We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Lilith lakrésze
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
405

Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:10 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Hétf. Nov. 20, 2017 6:38 pm
Következő oldal


Shekinah & Lilith
Nice to meet you my little princess



Mióta visszatértem NY-ból, furcsábbnál furcsább dolgok történnek velem. A nagyfőnök magához hívat, a lakrészemet valaki feldúlja anélkül, hogy bármelyik szolgám tudná ki a tettes. Fortyog bennem a düh, apró darabokra akarom cincálni azt, aki ezt merte tenni velem szemben. Egy magas rangú démonnal szemben! Egyenlőre még nem tudom ki lehetett olyan ostoba, naiv és bolond egyszerre, hogy ilyen tettre vetemedjen. De ami késik, az nem múlik! Pár óra elteltével, tökéletes rendben kortyolgatom az italom, mellettem az egyik kis kedvencemmel, mikor megérkezik a betolakodó. Az illem nagy előny, így felkelek és az ajtó előtt állok, hogy fogadhassam. Az ajtó kinyílik, egy megbéklyózott, megkínzott szukubusz terül el a padlón. Meglepődve pillantok a lényre, egyből felismerem, hogy a szolgám az, akit elküldtem, hogy keresse meg a bajkeverőt. Úgy tűnik őt találták meg és nem fordítva. A kutyámnak több se kell, morogva ráugrik a szörnyre, majd nyakánál fogva beljebb vonszolja, mintha egy játék lenne. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben megrázom a fejem, közben egy hangra leszek figyelmes, a tulajdonosra szegezem tekintetem. Egy fiatal lány áll velem szemben, hűvös hangot üt meg velem szemben annak ellenére, hogy az anyjának nevez. A démonok nem szülhetnek, így a házszám is téves, a gyermekeimet pedig évezredekkel lemészárolta egy seregnyi angyal. Érzem rajta, hogy érzések milliója fut át rajta végig, míg én halálos nyugalomnak örvendek. Egyet kortyolok az italomból, majd végig nézek rajta, éppen hogy átlépte a küszöböm, máris eláll a lélegzete.
- Először is fáradj beljebb, azt hiszem lesz miről beszélgetnünk - mutatok befelé a nappali irányába, miután elindul becsukom mögötte az ajtót és követem.
- Ülj csak le nyugodtan. Kérsz egy pohár italt? - teszem fel a kérdést jó házigazdához méltóan, miközben leülök a bőrfotelomba. Az üres poharamat tartom, ha kér italt abban az esetben intek a sarokban álldogáló impnek, hogy töltsön neki is egyet. A csúfság tölt számomra a kellemes nedűből, majd távozik egyetlen szó nélkül, ahogy kell, szeretem a rendet és a fegyelmet, így minden szolgámtól megkövetelem azt.
- Ha jól sejtem neked köszönhetem azt a nagy felfordulást, ami a lakrészemben fogadott - kezdek bele, majd kortyolok a vörös folyadékból, aminek zamata kissé édeskés, mégis erős alkoholos - Bár az okát nem tudom. Ahogy azt sem értem mi volt ez a megszólítás. A démonnőknek nem lehet gyermekük ezt mindenki tudja - nézek mélyen a szemeibe, amikben megcsillan a pokol tüze. A kristálypoharat a dohányzóasztalra helyezem, majd felkelek kényelmes székemből és teszek az idegen felé két lépést.
- Szóval jobban teszed ha elmondod ki és miért küldött ide, míg jó kedvemben vagyok - emeltem fel a hangomat, egyetlen másodperc erejéig elöntött a harag, így kiszabadult és ezáltal megmutatkozott a valódi erőm. Abban a pillanatban, mintha sötétbe borult volna az ég, a lámpák villogni kezdtek, sűrű sötét csápok jelentek meg mögöttem, míg szemem teljesen elfehéredett. Ha nem pislantott láthatta a valódi hatalmamat, milyen lehet az, ha rossz kedvem van. A háló felől hallom, ahogy Diablo morran egyet, a szukubusz pedig félelmében nyögdécsel, ezt követően felemelem a jobb karom, mire a béklyó megszűnik. ~ Takarodj innen nagyon gyorsan, míg megteheted!~ - üzenem gondolatban a szolgámnak. A további figyelmem a démonnak szentelem, a szemem sarkából látom, ahogy az a féreg kioson, de egy pillantásra sem méltatom. Később számolok vele, de előbb ezt kell lerendeznem.

▲ music: Nothing else matters▲ ▲Words: XX▲ ▲Note: láv hág  


Utolsó Poszt Szomb. Nov. 18, 2017 10:14 pm
Következő oldal


☽ Édes újratalálkozás
zene • szószám: 531 • Credit:
 
Shekinah
Lilith

Dühösen, minden szó nélkül hagytam hátra a stúdióhoz érve. Pimaszul ellentmondott nekem, hiába parancsoltam meg neki, hogy vigyen vissza. A végéhez közeledve már tökéletesen megterveztem, hogy hogyan is fogom ezt rajta levezetni... Mégis, mire letudtam a fotózást, szófogadóan várt a kocsival előállva, friss híreket hozva. Állítása szerint ezúttal tényleg itt van. Amíg én dolgoztam, ő visszament, hogy összeszedjen pár nyomot, de nem jutott tovább mint a hotel bejárata. Hamar megérezte azt a démoni kisugárzást, ami után már hosszú ideje nyomoztunk. Várt még egy keveset a hotel előtt, sikerült elkapnia egy szukubuszt, megkínozni és kiszedni belőle minden információt, amire szükségünk van, majd visszaindult értem. És így, a kocsiban ülve, úton a hotel felé, szinte érzem, ahogy a torkomban dobog a szívem. Elhozta elém a lényt, hogy magam is hallhassam a történetét, én pedig jószívűen megkegyelmeztem neki. Ő hátul kuporog a csomagtartóban, megbéklyózva, én pedig türelmetlenül dobolok a lábammal, hol előredőlök, hol hátra. Forrong bennem a düh, mardos a félelem és mégis mérhetetlen öröm tölt el. Ennyi év után elérkezett ez a pillanat is... Lefékez az autó, Stan kinyitja az ajtót, kiszállok, de megtorpanok. Azt a bizonyos ablakot bámulom, amit saját magam törtem ki, röpke 3 órával ezelőtt. Most már ép, semmi nyoma sincs a dührohamomnak. Itt van... Végre utolértem. Felismer majd? Megint elhagy? Sok ilyen és hasonló kérdés kavarog a fejemben, a kocsi csomagtartójának indokalatlanul erős becsapódása és a szukubus nyöszörgése mégis kizökkent. Stan jelentőségteljesen pillant rám, majd a hotel bejáratára. Mély levegőt kell vennem, mielőtt elindulok. A térdeim remegnek, a dühtől, az örömtől és a félelemtől egyszerre.  
- Az igazság pillanata... - A szemeim csillognak, a körmeim a saját húsomba marnak. Hány száz éve vártam már ezt a pillanatot! Mégis, ahogy egyre közelebb visz hozzá a lift, annál bizonytalanabb vagyok. Ismét az ajkaimba harapok. Soha nem kételkedtem magamban, a célom vitt előre, most pedig itt áll előttem. A lift ajtaja kitárul, de szükségem van Stan megindulására, hogy én is így tegyek.
- Elkísérjem? - Mellém lép, a szeme sarkából pillant csak le rám, ő is az ajtót fixírozza. Érzi, hogy mekkora súlya is van ennek a találkozásnak.
- Ahogy megpillantana, darabokra tépne téged. Élve van szükségem rád. - Nevetett? Vagy szusszantott, de egy pillanatra, mintha a szája széle is megrándult volna. Mégsem csatlakozom hozzá, helyette megparancsolom, hogy őrködjön itt és minden erre tévedőt távolítson el, akár az élők sorából is. Ez az én nagy pillanatom, amit már, mondhatni egész életemben tervezgettem, semmi sem ronthatja el! - Ezt pedig engedd el, visszaszolgáltatom anyámnak. - Az ajtóig is csak szép lassan sétálok, megfeszítve, majd elernyesztve az izmokat a kezeimben. Már nem remeg a térdem, mégis meg kell állnom az ajtó előtt. Már éreznie kell a jelenlétemet. Kellemes bizsergés fut végig a gerincemen, a hangja pont ugyanúgy cseng, mint anno, kislány koromban. Kinyitom az ajtót, de magam előtt belököm a megbéklyózott szörnyet.
- Szia anya... - Pár percnyi néma csend után, magamat is meglepően rideg hangom sikerül végre megszólalnom. A hangom nem remeg, pedig belül majdnem szétrobbanok az érzelmek áradatától. Dühös vagyok, boldog és mindeközben félek. Meg akarom kérdezni, hogy felismer-e, hogy hiányoztam-e neki, miért nem keresett... De nem vagyok képes több hangot kicsikarni magamból, csak lélegzet visszafolytva állok, éppen csak átlépve a küszöböt.




Utolsó Poszt Szer. Nov. 01, 2017 7:08 pm
Következő oldal


Shekinah & Lilith
Nice to meet you my little princess



Mióta becsukódott a Pokol kapuja és mi démonok nem tudunk hazajutni a feje tetejére állt minden, senki nem érti mi történhetett. Az első sokkot követően össze szedtem magam és kiterveltem egy bomba biztos megoldást magamnak. Mivel birodalom nélkül maradtam, így újat kell teremtenem, ami a földön nem olyan egyszerű. Angyalok mászkálnak mindenfelé, az emberek egy része vadásznak állt, vannak klánok is, pfff bonodlok. Ezért kellett megmozdítanom minden egyes kapcsolatomat. Tökéletesnek tűnt a beépített emberem, a drága rabszolgám, aki New York-ban lakik, hála nekem. Úgy döntöttem meglátogatom és közlöm vele, hogy mostantól nála fogok lakni, ami persze csak féligazság volt. Mivel Lucifernek szüksége lesz rám, így New Orleans és New York között fogok ingázni a tervek szerint, a nagy almából visszatérve első utam a lakosztályomba vezetett. A kulcs a zárban nem fordul, ahogy kellene, így lenyomom a kilincset, mire kinyílik az ajtó. A rövid folyosón ahogy beljebb lépek olyan látvány fogad, amire sosem számítottam volna. A kedvenc lámpám nincs a helyén, az balaküveg kitörve csak törmelékek és szilánkok maradtak a helyén. A díszpárnáim széttépve, mindent befed a hófehér toll, aminek láttál elhúzom a számat. Az asztal azaz annak darabjai teljesen szétszóródtak a szobában. Minden felforgatva, semmi sincs a helyén, ahogy legutóbbi látogatásomkor hagytam. Több szilánk darabot látok a földön, megrázom a fejem, majd beljebb sétálok a hálómba. Az ágymatrac cafatokban hever a padlón, az ágykeret is félbe szelve. Francba! Pedig azt mennyire szerettem és hány férfit tudtam volna kikötözni oda. Mintha egy apró tornádó söpört volna végig idebenn, aminek láttán haragra gyúlok, mérgemben fel tudnék robbanni, ahogy a szobám tette nem olyan régen. A méreg epés ízét éreztem a számban, ordítani tudnék, de csak morgok magamban. Az egyik szukubuszom jött be hozzám, hogy a szolgáltaimra készen álljon, szerencsétlen rosszkor jött.
- Úrnőm - jött oda hozzám, egy meghajlással köszöntött, jelezve a felém való tiszteletét és lojalitását.
- Te szánalmas patkány! Mégis merre jártál? - förmedek rá kieresztve a mérhetetlen erőmet - Hogyan engedhetted, hogy ez történjen itt? - teszem fel a kérdést, miközben hófehér démoni szemeim rá villanak. Mielőtt bármit is szólhatna jobb kezemben megjelenik egy korbács, míg a másikat felemelem és telekinézis segítségével a falnak nyomom. A kínzóeszköz csattogásától hangos a lakosztályom, hallom ahogy serceg a bőre, felszakad a húsa ütéseim nyomán. Élvezem, ahogy szenved, minden egyes könyörgése szimfónia a számomra. Meg kell tanulnia, hogy ki az úr a háznál. Fél órával később ledobom a korbácsot, míg a kivert kutyát az ajtó felé taszjtom.
- Akkor gyere vissza, ha megtaláltad a tettest! Küldd ide a többieket, hogy tegyenek mindent rendbe - sziszegem a szukubusznak, aki meghunyászkodva egyetlen szó nélkül megy a dolgára. Egy sóhaj kíséretében bemegyek a hálóba, megnyomok egy bizonyos pontot az ágy mellett, mire kinyílik egy rejtett lenyitható ajtó. Magamhoz veszek egy kristálypoharat és egy üveg whisky-t, Hallom, ahogy a szolgák dolgoznak a nappali rendbe tételén, így egy kis idő multán elégedetten látom, hogy a terep egy részét rendbe tettek már. Az új kanapén elhelyezkedek, míg ők a hálót rendezik, közben megjelenik az egyik kis kedvencem Diablo aki macska módjára dörgölődzi hozzám egy kis simogatásért. Tele töltöm a poharam, majd hagyom, hogy a pokolkutya mellém telepedjen a kanapén, a füle tövét simogatom gondolataimba merülve. A szolgák szerencséjükre elhagyták a terepet mután mindent rendbe tettek. Csukott ajtón keresztül egy idegen démonnak a jelenlétét éreztem, aki mintha be akarna jönni. Az energiája nagyon hasonlít valakiére, de fogalmam sincs ki az. Még nem találkoztam vele azelőtt.
- Ne bújj meg a küszöbön drágaságom! Gyere beljebb! - szólok ki neki, miközben felkelek a helyemről. A dög morran egyet, majd utánam lohol, az ajtó előtt megáll és morogni kezd. A falnak támaszkodva várom, hogy kinyíljon az ajtó, közben halálos nyugalommal kortyolgatom az alkoholt. A tettes végre vissztért a helyszínre. Aprólékosan fogom szétszedni, amint kicsikartam belőle, hogy mit akart és persze ki küldte.

▲ music: Nothing else matters▲ ▲Words: XX▲ ▲Note: láv hág bocsánat a késésért  


Utolsó Poszt Pént. Okt. 27, 2017 9:51 pm
Következő oldal


☽ Édes újratalálkozás
zene • szószám: 430 • Credit:
 
Lilith
Shekinah

A lámpa egyenest az ablaknak száguld, könnyedén utat törve magának kifelé, majd mélyrepülésbe kezd, míg egyesével tépdelen szét a párnákat. Itt sincs! Az asztal a következő, egyenesen a szemközti falnak vágom. Darabjai szerteszóródnak a szobában, míg én újabb célpontot keresek. Le kell vezetnem a dühömet. Már vagy egy hónapja kutakodtam utána, véger nyomra leltem, erre ez is téves! Könnybe lábadt szemekkel roskadok a kettétört kanapé ép felére. Az arcomat a tenyerembe ejtem, hagyom, hadd follyanak végig a könnyek az arcomon. Így, hogy már minden mozdíthatót áthelyeztem, minden törhetőt darabokra szedtem, már nincs más módja, hogy levezessem a feszültséget. Mégis, semmivel sem érzem könnyebbnek a helyzetet. Csak körbe-körbe futkosok utána... Belerúgok az éppen előttem heverő nagyobbka üvegszilánkba és nézem, ahogy tovasiklik. A tekintetemet a cafatokra robbant matracra emelem, ami már rég különvált a mostanra erősen hiányos ágykerettől, majd  végigfuttatom az egész szobán. Kicsit olyan, mintha egy hurrikán söpört volna végig idebent, ez pedig egy elégedett sóhajra késztet. Nem tudom, hogy tényleg az ő lakrésze, járta-e egyáltalán itt, lehet köze sincs az egészhez. Túlságosan is nyomasztó, hogy semmit sem értem el, hiába figyeltettem a helyet napok óta, álltam lesben reggel óta a földszinten, de semmi... SEMMI! Újabb góc kezd növekedni a torkomba, érzem, ahogy ismét pusztítani akarnék, mikor lépések zaját hallom a folyosóról.
- Indulnunk kell, nem sokára kezdődik a fotózás. - Stan az, a sofőröm és a legnagyobb bizalmasom. Nem jön be, csak kintről szól be. Jól tudja, hogy nem szabad zavarnia engem. Mély levegőt veszek, letörlöm az arcomat. Lassan felállok a kanapéról, ismét körbefuttatom a szobán a tekintetemet, de ezúttal nem csodálom a látványt. Egy szánakozó mosoly kúszik az arcomra, ahogy átlépek az ajtó fölött, amit betörtem. Újra kell kezdeni mindent.
- Hamis nyom volt - vádlóan nézek rá, neki mégsem rezzen egy arcizma sem. Vicces figura, meglepő mód nem fél tőlem, sőt még szolgálni is hajlandó. Nem mellesleg jól tűri a hangulat ingadozásaimat, miközben még jó útra is próbál terelni azzal a pár szóval, amit éppen kicsikarok belőle.
- Mindent átnézett? Iratok, papírok, valami nyomnak lennie kellett... - szünetet tartott, mások is beszálltak a liftbe. Legközelebb már csak azután szólalt meg, miután beszálltunk a kocsiba. - De ugye nem csak rombolni ment oda? - Nem nézett hátra a visszapillantó tükörben, mégis magamon éreztem azt a vádló pillantást.
- Lehetséges, hogy elsiklottam pár részlet felett... - rágcsálni kezdtem a körmömet. Annyira dühös lettem, hogy bele sem gondoltam a kutakodásba... - Ha visszamehetnék... - előre dőltem, de a síri csend egyértelművé tette, hogy nem hajlandó visszafordulni. Micsoda pimasz szolga! Csak érjek a végére a nyomozásnak és levonom az egészet a béréből.




Utolsó Poszt Hétf. Okt. 23, 2017 10:07 pm
Következő oldal




****


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5