⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Belváros
The devil's voice is sweet to hear.

Klepoth
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
a demon is inside of me.
☩ Reagok :
14

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 09, 2017 8:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Sebastian

smile because it kills them

Nekem kemény volt az út felfelé. Fiatal démonkorom ellenére azonban kiérdemeltem, hogy főbűnné avanzsáljak. Torkokon tapostam végig, mások légcsövét téptem fel érte, alkukat teljesítettem, lelkeket buktattam el, hogy az erőm növekedhessen. Félnek tőlem. Jobban is teszik. A rangom, csak a vészjelzés a horizonton, a lelkem foszlányokba tömörült maradványai azonban az igazi fenyegetést jelentik. Hiszen én még nem végeztem. Van feljebb és nekem sosem elég. Talán ez az egyik oka annak, hogy visszatértem enyéim közé. Elég volt a csendes visszavonulóból. Színpadra vágyom, ördögi körtáncra, fogyjanak a lelkek, a tüdőmben akarom érezni a pusztulás tüdő maró illatát.
Nem is csalódom. New Orleans még a várakozásaimat is teljes mértékben felülmúlja. Azt hittem az emberek csak felnagyítják a helyzet súlyosságát az Ördög lakta városban, de most, hogy a Pokol kapui lezárultak és minden lélek a Földön cirkál már értem az aggodalmukat. Mi démonok pedig mint a méhek a vezető köré csoportosulunk. Talán utasításra várva, talán védelemben reménykedve. Nem is tudom pontosan. Nekem igazából honvágyam volt és azt hiszem kifizetődő lesz, hogy ennyit utaztam, hogy egyszer átlépjem a város peremét. Előbb szeretnék kényelmesen elhelyezkedni utána megejtek majd egy látogatást urunkhoz is természetesen, hiszen nem célom kihúzni magamat az esetleges feladataim alól.
Egy hölgy azonban sosem kevereghet egyedül a városban, nekem pedig jól esne végre egy olyan társaság, akit nem tudok a puszta lélekjelenlétemmel összeroppantani. Meg is találom. Az ideális választott, az ideális férfi. Már csak az a kérdés vajon ő hogyan viszonyul majd a neki szánt feladathoz.

Megállok előtte és mindenféle kertelés nélkül szegezem neki a kérdésem. Nem akarom húzni az időmet, sem pedig az övét. Végigmér. Nem tudja, hogy pontosan mivel is van dolga. Ember, angyal, démon. Manapság már bárki elbújhat egy szép mosoly mögé és kérhet idegenvezetést egy ismeretlentől. Türelmes mosollyal az arcomon kivárom, hogy döntésre jusson. A tekintete szinte cirógat és ajkai lassan mosolyba görbülnek. Beleegyezik hát, hogy a társaságom legyen rövidebb vagy akár hosszabb időre. Fiatal és sármos. Jól áll neki a mosoly, bár van egy olyan gyanúm, hogy az emberek gerincén végigszalad egy enyhe borzongás ennek hatására. Engem mégis megfog benne valami, valami láthatatlan kihívás, amely sok vadsággal és talán egy csipetnyi vérrel kecsegtet.
Felém nyújtja a kezét, így én teszek felé még egy lépést, és a kezemet lassan az övébe csúsztatom. Hagyom, hogy ajkaihoz emelje és óvatos csókot ad rá mielőtt bőreink elválnak egymástól. Sebastian King. Még egyetlen másodpercig szöget ver a fejemben, hogy ez egy olyan név, amit mindenképpen meg fogok jegyezni.
-Klepothnak neveznek.-viszonzom szívességét bemutatkozás téren. Nem fogom részletezni neki, hogy a ranglétra hányadik lépcsőfokán állok, legalábbis addig biztosan nem, amíg nem kérdez rá.
-Csak a fontos helyek érdekelnek, ahol zajlik egy kicsit az élet... a túra végére pedig tartogathatnál nekem egy megfelelő lakhelyet...-hosszú időre tervezek, így szükségem lesz egy lakhatásra a város határain belül. Persze csak akkor ha nem hoznak más döntést, hogy máshol lenne szükség rám. Közvetlenül mellé lépek és ha hagyja, akkor zsebre dugott karjába belekarolok. Amint indul én vele mozdulok. Kiváncsi vagyok, hogy milyen földi poklok sikerült varázsolnia az enyémeknek erre a világra.

Sebastian King
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
10

Utolsó Poszt Vas. Okt. 08, 2017 10:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Klepoth & Sebastian
A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz
Mit sem sejtve, hogy a sors könyve másféle kalandban részesít, jó ideig mélázok gondtalan egy kényelmes pózban,  néha villodzó lámpa alatt - mely vagy mostanában lehelli ki utolsó szikráit vagy érzi a gonoszt - egyik kezem a sötét, hosszú kabátom mély zsebében, míg másikkal egy csikket tartok, amibe oly szívesen szívok bele. Ki tudja már hányadik... De nem érzem miértjét, hogy leálljak a füstös életmóddal. Ám bár magányomban ácsorgom a fém oszlopnak dőlve, tekintetemmel némán figyelek egy aprócska törpét, kit akár a menülistámra is felvennék. Nem egyedül van, az anyja fogja kis kezét. Anyák... olykor szenvedélyesen szorgalmazzák a család meleg kandallójának megóvását  olykor pedig hideg vérrel hagyják el saját vérüket, mindenféle ostoba okot felsorolva, hogy eloszlassa magában a kételyeket, miszerint halálos bűn az, amit tesz. Egyikből sincs hiány, de az apák sem panaszkodhatnak. Már-már féltékennyé válok, ahogy nevetgélni hallom az út túl oldaláról őket. Pedig a világ ígyis az utolsókat rúgja, mindenki szenved - mégha némán is.
Éhes vagyok...
Elég csak egy pillantást vetnem valaki rózsás arcára, máris elkap az a mérhetetlen éhség, amit kannibalizmusnak hív a világ.
Talán már a második, harmadik vagy negyedik szálra gyújtok, óvatosan, ügyelve, hogy a szél ne gátolhassa meg, hogy az öngyújtóm lángja megnyaldossa a dohánnyal teli kis papír tekercset, mikoris valaki - vagy valami, mert manapság ezt sosem tudni - elém lép, így váratlan, a semmiből. Bár különösebb ijedelmet nem okoz, inkább csak meglepetést, hát még a kérdésével, amit inkább szán parancsnak, semmint, hogy megadja a lehetőség a csekély választási opciókra. A magabiztossága ebben a helyzetben lehet akár sokat mondó is. Nem vagyok olyan bolond, hogy akármivel akárkit leszólítsak ebben a néhány éve elbaszott világban, azonban olykor azért van vér a pucámban rossz arcúaknak gúnyos megjegyzéseket tenni. Ő szintén ebbe a csoportba sorolható. Ez pedig akár azt is bizonyíthatná, hogy aki előttem áll, csak látszatra egy csini hölgyemény, valójában pedig vagy egy szárnyai alatt kardott rejtegető tollas csirke, vagy a gonoszabbik vér, a sötét erők egy királynője. Normális ember ugyanis ebben a világban, nem merészkedne ilyen messze. Mégis... miért ilyen magabiztos és határozott? Miért nem fél tőle, hogy akár magasabb is lehetnék az egyik ranglétrán, éppen csak elvonultam. Néha olyan érzésem van, hogy a macska-egér játékban sajnos csak én magam hiszem, hogy a nyávogó négylábú én volnék.
Mindezeken nem agyalok túl sokáig, nehogy a hölgyemény rossz véleménnyel legyen rólam, aztán megnézhetem magam. A nők, olykor-olykor tényleg sátániak, nem kell hozzá démonnak vagy angyalnak lenniük. Néhány pillanat erejéig csak nézek rá, félidőben a füstöt is kifújom szépen lassan. Nem felé, gondosan oldalra.
Ki tudja milyen okból, de úgy érzem ki lettem választva. Na nem arra irányulva, hogy engem ér a megtiszteltetés, hogy körbevezessem a városba, ennél azért bonyolultabb. Elmosolyodom, s már adom is a választ.
- Hát hogy a fenébe ne? - somolyogtam egyre szélesedő mosollyal, barátságos vonásokon belül.
Az már megint más téma, hogy ezért majd tervezek kérni valamit. De milyen illetlen lenne most tőlem, ha rögtön ezzel kezdeném. Kezet is nyújt, hogy bemutatkozhassak a hölgyeménynek, ha már személyi turista vezetőnek csapok fel.
- Sebastian vagyok, Sebastian King. - nyújtom felé kézfejem, s ha ő is hasonlóképp tesz, rázás helyett ajkaimhoz emelem vékony kacsóját és nyomok egy apró csókot puha bőrére. Ez nem előétel, de az ember a piacon is alaposan megválogatja mifélét vesz. A paradicsom is tűnhet szép pirosnak és zamatosnak, ám mindig az illatok árulják el, hogy valójában mit takar a szépség. Amennyiben vonakodott az udvarias kézcsóktól, vagy tán kezét se nyújtottam, akkor sem estem kétségbe, ígyis úgyis visszakerült szabad kezem a zsebem melegébe.
- Szóval? Merre kezdjük útunkat? Vagy van különlegesebb hely, amit feltétlen megnéznél közelebbről? - érdeklődtem meg, nehogy csak úgy vakon neki vágjunk. A cigim azért nem nyomtam el, szükség lehet rá, na meg pikk-pakk elfogy majd.


Klepoth
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
a demon is inside of me.
☩ Reagok :
14

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 05, 2017 8:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Sebastian

smile because it kills them

A változások hullámként söpörtek végig a világon. Az apokalipszis egy újabb sötét korral köszöntött be, ami nem várt hatásokkal járt. A porhüvelyem hangja eltűnt, egyszerűen az enyészetté vált, miközben a démoni lélek feszegeti a test határait. Éreztem ahogyan az emberek gyengülésével én erősödök és tompíthatatlan birtoklási vágy uralkodik el bennem. Szinte hívott a vérem. Tettekre sarkalt. Engem nem verhetnek láncra, egyébként is untam már a szakadárokkal való játszadozást, és biztos vagyok benne, hogy Lucifer már hiányolt a küzvetlen közeléből. Szereti, ha a magasabb rangú démonai mindig készenlétben állnak. Főleg ilyen kritikus időkben, amikor a mérleg nyelve egy kicsit a mi irányunkba billen.
San Franciscot a hátam mögött hagytam, Deedra már ígyis halálra van ítélve. A sajátjai fogják felzabálni, úgyhogy nekem itt már nincs dolgom. Ülhetnék. Végignézhetném, hogy végleg elpusztuljon a testemben lézengő másik lélek, de éppen eleget tétlenkedtem már ahhoz, hogy egy kis port kavarjak valahol egészen máshol. Mondjuk New Orleansban.
Egészen más energiák lengik körbe a város teljes színterét, mint ahonnan érkeztem. Szinte érzem, hogy a vér dübörög az ereim falai között amint magam mögött hagyok minden mást. Ők is éreznek engem. Az alantasabb alacsony színtű démonok szinte körülzsonganak. Nem tart sokáig. Csupán néhány percig, amíg követik lépteimet. Mintha csak méregetnének, de mindegyik kerüli a szemkontaktust. A nevemet ismételgetik, a rangomat, hogy mi is vagyok valójában. kapzsiság, kapzsiság, kapzsiság, kapzsiság.

Csámcsogjanak csak rajta. Szokják csak meg újra a nevem ízét a nyelvük hegyén, mert éppen itt az ideje, hogy megtudják, hogy hazatértem. Hamar magamra hagynak. Néhányuk valószínüleg egészen Luciferig szalad, hogy átadják urunknak a hírt, hogy van még egy csatasorba állítható katonája. Valószínüleg az elkövetkezendő néhány napban majd meg is látogatom, hogy tiszteletemet tegyem és kicsit körbeudvaroljam miután ennyi időre nélkülöznie kellett és még csak nem is üzentem. Ha szüksége lett volna rám, arról úgyis tudtam volna. A bőröm alatt éreztem volna perzselő hívását.
Könnyed léptekkel szelem át az első utcákat. Szükségem van valakire, aki ismeri a környéket és egy ideig talán még el is szórakoztat. Elég volt már az egyszerű halandók társaságából. Figyelem a pulzáló energiákat, a körülöttem elhaladó porhüvelyekben tartózkodó démonokat, de egyik sem elegendő ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet... kivéve... Hirtelen pattannak fel szemhéjaim. A poros utca túloldalán áll valaki. Félvállal a villanyoszlopnak támaszkodva talán cigarettát szív. Idáig érzem keverék vérének az illatát. Mégis bevillan az emlékfoszlány, hogy valaki szerint egy félvérnél nincs szórakoztatóbb jelenség. Kemények, szívósak és az emberek tőlük is félnek.... és a legjobb, hogy valószínüleg fogalma sem lesz róla, hogy ki vagyok.
Könnyed léptekkel szelem át az utcát és egyeten pillanatra sem veszem le róla a tekintetemet. 2 lépéssel előtte megállok.
-Körbe tudtál vezetni egy elveszett hölgyet ebben a szép városban?-kérdés. Aligha. Talán még nem is tudja, de nem kifejezetten van választása ebben a helyzetben.

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Belváros
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: