Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Kórház, orvosi pihenő
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szomb. Szept. 23, 2017 11:44 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Csak nehézkesen sóhajtottam, amikor kinevetett. Jellemző. Így valljon be valamit az ember egy orvosnak, meg Zachnek… száz szerencséje, hogy tőlem nem kell félnie, nem vagyon én rossz arc. Sosem volt kenyerem a kegyetlenség, és az erőszakot nem tartottam célravezető megoldásnak. Az is megoldás, csak épp több kárt okoz, mint amennyi jót.
Elég rendesen felszisszentem a fertőtlenítésre-tisztításra. Na, ezért nem rajongtam az emberi oldalamért. Rühelltem gyengének lenni, mert az voltam, és most, hogy ezt Zachen kívül más angyal is látta, elöntött a mélységes szégyenérzet.
Mit is akarta ma repüléssel? Hiszen nem vagyok angyal, csak félig. Nem is kéne repülnöm, de másképp nem jutok el gyorsabban az üzenetemmel a célba. Pedig annyira szeretném, ha visszajönne. Ha látná, hogy van, aki még szereti őt, nem is kevés, akkor talán… talán lenne rá esély. Bár újra hallanám a hangját. Be lehetne bizonyítani azoknak a kakasoknak, hogy nincs okuk veszekedni.
Bár vége lenne már ennek a fájdalomnak, minden mozdulás egy rémálom volt, és nem akartam mást pillanatnyilag, csak Zachet, meg apámat mellettem tudni. Tudni, hogy jól vannak, és nincs bajuk.
- Hogy mi?! – fakadtam ki nem is kicsit, és reménykedtem benne, hogy rosszul hallok. – Most zuhantam be a harmadikra, a felhők fölül. Nehem, szó sem lehet róla, hogy én most megmozdulok, miután megkínoztál fertőtlenítővel.
Plusz ő pasi. Nem, nincs az az édenkerti piknikhely, amiért én képes lennék most megmozdulni, mikor olyan jól fekszem itt a földön. Amíg nem mocorgok, addig nem fáj egy porcikám se. Ezek után semmilyen holmim se lesz üvegből. Hamupipőke is hogy bírta ki üvegcipőben, a fenébe is? Amilyen peches vagyok, nekem biztos törné a sarkam.
- Sophia Nadine Haynes. De a Nannie-t jobban szeretem – biccentettem, de a földről továbbra sem akarództam felkelni.
- Csak óvatos vagyok. A magamfajtákat nem sűrűn szokták szeretgetni. A magázódás egy eszköz, hogy ne kötődjek – így is bajban voltam Zach miatt. Nem kicsit. Nem tehettem meg vele, hogy közeledek hozzá, jobban, mint szabad lenne, ne veszítse el a szárnyait miattam.

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Pént. Szept. 22, 2017 9:53 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Amikor említi az első repülést nevetni kezdek.
– Hát igen, az nem egy egyszerű dolog nektek, bár nem nagyon értem, hogy miért csak most volt az első repülésed. És igen, tudom, hogy mi vagy – mondom miközben megfordulok a tálcával amelyen a kötszer és némi fertőtlenítő van.
- Nos akkor.. -nézegetni kezdtem a sebeket.- Az egyik elég mélynek tűnik. Azt azért kifertőtlenítem alaposabban. És kérlek ne félj, mert nem foglak megölni. Nem vagyok a Gabriel szerű, őrült pusztítógépezet.
Mondom miközben az egyik sebet egy fertőtlenítős vattával bekenem.
– Ez csípni fog.
– Ha nem akarod kiadni az apád nevét akkor fontos angyal lehet. Nem erőszak, ha végképp nem akarod nem kell kiadnod – nézek fel a szemébe, melybe erős csalódottságot látok. Szegény gyermeknek nem sikerült túl jól az első repülés. Szépen lehelyezem az asztalra a tálcát, melyen az eszközök vannak, majd a kötszert veszem a kezembe.
– Lennél szíves levetkőzni fehérneműre? Muszály, hogy be tudjam kötözni a sebeid. –  nézek a szemébe nagy komolysággal. –  Hidd el, hogy életem hosszú évei alatt láttam már női fehérneműt, sőt… szülészorvos vagyok – elmosolyodok.
– A nevedet nem néztem meg, hisz akkor nem eredményes a bemutatkozás. Phanuel vagyok.
Miután bekötöztem a sebeit és felöltözött kiveszek a szekrényből egy üveg bort és két poharat, majd az asztalra helyezem és töltök mid a két pohárba.
– Igyál! Ennyitől nem lesz bajod, vagyis nagyobb nem lesz. Kérlek, hagyj fel az átkozott magázódással, mert úgy érzem tőle magam, mintha valami hivatalban ülnénk – rámosolygok.
Hirtelen eszembe jut a törött ablak, tehát az ablakra pillantok, majd helyreállítás varázslattal olyat csinálok belőle, mint amilyen előtte volt.


Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 8:13 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Lassan ébredeztem, de még mindig fájtak a sebeim, és féltem. Vagyis, valahol mindig féltem valamilyen szinten. Nekem félnem kellett volna, mert a félelem érzése jelentette azt, hogy életben maradok-e itt, vagy sem.
Egy férfi hajolt fölém, a homlokomat simogatta, s én összerezzentem. Ha ő Gabrielt szolgálja… nekem végem. – Tudja, hogy mi vagyok?
Csakis a jóindulatán múlott, hogy Zach összetörik-e újra, vagy meghagy életben ez az angyal. Megráztam a fejem. – Először repültem.
Nem tudtam, hogy kutatott-e már az emlékeim között, de reméltem, hogy a továbbiakban nem tesz ilyet. Bölcsebb, ha nem tudja, ki vagyok. Könnyebb túlélni, ha nem tömörülünk ennyire szorosan, és inkább elvegyülünk az itteni emberek között. Habár, a várost most már, a zuhanásom után így is, úgyis el kell hagynunk.
Mikor visszajött a kötszerrel, rászóltam gondolatban. Tudtam, hogy úgyis hallja:
- Ne. Ne turkáljon többet a fejemben. Nem fogom megmutatni az apámat.
Ha megteszi, hagyom, hogy ellássa a sebeimet, nem tiltakozom ellene, ahhoz most a csalódottság túlságosan leuralkodott rajtam. Zachet akartam látni, hogy ő jól van-e.

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 6:51 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia
Miután a munkában volt egy nehéz szülésem elmentem az Orvosi Pihenőbe. Három hónapos koraszülés ráadásul az anyuka agyvérzést kapott a szülés közben. Szerencsére megtudtuk menteni mind a két embert, de a sorsuk még nem biztos. Hiába a beavatkozás végére elfáradtam, persze a kedves apuka meg lelépett, amikor megtudta, hogy terhes az asszony. Ez a hatalmas felelőtlenség dühvel töltött el.
Az Orvosi Pihenőben ledőltem egy kanapéra és aludtam. Álmomban a mennyekben jártam ismét és együtt voltam a csapatommal. Egyszer csak egyenként porladtak el a szemem láttára, majd én magam is lassan porladni kezdtem, igaz, hogy ezerszer lassabban, mint azt ők tették. Mielőtt teljesen elhamvadtam volna egy hatalmas csattanásra ébredtem.
Az ablak be volt törve, pedig a harmadik emeleten volt. Ahogy felugrottam a kanapéról egy nőt láttam meg a padlón heverni.
A nő megsérült az üvegszilánkktól. Eszméletlen volt, de nem akartam kivinni a pihenőről, hisz furcsa volt. Nem szoktak nők beesni egy harmadik emeleten lévő ablakon, pláne nem túlélni mindezt. Ott az orvosiban kiszedegettem belőle a szilánkokat és kimostam a sebeket.
Éppen kötözni akartam, amikor úgy gondoltam, hogy belekukkantok az elméjébe.
Szépen néztem át az emlékeit és megláttam, hogy ő egy Nephilim. Amikor rájöttem volna, hogy ki az apja hirtelen mozgolódni kezdett és abba hagytam a turkálást.
- Jól vagy gyermek? - szólok hozzá a fejében, majd megsimítom a homlokát. - Csúnya zuhanásod volt, többet kellene gyakorolnod.
Rámosolygok, majd felállok kötszerért és bezárom belülről a pihenőt.


Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 1:44 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Nem számítottam erre a hatalmas erejű szélre, ami arra kényszerített, hogy vészleszállást tartsak. Nem volt valami okos ötlet tőlünk, de hét éve, hogy először megjelentek a szárnyaim, és nem is használtam őket még soha, fogalmam sem volt, hogy működnek, hogy bírhatom őket mozgásra. Zachriel tanítatott, mert másképp nem érnénk oda minél előbb San Franciscóba, hogy segítsünk a rászorulókon, és én elvigyem azt az üzenetet, amire megkértek. Ragaszkodtam hozzá, hogy menjünk, de Zach mindenképp le akart beszélni róla. Csakhogy sikertelenül, hisz ismert már, mennyire makacs voltam és kötelességtudó.
Ha valóban Isten szólt hozzám, azt a feladatot, amit kiosztott, nem lehet elodázni.
Viszont meg kellett tanulnom repülni, ami nem kis feladat egy ifjú nephilim számára, pláne, ha egész életében rejtőzködött, és a tollait sose mozgatta meg.
- A francba! – szitkozódtam, és igyekeztem úgy zuhanni, hogy a felhőréteg alá érve elrejtettem a szárnyaimat, minimálisra csökkentve a lebukásveszélyt és a sérüléseket is. A szél mozgásához igazítani az esésemet, és amikor belezuhantam az ablakba, háttal voltam.
Éles fájdalom hasított belém, s még épphogy elcsíptem, ahogy Zach gondolatban üvöltötte a nevemet kétségbe esetten.
Miért pont most kellett ilyen katasztrofális kanyarodási manővert produkálnom? Miért? Ezért apa minimum megnyúz… és nem velem fogja kezdeni a sort, a remek ötletünkért, de majd megpróbálom lebeszélni róla, ha kiszedik belőlem az üvegszilánkokat.
Ezen gondolataim után elsötétült a világ. A fenéért kellett nekem félig embernek születnem. Az emberek olyan törékenyek.


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2