknek mondanak minket az angyalok és a démonok. Ezért sem akarok hinni annak, hogy Ed szándékosan ártana nekünk.
Az alatta elterülő és küzdő férfi azonban nem látta még ebben az állapotban az elitek vadászát. Hallani tán hallotta már, hogy mennyire forróvérű tud lenni, de mindez csak mese volt, nem igaz? Az ember bízik abban, hogy amikor ilyeneket hall, akkor ez mind nem igaz, vagy legfeljebb a természetfelettiek irányába mutatkozik meg.
Nem pedig egy embertársa irányába.
Figyelem, hogy miként reped fel szemöldökén a bőr, szeme miként dagad fel. Figyelem, hogy folyik vére végig az arcán, miként kapaszkodik körmeivel Zagar karjába, miként küzd ellenne.
Fáradt sóhajt engedek ki magamból, mielőtt közbeszólnék.
S csodák csodájára, legnagyobb meglepetésemre társam első érintésre, szó nélkül is érti, hogy mit szeretnék. Ennek örömére szívesen körbeugrálnám a parkot, mégsem teszek.
- Nocsak, már félszavakból is értesz! – teszem szívemre a kezemet. Szinte meghatódom tőle, bár érzem, hogy egyik férfi sem igazán értékeli a humoromat, de magasról is teszek rá. Erre most mindenképp szükségem van jelen pillanatomban.
Ám sokra mégsem megyek egyikkel sem. Hova lett a magas karizmám, hogy mindenki megnyíl nekem? Ez nem az a műsor, mi? De persze ha más, akkor Zagar nem hagyja annyiba, igyekszik. Legalább a kedvemre tenni és nem egyből megölni.
- Na látod, hogy tudsz te faggatni is, ütés helyett – vigyorgok rá, próbálom oldani a feszültséget, vagy éppen fokozni azt? Az legyen a jövő zenéje, hiszen még én sem tudom. Eden múlik minden, de úgy tűnik, hogy ő totál elveszett.
Gyűlölettel átitott tekintettel néz dacosan farkasszemet Zagarral. Arcizmai megfeszülnek, grimaszba torzul, megvető pillantással méri végig.
- Ha nem lehet az enyém, akkor senkié sem, te seggfej! – ordibálja torka szakadtából Zagar képébe, még a nyála is fröcsög, de nagyon figyelni erre sem tudok, hiszen totál ledöbbenek. Hogy… mi is van? A folyamatosan lábgombával küzdő és folyamatosan vinnyogó, panaszkodó Ed, belém lenne zúgva? Jó, ez nem újdonság, mármint tényleg. Csak nézzetek rám, de…
Csak értetlenül pislogok.
- Te, Zagar, miről beszél? – kérdezem tőle halkan, mégsem fordulok felé. Kettőnk közül nekem van kifinomult szociális érzékem, ám ez még nekem is sok. S ennyi is elég volt, hogy újra magamra vonjam a figyelmemet. Meglepően nyugodt.
- De ez a szuka, inkább egy kölyökkel, azzal a nyomorult Paynenel kavar!!! Mindent elmondott! Ezért hajtottál el igaz? Most meg ezzel! - néz újra csak Zagarra, undorral, majd újra vissza rám. - Kavarsz mi? Mindegy, csak fasz legyen, mi? – s amíg nem figyel, vagy épp lenyugszik Zagar fejeli le, kitépi magát a fogságából, hogy nekem essen. S közben ha sikerül, akkor megszerzi Zagar kését is, a csizmájából – már ha ott látta, hogy tárolja. Vérző fejjel, melytől nem lát semmit, ugrik nekem, én pedig igyekszem kikerülni, félig mégis letarol, maga alá gyűr. Késsel vág az arcom irányába, alkarommal próbálok ellenállni a csuklójának.
- Mi a f… - kezdenék bele, ám másik kezével a torkomat szorongatja.
Baszki ez tényleg meg akar ölni. Engem!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Dulakodunk, én a trikóját ragadtam meg jobb kézzel, a ballal az arcát ütöm, észre sem veszem hogy Natalie-nak arrébb kell tessékelnie a fegyverem, mert különben elvenné, bár egy idő után beszélni sem fog tudni, nem hogy fegyverek után kapkodni. Ezt ő is érzi, ezért üvölt, én pedig már két kézzel ütöm. Kétségbeesésében az ingembe kapaszkodik, fogást keres, ezzel leszakít pár gombot róla. Nekem a kezem ügyébe kerül a késem, de odáig nem jutok el hogy bele is vágjam, mert Natalie keze megakasztja az enyémet a karomnál, aztán megint megy a szájtépés. Egy darabig nem jut el hozzám. Ketten beszélgetnek, én pedig Ed fölé magasodva szaporán szuszogok, érzem az orromból kifolyó vért, dulakodás közben sikerült megütnie, ezért most odaérintem az ujjam. Jól szétvertem a bal kézfejem, de a jobb sem panaszkodhat, amiért nem fáj egyik sem, mert ilyenkor el se jut a tudatomig mit csinálok, csak csinálom, ösztönből. Így Ed kuláját is csak most törlöm le, helyette ott hagyok egy kis vércsíkot a sajátomból. Aztán ahogy az lenni szokott a kezem a gatyámba törlöm. Közben kezd tisztulni a kép. Napok óta a gondolataim Ed körül jártak, hogy miért tette, amit tett, meg hogy egyáltalán ő volt-e, tekintve hogy Natalie az ellenkezőjét bizonygatta, de aztán a méreg győzött. Nagyon dühös voltam rá, és most a hirtelen felindulással kidühöngtem magamat. Akkor térek vissza a beszélgetésbe, amikor lekulázza Natalie-t. De igazából már elfogyott a lendület és most kezdem érezni a fájdalmat, bár mivel még mindig az egyikben a vadászkésem szorongatom, így nagy baj nem lehet. Csak horzsolások, majd begyógyulnak. Köpök egyet én is oldalra. Mivel enyém a terep, fenyegetően felemelem a kést, mintha csak tényleg bele akarnám vágni, csak aztán Natalie megint leállít. A kérésére összeráncolom a szemöldököm és rá tekintek, mintha csak azt kérdezném: Hogy? Ed válasz reakciója is egyértelmű, bár az orrhangon visítása nagyon nem hiányzott.
- Ha nem?!
Csoda hogy még tud beszélni, és most a feltételes mondata feltételezéseket szül. Remélem befejezi ezt a ha nem-et.
- Mi lesz ha nem?!
Üvöltöm rá morcosan, közben megint megragadom a trikóját, a kés baljós árnyként lebeg az orra előtt ígérve az eljövendőt. Ajánlom hogy beszéljen!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 03, 2019 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 632 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Zagar kemény hangja megteszi a hatást, muszáj is valakinek most erősnek lennie, ugyanis az én arcomról a totális döbbenetet tudja leolvasni. Fogalmam sincs, hogy ki ez a fickó, aki előttünk térdel felemelt karokkal, akinek a tekintetet villámokat szór. Hol Zagarra, hol Edre tekintek, végül az utóbbin állapodik meg a tekintetem.
Egy halk torokköszörülés után mosolyt erőltetek az arcomra. Zagart igyekszem nyugalomra inteni, ha máshogy nem, a tekintetemmel. Csak a végső esetbe akarnék erőszakhoz folyamodni.
De sokáig nem jutunk, mert már neki is esik én pedig sóhajtva nyugtázom az eseményeket. Megkerülöm Zagart és a fegyvert arrébb lököm a lábammal, ugyanis Ed keze arra kapálózik. Azt is félrerúgom, csak hogy értse a jelzést.
- Ne tedd kérlek ezt sokkal nehezebbé – tekintek rá barátilag, melegen. Ám ekkor a tekintete csak még jobban elsötétül. Barna íriszeiben mélyről jövő gyűlölet sugárzik, az a fajta pusztító, mellyel eddig még csak egyszer találkoztam. Hét éve, a tükörbe, amikor belenéztem. Ajkaim elnyúlnak.
- Inkább döglök meg – köp egyet Zagar arcába és megpróbálja kihasználni a helyzetet. Mivel az már fegyvertelen kezét emeli, egy jobb horgosra, testsúlyát is hátra helyezi, a fenekére, hogy lábait kihúzhassa alóla és amíg lendületben van kihasználhassa és a háta mögé lökhessen Zagart.
Egyelőre nem szólok bele, hiszen vélhetőleg Zagar sem tehetetlen és már püföli is.
Amikor már túl messzire menne állok oda mellé és kezem óvatosan a vállára teszem, mégis vigyázok, nehogy nekem támadjon, vagy épp annak vegye.
- Várj még – kérem tőle is, hangomat nem emelem fel, nem úgy, mint ők. Ők üvöltenek, amivel nem tudok most egyet érteni. Ekkor kiált Ed is segítségért.
A bögrémet továbbra is ölelve, guggolok le a vérző mellé, remélve, hogy most egy picit lenyugodott Zagar, ha nem, akkor kénytelen leszek letépni róla, de ezt sem tenném meg. Még nem.
De ha lenyugszik, akkor leguggolok mellé.
- Az általad készült térképpel mentünk be a kilences körzetbe és majdnem otthagytuk a fogunkat. Tudod, hogy milyen forrófejű Zagar, nem szereti, ha majdnem elpatkol – húzom el a számat, szinte már együttérző is vagyok. De csak amíg vissza nem gondolok az akkori percekre, a haláltusánkra, hogy azt hittük, nem fogunk élve kijutni onnan. Még mindig nem tudom, hogy miként sikerült.
- Csak kérdezni akarunk, ám ha nem válaszolsz… - folytatnám, de ekkor egy véres dzsuvát én kapok az arcomba és a kávémba. Szemeimet szorosan lehunyom, undorodva húzom le pullóverem ujját a kezemre és törlöm le ezzel.
- Tied a pálya – sóhajtom el magam és felállok. Elsétálok mellettük és egy három méterre arrébb lévő padra ülök le. – Feltámad, biztos lehetsz benne – az emlékek súlyosak, amik akkor Tedet érték. Ebben biztos lehet, hogy feltámad, kérdés, hogy meg tudja-e lépni Zagar, avagy sem.
- Várj! – fordulok vissza és visszállok melléjük. A kávémnak már lőttek, le is teszem magam mellé és ha Zagar már ütné, akkor megállítom a karjánál fogva. – Mondd, hogy nem direkt volt. Mondd hogy csak véletlenül rossz térképet adtál, régebbit és nem akartál minket csapdába csalni – kérem, már szinte esendek neki. Az arca fájdalmas fintorba fordul.
- Van neked fogalmad, hogy milyen melletted dolgozni, miközben olyan vak vagy mindenre? Meg kellett volna döglened! – szemeim elkerekednek. – Meg kell döglened, ha nem… ha nem… - ajkaim elnyúlnak. Köpni-nyelni nem tudok. Zavartan tekintek Zagarra. Neki lett volna igaza?
Ennyire félreismertem volna valakit, megint?  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Felbosszantott oroszlánként meredek Ed-re vicsorogva, farkasszemet nézünk. Elkezdi felrakni a kezét, de amikor Natalie hangja felcsendül, mintha konokság suhanna végig az ábrázatán. Visszafordul, valamennyire le is térdel, de aztán egyet gondolva pattanna. Nem húzom meg a ravaszt, mert ha nekiállnak kalimpálni, még a végén Natalie-t találom el. Ez csak egy ébresztő volt neki, ám láthatóan le se sz@rja. Egyre inkább megy fel a pumpa bennem, főleg, amikor káromkodni kezd.
- Vigyázz a szádra!
Csodálom hogy nem lett komolyabb baja, mert egy ilyen rúgás bizony könnyen az életébe kerülhet bárkinek. Nyilván Nat tudja mit csinál, így csak egy kis dorgálás kerekedett belőle. Ő kérdezgeti, én pedig egyre inkább azon vagyok hogy nekiugrok és megverem. Amiért mégis tűrtőztetem magam, az Natalie, éppen hozzá beszél, kérdezgeti. Ha továbbra is így folytatja, akkor viszont nem sokáig bírom. Idegesít a pasas viselkedése, de leginkább az, amit tett, így ha Nat rám is néz, én inkább csak Ed-et figyelem. Akkor pattan el a cérna, amikor a vérző orrából a szájába folyt cuccot köpi ki a földre és megint káromkodni kezd. Nekem se kell több. Elengedem a fegyverem, az kisebb koppanással kerül a földre és nekiugrok Ed-nek. Egy lépéssel az oldalára kerülve rántom fel a földről.
- A halálnál vannak rosszabb dolgok is, nem igaz?!
Üvöltöm torkom szakadtából és már lendül is a jobb egyenes, aztán a bal, aztán gyors egymásutánban még pár ilyen kör, úgyhogy nagyon gyorsan a földre kerül. Az arca csupa vér, felszakadt szemöldök, berepedt száj, az arccsontja reccsenéséből következhet, hogy eltört neki. A fene tudja. Engem nem is érdekel. Mint aki se lát se hall, föléje magasodva még a földön is megsorozom, aztán előkerül az egyik kés.
- Lássuk, ha kibelezlek így térsz-e vissza!
Egyébként is tesztelni kellene ezt a meghalás-feltámadás dolgot, itt az élő alany. Nem is gondolkozom azon hogy bármit kérdezzek tőle, ő meg látva az elborult fejemet, kétségbeesetten segítségért kiált.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
318
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 632 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze megint nem értünk egyet. Ám amíg a többiek is nagy részben velünk voltak, vagy legalább Drake irányított minket ezek a különbözőségek nem igazán ütöttek ki rajtunk. Amióta magunkra vagyunk utalva, na meg, amióta kettesbe ténykedünk, kajakra egymás agyára mászunk. Tényleg próbálok visszaemlékezni, hogy mindig ilyen volt-e a kapcsolatunk, mert ha nem, akkor valahol nagyon félrecsúszott velem valami.
Ó, vele nem. Ő mindig is ilyen volt, nincs ezzel mit tenni.
Sétálok én utána, ám vele ellentétben bennem tényleg nincs semmi rossz érzés. Napok teltek el azóta – vagy hetek? Már nem is számolom. Ha nagyon akart volna ártani nekem már rég megtette volna, amikor egyedül vagyok. Ha a házba is járt volna, annak nyomait is észrevettem volna, de ez sem történt meg. A paranoiája most nem ragad annyira, mint legutóbb a kilences körzetben.
Nem érzem magam felelőtlennek, legalább is nem a társaim iránt. Ő már rég árkon bokron át jár, amikor Ed feltűnik. Az ő életét nem veszélyeztetem, soha nem is tettem. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy ki meddig megy el a másikkal szembe.
Ed pedig szemtől-szembe nem megy nekem, legalább is nem úgy, ahogy Zagar gondolja. Mégis kit tudna beszervezni két elit ellen? Az ő esze sem ment el, ahogy másé sem. Tudja, hogyha megtudjuk, hogy direkt rontotta el a térképet jelenteni fogjuk – én legalább is.
- Csak most az egyszer bízz bennem – kérem tőle, mégsem tekintek rá. Szám sarkából beszélek hozzá. Legutóbb nem igen hagyta rám a dolgot, hogy is végeztük. Mint az idióták úgy viselkedtünk akkor. Most is csak ennyit kérek. Nem vagyok meggondolatlan, pontosan tudom, hogy mit teszek, mit csinálok, főként amikor széles, vidám mosollyal az ajkamon sétálok Ed felé. Arcomon nincs harag, hangomban nincs indulat, mintha nem az ő felnégyelését terveztük volna alig pár perce.
Az álarc, melyet az elmúlt években fejlesztettem tökélyre. Hogy soha, senki ne láthassa, hogy mit is élek át magamba. A páncél, mely mögé senki sem bújhat. Többé már nem.
A beszélgetés alatt, viszont nem önmaga a férfi. Nem tudom, hogy játszódhat le benne, de nem engedhetek neki sok teret.
Most elhiszem, hogy ártani akar nekem, de ez nem előre tervezett cselekedet. Hirtelen haragból. Ellépek mellette, kávé kilötyög, alig két cseppje a mutatóujjamra, égeti a bőrömet. Mégsem foglalkozom vele. A térde felé rúgok, ő pedig a földön végzi és már áll is fel. Újra támadna.  
Zagar hangja csattan.
A férfi megáll egy pillanatra hátrafordul a fegyvert rá szegező Zagar irányába.
- Én a helyedben hallgatnék rá – húzom el számat, csak hogy ne gondolja, viccelünk. Az ujjamról lecuppantom a kávé maradékát, arcom pedig eltemetem a pohárba.
Vonakodik megtenni, mégis lassan emeli fel a kezét és először csak féltérdre ereszkedik.
Trükközik a szentem, így hogy közém és Zagar közé került. Persze, hogy kit támadna meg? A gyengébbet.
Lendülne, ám én is emelem a lábam. Egyelőre nem akarom bántani, így csak finoman rúgom orrba, cipőm hegyével, jelzésértékűen, hogy viselkedjen. Nem hiába vagyok én sem elit.
- Hülye ribanc! – tántorodik hátra és inkább tényleg letérdel. Szemeim kikerekednek.
- Na de, kérem!? – háborodik fel, mely nem teljesen megjátszott. – Annyi közös éjszakázás után, hát ezt érdemlem? – kezdem érezni, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Az én irányomba. Szemei szikrákat, villámokat hánynak. Szinte látni lehet, ahogy izmai megfeszülnek, ugrásra készek. Mintha engem akarna és ebben igazán jó érzékem van. Legalább is, hogy ezt kiérezzem.
- Mit ártottam neked? – kérdezem tőle, majd Zagarra tekintek. Láthatja rajtam, hogy az érzéseimmel dúlok még mindig. Egyszerre nem akarok hinni a szememnek mégis elhiszem az egészet. – Csak pár kérdést akarunk feltenni neked – kezdek bele. Én legalább is kérdezni fogok.
Zagar nem.
- És kérlek ne ellenkezz…
- Miért mit csináltok, megöltök? – köp ki magam mellé? Ajkaim elnyílnak, mégis mit válaszoljak erre? A habozásomat látja. – Rohadt Wallenberg kutyák, azt hiszitek, hogy bármit megúszhattok, mi? – kezd őrjöngésbe és most mintha nem érdekelné, hogy Zagar áll mögötte, újra feláll.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Zagar Berten


Városszéli park 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4e7376776f4f6d324c58517549413d3d2d3531303636343934372e313530323662353038306539393331663935383533333032323030312e676966?s=fit&w=720&h=720
Városszéli park Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
214
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Multi :
Isten, Ramiél
☩ Play by :
Norman Reedus
☩ Korom :
45
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Natalie
Már a szívem dobogása az agyamban lüktet, ő meg azt magyarázza meg, amit én az előbb végig gondoltam. Közben én igyekszem nem feltűnően forogni és sasolni a környéket, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább nehéz ez. Főleg, amikor látom a halál nyugodt arcát. Én meg már lopakodó üzemmódba kapcsolnék. De nem lehet! Persze elindulok előre a kocsi felé, ő meg jön utánam, láthatóan a kávét nem ereszti, és nem is akar szaladni. Megfordulok menet közben és azért rimánkodok hogy taknyoljak el, akkor legalább ha le is akarnak lőni, elvétik. Remélem. Vagy lőjenek le engem előbb, mert ezt az idegőrlő mászkálást nem fogom bírni sokáig.
- Nat, gyere már!
Hadonászok a kezemmel kettőt, csak neki, mert lemaradt egy kicsit. Nah, tessék, ide lőjetek! Nem sikerül eltaknyolni, még direktben sem, mert egy nyomorult bucka sincs a fűben, én meg azért túl tapasztalt és edzett vagyok ahhoz, hogy csak úgy két ballábas ütemben hátra essek. Szinte már várom a hangot. A puska dörrenését. De semmi sem történik! Miután mind a ketten eljutunk a furgon hátáig, majd a kocsi mellé érünk párhuzamosan, kezdem sejteni hogy tényleg túlreagáltam ezt. A múltban annyi képtelen helyzet elért, eszement vérengzések, leszámolások, árulások, hogy valóban egyből a legrosszabb eshetőségekre gondolok. Tehát Ed rettentően amatőr. Nekem meg sem fordul a fejemben hogy ártatlan lenne, az az opció nem él. Ha én lennék ő, akkor már két hulla feküdne a fűben, valahol a ház és a kocsi közötti távolság vonalában. Mondjuk ettől még megfigyelhette Natalie-t. Viszont már biztos hogy senki sem várt ránk, és nem fog lelőni, hiszen lett volna rá kismillió alkalma az előbb. Fújtatok párat, kiengedve a gőzt és előrébb érve haladok tovább, amerre Natalie mondta. Ő meg jön mögöttem a kávés poharával, nyugodtan, mintha csak reggelizni mennénk. Mérges vagyok rá, mert az előbbiek tükrében, az hogy ő ennyire magabiztos és abban a hitben ringatja magát hogy minden úgy történik, ahogy azt ő elgondolta, akár a vesztünket is okozhatta volna. Ennyire pedig senki sem lehet felelőtlen a társai irányába. Még akkor is, ha tapasztalhatóan eddig neki lett igaza. Nem is figyelek rá, bár remélem jön mögöttem, mert ebben a hülye helyzetben nem volna szerencsés elhagyni egymást. Magam elé emelem a fegyverem és a távcsövébe tekintve pásztázom a környéket. A fehér trikóban rohangáló Ed-et így könnyű kiszúrni. Ösztönösen leguggolok és célra tartom a fegyverem, noha innen kilőni művészet lenne, főleg mert mozgás közben kitakarják a fák. Natalie meg nekem duruzsol.
- Mi van?!
Morgom neki foghegyről, mert ezt az elképzelését végképp nem értem. De ő már el is indul Ed irányába. F@szom! Ennyire nem lehet meggondolatlan! És ha van Ed-nek is társasága? Vannak húszan? Ő meg odasétál csak így, kávéval a kezében, fegyver nélkül. Mivel elindult, így én is elindulok az ellenkező irányba, bevetve magam a fák közé, hogy véletlen se lásson meg. Egyébként meg ha vannak társai, akkor tökre mindegy lesz. Ez esetben úgy is engem akarnak majd először lekapcsolni, és akkor legalább kiderül hányan vannak. Megteszek egy nagyobb félkört, tekintve hogy Natalie sétál, Ed meg mellette kocog, nem nehéz őket beelőzni, még így kerülővel sem. De aztán meg is állnak. Úgyhogy hamar kivitelezem Nat kérését, mind a ketten oldalvást állnak nekem. Fogalmam sincs miről beszélgetnek, viszont azt látom hogy Ed mintha bunyózni akarna.
- Öregem, ezt a barmot!
Morgom magam elé fújtatva, a célkeresztben követve a fejleményeket. Nem szegezett Natalie-ra fegyvert, inkább csak ököllel támadna. Nincsenek társai, különben már a hátamban lenne a fegyver, vagy én szúrtam volna ki őket. Olyan ez, mint egy olcsó ponyvaregény. Várok még egy kicsit, mert két percet kért tőlem, ami még nem telt le, és még mindig Ed van a célkeresztben. Azonban Nat nekem fütyül. Verekedés bontakozik ki, közben én rohanni kezdek, az utam egy kisebb ívet ír le, Ed háta mögött rontok ki a fák közül.
- Elég volt! Térdelj le és kulcsold a kezeidet a tarkód mögé!
Üvöltök rá egyből idegesen és ajánlom neki hogy tegye, amit mondok! Egy nyílhegy rá szegeződik. Kedvem lenne agyonverni, de ez most egy tiszta helyzet, így nem futunk felesleges köröket. Nat meg ihatja tovább a kávéját.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3