☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Mennyország

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Okt. 18, 2016 2:24 pm írtam neked utoljára



Raiden & Sealiah

Őszintén megbántanak szavai, tekintetemet le is sütöm a padlóra és fejemet rázva, megpróbálom nem meghallani azokat a dolgokat, amiket hozzám vág. Nem hiszem el, hogy így érez, hiszen amennyi időt együtt töltöttünk és amit éreztünk, tudom: nem röppenhet el egy pillanat alatt. Fájó ezt kimondani és megmutatni az igazi valónkat, ami nekem lehet, hogy nem is olyan szép s bájos mint ahogyan sokan ismernek.
- Raiden... - Tekintetem szomorkás ugyan, de még mindig erősen állok előtte, nem engedve a belső érzelmek kitörésének. Már régóta, nagyon régóta nem sírtam, így hát most sem hiszem, hogy ez a pillanat lesz majd az ami megereszti könnycsatornáimat. Már látom: minden elveszett ami köztünk volt és ezt én tettem tönkre.
- Hogy mondhatsz ilyet...?! - Szisszenek fel utolsó szavaira, majd hátrébb lépek tőle. Aggódom, most már ez is belekerült a pakliba, hiszen talán tehet azért ő is, hogy még jobban szenvedjek azért, ami lettem. Ő is megbuktathat, hisz tudja immáron minden titkomat. De nem... Torkom mintha kiszáradt volna, szavaim elfogynak, a keze már réges rég kicsúszott az enyémből, én pedig csak egy utolsó zavart fintor-mosoly kíséretében eltűnök a szeme elől, talán végleg.


köszönöm, imádlak <3 • • Valami angyali • • Zene • • ©


Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Vas. Okt. 16, 2016 10:04 pm írtam neked utoljára



Sea && Raiden
Házaspárok "elválnak", mint a vakolat a faltól - de a szerelmesek "szétszakadnak".

Nem fért a fejembe, hogy miket mond a szívem zakatolt és remegett a kezem, furcsa érzelmeim voltak soha nem éreztem iylet, úgy éreztem, hogy kivülről figyelem, és imádkozom, hogy ez álom legyen. De nem az ez egy lidérces valóság, amiben ő a démon és én pedig hát nem tudom, hogy hol vagyok, de nekem ez nem megy, nem lehetek itt nem akarok.
- Nem érdekelsz! - Vágom szemében össze szorított fogakkal. Mit tegyek? Megráztam a fejem és alig kapok lassan levegőt, olyanokat beszél, aminek talán ő se értheti a súlyát. Talán ő se érti mik lehetnek ennek a következményei.
- Miket beszélsz? - Ismét megrázom a fejem, nem fér a fejemben hogyan mondhat ilyet.vissza gondoltam az édes pillanatokra és olyan, mint ha egy tükörlennének, amik most törtek össze pici apró darabokra. Hogy lehet ez, hogyan hálózta be az Én Seámat az a szöörny?
- Akkor áldásom rád, legyél vele, éld az életed. Ahogy mondtad NINCS JÖVÖNK!- Nem könyörgöm egy nőért sem, senkiért sem, magam ura vagyok.
- Menj, és fuss hozzá, repül, amíg van szárnyad. - Vettem oda neki ezt, remélve, hogy megbántom vele őt. ahogyan ő teszi velem ezt.

Megjegyzés: bocsáat, hogy ilyen kevés lett Sad|| Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Okt. 08, 2016 1:26 pm írtam neked utoljára



Raiden & Sealiah

A bájolgós pillanatból hirtelen háborús övezet lett körülöttünk. Mindkettőnk tekintete és arckifejezése megváltozik, pillanatok alatt a kellemes, melengető érzés eltűnik a mellkasomból. Most valami teljesen mást érzek, de ezek között nem található a megbánás. Egyáltalán nem bánom, hogy ezt kimondtam. Egy darabig még a tekintetem az övét övezi, de gyorsan sütöm le, a padlót fixírozva míg ő felfogja kijelentéseimet és hirtelen rám mordul. A szinte felkiáltó hangnemre emelem fel először a fejemet, dühös tekintetemet érezheti magán, hiszen még sosem mordult fel rám így. Ez pedig nem tetszett nekem, hiába is érdemeltem ki.
- Nem muszáj, hogy elhagyjuk egymást. - Tudom, hogy erre szinte nulla százalék az esély, de azért mégis megpróbálkozom. Figyelmen kívül hagyva harci hangnemét, felemelem fejemet és bátran nézek rá, hiszen mégiscsak mutatnom kell, hogy nem félek sem tőle, sem mástól. - Csatlakozz te is hozzánk Raiden! - Az áttérítés azt hiszem nem az én műfajom. Viszont ettől függetlenül, attól, amivé lettem vagy amivé fogok válni, még mindig szeretem a férfit, szívből és fájni fog majd, ha el kell hagynom őt. Életem legjobb pillanatait éltük meg együtt, még ha ezt Gabriel nem is díjazza. Talán az sem tetszene neki, ha a férfi áttérne hozzánk. Nem tudom, de meg kellett próbálnom. Hátrál. Én még mindig ott állok, mint a cövek és onnan figyelem tovább. Még sosem láttam így. A kapcsolatunk teljesen idilli volt, eddig a pillanatig. Innentől kezdve már csak az lesz, amit a sors kijelölt számunkra.
- Nem csak te, én is mindent feladtam! Kockáztattam, ugyan úgy mint ahogy te is! Most pedig eljött az ideje annak, hogy szembesüljünk valódi énünkkel. Nekem Gabriel mellett a helyem, még ha ezt úgy kellett elismernem is, hogy erősebb módszerhez folyamodott... te pedig ha Mihályt fogod pártolni mindvégig, talán nincs jövőnk...


Papának <3 • • Valami angyali • • Zene • • ©


Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Csüt. Okt. 06, 2016 6:23 pm írtam neked utoljára



Sea && Raiden
Házaspárok "elválnak", mint a vakolat a faltól - de a szerelmesek "szétszakadnak".

Tekintette megváltozott, a lágy szempár, most már mást mutat, de nem értem mi lelte. Nagy levegőt vett én pedig ijedten meredek rá, hogy mi lelete, mi történik vele. Mióta ismerem soha nem láttam ilyennek őt. Talán baj van. Már mint ennél is nagyobb baj? Van valami amiről nem tudok? Hirtelen mint ha valami belém hasítana.
- Ezt hogy érted? - Kémlelem tekintetét, de ő csak a földet bámulja. Mi történt.
- Mit kell megérteme, hogy elhagysz engem? Ezt kell megértenem? - Mondom hangosabb hangnemben.
- FELELJ SEALIAH! - ordítok rá a lányra, mint ha csak harctéren lennék. Nem tudom magam fékezni, soha nem ütném meg nincs benne olyan hajlam, hogy nőket verjek, de a hangom elég támató már így is. Próbálom vissza kapni pillantását, de még nem sikerül egyenlőre. Nem tudom mit fog tenni, vajon megüt? Vagy csak elsétál tőlem. Minden esetre minden porcikám reszketni kezd.
- Mindent feladok érted, s ez a hála? - Kérdezem még hangosabban. El engedem kissé lépek is egy távolságot is, és megrázom a fejem, majd két kezemet arcomba temetem, s újra felpillantok rá, de ő nem nézz rám. Válaszoljon már, mit akar?

Megjegyzés: szijaaa béjbee Razz || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 02, 2016 9:41 pm írtam neked utoljára



Raiden & Sealiah

Minden olyan hirtelen és bonyolult. Fáj, mert nem így képzeltük el. Sőt, igazából bele sem szabadott volna kezdenünk annak idején. Most már túl késő, mindketten túlzottan kötődünk a másikhoz. Látom, hogy milyen hatással vagyok rá már csak egy rövid érintéssel is. Igazából pontosan ezt akartuk, mindig is ezt. Csak valahogy mégis túl sok gyengeséget látok ebben a falban körülöttünk. Ezért próbálok kicsit kibújni alóla, még ha az jobban is fáj, mintha a szárnyaimat szegnék meg.
- Raiden... - Tekintetem már nem olyan gyengéd, mint az imént. Komolyabb és sokkal kifejezőbb, főként ahogy hátráltam picit tőle és lát rendesen már. Próbálok úgy állni ott, mint a cövek, hogy ne mutassam ki a félelmeimet. - Én... csatlakozom Gabrielhez. - Kimondtam, tessék. Pár pillanatig még a szemét lesem, de aztán elkapom a fejemet és a földet kezdem el bámulni. Biztos, hogy haragudni fog rám. De meg kell értenie valahogyan. Meg kell látnia, hogy ezzel én is változom kicsit, és már talán sosem leszek az aki voltam. Az a sok év, még ez a bonyodalom előtt... az a sok tanítás, a leckék, a lépések, minden okkal történt. Mindent azért tettem, hogy most mellé tudjak állni és felvenni a lépést. Már kezdem érteni. Már kezdem látni, hogy mennyivel többet tudna ő adni, és úgy megerősödhetnék. Most gyengének érzem magam, Rainden pedig úgysem tud mindig mellettem lenni.
- Valahogy ezt meg kell értened. - A lehetetlent kérem talán?


Papának <3 • • Valami angyali • • Zene • • ©


Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Vas. Okt. 02, 2016 8:42 pm írtam neked utoljára





To Sealiah

Miért kövessük azt, ami elmúlt?
credit


Ahogyan végig simogatja karomat, idegességem kissé alább hagy, és át adom magam a lányból áradó gyengédségnek, szeretetnek.Éreztem a simitását, mintha lassan tette volna ezt, csak úgy bele ivodott a bőrömbe a keze mintája, és át adtam magam az érzésnek, ahogyan gyengéden teszi mozdulatait.
Ahogyan ölel szívem hevesebb, és nem akarom soha el engedni őt, hiszen a világot jelenti nekem, és nem tudom, hogy mit kezdenék nélküle. Nem gondoltam volna, hogy annó, majd ilyen érzelmeket fogok táplálni iránta, de ez is eljött, a szívnek nem lehet parancsolni, és én sajnos nem is tudok, hiszen ha rá nézek érzem, hogy meg kell védenem, hogy vele kell hogy legyek, érzem hogy nem lesz több ilyen szerelmem, mint ő, ne hagyhat el engem.
Nem értem mit tehet? Miért tenné Gabriel? Megy és bemoszerol, ha isten mindent lát, ahogyan mondják már rág bajban lennénk.
Fáh a szívem, ahoygan el lök magától, de tudom, hogy miért teszi, nem azért, mert nem szeretne, vagy nem törődne velem, csupán a félelem. Bele nézek csodás szemeibe, pillái hosszúsága olyan, mint ha egy őzike, ezekben a szempárban most megvillan a sötétség, és a félelem.
- Féltelek, most mi lesz megy apánhoz? - Kérdem. Nem tudom elképzelni, mi lesz vele, hogyan lesz ezek után, félek, hogy megölöm Gabrielt, Seealiah is tudja, hogy meg tenném érte, de akkor bukott lennék, és azt nem viselném el. Ez az egy indok választ el engem az ölléstől talán.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Szept. 27, 2016 8:34 am írtam neked utoljára



Raiden & Sealiah

Ismerem már, és gondoltam, hogy dühös lesz. Tekintetemmel az övét keresem, miközben végignézek testén, ahogyan megfeszül a haragtól. Kezemmel hirtelen kapok oda ökölbe feszített kezéhez, csak puhán végigsimítok rajta, megnyugtatóan, hátha sikerül valaki aprót elérnem. Nem szeretném ha most kikelne magából, nem lenne a legmegfelelőbb időpont erre ez. Szavai mégis kicsit szíven ütnek. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem gondolhatja komolyan, de azért kérdő tekintetemmel nézem őt, miközben nem bírom ki, hogy ne tegyek hozzá még pár szót.
- Az nem lenne túl bölcs dolog. Én... még nem vettem át az eshetőségeket, de nem túl jók a kilátások. - Rázom meg a fejemet és amikor ő sem tudja, mit tegyünk, csak átölel. Szívem hevesebben kezd el verni, belekapaszkodom ruhájába derekánál, és szorosan magamhoz húzom, és szinte mint egy kislány, úgy tűnök el benne apró méretemmel. A csókja lágy és törődő, viszonozom természetesen, de mégis ellépek amikor abbahagyja. - Talán nem jó ötlet ezt folytatnunk... - Kicsit félek, mert tudom, Gabriel szavai nem csak üres fenyegetések. Tudom, mert belülről is régóta átlátom a helyzetét Saaphiel szemein keresztül. Azt pedig semmiképp sem szeretném, ha mindkettőnknek baja esne. Bár tudom, Raiden meg tudja magát védeni, de én mégis hogyan tehetném? Nekem ebből csak több és több bajom származhat.


Papának <3 • • Valami angyali • • Zene • • ©


Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Csüt. Szept. 15, 2016 12:32 pm írtam neked utoljára





To Sealiah

Miért kövessük azt, ami elmúlt?
credit


Hatalmas düh támadt bennem, légzésem egyre szaporább lett, és szívem csak úgy zakatolt, éreztem, ahogyan a vér fel fele tódul a fejembe, és ökölbe szorítom a kezem. Nem vagyok türelmes, se nem vagyok hideg vérü. Nagyon gyorssa dühbe jövök, de talán azért, mert én más vagyok, mint a többi angyal. A véremben van a harc, és nem a gondolkodás, és a stratégia miatt lekttem harcos katona, hanem az erőm.
Rá pillantok a nőre, akit szeretek, és szívem minden szíverésével élte élek, de azrca nem a megszokott boldogságot sugározza.
- Megölöm. - hangzott el a meg gondolatlan ígéret tőlem, amit abban a percben megbánok, hiszen a testvérem.
- Nem tudom. - Hajtom le a fejem, majd át ölelem a nőt, és feje búbján csókolom. Kisebb, mint én így ez nem olyan nehéz, majd körbe nézek, és csókkal illetem rubint vörös ajkain. Nem volt szenvedélyes, csak egy puszi melyet szeretetemnek, szerelmemnek, és gondoskodásom következménye.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Szept. 13, 2016 9:58 am írtam neked utoljára



Raiden & Sealiah

Mosolya hirtelen lágy és kellemes érzéseket hozott elő bennem. Mégis mindez hiábavaló volt, hiszen nem változtatott semmit sem komoly arckifejezésemen. Túlságosan komoly  a dolog ahhoz, hogy ilyen könnyedén elhessegessem annak gondolatát. Raiden is tudja, hogy egyébként mindig vidám voltam, mindig mosolyogtam és egy pillanatig sem álltam a dolgokhoz negatívan azelőtt. Úgy érzem, innentől ez másként lesz majd. Ezt jelzi a lelkemben burjánzó sötétség is. Kérdésére csak felpillantottam szemeibe. Mindig is tetszett nekem, férfias arca és kifejező szemei egy idő után, amikor már megismertem őt jobban, elárulták érzéseit számomra. Most sem történt ez túlságosan másként. Aggodalma érthető. - Csak részben. Gabriel sakkban tart, mert ismeri az érzéseimet irántad. Valaki elmondta neki... - Rázom meg a fejemet és kicsit talán el is bizonytalanodom. Nem tudom, hogy mit gondoljak. Eléggé vigyáztunk, hogy ne lásson meg minket senki sem, mégis megtudta valahogyan... vagy csak jól beletalált? Egy lépéssel hátrébb lépek a férfitól és ismét beharapom ajkamat mielőtt szólok hozzá. - Mit tegyünk? - Őszintén én már eldöntöttem magamban, mit fogok tenni, hogy csatlakozom Gabriel mellé, de ezt természetesen nem fogom hangoztatni, így is épp elég probléma az, hogy innentől kezdve akármelyik pillanatban letaszíthatnak minket innen. Én pedig nem szeretném feladni ezt a tökéletes szabadságot a bizonytalanra. Túlságosan régen élek már ebben a kényelemben ahhoz, hogy változás érjen.


Papának <3 • • Valami angyali • • Zene • • ©


Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Pént. Szept. 09, 2016 6:15 pm írtam neked utoljára





To Sealiah

Miért kövessük azt, ami elmúlt?
credit

Nem szerettem titkolózni, főleg Mihály elött, aki velem volt mindig, és mind végig mellettem állt. Mihály nekem mindig csak útmutatást adott, és segített megtanulni, hogy hogyan használjam az erőmet. Harcos angyal létére melegszívű is tud lenni, de van, ahogyan a múltban is, amikor árízként tekíntett vissza rá az emberíség. Voltm hogy megtisztitotta az emberíséget Isten parancsára, vagy volt, hogy jobbá tette a világot. De mit tehete az ember, ha szerelmes lesz? A szerelem minket válasz, ne mi választjuk a szerelmet, nem tehetsz semmit se, ha a szerelem kopogtat az ajtódon. Félnek, félnek, hogy gyermeket nemzzünk, azt mondják az angyalok egymásba nem lehetnek szerelmesek, mert egymás testvéreink vagyunk, de még is kit érdekel, nem vagyunk azok. Valóban igaz, hogy az édes gyümölcs, mindíg a tiltott, de félelmetes is egy kicsit.

Éppen gyakorlatoztam, harcos angyalként mindig kell magam edzeni, de ez nekem már a lét elemmé vállt, olyan lett nekem ez, mintha csak lélegzetett vennék, nem tudom már magam máshogyan elképzelni. Elindultam, hogy felkeressem szerelmem, hiszen féltettem. Féltem, hogy valaki megkövezzi azért, mert szeretem. Belém nem mernek belém kötni, de ő más. HIába mutatja magáát keménynek igazából lágy és csodás lányról beszélünk.

Ahogyan haladok, és egyre közelebb kerülök hozzá még jobban aggódom. Megpillantottam, és rá mosolyogtam, de komor volt a tekintette.
- Minden rendben? - Kérdezem.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Szept. 09, 2016 11:40 am írtam neked utoljára



Raiden & Sealiah

Beharapom ajkamat. Idegesen sétálok fel, s alá miközben próbálom tettetni, hogy minden rendben van. Amikor meghallom valaki lépteit, megállok, mintha várnék valakire nyugodt szívvel. Talán el is hiszik, mindig is jó színésznő voltam. Viszont minden megváltozott. Eddig minden tökéletesnek tűnt, minden olyan egyszerű lett még úgy is, hogy titokban kellett tartanom életem szerelmét. A bűn, amit elkövetünk tudtam, hogy majd végig fogja kísérni az életemet, de nem gondoltam, hogy ilyen módon és ilyen hamar. Az emberek sugdolóznak, sok mindent lehet hallani, pletykákat, amiket a többségünk nem hisz el... csak azok, akik a saját bőrükön tapasztalják mindezt. A múlt éjjel a szobám felé igyekezve összetalálkoztam Gabriellel. Először azt gondoltam, mindez csak a véletlen műve, ám amikor nem engedett tovább, éreztem, valami történni fog. Hát történt is... először csak kerülni próbálta a szavakat, amiket igazából ki akart ejteni a száján, de végül durván vágta hozzám őket, nem kímélve a lelki világomat sem pedig a becsületemet. Szerettem volna tiszteletben tartani mindazt, amit képviselünk, még ha a látszattal is, de ő mindent lerombolt bennem. Órákon át hallgatnom kellett még a mondandóját, mire igazából rájöttem: valamilyen szinten igaza van. Hát így állítsa maga mellé az embereket? Hát igaz a sok pletyka? Túl jól érvelt, túlságosan elgondolkodtam azon, amin talán nem kellett volna. Mára már érzem a sötétséget a lelkemben.
Raiden még nem látott ebből semmit. Egyelőre nem érzem túlságosan elfajultnak a helyzetet magamban, így hát titokban tudom tartani. Legalábbis így gondoltam. Most, pedig hogy egyre jobban közeledik az idő, hogy találkozzam a férfival, mindent másként látok. Szívem hevesen kezd el verni, és ugyan nem kertelhetek, rögtön a lényegre térek.
- Tudja... Gabriel... tudja. - Tekintetem mégis nyugodtabbá válik ahogyan kimondom a nevét. Félelmem egyszerűen csak szertefoszlik, de nem szólalok meg, nem mondok mást, csupán tekintetem Raidenét keresi, őszintén várva, milyen reakciót vált majd ki ez belőle.


Papának <3 • • Valami angyali • • Zene • • ©


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Mennyország
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: