We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Egy református templom előkertje
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Coen Maksim
avatar



☩ Reagok :
5

Utolsó Poszt Szomb. 4 Aug. 2018 - 13:16
Következő oldal


what a pleasant meeting;
To Kyra
Ki olyan ál-hiszemű, – ha létezik ilyen szó egyáltalán, – aki a karmát nem tekinti Urunk nyolcadik csapásának? Tisztára egyértelmű nem igaz? Miután a szobrok képébe nyomtam mély elutasító és őszinte gesztusomat. Csaképp gondolta volna a fene, hogy bűnhődésül épp egy kisasszony előtt taknyolok el. Nos mi tagadás, amilyen felhajtást vártam az ingyen komédiára, úgy vette semmibe a szemtanuk tömkelege a tréfásra sikeredett esetet. Sőt, igazából nem túlzok vele, ha sikerült is vele valamilyen szinten megríkatnom. Ugyan nem tudtam biztosra, hogy a szerencsétlenségem szánálmában pityeredett el, vagy jólesően, amiért a karma őt kivételesen nagy ívben elkerülte. Értetlenül sodrom hátra fekete tincseimet, amik a bukás alatt a számba kerültek, miközben próbálom olyan arckifejezésbe hozni a képemet, amin cseppet sem látszik az iménti baleset sérülése. Mikor a nőre – azaz korszerűen jobban definiálva lányra – nézek, összepréselődnek szemlencséim azzal a virágzó elgondolással: „Atyám! Többet kéne vétkeznem!” Nos aligha tudna egy kolostor efféle mutatós manökeneket produkálni egy vagy két mise alatt. Így párban azzal a megállapítással is kibékítettem magam, hogy ezúttal sűrűbben kéne járnom templomba. Hátha a pokoli krízisben előkerül egy-két gyöngyszem a Nothre Dame mélyében.
Kérem? Kit kér? Engem? Az esést óta, olyan mintha a fülemre ültem volna, vagy tényleg váratlanul érne engem ez a szó, idestova 15 év múlva? Óhhh...hát váratlan bűbájosságunknak nem kell kétszer kérnie! Igaz is, ezt kéne értékeljem az egész napot összegezve. Nem pedig azt, hogy a gyónás - mint egyszerű emberi tevékenység - nem talált hallgató fülekre, minek kedvezőtlen velejárója egy esést kért cserébe. S habár elég ramatyul indult ez az egész egyházi história, a nap fény pontja díjat nem más mint miss ismeretlenség nyerte el. Gratulálunk neki!
Tessék? – nagy hallgatag inkognitóban végre kiszabadul belőlem egy önös érdek kifejező szócska, amit jobbára csak azért vagyok kedves bevetni, hogy még fél percig tegyem a hülyét. De a hülyéskedés hamar ott el is veszti értelmét, mikor a potenciális bajba jutott hölgy a tiszteletest nehezteli a csöpp kis szájára venni. Mély szuggerálásomat ugyan teljesen lefoglalja, mindaddig míg ki nem ejti azon parányi résen hogy vér. Vér? Az indiszkrét bámulásból fejet kellett hogy ráznom. Hogy miért? Mert azt hittem rosszul hallok. Az még elfogadható, hogy a gyónásom közben nincs partnerem. De az, hogy ezen súlyos bűnért Urunk annak a tiszteletes fejét vegye, akinek kötelessége lett volna végighallgatni...az már...kissé unfair. A franc se tudta, hogy a papok hatásköre ilyen brutális szigorral van felügyelve.
Merre? – újabb eddig vezető kifejezésemet egy kérdés követ, ami az előbbihez képest talán egy egy picivel volt felnőttesebb. Természetesen a kérdést cselekvés is követtett, rögtön azzal, hogy felé léptem és látható traumás állapotában kész voltam ráemelni kezemet. Persze, csak vállára. Naná, hogy arra! Akár egy rezgő falevél effektusát látnám benne. Nem mintha sérelmet vagy humort okozna számomra, hisz basszus, én is az első haláli kúrámon ugyanezt az eredményt produkáltam. Jah, ezelőtt nyolc éve történt, egy közhelyesen ironikus helyen, amit manapság még mindig bevásárlóközpontnak neveznek. Igen, ott. A tejtermékek szekciójában elterülve, legalább hat hetes bomladozó félben. Már akkor tudatomba égett, hogy érje bármilyen nagy égi csapás is a földet, az éhség mint létszükséglet egy kicsivel mindig nagyobb lesz az emberekben!
luvu
●●
514 szó
●●


Kyara Gilberung
avatar



☩ Keresett személy :
The boy with a demon blood
Madnass, as you know, is a lot like gravity, all it takes is a little push.
☩ Reagok :
114

Utolsó Poszt Csüt. 2 Aug. 2018 - 17:21
Következő oldal


To Coen
El kell mennem. El kell mennem ebből a városból, nincs itt már keresnivalóm. Ajkamra halvány fény mosolya csillan fel. Minden végre a helyére került. Az évek óta nyomasztó tudatlanság véget ért. Atyám akar engem. Engem! Célja van velem, megmutatta magát előttem. Véget ért az elmúlt évek tétlensége. Minden kín, mi ahhoz vezetett, hogy olyann váljak, mint amilyen vagyok, végre a helyére került.
Sokszor hallottam már olyan zagyvaságokat, hogy mindig mindennek oka van. Ennek is megvolt, és végre tudom, hogy mi volt az. Jóleső sóhajtás hagyja el ajkamat. A városon tegnap vihar söpört végig. Félig zsíros, félig még mindig vizes hajam hordozza ennek a martalékát. Egy újabb karaván. Ez fog újra elindulni a Nagy Alma irányába. Én pedig az utasa leszek.
De előtte még.
Kényelmesen megállok a templom ajtaja előtt. Rövid nadrágom szakadt, csizmám kopottas, agyonhordott. Trikóm bár nem nagyobb számú, mint amilyen vagyok, így is lóg rajtam. Ezernyi lánc ékesíti nyakamat. Kék szemeimet a templomra vetem.
Erőre van szükségem. Legutóbb épp egy pappal bántam el.
Térdem felemelve talppal nyitok be a kétszárnyú ajtón. A retesz hangosan nyíg fel a mozdulatra. Nem arról van szó, hogy nem nyitották már fel régen, hanem, hogy nem nagyon akarják megjavítani.
Kínt a kezembe nyelénél fogva forgatom meg. Az oltár környékén egy tisztelendő atya térdepel. Ajkamra ördögi vigyor húzódik. A hangra felpillant, majd fejét lassan fordítja hátra reám.
- Itt a móka ideje - vigyorodok továbbra is, egyre jobban közelítve felém. Nem áltatom azzal, hogy nem fog semmi rossz történni. Nem épp így haladok előre.
Kezem felemelve hajítom felé a késem és ha nem bíznék eléggé magamba, akkor még megbizonyosodom arról errőmmel, hogy a drága fegyverem a lábába álljon.
S ez csak a kezdet. Kezeit összetéve rimánkodik nekem. Érzem, hogy sok erőt rejt nekem. A közelébe valahogy feltöltődöm. Jaj előbb egy kis színjáték kellett volna, nem igaz?
Lényegtelen is már.
A hátsó szobák iránya felé iramodik. Én pedig nyugodt léptekkel követem. Nem szórakozok vele túl sokáig. S nagyon véres sem leszek. Egyszerűen élvezem látni kínját. A kidülledt szemét, vérmocskos arcát. Testének remegését. Ezek mind-mind erővel töltenek fel.
Mily fenséges érzés is ez. Kéjesen sóhajtok fel a végén, mint aki épp jól végezte a dolgát az ágyban egy férfival. Annyi különbséggel, hogy férfit nem szült még a világ, ki képes lenne teljes mértékben kielégíteni minden vágyamat.
De a gyilkolás. Az képes rá. Az eszement agyam nem annyira zavaros ilyenkor. Mégis egyfajta eufórikus érzés kerít hatalmába. Vérét ízlelgetem a papnak, így indulok keresgélésnek a templomba. Kívülről minden normálisank tűnik.
Percek telnek el és a karzaton találom magamat.
Amikor is társaságom akad.
A korlátnak dőlve figyelem a ténykedését félrehajtott fejjel.
- Lesz még egy menetünk, Kín - vigyorodok, látván, ahogy belép a gyóntatófülkébe. Most okosabb leszek.
Most ki fogom minden percét élvezni ennek.
Nem hallom, hogy miket mondd, de sejtem. Kínt elrejtem a korlát alá. S amikor kijön, addigra igyekszem egy ijedt lány látszatát kelteni. Azonban a manus előtte még bohóckodik…
- Kérem! - rebegem halk hangon, a korlátot markolászva. Ahogy rátekintek a hangom is elcsuklik, ajkaim a sírás szélén állnak.
Remegő kezekkel engedem el a tákolmányt és mutatok a templom hátsó részének irányába.
- Valaki, a… tisztelendőt… vér és… kérem…. - könyörögöm neki, ahogy összefüggéstelenül nézek le rá. Hangom újra és újra megbicsaklik.
Ebben a rohadt világba normálisan kellett élnem. A színjátszás egy rejtett képességem. A hangok a fejembe vihognak, de arcomról nem olvasható le. Térdeim megremegnek, kósza könnycsepp gördül végig arcomon.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?


It's time to confront my demon

Coen Maksim
avatar



☩ Reagok :
5

Utolsó Poszt Kedd 31 Júl. 2018 - 16:25
Következő oldal


what a pleasant meeting;
To Kyra
Az örömteli semmitévésemnek végét jelenti, ugyan, ki az a mázlista, akinek nem jut hirtelen szálló asszociációba a templom látványa az aktuális haláléval? Ez a hely már akkor hirdette az illuzionista prédikációit, mikor beütött a „krakk”, ami által az emberek ateista csoportja is felvette a katolikust. Én nem gyarapítom a hívő bárányba bújt pogány sakált, néha viszont muszáj felidéznem magamban, hogy valamikor ezen a helyen ültem a kőre kikeményített kis öltözékemben, amit anyám erőszakosságának köszönhettem minden úr-vacsora alatt. Nem beszélve arról, hogy nagyon kispórolt volt a rágcsa. De anyám kedvéért minden piros betűs szertartáson résztvettem. Talán ezt a beteges szükséget akartam kikeresni az emléktáramban. Vagy lehet szimplán elfogott a gyászvihar, amiben a református hit adta a mély basszust.
10 év öltően a pórnép azt gondolná, a jelenlegi helyzet felállásának tekintetében, egyetlen kolostor sem kongathatja a harapható ürességet. A korszakot váltó 91 után 5 évre, az ember csakúgy juthatott templom közelébe, mint egy bevándorló, aki megfelelő okirattal akart átjutni határon. A tömeg hisztéria ironikusan odavezette a bolondokat, ahol magát a Bibliát hordta ki az Isteni magzat! Az undor és képmutatás ne továbbja köszöntött be a hitükben teljesen kifordult társadalmunkra. Aztán jött az éhínség, mint a valamelyik jeles szatír próféciájában, amitől hirtelen kiment a divatból a templomi túra. Kinek milyen szájíz szerint felelt meg, hiszen már az a kényelem is kijutott egyeseknek hogy otthon elmormoljanak egy MIAZISTENT, s máris a bűnük törölve lett az égi adatbázisból. Mily egyszerű is lenne, ily csekély melléktevésben elégetni kéretlen vétkeinket! S még azt mondom, nem is egy förtelmes históriást idéztem. Hanem egy kupán vágásra érett imposztort!
Szóval nyilván jogos a megdöbbenésem, merthát csakugyan én sem hittem a többiek hülyeségének. De most, hogy így elnézem a helyet, -ahol szénboglya is festően végig söpörhetne mint egy retro Westend filmben, – sokkal nagyobb kedvetlenség ragad rám, mint mikor még kívülállóként paráználkodtam a bejáratnál. Az érdeklődésem a nagy Szent Imádság iránt azért mégsem veszett el teljesen. S lévén, hogy templomba vezettem pogány lépteimet, így az is kézenfekvő sugallat volt számomra, hogy akad itt egy olyan illető, aki pszichológiai defektekkel vagy anélkül is végighallgatja az elveszett lelkeket. Ráadásul mindezt szó nélkül.
Így tehát ma halasztanom kellett az egymagam miatyánkat a kőszobrok társaságban, és büszkén tértem be oda, aminek létezését csak a katolikus hittérítő dokumentum filmekben láttam. Elég tetemes számot láttam belőlük, még amikor taknyos kis suhanc voltam. Így a kezdő akkordokat sem volt nehéz elsőre felzengetnem az általam porul járt ártatlan papunknak.
Bocsáss meg Uram, mert védekeztem! – kezdtem, számomra is meghökkentő színészi tehetséggel. A befektetett munka minimum egy aranyszobrocskát érdemel! – Oldozzon fel atyám, bűnös gondolataim alól, ami folytán-folyvást azt sugallja, hogy Istennek nem tetszően önkielégítés végezzek otthon. A szobámban, egyes egyedül! – firtatom a megbocsáthatatlan első vétkemet.
Oldozzon fel, mert ártatlan egyetlen vérem, a testvérem társaságában önös gyilkolási kényszerek fognak el. S hogy néha beleképzelem magamat abba a borzasztó képbe, hogy nem nyaggatja tovább a fülem. Néha még azzal a gondolattal is eljátszok, hogy az ördög egyik cinkosa kitépi a örökké be nem álló száját, amit szívesen állít majd halálos fegyverként tulajdonába. - a hallgató fél semlegessége bennem még nagyobb bizonyítási vágyat ébreszt a színházi szerepre.
Szólaljon fel a nevemben Atyám, mert én már hiába próbáltam elérni őket, mindig foglaltat jeleztek! – kérlelem könyörgően, amit arckifejezésem nem kompenzál kellően. Hiába, nem lehet minden színész mind hangban mind vizuálisan precízen kispécizve. Bár már igazán aggasztóan tud hatni, hogy a bámulatos forgatókönyvemre még annyit sem kapok, hogy „menj békével!” Így tehát kénytelennek érzem átkukkantani a túlsó félre, ahova az eltévedt lélektükör egyszer sem tekinthet. De ezáltal bizonyul be, hogy hallgató felem igazi elköteleződéssel teszi a megrögzött némát. Főként úgy, hogy a teste valahol egy másik dimenzióban van jelen, s nem pont itt ahol kellene lennie. Hát mit is mondjak, egyszerre árulást és szégyent éreztem! Amit próbáltam nem azzal kihangsúlyozni, hogy jól magam után b*sztam a gyóntató ajtaját.
Isteni! – szólaltam fel rá rögtönzött szójátékkal, miután a szobrok felé fordultam a legtekintélyesebben középen fekvő ujjpercemet mutatva. Csak azzal az egyel nem számoltam, hogy miközben rükvercben haladok hátra, addig a szívélyes gesztusommal átesek az egyik padsoron. Lehetőleg azzal a finom formával, hogy a farokcsontomra érkezek. A felállás kínzó fájdalmassága ellenére, biza föl kellett állnom. Javarészt azért mert a hitetlen karmámnak, ki más mint egy nő volt a szemtanúja.
Hogy az Isten b*ssza meg!! – álok fel ezzel a kijelentéssel, miután későn konstatálva gyorsan megpróbálom átfogalmazni a legelső üdvözlőbeszédemet előtte.
Azaz nem! Ne b*sszon meg! Szeressen! Te meg higgyél benne...erősebben! – javítom ki személyes abnormálisságomat, miután hátraarcba vágom magam miközben a kijárat kilincse után égni kezd a tenyerem.
luvu
●●
758 szó
●●


Online
Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
335

Utolsó Poszt Kedd 5 Jún. 2018 - 9:51
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Vas. 24 Szept. 2017 - 23:21
Következő oldal



Sariel&Sophia
Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza.



A csendes elmélkedésemet egy érkező zavarta meg. Ahogy rápillantottam, éreztem, hogy ő angyal lehet. Nem is akármilyen, hasonlóan érzem magam mellette, mint atyám társaságában. Arkangyali rangja lehet talán. Nem tudtam, hisz minden angyalt nem ismerhetek.
Nem mertem megszólítani, hátha imádságban van. Azt pedig nem illő megbolygatni, joga volt a nagyatyámhoz. Hisz neki Atyja. Eh, jó nagy ez a család. Hány fivére és leánytestvére is van atyámnak? Hány arkangyal lehet, mit is tanultunk az iskolában?
Mihály, Gabriel és az apám, Rafael a fő hármas trió tiszta… A többiek már nem annyira. De legalább apámban biztos lehettem és nagyapámban.
A sötétség eljövetele óta sok minden változott. Sokan küzdöttek a gonosszal, szerencsére engem nem ért utol. Lehet, túl tisztának talált belül, vagy gyengének, nem érdemesnek arra, hogy megpróbálkozzon. Erről ennyit. Még a sötétségnek sem kellettem, ilyen nincs.
Valakit sürgősen meg kell keresnem a harcosok közül, hogy tanítson meg keménynek lenni, ez így nem lesz kifizetődő egy újabb apokalipszis-hullám kellős közepén, ha sokáig ilyen szelíd maradok.
Kapásból ott van Lucifer nagybátyám. Na, mellette szintén nem túl tanácsos kedvesnek lenni. Gabriel az, akit most megértek, de csak azért, mert tudom, milyen érzés az, amikor teljesen magunkra vagyunk utalva, és akit keresünk, olyan, mintha nem is létezne, de az életed része. Mihály meg… bár találkozhatnék vele, kíváncsi vagyok rá is. De úgy tűnt, itt egyelőre mindenki a saját bajával volt elfoglalva, úgyhogy postaátadás helyett egyelőre a rászorulókon segítettünk, csak ma tartottunk pihenőnapot, pontosabban én, miután Zach rám parancsolt, hogy márpedig azonnal pihenek, valamilyen formában, mert félig ember vagyok, és szükségem van rá. Aggódtam érte, mert ő hamarabb lehet fogékony a sötétség vonzására. Őbenne nem kevés harag van Gabriel iránt, és Lucifer iránt, úgy érzi, cserbenhagyták. Talán nem volt a legbölcsebb dolog épp most magára hagyni az őrangyalomat. Néha neki is szüksége van védelemre, még ha az nem is a szó fizikai értelmében valósul meg. Nem, leginkább lelki támaszra volt szüksége.

 


Utolsó Poszt Vas. 24 Szept. 2017 - 19:18
Következő oldal


Sophia & Sariel
"I'm scared of what's inside my head / What's inside my soul..."


M
ély levegő... Koncentrálj, Sariel! Meg tudod csinálni...
Amióta eljött a Sötétség, nehezemre esik a józan ész határain belül maradni. Olyan gondolatok lepik el az elmém, amik eddig még soha azelőtt. Istenkáromlás, szövetség a démonokkal, gyilkolás... Ezek nem rám vallanak, egyáltalán nem, és... Mégis itt keringenek a fejemben. Lehet, kezdek megőrülni? Vagy valami más okozná ezt? Uram, miért nem vagy itt, hogy megsegítsd gyermekeid? Tisztítsd meg elménket, vezess a Jó útjára és mondd el, mit tegyünk! Ez már ténylegesen egy olyan helyzet, amiből egyedül nem tudunk kikeveredni. Nem látod, mi vesz minket körbe? Nem érdekel, miféle sorscsapás ért minket Amara által? Nem gondolod, hogy most már ideje lenne visszatérni a Mennybe és megragadni ismét a kormánybotot?
Hiába a sok kérdés, válasz egyelőre nem érkezik. Nem is veszem észre, ahogy gondolataim sűrűjében bolyongva egy templomhoz tévedek. Mostanában taszítanak az efféle helyek, nem tudom eldönteni, miért. Most azonban mégis itt vagyok, belépek annak kapuján és magam elé bámulva suhanok végig, lassú léptekkel a lerakott köveken. Ruhámba bele-belekap a szellő, miközben a fekete füst lassan gomolyog körülöttem. Olyan, mintha önálló életet élne és nem tudná az időjárás befolyásolni mozgását. Különös... De mi lehet a funkciója ennek? Mérgező lenne? Vagy csak elrettentés céljából van itt?
Nem tudom, de hosszúra nyúlt sétámra tekintettel leülök az egyik padra, hogy pihenjek kicsit. Nem mintha ennyitől kifáradnék, de most valahogy mégis szükségét érzem. Amióta bezárt a Mennyek kapuja, gyöngébbnek érzem magam, mint valaha.
Hogy más is lenne itt rajtam kívül, egyelőre nem veszek tudomást. Túlságosan is a fejemben vagyok ahhoz, hogy érzékeljem. Úgy sem érhet túl nagy meglepetés... Ha jár is erre valaki, nagy valószínűséggel ember lesz vagy angyal... Aki remélhetőleg nem bosszút akar állni azért, amit tettem pár napja. Istenem... Azok az ártatlan lelkek... Csak remélni tudom, hogy egyszer megbocsájtod nekem tettem... Vagy már sosem lelhet senki sem nyugalomra? Ez az apokalipszis lenne mindannyiunk vége? Így tervezted volna, azért nem segítesz meg?
"Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen..."



City of The DeadOutfit ❦ 364 szó ❦ ×




Utolsó Poszt Csüt. 21 Szept. 2017 - 22:34
Következő oldal


Sariel nénémnek szeretettel <3

Hát itt voltunk, San Franciscóban. Amíg Zach pihent, én a templomot látogattam meg, lehetőleg reformátust. Nem volt kedvem a St. Gabrielbe menni, és nem azért, mert bajom lett volna a névvel. Ő csak egy elkeseredett angyal volt, aki valamilyen megoldást keresett arra, hogy visszahozza Istent. De sose gondoltam volna, hogy így kifordul magából, hiszen a Bibliában teljesen másmilyennek olvastam.
Mihályt elérni sem könnyű, én pedig el voltam keseredve, miután a fél utat Zach hátán kellett megtennem. Gyengén repültem, úgyhogy itt is elrejtettem azokat az undok szárnyakat, amiket úgy szégyelltem. Pláne, hogy koromfeketék, amióta Isten nincs a Mennyben, hogy irányítson. Meg kell találnom őt, és odacitálni Gabriel elé, de attól féltem, hogy egyrészt kudarcba fulladna ez az idétlen ötletem a világbékére, másrészt könyörtelen bosszút állhatna rajta, ezt pedig nem akartam.
Így, hogy itt voltam közvetlen közel a célomhoz, elbizonytalanodtam. Ha ez teljesül, mit csinálok utána megint?
Az sem segített sokat, hogy Zach és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Szívem érzése szerint túl közel. Túlságosan ragaszkodott hozzám, de nem tudom, meddig mehetünk el. Hol a határ? Nem akarom, hogy büntessék később a számonkéréskor őt is, pláne nem miattam.
A templom előkertje tökéletes helynek bizonyult az elmélkedésre, hogy erről merengjek, és arról, hogy vajon apa hogy van? Maradt New Yorkban, vagy követett minket, jött utánunk?
És vajon édesanyám? Él még egyáltalán? Habár, jobb, ha beletörődöm, hogy igazán sosem fogok oda tartozni, ahova apa.
És ez a gondolatom mocskos mód fájt, rosszul esett. Hogy lehetek ilyen hálátlan dög? Örülnöm kéne, hogy egyáltalán élek, és van itt két angyal, akik mindent megtesznek értem. És én is értük, erre itt nyavalygok. Holott másnak sokkal rosszabb az élete, amióta kitört az apokalipszis.


Utolsó Poszt Csüt. 21 Szept. 2017 - 21:08
Következő oldal


...


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Alexander Payne
Yesterday at 23:56
☽ Jósda

Calypso
Yesterday at 22:00
☽ Vidámpark

Calypso
Yesterday at 21:55
☽ Ancient Baths

Azura
Yesterday at 21:29
☽ Azura lakása




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
14
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
6