⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Egy református templom előkertje
The devil's voice is sweet to hear.

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Vas. Szept. 24, 2017 11:21 pm
Következő oldal



Sariel&Sophia
Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza.



A csendes elmélkedésemet egy érkező zavarta meg. Ahogy rápillantottam, éreztem, hogy ő angyal lehet. Nem is akármilyen, hasonlóan érzem magam mellette, mint atyám társaságában. Arkangyali rangja lehet talán. Nem tudtam, hisz minden angyalt nem ismerhetek.
Nem mertem megszólítani, hátha imádságban van. Azt pedig nem illő megbolygatni, joga volt a nagyatyámhoz. Hisz neki Atyja. Eh, jó nagy ez a család. Hány fivére és leánytestvére is van atyámnak? Hány arkangyal lehet, mit is tanultunk az iskolában?
Mihály, Gabriel és az apám, Rafael a fő hármas trió tiszta… A többiek már nem annyira. De legalább apámban biztos lehettem és nagyapámban.
A sötétség eljövetele óta sok minden változott. Sokan küzdöttek a gonosszal, szerencsére engem nem ért utol. Lehet, túl tisztának talált belül, vagy gyengének, nem érdemesnek arra, hogy megpróbálkozzon. Erről ennyit. Még a sötétségnek sem kellettem, ilyen nincs.
Valakit sürgősen meg kell keresnem a harcosok közül, hogy tanítson meg keménynek lenni, ez így nem lesz kifizetődő egy újabb apokalipszis-hullám kellős közepén, ha sokáig ilyen szelíd maradok.
Kapásból ott van Lucifer nagybátyám. Na, mellette szintén nem túl tanácsos kedvesnek lenni. Gabriel az, akit most megértek, de csak azért, mert tudom, milyen érzés az, amikor teljesen magunkra vagyunk utalva, és akit keresünk, olyan, mintha nem is létezne, de az életed része. Mihály meg… bár találkozhatnék vele, kíváncsi vagyok rá is. De úgy tűnt, itt egyelőre mindenki a saját bajával volt elfoglalva, úgyhogy postaátadás helyett egyelőre a rászorulókon segítettünk, csak ma tartottunk pihenőnapot, pontosabban én, miután Zach rám parancsolt, hogy márpedig azonnal pihenek, valamilyen formában, mert félig ember vagyok, és szükségem van rá. Aggódtam érte, mert ő hamarabb lehet fogékony a sötétség vonzására. Őbenne nem kevés harag van Gabriel iránt, és Lucifer iránt, úgy érzi, cserbenhagyták. Talán nem volt a legbölcsebb dolog épp most magára hagyni az őrangyalomat. Néha neki is szüksége van védelemre, még ha az nem is a szó fizikai értelmében valósul meg. Nem, leginkább lelki támaszra volt szüksége.

 

Sariel
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
10
☩ Keresett személy :
-

Utolsó Poszt Vas. Szept. 24, 2017 7:18 pm
Következő oldal


Sophia & Sariel
"I'm scared of what's inside my head / What's inside my soul..."


M
ély levegő... Koncentrálj, Sariel! Meg tudod csinálni...
Amióta eljött a Sötétség, nehezemre esik a józan ész határain belül maradni. Olyan gondolatok lepik el az elmém, amik eddig még soha azelőtt. Istenkáromlás, szövetség a démonokkal, gyilkolás... Ezek nem rám vallanak, egyáltalán nem, és... Mégis itt keringenek a fejemben. Lehet, kezdek megőrülni? Vagy valami más okozná ezt? Uram, miért nem vagy itt, hogy megsegítsd gyermekeid? Tisztítsd meg elménket, vezess a Jó útjára és mondd el, mit tegyünk! Ez már ténylegesen egy olyan helyzet, amiből egyedül nem tudunk kikeveredni. Nem látod, mi vesz minket körbe? Nem érdekel, miféle sorscsapás ért minket Amara által? Nem gondolod, hogy most már ideje lenne visszatérni a Mennybe és megragadni ismét a kormánybotot?
Hiába a sok kérdés, válasz egyelőre nem érkezik. Nem is veszem észre, ahogy gondolataim sűrűjében bolyongva egy templomhoz tévedek. Mostanában taszítanak az efféle helyek, nem tudom eldönteni, miért. Most azonban mégis itt vagyok, belépek annak kapuján és magam elé bámulva suhanok végig, lassú léptekkel a lerakott köveken. Ruhámba bele-belekap a szellő, miközben a fekete füst lassan gomolyog körülöttem. Olyan, mintha önálló életet élne és nem tudná az időjárás befolyásolni mozgását. Különös... De mi lehet a funkciója ennek? Mérgező lenne? Vagy csak elrettentés céljából van itt?
Nem tudom, de hosszúra nyúlt sétámra tekintettel leülök az egyik padra, hogy pihenjek kicsit. Nem mintha ennyitől kifáradnék, de most valahogy mégis szükségét érzem. Amióta bezárt a Mennyek kapuja, gyöngébbnek érzem magam, mint valaha.
Hogy más is lenne itt rajtam kívül, egyelőre nem veszek tudomást. Túlságosan is a fejemben vagyok ahhoz, hogy érzékeljem. Úgy sem érhet túl nagy meglepetés... Ha jár is erre valaki, nagy valószínűséggel ember lesz vagy angyal... Aki remélhetőleg nem bosszút akar állni azért, amit tettem pár napja. Istenem... Azok az ártatlan lelkek... Csak remélni tudom, hogy egyszer megbocsájtod nekem tettem... Vagy már sosem lelhet senki sem nyugalomra? Ez az apokalipszis lenne mindannyiunk vége? Így tervezted volna, azért nem segítesz meg?
"Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen..."



City of The DeadOutfit ❦ 364 szó ❦ ×



Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 10:34 pm
Következő oldal


Sariel nénémnek szeretettel <3

Hát itt voltunk, San Franciscóban. Amíg Zach pihent, én a templomot látogattam meg, lehetőleg reformátust. Nem volt kedvem a St. Gabrielbe menni, és nem azért, mert bajom lett volna a névvel. Ő csak egy elkeseredett angyal volt, aki valamilyen megoldást keresett arra, hogy visszahozza Istent. De sose gondoltam volna, hogy így kifordul magából, hiszen a Bibliában teljesen másmilyennek olvastam.
Mihályt elérni sem könnyű, én pedig el voltam keseredve, miután a fél utat Zach hátán kellett megtennem. Gyengén repültem, úgyhogy itt is elrejtettem azokat az undok szárnyakat, amiket úgy szégyelltem. Pláne, hogy koromfeketék, amióta Isten nincs a Mennyben, hogy irányítson. Meg kell találnom őt, és odacitálni Gabriel elé, de attól féltem, hogy egyrészt kudarcba fulladna ez az idétlen ötletem a világbékére, másrészt könyörtelen bosszút állhatna rajta, ezt pedig nem akartam.
Így, hogy itt voltam közvetlen közel a célomhoz, elbizonytalanodtam. Ha ez teljesül, mit csinálok utána megint?
Az sem segített sokat, hogy Zach és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Szívem érzése szerint túl közel. Túlságosan ragaszkodott hozzám, de nem tudom, meddig mehetünk el. Hol a határ? Nem akarom, hogy büntessék később a számonkéréskor őt is, pláne nem miattam.
A templom előkertje tökéletes helynek bizonyult az elmélkedésre, hogy erről merengjek, és arról, hogy vajon apa hogy van? Maradt New Yorkban, vagy követett minket, jött utánunk?
És vajon édesanyám? Él még egyáltalán? Habár, jobb, ha beletörődöm, hogy igazán sosem fogok oda tartozni, ahova apa.
És ez a gondolatom mocskos mód fájt, rosszul esett. Hogy lehetek ilyen hálátlan dög? Örülnöm kéne, hogy egyáltalán élek, és van itt két angyal, akik mindent megtesznek értem. És én is értük, erre itt nyavalygok. Holott másnak sokkal rosszabb az élete, amióta kitört az apokalipszis.

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 9:08 pm
Következő oldal


...

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Egy református templom előkertje
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: