This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Dom & Alex & Liv
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Alexander Payne
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Reagok :
62

Utolsó Poszt Szer. Nov. 01, 2017 7:04 pm
Következő oldal


Pár hónappal ezelőtt
Dommiel & Olivia & Alexander
Zene: • szószám: 446 • Credit:

Néha eltűnődöm, milyen lenne átlagos, normális életet élni. Iskolába járni, a családi vacsorát közösen eltölteni, hétvégén meg grillezni és annyi hamburgert enni, amennyit nem szégyellek. Milyen volna, ha a ruháim nem egy-egy összecsapás, hanem a délutáni focimeccs révén válnának maszatossá és sárossá, s ha Dommal nem a következő vadászatainkat terveznénk esténként, hanem azt, hova menjünk másnap szórakozni. Unalmas lenne, vagy annyira élveznénk a felhőtlen létet, hogy eszünkbe sem jutna panaszkodni miatta? Azt hiszem, ez sosem fogjuk megtudni, hiszen a pihentető alvás helyett most is New York hajnali, kihalt utcáit rójuk, és nem azért, hogy mi lehessünk a legelső vásárlók George hamburgerezőjében, ellenben, hogy levadásszunk egy démont, akit már hetek óta kergetünk.
Halk szipogással karöltve didergek meg a nyárvégi hűvösnek köszönhetően, mialatt fáradhatatlanul pásztázom az éjszakai esőtől latyakossá, pocsolyássá vált városképet. A régi, megkopott téglaépületeken megcsillanó harmatot, és a lágy szellő táncoltatta, korán hulló faleveleket a földön. Minden csendes, még a madarak csicsergését sem lehet hallani, vagy éppen a kukákat máskor előszeretettel borítgató kóborállatokat. Dermesztő némaság uralkodik a környéken, ami bizony jelzőértékű.
Jó ideje vártunk már erre, valami nyomra, aminek kapcsán a démon nyomába eredhetünk, ám egészen tegnap estig nem volt szerencsénk. Egy tömeges fecskepusztulás híre kellett hozzá, ami még mindig lehetne véletlen egybeesés vagy szerencsétlen katasztrófa, amennyiben most nem tapasztalnánk ekkora élettelenséget a város ezen felén. Egyértelmű, hogy nincs itt valami rendjén, ennek pedig kérdés nélkül utána fogunk járni.
Lassú, kimért léptekkel követem Dommielt, mialatt az íjamat kézügyben tartva vizsgálódok, hátha valahonnét végre előbukkan a pokolfajzat. Ismerős feszültség kezd burjánzani a bensőmben, az a fajta körültekintés és feszengés, amely egy-egy támadást megelőzően szokott rám telepedni. Kétség sem férhet hozzá, hogy a közelben lappang a démon, és ezen megérzéséről a társam is biztosít figyelmeztető intése formájában. Bólintással tudatom vele, értettem a jelzését, s hogy innentől fogva még nagyobb koncentrációval fogok adózni a küldetésünknek.
Alig, hogy ezt végigzongoráztatom az elmémben, tompa neszre leszünk figyelmesek az egyik sövény irányából, íjamat pedig rögvest kifeszítem, a feltételezett célra tartva. Beletelik egy kis időbe, amíg sikerül észrevennem egy apró részét a növények mögött rejtőző alaknak, de ez még édeskevés lenne egy támadáshoz. Nem a célzásomban kételkedek, ellenben akárki bujdoshat ott, egy hajléktalantól kezdve egy kíváncsi gyermeken át, egészen egy ruhába öltöztetett, megtermett kutyáig, noha valljuk be, ezen utóbbira nincsen túl sok esély.
Nyelve egyet, Dommielre vándoroltatom a pillantásomat, viszont nem kell a szomszédba mennem ötletekért a harmadik személy előcsalogatására. Íjamat és nyilamat visszapakolom a hátamra, majd leakasztok az övemről egy szenteltvízzel teli kulacsot. Révén, hogy közelebb kell menni vele a célponthoz, és amennyiben előugrik, valakinek fedezni is kell, átpasszolom az üvegcsét Domnak, hogy ő tegye próbára tisztes távolból a barátunkat. Amennyiben figyel rám, és elkapta a kulacsot, újfent kézügybe helyezem fő fegyvereimet.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Sometimes hunting is the only thing that makes sense

Dommiel Sloan
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar




☩ Reagok :
47

Utolsó Poszt Kedd Okt. 24, 2017 11:56 pm
Következő oldal



motherolivia & alexander
let's do this thing

Hirtelen villan fel a fény az alagút végén. Egy lehetőség arra, hogy végre kicsinálhassuk a démont, akit már oly sok ideje kergetünk. Nem volt időnk arra, hogy kétszer is meggondoljuk, hogy mégis mibe ugrunk fejest, de ez most koránt sem erről szólt. Muszáj volt mennünk. A következmények nem számítanak. Ilyen esetben nem, amikor végre valami nyomra bukkanunk annak érdekében, hogy elkaphassuk. Persze mindez nem az én érdemem volt. Alex volt az, aki rálelt erre a nyomra én pedig őt mindenhova követem. Lehet, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki vakmerő, de őt is ismerem már annyira, hogy ne tudjon csak úgy elsétálni, ha talál valamit, ami segíthet abban, hogy egy újabb rohadéktól fosszuk meg a világot.
Szokásunkhoz híven én vagyok az, aki előremegy, hiszen kettőnk közül én vagyok az, aki inkább a közelharcban ékeskedik. Alex barátomnak inkább meghagyom az íjászatot, amiben napról napra jobb. Persze nem mondom, hogy az apám nem tanított meg engem is bánni az íjjal, de jobb szeretek szemtől-szembe fejest ugrani a harcba, mintsem távoli résztvevőnek lenni. Valahogy úgy sokkal jobban átérzem a harc szellemét és az adrenalin is szüntelenül ott tombol az ereimben.
Figyelmeztetően intek Alex-nek, mert valahogy nem tudom elengedni az érzést, hogy valaki figyel minket. Talán ez az egész nem lett volna más, mint egy csapda? Nem tudom, de nagyon nincs jó előérzetem a helyzettel kapcsolatban. De ez nekem sosem volt elég ahhoz, hogy meghátráljak. Akkor sosem öltem volna meg még egyetlen egy démont sem, ha arra hallgatok, hogy éppen beindult a veszélyt jelző radarom. Meg amúgy is túlságosan is unalmas lenne az életem, ha nem mennék egyenest a veszélybe. De ugyanakkor ez még azt is jelenti, hogy közel járunk. Lehet, hogy csapda, de nem ez lenne az első amibe belesétálunk aztán kitáncolunk.
Nem túl távolról egy apró zörej csapja meg a fülemet és szinte rögtön arra fordulok és próbálom a sűrű növényzetben valahol felfedezni egy alakot. Kis időbe telik, mire kiszúrok valamit lapulni és Alex-re pillantok, hogy vajon ő is látja-e. Azért nem lenne tanácsos a sűrű növényzet közepébe rohanni, ahol még Alex sem tudna fedezni, mert nem mondhatnánk azt, hogy könnyedén átláthatná ha most berohannék és megtámadnám a drágalátos barátunkat.
♥️


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Hétf. Okt. 09, 2017 3:33 pm
Következő oldal


☽ Pár hónappalezelőtt

Dom x Alex x Liv
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Több, mint két ezer éve létezem, nem tudom mit jelent azok a szavak, mint emberi, vagy érzelmek. Csupán érzéseket tudok kivetíteni, azért lettem teremtve, mint sok más démon. Az emberiség bukását kell elérnünk, de vajon mi értelme van megbuktatni őket? Akkor mégis hogyan pótoljuk azokat az erőforrásokat, amiket oly nagyon vágyjuk az emberiséget. Hiszen a lelkükkel táplálkozunk, mi azért maradhatunk fen, mert ők léteznek. Húsz évvel ezelőtt egy olyan hibába estem amit nem lett volna szabad elkövetnem. Mr legalább száz éve nem érdekel ez a háborúsdi, arról nem is beszélve, hogy baromságnak tartom. Ha az alkalom úgy adódik megteszem, hogy kötök boltokat, de inkább a magam szórakoztatására történik mindez. Akkor is azon az éjszakán így volt, amikor össze futottam a fiam apjával. Nem igazán jutott eszembe védekezés... konkrétan eszembe se jutott, hogy én Lucifer teremtménye várandós maradhatok. De miután későn jelentkeztek a tünetek... tenni sem tudtam ellene. Így hát megszültem, majd elpostáztam az apjának, én úgy sem tudtam mihez kezdeni vele. Semmi olyan ösztön nem létezik és nem munkál bennem, aminek segítségével ez megtörténhet... jobb volt így. Mindkettőnknek. De nem bírtam ki, hogy ne vessek egy pillantást soha rá, így a háttérbe húzódva figyeltem a körülményeket, és őt. Erről természetesen senki sem tud. Még maga Moloch sem, leginkább ő nem. Biztos vagyok benne, ha tudomást szerezne... véget vetne az életének. Nem tudom megmagyarázni ezt, de nem engedem hogy bárki bántja. Legyen ember vagy más. Volt aki, meg akarta próbálni, de hamar véget ért a semmitmondó élete. Igazából van egy kémem, amikor ha nem érek rá... akkor ő foglalkozzon vele, nehogy valami komolyabb baja essen neki. Bár óhatatlan, hiszen vadász. Sokat gondolkodtam az elmúlt húsz évben, hogy miért érdekel annyira, hiszen nem kellene ő csak egy porszem hosszú életem során. Igen ám, csak, hogy ez a porszem belőlem lett... nem mintha olyan baromira szentimentális lennék... csak mégis.
Most is itt bujkálok a bokor mögött, mint egy féleszű és azt nézem mi a francot akarnak csinálni a kis haverjával. Olyan lettem mint egy hülye angyal... ha valaki látna kiröhögne, annak idején maga Julius Cézár adta el a lelkét nekem, most meg leskelődöm egy tinédzser után, mint egy pedofil....


Ajánlott tartalom
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Tori Mayer
Yesterday at 10:53 pm
☽ Versek, idézetek

Abaddon
Yesterday at 9:02 pm
☽ Frick Collection

Ophilia
Yesterday at 9:13 am
☽ Erdős terület

Tori Mayer
Szer. Ápr. 18, 2018 10:53 pm
☽ New Yorki kórház




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/2
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
1
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
7
Nephilim
3