Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Kórház, orvosi pihenő •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Kórház, orvosi pihenő VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
802
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 11:43 am
Következő oldal


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Kórház, orvosi pihenő Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
147
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 25, 2017 11:32 am
Következő oldal


A New Begin

Sophia xXx Zachriel xXx Phanuel
zene • szószám: 428 • Credit:

 



Az angyal egyetértett velem, egyet értett, hogy a védencének kéne egy kis harci tudás, meg másmilyen is. De borzalmasan meglepett.
- Tehát megbízol bennem, Zachriel? - teszem fel a kérdést hitetlenkedve. Zachriel gyorsan változtatta meg az álláspontját, lehet most jutott el az agyáig, hogy ha meg akarnám a védencét, akkor ő se állítana meg? De az nekem egy kicsit meredek volt, hogy rám bízta a védencét, bár tett már a fajtánk őrültebb dolgokat is.
- Tanítom, ha ő is úgy akarja, de csak akkor tudom elkezdeni tanítani, miután végeztem jelenlegi küldetésemmel - mondom, miközben megdörzsöltem a nyakam.
Sophia reakciója arra, hogy az angyala ilyen gyorsan meggondolta magát, megmosolyogtatott. A lány mindig rámutat a lényegre.
Zachriel fejében kezdek el beszélni.
- Zachriel, lenne egy őszinte kérdésem. Ti együtt vagytok a lánnyal? Nagyon szeret téged, és úgy látom, hogy te is kedveled őt. Az arcodon láttam valamit, amikor beengedtelek a fejembe, felismerést - célzok rá, hogy előttem, ha úgy van ahogy látom, nem kell rejtegetniük a kapcsolatukat. - Na de, először kérlek, hogy bánj velem barátian, nem vagyok az ellenséged. Másodszor állítsd le Sophiát a magázódásról, mert engem már nagyon zavar, jobban szeretném, ha tegezne. És a csodás harmadik, te is mesélj magadról, ha én megtettem, akkor neked is illik. Szeretnélek megismerni. A családunk szétszakadása óta nem sok testvérünkkel találkoztam - nagyon reménykedtem benne, hogy nem idegesítem fel jobban az eleve nem túl nyugodt őrangyalt. Bár erre megvan minden esély, végül is meggyanúsítottam abba, hogy elvesztette a tisztátalanságát.
Sophiára nézek, látom, ahogy Zachrielre néz, egyszerűen nem lehet félreértés.   


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 24, 2017 11:25 pm
Következő oldal


Szívem csücske&Phanuel

Nos, az bizonyos, hogy két lobbanékony természettel megáldott férfiegyed között állni kereszttűzben nem a legjobb felállás, különösen akkor nem, ha az egyik az őrangyalom, a másikuk meg egy szeráf, aki mellesleg a megmentőm. Zach morgása nem nagyon hatott meg, bármikor képes voltam egy öleléssel kifejezni, hogy bizony bármikor számíthat rám, és örülök, hogy őt kaptam őrömnek.
- Ezt már megbeszéltük Zach. Jó vagy. Nincs miért aggódnod, hát mit tanított neked Nagyapus? – próbáltam felnyitni a szemét, hogy az aggodalmaskodás az csak visszahúz, és nem visz előre. Ehhez képest én mégis beleestem rendszerint ebbe a hibába. Igaz, csak utólag, amikor már benne voltam nyakig a gikszerben, amiből még az egy is sok.
Nem esett annyira jól, hogy csak úgy lazán az idegen angyal felé taszigált, mintha le akart volna passzolni. Azt hittem, ettől jobban bízik magában, annyira, hogy képes ő mindezt megtanítani nekem.
- Rábízol egy idegenre csak úgy? Mi fene – felvont szemöldökömmel bámultam rá, válaszra várva. Eddig úgy féltett, mint spániel a birtokát, erre most szinte szabad kezet ad. Őszintén örültem volna, hogyha csak egy pillanatra is, de beleláthattam volna a fejébe. Jó lett volna tudni, mi zajlik le benne, annyira megkönnyítette volna a kommunikációt kettőnk között. Nem kizárt, hogy jobban tudtam volna úgy cselekedni, hogy azzal neki is jót tegyek. Abban biztos voltam, hogy én fordítva is képes lennék az életemet adni Őérte.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 13, 2017 7:31 pm
Következő oldal



Zachriel & Sophia & Phanuel
who have such friends do not need enemies

Z
avarba jövök, mert nem tudom hova tenni az ölelését és a szavait. Semmit sem tudok a helyére tenni újabban, ami elkezdett zavarni. Kezdetektől fogva az a dolgom, hogy embereket védjek meg, mindig is a Földön éltem ezért, nem sokat láttam Atyámat vagy Testvéreimet. Viszont a katasztrófa óta fenekestül felfordult minden, most pedig itt van ez a Sophia dolog is. Fogalmam sincs mit kéne érezzek, vagy mit érezzek. Tudom, hogy nem vagyok semleges neki, aminek hangot is ad. Bár ez a „hang” külső szemlélőként inkább elhumorizált jelenetnek tűnhet, de tudom, hogy emögött sokkal több van. Őszintén, nem zavar, mert átéltem már a kötődést, csakhogy a probléma ott kezdődik, hogy én nem szerethetek belé. Egyszerűen kizártnak tartom, hiszen egyszer majd Atyánk visszatér és akkor el kell számolnom a távollétében tett dolgaimról. A hátam közepére sem kívánom, hogy az első az legyen: beleszerettem egy nephil lénybe – aki nem mellesleg a védencem.  – Hagyom, hogy átkaroljon ettől függetlenül, de meg sem fordul a fejemben, hogy még nagyobb jelenetet rendezve, visszaöleljem. Sóhajtok csupán, mint akinek ellenére van a dolog és forgatom szemeimet a még hihetőbb hatásért. Időnként pedig az ablak felé téved pillantásom és nézek ki azon, mintha életemben nem láttam volna vihart. Csak ugyan, ez más vihar mint eddig bármikor. Nem csak a szél miatt, ami különösképpen erőteljes és vad, hanem a levegőben is mintha lenne valami, valami gonoszság..
Morcos tekintetemet Phanuel felé szegezem, de nem szólalok meg. Nannienak igaza van, jobb a békesség és ha eltetetem magam láb alól, akkor nem lesz, ki megvédje, másfelől az senkinek nem lenne érdeme. Nem azért, mert nagy szerepem lenne, hanem mert ezekben az időkben minden egyes angyal halála veszteség. Legyen az harcos, rang nélküli, ark- vagy őrangyal. A konfliktus keltés pedig nem feladatom, még ha néha el is harapódznak a dolgok a nagy szám miatt. – Megmosolyogtat ahogy Sophie kifejti hol is vagyunk. Egy pillanatra mintha azt gondolná beütöttem a fejemet és amnéziás lettem. Bár nem erről van szó, mégis jókedvre tud deríteni vele. Természetesen csak pillanatnyi ez a jókedv, de igyekszik felejtetni morcos ábrázatomat, ami mintha ráégett volna arcomra jelenik meg újra és újra. Nem tagadom, nem vagyok egy jó kedélyű személy, de túl sok kín az mit átéltem ahhoz, hogy mindig vigyorogjak, mint a tejbe tök. Egyébként sem szokásom a vigyor, inkább a szolid mosoly. - Ideje lesz minél előbb megtanulnod repülni. És nem ártana némi önvédelem is nehezebb időkre. - Lököm oda félig meddig Phanuel felé pillantgatva, ezzel is célozván arra, miszerint ez utóbbi az Ő reszortja lenne, ha már így belecsöppent kicsiny kis életünkbe és ennyire jót szeretne nekünk.
Arrébb tolom Nanniet és lehuppanok mellé a kanapéra, melybe szinte bele süppedek, akár a sivatagi homokba. Bár ez közel sem olyan puha és kényelmes mint az a puha szemcsés homok, de néhány perc vagy óra ülésre megfelelő. Vagy inkább azt mondanám tűrhető minőségű. Persze azért egész napos ülésre igen csak kellemetlen lehet, csakúgy, mint alvásra.

✦✧✦
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 05, 2017 7:30 pm
Következő oldal


To: Szívem csücske&Phanuel

Alighogy kiejtettem a számon, hogy az őrömnek is lesz pár keresetlen szava, állításom beigazolódni látszott. Örültem a megjelenésének, de annak nem igazán, hogy ez a kettő két kis kakas módjára marni kezdték egymást. Na, nem! Elég, ha a két nagybátyám viaskodott egymással, nem hiányzik, hogy ezek ketten újabb apokalipszist indítsanak el.
- Akkor is szeretlek – juszt is átöleltem, csak hogy érezze a törődést. Sosem kívánnék magam mellé másik őrt, annyira a szívemhez nőtt a morcos spániel-jellemével. Szerettem vele lenni, annak ellenére is, hogy néha legszívesebben szigetelővel ragasztottam volna be a morgós száját, ha agyamra ment a túlféltésével. De ez a dolga, erre teremtették, én nem vonhatom kétségbe Nagyapus szavát.
- Te vagy a legjobb őr, nem kívánnék soha mást, legyél oly kedves, és ne tettesd el magad láb alól – suttogtam, majd elengedtem, mielőtt ezért is morci lesz.
- Na jó, elég lesz, fiúk. Maga, Phanuel, szépen lehiggad. ZACHRIEL! Az ég szerelmére, egy szeráffal beszélsz. Higgadj le, semmi baj nincs, csss. Csak nyugalom – két tenyerem közé fogtam az arcát, szemébe néztem, kerestem a kontaktust vele, mielőtt még csihi-puhi lenne ebből. Ezt nem hagyhatom, most az egyszer én védem meg Zachet… önmagától.
- New York egyik kórházában, repülni tanítottál, és elkeveredtünk, csúnyán zuhantam. De ígérem, eljutunk San Franciscóba, és elvisszük, amit kell, akinek kell – céloztam az Úr üzenetére. Ohó, de örültem, hogy apám nem volt itt ebben a pillanatban. Nem is tudom, kit akart volna előbb bőrbúra-mentesíteni, Zachet, vagy Phanuelt? Zachet hamarabb, de remélem, arról már letett. Nagyon bántana vele, ha bántaná az őrömet.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 05, 2017 2:37 pm
Következő oldal



Zachriel & Sophia & Phanuel
A vakmero"séged visz egyszer a sírba

K
issé higgadtabban biccentem oldalra fejemet és némelyet Nannie felé is döntöm. - Sss még lebukunk - Mondom hirtelen felindulásból és még kacsintok is, mint aki élvezi. Meg is próbálom a legjobbat kihozni a helyzetemből, na de hogy Szeret? Badarság, nem szerethet, semmi más kötelék nincs kettőnk között, csupán az Őrzői – védenc kapcsolat. Ez nem szeretet, hanem feladat. Az Ő részéről, hogy elviseljem, az enyémről, hogy megvédjem. – Ám jó kedvem hamar elillan, mikor az előttem lévő, szintén színpompájába helyezi angyali mivoltát. Csöppet sem rettenek meg Tőle természetesen, de azért meg kell hagyni, nem egyforma a szárnyunk, ahogy a rangunk sem. De amit ekkor hallok az üt igazán arcon. Magamban egy Tessék?-et sziszegek, de vissza fogom kimondani amit gondolok. De ehhez most sokkal több erőre van szükségem, mint máskor, mert az eddigiek mind meghátráltak, de ezen Testvérem, nem fél haragomtól, ami mondjuk meg is érthető. Sophia apja sem igazán rettent meg Tőlem. Sajnos be kell látnom, hogy vannak felettem is angyalok és én sokukhoz képest egy apró porszem vagyok amit el kell tiporni. Háborúban vagyunk, vagy mi a fene, nem várhatom, hogy mindenki hagyja a számomra fontosakat, csak mert én azt mondtam.
Fog csikorgatva szorítom ökölbe kezeimet, de még mielőtt cselekednék eszembe jut minden amit idáig tettem, amiért odajutottam ahol most vagyok és ami legfontosabb, ott volt Nannie. Ha most harcba szállnék, az nem lenne szerencsés és a helyzetet nem is szeretném megnehezíteni. Jól tudom, milyen érzések kavaroghatnak benne, túl jól ismerem már és amint mondta, ha úgy lenne, Nannie már nem élne. Sajnos beleegyezően kell, hogy bólintsak, hiszen igaza van. Ami viszont engem felettébb ingerel.
Talán az a legjobb választásom, hogy nem szólalok meg, mert jól ismerem szavaim súlyát, ahogy azt is, hogy rendkívül idegesítő tudok lenni ha akarok. Márpedig egy vita során nagyon is idegesítő akarok lenni. Hiszen ott pont az a lényeg, hogy legyőzzem ellenfelemet a lehető legkönnyebben – szópárbajban. – Mikor nevemet hallom szájából, egyből világossá válik, hogy Sophie elég időt volt távol tőlem, ezzel az angyallal. Elég időt ahhoz, hogy megtudjon róla a lehető legtöbbet. Nos, nem lepődök meg, de a becézése enyhén sértő. - Rögvest értesítelek ha megengedem, hogy becézgess. - Mordulok fel, karjaimat csípőmre vágva. Persze igyekszem mondatomból kivenni minél inkább a megalázó hangnemet, vagy a düht, kisebb-nagyobb sikerrel. - Na és tulajdonképpen hol vagyunk? - Szárnyaimat elrejtve szegezem neki a kérdést, míg Nannie felé mozdulok, megvizsgálva a hátát. - Rendben vagy? - Kérdezem az egyértelműt, ami egészen azóta érdekelt, mióta a légörvény elszakított bennünket egymástól. Talán van abban valami, hogy tanítanom kéne. De ez nem olyan egyszerű dolog, hiszen a fejére mindenki vadászik. Ő egy nephilim, nem olyan egyszerű ez, mint egy angyal esetében. Nem csak a vadászoktól kell félnie. Nos a kardforgatás pedig egy teljesen más tészta, voltaképpen talán a vajazókéssel tud bármire is menni. Persze ez nem biztos, de nyilván nem fogom a fejéhez vágni a hiányosságait. Valahonnan el kell kezdenie, ha bántom, azzal nem leszünk előrébb. – Az angyal ajánlatát azért elfogadom, hiába is próbálok neki minél jobban hinni s áltatni magamat, hogy nem rosszak a szándékai. Végig pillantok emlékein és jó pár név sodródik elém, melyekkel részben tudok mit kezdeni, részben viszont semmit sem. Phanuel – valóban egy harcos angyal, ráadásul egy szeráf. A kezdeti kapcsolata Myadiel-el viszont ijesztően hasonlított az én és Sophia kapcsolatára. Legmerészebb képzelgésemben sem mertem volna bevallani, hogy én éreznék bármit is védencem iránt. De ezek a „rém” képek elbizonytalanítottak. Régóta vagyok ezen a világon és hiába a hosszú idő, sosem, még csak egy kicsit sem gondolkoztam el azon, milyen lehet szerelmesnek lenni. Mint az emberek. Sosem gondoltam rá, milyen lehet ha van egy igaz társad akivel leélheted az életedet. Nekünk, mindannyiunknak ez a társ Isten volt, most is az és mindörökké az is marad. Én hiszek benne, hogy velünk van. Elment, de velünk is maradt, hogy erőt adjon céljainkhoz. Egy jobb világot kell megteremtenünk az Ő teremtett életének, az emberi fajnak.

✦✧✦
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Kórház, orvosi pihenő Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
147
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 05, 2017 9:08 am
Következő oldal



Sophia&Zachriel&Phanuel


Az őr ismét nekem ugrott. Még, hogy ne becézzem. Hangot adtam a véleményemnek, elég hevesen.
- Tudod, kedves őrangyal, miután kiszakítod egy szoba zárát legalább illik bemutatkozni. Ha a Nannie nem szólít meg érkezésedkor, akkor a rangodon, s fajodon kívül nem nagyon tudlak megszólítani.
A kezem megmozdult, hogy felképelem az angyalt, de uralkodtam magamon és a mozdulatból csináltam egy haj igazítást, bár ha az angyalt érte volna, az is nevezhető lett volna frizura igazításnak.
Sophia borzalmasan félt, hogy szörnyeteg módjára szétkapom az angyalát. Egyszerűen látszott rajta, meg persze hallottam, amit az őrével sugdolózott.
Amikor a nephilim nyugalomra szólított fel engem, tudatosult a fejemben, hogy a lány mennyire bátor. Lazán rászólt egy dühös, majd két méter magas, kigyúrt, tízezer éves szeráfra. Nem semmi, a legtöbb halandó ilyenkor fülét farkát behúzva beosonna egy sarokba sírni félelmében. Na jó, lehet, hogy ez egy picikét túlzás, de egy egyszerű, nem épp bátor ember tuti, hogy háromszor befosott volna ezalatt a pár mondat alatt, amit mondtam. A lány bátorsága majdnem megnevettetett, Myadielre emlékeztetett.
Halvány mosollyal arcomon nyugodtam le, szinte egy pillanat alatt.
Az őrangyal feltette nekem a kérdést, melyben hollétünket kívánta megtudakolni, de mielőtt válaszolhattam volna Sophia válaszolt.
Egy ideig el voltak foglalva egymással, majd éreztem, ahogy Zachriel, kinek ekkorra a nevét már megtudtam védencétől, belenézett az elmémbe. Szépen hagytam, hogy lássa, amit meg akartam neki mutatni.
Az angyal arcán, miközben látta az emlékképeim Myadiel-ről és rólam, halvány felismerés és enyhe félelem, vagy valami hasonló tükröződött az arcáról.
Éreztem, hogy neki és Sophiának hasonló kapcsolata lehet. A lány szavai és mozdulatai magáért beszéltek.
- Nos Zachriel, remélem látod, hogy nem vagyok gonosz, hisz láthattad, hogy kinek az oldalán állok. Nem akarok a leánynak ártani, se neked - mondom, majd leülök az egyik fotelbe, mely az asztal mellett volt a kanapéval szembe. - Foglaljatok helyet. Ne álljunk fölöslegesen, ha le tudjuk helyezni magunkat. Sophia, te akarod, hogy keressek egy emléket arról, hogy nem vagyok a nephilimek ellen vagy az, hogy meggyógyítottalak elég volt?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 04, 2017 9:37 pm
Következő oldal


Szívem csücske&Phanuel

Egek, ez az alak sosem unja meg a szövegelést? Szerettem az angyalokat, de meglepő volt egy ilyen szómenéses típussal találkozni. Még szerencse, hogy ezt a bőbeszédűséget nem értelmeztem nyomulásnak, és betudtam annak, hogy ritkán találkozik magához hasonlókkal itt, New Yorkban.
- Megértem. Nekünk is talán jobb volna odébb állni, hisz olyan vagyok, amilyen, és ezért nem igen tűrnek meg. – Fejem lehajtottam, nem szívesen emlegettem azt, ami voltam, noha arra azért büszke voltam, hogy az apám az, aki. Tiszteltem és felnéztem rá, épp csak azzal volt bajom, hogy nem tudtam igazán apaként tekinteni rám. Attól ő sokkal több volt, és pont az iránta érzett tiszteletemből igyekeztem őt védeni, ahogy tudtam.
A többi arkangyallal szemben persze, ez nem volt olyan egyszerű, hiszen ismerték őt.
- Ehhez az őrömnek is lesz nem kevés keresetlen szava – sóhajtottam kelletlenül. Zachriel helyenként már betegesen féltékeny volt, mindenre és mindenkire a közelemben. Jó, hogy a saját apámmal nem ugrottak egymás torkának, és valahogy biztos voltam benne, hogy atyám is tervezte az ő eleven megnyúzását, amolyan atyai hagyományőrzésnek, amit én szerettem volna azonnal megtörni. De örültem, hogy tudtommal csak én voltam apámnak, és nem több, és főleg nem lánytestvérek… hajaj, bele se mertem gondolni, mi lett volna akkor. Pedig tudtam a választ: katasztrófa, armageddon. Nem mintha nem abban éltünk volna jelenleg is.
- Olyan nincs, hogy semleges. Előbb-utóbb mindenki oldalt választ – legalább ebben a kérdésben nem voltam naiv. Mihály pártján álltam, de valahol megértettem Gabriel bácsikám viselkedését is. Szörnyű lehetett szembesülni a ténnyel, hogy nem volt ott közvetlen közelében az apja. A saját bőrömön tapasztaltam az érzést, amikor csak vársz, és vársz, hogy felbukkanjon, de közben mindenkit, akit érsz, hibáztatsz magad körül, mert az, amire/akire te olyannyira áhítozol, nincs. És senki nem tud meggyőzni arról, hogy igen is ott van.
Tökéletesen tisztában voltam az érzéssel, és ha a nevelőm nem lett volna… a sorsom kegyetlenebb lenne nélküle. Ő volt az, aki Istenhez vezetett.
- Én a nagyapám oldalán állok, ha nem zavar. Számomra még mindig ő az Úr, és bár tisztelem és szeretem a nagybátyáimat, nem óhajtok előtted véleményt formálni erről. Ki tudja, nem használnád-e fel ellenem a közeljövőben? – Csak hogy érezze, mennyire nem bíztam benne. Meggyógyított, de akár célja is lehetett ezzel.
És ahogyan azt megéreztem, Zach már meg is talált, hogy morgós, önfejű spánielként nekiálljon papolni. Szerettem ezért, annak ellenére ,hogy néha egy hangyányit soknak találtam a tapadósságát. – Zach, csillapodj. Semmi baj, css. Tudd, hogy szeretlek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 04, 2017 7:58 pm
Következő oldal



Zachriel & Sophia & Phanuel
A vakmero"séged visz egyszer a sírba

A
hatalmas légörvénynek köszönhetően zúgni kezdett a fejem és szédültem. Tulajdonképpen ez nem állapot volt, inkább csak következmény. Nem tudtam merre nézzek, mert egyetlen pont sem volt ami megmaradt volna egy helyben. Pontosan olyan volt, mintha forogna a világ, a föld. De tudtam, hogy mindez csak a légörvényhez vezethető vissza. Tehát leszálltam a legközelebbi épületre és nem messze tőle hallottam egy hatalmas zörejt, majd üvegszilánkok hadának zúdulását. Jól tudtam, hogy Sophia becsapódása lehetett e hang. De a szél miatt hiábavaló lett volna ismét szárnyra kélnem, nem láttam volna semmit és úti célomhoz sem jutottam volna el egyhamar. A szél nem is engedte volna, elsodort volna távolra, hiába a csapkodás. Így szárnyaimat elrejtve vettem irányt a tető lépcsőházához. Meg sem álltam lefelé menet, míg nem találtam egy ajtót, amin bemehetek. Úgy füleltem mint még sosem. Próbáltam minden zörejt kivenni és ami legfontosabb, szívdobogás hangját, vagy gondolat foszlányokat. Bármit ami elvezethet védencemhez. Végül hosszas gyaloglást követően meg is érkezett az a bizonyos hang, hallottam a gondolatokat, de Nannie nem volt egyedül. Hallottam Nannie gondolatait, melyek nyugtalanítóak voltak, viszont ott volt egy idegené is. Nem tudtam tisztán kivenni gondolatait. A hang erősödését követve berontottam egy szobába, mikor is megpillantottam Őt, vele szemben egy férfivel. Szinte azonnal kiszúrtam, hogy egy angyalról van szó, arcát pedig észlelve egyből tudtam azt is miféléről. Egy harcos angyal, az ám. Így érthetővé vált az is, hogy nem voltam képes értelmezni gondolatait. Szárnyaim teljes pompájukban nyíltak ki hátamból, míg közeledtem a szoba belsejébe. - Távozz Tőle! - Szólítottam fel az angyalt míg végig Nannien tartottam a szemeimet. - Legközelebb ha magányos vagy, beszélj velem, ne egy vadidegen égivel - Mordultam a lányra, mi szinte reflex volt tőlem. Nem rejtettem véka alá aggodalmamat vagy dühömet. Nem szeretem ha minden félék körbeveszik. Nem veszíthetem el Őt is, ha megteszem, nem térhetek vissza Atyámhoz. Képtelen lennék elé állni. Eleget vétkeztem és elég ember halt meg miattam, mert figyelmetlen voltam. Ezért elhatároztam, hogy Sophiara úgy fogok vigyázni, mint még soha egyetlen védencemre sem.
Közelebb merészkedtem, hogy közbeavatkozhassak. Bár jól tudtam, hogy amint harcba fognánk, vesztesként jönnék ki. Ez egyértelmű, engem Atyánk nem harcra teremtett, azonban ezt az angyalt igen. Nem is kérdés hát, melyikünk az erősebb. De még is Sophia elé állva takartam szárnyaimmal és szemeimmel villámokat szórva tekintettem immáron az ellenfelemként tekintett férfire. - Mégis mi dolgod van Nannieval? - Homlokom ráncai továbbra sem enyhültek, akárcsak a vihar sem odakint. Hallani lehetett, ahogy az ablak üvegét verdesi egy faág és szörnyű szél dúl odakint. Egy embert talán fel is lenne képes emelni. Végig sem tekintettem a szobán, úgy léptem be, de csupán az angyal körül pásztázva szemeimet, rájöttem hol is lehetünk. Nem jártam életemben ebben az épületben, de már láttam kívülről. Ugyanakkor nem ismerem még elég jól SF városát, hogy biztos legyek benne hol is vagyunk.

✦✧✦
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Kórház, orvosi pihenő Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
147
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 11, 2017 7:31 pm
Következő oldal


Sophia&Phanuel

Mikor a lány éppen az üvegszilánkok és a nyílvesszők általi sérülések közti különbséget taglalta, hirtelen valamiféle melegség áradt át a testemen. Valami szép, erős és szent fényesség, mely fenségéhez nem érhet fel semmi. Azt hittem újra a mennyekben vagyok. Éreztem Isten jelenlétét, újra oly sok év után. Tudtam, hogy velem van, bár sosem hittem, hogy egyedül hagyott minket. Az, hogy atyánk ott volt velem a gyászomban hatalmas vigaszt nyújtott és ez tompította a fájdalmam. Amikor azt hittem, hogy csak így jelzi nekem, hogy itt van látomásom lett.
Valami vízzel teli, sötét helységet láttam, mely talán egy barlang lehetett, de nem mernék rá mérget venni. Majd megszólalt a Mindenható hangja a fejemben, melyet jól ismertem és sokszor hallottam már.
- Ott keresd, ahol a Föld véget ér!
Majd a víziók amilyen gyorsan jöttek eltűntek. Ahol a föld véget ér. Az Atya imád rejtvényekben beszélni. Ezen elmélkedtem egy kicsit, majd arra kaptam fel a fejem, hogy leány azt kérdezi, hogy mit tehetne cserébe.
Egy halvány mosoly kúszik az arcomra, de látszik, hogy a mosoly nem túl valódi, hisz a gyász ismét felkavarodott a szívem mélyéről.
- Tudod, az a tudat, hogy segítettem valakin nagy jutalom nekem, meg persze a társaság. Nem mindenki előtt lehetek Phanuel. Tudod, amikor beleláttam a fejedbe láttam, hogy kibújhatok a pajzsom mögül és nem Dr. Paul Johnsonnak kell mutatnom magam. Remélem érted és nem voltam túl bonyolult vagy összeszedetlen.
Nézek rá komolyan nagy bociszemekkel, hisz önmagamat is nehéz volt megértenem. Amikor észrevettem, hogy a szárnyaim még mindig ott ékeskednek a hátamon gyorsan el is rejtettem őket.
- Tudod, pusztán jó a veled való találkozás,bár kár, hogy ez a te baleseted végett következett be, amit kérek cserébe nem más,
minthogy keress fel később, ha nem sietsz és ráérsz. Tudod egy bujkáló angyal elég magányos tud lenni.

Mondom remélve, hogy van rám ideje egy kicsi még, bár úgy érzem, hogy eléggé siet. Szépen belekortyolok a boromba, mely a pohárban nyugodt az asztalon, majd neki is nyújtok egy poharat, amiben ott van a jó zamatú nedű.
Egy kis habozás után felteszek egy elég egyenes kérdést:
- Te és az atyád, melyik oldalon álltok? Mihály, Gabriel vagy semleges? - Kérdezem, megpróbálva úgy feltenni a kérdést, hogy ne úgy hallatszódon, mint egy kihallgatás, majd hozzáteszem. - Én semleges vagyok. A célom a család egyesítése.
Vajon hol van a világ vége? Tértem át magamban a következő kérdésre. Tudtam, hogy ezzel fel kell keresnem valakit, aki bölcsebb nálam.. egy arkangyalt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 08, 2017 1:34 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Ez a helyzet kezdett sok lenni. Túlságosan is próbált az idegen angyal a bizalmamba férkőzni, de nem szívesen adtam volna meg neki. Nem lenne szabad kötődnöm hozzájuk, különösen most, hogy ilyen megosztott a táboruk, és java részük gyűlöli a fajtámat, mert azt hiszik, hogy miattunk távozott Isten. Pedig én tudtam, hogy valójában nem tűnt el, és nem szűnt meg hallgatni ránk. Nem tenné ezt egy jó atya a gyermekeivel, ha igazán szereti őket.
- Az. A nyílvessző csak egy ponton okoz fájdalmat, és roncsolja szét az ütközési felületet. De az üvegszilánkok… sokkal rosszabb – Nem mellesleg a nyílvesszőt könnyebb is eltávolítani, mint egy rakás ablaküveg-darabot a testből. Hm, jó étvágyat annak, aki esetleg a fejemben óhajtott kotorászni, és netalán épp élelmet fogyaszt.
- Köszönöm, és tudom. Drága nagyapám humora elég fekete mostanában.
Amikor a szárnyához nyúlt, rákérdeztem kissé rémülten: - Mi a fenét csin…
Most komolyan kitépte a tollát értem? Alig hittem el, amit láttam. Feláldozott egy értékes tollat értem a szárnyából.
Ilyet nem sok angyal tenne egy nephilimmel.
Hálásan pillantottam rá, amint eltűnt minden sebem, és a fájdalom is. Kár, hogy a lélek sebei nem gyógyulnak ilyen gyorsan. – Köszönöm. Tényleg. Én tehetek érted valamit cserébe?
Nem akartam egy életen át az adósa maradni. Nem szoktam hozzá, hogy egy angyal ilyen barátsággal álljon egy magamfajtához, és már elsőre. Felültem a kanapén, és megmozgattam a tagjaim. Zach ezért biztosan alaposan letol, de jól ismerem, csak a szeretet és az aggódás beszél belőle olyankor. Bár apámmal lenne olyan jó a kapcsolatom, mint vele. Ha tényleg egy család lehetnénk újra, az nagyon jó lenne.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 08, 2017 8:30 am
Következő oldal


Isteni kinyilatkoztatás

Phanuel-nek hirtelen olyan érzése lesz, mintha valaki beférkőzött volna a fejébe. És valóban, melegség járja át a testét, majd a fejében képeket kezdenek el vetíteni neki. Mélységes mély, sötét, ámde vízzel teli helyiség, amerre a szem ellát csak víz van. Kisebb és nagyobb halrajok úszkálnak, a víz maga viszont háborog, hiszen az üledék felkavarodott az aljáról, ezért nem is látni azt, nem tudja kivenni mennyire mély lehet.
- Ott keresd, ahol a Föld véget ér!
Csendül Isten hangja a fejében, ebben biztos lehet hiszen ismeri a hangomat. Majd amilyen gyorsan átvettem felette az uralmat, olyan gyorsan válok semmivé, hogy ismét önmaga lehessen, Phanuel, Isten egyik angyala.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Kórház, orvosi pihenő Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
147
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 07, 2017 10:43 am
Következő oldal


Sophia & Phanuel

A kérdésemre csak a szemöldökét vonogatta, amiből mar láttam, hogy nemsoká ismét kifakad. Vagy ő nagyon érzékeny és könnyen felkapja a vizet vagy én vagyok irritáló a számára, de lehet, hogy csak egyszerűen kínjában és ebben a helyzetben ilyen.
Amikor közölte velem, hogy szívesen megmutatja, hogy mennyire kellemetlen tud lenni egy üvegszilánk én csak egyszerűen felkacagtam.
- Kellemetlenebb, mint egy nyílvessző a térdben? - kérdeztem, miközben még mindig kuncogtam, majd ismét beszélni kezdtem kicsit komolyabban. - Na, legyen akkor! Beforrasztom a sebeidet - mondom mosolyogva, majd hozzáteszem. - Bocsánat, ha kellemetlen társaság vagyok a helyzeted is elég... kellemetlen.
Szépen felálltam a földről és a lányt a kényelmes kanapéra helyeztem, úgy, hogy az neki ne fájjon.  Amint felhelyeztem előhívtam a szárnyaimat.
A hatalmas fekete tollas tagjaimat széttárva elzártam az ablakon beszűrődő fényeket ezzel beárnyékolva a lányt. Már nagyon rég voltak elő a szárnyaim, hisz az emberek közt rejtőzködve nem nagyon tehetem meg, hogy össze vissza repkedek.
A lánynak egyszerre félelmetes és szép látványt nyújthatok, bár lehet, hogy semlegest, ha hozzá van szokva az angyalokhoz.
A szárnyamból kitéptem egy tollat. Egy kis tollat a sok ezer közül.  Kihúztam egy gyufát a zsebemből, hisz az mindig van nálam, pont ilyen esetekre.
Meggyújtottam a tollat, mely elég gyorsan égett el a tenyerem fölött, hisz telekinézissel a levegőben tartottam égés közben és alatta a tenyeremet. Az égő tollról eszembe jutott valaki, aki számtalanszor gyógyított meg angyaltollal. Myadiel.
Számtalan csatát megéltünk együtt. Halvány mosoly kúszik az arcomra és elgördül egy könnycsepp az arcomon, ahogy a tollat nézem. Nagyon hiányzik az egész csapatom.
Ahogy a tollam hamvai és az olaj maradt  a tenyerembe felnéztem a kis nephilimre, aki ekkor már a kanapén feküdt. Szépen letérdeltem a kanapé elé, hogy a fekvő páciens sebeit ellássam.
A sebeket lekezeltem a mágikus olajjal és hamvakkal, ahogy azt kell.  Mindvégig hangtalan és kicsit komorabb és szomorúbb voltam. Valószínűleg ez a hirtelen hangulatváltozás neki is feltűnt. Fájdalmas emlékek kavarogtak a fejemben, még mindig.
Ahogy bekentem a sebeket azok szinte azonnal összehúzódtak és heg nélkül eltűntek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 26, 2017 7:47 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Valahogy annyira nem így képzeltem el ezt az egészet. Úgy egyáltalán semmit nem így képzeltem el. Ha tényleg annyira rossz a létezésünk, az Úr vajon miért engedte? A banális kérdésre a szemöldökömet vonogattam. Na, vajon? Jó, egy angyal talán könnyebben elviseli, de azért nem hinném, hogy örülne, ha gyakorlatban is megmutatnám neki. Íme a gondolat, ami bizonyítja, hogy mégsem voltam annyira kedveske és ártatlan, mint amilyennek hittek. Ó, nem. Félig ember voltam, tehát eredendően esendő.
- Ha megszüntetné a fájdalmam, gyakorlatban is megmutatom, mennyire fáj, ha húsába áll egy üvegszilánk. – Ilyen voltam, ha nem éppen rózsás hangulatban találtak. Most valóban rossz időpontban került elém ez az angyal, aki túlságosan is kíváncsi volt, és határaimat feszegette a kínosabbnál kínosabb kérdéseivel. Vajon én is ilyen idegesítő lehetek angyali oldalammal mások szemében? Lehet. De pillanatnyilag most le tudnám csapni Mr. Ki vagy Dokit. Attól, hogy a nevét megtudtam, még bőven messze voltam attól a kifejezéstől, hogy ismerem. És remélem, ő sem akart közelebbi ismeretséget kötni velem. Manapság nem valami életbiztosítás nephilimekkel barátkozni, és apa is azt kérte, vigyázzak magamra. Nehéz betartani olyan bajvonzó jellemmel megáldva, mint amivel én rendelkeztem.
- Mondták már, hogy túlságosan kíváncsi? – ragaszkodtam a magázódáshoz. Nehem, nem nyílok meg csak azért, mert férfi. Olvas a gondolataimban, és attól még, hogy kedvesnek mutatja magát – túl kedvesnek, simán lehet Gabriel kéme. A semlegesek is előbb-utóbb oldalt választanak.
Csak reménykedhetek benne, hogy előbb-utóbb két kakaskodó nagybátyám rájön, semmi értelme nincs a vitájuknak, és ennek az öldöklésnek, amit folytatnak.
- Ajaj. Készüljön lelkiekben, hogy én innét fel nem kelek magamtól – kényelmes volt a földön, minek mozduljak meg? Helyrepofoznak, és már repülök is tova. Nem szándékoztam hosszas tea-délutánra itt maradni. – Miért mondanám? Kinek mondhatnám el?
Egyedül Zachriel volt az, aki tudott rólam is, már ha apámat nem számítjuk. Na jó, meg az a Raguel nevű angyal, aki valahogy jobban ismert, mint én saját magamat. Még jó, hogy nem örököltem a gondolatolvasást, így én meg tudom hagyni másnak a magánéletét.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Kórház, orvosi pihenő Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
147
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 25, 2017 5:59 pm
Következő oldal


Szépen végighallgatom, ahogy a leány kifakad, közben egy halvány, kedves mosolyt varázsolok az arcomra. Egyszerűen aranyos, hogy így fel tudja kapni a vizet. Szépen felfogtam a két poharat, majd leültem a lány mellé a földre.
- Nagyon fáj? - kérdezem miközben belenézek a szemébe.
- Elég csúnyát zuhantál. Szerintem senki se vett észre, szerencsédre, hisz akkor már kopogtattak volna az ajtón.
Ekkor lehelyeztem elé az egyik poharat, hogy elérje, ha inni akar, majd én belekortyolok az  boromba, mely édes zamata betöltötte az egész számat. Egy ideig csendben ülök mellette, majd megszólalok.
- Mi a történeted Nannie, milyen a nephilimek helyzete most? Nagyon kevés, ám mégis sok dolgot láttam az életedből, vagyis csak azt, hogy nephilim vagy. - mosolygok rá miközben a szemem sarkából még mindig a sebeit pásztázom, melyek nagyon nem tetszenek.
- Cserébe nyugodtan kérdezhetsz bármit, vagy kérhetsz bármit. Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de én szeretnélek megismerni, hisz nagyon ritkán találkozok angyali lénnyel.
Mondom, miközben újat kortyolok a borba.
Ismét nézem a sebeit és van egy- két mélyebb. Erősen gondolok rá, hogy begyógyítom a sebeit itt és most. Megsajnáltam Nannie-t és felajánlottam neki, hogy meggyógyítom.
- Szóval... feküdj fel a kanapéra kérlek, ha nem teszed magadtól, majd én felteszlek, hidd el, az kényelmesebb, bár először nézzük, meg, hogy tudsz e menni - mondom neki megvárva a válaszát felkészülve, arra, hogyha elesik, akkor elkapjam, ha meg nem akar magától szépen gyengéden emelem meg  telekinézissel és helyezem a kanapéra. - Válassz. Azonnal meggyógyítom a sebeid, vagy megvárod, hogy a gyenge emberi regeneráció által gyógyuljon be. Amennyiben az előbbit választod, soha nem mondhatod el senkinek.
Mondtam neki persze komolyan, hisz nem akarom, hogy nagyon híre menjen, hogy az angyalok ilyet is tudnak. Sajnáltam, hisz azok a sebek elég durvák, csak ezért gyógyítanám meg, meg persze remélem, hogy barátok lehetünk.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 23, 2017 11:44 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Csak nehézkesen sóhajtottam, amikor kinevetett. Jellemző. Így valljon be valamit az ember egy orvosnak, meg Zachnek… száz szerencséje, hogy tőlem nem kell félnie, nem vagyon én rossz arc. Sosem volt kenyerem a kegyetlenség, és az erőszakot nem tartottam célravezető megoldásnak. Az is megoldás, csak épp több kárt okoz, mint amennyi jót.
Elég rendesen felszisszentem a fertőtlenítésre-tisztításra. Na, ezért nem rajongtam az emberi oldalamért. Rühelltem gyengének lenni, mert az voltam, és most, hogy ezt Zachen kívül más angyal is látta, elöntött a mélységes szégyenérzet.
Mit is akarta ma repüléssel? Hiszen nem vagyok angyal, csak félig. Nem is kéne repülnöm, de másképp nem jutok el gyorsabban az üzenetemmel a célba. Pedig annyira szeretném, ha visszajönne. Ha látná, hogy van, aki még szereti őt, nem is kevés, akkor talán… talán lenne rá esély. Bár újra hallanám a hangját. Be lehetne bizonyítani azoknak a kakasoknak, hogy nincs okuk veszekedni.
Bár vége lenne már ennek a fájdalomnak, minden mozdulás egy rémálom volt, és nem akartam mást pillanatnyilag, csak Zachet, meg apámat mellettem tudni. Tudni, hogy jól vannak, és nincs bajuk.
- Hogy mi?! – fakadtam ki nem is kicsit, és reménykedtem benne, hogy rosszul hallok. – Most zuhantam be a harmadikra, a felhők fölül. Nehem, szó sem lehet róla, hogy én most megmozdulok, miután megkínoztál fertőtlenítővel.
Plusz ő pasi. Nem, nincs az az édenkerti piknikhely, amiért én képes lennék most megmozdulni, mikor olyan jól fekszem itt a földön. Amíg nem mocorgok, addig nem fáj egy porcikám se. Ezek után semmilyen holmim se lesz üvegből. Hamupipőke is hogy bírta ki üvegcipőben, a fenébe is? Amilyen peches vagyok, nekem biztos törné a sarkam.
- Sophia Nadine Haynes. De a Nannie-t jobban szeretem – biccentettem, de a földről továbbra sem akarództam felkelni.
- Csak óvatos vagyok. A magamfajtákat nem sűrűn szokták szeretgetni. A magázódás egy eszköz, hogy ne kötődjek – így is bajban voltam Zach miatt. Nem kicsit. Nem tehettem meg vele, hogy közeledek hozzá, jobban, mint szabad lenne, ne veszítse el a szárnyait miattam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Kórház, orvosi pihenő Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
147
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 22, 2017 9:53 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Amikor említi az első repülést nevetni kezdek.
– Hát igen, az nem egy egyszerű dolog nektek, bár nem nagyon értem, hogy miért csak most volt az első repülésed. És igen, tudom, hogy mi vagy – mondom miközben megfordulok a tálcával amelyen a kötszer és némi fertőtlenítő van.
- Nos akkor.. -nézegetni kezdtem a sebeket.- Az egyik elég mélynek tűnik. Azt azért kifertőtlenítem alaposabban. És kérlek ne félj, mert nem foglak megölni. Nem vagyok a Gabriel szerű, őrült pusztítógépezet.
Mondom miközben az egyik sebet egy fertőtlenítős vattával bekenem.
– Ez csípni fog.
– Ha nem akarod kiadni az apád nevét akkor fontos angyal lehet. Nem erőszak, ha végképp nem akarod nem kell kiadnod – nézek fel a szemébe, melybe erős csalódottságot látok. Szegény gyermeknek nem sikerült túl jól az első repülés. Szépen lehelyezem az asztalra a tálcát, melyen az eszközök vannak, majd a kötszert veszem a kezembe.
– Lennél szíves levetkőzni fehérneműre? Muszály, hogy be tudjam kötözni a sebeid. –  nézek a szemébe nagy komolysággal. –  Hidd el, hogy életem hosszú évei alatt láttam már női fehérneműt, sőt… szülészorvos vagyok – elmosolyodok.
– A nevedet nem néztem meg, hisz akkor nem eredményes a bemutatkozás. Phanuel vagyok.
Miután bekötöztem a sebeit és felöltözött kiveszek a szekrényből egy üveg bort és két poharat, majd az asztalra helyezem és töltök mid a két pohárba.
– Igyál! Ennyitől nem lesz bajod, vagyis nagyobb nem lesz. Kérlek, hagyj fel az átkozott magázódással, mert úgy érzem tőle magam, mintha valami hivatalban ülnénk – rámosolygok.
Hirtelen eszembe jut a törött ablak, tehát az ablakra pillantok, majd helyreállítás varázslattal olyat csinálok belőle, mint amilyen előtte volt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 8:13 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Lassan ébredeztem, de még mindig fájtak a sebeim, és féltem. Vagyis, valahol mindig féltem valamilyen szinten. Nekem félnem kellett volna, mert a félelem érzése jelentette azt, hogy életben maradok-e itt, vagy sem.
Egy férfi hajolt fölém, a homlokomat simogatta, s én összerezzentem. Ha ő Gabrielt szolgálja… nekem végem. – Tudja, hogy mi vagyok?
Csakis a jóindulatán múlott, hogy Zach összetörik-e újra, vagy meghagy életben ez az angyal. Megráztam a fejem. – Először repültem.
Nem tudtam, hogy kutatott-e már az emlékeim között, de reméltem, hogy a továbbiakban nem tesz ilyet. Bölcsebb, ha nem tudja, ki vagyok. Könnyebb túlélni, ha nem tömörülünk ennyire szorosan, és inkább elvegyülünk az itteni emberek között. Habár, a várost most már, a zuhanásom után így is, úgyis el kell hagynunk.
Mikor visszajött a kötszerrel, rászóltam gondolatban. Tudtam, hogy úgyis hallja:
- Ne. Ne turkáljon többet a fejemben. Nem fogom megmutatni az apámat.
Ha megteszi, hagyom, hogy ellássa a sebeimet, nem tiltakozom ellene, ahhoz most a csalódottság túlságosan leuralkodott rajtam. Zachet akartam látni, hogy ő jól van-e.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Kórház, orvosi pihenő Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
147
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 6:51 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia
Miután a munkában volt egy nehéz szülésem elmentem az Orvosi Pihenőbe. Három hónapos koraszülés ráadásul az anyuka agyvérzést kapott a szülés közben. Szerencsére megtudtuk menteni mind a két embert, de a sorsuk még nem biztos. Hiába a beavatkozás végére elfáradtam, persze a kedves apuka meg lelépett, amikor megtudta, hogy terhes az asszony. Ez a hatalmas felelőtlenség dühvel töltött el.
Az Orvosi Pihenőben ledőltem egy kanapéra és aludtam. Álmomban a mennyekben jártam ismét és együtt voltam a csapatommal. Egyszer csak egyenként porladtak el a szemem láttára, majd én magam is lassan porladni kezdtem, igaz, hogy ezerszer lassabban, mint azt ők tették. Mielőtt teljesen elhamvadtam volna egy hatalmas csattanásra ébredtem.
Az ablak be volt törve, pedig a harmadik emeleten volt. Ahogy felugrottam a kanapéról egy nőt láttam meg a padlón heverni.
A nő megsérült az üvegszilánkktól. Eszméletlen volt, de nem akartam kivinni a pihenőről, hisz furcsa volt. Nem szoktak nők beesni egy harmadik emeleten lévő ablakon, pláne nem túlélni mindezt. Ott az orvosiban kiszedegettem belőle a szilánkokat és kimostam a sebeket.
Éppen kötözni akartam, amikor úgy gondoltam, hogy belekukkantok az elméjébe.
Szépen néztem át az emlékeit és megláttam, hogy ő egy Nephilim. Amikor rájöttem volna, hogy ki az apja hirtelen mozgolódni kezdett és abba hagytam a turkálást.
- Jól vagy gyermek? - szólok hozzá a fejében, majd megsimítom a homlokát. - Csúnya zuhanásod volt, többet kellene gyakorolnod.
Rámosolygok, majd felállok kötszerért és bezárom belülről a pihenőt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 21, 2017 1:44 pm
Következő oldal


Phanuel&Sophia

Nem számítottam erre a hatalmas erejű szélre, ami arra kényszerített, hogy vészleszállást tartsak. Nem volt valami okos ötlet tőlünk, de hét éve, hogy először megjelentek a szárnyaim, és nem is használtam őket még soha, fogalmam sem volt, hogy működnek, hogy bírhatom őket mozgásra. Zachriel tanítatott, mert másképp nem érnénk oda minél előbb San Franciscóba, hogy segítsünk a rászorulókon, és én elvigyem azt az üzenetet, amire megkértek. Ragaszkodtam hozzá, hogy menjünk, de Zach mindenképp le akart beszélni róla. Csakhogy sikertelenül, hisz ismert már, mennyire makacs voltam és kötelességtudó.
Ha valóban Isten szólt hozzám, azt a feladatot, amit kiosztott, nem lehet elodázni.
Viszont meg kellett tanulnom repülni, ami nem kis feladat egy ifjú nephilim számára, pláne, ha egész életében rejtőzködött, és a tollait sose mozgatta meg.
- A francba! – szitkozódtam, és igyekeztem úgy zuhanni, hogy a felhőréteg alá érve elrejtettem a szárnyaimat, minimálisra csökkentve a lebukásveszélyt és a sérüléseket is. A szél mozgásához igazítani az esésemet, és amikor belezuhantam az ablakba, háttal voltam.
Éles fájdalom hasított belém, s még épphogy elcsíptem, ahogy Zach gondolatban üvöltötte a nevemet kétségbe esetten.
Miért pont most kellett ilyen katasztrofális kanyarodási manővert produkálnom? Miért? Ezért apa minimum megnyúz… és nem velem fogja kezdeni a sort, a remek ötletünkért, de majd megpróbálom lebeszélni róla, ha kiszedik belőlem az üvegszilánkokat.
Ezen gondolataim után elsötétült a világ. A fenéért kellett nekem félig embernek születnem. Az emberek olyan törékenyek.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 1 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/3
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6